Hogyan tanítsd önuralomra gyermekedet?

A gyerekek türelmetlenek, nem tudnak várni és néha kiborulnak, hisztiznek, a nagyobbaknak pedig dührohamaik lehetnek. Hogyan segíts a gyermekednek az önuralom elsajátításában?

A klasszikus megoldás erre a büntetés vagy a tiltás. „Ha nem kapja meg, ha nem csinálhatja, akkor majd önuralmat tanul” – gondolják sokan. Valójában a legtöbb esetben a gyerek azt tanulja meg, hogy ha látják, akkor ne csinálja, amitől el lett tiltva, titokban viszont folytatja tovább vagy akkor csinálja, amikor senki sem látja.

Sokan azt hiszik, az önuralom idővel kialakul, a türelmetlenséget, hisztizést egyszercsak kinövi a gyermek. Nekik sincs teljesen igazuk. Az önuralom fejlődése csak részben függ az idegrendszer fejlődésétől, más tényezők is befolyásolják, mennyire képes magát kontrollálni a gyermekünk:

1. A veleszületett személyiségjellemzői, ezen belül is elsősorban az aktivitás szintje. Az aktívabb, ingerkeresőbb gyermek már születésétől nyugtalanabb lehet, nem tud olyan hosszan várni, nehezebb kontrollálnia saját magát, mint az alaptermészeténél fogva nyugodtabb, passzívabb gyerekeknek.

2. A szülő viselkedése: ha te is türelmetlen vagy, folyton jössz-mész, pörögsz, soha nincs időd másra, szenvedélyesen és hangosan reagálod le az élet dolgait, a gyermeked is eltanulja a példádat.

3. Érzelmi intelligencia: minél inkább képes a gyermek felismerni és kezelni az érzelmeit, annál kevésbé fogja nyafogással, hisztivel, agresszióval kifejezni azokat.

4. A beszéd fejlettsége: sok kisgyerek azért hisztizik, mert bár tudja mit szeretne mondani, de nem tudja jól kifejezni magát, nem tudja elmondani a gondolatait vagy próbálja közölni őket, de nem értik meg. Általában a beszéd fejlődésével párhuzamosan a hisztis helyzetek is kezdenek ritkulni.

5. Nevelés – tanulás: Minél több olyan helyzetbe kerül a gyermek, ahol van módja elsajátítani az önuralmat, annál több saját módszert alakít ki arra, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Ha pl. soha nem visszük magunkkal vásárolni, mert úgy gondoljuk, úgyis mindig kiakad a sorbanállás közben és majd akkor jöhet, ha már megtanulta, akkor rosszul gondoljuk, ha ugyanis soha nem kerül hasonló helyzetbe, nincs hol megtanulnia, mi ilyenkor a teendő. Helyette inkább vidd magaddal, de adj neki kis feladatokat, amikkel elfoglalhatja magát, amivel részese lehet a bevásárlás tevékenységének, nem csak egy kis csomag, akinek nyugton és csendben kell maradnia, amíg anya bevásárol.

Ugyanígy, ha például mindig szórakoztatod evés (vagy más kellemetlen tevékenységek) közben, hogy nyugodtan megüljön, soha nem tanulja meg, hogyan egyen hatékonyan és önállóan és még később is unalmasnak fogja érezni az etetést. Helyette kóstolgasson magától, próbáljon egyedül enni, annyit amennyit magától megeszik. Ha így az első néhány alkalommal kevesebbet eszik csak, az sem gond, pár alkalom után már sokkal nyugodtabban fog enni.

Mire való az önuralom és hogyan taníthatjuk meg a gyereknek?

Az újszülöttnek még nincs önuralma. Ő ösztönösen cselekszik, jelzi az igényeit, hiszen még 100%-ban ránk van utalva. Az életbenmaradáshoz arra van szüksége, hogy hatékonyan és hangosan jelezze, ha segítségre van szüksége. Ahogy fejlődik fokozatosan tanulja meg az önuralmat, azaz felismerni a saját igényeit és érzelmeit, irányítani a vágyait és kezelni a viselkedését.
A valódi önuralom tehát e 3 tényező kombinációjából áll össze:

1. Felismerni a saját igényeit és érzéseit, azaz tudni mik azok (képesnek lenni megnevezni is őket pl. éhes vagyok, dühös vagyok stb.), mit jelent, mire való, mi történik ilyenkor (és képessé válni megkülönböztetni őket egymástól pl. csak fáradt vagyok, ezért vagyok ingerlékenyebb, valójában nem haragszom a másikra – ez az, amit sokan még felnőttkorban sem képesek megkülönböztetni egymástól, ha fizikai igényeik lennének (pl. „éhes vagyok”), arra is azt hiszik, hogy érzelmi helyzetek (pl. „elegem van, haragszom rá”), ennek gyakran az az oka, hogy gyerekkorukban, amikor fizikai igényeik lettek volna, azokat semmibe vették, az alapvető fizikai igényeiket sem elégítették ki mindig vagy időre etetéssel, időhúzással („ki kell bírnia 3 órát evés nélkül”) még a korai nevelés időszakában elnyomták bennük azokat.

2. Megtanulni irányítani a vágyait: ezt leginkább tapasztalati úton tanulja meg a gyerek. „Ha nem ugrik anya azonnal a kérésemre, hanem várnom kell rá 2 percet, akkor is jönni fog és segít majd nekem.” – ahhoz, hogy ezt megtanulja, újra meg újra szembesülnie kell azzal, hogy a vágyainak nem kell mindig azonnal teljesülniük, de a kérései meghallgatásra találnak és érdemes pár percet várnia és anya megbízhatóan érkezik akkor, amikor megígérte. Türelmetlenebb lesz a gyermek akkor, amikor néha a szülő azonnal ugrik „minden nyekkre”, máskor pedig kihasználva, hogy a gyerek enged egy kicsit, még kér 5 percet, aztán még ötöt, azaz a gyermek számára kiszámíthatatlan a viselkedése és a reakciója. Ha viszont a kicsi megtapasztalja, hogy ha vár egy kicsit, akkor tényleg meg kapja azt, amit megígértél neki, ha a szülő viselkedése és ígéretei kiszámíthatóak, akkor képes lesz türelmesen várni.

Meglepő módon erre már az egész kis babák is képesek bizonyos helyzetekben: például míg a születés utáni első hetekben a baba üvölt, amikor éhes, addig 3 hónapos kor tájára sok baba már képes felismerni azt a helyzetet, amikor anya szól hozzá, hogy mindjárt jön és megeteti, csendben kivárja, amíg anya elhelyezkedik és csak utána kezd el enni. A megbízható reakció és a kiszámítható körülmények miatt már ilyen kis korban is képes a kicsi bizonyos helyzetekben várni. Ehhez hasonlóan később is meg tudják tanulni a türelmes viselkedést, amennyiben kiszámíthatóan reagálunk és felismerhetőek számára a körülmények.

Fontos megtanulnia azt is, hogy a vágyai fontosak, helyénvalóak és nem szabad megszégyeníteni vagy kigúnyolni őt ezek miatt. A legtöbbször nem az a gond, hogy a gyerek mondjuk kér egy fagyit, hanem az, hogy mikor szeretné. A gond nem a vágyával van, hanem az időponttal, ezt kell megértetni vele.

3. Megtanulni kezelni a saját viselkedését: a három közül ez a legkomplexebb folyamat, ami nem mehet végbe a másik kettő nélkül. Ha nem képes felismerni és kezelni az érzelmeit és nem tapasztalja meg, hogy a vágyainak nem kell azonnal kielégítést nyerniük, akkor nem lesz képes magától uralkodni a viselkedésén sem.

Sokan a gyerek viselkedését kezdik irányítani, azonban, ha a másik két terület nincs rendben akkor ez csak átmeneti megoldást jelent. Rászólásra talán átmenetileg nyugton marad a gyerek, de mivel még mindig kezeletlenek az érzései (pl. dühös), ezért hamarosan újra elkezdhet „rosszalkodni”.

A viselkedés komplex dolog, amiben benne van a mozgás, a mimika, a hangsúly, a szándék egyaránt. Egy kisgyerek még nem tudja jól összehangolni ezeket a területeket, ezért fordul elő számtalanszor még akár iskoláskorban is, hogy bár a szándéka jó, a tettei nem megfelelőek, vagy bár jó, amit csinál, de a mimikája vagy a hangsúlya félrevezető.

Ebből lesznek aztán a nagy összeveszések és hisztik: te újra meg újra rászólsz, ő újra meg újra azt csinálja, amit nem kéne. Ennek elkerülésére jobb már az elején segíteni neki felismerni és megnevezni az érzéseit vagy igényeit (pl. „Tudom, hogy most dühös/fáradt vagy”) és ahelyett, hogy elvárnád tőle a jó viselkedést, irányítod őt kisebb tennivalókkal, hogy azt tegye, ami helyes (pl. ahelyett, hogy nyúzna és nyafogna, kaphat kisebb feladatokat a házimunkában, amivel elfoglalja magát, amíg te befejezed a dolgodat és tudsz menni vele játszani).

Önuralom és hiszti

Amikor önuralomról beszélünk, szót kell ejtenünk a hisztiről is. A totyogóknál nagyjából 10-12 hónapos kortól alakulhatnak ki kontrollálatlan hisztirohamok, ez az ún. distressz hiszti. Ilyenkor a hirtelen előtörő érzelmek maguk alá temetik a babát, nem tud mit kezdeni velük, ezért egy ún. regresszív állapot alakul ki, amiben úgy viselkedik a baba/kisgyermek, mint egy újszülött csecsemő:
– nem képes uralni a mozgását (pedig ebben a korban már sok minden képes), ezért összevissza csapkod,
– nem képes uralni a beszédközpontját (ezért a már beszélni tudó kisgyerek sem tud rendesen beszélni ilyenkor),
– nem vesz tudomást a környezetéről (ezért nem érzékeli, hogy mondjuk a bevásárlóközpont közepén milyen kellemetlen ez a helyzet és nem igazán tud reagálni semmire közben),
– nem vessz tudomást a saját igényeiről sem (ezért bár már tudja, milyen a fájdalom, ha megcsapja saját magát, megüti vagy megharapja magát hiszti közben, az sem állítja le a hisztit),
– nem érti a beszédet (tehát hiába kezded neki elmagyarázni, miért ne csinálja ezt, nem reagál).

Ilyenkor a kisgyerek mintha önmagán kívül került volna. Önuralomról ebben az esetben nem beszélhetünk, amikor már kialakult a hiszti, hiába mondjuk a kisgyereknek, hogy „szedd össze magad”, erre nem képes.

Viszont arra törekedhetünk, hogy csökkentsük a distressz hisztit kiváltó helyzeteket, felismerjük, mikor kezdődik el a hiszti és segítsünk máshogy kiadni a gyermekünknek a feszültséget és megtanítsuk őt a saját példánkkal, hogyan kezelje ilyenkor az érzelmeit.

Az első kisebb hisztik megjelenése idején még sokszor segít az, ha eltereljük a kicsi figyelmét, így nem lovallja magát bele a hisztibe, 16-18 hónapos kortól azonban sokszor már ez sem segít, ilyenkor a hiszti kitörésekor a saját viselkedésünkkel kell megmutatni, hogyan kerüljön vissza a saját nyugodt állapotába: vegyünk mély levegőket, számoljunk visszafelé száztól halk hangon, menjünk el egy nyugodt helyre ketten és ott nyugtassuk. Ahogy feljebb már írtam: a szülői viselkedés példájából (hogyan kell higgadtnak maradni) tanulják meg a gyerekek a valódi önuralmat.

Tudom, ez nehéz, de talán, ha önuralmat várunk el a gyermektől, érdemes lenne magunkat is megtanítani rá 😉

Azt azért hozzá kell tenni, hogy azok a komplex idegrendszeri folyamatok, amik oda vezetnek, hogy a kisgyerek „összeomlik” és distressz hisztit produkál, az idegrendszer fejlődésével maguktól is alábbhagynak majd. Ha azonban játszmaként kezeljük a 3 év alatti kisgyerek distressz hisztijét, azt hisszük „direkt csinálja”, ha megszégyenítik miatta, megbüntetik vagy pedig folyton engednek neki és pl. édességgel vagy ajándékokkal nyugtatják meg, illetve ha a hisztik kezelése során a szülő is kiakad, drámázik, összeveszik a kisgyerekkel (aki ettől érzelmileg bizonytalannak érzi magát pont akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne támogatásra), akkor a későbbiekben is visszamarad a hiszti, mint érdekérvényesítő viselkedés.

Amikor már képes az önuralomra: Miért vannak dühkitörései mégis?

A szakirodalom nagyjából 2,5-3 éves korra helyezi az önuralom kialakulását, nagyjából akkorra, amikor már a nagy distressz hisztirohamok előfordulása is alábbhagy.

Azonban még ezt követően sem várható el, hogy a gyermekünk minden esetben önuralmat tanúsítson.
A leggyakrabban akkor türelmetlen, feszült, amikor az alapvető fizikai igényei nincsenek kielégítve, mint ahogyan mi felnőttek is nyűgösek vagyunk, ha túlfáradunk vagy nagyon éhesek leszünk. Azaz természetszerűleg hisztisebb, nyűgösebb, türelmetlenebb a gyerek, ha éhes, álmos, fizikailag fáradt, szomjas, pisilnie vagy kakilnia kell és fázik vagy melege van.

Ha minden fizikai igényét kielégítettük, akkor is lehetnek dühkitörései (ezeket ne tévesszük össze az ún. Kis-Néró hisztivel, amikor a gyermek azért csinál látványos jelenetet, hogy elérjen vagy megkapjon valamit – ez csak 3 éves kor után fordul elő és onnan ismerhetjük fel, hogy ha alkudozni kezdünk a gyerekkel vagy ajánlatot teszünk neki akkor képes abbahagyni a sírást és a nyafogást, itt írtam le, hogy ezeket a fajta hisztiket hogyan tudod kezelni).

A dührohamok azonban úgy működnek, mint egy distressz hiszti, azaz a gyerek nem tud belőle kizökkenni. Mi okozhat óvodás- vagy iskoláskori dührohamokat?

1. Túlingerlő környezet: ha túl sok a program vagy a gyermek számára túlingerlő a környezet (a mesterséges ingerek pl. bevásárlóközpont, játszóház, tévézés, mozizás, zajos helyek), a gyermek túlpörög és egy ponton túl nem tudja az idegrendszere kezelni a sok ingert, ezért kiborul. Hasonló hatást válthat ki a tévézés (videónézés tableten, mobilon, számítógépen) vagy a kütyünyomogatás is. A túl sokat kütyüző gyerek nem mozogja ki magát (lásd a 2. pontot) és bár egy darabig nyugodtan ül, ezért nincs vele semmi gond, eközben rengeteg mesterséges inger éri, amit nem tud feldolgozni az agya és utána kezelhetetlenné válik a viselkedése. Ha a gyermeked hajlamos a dührohamokra, elsőként csökkentsd le fokozatosan a kütyühasználatot minimálisra az életében (de ne csak a tiltásra fókuszálj, mert akkor feszültté válik, hiszen nincsen más hasonlóan érdekes dolog, amit csinálhatna helyette, hanem találj ki érdekes közös elfoglaltságokat, amiket ő is élvez, kreatívkodjatok, bábozzatok, barkácsoljatok, építsetek, süssetek-főzzetek közösen stb.). Számtalan olyan esettel találkoztam a praxisomban, amikor önmagában a mesterséges ingerek lecsökkentésével sikerült elérni, hogy a gyerek sokkal nyugodtabbá váljon (és gyakran ezzel párhuzamosan az alvászavarok előfordulása is lecsökken)

2. Túl sok cukor és koffein: a sok édesség és koffein is okozhat dühkitöréses tüneteket az arra érzékeny gyerekeknél. Néha észre sem vesszük, hogy a reggel rutinból fogyasztott gabonapehely, tejszelet, gyümölcsjoghurt vagy péksüti is mennyi cukrot tartalmaz, koffein pedig van a fekete teában (akkor is, ha gyümölcsös ízesítésű) és a kakaóban is (igen, a gyerekeknek szánt instant kakaóban is)

3. Nem mozogja ki magát: a gyerekek tele vannak mozgási energiával, életelemük a mozgás, ha minél többet mozoghat a gyerek, türelmesebb tud lenni önuralmat igénylő helyzetekben és kevesebb lesz a dühkitörése is.

4. Idegrendszeri okok: a dühkitöréseket okozhatja fejlődésbeli lemaradás, aminek az elfedésére a gyerek mindig kiborul, ezért az eredeti ok észrevétlen marad és lehetnek a jelei autisztikus zavaroknak, Asperger-szindrómának is, ezért, ha úgy érezzük, minden igyekezetünk ellenére kezelhetetlen a helyzet, érdemes szakemberhez fordulni.

5. Beszédbeli elmaradás: ha a kicsi nem tudja elmondani, mit érez, nem tudja jól kifejezni magát, az is növelheti a dühkitörések gyakoriságát. Ilyenkor mindenképpen forduljunk beszédindítással foglalkozó szakemberhez vagy logopédushoz.

6. Máshogy nem tudja kifejezni az akaratát: A dühkitörések hátterében állhatnak érzelmi-kapcsolati problémák is. A család mindig rohan, nincs idő a gyerekre, ha több gyermek van, a kicsi úgy érzi, nem kap elég figyelmet. A gyerek próbál figyelmet kapni sokféle módon, végső tehetetlenségében pedig dührohama lesz, mert ez az egyetlen, amire oda is figyelnek a szülei. Fontos megérteni, hogy ez nem tudatos folyamat, hanem segítségkérés. A gyermeknek természetes igénye az érzelmi közelség, a szüleivel való kapcsolat megtartása és erre neki is, nekünk is törekednünk kell ahhoz, hogy ne kelljen negatív viselkedéssel megszereznie a figyelmünket.

Az önuralom kialakulása tehát soktényezős folyamat, amelyben szerepe van a nevelésnek és a környezeti tényezők alakításának egyaránt. Segítsünk gyermekünknek, hogy képes legyen megismerni és irányítani önmagát!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

30 Comments

  • Emese

    2020. augusztus 14. péntek

    Kedves Ági!
    Ebben a cikkben is azt írod és több helyen is azt láttam, hogy az idegrendszer érése miatt, a kis Néró hiszti 3 éves kor után jelenik csak meg.
    Mi van, akkor a másfél éves fiamnál és hogyan kellene kezelni. Időnként, ha valami nem úgy sikerül Neki, ahogy szeretné vagy elég neki egy ételből, akkor eldobja, szétkeni, széttapossa. Ilyenkor átölelem, megnyugtatom. Minden rendben lesz, amíg felvettem. Ha egy tevékenység nem sikerült, akkor leülünk együtt, megmutatom Neki, régebben vezettem a kezét, most azt már nem engedi, csak utánoz és ha egyszer összepasszolnak a fránya duplo kockák, kinyílik a matatófalon a zár vagy sikerül felfűzni a maci alakú gyöngyöt, akkor nyugalom lesz és boldogság.
    Más azonban a helyzet, ha evésről van szó. Ha jól lakott vagy ha undorítónak találja egy étel állagát, akkor ugyanígy szétcsapkodja és hisztibe kezd (azért jól lakásnál már szerencsére egyre gyakrabban csak lekéredszkedik a székről és megy játszani). Viszont ez a hiszti nem „áll el” attól, hogy felveszem és megnyugtatom. Amint leteszem, követeli újra az ételt, de amint odaadom ugyanaz a csappkodás, sírás, hiszti jön. Úgyhogy nem adom oda többet az adott ételt az adott „hiszticiklusban” (ez hiba?), viszont erre egy tökéletes kis Néró jellegű hisztivel reagál (amit elvileg nem kéne tudnia). Megy a konyha elválasztó rácsához abba kapaszkodva toporzékol, visít, csapkodja magát, viszont amint beszélek hozzá abbahagyja, a maga pár szavával „alkudozik” (De kiöntötted kisfiam. Nem-nem válaszolja huncutkodva és az ujját is ingatja hozzá, ahogy tőlem látja), de amint rájön, hogy nem kapja meg, folytatódik a hiszti, ezt akár 1-1,5 órán keresztül is tudja, aztán egyik pillanatról a másikra elvágták, végre hagyja magát megitatni (nem pohárból ilyenkor, hanem a csőrös üvegéből, amiből hozzám bújva iszik mindig, amolyan szopi pótlék, ezért a csőrös üveget egyelőre nem szeretném kivezetni) és megy tovább minden rendben, de onnantól az az egész nap egy időzített bomba. Bármitől eltérő intenzitású hisztik indulhatnak. Gondolom azért van, mert az elnyújtott hiszti stresszfehérjéi lassan ürülnek. Szeretném őt megnyugtatni, de nincs ehhez a helyzethez megoldásom. Eleinte felvettem Őt bármi áron (üt, rúg, vág, harap ilyenkor), de már nehéz is hozzá, meg más helyzetekben megtanulta ezt kezelni és már nem bánt, ennél azonban tudatában van, hogy mit csinál beszéddel leállítható, rámnéz megismétli, hogy nem-nem, és folytatja. Ezt én nem hagyom így pár percenként odamegyek hozzá, megölelem, megsimogatom, de amúgy csinàlom a dolgom látótávolságon belül.
    Az összebújós sarokba szoktam leülni egy mesekönyvvel és a csőrös üvegével, erre a részre rálát a konyha előtti részből és hangosan szoktam olvasni. Néha odarohan hozzám, toporzékolva közli, hogy nem-nem-nem nem. Rángat kicsit és visszafut. Próbáltam már leülni a játékaihoz játszani, de azokat kitépi a kezemből és eldobálja. Hogy kellene reagálnom, ha ilyen pöttömnél ez nem lehet tudatos?
    Előre is nagyon köszönöm a segítséged!
    Emese

    • Vida Ágnes

      2020. augusztus 23. vasárnap

      Ez nem igazi kis Néró, nincs benne előre eltervezettség vagy tudatosság. Reagálni tud, mert nem borul ki annyira, nem kerül önkívületbe, de talán pont az a gond, hogy ez nem is hiszti, inkább az a gond, hogy valamit szeretne elmondani és nem tudja, ezért lesz feszült. Mivel ilyenkor nagyon felzaklatja magát és ez aztán hosszan meg is marad (valóban a kortizol hormonszint lassú csökkenése miatt), ezért a megelőzés lenne a legfontosabb. Nehéz megfejteni mi is váltja ki, én arra gondolok, hogy valami más ételt szeretne még, éhes, de nem azt szeretné, amit azt megelőzőleg evett, de nem tudja elmondani, mit is szeretne. Esetleg megpróbálhatnál más ételt felkínálni neki, vagy a hűtőből közösen választani, ez önmagában ki tudná zökkenteni őt a játszmahelyzetből.

      • Horvathne Berkes Eva

        2020. december 02. szerda

        Kedves Ági! 2éves múlt a kisfiam, hatalmas akarattal ami számomra egy áldás, de!!!! És itt a nagy de pár honapja ha nem az van amit ő akar ugy belelovalja magát a hisztiBe hogy oklendezni kezd hány. Általában nem csinálok ilyenkor cirkusz hanem nyugodt próbálok maradni. Megmosdatom ha kell atoltozunk. Sok esetbe a hányás után megnyugszik ilyenkor nem firtató a hiszti okát hanem élettelen a figyelmet másra. Viszont van hogy a hányás után is cirkuszból ilyenkor kiadatás után sajnos az utóbbi alkalmakkor már bunti volt. Beraktam a kisagyaba 10 percre és csak akkor engedtem ki amikor teljesen nyugod volt… nem tudom mi penne erre a megoldás mert napi szintű a hányás és ugyan nem sovány a gyerek de nem hiszem hogy ez jót tesz neki. Kérhetnek tanácsot hogy mi tevő legyek? Nagyon koszonom a segítséget!!!

        • Vida Ágnes

          2020. december 13. vasárnap

          Úgy tudod elkerülni a hányást, hogy ilyenkor átöleled és mélyeket lélegzel, jó hangosan, hogy hallja, 1-2 perc után átveszi a légzésritmusodat és elkezd megnyugodni.

  • Kitti

    2020. augusztus 12. szerda

    Szia! Olyan gondom lenne a jelenleg 13 hónapos kisfiammal hogy mostanában a viselkedése nagyon megváltozott. Eddig is voktak időszakok hogy nehezebb volt vele de mindig jött nyugodtabb időszak is. Most kb 2 hete állandóan nyűgös és sokszor szerintem ok nélkül ideges. Alig lehet jókedvre deríteni. Mintha nem akarna semmit…. 😕 6 foga van, az kijött 10 hónapos korában és azóta semmi, lehet a fogai miatt ilyen egykedvű és ideges is sokszor? Mozgásfejlődése rendben volt 10 és fél hónaposan eljárt de volt kúszá és mászás is, ugaz nem hosszú ideig. A beszed az ami stagnál szerintem. Mamama meg bababa, tetete ezeket mondogatja de semmi értelmes szó. Már 9 hónaposan mutogatott ha szeretett vplna valamit és nagyon sok mindenre rámutat ha kérdezzük hogy mi hol van. Tud integetni, tapsolni, cdip-csip csókát mutogatja, lóg a lába lóga…. Ezek mennek. Mindenkit ismer ja kérdezzük hol vannak rájuk mutat. Mégis mostanában oly kis „undok” nem lehet sokszor jót tenni neki. Mindenen csek nyöszörög és hisztizik. Lesz még valaha jókedvű mosolygós babám? Köszönöm a válaszát.

    • Vida Ágnes

      2020. augusztus 23. vasárnap

      Ez átmeneti időszak. Általában nagyobb fejlődési ugrások előtt szoktak ilyen időszakok beköszönteni, néhány hétig tartanak, aztán elmúlnak, nem kell aggódnod miatta.

  • Szabina Váradi

    2020. augusztus 11. kedd

    Kedves Ágnes!

    Az én lányom már lassan nyolc éves, de még mindig hisztizik. A földre azért nem fekszik le, de ha valami nem tetszik neki, akkor azonnal elborul az agya, sír, üvölt, hörög, toporzékol, ökölbe szorítva rángatja a karját. Kicsit dühös is, de inkább valami pánik szerű félelem tölti el, amiért nem az ő kezében van a kontroll. Nehéz kezelni, mert nem engedi, hogy megnyugtassuk. Még beszélni sem lehet vele, mert szándékosan még hangosabban üvölt. A figyelemelterelés néha segít, de az ignorálás talán a legjobb módszer. Az óvónőinél és a tanítónőinél is csak ez működött. Nagyon erős akaratú, (ebben mindkettőnkre ütött) szeret irányítani mindent és mindenkit (ebben pedig az apjára). Én nem voltam hisztis gyerek, az apja az volt. Új dolgokat nem akar kipróbálni, új ételeket sem. Nem szereti a változásokat. Ha magában játszik, vagy izgatottan mesél valamit, a kezével még mindig pillangózik.Már bölcsis korában idegrendszeri éretlenséget gyanítottak nála, jártam vele szenzoros integrációs fejlesztésre, de szerintem semmit nem értünk el vele. Pszichiáter nem állapított meg kórosat.
    Ebben a korban mit lehet még tenni? A hisztiket is jó lenne, ha elhagyná és azt is, hogy ne legyen ennyire erőszakosan akaratos.
    Köszönettel: V.Szabina

    • Vida Ágnes

      2020. augusztus 12. szerda

      Érdemes lenne gyermekpszichológushoz fordulnod vele, aki fel tudja fedni a viselkedése hátterében megbúvó beidegződéseket, mintázatokat, érzéseket, azaz megtalálni, miért reagál így, miért akarja magánál tartani a kontrollt.

  • Viki

    2020. május 19. kedd

    Kedves Ági
    10 hónapos kisfiam 2 hete kezdte a bölcsit újra mivel 2 hónapig itthon volt velünk a korona vírus miatt. Egyenlőre csak fél napokat visszük amíg hozzászokik de sajnos majdnem minden nap korábban kellett menni érte mert olyan dühös hogy reszket és nem nagyon tudják megnyugtatni. Enni se nagyon akar a nagyobb gyerekek zavarják és sír és dühöng ha nem vele foglalkoznak. Ha érte megyünk nevet csacsog boldog mégha fáradt és éhes is.
    Pár hete kezdte a düh rohamokat és próbáljuk kedvesen megértően elmondani neki hogy megértjük hogy mérges és próbáljuk elterelni a figyelmét ami működik is. De aggódom miatta mert néha annyira mérges hogy reszket és vörös lesz a kis feje.
    Nem tudom mit csinálunk rosszul és tanácstalan vagyok. Köszönöm szépen előre is a válaszát

    • Vida Ágnes

      2020. május 24. vasárnap

      Ezt félelemből csinálja és azért, mert nem tud megküzdeni az új helyzettel. A megbeszélés ebben a korban még nem sokat ér, fontosabb lenne az ölelés és lassabbra kéne venni a beszoktatás ütemét, mert a kulcs az lenne, hogy bízzon a gondozókban annyira, hogy felmerjen oldódni a közösségben. Addig a legjobb az lenne, ha ott maradnátok vele pár napig reggel, amíg teljesen fel nem oldódik. Utána is először csak rövidebb időkre menjetek el, amíg meg nem szokja az új helyzetet. Amikor így kiborul odabent, akkor is az lenne a jó, ha a gondozó felvenné kicsit. Segíthet a megnyugtatásában valamilyen kis állatka, akit magával vihet otthonról vagy egy tárgyad, amit ismer és megnyugtatja pl. egy póló vagy kispárna.

  • Erika2

    2020. május 17. vasárnap

    Kedves Ági. Kisfiam 2,5 éves nagyon eleven mozgékony gyerek. Vannak dolgok amik engem nem hagynak nyugodni. Pl ha valaki hozzánk jön ő mindig fogja meg a kezét, és viszi mindenhova magával, mutatja neki a lakást , vagy kell játszon vele! Ha mondom hogy kicsit várjon mert ebédelünk vagy beszélgetünk van hogy meg érti, de olyan is van ki borul és hisztizni kezd. Rengeteg szavat mond, mondatokban meg nem beszél … neha amikor mondani szeretne valamit dadog egy ideig amíg valaki rá figyel. Ez normális ? És ami meg aggaszt az a játék vagy bármi tevékenység. Nem érdekli semmi. Sem játszótéren sem itthon sehol. Egy két perc és vége ! Mindig velem akar lenni , mindig igényli a közelségem. Nem is zavar, csak hamarosan érkezik a kis teso és nem tudom hogy éljük túl !
    Köszönöm ha válaszolsz. Szép napot

    • Vida Ágnes

      2020. június 14. vasárnap

      Még kicsi, most tanulja a világ szabályait és szokásait. Néha már érti és betartja őket, máskor nem, ez normális.
      A leírásod alapján ő az átlagnál szociálisabb gyerek, szereti a társaságot, ezért nem akar magában játszogatni, hanem ott akar lenni, ahol te vagy. Nyugodtan vond be a házimunkába, engedd, hogy melletted legyen ezt ugyanúgy meg tudod majd tenni akkor is, ha ott lesz a kistesó.

  • Kinga

    2020. április 09. csütörtök

    Szia. Van egy 3 éves lányom, aki nyughatatlanul sír amikor valaki (gyerekek, nagyszülők) távozik tőlünk, vagy akár mi készülünk haza menni valahonan. Olyankor semmit nem fogad el. Például a kertből sem akar bejönni, akkor is „hisztizik”. Sok mindent ígérek ha abba hagyja a sírást de semmi nem kell. Soká tart mire lenyugszik. Hogyan tudjam kezelni a helyzetet ilyenkor?

    • Vida Ágnes

      2020. április 27. hétfő

      Ne ígérj semmit, mert ez a sírás nem „valamiért” van, hanem pusztán az az oka, hogy nehezen viseli a búcsúzással járó „veszteséget”. Ígéret helyett, inkább csak maradj mellette és vigasztald, ismerd el az érzéseit.

  • Niki87

    2020. január 23. csütörtök

    Kedves Ági!

    Van egy 2 év 4 hónapos kislányom, akit természetesen imádok szeretek, de sajnos oly annyira elfajult nála a „hisztikorszak”, hogy sajnos tehetetlennek érzem magam.
    Ez körülbelül a nyáron kezdődőtt nála és szerintem már mindent próbáltam nála, de egyszerűen, ha elkapja a hiszti nem tudom megnyugtatni és ilyenkor mostanában csipkedni is szokott. 😕
    Egy példa: a hétvégén elindultunk a játszótérre autóval, és meg kellett állni, mert egyfolytában üvöltött, pedig én is és a férjem is kérdezte Tőle, hogy szeretnél menni a játszótérre és helyeselt. Majd mikor odaértünk akkor meg azért folyt a hiszti, hogy nem akart kiszállni az autóból és felöltözni. Így ki sem jutottunk a játszótérre. Van, hogy a boltban is elfekszik a földön, és sajnos nem csak ilyen 5-10 percesek a hisztik…
    Hozzáteszem, hogy a nyáron érkezett a kistesó, aki mára már mászik és így megoszlik a figyelem, de én úgy gondolom, hogy még így is többet foglalkozom vele, mint a kistesóval.
    Még beszélni sem nagyon akar, csak nagyon alap szavakat, (mama, papa, anya, apa), meg ha olyan mese megy akkor utánozza a hangokat. Érteni mindent megért, mindent meg is csinálni döntőtöbbségben.
    Részben egyedül vagyok minden egyes nap a gyerekekkel, mert apuka dolgozik és kint élünk még Németországban.
    Amit én észrevettem, hogy itt nem olyan barátkozósak a gyerekek, mint otthon Magyarországon. (1 évet tervezünk még kint lenni)
    Sajnos be kell látnom, hogy kell segítség, hogy valahogy átvészeljük ezt a hiszti és dackorszakot, kevésnek bizonyulok én egyedül. Természetesen apa mikor hazaér a munkából mindenben segít, de így sem „boldogulunk” a lányunkkal.
    Nagyon szeretném, ha nagyon boldog gyerekkora lenne a gyermekemnek, ezért is írok Önnek és ezért is kérném a segítségét!!!
    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Vida Ágnes

      2020. február 03. hétfő

      Megértelek, ez egy nehéz időszak, pláne két picivel 🙂 A gond valószínűleg az, hogy már sok mondanivalója lenne, de még nem tud mindent elmondani és ez frusztrálja, ez a beszédfejlődéssel javulni fog majd. Ezek az elfekvős hisztik nem szándékosak, ez az ún. distressz hiszti, amikor a kisgyereket annyira elönti az indulat, hogy képtelen kontrollálni magát. Ilyenkor nem érti, mit mondasz, nem reagál, nem tud magától megnyugodni. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy mellette maradsz és halk szóval nyugtatod. Itt írtam még néhány ötletet, hogyan lehet jobbá tenni vagy elkerülni az ilyen helyzeteket: https://www.kismamablog.hu/hiszti-2/miert-hisztizik-a-gyerek-ertelmetlen-dolgok-miatt

  • Dorottya

    2020. január 22. szerda

    Kedves Ági!

    Tanácsot szeretnék kérni 2.5 éves kisfiammal kapcsolatban.
    Tavaly nyáron megszületett a testvére; 20 hónap van köztük.
    Kisfiamnál kb. egy évvel ezelőtt jelentkezett a sztrájk az étkezés ellen, azóta napi 2 kakaóval, és egy banánnal, időnként egy azelet hússal húzza ki a napokat. Nem hajlandó többet enni.
    A másik probléma, hogy ekkor kezdődött a széklete visszatartása. Heti 1-2 alkalommal sikerül csak neki, de akkor is csak kínlódik. Üvölti, hogy “nem akarok kakilni”.
    A harmadik pedig, ami miatt írok, az a viselkedése..a hiszti, vagy testvérféltékenység, vagy nem tudom, minek nevezzem.
    Állandóan, látszólag ok nélkül (napi 4-5x) előfordul, hogy erővel rúg, üt, fejel, bánt, ordít (akár öklendezésig is). A házból, ha elmegyek, szinte hányásig üvölt. Nem tudom, hogy kezelhetném.
    Ebben kérem a segítségedet.

    • Vida Ágnes

      2020. február 06. csütörtök

      Az a baj, hogy ezekben az ételekben pont kevés a rost, ezért is lehet keményebb a kaki. Érdemes lenne bevonni őt a főzésbe, a vásárlásba, konyhásat, főzőset játszani, olyan meséket olvasni, amiben főznek, gyümölcsöt esznek és mindig együtt enni terített asztalnál, legalább a főétkezéseknél, így idővel magától kíváncsibb lesz az ételek iránt és elkezd kóstolgatni.

      A hiszti normális ebben a korban, ez az ún distressz hiszti. Kezelni úgy tudod, ha nem akarod azonnal elhallgattatni, nem vitatkozol vele, ne akarod meggyőzni, ebben az állapotában úgysem érti mit szeretnél tőle. Helyette maradj csak mellette, halk szóval nyugtasd, ha engedi, öleld át és szimplán csak várd meg, amíg elmúlik a hiszti. Fontos, hogy maradj mellette, ne hagyd magára. Megkönnyíti a dolgot az is, ha ilyenkor elkezdesz százig számolni szép lassan vagy felolvasol egy mesét, tudom, hogy furán hangzik, de ez segít neked is másra koncentrálni, ezért nem leszel olyan feszült és így ő is hamarabb meg tud nyugodni.

  • Anita26

    2020. január 12. vasárnap

    Kedves Ági!
    Van egy 2 eves kisfiam akit egyedul nevelek, aki szinte egyaltalan nem tudja lefoglalni magat, folyamatosan igenyel. Egy szobaba vagyunk osszezarva.Neha ugy erzem mar sok, mivel egyutt is alszunk, csak ha elaludt teszem at az agyaba, de par oraval kesobb atjon hozzam es odabujva alszik el ami azert nehez, mert ha csak megfordulok mar fel is ebred es bujik ujra. Nem tudom kipihenni magam hiszen folyton mellettem akar lenni, ejjel-nappal. Normalis hogy ennyire anyás?
    Elöre is köszönöm a válaszát!
    Anita

    • Vida Ágnes

      2020. január 12. vasárnap

      Normális, hogy melletted akar lenni, de ha soknak érzed, akkor menj vele minél többet emberek közé és gyerektársaságba!

    • Niki

      2020. január 18. szombat

      Kedves Ági!

      Van egy 2 év 4 hónapos kislányom, akit természetesen imádok szeretek, de sajnos oly annyira elfajult nála a „hisztikorszak”, hogy sajnos tehetetlennek érzem magam.
      Ez körülbelül a nyáron kezdődőtt nála és szerintem már mindent próbáltam nála, de egyszerűen, ha elkapja a hiszti nem tudom megnyugtatni és ilyenkor mostanában csipkedni is szokott. 😕
      Egy példa: a hétvégén elindultunk a játszótérre autóval, és meg kellett állni, mert egyfolytában üvöltött, pedig én is és a férjem is kérdezte Tőle, hogy szeretnél menni a játszótérre és helyeselt. Majd mikor odaértünk akkor meg azért folyt a hiszti, hogy nem akart kiszállni az autóból és felöltözni. Így ki sem jutottunk a játszótérre. Van, hogy a boltban is elfekszik a földön, és sajnos nem csak ilyen 5-10 percesek a hisztik…
      Hozzáteszem, hogy a nyáron érkezett a kistesó, aki mára már mászik és így megoszlik a figyelem, de én úgy gondolom, hogy még így is többet foglalkozom vele, mint a kistesóval.
      Még beszélni sem nagyon akar, csak nagyon alap szavakat, (mama, papa, anya, apa), meg ha olyan mese megy akkor utánozza a hangokat. Érteni mindent megért, mindent meg is csinálni döntőtöbbségben.
      Részben egyedül vagyok minden egyes nap a gyerekekkel, mert apuka dolgozik és kint élünk még Németországban.
      Amit én észrevettem, hogy itt nem olyan barátkozósak a gyerekek, mint otthon Magyarországon. (1 évet tervezünk még kint lenni)
      Sajnos be kell látnom, hogy kell segítség, hogy valahogy átvészeljük ezt a hiszti és dackorszakot, kevésnek bizonyulok én egyedül. Természetesen apa mikor hazaér a munkából mindenben segít, de így sem „boldogulunk” a lányunkkal.
      Nagyon szeretném, ha nagyon boldog gyerekkora lenne a gyermekemnek, ezért is írok Önnek és ezért is kérném a segítségét!!!
      Előre is köszönöm a válaszát!

      Tisztelettel:
      Papp Nikolett

      • Vida Ágnes

        2020. február 07. péntek

        A dackorszakban levő kisgyerek boldog a hisztik ellenére is, emiatt nem kell aggódnod 🙂 A problémát valószínűleg az okozza nála, hogy már sok mindent mondana, de még nem tudja mondani és ez feszültséget okoz benne. Az általad leírt játszóteres esetnél is erről volt szó: lehet, hogy akart játszótérre menni, de mondjuk szerette volna elmondani, hogy vigyetek magatokkal valamit még, viszont nem tudta, ezért üvöltött. Ilyen esetekben nem érdemes arról beszélni vele, hogy mit szeretne vagy mit nem szeretne, mert még ő maga sem igazán tudja. Te, mint szülő legyél vezető és az történjen, amit te akarsz. Viszont igyekezz kitalálni, vajon mit szeretne, vagy egyszerűen csak győzködés helyett megvigasztalni, simogatni, mellette maradni, amíg el nem múlik a „roham”. Ha te higgadtan tudsz reagálni és kivárni, amíg jobb lesz, abból ő is megtanulja, hogyan kell kezelni a hasonló helyzeteket.

  • Hunya Tar Adrienn

    2019. november 20. szerda

    Szia Ági!

    Elkeseredèsemben írok Neked. 4 éves kisfiúnk viselkedése komolyan elkezdett minket aggasztani. Biztosan benne is van még a dackorszakban de néha már tehetetlennek érezzük magunkat.

    Egyáltalán nem együttműködő. Sem itthon sem az óvodában. Ma pl az oviban mézes reggeli volt a gyerekeknek a torna szobában úgy hogy mindenki ott volt. Ő bedacolt és azt mondta h nem szabad tilos oda menni nem akar és nem.ia fog enni. Az óvónő nem tudott mit tenni felvette és átvitte kézben a tornaszobàba és az ölében ülve ülte végig a reggelizèst.

    Szóval bármiről legyen szó hiába ígérem már neki a csillagokat is az égről mind hiába. Hamarosan megyünk együtt a Családdal karácsonyi fotózásra amitől előre rettegek mert az ovis fotózás alkalmával negyed órát kellett könyörögni neki hogy tudjunk róla képet készíteni.

    Segíts kérlek jó tanácsokkal. Hogyan lehetne megtörni ezt a viselkedést? Köszönjük szépen! Üdv Adri

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Ha semmilyen helyzetben nem együttműködő, akkor nem pusztán dacosságról van szó, valamilyen mélyebb ok lehet a háttérben. Talán fél valamitől vagy valamilyen rossz tapasztalata volt, esetleg valamiben nem elég ügyes és ez frusztrálja. Mindenképpen érdemes lenne mihamarabb gyermekpszichológushoz vagy a helyi nevelési tanácsadóhoz fordulni vele. Lehetséges, hogy csak fejlesztésre van szüksége, de ezt is csak személyes vizsgálat során lehet feltárni.

  • Móczár Hajnalka

    2019. november 14. csütörtök

    Kedves Ági!
    Szeretném megkérdezni, hogy gond- e az, hogy 19 hónapos kisfiam este és reggel még cumisüvegből kapja a tejitalt?
    Meddig tartható ez így?
    Illetve mennyi idős koráig kell kapja ezt a tejitalt?
    Köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Egyáltalán nem gond, a szopizásra való ösztön 6 éves korig megvan, a legtöbb kisgyerek 2-3 éves korig még igényli néha a cumizást, van aki még kicsit tovább is.
      Ha nem tejallergiás, akkor a tejital helyett már kaphat tejet. Ha tejallergiás vagy van erre gyanú (esetleg a közvetlen családtagok között van, aki tejallergiás), akkor 3 éves korig jobb a tejital (de ezt ebben az esetben érdemes orvossal is egyeztetni mit és mennyit kaphat)

    • K. Melinda

      2019. december 28. szombat

      Kedves Ági!
      Februárban lesz 4 éves a kisfiúnk. 2evesen voltuk először vele szakembernel mivel a státusz vizsgálaton 4helyre „nem tudja” – t valaszoltunk. 2koros volt a vizsgálat, amit szépen teljesített és megallapitottak, hogy nincs lemaradása. Azonban észrevettük mi is itthon, hogy amikor kerunk/kérdezünk tőle valamit mintha nem hallana. Hallasvizsgalaton is voltunk ahol kideritettek, hogy nincs baja. 1 éve elkoltoztunk, új védőnők lett. Az első felmérésen az előszobába tudott minket fogadni mert az ő rendeojeben más rendelt. Kisfiam pörgött ezerrel, minden áron ki akart menni de muszáj volt a felmérést elvegezni. A végére már a földön feküdt és úgy sírt h menjünk ki. A védőnő azt mondta, hogy autizmus gyanús és onnantól elindult az 1 éves procerurank. Voltunk neurológus áll, ott megallapitottak, hogy enyhe figyelem zavaros amit fejlesztéssel lehet kezelni de előtte menjünk el egy pszichológushoz. A pszichológus nem látott semmit amivel neki foglalkoznia kellene, így elkoldott minket egy fejlesztő központba. A központ a Dszit tornát ajanlottak (kihangsujoztak h csak lehetőség nem feltétlen kötelezően ajánlják) TSNT tornára próbáltunk eljutni de ott sajnos a kisfiamat jobban lekötött az h fel fedezze az új játékokat minthogy az h a feladatokat teljesítse így onnan visszakuldtek a fejlesztő központba ahol meg így 2honap után is csak váró listán vagyunk. Tanácsot szeretnék kérni, hogy hova tudunk meg fordulni illetve mi mint szülők mit tudunk itthon kezdeni ezzel a viselkedessel? Vannak játékok 2-3 ami 20-30pdrcig lekoti a kisfiunkat de többnyire rajtunk lóg vagy most éppenséggel amióta van cicának a cicát üldözi. A helyzet kezd javulni, de sajnos többször csak „fenyegetessel” amit már mi uunk h ez kell hozzá h pl. oltozzon fel, pakoljon össze stb.
      Másik problémánk az h az óvodában sajnos a foglalkozásokon sem hajlandó részt venni, illetve mostanság a hajtepest igencsak megkedvelte :(. Köszönöm a segítséget!

      • Vida Ágnes

        2020. január 05. vasárnap

        A leírásod alapján valószínűleg nincs semmi nagyobb baja a kisfiadnak, szimplán csak eleven és esetleg emellé egy kis figyelemzavar társul (bár, ha vannak játékok, amik 20-30 percig lekötik, akkor nem hinném, hogy komolyabb figyelemzavara lenne). Nyilván a fejlesztés segíthet még. Az természetes, hogy 4 évesen elsősorban a szülein lóg és velük szeretne lenni. Érdemes úgy alakítani a napot, hogy a közös és az önálló játék váltogassa egymást és bevonni őt a közös tevékenységekbe, házimunkába is. Az óvodai együttműködési kérdéssel kapcsolatban az óvónőt kell kérdezni, ezt okozhatja teljesen más is (pl. nem szokott be rendesen, nem bízik az óvónéniben, nem érzi jól magát a csoportban).

  • morche87

    2019. november 10. vasárnap

    Szia Ági! Van egy 3 éves fiam. Most kezdte szeptemberben az ovit. Ott a csoportszellem viszi ha enni vagy kóstolni kell valamit, de itthon csak a megszokott dolgokat hajlandó elfogadni. Mit tehetek ez ügyben, hogy változzon?
    Masik: ha valami nem az akarata szerint van akkor levágja magát a földre és ott „vergődik” vagy önbántalmazásba kezd (veri a fejét bárhová). Ez eltarthat 10 vagy akár 40 percig is. Fenyegetés (szóban) nem hat rá, figyelemelterelés (ének, kedvenc játék stb) sem. A védőnő szerint (3 éves statuszon látta a kitörését) túl érzékeny érzelmileg és jobban megéli az érzéseket, mint a kortársai. Rajtam vagy a környezetén érzékeli az érzelmi változásokat meg is nevezi őket (Boldog, szomorú, sír, fáj stb), de magán nem tudja felismerni. Hogy lehetne ebben segíteni neki?
    Ha kérdezem ilyenkor, hogy mi a baj? Hallasz? Miben segítsek?, csak a magáét hajtja, mintha nem értené a kérdést vagy nem hallana… Köszönöm válaszodat előre is 😊

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Egyelőre ezzel ne tegyél semmit, ha a csoportban megkóstol sok mindent, akkor nincs gond az ízlésével vagy az étvágyával, a megszokott ételek kérése pusztán az otthoni biztonságérzet biztosítója számára. Ez átmeneti dolog, hamarosan kinövi majd. Addig is annyit tudtok tenni, hogy ti is változatosan esztek, sokat vásároltok, főztök vele együtt közösen, recepteket kerestek, ételfotókat néztek és megkérdezitek, van-e kedve segíteni elkészíteni őket.

      Ez a viselkedés az ún. distressz hiszti, ilyenkor az agy önkontrollért felelős részei teljesen kikapcsolnak és a kicsi nem képes semmire reagálni. Azzal tudsz segíteni neki, ha ilyenkor nem akarod meggyőzni vagy leállítani, csak mellette maradsz és türelmes hangon nyugtatod, a közelségedből és a türelmedből ő maga fog ráérezni, hogyan is kéne megnyugtatnia ilyenkor magát.