Mit tanul meg a magzat az anyaméhben?

Sokan nem tudják, hogy a tanulás nem a születés után kezdődik: a magzat már az anyaméhben számtalan dolgot tapasztal és tanul, ami később is meghatározza az életét és a viselkedését. Ha ismerjük ezeket a dolgokat, megkönnyíthetjük az ő életét és a sajátunkat is.

A magzat fejlődésével párhuzamosan fejlődnek ki az érzékszervei is:

ÉRINTÉS

Már a terhesség első harmadában képes a baba a bőrérzékelésre és mivel ez az első „érzékszerve”, az anyaméhből kikerülve is ez lesz az, ami a legfejlettebb, azaz ezen keresztül kommunikál a legkönnyebben, testközelséggel, simogatással lehet a legkönnyebben megnyugtatni, hiszen ez hasonlít számára leginkább az anyaméhben átélt paradicsomi állapotra.

Az érintés már a magzati korban is gyakorolható dolog: ultrahangos vizsgálatok kimutatták, hogy ha a kismama a kezét a hasára helyezi, a magzat közelebb húzódik ahhoz a ponthoz, ahol az anya keze van.

ÍZÉSZLELÉS, SZAGLÁS

A baba a köldökzsinóron keresztül mindenből részesül, amit megeszel, az ételek aromájából is. Az ízészlelés nagyon hamar megjelenik a terhesség során (és vele párhuzamosan a szaglás is), már a 12. héten olyan ízlelőbimbókkal rendelkezik a baba, mint a felnőttek, a 14. héttől pedig már a magzatvizet is kóstolgatja, a későbbi ízlését a saját táplálkozásoddal képes vagy befolyásolni.

Egy kísérletben például a terhes nők egy csoportja minden nap répalevet ivott 3 hónapon át, míg a másik csoport nem ivott répalevet csak vizet. A répalevet rendszeresen fogyasztó anyák gyermekei csecsemőkorukban sokkal szívesebben fogadták el a répát és sokkal többet ettek belőle. Egy francia kísérletben az anyák ánizsos édesgyökérrel ízesített ételeket ettek és míg a legtöbb baba az ánizs erős ízét nem kedveli, addig az ő gyermekeik szívesen elfogadták.

Tehát már a várandósság alatt érdemes odafigyelni arra, hogy minél változatosabban és sokoldalúbban étkezz, ami nemcsak egészségügyi okokból fontos, hanem azért is, mert így a babád megszületése után nyitottabb lesz az új ízek iránt, míg ha te is válogatós vagy, mindig hasonló ételeket eszel, a babád is hasonló szokásokat fog követni.

Ennek kapcsán fontos kitérni a terhesség alatti fogyókúra kérdéskörére is. Sokan, félve attól, hogy túl sokat híznak a várandósság alatt, időszakosan koplalnak vagy állandó kalóriamegvonásban élnek.

A folyamatos kalóriamegvonás a magzat számára azzal az üzenettel bír, hogy a világban szűkösség van és bár a szervezet okos, mert ha valamilyen ásványi anyagból keveset viszel be a szervezetedbe a fejlődő magzat akkor is elveszi magának a növekedéshez szükséges „adagot”, a megvonásnak komoly következményei lehetnek az anya és a magzat számára is.

Jó példa erre a kalcium esete: ha az anya a táplálékával kevés kalciumot visz be, a szervezet a magzat fejlődéséhez szükséges kalciumot az anya csontjaiból és fogazatából vonja ki. Ez később az anya számára romló fogakat és csontritkulást jelent majd, a baba viszont normális módon fejlődik. Azonban fontos tudni, hogy a hiányt stresszként éli meg a magzat, a szervezete arra rendezkedik be, hogy a világban szűkösség van. Ha a megszületése után minden tápanyagot és ételt megkap és bőség veszi körül, erre ellentmondásosan reagálhat: elkezd túl sokat vagy túl mohón enni, valamint ha kevés az élelem, a tápanyagokat a legfontosabb szerv az agy kapja meg, míg a többi szervtől, mint a szív és a máj megvonja azokat. Ebben a kritikus fejlődési szakaszban a tápanyagmegvonás ellenére a magzat képes életben maradni, azonban azok a szervek amik a magzati korban kevesebb tápanyaghoz jutottak, érzékenyebbé válnak a betegségekre.

Éppen ezért nem szabad huzamosabb ideig egyoldalúan táplálkozni vagy koplalni a várandósság során, fontos az egészséges, változatos, tápanyagokban és ízekben gazdag étrend, így a baba és az anya is mindent megkap, amire a szervezetének szüksége van. Természetesen, ha terhességi cukorbetegség vagy más probléma miatt diétát kell tartania az anyának, az nem káros a baba számára, hiszen itt nem koplalásról van szó, hanem tervezett és a megfelelő tápanyagokat tartalmazó étrendről.

HALLÁS

A fül nagyon hamar működésbe lép, már a megtermékenyítés után 1 héttel megjelennek az első fülkezdemények, amikor az embrió még mindössze 0,9 mm méretű. A fül már a szív működése előtt megjelenik azonban csak a 14. héttől kezd el hallani vele a baba, a 22. héten pedig már képes megkülönböztetni egymástól a különféle hangokat.

Bár a külvilágból érkező hangokat csak tompán hallja a magzat, az anya hangját felerősítve, hiszen a hangképzés során keletkező rezgéseket is átveszi. Számos kísérlet bizonyította, hogy a magzatok emlékeznek a méhen belül hallott hangokra:
– az egyikben Dr. Seuss A macska – Le a kalappal című művéből olvastak fel az anyák minden nap, mindig ugyanazt a részt, a babák a születés után megnyugodtak, ha az adott részt hallották,
– a másikban Mozart Kis éji zenéjét hallgatták az anyák a várandósság alatt, itt a gyerekek még 1 éves korban is felismerték a zenét,
– egy harmadikban az anyák a kedvenc sorozatukat nézték minden nap, a baba születése után felismerte a főcímzenét, sőt meg is nyugodott a hallatán.

A babák emellett a körülöttük hallott nyelv hangsúlyozási szabályait is megtanulják. Egy kísérletben például bebizonyították, hogy a francia gyerekek sírása emelkedő végű, míg a németeké ereszkedő. A sírás nyelvhez való igazítása a túlélést szolgálja: ha a hangja igazodik az anya nyelvéhez a baba könnyebben „meg tudja értetni magát” a környezetével.
Felmerülhet a kérdés, vajon mi történik, ha az anya rendszeresen több nyelvet is használ. Ilyenkor a baba akkor is képes kiválasztani az anya eredeti anyanyelvét, ha azt csak a nap egy részében beszéli, illetve az akcentusa alapján is tájékozódik és az annak megfelelő hanglejtést használja.

LÁTÁS:

Utoljára a látás fejlődik ki. Bár a szemek hamar kifejlődnek, a 8. terhességi hét közepén összenőnek és csak a 28. hét környékén nyílnak ki újra. Ennek ellenére a fényeket már a 14. héttől érzékeli a baba. Mivel a fények csak tompán jutnak el hozzá, ezért az anyaméhből kikerülve gondot okoz a babának az erős fénymennyiség. Kimutatták például, hogy ha az újszülötteket égő lámpa mellett teljes világosságban altatták, sokkal mélyebben aludtak, mert „menekültek” a túlzott inger elől. Később természetesen hozzászokik a látásuk a külvilághoz, ez azonban csak nagyon lassan megy végbe. Az első hetekben csupán nagyjából 20 centis távolságra látnak a babák élesen, 3 hónapos korban is csak nagyjából 1-1,5 méteres távolságban látnak élesen, a két szem koordinációja és a térlátás pedig csak 1 éves kör környékére fejlődik ki.

Az érzékszerveken túl más is van, amit a baba az anyaméhben megtanul és ami a későbbiekben is megmutatkozik a viselkedésében:

1. Aktivitás

Az aktivitás szintje öröklött dolog és nagyban befolyásolja, hogy a várandósság alatt mennyire voltál aktív. A folyamatosan jövő-menő anyukák babái már születésükkor is éberebbek, aktívabbak és a későbbiekben is többet mozognak, mint akik naphosszat az irodában ültek vagy mondjuk veszélyeztetett terhesség miatt feküdni kényszerültek.

Az újszülöttek születésük után ráadásul követik az odabent megszokott napirendet és eszerint vannak ébren, illetve alszanak. Ha későn fekvő típus vagy, ne csodálkozz, ha a babád sem akar este 8-kor lefeküdni. Mivel azonban ő nem azt érzékeli, hogy te mikor fekszel le és kezdesz aludni, hanem a fizikai aktivitásodra reagál, ezért ha a várandósság alatt pl. egész nap az irodában ülsz, majd este elmész sportolni, elintézed a bevásárlást, jössz-mész stb. a baba megszületése után hasonló aktivitást mutathat: nappal nyugodtabb lesz és többet alszik, este felélénkül és aktívabb lehet. Ha a várandósság során későn fekszel, de a lefekvés előtti utolsó órákban fizikailag nem vagy aktív, a baba sem lesz az ebben a napszakban.

Természetesen ez a napirend a születés után a külvilág hatására változhat, azonban megfigyelhető, hogy vannak születésüktől fogva „pacsirta” (korán kelő és korán fekvő), valamint „bagoly” (későn fekvő és későn kelő) babák és ez a tulajdonság gyakran a felnőttkorra is megmarad. Bár képesek vagyunk később változtatni átmenetileg a szokásainkon (pl. az iskola vagy a munka miatt a bagoly-típus is képes átállni a korai kelésre), kimutatható, hogy a reggeli órákban a „baglyok” agytevékenysége korántsem olyan aktív, mint estefelé, míg a „pacsirták” reggel tudnak a legjobban teljesíteni, az esti órákban viszont sokkal kevésbé)

2. Stresszkezelés

A magzat már az anyaméhben sokat tanul arról, hogyan kezelje a stresszt. Sok kismama aggódik amiatt, hogy a stresszes életvitel, esetleg egy fájdalmas szakítás, konfliktusok vagy egy beteg családtag miatti aggódás, baleset, esetleg gyász milyen hatással van a magzatra. A baba valóban kap a mi stresszhormonjainkból, azonban számára fontosabb tanulási folyamat az, hogyan kezeljük a stresszt. Magunkba fojtjuk vagy kiadjuk? Állandóan agyalunk és aggódunk vagy képesek vagyunk levezetni és megnyugodni? Negatívan vagy pozitívan látjuk az életet? Mivel maga a negatív vagy pozitív gondolkodásmód is veleszületett személyiségjellemző, a mi stresszre adott reakcióink is befolyásolják, melyiket sajátítja el a baba végül. Érdemes megtanulnunk felismerni a stresszre adott reakcióinkat és elsajátítani olyan technikákat, amikkel le tudjuk vezetni azt. Van, akinek a sport válik be, másoknak a meditáció vagy az imádság, de az olvasás, a zenehallgatás vagy az olyan tevékenységek, mint a főzés, a kertészkedés, a kézimunkázás is segíthet.

A magzat az anyaméhben ugyanakkor rugalmasságot is tanul. Ha sokféle változatos inger éri, mert mi magunk is változatos életet élünk sokféle hanggal, szaggal, mozgással és ízzel, a baba is sokoldalú tapasztalatokat szerez a világról, ezáltal könnyebben tud majd alkalmazkodni a külvilág körülményeihez is.

Készülj fel az anyává válásra pszichésen is! (most a 4 napos hétvége alatt akciós) Nézd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • Bajzátné Bogdán Éva

    2018. április 08. vasárnap

    Kedves Ági!

    Tudom nem ehhez a témához kapcsolódó, de máshova nem tudtam írni kommentet.
    Igazából két kérdésem lenne. Imádnivaló a kis csöppségem és eddig minden rendben volt nappal és éjszaka is. Viszont egy pár hete megcsappant a tejem és az éjszakai szoptatások alkalmával ugye nem tudja annyira megtömni a pociját, így viszonylag gyakran (2-3óránként) megébred. (közre játszik, hogy fogzás időszakában is vagyunk.. Nagyon rág mindent, de még nincs fogunk) Most lesz 8 hónapos. Nappal nincs gond, mert kap hozzátáplálást és el is fogadja. 🙂
    Egyik kérdés, hogy le tudnám e és hogyan szoktatni az éjszakai szopizásról, a másik hogy a mai nap csináltam tesztet és jön a kistesó 🙂 ez lehet e a dolog hátterében hogy megcsappant a tejem? (kb azóta, hogy megcsappant vannak az émelygéseim is)

    Nagyon szépen köszönöm megtisztelő válaszod!
    Köszönettel Bajzátné Bogdán Éva

    • Vida Ágnes

      2018. május 19. szombat

      A várandósság alatt valóban megváltozhat a tejmennyiség, de nem szakaszosan (tehát nem csak éjszakára). Szerintem nem ezért ébred éjjel a baba. Az ébredés oka lehet a fogzás, de lehet az is, hogy nappal többet mozog, ezért éjjel megint gyakrabban éhezik meg. Ha nappal többet szoptatod és eleget iszol, akkor lesz elég tejed éjszakára. A testvér szempontjából egyébként jó, ha a kicsi végig szopizik a várandósság során és semmilyen problémát nem okoz a terhesség alatti szoptatás a magzatnak, viszont számos előnye van (a kicsinek könnyebb elfogadni a testvérkét, ha még ő is szopizhat, amikor megérkezik, rögtön lesz elég tej az újszülöttnek, nem kell várni a tejbelövellésre, erősebb immunrendszer mindkét gyermeknél, nem fertőzik össze egymást már az elején stb.)