Hisztizik a gyerek: Miért teszi és hogyan segítsünk neki?

A kisgyerek üvölt, a földön fetreng, elvörösödött fejjel magán kívül sír, csapkod vagy rugdos, mindezt naponta akár többször is. Mi okozza ezeket a hisztiket és mit tehetsz ellene?

Rengeteg kérdést kapok a szülőktől hisztiről, hisztikezelésről. Nem véletlenül, hiszen fárasztó, aggasztó és olykor érthetetlennek tűnő viselkedésről van szó. De mi okozza a hisztiket? Mi áll a háttérben? Egyáltalán: mi is az a hiszti?

A szótár szerint a hiszti akaratlagos, manipulatív viselkedés, toporzékolás. De a szótár sajnos téved. A kisgyermekkori hiszti az indulatkezelés zavara.
Sokan azt hiszik, a hisztiző kisgyerek direkt hisztizik, hogy valamit elérjen vele. Valójában a legtöbb esetben erről szó sincs: a hiszti valójában az indulat- és az érzelmek kezelésének hiányára vezethető vissza.

Mások félreértik a gyermek viselkedését és minden sírást hisztiként értelmeznek. Itt írtam róla, mi a különbség a baba sírása és a hiszti között.

A hisztinek két típusa van:

1. Distressz hiszti

Ez az, a leggyakrabban 2,5-3 éves korig előforduló állapot, amikor a kisgyerek teljesen összeomlik, magán kívül sír.
Agyi szinten ilyenkor az történik, hogy azok az agyterületek, amelyeknek segítségével már képes uralni a testét, a mozgását és a kommunikációját, teljesen kikapcsolnak, a helyét átveszi az ösztönös viselkedés. Azaz a hiszti közben a kicsi nem képes magától megnyugodni vagy „összeszedni magát”, nem érti, amit mondunk neki, ún. regresszív viselkedést mutat. Ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a másfél-2 éves gyerekünk átmenetileg csak arra képes, mint egy újszülött.

Amit tehetsz: Hogyan nyugtatsz meg egy újszülöttet? Nem úgy, hogy próbálod meggyőzni róla, hogy ne sírjon. Hanem úgy, hogy ölbe veszed, vigasztalod, igyekszel segíteni neki. Az újszülöttet a testközelség nyugtatja meg. Mivel a distressz hisztiben levő gyermek újszülöttként viselkedik, ugyanerre van szükség. Maradj mellette, vigasztald meg!

A szülő türelme, megnyugtató hangja, higgadtsága azt sugározza a gyermek számára, hogy nincs semmi baj, ezért könnyebben megnyugszik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy engedsz az akaratának. Ha pl. sírva fakad, mert nem kapott csokit és ezért hisztibe fog, akkor a megnyugtatás után nem adod neki oda a csokit és megbeszélheted vele a tanulságokat, vagy, hogy legközelebb mit kéne tennie.

2. Kis-Néró hiszti

Ennek a hisztinek a lényege, hogy a gyermek akar valamit, amit nem kap meg, ezért látványos és hatásos viselkedésbe kezd, hogy meggyőzzön minket. Ez a fajta viselkedés csak nagyon ritkán fordul elő 3 éves kor előtt és minden esetben az okozza, hogy a szülő korábban rosszul kezelte a gyermek viselkedését. Ha az a szülő fő motivációja, hogy mindig gyorsan csendben maradjon a gyerek, ha nem segíteni akar neki, amikor sír, hanem „elhallgattatni”, ha a szülő konfliktuskerülő, ezért mindig inkább alkut köt a gyerekkel, csak ne legyen nyafi.

Ilyenkor a gyerek idővel rájön, hogy a hisztis viselkedés beválik, ezért egyre tudatosabban kezdi alkalmazni. Fontos tudni, hogy a Kis-Néró hiszti sem pusztán fegyelmezési kérdés: a hátterében érzelmi bizonytalanság, figyelemhiány áll, amivel foglalkozni kell.

A hiszti két típusa

Mi akkor valójában a hiszti?

– amikor egy kiváltó ok miatt
– a kisgyerek nem képes kezelni az érzelmeit
– és összeomlik, regresszív viselkedést mutat,
– amelyből nem képes kizökkenni.

Mi is okozza a hisztit?

Minden esetben ugyanaz a 3 dolog áll a háttérben minden hiszti esetén, azaz

1. Kiváltó okok
2. Érzelemkezelési problémák
3. Idegrendszeri éretlenség

Vannak a nyilvánvaló és egyértelműen látható okok:
– például a kicsi kér valamit és nem kapja meg,
– vagy megtiltunk neki valamit.

Bár úgy tűnhet azért kezd hisztizni, hogy megkapja, amit akar, valójában a hiszti kiváltó oka, hogy nem képes feldolgozni azokat az érzelmeket, amiket a visszautasítás miatt él át.

Ekkora dráma neki, hogy nem kapta meg a csokit vagy rászóltál?

Valójában nem. Valójában pont azt érzi, amit te, ha nagyon szeretnél valamit és nem kaphatod meg, vagy ha megtiltanak neked valamit, amit szívesen csinálnál. A különbség annyi, hogy egy felnőtt már képes kezelni az indulatait, érzelmeit, egy kisgyerek pedig még nem.

Gyakorlatilag a következő történik ilyenkor:

1. Visszautasítást él át
2. Ez rossz érzéseket vált ki belőle.
3. Mivel nem tudja megnyugtatni magát, ezért sírni kezd
4. Mivel még éretlen az idegrendszere, ezért a sírásból regresszív viselkedés lesz, azaz minél mélyebbre merül a sírásban, annál több agyterület „kapcsol ki” és a gyerek „magán kívülre” kerül

Mit tudunk tenni?

Elkerülhetjük a hisztit azáltal, ha odafigyelünk a folyamatra:

1. Kevesebb visszautasítást!

Csökkentsük minimálisra a visszautasítást. Ha folyton rászólnak a gyerekre bármit csinál, ha mindenért helyreigazítják, akkor egyre feszültebb lesz, úgy érzi mindenhol falakba ütközik. A kisgyermek ösztönös viselkedése azt diktálja, hogy fedezze fel a világot, ugyanakkor erősen a segítségünkre szorul, kapcsolódni akar hozzánk eközben. A visszautasítás okán úgy érzi, eltaszítjuk magunktól, ami fokozza a szeparációs szorongást, a bizonytalanságot. A helyes viselkedésre úgy is rá tudjuk vezetni a kisgyereket, ha tiltás helyett inkább tanítunk, ennek a módszereiről itt írtam.

2. Tanítsuk neki az érzelmeket!

Ennek az első lépése, hogy ismerjük el: jogosak az érzései. Attól, hogy a gyerek még kicsi, az érzelmei lehetnek nagyok. Ha dühös mondjuk ki nyíltan: „Tudom, hogy most dühös vagy.”

Ami segíthet az érzelmek megtanításában:
– nevezd a nevén az érzelmeket (dühös vagy, haragszol, csalódott vagy, nem szereted, félsz stb.)
– mondókák, versikék, mesék olvasásakor játszd el a különféle érzelmeket és a hozzájuk társuló mimikát,
– bábozzátok el a számára kihívást jelentő érzelmi helyzeteket!

3. Tanítsd meg hogyan nyugtassa meg magát!

Az önuralom elsajátítása hosszú folyamat és nem is fog egyik percről a másikra sikerülni, 2-2,5 éves korig a kisgyerek a szülő viselkedésén keresztül képes megtanulni az önuralmat.

Igen, neked kell higgadtnak maradnod és nyugalmat sugároznod felé. Ha te is „drámázós” típus vagy és néha látványosan kiborulsz, a gyerek is át fogja venni ezt a viselkedést. Ez nem probléma, nem kell kibújnod a bőrödből, csak ne csodálkozz rajta, hogy ha te olaszosan viselkedsz, akkor a gyermeked nem tartózkodó, higgadt skandinávként éli meg az érzelmeit 🙂

Ne feledd: bár fizikailag külön személyek vagytok, a kisgyerek még fizikailag és érzelmileg is rád támaszkodik, össze vagytok kötve egymással!

Ha stresszes, feszült vagy, azt ő is érzi (a babák nagyjából 2 éves korig megismerik az édesanyjuk stresszhormonjának a szagát). Ha viszont képes vagy megnyugtatni magad (pl. légzőgyakorlattal, zenével, imával, mantrával), akkor a gyermeked is könnyebben megnyugszik.

A kisgyerekeknél 6 éves korig az érzelmi agy dominálja a viselkedést (még csak részlegesen fejlett az agy racionális gondolkodásra képes frontális lebenye). Amikor a gyerek kiborul, képtelen a racionális gondolkodásra. Amikor a felnőtt kiborul, nála is az érzelmi agy lesz az aktívabb. Kutatások kimutatták, hogy az anyáknak eleve aktívabb az érzelmi agyuk. Ezért van az, hogy néha a legszívesebben lefeküdnél mellé a földre hisztizni 🙂

Segíthet bármilyen módszer a magad és ezáltal a gyermeked megnyugtatásában, ami bekapcsolja a racionálisan gondolkodó agyterületeidet:
– számolás pl. száztól visszafelé, mert azon gondolkodni kell kicsit (haladóknak: számolás 100-tól visszafelé valamilyen idegen nyelven)
– hangos felolvasás, mert akkor a szövegre figyelsz, a nyugodt hangod pedig a gyereket is nyugtatja,
– fejből mondott vers (akár lehet egy kedvencetek, amit „hisztiversként” használsz.

4. Idegrendszeri éretlenség

Ezt siettetni nem lehet, de csökkenteni az ebből fakadó hisztik számát igen.

A kisgyerekek gyakrabban hisztiznek, ha:

– fáradtak,
– nem aludtak jól vagy eleget,
– túlingereltek (mesenézés, kütyüzés, háttértévé/rádió, mesterséges ingerek pl. bevásárlóközpont),
– túl sok a program, rohanósak a napok, a gyerek úgy érzi sodródik az életében,
– kevés figyelmet kapnak,
– éhesek vagy szomjasak,
– túl sokszor érzik magukat mellőzöttnek, „lepasszolják” őket,
– túl sok cukrot, édességet ettek,
– valamilyen nagy kihívás előtt állnak, amit nem tudnak még egyedül megoldani, túl sok energiát visz el, hogy megbirkózzanak vele (pl. szobatisztaság)

Az idegrendszer hónapról hónapra fejlődik, a sok szabad mozgás, elegendő alvás, játék támogatja ebben, azonban addig is jelentősen csökkentheted tehát a hisztik előfordulását, ha:

– amikor fáradt a gyermeked lefekteted aludni (vagy ha nagyon pörög, nem tud elaludni, biztosítod a csendespihenő lehetőségét),

– csökkented a mesterséges ingereket (pl. kütyüzést) az életében (láttam már olyan esetet, amikor az anyuka megszüntetett minden mesenézést és csodák csodájára megszűntek a hisztik is)

– Visszaveszel a programokból, beiktatsz pihenőnapokat, ha sok a tennivaló, akkor is betartjátok a gyerek napirendjét és szokott rutinját. Igyekszel úgy szervezni az életet, hogy a kicsi megkapja minden nap az elegendő pihenést, szabad játék lehetőséget, szabad mozgást.

– Ne az legyen a szempont, hogy gyorsan elhallgasson a gyerek, ne legyen láb alatt, kényelmes legyen mellette az élet! Ha ugyanis ez a törekvés, a gyerek gyakran úgy érzi, kevés figyelmet kap és ez teszi feszültté, frusztrálttá. Ők még lassabban élik az életet, sok-sok időt igényelnek tőlünk és osztatlan figyelmet.

– Oda kell figyelni, hogy egyen és igyon eleget a gyerek. A kisgyerekek sokszor annyira intenzíven vetik bele magukat a világ felfedezésébe, hogy elfelejtenek enni-inni, ilyenkor kérdezgetni, kínálgatni kell őket. Nem kell az asztal körül kergetni, hogy egyen, inkább legyen meg az étkezéseknek a szokott helye a napirendben, amikor együtt leülünk és közösen eszünk, így biztosan nem marad ki semmi.

– A túl sok édességet (ide tartoznak a rudik, tejszeletek, danoninok, kekszek, péksütik, pudingok stb.) evő gyereknek hamar leesik a vércukra és ilyenkor könnyebben kialakul a hiszti. Korlátozd a napi édességmennyiséget és adj helyettük inkább gyümölcsöt vagy cukormentes ételeket!

– Ne erőltesd az önállóságot! Minden gyerek szobatiszta lesz, ha eljön az ideje és ez vonatkozik a többi területre is, amit meg kell tanulnia a kicsinek. Játékos módszerekkel is sokat lehet segíteni a fejlesztendő készségeken és így kevésbé okoznak feszültséget ezek a kisgyerekben, mintha meggyőzéssel, szigorral próbálnád rávenni olyasmire, amire még nem áll teljesen készen.

Amit még fontos tudni a hisztiről:

Az első kisebb hisztik nagyjából 10 hónapos kor körül jelentkeznek, előtte nincs hiszti, a csecsemő sírásának mindig van konkrét oka és mindig a segítségkérés a célja (egy 10 hónaposnál fiatalabb baba nem tud hisztizni, még ha úgy is tűnik, hogy tiltakozik valami ellen, annak akkor is konkrét oka van)

10-16 hónapos kor között a babák többsége még könnyen kizökkenthető a hiszti kezdetén, így nem lovallja bele magát annyira. Gyakran működik a figyelemelterelés, vagy egyszerűen csak az, ha ölbe veszed, megöleled, megnyugtatod. Fontos tudni, hogy a megnyugtatás nem azt jelenti, hogy engedsz neki és nem „jutalom” a hisztiért. A megnyugtatás célja, hogy megtanítsa a kicsinek, hogyan kell megnyugodni, hiszen arra önmagától még nem képes.

A fáradt, túlingerelt gyerek a későbbi életkorokban is könnyebben lesz nyűgös és jut el a hiszti állapotáig. Bár gyakran a Kis-Néró hisztis viselkedés „műsírással” indul, de ha a gyerek fáradtabb, ha nem kap elég figyelmet, ha túlingerelt, akkor könnyen lesz distressz hiszti belőle és ilyenkor már ennek megfelelően kell megnyugtatni is.

Ha úgy gondolod, hogy a gyereknek tanulnia kéne valamit az adott helyzetből, akkor ne a hiszti alatt akard neki elmagyarázni mit kellett volna tennie, miért nem szabad és máskor mit kéne tennie, hanem a hisztit követően, miután már megnyugodott, beszéld át vele ezeket.

A distressz hisztik száma 2,5 éves korra csökken, 3 éves korra jelentősen csökken, 4 éves kor után pedig már csak elvétve fordulnak elő. Ha nem múlnak el, vagy a csökkenés után a számuk sűrűsödik, annak lehetnek:
– érzelmi okai (pl. testvér születése, óvodakezdés, óvodai konfliktusok feldolgozásával kapcsolatos nehézségek, érzelmi bizonytalanság),
– nevelési okai (következetlen nevelés, érzelmi biztonság hiánya),
– idegrendszeri okai (elakadások az idegrendszer fejlődésében, ezeket szakemberrel kell kivizsgáltatni és az olyan módszerek, mint pl. a TSMT torna sokat javíthatnak rajta)
– de lehetnek a háttérben eddig feltáratlan egyéb zavarok is (pl. asperger, autizmus spektrum zavar, hiperaktivitás stb.)

A hisztit nem szabad hatalmi harcként megélni. Nem arról van szó, hogy a gyerek a főnök a családban vagy, hogy direkt parancsolgatni akar. Te vagy a felnőtt, aki (elvileg) már képes uralni az érzelmeit, képes vagy megnyugtatni, segíteni neki az érzelmei kezelésében. Meg kell látnod a hiszti mögött a kisgyereket, akit elsodortak az érzelmei és segítened kell neki felállnia az érzelmi viharból.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

30 Comments

  • Evus

    Reply Reply 2023. szeptember 13. szerda

    Kedves Ági,

    Tanácsot szeretnék kérni: 6 éves kislányom most kezdte a sulit, mindenki egyöntetűen azt mondta, suliba való, iskolaérett. Az ovit már nem is szerette és nagyon vágyott a suliba, ahova a tesó is jár. Az első napok jól mentek, majd történt egy-két incidens, és először azzal kezdődött, hogy reggelente nem akart felkelni, elindulni (legalábbis egy ideig) majd a hétvégén azzal folytatódott, hogy orbitális őrjöngést tartott, mert kértem tőle valamit. Először csak a NEM majd az elképesztő tombolás. Ilyenkor ordít, rombol, dobál rúg, tépi a haját, olyan, mintha nem 6, hanem 3 éves lenne.
    Két fontos dolog, mivel mem újkeletű a dolog (bár nem volt ennyire durva régen), jártunk szakszolgálatba, ott azt mondták nincs nagy baj, csak az érzelmeit nem tudja még kordában tartani és másol. Az oviban voltak komolyan terhelt gyerekek, autista kislány és olyanokat is elkezdett időnként csinálni, mint ő. Volt még egy kisfiú is, akivel folyamatosak voltak a konfliktusok és tőle is olyan dolgokat „lopott”, hogy megöllek és hasonlók. Ilyet itthon nem hallott, majd nagy nehezen kiderült, a kisrác tartotta sakkban ilyen kifejezésekkel az oviban. És most osztálytársak is lettek. Frusztrált, fél, teljesen kivan a kislányom, de sajnos mi is, mert félelmetesek ezek a kiakadások. Az oviban kezdetben voltak gondok, de szuperul vitte végül az egészet. Közösségben tökéletesen működik, de itthon teljesen képes kidordulni magából. Alapvetően folyamatosan pörög,örökmozgó, de órákig tud kreálni, feladatokat megoldani, viszont ha nincs lekötve, szétesik. Változó mennyiségben kütyüzik,néha nagyon rá van gyógyulva, néha szinte egész nap eszébe se jut. Viszont édességfüggő, ha lehet ilyet egy 6 éves gyerkőcre mondani. Ha nem kap, szerez magának.
    Mi lehet a megoldás? Nem érett a sulira? Fáradt? De folyton? Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. szeptember 23. szombat

      Valószínűleg nagyon fáradt és mivel még nem elég érett az idegrendszere, nem tudja kezelni ezt a fáradtságot, ezért alakulnak ki a distressz hisztik. TSMT tornát javaslok.

  • Jakabffy-Horvàth Rita

    Reply Reply 2023. július 27. csütörtök

    Szia Àgi!
    16 hònapos kislànyom mostanàban nagyon ragaszkodik pàr tàrgyhoz de annyira ha el akarom venni tőle keserves hisztit rendez.
    Úgy nèz ki a dolog hogy felmarkol egy csomò csipeszt pèldàul,amennyi elfèr a kezèben ès van hogy egy òràn keresztül is hurcibàlja ès pakolássza őket. Làtom rajta hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk,szinte vèdelmezi őket. Ha csak nyúlok a csipeszek felè,màr visìt.Ez van a hintázàssal is,ha lassul a hinta màr visìt hogy ne vegyem ki. 🤦🏻‍♀️
    Ez a viselkedès normàlis szerinted?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. augusztus 01. kedd

      Igen. Ebben a korban ez normális. Élvezi, hogy hatással van a dolgokra, ez biztonságérzetet ad neki. A hintázást meg élvezi 🙂

  • Dóra

    Reply Reply 2023. július 14. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 3 éves. 3 hete nem jár bölcsibe, szabadságon vagyok, így velem van otthon. Sokat játszunk, boltba megyünk, sütünk, főzünk, medencézünk, sétálunk nagyokat, medencézünk stb., szóval szerintem tartalmasak a napjaink. Étkezés, pihenés hasonló a bölcsihez, napirendünk ki van alakítva.

    Ám, ha valamit szeretne, és még van, hogy ki sem mondjuk a választ, gyakran egyből megcsap minket, vagy csúfolódva köpköd (nem tudom, hogyan nevezzem másképp..). Ha meg sem kapja, amit szeretett volna, akkor pedig tombol, üvölt, sikít, és nagyon durván csapkod minket. Persze nem mindig jutunk el eddig, szerencsére, de mégis megesik az ilyen. Meg szoktuk fogni a kezét, és mondjuk, határozottan, hogy nem szabad. Énekelni szoktam neki, vagy sétálni vele, hogy megnyugodjon.. de van, hogy ez sem segít. Ma a bölcsi látogatás után, egy aprócska dologtól azonnal hisztizni kezdett, annyira ütött engem, és nem tudott kizökkenni belőle, nem hagyta abba, bármit csináltam, végül most először, megpofoztam (tudom, a lehető legrosszabb, sose történt még ilyen.. de már elszakadt a cérna..), ekkor tért „magához”.
    Nem tudom mit kellene tennem ilyenkor, hogy sikerüljön időben megnyugtatni, de mégse engedjünk meg neki mindent, főleg, ha valami veszélyes.
    Sosem szeretnék idáig eljutni többet, nagyon rossznak érzem magam..

    Továbbá ma meglátogattuk a bölcsit.. az eddig visszahúzódó, konfliktus kerülő gyerekem, a látogatás elején hangosan kiabált, hogyha valami játékkal ő játszott, és más is szeretett volna, jelezte, hogy az az övé, elvette a gyerekektől a játékot, pedig már nem is azzal játszott.. undok volt, egyáltalán nem kedves.. egy kis idő, és beszélgetések hatására ugyan ez változott, és végül megosztoztak a játékokon, majd szívesen játszott a többi gyerekkel, ahogyan mindig. De ilyennek még nem látták a böocsiben.

    Még egy probléma, hogy van, amikor direkt nem fogad szót, nem figyel ránk. Például ha egy nagy játék után elindulunk motorral a boltba, képes ugy elrohanni, hogy alig érem utol, hiába kiabálok neki, hogy álljon meg. Megbeszéljük, mondjuk, meddig mehet előre, és ha nem áll meg, többször is szólhatok neki, feleslegesen, úgy csinál, mint aki nem hall, és nevetve tovább megy.. Ilyenkor megbeszéljük a dolgokat utána, és „büntetésként” nem ehet mondjuk nasit vagy nem nézhet mesét.. nem tudom mondjuk ez mennyire jó megoldás, de egy ideig utána nincs ilyen gond, majd újra előjön.

    Mit rontok el? Mit kellene tennem, hogy minden jó legyen? Kicsit úgy érzem, mintha ebben a 3 hétben, mióta velem van, megváltozott volna és nem jó irányba.. mintha miattam undokká, agreszívvá vált volna, és egyáltalán nem szófogadóvá.. eddig mindig türelmes voltam, igyekeztem mindig mindent megbeszélni vele, most már azt érzem, hogy ez sem működik.
    Kérlek, segíts!

    Köszönettel: Dóra

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. július 16. vasárnap

      Nekem úgy tűnik a leírásod alapján, a korának megfelelően viselkedik, csak éppen, amikor fáradt, túlingerelt vagy egy szituációt még nem tud önállóan kezelni, akkor „szétesik”, nem tudja hogyan viselkedjen és ez hisztit vált ki. Például a bölcsis helyzetben azért viselkedett furcsán, mert te is jelen voltál és ez számára nem megszokott a bölcsiben, nem tud mit kezdeni vele, hiszen a bölcsiben a problémáival jellemzően egyedül kell megbirkóznia nélküled, erre kialakított egy viselkedést, egy „bölcsis ént”, otthon pedig van az „otthoni énje”, most viszont te is ott voltál és ez összezavarta a kétféle szerepet az életében.

      Az akaratoskodás és az azt követő hiszti szintén a bölcsivel függ össze: ott önálló sok mindenben, otthon viszont függ tőletek. Mivel sokszor már akkor sír, amikor még nemet se mondtatok, ez azt jelenti, hogy valójában már „megszokta”, hogy így reagáljon. Persze ettől még komolyan kell venni a hisztit, hiszen az belső feszültséget jelez. Mivel nem tud kizökkenni belőle, ez distressz hiszti, azaz ilyenkor nem tudja mit csinál és nem képes megnyugtatni magát, magán kívül van. Ilyenkor a szép szó nem használ, ahogyan a pofozás sem. Akkor tanulja meg, hogyan nyugodjon meg hasonló helyzetekben, ha ilyenkor megnyugtatod, megvigasztalod. Türelmesen kivárod, amíg elmúlik. A te nyugalmadon keresztül tanulja meg, hogyan nyugtassa meg saját magát.

      Ellenkezés: minél kevesebb a felesleges korlát annál kevesebb az ellenszegülés. Érdemes végiggondolni, mit tiltasz meg és tényleg csak azt tiltani, ami nagyon veszélyes. Így azokban a helyzetekben, amikor tényleg fontos, együttműködő lesz.

      Hozzáteszem, a büntetés és a pofozás pont azok a módszerek, amik a hasonló viselkedéseket kiváltják a gyerekeknél, érdemes lenne ezeket elhagyni és pozitív nevelési módszereket választani helyettük.

  • Caroline

    Reply Reply 2023. február 16. csütörtök

    Kedves Ági!

    Gyermekem 26 hónapos, és eddig minden szépen és rendben ment a nevelést illetően.
    Nem dacos, mindenben szót fogad, mindent megért és szívesen segít bármit önnálóan.
    Nalunk nagyon nagy hangúly van a következettességen és a tág határokon. Mindent szabad addig amíg nem saját magát vagy mást veszélyeztet vagy tesz tönkre valami olyat ami másé vagy értékesebb.

    A napokban annyira szeretne beszélni, hogy 2 percen belűl váltogatja a cselekvéseit és a képzeletbeli barátokat. Kimond valamit már ugrik a másik dologra.Nem egész nap csak egyszer-egyszer. ( Mint említettem is már – szépen mondatokban beszél, tehát egyszerű kifejeznie magát-
    Lehetséges, hogy a beszédfejlődés megint megugrik és azért történik ez? Vagy esetleg most nem testi növekedési ugrása van hanem értelmi?
    Azért is kérdezem és írtam az elején a dackorszak csendesebb lefolyását, mert 2. alkalom volt, hogy valami „rosszat” csinált.
    Velem szokott hajtogatni, de most apukákával játszott, és mikor oda jött látta én hajtogatok-gondolom ez volt a kiváltó ok, de nem lehetek biztos benne-szétdobálta a ruhákat. S hiába mondtuk neki ,hogy anya dolgozott vele, kérlek ne csináld tovább csinálta. APukája elvette a még megmaradt összehajtogatott ruhákat, de sírni kezdett, és mindenáron szétakarta azokat is dobálni.
    Mit tudunk ilyen helyzetbe reagálni? Most elvettük a ruhákat, megöleltem, kérdeztem miért csinálta, de csak annyit mondott, „azért”. S miután megnyugodott kérdeztem tőle csinál -e újra ilyet? Mert anyának rosszul esett, és a munkákám idejét meghoszabbította, az ő játék idejéből veszi el most..
    Nem tudom hogyan kell szépen neveleni ha ilyen helyzet van.
    Hogyan neveljem szeretettel de úgy, hogy értse is mi volt a baj?
    Elvehetem tőle a ruhákat, vagy vele foglalkozzam rögtön?
    Mi lenne ha pl egy gyerek homokozóvárát rugja fel? ( ilyet sem csinált sosem jól érti azt hogy másé, mert mindig bele akar ülni minen kocsiba és ugye azt nem szabad így megkellet tanítani a kerítés, más háza, más kocsija szabályokat. 🙂 )
    De olyan helyzetbe hogy reagál jól az ember? Mikor megbánt valaki mást pl?

    Köszönöm a segítéset!

    Tisztelettel:

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. február 19. vasárnap

      Pontosan az a helyzet, amire gondolsz, az értelmi fejlődésében van egy ugrás, amit a beszéde még nem tud lekövetni, ebben a korban ez gyakori jelenség.

      A másik kérdéshez: ez a helyzet tipikusan az, amikor csak kiderül, hogy mégiscsak a dackorszakban van és bár alapvetően nyugodt kisgyerek, akinek már kialakulóban van az önuralma, néha nála is vannak még distressz állapotok, amikor nem tudja, mit csinál. Ennek tipikusan az indulatkezelés zavara az oka, de ez normális ebben a korban. Ilyenkor az a jó reakció, ha elveszed a ruhákat, megnyugtatod és utána megbeszélitek a tapasztalatokat és közösen összehajtogatjátok a ruhákat. Ha egy homokozóvárat rúg fel, akkor is ez a teendő: elviszed onnan, megvárod, míg megnyugszik, megbeszélitek és utána jóvá teszitek (pl. bocsánatot kértek vagy építetek másik várat)

  • Kitti

    Reply Reply 2022. október 07. péntek

    Kedves Ági!
    Próbáltam minnél többet utánaolvasni, de annyira összetett problémánk van, hogy arra jutottam kénytelenek vagyunk tanácsot kérni. Talán ott kezdeném, hogy Németországban élünk. Van egy 3 éves kislányunk. Több szakember véleményét meghallgatva úgy döntöttünk, hogy nem tanítjuk otthon németül, csak magyarul, hiszen az anyanyelv fontos és az oviban majd gyorsan megtanul németül. Úgy gondolom nem tökéletes, de nagyon jól működő család vagyunk. A kislányunknak rengeteg energiája van, örökmozgó, csinál butaságokat, de nagyon ügyesen meg lehet vele beszélni mindent. Júliusban megszületett a kistesó.. A kislányunk nagyon szereti, nem látszott rajta kifejezetten, hogy féltékeny lenne, viszont nyilván megoszlik a figyelmünk és ezt ő is nehezen viseli. Ezután szeptember közepén elkezdtünk oviba járni. Az első hét szuper volt, szerdán már egy kis időre egyedül hagytam, majd egyre többet. Ez ment egészen egy hétig, majd beteg lett. Egy hétig itthon maradt. Hogy minél többet feküdjön elég sokat mesézett, amire rendesen rá is kattant. Ezután mint akit elvágtak nem akar oviba menni, nem akar ott maradni nélkülem. Itthon a magatartása egyre kezelhetetlenebb. Mindenért üvölt, hisztizik. Ha valamit szeretne nem is mondja el szépen, hanem egyből üvölt, csapkod és közben motyog úgy, hogy sokszor nem is értjük mi a baj. Mi is egyre türelmetnebbek vagyunk vele, egyre gyakrabban felemeljük a hangunkat és nem jut időnk érdemben együtt lenni, mert a fegyelmezéssel megy el az egész napunk. Korábban nem igazán volt vele ilyen probléma, csak amikor nagyom fáradt volt. Hatalmas terhet tettünk a vállára, nemrég szokott le a cumiról, kistesó, ovikezdés úgy, hogy nem ért egy szót sem azon a nyelven akikkel együtt van.. (úgy vettem észre, hogy az utóbbi viseli meg a legjobban) Hozzászokott, hogy gyakorlatilag 0-24ben együtt vagyunk, de a kistesó miatt most eléggé megoszlik a figyelmünk. Most amikor a legnagyobb szüksége lenne ránk, akkor jut ra a legkevesebb idő. Úgy érzem cserben hagyjuk, és szerintem ő is így érzi. Nagyon szeretnénk segíteni neki ezt a rengeteg dolgot feldolgozni, de tanácstalanok vagyunk, hogy hogyan. Hogyan tudnánk neki segíteni?
    Nagyon hálás lennék, ha kapnánk némi iránymutatást!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 09. vasárnap

      Ezek a reakciók teljesen normálisak az óvodakezdésre. Még nem érzi ott biztonságban magát, szorong, nem találja a helyét és a korábbinál sokkal jobban el is fárad, ez okozza a distressz hisztiket. Emiatt ne veszekedjetek vele, simán csak maradjatok vele, vigasztaljátok meg, amikor kiborul és utána beszéljétek meg, mi volt a gond. Ezzel párhuzamosan érdemes elkezdeni az EQ fejlesztést játékosan. Pl. elmesélheted neki, hogy amikor dühös, akkor egy kis mérges manócska csapkod a pocakjában és őt kell megnyugtatni ilyenkor azzal, hogy megsimizitek. Ajánlom A dühös polip című mesekönyvet is, nagyon hasznos az indulatkezelés elsajátítására.

  • Ujházi-Novák Nikoletta

    Reply Reply 2022. október 06. csütörtök

    Kedves Ági!
    Problémám összetett, mégis egyszerű. A 6 éves nagyfiam nem tudja kezelni az indulatait. Évek óta okoz problémát, hogy az óvodában bántja a többi társát, amikor telítődik. (Otthon már nincsenek ilyen agresszív megnyilvánulások, otthon már „csak” ajtót csapkod és kiabál, de nem üt). Neurofeedbeck-re és játékterápiára járunk, látta pszichológus is és pszichiáter is. Két éve még TSMT-ztünk is otthon. Amúgy is egy impulzív gyermek szóval az alaptermészete is ilyen. És mivel én is az az ajtócsapkodós kiabálós fajta vagyok, annak idején ezt láthatta tőlem… (apával nincsenek és nem is voltak konfliktusok, szóval ilyen téren rossz példát nem láthatott).
    Szóval, amikor kiakad, és üt, akkor olyan, mintha nem lenne önmaga. Alapvetően ismeri a szabályokat, tudja hogy tilos mást bántani, mégis amikor csattan, lekapcsol nála a villany. Amikor ovi után megkérdezem, hogy miért vesztek össze a másik kisfiúval, az a válasz, hogy nem emlékszik. Holott zseniális a memóriája.
    Sokat olvasok erről, igyekszem mindenhogy támogatni a gyermekem (kötődő nevelés, fejlesztések, vizsgálatok, stb), de nap mint nap elkeseredek, hogy semmi nem vezet célba.
    Szívesen venném tanácsát, hogy mit tehetnék még!
    Köszönöm szépen!
    Nikoletta

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 09. vasárnap

      A helyedben én továbbmennék a kivizsgálásokkal, ez az önmagán kívüli kiakadás semmiképpen nem tekinthető a személyisége részének, nem nevelési kérdés, a legjobb talán az lenne, ha egy kifejezetten fejlődési eltérésekre szakosodott alapítvány nézné meg (pl. Vadaskert, de ezen az oldalon is találsz még ilyen helyeket országszerte: https://auti.hu/fejlesztes/fejleszto-helyek). Lehet, hogy csak idegrendszeri eltérés, de lehet ADHD, Asperger vagy más idegrendszeri zavar is a háttérben)

  • Anita V

    Reply Reply 2022. július 27. szerda

    Kedves Agnes,
    Nalunk sajnos tarthatatlan a helyzet! Olyan düh- es hisztirohamai vannak a 2,5 eves fiamnak, hogy egyszeruen nem tudunk vele mit kezdeni. Kizarolag az alvasnal. Mivel még sajnos nem is beszel, nem tudja elmondani, hogy mit szeretne pontosan, annyit mond csak egyfolytaban, hogy “ki” vagy “nyam-nyam”. Hiaba megyunk ki vele a konyhaba, hiaba adunk neki vmit enni, ugyanolyan cirkusz van, amint beviszem a szobaba aludni. Egeszen hányásig hisztizik, semmi kompromisszumra nem hajlando, es ez orakig megy. Sajnos nem tudom, hogy mihez kezdjunk vele, mert eddig nem volt ilyen. Igaz, kistesoja lett, de ez akarhogy is, tarthatatlan helyzet. Mindent kiprobaltunk, elvettuk a jatekait, dudojat, nem engedem mar tv-zni sem, de semmi sem hasznal. Lenne esetleg valami tippje, hogy mit lehetne vele csinalni? Koszonom szepen.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. július 30. szombat

      Mivel kistestvére született, ezért most fél elválni tőletek esténként, de még nem tudja elmondani, ezért sír ennyire. Erre nem megoldás elvenni a játékait, mert az elválás nehézsége a baj, a szeparációs szorongás. Próbáljátok meg, hogy este miután lefeküdt a kicsi még egy 20-30 percet csak a naggyal játszotok, ilyenkor csak ő van a középpontban. Utána fürdés, meseolvasás a ti ágyatokon vagy ha a kicsi a ti szobátokban alszik, akkor az ő szobájában egy matracon összebújva, utána lámpaoltás és a sötétben még mindig mellette feküdve meséld el neki a napját, mi történt vele, mit csináltatok, utána melléd feküdve elaludhat és amikor már mélyen alszik, akkor beteheted az ágyába (vagy ha akarod, maradhat a matracon is, ebben a korban ezt nagyon szokták élvezni). A lényeg, hogy az esti fektetést ne az elválással azonosítsa, hanem a kellemes közös együttléttel. Segíthet az is, ha este lefekvéskor diavetítőztök a kiságyból, meg szokta őket lepni és könnyű elaludni közben 🙂

  • Sz. Elvira

    Reply Reply 2022. június 06. hétfő

    Kedves Agnes!

    Tobb fele problemarol is irtam mar regebb, de talan most erzem azt a leginkabb, hogy tanacsra van szuksegem.
    Kisfiam egy eves, 8 honapos, nagyon okos, ertelmes fiu, bar meg nem besz

  • Nikoletta

    Reply Reply 2022. április 23. szombat

    Kedves Ágnes.
    Segítséget szeretnék kérni, teljessen tanácstalan vagyok már. Van egy 26 hónapos kislányom aki csak cicivel hajlandó elaludni. Számomra ez már elég megterhelő, az apukájával egyáltalán nem alszik el, nem is aludt soha. Nagyon értelmes okos csajszi, próbáltam vele megbeszélni hogy a cici elmegy de teljessen kiborult. Ha megpróbáljuk cici nélkül aludni hiszti rohamot kap, tépi a pólómat kiabál hogy cici kérem és nem tudom őt megnyugtatni semmivel. Sok mindennel próbálkoztam már. Éjjel még 1szer kel akkor át jön az ágyunkba, kéri a cicit és alszunk tovább. Iszsz baba volt csak cicit kapott. Most szobatisztultunk kB 1 hónapja nincs már pelus éjjel se pisil be, reggel felkelésnél szól hogy mennyünk pisilni,mivel szeptemberbe lesz 2,5 éves beirattuk oviba ha lesz hely fel veszik de el se tudom kébzelni hogy hogy fog ott nélkülem elaludni. Mostanság egyébként a hisztik, nyüszögések is elég sűrűk, mielött kérne valamit mindig megy a hiszti és a nyüszi, pedig ez sose volt nállunk divat, mindig szépen mondta hogy mit szeretne én pedig mondom hogy a hisztiből nem értek csak abból ha mondja hogy mit szeretne. Próbálok higgadt maradni de sajnos nem mindig sikerül, eléggé ki vagyok merülve ez miatt türelmetlenebb is vagyok vele ami miatt hatalmas a bűntudatom. Nagyon köszönöm ha tudna tanácsolni valamit hogy hogyan tudok neki segíteni.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. május 02. hétfő

      Pont az a gond, hogy már mindenfélével próbálkoztál, ezért ő most úgy érzi, el akarsz venni tőle valamit, ami neki fontos. A kicsi számára a cici lelki szükséglet is, biztonságérzetet nyújt, ezért csak apránként lehet elhagyni és hiába mondasz neki bármit, nem fogja érteni a logikus érvelésedet, mert ez számára mélyen érzelmi dolog. Ezért a leszoktatásnak is az érzelmi agyra kell hatnia. Először ha nappal, alvásidőn túl kéri, akkor lehet megpróbálni, hogy cici helyett csak megöleled és úgy nyugtatod meg. Ha ez már megy és csak alváshoz kell a cici, akkor lehet megpróbálni, hogy délutáni alvásnál más vigyáz rá és ő altatja el (te elmész, a közelben sem vagy ilyenkor). Ez lehet melléfekvéssel altatás például, ez a testközelség biztonságát nyújtja a cicihez hasonlóan. Nem gond, ha elsőre nem megy, gyakorolni kell párszor. Ovi szempontból egyébként nem szokott gondot okozni a cicin alvás, a gyerekek pontosan tudják, hogy ha nincs ott anya, akkor nincs cici sem, plusz ott sok új élmény éri, jobban elfárad és érvényesül a nyájszellem is. Ami segíthet, ha a cici mellett bevezettek egy alvósállatkát is, aki odabújik hozzá elalváskor (akár már a cicizés közben is), így az oviban is együtt tud majd aludni vele és addigra a biztonságérzetet az állatkához is köti majd.

  • Anya

    Reply Reply 2022. április 13. szerda

    Kedves Ágnes!

    Kisfiam most múlt 2 éves, alapjába vève egy nyugodt kiegyensúlyozott termèszetű gyermek, viszont határozottsàga mâr 1,5 èves kora előtt nagyon érezhető volt, ha ő valamit nem akart akkor komoly ellenkezésbe kezdett, ez azóta is folytatódik, ha elkapja valamiért egy “hisztiroham” akkor nagyon dúrvàn beletudja lovalni magát, nagyon sok idő míg megnyugszik, megölelni stb. nem lehet ilyenkor. Életeleme az állandóssàg, mert egy kabàt vagy sapka váltás is nagy gondot okoz nála. A gondom igazából az lenne hogy 1 hete semmiféleképpen nem lehet elaltatni ( kivéve kocsiban) mert annyira “makacs”, pedig borzasztóan fáradt látszik rajta, tudna Ágnes nekem tanácsolni valamit ebben az ügyben? Megoldás e az, ha esetleg 30-40perces durva örjöngès áràn érném el a célom?
    Köszönöm előre is

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 18. hétfő

      Semmiképpen nem megoldás, ha hosszú hiszti árán alszik el. Inkább állj úgy hozzá, hogy nem „kötelező” elaludni, ne akard mindenáron elaltatni, hanem várd meg, amikor elálmosodik és csináljatok egy kis csendespihenőt. Feküdjetek le a ti ágyatokba, olvassatok mesét, esetleg diavetítőzzetek (könnyebb elaludni a félhomályban). Ha elalszik szuper, ha nem akkor legalább pihent egy kicsit. Be lehet rendezni egy alvóskuckót is a szobájában a délutáni alvásokhoz, egy matrac a földön, plüssállatok, takaró, itt is lehet pihenni ilyenkor, ez kisebb ellenállásba szokott ütközni, mint a kötelező délutáni ágyban alvás.

  • Bese Bencsik Tímea

    Reply Reply 2022. március 09. szerda

    Kedves Ági! Kislányunk 19 hónapos múlt február 24-én. Az öccse január 27-én érkezett 🙂 Már a kicsi születése előtt is voltak „kiborulasok”, amióta pedig hazajöttünk a kórházból, egyre gyakrabban fordulnak elő az ilyen helyzetek. Ha jól rakom össze a képet, akkor distressz hisztivel állunk szemben. Nyilván sokkal kevesebb időm jut a nagyra, a kicsi sokat van kendőben vagy kézben, egyelőre így alszik hosszabban. A nagy pedig jelenleg mindent is velem akar csinálni. Ha épp nem áll módomban vele foglalkozni, vagy valamiért rászólok, sírásban tör ki, ordít („kiabál” – még nem beszél), szalad neki az ajtónál, üti a bútorokat, stb. Ha szeretném felvenni, hogy megnyugtassam, tol el magától, csavarja ki magát a kezemből. Ha ilyenkor leteszem, kezdi újra a szekrény csapkodást, vagy épp amit. Borzasztó lelkiismeret-furdalásom van, amiért nem tudok mindkettőjükkel eleget és eléggé foglalkozni… Hogyan kezeljem a kislány kitöréseit?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. március 18. péntek

      Próbáld úgy szervezni az életet, hogy elsősorban a nagyon legyen a fókusz (tudom, ez nehéz, de az újszülöttnek mindegy, hogy éppen hol vagy és mit csinálsz, jól elvan a kendőben vagy melletted, amíg a naggyal játszol és a kicsik jobban alkalmazkodnak). Lehetőség szerint most ne szólj rá sokat, ne legyen konfliktus, ez is csak tovább növeli benne a feszültséget. Helyette inkább ajánlj fel neki alternatívákat, tereld el a figyelmét, vagy tiltás helyett tanítsd (erről itt írtam: https://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/hogyan-tanitsam-meg-hogy-ne-nyuljon-a-konnektorba-es-meg-sok-tovabbi-otlet-amit-tiltas-helyett-hasznalhatsz). Ha hisztizik, vedd fel és ha eltol, akkor se tedd le. Nem azért tol el, mert el akar menni, hanem azért, mert nem tudja mit csinál. Ha ez nagyon nem megy, alternatív technikaként ki lehet próbálni, hogy odaadsz egy nagy párnát és azt lehet püfölni (ezzel kiadja a mérgét), de nem engeded a szekrény csapkodást.

      • Bese Bencsik Tímea

        Reply Reply 2022. április 22. péntek

        Köszönöm a választ, a dühkitörèsek megoldódni látszódnak! Viszont most éjjel küzdünk. Sosem volt jó alvó a lányka, 21 hónapos lesz hamarosan, természetesen tiltakozik az alvás ellen, hiába van esti rutin (segít a kicsit fürdetni, aztán ő fürdik, mesét olvasunk…), ha nagy nehezen el is alszik a babakocsiban (jelenleg ez az egyetlen mód), behozzuk az ágyba, 1 óra múlva felkel, és torka szakadtából ordít, mutatja, hogy vegyük fel, és mászkáljunk vele (apa így altatta el, még mi Öcsivel kórházban voltunk). Persze megpróbáloltuk, hogy engedtünk az akaratának, hátha úgy gyorsan visszaalszik, de nem. Elmagyaráztuk neki, hogy este van, ilyenkor mindenki pihen, bólogat, hisz mindent megért, de amikor arra kérjük, feküdjön az ágyba, újra hangos, hisztis sírásban tör ki. 🙁 Mit próbálhatnánk még?

  • Renáta

    Reply Reply 2021. december 31. péntek

    Kedves Ágnes!

    Tanácsot szeretnék kérni öntől, hogy mi tévő legyek, mert már fogy az erő és a türelem.
    Van egy 2 éves kisfiam aki javában benne van a dackorszakban. Még nem beszél, de értelmes, okos, mert megérti amiket mi mondunk és amiket kerünk azt végre is hajtja valamint segít is, DE van egy olyan akaratos , hisztis oldala, hogy már nem tudjuk napok óta kezelni.
    Ha be kell jönni kintről akkor örjöng, ledobja magát a földre amit folytat a lakásban is. Ha kocsival vagyunk és már a férjem leparkol , még meg sem áll a kocsival, de már ő mászik előre a kormányhoz. Ki akarjuk venni akkor olyan szinten ordít, hogy nem lehet neki beszélni, mintha ott sem lenne. Minden haza érkezés egy trauma , mert ezt az ordítást eljátsza, ezért muszáj bemenni vele a lakásba , mert olyan szinten ordít, hogy már nekünk ciki. A lakásba ugyan úgy kb. fél óráig folytatja az ordítást, fetreng a földön, dobálja a játékait, szinte remeg.
    Tanácsot kérnék öntöl, hogy mi tévők legyünk, mert már lassan megőrülünk.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. január 03. hétfő

      Ebben a korban sok kisgyerek számára okoz gondot a váltás egyik helyszínről a másikra. Vagy az elindulás otthonról vagy a hazaérkezés vagy mindkettő viseli meg őket. Ennek többféle ok áll a hátterében:
      – nem tudja még elmondani, mit érez, mit szeretne csinálni, ezért kapásból tiltakozik (eleve ez a korszak, amiben a kisfiad is van, hogy már sok mindent mondana, de még nem tud, nagy feszültséggel jár a számukra)
      – nehezen viselik a változást, keresik az állandóságot, ami életkori sajátosság,
      – elmerülnek egyféle tevékenységben és ebből nehezen szakadnak ki.

      Ebben az esetben az is lehet, hogy mivel minden alkalommal ugyanaz játszódik le, ezért lehet, hogy valamilyen félelem, rossz élmény is van a háttérben a hazaérkezéssel kapcsolatban (pl. valamikor megijedt, amikor hazaértetek, vagy valamilyen erős zajt hallott, furcsa élményt tapasztalt).

      Azt javaslom, hogy próbáljátok meg lassabbra és játékosabbra venni a hazaérkezés rutinját. Pl. már az ajtó felé vezető úton elmondtok egy versikét, kaphat valamilyen feladatot, pl. hozhat egy táskát, ő nyithatja az ajtót, de még nem kell bemenni, hanem kinyitjátok becsukjátok az ajtót, anya elbújik az ajtó mögött és kikukucskál stb., lehet olyat játszani, hogy kishangyák vagytok és hangyalépésekben mentek az ajtóig és néha játékosan „megijedtek” közben és hátrafelé haladtok stb. Az autóban lehet olyat játszani, hogy még ő „vezet” egy darabig, megkérdezed, hova mentek most, engeded feloldódni kicsit. A lényeg, hogy lassan haladjatok, a korábbi rossz érzések helyét átvegyék a pozitív élmények és ne legyen akkora trauma a megérkezés.
      Ha hazaérve mégis ordítani kezdene, akkor öleld át, vigasztald meg, ne hagyd magában fetrengeni, tombolni, így elkezdi megtanulni a példád révén, hogyan kell megnyugtatni saját magát.

  • Vargáné Horváth Nikolett

    Reply Reply 2021. augusztus 25. szerda

    Varga Elena augusztus 12-én volt 3 hónapos.
    Születése óta fagyasztott anyatejet és kiegészítve tápszert kapott milumil ha start optimát.
    Eleinte a tápszer volt több mert kevés anyatejet kaptunk majd 3 hétig csak tápszer volt.
    Utána újra sikerült fagyasztott anyatejet vásárolni így egyre többet adtunk neki.
    Kapott Biogaia cseppeket de mikor jelentkezett a probléma és több volt az anyatej elhagytuk és laktáz cseppre cseréltünk.
    Hetekkel ezelőtt kezdődött hogy kezdenénk etetni és az első büfi után, az lehetett 20-60-100ml után nem akarta folytatni az evést elutasította, sírt.
    Egy evésre eleinte anyatejet és tápszert is kapott.
    Az elutasítás egyre gyakoribb lett ezt pedig „elterelő” etetéssel próbálkoztunk.
    Járkáltunk, énekeltünk, hintáztunk közbe és egyszer csak megette.
    Először 3 utána 4 óránként próbáltunk etetni de próbálkoztunk kisebb adatokkal is 2 óránként.
    Most olyan szintű az elutasítás hogy attól tartunk hogy a végén nem fogja elfofadni a cumisüveget.
    Úgy tűnik ha tápszerrel kínáljuk el sem kezdi szívni csak sír pedig látszik rajta hogy éhes. Hosszas sírás és próbálkozás után nehezen meg eszi.
    Bukni nem sokat bukik, az éjszakát át alussza viszont néha olyan mintha álmában „nyamnyogna”, így a reflux is fel merült bennünk, a vizet szívesen el fogadja de eddig különösebben nem itattuk.
    Születése óta a milumil ha start optimát kapta most pedig próbáltuk a sima milumil 1-est és a beba expert pro ha sensiduot is, de mintha ezek sem „ízlettek” volna neki.
    Mam anti colic cumisüvegünk van, 2 hónapos kora után kezdtünk a 2es cumival enni de most néha vissza váltunk 1es cumira.
    Ezen a problémán kívül jókedvű, kiegyensúlyozott baba. Pisis pelusok napi 7-8 kakis pelusok napi 1 vagy másnaponta 1.
    Születési súlya 2740 gramm és 3 hónaposan pedig 5900 gramm.
    Eddig jól gyarapodott de úgy látjuk hogy ez az erőltetett etetésnek nem lesz jó vége.
    Attól tartunk hogy teljes elutasításhoz vezet és nem fogjuk tudni megetetni.
    Evvel az „erőszakos” etetéssel napi kb 650 és 700ml között eszik 24 óra alatt.
    Tanácsát szeretném kérni hogy mit tehetnénk vagy épp mi lenne a megoldás.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. augusztus 29. vasárnap

      Elsőként meg kéne nézni, nincs-e valamilyen probléma a szájában, pl. kezdődő fogzás vagy, ami ebben a korban elég gyakori: szájpenész (fehér lepedék a szájban). Fogzásra fogzás elleni gélt lehet adni etetés előtt, szájpenészre pedig a gyerekorvos ír szert. Ha ezek nem állnak fent, akkor mivel már az elején sem akarja elfogadni a cumit, lehet hasfájásra gyanakodni, de nem légbuborék okozta gondra, hanem emésztési jellegűre, ami tápszeres babáknál gyakori. Ennek a leküzdésében két dolog segíthet:
      1. Gripe Water: ez 4 hetes kortól adható, abban segít, hogy etetés közben a bélmozgások ne okozzanak fájdalmat a kicsinek, nagyon hatásos.
      2. Tornásztatás naponta többször, hogy könnyebben emésszen: fektesd hanyatt, a két térdét húzd fel a pocakjához és lassan kifelé köröztesd úgy, hogy a térdei a hasát érjék.

    • Anya

      Reply Reply 2022. május 09. hétfő

      Kedves Ágnes!
      A fiam 3 éves 5 hónapos. Jár bölcsiben. Kiskorától kiegyensúlyozott gyerek, értelmes, figyelős. Bölcsiben csendes gyerek, szeret egyedül játszani, de néha is játszik a többi gyerekkel. Okosan tud viselkedni. Mostanában furcsán viselkedik (kb 2szer hetente): vidám volt es hirtelen sírt ok nélkül, és körbe körbe mond 1 mondatot. pl.: amikor sírva mondta „nem akarom”, megkérdezzük mit nem akar? Mondta, hogy semmit nem akar. És tovább mondja „nem akarom”. Ezt csinálta 15-20 percig sirással együtt. Utána megnyugodott és tovább játszott mintha nem történt volna semmi. Máskor jöttünk haza a játszótérről vidáman, hirtelen sírt. Kérdeztem, hogy miért. Mondta, hogy vissza akart menni játszótérre. Mondtam mehetünk vissza. De sírva mondta „nem megyünk vissza”. Utána körbe körbe mondta „megyünk vissza játszótérre” 20 percig. Próbáltam megölelni de nem engedte. Néha bántott minket. Majd később nehezen tudtam megölelni, akkor kezedett megnyugodni. Nem tudjuk mi a baj vele. Nem tudjuk hogyan kell kezelni? Nem lehet, hogy bölcsiben történt valami vele, amit nem tudtunk? A nevelők csak 2 szer mondták, hogy 1szer megütötte,1szer megkarmolta a fiamat egy kisfíu bölcsiben, aki mindig bántott valakit bölcsiben (harapott, megütött játékkal, karmolt…) Ez lenne az ok a háttérben? Tanácsot kérnék Öntől, hogy hogyan tudjuk kezelni ilyen problémmal.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2022. május 15. vasárnap

        Igen, a másik gyerek durvasága válthatta ki ezt belőle, ez egyfajta önvédelmi-önnyugtatási reakció nála egy helyzetre, amit nem tud feldolgozni. Segíthet ha beszélgettek vele az érzelmeiről és az élményeiről az adott kisfiúval kapcsolatban, de nem direkt kérdezgetéssel, inkább bábozással (pl. ovisat játszotok bábokkal, te játszod őt, ő pedig egy másik kisfiút vagy az óvónénit), illetve sok-sok ovisokról szóló mesével. A lényeg, hogy újra meg újra elmondja, eljátssza és ezáltal feldolgozza ezeket a helyzeteket.

      • Kocsis Anita

        Reply Reply 2022. november 11. péntek

        Kedves Ágnes!

        Egy két éves kislány és egy hat éves kisfiú anyukája vagyok. A fiammal soha nem volt problémám nagyon kiegyensúlyozott és jókedvű. Másfél éves koráig a kislányom is nagyon békés gyerek volt egy rossz szavunk se lehetett rá. Szépen átaludta az éjszakákat nagyon nyugodt volt. Pár hónapja teljesen megváltozott. Rengeteget hisztizik és kiabál velünk. Ha nem teszem amit szeretne olykor megpróbál megütni. Követelőzik. Megprobálok vele türelmes lenni, de nem tudom, hogy meddig bírom. A férjemmel rendszeresen kiabál bár még egész mondatokban beszélni nem tud. Nem tudom mitevő legyek. Megpróbálkoztunk már több módszerrel is például megpróbáltam vele türelmesen megértetni, hogy nem lehet mindig az amit ő szeretne, de ilyenkor csak tovább hisztizik és megpróbál elmenni.
        A segitségedet szeretném kérni, hátha van pár ötleted, hogyan szoktassam le az ilyen viselkedésről.

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2022. november 13. vasárnap

          Ne arra fókuszálj, hogy leszoktasd róla, mert nem a viselkedése a gond, hanem a kiváltó ok, ami a háttérben van, ami miatt így viselkedik. A fenti cikkben is olvashattad, hogy a dac normális ebben a korban és akkor lesz könnyebben kezelhető, ha a kicsi környezete kiszámítható, nincs túlfáradva, túlingerelve, vannak határok, amikor pedig hisztizik, akkor nem bünteted vagy vitatkozol vele, hanem megnyugtatod, mert a higgadt viselkedésedből tanulja meg, hogyan kell higgadtnak és nyugodtnak maradni.

Leave A Response

* Denotes Required Field