Csapkodós babák: Mit tehetsz, hogy ne ütögessen?

Sok anyuka kérdezte tőlem az elmúlt hetekben, mit lehet tenni, ha az 1-2 éves kicsi dühében csapkod, verekszik. Íme néhány módszer, ami segíthet:

Miért is csapkod, mar a baba?

Először is fontos megérteni, hogy a totyogók csapkodása mögött nincs szándék, nem azért csinálják, hogy fájdalmat okozzanak. Ez még nem igazi “verekedés”!

A babák fokozatosan tanulják meg uralni a testüket. Az újszülött, amikor izgalomba jön, kontrollálatlanul csapkod, gyakran a saját mozgása ijeszti meg és emiatt kezd el sírni, mert nem tudja, hogy a testrészei hozzá tartoznak. Az első fél év során sokat fejlődik a baba ezen a téren, egyre ügyesebben használja a kezeit és 6-7 hónapos korban kezdi el felfedezni a lábait is (ilyenkor van az, hogy lelkesen rágcsálja őket).

Ebben a korban, ha ölbe veszed, néha belemar az arcodba, meghúzza a hajad, nem tudja ugyanis, hogy ezek a testrészek nem hozzá tartoznak. Némi kísérletezés után, nagyjából 10-11 hónapos korra már meg tudja különböztetni egymástól a saját és anya testrészeit, azonban még mindig nem ismeri a “fáj” fogalmát, valamint a kézügyessége sem elég fejlett ahhoz, hogy egy-egy ügyetlen mozdulatával ne okozzon fájdalmat (pl. meg akarja simogatni a cicát, de a mozdulat erőteljesebbre sikeredik, mint kéne)

Ahogy a baba akarata is fejlődik, még egy nehézséggel kell számolni: néha nagyon indulatos, dühös lesz és ilyenkor csapkod. Ezt sokan félreértik, azt hiszik, a kicsi “bosszút áll” és ezért csap oda, de valójában más az ok.

Amikor a kicsi indulatba jön, ún. regresszív állapotba kerül, olyan viselkedésformákat vesz fel, amik egy korábbi életkorra jellemzőek. Gyakorlatilag ilyenkor “visszamegy” kisbabába és kontrollálatlanul csapkod, harap, mar stb. Átmenetileg elfelejti, hogyan kell irányítani a mozdulatait és ezzel fájdalmat okoz másoknak.

Mit lehet tenni?

1. A megoldás első felét mindenki ismeri.
Fogd meg a kezét és mondd neki határozottan: “Nem szabad! Fáj!”

A határozott szülői reakcióból érzi, hogy olyasmit tett, amit nem szabad.
Ez azonban még nem elég, mert ebből nem tanulja meg, hogyan kerülje el a hasonló helyzeteket a későbbiekben. Éppen ezért van szükség a második lépésre:

2. Fejleszd a testtudatát!

Minél inkább ismeri a kicsi a testét és tisztában van azzal, mire képes, mit tud okozni egy-egy mozdulata, annál ritkábban fordul elő, hogy összevissza csapkodna.

  • Tanítsd meg neki a testrészeit úgy, hogy finoman megsimogatod őket és kimondod a nevüket! Jók az erre való mondókák is!

    Például:

    Itt a szemem, itt a szám,
    Ez meg itt az orrocskám.

    (mutatás szemre, szájra, orra)
    Jobbra-balra két karom,
    Forgatom, ha akarom.

    (jobb és bal kéz emelgetése, forgatása)
    Két lábamon megállok,
    ha akarok ugrálok!

    (ha a kicsi még nem tud ugrálni, a két lábadra állítva emelgetheted őt ilyenkor)

  • Kérd, hogy mutassa meg a szemét, száját, fülét stb.!
  • Kérd, hogy mutassa meg ugyanezeket rajtad is!
  • Utánozz neki állatokat az arcoddal és a karoddal és bíztasd, hogy utánozza!
  • Amikor valami fájdalmat tapasztal (pl. elesik), mondd ki a “fáj” szót (kicsit túl is játszhatod), hogy tudatosuljon benne, melyik érzésről van szó.
  • A mozdulatait finomíthatod a simi-simi-bumm-bumm játékkal, amikor két különböző színű párnát teszel elé, az egyiket simogatjátok és mondjátok, hogy simi-simi, a másikat boxoljátok és mondjátok, hogy bumm-bumm-bumm. Ez kiváló feszültséglevezető és a kétféle mozdulat közötti különbséget is megtanítja a kicsinek.
  • Amikor hisztizik és csapkod, fogd meg a kezét és mondd azt: “Kicsi kar mit csinálsz?!” Ez segít tudatosítani, hogy a karjával csinált “rosszat” és gyakran ki is zökkenti a kicsit a csapkodós hisztiből.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

1 Comment

  • Erika

    Reply Reply 2017. április 18. kedd

    Kedves Ági!

    14 honapos a lanyom, es ahogy irtad is, idoszeruen, elkezdodott a csapkodas. Alapvetoen velunk es targyakkal szemben nem tunik problemasnak, feba csapkodos epizodokbol kiemelkedek a kutyankkal valo kapcsolata. Duh-tol, frusztralo helyzetrol fuggetlenul, a kutyaval valo kommunikacioja csak az utlegelesrol, csapkodasrol szol. Tolunk es a kornyezetunktol sosem latott ilyet, szuletese ota tanitjuk a kutyaval valo kapcsolatteremtest neki. Mindig is a kutyank volt a legnagyobb motivacio es rajongas targya. Felmerult bennem, hogy kezd feltekeny lenni, sokszor latja ahogy a kutyat is megolelgetem, elmondom neki hogy szeretlek, ha szukseges bevedem a kutyat, a lanyommal szemben is. Kerdesunk valojaban, hogyan tudnank buntetes helyett massal kezelni ezt a helyzetet. Valoban feltekenyseg lehet? Szeretnem, ha jo baratsagg lenne kettejuk kozott, s a szentimentalitaspn tul, igyekszem leheto legjobban oldani a kutyank frusztraciojat a gyerek miatt, nehogy barmi durvulas legyen ( nem igazan van ra esely, de biztos, ami biztos). Elore is koszonom. Erika

Leave A Response

* Denotes Required Field