Amikor a totyogó elkezd jönni-menni a lakásban, egyre önállóbb lesz, minden nap többször konfliktushelyzetben találjuk magunkat: ő kíváncsi, meg akar fogni dolgokat, meg akar nézni mindent, te pedig csak szaladsz utána. Van, aki megtiltja, rászól a kicsire, van, aki elhozza onnan, mások elterelik a figyelmét, van, aki elmagyarázza, mit nem lehet csinálni, de előbb utóbb minden anyuka belefárad a huzavonába és szigorítani kezd. Ilyenkor következik a kiabálás, a büntetés és néha sajnos még a kézre popsira csapás is. És néha még ezek ellenére sem változik semmi. Mit lehet csinálni ehelyett? Megoldások azoknak, akik másként szeretnék csinálni.
A baba alapvetően kíváncsi. Mindent fel akar fedezni, meg akar fogni, meg akar nézni, tudni akarja, hogyan működik. A világ felfedezésére szolgáló készségei sokáig abban merülnek ki, hogy minden kezébe akadó új tárggyal ugyanazokat a mozdulatsorokat hajtja végre: fél éves kortól a szájába veszi, megkóstolja (ez nagyjából 1 éves korra eltűnik), 8-9 hónapos kortól dobol vele, ütögeti, 1 éves kortól már nyomkodja is a tárgyakat.
Számos képessége van, ami segít neki a világ felfedezésében (ezeket neked is érdemes felhasználnod arra, hogy tanítgasd őt):
– Amikor új, ismeretlen dologgal találkozik, kíváncsi a reakciódra, nem nyúl hozzá, amíg nem látja, te mit reagálsz rá. Ha elmosolyodsz, bíztatod, kipróbálja, ha ijedtséget lát az arcodon, egyértelmű tiltást, nem nyúl hozzá.
– A baba, a totyogó szeret utánozni, szívesen utánoz, néha elég csak megmutatni neki, mit kell csinálni egy adott tárggyal, kipróbálja néhányszor és többé nem lesz érdekes a számára.
– A totyogók szeretik a szabályokat, mert ezek keretet adnak az életüknek. Ha pl. megtanítod neki, hogy a távirányítónak a polcon a helye, ő mindig oda fogja visszarakni sőt, még számon is kéri tőled, ha te máshová teszed.
Egy félreértés: mivel a baba mozgása még nem mindig egyértelmű, gyakori, hogy ő nagy lendülettel robog valami felé, de az utolsó pillanatban megáll, mert tudja, hogy meg kell állni. Az aggódó anyuka azonban gyorsabb és még azelőtt közbelép, hogy a kicsi odaért volna. Így az anyukában kialakul a képzet, hogy a gyereke pl. mindig ki akar szaladni az útra, a gyereknek pedig nem lesz módja megtanulni, pontosan mit is vársz el tőle és még az is előfordulhat, hogy pont emiatt túl óvatos lesz, félni fog az úttól.
Mi a gond a sok tiltással? Az, hogy ha sok a tiltás, a kisgyerek azt tanulja meg, hogy amikor anya látja, nem szabad csinálni. Így is kipróbálja majd azt, amit megtiltottál, csak olyankor, amikor nem leszel ott és ebből lesz aztán a baleset.
Hogyan tanítsd meg?
Az első feladat, ha ezeket a dolgokat szeretnéd megtanítani neki, hogy különítsd el egymástól azokat a dolgokat,
1. amik szigorúan tilosak (mert veszélyesek),
2. amik felügyelettel kipróbálhatóak (veszélyes, de csak azért, mert a kicsi még nem tudja, hogyan kell használni) és
3. amikhez kellemetlen, ha hozzányúl (nem veszélyes, csak nem szeretnéd, ha óvatlan kezek piszkálnák).
Ezekről itt írtam bővebben.
Veszélyes tárgyak
Az arányok nagyon fontosak: veszélyes tárgyakból egyszerre csak néhányat taníts meg, ha a kicsi bármerre indul minden veszélyes, idővel nem lesz hatása a tiltásodnak.
A veszélyes dolgok egy részét tedd el, zárd el (ne férjen hozzá a kicsi pl. a háztartási vegyszerekhez, késekhez, ne tudja a fejére rántani a kristályvázát stb.)! Legyen olyan tér a lakásban, ahol szabadon, felügyelet nélkül mozoghat, pakolhat, játszhat, ne kelljen mindig a nyomában lenni! Amikor már stabilan jár, közösen fedezzétek fel a lakás többi részét, felügyelettel.
Elsőként azt tanítsd meg neki, amit nem lehet elzárni és veszélyes. Pl. azt, hogy a forró sütőt kerülje el!
Ezeknél egyértelműen és határozottan mondd azt, hogy „Nem szabad! Veszélyes!” Nem szükséges elmagyarázni ezeket a dolgokat, 1 évesen még úgysem érti a magyarázatodat, fontosabb, hogy határozott legyen az utasítás és következetesen mindig ugyanazt tedd ilyenkor.
Ha meg akarod tanítani őt a következményekre, tapasztalati úton tudod azt megtenni (persze ez nem minden esetben működik, tehát nem azt jelenti, hogy dugd a kezed a konnektorba és mutasd meg, mi lesz, ha megráz :)) Például a forró sütőtől való távolságtartást úgy taníthatod meg, ha elsőként megtanítod a „meleg” fogalmát a kicsinek. Már akár fél éves kortól megmutathatod neki milyen a hideg és a meleg víz pl. úgy, hogy egy tálba hideget öntesz, egy másikba meleget (ne túl forrót, inkább csak a langyosnál melegebbet), az egyikbe beleteszed a kezét és mondod, hogy hideg, a másikba is beleteszed és mondod, hogy meleg és ezt váltogatjátok. Evésnél, amikor a főzelék vagy a leves meleg, arra is mondhatod, hogy „Vigyázz, meleg!” így mire a sütőre kerül a sor, a kicsi már ismerni fogja a fogalmat.
De ha ez sem segít, akkor oda is mehettek a közelébe, amikor forró, 5-10 centi távolságra odaemelheted a kezét a sütő közelébe és elmondhatod, hogy „vigyázz, forró!” Abban a pillanatban, hogy rájön, mi az, sokkal óvatosabb lesz a sütő közelében.
Hogyan tanítsd meg, hogy ne szaladjon ki az útra? Először is azt tudni kell, hogy a totyogó számára még nem egyértelmű hol végződik a járda és hol kezdődik az út. Az sem feltétlenül egyértelmű számára, miért lenne veszélyes az út, amikor főként csendes mellékutcákban sétáltok, ahol alig jön 1-1 autó. Amit tehetsz:
– Álljatok ki egy forgalmasabb út mellé öledben a kicsivel és mutasd meg neki, milyen nagy és gyors autók közelednek, ezáltal tapasztalatot szerez arról, mitől is kell tartani. Nem kell ráijeszteni, csak mondd el, milyen nagy, veszélyes.
– Sétánál játsszatok olyat, hogy az úthoz érve megálltok, ugrotok egy nagyot és elmondtok egy körbenézős mondókát, pl. „Jobbra nézek, Balra nézek, Ha nem jön semmi, Nagyot lépek!”, ez játékos formában tanítja meg a kicsinek, hol álljon meg, mit tegyen.
– Otthon is készíthettek papírból utat, amin autókat lehet tologatni, bábozhattok kis figurákkal, akikkel eljátszhatjátok, hogyan állnak meg az út szélén.
– Fontos a tapasztalatszerzés is: amikor a kicsivel elkezdesz babakocsi nélkül sétálni, ne várd el, hogy elsőként rögtön tudja, mit szabad és mit nem szabad. Engedd meg, hogy megálljon, megnézze a bokrokat, felszedje a faleveleket, kavicsokat, tanítsd meg neki, meddig mehet el egyedül és hol kell megállnia. A néptelen utcán, világosban nem szükséges végig a kezedet fognia, csak tanítsd meg neki, meddig mehet el egyedül. Amikor már kismotorozik, biciklizik, amivel gyorsabban tud menni, mint te, indulás előtt előre állapodjatok meg a szabályokban: meddig mehet el nélküled (pl. addig a nagy fáig, vagy a piros kerítésig) és egy vezényszóban, amire meg kell állnia.
Felügyelettel megnézhető, kipróbálható dolgok
A nagyobbik fiam még nem tudott járni sem, amikor állandóan odatolt egy széket a konyhapulthoz, az asztalhoz és már mászott is fel. Az aggódó szülő első reakciója erre az, hogy eltünteti a lakásból a székeket, nehogy baja essék a kicsinek, de másnap már négykézláb odacipelt párnákból próbált létrát eszkábálni a kicsi, így változtatni kellett a taktikámon 🙂
Felvettem őt, feltettem a konyhapultra, hátulról fogtam és mindent végignéztünk, ami odafent volt: a szekrényeket, azok tartalmát, a fűszereket és minden mást. Ezt néhányszor eljátszottuk és utána többé nem volt felmászkálás: a fiam csak kíváncsi volt, mi van odafent.
Nagyon gyakran csak erről van szó. Nem azért nyomogatja a DVD-t, mert el akarja rontani, csak kíváncsi, hogyan működik: mutasd meg neki! Üljetek oda, mutasd meg, melyik gombra mi történik, engedd, hogy megnyomja őket! Elrontani így nem tudja, hiszen ott vagy vele, megmutatod. A továbbiakban pedig már nem is lesz olyan érdekes 🙂
A konnektort alapból érdemes bedugózni, mert bár a gyerekek nagyon tanulékonyak, jobb félni, mint megijedni. De: a konnektor mégis nagyon érdekes a kicsiknek, különösen, ha megtiltják. A DVD-hez hasonlóan a konnektorhoz is leülhettek és hadd dugjon bele egy dugót, valami olyasmit, ami számára érdekes (pl. egy kis éjjeli fényt vagy egy hosszabbítót). Ha nagyon tartasz a konnektortól, kipróbálhatjátok „üresben” is, pl. egy használaton kívüli hosszabbítóba dughat bele egy másikat. Mutasd meg, hogyan kell óvatosan hozzányúlni, hol kell megfogni és ő lelkesen utánozni fog, a kíváncsisága pedig mégis kielégítést nyer.
Később, 2-3 éves korban már érdekli a kicsiket a kés, a villa, az olló is. Ezeknek a használatát elsőként tompa, életlen késsel, villával, gyerekeknek való lehet elsajátítani, begyakorolni, hiszen ezek valamivel nagyobb kézügyességet igényelnek (bár a villa használatát sok totyogó már 1-1,5 évesen meg tudja tanulni). Ha már óvatosan bánik a tompával, akkor kaphat a kisgyerek korának megfelelően kicsit élesebb verziót, de azért ollóból az óvodáskor végéig jobb, ha a gyerekeknek való változatot használja (és még az iskolában is inkább ezt kérik), az éles késsel való evés pedig ráér kisiskoláskorban.
Nem érdemes tanítgatni, magyarázni, amikor a kicsi hisztizik, sír, nyugtalan, sem akkor, amikor te ideges vagy. Elsőként mindketten nyugodjatok meg és akkor tanítsd őt játékosan, türelmesen, amikor mindketten készen álltok rá 🙂
Ezzel nem csak azt nyered, hogy tovább már nem lesz kíváncsi a tiltott dolgokra, hanem azt is, hogy megtanulja óvatosan, szabályosan használni a tárgyakat és sokkal kevesebbet kell aggódnod majd miatta.
Persze felmerülhet a kérdés: Ha megmutatom neki, akkor azzal nem azt üzenem neki, hogy próbálja ki a lakás összes konnektorát? Azzal nem ösztönzöm rá, hogy folyton ezt csinálja? Valójában nem ez fog történni, hanem két másik dolog:
1. Mivel a türelmes tanítgatás kielégíti a kíváncsiságát, ezért idővel már nem lesz érdekes a konnektor és nem akar már vele játszani.
2. Ha később viszont szüksége lesz erre a tudásra valami miatt, akkor bízhatsz benne, hogy képes használni és nem követ el butaságot.
Ez a kérdés a gyermekbe vetett bizalomról szól. Ha nem bízol benne, ha úgy gondolod, úgyis butaságot csinál és ezért inkább mindent megtiltasz, nem tanítgatod, akkor egyre többet fog hibázni, mert a saját kárán kénytelen tanulni.
Ha viszont bizalmat vetsz: bizalmat is aratsz. Ugyanis a tanítgatás révén eléred azt, hogy megbízható lesz a gyereked, nem kell állandóan a nyomában lenned, magabiztosan mozog a világban és biztosan tudhatod, hogy nem csinál butaságot.
3 Comments
Adrienn
2016. június 24. péntekKedves Àgi!
Nagyon hasznos bejegyzés, köszönöm. Nálunk jelenleg a homok a legnagyobb probléma. 1 éves múlt a kislányom s továbbra is nagyon sok mindent a szàjàba vesz. Nyár eleje óta kiengedem az udvarra, kertbe s szeretne minden kavicsot, növènyt megkóstolni..picit javult a helyzet de kèpes 1 mp alatt gyorsan betömni valamit a szájába mert tudja h nem szabad s látja h már indulok is felé..a homokból többször betöm egy tenyérnyit is s ha rászólok határozottan h nem szabad csak azért is bevesz még eggyel..úgy érzem pont a tiltás miatt csinálja de ha meg nem szólok rá honnan tudná h nem szabad? Azt szeretném kérdezni h én nem vagyok elég szigorú vagy továbbra is tegyek így s egyszer csak megérti? Vagy hagyjam hátha akkor már nem lesz érdekes neki?
Előre is nagyon köszönöm válaszod,
Adrienn
Vida Ágnes
2016. június 25. szombatIlyenkor játszmahelyzet alakul ki: ő beveszi a szájába, te rászólsz, ettől még érdekesebb neki a dolog, ezért legközelebb megint beveszi, csak azért, hogy kiváltsa a reakciódat. Ha nem foglalkozol vele, abbahagyja majd, mert nincs reakció a részedről, tehát nem lesz tovább érdekes a számára.
Dóra
2016. június 17. péntekKedves Ági!
Kisfiam 12 hónapos és még mindig az az első hogy mindent a szájába vesz. Amiből lehet ki is harap, ezért egyelőre semmilyen szivacsos játék nem jöhet szóba, illetve egyelőre nem tudunk kifli csücsköt, kenyérhéjat vagy kekszet a kezébe adni mert a fogacskáival nagyot harap. Párszor előfordult hogy fuldoklott is. Így sajnos nem próbálkoztunk ezekkel és inkább falatkákat eszik. De szegény annyira szeretné megfogni a nagyobb ételeket is.
Tudna esetleg valamilyen módszert ajánlani ennek a problémának a megoldására?
A legújabb , a cipő és zokni levétel és rágcsálás 🙂
Köszönöm előre is a válaszát!
Dóra