Kismamablog

Összegyűjtöttem néhány olyan gondolatot, mondást, amit nagyon találónak és elgondolkodtatónak tartok a gyermekneveléssel kapcsolatban: (tovább…)

A dackorszak nem csak a kicsiről szól. Legkésőbb ilyenkor te magad is szembekerülsz magaddal és néha magad is megdöbbensz a reakcióidon. A dackorszak nem csak a kicsi akaratáról szól, hanem a tiédről is. És még többről. (tovább…)

A hiszti általában ártalmatlan dolog: a gyerek sírni kezd, aztán toporzékol, esetleg a földhöz veri magát. Ezt a szülők kellemetlennek érezhetik, főként nyilvános helyen, de valójában ártalmatlan dolog – a fejlődés velejárója az az időszak, amikor a kicsi képtelen féken tartani az indulatait. Előfordulhatnak olyan jelenségek is, amiket hiszti vált ki, de a szokásos bömbölésnél nagyobb riadalmat okoznak, mit kell tenni ilyenkor? (tovább…)

Divat mostanában emlegetni azt, hogy vannak hiperaktív gyerekek is. Csakhogy számos félreértés van ezzel kapcsolatban: a baba sok furcsaságot csinál, ami nekünk ijesztőnek tűnhet, amint pedig elkezd mozogni és felfedezni a világot, gyakran túlságosan is “hiper”-aktívnak tűnhet, aggodalomra azonban semmi ok. (tovább…)

Lehet-e sétáltatni a babát ilyen nagy hidegben (-10 fokban vagy azalatt)? Mit adjak rá? Mennyire kell felöltöztetni kint és mennyire a lakásban? Lehet-e kint altatni? Ezekre a kérdésekre adok most választ. (tovább…)

Teljesítményalapú világban élünk, és mivel magunkkal szemben sok elvárásunk van, hát a gyerekkel kapcsolatban is támasztunk elvárásokat. De vajon jól van-e ez így? (tovább…)

Ennek a cikknek azt a címet is adhattam volna, hogy IQ vagy EQ. Olyan témáról fogok most írni, amivel sokszor sokféle szempontból szembesülök, amikor anyukákkal és gyerekekkel beszélgetek egy-egy probléma kapcsán. Mégpedig arról, hogy amikor a gyerekek problémáival, furcsa szokásaival, magatartásával foglalkozunk, vajon az eszünkkel vagy a szívünkkel, az érzelmi intelligenciákkal figyeljük-e a baba, a kisgyermek viselkedését és hozzuk meg a vele kapcsolatos következtetéseket, döntéseket. (tovább…)

Minden szakkönyv leírja, hogy a gyerekek 3 éves kor előtt nem igazán játszanak egymással, nem kooperálnak, hanem egymás mellett játszanak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy
1. ne tanulnának egymástól (utánzás!!!)
2. ne foglalkoznának egymással játék közben.
A szülők gyakran azt tapasztalják, hogy a kicsik ebben a korban gyakran egymásnak ugranak, a testvérek gyepálják egymást (sokszor az 1-2 éves a nála nagyobb testvérével kötekedik), az egykorúak között pedig a játszótéren alakulnak ki konfliktusok. Mi ennek az oka és szülőként hogyan oldjuk meg ezeket a helyzeteket? (tovább…)

Sok anyuka bármire hajlandó, csak hogy csend legyen. ne sírjon a baba. De vajon tényleg ez-e a fő cél? Milyen későbbi problémákhoz vezet ez a hozzáállás? (tovább…)

Manapság a kultúránk szinte beleneveli a gyerekekbe, hogy ne mozogjanak, noha a szülők többsége úgy indul neki a gyereknevelésnek, hogy a sportolást fontos szempontnak tartja és szeretné rendszeres testmozgásra nevelni a csemetéket. A viselkedésünkkel azonban nem azt sugalljuk a gyerekeknek, hogy a sportolás, a rendszeres mozgás jó dolog, hanem ennek bizony éppen az ellenkezőjét. (tovább…)

“Katasztrófa mi van nálunk mostanában. A 9 hónapos fiam mindent megszerez, mindent ki akar próbálni, ha elveszem tőle, visít. Egész nap a nyomában kell lenni. Normális egyáltalán, hogy ezt csinálja. Mit tegyek?” – kérdezte tőlem egy elkeseredett anyuka a minap. Ha neked is hasonló problémáid vannak, ha úgy érzed a lakásotok kész csatatér és állandó veszélyforrás a gyerkőc számára, akkor ez az írás neked szól! (tovább…)

A kisgyermekkor legnehezebb döntése, miként is neveljük a gyereket, amikor néha elképesztően veszélyes és idegborzoló huncutságokat csinál. Néhányan azon a véleményen vannak, hogy tiltsunk meg dolgokat neki és igenis csapjunk a kezére, mások azt mondják, hogy inkább megvesztegetéssel, figyelem eltereléssel kell próbálkozni. Valójában egyik sem igazán jó megoldás… (tovább…)

Mit tegyünk, ha babával szeretnénk költözni? Megviseli-e a kicsit az új hely, a költözés? (tovább…)

Anyánk, nagyanyáink (anyósaink ) még teljesen más szemlélettel nevelték a gyerekeket, más tapasztalataik voltak, ezért néha ütközhetünk velük. Egyik olvasóm azonban arról számolt be, hogy az anyósának teljesen ellenkező elvei annak és attól fél, ez megkeveri a babát is. Mit lehet tenni ilyen esetben? (tovább…)

A szobatisztaság folyamata két tényezőből áll: az egyik a tanulási folyamat, aminek a révén a kisgyermek kifigyeli, mit hogyan kell csinálni, mi a szokás, a másik egy érési folyamat, melynek folyamán megtanulja szabályozni a széklet- és vizeletürítését. Ezt a mondatot most olvasd el megint, mert alapvető minden szobatisztasággal kapcsolatos probléma megoldása szempontjából. (tovább…)

A bölcsődei, óvodai beszoktatás sikere nem csak az óvodától és a gyerektől függ, sem attól, milyen módszerrel szoktatjuk be a kicsit, sokkal inkább számít a te lelkiállapotod, hozzáállásod. Alkér Orsolya, az Életrevaló Gyerek Magazin ötletgazdája elmeséli nektek, hogyan alakult ki nála az “óvoda-allergia” és végül milyen módszerrel járt sikerrel a beszoktatás, valamint a beszélgetés végére egy meglepetést is tartogatunk nektek (tovább…)

“Korábban olyan jól aludt a babám, csendben eljátszott magában is, én csak azt szeretném, ha megint olyan lenne, mint volt” – írja sok anyuka, amikor segítséget kér tőlem. Rossz hírem van, kedves anyukák: a babát nem lehet “visszacsinálni”, és a régi szép idők sosem térnek vissza. Helyettük viszont új, izgalmas idők jönnek… (tovább…)

Az óvodaválasztás ugyanolyan nagy problémát okozhat, mint a bölcsődeválasztás, különösen, ha a körzeti óvodában nincs elég hely. Amióta olvastam Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol c. könyvét, azóta tudom, hogy nagyon nem mindegy, hova kerül be a gyerkőc arra a 3-4 évre. (tovább…)

Hörög, csapkod, fülét csavargatja, hajadat húzza, karmol és még sorolhatnánk a baba által elkövetett szokatlanságokat. De vajon normálisak ezek a jelenségek? Kell-e orvoshoz fordulni? (tovább…)

Gyermekkorunkban önkéntelenül is ellesünk bizonyos viselkedésmintákat a szüleinktől, amiktől aztán nagyon nehéz megszabadulni. Kamaszkorban persze a többség elhatározza, hogy “márpedig én egészen másként fogom csinálni”, de amikor elérkezik a gyermekvállalás, mégis egyszercsak azt veszed észre, hogy ugyanazokat a mondatokat mondod a saját gyermekednek, mint a te szüleid neked. Miért? (tovább…)