Rászólok, de ő csapkod, üvölt vagy nevet: miért?

Az egyik legnehezebben kezelhető helyzet, amikor rászólsz a gyermekedre, vagy kérsz tőle valamit, erre ő kiborul, hisztizni kezd, vagy szimplán csak kinevet és tovább csinálja, amit nem szabad. Mi okozza ezt a jelenséget és mit tehetsz ilyenkor?

Miért borul ki a kisgyerek a rászólástól?

Csecsemőkorban nincs mit megtiltani a babának, kedves hangon beszélsz vele, aztán amikor elkezd jönni-menni, hirtelen tilalomerdőben találja magát, amiben mindent tilos. Ne menj oda, ne nyúlj hozzá, vigyázz, nem szabad… A hangnem is új: szigorúbb vagy, sokszor feszült leszel, amikor látod, hogy már megint valami “rosszat” csinál. A tilalmat, a rászólást a totyogó elutasításként éli meg. Úgy érzi érzelmileg eltolod magadtól és ez csökkenti a érzelmi biztonságérzetét.

Az 1-2 éves kisgyermek érzelmileg minden tekintetben még rád támaszkodik, tőled függ. Ha szomorú, te vigasztalod meg, mert ő még nem tudja megvigasztalni magát. Ha dühös, te segítesz neki megnyugodni, mert magától még nem képes erre. Ha valamitől fél, tőled vár segítséget. Bár fizikailag egyre függetlenebb tőled (el tud távolodni, képes egyedül enni, inni és sok-sok dologban nagyon ügyes már), pszichésen még függ tőled és szüksége van a támogatásodra ahhoz, hogy felfedezhesse a világot és a saját képességeit.

A kisgyerekben a fegyelmezés feszültséget okoz és konfliktushelyzetet jelent azzal, akire érzelmileg támaszkodik. Éppen ugyanígy a szülőben is gyakran okoz rossz érzéseket, feszültséget a folytonos vita, konfliktus, összeütközés a gyermekkel. Az állandó konfliktushelyzet bizonytalanná teszi a gyereket, labilisabb lesz, gyakrabban alakul ki kiborulós distressz hiszti és úgy tűnik, a sok rászólogatás és fegyelmezés ellenére egyre rosszabb lesz a helyzet. Mintha visszafejlődne a gyerek.

Miért?

Azért, mert a szülővel való gyakori konfliktus miatt elkezd távolodni tőled, próbál önálló lenni a saját lábára állni érzelmileg, amihez azonban még nem elég érett. Ezért éretlen módon próbál “békét” és állandóságot teremteni a saját érzelmi világában: akaratoskodik, dacol, mindenre nemet mond, elkezd mereven ragaszkodni fura szokásokhoz, anyapótlékokat, átmeneti tárgyakat keres magának vagy ellök, amikor meg szeretnéd vigasztalni.

A konfliktusokat és a félreértéseket tovább fokozhatja, ha a kicsi a rászólásra reagálásként nevetni kezd és folytatja tovább, amit éppen csinált. Miért nevet? Mert nevetés számára a jól bevált kommunikációs eszköz a csecsemőkorban, ami mindig mosolyt vált ki, így most is ezt veti be. Ha a baba mosolyog, te is visszamosolyogsz – ez korábban mindig működött, jól megtanulta a kicsi. Amikor rászólsz, akkor nem azért mosolyog, mert kinevet, hanem azért, mert jelezni szeretné feléd, hogy “ugye nem baj?” és “minden rendben, ugye?”.

De most akkor ne tiltsunk meg semmit? Ne fegyelmezzünk?

Egyáltalán nem erről van szó. Nyilván a kisgyereknek meg kell tanulnia, mi veszélyes és mi nem, meg kell tanulnia óvatosnak lenni, mint ahogyan meg kell tanulnia kezelni az érzelmeit és az önuralmat. De nem mindegy, hogyan tanítjuk őt meg a helyes viselkedésre.

A szigorú hangnem, a fegyelmezés, a rászólás megijeszti őt és labilitást okoz. A türelmes tanítás révén viszont épp úgy megtanulja hogyan kell viselkedni, mint a rászólogatásból és a tiltásból.

Mit lehet tenni?

1. Állandóság és rutinok révén csökkenteni a mindennapos tevékenységekkel járó konfliktusokat (ne kelljen az alvás, evés, öltözés stb. miatt folyton vitatkozni). Az állandóság a gyermek számára biztonságérzetet ad és segít kipihenni magát (az álmos, túlpörgött gyereket nehezebb nevelni).

2. Rutinszerű rászólogatás helyett csak a nagyon veszélyes szituációkban közbelépni, hogy érezze a dolgok súlyát, ha állandóan mindenért fegyelmezel, idővel egyiknek sem lesz hatása, a rászólás “alapzajjá” válik a gyermek számára.

3. Beszéd helyett tettek: a cselekedet többet tanít a kisgyereknek, mint a szó: pl. ha ütöget, megfogod a kezét és úgy mondod, hogy “nem szabad ütögetni”.

4. Tiltás helyett óvatosságra inteni: ahelyett, hogy rákiabálsz, hogy “ne szaladgálj, mert elesel”, inkább azt mondd “óvatosan szaladgálj” vagy “lassan, figyelj oda”. Sok kellemetlen helyzetet megelőzhetsz azzal, ha felhívod rá a gyerek figyelmét előre és elmondod, mit csináljon. Pl. ha a kismotorral száguldozik és te rászólsz, az feszültséget szül. Ha előre elmondod neki, hogy meddig mehet el a kismotorral a járdán és hol várjon meg téged, akkor együttműködő lesz.

5. Engedd szülői felügyelettel tanulni: ahelyett, hogy megtiltasz néhány számodra kényelmetlen dolgot, inkább engedd, hogy a felügyeleteddel megnézzen, kipróbáljon dolgokat! Pl. ahelyett, hogy megtiltod neki, hogy felmásszon a mászókára, inkább engedd, hogy a felügyeleteddel, segítségeddel felmásszon, ahelyett, hogy rászólsz, mert a hűtőt nyitogatja, inkább veled együtt hadd nézze meg, mi van benne. Ehhez itt találsz még egy csomó ötletet az olyan nehéz helyzetekre is, mint a konnektor piszkálása vagy a forró sütő.

6. Kínálj alternatívákat! Ha nem akar vacsorázni, ahelyett, hogy erőltetnéd, inkább vond bele a folyamatba, kapjon komoly feladatokat, pl. ő választhat szalvétát, ő teheti ki az evőeszközöket, ő választhatja ki, mi kerüljön a tányérra. Segíthet, ha játékos megoldásokat is előveszel, pl. “oké, nem szeretnél még vacsorázni, de a mackód már nagyon éhes, gyere és etessük meg először őt!” Így nem azon vitatkoztok már, hogy kell-e vacsorázni, hanem a sorrendet határozzátok meg (először a mackó, utána te)

7. Vedd észre, ha túlfáradt, túlpörgött, éhes, szomjas! Az ilyen helyzetekben az éppen csak formálódóban levő önuralma még nem működik és “szétesik”, ami természetes. Ilyenkor felesleges vele vitába kezdeni vagy hadakozni, inkább hárítsd el a problémát és segíts neki megnyugodni. Csak annak a nevelésnek van hatása, amit a gyermek meg is ért, ha azonban rosszul van, akkor a legjobb tanításból sem fog megérteni semmit.

8. Tanítsd őt önuralomra mesékkel! Pl. meséld el neki, hogy amikor hisztizik, akkor egy morcos kis majmocska ugrál a pocakjában. Ha jókedvű a majmocska, akkor neki is jókedve van, de ha rosszkedvű a majmocska, akkor csapkodni kezd. Ilyenkor meg kell simogatni a pocakot és újra jókedvű lesz a majmocska. Ez a kis játék segít neki fokozatosan tudatosítani a reakcióit és azt, hogyan lehet úrrá a rossz érzéseken.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

13 Comments

  • Szandra

    Reply Reply 2022. január 03. hétfő

    Kedves Ági, szeretném a tanácsodat kérni. Már teljesen el vagyok keseredve. Van egy huncut kisfiam aki februárban lesz 3 éves. Eddig ugymond nagy bajok nem voltak vele, ha volt is valami árment rajta… De!!!! van egy nagy problémánk az öltözködéssel (már minden tanácsot IS kipróbáltam) de hiába… egyszeruen nem akar reggelente feloltozni….mindenhova szeretne menni amit mondok neki de ha mondom h oltozzunk fel (pizsamából rendes ruhába) akkor egyszeruen nem es nem! néha sikerul zsarolással feloltoztetni, de ez nem normális dolog!!!! van hogy olyan hiszti/dührohamot kap hogy csak nézek…ordít mint akit nyúznak, mar,csíp,harap,ütöget, es nem es nem feloltozni. De ezek a dührohamok tobbszor elofordulnak, nemcsak öltözésnél hanem ha valami nem ugy tortenik ahogy szeretné,vagy megtiltunk neki valamit,vagy ha rászólunk…képes olyan csunya hisztit vágni hogy néha azt hiszem el fog ájulni ugy visit,csip,mar,harap,ütöget…. tanácstalan vagyok! ezt a viselkedest kinövi? vagy forduljunk szakemberhez? alapjáraton eddig egy nyugodt gyerek volt, voltak dolgok de turhetoek… de most kb fél éve ezzel a problémaval kuszkodunk!!!
    Roviden a kérdesem az oltozkodésrol es a dührohamok kezelésérol szól! Mit tegyek hogy szépen normálisan fel tudjam oltoztetni, zsarolás, hisztiroham nélkul???? Ezeket a dührohamokat kinövi?
    Válaszodat elore is koszonom.

  • Szabo Sarolta

    Reply Reply 2021. december 03. péntek

    Kedves Ági!

    Nem teljesen a témába vág a problémám. A kisfiam 2 és fél éves.Szeptemberbe szerettük volna kezdeni az óvodát, de sajnos el kaptunk egy hasmenés és hányásos vírust, ami nagyon megviselte a további székleléseit.Ide tartozik, hogy kb. 1 éves kora óta csak bilibe vagy WC széklelt, saját magától kérte mindig…de a vírus után nem akart, szerencsére ha lehet ilyent mondani, a digitális technikát eléggé elkerültük idáig, így azzal csalogattam a WC-re, sikerrel is de most hogy többet kezdett járni óvodába, új tüneteink lettek a mellett, hogy nem akar WC ni egyáltalán (csak fürdés közbe a kádba😩)nagyon agresszív lett mindenért csapkod, főleg minket itthon ( természetesen, ahogy nem úgy történik, ahogy ő szeretné felállás), valamint megharapta egyik társát. De mindvégig boldogan ment óvodába, az ovoneni is azt mondta,nem tűnik feszültnek.Megszeretném kérdezni a véleményed, mi tévők legyünk, leginkább a székelési probléma zavar, az agresszió remélem hamar kimarad …Nagyon szépen köszönöm!
    Üdvözlettel Sarolta

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. december 06. hétfő

      A gondot az okozza, hogy egy számára nehezen feldolgozható új helyzet (óvoda) mellett a hasmenős betegség során rossz tapasztalatokat szerzett, ezért esett kicsit vissza a szobatisztaságban. Önmagában egy ilyen betegség is okozhat olyan rossz élményt (fáj a hasa, fáj a székelés, kipirosodik a popsi), ami utána megmarad benne és egy darabig mindig fél a kakilástól, mert azt hiszi újra fájni fog, de az ovikezdéssel együtt ez tovább erősödött nála. Azt javaslom, ne csalogasd a vécére, mert ez az alap problémát nem oldja meg. Inkább olyasmivel kéne próbálkozni, ami oldja a szorongását és a félelmét a vécézéstől, pl. egy jópofa új mintás vécéülőkével vagy bilivel, amit ő választhat ki, azzal, ha elvonulhat egyedül kakilni, esetleg vihet magával játékokat is. Ha úgyis fürdéskor szokott kakilni, meg lehet próbálni, hogy előtte már 20-30 percet pucérkodhat és jutalmat kap (pl. felragaszhat egy matricát a “bilifalra” – ez egy A4-es lap a fürdőszobába felragaszva), ha ilyenkor kakil a bilibe. Szokott segíteni a székeléssel kapcsolatos feszültség oldásában a sok sarazás és gyurmázás is.

    • Agnes Golebiowska

      Reply Reply 2021. december 13. hétfő

      Kedves Ágnes.
      Van egy kis lányom 1 év 8 hónapos nagyon eleven téli élettel mégis aggódom mert alig eszik. Gyümölcsöt szinte egyáltalán nem. Zöldséget sem. Régen amikor még pépesen adtam az ebédet kicsit jobban evett. Ha elé teszem a levest csak tésztával és le ülök vele együtt enni talán 4 kanállal ha meg eszik. 1 hónapig tudtam szoptatni azóta ő tápszeres. Az éjszakát végig alussza. Reggel fél 7 meg issza a 180ml aztán fél 9 felé adok neki kaját egy kis vajas kenyeret vagy dzsemes kenyeret lenyalja a tetejét a többit ott hagyja. Kenyeret egyáltalán nem eszik. Iszik vizet de keveset és azt is hiába kínálom többször. Alig hízik ennyi idős és csak 9 és 10 kg között mozog. Nőni is lassan nő.
      Kétségbe vagyok esve nem tudom még mit tehetnék. Már étvágygerjesztő szirupot is próbáltam.
      Tudna nekem tanácsot adni.
      Köszönöm.
      Üdvözlettel Ágnes

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2021. december 25. szombat

        A gyerekek többsége ebben a korban válogatós és nem feltétlenül esznek nagy mennyiségeket, de ez nem is gond. A súlya a korához képes megfelelő és már nem kell gyorsan híznia, hiszen ebben a korban a hízás már nem folyamatos, hanem pár hónapra megáll, aztán újraindul. Próbáld meg azt, hogy ha nem szereti a kenyeret, reggelire inkább husit, sajtot kap kis falatkákban, tízóraira gyümölcsfalatkákat, ebédre, levest vagy főzeléket (esetleg lehet párolt husit, krumplit, párolt zöldséget, grillezett sajtot is). Nem baj, ha ezekből csak 3-4 falatot eszik, minden étkezésre (napi 5x) kapjon valamit és kóstolgasson, egyetek együtt. Ha már többre lesz szüksége, elfogad többet is, most az a lényeg, hogy változatosan és többfélét egyen.

  • Veronika

    Reply Reply 2021. november 25. csütörtök

    Kedves Ági, 6 éves kisfiam meg oviba jár. A tanitonenik váltják egymást, egyik héten az egyik reggeles másik héten a másik. Szeptemberben meg minden rendben volt, de kb októbertol mikor a “Kati tanító néni” van reggel azt hallgatom hogy ő nem akar oviba menni mert ő van. 🤦‍♀️ Van hogy sír is reggel és előző nap érte már mondogatja. Nemtudom mitől lehet ez. Mondott olyat h mikor feladatlapoztak és elrontsa akkor tanitoneni racsapott az asztalra. Vagy volt olyan h reggel rosszul kelt és mikor otthagytam oviba jöttek a könnyei. A tanitoneni meg azt mondta nrki hogy elég legyen a cirkuszbol. És a kisfiam mondja nekem tudod anyuci a cirkusz az amikor jönnek a könnyeim. Ön szerint a tanitoneni miatt van ez az egész? Nemtudom mit csináljak, már én is rettegek mikor az a hét van mikor a tanitoneni van reggel.
    A másik meg az hogy járunk heti 3 szor mozgásterápiára is a koncentráció (iskola) vegett. Ha érkezés el nem ő az első akkor elketd sírni, minden egyes alkalommal. Hiába mondom neki hogy nem fontos ki az első nemkell mindig elsőnek lenni. Voltunk egy éve pszichológus ak mert mindenen elsirja magát. Ott aztmondtak h nincs baja csak érzékeny. Na de ennyire? Vagy most a vírus vegett a tanitoneni az ajtó előtt várja őket, szülők nem mehetnek be. És már ezen is képes sírni. Megkerdem hogy miért sír ilyenen, aztmondja nem szeretem ha elhagysz. Normális hogy azt mondogatja hogy ő nem akar iskolába menni szeptembertől? Már most félek hogy mi lesz ha menni kell.

    Válaszát előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 28. vasárnap

      Sajnos, ha a tanítónéni nem tud kötődni a gyerek, akkor nem szívesen jár óvodába, ez normális a részéről. Pláne, ha volt olyan helyzet, amiben megijedt tőle. Mindenképpen beszélni kéne a tanítónénivel és keresni a lehetőséget, hogy más keretek között találkozzanak, beszéljenek egymással (pl. ovis program, családlátogatás), hogy elmúljon a félelme.

      Valóban vannak olyan gyerekek, akik az átlagnál érzékenyebbek, ajánlom ebben a témában a Szuperérzékeny gyerekek című könyvet (Elaine N. Aron).

  • Tímea

    Reply Reply 2021. november 12. péntek

    Kedves Ágnes!

    A minap olvastam egy cikket, a baba alvásával, altatásával kapcsolatban.

    A cikk végén ott van opcióban, hogy Sedatif pc homeopátiás nyugtatót lehet adni, hogy kizökkentsük a megszokásból.

    Ezt lehet alkalmazni egy lassan 10 hónapos gyerkőcnél is? Lehet bármi negatív hatása?
    Vagy mire kellene odafigyelnem?

    Köszönettel: Tímea

  • Homonnai Zsófia

    Reply Reply 2021. november 05. péntek

    Szia Ági!
    Nem teljesen ehhez a témához kapcsolódó, de remélem tudsz segíteni.Kisfiam 2,5 évesen lett szobatiszta, mindig szólt és együtt mentünk pisilni. Szeptemberben kezdte az ovit, ott nincs is probléma. Viszont otthon rendszeresen bepisil, majd utána röhög, amellyel nagyon ki tud hozni a sodromból. Már próbálkoztunk azzal, hogy időközönként elhordjuk pisilni, de az sem mindig működik. előre is köszönöm Zsófi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 14. vasárnap

      Nem direkt röhög, hanem azért, mert a kisgyerekek még azt gondolják, a mosollyal mindent meg lehet oldani (csecsemőkorban ezt tanulják). Ha feszült vagy vele, azt érzi és ettől szorongás alakul ki benne, amitől még nehezebb lesz a szobatisztaságra szoktatás. Az egyetlen megoldás, ha rendszeresen elviszitek pisilni, alakuljon ki egy rendszer. Illetve amit még lehet, hogy jutalmazzátok, ha magától szól, pozitív megerősítést kap, pl. egy A4-es lapot kitesztek a fürdőszobában és ha pisilt, akkor felragaszthat rá egy matricát, ha összejött 10 matrica, akkor meg felragaszthat egy óriás matricát.

  • Óvári Erika

    Reply Reply 2021. október 30. szombat

    Kedves Ági!

    Remélem jó helyen kérem a tanácsodat.
    Van egy 2,5 éves kisfiam. Nagyon okos,nyugodt gyermek. Már 2 éves kora előtt folyékonyan,egész mondatokban beszélt. Kb fél éve picit jellemző volt rá,hogy ha a játszótéren másik gyerek piszkálta,el akarta venni,amivel játszott odacsapott egyet. Ezt normális reakciónak tartom. Minden esetben elmondtam neki,hogy ezt nem szabad,de nem csináltunk belőle nagy ügyet.
    De mostanában idegenekkel ha nincs kedve beszélgetni,rájuk kiabál pedig egyébként barátságos kisfiú,illetve anyósomat teljesen elutasítja. Ráüt,kiabál vele,de 2 perc múlva játszani hívja,aztán 5 perc múlva minden ok nélkül megint rácsos.Egyébként anyósom az egyetlen, aki úgyan gyengén,de visszaadja neki az utést. Minket a szüleit is alkalmanként megcsap,de csak okkal,tehát ha valami nem a tervei szerint alakul és ez nagyon hamar lecseng nála ezt szintén egy határozott nemmel el szoktuk intézni. A másik dolog,ami kicsit bánt engem,hogy nagyon jó a kisfiammal a kapcsolatom,de ha édesanyámmal van( ez heti 1 nap nálunk) engem teljesen elutasít. Csak anyuval akar játszani,öltözni,stb. Normális ez a viselkedés,vagy esetleg el kellene vinnem valahová? Ebben kérném a tanácsát. Előre köszönöm a segítséget
    Üdvözlettel
    Óvári Erika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 14. vasárnap

      Ennek a fajta csapkodásnak az az oka, hogy ha valamit nem kap meg, vagy valami nem sikerül neki, akkor csalódást él át és ezt az érzést nem tudja feldolgozni, feszült lesz, amit (nem tudatosan) az odacsapással vezet le. Ebben a korban ez normális viselkedés és jól látod, hogy a visszacsapás, agresszió a felnőttek részéről felerősíti, ezért van az, hogy aki visszacsap neki, annál ő is gyakrabban csinálja. Két dologgal lehet ezen hosszútávon javítani:

      1. Tudatosítani benne, hogy rosszat csinált és azt a kezével tette és megnevezni az érzést, amit érez (hogy idővel felismerje, hogy miért csinálja ezt). Rá kell tehát szólni, de nem dühösen, inkább határozottan és halkan pl. “Tudom, hogy dühös vagy, de nem szabad csapkodni a kezeddel.”

      2. Segíteni kell neki megismerkedni az érzéseivel meséken keresztül pl. használhatod erre innen az oldalról a Pukkancs Maki mesét: https://www.kismamablog.hu/pukkancs-maki-iratkozz-fel vagy a Hisztimanó mesekönyvet.

Leave A Response

* Denotes Required Field