Kérdezz itt!

Ebben a bejegyzésben tudsz kérdezni Vida Ágitól 2024. március 29 – én 13-14 óráig. Ha még soha nem szóltál hozzá itt a blogon, a hozzászólásod elsőként moderációs sorba kerül és csak akkor jelenik meg, amikor Ági válaszolt rá. Az érkező kérdésekre legkésőbb 2 napon belül kapsz választ.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 452 Comments

  • Lilla

    2020. október 23. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom most 8 és fél hónapos. Az elejétől kezdve a saját szobájában, kiságyában aludt, 4 hónapos koráig átaludta az éjszakákat, majd jött a beborulás, azóta 2-3x kel. Átmegyek, cici, visszateszem és alszik tovább. Mozgásban nagyon ügyes, fél évesen négykézláb mászott, 7 hónaposan felállt, most pedig már a bútorokba kapaszkodva lépeget. Úgy érzem, hogy talán ez az oka annak, hogy 2-3 hete szörnyűek az éjszakáink. Ha éjjel megébred azonnal feláll a kiságyban, pedig szinte félig még alszik. Kiveszem, megszoptatom a fotelben, látszólag visszaalszik, majd mikor letenném, mint a kelj fel jancsi azonnal feláll. A fél éjszaka arról szól, hogy ő ácsorog, én lefektetem, ő feláll, akkor is ha közben látom rajta, hogy szinte alszik. Lehetetlen fekve tartani a kiságyban. Ráadásul most még sűrűbben ébred. Sajnos 2 hete mellettem alszik, mert így legalább vízszintben vagyok én is, olyankor csak hozzám bújik, elsimogatom, neki pedig eszébe sem jut felállni, elalszik. Még csak cici sem szükséges ilyenkor. Attól félek, hogy nem találok megoldást arra, hogy újra a kiságyban aludjon és, ahogy telik az idő megszokja, hogy együtt alszunk aztán később nem fogom tudni visszaszoktatni.

    Illetve másik:
    14 hetes korától szopja a bal hüvelykujját. Se cumisüvege, se cumija nem volt soha. Csak a cici és a hüvelykujja. Mindig szopizza, evés közben is, hintázás közben is, fürdés közben is, gyakorlatilag alig van olyan, hogy ne lenne a szájában. Rengeteget foglalkozom vele, mindig vele vagyok, szinte állandó a fizikai érintkezés. Csodálkoznék, ha bármit pótolni akarna ezzel. A mai napig iszsz. Engem nem zavar, de itt Belgiumban mindenki megszól érte. A védőnő azt mondta, hogy ne hagyjam, mert az ujjszopás az addig oké, amíg 1 percig szopizza, hogy megnyugtassa magát, de amit az én lányom csinál az nem normális. Jövő szeptembertől bölcsibe megy. Beiratkozásnál megszóltak, hogy milyen sokáig itthon tartom ( itt 12 hetesen mennek a babák), illetve hogy az sem jó, hogy szopja az ujját. Szeretnék szólni a bölcsiben, hogy ne szóljanak rá, amiért szopizza, de félek hogy, amikor nem látom tiltani fogják neki. Valóban gond, hogy állandóan szopizza? Én nem éreztem annak. Mikortól jelent ez problémát?

    • Vida Ágnes

      2020. október 24. szombat

      Az a helyzet, hogy ennyi idő alatt már biztosan megszokta az együttalvást. Megpróbálhatod visszatenni a saját ágyába. Ne foglalkozz vele, ha félálomban feláll, ha nappal azt látod, hogy már tud ügyesen leülni álló helyzetből, akkor éjszaka is képes rá. Ez egyébként átmeneti korszak, 2-3 hét alatt abba szokták hagyni a felállást, vagy ha fel is állnak, utána lefekszenek és alszanak tovább.

      Ebben a korban a babák amúgy is sokat veszik a szájukba a kezüket és a fogzás is ráerősít erre, mert ezzel nyugtatják magukat. A bölcsi még messze van, addig még sokat fog változni, nem kell emiatt aggódnod, magától csillapodni fog.

    • Laura

      2020. november 13. péntek

      Kedves Ágnes!

      Van egy 7 hónapos kislányom, aki eddig elég szépen aludt nappal is és éjszaka is. 1 hónapja viszont éjszaka nagyon sokszor kel,van hogy egy kis hátsimivel vissza alszik, de sokszor ki kell vegyük az ágyból.
      Refluxos sajnos már 5 hetes kora óta, erre sajnos gyógyszert is kap mert nagyon nehezen tudott enni.
      Azt hallom mostanában, hogy nagyon bugyorog a hasa, mintha tele lenne levegővel es emiatt sokszor berezzen az alváskor is és nagyon nyugtalanul alszik.
      A doktornő szerint ez nem tejallergia mert egyéb tünet nincs, mi lehet akkor ez? Lehet a tápszert nem jó neki? Vagy a fogzás ennyire bezavar ebbe is?
      Eddig nem volt ilyen problémánk.

      Köszönöm válaszát!

      • Vida Ágnes

        2020. november 14. szombat

        A tápszer és a fogzás is lehet, illetve, ha hozzátápláljátok, akkor az új ételek is okozhatják. Az új ételeknél érdemes egyszerre csak egyfélét adni 3 napon át és figyelni, javul-e a helyzet vagy marad. Mivel ezt a legkönnyebb kivitelezni ezzel érdemes kezdeni a nyomozást. Ha nem hozott eredményt, akkor a tápszert lehet lecserélni. A fogzás többnyire nem okoz ilyen tüneteket, de azért hatása lehet az emésztésre (pl. piros popsit, lazább székletet, nyálzást okoz)

  • Eszter

    2020. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!
    Nagyobbik fiam novemberben tölti a 4 évet, jövő héten fogja kezdeni az óvodát. A nyáron felvett egy olyan szokást, hogy rugdossa a port az udvaron, mert autós mesében is füstölnek, porolnak az autók, illetve nagyon szereti a víztornyokat és a youtube-on néztünk videókat, amiben van víztorony és eldöntik őket, ott is rengeteg a por. Egy ideig nem volt zavaró ez a szokás, de egyre többet és többet csinálja, sokszor nem is játszik mást, pedig sokféle más játéklehetőség is lenne az udvaron. Biztos mi is hibáztunk, mert volt, hogy leszidtuk érte, aztán alkudoztunk, hogy legalább a 17 hónapos testvérére ne rúgja a port, legalább a szép cipőben ne rúgja a port, de volt, hogy hagytam, mert már semmi nem használt, csak civakodtam vele egész idő alatt és nem hagyta abba. Hogyan lehetne leszoktatni erről a szokásáról?
    Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2020. szeptember 12. szombat

      Valószínűleg számára ez már nem csak játék, hanem feszültséglevezetés is és mivel le akartátok szoktatni, most még jobban ragaszkodik hozzá. Ezért csináljátok pont az ellenkezőjét, mint amit eddig: engedjétek hadd rúgja (olyan cipőben, amiben szabad), de szabjatok benne határokat (pl. másra nem rúghatja). Mivel ez számára jó érzés, ezért érdemes olyan meséket kitalálni (fejből), amikben van füst és por (pl. tábortüzet csinálnak a macik és füstöl, vagy tűzoltós mese), ha tudtok ti is csinálhattok tüzet az udvaron, süthettek valamit, ez segít kielégíteni a kíváncsiságát a téma iránt és, ha nem piszkáljátok miatta egyre kevesebbet fogja csinálni.

  • Horváth Eszter

    2020. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    Azzal a problémával fordulok Hozzád, hogy az 5 éves kislányunk sokszor a maga világában él, nem „hallja” ha megkérik valamire csak többszöri megszólítás után, csoportos játékokba nehezen bevonható, elkalandozik a figyelme. Kis- és középső csoportban még csak otthon tapasztaltuk ezeket a problémákat (vagy nem volt szembetűnő a köülönbség az oviban), az óvónénik mindent rendben találtak a viselkedésével, de mostanában már az óvodában is tapasztalható. Kis kora óta rossz alvó, többször ébred éjjel, de szerencsére az utóbbi 2 évben már általában vissza tud aludni. 3 évesen elvittem TSMT felmérésre majd kb. 1 éven kersztül csináltuk a javasolt gyakorlatsorokat, de nem igazán éreztünk változást, és ezt is nehezen csináltuk vele, mert legtöbbször nem akarta. Megkerestük az óvodai pszchihológust, de ő csak a TSMT-t javasolja (ahogy hallom kb. mindenkinek). Tudnál nekünk tanácsot adni erre a szituációra?

    Köszönettel:
    Eszter

    • Vida Ágnes

      2020. szeptember 12. szombat

      Sajnos ezt így online nem lehet megmondani. Lehet, hogy eleve visszahúzódó személyiség, de az is lehet, hogy idegrendszeri problémája van, esetleg neurológiai. Azt javaslom, vigyétek el a helyi nevelési tanácsadóba vagy egy fejlesztőpedagógushoz, ahol fel tudják mérni, milyen területen lehet szüksége fejlesztésre.

  • Lilla

    2020. szeptember 11. péntek

    Kedves Ági!

    A két hónapos kislányom viselkedésével kapcsolatosan lenne egy kérdésem.

    A napokban voltunk a gyerekorvosnál kötelezô vizsgálatokon (Németországban U3-nak hívják, ahol a szokásos súlymérés, látás és hallásvizsgálaton túl csípôultrahang is volt) és az elsô oltást is megkapta. Az orvosnál olyan keservesen sírt szegény, amilyet addig nem hallottunk tôle, torka szakadtádtából ordított. A vizsgálat viszonylag sokáig tartott.

    Azóta sajnos érzünk rajta egyfajta nyugtalanságot, és ez a keserves ordítás most már gyakran visszatér öltözéskor (ahogy írtam, ez eddig nem így volt, nagyon jól bírta még a ruha fejen való áthúzását is).
    Kérdésem az lenne, hogy mit lehetne ez ellen tenni, hogy tudnánk elfeledtetni vele a rossz élményeket?

    Elôre is köszönöm a választ!

    Lilla

    • Vida Ágnes

      2020. szeptember 12. szombat

      Ilyen kis korban, ezeket a rossz érzéseket csak az idő tudja elfelejtetni. A sok babusgatás, ölelés, szopi visszaadja a biztonságérzetet, amit a vizsgálat során elvesztett. Valószínűleg az öltözés felidézi benne a kellemetlen helyzetet, ezért sír olyankor, ezen segíthet, ha nem a szokott helyen és módon öltözteted (pl. nem a pelenkázón, hanem az ágyon) és közben próbálod elterelni a figyelmét (pl. énekelsz vagy mondókázol neki, mosolyogsz rá, bohóckodsz)

  • Adrienn

    2020. augusztus 28. péntek

    Kedves Ági!
    Abban szeretném segítségedet kérni, hogy merre induljunk neki szerinted az alábbi problémánkkal:
    Kisfiunk júniusban volt 5 éves, és a mai napig éjszakánként bepisil.
    Olyan még nem volt, hogy fél évig nem volt bepisiliés, tehát nem „visszaeső”. Háziorvos szerint 6 éves koráig még nincs nagy baj, de mivel az utóbbi kb 5 hétben nem volt olyan nap, hogy ne pisilt volna be (korábban heti 2x – 3x -4x fordult elő a bepisiliés,mikor hogy) így most már kezd aggasztani a dolog.
    Este már nem iszik sokat (ha mégis előfordulna pl vendégségben, akkor is volt, hogy nem pisilt be, tehát nem az esti folyadékbevitel a gond). Hasi uh-on is voltunk már, ott is minden rendben. Családban nagy változás nem történt.
    Kineziológusnál is jártunk, ő szerinte valakit „érzékel” a gyerek a szobájában, valaki idegent és tőle félhet – de ha így is van, akkor ha máshol alszik (pl nyaraláson, vagy hétvégén a mamánál) akkor ott miért pisil be??
    Elaludni úgy szokott, hogy hason fekszik, fejét bedugja a sarokba, arcára pedig ráteszi a plüss alvós állatát.
    Egyébként a gyerkőc abszolút nem félénk, bárkivel szóba elegyedik, ő kezdeményezi mindig a beszélgetést még az idegenekkel is. Bárkinek azonnal nekiszegez egy csomó kérdést, hogy hívnak? Hol laksz? Van állatod? stb… Tehát a viselkedése abszolút nem arra utal, hogy félénk vagy szorongó lenne.
    Teljesen tanácstalanok vagyunk. Legyünk még türelmesek, vagy esetleg induljunk el valamerre (de merre?)
    Még valami, születésétől kezdve el van maradva a mozgás fejlődése. Dévény tornára jártunk vele sokat, jelenleg nincs semmi probléma a mozgásával, de azt is el tudom képzelni, hogy az idegrendszere még nem elég fejlett az éjszakai szobatisztasághoz, de ha így is van, akkor ezzel mit lehet kezdeni?
    Köszönöm szépen, ha időt szakítasz a válaszra.

    Köszönettel: Adrienn

    • Vida Ágnes

      2020. szeptember 14. hétfő

      AZ éjszakai szobatisztaságért az ún. antidiuretikus hormon a felelős, nem tanulás kérdése. Ez a hormon 7 éves korig valamikor jelenik meg a szervezetben és ameddig nincs jelen, addig a gyerekek bepisilhetnek. Ha 7 éves korban is előfordul még éjszakai bepisilés, akkor kell orvoshoz fordulni és ő felírja a hormont orrspray formában.

  • Szabadosné Lengyel Viktória

    2020. augusztus 28. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 13 hónapos. Az utóbbi időkben a rokonokkal, idegenekkel szemben elkezdett félni, és néhány férfival szemben el is sírja magát. Olyanokkal szemben is, akikkel korábban semmi problémája nem volt.
    Legutóbb anyósoméknál voltunk egy családi összejövetelen, kb. 10-en voltunk összesen. Mikor megérkeztünk már mindenki ott volt. A sok ember láttán megszeppent, de amikor a nagypapa (az ő dédi papája) ráköszönt, eltört a mécses, és vele szemben egész idő alatt ilyen volt a kislány.
    Egy idő után kicsit feloldódott a lányzó, játszott, nevetett stb., a többiekkel szemben azért megtartotta az 1-2 m távolságot. Hazaérve a gyerek teljesen máshogy viselkedett. Azonnal elkezdett játszani, rohangálni, gagyogni stb. egyszerűen, mint akit kicseréltek, szó szerint ragyogott, felszabadult volt.
    Tudom, hogy ez természetes dolog és ez hozzátartozik a fejlődéséhez, de hogy tudnék neki segíteni? Mit tegyek ilyen helyzetben? Mikor megérkeztünk, és köszöntek a többiek, hosszú-hosszú percekig csak a kislányt nézték, köszöngettek neki, körbe állták. Hogy őszinte legyek engem frusztrált, hogy mindenki minket néz (leguggoltam a kicsi mellé) és várták, hogy mi lesz… Szívem szerint elvittem volna körbe vezetni a házba, megmutogatni neki ezt-azt, hogy kicsit eltereljem a figyelmét, de úgy, hogy senki nem követ minket, hogy kicsit szokja a helyet. (Bár azt már jól ismeri.) Jól tettem volna?
    Azt még hozzá kell tennem, hogy a társaságból a nagymamát heti minimum 1-szer, a többieket kb. havonta látja. Többen kellene közösségbe vinni?
    Az is lehetséges, hogy a félénksége öröklött. Én kis korom óta ilyen vagyok. Nagyon nehezen nyílok meg, és a szavamat alig hallani idegen helyen, sőt még a munkahelyemen is, és anyósoméknál is..
    Van egy karácsonyi felvétel, mikor 3 éves voltam, 24-én otthon megállás nélkül járt a szám, másnap a vidéki mamáméknál egy hangot nem adtam ki, anyukám mellől alig jöttem el. Pedig a szüleim nem ilyen félénkek..
    Ez a félénkség nagyon sokszor okozott kellemetlenséget, bántásokat az életem során. Utáltam táborokba járni. Nagyon nem szeretném, ha a kislányom is ilyen lenne, és ha van rá mód, vagy bármi segítség, hogy ezt ő könnyebben kezelje, nagyon örülnék neki. Az apukája szerencsére pont az ellentétem, így remélem ez nála kiegyenlítődik.
    Amúgy pedig nagyon érdeklődő kislány. A boltban, utcán állandóan integet az embereknek. Játszótéren, medencében, étteremben a gyerekekhez oda is megy.
    Az előbb leírt történethez még annyit fűznék hozzá. Hogy a nagymama (inkább mindkét nagymama) ha meghallja a gyereket sírni, mindent eldobnak, és már mellette teremnek, felveszik, ölelik, babusgatják. Mindezt teszik úgy, hogy a gyerek engem keres, rám mutat. Előbb-utóbb megnyugszik a gyerek náluk is, de engem nagyon zavar, hogy kifejezett engem szeretne a lányom, és azt érzem, hogy ők ezt nem tartják tiszteletben és szívem szerint elvenném a gyereket tőlük. Mit tegyek ilyenkor? Hagyjam rájuk, engedjem el?

    Köszönöm szépen!

    • Vida Ágnes

      2020. szeptember 14. hétfő

      Ez a viselkedés életkori jelenség. Most kezd el érdeklődni az emberek iránt, de még nem tudja hogyan viszonyuljon hozzájuk és néha még félénk, máskor barátkozó, érdeklődő. Minél többet viszed emberek közé, annál hamarabb tanulja meg, hogyan viszonyuljon hozzájuk.

  • Gál-Barna Zsuzsanna

    2020. augusztus 14. péntek

    Kedves Ági!

    Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a kisfiam 3,5 eves és szeptemberben kezdi az óvodát, de még nem szobatiszta. Otthon már wc-be pisil, a játszótéren is szól, hogy ha kell neki, de a bölcsiben és más helyeken nem hajlandó. Elutasítja teljesen. Mintha félne a wc-től. Már mindent kipróbáltunk, bevetettünk, de semmi előre lépés. Inkább visszatartja a pisit. Lehet ennek valami lelki oka? Arra is gondoltunk és mindta is, hogy nehogy meglássák, szégyenlős, de akkor ajátszótéren pl. miért nem?
    Válaszat előre is köszönöm,
    Zsuzsanna

    • Vida Ágnes

      2020. augusztus 23. vasárnap

      A bölcsi és a játszótér között az a különbség, hogy a játszótéren te is ott vagy, a bölcsiben meg nem. A szülő közelsége biztonságérzetet jelent a gyereknek, ezért pisil nyilvános helyen akkor, ha te is ott vagy és ezért nem akar a bölcsiben. A szégyenlősség gyakori probléma ebben a korban és teljesen természetes, ha kialakul a bizalma az oviban, akkor majd ott is el fog menni, érdemes ezt a problémát megosztani az óvónővel is, hátha tudnak neki segíteni (pl. engedik egyedül pisilni).

    • Zsuuuu

      2020. szeptember 11. péntek

      Kedves Ágnes! 2 kislányommal kapcsolatban lennének kérdéseim. 1.A kisebbik lányom 1,5 éves, nagyon rosszul alszik. Csak velem alszik. Minden pici neszre felel. Esti rutinunk szinte percre pontos. Fél 7 vacsi, fürdés, fél 8 mese olvasás és utána fekvés. Ha később fekszünk akkor is szenved. Nagyon nehezen alszik el. Forog, nyög, sír, sokszor kel este. Nagyon korán kel reggel. Ha elmozdulok akkor rögtön felkel. Pár hetes terhes vagyok….. 2.Nagyobbik lányom 5 éves, az oviban minta gyerek itthon, mindenért hangosan sír, nem fogad szót, egy dolgot százszor kell elmondani és tiszteletlen. Köszönöm.

      • Vida Ágnes

        2020. szeptember 12. szombat

        1. Valószínűleg a fogzás zavarja (ebben a korban jönnek a hátsó fogak), ezért nyugtalan éjjel és mivel éberebb, ezért gyakrabban felriad és a te jelenléted nyugtatja meg. Ha fél8-kor fekszik, akkor normális, hogy hajnalban kel, mert ebben a korban 10-11 óra körüli az éjjeli alvásigény, tehát a fél6-fél7 közötti ébredés normális.

        2. Az óvodában sok stressz érheti és ezt otthon adja ki. Szokott segíteni, ha ovi után kimozoghatja magát, szabadon játszhat, szaladgálhat és ebben a korban már nagyon jók a feszültség leadására a különféle küzdősportok is (pl. judo)

  • Vikiiii

    2020. július 24. péntek

    Kedves Agi, fiam nemreg mult ket eves es mindig nagyon baratsagos volt, tulsagosan is. Nem csak csaladtagokkal van el jol, de szamara idegen emberekkel is elmenne barhova es kozben az sem erdekli, hogy en ott e vagyok. Tulsagosan erdeklodo, allandoan jon-megy, ha nem tortenik semmi, akkor nyugtalan, mindig keresi az uj ingereket es embereket. Utcan vagy boltban odarohan idegen gyerekekhez, atoleli es megpuszilja oket. Mindenkinek nagyon tetszik, hogy ilyen kozvetlen, meg is jegyzik, hogy ilyen bator gyereket meg nem lattak, csak en nem tudom, hogy ennek orulnom e kell. Keves szeretetet adtam volna neki es most mashol keresi? Gond lehet a kotodesunkkel? Vagy esetleg ez lehet hiperaktivitas jele? Valaszodat koszonom

    • Vida Ágnes

      2020. július 26. vasárnap

      Nem kell emiatt aggódnod, ő egyszerűen csak egy átlagnál szociálisabb gyerek, aki jól érzi magát a világban. Örülj neki, hogy ilyen nyitott, boldog kisgyerek 🙂

  • Biacsi Anett

    2020. július 10. péntek

    Kedves Ági!

    5 éves a kislányom és az alvással vannak gondjaink. Bekísérem, mese, pár percig odafekszek mellé és kijövök a szobájából. Ez után viszont másfél-2 órán keresztül átjárkál 3 percenként hozzánk. Azt mondja hogy hiányzunk neki és együttalvást szeretne. Már kb. 4 hónapja megy ez, előtte nem volt gond az alvással, letettem és ügyesen elaludt. Nyilván az oviban a délutáni alvás miatt nem tud korán elaludni, de azért az mégse normális, hogy egy 5 éves gyerek 10-11 órakor aludjon el…. Mi a véleménye, valami bevál módszere erre esetleg?

    Köszönöm válaszát!

    Biacsi Anett
    30/291-4629

    • Vida Ágnes

      2020. július 13. hétfő

      Valami miatt lehet egy kis szorongás benne, amit kiválthatott bármilyen változás (pl. a járvány miatt nem volt ovi) és ilyenkor a gyerekek jobban igénylik a szülői közelséget. Ezért most már éberebb altatáskor, nem tud úgy ellazulni és a huzavona miatt egyre tovább van fent. Pár napig maradj tovább mellette, amíg mélyen el nem alszik (akár 1 órát is), így kialakul benne, hogy nem kell ébren tartania magát, egyre gyorsabban alszik el és nem fog már felébredni. Segíthet továbbá, ha este meseolvasás után a sötétben fejből mesélsz még neki, pl. elmeséled a napját, ez segít ellazulni és lezárni a napot.

  • Szansra

    2020. július 10. péntek

    Szia!

    Azérr fordulok hozzad mert nagyon elvagyok keseredve illetve megijedve mindennapom azzal telik hogy peonalom elfolytani terelni a gondolataimat de nem megy ..

    Tegnap toltottem a 28.hetem es elotte voltam korhazba mert vereztem sokaig nem tudtam hogy mitol csak szuloszoban elso terhessegemnel ..halalra remitettek mert csak ennyit mondtak hogy ha tobb ver jon akkor beavatkoznak .. 🙁 senki napokig nem mondott semmit merr en nem szerettem volna ebben a korhazban szulni epp a rossz elmeny miatt en mas korhazba szeretnek de mivel akkor bementem a korhazba es az ugyeletes orvos ugy erezte hogy kezdek kinyilni es hogy koraszules gyanuja lehet ez volt 25 hetesen igy belellett sajnos mennem miskolcra mivel csak ott van inkubator a kicsinek …:(

    Na es igy elsokent korhazab meg szjloszoban stb ketej kozott maga a szulestol is feltem ..ketsegbe eses a vertol valo megijedes…

    3 napig szuloszoba se furdeni se nagyon enni ha anyukam nem csemepsztetti be a kajat .. inni is vsak ritakan nem adtak semmit …agytalaztak nem allhattam fel…

    Aztan leraktak .. 4 nap 5 ora mulva szoltam h megint szivarog a friss ver vissza kerultem aztan masnap le .. patologiara ..ott mar elmult a verzesem ..haza engedtek .. es azota itthon vagyok nagyon ritakan ban mar vilagos barna nyalkas torleskor de elvileg ez a urules jele (valoban? Es ez nem fog kiujulni?) Es hogy betoltottem a 28 elotte pont egy nappal tehat most kedden ereztem eloszor ezta furcsa kis gorcsot vagy nem tudom ilyen nagy sulyt..a hasamba kemenyedest a hasam aljaba ..es ugye egybol jott a panikolas megint a felelem ami eluralkodott rajtam sirok felek semmi kepp nem.szeretnek vissza kerulnia korhazba foleg nem oda ..

    Es rettentoen ..retegek .. 🙁

    Aztan elmult anyukam mondta hogy a front miatt …

    Jo de en felek en nem tudom melyik heten mi varhat milyen erzes terhesnek lenni mivel jar milyen fajadlom mi normalis igy meg hogy ez tortent velem megjobban felek es most megint erzem ilyen furat a kemenyedest a hasam aljan .nekem fejfekvesu a gyerek ..

    Meg ilyen nagyon enyhe nyilalast teljesen az oldalamba hol a masik oldalon ..oszinten szolva lese tudom irni hogy milyen erzes ez a gorcs is amugy gyenge ..

    Csak ugye rettegek mert uj erzes .. miota kijottem a korhazbol 2 szer mentem ki a hazba 2 ora hosszara mert muszaj volt egyipkent egesz nap fekszem , enni pisilni , furdeni kellek fel .

    A kerdesem az az lenne mert nagyon „buta”vagyok segits nekem kerlek mondj nekem valmit mi a normalis mi nem ..anya azt mondja en reagalom tul ..

    Es ne ijedjek meg mindentol de en lelkoleg nagyon kikeszultem oda bent az a baj es felek ezektol is ..es lehet csak a szalagok nyulnak vagy nem tudom az is a bajom hogy minden utan olvasok es bepanikolok.meg jobban mer annyi rosszat irnak ..

    Meg ugye en meg azt se tudom hogy szamoljam a mehosszehuzodast hogy kulomboztettem meg a joslofajast a osszehuzodast .. ahj ..segits kerelek ..:( mondj nekem valamit .:( .

    Mindennap imatmozom hogy 8 hetig birjuk ki mert akkor abba a korbazba tudok menni ahova akarok .ahol az orvosom szulesznom van mert ha hamarabb akkor megint miskolcra kell es akkor bele is betegszem 🙁

    • Vida Ágnes

      2020. július 13. hétfő

      A pocakkeményedés normális, a baba mozgása is okozhatja illetve ülő helyzetben sokkal gyakoribb a 27. hét után. Nem kell pánikolnod, ha kíméled magad és betartod az orvos utasításait, akkor minden rendben lesz. Kitartás 🙂

  • Bartha-Lieb Tímea

    2020. június 26. péntek

    Kedves Ági!

    Kisfiam 26 hónapos. Mostanában elcsúszott a napirendünk, ezt szeretném valahogy visszaállítani.

    Így néz ki egy napunk most: reggel ébredés 9.00 körül (de ekkor is általában én keltem, hogy már tovább ne csússzunk), délutáni alvás 14.30 – 16.00 (itt is sokszor kelteni kell), este elalvás 22.30 körül. Ezek nagyságrendi időpontok, csak hogy lásd a napunk, nem óramű pontosságú, de nyilván nem is célom, hogy az legyen. Azt szeretném valahogy elérni, hogy kb. 1 – 1,5 órával korábban legyen este a lefekvés, illetve nyilván akkor minden előrébb jön.

    Régebben este 21.00 – 21.30 körül aludt el, csak néha egy kicsit eltolódtunk, pl. karácsonykor, vagy óraátállításkor, stb. Ezeket az eltolódásokat eddig vissza tudtuk hozni előbb-utóbb, de most valahogy nem megy úgy, ahogy régebben, nem tudom, hogyan lehet ezt jól csinálni.

    Próbáltam, hogy este apránként minden nap mondjuk 10-15 perccel előbb viszem aludni, de akkor annyival több idő alatt alszik el. Gondoltam, hogy akkor reggel keltem 1 órával korábban, és akkor minden korábbra tolódik. A délutáni alvás ilyenkor sikerül is 1 órával előbb (azt tapasztaltam, hogy a du. alvásnál az a lényeg, hogy legalább 5 – 5 és fél órája ébren legyen), viszont ilyenkor többet aludna, nyilván mert reggel keltettem, és fáradtabb. Próbáltam azt is, hogy a du. alvásból felkeltem előbb, de valahogy este akkor sem tudom előbb elaltatni. Gondolom, a bioritmusa ráállt erre az időpontra…

    Lehet, hogy pár napig jóval korábban kellene kelteni? Mondjuk reggel 7-kor (vagy még korábban?), aztán du. aludna 12.00 – 14.00, és akkor este talán 21.00 – 21.30 körül elaludna?
    Ezzel kapcsolatban még az tesz tanácstalanná, hogy ha napokig keltegetem időre, aztán este mondjuk jól el is tudna aludni, reggel, mivel nem tudta kialudni magát az előző napokban, mindig keltenem kellene… vagy idővel kipiheni magát, és már fel fog kelni magától előbb? Azt szeretném elérni, hogy ne kelljen keltegetni majd mindig, hanem ha este lefekszik, reggel hagyhassam, hogy magától keljen, és délután is, hogy az alvásigényét kielégítse. Kicsit azt érzem egyébként, mintha nem férne bele annyi alvás a 24 órába, amennyit ő alszik, hogy másnap estére elég fáradt legyen és gond nélkül el tudjon aludni…

    Az altatással kapcsolatban még infó: szopizva alszik el, amit eddig előnyként éltem meg, mert általában max. 10-20 perc kellett az elalváshoz, de most ez is hosszabb lett, mert még 22.00-kor sem elég fáradt, 45 perc, mire elalszik. Van esti rutinunk, fürdés után még 5-10 percet molyol az ágyban, majd egy esti mese olvasás a nappaliban és megyünk az ágyba tejcizni.

    Egyébként eléggé bagoly típusnak tűnik (én is az vagyok), és most azt veszem észre, hogy többet alszik így, hogy később fekszik le, mint régebben. És éjjel is már csak heti 1-2x kel fel, régebben majdnem minden éjjel kelt. Bár az is lehet, hogy most csak megálltak a fogai (16 foga van, most szerintem nem jön egy sem). Elképzelhető egyébként, hogy ha előbbre akarom hozni a napirendet, akkor megkavarom az egészet, és nem biztos, hogy minden ugyanannyival jön majd előrébb? Lehet, hogy pl. éjjel kevesebbet fog aludni emiatt?

    Köszönettel:
    Timi

  • Éva

    2020. június 12. péntek

    Kedves Ági,

    A kislányom 17 hónapos.Ő a harmadik gyermekünk.Amióta csak megtalálta azóta sokat szopizza az újjait, egy idő után elkezdte azzal a kezével amit szopni szokott a haját is tépni,mielőtt beveszi az újjait a szájába.
    Ez általában akkor fordul elő ha álmos, megbántódik vagy ha unatkozik.Az lenne a kérdésem hogy a kettő összefügg egymással?Ez valami szorongás lehet nála?
    A másik kérdésem az alvással függ össze.A szeparációs szorongás most elég erős nála,sokszor addig sír a lábamnál amíg fel nem veszem sokszor nem tudok tőle semmit csinálni.
    Este a saját ágyába fektetem le fürdés után, de szinte minden este mellettem köt ki az ágyunkban.A mi szobánkban alszik, pár napja már az ágyába sem tudom berakni.
    Van hogy szépen nyugodtan alszik tovább de olyan is van hogy sokat forgolódik amitől én sem tudok pihenni.Ez kb 1,5 hónapja tart,sokszor azért veszem oda magam mellé mert nincs erőm már visszaaltatgatni.
    Már nem is megyek be sokszor a saját hálónkba aludni,hogy tudjak pihenni.A férjem már mondja hogy rakjuk át valamelyik testvére mellé aludni, hátha jobban fog aludni.
    A kisfiam 3 éves múlt februárban.Mielőtt betöltötte volna elkezdett sírva ébredni éjszaka, kezdetben sírva rohant ki a szobából ez ma már csak annyi hogy megáll az ajtónkban vagy az előszobában és nyüszög halkan.
    De így is felébreszt-és félek hogy így a kicsit is.Ilyenkor visszakísérem és lefetem az ágyába,betakarom és otthagyom.Ez legalább fél éve megy.
    Próbáltuk az is hogy a nővérével aludt egy hétig de aztán ott is kezdte az éjszakai mászkálást.Vagy éppen reggel felébresztette a nővérét aki -6 éves- ennek nem nagyon örült.
    Így visszakerült a saját szobájába.Arra is gondoltunk hogy a két kicsit összerakjuk egy szobába.Mi a véleményed segítene a problémákon a két kicsinek?

    Üdv.
    Évi

    • Vida Ágnes

      2020. június 14. vasárnap

      Az ujjszopás közbeni hajtekergetés, babrálás normális szokás, sok kisgyerek csinálja. Egyszerű önnyugtatásról van szó. A babráló mozdulat megnyugtatja a kisgyereket.
      Egy rosszalvó gyereket soha nem szabad összetenni egy másikkal, ettől nem javul meg az alvása, de a másikat is felébreszti. Ha pedig a két rosszalvót teszed össze akkor egymást fogják felébreszteni. Mindenképpen várj tehát a kicsi költöztetésével addig, amíg jól nem alszik.

  • Mónika

    2020. június 12. péntek

    Kedves Ági!

    Szoptatásos altatásról való leszoktatással kapcsolatban szeretném nagyon a tanácsodat kérni. 16 hónapos kislányomat születése utáni 2-3 hónaposan cumival való (nappali) elalvásra szoktattam, nagyjából sikerrel. 6 hónapos kora körül viszont annyira ragaszkodott hozzá, hogy újra cicin aludjon, gondoltam, a fogzás miatt nem bánom. Azóta viszont így maradtunk, de nekem kicsit kényelmetlen ez a helyzet:
    – mert nehéz áttennem utána az ágyába
    – ha nem jól kapom el a pillanatot, akár fel is ébred a mozgatásra, és ez teljesen átprogramozza a napot
    – állandó stresszt okoz nekem, hogy tuti elalszik-e

    A cumit csak az első néhány hónapban használta, most már a látványától is kiakad 😀
    Nem sokat, de próbáltam ágyon mellé fekve altatni, de nagyon keservesen sírt sokáig, és nem bírtam.

    Este egyébként úgy alszik el, hogy fürdetés után megszoptatom (max 5 perc már csak), attól ellazul, a mi ágyunkra teszem, és nagyjából 10 perc alatt ide-oda forogva elalszik magától, csak ott kell lennem, de nem csinálok vele semmit. (nem is lehet, mert annyira forog :))
    Ezt nappal nem lehet vele megtenni, mert ha nem alszik bele teljesen a szopiba, úgy emelném meg, akkor kiborul, és sír.

    Mit tanácsolsz, hogyan lehetne leszoktatni a szopis nappali altatásról?

    Köszönöm szépen:
    Mónika

    • Vida Ágnes

      2020. június 14. vasárnap

      Ebben a korban nagyon nehéz elhagyni a szopival való elalvást, pláne nappal, mert ilyenkor nagyon erős a szeparációs szorongás és a szokásokhoz való ragaszkodás, ezért bármit is tennél szopi helyett biztosan hatalmas sírással járna és végül nem aludna el a kislányod. Ehelyett inkább azt javaslom, altasd el fekve, szép kényelmesen és vagy amikor már nagyon mélyen alszik (kb. 20 perc szopi után), akkor tedd át az ágyába, vagy maradjon a ti ágyatokon a nappali alváshoz, a legtöbb totyogó ott nyugodtabban és mélyebben alszik a nappali altatásnál. Ha aggódsz, nehogy leessen, barikádozd körbe vagy használj leesésgátlót. Illetve, ha nagyon mozgékony álmában, ki lehet próbálni azt is, hogy a szobájába letesztek egy matracot és ott szoptatod nappal, aztán ott aludhat.

  • Andrea

    2020. június 12. péntek

    Kedves Ágnes!

    Szeretném a segítségét kérni altatás témában. Kicsit összetettebb a dolog, ezért leírom:
    másfél hete nagyon ingerült/ feszült voltam, és kiabáltam a kisfiammal, azóta nagyon nehezen tudom elaltatni. Nehezen tud ellazulni, és már kétségbe vagyok esve, félek mély nyomott hagytam benne a csúnya viselkedésemmel. 16 hónapos múlt a kisfiam, eddig cicin aludt be, viszont most vagy 6-7x leválik róla, fel ül, hozzam bújik, egyszerűen nem tud ellazulni, és nappal 30 perc alatt, este 1 óra alatt sikerül álomba merülnie. Dupla idő alatt, mint máskor. Hintaszékben is próbáltam, egyszer- egyszer bealudt ott is.
    A kérdésem, mit tudok tenni, illetve a fekve, cicin alvást mellőzzem inkább? Olvastam a cikket, amit írt arról, hogy nem szabad görcsösen altatni, meg kell teremteni a kellemes, meghitt közeget, de így, hogy forog, izeg- mozog nagyon nehéz. Úgy érzem fogy az erőm, és nem találom a megoldást. Azóta este is többször ébred és nem tudom ott hagyni. Este egyébként cicin nyugtatom meg és alszik tovább.
    Tudna nekünk segíteni?

    Köszönettel, Andrea

    • Vida Ágnes

      2020. június 14. vasárnap

      Szia, a másik helyen is válaszoltam, ahol ugyanezt kérdezted, de bemásolom ide is a válaszomat:

      Ebben a korban nagyon erős a szeparációs szorongás és 1-1 ilyen konfliktus sokat erősíthet rajta, ez okozza a viselkedését. Sokat segít, ha nappal is sokat dédelgeted, szeretgeted most őt, többet szopizhat, igény szerint, altatáskor pedig hagyod kényelmesen, nyugodtan hosszan szopizni. A fekve szoptatás talán jobb, mert meghittebb, de érdemes kifigyelned, melyikkel tud jobban ellazulni.

  • Andrea

    2020. május 22. péntek

    Kedves Ági!

    A kérdésem az lenne, hogy az 5 hónapos kislányom mindig kézben akar lenni és kifelé nézni. Ha nem vagyok a közvetlen közelében akkor sír, a hordozókendőben sír és feszíti magát, a babakocsiban sem marad meg sokáig csak ha olyan helyen megyünk, ahol autók vannak és zajos. Mindig cicin alszik el és az ölemben, ha megpróbálom letenni vagy rögtön felébred vagy pár percen belül. Most már együtt alszunk este is, mert nincs erőm este is a nappali huzavonához. 3 hónapos koráig legalább este a saját ágyában aludt. Nem tudom,hogy mi okozhatta a válzozást.

    Köszönöm
    Andi

    • Vida Ágnes

      2020. május 24. vasárnap

      Melletted érzi biztonságban magát, ami normális ebben a korban. A szeparációs szorongás okozza és el fog múlni magától.

  • Mónika

    2020. május 22. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom júniusban tölti a 6 évet és 2 hónapja érkezett meg hozzánk a kis öcsi. A tesó érkezése előtt is elég hisztis volt már, de a napokban a pici esti fürdetése közben, mivel nem az történt, amit Ő szeretett volna, kislányom elkezdett hisztizni, majd sikítozni. Közel 20 perc kellett hozzá, mire le tudott nyugodni, de ezt az időt aktívan végig sírta és sikítozta. Próbáltuk fegyelmezni, de semmi nem használt. A hiszti után láttam rajta, hogy nagyon kifáradt, kimerült. Leült az ágyra és pár perc múlva azt mondta nagyon álmos, majd elájult. Gyorsan felültettem és akkor már magánál is volt, az egész nem tartott 1-2 másodpercnél tovább. Mivel ilyen még sohasem történt, nagyon megijedtünk. Kérdésem az lenne, hogyan kezeljük ezt a helyzetet, hogyan menjünk tovább? Szükséges elvinni kivizsgálásra vagy előfordul az ilyesmi intenzív hiszti után? Számítsunk rá, hogy ez máskor is előfordulhat? Előre is köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      2020. május 24. vasárnap

      Ez az ún. affektív apnoé állapota. Ha csak 1x fordult elő nem baj, ha máskor is előfordul, érdemes kivizsgáltatni.

      • Edit

        2020. július 10. péntek

        Kedves Ágnes!
        Olyan kérdésem lenne Ön felé, hogy kisfiamat elvittük cirkuszba, és olyan negativ élmény volt szamara, hogy azota fél elaludni. Már ott ki is mentünk vele, mert fel óra után jelezte, hogy nem tetszik neki. (Hangok és a fények allatok miatt szerintünk) Ha alvasra kerul a sor, sír egyfolytában, meg sem hallgat minket, hiába nyugtatjuk, a szobába be sem akar jönni, alvásról hallani sem akar, estenként úgy alszik el, ha kocsiba tesszük, és kerülünk vele…éjszaka mindig sírva ébred, rá 3 órájára rá…akkor is a szobából ki kell jönni vele azonnal, nem tudjuk ott visszaaltatni. Éjszakai fény van. Mindig azt szeretné ilyenkor, hogy a család összes tagja ott legyen mellette, ott kell őrizni játszás közbe, vagy sokszor a házból is ki szeretne menni éjszaka is vagy sétalni vagy kocsikázni…mit tehetünk ilyenkor? Citromfű teával próbálkoztunk már. Mennyi idő míg a rossz emlékek törlődnek? Kisfiam 27 hónapos. Köszönettel segítségét. Horváthné Edit

        • Vida Ágnes

          2020. július 13. hétfő

          A rossz emlékeket nem törölni kell, hanem segíteni feldolgozni. Ennek a legjobb módja, hogy beszélgettek vele az élményről, akár közösen lerajzoljátok, milyen volt, felidézitek miket látott és hallott. Ha újra felidézi, az segít megérteni és feldolgozni neki.

    • Pónya Zsófia

      2020. június 12. péntek

      Kedves Ági!

      Kisfiúnk 19 hónapos, nagyon aktív, vidám, életerős. Fő problémánk, hogy extra mód akaratos, hisztis. Ha nem az ő akarata teljesül, kezelhetetlenné válik, szinte hiszti rohamokba tör ki: földhöz veri magát, rúg, csíp, harap, őrjöng, amíg el nem éri, amit akar.
      Ilyen helyzetben, hogyan cselekszünk helyesen? Hogyan tudnánk jól kezelni, nevelni. Hogyan érjük el, hogy hallgasson ránk?
      Pár példa:
      – Egyik fő probléma a Tablet és televízió.
      Szinte csak úgy eszik, ha megy a mese a Tab-ról. (Sőt, már ott tartunk, hogy akarja a tabot, de egyik mese sem jó…). Amíg nem kapja meg, nemcsak, hogy nem eszik, de félelmetes őrjöngésbe kezd.
      Hogyan szoktassuk le erről?
      – A pelenkázás is kritikus. Egyedül szinte nem is tudom pelenkázni. Már bevetettem minden praktikát (figyelem elterelés, éneklés, zene, stb…), de folyton kűzd, kifordul, rúg, a őrjöng. Nagyon erős, nem bírok vele.
      De az öltöztetés is hasonló.
      – Séta, utcán motorozás: Direkt nem arra jön, amerre mondjuk. Ilyenkor is, ha nem arra mehet, amerre szeretne, jön a földön fetrengés. Ha pedig felveszem, rúgdos, kitépi magát a kezemből. Egy közelharc az egész.

      Mindemellett kisfiúnk egy életvidám, mosolygós, zsivány, huncut, értelmes kisfiú. Csak nagyon a végletek embere.
      Ami egyáltalán nem biztos, hogy promléma, csak egyelőre még mi nem tudjuk kezelni. Ebben kérnénk a segítségét, illetve, hogy esetleg hova, kihez forduljunk (pl. nevelési tanácsadó?), hogy ne legyen probléma a későbbiekben?

      Köszönettel: Zsófi és Laci

      • Vida Ágnes

        2020. június 14. vasárnap

        Erről csak úgy tudjátok leszoktatni, hogy nem engedtek neki. Nem kapja meg evéshez és ha hisztizik, akkor sem. Ez az „őrjöngés” valójában distressz hiszti, amit az vált ki, hogy nem az történik, amire a kicsi számított. Számára ez a szokás biztonságérzetet jelent és ezért borul ki ilyenkor. Ugyanakkor ez nem egy jó szokás. Tehát tegyétek azt, hogy amikor eszik, akkor nincs mese, ha kiborul, maradj mellette, vigasztald meg. Ha megnyugodott, kínáld meg újra. Ha emiatt esetleg nem eszik, ne idegeskedj, ha éhes lesz, később fog majd enni. Semmi baja nem lesz, ha 1-2 étkezés kimarad vagy csak kevesebbet eszik, ha rájön, hogy mostantól nincs mese, fog enni enélkül is. Segíthet nagyobb kedvet csinálni az evéshez, ha bevonod a készülődésbe, ő is segíthet elkészíteni az ételt, megteríteni, valamint, ha együtt esztek.

        A pelenkázásnál és az öltözésnél az segít, ha állva csinálod ezeket (ha eddig fekve pelenkáztad) és próbálod játékosan csinálni, csikizni a talpát, mondókát mondani hozzá, illetve kis feladatokat adni (ő adja a popsikrémet stb.)

        Séta: kérdezd meg néha, szerinte merre menjetek, aztán válassz te irányt, aztán megint ő és így tovább, így kevesebb lesz a tiltakozás.

        Ezek mind a korának megfelelő viselkedések. Most tanulja kezelni az érzelmeit, ezért könnyen hisztizik, ez ebben a korban normális, ha igyekeztek higgadtan és határozottan kezelni, megtanulja majd, hogyan ne boruljon ki minden miatt és hogy nem kell mindig mást akarni.

  • Rebeka

    2020. május 08. péntek

    Kedves Ági!

    Nekem az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehetne a 2,5 éves kisfiamat rábírni arra, hogy maradjon nyugdon mellettem, ha együtt alszunk? Folyton ugrál az ágyon, lemászik, visszamászik, ilyenkor állandóan inni akar a kulacsából. 9hós koráig reggelente és időnként ebéd után is együtt aludtunk vissza, de aztán beindult a mozgásfejlődése, és lekúszott az ágyról. Amikor leesett az ágyról, már nem mertem vele visszaaludni. Pedig úgy szerettem azt az időszakot, jó volt vele pihengetni.

    A másik dolog, ami nem hagy nyugodni, az az, hogy 15hós korában leszokott a szopizásról, amikor félidős terhes voltam a kishúgával. Már előtte pár hónappal se mindig kért, pedig nagy szopis volt. Kicsit fura érzés volt a szoptatása a terhesség alatt, biztos, hormonális oka lehetett. Bánom, hogy lehet, emiatt is szokott le, mert megérezte. Szerettem volna tandemszopit is. Később gondoltam újra próbálkozni, de a kistesó mellett olyan nagynak éreztem, és lehet, emiatt nem akarta ő se, mert megérezte a bizonnytanságomat. Most 33hós, és néha mondogatja, hogy ő is szeretne szopizni. Ilyenkor engedjem neki? Félek, hogy megharapna, mert már rég szopizott, és elfelejtette, hogy kell. Vagy ez már megmaradhat az emlékeiben, és az rosszat tehet később?

    Amikor 16hós volt, elköltöztünk, és mivel a kiságya nem fért be a hálószobába, egyből külön szobába raktuk. Ö jól is aludt ott, onnantól átaludta az éjszakákat is. Csak én őrlődtem, hogy nem alhatok vele, még egy szobában sem. Igaz, pár hónap múlva úgyis ki kellett volna költöznie tőlünk, de ez nem nyugtat.

    Tulajdonképpen ezek miatt érzem picit, hogy kicsúszott a kezeim közül nagyon korán. Pedig minden este mesélek neki úgy, hogy beülök a kiságyába, és ott altatom el énekléssel. Jókedvű, bújós, baràtságos kisgyerek lett belőle. Nagyon sokat beszél, kérdez, olyan okos. Mégis rám tör időnként a bűntudat hogy nem játszottam vele eleget… Mit lehet ezzel kezdeni?

    Még egy probléma aggaszt. A férjem nem nagyon szeret fotót, videót készíteni rólunk, csak amikor kedve van. Szerinte inkább meg kell élni a pillanatot. Én is szeretem megélni, nem dokumentálok állandóan, csak olyan jó visszanézni. Rossz érzéssel tölt el, amikor nézegetem vissza ezeket, és csak az Aput találom a videókban, én csak ritkán szereplek bennük, vagy szelfivideót csináltam, ami nem az igazi. Hogy dolgozhatnám fel ezt a hiányérzetemet, hogy nincs rólam sok minden? Persze most már készítget videót, de az első pár hónapban szinte egy sincs.

    Köszönöm a választ,
    Rebeka

    • Vida Ágnes

      2020. május 10. vasárnap

      Ha jól gondolom, itt inkább az elaltatásnál nehéz nyugton maradnia és ellazulnia, ezen úgy segíthetsz, ha meseolvasással indítjátok az elalvást és a könyvből olvasás után még fejből is mondasz mesét, amíg el nem alszik. Ajánld fel, hogy mondjon egy kedvenc mesefigurát és róla mondasz mesét, ezt nagyon szokták szeretni a gyerekek ebben a korban.

      A szeretetben az a jó, hogy később is bepótolható. Ha úgy érzed, kisebb korában többet kellett volna vele foglalkoznod, most is megteheted. Nem baj, ha ő is odabújik, amikor cicizik a testvére, akár ki is próbálhatja. Emiatt már nem fog újra rászokni, viszont meglesz az az érzése, hogy nem maradt ki semmiből.

      A fotókkal az a helyzet, hogy ha sokat készít az ember, abból is úgyis csak néhány marad meg, ami annyira jó lett, hogy hosszú távon is érdemes nézegetni. Hidd el, később nem magadat szeretnéd majd viszontlátni a régi fotókon, sokkal érdekesebb a gyerekeket nézegetni. Ha meg ez fontos neked, most készíthettek több felvételt.

    • Siposné Csorba Anna

      2020. május 22. péntek

      Kedves Ágnes!

      Szeretném a segítséged kérni.

      Van egy 8,5 hónapos tündéri kislányom. A hozzátáplálás nagyon szépen megy, mindent megeszik. Reggel-este tápszert kap, a többi étkezés már ki van váltva. A problémám az hogy már 1 hete hogy reggel nem eszi meg a tápszert. Amint meglátja a cumisüveget tolja el magától. Próbáltam az itatópoharába tenni, de úgy sem kell. Gyümölcsöt csináltam neki, az lecsúszott. A vacsorával semmi baj nincs, ott megeszi a szép kis adagját. A történethez hozzátartozik hogy elég erősen fogzik. Ebben szeretnék tanácsot kérni, hogy mit tegyek ilyenkor?

      Másik kérdésem a mozgásfejlődéssel kapcsolatos. Rengeteg videód néztem meg a témában mégis tanácstalan vagyok. 7 hónaposan kezdett el körbe-körbe valamint hátrafele kúszni. Azóta nem történt semmi. Előre nem akar megindulni és ha valamit nem ér el bemérgesedik. Ez normális-e ? 1 hete már négykézláb kiskutyázik. Ez rendben van így?

      Bocsánat ha hosszúra sikerült.

      Előre is köszönöm a válaszod.

      Szép Napot!

      • Vida Ágnes

        2020. május 24. vasárnap

        Reggel biztosan érzékeny az ínye, ha megeszi helyette a gyümölcsöt, nem kötelező tápszert enni reggel.

        A mozgása rendben van így. a körbe és a hátra kúszás is kúszásnak számít, a kiskutyából pedig hamarosan mászás lesz 🙂

  • Eva

    2020. május 08. péntek

    Kedves Agi!
    10 honapos kislanyom ket hete egy ‘furcsa’ es kellemetlen szokast vett fel: minden nap az esti furdozesnel belekakal a vizbe. Nem csinaltunk eddig (sem) nagy problemat a dologbol, kitakaritottuk es ujrakezdtuk a furdozest, de nyilvan kellemetlen. Raadasul szerintem a tortenesekbol megerti, hogy ez nem olyan termeszetes dolog amit csinal es hogy nem kellene, de nyilvan nem tudja visszatartani. Probaltuk mar azt is, hogy hatha segit ha furdozes elott meg jatszunk hogy kimozogja magat, de hiaba kakil elotte is, a vizbe is megegyszer. Szerinted hogyan lehetne/ lenne erdemes megprobalni ezen valtoztatni?
    Koszonom es udv!

    • Vida Ágnes

      2020. május 10. vasárnap

      Ezzel különösebben nem tudtok semmit kezdeni, mert 10 hónaposan még egy baba nem tudja szabályozni a záróizmait. Legfeljebb az étkezések időpontjával lehetne trükközni, hogy ne pont ilyenkorra legyen széklet vagy a fürdés időpontját máskorra vinni, hogy ne pont akkor legyen, amikor nála jön a kaki. A vízben való mozgás segíti a bélmozgásokat, mert a baba olyan mozgásokra is képes a vízben, amire „szárazföldön” nem, tehát a fürdés önmagában rá is erősíthet erre, ezért esetleg ki lehet próbálni, hogy úszópelusban fürdik addig, ameddig ez a korszak nála tart.

      • Rebeka

        2020. május 22. péntek

        Kedves Ági!

        Lenne pár kérdésem különböző témákban. Köszönöm a választ az előzőekre is.

        A kislányommal sokat voltam ideges születése óta, most 14 hós. Nehezen aludt el sokáig. A bátyjával picit könnyebb volt az 1.év. Ez lehet azért is, mert a lányok úgymond hisztisebbek? A kisfiamat éjjel vissza tudtam rakni aludni szopi után, többnyire jó alvó volt. A kislányom viszont gyakran kelt, én meg kimerültem, és nem tudtam vele türelmes lenni, ugyanakkor nem hagytam sírni, mindig szopiztattam, ringattam. Bennem lelkiismeretfurdalás alakult ki emiatt, pedig ahogy visszaemlékszem, szerintem nem tudtam volna máshogy reagálni a fáradtságtól. Lehet ez neki rossz emlék?

        Mostanában úgy lehangolódtam a bezártságtól és a sok házimunkától. Szeretnék a gyerekekkel játszani (33 hós és 14 hós), de annyira elfolyik a nap. Keveset alszom, a gyerekek pár hete 5-6 körül kelnek, én meg alig alszom, mert 11 után fekszem le, és éjjel is kelek. Reggel szeretnék jókedvvel kelni hozzájuk, sokat játszani velük, de nehéz megvalósítani. Mit tehetnék, hogy összeszedjem magam, és eleget legyek velük?

        Pár hónapja rendszeresen iszom kávét ebéd után, de igyekszem heti 4-5-nél maradni, és kevés kávéval inni. Árthat a szoptatásnál?

        A kisfiam a kakis peluscserénél nyugtalan szokott lenni, elszalad, ha vinném àtpelusozni. A pelenkàzón időnként megrúg ilyenkor. Lehet ez a szégyenérzet miatt?

        A férjem azt szokta mondani, hogy neki inkább kötelesség a gyereknevelés, mintsem móka. Én is érzem így néha, de én úgy érzem minden nehézség ellenére, hogy ez a világ legjobb dolga. Ő is szokitt a gyerekekkel foglalkozni, viháncolni, (már) együtt csinálunk sok mindent. De pl.nem mesél nekik, és nem altatja őket, sehogy nem tudom rávenni ezekre. Este kivonja magát a forgalomból, és leül ps-ezni, mert az kikapcsolja. Nem is szeretném elvenni tőle ezt az időt, de olyan rosszul esik nekem, hogy nem annyira élvezi a szülőséget. Én már szeretném a 3.babát, de ő hallani se akar róla egyelőre. Ha valami programot találok ki, vagy venni szeretnék valamit a gyerekeknek, akkor is folyton győzködnöm kell. Mit lehet tenni, hogy több kedve legyen a babázáshoz, a programokhoz? Az én rossz kedvem, bűntudatok is sokszor az ő passzivitásához vezethetők vissza. Én annyira mennék, ő meg annyira nem. Vagy lehet, hogy ez nem ide való kérdés?

        A kislányomat nemrég megijesztettem a pandás pulcsimmal. A kisfiammal szoktunk viccesen kergetőzni, és úgy kiabálni, ahogy egy oroszlán, hogy vááá. Hozzászoktam, hogy ő ezt élvezi, és kéri. De úgy látszik, a kislányom még megijed ezektől. Azóta tart a plüss panda maciktól, és elsírja magát. Mit tegyek, szerepjátékozzunk?

        Ha a 33 hós fiamat néha magunk között altatnánk, hozzászokna? Jó alvó, csak úgy hiányzik, hogy mellettem legyen néha! Mostanában felébred éjjel, lehet, szeretne velünk aludni? Az jót tenne neki?

        Köszönöm a választ,
        Rebeka

        • Vida Ágnes

          2020. május 24. vasárnap

          Nem azért kelt fel, mert a lányok hisztisebbek, többségében inkább a fiúknál szokott rosszabb lenni az éjszakai alvás, mert éretlenebb az idegrendszerük.

          Ha mindig gondoskodtál a kislányodról, akkor ez nem okozhatott benne semmilyen gondot.

          A gyerekek nem attól boldogok, ha folyton velük játszol. Ha mindent megteszel értük és sokat mentek szabad levegőre, az bőven elég.

          Ilyen kevés kávé nem árt a babának.

          A pelenkázás közbeni rúgás azért van, mert nem akarja, hogy átcseréld a pelust. Próbálj állva pelusozni, ebben a korban már sokkal könnyebb.

          A férjeddel jó lenne elbeszélgetnetek ezekről az érzéseidről. Valószínűleg rossz otthoni mintát hozott, náluk is hasonlóan volt, azért csinálja ezt, sokszor, ha beszélgettek arról, milyen is volt a gyerekkora, az segít neki a változtatásban.

          A szerepjátékozás tényleg segíthet és a mesélés.

          Ha jól alszik magában, akkor ne szoktasd közétek. Inkább reggel játsszatok olyat ébredés után, hogy közétek mászhat. De ha hajnalban megébred és igényli, akkor átviheted hozzátok.

  • Dobos Tamás

    2020. május 08. péntek

    Kedves Ági,

    Tanácsát és véleményét szeretném kérni. Kisfiúnk pár nap múlva lesz pontosan 1 éves.
    Az alvási szokásai a következőek:
    – 7:00-8:30 között ébred általában, jellemzően 7:30 körül
    – 10:00 fele próbálkozunk meg egy délelőtti alvással, ami ha sikerül, akkor olyan 1-1,5 órás szokott lenni
    – 14-15 közöttre próbáljuk a délutáni alvást ütemezni, ami sikeressége esetén 1-2 órás szokott lenni
    – Az esti elalvás 20-21 közé esik, megszokott rutin szerint (vacsora, kis játék, fürdés és fektetés). Ez kb. 1 óra, ami olyan fél 8-tól indul és mindig ugyanabban a mederben halad, ahogyan azt tanácsolta. Sajnos az ellazulást így sem mindig (illetve többnyire nem) sikerül elérni.

    Már nem szopizik, kivétel az altatásokat, mert másképp jelenleg nem tudjuk elaltatni. Tehát csak a cicin (szoptatópárnán) alszik el.
    Esetleg kézben ringatva, ami egy 10 kilós gyereknél már igen nagy kihívás tud lenni.

    Kb. egy hete nem sikerül minden nap kétszer elaltatni napközben. 1-2 perc szopizás után beleharap a cicibe, és sír, ha nem mehet vissza játszani, viszont nagyon nyűgös, ha nem sikerül aludnia.
    Így változóvá vált a napi egy alvás időpontja, egyik nap délelőttre, másik nap délutánra esett. Ez sestleg már a napi 1 alvásra való átállás folyamata?

    Éjszaka sajnos még mindig kétszer ébred. Jellemzően 01:00 környékén és 05:00 körül. Amikor ébred, akkor nyöszörög majd keservesen sír, ha nem kerül cicire időben.

    Mit tud tanácsolni, hogy esetleg az altatást simábbá tudjuk tenni, illetve, hogy a kétszeri ébredést legalább 1-re vagy akár nullára is tudjuk csökkenteni?
    Az ágyát már próbáltuk áthelyezni, játszottunk a hőmérséklettel (plusz/minusz) és párásítóval is. Semminek nem volt semmilyen hatása.

    Köszönettel,
    Dobos Tamás

    • Vida Ágnes

      2020. május 10. vasárnap

      Igen, ez már az 1 alvásra való átállás folyamata. Átmenetileg most néha 1x, néha 2x sikerülhet elaltatni, aztán beáll majd az egyszeri nappali alvás. Itt annyit tudtok tenni, hogy amikor azt látjátok, hogy már álmosodik, akkor egy kis csendes pihenőt iktattok be, de nem próbáljátok rögtön altatni, kis dédelgetés, lefektetitek mellétek az ágyra és összebújtok vele, meséltek neki fejből vagy könyvből kicsit, vagy csak simizitek. Ha elalszik, jó, ha nem, akkor kicsit pihent és jobban bírja a délutáni alvásig. Az is lehet, hogy a fekve szoptatás is tetszene neki, a szopi alatt is kicsit pihen és utána nem lenne olyan nyűgös. Ha nagyon kezelhetetlenné, síróssá válik ilyenkor, akkor érdemes úgy alakítani a programot, hogy ilyenkor legyen egy rövidebb séta, így aközben is tud aludni még egy kicsit.

      Az éjszakai ébredései a korának megfelelő mennyiségűek, ezen nem szabad most változtatni. Ebben a korban a baba még igényelhet 2x etetést éjszaka és szomjas is lehet, ezt magától elhagyja majd, ha már nem lesz rá szüksége.

  • Fanni

    2020. április 24. péntek

    Kedves Ági!
    A problémám karácsonykor kezdődött. Anyósomhoz mentünk át 3 napra, előtte a fiam átaludta az éjszakát. Amikor ott voltunk éjszakánként többször felébredt és csak mellettem tudott visszaaludni. Azóta ezt nem sikerült visszacsinálni, hiába vettem ki és próbáltam elringatni, nem lehetett megnyugtatni. Ezek után 3 hónapja leszokott a bimbóvédőről teljesen spontán, aminek örültem mert egy ideje már szerettem volna elhagyni. Azóta éjszaka nem csak magam mellé kell venni, hanem cicizik is, nappal is nagyon sokat, de az nem zavar. Most másfél éves. Minden éjjel 3-4-szer legalább felkel, ha mindig visszateszem a kiságyba akkor is, ha mellettem alszik akkor is. Nem igazán tudunk tőle aludni, sokat forgolódik, mi is, én nagyon rossz alvó vagyok, a páromat meg rendszeresen sikerül oldalba rúgnia. Próbáltam leszoktatni, de ilyenkor sétálgatva alszik csak vissza, azt se mindig és ugyanúgy felébred 1-2 óra múlva. Én mivel rossz alvó vagyok amikor éjjel felébredek legtöbbször nem is tudok gondolkodni, általában eszembe se jut amit esetleg lefekvés előtt elterveztem, mondhatni rutinból teszem be a nagyágyba mert akkor legalább valamennyire tudok pihenni de végül persze nem jön össze…
    Nem is rövid ideig cicizik ilyenkor, sokáig rá van tapadva és elvenni se lehet tőle. Próbáltuk azt is, hogy apa veszi ki de egy szobában alszunk ezért látja, hogy ott vagyok és elkezd bömbölni ha apa próbálja vígasztalni és nem jöhet hozzám. Eddig cumizott éjszaka és vissza is lehetett vele altatni de mostmár nem érdekli, nem kell neki egyáltalán, vizet is mindig próbálok neki adni de azt se kéri.
    Mit tudok tenni, hogy a saját ágyában aludjon? Teljesen ki vagyok merülve, úgy érzem mindent megpróbáltam de semmi se működik. Külön szobában alvás sajnos nem játszik, nem férünk el a kis lakásban máshogy.
    Köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      2020. április 27. hétfő

      Ebben a korban a fogzás és a szeparációs szorongás együttes hatása miatt elég gyakori ez a helyzet. Ha nem megoldható a külön szoba, akkor a legjobb megoldás az, ha leengeditek a kiságy rácsát és úgy teszitek a saját ágyatok mellé vagy egy kis heverőt kap és azt teszitek oda a ti ágyatok mellé, így el is fértek és mindenki nyugodtabban aludhat. Ha nem variálsz, hanem mindig melletted lehet, akkor pár hét után megszokja, hogy nem tűnsz el és nyugodtabban alszik majd. Mivel lesz hely is, ezért kevésbé zavarjátok egymást. Ha nappal nyálzik és mindent a szájába vesz, éjjel a fogzás miatt is ébredhet (ebben a korban jönnek a hátsó fogak, a 20. fogig ez sok ébredést okozhat), ha látod, hogy piszkálja az ínyét napközben, érdemes éjszakára fogzás elleni szert adni neki (nagy fájdalom esetén akár fogzásra is ható fájdalomcsillapítót)

    • Nika16

      2020. május 08. péntek

      Kedves Ági, kisfiam 20 hónapos. Eddig sem volt konnyu eset, a családtagok tobbemberes gyereknek hívják, mert csak akkor elégedett ha valali csak ra figyel, nem egyszeru tole barmitis csinálni, de eddig megoldottam, bevontam ot mindenbe, elegedett volt. Az utóbb idoben furcsán viselkedik, kedvetlen, bármit szeretnék játszani vagy csinalni semmi nem koti le a figyelmet, a szabadban is csak lógó orral kullog mellettem, nem érdekli a hinta stb. Az alvásido kozeledtével viszont felporog, sokat nevet, jokedvunek tunik, ugral, szaladgal, mindent szedtdobal, nem fogad szot. Lehet, hogy igy jon ki rajta a stressz? Viszont mostanaban jól alszik, ami eddig nem volt jellemzo, enni viszont nem akar, csak cicizni. Eddig orult a vendégeknek, most ha jon valaki, nem birok vele, mindig olyat csinal amirol tudja, hogy nem szabad, fel akarja magára hivni a figyelmet. Mi okozhatja mindezt? Nem bizik bennem, rosszul érzi magát velem? Koszonom a segitsegedet

      • Vida Ágnes

        2020. május 10. vasárnap

        Ez nem rólad szól, inkább arról, hogy ő változik. Ebben a korban kezd el fejlődni a fantázia, egyre fejlettebb a gondolkodás és a beszéd, önállóbb a kisgyerek, ez nagy energiákat kíván tőle, ezért most átmenetileg anyásabb. De ez csak egy rövid időszak, hamarosan változni fog. Segíthet, ha nem te ajánlasz fel dolgokat, amikkel lekötheti magát, hanem felajánlod, hogy ő dönthet, így kiélheti az önállóságát. Pl. már előző este megkérdezheted, holnap mihez lenne kedve vagy felajánlasz kétféle programot, ami közül lehet választani (pl. a játszótérre menjünk vagy az erdőbe?, kismotorozzunk vagy sétáljunk és szedjünk szép köveket?)

  • Brigitta+Noel

    2020. április 24. péntek

    Kedves Ágnes, remélem tudsz nekem segíteni. Kisfiam április 10-én lett 4 hónapos. a 4 Ét csinálom.
    – Akkor játszak vele ha jelzi, hogy uncsizik? Sokszor az az érzésem én pörgetem túl a mondókákkal énekekkel és nem tudom lenyugtatni az alváshoz, mivel ugye először egyedül játszik utána velem az alvása előtt. Próbáltam alvási rutinként bevezetni, hogy ölben olvasok neki, de mintha nem hogy ellazulna rá inkább jobban felpörgeti.
    – Ha egyedül játszik, aztán velem és nem érdekli elkezd nyügizni akkor vittem el aludni, függöny behúzás, kiságyban zsákba, cumi, nyuszi és ottmaradtam míg el nem nyugodott. Elég jól ment így az altatás, míg el nem kezdett fél órákat aludni és nyűgös volt a következő alvásig. Aztán gondoltam megpróbálom még egy kicsit ébren tartani, csak akkor meg már nem ment szépen az altatás, ki kellett vennem, megnyugtatni, de nem mindig sok sikerrel, egy idő után kivettem és vártam megint mikor álmosodik. Nagy nehezen ha elaludt fél órét aludt így is. Szóval most oda a jó altatás és nem tudom mikor vigyem el aludni és mit csináljak a függöny behúzás előtt. Elég az altatási rutin, amit csináltam? Este plusz hogy kislámpát kapcsolunk le együtt. Nem mindennap fürdik, csak a védőnő ajánlása szerint heti 1-2x.
    – Minden délután megyünk sétálni, lányomnak (3 és fél éves) is szüksége van rá. Már nem alszik jól babakocsiban, pedig fáradt és ha nem mozog a kocsi 10-15 perc után felébred, így idegesítő nem tudok a lányommal játszani menni, mert mozgatnom kell kocsit??!
    – Mitől lesz a napirend fix a lefektetéstől? Nem reggel kell ébreszteni? Mivel napközben teljesen össze-vissza alszik, pedig álmossága után nem időpont után fektetem le, nem mindig jön össze a fix fektetés, mert nem bírja addig, főleg ha babakocsiban rosszul aludt délutáni sétakor.
    – 2 hónaposan elkezdett beszélgetni, kb. mióta megvariáltam a napi sorrendet, azóta nem, csak nyűgösködni hallom. Lehetséges, hogy most nincs kedve beszélni, majd ha lesz napirend újrakezdi?
    – 4-5 napja többször kel éjszaka, 4-5-ször, ha nemrég evett először cumit adok, utána kiveszi megnyugtatni, ha ez se cici. Miért ébredhet? Fogzást nem hiszem? Inkább éjszaka után kel többször. Bár eddig 19.30-20 körül ha ágyba került csak 1 körül ébredt most legalább egyszer éjfél után is.
    – Jobb könyököm pár hete fáj, ha gyulladás van befolyásolhat valamit a szoptatás miatt?
    Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2020. április 27. hétfő

      Igen, alapvetően akkor játssz vele, ha már unatkozik magában. Ha elalvás előtt túlpörög a mondókáktól, ne mesével altasd, inkább összebújással, simivel vagy ringatással. Sok baba jobban szereti a csendet és a nyugalmat (be is sötétítheted a szobát) elalváshoz.

      Ha nem működött az ébren hagyás, nem gond, ha hamarabb alszik el és csak fél órát alszik, később magától beáll majd a ritkább alvásra. Elég a korábbi alvási rutin, ha úgy jól el tud aludni.

      A napirend a napi dolgok egymásutániságától lesz fix. Nem kell ugyanakkor kelnie és feküdnie, ebben a korban úgyis sokat változik még a napirendje, majd, amikor már csak 2x alszik napközben, jobban kiszámítható lesz (de ott is lehetnek kis eltérések)

      A beszélgetés nem a napirendtől függ. Általában, amikor nem mozognak annyit a babák, akkor a hangjukkal játszanak többet, amikor a mozgás lesz a fontosabb, akkor azt gyakorolják és kevesebbet beszélgetnek.

      Ahogy a baba nő, a tápanyagigénye is megnő, ezért éjjel többet kérhetnek enni akkor is, ha korábban már nem voltak éhesek. Ha az első 1-2 alkalomnál megeteted, utána kevesebbet fog enni. Viszont a fogzást sem zárnám ki, ebben a korban már elkezdődhet és a fiú babák érzékenyebbek rá.

      A könyökgyulladás nem befolyásolja a szoptatást.

      – 4-5 napja többször kel éjszaka, 4-5-ször, ha nemrég evett először cumit adok, utána kiveszi megnyugtatni, ha ez se cici. Miért ébredhet? Fogzást nem hiszem? Inkább éjszaka után kel többször. Bár eddig 19.30-20 körül ha ágyba került csak 1 körül ébredt most legalább egyszer éjfél után is.
      – Jobb könyököm pár hete fáj, ha gyulladás van befolyásolhat valamit a szoptatás miatt?

      Ebben a korban sok baba nem alszik már a kocsiban, de nem is kell, csak összezavarja a bioritmust, utána nehezebb a többi altatás. Ha nem marad meg a kocsiban, amíg a nagy játszik, ki lehet próbálni kicsit felemelni a támlát, hogy jobban kilásson (ha 150 fokban dönthető a babakocsi háttámlája, akkor már jobban kilát) vagy vigyél kendőt és úgy menjen veletek játszani.

  • M

    2020. február 28. péntek

    Kedves Ági!
    Novemberben Skype-oltunk veled a lányunk óvodai kezdeti nehézségeiről. Két és fél éves volt, amikor visszamentem dolgozni. Két hónapig járt óvodába, de utána nem akart tovább menni ezért kivettük. Utána veszélyeztetett terhes lettem. Otthon kellett feküdnöm, majd kórházban voltam egy hónapot. Azóta két hónapot feküdtem otthon. Most egy hete elmúlt a korábbi veszély. Nőgyógyászom mondta, hogy fokozatosan elkezdhetem a terhelést. A kórházból való hazajövetelem óta kapok segítséget rokonoktól és egy nénitől, akit már a lányunk ismert, ők ide jöttek hozzánk a lányunkhoz. Minden napra volt segítségem. A lányunk minden változást érzékelt, mindez a hangulat ingadozásaiban, nyüszögéseiben, sírásaiban, apukájához való ragaszkodásában és szobatisztaság visszaesésében (állandóan bepisil és egyedül ritkán megy el pisilni, csak akkor, ha már nagyon pisis a bugyija és harisnyája) nyilvánul meg. Amióta szabadon lehetek itthon vele és mozoghatok, azóta nem akar napközben aludni. Többszöri, békés, nyugodt próbálkozás ellenére mindig azt mondja, hogy nem akarok aludni. Úgy tapasztaljuk, hogy ez nem egy fejlődési ugrás miatt van, mert azon a napon, amikor először vele lehettem, akkor kezdte, hogy nem alszik napközben. Jelenleg, hordozóban, anyukámnál és gépkocsiban elalszik (de nem szeretnénk minden nap autóban altatni). Két napja babakocsiban is elalszik. Szeretnénk, ha újra önmagától el tudna aludni napközben a saját ágyában. A napközbeni babakocsizást még fizikailag nagyon nehezen bírom. Este nehezen alszik el, de végig aludja az éjszakát. Korábban jókedvűen ébredt reggel, mostanában az ébredés is nehézkesebb. Hogyan tudjuk őt segíteni abban, hogy napközben itthon a saját ágyában alhasson újra? Most szeptemberben megy újra oviba és aggódunk, hogy mi lesz az ottani alvásával. A szobatisztaságra való törekvésben hogyan tudjuk őt segíteni? Türelmesek vagyunk vele, nem szégyenítjük meg, erőszakkal nem ültetjük rá, megdicsérjük, ha egyedül ráül és sikerül neki. Köszönjük válaszod!

    • Vida Ágnes

      2020. március 01. vasárnap

      Az otthoni nem alvás nem befolyásolja az óvodait. Ott más a terhelés, jobban elfárad a gyerek és a szociális nyomás is nagyobb az alvásra. Nem kell otthon erőltetni az önálló elalvást a saját ágyban, ez nem fog menni most, mert túl sok volt neki a változás. Helyette délutánonként tartsatok csendespihenőt: feküdjetek le együtt a ti ágyatokra, olvassatok mesét! Ha álmos, odabújva el tud aludni és ott alszik majd, ha nem, akkor meg legalább volt egy kis pihenés. A szobatisztasággal még várjatok, ha jobb idő lesz és lehet csak kis bugyiban lenni, magától érdekelni kezdi majd megint. Addig, ha ráül, megdicsérhetitek, illetve ki lehet próbálni, hogy este lefekvés előtt 30 percig pelus nélkül van.

  • Merckle Andrea

    2020. február 28. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom altatásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, mert már teljesen kétségbe vagyok esve. Kislányom 2 hónapos, természetes úton született, de beavatkozásra volt szükség (indították a szülést és oxitocint is kaptam, fájásgyengeség miatt. A baba teljesen rendben volt, születése után két órát együtt töltöttünk, mellre is került. Este született, az éjszakát viszont nem töltöttük együtt a megfigyelés után, mert én többször elájultam, másnap dél körül kaptam vissza). Az orvosi vizsgálatok egyelőre mindent rendben találtak, szépen gyarapszik, fejlődik. Annyit állapított meg a gyermekorvos és a védőnő is, hogy hiperérzékeny és nagyon könnyen vált egyik hangulati állapotból a másikba. Már a kórházban én is megfigyeltem, hogy nagyon könnyen összerezzen minden kisebb és nagyobb zajra, külső-belső ingerre. Ez azóta is megvan, némileg persze csillapodott, de azért ez elég jellemző rá. Emiatt hason alszik, mert úgy nem ébreszti fel magát a mozgására. Az éjszakai alvása viszonylag rendben van. A nappalaink viszont borzalmasak, az altatás horror. Délelőtt még viszonylag jó kedvű, nézelődik, mosolyog. Déltől viszont kezdődik a tortúra, ha itthon kell aludni. Sokat olvastam a témában és az online tanfolyamot is elvégeztem, ami nagyon hasznos volt, mégis kifog rajtam ez a helyzet. Figyelem az álmosság jeleit és bár a komplex jeleket nem tapasztalom nála bárhogy figyelem Azt észrevettem, hogy a második mélypont egymás után több ásítással jár. Ilyenkor, ha felveszem bújik, amiből egyértelmű, hogy fáradt. Viszont innentől kezdve nagyjából 3 percem van elaltatni, ami általában nem szokott sikerülni. Ugyanis, ha azonnal nem alszik el, egyre jobban sír, feszíti magát és annyira felhergeli magát, hogy a végén nem kap levegőt, vagy kezd elmenni a hangja az ordítástól. Ez nem egyszerű sírás, hanem tényleg úgy ordít, mintha ölném. Borzasztó hallgatni és megélni, hogy bárhogy próbálkozom semmi nem segít az ellazulásban. Próbáltam azt is kideríteni, hogy melyik altatás típusba tartozik, de ezt sem tudom pontosan megállapítani, mert mindig másra reagál. Egyszer a pólyázás segít, máskor a cici, harmadszor a fehér zaj, vagy a ringatás. Úgy érzem, hogy a reakciói teljesen kiszámíthatatlanok, ahogy a szél fúj, úgy változik. Ami biztosan bejön az a babakocsiban a séta és a kendő, bár ez utóbbi sem mindig. Próbálkoztam azzal, hogy egy pár napig kitartok egy bizonyos módszer mellett, hátha az a baja, hogy nem érti most alvás jön, de ez sem segített. Próbálkoztam azzal is, hogy úgy altatom, ahogy este szoktuk, félhomályban cicin alszik el, majd apa átveszi még kicsit simogatja és beteszi az ágyba. Apa nincs velünk nappal, így ezt leszámítva megpróbáltam hasonló körülményeket teremteni, de nappal, ha abbahagyja a cicizést és én felemelem a mellkasomra, hogy büfizzen, akkor megébred. Ha kihagyom a büfiztetést, akkor általában, ha beteszem az ágyba, jön egy büfi és arra felébred, sír és kezdődik elölről. Azzal is próbálkoztam, hogy az álmosság első jeleire próbálom altatni, de akkor ugye még nem álmos és egy idő után azért hergeli magát, ha altatni próbálom, mert még nem akar. Amikor meg már egyértelműen álmos, akkor meg 1-2 perc alatt jut el ebbe az állapotba. Azt is próbáltam, hogy, amikor még nyugodtabb, akkor leteszem és csak mellette maradok, hátha inkább egyedül szeretne elaludni, de előbb-utóbb, akkor is eljut ehhez a hergeléshez és, akkor már nem tudom kizökkenteni belőle. Ha nem altatom, akkor pedig nyűglődik, sír, tehát biztos, hogy álmos és szüksége lenne a pihenésre. Tehát a kérdésem az lenne, hogy mivel tudok neki segíteni, hogy ellazuljon még mielőtt ennyire felhergeli magát, mert, akkor már esélytelen vagyok megnyugtatni, nemhogy elaltatni? Mi lehet az oka, hogy ennyire nehezen megy az altatás? Mit csinálok rosszul? Milyen altatási módszert javasol a leírtak alapján? A másik kérdésem, hogy van-e valami módszer, hogy kizökkentsem, amikor ennyire felidegesítette magát? A harmadik kérdésem, hogy normális-e, hogy ilyen könnyen kerül ilyen állapotba és, hogy ennyire nehezen zökkenthető ki? Érdemes-e esetleg idegrendszeri okot keresni a háttérben és kivizsgáltatni ez irányban? Előre is köszönöm a segítségét!
    Andi

    • Vida Ágnes

      2020. március 01. vasárnap

      Semmit nem csinálsz rosszul, valószínűleg ő működik másként, mint a babák többsége. Mivel hiperérzékeny, ezért rosszabbul reagálja le az álmosságot, túlpörög és feszültté válik. Ezért segíthet, ha besötétítesz, laza pólyával bepólyálod és leteszed a kiságyba. Minden külső zajt és fényt zárj ki erre az időre és ne beszélj hozzá, minél kevesebb az inger annál jobb. Egy kis fehér zajt is érdemes kapcsolni, ez is segíthet kizárni az ingereket. Ha mégis felhergeli magát, vedd fel, tartsd ölben és csak várj. Vannak olyan babák, akik ezzel az elalvás előtti sírással adják ki a feszültséget, ez nem baj és semmi rosszat nem jelez, szimplán csak ilyen a kicsi és kész 🙂

  • Kata

    2020. február 28. péntek

    edves Ági!

    Megcsináltam a békés dackorszakról szóló tréninget, nagyon hasznosnak találom és köszönöm a sok segítséget, viszont a hisztik megkülönböztetésében van egy kis problémám. 16 hónapos a kisfiam és a kora alapján inkább a distressz hiszti ami jobban ráillik, de úgy érzem nem tudom jól megkülönböztetni őket. Értem hogy ez egyik tudatos azt akarom hogy… A masik érzelem alapú,inkább összeomlás mint sem „hiszti”, de ha érzelem alapú is akkor is van benne azt akarom hogy… Pl a kisfiam szereti ha cipeljük (nem egész nap, néha..) imád mindent látni, vezényel mit nézzünk meg stb ezzel nincs is gond viszont ha ő azt akarja vegyük fel és mi mondjuk nem tudjuk, van hogy összeomlik… Itt is benne van hogy aztán akarok vegyél fel és csalódik, hogy nem kapja meg amit szeretne nem tudja kezelni az érzéseit es kiborul. Ennek alapján ez összeomlás de ha elkezdtem magamhoz ölelni és cipelni akkor félek beépül az eszköztárába.. Vagy öleljem meg, nyugtassam meg, de ne cipeljem? Ez csak egy példa nyilván több hasonló helyzet van csak nem szeretném, hogy ezzel elérjen majd mindent.

    A másik problémám hogy hajazik a kisfiam. Úgy alszik el, önmagában nem gond, kiveve amikor már tépi, de mellettem is alszik és éjszaka mikor megébred sokszor a hajammal tud visszaaludni, félálomban van, sokszor erősen tépi van mikor 1 óra is mire visszaalszik (ez már kellemetlen). Olvastam a leszoktatás menetéről írt jegyzetedet, viszont az lenne a kérdésem, hogy ha úgy csinálom, hogy csak éjszaka nem engedem neki az összezavarja? Ez következetlenség?

    Illetve ő tápszeres baba a mai napig van, hogy éjszaka felkel és csak tápszerrel tud úgy visszaaludni, hogy utána nyugodtan is aludjon tovább(maximum éjszaka 1x kap tápot) . Nem hinném, hogy éhes de ez vagy megnyugtatja vagy lefárasztja?!
    Meddig normális, hogy eszik éjszaka?
    Ez nem egy rossz szokás, hogy így tud visszaaludni?

    Válaszodat előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      2020. március 01. vasárnap

      16 hónapos korban még nincs Kis-Néró hiszti. Olyan van, hogy valamit akar a gyerek, nem kapja meg, ezért csalódik és ettől kiborul, de sokszor ilyenkor attól sem nyugszik meg, ha megkapja, amit akar, de ami még fontosabb: a kis-Nérónál azért hisztizik, hogy megkapja, a distressznél nincs célja a hisztinek, itt azért hisztizik, mert nem kapta meg és ezzel az érzéssel nem tud mit kezdeni. Ha magadhoz öleled, nem épül be az eszköztárába, szimplán csak megnyugszik. Viszont ha a cipelés volt a kiváltó ok, csak öleld meg, várd meg, amíg megnyugszik, de ne cipeld! A distressz hisztiből akkor lesz később Kis-Néró ha a gyerek megtanulja, hogy hisztivel mindent el lehet érni. Ha csak megnyugtatod, de aztán az lesz, amit te akarsz, akkor ez nem alakul ki.

      Hajazás: az is következetes, ha nappal lehet éjszaka nem, ez nem fogja összezavarni, hiszen egyértelmű szabály.

      2 éves korig néha még esznek a babák éjszaka, 1-1 evés egyáltalán nem gond, ilyenkor tényleg éhesek szoktak lenni.

  • G

    2020. február 28. péntek

    Nagyon köszönöm a segítségét.
    Kisfiunk szeptemberben kezdte 3 évesen az ovit. (Előtte járt fél évet magán bölcsibe/ kicsi csoportba heti 3 délelőtt,imádta.)
    Ovi elkezdődött, novemberig ok volt, december elején már mindig sírt reggelente, nem akart menni. Itt ekkor óvónőcsere is volt (ő igazgató lett), elvesztette a kisfiunk akikhez ragaszkodott. Ovival beszéltünk (a megmaradt óvónővel), segítségét kértünk. Azt mondta,”ez természetes,gyerekek sokszor nem akarnak menni”, ami feladatunk, hogy elvigyük. Picit javult a helyzet, de most februárban már ismét szinte nem lehetett vinni, reggel sir stb.

    Oviban többször nem akar enni és inni. Inni viszont akarata ellenére is kell neki (ezt ő mondja) Oviban megkérdeztem és azt mondják igen „ez így van ezek a szabályok”. Reggelente több gyerek nem akar menni, az öltözőben sírnak.Ovi azt mondja ez természetes (nekik) Ami nekem még feltűnt, hogy szabad levegőn soha nincsenek.
    2 fő „gond” jelentkezik :
    1/ nem akar járni oviba 3 hónapja
    2/ 3 hete a délutáni alvásból rémalomszerűen felébred szinte naponta és nagyon sír az oviban. (Pavor kiskorában is volt néha ) ahogy mondják „nem lehet megvigasztalni”
    Mi úgy látjuk nem találta meg a megfelelő ovit. Ha kérdezzük tőle mit nem szeret az oviban, nincs jelenleg konkrét válasz, úgy tűnik összességében nem szereti…
    Szeptembertől kis csoportos alternatív Waldorf oviba átvisszük. Akkor nyílik az ovi.
    Addig mit tegyünk?
    1.Arra gondoltam ebéd után hazahozom minden nap. Szeptembertől meg Waldorf. Talán ez a legjobb megoldás..
    2.Vagy vigyem el most másik oviba most?
    3. Maradjon minden változatlan szeptemberig az eredeti oviban , tehát maradjon délutánonként is, hátha javul a helyzet ?

    Mi a véleményed?
    Üdvözlettel

    • Vida Ágnes

      2020. március 01. vasárnap

      Szerintem is az a legjobb, ha délben elhozod, biztos, hogy nagyon nem jó neki ebben az oviban és az óvoda hozzáállása is problémás, mindenképpen jó lesz majd neki az óvodaváltás, viszont a két váltás túl sok lenne neki egymás után. Talán ha csak délelőtt jár, akkor kevésbé fogja utálni.

  • Tóth Virág

    2020. február 28. péntek

    Kedves Ági!
    Előre is elnézésed kérem, hogy kicsit hosszú lesz, de az az igazság, hogy nagyon el vagyok keseredve, nem tudom kihez fordulhatnék, és nagyon bízom benned, hogy a sokéves tapasztalatoddal az én problémámra is van megoldásod.  
    28 éves korom előtt egyáltalán ne szerettem volna gyereket, annak ellenére, hogy a férjem már nagyon vágyott rá, én még szerettem volna tanulni, karriert építeni világot látni. Őszintén szólva nem is tudtam mit kezdeni a gyerekekkel, nem tudtam mit mondhatnék nekik, hogy kellene velük viselkednem. 28 évesen ez megváltozott, akkortól éreztem az erős vágyat, hogy szeretnék egy gyermeket.
    Elkezdtünk a férjemmel dolgozni az ügyön, én biztos voltam benne, hogy már az első alkalommal sikeresek leszünk, de sajnos nem így történt. Két évig próbálkoztunk, én egyre kétségbeesettebb lettem, hogy nekünk miért nem sikerül, lehetek-e egyáltalán anya valaha? A harmadik inszeminációnk sikeres volt, soha nem felejtem el azt a percet, amikor pozitív lett a terhességi tesztem, a világ legboldogabb embere voltam. Majd ez a boldogság eltartott 8 hónapig, annak ellenére, hogy az első 19 hétben sokat hánytam. Nagyon vigyáztam a babámra, imádtam, ahogy mocorog, a férjemmel minden héten olvastuk, hogy hol jár a kicsikénk a fejlődésben. Mellette viszont sokat tanultam, egy tanfolyamot végeztem, szinte reggeltől estig a számítógép előtt ültem, most már nagyon bánom, hogy nem élveztem ki jobban ezeket a gyönyörű hónapokat. Örültem nagyon a babámnak, aki bennem fejlődik, de nem szenteltem neki elég figyelmet. Soha nem gondoltam például bele, hogy milyen lesz, hogy fog kinézni, milyen lesz, ha már hárman leszünk. Ha szóba került, mindig nagyon optimista voltam, hogy mi a férjemmel mindent meg fogunk tudni oldani, hiszen nagyon jó páros vagyunk. A 31. terhességi héten azonban sajnos valami megváltozott. Elkezdtem mindentől szorongani, alvászavaraim lettek, idegennek éreztem a nagy pocakom, nem tudtam enni, boldogtalannak éreztem magam. Rettegtem, hogy emiatt a babámnak valami baja lesz, nagyon sokat sírtam. Ő ezt valószínűleg megérezte, mert a 34+5. héten elfolyt a magzatvizem és megszületett a kicsi kincsem. Sajnos ezután még két hétig az intenzív osztályon voltunk. Az én állapotom sajnos közben egyáltalán nem javult, csak rosszabb lett. Pánikrohamaim voltak, rettegtem mindentől. A pszichológusok csak legyintettek, hogy ez csak a hormonoktól van, legyek nyugodt. De nekem azóta is nagyon fáj, hogy ezekben a hetekben nem tudtam teljes mértékben a kisfiam mellett állni, hiszen annyira rosszul voltam. Idegennek éreztem a kisbabám. Két hét után haza jöhettünk, szép lassan kihevertük ezt a traumát, én is jobban lettem, elmúltak a problémáim, a kisfiam gyönyörűen fejlődik, okos, értelmes baba, nagyon büszke vagyok rá. Sajnos a sok stressz miatt a tejem nem indult be, nem tudtam szoptatni a kisbabám. Ez is nagyon fáj a mai napig. A kisfiam 5 hónapos, csodálatos baba, nagyon szeretem, bármit megtennék érte. Mellette egy szórakoztató központ lettem, nincs már olyan problémám, hogy ne tudnék a gyerekekkel mit kezdeni, a csillagokat is lehoznám neki az égről. De mégsem érzem azt a mindent elsöprő anyai szeretetet. Mintha nem tudnám feldolgozni, hogy ő az én kisfiam. Amikor ránézek azt látom, hogy gyönyörű baba, örülök neki nagyon, néha elsírom magam a meghatottságtól, vagy ha valami új dolgot csinál, de nem érzem azt, hogy ő az én pici fiam. Az eszem tudja, de úgy érzem ez az anyai ösztön nem tud előtörni. Nagyon nehéz ez nekem, hiszen ő a legfontosabb az életemben, mindent meg szeretnék neki adni, amit csak tudok, és nagyon fáj, hogy nem érzem az anya szó mögött azt a csodálatos mély érzést.
    Mit gondolsz, ez idővel fog kialakulni, vagy mit tehetnék? Máshol már olvastam több ilyen „esetet”, hogy 7-8 hónapos is volt már a baba, amikorra kialakult az az igazi mély szerelem. Valóban így van, hogy ez nem azonnal megtörténik, hanem folyamatosan egyre erősebb lesz?
    Köszönöm válaszod előre is!

    • Vida Ágnes

      2020. március 01. vasárnap

      Anyai ösztöneid már most is vannak, akkor nem írnál erről és nem tudnád ellátni a babádat ilyen jól, hidd el 🙂 Egyszerűen csak az előzményeket nem tudtad még feldolgozni, ezért vannak kétségeid magaddal kapcsolatban, ami természetes. Azt javaslom, keress fel egy szülési traum feldolgozásával foglalkozó pszichológust, aki segít feldolgozni a fogantatás-várandósság és szülés körüli negatív élményeidet.

  • Boglárka Gál-Plósz

    2020. január 24. péntek

    Kedves Ági!
    Kislányom 14 hónapos. Kb. 3 hónapja nem fogadja el ha az apukája akarja altatni. Se nappal, se este, se éjszaka. Pedig az esti altatás mindig apa feladata volt, születésétől kezdve. Folyamatosan sír, aztán egyre jobban, egy idő után elkezd köhögni, öklendezni (kb 10 perc), ekkor nem bírom tovább, bemegyek és átveszem. Ahogy az ölembe kerül rögtön megnyugszik és csendben van. Először azt gondoltam biztos szeparációs szorongás, majd elmúlik. De ennek már majdnem 3 hónapja és nincs javulás. Napközben egyébként nincs jele a szeparációs szorongásnak. Hogyan lehetne visszaszoktatni, hogy apával is aludjon? Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2020. január 26. vasárnap

      Az a baj, hogy most már megtapasztalta, hogy idővel úgyis előkerülsz, ezért érdemes sírni. Próbáljátok meg, hogy az esti alvásnál Apa altatja, de te addig elmész otthonról. Este már elég álmos, ha tudja, hogy nem vagy ott a közelben, előbb-utóbb elalszik majd. Lehet, hogy első alkalommal egy órát is eltart majd a dolog, de ettől nem kell megijedni minden egyes nap egyre rövidebb lesz majd. Tudnod kell, hogy ő ilyenkor nem azért sír, mert olyan rossz neki, hanem azért, mert már nagyon álmos és nem a megszokott dolog történik, hanem valami más. A megszokás a kisgyerekeknek biztonságérzetet ad, ezért van a sírás. Ha kialakul egy új szokás, akkor meg ahhoz fog ragaszkodni.

  • Viktória

    2020. január 10. péntek

    Kisfiam 5.5 èves. Egyke gyerek. Fèlève költöztünk új házba más városba. Szeptembertől új oviba jár.
    Elèg negatív vèlemènnyel van magáról. Règebben is de mostanság egyre jobban feltűnik. Pl. ha valamit nem engedünk meg neki, vagy nem sikerül neki olyanokat mond magára hogy ő buta, rossz gyerek, azt akarjuk hogy baja essen. Jó lenne e nekünk ha beütnè a kezèt, fejèt? Van hogy megüti magát direkt fájdalmat okozva magának. Nehezen viseli ha nem nyer, ha nem tud valamit megcsinálni teljesen kiakad hogy ő milyen ügyetlen. Mindig ostorozza magát szavakkal, hogy neki sose sikerül semmi. Nagyon fèlek hogy ez hova fog vezetni. Nem gondolom hogy sokat várnèk el tőle. Mindig is mondom csak azt kèrem tőled amit tudom hogy meg tudsz csinálni. Nincs megengedve neki sok minden , következetesen neveljük ès önállóságra. Mindent igyekszem megbeszèlni vele, de hiába mondok neki a pozitív dolgokat csak a saját igazát hajtogatja hogy de ő akkor is ilyen meg olyan.
    Oviban jeleztèk hogy ha nem mondják neki hogy menjen játszani csak ül a szőnyegen akár egèsz dèlelőtt. Pedig már van kisbarátja is. Itthon sose panaszkodik az ovira.
    Fogalmam sincs mivel segíthetnèk neki.

    Ugyanakkor meg cserfes jókedvű, imád viccelődni. Hirtelen változik a hangulata. Nekem elèg bipoláris nèha…

    • Vida Ágnes

      2020. január 12. vasárnap

      Érdemes lenne vele gyermekpszichológushoz fordulnotok, mert úgy tűnik, a szégyenérzet fejlődési szakaszát (ami 3-4 éves kor között van), nem igazán sikerült feldolgoznia és valami miatt önértékelési gondjai is vannak (talán oviban szerzett rossz tapasztalat vagy egy otthoni minta miatt, amit ő nem megfelelően értelmezett, dolgozott fel).

  • Bencsné Lukic Kriszti

    2019. december 13. péntek

    Tisztelt Ágnes!
    Elfelejtettem írni. Anyatejjel táplált picurkáról van szó. Igény szerint szopizik álltalában 3-4óránként igényli. Reggel 4-5; 8-9; 12-13; 16-17; 20-21; és 23-24 óra között álltalában az elöre íet időpontokhoz vagyunk közelebb(4;8;12;16;20,23,) Van mikor utolsó etetés után sem tud rögtön aludni a pocakja miatt és napközben sem alszik rengeteget. Nemnis kell mert szeretnézelődni és érdeklődő is. Csak mikor már fen van 1-2 óra közötti idő intervallumot és látszik fáradt már sajnos akkor sem tud sokszor. Olyan is sokszor van mikor már fáradt lehunnya a szemét 10 percre és jön a hasfájás már rögtön fent van és nyöszörög, sír, lábait huzgálja fe a posijához…Ritka ha előb/töbször igényli termeszetesen keri akkor meg is kapja.
    Köszönöm szépen!

    • Vida Ágnes

      2019. december 15. vasárnap

      Próbáld ki, hogy amikor így felriad, akkor hanyattfekteted az öledben, a két térdét a pocakjához felhúzod és lassan kifelé körözteted a combjait. Ez szokott segíteni a hatékonyabb emésztésben és megszünteti a renyhe bélmozgásból adódó hasfájást. Emellett érdemes minél többet tornásztatni, fürdetni, mert a mozgás jót tesz az emésztésnek és ezzel csökkenti a hasfájást. Ha van rá mód, menjetek el babaúszásra is, mert a vízben szabadon mozoghat, ez is jótékony hatású.

  • Bencsné Lukic Kriszti

    2019. december 13. péntek

    Tisztelt Vida Ágnes!

    Tanácsért fordulok hozzád!
    Van egy pici lanyunk Kinga 20.-án lesz 2 hónapos. Születése óta hasfájós. Mostanra beszélhetünk kolikáról is mert nem lehet megnyugtatni sehogy (kézbe se, evéssel se….stb. Az is kiderült hogy tejfeherje,állari tejfehérje érzekeny. Házi gyermekorvosunk mondta hagyjam el azokat éd inkább növényieket fogyasszak amiböl csak tehetem. Át álltam a növényi termékekre(mandula tej, olyan Flóra vaj amit fogyaszthatok. Sajnos így is vannak pöttyei a hasa is fáj. Van amikor rögtön evés után pöttyösödik és fáj a hasa van amikor fél vagy aká több mint 1 ora elteltével jelentkeznek.
    Kerdésem lenne hogy mit tegyek? Megfordult a fejembe elviszem gasztroenteorologusho, vagy magán orvoshoz. Hátha nem csak a tej a probléma. Probáltunk mindent. Maszirozás, tornáztatás, kezünkön logattuk, meleget a pocijára meg külömbözö cseppeket is. Tanácstalan vagyok már. Nagyon szeretnék segiteni szegénykémnek ne szenvedjen..
    Mit tanácsol?
    Köszönöm Szépen!

    • Vida Ágnes

      2019. december 15. vasárnap

      Mivel felmerült az allergia gyanúja, de nem javult, mindenképpen érdemes mihamarabb további kivizsgálásra menni vele. Ne várjatok vele, mert ha tényleg allergia, akkor azt jó mihamarabb tudni, de előfordulhat, hogy más belső szervi probléma okoz hasi tüneteket (ritka eset, de azért jó mihamarabb kizárni).

  • G

    2019. december 13. péntek

    Kedves Ági !

    Nagyon köszönjük előre is a segítségedet .
    Kisfiunk most kezdte az óvodát szeptemberben,sikerült beilleszkedni , vannak barátok, szívesen vittük ide .

    1-Tegnap azonban este elkezdett fürdés után keservesen sírni, hogy a dajka néni „megszorította a nyakát és fájt neki” .Eddig ilyesmiről nem hallottunk.Kérdezgettük tőle a szituációt.Úgy mondta el, hogy valami gyerek nem akart vele játszani (valami konfliktus volt) a dajka néni mérges lett és megszorította a nyakát, hogy fájt.
    Mi ennyit tudunk .Mit tegyünk, hogyan tisztázzuk a helyzetet ? Mi persze nem voltunk ott.Várjunk ?

    2- Nyáron részben szobatiszta volt, de nem teljesen, így szeptembertől nadrágpelusba megy oviba, ez rendben van az ovi részéről. Azóta viszont egyáltalán nem szobatiszta .Sokszor itthon levettük a pelust, de bepisil, bekakil.Elmentünk pár napra egy wellness hotelba, ott 100 % szobatiszta lett 🙂
    Visszajöttünk,már nem akarja a pelust,viszont itthon+oviba is bepisil. A nagy kérdés küldjük még pelusba oviba vagy anélkül ?

    3-Az egyik fiúval nem jön ki, eleinte verekedés tört ki köztük gyakran szeptemberben, ennek láttuk a nyomait is, harapás stb, de ez a helyzet megoldódott, megszűnt.
    A fiú azonban rendszeresen „szekálja”. (A fiút+családját látásból ismerjük a játszótérről, az anyuka fiatal+csendes,aranyos, apa+ rokonai játszótéren is ittak, meg veszekedtek, kiabáltak, elképzelhető hogy otthon is ez a hangnem a megszokott)
    Eleinte itthon megvigasztaltuk, de kezd rendszeressé válni a „zaklatás”, ezért (is)nem akar oviba menni !
    X azt mondta „lány vagyok…”, azt mondta „félős vagyok ” stb.X azt mondta a jelem dinoszaurusz, pedig hal. stb
    A kisfiunknak nem vicces, hanem gyakran sir miatta, teljen a lelkére veszi !
    Ha megyek érte, sokszor már az öltözőbe elsírja magát .Mi a baj ? „X azt mondta…..”
    Mondjuk neki, hogy nem lényeges, hogy mit mondott X…de valahogy nem oldódik meg a helyzet .Reggel a férjem viszi az oviba, ha már meglátja a szekáló gyereket teljesen lefagy.

    Beszéljünk valakivel ?Várjunk még , hátha megoldódik? Mit mondjunk neki ?
    Reggelente sir, nem akar oviba menni. Köszönjük a segítségedet !

    • Vida Ágnes

      2019. december 15. vasárnap

      Az lehet a probléma, hogy nem igazán sikerült megkedvelnie az ovit. Egyrészről biztosan vannak olyan dolgok, amiket szeret, másrészről vannak, amik félelmet és szorongást keltenek benne, ezért esett vissza a szobatisztaságban, ezért nem szeret menni. A dajka agressziójának mindenképpen utána kell járni, rá kell kérdezni, egyáltalán nem helyénvaló (emellett törvénybe is ütközik!) Ezt a gyerekkel is tisztázni kell, mert most biztosan tart az adott dajkától, beszélgetni lehet vele arról, hogy van, hogy a felnőttek dühösek és nyugodtan lehet szólni olyankor anyának és apának, ha valaki bántja.

      Egyelőre kapjon pelust az oviba, mert úgy tűnik ebben a közegben nem tud odafigyelni a szobatisztaságra. A békés, biztonság családi közegben igen, ezért a téli szünet alatt legyen nyugodtan pelus nélkül.

      A szekáló kisfiú miatt mindenképpen beszélni kell az óvónénikkel és aztán, ha nincs változás, a szülőkkel is! Nem szabad a gyereket hibáztatni, nem feltétlenül rossz gyerek, van, hogy az óvodakezdés agressziót vált ki egy kisgyerekből, de a saját gyermeked védeni kell, illetve „eszközöket” adni a kezébe, hogyan védje meg magát, mert most azért szorong, mert védtelen ellene. Pl. megtanulhattok egy játékos „varázsigét”, amit ilyenkor elmondhat a másik gyereknek pl. „csiribí csiribá, nem félek tőled többé”. Ezt beleszőheted neki mesébe is, hogy még kézzelfoghatóbb legyen neki, hogy ő egy varázsló, aki képes elvarázsolni az erőszakos gyerekeket és ezzel eltüntetni a félelmét. A lényeg, hogy ne féljen és tartson tőlük, hanem a saját módján képes legyen úrrá lenni a félelmén.

  • Eva

    2019. november 22. péntek

    Kedves Agi! Gyakori ejjeli kelessel kapcsolatban kerdeznek. Kisfiam 8 honapos (masodik baba) es ugy 2 honapja sokkal gyakrabban kel. Akkor kezdodott a fogzas es a mozgasfejlodes is. A nappali alvasok nem valtoztak, vidam, jo etvagyu baba. Szeptember elott ejjelente 2-3 alkalommal kelt, de az utobbi idoben inkabb a 8-10x megebredes a jellemzo (nem csak a fog attorese elotti napokban/heten), az ejjeli 3-4-5 keles pedig csak par napig tart (mint egy kis piheno). Van hogy ringatassal, vagy a cumi visszaadasaval vissza is alszik, de sokszor csak rovid idore. Akkor nyugszik meg jobban ha megszoptatom (ertheto modon). Jelenleg all es lepeget a butorokba kapaszkodva mar par hete. Igazabol csak megerositesben remenykedem, hogy ez a tulnyomoan sok keles normalis e, mivel a fogzas es aktiv mozgasfejlodes egyidoben zajlik. Varhatok e javulast miutan elkezd a pici jarni? Illetve problema e, hogy cicivel altatom vissza? Vagy ha most ez mukodik, akkor atmenetileg nem gond. A fogzas tudom meg sokaig, evekig elhuzodik. Koszonom elore is a valasz 🙂 Eva

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Igen, a fogzás időszakában normális ez az sok ébredés. Javulni akkor fog, ha áttört az első 8 metszőfog (nagy átlagban 12-13 hónapos kor körülre), de már akkor is észlelhető is javulás, amikor áttört az első 6 metsző (alul kettő, felül 4). Utána pár hónap szünet szokott következni, majd megindulnak a kisőrlők és a szemfogak, de azok már csak általában akkor okoznak sok ébredést, amikor éppen áttörik az ínyt, ami többnyire 4-5 napig tart. Egyáltalán nem probléma, hogy cicivel altatod vissza, az anyatej fájdalomcsillapító hatású.

  • Szilvia

    2019. november 22. péntek

    Kedves Ági!

    Kisfiam 25-én lesz 7 hónapos. Kb. 6. héttől 5 hónapos koráig átaludta az éjszákát. Ezt követően rendszeresen elkezdetett éjszaka kelni. Jobb napokon csak kétszer, de van olyan is, hogy egy hosszabb intervallumban óránként. Továbbá eddig nagyon ügyesen eljátszott magában is, most azonban egész nap nyűgösködik. Állandóan ölben szeretne lenni. Látszólag semmi sem jó neki. A kiságyba se tudom már letenni aludni, mert rögtön felriad. Többszöri próbálkozás ellenére sem, mert addigra köszöni szépen, kipihente magát (fél órákat alszik). Ezt eddig nem csinálta. Így cicin a mi ágyunkban, vagy a hintában alszik napközben. Már szinte mászik, így mellette vagyok, mert nem merem egyedül hagyni. Éjszaka ugyanez megy az elalvásnál. Itt van, hogy többször kell nekifutni, de végül sikerül letenni. Azt szeretném először kérdezni, hogy mi állhat ennek a hátterében? Hogyan tudok neki segíteni?

    A másik kérdésem a hozzátáplálás, amit
    6,5 hónaposan kezdtünk (anyatejes). Nagyon elutasító, elfordítja a fejét, inkább a kanál érdekli, mint a tartalma. Ha közelítek a kanállal, inkább gyorsan betömi a kis kezét a szájába. Így, az etetés is nehézkes. Először csak alma levével kezdtünk. Este a D-vitamint anyatejjel keverve a kezdetektől kiskanálba kapja. Már annyia ügyesen behörpinti, hogy egy csepp sem megy mellé. Így ez nem okozott gondot. Ellenben a püré! Alma natúr,majd párolva.Egyik sem tetszett neki.Öklendezik tőle, volt hogy hányt. Ez után felfüggesztettem a dolgot. Nem érett volna még meg rá? Legyek kitartóbb?

    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Mindkét probléma a fogzással függ össze. Emiatt alszik nyűgösebben és emiatt nincs kedve kóstolgatni sem. Ez utóbbin segíthet, ha etetés előtt fogzáskönnyítő géllel bekened az ínyét, ez pár percre csillapítja a fájdalmat. A kóstolgatást tovább folytathatjátok, de a pépek (és különösen az alma), csípi kicsit az ínyt és ez is elveheti a kedvét, ezért érdemes lenne megpróbálkoznotok a falatkás hozzátáplálással (BLW), mert ott a falatkák megrágása jót tesz a fogak előtörésének és a rágás csillapítja a fájdalmat is.
      A jobb alvásban a tüneteinek megfelelő homeopátiás szer segíthet, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz.

  • Kitti

    2019. november 22. péntek

    Kedves Ági! Kisfiam 4 hónapos elmúlt, szüleim 30km-re élnek tőlünk, átlagosan heti 3x találkozunk (vagy ők, vagy mi megyünk)és már párszor aludt ott a kisfiam. 100% anyatejes, de cumisüvegből eszik. Kérdésem az lenne, hogy ez lelkileg jelent e problémát? Van, aki szerint jó, mert megszokja, hogy máshol is ott alszik, más is eteti stb, de páran mondták, hogy így nem fog úgy kötődni vagy lelkileg megviseli…
    Kb 1,5-2 óránként szokott aludni 1,5órát nappal. Sűrűn megyünk autóval, ilyenkor fél órát alszik, amíg odaérünk, de ahogy megáll az autó vagy kiveszem a hordozóval, felébred. Ez mennyire borítja meg a ritmusát?
    Még egy kérdés: okozhat problémát, hogy csak babafészekbe tud aludni? Kiságyában alszik mindig, de csak úgy ha babafészek van benne.
    Köszönöm a választ 🙂

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Emiatt nem kell aggódnod, egyáltalán nem viseli meg és nem okoz gondot a kötődésben sem, ha néha a nagyszülőknél van. Épp ellenkezőleg, jobban fog kötődni hozzájuk is és rugalmasabban viseli majd a változásokat, ez elősegíti a szociális fejlődését is.

      Mivel még ilyen gyakran alszik, nem okoz gondot, hogy néha elalszik az autóban, erre akkor kell majd jobban odafigyelnetek, ha már csak egyszer alszik napközben. A babafészekben alvás egyáltalán nem gond, nagyon jó találmány, ha szereti aludjon ott 🙂

  • Szalkai Nikolett

    2019. november 22. péntek

    Kedves Ágnes!

    Marci a kisfiam aki 11 hónapos.

    Elölről kezdeném elmesélni alvásunk/nem alvásunk történetét hátha így sikerül megtalálni az okot ami miatt sajnos már 3 hónapja nem igazán tudjuk kipihenni magunkat.

    Marci 6 hónapos koráig éjszaka csak a kiságyában aludt (nappal mindenhol kivéve kiságyban) 3óránkénti keléssel. Volt pár jó hónapunk amikor kitolódott és kimaradt egy éjszakai kelés. Kezdettől fogva 7 órakkor aludt el cicin és 5 órakkor ébredt véglegesen.

    Mivel mindig nagyon korán kelt így elkezdtem hajnalban àthozni az utolsó keléskor a mi ágyunkba, hogy tovább húzhassam az alvást 1-2órával. Szóval így voltunk 6 hónapos koráig nem tudom pontosan mikor kezdtem áthozni, talán 4 hónapos kora körül.

    Valószínű azzal kavartuk meg őt, hogy a mi ágyunkban kezdtem altatni mert a kezemből már mindíg kicsavarta magát, sehogy sem volt kényelmes neki ( nekem is fájt).

    Elaltattam inkább nálunk és átvittem a kiságyba. Éjszaka ha kelt akkor kint a kanapén megszoptattam és visszaraktam. (Így bevállt egy hónapig, hamar el is aludt és éjszaka is saját ágyában maradt 3óránkénti keléssel.)

    Egyszer csak megváltozott minden, fájdalmasan sírt ha vissza akartam

    rakni a kiságyba egy éjszakai szopi után.

    Darabig következetesen visszapróbáltam tenni, de elfáradtam.

    Mostmár egyáltalán nem alszik a kiságyban, de ez neki sem és nekünk sem jó. Rugdos minket sokat kel, van hogy óránkként. Már fáj a cicim annyit cicizik éjszaka. De ha át szeretném vinni fájdalmasan sikít a kiságyba berakásnál (már akkor felkel amikor “süllyed “lefelé a kiságyban ). Próbáltuk áthozni hozzánk a kiságyat. Simogatni, ülni mellette. Volt, hogy 10szer altattam el inkább kint és mikor már nagyon ellazult próbáltam berakni a kiságyba mind a 10szer nem sikerült és akkor inkább bejöttünk olyan fáradt voltam.

    Elnézést ha kesze-kuszán írtam, már lassan én sem tudom mi, hogy volt pontosan.

    Remélem tud valamilyen tanácsot adni nekünk.

    Mellesleg fájni fog a szívem, hogyha nem alhatunk együtt a kisfiammal mert már úgy megszoktam a közelségét. De így soha se lesz egy átaludt éjszakánk.

    Köszönjük :

    Szalkai Nikolett és családja👪

    • Vida Ágnes

      2019. november 23. szombat

      Nem azért kel gyakran, mert mellettetek alszik, hanem azért, mert jön a foga és ez zavarja. Ráadásul az együttalvásnak semmi köze nincs az éjszaka átalvásához, sőt sok baba pont akkor kezdi el átaludni az éjszakát, amikor a szülei mellett alhat. A probléma oka az, hogy elkezdődött nála a szeparációs szorongás, ezért nem szeretne tőled távol lenni és ezért sír annyira az elváláskor. Igazából 2 dolgot tehetsz:
      1. Vagy ragaszkodsz a kiságyhoz, de akkor az első napokban sírni fog, amíg el nem alszik. Ha azonban mellette maradsz, igyekszel megnyugtatni, akkor ez nem sírni hagyás és nem okoz benne kárt, mert ő nem azért sír, mert köztetek szeretne aludni, hanem azért, mert már nagyon álmos és emellett még el is kell tőled válnia.

      2. Együtt alszol vele továbbra is, így teljes biztonságban érezheti magát és könnyebben megy az elalvás is.

      Mindemellett a sok éjszakai ébredés okát is kezelni kell, azaz kapjon a tüneteinek megfelelő szert a fogzásra, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz.

  • Klári

    2019. november 08. péntek

    Kedves Ági,
    Kicsit sokrétű a problémánk, vagyis inkabb nem tudjuk merre induljunk el.
    Kisfiam lassan egy hónapos lesz, s az utóbbi napokban nagyon sírós, gyakorlatilag két evés között végig szenved, ahogy leteszem nyűgös, kalimpal, eltorzul az arca, sír megállás nélkül. Reggeli ebredes után is perceken belül sír, nyugtalan, amíg cicire nem kerul. Legtöbbször már a korábban bevalt ringatas vagy polyalas, feher zaj sem segít neki az elalvasban. Az utóbbi héten kezdődött nála az is, hogy evések utan bukik, főleg később, kb. egy órára rá (egy alkalommal zoldes-pirosasat hányt is, de ez nem ismétlődott meg többször )
    A gond az, hogy nem tudjuk, fáj – e valamije és ezért sír, s azt kellene kezelnunk, vagy szorong, s a mi közelségünk kell neki jobban hirtelen.
    Először arra gondoltunk a gázok miatt szenved, tekereg, így most Infacolt adunk neki pár napja, de nem látok javulást. A sok bukás és nyugtalanság miatt refluxra is gondoltam (naponta csuklik es tüsszög is, evés közben viszont nem nyűgös, sőt) , amin az Infacol viszont ha jól tudom épphogy ronthat. Szóval nem akarunk össze vissza kapkodni, minden nap massal próbalkozni, de sajnos csak talalgatunk, hogyan tudnank segíteni rajta. Az ágya végét is megemeltuk, de nem segített, sűrítőt egyelőre nem szeretnék adni neki, amíg nem tudjuk mi a valódi probléma. A gyerekorvos viszont nem tudott egyértelmű véleményt mondani, probalgassuk, mi válik be..

    Az elejétől fogva sok figyelmet igényelt, de voltak időszakok amikor csendesen nézelődött, s legalabb 2x el tudtam altatni napközben (az már nagy szó volt.), s két etetes között volt nyugodt egy-masfel orank. Most viszont nappal gyakorlatilag mar semmit nem alszik, csak amikor mellen van, illetve szoptatas után a kezemben, akkor viszont teljes kómában addig ameddig nem mozdulok meg. Eleinte napirend szerint etettem, altattam, de most azzal próbálkozom, hogy hagyom inkább így aludni rajtam ameddig akar, hátha utána nyugodtabb lesz. De amint megmoccanok, felkelek vele, bufizunk, altatni próbálom, letenni a fészkébe vagy mellém az ágyra, kezdődik minden elölről, keserves sírás és vergődes. Nem tudom mikor van az a pont amikor idealis lenne attennem az ágyába, akkor is felebred azonnal, ha előtte látszólag nagyon mélyen aludt rajtam. Babakocsiban is megnyugszik még, de csak ha megyünk is vele, séta közben.
    Kb 2,5 óránként eszik, ejszaka kb. 2x kel (2 es 5 körül), így ejjel 3 órákat alszik, közben szoptatom, ami eltart egy órán át. A mellkason altatással együtt pedig lassan egybefolynak az etetések.. Kizárólag anyatejes, sürgősségi csaszarmetszessel született baba, a súlya lassan, de stabilan gyarapszik, minden etetés utan van kb. pisi/kaki.
    Szeretném ha kiegyensúlyozott lenne, igény szerint szophatna, alhatna, ugyanakkor tartani valamennyire a 4É-t is, de így egyre kevesebb ráhatásom van a napirendjére, gyakorlatilag nem merem letenni nehogy sírjon.
    Bizonytalanok vagyunk, hogy a nyugtalansága fejlődési ugras, hasi panasz, fájdalom, vagy már a túlfáradás miatti állapot, esetleg szeparacios szorongas, s hogy hogyan tudnank segiteni neki, kideríteni mi lehet a baj.
    Szeretném kielégíteni az igényeit, de megoldást is talalni arra, hogy ne csak a kezemben, szoptatas utan tudjon elaludni, s nem sírni.
    Köszönöm a segítséget előre is!

    • Vida Ágnes

      2019. november 10. vasárnap

      Ezek hasfájásos tünetek, de nem a levegőnyelés miatt alakultak ki (ezért nem segít az Infacol), hanem ebben a korban kezd el a baba emésztése átalakulni (4-8 hetes kor között), már nagyobb adagokat is megeszik, de még érzékenyen érinti, amikor kakilnia kell vagy étkezés után emészteni kezd, ezért kínlódik ilyen sokat. Mivel még nem mozog, mert túl kicsi hozzá, ezért ezzel nem tudja segíteni a bélmozgásait, így hát minden evés után egy darabig kínlódik, ezért nem tud ilyenkor nyugodtan aludni sem. Próbáld meg, hogy evés után mindig alaposan megbüfizteted, ha erőlködik, nyom, sír, tornásztasd úgy, hogy hanyattfekvésben a két térdét a pocakjához felhúzod és lassan kifelé körözteted a combjait úgy, hogy a térdei a hasát masszírozzák. Ez segít kakilni és könnyebben viselni a bélmozgásokat. Emellett napközben is lehet néha masszírozni a pocakját, tornásztatni finoman kicsit (ha rákeresel sok anyag van erről a neten, miket lehet csinálni), ez segít, hogy ki se alakuljon a hasfájás. Soha ne közvetlenül szopi után altasd, mert akkor a hasfájás mindig felébreszti majd, hanem először szoptasd meg, büfi, játék, ébrenlét és amikor már álmosodik, akkor kezdd el altatni. Ha nagyon nyűgös és más nem segít, a hordozás segíthet megnyugtatni és elaltatni.

  • Éva Fehér

    2019. október 25. péntek

    Kedves Ági,
    Az első kérdésem a szobatisztasággal lenne kapcsolatos. A kisfiam 2,5 éves múlt,kb. 2 hónapja kezdtem el leszoktatni a pelenkáról.
    Sajnos még mindig ott tartunk hogy nem szól ha ki kell mennie a wc-re.Se a pisi sem a kaki nem megy még magától.Ha kérdezem hogy kell-e pisilni mindig azt mondja hogy nem kell.
    De ha ráültetem a wc-re akkor szépen pisil bele,mindig megdicsérem és megbeszéljük hogy a pisi ide való.Sajnos a kaka még a gatyába megy.Ilyenkor nyűszög, terpeszben jár, biztosan zavarja.
    Mindig figyelem hogy ivás után wc-re ültessem de nem látom hogy haladnánk valamerre.
    A délutáni alváshoz nem szoktam ráadni már a pelust és szerencsére nem is szokott bepisilni.kibír 2-3 órát is így szárazon.
    Eddig délután vagy ha valahová elmentünk akkor adtam rá pelust de most már ezt is szeretném megszüntetni és csak éjszaka pelusozni.
    Mennyi idő lehet mire hajlandó jelezni hogy pisilnie kell?Én már annak is nagyon örülnék ha a pisi a wc-be menne.Van bilink is de azt nem akarja használni,csak a szűkítőt.
    Talán túl korán vettem le róla?Vagy használjunk esetleg mosható pelenkát,mert az is van.
    A második kérdésem, az éjszakai ébredésekkel kapcsolatosak. Kb 2 éves kora óta vannak problémák.Nagyon jó alvó volt kicsinek,leraktam szopizás után aludni éjszaka és szépen elaludt magától.Amikor meg már nem szopizott akkor is.
    Volt időszak amikor sírva kirohant éjjel a szobájából, aztán nem volt mondjuk hetekig semmi,majd volt hogy sír éjjel,akkor vagy sikerült megnyugtatni vízzel vagy sem.
    Mostanában van hogy kijön a nappaliba és egy hang nélkül lefekszik az ágyra és alszik tovább. Elaludni sem nagyon akar magától,ott szeretné ha lennénk vele pedig picinek sem ringattuk hogy elaludjon.
    Mindig megbeszéljük hogy itt vagyunk a másik szobában hallja hogy kint beszélgetünk még este, nyitva az ajtó.Szükségem lenne nekem is egy kis pihenésre mert van egy nővére és egy 9 hónapos húga akihez szintén fel kell kelnem éjszaka.
    Mit csináljunk?
    Üdv.Évi

    • Vida Ágnes

      2019. október 27. vasárnap

      Ezt nem lehet siettetni. A legjobb, ha most mosható pelusoztok, abban jobban érzi, ha valaminek jönnie kell és magától fog jelezni, majd pedig elhagyni.
      A pisinél jó lenne, ha apa megmutatná neki, hogyan kell állva pisilni, ez meg szokta hozni a pisilési kedvet 🙂

      Alvás: ebben a korban kezdődnek az éjszakai félelmek, ezért alszik el nehezebben este, érdemes lenne meseolvasással altatni, ez biztonságérzetet ad neki és segít elaludni. Itt is találsz néhány ötletet, mit lehet még csinálni, ha fél a sötétben a kicsi: https://www.kismamablog.hu/baba-alvas/fel-elaludni-fel-a-sotetben-pedig-eddig-sosem

  • Dalma

    2019. október 25. péntek

    Kedves Ági!

    Imádom a munkásságát, és a gyermekek (és szüleik) iránt tanúsított odaadását és szeretetét!
    Lelkesen olvasom a Kismamabolgot is. Viszont saját kislányommal kapcsolatban olyan negatív helyzetben érzem magam, hogy szükségét értem Önhöz fordulni. Kérdéseim nem rövidek, így előre is köszönöm, ha elolvassa.
    Lányom 10 hónapos, 10 kg, 70 cm, 6 fog tulajdonosa, szépen ül, mászik, feláll és a bútorok mentén lépeget, csacsog, integet.
    3 területen vannak problémáink, az evés, az alvás és a babakocsi/etetőszék/autósülés/hordozókendő.
    Az evése kapcsán a gyermekorvos és a védőnő is egységes állásponton van, ami nekem viszont kicsit durvának tűnik. A kislányom 38+4 hétre, 3700 grammal született (programcsászarral, az én oldalamon felmerülő egészségügyi okból), majd a kórházban 2 naposan 1,3-as vércukorértékre glükóz infúziót kapott. Elég sárgán adták haza, a tejem sem indult rendesen, így tápszeres pótlást kap 3. napjától kezdve. Nagy harc árán 4-6 hónapos kora között csak este kellett tápszer kiegészítés, 90%ban anyatejes volt, majd 6 hónapos korában, pont a hozzátáplálásos kóstoltatások kezdete után kórházba kerültem (2 hónap alatt 4 hetet voltam távol tőle), így az arány megfordult, 90% tápszeres lett. A szopi mai napig inkább desszert jellegű, de legalább maradt valamennyi. Ezen okok miatt a kóstoltatás leginkább üveges bébiétellel ment, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 5,5 hónaposan kezdtem az almapürével, majd a Milumil-os táblázat alapján haladtam. Viszont nem eszik a lányom mennyiségeket, 3-4 falat után szájzárat kap, elkezd nyűglődni (itt kapcsolódik be az a probléma, hogy az etetőszékben nem marad meg bekötve, de ölben sem, ha érzi, hogy „le van fogva”, így kb a szoba közepén, a szőnyegen ülve eszi ezt a pár falatot). A hozzátáplálási táblázat szerint, életkorának megfelelően minden alapanyagból evett már, de legszívesebben az alma-babán kombót eszi, ebből sikerül néha fél üvegnyi is. Korának megfelelő, már nem teljesen pürés, hanem kissé darabos ételeket automatikusan kiköpi, nem eszi meg. Az általam készített pépekkel ugyancsak hektikus. Finger foodként párolt répát adtam, de nem volt sikere. Kukorica pufit eszik szívesen, de az meg nem normális étel. BLW-t nem mertem még próbálni. Mivel jelenleg (40 hetesen) 10 kg, a gyermekorvos és a védőnő szerint már napi 2 étkezést ki kellett volna váltani, 9 hónaposan pedig a 3.-at, így a reggeli és esti tápszeren kívül csak gyümölcs és főzelék lehetne a menü, mivel csökkenteni kellene a tápszer fogyasztását (szerintem nem eszik sok tápszert, de az orvos szerint igen). A lányom ezzel szemben 3-4 alkalommal (reggel, délben, este biztosan,) 200 ml tápszert (180 ml vízből készítve) eszik, tízórai és/vagy uzsonna és éjjel 1x általában szopi. Erre azt tanácsolták, hogy minden étkezést kezdjek kanalassal és ha eszik akár 1 falatot is, ne adjak neki tápszert. De így éhes marad szegény, és csak sír. 1 napig kipróbáltam, de ezt én többet nem teszem meg a lányommal, szegény egész nap sírt szinte, mert vagy éhes volt, vagy az etetőszékben nem maradt meg. Nem fogom éheztetni. De hogyan tudunk haladni a hozzátáplálással? Nem szeretnék 3 étkezést kiváltani, de a 3-4 falatnál azért szeretném, ha többet enne.
    Az alvása annyival problémás, hogy nagyjából este 10 és 11 között elalszik ringatva vagy szopi közben (saját magától nem megy még), majd a saját kiságyában alszik hajnali 2-ig, utána óránként felébred. Pl egy rosszabb napon: 23 órakor elaludt, ébredt 23:50, 01:04, 02:25, 03:25, 04:30, és 07:40-kor kelt. Van, hogy csak megsimogatom a hátát és alszik is, van, hogy szomjas, kap vizet és alszik, van, hogy szopizni szeretne, és kb rögtön vissza is alszik. Nyugodtabb éjjeleken 2 x ébred, azzal semmi gond nincs, olyankor a második után jön be velem aludni a nagyágyba. De amikor ez az óránkénti van, akkor mindegy, hogy kiságy vagy nagyágy. Ezt az óránkénti ébredést akkor kezdte, amikor hazajöttem a kórházból, akkor sokat csekkolt, hogy megvagyok-e. Ezekkel az ébredésekkel mit lehet kezdeni? Próbáltuk a hőmérsékletet, az együtt/különalvást, hálózsák/takarót, lámpa mellett/sötétben, csendben/zenével, jelenleg a doTerra olajakkal próbálkozunk, de érdemi változást nem értünk el. Újonnan vergődik, forog, csapkodja magát. Gasztroenterológus látta, refluxot nem tartotta valószínűnek.
    Illetve a babakocsi/etetőszék/autósülés/hordozókendő történet. Picike korától kezdve nem viseli el, ha be van kötve. Már az autóshordozóban is feszengett, amint bekötöttük. Babakocsiban maximum 10 percet marad nyugton, aztán feszít és sír, majd kézben minden nyűglődést elvágtak, remekül érzi magát. Emiatt beszereztem hordozókendőket és csatos hordozót is, a szintidő hasonlóan maximum 10 perc. Az autósülés ugyanez, de ott muszáj bekötve lennie, néha annyira sír, hogy elhányja magát. Annyira sajnálom, így néha kiveszem, de az autóban nem örülök, ha kinn van az ülésből és az ölemben van. Etetőszék terén hasonló, van, amikor már akkor sír, maikor csak elővesszük, akkor bele sem teszem, de van amikor szépen megül benne és megeszik egy fél üveg ételt. Kézben remekül elvan, nézelődik, rugózik, a földön is szeret játszani, de bekötve lenni bárhova – nem. Ezzel a korlátozás undorral lehet valamit kezdeni? Már az jutott eszembe, hogy hogyan fog így iskolába menni, ha ennyire nem bírja a kötöttségeket? Pelenkázni sem lehet, szinte egy MMA edzés egy pelenkázás és az öltözés, annyira ellenkezik. Egyébként egy mosolygós, csacsogós, bájos kislány, aki remekül eljátszik velem is, de hosszabb időt különböző játékokkal is, de ezek a szituációk megingatnak abban, hogy egyeltalán bármit is jól csinálok-e vele kapcsolatban. Barátnőm kisfia maga a megtestesült Buddha, szépen alszik, eszik, közel egy évesen is gyönyörűen elutazik a babakocsi hordozó részében, nálunk meg világháborús helyzetek vannak.
    Kérem segítsen, nyilván tudom, hogy ez egy komplex történet, de útmutatást tud nekem adni? Vagy esetleg személyes konzultáción átbeszélni a helyzetet?
    Előre is nagyon szépen köszönöm, ha időt szakít arra, hogy elolvassa hosszú levelemet.
    Köszönettel

    • Vida Ágnes

      2019. október 27. vasárnap

      A babád a maga tempójában tér át az új ételekre és pont annyit fogad el, amennyire szüksége van. Ezt nem szabad és nem is lehet erőltetni vagy siettetni. Kóstolgasson tovább a maga tempójában és kezdjétek el a BLW-t mihamarabb, mert a szilárd ételeket sok baba szívesebben eszi és többet elfogad belőle.

      Szerintem éjjel a fogzás zavarja az álmát, mint a legtöbb babának ebben a korban. Fogzás elleni homeopátiás szerekkel lehet próbálkozni.

      A kötöttségekkel nincs problémája, ennek a sulihoz semmi köze 🙂 Ő azt nem szereti, hogy nem tud szabadon mozogni ilyenkor, ami természetes reakció ebben a korban. Pelenkázásnál idővel érdemes áttérni az állva pelenkázásra, jobban szokták tűrni, evésnél az önálló evés és a BLW segíthet abban, hogy elfoglalja magát és ne élje meg akkor teherként, hogy nyugton kell maradni. Sétánál babakocsi helyett érdemes kipróbálni a kicsiknek való szülőkormányos triciklit, az izgágább babák is szívesen megülnek benne, mert szabadnak érzik magukat 🙂

  • Zsanett

    2019. október 25. péntek

    Kedves Ági!
    3 hónapos babàm az éjszakákat átalussza,este 10-tol reggel 8-9ig,egyszer kel enni 5-6 óra körül,utána vissza alszik.
    Kérdésem az altatás helyére vonatkozik.Este ugyanis csak a babakocsiban alszik el, miután mélyálomba került áttesszük a kiságyába ahol reggelig alszik.Hogyan tudnánk át szoktatni arra, h este a kiságyában aludjon el?Van mikor sikerül ott elaludni a de kb.30-40 perc után felébred és utána jó ideig nem alszik el.
    Másik kérdésem, hogy nappal csak 3*40 perceket alszik,sokszor nyűgösen kel mintha nem aludt a volna ki magát, hol a babakocsiban hol a kiságyában alszik napközben.Hason alszik ujjszülött korától kezdve, de mindig csak sírások árán alszik el,így jelzi mikor már fáradt.A nappali alvás okát hogyan tudnánk kicsit meg nyújtani?Azt olvastam,h kb. 40 perc egy alvási fázis és utána azért ébred mert nem tud a következő fázisba átmenni.Hogyan segíthetnék neki?
    Kőszönöm a választ előre is,
    Zsanett

    • Vida Ágnes

      2019. október 27. vasárnap

      A babakocsi kuckósabb azért szeretik jobban a babák. Esetleg érdemes lenne a kiságyát is hasonlóvá alakítani pl. babaszigettel vagy egy takaróba csomagolva, esetleg laza pólyában altatni a babát, mert ezekben is átélheti ugyanazt a biztonságérzést.

      A nappali alvásnál érdemes lenne mindig ugyanott (a kiságyban) altatni, hogy megszokja a helyet és besötétíteni és esetleg fehér zajt kapcsolni (a Youtube-on van egy csomó fehér zaj kifejezetten altatáshoz, de egy ventillátor is megfelelő). Ha pár napig ugyanúgy csinálod, akkor javítani fog az alvásminőségen. Hozzáteszem ebben a korban van olyan baba, akinek ennyi nappali alvás elég, pláne azért, mert éjjel meg kiemelkedően jól alszik.

  • Láng Teca

    2019. október 25. péntek

    edves Ági. Nekem az lenne a problémám, hogy a kislányom most volt 1 éves. De már tökbb hónapja nagyon nagyon rosszul alszik éjjel. Szó szerint minden órába fent vagyunk. Van, hogy 1 órába többször is. Ez már nagyon régóta megy. Sír, vergődik,csapkolodik semmi nem jó neki.Ha felveszem a mellkasomra ott is vergődik és nagy nehezen vissza alszik.. olyan mint ha félig aludna félig fent lenne és látom rajta, hogy ő aludna álmos..de valamiért mint ha nem tudna.2 foga van csak sokan azt mondják a fogzás.. de már hónapok óta ez megy akkor kint kéne lennie szerintem még több fogának. De még nem is jön . Nem látszik most neki semmi. 1 hétén talán talán 1x ha alszik egyhuzamba pl 3 órát. Az nagyon ritka . Van, hogy 10- 20 percenként felkel.. már kezdem én is egyre nehezebben bírni mert semmit nem tudok tőle aludni. De nem jövök rá egyszerűen mi a baja. Már végig zongoráztam mindent.. nincs melege, nem fázik, nem éhes, nem szomjas. Amúgy cicis baba. Most pár hete kevesebbet is eszik mert beteg volt. Még most is köhög kicsit. A fogzás, a szeparációs szorongás, mozgáafejlődes ezek a dolgok amiket találtam.. de mindegyik több hónapig tart minden egyes éjszaka? Én nem hinném… most kiderült, hogy megint vérszegény.. csecsemő korába is az volt. Nem tudom ettől esetleg lehet e valami oka ennek.. de hiába mondom az orvosnak, a védőnőnek, hogy a gyerek mit művel éjszaka.. semmit nem mondanak vagy ráfogják. Lehet a fogzás… mellettem alszik a kiságya hozza van tolva a miénkhez mint egy babaöböl. Szóval tényleg nem értem mi a baja. 😑 ez egyre kimerítőbb .

    • Vida Ágnes

      2019. október 27. vasárnap

      Igen, a fogzás több hónapon át is kínozhatja minden egyes éjszaka. Ha a fogzás kicsit késik (és nála kicsit lassabb, mint átlagosan), akkor a fogak egyre nehezebben törnek át, mert az íny közben megkeményedik, ezért húzódhat el ennyire. A fogzást kéne elsődlegesen kezelni az alkatához való homeopátiás szerekkel (errl bővebb leírást itt találsz: http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf), illetve (mivel ennyiből nehéz mindent megállapítani), érdemes végignézned ennek a bejegyzésnek a faktorait is, hátha valamelyik igaz rá (különösen az egészségügyi faktorok, pl. a lakás száraz levegője gyakori zavaró faktor szokott lenni). Ha ezek nem hoznak minimális javulást sem, forduljatok mihamarabb alváslaborhoz!

  • Sándor Dóra

    2019. október 11. péntek

    Kedves Àgi!

    A 21 hónapos lányom 2 hónapja kapott egy nagyobb ágyat,mivel nem volt hajlandó megmaradni a rácsos kiságyban; illetve szeptember elején kezdte a bölcsit is. Nagyon örült neki, nem is volt gond, simán elaludt benne egészen addig amig beteg nem lett. Úgy egy hónapja megfázott és kétszer egymás utàni éjszaka sikerült a kiságyban hànynia köhögés hatására, azóta nem hajlandó még a lábát sem betenni a kiságyba. Direkt bevontam az ágynemű cserébe, játszottam vele az ágyban, ezek mind tetszettek neki, de azóta sem hajlandó ott aludni. A szobájában van egy dupla ágy ott alszik csak(amig nem vettünk neki kiságyat addig is ott aludt). Kérdésem az lenne, hogy a hányás okozta trauma, az ami visszatartja a kiságytól vagy közre játszhat a bölcsi is? Illetve hogy tudnám segíteni őt abban, hogy újra megszeresse a kiságyát?
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2019. október 21. hétfő

      A hányás megijesztette és most a félelem miatt nem akar ott aludni. A félelem magától elmúlik majd, de ennek idő kell, nem szabad erőltetni és nem lehet siettetni, várjatok pár hetet, amíg elfelejti az ijedtséget és akkor próbálkozzatok újra.

  • Vivien0208

    2019. október 11. péntek

    Kedves Ágnes!

    Első kisbabás szülő vagyok. Kislányomat természetes úton szültem, most 7 hetes, igény szerint szoptatom és igyekszem az igényeit minél hamarabb kielégíteni (nem hagyom sírni). Nagyon sokat foglalkozom vele, imádok vele lenni. Anyósom az elmúlt 5 napban feljött hozzánk vidékről segíteni (eddig is volt nálunk már többször) és a kislányom az elmúlt 4-5 napban csak nála nem sír, ha nálam van vagy a férjemnél akkor kb 2 percig bírja aztán fecereg és nagyon elkezd sírni, jön a mama és már az átádás pillanatában megnyugszik, és este is pikk-pakk elalszik nála. Az orvosi rendelőbe is elkísért anyósom és nálam sírt, nála teljesen nyugodtan, aranyosan elnézelődött. Természetesen nagyon örülök, hogy ilyen jól elvan a mamával is, de nagyon szeretném ha nálam is megnyugodna (eddig nem volt ezzel baj). Szeretném ha nálam is biztonságban érezné magat, nagyon szeretem a kis drágámat, de ez nagyon rosszul esik most nekem.Tudnál abban segíteni, hogy ez mitől alakult így, vagy én hibáztam valahol? Mit kellene máshogy csinálnom?

    Előre is nagyon köszönöm az észrevételedet és válaszodat!

    Üdvözlettel,
    Vivien

    • Vida Ágnes

      2019. október 21. hétfő

      Nem hibáztál sehol. A nagymamák általában nyugodtabbak, magabiztosabbak és ezt a babák is érzik. Ez nem azt jelenti, hogy téged nem szeretne, vagy ne kötődne hozzád, ez a mamák „varázserejének” köszönhető dolog. Ha sokat foglalkozol vele, vigasztalod, szeretgeted, igény szerint szoptatod, egyre nyugodtabb lesz nálad is és te is egyre rutinosabb leszel.

  • Szandra

    2019. október 11. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányom 3,5 éves, szeptemberben kezdte az óvodát, bölcsödébe nem járt. Idegenekkel szemben, zárkózott, gyerekek felé érdeklődő, a mi kapcsolatunk nagyon szoros. Nem sietett a mozgásfejlődésben, de nem is késett. A kérdésem, hogy nem szeret óvodába menni, volt néhány nap beszoktatás, amikor ott voltam vele, majd fokozatosan több időt töltött bent. Azóta is csak délelőtt marad, 2-3 órát összesen. Amikor elhozom, mondja, hogy végig engem várt, kérdezgeti az óvó nénit, hogy mikor megyek. Amikor hazaérünk, már mondja, hogy nem szeretne menni és ez folytatódik este is, egészen lefekvésig, illetve alig vacsorázik mostanában. Reggel korán felkel és kezdi mondani, hogy nem megy az oviba és sokat sír is. A kérdésem, hogy folytatni kell így a beszoktatást, vagy jobb lenne neki még otthon maradnia? Köszönöm szépen!

    • Vida Ágnes

      2019. október 21. hétfő

      A teljes beszokás ideje 12 hét, ekkorra mondható az, hogy a gyermek már teljesen megszokta a közösséget, de azért 7-8 hét elteltével a gyerekek többsége már biztonságosan megszokja az ovit és nem sír miatta, ha azonban ő még sír az annak a jele, hogy nem teljesen sikerült a beszoktatás, nem bízik még eléggé az óvodában. Ennek a kulcsa általában az óvónővel való kapcsolat, ha őt szereti és bízik benne, akkor szívesen megy, mert biztonságban érzi magát, ha nem, akkor annak ilyen jelei vannak. Beszélj az óvónénivel, ő hogyan látja a kislányodat! Mennyire aktív napközben? Játszik-e a gyerekekkel? Közreműködik-e a közös játékokban? Napközben is sír-e vagy csak otthon? Ha kiderül, hogy nagyon nem sikerült még beilleszkedni, az oviban is problémák vannak, akkor elsőként az óvónénitől kell segítséget kérni, ha pedig ez nem segít, akkor el lehet gondolkodni a csoportváltásban vagy az óvodaváltásban. Ha az oviban minden jó, csak otthon van probléma, annak gyakran a van a hátterében, hogy nem bízik benne, hogy biztosan érte fogsz menni. Ennek a hátterében esetleg állhat korábbi rossz emlék (pl. csak késve értél oda érte valahova és ez megijesztette) vagy az, hogy az oviban nincs kapaszkodója, nem elég kifejlett az időérzéke, ezért nem tudja felmérni a hátralevő időt, ilyenkor segíthet sok-sok mese az óvodai szokásokról, mi mikor történik az oviban, illetve kaphat egy kis plüsst, akiről sokat mesélsz neki, aki mostantól a te megbízottad és elkíséri őt az oviba, délután pedig mindenről beszámol anyának. Ő még nagyon rád van utalva érzelmileg, ez az átmeneti tárgy segíthet neki, hogy nélküled is magabiztosabb legyen.

  • Mónika

    2019. október 11. péntek

    Kedves Ági,

    Zalán 9,5 hónapos szépen fejlett, jókedvű, pörgős, huncut, barátkozós, ISZSZ, mostmár együttalvós (szeparációs szorongás tombolt-tombol) baba.

    Tanácsodat szeretném kérni, ugyanis nagyon fél a mentőautó hangjától, kutyaugatástól, de még a köhögéstől is…. Mély álomból is felül és keservesen sírni kezd (a lakásba beszűrődő hangoktól), de nappal is sír ha meghallja. Mindig is nagyon „white” fülű volt, ő az a típusú babóca aki a fürdőszoba lámpakapcsolóra is felébred…

    Hogy segíthetnék neki? Zenélő, hangutánzós játék segíthet?
    Köszönöm szépen.

    Tisztelettel,
    Breznyák Botka Mónika

    • Vida Ágnes

      2019. október 21. hétfő

      Lehet próbálkozni a zenélős, hangutánzós játékokkal, de alapvetően az a baj, hogy ő a hirtelen zajtól riad meg (valószínűleg szuperérzékeny gyerek, aki minden hirtelen zajra, fényre érzékenyebb) és még nem érti, hogy ez mivel függ össze. Ezen a tapasztalatok segíthetnek, elmondani utcán és bárhol jártok, hogy melyik hang micsoda, mi történik, miért van. Most még nyilván nem mindegyiket érti, de a nyugodt hangod segíthet neki megérteni, hogy nem veszélyről van szó.

  • Niki

    2019. október 11. péntek

    Kedves Ági!
    Szeretnék segítséget kérni. Nem régen találtam rá a blogjára meg a könyveire, leginkább az alváshoz kapcsolódó írásai foglalkoztatnak.
    A kislányunk már 5 és fél hónapos és az alvás az 1. naptól nehéz. Eleinte a nappal és az éjszaka megfordult. Napközben egész jól aludt a picur, de éjjel volt, hogy órákig fent volt és vagy nézelődött vagy sírt. A kiságyában nem igazán tudtuk elaltatni, viszont cicin rendszeresen bealudt, evés közben keltegetni kellett. Néha 1-2 óráig is cicin volt, de amint letettem kezdődött a sírás. Nem hagytuk sírni, így mindenféle módszert bevetettünk. Kézben ringatás, zenével alvás, hinta, de a legjobb módszer az a cicin alvás és/vagy anya /apa mellkasán vagy mellett volt és ez így is maradt a mai napig. A kiságyába azért éjjelente igyekeztem visszatenni, kivéve ha én is bekómáltam, akkor ott maradt közöttünk egy időre. Idővel aztán le tudtuk tenni a kiságyába is, de már csak akkor mikor teljesen elaludt. Majd a gyermekágyas időszakot követően, az éjszakák elkezdtek jobbak lenni, úgy tűnt elfogadja a kiságyát, de napközben amit gondolom elrontottam, hogy hagytam sokszor magam mellett aludni szopizás után, vagy pedig elhintáztattuk. Meg amit így utólag már látok, hogy sokszor nem időben ismertem fel hogy álmos és azért nyűgösködik. Az alvások teljesen rendszertelenek voltak nappal, nem alakult ki napirendünk egészen a 3. hónap végéig, amikor aztán valahogy mégis sikerült kicsit tudatosabban formálni a napokat és nem főleg a picurtól vártam, hogy rendszerezze az alvásait, és újra kettesben maradtunk. (Anyósomék nálunk voltak 3,5 hétig). Az éjszakák viszont tényleg szépen beálltak. Sokszor elaludt szopizás közben vagy nem sokkal utána mellettünk az ágyon és betettem a kiságyába ahol aludt már akár 4-6 órát is, egyszer kelt, evett és visszatettem, aludt reggelig. Többnyire 8kor kel.Talán az is fontos, hogy 3 hónapos kor körül, amikor elég sok figyelmet kapott meg volt kézben (amíg itt voltak a nagyszülők), akkor alakult ki talán jobban az a fajta sírás, ami a nem hajlandóság volt (hangos, közben minket figyelő, könnyek nélküli és könnyen elterelhető sírás), vegyük fel a hintából, kiságyból, babakocsiból… eleinte felvettük, de azt a tanácsot kaptam a védőnőtől, hogy ennek az akaratos sírásnak ne engedjünk („hisztinek” aminek én is gondoltam, meg mások is ezt mondogatták, de azóta tudom, hogy ilyen piciknél nincs hiszti…). Lesz pár sírós séta meg altatás, ne hagyjam magára, de ne vegyem fel. Ezt próbáltuk is, de én ezt sírni hagyásként éltem meg egyébként, és a mai napig nem igazán tudok mindig ilyen kemény lenni, ha nagyon-nagyon sír. Viszont tényleg 2-3 alkalom kellett a babakocsival, amikor kicsit sírdogált egy darbig aztán elaludt. Azóta a babakocsiban többnyire elvan, és elalszik a séta közben, bár az utóbbi időben megint kezdődik a sírás és most nem kicsit, hanem nagyon. Felveszem megnyugtatni, de akkor nem lehet visszatenni vagy ha visszateszem akkor még jobban sír.Az éjszakai alvás pedig újra káosz, mióta megindult a fogzás (másfél hónapja, azóta 2 foga kibújt) és újra rendszeresen is szopizik, gondoltuk éhes is valamennyire, mert rendesen eszik is. Szintén védőnői tanácsra elkezdtünk hozzátáplálni 4,5 hónaposan. De először csak Sinemilt kapott, 5 hónap körül almát és barackot is. Kóstolgatja, de nem mutat nagy hajlandóságot egyik fogyasztására sem, és a kis pocakját terhelve nyugtalanabbul is alszik szerintem. Az etetések egyébként teljesen igény szerinti szoptatásra épülnek, ami nálunk azt jelenti, hogy a mai napig akkor eszik amikor kér vagy nyűgös (ami összefolyik az altatással is), tehát néha óránként is akár, nem szoktam azt nézni, hogy egy órája evett, mert az semmit nem jelent. Néha eszik, aztán nézelődik, játszik és újra eszik. Ezt próbáltam nem engedni, meg összehúzni, de nem igazán ment, azóta pedig hagyom akkor és annyit egyen amikor szeretne. Nagyjából azért azt tartja, hogy eszik, játszik majd amikor álmosodik és nyügösködik, újra szopizik és közben el is alszik. Éjszaka is visszaalszik cicin, vissza tudom tenni a kiságyába, de mivel a nagy forgás is elkezdődött, azzal fel is szokta kelteni magát, meg hallom, hogy nyöszörög, mostanában rendszeresen felsír, és úgy nyugszik meg, ha mellre teszem vagy mellettünk alszik.Nappal is próbálkoztam az utóbbi pár hétben azzal, hogy ha elaludt többnyire cicin vagy mellettem, akkor beteszem a kiságyába, de sokszor 20 perc után sem alszik elég mélyen, hogy ne ébredjen fel. Ha meg a kiságyában altatom az altatós szopi után, akkor minimum fél óra de akár 1 óra is, ha egyeltalán elalszik. Pedig álmos, dörzsölgeti az arcát és ásítozik. Ha magam mellett simogagom paskolgatom a kis mellkasát, akkor 10-15 perc alatt elalszik minden sírás nélkül. (Az esetek többségében). Mivel a kanapéágyon ahol mi alszunk, nem érzem biztonságosnak ha marad, akkor sem ha körbe van bástyázva. Arra is gondoltam, hogy a földön egy matracon elalszik mellettem és otthagyom, arról az 5 cm vastag matracról, ha esetleg legurul sem tudja megütni magát a szőnyegen, de attól is tartok, ha nappal teljesen lemondok a kiságy használatáról, akkor éjszaka sem fog egy idő után megmaradni benne.Az éjszakáknál is gondoltam az együttalvásra, de sajnos nincs elég helyünk hozzá, bár eddig következetesen próbáltam visszavinni a kiságyába, azért egyre többször kéri magát hozzánk és hajnalban miután a férjem korán elmegy dolgozni, sokszor mellettem marad, hogy ne fél óránként kelljen felugrálnom hozzá.
    Ön mit tenne? Tanácstalan vagyok, hogy mivel teszek jót vagy rosszat mind a nappali mind az éjszakai alvás kapcsán.Illetve a babakocsis sírással sem tudom mitévő legyek. Próbáltam a hordozókendőt kisebb korában és később is, de nem viseli jól, hogy korlátozom a mozgását…Az is érdekel hogy meddig normális az, hogy éjszakánként akár 4-szer is szopizik? Mert vannak ilyen éjszakáink is… És az utóbbi időben rengeteget szopizza a hüvelykujját. Egy ideje ez a nyugtatás mindenre, alváshoz alap, ha nem cicin alszik el, de játék közben is, ha elunja magát vagy felhergeli magát, hogy nem sikerül valami… Mit rontottam el? Cumit nem akartunk adni a cumizavar miatt, egy ideig kapott kicsi pótlást üvegből, aminek cumizavar lett a vége, megnehezítette a szoptatást, de aztán elég tej lett és el tudtuk hagyni az üveget.
    Előre is nagyon köszönöm a válaszait!

    • Vida Ágnes

      2019. október 21. hétfő

      Igazából 2 dolgot tehetsz:
      1. Mellettetek alszik, így legalább mindenki jól alszik, de legalább nem kell éjszaka átszaladgálni hozzá.
      Nappal aludhat a matracon, a babák különbséget tudnak tenni ebben a korban már az éjszakai és a nappali alvási szokások között, emiatt nem akar majd éjjel is ott aludni.
      Éjjel meg lehet próbálni egyelőre csak hajnalban magad mellé venni, amíg a fogzás tart. De olyat is lehet, hogy a kiságyat beteszitek a szobátokba az ágy mellé, így közel is van a baba, de mégis a saját ágyában.

      2. Következetesen mindig visszateszed az ágyába, ha felébred rá, mellette maradsz, simized, de nem veszed ki, ha következetesen csinálod, idővel vissza tud már aludni magától is.

      Az ujjszopás a fogzás időszakában felerősödik, ez normális, a kicsit megnyugtatja, amikor már többet mozog majd, kevesebbet fogja csinálni.

      Babakocsizni próbáljatok akkor, amikor ébren van és jókedvű és kicsit emeljetek a babakocsi háttámláján, hogy jobban kilásson. Ha veled szembefordítható a kocsi, akkor fordítsd szembe, hogy lásson téged (amennyiben eddig kifelé nézett a baba), ha eddig befelé nézett, akkor ki lehet próbálni a fordítottját. Érdemes azért megpróbálni a különféle egyéb hordozási módokat is, 1-2 hónap alatt sokat változik egy baba, lehet, hogy a háton vagy csípőn hordozás tetszene neki, úgy többet lát.

  • Nika18

    2019. szeptember 27. péntek

    Kedves Agi!

    Kisfiam 13 honapos es ugy erzem, hogy nincs minden rendben a kotodesunkkel. Rendes, jomodu csalad vagyunk, o a vilag kozepe mindegyikunknek. Nagyon kedves kisfiu, mindenkire mosolyog, szeret baratkozni, mindenki meg is jegyzi, hogy ez a fiu mas mint a tobbi gyerek, nem fel senkitol, izeg mozog, szeret felfedezni (de sosem egyedul, mindig legyen vele valaki, aki fogja az egyik kezet vagy aki a karjaban tartja, de ez mindegy hogy en vagyok vagy valaki mas). Neha szegyenlosen hozzambuj es nem akar odamenni meg az ismeros arcokhoz sem, maskor gond nelkul oda megy idegenekhez is es nem is erdekli, hogy ott e vagyok, a szemkontaktust is keruli velem, csak fapofaval elvan az idegen kezeben. Ha tenyleg kilepek a latoterebol majd visszajovok, ugy tesz mintha ott sem lennek, sosem sir utanam, sot, volt mar olyan, hogy amikor el akartam venni az idegentol, ellokott magatol, ilyenkor varok egy kicsit es megint megprobalom , es akkor mar nem ellenkezik. Ha csak kettesben vagyunk akkor egesz nap rajtam log, keresi a tarsasagomat, nem turi ha valami massal foglalkozok, csak ugy ha a karomban tartom. Ha leteszem akkor rogton rangatja a polomat vagy elkezd rosszalkodni, olyat csinal amire mar mondtam, hogy nem szabad, kozben pedig nezi a reakciomat. Ha a karomon van vagy fogom a kezet es ugy setalunk akkor nincs gond, nagyon aranyos, megyunk es felfedezunk, gagyog, sikongat, elegedett. Elaltatni csak en tudom, cici kell hozza, de csakis itthon a megszokott helyen. Enni nem akar,csak szopni, viszont szepen fejlodik es egeszseges. Ha meg akarom puszilni, ellok magatol, nem szereti ha simogatom. Melyik kotodesi tipusra jellemzo ez? Szerinted is forduljak szakemberhez? Sosem hagytam, hogy sirjon, ha latom rajta hogy valami nem tetszik neki, rogton igyekszem megoldani, ha ebren van akkor csak vele foglalkozok, csak azt csinaljuk ami ot erdekli es boldogga teszi, minden masra kesobb kerul sor, csak azt csinalom meg ami halaszthatatlan. Szules utan honapokig beteg voltam, igyekeztem ezt vele nem ereztetni, ennek ellenere haromszor csunyan ramoldultam amikor elsirta magat. Rogton megbantam es vigasztaltam. Lehet hogy ez miatt nem bizik bennem? Segitsegedet koszonom!

    • Vida Ágnes

      2019. október 01. kedd

      Ez teljesen a korának megfelelő viselkedés 🙂 Már érdeklődik mások iránt, néha még kicsit szégyellős, máskor viszont már sokkal érdekesebbek mások, mint anya, aki mindig ott van vele, ezért természetes a jelenléte. Ugyanakkor még nagyon kötődik hozzád is, hiszen belőled nyeri az önbizalmat ahhoz, hogy felfedezze a világot. Az idegen személlyel kapcsolatos tesztet főként 9-10 hónapos babákkal csinálták, akik még nem érdeklődnek ennyire az idegenek iránt, ezért más a te fiad viselkedése, mint a tesztben, de valójában ő is biztonságosan kötődik, csak már kicsit nyitottabb a külvilág felé, ezért nem viselkedik úgy, mint a tesztben.

  • Hanna

    2019. szeptember 27. péntek

    Kedves Ági!

    37 hetes kismama vagyok 34 éves, Angliában élek és járok terhesgondozásra.Már a 10 ultrahangon vagyok túl mert a baba combcsont hossza mindig rövidebb értéket mutatott. A legutolsó ultrahangon az FL 60.4 mm volt. A többi érték szerintem rendben HC 335.7 mm, AC 320.6 mm és a pici súlya 2.585 g volt.Az összes tesztem down syndrome, Pt teszt alacsony értéket mutat. Aggódom hogy a baba fejlődési rendellenesség fog születni. Utána olvastam hogy dwarfismusra is utalhat és ezt nem lehet 100%kimutatni az uh alapján.Reménykedem abban hogy csak azért rövidebb a baba mert mindketten alacsonyak vagyunk és csak genetika.Véleményed előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      2019. október 01. kedd

      Mivel végig kisebb volt az érték és a többi érték is kicsit alacsonyabb, mint az átlagos (a súly is kisebb), ezért valószínűleg egyszerűen csak genetikáról van szó és hozzátok hasonló méretei vannak a babának is. A rendellenességekre az jellemző, hogy általában kezdetben normális a fejlődés üteme és később változik meg, ahogy fejlődik a magzat.

  • Mónika

    2019. szeptember 13. péntek

    Kedves Ági,

    szeretném megkérdezni, hogy a 7,5 hónapos kislányomnál mi okozza azt, hogy csak szopival tud elaludni, végletekig képes sírni az alvás előtti szopiért, pedig az első hónapokban kialakult egy ritmus, miszerint ágyban, cumival alszik el az esetek többségéban, délután séta közben babakocsiban. Most egyik sem működik, csak a szopi. Lehetséges még visszafordítani?

    Köszönettel:
    Mónika

  • Czetner-Trizna Szilvia

    2019. szeptember 13. péntek

    Kedves Ágnes!

    Kisfiam jelenleg 4,5 hónapos. Kezdetben cicin aludt el, majd karban ringatva, most pedig mivel már 7800 gramm egy jó ideje a hinta a bevált módszer. Mindez onnan ered, hogy nagyon nehezen tud eljutni a teljes ellazulásig, sokszor nyűgösködik, rúg-kapál előtte. Küzd az elalvás ellen. Nagyon szeretnék lassan áttérni az önálló elalvásra. Azt szeretném kérdezni,hogyan és mikor célszerű elkezdenem? Előre is köszönöm a választ!

  • Emőke

    2019. szeptember 13. péntek

    Kedves Ági! Végső elkeseredésenben írok Önnek és kérem a segítségét. Első gyermekes anyuka vagyok, a kisfiam 8 és fél hónapos, tervezett császárral született 39. hétre 2850 grammal és 49 cm-el, egészségesen. Kb 6 hetes koráig tudtam szoptatni azóta tápszeres. 4 és fél hónaposan kezdtük a ht-t, amivel jól haladunk, mindent megeszik, jó étvágya van.Nagy gondjaink vannak jelenleg is az alvással.Igazából soha nem aludt még legalább 3 órát sem egyben. Kiskorában hasfájós volt nagyon, semmi nem segített pedig amiről halottam minden módszert, gyógyszert kipróbáltunk. Valahogy túléltük ezt az időszakot, akkoriban velen aludt egy ágyban. 4-5 hónapos korában éjjel csak enni kelt fel és utána vissza aludt. Ekkor vissza szoktattam a kiságyba, egy ideig ott aludt, óránként ébredt de utána sikerült visszaaltatni. Volt egy időszak hogy éjjel mindig ugyan abban az időpontban ébredt és 1 másfél órába telt mire vissza tudtam altatni. Kb 6 hónapos kora óta éjjel óránként de sokszor fél óránként ébred. És így megy ez egész éjjel. Sokszor felébred és nem tudom visszaaltatni, órákig ringatom. Kb két hete már nappal is alig alszik 2x 1 órát jó esetben 1,5 órát. Nagyon elfáradtam már én is ezért már kb 5 napja ismét együtt alszunk, de a helyzet változatlan. Biztos, hogy a fogzás is zavarja mert jelenleg nincs még egy fogunk se, a védőnő szerint nem is lesz mostanába, még alig van megduzzadva. Nagyon nyugtalan, állandóan jár keze- lába, rugdos vagy kapálózik és ebben ébred meg. Kicsinek is ilyen nyugtalan volt, akkor pólyában altattam de most már nem tudom. Elalszik és rúg egyet a lábával, kapálózik és akkor sír és csak ringatással nyugszik meg de nagyon nehezen alszik vissza. Naponta 5xeszik, lefekvéskor tápszert is kap és éjjel is eszik egyszer.Doktornő szerint fogzik és túl kell élni, védőnoő szerint nem csak a fogzás van, ő ilyen nyugtalan és fogadjam el így.Eddig el is fogadtam de most már nappal is borzasztóan nyűgös. Egyébként kúszik, mászik, ül és kapaszkodva feláll. Minden nap sokat vagyunk levegőn, jól kialakult napirendünk van. Nem tudom mit tehetnék hogy változást érjek el ezen a területen, kérem segítsen, adjon tanácsot nekem. Azt még elfelejtettem írni, hogy egyedül nevelem és nem gondolnám hogy szeparációs szorongás lenne a háttérbe mert a család többi tagjával jól elvan. Köszönöm a segítségét előre is.

    • Vida Ágnes

      2019. szeptember 15. vasárnap

      Szerintem is a fogzás zavarja. Sajnos az első pár fog elég hosszan törik át és nagyon megviseli a kicsiket, ráadásul minél tovább húzódik, annál kellemetlenebb, mert keményebb az íny és nehezebben töri át a fog. A fogzási tüneteinek megfelelő homeopátiás szerekkel tudod enyhíteni a fájdalmát (erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz) vagy ha ezek között egyik sem tűnik igaznak rá, kipróbálhattok komplex szereket is, mint a Viburcol kúp, az Osanit vagy a Tentoba homeo.

      • Andrea

        2020. január 24. péntek

        Kedves Ági,
        Szüleimmel élünk együtt apa külföldön dolgozik. Sajnos szüleim és testvérem nagyon beleszólnak a 3 évesem nevelésébe. Szinte semmi nem jó amit csinálok. Tudom kicsit türelmetlenebb vagyok de igyekszem javítani. Sajnos az utóbbi időben csak akkor hallgat rám ha felemelem a hangom akkor jön a sírás a hiszti a nyafi. A család meg rohan be vigasztalják kihívják. Esélyt se adva én nyugtassam meg. Ott tartunk hogy egyáltalán nem hallgat rám már és ha erélyesebb vagyok megy át nagyihoz.mar mindent kipróbáltam de teljesen mindegy mit hogy kérek mondok nem csinálja vagy nagyon ritkán. Ha vmire nemet mondok akkor meg elszabadul a pokol.. Tervben van megyünk vissza külföldre, ezek miatt a dolgok miatt is, meg ugye hogy együtt legyünk újra. A család szerint felelőtlen vagyok mert jobb neki itt, itt jár oviba nem szabad kiragadni stb… ugye én azért hoztam haza mert itthon szerettem volna oviba járatni viszont annyira nem kedvelte meg már nem sír reggel de nem akar ott aludni. Félek nem lesz e nagy teher neki ha visszamegyünk idegen ovi idegen nyelv. Itt is olyan nehezen szokta meg hogy járni kell. Plusz teljesen megakadtam hogy tudjam pozitívan nevelni, úgy érzem csődöt mondtam teljesen és félek károkat okozok benne azzal hogy sokat kiabálok, veszekszek vele.. 🙁
        Hogyan tudnék ezeken változtatni illetve mi lenne a jó döntés?
        Válaszodat előre is köszönöm!
        Rea

        • Vida Ágnes

          2020. január 26. vasárnap

          Ha te jól vagy, ő is jól lesz. Az együttélés nehéz, ha téged ez frusztrál, feszültté tesz, akkor mindenkinek jobb, ha kimentek Apa után. Egy kisgyerek mindig élvezi, ha körül van ugrálva, a nagyszülők is nyilván örülnek neki, hogy együtt lehetnek vele, de ez természetes, emiatt ne rágd magad. Ha visszamentek, az idegen nyelvű ovit gyorsan megszokja majd, ha egy kisgyerek már egyszer beszokott az oviba, egy másik ovi nem okoz gondot és nagy előnyt jelent majd neki a plusz nyelvtudás. Nyilván a nagyszülők szeretnének sokat együttlenni vele, ezért nem akarnak titeket elengedni és nem azért, mert te rossz anya lennél.