SOS! Mar a baba!

A néhány hónapos babák már lelkesen huzigálják a felnőttek haját, és olykor az arcukba is belekapnak, de ez inkább még csak véletlen, mint szándékos mozdulat. 6-7 hónapos kor után azonban megszaporodhatnak azok az esetek, amikor a baba az arcodba kap, húzza a hajadat, vagy akár harap, és mintha még élvezné is… Miért lehet ez? Mit lehet tenni?

Nagyjából 6 hónapos korig a baba nincs tudatában annak, hogy hol végződik ő és hol kezdődik anya. Ekkor kezdi el felfedezni a saját testhatárait. Ezt azonban a gyakorlatban is ki kell próbálnia: amikor felveszed, kezdetben még csak véletlenszerűen nyúl az arcod felé, majd egyre tudatosabban csinálja – az érintés útján és az arra kapott reakciók révén tapasztalja ki, meddig terjed ő maga és hol kezdődik a másik ember.

Ennek az időszaknak a sajátossága, hogy megtapogatja az arcodat, megmarkolja a hajadat, olykor meg is harap. Még nem tudja, mit okoz ezzel, csupán próbálgatja a lehetőségeit. Szintén gyakori jelenség, hogy etetéskor megszerzi a kanalat és meg akarja etetni anyát, ezzel adja jelét annak, hogy már tudja, anya és ő két külön személy.

Segíthetjük őt ebben a folyamatban sok ölbéli játékkal, dögönyözéssel, tornásztatással, ami segít neki felfedezni a saját testrészeit és kialakítani a testképét. Nagyjából 8 hónapos korra már tisztában van vele, melyik „alkatrésze” kihez tartozik és el tudja különíteni magát anyától és más emberektől. Megkezdődik a szeparáció időszaka, amelynek első félreismerhetetlen jele, hogy a kicsi elkezd megijedni az idegenektől. Eddig ugyanis, ha valaki mosolyogva közelített felé, a baba barátságosan visszamosolygott, hiszen nem volt még tudatában annak, hogy anya ilyenkor nincs vele. Most viszont megrémül attól, hogy anya és ő két különálló személy és ez az idegenektől való félelemben nyilvánulhat meg.

Mit lehet tenni, ha mar (harap, megkopaszt stb.) a baba?

Amellett, hogy a csecsemő ilyenkor tanulja meg azt, hogy ő kicsoda, azt is meg lehet mutatni neki, hogyan kell másokhoz nyúlni. Amikor erőteljes mozdulatokkal nyúl feléd, fogd meg a kezét finoman, segíts ellazítani az ujjait és finoman simítsd végig a kezével az arcodat, mondd hozzá, hogy „simi, simi”, ebből, ha újra meg újra találkozik vele, megérti, hogy mit kéne tennie.

10 hónapos kor után a marás, csípés, harapás visszatérhet, ám ekkor már nem a testhatárok kitapasztalásáról van szó, hanem arról, hogy a baba feszült, nem tudja levezetni az indulatait, és a dühét ilyen módon nyilvánítja ki. A harapás általában akkor jelentkezik, ha szorult helyzetben érzi magát, amikor úgy érzi nem tud szabadulni egy helyzetből (pl. mert nem tud valamit elérni, megcsinálni, vagy te tiltottál meg neki valamit). Ritkán az is előfordul, hogy a kicsi mások figyelmét próbálja felhívni magára azzal, hogy beléjük harap, mert azt tapasztalta, hogy ilyenkor figyelnek a leginkább oda rá.

Ilyenkor azzal tudod rávezetni az indulatkezelés helyes módjaira, ha leteszed, és határozottan rászólsz, hogy „Nem szabad”. Ha nem kap kiemelt figyelmet az eset, ha nem túl hangos, túl erőteljes a reakciód, akkor idővel elhagyja majd ezt a szokását, mert rájön, hogy ezzel nem tud plusz figyelmet szerezni magának és az indulatkezelés más módjai felé fordul. 1 éves kor után már azt is el lehet neki mondani, hogy „fáj”, de nem kell hosszasan magyarázni még neki ennek a jelentését, ezt még nem érti meg igazán, csak azt látja, hogy csinált valamit, ami anyából hosszas prédikációt váltott ki 🙂 Ezért aztán legközelebb is kipróbálja majd, mi történik hasonló helyzetben, „vajon anya megint magyaráz majd, vagy sem?” Ne feledd: ebben az életkorban a kevesebb több.

Bizonytalanság és kérdések helyett: magabiztos babanevelés! Tudj meg többet a babádról és a legjobb módszerekről itt! >>