Miért nem működik a könyörgés és mit tehetsz helyette?

Ha nagyon szeretnél valamit a gyerektől és újra meg újra megkéred rá, gyakran azt veheted észre, hogy ahelyett, hogy megtenné, még inkább ellenáll. Miért nem működik a könyörgés és mit tehetünk helyette, ha azt szeretnénk, hogy a gyerek végül együttműködjön velünk?

A könyörgés, kérlelés, hosszas magyarázás azért nem működik, mert a gyerek érzi, hogy nagyon akarsz tőle valamit, ettől ő feszült lesz és minél jobban akarod, annál inkább nő a feszültség, egymásnak feszültök. Stresszes állapotban pedig nem igazán tud együttműködni veled a gyerek.

De mi ennek a mélyebb oka? Az agy úgy működik, hogy ha kap egy utasítást, megáll egy pillanatra, majd elkezdi feldolgozni a hallottakat.

Gondolj bele, mi történik, ha te kapsz egy utasítást valakitől!

Nem ugrasz mindent mindig mindenkinek rögtön megcsinálni, hanem:
– vagy mész és csinálod, mert mondjuk vészhelyzetről van szó, ezért ösztönösen cselekszel,
– vagy beteszed a feladatot az elvégzendők sorába és ha odaérsz, elvégzed,
– vagy azt mondod „nem”.

Mondjuk a férjed megkér, hogy hozz egy pohár vizet, de te éppen teregetsz. Ilyenkor válaszolsz neki, hogy várjon egy kicsit és amikor befejezted, akkor viszed oda a vizet. A férjed megérti, hogy várnia kell, mert mást csinálsz és válaszoltál is neki.

A kisgyerektől ezzel szemben azt várjuk el, hogy ugorjon azonnal első szóra, ha kérünk tőle valamit.

Azonban ő:

– még nincs birtokában azoknak a kommunikációs készségeknek, amikkel el tudná mondani neked, hogy „oké, Anya, csak befejezem a rajzolást”
– nem tudja priorizálni a feladatokat, nem mindig érti, hogy reggel induláskor a játék kevésbé fontos, mint az öltözés,
– nem tudja eldönteni mi a fontos, mert sok minden ami neked fontos (elérni a buszt), neki egyáltalán nem az (a játék érdekesebb) és mivel ő még a jelenben él, nem látja be a következményeket sem (lekéssük a buszt)

A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, hogy még könyörögsz neki, nyaggatod, kérleled, egyre emelkedő hangerővel „motivációs beszédet tartasz szelektív hallóknak”.

Mit tegyél könyörgés helyett?

– Menj oda hozzá, érintsd meg és nézz a szemébe, utána kérd meg! Így kapcsolódtok egymáshoz, biztosan tudod, hogy amikor megkérted rá oda is figyelt rád és jobban el is jut hozzá az információ.

– Tedd az időt mérhetővé pl. lehet egy öltözős dal az öltözés idejére, a fogmosáshoz vagy bármi máshoz, amit nagyon lassan vagy nem elég kitartóan csinál.

– Tedd játékossá az adott tevékenységet pl. ahelyett, hogy könyörögnél, menjen már fürdeni, játsszátok azt, hogy felszállhat a mama-taxira és a hátadon lovagolhat el a fürdőbe!

– Használjatok jutalom-táblát! Pl. ha nehezen megy a reggeli elindulás, rajzoljátok le együtt a lépéseit egy A4-es papírra, írjátok fel a napokat és tegyétek fel a hűtőre! Amikor megcsinált valamit a tábláról reggel, betehet oda egy hűtőmágnest, ha mindegyiket megcsinálta, akkor pedig egy különleges hűtőmágnest (vagy lehet ugyanezt matricával is)

– Csináljátok felváltva: pl. te feladod rá a zoknit és ő is feladhatja rád a zoknit, ez játékosabbá teszi az adott tevékenységet! De lehet olyat is játszani, hogy reggel együtt öltözik a kedvenc babájával, feladja rá a pólót és ő is felveszi a pólót stb. Ő lehet az „anyuka”, aki készül a babával együtt az oviba, így máris aktívabb szereplőnek érzi magát a készülődésben.

– Van, amikor azért áll ellen a gyerek, mert pl. fél az adott tevékenységtől (azért, mert ijesztő a számára vagy azért, mert fél, nehogy elrontsa). Ilyenkor segít, ha kontrollt kap az adott tevékenység felett, pl. hajmosáskor egy kis kézi tükörben nézheti, hogyan mosod a haját és kis szarvacskákat készíthetsz neki a habból és zuhany helyett odakészíthetsz egy poharat is és azzal is öblítheted a fejét, ettől kevésbé félnek a gyerekek. Körömvágásnál lehet olyat, hogy a levágott körmöket a kezében megfoghatja és megszámoljátok őket, orrszívásnál meg először kiszívhatjátok a macik orrát, aztán ő a tiédet és végül te az övét.

Ne feledd: felesleges egymásnak feszülni, könyörögni, kérlelni vagy kiabálni a gyerekkel, ettől nem lesz együttműködőbb és te is csak feszültebb leszel tőle! Ő nem kis robot, aki gombnyomásra elvégez mindent, nem is szabad tőle ezt elvárni. Sokkal együttműködőbb lesz a gyerek és kevesebb a konfliktus, ha több rutint visztek a hétköznapokba, ha tudja mi mi után jön, mindenre van elég idő, nem kapkodtok, ezért nem is szükséges folyton irányítani őt.

A kevesebb utasítás több: az állandó parancsolgatás és tiltás egyre makacsabbá teszi a gyereket.

És sokkal együttműködőbb lesz attól is, ha rendszeresen kapcsolódtok is egymáshoz (pl. ölelés, puszi, beszélgetés kedves hangon, ha meghallgatod azt is, amit ő mond, nem csak utasítod vagy nagyobb gyerekeknél, ha megkérdezed tőle, ő hogyan szeretné csinálni, szerinte mi lenne a jó)