Agresszív a gyermekem – mit tegyek?

Az a kisbaba, aki 8-9 hónapos korban még boldogan mosolygott mindenkire, 1-2 éves kora között hirtelen ijesztő dolgokat kezd produkálni: belemar mások arcába, fellöki a gyerekeket, harap, elveszi mások játékát, odacsap a többi gyereknek. Mi ennek az oka? Mit tehetsz ellene?

1. Figyelemfelkeltés

baba agresszív, gyerek verekszik, baba harapA verekedés, a harapás, a hajhúzás gyakran a figyelemfelkeltés eszközei. “Anya figyelj rám” – mondaná a 15-16 hónapos, ha tudná, de nem tudja, ezért dühös lesz és megrúgja a testvérét, mert tudja, hogy akkor anya odafigyel. Nem véletlen, hogy elfoglalt, rohanós hétköznapokon gyakrabban fordul elő ilyen eset, mint nyugodt békés hétvégéken, amikor az egész napot együtt töltitek.

2. A rossz példa

“De hát én nem szoktam harapni” – mondja sok szülő, aki nem érti, honnan származnak gyermeke agresszív megnyilvánulásai. Hát harapni tényleg nem szoktak a szülők, de egy-két csúnya szó, néhány indulatos mondat talán elhangzik olykor, a kisgyerek pedig érzi ezt a feszültséget, és a saját módján utánozza le.
Sajnos tovább rontja ezt a helyzetet, ha néha eljár a kezed. Tudom, olykor minden szülővel megesik, de érdemes megtanulni uralni az indulataidat, mert ezzel csak tovább szítod az ő indulatait.

3. “Nem tudom elmondani…”

A kisgyerekekben nagy feszültséget okozhat, ha nem képesek elmondani, mit szeretnének, mi a bajuk, mert még nem tudnak eléggé beszélni hozzá. Ezt a feszültséget pedig csapkodásban, hisztiben vezethetik le.

4. Unatkozás

A céltalan rombolás, csapkodás, a másik piszkálásának oka gyakran az unatkozás. Nem szabad készpénznek venni, hogy ha a gyereket sok játék veszi körül és vannak gyerekek is, akkor rögtön el is tudja foglalni magát. Otthon, a 10. esős napon már biztosan unja a megszokott játékait és bizony ilyenkor az anyai leleményre és kreativitásra van bízva, mivel vezessük le az energiáit. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan szórakoztatni kell, hanem azt, hogy adjunk neki ötleteket mit játsszon, vegyünk elő régen látott játékokat, vonjuk be a házimunkába, találjunk ki újabbnál újabb mozgásos játékokat a székekből épített alagúton való átbújástól kezdve a bunkerépítésig.

Míg egy csecsemőnek napi 1 óra séta bőven elég, addig egy örökmozgó totyogónak nagyon sok mozgásra van szüksége a szabad levegőn. Jó időben akár az egész napot a levegőn tölthetjük, de rossz időben is délelőtt, délután 1-1 órát legyünk kint, ha pedig ez teljesen lehetetlen, akkor igyekezzünk eljutni néha játszóházba vagy más tágas, zárt helyre, ahol kimozoghatja magát a gyermek. Nem kell feltétlenül sok pénzt költeni különféle programokra, egy 1-2 éves remekül elnézegeti a bevásárlóközpontban a szökőkutat, az állatkereskedést, vagy sétál velünk az erdőben, a parkban, a piacon.

Azt sem kell készpénznek venni, hogy a játszótéren majd elfoglalja magát és nem unatkozik. Lehet, hogy először beveti magát az új játékok közé, aztán, amikor már mindent felfedezett, akkor elkezd unatkozni és keresni kezdi az elfoglaltságokat, mondjuk éppen azt a vödröt, amit egy másik kisgyerek kezében lát…

Igyekezz megelőzni ezeket a helyzeteket, figyeld, mit csinál a kicsi a játszótéren, és avatkozz be, mielőtt megtörténne a baj. Ha pedig gyakorivá válnak a “mástól elveszem”-esetek, akkor tanítsd meg rá, hogyan kell elkérni, várni, legyél ott vele. Ebben a korban neked kell még pótolnod az ő hiányzó akaraterejét és türelmét, de ha ott vagy vele ilyenkor, türelmesen tanítgatod, az idővel meghálálja magát.

5. Állandó korlátozás

Minél jobban korlátozod a világot éppen felfedezni kívánó kisgyermeket, annál feszültebb lesz és annál jobban ki akar “törni”, amikor végre úgy érzi, szabadon mehet. Igyekezz megtalálni az arany középutat az “állandóan a nyomában kell lenni” és a “szabadon mehet mindenhova” között, bízz a kicsi önállóságában és tanítsd meg a valós veszélyek elkerülésére, ezzel teszed a legjobbat neki.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

49 Comments

  • Husseinné Tóth Regina

    2013. július 27. szombat

    Kedves Ági!
    Nekem a fordítottjával lenne gondom. Mi van ha mindig ő az elszenvedője a bántalmazásnak? Ilyenkor mit tehetek, hogy ne törjön meg a másokba vetett bizalma? Mit mondhatok neki, ha éppen fellökik, megütik stb.? Most 19 hónapos, és elég sok ilyen trauma érte a játszótéren, és az a kislány aki bevetette magát a tömegbe, most átkarolja a lábam és kerüli a gyerekeket. Mit tegyek?

    • Vida Agi

      2013. augusztus 08. csütörtök

      A gyerekeknek tanulniuk kell a közösségben való viselkedést. Azt is, hogyan védjék meg magukat. Most még arra is szüksége van, hogy anya ott legyen a háttérben, segítséget lehessen tőle kérni. Régebben nyitott volt a gyerekekre, most egy kicsit bizalmatlanabb, ez természetes. Ha ilyenkor megnyugtatod, odamész vele a gyerekekhez, együtt játszotok, amíg fel nem oldódik, akkor újra visszatér majd a bátorsága.

  • Jasmin

    2013. május 25. szombat

    Kedves Ági!

    Kisfiam hamarosan 3 éves, okos, értelmes gyerek, de sajnos a gyerekekkel agresszív, harapja, rugdossa őket. Már nagyon elkeseredtünk, mert a bölcsődében is ezt csinálta, ott sem tudták kezelni, hamarosan kezdi az óvodát félünk, hogy ott is folytatódik. Mit tegyünk?
    Köszönöm

    • Vida Agi

      2013. július 04. csütörtök

      Több kérdés is felmerülhet ilyenkor:
      – Minden gyerekkel ezt csinálja? Vagy csak bizonyos gyerekek ingerlik fel?
      – Lehet, hogy fél a gyerekektől és így védi meg magát? Árulkodó jel lehet, ha annyira nem is akar a gyerekek közé menni, tart tőlük, de nagyobb gyerekekkel vagy felnőttekkel jól elvan.
      – Az is lehet, hogy 1-1 gyerekkel szívesen eljátszik, de ha sok gyerek veszi körül, akkor amiatt lesz feszült, túl sok az inger neki. Az óvodában ezt önnyugtató eszközökkel (ujjszopás, cumi, vígasztárgy) szokták a gyerekek kezelni.

      Nem szabad miatta dorgálni, inkább segíteni kell neki abban, hogy a feszültséget tudja kezelni. Egy kis állatka, amit megölelgethet a bölcsiben, egy kis plusz figyelem az óvónénik részéről, a kisebb csoportlétszám sokat segíthet ezen.

      Sajnos a kisfiúk, különösen a bölcsődében könnyen válnak agresszívvá, mert így védik meg magukat a tömeg okozta feszültségtől. A nyári pihenés alatt kicsit érik majd, és az új közösségben is más hatások érik majd, így remélhetőleg megoldódik a probléma.

  • Judit

    2013. április 21. vasárnap

    Kedves Ági! Van egy 1 éves kisfiam aki mostanában, ha nem kap meg valamit, amit ő kiszemelt magának, vagy éppen elveszünk
    tőle egy nekii nem való dolgot elkezd hisztizni. És ami a legrosszabb, hogy fejét ütögezti a földhöz. Mit tegyek, hogyan tudnám leszoktatni róla? Már az egész családot nagyon aggasztja, hogy normális dolog-e amit csinál? Segítségedet előre is köszönöm! Judit

    • Vida Agi

      2013. április 22. hétfő

      Ez ijesztő dolog, de valójában ebben a korban egyáltalán nem ritka. A kicsi még nem tudja kontrollálni az indulatait, ha valamit elvesznek tlőe, megtiltanak neki, vagy ő maga nem képes valamire, akkor dühös lesz és a dühét csapkodásban, mások és maga bántalmazásában vezeti le. Ilyenkor vedd fel, öleld át, hogy ne tudja magát bántani és várd meg, amíg meg nem nyugszik.

  • Ildikó

    2013. március 17. vasárnap

    Kedves Ági!
    Február 16-án írtam neked egy kérdést, tudom, hogy itt már csak korlátozottan válaszolsz, de ha időd engedi, örülnénk, ha tudnál nekünk segíteni.
    (Alattam van egy másik Ildikó kérdése is, de nem azonosak vagyunk!)
    Köszönettel,
    Ildikó

  • Évi

    2013. március 01. péntek

    Kedves Ági,
    12 hónapos kislányom 1-2 hete elkezdett csapkodni. Többnyire akkor ha rászólok valamiért, vagy olyat csinálok, amit ő nem szeretne (pl lefektetni a pelenkázóra). Vagy 2 kézzel csapkod dühösen a levegőbe, vagy engem üt meg. Mikor a levegőben csapkod nem szólok rá, de ha engem üt meg, akkor megfogom a kezét határozottan, megmondom, hogy ez anyának fáj és ilyet nem szabad csinálni (van, hogy hozzáteszem: anyát simogasd simi-simi, nem csapkodunk). Jól csinálom? Vagy máshogy kellene? Válaszodat előre is nagyon szépen köszönöm! Évi

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Jól csinálod. Fogd meg a kezét, mondd el, hogy amit csinál, másnak fáj (ő ezt még nem tudja, meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy rájöjjön) és mutasd meg, mit kéne csinálnia (simi-simi)

  • Dávid anya

    2013. február 22. péntek

    Kedves Ági!

    Nálunk a “probléma” a következő.19 hónapos a kisfiam.Nem agresszív kisgyerek.Nagyon szépen eljátszik a barátjaival (még inkább mellettük) és sosem bántja őket.Azt látom (szerencsére ebben a védőnő is megerősített) hogy egy kiegyensúlyozott kisgyerek.Megvan a napirendje ha egy kicsit borul az sem zavarja.Szépen eljátszik egyedül is velünk is.
    Ami viszont maga a “probléma” hogy amikor elkezd “felpörögni” mert játszunk akkor az a vége hogy az arcomat karmolássza az orromat vagy a hajam húzza.Ez sajnos egyre többször fordul elő. 🙁 Egyszer az utóbbi időbe az is előfordult hogy akkor csinálta ezt amikor hisztizett és nem engedtem neki.Először az próbáltam hogy megfogtam ilyenkor a kezét és azt mondtam neki “Ez fáj anyának nem szabad”. Aztán jött a sima “nem” szó és csúnyán nézés.Aztán az hogy vissza adtam neki (persze nem durván). Volt hogy próbáltam nem tudomást venni a dologról és nem reagáltam semmit.Aztán volt a rákiabálás végül (amit a legjobban nem szerettem volna) kézre csapás.Sajnos minden egyes alakalommal nevetés volt a válasza.De ezt csak velem nagy ritkán az apukájával csinálja.Senki mással.
    (Viszont ami nem tudom fontos lehet-e hogy a kis barátnője akivel rendszeresen össze járunk verekedik harap lökdösődik.
    Kérlek segíts mit tegyek hogy megszűnjön ez a fajta dolog.
    Válaszod előre is köszönjük!

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      A kisgyerek nem azért csinálja ezt, mert rosszat akar, hanem azért, mert túlpörög és nem tudja még kezelni az indulatait. Ilyenkor szólj rá határozottan, de ne túl hangosan és tedd le az öledből, ne játssz tovább vele. Ha következetesen midnig ugyanúgy viselkedsz, idővel megérti majd, hogy mit nem szabad csinálnia.

  • Nagymama

    2013. február 17. vasárnap

    Kedves Ágnes!

    A 6 éves unokám dúrva a 2,5 éves testvérével. Állandóan elveszi a játékát tőle,fellőki,és csúnyán kiabál vele ha a kisfiú hozzányúl az Ő játékához, ugyanakkor az óviból ha hazajön boldogan öleli át.
    Sajnos nem tudjuk, hogy a nagylány viselkedését hogyan kezeljük, mivel fél éve elkezdett dadogni is, ezért nem tudjuk, hogy hogyan viselkedjünk vele.
    Mi a helyes módszer.
    Nagyon várom válaszát, amit előre is köszönök.

    Egy aggódó nagymama.

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Mindenképpen szakember segítségét kell kérni a dadogás miatt, mivel az a testvérféltékenységgel is összefügghet. 6 évesen a kisgyerek tudja már, hogy szeretni kell a testvérét, ugyanakkor az életkori különbségekből adódóan féltheti tőle a játékait. Ez normális reakció. Biztosítani kell neki olyan védett helyet a lakásban, ahol a kicsi nem nyúlhat a játékához, amit nem akar neki odaadni. Azt nem szabad elvárni, hogy mindig mindent megosszon vele, de meg kell vele beszélni mi az, amit a tesónak nem akar odaadni, és mi az, amit szívesen odaadna – ezzel elkerülhetőek az ilyenféle konfliktusok.

  • Ildikó

    2013. február 16. szombat

    Kedves Ági!
    Kisfiam 2 éves múlt, úgy gondolom, hogy teljesen normális, abszolút jónak mondható gyerek. Választékosan beszél, nagyon értelmes, sokat foglalkozunk vele, a családi állapotunk is teljesen rendezett, nagyszülőkkel, dédikkel, barátokkal vagyunk körülvéve.
    Egy olyan érdekes momentum van a viselkedésében, amivel nem tudunk mit kezdeni, a körülmények a következők: édesanyám olyan neki, mintha 2. anyukája lenne, egyébként is nagyon hasonlítunk egymásra habitusban, hozzáállásban, stb. Nagyon szeretik egymást, kicsi kora óta gyakran vigyáznak rá apukámmal, többször ott is alszik, elviszik hétvégére, stb. Nagyon ragaszkodik hozzájuk a kisfiam, soha semmi konfliktus nincs közöttük, illetve egy kivétellel: a mamát olykor-olykor megüti, rácsap. Semmihez nem tudjuk kötni a szituációt, nincs egyértelmű helyzet, ami kiváltja. Másra soha, semmikor nem ütött rá, még a játékaira sem.
    Először azt csináltuk, mintha észre sem vennénk, mi történt, anyukám sem reagálta le, ami úgy tűnt, be is vált, mert hónapokig nem történt meg újra. De aztán ismét előfordult a csapkodás, akkor szépen elmagyaráztuk, hogy nem szabad, fáj neki, szomorú lesz, stb. Ezek után megint hosszú ideig semmi. És most újra megtörtént, egy nap alatt többször is. Az utolsónál a mama is finoman visszaütött a kezére, rászólt, és letette az öléből, kérdeztük a kisfiamat, hogy miért csinál ilyeneket, de nem tudta megmondani (nyilván, mégcsak 2 éves).
    Egy fontos körülmény: ilyen csak akkor fordul elő, ha én is ott vagyok. Nem kell, hogy látótávolságba legyek, de mondjuk a lakásban tartózkodom. Ha a mamáék elviszik, soha nincs ilyen gond, akkor csak bújik, és imádja.
    Arra gondoltunk, hogy esetleg túlságosan nagy a szeretet közöttük (tudom, hogy hülyén hangzik), és ezzel jelzi, amikor én is ott vagyok, hogy azért a mamát nem szereti annyira, mint engem, az anyukáját.
    A véleményünk az, hogy hagyni nem szabadna, de nagyon nehéz reagálni rá, büntetni, stb., mert erre egyébként a nevelgetése során gyakorlatilag semmi szükség, szép szóval, türelemmel mindent el tudunk nála érni. A hisztis időszakokhoz sincs köze a helyzeteknek, amik szintén nem vészesek, átvészeljük azt a pár nyűgösebb napot gond nélkül, kicsit nagyobb türelemmel.
    Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, és a tanácsodra, eddig mindig hasznosak voltak számunkra.
    Előre is köszönöm, ha válaszolsz!
    Ildikó

    • Ildikó

      2013. április 20. szombat

      Kedves Ági!
      Már nem várok választ a kérdésemre.
      Sajnos másodszor jártam veled úgy, hogy mindenkinek válaszoltál előttem és utánam is hónapokkal, csak nekem nem. Nem tudom, mi az oka, de kicsit elkeserít – szerintem nem kéne kivételezni.
      Üdv,
      Ildikó

      • Vida Agi

        2013. április 21. vasárnap

        A rendszer emailben küldi nekem a kérdéseket, ha van rá időm, akkor válaszolok. Nem mindig sorrendben kapom meg őket, néhány kérdés egyszerűen nem érkezik meg, de nincs időm keresgélni őket az oldalon, hátha van még, amiről nem tudok. Nincs kivételezés, technikai baki miatt nem láttam a kérdésedet eddig. A csapkodás egyébként azért van, mert a kisfiad tudja, mik nálad a szabályok, tudja, mik a nagymamánál a szabályok és amikor mind a ketten ott vagytok, akkor attól kicsit feszült lesz, nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja, melyikőtöknek feleljen meg inkább – és ezt a feszültséget a csapkodással fejezi ki.

        • Ildikó

          2013. április 21. vasárnap

          Kedves Ági!
          Köszönöm a válaszodat. Örülök, hogy csak technikai hiba történt.
          Üdv,
          Ildikó

  • Kittina

    2013. február 04. hétfő

    Kedves Ági!Szeretnélek megkérni hogy segíts nekem egy nagyon kellemetlen probléma kezelésében:A kisfiam 3 éves múlott és az óvodával vannak problémáink:Az óvónénik szerint nem tud beilleszkedni a közösségbe zavarja a zaj,10órára elfárad,kiszámíthatatlannak mondják és ilyenkor könnyen összeveszik egy bizonyos társával ma pl beleharapott a kisfiú kezébe mert valami játékon vesztek össze,de ugyanakkor elmondta a kisfiam hogy nem szeret oviba járni mert nem játszik vele senki és ezért szomorú,pedig eleinte imádott járni oda..Én elvittem már nevelési tanácsadóba is ahol a dr.nő elmondta hogy nincs semmi baj vele,ő egy átlagos 3 éves akinek nyilván vannak indulatai az új szituációra hogy ő bekerült az oviba ráadásul októberben megszületett a kis tesója..nem tudunk mitévők lenni és az óvónéniken sajnos látszik hogy nagyon a gazdag gyerekeket szeretik,így igazán ellenünk beszélnek.Kérlek segíts nekünk hogy mit lehetne ilyenkor tenni..segítséged előre is köszönöm. Üdvözlettel:Kitti

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Még nagyon kicsi a fiad, nyilván korán kel, 10 órára már elfárad az oviban, természetes, ha utána már nyűgösebb, agresszívebb. Ami segíthet, ha van lehetőség arra, hogy ha fárad, rossz kedve van, akkor pihenjen kicsit, vonuljon el, nálunk az oviban volt erre egy kanapé, ahova le tudtak heveredni a gyerekek, de sok oviban van kis sátor vagy egy szivacs, ahova le lehet heveredni. Igazából az a jó, ha ebben az óvónénik is partnerek és fáradó gyerekeket félrehívják, mesét olvasnak nekik, vagy csak megengedik, hogy lefeküdjenek kicsit. Nyilván a tavasz beálltával ez sokat fog majd javulni.

  • Ildikó

    2013. január 12. szombat

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2 éves múlt. Nagyon értelmes, okos, jóideje folyékonyan, választékosan beszél, közvetlen és barátságos, mindenki rajong érte. Sokat foglalkozunk vele, és ezt mindig is igényelte. Testvére még nincs, és bár sokfelé járunk, felnőttekkel gyakran találkozunk, de keveset van korabeliek társaságában.

    2 olyan zavaró problémánk van, amire eddig még nem találunk megoldást.
    Az egyik, hogy nem engedi, hogy egymással beszélgessünk a férjemmel (vagy akárki mással), azaz ha hármasban vagyunk, és szeretnénk valamit megbeszélni, akkor ő egyrészt nyíltan megmondja, hogy mi ne beszélgessünk, vagy rosszabb esetben valami rosszasággal hívja fel magára a figyelmet. (Egyébként nem csinál rosszaságokat.) És itt nem arról van szó, hogy mi hosszasan beszélgetnénk, hanem gyakorlatilag az első mondat után már nem bírja elviselni, hogy nem rá figyelünk, nem vele foglalkozunk, nem őt hallgatjuk. (Hiszen megszokta, hogy egész nap kettesben vagyunk (apa dolgozik) csak őrá figyelek, vele játszok, mindent együtt csinálunk, ill. már ügyesen eljátszik rövid ideig egyedül is, amikor én nem tudok vele játszani, de akkor ugye nyilvánvaló számára, hogy nincs más lehetőség, mint egy kicsit egyedül játszani.) Gyakorlatilag a férjemmel (vagy bárki mással) nem beszélgethetek (még telefonon sem), ha a gyerek is ott van. Szeretném megkérdezni, hogy van-e erre valami megoldás, hiszen ő pontosan tudja, mit és miért csinál, mit akar.

    A másik problémánk, hogy van egy 1,5 éves unokatestvére (kislány), és nem tudja elviselni, ha azt a kislányt is megfogjuk, pláne, ha az általa annyira imádott nagymama a kislánnyal is játszik, vagy ha a kislány bármivel is szeretne játszani, ami a kisfiamé. Bántja, ellöki, megharapja, és mondja is, hogy a mama ne szeresse a kislányt, csak őt szeresse. Szép szóval számtalanszor elmagyaráztuk neki ezt a jelenséget, mi soha nem vagyunk agresszívek vele, nem bántjuk őt. Egy nagyon szeretnivaló kisfiú, akivel egyébként semmi probléma nincsen, mindenbe hamar “beletanul”, és erre a viselkedésre egyáltalán nem számítottunk, hisz fél éve még csak puszilgatta, ölelgette a kislányt (aki egyébként nagyon engedékeny és simulékony természetű), és egyszer csak elkezdődött ez a féltékenységi cirkusz. Gyakorlatilag az is zavarja, ha fényképen látja együtt a mamát egy másik unokával. Ez minden családi rendezvényt beárnyékol, mert a kislányt gyakorlatilag nem merik már letenni a kisfiunk miatt. Mi a megoldás, Ági? Kistestvért szeretnénk neki, s jó lenne, ha akkor már nem állna fenn ez a probléma :-)))
    Köszönöm szépen tanácsaidat előre is!

    • Vida Agi

      2013. január 13. vasárnap

      A két probléma bár látszólag teljesen más, mégis összefügg egymással. A kisfiad szeretne kisajátítani téged, féltékeny, ha mással beszélsz, és féltékeny az ismerős kislányra is. Ez életkori sajátosság egyébként, amit idővel ki fog nőni. Mindenképpen magyarázd el neki türelmesen, miért nem szabad belebeszélni, amikor apával beszélsz, ilyenkor az öledbe veheted, hogy ne érezze azt, hogy őt kihagyjátok a dologból, de szabjál szilárd határokat (pl. nem mész el vele, várnia kell 1-2 percet stb.) Ha érzi, hogy ilyenkor nem ő irányít, akkor meg fogja tanulni, hogy ebbe nem lehet beleszólása.

  • Tóthné B.Julcsi

    2012. december 14. péntek

    Kedves Ági!

    Az mi kislányunk 26 hónapos volt 11 én! Nagyon ügyesen fejlődik (nekem még néha sok is amiket tanulni szeretne) /pl.: ABC-t már szinte minden betűt felismer:) aminek nagyon örülök, de fura hogy ilyen korán ezt tanuljuk:)
    A kérdésem az lenne:
    dec 3 án elkezdett a bal szemével furán pislogni:( aztán tartott pár napig, majd elmúlt 2 napra ma (dec 14 én) újra elkezdett, olvastam, hogy ez lehet a sok “fegyelmezéstől” amin próbáltam változtatni (bár csak azért próbálok rászólni amiért valóban muszáj) nem mondom, hogy néha nem emeltem már a hangom, de csak azokért amit nem szabad neki.
    Nem tudom, hogy ezt tikkelésnek véljem, vagy valami szemprobléma.Mást nem észleletem nála se fejlődésbe, se másképp…
    Köszönöm előre is a segítségedet:)

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Mindenképpen mutasd meg orvosnak a szemét, ha valóban szemprobléma, ilyen kis korban még könnyebben lehet segíteni rajta, de lehet neurológiai probléma is, ezért kell megmutatni. Ha viszont nem az, akkor lehet az is, hogy csak játszik a szemével, próbál kacsintani, és ritkán előfordulhat az is, amit te írsz, hogy a sok fegyelmezéstől van, de ez ilyen kis korban még ritka.

      • Tóthné B.Julcsi

        2013. február 07. csütörtök

        Köszönöm a választ…szerencsére dec. végén elhagyta (a Dr.nénink dec. közepén azt mondta hogy várjunk 3-4 hónapot aztán meglátjuk…)
        2 és fél hete kezdte meg a szobatisztaságot (Magától mondta hogy bugyit szeretne így elkezdtük…) most volt megint pár nap amíg pislogott, de nem olyan sokszor mint a múltkor napi 1-2 alkalom pár pislogás…
        Remélem most már megszűnik, de lehet hogy a változások hozzák ezt elő neki.??

      • Júlia

        2013. február 17. vasárnap

        Kedves Ági,

        nem igazán tudok senkitől megfelelő tanácsot kérni, mert jelenleg külföldön élünk már 3 hónapja és csak május elején megyünk vissza Magyarországra. Ezért fordulok hozzád a kérdéseimmel, ha lehet!

        A pici babám 2012 január 23. született Budapesten, mi a tavalyi év novemberében külföldre jöttünk így minden dologgal magamra maradtam a picivel kapcsolatosan, ami nem baj és nem is gondolom, hogy nagy a probléma , de szükségem van a véleményedre.

        Nagyon rendes babám napközben alszik 1,5-2 órát legtöbbször, este 8-9 között megy aludni, kb 19.30-kor vacsorázik, legtöbbször pépet. utána fürdés, de már nem fogad el tápszert elalvás előtt.
        Mielőtt külföldre jöttünk mindig átaludta az éjszakát, reggel 7.30 ig ekkor szopizott, vagy később tápszert vett és aludt egyből tovább reggel 8.30-9.00 -ig.
        Mostanában hajnal 5-6 között felébred és eszik tápszert majd alszik 8.30-9.00 -ig.
        Furcsa hogy nem alussza át az éjszakát, egyébként ugyanolyan nyugodt és kiegyensúlyozott, mint régen.
        Azt tudni kell , hogy most mind 3-an egy szobában alszunk , mert pici a lakás és az utcai szoba sajnos nem mindig elég csendes, mi mindig későn fekszünk a férjemmel, legalább is későn megyünk be a hálóba.
        Lehet , hogy mi ébresztjük meg?
        Le kell szoktatni a felébredésről? Ha igen akkor hogyan? Nem baj hogy 1 évesen nem alussza át az éjszakát? Furcsa hogy mindig ugyanabban sz időpontban ébred , lehet hogy ez csak egy rögzült dolog?

        Elnézést, hogy kicsit hosszan írtam, de azt gondolom, hogy érdemben akkor tudsz vélemény mondani, ha ismered egy kicsit a körülményeket is.

        Válaszodat várva.
        Köszönettel:
        Júlia

        • Vida Agi

          2013. március 02. szombat

          Lehetséges, hogy a ti jelenlétetek zavarja, ezért megpróbálhatod átköltöztetni külön szobába. De ahogy a baba súlya nő, nő a tápanyagigénye is, ezért előfordulhat, hogy a korábban éjjel nem evő baba, megint megéhezik éjszaka, ez ebben a korban még teljesen normális és ilyenkor meg kell etetni. Az éjszaka átalvására az idegrendszer 1,5-2 éves korban érik meg, tehát 1 évesen még nem kell átaludnia az éjszakát.

  • Cili

    2012. november 08. csütörtök

    Kedves Ági!

    A könyve és a blogja is sokat segített már, hátha most is így lesz.
    14 hónapos kisfiam jó ideje harapós. Úgy 3 hónapja már elhagyta ezt a szokását, de csak 2-3 hétig tartott a szünet. Azóta újra harapdál. Ami talán különlegessé teszi a dolgot, hogy nála ez egyáltalán nem csak haragból vagy frusztráltságból fakad. Minden esetben így nyomatékosít: vidám birkózás közben, ha fáradt, ha vicceskedik, ha összebújunk, ha mérges, ha jól érzi magát, ha bizonytalan, stb. Tulajdonképpen szinte minden testi kontaktussal járó helyzetben “megkapom a magamét”, a legkülönbözőbb testrészeimen (cicizés közben viszont sosem harapott). Igyekszem nem túlreagálni (pedig többnyire rettenetesen fáj, kék-zöld vagyok), mindig rászólok, hogy nem szabad, ez nekem fáj, és ha épp rajtam volt, akkor lerakom. Minden esetben elsírja magát, pedig csak határozott vagyok, nem kemény. Sajnos sokszor a legjobb, legszebb pillanatainknak is ez vet véget. És ez így megy hetek óta.
    Mit javasol, mit tegyek?

    Köszönettel, Cili

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Nála a harapás nem agresszióból fakad, hanem barátságból, ezért nem érti, miért nem szabad, amikor a szándék jó benne, nem akart rosszat. Azt tudod tenni, hogy megtanítod neki, mit csináljon a harapás HELYETT ilyenkor. Amikor harap, akkor mondd azt neki “Ez fájt, legközelebb inkább simizd meg anyát, nézd így, simi-simi”.

  • hgabika

    2012. október 23. kedd

    Kedves Ági,

    13 hónapos kisfiam, nagyon aktív baba. És minden érzelem azonnal “fizikai aktivitással” megjenezik. Ha örül valaminek, bezsong, rohangál, össze-vissza csapkod, stb…ugyanez, ha valami nem sikerül vagy nem tetszik.

    Imádja a hajat, teljesen bezsong és szereti tapogatni, huzogatni, azonban, ha örömében bepörög akkor mindkét kezével belekapaszkodik és tépi, a minap egy marék hajat tépett le a fejemről…és nem bántásból vagy rosszaságból csinálja, hanem boldog és kacag és így örül. De persze ez rettentően fáj. Nem tudom, hogy szoktassam le. rászólok, azt meg sem hallja, mert pörög. Volt hogy meg kellett szorítanom a karját, hogy eleressze a hajam. és rettentő lelkifurdalásom volt utána, persze. Elterelni nem tudom a figyelmét, amikor előröl átkarolja a két karjával a fejem és úgy kapaszkodik a hajamba. Mit tegyek? És persze nem csak z n hajam, hanem mindenkiét.

    köszönöm szépen!

    szép napot!

  • Polyák-Csányi Ágota

    2012. október 17. szerda

    Kisfiam is harap 20 hónapos,a szokásos babusgatja a gyerekeket,aztán harap.Elmagyarázom neki,hogy nem lehet semmi.Kérlek ne azt mondd,hogy aranyközépút,hanem mit tegyek?Még szoptatom úgy alszik csak próbáltam leválasztani,de nem sikerült.Úgy ordított,hogy lila lett a szája.Mit tegyek éjszaka is felébred kéri a cicit és mással nem nyugszik.Nem sokára megyek dolgozni és sajnos műszakban.A páromnál sem nyugszik éjszaka,ha ő megy hozzá.Tanácsod előre is köszönöm!Üdv:Ági

  • Szabó Alexandra

    2012. október 17. szerda

    ezt elfelejtettem megírni : kiülön szobájuk is van,igíy külön is tud vonulni van külön szoba ahol egyedül is játszhat,nem nyulnak a játékaihoz!Amikor alszik a kicsi foglalkozom játszom vele,külön is,ne legyen hiánya!

  • Szabó Alexandra

    2012. október 17. szerda

    Kedes Ági!

    Segítségedet szeretném kérni,már nagyon kivagyok,és egyszerűen nem tudom mit tegyek..és ez borzastó..és nem tudom kihez forduljak!!!!
    Két gyermekekm van…..egy kisfiam februárban lesz 3 éves,és akisláynom aki 10 hónapos! Sokszor bántja a kisfiú a hugicátját,van hogy ok nélkül.Már beszéltem veled és mondtad hogy a figyleme felketés is…de porbálok sokkal jobban figyelni jár ha jót tesz megdicsérem,ha segít neki akkor is dicsérem.Sokszor mondom hogy ő az okos bátyus.Sokszor kedves segítékősz vele,puszit ad neki.De ezt az agressziót nem tudom elviselni,van hogy oda megy elveszi tőle épp amivel játszik beleharap,előki..és egyzserűen nem tudom mit tegyek már hogy ezeket ne csinálja,elmondom százszor hogy nem szabad,utána bocsánatot is kér de egyzserűen ugyanugy megcsinálja később!!
    És előfordult más gyereknél is,irigy ,elöki a másikat ha valami nem ugy van ahogy ő szeretné.Pl egyik kis barátnőjével játszott egymást nyalogatták nevetve és gondolt eggyett beleharapott a nyelvébe! Szégye…..de már nem is merem elvinni inkább társaságba mert attól félek hogyan bánik a többi gyerekkel!Nem értem mért ilyen,és mit tegyek!!!Mi lesz azovodában… 🙁 Már arra is gondoltam el kell vinnem nevelési tanácsadohoz!Nagyon elvagyok keseredve mert nem tudom miért ilyen és hogyan kezeljem már!!Kérlek segíts nekem!!!!
    Nem tudom van e nálad esetleg személyes találkozó ahol tudsz segíteni?

    Köszönöm előre is!!

    • Vida Agi

      2012. október 26. péntek

      Ez az időszak nehéz neki. A testvére egyre több figyelmet igényel a részedről, egyre több galibát okoz, hozzányúl a játékaihoz stb. Ő pedig most van abban a korban, amikor már tudja, hogy “enyém”, birtokolni akarja a tárgyait, igényelné a sok figyelmet stb. Legyen minél többet gyerekek között, mert pont arra van szüksége, hogy tapasztalatokat szerezzen más gyerekekkel, megtanulja, hogy nem minden az övé, hogy néha meg kell osztozni a játékokon, hogy hogyan kell viselkedni másokkal. Esetleg hetente pár alkalommal néhány órára akár be is viheted családi napközibe vagy játszóházi foglalkozásra, ha van rá mód.

  • Dönci

    2012. október 16. kedd

    Kedves Ági!

    Egy elkeseredett kismama vagyok egy 18 hónapos és egy 5 hetes kisfiúval. Most kellene legjobban örülnöm, és e helyett teljes káosz uralkodik bennem.
    A kistesó születése elött nagy harmónia volt a nagyobbik fiam és köztem. Kiegyensúlyozott és vidám gyerek volt. Minden nap csináltunk vmit. Ha nem játszóházba, akkor játszótérre mentünk, sétáltunk, bohóckodtunk. A kicsi születése elött 6 héttel elkezdtük a beszokatást bölcsibe, mondván, neki ez lesz a legjobb, mivel társaság szeretö, nagyon aktív gyerek, akivel mindig foglalkozni kell, mert egyedül nincs el 10 percnél tovább és hamar megunja, amit épp csinál. Aránylag zökkenömentes volt a beszokatás és a szülés elötti héten minden du. egy vidám gyerekért mentem a bölcsibe. Míg a kòrházban voltam összeszedett egy hörghurutot, amibe azóta 2x esett vissza. Mióta hazajöttünk a kórházból, itthon van ö is. A kistesót jól fogadta, mindig megpuszilja, simogatja, bár vannak pillanatok, amikor le akartam fejelni vagy távirányítóval megdobni. Viszont nagyon rossz és szófogadatlan. Rám szinte egyáltalán nem hallgat. Azért vagyok elkeseredve, mert nem érzem magamban azt a türelmet, mint ezekelött, és megkockáztatom, hogy azt az elsöprö Nagy szeretet sem, mint szülés elött. Még egy kis düht is érzek iránta magamban, mert tényleg nagyon igyekszem türelmes maradni, mikor ö visítozik, vergödik pelenka cserénél vagy kiborítja az ételt, kiönti a pohárból, amit nem iszik meg, és annak ellenére, hogy már 100x elmondtam neki, hogy ne nyomkodja össze a DVD lejátszót, tv -t stb, ö néz rám, és csak azért is!! Óriási lelkiismeret furdalásom van az érzéseim miatt, és pillanatnyilag tanácstalan vagyok. Régebben elviccelödtem vele a kis hisztijeit, eltereltem a figyelmét és mindig be is vált. Most, ha megpróbálom sem jön be, de már türelmem sincs hozzá. Néha olyan szomorúságot látok a tekintetében, és úgy érzem, nagyon elrontottam mindent. Szerencse, hogy a kicsi nyugodt baba, mert néha még szoptatni sem tudok idöben a drámák miatt. Szeretném, ha minden a régi lenne, és a kisfiamat mindig olyan mosolygós és kiegyensúlyozott lenne, mint régebben. Ha nem lenne segítsem, aki minden nap elviszi öt itthonról, már diliházban lennék. Hosszúra sikeredett a mondandóm, de bízom benne, hogy szán rám idöt egy vélemény és tanács erejéig. Ellöre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. október 17. szerda

      Ez az időszak neked is, neki is nehéz. Eddig ketten voltatok egymással harmóniában, most hárman kell megalkotnotok ugyanezt, és ő még ebből csak azt érzi, hogy anyából kevesebbet kap, mint előtte. Ahogy a kicsi is nő, és ő is megszokja az új helyzetet, sokkal könnyebb lesz a helyzet. Természetes, ha néha dühös vagy, feszült, ezt nem kell szégyellned. Próbáld meg elengedni a fegyelmezés egy részét, csak attól tartsd távol, ami veszélyes, minél kevesebbszer mondod azt neki, hogy “nem”, annál nyugodtabb leszel, neki meg nem lesz mivel szembeszállni. pl. ha a DVD-t nyomogatja, nem kell rászólni, nagyon elrontani nem tudja, viszont, ha nem szólsz rá, akkor hamarabb leszokik róla, mert már nem is olyan érdekes, ha szabad 🙂 A visításra ne is reagálj. Nem kell elmondani, megmagyarázni neki mindent, vannak olyan helyzetek, amikor azt kell csinálni és kész. Ha ezekben határozott vagy, idővel ő is kevésbé fog ellenkezni majd.

      • Dönci

        2012. október 17. szerda

        Köszönöm szépen a válaszát és a jótanácsokat. Meg fogom fogadni öket!
        Még egy kérdésem van, amit nem írtam le tegnap: Mennyire eröltessem a bölcsi témát, ha újra és újra megbetegszik? A kisfiam esetében biztosan lelki oka is van a megbetegedésnek, visszaeséseknek, nem éppen csak az, hogy ezeken a közösségi betegségeken minden gyerek átesik! Azt szeretném, ha minél kevésbé sérülne a kis lelke! Már arra is gondoltam, hogy fogadok egy babysittert és akkor tudunk együtt menni játszóházba, bábszínházba stb. Önnek mi a véleménye? Elöre is hálás köszönet!

        • Vida Agi

          2012. október 26. péntek

          Ha folyton beteg, akkor nem kell erőltetni a bölcsit. Esetleg lehet keresni másik közösséget, ahol heti pár alkalommal 3-4 órát van csak, közösségi élménynek ennyi is bőven elég ebben a korban. És az is nagyon jó ötlet, hogy minél több közös programot csinálni kettesben vagy akár a testvérrel együtt, ami a nagynak érdekes.

  • Monika

    2012. szeptember 27. csütörtök

    Kedves Agi!
    Kisfiam 3eves lesz novemberben,4hete ovis,azelott bolcsiben volt 2evig,ahol semmi problemank nem volt!
    Miota ovis,az ovono gyakran fogad azzal,hogy nem fogad szot,bantja a csoporttarsait(lokkodi,provokalja oket)!
    Egyfolytaban a pisirol,kakirol beszel!
    Nem tartja be a szabalyokat az ovodaban,ha nem ugy tortennek a dolgok ahogy o akarja hisztizik!
    Engem is gyakran megut,ilyenkor elmagyarazom neki hogy az faj nekem es szomoru vagyok!Erre azt valaszolja:”sirj anyu”!!
    Augusztusban kistestvere szuletett,aminek nagyon orul,mindig puszilgatni,olelgetni akarja,mesel neki!
    Gyakran ra kell szolnom,hogy ovatosan stb…
    Mindig kiabal,es olyan izgatottnak tunik,mintha feszult lenne es nem tudja hogyan levezetni!
    De miert ez a feszultseg?Mert tulsagosan tiltom a kistesotol?Nem tiltom de mindig mogotte vagyok es nezem mit csinal vele!
    Annyira szeretnek jo anyuka lenni,de neha olyan nehez nyugodtnak es higgadtnak maradni!Mostanaban gyakran kiabalok vele!
    Raadasul a ferjem sokat dolgozik,es nem tud vele annyi idot eltolteni,mint koabban!
    Nem akarom elrontani a dolgokat szeretnem,hogy kiegyensulyozott gyerekkora legyen!!!Mikor hisztizik foldhoz vagja magat,mit csinaljak varjam meg mig lenyugszik vagy szoljak kozbe?
    MIkor megut csapjak ra a kezere vagy a popsijara,hogy lassa hogy az faj?
    HA rosszalkodik buntessem sarokba allitassal vagy ne?
    Koszonom a valaszat!

    • Zsuzsokaa

      2012. október 07. vasárnap

      Mónika! Ugyan ebben a cipőben járunk mi is, csak nincs még kistesó. Én azt remélem, majd csak túl leszünk ezen az időszakon…de nagyon jó lenne ezt szakértelemmel kezelni és tanácsot kapni Ágitól! Figyelni fogom,hátha ír! 🙂 Kitartás és szeretet! 🙂

  • Anna

    2012. szeptember 26. szerda

    Kedves Ági!

    A csemetém két éves. Jó egy éve tart az a rossz szokása, hogy dobál. Máig nem jutottunk el odáig, hogy korlátozzam, hogy csak kavicsot a tócsába, labdát a kertben. Most ott tart a dolog, hogy elhajigálja boldog visítással, az agresszió minden jele nélkül a keze ügyébe dolgokat legyen az bármi és bárkié. Tényleg nincs benne agresszió, de őt nemigen érdekli, ha a másik gyereket találja el, vagy a pocakom, amiben a testvére lakik éppen. Tegnap volt először, hogy két óra mozgatás után került közösségbe és lám, mintagyerek volt. Először nem kezdett el 5 percen belül visítani valamelyik gyerek, és végre nem nézett ránk senki megrovóan. Nem tudom, mit tegyek, mert a jelenlegi állapotom (másfél hét múlva jön a tesó) nem kedvez annak, hogy futtassam eleget. Annyira boldog lennék, ha ez megoldódna. Volt, aki túlmozgásosnak titulálta, volt, aki szimplán figyelemfelkeltésnek érzi a viselkedését. A gond, hogy most érkezik a tesó, és félek, ez az állapot inkább rosszabb lesz egy darabig bármennyire is szeretném napirenddel és több mozgatással terelni a dolgokat valamerre. Amúgy nem, nem hallgat rám, amikor elmondom, hogy nem szabad, fáj a másiknak, nem örül neki. Nem tudom mindig időben elkapni a kezét. Hogyan tovább ilyenkor?

    Válaszát előre is köszönöm!

    Egy aggódó szülő

    • Vida Agi

      2012. október 02. kedd

      Valószínűleg tetszik neki a dobálás, azért dobál. Ebben a korban a gyerekeknek (de különösen a fiúknak) nagyon nagy a mozgásigénye, rengeteget kell szabad levegőn lenni, sétálni, motorozni, szaladgálni, játszóterezni és ha kimozogják magukat, akkor kevesebbet csintalankodnak már. Tudom, nagy pocakkal és aztán majd egy újszülöttel ezt nem olyan egyszerű megoldani (nekem is ilyen korkülönbség volt a két baba között), de keresni kell a megoldásokat: estefelé kimehet akár apával is 1-1 órára, a játszótéren motorozhat, amíg te üldögélhetsz és szerencsére most jó idő van, ha megszületik a kicsi, lehet menni sokat sétálni közösen.

  • Juc

    2012. szeptember 15. szombat

    Kedves Ági!

    Ha írhatok ilyet,nagyon “betalált” a cikked… Én már elég nehezen tűröm a másfél éves kislányom megnyilvánulásait. Az eddig édes és mindenkit simogató-puszilgató-átölelő kislányomból egy rugdalós, harapós, másnak az arcába marós kis “pukkancs” lett. Lassan 19 hónapos, ez kb. 1-2 hónapja kezdődött nála.

    Ma már olyan szinten kiborultam, hogy sírtam a fájdalomtól, amikor belém mart olyan erővel a nyakamba, hogy még most is fáj. Pedig következetesem tiltom neki, elmagyaráztam már nyolcezerszer, hogy nem szabad, ne csinálja, mert fáj. Az ember először próbálja kedvesen, de utána sajnos már elszhakad a cérna, és van, hogy kiabálok. A fenti okok kötül próbáltam rájönni, hogy talán az unalom miatt, vagy hogy figyeljek rá, azért csinálja, de nyilván nem tudom minden percben lekötni (bár próbálkozom, de azért nekem is vannak emberi szükségleteim).

    A játszótéren a gyerekekkel korábban bűbájos, volt, most már néha “ciki” vele elindulni, mert tudom, hogy a homokozóba is bemegy mint egy tank, mindenkitől elvesz mindent , a fejükre szórja a homokot (mondjuk a sajátjára is). Ilyenkor azonnal cselekszem, kihozom, elmondom neki, hogy nem szabad, mert ez fáj nekik, ne csinálja. De legközelebb ugyanez….

    Egyébként semmi probléma nincs vele, érdeklőső, okos, aranyos gyerek, ezeket a kirohanásait leszámítva. Egyébként egy örökmozgó, és minden érdekli, azt veszem észre, hogy sok minden már untatja, pedig minden nap próbálok számára új élményeket/impulzusokat nyújtani.

    De sajnos úgy érzem, hogy amikor engem is bánt, megrúg vagy mar , esetleg tépi a hajam, akkor nagyon eltávolít magától, nehéz higgadtnak lennem, mert rendesen fáj, amit csinál.

    Hogyan tudnám ezt a problémát kezelni? Félek, hogy gyerektársaságban is majd bántja a többieket,ezért egy percre sem tudom sehol senkivel otthagyni.

    Válaszodat előre is köszönöm!Üdvözlettel,
    Judit

  • Gyenes Ágnes

    2012. szeptember 12. szerda

    Kedves Doktornő!
    Kislányunk ma 4 hónapos és a napirenddel kapcsolatban jött elő egy kis gondunk, amivel kapcsolatban szükségünk lenne a segítségére/tanácsára! Anyatejes a babánk, de kb 1 hónapja tápszert is adunk neki esténként, mivel szerencsére az étvágyával nincs gond, ugyanakkor a tejem estére már kevesebb. Az esti rituálé a következő: a délutáni séta után picit szopizik, aztán pici játék még fürdés előtt, majd fürdés, vacsi, pici játék a kiságyában és végül alvás. A fürdetést mindig a férjemmel közösen oldjuk meg, aztán míg én felöltöztetem és bepelenkázom a babánkat, addig párom megcsinálja a tápit. Ezután átveszi tőlem a gyereket és megeteti. Ez teljesen jól működött egészen az elmúlt hétig. De aztán egyik napról a másikra kislányunk egyszerűen nem akarta az apukájától elfogadni a cumisüveget, addig sírt, sokszor behergelve magát már talán “hisztirohamot” kapva, míg végül csak nálam nyugodott meg és tőlem fogadta el a tápit is. Volt olyan este, hogy tápi előtt még cicire is kellett raknom, hogy megnyugodjon, annyira sírt… Nem értjük mit csinálunk rosszul, miért változott meg egyik napról a másikra ez a szokása, miért nem fogadja el az apukájától a cumisüveget, ahogy eddig tette… Már több megoldást is próbáltunk keresni, felcserélve a feladatokat pl apukája öltöztette és én csináltam addig a tápit, de hiába. Ahogy elkezdjük öltöztetni már tulajdonképpen nyugtalankodik és mire ölbe vesszük, hogy megetessük, már sír… Túlságosan elfárad estére talán? Ha igen, akkor eddig miért nem voltak ezek az esti sírásai vacsi előtt? Volt olyan, hogy tőlem is csak pár perc próbálkozás után fogadta el a tápit. Kipróbáltuk egyébként napközben is, akkor semmi gond nem is volt, párom meg tudta etetni, nem volt sírás. Nem gondolom, hogy a cumisüveggel van a gond, hisz vizet is sokat iszik és ezzel sem szokott probléma lenni. Szeretnénk mielőbb megoldani ezt a helyzetet, mit tanácsol a doktornő, min kéne ahhoz változtatni, hogy visszaálljon a régi “rituálénk”, hogy újra az apukája tudja megetetni lefekvés előtt?
    Válaszát előre is megköszönve,
    Üdvözlettel: Gy.Ági

    • Vida Agi

      2012. szeptember 14. péntek

      A babák jópár hónapig úgy gondolják, hogy anya mindig velük van, akkor is, amikor nincsen ott. Aztán egyszercsak felismerik, hogy anya nincs mindig velük és ez elsőként azzal jelentkezik, hogy amikor nem te vagy vele, vagy egyedül marad bizonyos helyzetekben, akkor nyugtalankodni kezd. Nyilván ez erőteljesebben jelentkezik, amikor már fáradt, álmos, akkor nyűgösebben viselkedik egyébként is. Próbáljátok meg fürdés előtt etetni, amikor még nem olyan fáradt.

  • Maya

    2012. augusztus 29. szerda

    Kedves Ági!A mostani írásod nagyon jókor érkezett…sajnos most van a kislányom abban a korban(22 hónapos),hogy egyszerűen nem tudom mit kezdjek a hisztériás..görcsös rohamaival!!! Nálunk kb.7 hónapos korától vannak problémák…a harapással kezdődött..aztán a marással(ez még tart!!)folytatódott..aztán jött a fajét a falba veréssel…most pedig az öklendezésig tartó hisztériája van.Türelem…persze..de sajnos van amikor elfogy,és már rákiabálok,hogy elééég…!Későn szültem-44 évesen-a szülésnél is probléma volt..a szakirodalomba olvasgattam,és a hiperaktivitás jeleit vélem felfedezni a lánykámon!! Nagyon érdekelne a véleményed…mit tegyek,tegyünk..hogyan kezeljük ezt a viselkedési formát????Köszönöm a tanácsot,véleményt előre is.

    • Vida Agi

      2012. szeptember 16. vasárnap

      Ha elfogy a türelmed és rákiabálsz, azzal pont azt tanítod neki, hogy ez a helyes viselkedési forma. 22 hónaposan minden kicsi hisztizik, dacoskodik, ez a kor velejárója. A legmegnyugtatóbb a számára, ha ilyenkor szorosan átöleled úgy, hogy se magában se benned ne tudjon kárt tenni és nem engeded el, amíg meg nem nyugszik és közben megnyugtatóan halkan beszélsz hozzá. Ezellen kezdetben tiltakozni fog, de hamar megtanulja majd kezelni általa az indulatait.
      Ebben a korban láthatóan minden gyermek hiperaktív egy felnőtthöz képest, de a valódi hiperaktivitás csak jóval később mutatható ki.