Kedves Ági,kislányom szeptemberben töltötte be a 3at. Pici kora óta nagyon sokat sír,olyan igazi nagy életrevaló sírassal. Sajnos ez a sírás mostanra is megmaradt ha valamit nem kap meg vagy nem sikerül neki, ez gondolom rendben is van a korára való tekintettel,viszont mostanában már bármilyen mondanivalója van sírva,nyávogva mondja.Nagyon érzékeny bármi töténik vele vagy valamit lát egy mesében hetekig vesézzük,beszélunk róla. A játekos nevelgetö tanfolyambol szinte mindent fel tudtam használni nála,de a legszuperabbak a kis kártyák az érzelmekkel.Mindig megmutatja most milyen kedve van és hogy ö mosolygos szeretne lenni.Mi is nagyon szeretnénk ha néha mosolyogva látnánk mert egyre nehezebben viseljük hogy ilyen kis morci lány pedig nagyon igyekezünk. Hogyan tudnánk az érzelmi intelligenciáját fejleszteni,hogy könnyebben feldolgozza a érzéseit,esetleg a TSMT torna,vagy valamelyik tanfolyamod?Egyébként az óvodában dicsérik,szépen csinál minden feladatot,mindenbe bekapcsolódik viszont a szabad játszás alatt nem tud mit csinálni mert nem nagyon barátkozik és egyedül nem játszik el.Köszönöm az eddigi sok segiséget a baba altatás es játekos nevelgetö tanfolyam által is.üdv.Beáta

Kedves Àgi!

Segítségedet szeretném kérni 2 éves lányommal kapcsolatban.
Szeptemberben megkezdte a bölcsit, napi 4 órát jár heti 5 napban. Nagyon nehezen ment a beszoktatás, mindig sírt, enni nem evett semmit. Úgy a hatodik hétre jutottunk el odáig, hogy már nem sír, részt vesz a foglalkozásokban, de enni nem eszik. (Nem nagy evő, így nem vagyok meglepődve)
Viszont amióta járni kezdett, azóta vissza szokott a napközbeni tápszer ivásra. Nyáron már szinte csak este és egyszer éjjel ivott. Most viszont akár minden étkezésre kéri és éjjel is kétszer kel és sír. Van hogy csak azt hajlandó fogyasztani, főtt szilárd ételt semmit se. Egyik nap anyósom vigyázott rá, egész nap nem kérte csak este amikor haza értem. És csak is tőlem. Az az érzésem, hogy ez a szeparációs szorongás része a bölcsi miatt. És a legújabb “szórakozása” hogy, kéri a tápszert, megcsinálom neki, elküld, hogy melegítsem meg holott tudja hogy meleg, majd közli nem kéri. Jól gondolom, hogy ez is azért van, mert így akarja a figyelmemet kivivni? Nem csak ez, de az éjjeli alvás is megváltozott, nyugodt alvó volt egyszer kelt enni, azt is egyre későbbre tolta ki, mondhatni korán reggelre. Most mint ahogy irtam kétszer kel enni, nem hajlandó a kiságyban aludni, de még az ágyban sem velem, hanem a kanapén akar aludni állandóan. Ugye nem hagyom magára, vele alszom, de nagyon nehéz már így, főleg, hogy van egy négy éves lányom is aki szintén igényli a figyelmemet. A kisebbik állandóan rajtam lóg, állandóan cipelteti magát és csak is én vagyok jó neki és ha nem az van amit ő akar iszonyat hisztit csap. Úgy érzem szét szakadok a két lányom között és egyre nehezebb higgatnak maradnom a fáradtságtól és a mindennapos hisztiktől. Úgy érzem kicsúszott a kezeim közül az irányítás. Pedig megkapja a figyelmet amit kér, foglalkozom vele/velük mindig. Tudom, hogy ez az időszak elmúlik majd, de hogy tudnám egy picit könnyebbé tenni és hogy ne azt érezzem, hogy kihullik a hajam a nap végére?
Előre is köszönöm válaszodat!

Kedves Àgnes!

Van egy két hónapos kisfiam, (első gyermek) aki kicsi kutaccsal született, ami már sajnos aligha kitapintható. Németországban élünk, az itteni gyerekorvos azt mondta, hogy ez maga nem probléma, az lenne a nagyobb baj, ha korai csontosodás következne be.
Akkor agyi műtétre lesz szükség. Ezzel a tudattal élni nem könnyű, de férjemmel bízunk benne, hogy erre nem fog sor kerülni.

Egy kis aktív, mosolygós kisfiúról van szó. Abszolút kiegyensúlyozott, egyáltalán nem sírós gyermek. Csodálatosan szopizik, tényleg mondhatni, hogy „elkényeztet“ minket.

Azért fordulok Önhöz, mert hétfőn egy nagyon furcsa reakciója volt este a pelenkázón. Mintha megijedt volna valamitől, kitárt karokkal, megfeszített kezekkel, lábakkal, rémülten nézett rám és sírt. Csak akkor nyugodott meg, ha felvettem. Miután letettem, újra csinálta ezt a mozdulatot.

Azóta minden nap előfordul, de csak este, hogy csinálja. Valamint, ha pelenkázom, néha előfordul, hogy erősen ökölbe szorítja a kezét, az arca elé teszi, remegteti és mintha rémülten nézne rám. Olyan mintha le akarna boxolni minket!
Ez a kéz remegtetés ökölben tartott kis kezekkel alvás közben is néha előfordul. Az állát is néha remegteti szopizás vagy cumizás közben. De erre már választ kaptam a blogon, az ún. Moro reflex lehet ez.

Viszont nem tudom, hogy ez a fajta reakció is még az ún. Moro reflexek közé tartozik-e?
Ez Ön szerint aggodalomra ad okot, vagy “normális” baba reakció? Vagy talán egy idegrendszeri probléma? Lehet-e összefüggésben a kis kutaccsal?

Válaszát előre is köszönöm!

Jó egészséget kívánok Önnek és türelmet a sok aggódó Mamákhoz! 😊

Üdvözlettel,

Gabi

Kedves Ági! Én a kislányom napirendjével kapcsolatban szeretnék kérdezni. 4 hónapos múlt, és nappal nem alszik 30-40 percnél többet egyhuzamban. Az éjszakák az esetek többségében rendben vannak, KB este hét órai altatás után általában éjfél – egy körül és 4-5 körül kel fel szopizni, bár 5 után már csak forgólódik félálomban (illetve az utóbbi időben néha felkel 9-10 körül is). Egyelőre csak anyatejet kap.
A napjaink általában így néznek ki:
6.00-7.00 körül ébredés, utána szopi
8.30-9.00 körül alvás, ilyenkor általában alszik 40-45 percet, utána szopi
11.00-12.00 körül alvás, itt kezdődnek a gondok, mert ekkor már csak 30-40 percet alszik, néha nagy nehezen vissza tudom altatni egy újabb fél órára, de az esetek többségében már csak a vállamon, ha egyáltalán. Tehát itt van egy kB két órás harc egy max egy órás alvásért.
Ha kettő körül kel, akkor 4.00-4.30 körül van egy újabb fél órás alvás, de ez a ritkább. Ha hamarabb, akkor 2-3 körül kidől egy újabb fél órára, és ha a délutáni alvását el is csúsztatom, az már nagyon nehezen megy, néha max csak szopi közben szundizik egy keveset, és az egész délután egy nyűglődés.
Ezek után 6 körül fürdetés, szopi és 7 körül alvás.
Tudnál abban segíteni, hogy elég-e az, ha csak fél órákat alszik nappal, és ha igen, akkor milyen napirendet érdemes követni, kialakítani ebben a korban és hogyan? Ha pedig nem elég, akkor hogy tudok segíteni neki hosszabban aludni? (A szobát besötétítem, fehér zajt is használunk és hálózsákban alszik.)
Segítségedet előre is köszönöm!

Szia Ági,
Napirendi ill. elalvasi kerdessel fordulok hozzad. Nagyjabol marcius ota min 40 percig tart a kisfiamnak hogy elaludjon miutan kijovok tole (januarban mult 2 eves), de inkabb sokkal tovabb. Ugy sejtem hogy osszefugghet a napirendjevel is (a dackorszak mellett), de nem igazan sikerult jo iranyban valtoztatnom rajta.
Erdemes tudni a kisfiamrol, hogy kezdettol nagyon jo alvo volt, agyban altattam 6 hetes kora ota, nagyjabol ugy ahogy te is szoktad javasolni (+ujjszopas, rongyi segitsegevel), illetve a 4é meg nagyon bevalt nalunk. Szoval minden tok szuper volt mindig, gyorsan aludt el, nagyokat aludt, egeszen marciusig.
Szoval igy nez most ki a helyzet (nem jar meg bolcsibe): Reggel 7-8 kozott ingadozik a keles, ez nagyjabol konstans regota. Akkoriban meg 1-2 kozott letettem, elaludt, majd 4kor keltunk hogy estere elfaradjon, 9-fel 10 es elalvasokkal. (Ugyelek a sotet csendes, nyugodt kornyezetre, mese es bujas utan beteszem a kisagyba es kijovok) Akkoriban miutan megse aludt el, ment a huzavona, forgolodas az agyban, fokozatosan toltam kesobbre az alvasat, de a 4es kelessel ez hamar visszautott, es tul faradt volt, este se birt lenyugodni. Aztan visszaallt egy kis idore a korabbi fekvesre mig kialudta magat, de aztan ujraindult minden. Probaltam ugy is sokaig, hogy nem kel 4kor, hagyom pihenni, de aztan az estek csusztak el teljesen, es masnap is korabban kelt.
Most 2 ev 8 hos a fiatal ur, 1 utan mar keszulunk a szobaba sotetiteni, meset olvasni, 1:40-2 kozott bucsuzunk el, es orulok ha fel3ra mar alszik, (de sokszor az se sikerul), es 4kor nem szivesen kel. Igy viszont van eselyunk a 930as fekvesre. Ezzel meg ki is bekulnek, de latom hogy az alvasmennyiseg drasztikusan lecsokkent ezalatt az ido alatt, mar csak 10-11 ora atlagban. Marcius elotti idoszakban napi 12-13 orakat aludt.
Letezik hogy ennyit csokkenjen az alvasidenye ennyi ido alatt?
Szerinted valahogy meg lehetne oldani a delutani alvas elorehozasat, mert en ugy erzem ott szurtam el. Ebednel latom almoskasnak, de aztan huss, mire vegzunk es letennem mar kuzd ellene. Van olyan is hogy latom hogy faradt, megis forog az agyban es kuzd ellene, de ha erelyesen raszolok, akkor hasra vagja magat es 10 perc mulva alszik.
Egyebkent oktoberben kezd bolcsit, 3 delelottot. Tovabb nem is mernem benthagyni, mert a tobbiek 1kor alszanak, ugy erzem akkor az en fiamnak eselytelen lenne aludni, es felek vegul nem aludna utana egesz nap.
Meg annyit hozzatennek a marciusi esemenyekhez, ami befolyasolhatta a valtozast, hogy itt (Gran Canarian ahol lakunk) akkoriban nyitottak a jatszoterek, es ujra mozoghatott tobbet a gyerek. Ezen kivul a napfenyes orak szama is biztosan tobb itt, bar az akkori alberletunkben nagyon jol tudtam sotetiteni.
Szerinted mit tudok tenni? Normalis lehet ez a hosszu elalvasi idoszak?
Elore is koszonok minden eszrevetelt tanacsot.
Udvozlettel, Andrea

Szia.Van egy 19 hónapos kisfiam első sorban arra lennék kíváncsi miért nem mond még egy szót sem. Pedig olvasok neki beszélünk hozzá sokat énekelünk. Csak baba nyelven halandzsazik még 🙂A másik az viszont egy olyan probléma hogy megpróbáltam a biliztetest tetszett neki nagyon a bili érdekli mikor WC re megyünk bele is néz magától nyitogatja is. A pelenkát is leveszi magáról de mikor megpróbáltam biliztetni félt tőle. Akkor még nem érett rá? Köszönöm

Kedves Ági !
Kisfiam 14 hónapos. A vírus időszakában született, ezáltal nem nagyon mentünk vele programozni, csavarogni. Nagymamájához mentünk ( fél órás út autóval), illetve parkba jártunk sétálni, játszóterezni.
Már nagyon pici baba korában sem tudtunk vele elmenni sétálni sem. Végig sírta az utat. Nagymamánál is nehezen szokta meg az új helyet. Mikor már nagyobb lett kb. fél éves kora után, elkezdett fejlődni a mozgása azért könnyebb lett vele az itthonról elmenetel. Mamánál teljesen jól érzi magát, viszont ha elindulunk vele külsős programokra nehezen viseli. Nagyon kevés ideig van el, kb fél órát. Azután elkezd nyűglődni. Pedig alvás után megyünk, eszik stb. Azt hinnénk, hogy van 2-3 óra hosszú időnk amit eltudunk tölteni. Úgy kell haza rohannunk mindenhonnan mert vergődik, sír..nem tudjuk mi a baj. Ha itthon vagyunk 2 alvás közt 4 óra ébrenleti időt simán jó kedvűen tölt el.
Már félve indulunk el és próbáljuk a legröviden távolságon belüli rövid programot kitalálni neki.
Viszont amikor elindulunk és vesszük a cipőt nagyon izgatott és jó kedvvel indulunk.
Nem tudjuk, hogy nincs hozzá szoktatva vagy ő ilyen típusú gyerkőc?
nem szeretnénk ráerőltetni semmit, vagy hogy ez lelkileg rosszul süljön el.
Első gyerkőc.
Köszönjük!!

Kedves Ági,

Az alábbi problémámmal fordulok hozzád tanácsért, hogy mit tudok tenni,változtatni a 14 hónapos kisfiamnál,ami 9 hónapos korában kezdődött.
Jelenleg minden esti elalvás előtt ~500 ml vizet iszik,és éjszaka is folyamatosan felkel és kér inni,és így még kb. ~1 és 1,5 liter vizet még megiszik egy éjjel.
Ez a szokás 9 hónapos korában kezdődött amikor elutasította az anyatejet/tápszert és minden folyadékot ami fehér színű,teljesen érthetetlen okból.(6 hónapos koráig szopizott,utána lefejt anyatejet kapott mert elutasította a cicit,és kiegészítésül tápszert is kapott).
Először orvoshoz fordultam vele,de szerencsére nem egészségügyi probléma van mögötte.
A szeparációs szorongás is 9 hónapos korában kezdődött,így az eddigi kiságy alvása helyett magam mellé tettem,ami úgy tűnt,hogy egy ideig megoldja a problémát.A fogzás jeleit is észlelem nála,így fogínygélt is használok amikor szükségét látom,de mindezek mellett is kéri a vizet elalváskor,és egész éjszaka.
Próbáltam a cumisüvegről a szívószálas itatópohárra szoktatni apránként,amit napközben elfogad de éjszakára sír a cumisüvegért.
Lehet ez ellen bármit is tenni,hogy ne igyon ennyi vizet elalváskor és hogy ne keljen folyamatosan éjszaka vizet inni?
Miután rendszeresen kel éjszaka így napközben is sokszor fáradékonyabb.
Segítségedet előre is köszönöm!

Kedves Ági!

Kislányom 3 éves elmúlt, bölcsődébe jár, szeptemberben kezdjük majd az ovit.
Azzal a problémával kapcsolatban kérném a szakvéleményed, hogy bármilyen kisgyerek sír vagy hangoskodik, az én kislányom azonnal brutális zokogásban tör ki, és nagyon nehezen tudjuk csak megnyugtatni. Már bölcsi előtt is jelen volt ez a probléma, ám a bölcsi még jobban felerősítette ezt benne. Sajnos hiába próbálkozunk, semmivel nem tudjuk elterelni, megmagyarázni, tompítani ezt a jelenséget. Már a bölcsit is a gyereksírással azonosítja, ezért nem is szeret járni, minden este és reggel elmondja, hogy: „Fél a bölcsitől, fél a gyerekektől, mert mindig valaki sír”
A nevelők azt mondják, amíg nem sír valaki, nincs vele probléma, nagyon jól elvan, de ahogy sírásra kerül a sor, teljesen kétségbeesik, és nagyon nehezen tudják megnyugtatni.

Teljesen tanácstalan vagyok, mit csináljak, hogy tudnám ezt a szorongást oldani benne…

Előre is köszönöm szépen a segítséget!
Üdvözlettel: Ági

Kedves Agi!
Ket kerdessel fordulnek hozzad, mind a ketto alvas, altatas temahoz kapcsolodik. A kislanyunk 13 honapos, ejszaka joparszor megebred (3-4 alkalommal), ezutan persze napkozben nyugos. Az esti altatas ugy nez ki, hogy megvan a jol bevalt rutinunk, majd beteszem a kisagyba es ott vagyok mellette mig elalszik, simogatom, beszelek hozza. A legtobbszor nagyjabol 15-30 perc mig elalszik, ugyhogy 8-fel 9 korul alszik. Altalaban ejfelig jol alszik, majd ejfel es 4 kozott van a megebredos idoszak, van hogy 2 orankent vagy hogy gyakrabban (akar fel orankent) ebred. Ha szerencsenk van 10-15 perc alatt visszaalszik, ha nincs akkor van hogy orakat fent van. Ilyenkor igyekszunk nem kivenni ot a kisagybol, ott nyugtatgatni, alvasra osztonozni. Nem ehes, nem szomjas, most a foga sem jon. Sosem volt jo alvo, de ez most kulonosen aggaszt minket hogy az utobbi idoben (1-1,5 honap)ennyit fent van ejszaka es foleg, hogy utana nyugoskodik. Mit javasolsz, hogy tudnank arra osztonozni, hogy ilyenkor visszaaludjon? Vagy mit tegyunk hogy ne ebredjen meg ilyen gyakran? A masik problema ezzel osszekapcsolodik. Probaltuk az onallo elalvasra, visszaalvasra osztonozni, ugy hogy az esti altataskor a szeket amin ulok egyre messzebb vittem a kisagytol, mar ugy elaludt hogy az ajtoban ultem es csak beszeltem hozza. Ez mukodott is egy ideig es az ejszakaink is jobbak voltak, aztan valami tortent es ismet nem hajlando igy egyedul elalduni. Ha pedig probalok visszaterni a szekes alvas trainingre sir, uvolt es az utobbi idoben tobbszor is volt olyan hogy annyira sirt hogy hanyt. Gyakorlatilag 2-3 perc alatt fel tudja magat a hanyas szintjeig hergelni.Igy most a szekes modszert felre tettuk, de ennek kovetkezteben az ejszakak ismet rosszabbra fordultak (lsd az elso kerdes). Mit kezdjunk ezzel a hanyas temaval? En attol is tartok hogy majd a jovoben, pl dackorszak alatt ez nem csak altataskor fog elojonni. Valaszod es segitseged elore is koszonom!

Kedves Ági!

20 hónapos kislányunk pár nappal ezelőttig nagyon jó alvó volt, az éjszakát kb egy éves kora óta átalussza, nappal egyszer alszik kb 10 hónapos kora óta kb 2,5-3 órát.

Kb 5 napja azonban egyik pillanatról a másikra nem hajlandó délután aludni, dacol, tiltakozik ellene. Egy órán, néha másfél órán át próbálkozom vele, én is melléfekszem, vagy átviszem a mi ágyunkra, de csak rázza a fejét, kifejezve, h nem akar aludni, játszik, beszélget, jön-megy a kiságyban, aztán a próbálkozás sírásba torkollik. Pedig álmos, dörzsöli a szemét, látom rajta, h elfáradt, vhogy mintha mégis átlendítené magát a holtponton és nem alszik. Egyszer másfél óra után csak elaludt, de úgy tűnik egyszeri alkalom volt. Estére nem pörög túl, egész nap jókedvű, de láthatóan nagyon elfárad a nap végére. Ilyen napokon csendes pihenőt tartunk alvás helyett, ill kb 8-fél 9-től reggel 7ig alszik, tehát kb 10,5-11 órát és ennyi az össz napi alvása.

Az alvás körüli rituálénkban nem történt változás, ebéd után mesekönyvnézegetés, majd felmegyünk a szobájába, lehúzzuk a redőnyt, peluscsere, még egy mese sötétben és alvás.
Várandós vagyok a kistesóval, nagyon szeretné m ha aludna még.

Kérdéseim a következők:

1. Nincs káros hatással a fejlődésre, ha már 20 hónapos korától nem alszik nappal és ennyi az össz alvásigénye?

2. Okozhatja szeparációs szorongás? Nagyon anyás lett, pedig kezdettől fogva a férjemhez is szoktattuk, ő is sokat volt, van vele. Édesanyámat jobban elfogadja, ő egy hónapja van nálunk, mert nagyon rosszul voltam az első trimeszterben.

Illetve járunk fejlesztésre, mert későn 19 hónaposan indult el lábfejre lokalizált hypotonia miatt. Ennek hatására már az első alkalom után csoda történt és a beszédfejlődése is beindult.

Ahogy az akaratán látom, a dackorszak is erősen jelen van.

3. Hány napig próbálkozzak vajon? Alkalmanként hány órán át érdemes próbálkoznom az altatással?

Előre is nagyon köszönöm a válaszodat!

Kedves Ági!
A kisfiam 12-én lesz 6 hónapos (73 cm és 8950 gramm). Jelenleg csak anyatejes. Miután megszületett sokat bukott, ezért azt javasolták egyen kevesebbet, aztán meg túl gyakran evett így ritkábban kellett etessem. Tehát a védőnőtől, gyerekorvostól kaptam mindenféle tanácsot, aminek az lett a vége, hogy a kisfiam jelenleg alvás előtt eszik, aztán ülve kicsit ringatom míg elalszik, majd alvás. Ébredéskor is kap cicit,ha kér eszik, aztán játék. Nappal így egész jól elvagyunk, de éjszaka! Éjszaka szinte pontosan óránként eszik, január eleje óta, és tényleg kortyol! Éves után vissza is alszik. Nappal és éjszaka is max 5 perc alatt megeszi az adagját. Utána legfeljebb komfortcicizik. Kérlek segíts min változtassak, hogy egyszerre 40 percnél többet aludhassak. Kezdenek kimerülni a tartalékaim. (Nappal 3-4szer alszik összesen kb. 3-3,5 órát, éjszaka 10,5-11 órát, reggel vidáman kel 🙂 ) Rossz szokásokat alakítottam ki? Változtassak a napirenden?
Előre is köszönöm a segítséget!
Anita

Kedves Ági!

2 éves kislányom viselkedéséről szeretnék tanácsot kérni.

Jó ideje karmol, harap, csíp. Legtöbbször karmol. Nem csak akkor, ha mérges valami miatt, hanem a legváratlanabb helyzetben, mondjuk puszilgatás, szeretgetés közben is. A legfélelmetesebb számomra, hogy közben olyan arcot is vág, mintha tele lenne ilyen szándékkal is.
Van egy 7 éves bátyja, aki ilyen korban csipkedett. Akkor higgadtan, és határozottan mondtuk, hogy Nem, nem szabad, és kb. 2-3 hónap alatt túl voltunk ezek a korszakon.
A kislányomnál viszont ez nem működik, 6-8 hónapja már biztosan tart, és egyre „agresszívebb”. Mintha egy kis vadmacska lenne, és gyakran tényleg úgy kell lefejtenünk magunkról a karmait… amit elég nehéz már nagy türelemmel tenni/ vagy úgy tenni, mintha ügyet sem vetnénk rá, mert nagyon fáj. Nem csak úgy finoman karmol 😉

A bátyja nagyon érzékeny, kedves, gyengéd kisfiú, aki sosem bántja, de már őt is sajnálom néha, hogy tehetetlen és mi is tehetetlenek vagyunk.

Szeretnélek megkérdezni, mi ennek az oka, eddig rosszul kezeltük-e, és normális-e ha ilyen régóta tart.

Köszönöm szépen!
Mónika

Kedves Ágnes! Nekem 10 hónapos a babám, nyolc hónapos kora óta óránként felkel. Legelőször akkor kelt fel amikor megtudod fordulni a kiságyba, most úgy tűnik mintha megszokta volna a szervezete, és ez már lassan három hónapja tart.Az első nyolc hónap remekül telt 6 órát t is aludt egyben. köszönöm a tanácsodat előre is!

Kedves Ági!

Várandósságom idején elhunyt édesanyám, ami nagyon megviselt és azóta sem volt alkalmam gyászfeldolgozásra, illetve rendesen kiadni magamból. Első gyermekem. Nagyon készültem a természetes szülésre (igényeltem a te tanfolyamodat is), de sürgősségi műtét lett belőle. Majd a gyermek apja egyre jobban elhanyagolt bennünket. Nemsokára megcsalt és mással folytatja az életét, tehát egyedül maradok a fiammal, aki most 9 hónapos.
Nagy szükségem lenne arra, hogy kiadjam ezt a rengeteg stresszt, ami összegyűlt, már fizikai tüneteim vannak.
Sehova nem tudtam még elmenni, mert a babám, aki egyébként élénk és jókedélyű, nem bírja nélkülem! Hamarosan költözködni is fogunk.
Egyrészről bűntudatom lenne, ha másra bíznám amíg terápiára, vagy futni stb. megyek, másrészről viszont égetően sürgős lenne, hogy elkezdjem feldolgozni mindezt. Hiszen nagyon fontos, hogy én testileg és lelkileg jól legyek.
De éjjel nappal szinte csak velem van, így alakult.
Az nem opció, hogy a terápián is legyem mellettem…
Mit tehetek?
Köszönöm válaszát!

Szia. 5 hónapos kislányom székrekedéses gondokkal küzd. Mindent kipróbáltunk,tápszerváltás, ht kapcsán is olyat kap enni ami nem fogja a székletet.
Mit tanácsolsz?

Kedves Ági!

Szeretném a segítséged, tanácsod kérni! Első gyermekes Édesanya vagyok. Kislányom hamarosan 16 hónapos lesz és problémánk van az étkezéssel, mivel nem hajlandó rágni. Úgy tűnik, mintha rágna, legalábbis csinál valami hasonlót, de nagyon gyakran öklendezik (az elmúlt két hónapban szinte minden étkezéskor, korábban sokkal kevesebbszer) és jó párszor előfordult már, hogy hányt is emiatt. Egy ilyen hányás alkalmával bizonyosodtam meg róla, hogy valóban nem rág, mivel látszott, hogy az összes rizsszem egészben van rajta az előkéjén. Sokszor mutattuk már neki, hogy is kéne csinálni, figyeli, olykor nevet is rajta, de nem utánozza le. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy sosem láttam rajta, hogy valaha is érdekelte volna az étel, az étkezés. Semmi lelkesedést nem tapasztalok nála soha, mikor enni készülünk, nem is türelmetlenkedik, hogy mikor kapja már, amolyan egykedvűnek mondanám. Kedvenc étele nincs. Önállóan nem eszik, nekem kell etetnem. Közben mindig ott a tányér, a kanál előtte. Egy ideig elfoglalja magát velük, de rendszerint ledobálja, többször is. Addig már eljutottunk, hogy időnként megpróbál engem etetni a kanalával, de hogy magának próbálná, azt még nem. Ha teszek egy kis ételt a tányérjába (az etetőszék asztalkájára), azt kézzel szétmaszatolja, az evőeszközt nem használja. A kis ujjairól sem kóstolja meg soha, amit szétken. Bármilyen szilárd ételt adok a kezébe, csak megnézegeti, fogdossa, hurcolássza, de eszébe nem jutna a szájába venni. Minden mást megrág, legyen az papucs, polifoam, a kiságy kerete, de kenyérhéjat, bármit, ami ennivaló, nem. Ha egy falatot kézzel kínálok neki, a száját tátja ugyan, de amint picit a szájához ér vagy ráharap kicsit, azonnal elengedi, összezárja a száját és gyorsan elfordítja a fejét. Nem jelzi, ha éhes vagy csak nagy ritkán, akkor is sírással. A főztömet nem szívesen fogadja, így jobb híján marad a bébiétel, ezekbe csempészem bele, amit főzök. Ha szomjas szintén nem jelzi. Pohárból, cumisüvegből nem akar inni, szívószállal se megy. Mostanában már kanállal próbálkozom, hol több, hol kevesebb sikerrel. Nem olyan rég óta már az első két kanál után elkezdi forgatni vagy csapkodni hátra a széktámlába a fejét és kitér a kanál elől, nem vagy nehezen fogadja el a falatot, amikor kínálom, így egy etetés sokáig is elhúzódik, de kevesebbet is eszik. Nagyon elkeserít a dolog, úgy érzem egyre rosszabb a helyzet, igazán nem is látom a kiutat. Mit javasolsz, mit tegyek? Köszönöm a válaszod előre is!

Kedves Ágnes!

Köszönöm előző kérdésemre adott gyors válaszát. Kislányom 5 hónapos elmúlt, az éjszakai alvásával kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Általában éhség miatt szokott felkelni éjszaka, 1-2 alkalommal, evés után vissza is szokott aludni rögtön. Viszont ha nem éhség miatt kel, egyszerűen nem tudom visszaaltatni az ágyában simogatva, dúdolva, – ez a kisebb gond – de még kivéve sem tudom elaltatni ringatással, pedig napközben úgy szokott elaludni. Muszáj odaadnom Neki a cicit, amitől elalszik, annak ellenére, hogy nem volt éhes. Hogy lehetne elaltatni másképp? Vagy ez így rendben van? (Gondolom, hamarosan kezdődik a fogzás időszaka, nem szeretném feleslegesen cicire tenni minden felkelésnél, jó lenne visszaaltatni sok sírás nélkül). Segítségét előre is köszönöm.

Kedves Ágnes,

‌2,5 éves lányom altatasaval, alvasaval kapcsolatban lenne kérdésem. 10hete született meg kisöccse, mivel az altatásukat egyedül kell megoldanom ( férjem olyankor dolgozik ) ezert úgy döntöttem hogy az esti mesét lányom ágya mellett ülve olvasom miközben a kicsi szopizik. Mese után kap egy kis tejet közben énekelek neki kb 2-3 percig és kijovok a szobából.Itt kezdődnek a gondok . Sajnos ezután még van hogy 10-15 ször is vissza kell kísérnem a szobába/ ágyába. ( Miközben az öccse meg szopizik🙈)Ezt csendben teszem, beszélgetés nelkul ( esetleg ssss.sss..) betakarom és újra kijövök. Ezt addig amíg el nem alszik ami Kb 21.00. Sokszor a tiltakozás jeleként levetkozik a sötétben. Az esti rutinunk 19:30 kor kezdődik a furdessel – pontosabban a fogmosassal mostmár, mert az sokszor hisztibe csap át, így van esély alvasig lenyugodni. (Vacsorát korábban eszünk kb 6 körül így az még nem az esti rutin része. ) Még a fürdőben kap pelust és pizsit, onnan már csak az ágyba fekszik , puszi, villanyoltas és kis fénynel esti meset olvasok kozben az öccse szopizik, majd az említett éneklés és kijovok a szobából. A kicsi születése előtt úgy altattam, hogy befekudtem mellé az ágyba, de ez most nem kivitelezhető a kicsi miatt. 4 héttel ezelőttig bent maradtam a kicsivel amíg el nem aludt , de amikor ez már jól ment és viszonylag gyorsan elaludt akkor döntöttem úgy hogy megpróbálok kijönni még elalvás előtt. Nem tudom hogy ezt a módszert megfelelően alkalmazom e, félek hogy azt gondolja màr, hogy miután én kijövok a szobából, az hogy ő kiszáll az ágyból és kijon a szobabol , az az esti rutin resze lett. Amióta megszulett őt is úgy altatom hogy mese után villanyoltas és utána már alvásnak kell következni. Azt reméltem hogy egy kis idő után már megunja és megtanulja hogy ágyban kell maradni, de úgy tűnik hogy nem, ezert nagyon elbizonytalanodtam hogy jól csinálom e, hogy minden alkalommal visszakiserem és betakarom. Amit már próbáltam hogy megszűnjenek a kimászkálások: éjszakai fény/ résnyire nyitva hagyott ajto- ez esetben elkezdett játszani a szobába a jatekaival. Ezért marad a sötét. Elalvas előtt besprayzek hogy elüzzük a „csúnyákat”.
Le fog szokni a lányom arról hogy miután kijövok a szobából ő is még kimászkál? Vagy rosszul csinálom hogy mindig visszakiserem és betakarom? Ha igen hogy csináljam az esti altatást hogy mindket gyerek nyugodtan tudjon és idoben lepihenni ?

Köszönettel

Vincze Judit

Kedves Ági!

Két dologban szeretném a tanácsodat kérni az 1 éves kislányommal kapcsolatban.
Először abban kérdeznélek, hogy hogy szoktassam át a napi egyszeri alvásra, ha eljön az ideje. Egyelőre kétszer alszik délelőtt 1,5 órát, úgy általában 9:30-10 között megy aludni, majd délután egy gyors 30-40 percet 3 körül, este 7-7:30 között fekszik le. A problémám az lenne, hogy a nővére egykor végez az oviban minden nap és én megyek érte, ugye a picivel együtt. Felébreszteni nem szeretném, mert menni kell a tesóért. Hogy alakítsam majd az egyszeri alvását?
A másik kérdésem az evéssel kapcsolatos lenne. Kicsiként sok baja volt a picúrnak, lassan hízott, refluxa illetve rendszeres szorulása volt. (Refluxra gyógyszert már nem szedünk, de a szorulására még mindig kapja a széklet lazítót, igaz leszokóban vagyunk). Most sem nagy baba 8,4 kg (3,49kg-val született). Ebből adódóan mondhatni a vesszőparipám az etetése. Nagyon hektikus az evése, szeret mindent megkóstolni sőt követeli is, hogy adjunk neki kostolót, de annyit sose eszik, hogy az megfeleljen egy étkezésnek. Sokszor csak tápszert fogad el. Én meg persze adom neki, mert félek, hogy nem hízik eléggé. Ha fogzás van akkor végképp nem fogad el semmilyen főtt ételt, csak pár kanállal és kéri a tápszert. Attól félek, úgy van vele, ha nem eszi meg azt ami neki nem szimpatikus, úgy is kap tápszert, így nem is erőlteti meg magàt a rendes étellel. Így is már csak állva tudom etetni, mert nem hajlandó ülni az etetőszékben. Próbálkoztam azzal is, hogy darabos ételt adtam, hátha azzal leköti magát annyira, hogy ne akarjon kiszállni, de nem érdekli a dolog. Amit eddig jóízűen megvett azt elutasítja, viszont az újat meg még nem annyira fogadja el. Éjjel kétszer kel enni, gondolom, hogy bepótolja a nap közbeni elmaradást. (Eddig egyszer kelt vagy egyszer sem)Mit tudok ilyenkor csinálni?
Előre is köszönöm a válaszod!

Kedves Ági!

Az áltatós trainingedben megtalálható kiegészítő „csak cicivel a szájában alszik” részhez szeretnék kérdezni.

A gyermekem 15 hónapos lesz és mostanra sikerült ehhez hozzászoktatnom, amit a hanganyagodat követően rájöttem, hogy meg kell és meg lehet változtatnom.
Eddig azt hittem, hogy majd amikor megérik rá, kialakít magának elalvós rutint, pl amikor leválasztja magát, de úgy látom, azt a kb 1.5 hetet (1-2 hónappal ezelőtt) leszámítva nem errefelé halad, így tényleg (?) nekem kell megtanítanom magától elaludni/aludni/visszaaludni.

A kérdéseim a hanganyagodat követően a következők:
1. Már nem szoptatok úgy konkrétan etetés-jelleggel, de úgy érzem, még jelentős mennyiségeket fogyaszt elalváshoz, valamint alvás közben is. Ezzel kell különösebben foglalkoznom, vagy ezt majd intézi magának és pl bepótol ember-kajából napközben? (miután nem rajtam fog aludni, ha és amikorra ez sikerülni fog) Elválasztani A saját tempójában szeretném majd, bár ez így gyanúsan arrafelé vezet.
2. A gyerekem még éjjel is felébred (ha minden jól megy az éjszaka folyamán, akkor is 3-4-6 óránként (ez változó)) szopik még. Ilyenkor van, hogy én előbb dőlök ki, mint ő és pl akkor már reggelig rajtam marad. Ezt is orvosolnom kell? Mert ha éjszakára pl rajtam marad – de elkezdem a napközbeni lerakáshoz szoktatni – ezzel kb így aláásom a nappalokat?
3. Egyszerre kell intéznem a nappali lerakásokat és az éjszakaiakat is? Vagy ha hozzászokik az új nappali menethez, az hatással lesz az éjszakákra is?
4. Ha hiába van nyuszija, kb születése óta a kiságyban és hiába anya-szagosítom néha újra, nem fogad el semmi „rongyit” alvós segítségként, van értelme ezt most újra próbálni?
5. Valamint jól sejtem, hogy az új szokás kialakítása során a napirendünk teljesen meg fog borulni? Most kb 1/2 8-8 körül kel, napi 1x alszik, 11/12 és 2-3 közöttre jön ez ki kb, de max 3 órát (teljesen változó, mennyit, de általában 2.5-et), majd este 8-1/2 9 között alszik el. Ha jól sejtem, amikor átrakom majd aludni a kiságyba, elég rövid idő alatt fel fog ébredni (30-45 perc – előző tapasztalat alapján) és mivel 4-5 órákat már bír egyben ébren, nem fogom tudni visszaaltatni úgy, hogy az esti rutin ne boruljon fel, illetve hogy ne „kergüljön meg szegény”.

Köszönöm szépen, hogy ezekre is tanácsot adsz! Nagyon hálás vagyok a segítségedért!

Kedves Ági! Kisfiúnk most lett 2 éves és pár hónapja megváltoztak az elalvási szokásai. Korábban teljesen jól működött az esti rutin. 9-10 között el lehetett altatni. Pár hónapja viszont nem hagyja magát elaltatni. A kiságyról hallani sem akar, álmosságnak jele sincs. Velünk akar lenni a nappaliban és este 11-fél 12 körül, amikor ő akar, akkor dől ki. Ezután szoktam bevinni az ágyába. Próbáltunk már mindent. Fürdés után a szobájában maradtunk, gyenge fénynél mesét olvastunk, tv-t is próbáltuk mellőzni, de nem segített.
Egyébként 1 hónapja bölcsődébe jár, 7-fél 8 körül kel. De előtte is kb. 7 körül kelt. Délután ott is és ha itthon van, akkor is van 1 délutáni alvás, kb 1-2 óra hosszan.
Nagyon megterhelő, hogy ilyen sokáig fent van. Nem tudom mi okozta a változást, de szeretném, ha vissza tudnánk állítani a 9 körüli elalvást. Mit javasol, mi lehet a megoldás?

Kedves Ági!

Kisfiam szeptemberben kezdte az ovit, 3,5 éves. Egyik nap meglátta az óvónő autóját reggel az ovi előtt és azt mondta, hogy ez nem jó, mert nem szereti őt. Ovi után este elmondta, hogy az óvónő szorosa megfogja a kezét és „megeteti”, megmutatja, hogy kell egyenesen tartani a kezét, mert szerinte nem tud enni. Azt követő nap pedig úgy jött ki az oviból, hogy az óvónő veszekedett vele, amiért nem tud rendesen pókjárásban menni, nincs hasizma, nem tud páros lábbal szökdelni, majd ezért összeköti a lábát, nem tud futni. A kisfiam ezeket a megjegyzéseket követően elsírta magát, ezért azt mondta neki, hogy menjen sírni a szőnyegre. Hozzáteszem a kisfiam elég érzékeny, itthon nálunk nincs büntetés, nem volt soha szőnyegre küldve, mindent megbeszélünk. Másnap reggel már az volt az első kérdése, hogy lesz-e ma az az óvónő és lesz-e torna. Egyébként 2 éves kora óta futóbicózik, itthon sokat versenyezünk, akadálypályázunk, szeret szaladgálni. Sőt, amikor más tartotta a tornát, kifejezetten fel volt dobva, hogy mennyire jó volt a tornaóra. Sajnos olyan is előfordult már, hogy bepisilt az oviban, mert azt hallotta az óvónőtől, hogy nem lehet kimenni pisilni, ezért nem mert szólni. Kisfiam 2 éves kora óta szobatiszta éjjel is, nem szokott ilyen előfordulni. Mikor rákérdeztem, azt mondták, hogy a kicsiknek ki lehet menni, csak a nagyok közül van, aki hobbiból jár, azért nem lehet kijárkálni. És lefekvés előtt sem szabad kimenni, mert akkor mosnak fel vegyszeres vízzel. Nem szeretnék okoskodó szülő lenni az óvónővel szemben, de azt sem szeretném, ha emiatt szorongás, félelem alakulna ki a gyerekben. Mit tegyek/illetve kell-e tennem valamit ebben az esetben? Köszönöm előre is a választ.

Kedves Ági!

27 hós kislányom megváltozott alvási szokásaival kapcsolatban szeretném a segitséged kérni.
Kislányom 2 hetes kora óta velünk alszik. Születése óta igény szerint szopizik. Eddig nem volt gond az elalvással, de kb. 1 hónapja sajnos minden megváltozott. Azt kell tudni róla, hogy csecsemő korában is rendszeresen 9-10 óráig aludt délelőtt és ez mostanság is így van. Bár a változás miatt már korábban ébresztem. Délután max. 1 órát alszik. Általában 15:00-15:30-ig. Eddig max 22 órakor elaludt. De ez az elmúlt hetekben annyira kitolódott, hogy általában 23 óra körül alszik el. De volt már arra példa többször is, hogy éjfélkor vagy 0:30kor aludt el rettenetesen nagy hiszti után. A legszembetűnőbb az volt, hogy nem akart a hálószobában maradni. Mindenáron a nappaliban akart lenni és ott játszani az éjszaka kellős közepén. Majd ott aludni. Több alkalommal ott is ragadtunk és végül ott aludtunk. Ahogyan fent már említettem is, rettenetes nagy hisztiket csap. Akkor szinte semmivel sem tudjuk megnyugtatni. És persze nem is nyugszik meg míg el nem éri a cèlját. Sokszor van, hogy nem engedünk neki de akkor képes 1 órahosszáig is sírni. Az elmúlt időszakban többször volt rekedt is emiatt a nagy sírások miatt.
Azt szeretném kérdezni, hogy mi lehet ennek a változásnak az oka és hogyan kellene kezelnünk ezeket a szituációkat. Van e valami megoldás, ami segítene, hogy visszatèrhessünk a jól bevált régi napi ritmusunkhoz?

Nagyon köszönöm válaszod!

Üdvözlettel

Molnár Gabriella

Kedves Ági!

Két éves kislányom viselkedésével kapcsolatban szeretnék kérdezni, nagyon el vagyok keseredve. Szeretetben neveljük férjemmel, első gyermek, a tesó érkezéséig semmi probléma nem volt. Júliusban született meg a kisöccse, örült mikor hazaértem, sokáig összebújtunk, nagyon szoros volt a kapcsolat. Egy hetet töltöttem kórházban, túlhordás miatt be kellett feküdnöm, addig apa altatta. (előtte mindig csak velem aludt el) Nagyon hiányoztam neki, vacsora közben mindig sírásban tört ki. Kezdettől érdekelte a kisöccse, simogatni akarta állandóan, de mikor felvettük vagy szoptattam nagyon sírt, ez két hónap alatt elmúlt. Nagyon türelmesen kezeltük, de apa több időt töltött vele, illetve volt segítségünk, a nagymamák egy hónapig itt voltak nálunk. Apa mikor már otthon voltam, az első hétben, mondván, hogy könnyebb legyen nekem később, ő altatta. Ebbe nagy nehezen belementem, de fájt, többször mondta neki, hogy anya nem tud jönni, a kisöcsédet altatja. Megkértem a férjemet, hogy ezt ne mondja többet, mert úgy hangzik, mintha rám nem számíthatna. Azóta is haragszom emiatt a férjemre. Azóta apát hívja, hogy altassa, vagy mondta már azt is napközben (a délutáni alvásakor) , hogy anya menjen el, apa jöjjön. Ha sok időt tudok vele együtt lenni, akkor engem hív este, de utána hívja apát is. Férjem szerint azért csinálja, mert hiányzok neki, de én félek, hogy megtört a szoros kapcsolatunk a tesó miatt. Mit tudok tenni, hogy visszatérjen a régi szoros kapcsolatunk?

Köszönettel:

Luca