Ijesztő jelenség, amikor a baba valami olyan csinál látszólag nagy élvezettel, ami neked fájdalmat okoz: karmolja, marja az arcodat, húzza a hajadat, rádcsap, megharap stb. Különösen a baba harapása tud nagy fájdalmat okozni és ezt nem csak mások felé követi el, hanem saját magát is haraphatja. A legtöbben erre azzal reagálnak, hogy megpróbálják leszoktatni róla a kicsit, a kezére csapnak, rászólnak, visszaharapnak, azonban ez a legtöbb esetben teljesen hatástalan. Mégis, miért van ez és mit lehet tenni ellene?
10 hónapos kor előtt általában az okozza a baba részéről a harapást, marást, hajhúzást, hogy a kicsi tanulja a saját testének a határait. Néhány hónaposan még azt hiszi, hogy a te kezed hozzá tartozik. Az első felismerés a saját testképével kapcsolatban az, amikor elkezdi a kezét nézegetni és felismeri, hogy az az ő része (kb. 3 hónapos kor körül).
A következő lépcsőfok, amikor felfedezi, hogy a te részeid nem hozzá tartoznak („ha anyának meghúzom a haját, akkor felszisszen”). Ezt az új ismeretet egymás után többször teszteli is („vajon, ha most meghúzom a anya haját, akkor mit fog csinálni?”), végül ezeket a szokásokat teljesen elhagyja, amikor letisztázódott benne, hogy melyik testrész kié. Ugyanez vonatkozik a ciciharapásra vagy éppen az arcba marásra is.
A kezére csapni teljesen felesleges, ebből ugyanis semmit nem fog érteni, nem is érdemes ilyesmivel kísérletezni. Jobban teszed, ha elmondod neki, hogy anyának ez fáj (10-12 hónapos kor körülre már megértik ezt a fogalmat), és kerülöd azokat a helyzeteket, amikor beléd tud marni, vagy a hajadat húzza. Minél látványosabban felháborodsz ilyenkor, annál jobban fogja élvezni a helyzetet, neki ugyanis ez érdekes, ezért jobban teszed, ha ilyenkor nyugodt maradsz.
Egy éves kor tájékára egészen elképesztő méreteket ölthet az agresszivitás. Nemcsak téged, más gyerekeket is bánthat a kicsi, amikor dühös. Ő még nem képes féken tartani az indulatait, ezt meg kell tanulnia, illetve meg kell tanítani neki, hogyan tegye meg.
Néha nem is közvetlen testi bántalmazásról van szó, tehát nem rácsap egy másik gyerekre, hanem pl. egy játékkal üti meg, vagy megdobálja. Az a gond, hogy ő még nem érti, hogy tárgyakkal is lehet fájdalmat okozni, ez olyan összefüggés, amit még ő nem képes felfogni. Ezért ilyen esetekben elegendő higgadtan elmagyarázni neki, hogy ezt nem szabad, idővel magától le fog szokni róla.
Minden más esetben, amikor téged harap vagy bánt a baba, amit tehetsz az az, hogy higgadt maradsz. Ha ugyanis hangosan rászólsz vagy a kezére csapsz, azaz te magad is agresszív leszel, azzal csak rossz példát mutatsz neki. Ha türelmesen elmagyarázod neki, hogy ez nem jó és megmutatod mit kellene helyette csinálnia, illetve segítesz értelmezni az érzelmeit, azzal hosszú távon a helyes viselkedésmódra tanítod meg. Pl. „Tudom, hogy most haragszol, mert nem sikerült összeilleszteni a kockákat, de gyere megmutatom, hogyan kell csinálni.” vagy „Tudom, hogy most dühös vagy, mert aludni kell menni, de gyere szedjük össze együtt a játékokat, dobd bele ezt a kockát a dobozba.” – és ha megteszi dicsérd meg, hogy milyen ügyes.
Ha saját magát harapja vagy bántja a baba, az talán még ijesztőbb, mintha mással teszi ezt. Segíthet, ha ezeket az eseteket megpróbálod megelőzni: figyeld ki, mikor, milyen helyzetek váltják ki belőle a hisztinek ezt a formáját és még mielőtt elhatalmasodna a dolog, tereld el a figyelmét. Ha pedig mégis saját magát harapja, üti a baba, öleld át szorosan és tartsd úgy, ameddig le nem vezeti a feszültséget.
Neveld a gyermeked az egyéniségének megfelelően! Hogyan? Tudd meg itt >>
26 Comments
Ágica
2011. február 27. vasárnapKedves Ági!
Hajhúzás témakörben szeretnék kérdezni. 16 hónapos kislányom megráncigálta a hajamat, a fent említett módon elrendeztem vele. Viszont a saját haját is húzgálja, többször előfordult, hogy sírva is fakadt, annyira.
Miért teheti ezt? Magyarázom neki, hogy ne tegye, fáj neki, de gondolom ezt érzi is… 🙂
Kicsit aggódom, miért tesz „kárt” magában?
Köszönöm válaszod előre is,
üdvözlettel: Ágica
Vida Agi
2011. március 06. vasárnapNem kell aggódnod, a dackorszakban gyakran csinálnak ilyeneket a gyerekek, ami nekik fáj, idővel leszoknak róla. Lehet neki ilyenkor mondani, hogy „fáj”, vagy megfogni a kezét és megölelgetni, hogy megtanulja, hogy ez nem jó dolog.
Sz. Szilvia
2011. február 18. péntekKedves Ági!
Kisfiam 11 hónapos lesz a napokban. Nálunk is jelentkezett az agresszív viselkedés, tépi a hajam, belemar az arcomba stb. Viszont kiegészül azzal, hogy folyamatosan minden ellen tiltakozik. Pelenkázás köznem durván rugdos, etetés közben tépi le magáról az etetőszék biztonsági övét, ha babakocsiba teszem, dobálja magát, ha öltöztetem, tépi le a sapkát és a kabátot. Közben kiabál, dühöng. Eddig nagyon kiegyensúlyozott, nyugis baba volt, az éjszakákat is végigalussza, este 9-10-től reggel 8-ig. Mégis nagyon kimerültnek érzem magam, mert úgy telik a nap hogy folyamatosan harcolunk egymással. Mindamellett nagyon anyás is lett, eddig eljátszott egy ideig egyedül is, most szó szerint ott kell ülnöm mellette egész nap vagy tartogatnom. Nagyon türelmesen és odaadóan gondoztam az elmúlt 11 hónapokban, minden rezdülésére ugrottam, mégis rosszul csinálok valamit? Nagyon el vagyok keseredve:-(((
Köszönöm szépen előre is a választ! Szilvi
Vida Agi
2011. február 25. péntekNem csináltál semmit rosszul, ez egy ilyen időszak. Most alakul ki az akarata, ezért tiltakozik minden ellen. Próbáld meg, hogy nem csak belecsöppen ezekbe a helyzetekbe, amiket nem szeret, hanem közösen idézitek elő őket: például az elindulásról már jó előre szólsz neki, elmondod, most mit csinálsz, hogyan készülsz fel, „bevonod” őt is a készülődésbe, pl. ő veheti elő a cipőjét, megpróbálhatja felhúzni, felveheti a sapkáját stb. Így kicsit hosszabb lesz az elindulás, viszont játékosabb és kevésbé feszültségekkel teli.
Sz. Szilvia
2011. február 25. péntekKedves Ági!
Milyen igazad van, eddig elmulasztottam így csinálni:-( Nagyon örülök a tanácsodnak, köszönöm szépen! Szilvi
Zsuzsi
2010. november 05. péntekKedves Ági!
Sok hasznosat olvastam itt nálad.Tanácstalanságomban néztem meg itt a témát.18 hónapos kisfiam először csak engem harapott meg ha valami nem a kedve szerint történt.Ilyenkor a vállamba,karomba harapott.Ha éppen főztem akkor a combomba.Mindig elmagyaráztam neki,hogy ez anyának fáj,nem szabad.Utána ő jött a lábamra mutatott és kérdezte : „fá?” De ugyan úgy harapott.És mostanában a játszótéren a gyerekeket is megharapja,már 2x olyan csúnya,kék harapás nyomot hagyott más gyerek karján.Úgy érzem,hogy tudja,hogy az fáj a másiknak mégis csinálja.
A másik amit mostanában csinál,hogy nagyon rugdos a pelenkázás közben.Ott is elmondtam ,hogy nem szabad,mert anyának nagyon fáj,ha megrúgja a cicit- ezt egyébként mondja is „cici fá?” és közben rúg- szóval minél jobban magyarázom neki olyan ,mintha annál tudatosabban az ellenkezőjét cselekszi.Próbálok higgadt maradni és nem foglalkozni a dologgal,hátha elhagyja majd,de napról napra nehezebb őt pelenkázni,mert olyan mintha ez neki egy nagyon jó játék lenne. 🙂
Segítő válaszod köszönöm! Zsuzsi
Válasz: Már tudja, érti, hogy fáj, de az indulatait még nem tudja másként levezetni. Ilyen kicsi korban bármilyen nevelési folyamat hetekig tart, nem érti meg egyetlen elmondásból, mit kell tennie. Az, hogy már érti, hogy fáj, azt jelenti, hogy hamarosan javulni fog a helyzet, addig is legyél kitartó, mindig mondd el neki, beszéld meg vele és tudatosítsd benne az érzelmeit („most dühös vagy, mert…”) és, hogy mit kéne csinálnia („simogasd meg a kisfiút, kérj tőle bocsánatot”)
Balázs
2010. szeptember 18. szombatKedves Ági!
Kérdésem lenne a verekedős problémával kapcsolatban. Az a gondunk, hogy kisfiúnk, aki most lesz 2 éves, a játszótéren minden előzmény nélkül odacsap gyerekeknek, vagy megszorongatja az orcájukat. Ez a probléma előjött már egy pár hónappal ezelőtt, tartott egy ideig, jött egy kis szünet, majd most 1 hete ismét visszatért. Nem birtoklási vágy miatt esik neki másoknak, hanem csak úgy spontán odamegy, fejbe csapja, rosszabb esetben belemar. Lát maga előtt egy buksit, és odavág. Vagy néha már öt méterről odafut valakihez és nekikezd. A legváratlanabb helyzetekben.1 órát játszik mondjuk a homokozóban, aztán hipp-hopp, rohanhatok leszedni egy másik lurkóról. Első esetben próbáltuk elmondani neki, hogy a babákat simogatjuk, puszit adunk nekik, kedvesen, aranyosan bánunk velük. Idővel már csak 5-ből 1-szer markolt az arcukba, és négyszer kedves volt. Majd jött egy kb. 1 hónapos időszak, amikor eszébe sem jutott bántani őket. Most ismét visszatért, van, amikor 2 percet sem vagyunk a játszótéren és már akcióba is lép. Pontosan tudja, hogy mit tesz, el is mondja, mert szépen beszél, de leszoktatni róla nem sikerül. Mondjuk neki, hogy kérjen bocsánatot. Ekkor néha puszit ad, néha megöleli őket (sokszor túl erősen is teszi). Tegnaptól már büntetünk is, azaz ha bánt valakit, akkor azonnal megyünk haza a játszótérről. Teljesen tisztában van vele, hogy most azért megyünk haza, mert ő bántott egy kisfiút. Persze nem tudjuk, hogy célra vezető-e az ötlet, de már nem tudunk mit tenni.
A problémát „tetézi”, hogy november végén érkezik a kistestvére, és előre aggódunk, hogy hogyan bánik majd vele.
Örülnénk, ha megosztanád velünk a gondolatodat a gyermekünkről (aki egy (bár elfogultak vagyunk) nagyon okos kisfiú) és elmondanád tanácsaidat. Esetleg forduljunk szakemberhez még a testvérke érkezése előtt?
Köszönettel
Balázs
Válasz: Egyáltalán nem jó megoldás ilyenkor hazamenni, bár úgy látszik, ő még nem érti az összefüggést, és ez nem is igazán büntetés neki. A jó stratégia az, ha ilyenkor megmondod, hogy butaságot csinált, de nem csinálsz nagy ügyet az egészből, mert ha azt látja ilyenkor nagy figyelmet kap, akkor jobban fogja csinálni. Az ok egyébként egyszerű: ebben a korban a gyerekek még nem játszanak együtt, hanem egymás mellett, a többieket még nem társként, hanem játékként kezelik, és sajnos úgy is bánnak velük.
A testvér ebből a szempontból más, mint az egykorú gyerekek, mert ő mindig ott lesz, megtanulja, hogy ő kicsi, vigyázni kell rá stb.
Gabó
2010. augusztus 22. vasárnapKedves Ági!
Nem pont ez a problémám, mint amiről itt szó esik, de nem találtam rá még máshol segítséget.
Kisfiam 10 hónapos, most nőnek a kis fogai. Eddig nagyon örültünk neki, már alul és felül is van 3-3.
A gondom most adódott, hogy szoptatáskor, úgy érzem, a kis fogai addig karistolják a cicimet, hogy 4 nap alatt már az egyik begennyesedett, a másik kicsit már vérzik is. Borzasztóan fáj, fel van hasadva a bőröm a fogai helyén, be van duzzadva, égő vörös és mivel viszonylag hamar újra sorra kerül, nincs ideje begyógyulni.
Szóval nem szándékosan harap ő, csak úgy tűnik, nem jól szopik, és szinte rágja, csócsálja a cicimet.
Próbáltam Bepantent, Garmastant, anyatejet rákenni, de nincs idő, hogy begyógyuljon. Mivel fáj a kis foga, gyakorlatilag anyatejen él, néha elfogad egy kis gyümölcsöt, a 7 gabonás pehellyel, de kiváltani még nem tudtam egy étkezést sem. Volt hogy hetekig csak szopizott. Nem is zavar már ez, elfogadtam, hogy amíg nő a foga, csak szopizni akar, de most meglehetősen tanácstalan vagyok, mi lesz így? Este 2x kel, szopizva alszik vissza….
Rászólni nem látom értelmét, mert mindig csak megijed, néha még sír is,pedig finoman szólok . Este meg csak felébreszteném a félálmából, ha rászólogatnék. Azt gondolom, nem érti, mi a gond, hiszen nem szándékosan csinálja.
(A mellbimbóvédőt is próbáltam, na, arra tényleg ráharapott, nem tud vele szopizni… Biztos a játékcumijára emlékeztette, amit valóban rágcsálni szoktam odaadni neki, ha nagyon kínlódik… már látom, ez hiba volt..)
Próbáltam lefejni a tejet, azt pohárból ügyesen meg is itta, bár csodálkozott. De az sem teljes megoldás, mert csak szopizva tud elaludni napközben és este is…:( Vagy itt az idő, hogy megtanuljon egyedül elaludni?
Nem így gondoltam…
Van valami áthidaló megoldásod? Én nagyon szerettem szoptatni…
De már félek, mi lesz este, és holnap…
Nagyon várom a tanácsod.
Köszönöm én is a sok tanácsot, szeretem olvasgatni.
Tisztelettel:
Gabi
Válasz: Szerintem itt az idő, hogy megtanuljon egyedül elaludni. Emellett persze maradhat a szopi is, de csak az a megoldás létezik, hogy mindig rászólsz, finoman elveszed tőle, aztán visszaadod, míg a sokadik alkalomnál megérti, mi a baj és mit kell másként csinálnia.
Z. Szilvi
2010. június 14. hétfőSzia Ági!
Ismét a tanácsodat szeretném kérni, két kérdésem lenne.
1. Kisfiam 11 hónapos, már több mint egy hónapja harap,és néhány napja csípked is általában csak engem, de én már kék zöld foltos vagyok. (ez most nyáron még kellemetlenebb) Próbálkoztam azzal, hogy folyamatosan mondtam neki hogy nemszabad, ne, ez fáj semmi hatása. Volt amikor finoman én is visszaharaptam, de rettenetesen elkezdett sírni pár másodpercig és utánna egy újjabb hatalmas harapást kaptam. Büntetésként betettem a járókába, de azért egyébként is állandóan elkezd sírni, ez sem volt hatásos. Ha hangosabban rászolunk bármiért kinevet minket. Mit tudok még ezekután tenni, hogy abbahagyja?
2. A másik kérdésem az volna, hogy a fiókam meglehetősen aktív. Megpróbáltam napirendet kialakítani, ami többé- kevésbé működik is. Meglehetősen kevés az alvásigénye, napközben a két alvása összesen maximum 2 óra és egyébként folyamatosan vele kell lenni. Nem hajlandó egy játékkal sem játszani max 1 percet (ez nem tulzás) megrágja eldobja és megy tovább. Próbáltam labdázni vele de rám sem figyel. Tapsolás néha megy, de ha kérem akkor nem csinálja és nem is utánozza, az integetést sem érdekli, csak az ajtócsapkodás, fiókrángatás és hogy minden vackot a szájába vegyen. Nem tudok tőle a mosdóig sem elmenni, főzésről pedig már nem is álmodok. Mit tegyek hogyan próbáljam rászoktatni valamilyen játékra, vagy próbálkozzak a gekko-val? Már borzasztóan kimerültnek érzem magam. Előre is köszönöm válaszodat!
Válasz:1. Ezt az időszakot kinövik a babák, egyik napról a másikra nem tudod leszoktatni. Az egyetlen, amit tehetsz, ha távol tartod magad ezektől a helyzetektől, illetve megfigyeled, mikor csinálja (általában akkor, amikor fáradtak, frusztráltak, mert pl. még játszott volna, te meg felvetted) és csökkented ezen helyzetek számát. Ha mégis megesik, akkor azonnal tedd le és mondd neki, hogy „nem szabad”. És hagyd ott. Ennyi. Igen, ezért lehet, hogy hisztizni fog. De ha mindig ezt csinálod, akkor megérti, mit nem szabad.
2. Ebben a korban 2×1-1,5 órát szoktak aludni a babák, tehát ez nem kevés. Ne akard szórakoztatni. Legyen biztonságos a lakás, hogy ne kelljen mindig utána lenni, egy szobát leválaszthatsz babaráccsal, hogy ne tudjon mindenhova eljutni, amikor te nem tudsz vele lenni. Egyébként meg végezd a dolgodat. Ha mindig vele vagy, akkor ezt szokja meg és nem tanul meg önállóan játszani. Ebben a korban bármi jobban érdekli őket, mint a játékok. Én egy csomó dobozt meg kosarat telepakoltam háztartási cuccokkal és volt belőle a szobában 2-3 mindig elől, amit pakolhatott. Amit nem akartam, hogy elérjék, feltettem, a fiókokon gyerekzár. Néhányat meghagytam nekik, hogy fel tudják fedezni. Ne legyél ott vele és ha utánadmegy, akkor kösd le a figyelmét a konyhában, fürdőszobában, adj neki lábast, edényeket és ha megunja, akkor is ragaszkodj ahhoz, hogy te most főzöl.
Meli
2010. május 21. péntekKedves Ági!
Az én kisfiam közel egy éves, de korábban is sokszor harapott. De kb most jött el az a „pillanat”, amikor már nagyon nem bírom. A cicit nem harapja (mint a bátyja anno), mert elvettem tőle, ha harapott és arról leszokott. Viszont most ahányszor hozzám bújik, hozzámér, mindig belém harap. Sokszor ráförmedek, vagy felszisszenek, vagy eltolom magamtól vagy nem engedem közel. Ez kegyetlenül hangzik, de tényleg már elegem van. Már jár, odatipeg, belekapaszkodik a lábamba és harap (vagy hátulról, mikor pl főzök). Odabújik az oldalamhoz és harap. Felveszem a vállamra és harap. Harap az államba. A kezemet is végigharapta már. És nem csak odaharap, hanem nem is engedi ki a fogai közül a bőröm, hanem tépi. Én arra tippelek, hogy a foga jön (ill. kicsit beteg is) és a fájdalom miatt harap. Nem úgy tűnik nekem, hogy higgadt szóval tudnék rá hatni. A másik „rossz szokása”, hogy ha viszem a kezemben, akkor a hajamba kapaszkodik és persze megszabadít néhány hajszáltól, míg valahogy kiszabadítom magam.
Vannak napok, mikor nagyon durván történnek ezek a dolgok, és van, amikor nem annyira. Mit tegyek?
Válasz: A jó megoldás az, ha ilyenkor türelmesen, határozottan rászólsz és beteszed a kiságyba (vagy járókába) Mindig minden esetben ugyanúgy és azonnal. Ebből megtanulja, hogy ezt nem szabad csinálnia és hogy összefüggés van a „büntetés” és a cselekedet között.
Keresztesi Réka
2009. szeptember 13. vasárnapKedves Ági!
Nekem egy olyan problémám lenne, hogy a kislányom most 2 éves és az a legujabb neki hogy kihuzza a saját haját és utána beveszi a szájába. Ez nyugtatja meg és nem tudom mit tudnék ezzel kezdeni, hiába magyarázom el neki szépen, hogy ezt nem lehet, ugyanugy csinálja. Tanácsot eddig senki nem tudott adni nekem ezzel kapcsolatban mert még senki nem hallott ilyenről, de azon a helyen már kezd kopaszodni és ez miatt is aggodom.
Remélem tudd nekem valami tanácsot adni ezzel kapcsolatban..
Válasz: A magyarázat itt mit sem segít, mert még nem érti meg, illetve ha meg is érti, az indulatait nem tudja másként kezelni, mint a maga által választott módon. Sok gyerek tekergeti pl. a haját megnyugváshoz. Ezen csak úgy tudsz segíteni, ha megtanítod neki, hogyan nyugtathatja meg magát másként. Ez szükségszerűen azzal jár, hogy a hajtépkedést megakadályozod (pl. kis kendőt vagy sapkát adsz a fejére azokban a helyzetekben, amikor tépkedni szokta vagy összefogod a haját) és ilyenkor adsz neki valami mást (pl. plüssállatot), amit gyömöszölhet helyette. Még az is segíthet, ha valami hasonlót kap, pl. egy hajasbabát és azt tépkedi. Ha hosszú a haja, segíthet az is, ha levágod, tudom lányoknál nem olyan szép a rövid haj, de az a néhány hét, amíg rövid neki, segíthet abban, hogy azalatt teljesen elfelejtse ezt a szokást és megerősödjön a haja ott, ahol kitépkedte)
Gergő
2009. szeptember 10. csütörtökSzia Ági! Az én kisfiam 19 hónapos de még mindig nem tudtam leszoktatni a harapásról.1-2 hónapja olvastam ezt a cikkedet megpróbáltam alkalmazni, de még sajnos nincs eredménye, még mindig megharapja a gyerekeket.A kisfiam akkor szokot beléjük harapni hogyha nem adják oda a játékot neki vagy hogyha elveszi a játékukat.Kérlek segitsél hogy mit tehetnék?Előre is köszönöm.Hajni
Válasz: Ebben a korban az énhatárok felfedezésének részeként a kicsik erőteljesen védik a játékaikat, illetve szeretnének mindent megszerezni maguknak és ez az ösztön nagyon erős bennük. A harapás ősi ösztön, általában olyan esetekben jön elő, amikor tehetetlenek vagyunk a másikkal szemben, védekezésként (a felnőtteknél is ilyenkor jelentkezik). Ő valószínűleg megtanulta azt, hogy ezzel tudja sokkolni a másik gyereket és megszerezni amit akar, ezért mindig ezt veszi elő. A megoldás az lehet, ha figyeled a gyereket és megpróbálod a megvalósítás előtti pillanatot elkapni (mondjuk, amikor már próbálja elvenni a másik gyerektől a játékot) és ilyenkor megmutatni neki, mit kéne most tennie (pl. elkérni a játékot, vagy megsimogatni a másik gyereket), a lényeg, hogy mindig ugyanazt a módszert mutasd, hogy azt tanulja meg a harapás helyett, kvázi helyettesítve a harapást.
Dalma
2009. augusztus 07. péntekKedves Ági,
A fiam 16 hónapos lesz. A problémám az, hogy az étkesésnél ha már nem éhes, akkor a tányért és a kaját a földre dobja. Ilyenkor mit lehet tenni? Próbálom elmagyarázni, hogy az ételt nem szabad a földredobni, és azonnal elveszem a tányért, hogy ha az még az asztalon van, mondván, hogy akkor már biztos nem éhes.
A másik dolog a konnektorba nyúlkálás. Otthon nem nagyon van látható helyen, ezért nem okoz nagy gondot, de ha vendégségbe megyünk, akkor hiába mondjuk, hogy nem szabad mert veszélyes, nagyon érdekli mindig. Hogy lehet erről leszoktatni?
Köszönöm,
Dalma
Válasz: Minden gyerek csinálja ezt egy darabig, így tanulják meg a tárgyállandóságot (azaz azt, hogy ha valamit nem látnak, akkor az attól még létezik). A tapasztalat az, hogy minél nagyobb műsort csinálsz belőle, annál inkább élvezni fogja és újra meg újra teszteli, hogyan reagálsz rá. Ezért a legjobb taktika, ha egy szó nélkül felveszed a tányért és kiveszed a gyereket a székből, a tányért pedig a szeme láttára tedd be a mosogatóba. Ha nincs benne semmi élvezetes, akkor hamarabb leszokik róla. A másik oka, hogy sok gyerek ebben a korban már nem szeret a székben bekötve ülni, a fiam se szerette és mindig dobálta a tányért, mert nem bírt egyhelyben ülni, dühös volt és ezért dobálózott. Ekkor kapott kisszéket, kisasztalt és bekötés nélkül maga ehetett: soha többé nem dobálta le a tányért 🙂
Konnektor: ez is olyan dolog, ami pár hétig érdekes, utána pedig nem. ŐK nagyon csökönyösen tudnak ragaszkodni hozzá, hogy ha valami tetszik, akkor azt meg kell nézni mindenáron. Minden alkalommal ijessz rá egy kicsit, mondd el pár szóban, hogy ez veszélyes és tereld el a figyelmét, ennyi amit tehetsz, a többit bízd az időre.
B.CS.Dorottya
2009. augusztus 05. szerdaKedves Ági!
Teljesen kétségbe estem most, mert a kisfiam végre jól aludt, sok-sok alvásprobléma után. Betettem a kiságyba, magára húzta a kis takarót és aludt. Most rájött, hogy hogy tud kimászni a kiságyból és nekifutásra kiugrik belőle!!!! 15 hónapos. Eddig még mindig ott voltam, de mostantól nem merem egyedül hagyni, mert ugye kitörheti a nyakát és semmi veszélyérzete. Még nem esett le sehonnan sem. Azóta az alvás is felfordult, amióta felfedezte ezt a képességét, teljes transzban van és nem akar aludni, este 1 órát kell ott lenni mellette, és vagy ötvenszer visszafektetni, mert ugye nem volt ahhoz hozzászokva, hogy valaki „őrzi”, míg el nem alszik, de egyedül meg nem merem hagyni. Ez nekem nagyon nagy időkiesés, ez alatt az egy óra alatt végre tudnék dolgozni és nem szeretném őt őrizni, de nem is merem egyedül hagyni, nehogy baj érje, mert egyáltalán nincs veszélyérzete. Nem beszélve arról, hogy ő napközben is még kétszer alszik, most akkor is üljek ott fél-fél órát mellette, míg el nem alszik, hogy nehogy kiugorjon a kiságyból? Kérlek, adj mindenre tanácsot, amit írtam, már a múltkor nagyon nagyot segítettél. Köszönettel, Dorottya
Válasz: 2 dolgot tehetsz:
1. kiköltözteted a kiságyból heverőre
2. járókában altatod, mert abból nem tud kimászni
Így egyedül hagyhatod és nem kell aggódnod miatta.
Judit
2009. augusztus 04. keddKedves Ágnes!
Köszönöm a megerősítést! Viszont ha már felmerült a büntetés, hogy 2 éves korig az ok-okozati összefüggéseket nem érti, akkor mi a helyzet a jutalmazással? Mert nálunk például be szokott válni, hogy ha sétálni megyünk, és nem akar beülni a babakocsiba, akkor azt mondom neki, hogy ülj be szépen a babakocsiba, és ott kapsz fincsiséget, akkor szó nélkül egyedül bemászik, és várja a kekszét. És onnantól nincs is hiszti, indulhatunk sétálni. Megérti, hogy ha jól csinálja, amit kérünk tőle, akkor jutalmat kap? Vagy hogyan gondolhatja ezt a kisfiam? Nagyon kíváncsi lennék. Köszönöm!
Judit
Válasz: A közvetlen jutalom más, ha belegondolsz, még az állatok is megértik, hogy ha jól viselkedik, akkor kap egy kockacukrot (már bocs a hasonlatért). A büntetés az egészen más, mert ott egy jövőbeni dolgot kellene megérteni („ha tovább csinálod, rá fogok ütni a kezedre”) vagy egy múltbéli eseményt visszaidézni („legutóbb anya rááütött a kezemre, ezért nem csinálom”), ráadásul nekik még nem túl jó a hosszútávú memóriájuk, néhány hét csak legfeljebb.
Kovácsné Fehér Ágnes
2009. augusztus 04. keddSziasztok!
Nálunk is elő szokott fordulni hogy, ha haragszik, nem sikerül neki valami rám üt, sőt még a saját haját is meghuzgálja. De én nem reagálom túl a helyzetet. Ági
Linda
2009. augusztus 03. hétfőSzia!
Nagyon jó cikk, „kicsit” megnyugatató 😀
Az én kisfiam egy éves és nagyon agresszív, dühös, akaratos. Ha valamit nem szabad, akkor először csíp, harap, csapkod, ha nem éri el az embert, akkor pedig a fejét veri bele valamibe. És persze közben kiabál teli torokból. Nem tudom, honnan veszi ezt a viselkedésmintát, mert egy 8 éves bátyja van, aki nagyon jó testvér, soha nem üti meg, nem harap, csíp és csap vissza neki, végtelen a türelme… 😀
Tudok ezen a viselkedésen hatékonyan változtatni?
A másik dolog pedig az alvás… Egy éves korban még jó, ha kétszer alszik naponta a baba? A mi napirendünk így néz ki nagyvonalakban:
6.30. : ébredés, utána reggeli, játék.
9.00. : tízórai.
9.30. – 11.00 (11.30.) : alvás.
12.00. : ebéd.
14.00(15.00): alvás (mikor mennyit játszik és fárad el), az alvás időtartama ilyenkor délután fél-1 óra csak.
17.00. -séta (nagy a meleg, előbb nem nagyon viszem ki)
19.00. fürdés, vacsora. Közben van egy uzsi, de az igény szerinti időpontban.
Elaludni 20.00-21.00 óra körül szokott.
Éjszaka egyszer felébred pici dajkálásra 😀 Az nekem nem gond.
Gondoltam rá, hogy kitolom az esti fektetést, hátha akkor reggel később kel fel és elég lesz egy déli nagy alvás, de nem sikerült. Először is pokol lett a délutánunk, másodszor pedig ugyanúgy felkelt reggel korán, de mivel kevesebbet aludt, nyűgös volt a délelőtti alvásig.
Mit gondolsz Ági, változtassak valamin? Van nekem valami jótanácsod?
Köszönöm, Linda
Válasz: Az első kérdésedhez: sok mindent nem tudsz ezzel tenni, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem szólsz rá, hanem türelmes és higgadt maradsz.
Az nem gond, ha még 2x alszik, ha már csak 1x akar azt tudni fogod, mert később akar majd elaludni délelőtt.
Judit
2009. augusztus 01. szombatKedves Ágnes!
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleményed arról, hogy ha harap a baba, akkor visszaharapunk? Az én kisfiam is szokott harapdálni, olyankor mondogatom neki, hogy nem szabad, mert anyának fáj, de még sose jutott eszembe, hogy visszaharapjak, pedig sokan ezt találják csak célravezetőnek. Persze biztos nem úgy harapnak vissza, hogy nagyon fájjon, de azért mégiscsak az jut eszembe, hogy ezzel ugyanazt teszem, amit neki tiltok, és így milyen példát mutatok neki? Én terelek, ha úgy érzem, hogy céltalan a „mondókám”, és mindig beválik. Ha pedig ütöget, akkor finoman megfogom a kezét, és mondom, hogy simogasd meg anyát, mert az sokkal jobb, és én is simogatom őt. Persze még csak másfél éves, könnyű terelni, mert minden érdekli, nem tudom mi lesz később, de bízom benne, hogy találok majd megfelelő megoldást. Ha mégse, majd megkérdezlek, mert itt mindig találok megoldást a dolgainkra. 🙂 Előre is köszönöm a választ!
Judit
Válasz: Ez butaság. Ha harap a baba és te visszaharapsz, abból ő nem ért meg semmit, ráadásul pont azt a viselkedést mutatod neki, amit nem szeretnél. A baba az ok-okozati összefüggéseket (büntetés) 2 éves korig egyáltalán nem érti meg, viszont utánzás révén tanul, ha tehát azt mutatod neki, ami az elvárt viselkedés, akkor azt utánad fogja csinálni (pl. higgadt maradsz, ha dühös vagy stb.)
Viki
2009. július 31. péntekSziasztok!
Nálunk ez vicces dolog a rágás, harapás, mert inkább rágná az újunkat mint harapná, de mi azt mondjuk neki mindíg, hogy nino-nino-nino jön a mentőautó és be kell kötni anya kezét, de ezt nem csak erre használjuk, hanem minden veszélyes dolgora. vigyorog rajta, de tudja hogy nem szabad , ja 10 hónapos a kis drágánk. Ma én is visszharaptam az újjára és nagyon meglepődött, rám nézett és azt mondta a szemeivel, hogy na ez most mi volt, hé ez fáj 🙂
Emoke
2009. július 28. keddSziasztok,
Lassan leszoknak minden dacos kitoresrol, de a higgadsag a lenyeg.
Kislanyom is harapott egy ideig, es mikor mondtam neki, hogy faj ez nekem, akkor o is kacagva meg egyszer belem harapott.
En visszaharaptam (termeszetesen nem olyan erossen mint o), es akkor fogta fel, hogy mit is jelent az, hogy anyanak faj. Azota tobbe nem harapott meg :)))
szasz erika
2009. július 25. szombatSziasztok!
Az en kisbabam 13 honapos es mi is ebben a cipoben jarunk,hogy szorakozasbol es nagyon sokszor szeretebol harapdalja az arcomat.En ahogy eszrevettem amikor azt mondom ,hogy anyanak faj akkor mosolyogva tovabb folytatja.Mit tegyek annak erdekeben ,hogy errol leszoktassam?……
Tovabba koszonom naked Agi a sok hasznos tanacsot.
Mónika
2009. július 22. szerdaKedves Ági!
Nagyon hasznos volt számomra ez a cikk,köszönöm!
Kata
2009. július 22. szerdaKedves Ági!
Nálunk a kislányom (20 hónapos) saját magának okoz fájdalmat, ha dühös vagy ha rászólok valamiért! Régebben a fejét ütötte a szőnyeghez ezt szépen kinőtte, de mostanában megint elkezdődött nála valami dacosság. Most a kezét, karját harapja. A napokban képes volt a forró sütőhöz nyomni az ujjait mérgében. Tudom, hogy nem lenne szabad erre nagyon reagálni, de ettől már én is megijedtem…Nem tudom, hogy most egy fejlődési ugráson megy-e keresztül, mert a cumit is állandóan akarja, amit csak alváshoz használtunk…Van valami ötleted miért lehet ez?
barbi
2009. július 22. szerdaKedves Ági! Nagyon szeretem a blogodat!
Már sokan írták előttem, hogy aktuálisak a cikkeid. Mi is éppen ott tartunk, hogy felfedezte a hajamat. Apja orrát szokta „bántani”, meg az ujjaira harap rá, mint egy kis bulldog, de mindketten nagyon kacagnak rajta. :-))
Ildikó
2009. július 22. szerdaVégre, hasznos tanácsok is vannak a baba harapással kapcsolatban. Az én kislányom 15 hónapos és nagyon szeret harapni, ha valami nem úgy történik ahogy ő szeretné. Próbáltam már többféle viselkedést…
Nála sajnos az is a baj, hogy ha valamit megpróbál csinálni, most legújabb a cipő felhúzás, s ha pl ilyen esetben nem sikerül, akkor rögtön visít, felkapja a vizet, néha sír is, de nagyon sokszor saját magát harapja meg. Na ilyenkor hogy reagáljon rá az anyuka???
Eddig semmi sem segített, próbáltam higgadtan, elmondani neki, tudatosítani az érzelmét, aztán megmutatni a megoldást, csináljuk együtt alapon…
Más is szenved ezzel, vagy csak az én lányom ilyen türelmetlen magával szemben?
Rita
2009. július 22. szerdaSziasztok!
Az én kisfiam is ezeket műveli mostanában, de a „legjobb” az volt amikor 5 hónaposan 2 foggal a szájában ráharapott a cicire, és amikor mondtam neki, hogy fáj, nem szabad, összeszorított „fogsorral” vigyorgott rám….De kitartás, tényleg hamar elhagyta! :o) Rita