Miért mindig pont a bolt közepén borul ki a gyerek?

Boltban, étteremben, tömegközlekedési eszközökön gyakran látni rohangászó, kiabáló, hisztiző, látszólag túlpörgött kisgyerekeket, még az otthon egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott babák is gyakran éppen a bevásárlóközpont közepén vagy a családi ünnepség alatt kelnek ki magukból. Persze ilyenkor jönnek a rosszalló pillantások és jótanácsok, hogy “miért nem nevelted meg azt a gyereket”, és úgy érzed, te rontottál el valamit. De miért is történnek meg ezek az esetek? Mit lehet tenni?

1. Túl sok az inger

A tömeg, a neonfény, a színes, változatos környezet pl. egy bevásárlóközpontban túlterheli az idegrendszert (ez egyébként nem csak a gyerekekre, a felnőttekre is igaz). Ráadásul az ő idegrendszerük még a fokozott ingerkeresésre van programozva, ezért hamarabb elfáradnak a sokféle látnivaló közepette, mint mi felnőttek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menj el vásárolni a babával vagy a kisgyerekekkel, de ne szervezd túl a programot, ne akarj egy nap alatt 5 helyet felkeresni, inkább oszd szét több napra az intéznivalókat. Fontos az is, hogy a napirend jövés-menés közben is maradjon meg. Nem probléma, ha 1-1 napra elmentek otthonról és ezért máskor alszik a kicsi, de érdemes váltogatni egymással a “nyüzsgősebb” és az otthon töltött napokat, így a kicsinek van lehetősége feldolgozni a sok élményt és a napirendből sem zökken ki.

2. Ismeretlen helyzet, nem tudja hogyan kell kezelni

Mivel nem tudja, mit csináljon, ettől feszült lesz, és mivel az indulatkezelése még nem alakult ki, nem tudja, mit tegyen, ezért kezd el tombolni. Érdemes ezt a helyzetet megelőzni azzal, hogy feladatokat adunk a kicsinek, amiket csinálhat a boltban, például ő is hozhat egy kosarat, tolhat gyerekméretű kocsit, hozhat a kezében egyes árukat, segíthet bepakolni a kocsiba, felpakolni a futószalagra. Ha nem csak végigrohansz az áruházon abban reménykedve, hogy hátha kibírja csendben a gyerek a végéig, hanem lekötöd a figyelmét feladatokkal, akkor kevesebb energiája jut a tombolásra és nem utolsósorban, megtanulja a bevásárlással járó teendőket, szokásokat is.

3. Kisebb csecsemők számára az idegen hely, a szokatlan helyzet feszültséget okozhat, kevésbé érzik magukat biztonságban ezért lehetnek nyűgösebbek új helyeken. Ha hosszabb kimenőre indultok, célszerű a babakocsi mellett kengurut vagy hordozókendőt is magaddal vinni és a kettőt váltogatni, így megnyugtathatod a nyűgös babát.

4. Unatkozik

Számunkra természetes, hogy az étteremben várni kell az ételre, és nyugodtan ülni evés közben, valamint nem szabad hangoskodni, szaladgálni, hogy ne zavarjuk a többi vendéget, a gyerekek azonban nem tudnak egy helyben ülni sokáig, hamarabb végeznek az evéssel és szeretnék felfedezni az új helyet. Segíthet, ha viszünk olyan játékot vagy könyvet, amivel leköthetjük a gyerekek figyelmét, amíg nem hozzák ki az ételt, illetve ha együtt körbesétáljuk az éttermet, hogy a kicsi felügyelet mellett ismerkedhessen az új hellyel, ezzel a mozgásigényét is kielégítjük.

5. Ha sok az ember (pl. vendégségben, társaságban), megijedhet a tömegtől és attól, hogy mindenki vele akar foglalkozni, ez feszültté, bújósabbá teheti a kicsit. Az egészen kicsik számára érdemes a nagy családi rendezvények, vendégségek alkalmával is biztosítani a nyugodt visszavonulás lehetőségét. Ha vendégségben vagyunk vagy nyaralunk és túlpörög a kisgyerek, sétáljunk vele kicsit csendes helyen, a túlpörgött, feszült kisgyerekeket egy csendes szobában kössük le fél óra nyugodt játékkal vagy meséléssel! Ha nyilvános helyen vagytok, vonuljatok el valahova, ahol senki se lát, akár üljetek be egy rövid szopira a próbafülkébe vagy, ha van pelenkázó-szoptató helyiség, akkor oda. Ha hosszabb ideig tartó nagybevásárlást csináltok, érdemes úgy szervezni, hogy két üzlet között a kicsinek legyen ideje kiszaladgálni magát, ha pedig fáradt, jobb kicsit kimenni a levegőre vagy csendesebb helyen lepihenni, mint gyorsan továbbrohanni, hogy hamarabb túllegyetek rajta, ez utóbbi ugyanis csak még jobban frusztrálja őt is, téged is.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

11 Comments

  • Szabó Zsuzsa

    2011. július 27. szerda

    Kedves Ági!

    Az én lányom most 2 éves, és borzasztó hisztis. De általában boltban, vagy az utcán fordul elő, itthon ritkán. Ha pl. megyünk valahova, elszalad előlünk, nem adja a kezét, ilyenkor ugye jön a dorgálás, ezután megáll, és se jobbra, se balra. Ha odamegyek, és megfogom a kezét, hogy gyere, kitépi a kezemből, és leül a járdán. Vagy lefekszik. Ha felemelem, azt hiszi, hogy játék, és ez vicces, és azért is csinálja. Ha otthagyom, és elindulok, hogy jó, akkor szia, akkor ő meg elindul a másik irányba egyedül. A bevásárlás így egy óra, amiből csak az út kb. 40 perc, pedig itt van a bolt 200 m-re. A boltban egyébként ugyanezt eljátssza. Elszalad, nem fogad szót. A legnagyobb gondom ez a nem fogad szót szitu. Sokszor akármit mondok neki, nem. Egyébként nagyon okos, értelmes baba. Mit csináljak? Az idegeim nem bírják sokáig… :((

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      Ezen nem tudsz egyik napról a másikra változtatni, csak kis lépésekben. Induláskor adj neki egy kis kosarat vagy szatyrot, amibe ő vásárolhat majd, beszéljétek meg előre, mit fogtok venni. Menj határozottan az utcán, fogd a kezét, ha kihúzza, és leül, akkor állj ott vele egy szó nélkül. Minél kisebb figyelmet kap a hisztije, annál kevésbé fogja csinálni. A boltban adj neki feladatokat, hozzon kosarat, tegyél a kezébe valamit (a másfél literes palack a legjobb, mert azzal nem lehet rohangálni :))

  • Edina

    2011. május 27. péntek

    Szia Ági.
    Nagyon nagy szükségünk van a segítségedre. Kislányom 2 éves csodás okos gyerek de a hiszti eluralkodott rajtunk és őszintén bevallva nem tudom kezelni a helyzetet.Olyan hisztériás rohamok jönnek ki rajta mostanában,hogy megijeszt.Elmegy az esze és szinte nincsen magánál.Pl. fagyizunk…minden okééé Őnagysága nem nyalta a fagyit és megkértem rá és megmutattam neki,hogy csöpög a fagyija…semmi reakció..majd mégeszer és mégegyszer megkértem és nem nyalja.Kivettem a kezéből és körbenyaltam….és vége….Olyan de olyan hisztibe tört ki,hogy megijedtem.Örjöngött,rúgott,vágott és torka szakadtából űvöltött.Nem figyelt rám és nem tudtam vele mit kedeni:( Arról nem is beszélve,hogy kedves néni és bácsik csak bámultak majd cukin odasúgták: vágja jóóó nyakon. Ez érdekel a legkevésbé:-)
    Kérdésem : mit tehetünk ilyenkor,hogy kezeljem ezt?? Amikor hazaértünk megbeszéltük a történteket és tudja,hogy ez mennyire csúnya dolog.
    Válaszodat nagyon várom.
    Edina

    • Vida Agi

      2011. június 04. szombat

      Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz: SEMMIT 🙂 Csendben várj, amíg elmúlik a hiszti, nem kell megbeszélni, megmagyarázni, minél kevesebb figyelmet kap a dolog, annál jobb, ha ugyanis foglalkozol vele, akkor a kicsi úgy gondolja, máskor is érdemes csinálni, mert figyelmet lehet vele szerezni.

  • kiscsiga

    2011. május 24. kedd

    Kedves Ági!
    Már többször elláttál jótanácsokkal, bíztatással, és most ismét kicsit tanácstalan vagyok. Kislányunk most 22 hónapos és nagyon jól működik a “nem figyelünk rá, ha hisztizni kezd” módszer! Ő egyébként a félősebb, társaságban nehezen oldódó gyerekek táborát erősíti, bár igazán könnyen ment a beszoktatás a bölcsibe, és mindig van pár hét, amikor minden rendben, de aztán jönnek a sírós időszakok. Ezzel nem is lenne semmi gond, hiszen a mi hangulatunk sem egyforma, azonban egyre többször mondják a gondozók, hogy csak velük van el, rögtön megy az ölükbe, ha leülnek (erre van is mód, hiszen kis létszámú csoportról van szó). Itthon viszont egyáltalán nincs ennyire babusgatva és arra gondoltam, hogy megkérem őket – némi sírás árán ugyan -, de ne vegyék mindig ölbe a lányzót, ha ő úgy gondolja, mert ennek már itthon is jelentkeznek a negatív hatásai. Viszont azért bizonytalanodtam el, mert más szituációkban is érzem, hogy félénkebb lett még az korábbiaknál is pl. imád játszóterezni, de legutóbb, amikor meglátta, hogy más is van ott (egy kisfiú az apukájával, tehát nem tömeg!), nem akart bemenni. Alapvetően nem viseli el, ha a hasonló korúak közel mennek hozzá, rögtön sírni kezd, de érdekes módon az idősebb gyerekekkel nincs ilyen gondja. Már arra is gondoltam, hogy nem vinném egy ideig bölcsibe, hátha még nem elég érett rá. Eléggé elbizonytalanít, hogy mostanában csak ezzel jönnek a gondozók, hogy mindig kézben lenne, főleg, ha hangosabb gyerekek is vannak. Amikor megyek érte, azonnal elsírja magát, hogy menjünk már, mintha el akarná mondani, mennyire borzasztó volt ott neki, bár a délutánjaira sosem panaszkodnak, akkor mindig vidám, mivel sokan hazamennek ebéd után, kisebb a nyüzsi. Sőt, néha mondja hazafelé menet, hogy menjünk vissza… Bár majdnem minden hétvégére szervezünk valamilyen programot (fagyizástól az állatkerten át a kirándulásig) és hétközben 2-3 alkalommal tudunk elmenni játszótérre, azért a bölcsin kívül nincs alkalma ilyen közel kerülni más gyerekekhez (vidéki kisvárosban élünk és nincs tömeg sohasem a játszótereken). Én úgy gondolom, ennél többet nem nagyon tudunk tenni, hogy hozzászokjon az emberekhez hiszen érdeklődve nézi a többieket, de ez a bölcsis dolog most rendesen kitölti a gondolataimat. Szerinted mitévők legyünk?

    • Vida Agi

      2011. május 28. szombat

      Kicsit túlbonyolítod a dolgot, szerencsére a kislányodnak semmi baja nincs, egész egyszerűen csak félénkebb és korából adódóan jobban kötődik a gondozókhoz, ami pedig természetes dolog.
      A kisebb gyerekektől ebben a korban előfordul, hogy még megijed a kicsi, mert kiszámíthatatlanabb a viselkedésük, mint a nagyobbaknak vagy a felnőtteknek, ez is normális.
      Nyugodtan járjatok továbbra is bölcsibe, gyerekek közé, szeretgesd és a gondozóktól sem kell őt távoltartani, ha nem erőltettek semmit, hanem a maga tempójában fejlődhet, egyre ügyesebb lesz majd.

      • kiscsiga

        2011. május 30. hétfő

        …tuuudooom!!! Sokat görcsölök ezen a témán, pedig egyáltalán nem olyan nagy a “baj” :)! Köszönöm a válaszod Ági!

  • Kenyeres Kriszta

    2011. május 13. péntek

    Kedves Ági!

    A kisfiam 13 hónapos és ma, mint már korábban jó pár alkalommal voltunk baba-mama tornán.Ez a torna kifejezetten az anyukáknak van, a babák közben játszanak a helyiségben található játékokkal.A probléma az,hogy nincs gyermek felügyelet, hanem fél szemmel nekünk kell figyelni a kicsikre, fél szemmel a gyógytornász figyel,de persze én rohanok oda,ha valami baj van..így nem olyan felhőtlen a tornázás.A kérdésem az lenne, hogy normális jelenség -e az,hogy a kisfiam a másik kislánytól,hogy elvegye a kezében lévő játékot, a fejére csapott többször is.Én ezen teljesen ledöbbentem. Más gyerek játékával is szokott játszani a játszótéren, a homokozóban,de ha jól tudom,ez normális:úgy látom a többiek is így viselkednek.De hogy bántson egy másik babát,ilyet nem láttam tőle és sajnos nem értem,hogy miért tette.Nem vagyunk vele indulatosak.Ha kisebb babát akar megérinteni,mindig figyelmeztetem,hogy óvatos legyen, de az biztos,hogy nagyon akaratos gyerek, mostanában el kezdett úgy hisztizni, hogy ha valamit nem engedek neki, amit ő nagyon akar,a kezeivel csapkod és nagyon sír.Kicsit el vagyok keseredve,hogy valamit rosszul csinálok -e,vagy ez az időszak ennyire nehéz lehet?Kérlek engedj meg itt még egy kérdést:jót tehet -e neki,ha pl. többet járunk közösségbe,gyerekek közé vagy még többet magyarázzak neki ilyen esetekben?
    Köszönöm válaszodat.

    • Vida Agi

      2011. május 28. szombat

      ebben a korban a gyerekek nem partnernek tekintik a másik gyereket, inkább csak “tárgynak” és bizony nem ritkák a verekedések sem, mert viszont a birtoklást, azt, hogy “ez az enyém” most kezdik megérteni, és emiatt nagyon ragaszkodnak a tárgyaikhoz. Ez nem a ti hibátok, hanem az életkor velejárója. Minél többször van módja megtapasztalni, milyen más gyerekekkel játszani, és minél többször találkozik ilyen helyzettel, annál hamarabb tanulja meg kezelni ezeket. Nem kell neki sokat magyarázni ilyenkor, hanem azt kell tenni, hogy odamentek a másik gyerekhez, megmutatod neki, hogy nem szabad rácsapni, hanem meg kell simizni, elmondod neki, hogy csak kipróbálja a másik a játékot és visszaadja és így a sok türelmes gyakorlás és tapasztalat révén egyre jobb lesz a helyzet.

  • Markuszek Renáta

    2011. május 11. szerda

    Kedves Ági nálunk ez a probléma itthon van meg bárhová ha elmegyek a kicsivel aki 2 éves volt viszonylag nyugodt nem hisztizős, de itthon az oltozésnél,lefekvésnél,indulásnál bárhova vagy csak amikor nem ugy van ahogy ő azt kigondolja őrült hisztibe kezd üt,vág,sikít szinte kikészíti az idegrendszeremet pedig olyan aranyos imádni való és ezt egyszerűen nem tudom megoldani .Szeptembertől oviba fog menni és retegek a reggeli oltozkodésektől ,indulástól ha most is 1-2 órára dolgoznom kell menni őrült hisztibe kezd hogy nemenjek nem tudom mit tegyek kérem segítsen koszonom.Üdvozlettel Markuszek Renáta

    • Vida Agi

      2011. május 18. szerda

      Először is: beszélj vele erről. Mondd meg hova mész, mi történik vele addig, mikor jössz vissza. Az elindulás a legtöbb családban nagy mumus szokott lenni. A legjobb, ha határozott vagy ebben a kérdésben és nem csinálsz belőle érzelmi ügyet, így ő is könnyebben megtanulja majd, hogy ha menni kell mi a teendő. Megfogod, felöltözteted, elindultok, nem kell próbálni megnyugtatni ilyenkor, és minden más esetben is amikor hisztizik, a legjobb, ha nem kap figyelmet a hisztije, ha nem ér el vele eredményt (még annyit sem, hogy emiatt foglalkozol vele egy kicsit) Ha megtapasztalja, hogy a hiszti nem jó eszköz, leszokik róla.