Beszoktatás: a második hét és ami utána van

A cikkek többsége csak a beszoktatásról, a bölcsőde- és óvodakezdés első hetéről szól, fontos azonban azt is tudni, mi történik utána. Hogyan változik meg a gyermek a közösségben? Mit tapasztalhatunk majd rajta? Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek? Milyen szokásokat vehet fel a gyermek? Milyen egyértelműen látható és rejtett “tüneteket” tapasztalhatunk nála és hogyan segítsünk neki?

A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. Úgy gondoljuk, ha már reggel bentmarad, nem sír az elváláskor, jól érzi magát az oviban, de ez tényleg így van? Mit történik eközben a gyermekben?

A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A gyerekek óvodáskorban még nem a kortársaikra támaszkodnak, akkor érzik magukat biztonságban, ha egy felnőttel alakíthatnak ki kötődést, 3 éves kor előtt pedig kifejezetten félhetnek a náluk kisebb vagy a hasonló korú gyerekektől (joggal, hiszen egy dackorszakban levő kisgyerek viselkedése elég kiszámíthatatlan).
A kulcs tehát az, hogy tud-a kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés. Ha az óvónéni nem nyitott erre, ha túl sok a gyerek a csoportban, ha váltakoznak az óvónénik, ezért az első napokban mindig más van a csoporttal, akkor ez nem sikerül és a gyermek lassabban, nehezebben, több sírás árán fogadja el, hogy ott kell maradnia a bölcsiben/oviban.

Mit okozhat a gyermekben a közösség?

1. Este “megbolondul”

Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. Miért?
Mert napközben fegyelmezte magát, jó gyerek volt, alkalmazkodott az óvoda szabályaihoz, viszont közben felhalmozódott benne a sok feszültség és a többlet-inger okozta frusztráció (sok más gyerekkel együtt lenni egész nap nagyon fárasztó és túl sok ingert jelent, még a felnőttek is lefáradnak tőle, hát még az éretlen idegrendszerű kisgyerek).

A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit. Menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, biciklizzetek, kismotorozzatok, focizzatok egy nagyot!
Lehetőség szerint az első néhány hónapban ne járjon ovi után különfoglalkozásra a kisgyerek, mert így is elég fáradt estére, ezeket jobb akkor elkezdeni, amikor már hozzászokott az ovihoz.

2. Nehezen alszik el este

Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. Emiatt te ideges vagy, mert másnap reggel kelni kell, nincs idő órákat altatni. Mit lehet tenni?
A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled. Több figyelmet, több együttlétet. Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása, mondhatni belőled töltődik. Ha erre nincs módja napközben, akkor este próbálja megszerezni.
Ráadásul az esti lefektetés sokszor játszmahelyzetté is alakul: neked lelkiismeretfurdalásod van az ovikezdés miatt, ezért engedsz egy kicsit, a gyerek meg él a lehetőséggel és húzni kezdi az időt.

Mi a megoldás? Az estédből fel kell áldozni egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Lehet lefekvés előtt egy fél óra, amikor csak vele vagy, azt játsszátok, amit ő szeretne.
Vannak olyan gyerekek is, akik nem igénylik annyira a minőségi közös időt, viszont egész este a nyomodban vannak, őt vond be a házimunkába, készítsetek vacsorát együtt, beszélgess vele, engedd, hogy a közeledben maradhasson!

Jó lehetőség ez az időszak az alvási szokások átgondolására is. Sokszor azért kapcsol ki nehezen a gyerek, mert az estéi tele vannak ingerekkel, mi pedig elvárnánk tőle, hogy a mesenézés, a nagy esti csiklandozás, az erős műfények, a hosszas intenzív pancsolás után azonnal aludjon el. Eddig talán ez nem volt túl sok neki és el tudott aludni, most viszont az óvoda akkora plusz ingert jelent a számára, hogy már nem tud a megszokott módon álomba merülni.

Mit tehetsz? A lefekvés előtti rutin (kb.a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét (és ne igyon kakaót, cukros teát, ne egyen cukros ételeket, mert ez is felpörgeti)! A fények körülötte is egyre halványabbak legyenek. Kényelmesen vacsorázzatok meg, utána fürödjön, kislámpa fényénél öltözzetek át, olvass neki mesét, aztán lámpaoltás (sok kisgyerek élvezi, ha ő kapcsolhatja le) és, ha még nem alszik, a sötétben elmesélheted neki a saját napját (ez segít rendezni benne is a nap eseményeit és megnyugtatja), vagy választhat egy mesefigurát, akiről fejből mesélsz mesét.

3. Megint felkel éjszaka

Az ovikezdés utáni időszakban ismét jelentkezhetnek éjszakai felriadások.
Ezek egyik formája a pavor nocturnus, ilyenkor a kisgyerek nem ébred fel teljesen, hanem néha csukott, néha nyitott szemmel ül a kiságyban és hangosan sír. Nem lehet felébreszteni, nem lehet beszélni vele. A jelenség ijesztő, de veszélytelen. A pavor gyakorlatilag az alvajárás egy fajtája, ami 8 éves korig fordul elő a gyerekeknél. Nem tudjuk pontosan mi okozza, de az biztos, hogy gyakrabban fordul elő, ha a kisgyerek nagyon elfáradt napközben. Segíthet, ha este a szokásosnál korábban fekszik le, ha az estéi nyugodtabbak, csendesebbek és segíthet este, vacsora után egy csésze Rooibos tea is.

A másik gyakran elforduló jelenség, hogy a gyerek elkezd átmászkálni a szülői ágyba. Ez egyértelműen arra utal, hogy rátok van szüksége, többet szeretne veletek lenni. A részéről ez lelki igény, ami előbb-utóbb el szokott múlni, éppen ezért, ha egyébként utána jól alszik, nem érdemes erőlködni rajta, hogy visszavidd a saját ágyába, ennek gyakran csak egész éjjel tartó ide-oda mászkálás a vége.

4. Nem alszik az oviban

Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután. Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban. Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is (ezt mindenképpen beszéljük meg az óvónénivel, nekik is könnyebb, ha nem tiltják meg) vagy, ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek (ami gyakorlatilag egy biztonságot nyújtó “anyapótló”), akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismeri (pl. egy póló vagy kendő).

5. Nem eszik az oviban

Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Sok esetben ilyenkor adnak neki valamilyen más ételt, hátha azt majd elfogadja (pl. kenyeret) vagy a szülő visz be valamilyen ételt otthonról, de ez csak állandósítja a problémát. Gyakran ilyenkor már otthon is gondok vannak az evéssel, a gyerek nem eszik egyedül, válogat, nyafog, így úgy gondolja, hogy a figyelem felkeltésének jó módja ez az oviban is. Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is résztvesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Ha már szereti az óvónénit, kötődik hozzá, segíthet, ha az óvónéni maga mellé ülteti és ott ehet, a bizalmatlanabb gyerekeknél ez az, ami meghozza az étvágyat.
Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés. Főzzetek sokat együtt, vásároljatok be együtt, beszéljétek meg, mit miért vesztek, mi készül majd belőle! Ezzel fokozatosan elpárolog majd az evéssel kapcsolatos feszültség a gyermekből és elkezdi megkedvelni azt.

6. Szobatisztasági problémák

Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok “baleset” fordulhat elő. Az oviban sok minden leköti a kicsi figyelmét és míg otthon el tudott gyorsan szaladni a bilire, itt kezdetben gyakran csak későn kap észbe és addigra becsurog.
Gondolnunk kell arra is, hogy ősz van, a gyerek leül a földre a homokozóban, az udvaron és könnyen felfázik, gyakran ez a bepisilések oka.

Olyan helyzet is előfordul, hogy nem akar az oviban kakilni, hazáig tartogatja, ez arra utal, hogy nem bízik még meg az óvodában annyira, hogy ezt a fontos csomagot otthagyja nekik 🙂

Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután. Ez idővel magától is megszűnik majd, ahogy megszokja a kicsi az ovit, addig pedig jó szolgálatot tehet egy mosható leszoktató pelus, ami gyakorlatilag egy kis bugyi, benne egy plusz betéttel, ami felszívja a pisit, ugyanakkor a kicsi is érzi a nedvességet.

7. Körömrágás, ujjszopás, hajcsavargatás

Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Görcsösen ragaszkodhat például a cumijához (különösen, ha folyton piszkálják miatta, miért cumizik és el akarják venni tőle), de rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát. Ezek a szokások arra utalhatnak, hogy a kisgyermek nem adja ki közvetlenül a benne rejlő feszültséget, hanem elfojtja és ezekkel a szokásokkal igyekszik valamilyen módon megszabadulni tőle.
Ha piszkáljuk emiatt a kisgyereket, rászólunk, azzal csak megerősítjük a szokást és még inkább fog ragaszkodni hozzá.

A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit. Ebben többféle dolog lehet a segítségünkre:
– sok mozgás a szabad levegőn,
– küzdősportok (a judo pl. viszonylag korán elkezdhető),
– tánc, gyerektorna, ahol mozoghat, de kontrollált formában,
– boxzsák otthonra,
– gyurmázás, ujjfestés,
– rendszeres úszás,
– az érzelmi intelligencia fejlesztése: beszélgessünk vele az érzelmeiről, nevezzük meg őket, amikor mesét olvasunk, beszéljünk róla, hogy a szereplők mit éreztek, nézegessünk képeket és beszéljük meg, melyiket milyen érzelmeket látunk,
– szerepjátékozzunk: játsszunk el számára nehéz helyzeteket, kérjük meg, hogy játsszon el bizonyos érzelmeket (pl. mutass dühös arcot, szomorú arcot, vidámat), cseréljünk szerepet és úgy játsszunk el egyes óvodai helyzeteket (ő lehet az óvónéni, te pedig a gyerek)

És legfőképpen: legyünk türelmesek! Az első hetekben a gyermeknek alkalmazkodni kell a fokozott terheléshez, a mindennapos bejárás ritmusához, ez nem megy egyik napról a másikra, de idővel egyre könnyebb lesz majd.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

38 Comments

  • Szabina Sponga

    Reply Reply 2017. január 10. kedd

    Kedves Ági!

    Nekem van eg 19 hónapos kisfiam.
    Nagyon eleven energikus mindent előbb csinálok fiúcska.
    14 hónapos koráig csak én voltam neki meg a nagyszülei, azóta van egy páom akit elfogadott de ha ketten vagyunk vele itthon féltékeny amit persze megértek. A bölcsis beszoktatás volt a nehezebb falat számára.
    2,5 hónapja bölcsis amit megszokott szeret, de harap sajnos, amit nem igazán tudunk kezelni.
    Hazaérünk itthon meg csapkod verekszik és sikítozik és mindezek tetejére az éjszakák sem jók. Van, hogy 2 oránként sikítva ébred fel ha felébred van amikor csak álmában sikít.
    Segítséget szeretnék kerni ezeket, hogyan tudom kezelni mit lehet tenni sajnos a munka mellett ezek az éjszakázások kimerítenek engem és a páromat is.

    Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget.
    Üdvözlettel
    Sponga Szabina

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      Annak ellenére, hogy látszólag szereti a bölcsit, azért még frusztrált és fáradt, amikor hazaér, ezért csapkod és sikít. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy bölcsi után még kimentek vele a szabad levegőre, szaladgálhat, motorozhat, játszóterezhet vagy rossz időben játszóházazhat, így mire hazaértek már kiadja magából a feszültséget. Ez valószínűleg az éjszakai ébredéseket is ritkítja majd.

  • Viki

    Reply Reply 2017. január 07. szombat

    Kedves Ági!Pici Lányom jövő héten lesz 3 éves!Problémám a következő:december 5-én kezdtük a bölcsit,ahová nem szeret járni,minden reggel kérdezi,h megyünk-e ma bölcsibe,ha igen,akkor elkezd nyöszörögni,kiabálni,sìrni és előbb-utòbb hány is!Ha mondom neki,h ma nem megyünk,semmi probléma sincs!Mivel szegénynek semmi nincs a gyomrában a gyomorsavon kìvűl,ìgy ezt hánya ki,engem ez nagyon aggaszt,félek,h komoly egészségügyi következményei lesznek ennek és nem tudom közösségbe szoktatni!Éjszaka többször felriad és kiabál:Anya mikor jössz értem?Reggelente is ezt kérdezi és azt,h ugye nem hagysz ott?
    Egyébként nagyon ügyes,okos kicsi lány:1,5 éves kora òta folyékonyan,mondatokban beszél,fél éve szoba és ágytiszta!Nagyon szereti a gyerekeket,szivesen játszik velük a játszòtéren!
    Gondozò nénik elmondása szerint semmi gond vele a bölcsibe:eszik,iszik,alszik,játszik,rengeteget beszél!
    Szinte az egész reggelünk arròl szòl,h ül az ölünkben felváltva Apukájával nyugtatjuk,puszilgatjuk és ő mégis hány!Teljesen tanácstalan vagyok,h mit tegyek,h ne hányjon,illetve meddig lehet ezt hagyni,h hány,már ez volt a 4.hetünk,de sajnos semmi javulás nincs!Amúgy nagyon akaratos,hisztis,ha valami nem úgy történik,ahogy ő szeretné képes több òrán keresztül mondani,h pl ide vagy oda akar menni,nehezen fogadja el,ha valami az ő akaratán kìvűl történik!
    Nyáron gasztroenterologusnál voltunk vele-miután többször hányt ,tartòsìtòszer allergiát állapìtott meg nála az orvos,ìgy diétázik,természetesen a bölcsiben is!
    Nagyon köszönöm,ha segìtesz!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      Vannak olyan kisgyerekek, akik a feszültséget csak hányásig tartó sírással tudják kiadni magukból. Segíthet megelőzni a hányást, ha a gyermekedet átöleled, amikor sírni kezd és közben mélyeket lélegzel, így elkezdi ő is átvenni a légzésed ritmusát és nem izgatja fel magát annyira, hogy hányjon (a kisebbik fiamnál is előfordul ilyen és ez a módszer mindig segített).

  • Gabi

    Reply Reply 2016. október 27. csütörtök

    Kedves Ági,

    Tanácsot szeretnék kérni Tőled kislányom ovis beszoktatásával kapcsolatban. Januárban lesz 3 éves, én itthon vagyok a 9 hónapos kishugával. Október elején kezdtük az ovit, csak ebéd utánig marad, itthon alszik. Első nap együtt voltunk ott, kb egy órát játszottunk az óvoda udvarán. Másnap reggel az óvónők egyből megérkezésünkkor elküldtek, mondván minden rendben lesz. Rendben is volt, és utána is. Aztán derült égből villámcsapásként múlt héten kedden csörgött a telefonom, az óvónő volt, h menjek érte, mert vígasztalhatatlanul sír. Mentem érte, akkor kiderült, h a hétfőt is végigsírta.
    Ott álltam,h jó de akkor hogyan tovább… Azóta egy helyben toporgunk. Megyek vele, napi 2-3 órát vagyunk ott. Tegnap ott hagytam fél órára, végigsírta. Mit tegyek?
    Köszönöm: Gabi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. november 03. csütörtök

      Nem volt elég fokozatos a beszoktatás. Persze először a gyerek számára minden új, felfedez, ráadásul bízik benne, hogy te ott vagy vele, nem hagyod magára, fel sem merül benne ez a lehetőség, ezért megy lelkesen játszani. De ha rájön, hogy ottmarad, megijed és sír. Itt az óvónők is ludasak voltak, tudniuk kéne, hogy a legtöbb gyereknek egy nap nem elég az oviban anyával, általában 3-5 nap kell minimum, néha 2 hét is, mire a kicsi teljesen beszokik, megbarátkozik az óvónénivel és szívesen marad ott anyával is. Ami segíthet, ha továbbra is vele mész, de amikor már feloldódott, elmész egy kicsit, a búcsúzáskor az óvónéni ott van, felveszi, megnyugtatja, így elkezd kialakulni kettőjük között a kötődés. Ez a kapcsolat a kulcsa annak, hogy a gyerek megnyugodjon és jól érezze magát, enélkül sajnos nem tud beszokni a kislányod az oviba. Mindenképpen beszélj erről az óvónőkkel is!

      • Gabi

        Reply Reply 2016. november 03. csütörtök

        Köszönöm a válaszod! Próbálkozunk tovább 🙂

  • Melinda

    Reply Reply 2016. október 20. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2 éves múlt júliusban, október 10-én volt először és utoljára bölcsiben, azóta betegszabadságon vagyunk, s majd 26-án jár le. Mielőtt elvittem volna , előtte való nap már készitgettem, hogy holnap reggel hamar felkelt anya és megyünk az autóval a bölcsibe ahol sok gyerek van és sok játék. Nem is volt gond hétfő reggel jó kedvűen ébredt és alig várta, hogy menjünk, mikor odaértünk amig én az óvónénivel beszéltem ő bement és el sem tudtam köszönni. Amikor észrevette a hiányomat azt mondták hogy nagyon sirt de ebédre megnyugodott és aludt. Mikor utánnamentünk nagyon visszafogottnak és levertnek tűnt, éjjel panaszkodott hogy fáj a füle és azóta nem voltunk. DE! Azóta nem akarja elhagyni a házat, nagyon sokat kell könyörögni és van amikor már veszekedni vele, hogy kijöjjön levegőzni,ugy délelőtt mint délután. Mindig azt mondja, hogy ő egyedül van és sirt az oviban utánnam, hiába magyarázom neki, hogy én őt szeretem és soha nem hagynám magára mert mindig van valaki mellette, nagymama, nagyapa vagy az apja. Odáig jutottunk, hogy nem akar senkivel sehová menni még az édesapjával sem, hanem mindig velem akar lenni. Hogyan tudnám ezt a szorongását megszűnteni, vigyem még bölcsibe vagy inkább tartsam otthon, és esetleg próbáljam meg januárban- februárban ujra elvinni? Még van egy 10 hónapos kislányom ezért adtam a kisfiut bölcsibe, hogy közösségbe legyen(összesen 8an vannak a csoportban és mind fiúk) és nekem is legyen egy kis időm dolgok intézésére.
    Előre is köszönöm tanácsát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. november 03. csütörtök

      Úgy tűnik, őt nagyon megviselte ez a helyzet. A szorongása miatt fertőződött meg ilyen hamar. Most egyelőre ne vidd bölcsibe, hagyd, amíg megnyugszik és néhány hónap múlva próbálkozzatok újra, akkor talán majd másként reagál majd. Amikor legközelebb mentek, figyelj oda a fokozatos beszoktatásra, pár napig legyél ott vele délelőttönként 1-2 órát, aztán menjetek haza, utána maradjon ott csak 1 órára és utána hozd el, és csak akkor aludjon ott, ha már teljesen biztonságban érzi magát.

  • gaga

    Reply Reply 2016. október 12. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam nyáron volt 3 éves.Augusztus elején meglett a kishuga.Szeptemberben kezdte az ovit szobatisztán.Délben nem kellett pelus csak este.Ovi első 2 hetében nem is volt gond.Utána elkezdett bepisilni alváskor az oviban,van hogy délelőtt is becsurg neki ott.Pár napig elnézték az óvónők,utána azt akarták,hogy hozzam el ebéd után,mert szerintük sok a kistesó+ovi egyszerre.Mondtam nekik,hogy nem hozom el.Fáradt gyereket nem viszek haza,meg a tesót sem húzkodnám 2x egy délelőtt. Sajnos az ovi óta van mikor itthon is bemegy a pisi alváskor.Mit tudnék tenni,hogy ez a helyzet javuljon az oviban? Tudom az idő a megoldás igazából.Meddig tartható ez az állapot normálisnak? Hány hétig vagy hónapig? Előre is köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Először is érdemes megnézni, nincs-e felfázva, gyakran ez az ok. De az is lehet, hogy egyszerűen csak annyira lefárad délelőtt az oviban, hogy túl mélyen alszik délután, nem veszi észre, hogy pisilni kell. Segíthet, ha lefekvés előtt közvetlenül már nem iszik és elmegy pisilni. Ezenkívül lehet kapni olyan leszoktató bugyit, amiben van egy kis betét, ami felfogja a pisit. Mi ezt használtuk alváskor az oviban és néhány napon belül el is múlt a bepisilés.

      • gaga

        Reply Reply 2016. október 14. péntek

        Köszönöm válaszodat! Elmennek pisilni az oviban alvás előtt mindig,meg itthon is.Az oviban mindig van leves is,meg hát isznak is a főtt ételhez.Szóval az,hogy ne igyon előtte azt nehéz megoldani. 🙂 Amúgy igen én is arra gondolok,hogy túl mélyen alszik,mert nagyon elfárad.Most voltak napok,mikor nem ment be a pisi egyszer sem.Se délelőtt se alváskor. Köszönöm a megnyugtató választ!

  • Nóra

    Reply Reply 2016. október 12. szerda

    Kedves Ági,

    3 éves a kisfiam,szeptemberben kezdtük az ovit.Eddig otthon voltam vele,de már nagyon igényelte a gyerekek társaságát,és nekem is el kellett kezdenem dolgozni.A beszoktatás annak ellenére remekül ment,hogy előtte nem járt rendszeresen közösségbe,és az itthon töltött három év alatt nagyon sok családi problémánk volt,ami kissé visszavetette a fejlődésben (nagyon későn kezdett el beszélni).Ezeket a nehézségeket előre megosztottam az óvónőkkel,valamint,hogy az étkezéssel is vannak problémáink,ők teljesen megértőnek tűntek.Viszont egyre többször kezdtek el panaszkodni rá mostanában,hogy nem eszik,vigyem el ebéd előtt.Nem akartam feszültséget,így annak ellenére,hogy ezt előre jeleztem és kértem a segítségüket megtettem.Mostanra viszont már állandóan azzal fogadnak,hogy mennyire problémás a kisfiam,mert kimegy a teremből szó nélkül,a csapokat nyitogatja a mosdóban vagy felmegy az emeletre.Nem tudom ezzel mit kezdhetnék,hogyan tanítsam meg a gyereknek,hogy a terembe maradjon?Itthon soha nem korlátozom a mozgásban.Ez nem az óvónő feladata lenne?Amúgy rendkívül kedves,szelíd gyerek,szeret oviba járni,vannak barátai,pedig csak 1 hónapja jár oviba.
    Félek,hogy el fogják tanácsolni egy olyan dolog miatt,ami szerintem nem egy megoldhatatlan dolog.

    Köszönöm a válaszod,Nóra

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Nyilván ezek miatt nem utasíthatják el a gyermekedet az oviból, különösen, mert óvodaköteles. Ezekben te nem is tudsz rá hatni, az óvónők dolga lenne megoldani (nem is értem, hogyan mehet ki egy gyerek “csak úgy” a teremből…). A nemevés oka az, hogy a kicsi nem bízik az óvónőkben, ezen is nekik kéne változtatniuk, mert egy ilyen kisgyerek csak akkor érzi magát biztonságban az óvodában, ha kötődhet az óvónénihez, úgy tűnik, nála ez még nem alakult ki. Mindenképpen beszélj az óvónőkkel, keressetek megoldást, vagy ha ez nem jár sikerrel, akkor fordulj a helyi nevelési tanácsadóhoz (ők egyrészt tanácsot is tudnak adni az evéssel kapcsolatos szorongás oldásában, másrészt ha ők mondják azt, hogy semmi baj nincs a gyerekkel, annak nagyobb hatása van az óvónőkre is).

      • Nóra

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        Köszönöm szépen a választ!

  • Teréz

    Reply Reply 2016. október 08. szombat

    Kedves Ági!

    Van egy 3 éves kisfiam aki most kezdte az óvodát. A beszoktatás lassan ment,nem volt semmi probléma. Az egyik ovónénit nagyon szereti, a másikat nem ( nem gyerekcentrikus), ami még tovább nehezíti a helyzetet, hogy van egy beteg gyerek a csoportban ( verekszik, és vissza él a testi adottságaival, agresszív) . A fiam félénk, vissza húzodó,a problémám az lenne, hogy egy hete hány. Vagy itthon az ovi előtt vagy az oviban öltözés közben. Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, hogy tudnék neki segíteni?

    Csak, ha szóba kerül az óvoda, rögtön elkezd sírni és megyünk hányni.

    Nagyon köszönöm a válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      A hányás a feszültség kiadásának egy formája ebben a korban. Megelőzhető azzal, ha amikor elkezd sírni, öklendezni, magadhoz öleled a gyereket és lassan mélyeket lélegzel, ezzel az ő légzése is lassul és elkezd megnyugodni, így elmarad a hányás.

      • Teréz

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        Köszönöm szépen a választ.

  • Smid Ágnes

    Reply Reply 2016. október 04. kedd

    Valószínűleg rosszul tettem fel a kérdést. Bocsánat! Önállóan, de a mehirdetett ártól olcsóbban, vagy vmi nással kiegészítve azon az áron?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 10. hétfő

      November elején lesz egy ilyen akciónk, amiben össze lehet majd kombinálni a csomagokat, fogok küldeni róla emailt és a Facebookra is kikerül majd, akkor meg fogod tudni venni mással kombinálva ezen az áron.

  • Smid Ágnes

    Reply Reply 2016. október 04. kedd

    Szia Ági!

    Az Egyéniség Születik anyagodat már korábban megvásároltam, ezért érdeklődnék, hogy a Békés Dackorszak anyagot meg tudnám-e kedvezményesen önállóan is vásárolni vagy a linken kínált áron mással kiegészítve?

    Várom válaszod!

    Üdv.: Ági

  • Hajni

    Reply Reply 2016. október 03. hétfő

    Kedves Ági,

    kislányom 4 éves. középső csoportos, vegyes csoportban.
    a tavalyi óvodás kezdésünk nem volt túl jó, sokat sírt nem volt igazán
    boldog az oviban. ezen a nyáron sokat változott, bátorodott így az idei
    indulás jól alakult, hosszas öltözőben eltöltött idő után, elköszön és bátran bemegy a csoportba.
    Amiért igazán írok hogy a két ovó néniből az egyikre “csatlakozott” igazán rá, ha ő ott van akkor minden rendben van.
    Annyira kedveli hogy otthon ő az óvó néni és a babáival, kistesójával ovisat játszik.
    a hétvégén amin kisírtam magam hogy azt mondta bárcsak az ovó néni lenne az anyukája és ő miért nem az ovó néni pocakjába érkezett.
    mondta hogy jövő héten odaköltözik az ovó nénihez és majd ha megyek az oviba
    reggelente akkor találkozhatok vele.
    mit lehet erre mondani? hogyan reagáljam le. Bőgtem egy nagyot, persze elmondtam neki hogy én milyen szomorú lennék nélküle és mennyire hiányozna,
    de azért szíven ütött. persze örülök hogy az ovó nénihez ragaszkodik és így
    jobban érzi magát az oviban de azért rosszul is esik….

    Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Ebben a korban a gyerekek még a fantáziák, a mesék világában élnek, a fejükben gyakran összemosódik a valóság és a képzelet, ezért néha egészen hajmeresztő dolgokat mondanak, de ettől nem kell megijedni. Nem arról van szó, hogy ne szeretne téged, egyszerűen csak azt fejezi ki ezzel, hogy jól érzi magát az oviban, szereti az óvónénit. Ez nem ellened szól, szimplán csak az ő érzelmi élményeinek a kifejeződése a maga éretlen, kisgyerekes módján 🙂

      • Hajni

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        nagyon köszönöm hogy válaszoltál 🙂

  • Karsai-Daru Veronika

    Reply Reply 2016. október 03. hétfő

    Kedves Ágnes!

    A kislányom 2 hete kezdte a bölcsödét, már az első naptól nagyon szeretett menni. Ellentétben más gyerekekkel, ő akkor sírt amikor elhoztam,mert szívesen maradt volna. Utána valami megváltozott, az egyik gondozónő mondta,hogy Emma sírt az udvaron. Én másnap az ő gondozónőjétől megkérdeztem a sírás okát: fél egy kislánytól, állítólag már nem bántja. Ma reggel vidáman futott be a csoportba,amikor meglátta a kislányt, sikítva sírt és ki akart jönni. Később visszamentem,hogy beszéljek a gondozónővel aki azt mondta,hogy ez az állapot el fog múlni. engem nagyon aggaszt a dolog mert a gyerekem szemébe félelmet láttam és nagyon rossz volt így otthagyni.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Ebben a korban a gyerekek néha félnek a kortársaiktól, de ez később, tapasztalati alapon elmúlik, ahogy egyre többet vannak együtt. Konfliktusok is vannak köztük, ez természetes jelenség, amivel részben neki kell megbirkóznia, részben nekünk kell megmutatnunk, hogyan kezelje ezeket. Ez utóbbi azért nehéz, mert ez nem közbeavatkozást és állandó kontrollt jelent, hanem sokkal inkább a mindennapokban való példamutatást arra, hogyan szólunk hozzá a másikhoz, hogyan kezeljük a kéréseit stb. Ami segíthet ezen túlmenően: olyan meséket olvasni neki, amikben óvodások, óvodai helyzetek vannak (Anna, Peti, Gergő, Bogyó és Babóca, Pöttyös Panni és Kockás Peti, Boribon történetek), ez példákon keresztül a mesék világában mutatja meg a kicsinek, hogyan is kell az ilyen vitás helyzeteket, félelmeket kezelni.

  • Anita

    Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 3,5 éves. Már 2,5 évesen elkezdte a ovit, mert úgy láttam igényelné a gyerektársaságot és mivel 2 éves korára teljesen szobatiszta volt, mehetett is. Minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Semmi gond nem volt a beszokásnál, örömmel ment minden nap.
    Most hogy 2. éve jár, egyik reggel sírt, hogy nem akar többet oviba menni. Próbáltuk kihúzni belőle mi lehet a baj.( Gyanús volt hogy inkább apával szeretne játszani mert keveset vannak együtt.) Aztán azt mondta hogy az egyik kisfiú végett nem akar, mert mindig verekszik és nem akar mellette aludni. Mondtam neki, hogy megbeszélem az óvónénivel hogy ne kelljen mellette aludnia. Így el tudtunk aztán menni. Az oviban szóltam, megígérték hogy intézkednek, de sajnos nem így lett. Megint szóltam, mire azt válaszolták hogy amellett a gyerek mellett senki nem akar aludni de valakinek muszáj…
    Az én kisfiam elég érzékeny természetű, nem verekedős szeret nyugodtabb gyerekekkel játszani mi sem ütöttük meg soha, hiszen egy hangosabb rászólástól is befogja a fülét vagy sírni kezd. Viszont nem visszahúzódó, nagyon is barátságos mindenkivel és attól félek emiatt a verekedős gyerek végett lesznek gondok az oviba járással.
    Kedves Ági! Mit javasolnál ebben a helyzetben? Mondjam neki hogy ne hagyja magát üssön vissza? Az óvónéninek nem szól ha bántja. A gyereket elég gyakran ültetik le büntibe szóval tudnak a problémáról de nem tudom mi lehetne a megoldás.
    Köszönöm a segítségedet!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Szomorú, hogy ilyen helyzetben az óvoda ennyire nem segítőkész (nálunk pl. az egyik folyton hangoskodó és unalmában a többieket piszkáló, problémás gyereket külön altatták a többiektől, ezt itt is fel lehetne vetni, mint ötletet). Arra semmiképp se bíztasd, hogy üssön vissza, ami segíthet, ha kiválaszthat egy olyan kedvenc figurát, ami jó erős és mostantól ő fogja megvédeni a verekedős fiútól (pl. egy mackót a kezén boxkesztyűvel vagy egy szuperhőst). Meséld el neki, hogy ezentúl, ha a verekedős fiú zavarja alváskor, csak tartsa maga elé a szuperhőst és megvédi. Sokszor ez a félelem oldásában is segít és a másik gyereket is megakasztja a tevékenységében, ha azt látja, hogy az érzékenyebb gyerek már nem fél tőle, így elmarad a konfliktus.

  • Tóth Szilvia

    Reply Reply 2016. szeptember 26. hétfő

    Kedves Ági!

    A kisfiam nagy mozgásigényű, nehezen elfáradó, nagyon okos, a koránál fejlettebb kisgyerek, aki most bölcsibe került, mert vissza kell mennem dolgozni, és nem tud beilleszkedni.
    Fél évesen állt fel, 2 éves kora óta futóbiciklizik, 2 hónapja pótkerekes, 14 colos biciklivel közlekedik mindenfelé. Szobatiszta hónapok óta, folyékonyan beszél, nagyon kreatív, és korából eredően nagyon dacos is. 🙂
    Reggel 6.45-kor kel, este 21.45-kor alszik el. A délutáni, illetve napközbeni alvásával születése óta gondban vagyunk. Nehezen nyugszik meg, pörög a kis agya ezerrel, ebéd után beleveti magát a játékba, amit muszáj hagynom neki, különben nem fárad el. Szerepjátékozik, a kis autói beszélgetnek, így dolgozza fel a vele történt eseményeket. Este szintén egy órán keresztül meséli, mi történt vele aznap. Itthon jó esetben 2 és fél 3 között alszik el, de sokszor csak akkor, amikor már mennem kell a lányomért az oviba, és kénytelen vagyok betenni az autóba, ahol rögtön álomba szenderül.
    A bölcsiben ehhez képest fél 12-kor lehúzzák a redőnyöket, és mindenkinek aludnia kell, még mese sincs. A kisfiam persze játszana még, és egyre jobban sír. Legutóbb egy órán át sírt, bepisilt, mire kihozták. (Ágytiszta is.) Az ágyra sem hajlandó lefeküdni, mert nem fáradt még. Nem tudom, mit tegyek, mert nincs rá lehetőség, hogy külön foglalkozzanak vele egy állami bölcsiben, magánbölcsire pedig nem telik, és októbertől mennék vissza 6 órában dolgozni. Oviba itt nem veszik fel 3 éves kora előtt semmiképp.
    Van valami javaslatod?

    Előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Mindenképpen beszélj a bölcsivel! Se nekik nem jó, ha egy kisgyerek zavarja a többiek pihenését, se a gyereknek nem jó, ha nem piheni ki magát és egy órán át sír minden nap. Nálunk a bölcsiben volt 1-1 ilyen kisgyerek, aki nem tudott a többiekkel elaludni és ők a sarokban játszhattak addig, ezt azért egy állami bölcsiben is meg lehet oldani, de az is igaz, hogy a gyerekek egy része idővel megszokja a bölcsi rendjét és elalszik a többiekkel alvásidőben. Azzal segíthetsz neki, ha magával vihet egy tárgyat otthonról, ami hozzád kötődik, pl. egy pólót, kendőt vagy kispárnát, ami megnyugtatja őt alvásidőben, el is lehet neki mondani, hogy ez az “anyapárna”, amit ölelgethet, ha anyára van szüksége.

    • Nyeste-Tóth Szilvia

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Kedves Agi!

      Mar beszéltem a bolcsivel, mielőtt írtam Neked. Pont az a probléma, hogy nem engedik játszani, mindenkinek aludni vagy feküdni kell kivétel nélkül. Maganbolcsit pedig nem tudunk megfizetni.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2016. október 14. péntek

        Ez akkor sem állapot, ami most van. Jó lenne, ha legalább valamit kaphatna ilyenkor, egy kis könyvet, amit nézegethet csendben addig. Az is lehet, hogy így el is tudna aludni.

  • Navratilné Kati

    Reply Reply 2016. szeptember 24. szombat

    Kedves Ági,

    A 2,5 éves okos, nagyon cukor, habár dacoskodó gyerkőcöm az új év kezdetével újra jár a napközibe. Ez itt nálunk olyan, hogy heti 3 alkalommal van a valasztott nevelőnéninknek csoportja. Mi szerdánként járunk 2 és fél órát délelőtt. Tehát heti egyszer. A gyerek 1-es típus, befelé forduló, a többi gyerek nem erdekli (csak a saját unokatestvérei, akik sajnos messze élnek tőlünk). Engem kifejezetten nem zavar, hogy nem extrovertált és szalad oda tárt katokkal másokhoz, de nem is ez a lenyeg. A kislanyom nem szeret a csoportba járni, “Anyukaval szeretek itthon játszani, nem a csoportban”, “Utálom a csoportot!” – mondja ő. Most is ahogy bevittem, rögtön a nevelőnéni ölébe maszott sírva, engem hívott. A harom gyerekes nőverem szerint az a baj, hogy heti egy délelőtt “nem elég neki”, többször kellene jaratni. Max heti még 1-2-szer tudom vinni, kérdes, hogy biztos ez lenne e a megfelelő lépés? Ebben segíts kérlek! Tesóm szerint túl sok az az egy hét, ami eltelik egy-egy alkalom között. Más nevelőhöz nmeg nem viszem, ezt a nénit már megszokta, ismeri. Pénteken vannak gyerekek, akik a szerdaiba is járnak, a hetfői csoportban csak idegen gyerekek lennének. Mi a te véleményed? Szkeptikus vagyok, hogy valóban jó e az, ha erőltetem a napközibe járast még plusz napokon, amikor így se szeret járni. Köszönöm szépen! Kati

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      A nővérednek valóban igaza van abban, hogy könnyebben megszokják a gyerekek az új helyet, ha rendszeresebben, legalább heti 3 alkalommal járnak, azonban, ha te nem tudod gyakrabban vinni, csak emiatt nem kell erőltetni, megszokja így is, legfeljebb kicsit tovább tart majd.

      • Navratilné Kati

        Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

        Köszönöm szépen!

  • Krisztina

    Reply Reply 2016. szeptember 23. péntek

    Kedves Ágnes 3 éves kislányom most kezdte az óvodát, eddig is akaratos volt de a szabályokat többnyire be tudtam vele tartatni de most mintha ezerszer inkább az lenne, az óvodában öntörvényű nem hajlandó megülni evés közben, egyáltalán nem fogad szót az óvonőknek ezzel bontja a rendet és látom az óvónőkön hogy úgy is állnak hozzá. Mit tehetnék hogy segítsek neki a beilleszkedésben? Minden tanácsot köszönök!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Az óvodában te nem vagy ott, igazából az óvónők feladata lenne, hogy elfogadtassák vele önmagukat annyira, hogy betartsa a szabályokat. Te azzal segíthetsz neki, hogy sok olyan mesét olvastok otthon, ami ovisokról, óvodáról szól (Janikovszky Éva, Boribon, Anna, Peti stb.) ez segít neki megismerni az ovis világot, a szokásokat stb.

Leave A Response

* Denotes Required Field