Rászólok, de ő csapkod, üvölt vagy nevet: miért?

Az egyik legnehezebben kezelhető helyzet, amikor rászólsz a gyermekedre, vagy kérsz tőle valamit, erre ő kiborul, hisztizni kezd, vagy szimplán csak kinevet és tovább csinálja, amit nem szabad. Mi okozza ezt a jelenséget és mit tehetsz ilyenkor?

Miért borul ki a kisgyerek a rászólástól?

Csecsemőkorban nincs mit megtiltani a babának, kedves hangon beszélsz vele, aztán amikor elkezd jönni-menni, hirtelen tilalomerdőben találja magát, amiben mindent tilos. Ne menj oda, ne nyúlj hozzá, vigyázz, nem szabad… A hangnem is új: szigorúbb vagy, sokszor feszült leszel, amikor látod, hogy már megint valami „rosszat” csinál. A tilalmat, a rászólást a totyogó elutasításként éli meg. Úgy érzi érzelmileg eltolod magadtól és ez csökkenti a érzelmi biztonságérzetét.

Az 1-2 éves kisgyermek érzelmileg minden tekintetben még rád támaszkodik, tőled függ. Ha szomorú, te vigasztalod meg, mert ő még nem tudja megvigasztalni magát. Ha dühös, te segítesz neki megnyugodni, mert magától még nem képes erre. Ha valamitől fél, tőled vár segítséget. Bár fizikailag egyre függetlenebb tőled (el tud távolodni, képes egyedül enni, inni és sok-sok dologban nagyon ügyes már), pszichésen még függ tőled és szüksége van a támogatásodra ahhoz, hogy felfedezhesse a világot és a saját képességeit.

A kisgyerekben a fegyelmezés feszültséget okoz és konfliktushelyzetet jelent azzal, akire érzelmileg támaszkodik. Éppen ugyanígy a szülőben is gyakran okoz rossz érzéseket, feszültséget a folytonos vita, konfliktus, összeütközés a gyermekkel. Az állandó konfliktushelyzet bizonytalanná teszi a gyereket, labilisabb lesz, gyakrabban alakul ki kiborulós distressz hiszti és úgy tűnik, a sok rászólogatás és fegyelmezés ellenére egyre rosszabb lesz a helyzet. Mintha visszafejlődne a gyerek.

Miért?

Azért, mert a szülővel való gyakori konfliktus miatt elkezd távolodni tőled, próbál önálló lenni a saját lábára állni érzelmileg, amihez azonban még nem elég érett. Ezért éretlen módon próbál „békét” és állandóságot teremteni a saját érzelmi világában: akaratoskodik, dacol, mindenre nemet mond, elkezd mereven ragaszkodni fura szokásokhoz, anyapótlékokat, átmeneti tárgyakat keres magának vagy ellök, amikor meg szeretnéd vigasztalni.

A konfliktusokat és a félreértéseket tovább fokozhatja, ha a kicsi a rászólásra reagálásként nevetni kezd és folytatja tovább, amit éppen csinált. Miért nevet? Mert nevetés számára a jól bevált kommunikációs eszköz a csecsemőkorban, ami mindig mosolyt vált ki, így most is ezt veti be. Ha a baba mosolyog, te is visszamosolyogsz – ez korábban mindig működött, jól megtanulta a kicsi. Amikor rászólsz, akkor nem azért mosolyog, mert kinevet, hanem azért, mert jelezni szeretné feléd, hogy „ugye nem baj?” és „minden rendben, ugye?”.

De most akkor ne tiltsunk meg semmit? Ne fegyelmezzünk?

Egyáltalán nem erről van szó. Nyilván a kisgyereknek meg kell tanulnia, mi veszélyes és mi nem, meg kell tanulnia óvatosnak lenni, mint ahogyan meg kell tanulnia kezelni az érzelmeit és az önuralmat. De nem mindegy, hogyan tanítjuk őt meg a helyes viselkedésre.

A szigorú hangnem, a fegyelmezés, a rászólás megijeszti őt és labilitást okoz. A türelmes tanítás révén viszont épp úgy megtanulja hogyan kell viselkedni, mint a rászólogatásból és a tiltásból.

Mit lehet tenni?

1. Állandóság és rutinok révén csökkenteni a mindennapos tevékenységekkel járó konfliktusokat (ne kelljen az alvás, evés, öltözés stb. miatt folyton vitatkozni). Az állandóság a gyermek számára biztonságérzetet ad és segít kipihenni magát (az álmos, túlpörgött gyereket nehezebb nevelni).

2. Rutinszerű rászólogatás helyett csak a nagyon veszélyes szituációkban közbelépni, hogy érezze a dolgok súlyát, ha állandóan mindenért fegyelmezel, idővel egyiknek sem lesz hatása, a rászólás „alapzajjá” válik a gyermek számára.

3. Beszéd helyett tettek: a cselekedet többet tanít a kisgyereknek, mint a szó: pl. ha ütöget, megfogod a kezét és úgy mondod, hogy „nem szabad ütögetni”.

4. Tiltás helyett óvatosságra inteni: ahelyett, hogy rákiabálsz, hogy „ne szaladgálj, mert elesel”, inkább azt mondd „óvatosan szaladgálj” vagy „lassan, figyelj oda”. Sok kellemetlen helyzetet megelőzhetsz azzal, ha felhívod rá a gyerek figyelmét előre és elmondod, mit csináljon. Pl. ha a kismotorral száguldozik és te rászólsz, az feszültséget szül. Ha előre elmondod neki, hogy meddig mehet el a kismotorral a járdán és hol várjon meg téged, akkor együttműködő lesz.

5. Engedd szülői felügyelettel tanulni: ahelyett, hogy megtiltasz néhány számodra kényelmetlen dolgot, inkább engedd, hogy a felügyeleteddel megnézzen, kipróbáljon dolgokat! Pl. ahelyett, hogy megtiltod neki, hogy felmásszon a mászókára, inkább engedd, hogy a felügyeleteddel, segítségeddel felmásszon, ahelyett, hogy rászólsz, mert a hűtőt nyitogatja, inkább veled együtt hadd nézze meg, mi van benne. Ehhez itt találsz még egy csomó ötletet az olyan nehéz helyzetekre is, mint a konnektor piszkálása vagy a forró sütő.

6. Kínálj alternatívákat! Ha nem akar vacsorázni, ahelyett, hogy erőltetnéd, inkább vond bele a folyamatba, kapjon komoly feladatokat, pl. ő választhat szalvétát, ő teheti ki az evőeszközöket, ő választhatja ki, mi kerüljön a tányérra. Segíthet, ha játékos megoldásokat is előveszel, pl. „oké, nem szeretnél még vacsorázni, de a mackód már nagyon éhes, gyere és etessük meg először őt!” Így nem azon vitatkoztok már, hogy kell-e vacsorázni, hanem a sorrendet határozzátok meg (először a mackó, utána te)

7. Vedd észre, ha túlfáradt, túlpörgött, éhes, szomjas! Az ilyen helyzetekben az éppen csak formálódóban levő önuralma még nem működik és „szétesik”, ami természetes. Ilyenkor felesleges vele vitába kezdeni vagy hadakozni, inkább hárítsd el a problémát és segíts neki megnyugodni. Csak annak a nevelésnek van hatása, amit a gyermek meg is ért, ha azonban rosszul van, akkor a legjobb tanításból sem fog megérteni semmit.

8. Tanítsd őt önuralomra mesékkel! Pl. meséld el neki, hogy amikor hisztizik, akkor egy morcos kis majmocska ugrál a pocakjában. Ha jókedvű a majmocska, akkor neki is jókedve van, de ha rosszkedvű a majmocska, akkor csapkodni kezd. Ilyenkor meg kell simogatni a pocakot és újra jókedvű lesz a majmocska. Ez a kis játék segít neki fokozatosan tudatosítani a reakcióit és azt, hogyan lehet úrrá a rossz érzéseken.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

34 Comments

  • Szilvi

    Reply Reply 2024. február 06. kedd

    Szia Ági,

    9 éves lányom a mai napig kiborul, ha hiányzás miatt pótolnia kell és meghallja a házi feladatot. Üvöltözik velem. Erről a korszakról is van cikked? Vagy el tudnánk hozzád menni személyes konzultációra? 🙂

  • Brigi

    Reply Reply 2023. augusztus 07. hétfő

    Kedves Ági,
    Kisfiam 3 éves…
    Pici baba kora óta rengeteg cikkedet olvastam, amelyek sokat segítettek a mindennapi gyermeknevelésben.
    Ami miatt most közvetlenül írok Neked az, hogy a gyermekem viselkedése kb 1 hete nagyon megváltozott. Dadog, a mondatok elejét nagyon nehezen tudja kimondani, a szótagot többször ismétli, mintha „beakadt” volna sajnos. Van hogy inkább ki sem mondja, amit szeretne csak szimplán vállát rántja.
    A hangulata nagyon ingadozó, hamar kiborul, ránk ordít, dühkitörései vannak.
    Egyébként is nagyon erős akaratú kisgyermek, de ez mellé párosul a kőkemény hiszti, dac.Éppen ezért sokszor határozottabb nevelés kellett hozzá.
    De nyitott, barátságos,hamar fel tud oldani.
    Ez idáig…
    De most,amit kb 1 hete csinál ,az nagyon kemény dió. És nagyon aggódunk, hogy a háttérben vajon milyen probléma állhat.
    Próbálunk Vele sokkal nyugodtabban, türelmesebben kommunikálni, és beszélgetni, de nem tudjuk felszínre hozni, hogy mi lehet benne.
    A bölcsiben is figyelik, nagyon észrevehető a dadogás, nehezen érthető meg.
    Ez idáig a beszédével nem volt gond, ügyesen kifejezte magát összetett mondatokkal is. A bölcsődei nevelők szerint ez ideiglenes, valószínűleg előbbre járnak a gondolatai, minthogy kimondja, amit szeretne .
    Nem tudom…mi szülők, nagyon aggódunk, mert nem ilyen volt. Ráadásul szeptembertől óvoda, ott még nehezebb lesz, ha így indulunk neki
    Nagyon szépen kérlek, segíts, mit javasolsz?
    Hogyan kezeljük?
    Lehet valami pszichés probléma?

    Segítő visszajelzésed előre is köszönöm szépen,
    Üdvözlettel:
    Brigitta

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. augusztus 20. vasárnap

      Ebben a korban ez a fajta dadogás gyakori jelenség: sok benne a feszültség, de nem tudja elmondani az érzéseit és a gondolatai is előrébb járnak ezért dadog. A fontos most az lenne, hogy ne szóljatok érte, ne említsétek, hogy ne erősítsetek rá a dadogásra, viszont próbáljátok megérteni mit szeretne és mondjátok vissza neki, segítsetek kifejezni az érzéseit (pl. „Tehát most nagyon mérges vagy, megértelek.”) Emellett érzelmi intelligencia fejlesztő játékokat érdemes játszani, hogy tudatosabban tudja kezelni az érzelmeit, több ilyen témájú könyv is megjelent mostanában.

  • Csilla

    Reply Reply 2023. március 02. csütörtök

    Szia! Van egy 2 éves fiam, nagyon el vagyok keseredve miatta. Van két nővére, velük soha ilyen problémám nem volt ezért nem is tudom hova tenni a helyzetet. Szóval az az igazság, hogy mostmár olyan szinten nem bírok a fiammal, hogy egy boltba nem merek vele elmenni, pár hónapja kezdődött, egyre rosszabb sajnos. Iszonyatosan dacos, ha meg nem engedek neki valamit, vagy rászolok valamiért elkezd torka szakadtából visítani hanyadt vágja magát. Ha szépen elmondom neki hogy nem szabad simán tojik rá, ha meg rászólok jön a visítás vagdalózás. Van amikor verekszik is. Beszélni még nem igazán tud, de elmutogatja, hogy mit szeretne, igaz próbálok tanítani, könyvezni, mondókázni, szavakat gyakorolni vele, de arra is azt mondja hogy nem, visszautasít. Értelmes kisgyerek, egyedül eszik iszik, hozza a pelust ha cserélni kell, ügyesen futóbiciklizik stb… De ezeket a jeleneteket nem tudom hova tenni, pedig rengeteget vagyok vele, együtt is alszunk. Hogyan tudnám erről leszoktatni? Az az igazság hogy még cicizik, de igazából már csak azért hagyom neki mert ha itthon vagyunk azzal megnyugszik, illetve azzal alszik el. Ha nem az van amit ő gondolt rögtön jön a hiszti. Meg van amikor csak azért sem csinálja amit kellene, ha szólok neki, annál inkább sem, szabályosan kéreti magát. Fogalmam sincs mi ez és hogyan tudnánk javítani a helyzeten, sokszor úgy érzem sose lesz vége. Kérlek segíts, vissza szeretném kapni az én cuki kisfiamat.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. március 06. hétfő

      Ez nem szándékos dac vagy rossz szokás, hanem ez az ún. distressz hiszti, amiért részben az is felelős, hogy még nem tud elég jól beszélni, ami frusztrálja. A distressz hiszti oka az, hogy még nem képes kezelni az indulatait, ha valami nem megy neki, vagy ha tilalommal találkozik, akkor rögtön kiakad és magán kívüli állapotba kerül. Ebben a cikkben részletesen leírtam, miket lehet tenni annak érdekében, hogy kevesebb legyen a distressz hiszti: https://www.kismamablog.hu/hiszti-2/hisztizik-a-gyerek-miert-teszi-es-hogyan-segitsunk-neki

  • Gy. Krisztina

    Reply Reply 2022. október 24. hétfő

    Kedves Ági!

    Szeretném a segítségedet kérni!
    Kisfiam 2,5éves.okos, értelmes kisgyermek. A próbléma amivel megkerestelek, hogy kiskora óta nem jó alvó. Déli alvásnál nincs probléma,sőt az estu meseolvasás után, hamar elalszik egyedül. A baj hajnali 3óra körül kezdődik, amikor megébred, iszik egy kicsit és utána nagyon nehezen alszik vissza.Dobálja magát, forog az ágyban, csak úgy „alszik visszaha a hátát vagy a popsiját razogatom. De akkori max15percig alszik nyugodtan majd megint kezdődik előről minden, egészen 5-6óráig.Januárban kezdek dolgozni, ő megy óviba, de így nem tudom mi lesz velünk, ha 1éjszakát nem tudunk rendesen végigaludni. Nem tudom mi okozza neki ezt a nyugtalanság? Nem tudom mit kellene tennem, hogy 2,5évesen rendesen végéig aludja az éjszakát ahogy más vele egykorúgyermek?A popsi rázogatásról is leszeretném szoktatni, mert szerintem elég nagy ahhoz, hogy ha megébred akkor egyedül visszatudjon aludni Próbáltam már aztis, hogynem vettem róla tudomást, de csak rosszabb lett a helyzet.
    Szeretném kérni a segítségedet, mert én teljesen tanácstalan vagyok!!
    Köszönöm szépen!!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 30. vasárnap

      Gyakorlatilag ilyenkor nem alszik vissza, csak kicsit elszundikál, ezért valószínűleg nem is igazán piheni ki magát, ami önmagában is okozhatja a nyugtalanságot. Ez egy ördögi kör: keveset alszik, ezt az éretlen idegrendszer nem tudja feldolgozni, emiatt nyugtalan lesz, túlpörög és megint keveset alszik. Az oka szerteágazó lehet. Néhány gyakori ok:
      – túl sok inger, mint pl. mesenézés, ha néz, érdemes pár hétig teljesen visszavenni és megnézni, lesz-e változás,
      – túl sok mesterséges inger pl. telefon, tablet, bevásárlóközpontba járás, háttérben megy a tévé, miközben játszik a gyerek
      – kevés mozgás a szabad levegőn
      – túl sok program, mindig valahova menni kell,
      – túl sok édesség, péksütik, ízesített joghurtok, tejszelet stb. (a túl sok cukor éberré teszi a gyereket),
      – tea vagy kakaóivás lefekvés előtt (mindkettőben koffein van)

      Ha ezeket végignéztétek és nincs javulás, akkor javaslom, hogy forduljatok alváslaborhoz, ahol részletesen kivizsgálják, hol lehet a probléma.

    • Timi

      Reply Reply 2023. január 16. hétfő

      Kedves Ágnes!
      Kislányom most 13 hónapos. Egészen eddig,nagyon nyitott baba volt. Havonta 2-3 alkalommal találkoztunk korabeli babákkal. (Barátnőim gyerekeivel). Decemberben is nyitott volt a kispajtásokra. Azonban 1-2 hete nagyon anyás lett a társaságukban. Gyakran sír ha közelítenek felé,van amikor kicsit oda csap nekik,arréb szeretné őket hesegetni. Aztán megkínálja őket ennivalóval,majd visszahúzza a kezét. Apukájával kiegyensúlyozott házzaságban élünk. Sokszor kimozdulunk,imádja a nagyszüleit.
      Okt.végén voltak nálunk egy régebbismerőseink(ők tavaly nagy traumát szenvedtek. Vendégul láttuk őket és a kislányom szinte végig sírta a 2 órát. Nem láttam még tőle ilyet,a kislány is sokat sírt. Amikor a kislány sírt,A lányom nagyon másszott rám,le sem tudtam tenni a földre,mintha félt volna tőlük.Valószínű ez a nagy trauma kihatott a kislányra,lehet,hogy a kislanyom is megérezte rajtuk?
      A kislányom talán utána lett félősebb. Lehetett ez trauma neki?

      Decemberben is talalkoztunk kisgyerekesekkel,nem volt gond. Múlthéten vettem leginkább éazre,hogy kicsit zárkózodtabb lett. A felnőttek fele nyit,a gyerekek fele nem. Járunk foglalkozásokra(zenés-éneklős). Ott is az ölembe van szinte végig vagy körülöttem járkál. Az utcán néha integet a kisgyerekeknek.

      Lehet hogy 13 hósan kis személyiség változás szeparációs szorongás?

      Éjszaka nagyon gyakran kel,van amikor 4 ig óránként(csak szinte szól,hogy heee) és már megyünk is. Egyedül alszik a kiságyában. 7 foga van,nappal nincs panasz a fogzásra. A gyakori ébredése mitől lehet? Minden mozgásfejlődésnél megborult az alvása. Most 2 hete kezdett el önállóan járni.

      A gyerekekkel való viselkedése jobban zavar picit,mint a gyakori ébredés.
      Szép napot! 😊

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2023. január 21. szombat

        Ez a szeparációs szorongás normális ebben a korban. Most, ha új helyre mentek új emberek közé, engedd, hogy a közeledben legyen, feloldódjon a maga tempójában, így újra visszatér majd a biztonságérzete és megint többet fog barátkozni. Egyszerűen csak arró szól, hogy most kezdte el megkülönböztetni egymástól az ismerős és ismeretlen embereket. Az a korábbi élmény ezt nem okozhatta, mert akkor azonnal elkezdődött volna a bizalmatlanság. Az ébredések oka a járástanulás, ez gyakori, de szerencsére átmeneti jelenség ebben az időszakban.

  • Fanni

    Reply Reply 2022. október 07. péntek

    Kedves Ági!
    Szeretném a tanácsodat kérni,már teljesen el vagyok keseredve.🥺 Kislányom 15 hónapos, nagyon aktív gyermek. Sok mozgást igényel,amivel persze nincs probléma,de rettentően hisztis. Ha valami nem úgy történik pl. séta közben ahogy azt ő akarja, ordít,földhöz vágja magát, legyünk akárhol.🥺 Hiába próbálom megnyugtatni, elmagyarázni neki mi miért történik vagy épp elterelni a figyelmet, nem hat. A nagyobb testvérével (8 éves) ha játszik és nem ad neki oda valami játékot megüti.🥺 Az alvással is vannak problémáink,napközben nagyon nehezen alszik el,akkor is csak 1 órácskát. Éjszaka nagyon sokszor ébred,szintén ordítva.🥺 Nem tudom az mennyire befolyásolja hogy 2 hónapos korától szinte folyamatosan jön a foga,egyszerre 2 vagy akár 4 is mint például most.
    Mit lehetne tenni? Már nem tudom hogy hogyan kezeljem a hisztit és az éjszakai ébredéseket.
    Válaszodat előre is köszönöm ! 🙂

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 09. vasárnap

      A hiszti kezelésének a kulcsa, hogy te nyugodt maradj. Simán csak maradj mellette és csendes hangon nyugtasd, elég ennyi, hogy „semmi baj, itt vagyok, elmúlik.” Ennyi. Ebben a korban még nem kell semmit magyarázni (15 hónaposan még úgyse értené). Attól tanulja meg kezelni az érzelmeit, hogy tőled azt látja, képes vagy rá ilyenkor is.
      A fogzás ellen annyit tudsz tenni, hogy ha tényleg láthatóan fáj neki, a korának megfelelő fájdalomcsillapítót adod neki éjszakára. A nappali kevés alvás viszont tovább ronthat az éjszakain is. Itt meg lehetne próbálni azt, hogy a kiságya helyett a ti ágyatokba teszed le, hozzádbújva aludhat el, hátha akkor könnyebben megy és jobban is alszik (a legtöbb kisgyerek mélyebben alszik a szülői ágyban). Akár ott is maradhat az ágyatokban (jól barikádozd el, ne essen le vagy használhattok egy földre fektetett matracot is ugyanerre).

  • Emese

    Reply Reply 2022. augusztus 23. kedd

    Kedves Ági!
    11 hónapos kislányom mostanában elkezdett harapni. Amikor a kezemben van, a vállamba mar. Igaz, hogy most fogzik, de ilyenkor nem éhes és nem szomjas, olyan mintha mérges lenne és „idegességében” harapna.
    Ez persze nekem fáj és erélyesen raszólok hogy „AU! EZ FÁJ Anyának, nem szabad harapni!! ”
    De ilyenkor csak néz vagy épp mosolyog és újra megcsinálja.
    Hogyan lehet ezt jól kezelni? Mi lehet az oka? Normális ebben a korban vagy esetleg valamit rosszul csináltam?
    Mást nem harap csak engem.
    Nagyon szépen köszönöm.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. szeptember 04. vasárnap

      Ez teljesen normális viselkedés ebben az életkorban. Amit tehetsz az az, hogy higgadt maradsz. Ha ugyanis hangosan rászólsz vagy a kezére csapsz, azaz te magad is agresszív leszel, azzal csak rossz példát mutatsz neki. Ha türelmesen elmagyarázod neki, hogy ez nem jó és megmutatod mit kellene helyette csinálnia, illetve segítesz értelmezni az érzelmeit, azzal hosszú távon a helyes viselkedésmódra tanítod meg. Pl. “Tudom, hogy most haragszol, mert nem sikerült összeilleszteni a kockákat, de gyere megmutatom, hogyan kell csinálni.” vagy “Tudom, hogy most dühös vagy, mert aludni kell menni, de gyere szedjük össze együtt a játékokat, dobd bele ezt a kockát a dobozba.” – és ha megteszi dicsérd meg, hogy milyen ügyes.

  • Zsófi

    Reply Reply 2022. január 08. szombat

    Kedves Ági!
    Kisfiam 3 éves, általánosságban nincs vele kifejezetten probléma, ha fel is pörög gyorsan ki lehet zökkenteni, ritkán hisztizik, nem zavarja, hogyha mondjuk főzök vagy a testvérével foglalkozok. Viszont ha vendégek jönnek, mintha megőrülne, folyamatosan pörög,hisztizik, néha csapkod is. Sejtésünk szerint a figyelem hiánya okozza a problémát. Igyekszünk arra figyelni, hogy vele is foglalkozzunk, de mivel van egy 1 éves húga is, így nyilvánvalóan nem tudunk annyit, mint lehet kellene. Mi lehet erre a megoldás?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. január 31. hétfő

      Gyakori félreértés, hogy ez a viselkedés a figyelem hiányának köszönhető. Valójában azért viselkedik így sok gyerek, amikor vendégek jönnek, mert nagyon izgatott, neki ez nagy változás, valamint mivel még nem elég fejlett az énképe, ezért az otthonotokat ő még a saját énje részeként tekinti és ha nem odatartozó emberek jönnek oda, az számára kellemetlen helyzet. Ez ugyanaz a jelenség, mint amikor egy kisgyerek nem adja oda a játékait másoknak, mert azt hiszi, azok az énje részei (sokan ezt irigységnek vélik, pedig nem az). Azért megy ilyenkor hozzátok, mert segítséget kér, nem tudja feldolgozni a helyzetet egyedül. Pár dolog, amivel tudtok neki segíteni:
      – rendszeresen áthívni 1-1 embert, akit ismer, hogy először kisebb mértékben tapasztalja meg ezt a helyzetet, fontos, hogy ne sok embert egyszerre, hanem csak mondjuk egy közeli rokont,
      – esetleg néha áthívni 1-1 kis barátot, gyereket, hogy számára is érdekes legyen a program és gyerekekkel is megtapasztalja ezt a helyzetet,
      – ha vendégek jönnek, előre készítsétek fel, napokkal korábban beszéljetek róla neki, kik fognak jönni, mit fogtok csinálni, vonjátok be a készülődésbe, jó, ha vannak saját kis feladatai a vendégségre, pl. ő hozza be a nasikat, ő a szalvétafelelős vagy megmutathatja a kisautóit a vendégeknek,
      – mondjatok sok olyan mesét, amiben szerepel ez a helyzet, bábokkal is eljátszhattok közösen ilyen történeteket (pl. vendégvárás, a mackóhoz átmegy a barátja a nyuszi stb.)
      – ha nagyon túlpörögne, jelöljetek ki neki egy nyugis helyet a lakásban, ahol megnyugodhat ilyenkor, oda lehet tenni egy nagy bújós macit vagy párnát, amihez hozzá lehet bújni és valamelyikőtök segítsen neki megnyugodni itt, így később már magától is keresni fogja ezt a kis „nyugisarkot”, ha szüksége van rá.

      • Eszter

        Reply Reply 2022. március 17. csütörtök

        Olyan problémánk lenne hogy a 3 éves kislányunk folyamatosan bántja az 1 éves kis tesóját. Egyszerűen már nem tudom hogy mit tegyek🥺 férjem orvoshoz akarja vinni a nagylányt szerintem nem ez a megoldás! A lány persze jár oviba akkor semmi baj nincs vele . De nem rég kezdte az óvodát és sűrűn van itthon betegen . Ilyenkor vannak a gondok. Nagyon sokat beszélgettünk a nagyobbik lánnyal hogy nem szabad így akkor mindig azt mondja nekem hogy „jó nem bántom” pár perccel később ugyan az a forgatókönyv persze a vita nagyrészt a játékokon megy. Persze van kedvenc plüss is amihez a kicsi hozzá sem nyúlhat én ezt is megértem! Próbálok mind két lánnyal egyformán foglalkozni.
        Kérem ha tud segítsen!

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2022. március 18. péntek

          A nagynak add meg a lehetőséget, hogy a számára fontos játékokat eltehesse biztos helyre. Jogos a részéről, hogy nem akar mindent megosztani a tesóval, ezt tiszteletben kell tartani. Ha van rá mód, akkor legyen lehetősége külön szobában vagy legalább egy saját külön sarokban játszani magában is, úgy, hogy nincs ott a tesó. Viszont mellette válasszon ki néhány játékot, amit ő mutat meg a tesónak. Játsszatok együtt sokat közösen hármasban-négyesben is, így jobban meg tudod figyelni, hogyan alakul ki a konfliktus, meg tudod előzni, illetve eközben tanulják meg mind a ketten, hogyan lehet egymással feszültség nélkül játszani.

    • Georgina

      Reply Reply 2022. augusztus 22. hétfő

      Kedves Ágnes,
      A lányom 3 éves és mindig nagyon aktív volt es erős akaratú. 6 hónapos kora óta közösségbe jár és ezen kívül többször találkozik a héten más gyerekekkel. Alapvetően kedves, másokkal együtt működő és segítőkész.Otthon az elmúlt időszakban nagyon szenvedünk vele nem hallgat ránk mindennek az ellenkezőjét csinálja, ha leguggolok mellé és nyugodtan próbálok vele beszélni arcon üt,elofordul hogy belém már vagy harap. Mivel a gond mindennapos és egész nap alkudozasbol áll gyakran elveszitem a türelmem és elofordul hogy kiabalok vele. Mar ninncs ötletünk hogyan kezeljük.pl: ha zárva az ajtó o ki akar menni amikor nincs itt az ideje feloltozik és keres egy másik ajtót amit ki tud nyitni hogy a kertbe jusson. Utána kell menni mert nem hallgat ránk és be kell cipelni gyakorlatilag amiből nagy hisztit vannak. Kérem adjon tanácsot hogyan tudnánk rabirni hogy szót fogadjon. Köszönöm

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2022. szeptember 04. vasárnap

        Ahogy a kicsi önállósodik a közösségben, ezt az önállóságot otthon is érvényesíteni akarja, ami normális a részéről, csak mivel még kicsi, ezért túlzásba viszi a dolgot. Próbáld meg, hogy nem alkudozol vele, ha nem muszáj, inkább 1-1 kérdésben engedsz neki (ami em halálosan veszélyes azon felesleges vitatkozni), 1-1 kérdésben pedig eltereled kérdésekkel (pl. „és mit csinálnál, ha most kimennénk az udvarra? mit próbálnál ki elsőként?)

  • Szandra

    Reply Reply 2022. január 03. hétfő

    Kedves Ági, szeretném a tanácsodat kérni. Már teljesen el vagyok keseredve. Van egy huncut kisfiam aki februárban lesz 3 éves. Eddig ugymond nagy bajok nem voltak vele, ha volt is valami árment rajta… De!!!! van egy nagy problémánk az öltözködéssel (már minden tanácsot IS kipróbáltam) de hiába… egyszeruen nem akar reggelente feloltozni….mindenhova szeretne menni amit mondok neki de ha mondom h oltozzunk fel (pizsamából rendes ruhába) akkor egyszeruen nem es nem! néha sikerul zsarolással feloltoztetni, de ez nem normális dolog!!!! van hogy olyan hiszti/dührohamot kap hogy csak nézek…ordít mint akit nyúznak, mar,csíp,harap,ütöget, es nem es nem feloltozni. De ezek a dührohamok tobbszor elofordulnak, nemcsak öltözésnél hanem ha valami nem ugy tortenik ahogy szeretné,vagy megtiltunk neki valamit,vagy ha rászólunk…képes olyan csunya hisztit vágni hogy néha azt hiszem el fog ájulni ugy visit,csip,mar,harap,ütöget…. tanácstalan vagyok! ezt a viselkedest kinövi? vagy forduljunk szakemberhez? alapjáraton eddig egy nyugodt gyerek volt, voltak dolgok de turhetoek… de most kb fél éve ezzel a problémaval kuszkodunk!!!
    Roviden a kérdesem az oltozkodésrol es a dührohamok kezelésérol szól! Mit tegyek hogy szépen normálisan fel tudjam oltoztetni, zsarolás, hisztiroham nélkul???? Ezeket a dührohamokat kinövi?
    Válaszodat elore is koszonom.

    • Fàbiàn Alexandra

      Reply Reply 2022. augusztus 13. szombat

      Szia, 1,5 éves kisfiúnk nagyon szeret gyerekek társaságában lenni, de hirtelen egyik pillanatról a másikra az alábbi viselkedések valamelyikét tesz:
      -hajat húz, -megcsíp,
      -kézzel odacsap elmondom neki hogy nem szabad,nézd milyen szomorú mert fáj neki,de nem változik a helyzet újabb alkalommal újra előfordul és kellemetlennek érzem. Mit tudsz tanácsolni? Illetve miért van az, hogy minden tárgyat dobál, aktív időtöltés és étkezés alkalmával egyaránt? Előre is köszönöm a válaszod!

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2022. augusztus 14. vasárnap

        Nem tudja még azt mondani, hogy „hű, de idegesítő vagy”, ezért üt, csap, csíp stb. Ilyenkor fogd meg a kezét (csuklónál) és mondd a kezének, hogy „mit csinálsz kicsi kéz! nem szabad csapkodni!”, ezzel megérti, hogy a kezével csinált rosszat, utána pedig mondd el neki, hogy „látom, hogy most dühös vagy, de nem bántunk másokat, kérjünk bocsánatot és gyere kicsit velem, amíg megnyugszol”

        A dobálás hátterében is gyakran indulatlevezetés van, nála ez a hiszti egyik módja. Gyakran erre az is ráerősít, ha mindig veszekedés van a dobálásból, ezért ha sokat vitatkoztok emiatt, akkor egy darabig egyáltalán ne csinálj ügyet belőle „Eldobtad, sebaj, felvesszük.” Minél kevésbé ér el vele figyelmet, annál kevésbé fogja csinálni.

  • Szabo Sarolta

    Reply Reply 2021. december 03. péntek

    Kedves Ági!

    Nem teljesen a témába vág a problémám. A kisfiam 2 és fél éves.Szeptemberbe szerettük volna kezdeni az óvodát, de sajnos el kaptunk egy hasmenés és hányásos vírust, ami nagyon megviselte a további székleléseit.Ide tartozik, hogy kb. 1 éves kora óta csak bilibe vagy WC széklelt, saját magától kérte mindig…de a vírus után nem akart, szerencsére ha lehet ilyent mondani, a digitális technikát eléggé elkerültük idáig, így azzal csalogattam a WC-re, sikerrel is de most hogy többet kezdett járni óvodába, új tüneteink lettek a mellett, hogy nem akar WC ni egyáltalán (csak fürdés közbe a kádba😩)nagyon agresszív lett mindenért csapkod, főleg minket itthon ( természetesen, ahogy nem úgy történik, ahogy ő szeretné felállás), valamint megharapta egyik társát. De mindvégig boldogan ment óvodába, az ovoneni is azt mondta,nem tűnik feszültnek.Megszeretném kérdezni a véleményed, mi tévők legyünk, leginkább a székelési probléma zavar, az agresszió remélem hamar kimarad …Nagyon szépen köszönöm!
    Üdvözlettel Sarolta

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. december 06. hétfő

      A gondot az okozza, hogy egy számára nehezen feldolgozható új helyzet (óvoda) mellett a hasmenős betegség során rossz tapasztalatokat szerzett, ezért esett kicsit vissza a szobatisztaságban. Önmagában egy ilyen betegség is okozhat olyan rossz élményt (fáj a hasa, fáj a székelés, kipirosodik a popsi), ami utána megmarad benne és egy darabig mindig fél a kakilástól, mert azt hiszi újra fájni fog, de az ovikezdéssel együtt ez tovább erősödött nála. Azt javaslom, ne csalogasd a vécére, mert ez az alap problémát nem oldja meg. Inkább olyasmivel kéne próbálkozni, ami oldja a szorongását és a félelmét a vécézéstől, pl. egy jópofa új mintás vécéülőkével vagy bilivel, amit ő választhat ki, azzal, ha elvonulhat egyedül kakilni, esetleg vihet magával játékokat is. Ha úgyis fürdéskor szokott kakilni, meg lehet próbálni, hogy előtte már 20-30 percet pucérkodhat és jutalmat kap (pl. felragaszhat egy matricát a „bilifalra” – ez egy A4-es lap a fürdőszobába felragaszva), ha ilyenkor kakil a bilibe. Szokott segíteni a székeléssel kapcsolatos feszültség oldásában a sok sarazás és gyurmázás is.

    • Agnes Golebiowska

      Reply Reply 2021. december 13. hétfő

      Kedves Ágnes.
      Van egy kis lányom 1 év 8 hónapos nagyon eleven téli élettel mégis aggódom mert alig eszik. Gyümölcsöt szinte egyáltalán nem. Zöldséget sem. Régen amikor még pépesen adtam az ebédet kicsit jobban evett. Ha elé teszem a levest csak tésztával és le ülök vele együtt enni talán 4 kanállal ha meg eszik. 1 hónapig tudtam szoptatni azóta ő tápszeres. Az éjszakát végig alussza. Reggel fél 7 meg issza a 180ml aztán fél 9 felé adok neki kaját egy kis vajas kenyeret vagy dzsemes kenyeret lenyalja a tetejét a többit ott hagyja. Kenyeret egyáltalán nem eszik. Iszik vizet de keveset és azt is hiába kínálom többször. Alig hízik ennyi idős és csak 9 és 10 kg között mozog. Nőni is lassan nő.
      Kétségbe vagyok esve nem tudom még mit tehetnék. Már étvágygerjesztő szirupot is próbáltam.
      Tudna nekem tanácsot adni.
      Köszönöm.
      Üdvözlettel Ágnes

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2021. december 25. szombat

        A gyerekek többsége ebben a korban válogatós és nem feltétlenül esznek nagy mennyiségeket, de ez nem is gond. A súlya a korához képes megfelelő és már nem kell gyorsan híznia, hiszen ebben a korban a hízás már nem folyamatos, hanem pár hónapra megáll, aztán újraindul. Próbáld meg azt, hogy ha nem szereti a kenyeret, reggelire inkább husit, sajtot kap kis falatkákban, tízóraira gyümölcsfalatkákat, ebédre, levest vagy főzeléket (esetleg lehet párolt husit, krumplit, párolt zöldséget, grillezett sajtot is). Nem baj, ha ezekből csak 3-4 falatot eszik, minden étkezésre (napi 5x) kapjon valamit és kóstolgasson, egyetek együtt. Ha már többre lesz szüksége, elfogad többet is, most az a lényeg, hogy változatosan és többfélét egyen.

  • Veronika

    Reply Reply 2021. november 25. csütörtök

    Kedves Ági, 6 éves kisfiam meg oviba jár. A tanitonenik váltják egymást, egyik héten az egyik reggeles másik héten a másik. Szeptemberben meg minden rendben volt, de kb októbertol mikor a „Kati tanító néni” van reggel azt hallgatom hogy ő nem akar oviba menni mert ő van. 🤦‍♀️ Van hogy sír is reggel és előző nap érte már mondogatja. Nemtudom mitől lehet ez. Mondott olyat h mikor feladatlapoztak és elrontsa akkor tanitoneni racsapott az asztalra. Vagy volt olyan h reggel rosszul kelt és mikor otthagytam oviba jöttek a könnyei. A tanitoneni meg azt mondta nrki hogy elég legyen a cirkuszbol. És a kisfiam mondja nekem tudod anyuci a cirkusz az amikor jönnek a könnyeim. Ön szerint a tanitoneni miatt van ez az egész? Nemtudom mit csináljak, már én is rettegek mikor az a hét van mikor a tanitoneni van reggel.
    A másik meg az hogy járunk heti 3 szor mozgásterápiára is a koncentráció (iskola) vegett. Ha érkezés el nem ő az első akkor elketd sírni, minden egyes alkalommal. Hiába mondom neki hogy nem fontos ki az első nemkell mindig elsőnek lenni. Voltunk egy éve pszichológus ak mert mindenen elsirja magát. Ott aztmondtak h nincs baja csak érzékeny. Na de ennyire? Vagy most a vírus vegett a tanitoneni az ajtó előtt várja őket, szülők nem mehetnek be. És már ezen is képes sírni. Megkerdem hogy miért sír ilyenen, aztmondja nem szeretem ha elhagysz. Normális hogy azt mondogatja hogy ő nem akar iskolába menni szeptembertől? Már most félek hogy mi lesz ha menni kell.

    Válaszát előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 28. vasárnap

      Sajnos, ha a tanítónéni nem tud kötődni a gyerek, akkor nem szívesen jár óvodába, ez normális a részéről. Pláne, ha volt olyan helyzet, amiben megijedt tőle. Mindenképpen beszélni kéne a tanítónénivel és keresni a lehetőséget, hogy más keretek között találkozzanak, beszéljenek egymással (pl. ovis program, családlátogatás), hogy elmúljon a félelme.

      Valóban vannak olyan gyerekek, akik az átlagnál érzékenyebbek, ajánlom ebben a témában a Szuperérzékeny gyerekek című könyvet (Elaine N. Aron).

  • Tímea

    Reply Reply 2021. november 12. péntek

    Kedves Ágnes!

    A minap olvastam egy cikket, a baba alvásával, altatásával kapcsolatban.

    A cikk végén ott van opcióban, hogy Sedatif pc homeopátiás nyugtatót lehet adni, hogy kizökkentsük a megszokásból.

    Ezt lehet alkalmazni egy lassan 10 hónapos gyerkőcnél is? Lehet bármi negatív hatása?
    Vagy mire kellene odafigyelnem?

    Köszönettel: Tímea

  • Homonnai Zsófia

    Reply Reply 2021. november 05. péntek

    Szia Ági!
    Nem teljesen ehhez a témához kapcsolódó, de remélem tudsz segíteni.Kisfiam 2,5 évesen lett szobatiszta, mindig szólt és együtt mentünk pisilni. Szeptemberben kezdte az ovit, ott nincs is probléma. Viszont otthon rendszeresen bepisil, majd utána röhög, amellyel nagyon ki tud hozni a sodromból. Már próbálkoztunk azzal, hogy időközönként elhordjuk pisilni, de az sem mindig működik. előre is köszönöm Zsófi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 14. vasárnap

      Nem direkt röhög, hanem azért, mert a kisgyerekek még azt gondolják, a mosollyal mindent meg lehet oldani (csecsemőkorban ezt tanulják). Ha feszült vagy vele, azt érzi és ettől szorongás alakul ki benne, amitől még nehezebb lesz a szobatisztaságra szoktatás. Az egyetlen megoldás, ha rendszeresen elviszitek pisilni, alakuljon ki egy rendszer. Illetve amit még lehet, hogy jutalmazzátok, ha magától szól, pozitív megerősítést kap, pl. egy A4-es lapot kitesztek a fürdőszobában és ha pisilt, akkor felragaszthat rá egy matricát, ha összejött 10 matrica, akkor meg felragaszthat egy óriás matricát.

  • Óvári Erika

    Reply Reply 2021. október 30. szombat

    Kedves Ági!

    Remélem jó helyen kérem a tanácsodat.
    Van egy 2,5 éves kisfiam. Nagyon okos,nyugodt gyermek. Már 2 éves kora előtt folyékonyan,egész mondatokban beszélt. Kb fél éve picit jellemző volt rá,hogy ha a játszótéren másik gyerek piszkálta,el akarta venni,amivel játszott odacsapott egyet. Ezt normális reakciónak tartom. Minden esetben elmondtam neki,hogy ezt nem szabad,de nem csináltunk belőle nagy ügyet.
    De mostanában idegenekkel ha nincs kedve beszélgetni,rájuk kiabál pedig egyébként barátságos kisfiú,illetve anyósomat teljesen elutasítja. Ráüt,kiabál vele,de 2 perc múlva játszani hívja,aztán 5 perc múlva minden ok nélkül megint rácsos.Egyébként anyósom az egyetlen, aki úgyan gyengén,de visszaadja neki az utést. Minket a szüleit is alkalmanként megcsap,de csak okkal,tehát ha valami nem a tervei szerint alakul és ez nagyon hamar lecseng nála ezt szintén egy határozott nemmel el szoktuk intézni. A másik dolog,ami kicsit bánt engem,hogy nagyon jó a kisfiammal a kapcsolatom,de ha édesanyámmal van( ez heti 1 nap nálunk) engem teljesen elutasít. Csak anyuval akar játszani,öltözni,stb. Normális ez a viselkedés,vagy esetleg el kellene vinnem valahová? Ebben kérném a tanácsát. Előre köszönöm a segítséget
    Üdvözlettel
    Óvári Erika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 14. vasárnap

      Ennek a fajta csapkodásnak az az oka, hogy ha valamit nem kap meg, vagy valami nem sikerül neki, akkor csalódást él át és ezt az érzést nem tudja feldolgozni, feszült lesz, amit (nem tudatosan) az odacsapással vezet le. Ebben a korban ez normális viselkedés és jól látod, hogy a visszacsapás, agresszió a felnőttek részéről felerősíti, ezért van az, hogy aki visszacsap neki, annál ő is gyakrabban csinálja. Két dologgal lehet ezen hosszútávon javítani:

      1. Tudatosítani benne, hogy rosszat csinált és azt a kezével tette és megnevezni az érzést, amit érez (hogy idővel felismerje, hogy miért csinálja ezt). Rá kell tehát szólni, de nem dühösen, inkább határozottan és halkan pl. „Tudom, hogy dühös vagy, de nem szabad csapkodni a kezeddel.”

      2. Segíteni kell neki megismerkedni az érzéseivel meséken keresztül pl. használhatod erre innen az oldalról a Pukkancs Maki mesét: https://www.kismamablog.hu/pukkancs-maki-iratkozz-fel vagy a Hisztimanó mesekönyvet.

Leave A Response

* Denotes Required Field