Hogyan segíts a gyermekednek feldolgozni a negatív érzelmeit?

Ha a gyerek fél, szomorkodik, vagy más negatív érzelmet él át, sokan azonnal nyugtatni próbálják és győzködik, hogy nem is olyan nagy dolog. De vajon működik-e ez a vigasztalás és mi az, ami valóban segít a kisgyereknek feldolgozni a rossz érzéseit?

Katonadolog… – mondják a nagyot eső, síró gyereknek.
„Elveszett a kedvenc plüssállatka, sebaj veszünk másikat!”
„Ne sírj már! Nem olyan nagy dolog…”

Hát neki bizony az a kis dolog NAGY dolog.

Hogyan segítsünk gyermekünknek feldolgozni negatív érzelmeit?

Az biztosan nem segít, ha lekicsinyeljük.
Az ő érzései HATALMASAK és komolyak.
Ő tényleg meggyászolja az elveszett cumiját,
az eltört kisautót, az elpusztult hörcsögöt…

Ha azt mondja, hogy fél valamitől, akkor TÉNYLEG félelemet él át, még akkor is, ha nem tűnik logikusnak, amitől fél.

Ezzel szemben sok szülő bármit elkövet, csak ne sírjon már a gyerek, ne legyen szomorú és ezzel párhuzamosan úgy gondolják, ha nevet, akkor már nincs is semmi baj, pedig attól még
a feszültség, a szorongás megmarad.

Van, amiről azért nem beszélünk vele, mert a problémáját túl komolytalannak tartjuk az élet nagy dolgaihoz képest (pl. az eltört kisautó), máskor azért nem, mert az kínos és még mi magunk sem dolgoztuk fel (pl. meghalt a nagypapa, balesetet szenvedtünk vagy elválunk és apa elköltözik) és van olyan is, amikor nem értjük teljesen miért is érzi rosszul magát (pl. képzelt szörnytől fél az ágy alatt).

A vigasztalás lényege, hogy a gyermek valóban meg is vigasztalódjon és nem az, hogy elhallgasson és ne sírjon tovább.

Ezért nem vigasztalódik meg attól, hogy elterelik a figyelmét vagy cumit dugnak a szájába és az sem vigasztalás, hogy bohóckodnak neki és ettől nevetni kezd.

Milyen a jó vigasztalás valójában?

1. Olyan, ami visszaállítja a gyermek biztonságérzetét (a negatív érzelmeket okozó hormonok szintje az agyában normális mértékre csökken)
2. Segít neki megérteni, mi is történt vele valójában
+1 Még jobb, ha utána azt is megérti, hogyan kezelje máskor a hasonló helyzeteket.

Ez ugyanaz a jelenség, ami miatt a babát nem hagyjuk egyedül sírni az ágyában segítség nélkül, a distressz hisztiző kisgyereket pedig nem büntetjük meg és nem hagyjuk magára.

Hogyan is működik a gyermeked agya, amikor negatív események érik?

Ugyanúgy, mint a magában sírni hagyott babánál: a stresszhormon (és más negatív érzelmekért felelős hormonok) szintje megemelkedik a szervezetben, azonban mivel még nem képes a kicsi megnyugtatni saját magát, ezért magától ez nem megy vissza.

Számára a megnyugvás fő eszköze a szülő, aki megöleli (vagy, ha a kicsi nem hagyja), mellette van és a megnyugtató közelsége, higgadt viselkedése révén segít neki a megnyugodni. A szülő közelsége a kulcs, ő segít az önuralom alapjainak letételében (az önuralom kialakításáról itt írtam bővebben)

Ha egy rossz esemény miatt elhúzódó problémák alakulnak ki (pl. megijedt valamitől, fél, kisebb balesete vagy betegsége volt, amit nem tud feldolgozni stb.), akkor a feldolgozáshoz is idő kell különösen, ha újra meg újra előtörnek belőle a rossz érzések.

Agykutatók szerin a jó stratégia ilyenkor nem az, ha mindenáron megnyugtatjuk őt
és eltereljük a figyelmét a témáról, esetleg megpróbáljuk lebeszélni róla, hanem sokkal inkább az, ha foglalkozunk vele, beszélünk róla vagy más módon (pl. alkotással, rajzzal, gyurmázással, szerepjátékkal) dolgozzuk fel.

A jobb agyféltekénk 1-1 nehéz érzelmi helyzetben átveszi az uralmat, ilyenkor a gyerek sírhat, csapkodhat, mindenfélét mondhat összefüggéstelenül, láthatóan nem a maga ura.

Ha azt mondjuk neki, hogy „Jaj, ne sírj már! Gyere, kapsz egy fagyit!”, attól nem dolgozza fel az érzelmeit, csak kizökken a sírásból.

Ha viszont mesélünk neki az elveszett kedvenc plüssről, aki elindult az utcán és mindenféle érdekes kalandba keveredett, akkor megnyugszik.

Ha mesélünk róla, milyen volt a nagypapával, amikor meglátogatottuk, mi mindent csináltak együtt,
ha lerajzoljuk a balesetet, vagy ő maga lerajzolhatja, feldolgozhatja az élményt, ha mesélünk két kismackóról, akik nagyon szerették egymást, de képtelenek voltak együtt élni, ezért bár megbocsátottak a másiknak, inkább különköltöztek, akkor lehozzuk a kicsi számára is érthető szintre a történéseket.

A kicsi szorongásai oldódnak, nem fog sírni, valahányszor ugyanolyan kisautót lát, nem riad fel éjjel álmából, mert eszébe jut a baleset vagy a nagypapa temetése.

És talán még nekünk is segít jobban megérteni, feldolgozni a történteket, hogy jobban tudjunk segíteni a gyerekünknek.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

33 Comments

  • Adrienn

    Reply Reply 2023. december 17. vasárnap

    Jó napot! Fiam 5 éves és azt vettem észre, hogy nem szeretne a rossz dolgokról beszélgetni velünk (anya-apa). Ha plb. történik valami rossz dolog akár egy mesében, akár vele, akkor mindég azt mondja, hogy:”Ó anya ne mondjad már” nem szeretne róla beszélni. Sosem fáj semmie, vagyis erról sem beszél (pld. Torokfájás, ha megvan fázva stb. alap dolgok). Szerintem emiatt alakult ki nála egyfajta kényszer cselekvés mindet vissza kell érinteni amihez véletlenül hozzá ér. Mibe tudnék neki segíteni, hogy meg tanulja, hogy rossz dolgokat is elmonhat nekünk??

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2024. január 02. kedd

      Ez valószínűleg nem a rossz dolgokról szól, inkább a szégyenérzetet nem tudja feldolgozni, a kínos dolgokról nem akar beszélni. Ezt nem úgy tudjátok megváltoztatni, hogy próbáljátok meggyőzni, hogy mondja el, hanem úgy, hogy próbálod megmutatni neki a mindennapi életben, hogy ezek nem szégyellnivaló dolgok, pl. ha neked fáj valamid, nyíltan beszélsz róla, ha a mesében történik valami rossz dolog, rákérdezel nála, hogyan lehetett volna, hogy jól történjen a dolog. Hosszú távon rá fog jönni arra, hogy ezek nem titkos és szégyellnivaló dolgok, hanem lehet róluk nyíltan beszélni. A kényszercselekvés kisfiúknál gyakori dolog, biztonságérzetet is ad, idegrendszeri oka is van és ez a fajta a szégyenérzettel is összefügghet. A legjobb, ha észre sem veszed, mert a rászólás csak felerősíti a szokást, többnyire ki szokták nőni.

  • Ági

    Reply Reply 2023. szeptember 13. szerda

    Kedves Ági!

    Olyan kérdéssel fordulnék hozzád ,hogy van egy 2 éves kislányom 1,5 éves kora körül jött a totális apa szerelem amivel nem is lenne gond sőt, apa nagyon sokat foglalkozik vele szereti természetes ,hogy ragaszkodik hozzá.
    Mindig is nagyon anyás/apás volt.
    Született egy húga akit imád nem féltékeny.
    De velem kicsit távolság tartó lett.
    Apa szoktatja be a bölcsibe ami eddig zökkenőmentesen zajlott.
    De azóta még apásabb de ez már annyira erős lett, hogy velem olyan elutasító mintha bántottam vagy valami rosszat tettem volna vele.
    Aggódom mitől alakult így a viszonyunk és mit tehetnék.
    Nem hanyagolom a pici érkezése óta nagyon figyeltünk ,hogy minden ugyanúgy működjön mint a hugi előtt.
    Köszönöm
    Ági

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. szeptember 23. szombat

      Ez normális, mivel most te nem tudsz vele annyit foglalkozni, Apába kapaszkodik erőteljesebben. Ez egyébként is normális kislányoknál ebben az életkorban, nem kell aggódnod miatta, később kiegyensúlyozottabb lesz majd.

  • Alexa

    Reply Reply 2023. május 06. szombat

    Kedves Ági,

    Általános-e az érzelem feldolgozás ilyen típusa ösztönösen a gyermekeknél:
    Nem az első ilyen szerepjátékba hozott élmény feldolgozása de ez most az aktuális.

    Megijedt egy embertől a kisfiam (27hós) aki sokat segít nekünk a házkörül.
    Egyik nap (valószínűleg betegségből maradt vissza) a hangja picit mélyebb volt és ez megijesztette s sírt miatta. Egy hete elkezdte kérni, hogy :”Csaba bácsi legyél anya”.. s eljátszat velem helyzeteket pl nyírjam én a füvet vagy vágjak ki egy fát..s közben segít ő is nekem azaz Csaba bácsinak. Közben ugye nevettetem, mélyebb hangon beszélek stb, hogy valóban oldódjon benne a félelem.

    Azért kerdezem, mert nem tapasztaltam még ilyet más gyereknél. De lehet azért mert nem is figyeltem régen erre vagy elnyomjuk bennük a siettetéssel.
    Mennyire tipikus ez egy neurotipikus gyereknél s ha az, milyen életkorban jelenik meg általában?

    Köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. május 10. szerda

      Ez normális, így dolgozza fel, amitől megijedt. A korához képest ez érettebb viselkedés, de örülj neki, mert a szerepjátékozás ilyenkor korban magas intelligenciára vall és nagyon jó érzelmi intelligencia fejlesztő is egyben.

  • Carol

    Reply Reply 2023. május 05. péntek

    Kedves Ági,

    Hány éves korra tehető az érzelem feldolgozás a gyermekeknél? Az a fajta mikor kijásza magából direkt a félelmet vagy szorongást.

    Pl: megijed a gyermek egy bácsitól és kéri az anyukát legyen a bácsi most és játszanak valamit együtt ami pozitív töltetű ,hogy újra oda merjen menni az említett emberhez.

    Köszönöm a választ előre is.

  • Anita

    Reply Reply 2022. december 09. péntek

    Kedves Ági

    Kisfiam 6 éves és már több mint 1 éve fél amikor besötétedik. Konkrét félelme az hogy a bűnözők bejönnek a házba és elviszik. Ez azóta van mióta az óvodában meséltek az óvónők neki egy ilyen törtenetet ami valóban megtörtént a városunkban.Egy nő bement egy házba és amíg az egyedül nevelő apuka tusolt addig a nappaliban jatszó kisfiút el akarta vinni.Ezután a kisfiam elkezdett félni és ma már annyira rossz a helyzet hogy sötétedés után még wcre sem mer kimenni. Fürdeni is csak felügyelettel fürdik. Este pedig kb. 2x kel fel és csak velem alszik vissza. Próbáltam neki elmagyarázni hogy nem tud hozzánk bejönni senki de nem használ majd próbáltam kitalálni erről mesét de az sem vált be.
    Szeretnék neki segíteni h megszűnjön ez a félelem de nem tudom hogyan. A probléma még az hogy 1 hónapja megszületett a kistestvére és sajnos így sokszor nem tudok vele mindig ott lenni a sötétben és este sem amikor éppen a kicsit etetem.
    Az sem megoldas ha helyettem a párom megy át mert vele nem akar visszaaludni.
    Nagyon fársztó esténkent 2 gyerekhez is kelni és neki is fársztó átjarni hozánk amikor éppen etetési idő van így aztán mindenki fáradt és persze ingerült is másnap ami az egész napra rányomja a bélyegét
    Sajnos nincs ötletem hogyan tudnék segíteni neki és ezen az egész helyzeten.
    Segítséged előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. december 14. szerda

      Az ilyen típusú irreálisnak tűnő gyerekkori félelmek feldolgozásának két lépése van, amelyek mindegyike nagyon fontos:

      1. Segíteni kell neki feldolgozni az érzéseit ezzel kapcsolatban. Pl. ha a bűnözőktől fél, akkor meg kell kérdezni, mire gondol ezzel kapcsolatban, mit csinálnak a bűnözők, mi történik szerinte stb. Sok-sok kérdéssel kell rávenni, hogy beszéljen sokat erről, hogy ki tudja beszélni magából a témát és feldolgozza az ezzel kapcsolatos érzéseit.

      2. A másik: olyan technikákat tanítani neki, amik biztonságérzetet nyújtanak a gyerek számára is értelmezhető módon. Pl. egy őrzőmackót ültetni az ágya mellé rendőrsapkában, aki megvédi a betörőktől. Este közösen leellenőrizni, hogy be vannak zárva az ajtók és odatenni az ajtóba egy rendőrmackót, hogy szóljon, ha jön valaki, tolvajfogó varázshálót teríteni a gyerekszoba ajtajába, ami megfogja a csúnya betörőket stb.

  • Renata

    Reply Reply 2022. november 14. hétfő

    Kedves Àgnes!
    Kisfiam 6 éves lett októberben.Azért kérem a segítségét,mert nagyjàból fél évvel ezelőtt volt egy gyomor-bél gyulladàsa vírus fertőzés miatt és sokat kellett hànynia. Nagyon rossz élmény volt ez neki és sajnos azóta szorong, fél ettől hogy újra megtörténik. Otthon nincs vele gond,eszik rendesen, csak neha neha kerdezett ra hogy nem fog-e ujra hanyni ha ezt es ezt megeszi. A gond azzal van hogy azóta problémàs az oviba menetel. Szinte mindennapos hogy nem akar menni oviba,igy kezdodik a reggelunk…nem akar ebedre ott maradni mert fel hogy ott is megtortenik es a gyerekek is latni fogjak.Mindketten dolgozunk a ferjemmel es igy delutan fel 3 kor szoktam elhozni ovibol. A reggeli elkoszones nagyon macerasan megy,sokszor elsirja magat hogy nem akar ebedre maradni menjek erte elobb. Az ovonenik segitenek es probaljak elterelni a figyelmet es miutan elmentem dolgozni elkezd jatszani a tobbi gyerekkel es nincsen semmi gond.Vidam és jatszik. Sokszor hivtam fel oket miutan elindultam hogy megnyugodott-e es eddig minden rendben volt. Az ebednel is rendesen evett. Delutan mikor megyek erte sokszor nem akar haza jonni mert még jatszani szeretne. Szoval megertem a szorongasat reggel es hogy még pici ahhoz hogy ezt a rossz elmenyt konnyen feldolgozza de mint irtam lassan fel eve tart mar es sajnos nekem is elegge megneheziti a reggeleimet es nincs turelmem neha mar ehhez. Nagyon sokat beszelgettunk mar vele errol az apukajaval, vittem orvoshoz is tobbszor is hogy megnezzek a hasat mert azt is szokta fajlalni de minden rendben volt. Sokszor van hogy mielott elindulunk oviba mondja hogy faj a hasa, masnap a feje faj, aztan a laba…szemei…szoval tudom hogy ez a szorongastol van hogy mindent kitalal csak ne kelljen mennie de mar nem tudom mit csinaljunk vagy mit mondjunk neki… Sajnalom mert nem jo ez neki se hogy mindennap ilyen szorongassal indul a napja es nekem is rossz.Elore is koszonom valaszat!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. november 20. vasárnap

      Mivel régóta húzódó dologról van szó, mihamarabb forduljatok vele gyermekpszichológushoz, hogy megoldódjon a szorongása, ehhez szakértő segítségére van szükség.

  • Orsi

    Reply Reply 2022. október 26. szerda

    Kedves Ágnes,
    Segítséget szeretnék kérni. A kislányom most múlt egy éves és pár napja nagyon megijedt a szomszédunk kicsi kutyájától aki túl lelkesen próbált barátkozni vele.
    A kislányom most tanulgat járni, a kicsi kutyus megszimatolta és ugrált körülötte, mire a kislányom keservesen sírni kezdett.
    Most ha csak messziről meglátja akkor is keserves sírásban tör ki. Hogy tudok segíteni neki hogy ne féljen?
    Más kutyustól nem fél azóta sem, csak ettől az egytől.
    Előre is nagyon köszönöm a válaszodat.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 30. vasárnap

      A félelmek emléke megmarad a gyerekeknél még jó darabig, ennek evolúciós okai vannak. Segíthet, ha megpróbálsz segíteni neki feldolgozni az élményt, pl. kutyusos fotókat nézegettek, kutyusos mesét mondasz neki, kutyusos történetet bábozol el neki, amiben a kutyus találkozik a kislánnyal stb. Ezt többször is ismételgetni kell, ez segít neki megismerni a kutyusokat és feldolgozni az élményt.

  • Tímea

    Reply Reply 2022. szeptember 03. szombat

    Kedves Ágnes! Segítségedet szeretném kérni: kisfiam 2.5 éves, 2 hete ketdtük a bölcsit. Minden rendben ment, fokozatosan ment a beszoktatás, többet maradtunk fél órával, majd mindig picit hamarabb jöttem el. Mindig köszönve, elbúcsúzva. Nyugodtan, örömmel ment játszani. Nem kérdezte hol van anya. Az ágyat viszon ha meglátja sír. Egyik napról a másikra nem akar menni, sír,ordít reggel mikor viszem. Kicsit megnyukszik, mikor meglátja az ágyat ismét ordításba kezd. Itthon is sír, hogy nem szeretne többet bölcsibe menni. Ahányszor megemlítjük a témát sír.Mi ilyenkor a teendő, mi lesz ha ez nem változik? Nem sokára kezdenem kell a munkát, és még itt tartunk.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. szeptember 04. vasárnap

      A beszoktatás során lehetnek ilyen hullámhegyek és hullámvölgyek, ugyanakkor ezt nem lehet siettetni, a teljes beszokáshoz 12 hét kell és nagyjából 4-6 hét után szokott már jelentősen javulni a helyzet. Segíthet, ha esetleg otthonról egy kis alvósállatkát vagy párnát magával vihet az alváshoz, ez biztonságérzetet adhat neki.

  • Szukics Mónika

    Reply Reply 2022. július 20. szerda

    Kedves Ágnes!

    Szeretnék egy kis segítséget kérni. Ma egy nagy plüss macival( Masha ,a medve) beszéltem,énekeltem a 17 hónapos kislányomnak este(a hangomat is macisra vettem:().Előtte nagyon tetszett neki,amikor valamelyik játéka „beszélt”hozzá. Közben a nagy (9 éves)odaszólt, hogy ettől ő fél egy kicsit.Meg akartam viccelni a nagyot, hogy hirtelen odafordítom a macit,de sajnos a kicsi ijedt meg ,de annyira, hogy nagyon sokáig sírt,hüppögve vette a levegőt,és még elalvás után is hüppög. Mindent próbáltam előtte, hogy megnyugtassam,játszottunk a macival,elvittem a másik szobába,végül megmutattam neki a mesét,amiben a maci játszik a kislánnyal. Amint kikapcsoltam a mesét,nagyon sírt, csak addig nem,amíg nézte. Végül már semmivel nem tudtam megnyugtatni,cicin lassan elaludt.Most nagyon félek, hogy valami komoly bajt csináltam akaratomon kívűl…Milyen hatása lehet ennek nála? Mit tehetnék, hogy elfelejtse ezt az egészet?Nagyon rosszul érzem magam(ráadásul óvodapedagógus vagyok,szégyellem is, hogy ilyen béna voltam)
    Köszönöm szépen, ha megtisztel válaszával!Persze megértem,ha nem…. igazából nem tudom,szabad-e itt kérdezni….
    Szukics Mónika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. július 22. péntek

      Nem csináltál nagy bajt, csak egy kicsit megijedt, ilyen előfordul, ebben a korban a gyerekek még azt hiszik, hogy a fantázia is valódi és ezért teljesen ártalmatlan dolgoktól is meg tudnak ijedni. Most átmenetileg menjen el nyaralni a mackó és bábozzatok más figurával, aztán 2-3 hét után meg lehet próbálni megint a macit, addigra elmúlik a félelem emléke.

  • Barbara

    Reply Reply 2021. november 27. szombat

    Kedves Ági!
    Kislányunk 2 éves.
    Az elmúlt fél évben előjött az, amit a köznyelv “anyásságnak” hív. Azt gondoltam kicsit kitolódott a szeparációs szorongás, de ennek fél éve, és a helyzet nem lett jobb, hanem kicsit extrémmé vált. Mindenhova árnyékként követ, ha nem engedem be a WC-re, kint üti az ajtót és sír utánam, fürdésnél ül mellettem és belenyúl a vízbe, hogy hozzám érjen, ha eszünk az etetőszékének az én székemhez kell érnie, különben balhé van, az utóbbi héten éjszaka is megjelenik, természetesen engedem, hogy oda bújjon, de csak úgy jó, ha szó szerint szájból-szájba lélegzünk. Kezd nagyon megterhelő lenni, mert így még éjszaka sincs egy nyugodt percem, vagy egy kis időm, amikor magamban lehetnék. Furcsállom, hogy egyébként egy nagyon jó kedélyű, érdeklődő, nyitott kislány. Bárkivel szívesen eljátszik, idegenekhez is oda megy, rendszeresen ott alszik édesanyámnál, szomszédol, imád úton lenni. A férjem szerencsére sokat van velünk, nem esti apuka, ugyan úgy foglalkozik vele, akárcsak én, de fürdés, pelenkázás, altatás, ami eddig a párom reszortja volt őrületes sírás keretein belül zajlik. Jelenleg várandós vagyok, a 4. hónapban és most már úgy érzem kifejezetten próbára tesz lelkileg és fizikailag is a helyzetünk. Tudom az érettségire nem az ágyunkból fog menni, de ez jelenleg sovány vigasz.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 28. vasárnap

      Ez nem tipikusan szeparációs szorongás inkább arról szól ez az ő részéről, hogy lassan kezdene már leválni, önállóbb lenni, de ez még félelmetes a számára, ezt kompenzálja azzal, hogy túlságosan anyás. Kicsit szeretné szabályozni is a kapcsolatotokat, ő akar irányítani (nyilván ez nem tudatos), azért, mert fél leválni rólad még. Közben érzi, hogy a levegőben van a változás, érkezik a kistesó, ami ezt tovább fokozhatja nála. Ami segíthet:
      – Amikor csak tudsz „babázz” vele! Ne várd meg, amíg ő jön és bújik, hanem te kezdeményezd, kicsit még vidd is túlzásba, azért, hogy megtapasztalja, ezt a dolgot nem csak ő irányítja, illetve hogy ő még mindig a te kicsi babád.
      – Vedd elő többször a babakori képeit, nézegessétek őket, meséld el milyen kisbaba volt, miket csinált stb. ez segít neki feldolgozni a saját „babakorát” és továbblépni.
      – Ne állj ellen egyelőre az ő együttlevési kéréseinek, mert ez súlyosbítja a helyzetet, ne legyen ebből sírás, hiszti, mert ettől nő benne a bizonytalanság és még jobban téged akar majd. Általában néhány hét után egyszerűen maguktól túllépnek ezen a gyerekek, ha nincs ellenállás.

  • Bettina Novák-Mészáros

    Reply Reply 2021. november 17. szerda

    Kedves Ági!

    Elnézést, hogy nem a témával kapcsolatban írok, de szeretném a tanácsát kérni.
    A 10 hónapos kislányom csak mozgás közben ( ringatva, autóban vagy babakocsiban) hajlandó elaludni.
    Szeretném leszoktatni a ringatásról és megtanítani neki, hogy nyugalomban, önállóan is el lehet aludni, hogy ne kelljen 20-30-40 perceket mászkálni vele minden alkalommal éjszaka és nappal is.
    Milyen módszerrel segíthetnék neki?
    Előre is köszönöm,
    Bettina

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 21. vasárnap

      A ringatásról apránként tudod leszoktatni. Először a szokott módon kezdd el altatni, de csak ringatás legyen, mászkálás ne. Ha sír, nyugtasd meg, de ne mászkálj, csak ringasd. Néhány nap alatt megszokja ezt. Utána kezdd el azt, hogy ringatás helyett, csak karban tartod, dédelgeted és ha elaludt, akkor teszed le. Ha már ez is megy, akkor térj át arra, hogy karban tartod, de nem várod meg, míg nagyon mélyen alszik, hanem akkor, amikor már ellazult, de még nem alszik teljesen. Így végül hozzászokik, hogy nincs hosszú ringatás lefektetés előtt. Éjjel nem kell ezt csinálni, kezdheted kapásból azzal, hogy csak karban tartod és vársz, mert olyankor eleve könnyebben szokott lenni a visszaalvás. Fontos, hogy ne égjen a szobában a lámpa ilyenkor (éjjeli altatásnál), ne beszélj hozzá, csak tartsd karban és várj.

  • Várallyay Judit

    Reply Reply 2021. október 04. hétfő

    Kedves Ági!
    Van két kisfiam, 4 es 5 éves. Az 5 évesről kérdeznék. Rettentően érzékeny lélek alapból. Viszont 2 hónapja ez extrán felerősödött. Pl.,ha eltörik valami azonnal keservesen sír,mi lesz,ha nem tudjuk megjavítani?,mi pesz,ha nem.tudunk venni másikat? Egy másik példa, hogy egy bogárkát megnéztünk a földön,majd indultunk volna tovább és ő elsírta magát. Itt azt mondta, apának nem tudjuk megmutatni.
    Emellett,ha valamit elront nagyon elkeseredik és azt mondja ő ügyetlen, nem tudja megcsinálni és odébb áll, mert neki úgysem megy. Ezek ilyen korban mennyire normálisak?
    Hova forduljunk, ha szükséges.

    Nagyon köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. október 07. csütörtök

      Lehet, hogy volt egy ijesztő élménye és amiatt erősödött fel az érzékenysége, ebben a korban ez apróság is lehet, mert a fantáziájuk nagyon erős és felerősíthet 1-2 ártalmatlannak tűnő történés is. Ilyenkor vigasztald meg és csak amikor már megnyugodott, akkor beszéljétek meg a tanulságokat (pl. hogyan lehet megjavítani, ami eltörött). Ha azt mondja ügyetlen, az bátortalanság, ennek az oka az is lehet ám, ha az oviban rászóltak valami miatt, amit a szívére vett. Ilyenkor is vigasztald meg és bíztasd, hogy próbálkozzon, dicsérd meg, ha valamennyire is sikerül neki, hogy megtanulja, érdemes próbálkozni.

  • Dzsenifer Dányi

    Reply Reply 2021. október 04. hétfő

    Jónapot
    11.én lesz a kisfiam 2 éves egyáltalán nem figyel senkire ha szólnak neki rám sem nem utánoz pl ha mondjuk neki baba apa anya.
    Meséken be pörög nem hallgat a nevére
    Nem tud játszani más gyerekekkel
    Ha valamit szeretne azt el mutogatja
    Baj ez ilyen korban vagy normális ?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. október 07. csütörtök

      Nem, ez a sok minden együtt problémát jelezhet, amit ki kéne deríteni. Mindenképpen érdemes lenne szakembernek megmutatni. Elsőként kérdezd meg a védőnőt vagy a gyermekorvost, ő mit javasol, merre induljatok el. Segíthet a helyi nevelési tanácsadó vagy korai fejlesztő is.

  • Bernadett Tóth

    Reply Reply 2021. szeptember 21. kedd

    Kedves Ági! Kisfiam (3) második hetét kezdte az oviban. Sírva hagyom ott, azt mondja fél az óvodától és az ovónéniktől. Én abban biztos vagyok, hogy az ovónénik a legnagyobb szeretettel fordulnak felé, de valahogy őt nem sikerül megnyugtatnom. Amikor elhozom, akkor az mondja jó volt az oviban, de reggel minden kezdődik előről. Hogyan segítsek neki? Mit mondjak neki? Játszunk ovisat, de abban általában ő az anyuka és engem hagy ott az oviban majd jön értem. Ilyenkor nem merül fel a félelem.
    Előre is köszönöm a választ.
    Benrnadett

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. szeptember 24. péntek

      Még nagyon az elején van, ez a tiltakozás valójában nem is arról szól, hogy rossz lenne az oviban, inkább arról, hogy nehéz elválni. 1-2 hét és csillapodik majd, addig is segíthet az ovis játék, illetve búcsúzásnál érdemes megbeszélni vele, mit csináljon ma az oviban, kapjon valamilyen kis „feladatot”, amit megcsinálhat odabent pl. „Mire érted jövök építs egy nagy várat építőkockából és mutasd majd meg”. Így nem az elválás nehézségére, hanem a feladatra figyel majd oda, ami biztonságérzetet ad majd neki.

  • Fekete Timea

    Reply Reply 2021. szeptember 20. hétfő

    Kedves Àgnes. A 6 éves kislànyomról van szó, aki eléggé akaratos. Nem vagyok a verés híve, talàn 3x ha ràcsaptam a kezére a sajàt érdekében.
    A problémànk: ha születésnapról vagy olyan helyről hoznàm el, ahol jól érzi magàt, akkor. Ràm kiabàl, anya Nem! Nem megyek sehova! Na most ezt ott a többi ember vagy a kisbaràtai közt nem rendezem le vele, de próbàltam szépen, próbàltam felemelt hanggal. Nem vàlltozik semmi. Ma is szülinapon ugyan ez volt. Pedig meg van az időpont, hogy mikor kell menni a gyerekekért.
    Köszönöm ha szàn ràm pàr percet és vàlaszol! Tisztelettel: Timea

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. szeptember 24. péntek

      Ilyen helyzetben vita helyett inkább kérdezd meg, mit szeretne még csinálni ott és mennyi ideig tart, majd pedig állapodjatok meg, hogy csinálhatja az adott dolgot még X percig, de utána indulni kell. Rázzatok is a megállapodásra kezet, így komolyabban veszi. Néha az is segít, ha egy papírra felírod, hogy „ebben és ebben állapodtunk meg” és „aláírja” a szerződést 🙂 Utána viszont, nincs vita és mentek, hivatkozhatsz a megállapodásra. Ezt általában komolyabban veszik és könnyebb is így kiszakadniuk abból, amiben jól érzik magukat.

      • Anita

        Reply Reply 2022. január 20. csütörtök

        Kedves Ági!

        Szeretnék tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogy van egy kislány aki a kisfiamtól 1hónappal fiatalabb. Kb 4hónapos koruk óta sokszor találkoztunk és nem volt gond, sokat játszottak együtt sétáltunk, fogták egymás kezét…stb. Most 2évesek és néhány hónap alatt a fiam elkezdett félni a kislanytól(bár a covid miatt ritkábban találkoztunk, de azért kb 2hetente legalabb). A kislány párszor megfogta a kezét és húzni akarta játszani, ezt talán rosszul élte meg, azóta már a közelébe se nagyon engedi, sőt ha találkozunk vele már messziről mondja hogy nem akarja. Én szívesen találkoznék velük továbbra is de nem tudom hogyan kezeljem a szituációt. Mivel lehetne vajon visszanyerni a bizalmát? A kislány szeretne vele játszani, fogná a kezét séta közben de a fiamnak talán túl közvetlen a viselkedése, esetleg nagyon hirtelenek mozdulatai is felé így tart tőle. Bármilyen tanácsot szívesen fogadnék, előre is köszönöm 🙂

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2022. január 23. vasárnap

          Ez csak az életkorral együtt járó bizalmatlanság. Ebben a korban sok gyerek fél a vele egykorúaktól pl. pont a hirtelen mozdulatok miatt. Járjatok továbbra is nyugodtan össze, csináljatok együtt programokat és újra megkedveli majd a kisfiad a kis barátnőjét.

    • Katalin

      Reply Reply 2021. október 08. péntek

      Kedves Ágnes!
      3 éves kisfiam kb 1 éve borzasztoan fél a gyerekektől.Ha már közelebb megy hozzá sir elkezd remegni. Iszonyat ilyesztő. Felnőtteket nagyon szereti. Senkitől nem fél. Ha már látja hogy valamelyik gyerek közelítene felé elkezd remegni es sirni ahogy az előbb is írtam es közben mondja hogy nem bánt. Nincs tesoja aki ütné. Sosem volt olyan gyerek aki bántotta volna. Mindig mindenhol vele voltam, ott voltam mellette. Itthon sem ütöttük meg soha. Szóval nagyon azt se tudja mi az hogy bántani mégis mindig ezt mondja és percekig képes mantrazni hogy nem bánt. Elkezdtuk az óvodát es folyamatosan beteg de amit járt oviba iszonyat volt. Miest közelebb mennek hozzá elkezd remegni.Egyszerűen nem tudom hogyan tudnék neki segíteni hogy ne féljen és vinnem kéne óvodába, de így hogy!?! Köszönöm szépen előre is a válaszod.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2021. október 09. szombat

        Ennek a problémának fel kéne tárni a gyökerét, honnan ered nála ez a félelem. Biztosan volt valamilyen ok, ami kiváltotta. Azt javaslom, fordulj vele gyermekpszichológushoz vagy az óvodapszichológushoz (ha van ilyen)

Leave A Response

* Denotes Required Field