Ebben a bejegyzésben tudsz kérdezni Vida Ágitól 2025. július 4-én 13-14 óráig. Ha még soha nem szóltál hozzá itt a blogon, a hozzászólásod elsőként moderációs sorba kerül és csak akkor jelenik meg, amikor Ági válaszolt rá. Az érkező kérdésekre legkésőbb 2 napon belül kapsz választ.
Baba Altatás Hatásosan Tréning
Őszintén az anyaságról, anyai érzelmekről
„Igazi” Szülésfelkészítő Tanfolyam
HVG Goldenblog Szakértői díj 1. helyezett
Kövess a közösségi médiában is!
Youtube
Facebook
Instagram
3 527 Comments
Comment navigation
Berbás Alexandra
2025. május 05. hétfőKedves Ági!
Kisfiam, júliusban tölti a 3. szülinapját. Születése óta a hálószobában alszik anya apa mellett, saját kiságyában. Sose kéredzkedett be közénk, mindig szigorúan vettük, hogy a saját ágyában aludjon. Mindig nyugodt éjszakáink voltak. 2024 szeptemberében elkezdett bölcsibe járni. Onnantól kezdett el éjszakánként megébredni, és mellém bújni. Azóta minden éjszaka 1-2 alkalommal közénk jön. Ahogy elalszik, teszem vissza a kiságyába. 2025 februárban kapott saját szobát, saját ággyal. Ugyanolyan ágyat kapott, mint ami a tesójának van. Előtte sokat beszélgettünk róla, nagyon várta a saját szobáját. Első éjszaka szépen oda is ment, mesekönyvvel beült ágyába és apával hamar elaludt. Éjszaka felkelt, átjött hozzánk. Másnap a délutáni alvása is gond nélkül a szobájában történt. Viszont az esti elalvásnál valami megváltozott. Beült mesekönyvvel az ágyába, apa mellé ült. A gyerek felnézett, és valamitől nagyon megrémült, ugrott apa nyakába és ki akart menni. Utána napokig még ki sem nyithattuk a szobája ajtaját. Mostanra már bemegy a szobájába, ott öltözünk, ott vannak a mesekönyvei, de az alvásról hallani sem akar. Folyamatosan azt mondogatja, az a szoba nem jó. Fogalmunk sincs, mi rémítette meg, miért nem akar ott aludni. Sajnos átrendezni a szobát nem tudjuk, kicsi szoba tetőtérben. Mit tudunk tenni, hogy megszeresse azt a szobát? Már szeretnénk, ha ott aludna éjszakánként.
Nagyon szépen köszönöm a segítséged!
Üdvözlettel: Alexandra
Vida Ágnes
2025. május 05. hétfő3 éves kor körül a gyerekek képzelete elkezd szárnyalni, és gyakran alakulnak ki félelmek – például sötéttől, árnyékoktól, egy-egy képzeletbeli lénytől vagy szokatlan hangoktól. Az a reakció, amit leírtál (felnézett, megrémült, és menekülni akart), arra utal, hogy valamitől tényleg megijedt – talán egy árnyék, egy szokatlan hang, egy odaképzelt „valami”, amit ő nagyon is valóságosnak érzett. És bár ez kívülről nem feltétlenül tűnik logikusnak, az érzése nagyon is valós, és ezt azóta is hordozza magában.
A bölcsődekezdés egy hatalmas változás – a kötődés szempontjából olyan, mintha nap mint nap el kéne engednie benneteket. Ez gyakran jelentkezik éjszakai összebújással, kereséssel. Az új szoba egy újabb „leválási” lépés lenne, amit most még nem tud teljesen megugrani, különösen egy félelemélmény után.
Mit tudtok most tenni?
1. Ne sürgessétek, ne kérjétek tőle, hogy aludjon ott. Minél erősebben érzi, hogy szeretnétek, annál inkább felerősödhet benne az ellenállás.
Fogalmazhattok így:
„Ez a te szobád, itt vannak a könyveid, a játékaid, de alváskor addig alszol ott, ahol biztonságban érzed magad.”
2. Napközben játékosan legyetek bent sokat a szobában. Ne kapcsoljátok össze az alvással, csak játsszatok, mondókázzatok, olvassatok együtt.
Hozzatok be elemlámpát, árnyékbábokat, csináljatok „sötétben nem félek”-játékokat. A cél, hogy megtapasztalja, uralkodhat a félelmein.
3. Meséljétek el neki: „Emlékszel, amikor akkor este megijedtél? Mit is láttál akkor?”
Akár rajzoljátok le együtt, mit gondolt, mit látott. A félelmek kimondása és „megszelídítése” gyakran oldja a feszültséget.
4. Egy „őrző mackót”, „éjjeli védelmezőt”, ami ott marad vele, ha egy kis időre visszaszoktatjátok a szobába. A gyerekeknek nagyon sokat segít, ha valaki vagy valami ott van, ami „vigyáz rá”.
5. Ezt követően lehet megpróbálni lépésenként visszaszoktatni őt a szobába.
Próbáljátok ki az átmeneti alvás módszerét:
Először ott maradtok vele a szobában, míg elalszik, majd kijöttök.
Aztán lassan kint vártok az ajtó előtt.
Végül újra egyedül marad.
Ez hosszabb folyamat, de ha biztonságban érzi magát, vissza fog térni a szobájába.
Barbi
2025. június 01. vasárnapKedves Ági! Most az alvás miatt is szeretnék kérdezni. 1 éves múlt a kislányunk nemrég elkezdett tipegni,egyedül is, idáig éjszakánként felébredt, jelezte,hogy éhes. A napokban fordult elő először, hogy nagyon fel riadt, enni nem akart, tekertem magát,sírt,megfeszítette magát és még én sem tudtam meg nyugtatni, csak az apukája. Másnap vettük észre, hogy jön a hetedik fogacskája, most lent. Azt gondoltuk emiatt lehetett. De párszor még a héten előfordult, nem gyakran, már most nem is csinálja. A múltkor teljesen megfigyeltem elkezdett sírni, mint aki éhes, de csukva volt a szeme . Na a múltkori esetből tanulva, hogy felvettem és megnyugvás helyett még jobban sírni kezdett , most csak halkan csissegtem neki és mellette feküdtem, végül abba maradt ,de nem ébredt fel hanem tovább aludt. Olvastam egy ilyen alvás zavarról aki 1 éves kor körül jelentkezhet , valóban ez állna a háttérben? (Nem néz tvt, se telefont) Először nagyon ijesztő volt ezt végig nézni.
Azon tanakodok még,hogy szükséges e elvinni orvoshoz a fülét megnézetni. Néha a kezét rá tapasztja a fülére és pár másodpercig úgy van. Máskor birizgálja az ujjával, nagyon sok haja van azon is gondolkodtam már,hogy esetleg a baba hajak csikolhatják, kérdeztem a dokit, azt mondta, ha a porc résznél finoman megnyomom és nem érzékeny neki akkor nincs fül gyulladása. Nem mutatott érzékenységet, de azért félek megmondom őszintén nehogy valami betegség álljon a háttérben. Vagy csak ismerkedik továbbra is a testével? Nagyon szépen köszönöm a választ.
Mariann
2025. április 25. péntekKedves Ági!
A 17 hónapos kislányommal kapcsolatban lenne kérdésem. Nehéznek élem meg vele, hogy nagyon érzékenyen reagál, szerintem hisztis is. Már 6-7 hónapos korában kezdődött, hátrafeszítette/hátradobta magát, ha nem tetszett neki valami (ez lehetett ülve, fekve, a karomban /így jópárszor megijedtem, hogy kiejtem, mert olyan hirtelen történt/), aztán ordított. Majd következett, hogy engem ütött, marta a bőrömet. Jelenleg éppen harap (addig próbálkozik, amíg nem sikerül), illetve a marás maradt (és persze a hátrafeszítés, üvöltés). Ezekkel sem boldogulok, de ami miatt most írok, hogy saját magát is bántja. Már a kezdetektől ütötte a fejét vagy a járóka/ágy korlátjába, vagy a földbe, ha hasra vágja magát. Illetve a száját üti hasonlóan pld az asztal szélébe. Volt hogy így már vérzett a foga is. Harapja a saját kezét is, ha engem nem ér el. A pelenkázás egy rémálom, üvölt, forog minden irányba, fel akar ülni, tekeredik, és fekve, maga mellett lenyúlva, oldalról a fenekét két oldalról megmarkolja, karmolja, illetve mostanában a nunijába is belemar. Nincs annyi kezem, amivel ezt meg tudom akadályozni, mert éppen azon vagyok, hogy ne vesse le magát a pelenkázóról (ha nem a pelenkázón van, akkor sem bírja elviselni). Az utolsó csepp két napja a játszótéren az volt, hogy bekapott egy adag homokot, szépen kitöröltem a szájából, mondtam neki, hogy ez nem finom, én sem eszem homokot, ő se egyen. A „nem” vörös posztó neki, láttam, hogy csak azért is enne még egy adatot, de végül nem. Majd egy homokos ágat kezdett el rágcsálni, elvettem tőle, hogy ezt se egye, ekkor megfogott egy marék homokot és az arcába dobta. Tele ment a szeme, szája, orra, nyaka, mindene. Naponta kismillió dologra csattan, a legkisebb frusztrációt sem bírja elviselni, akkor jönnek a fent leírtak. Mindig tükrözöm neki a saját érzéseit. Emellett próbáltam mindent, ignorálni, ellentétét visszajelezni neki (amikor mar, azt mondom, simi-simi), mondani neki, hogy ez nekem fáj, csak megfogni a kezét, szépen kérni, hogy ne bántson. De már jópárszor elszakadt a cérna, és rákiabáltam, amire nem vagyok büszke, de tehetetlen vagyok, mert semmi javulást nem látok az elmúlt egy évben, sőt egyre rosszabb. Ha kimerült vagyok, nem tudok okosabb lenni nála. Amikor magával csinál valamit, úgy látom, közben figyeli a reakciómat, így egy ideje próbálok szóban nem reagálni (nyilván eleinte megijedtem, hogy kitörik a foga pld) ezekre a dolgokra, de biztos érzi, hogy idegesít és megijedek.
Nem gondolom, hogy engedek/engedtem neki a hisztikben, a nem az nem, főleg pld. a pelenkázásban, azt meg kell csinálni.
Lehet, hogy idegrendszeri éretlenség (a 33 héten megállt a növekedésben, végül 38+5 naposan császárral emelték ki emiatt, 2190 gr volt akkor /és már hetek óta/. Az alvása is elég borzasztó, bár pont az elmúlt napkban csak egyszer kelt, ami csodás. De biztos én is elrontottam valamit, csak nem tudom, mit. Sokat vagyunk kettesben, a házimunka minimális, amúgy játszunk, mondókázunk, imádja a könyveket, így jó időben sokat vagyunk az udvaron. Megköszönöm ha van javaslata. Köszönettel, Mariann
Vida Ágnes
2025. április 26. szombatVannak gyerekek, akik idegrendszeri érés szempontjából sokkal érzékenyebbek. Az ő idegrendszerük lassabban dolgozza fel a frusztrációt, a tiltásokat, a kudarcot. Emiatt hamarabb „túlcsordulnak”, mint mások. Ez nem hiszti a klasszikus értelemben (azaz nem manipuláció), hanem sokszor a tehetetlenség és a kontrollvesztés brutális, testi szintű lecsapódása. A saját magát bántó viselkedés különösen azt jelzi: túlcsordult a frusztráció, amit nem tud még máshogy levezetni. Az, hogy korábban intrauterin növekedési retardáció (IUGR) volt, valóban egy olyan háttértényező lehet, ami miatt az idegrendszeri érés picit más ütemű vagy sérülékenyebb. Ez önmagában nem okoz súlyos problémát, de nagyobb türelemre van szükség az ő kezelésében, mert lassabban fejlődhet az idegrendszer bizonyos területeken.
Fontos, hogvy ha kiborul, csapkod, magán kívül hisztizik, akkor elsősorban a megnyugtatás legyen a cél, nem kell meggyőzni stb. simán csak vigasztald meg (akkor is ha hosszan tart) és amikor megnyugodott akkor beszéld meg vele, most mi fog jönni (pl. felvesszük a pelust). A vigasztalásodból tanulja meg hogyan kell ilyen helyzetekben megnyugodni, ha ilyenkor vitázol vele, feszült vagy stb. az csak további érzelmi káoszt okoz és hosszabb távon elnyújtja a problémát.
Most nem az a cél, hogy „leállítsd” a viselkedést, hanem hogy később megtanulja jobban szabályozni magát. Ehhez először neked kell szabályoznod őt kívülről.
Minden nagy kiborulásnál (harapás, ütés, önbántás) mondhatod pl.:
„Látom, hogy nagyon mérges vagy. Segítek neked megnyugodni.”
Fizikai biztonságot kell először teremteni (megfogni a kezét, hogy ne üssön / harapjon / magát bántsa).
Egyszerű, rövid mondatokkal tükrözz („Nagyon dühös vagy, de én nem engedem, hogy bánts.”).
Pelenkázásnál ebben a korban sok baba már nem szereti a fekve pelenkázást, de állva sokkal könnyebb szokott lenni, mert úgy kevésbé érzi magát kiszolgáltatottnak.
Emellett, ami még segíthet, hogy kiegyensúlyozottabb legyen és kevesebb legyen a hiszti:
– Sok szabad mozgás minden nap (futás, mászás, hintázás) ez csökkenti a feszültséget és az idegrendszeri fejlődésnek is jót tesz
– Nagyon egyszerű keretek: kevés szabály, de azok legyenek következetesek, minden mást inkább taníts neki mint tilts.
– „Irányított választás” minden helyzetben: így érezheti, hogy van beleszólása (pl. „A játszótéren a csúszdára menjünk először vagy a hintára?”).
– Pozitív visszajelzés, amikor valami sikerül: „Ügyesen kértél! Látom, milyen nagy vagy már!”
Mariann
2025. április 30. szerdaKedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm a kimerítő választ! Kicsit jobban érzem magam.
Szép hétvégét! Üdv, Mariann
Alíz
2025. április 25. péntekKedves Àgi!
Következőkben szeretném segítséged kérni: két éves múlt a kislànyom ,februárban elhagyta a nap közbeni alvást. Sajnos sosem volt jó alvó , amíg szopizott éjjel nagyon sokszor ébredt. Februàrban “vàlasztottam el” azóta sajnos nem tudom napközben elaltatni . Az alvásra szüksége lenne ,napközben alvásidőben iszonyatos fáradt,illetve este már 7-8körül nagyon álmos. Viszont este is próbàlja kikerülni az alvást ,mindent kitalál (éhes ,szomjas,még egy mese…stb),amikor làtja ,hogy elkezdtük az esti rutint. A múlt héten két altatás is hatalmas hisztivel indult…tiltakozik az alvás ellen de iszonyatosan fáradt. Csak úgy hajlandó elaludni ha az ölemben van és énekelek neki. De ilyenkor is még sok kérdéssel bepróbàlkozik ,hogy kerülje az altatást. Mióta elhagytuk a szopizást éjjel csak egyszer vagy kétszer ébred viszont olyankor enni kér. Abban sem vagyok biztos,hogy erre szüksége van viszont ezt nem akartam tőle elvenni. Illetve az is furcsa szokás h ha napközben nem akar vmit vagy nem akar valahova elindulni akkor is enni kér,pedig tudom h nem lehet èhes (mindig ugyanazt babapiskótàt)Az is többször előfordult màr , hogy éjjel amikor felébredt nem tudott visszaaludni és kb 1 órát altatgattam. Elsősorban napközben szeretnèm elaltatni mert ha vèletlenül sikerül pl elalszik az autóban ha megyünk vhova akkor természetesen sokkal nyugodtabb az este. Illetve az esti altatásra ,hogy h lehet leszerelni a sok kitérő kérést -kérdèst ha van tanàcsod nagyon megköszönöm. Köszönöm szépen.
Vida Ágnes
2025. április 26. szombat2-3 éves korban a gyerekek nagyon erősen elkezdik felfedezni az akaratukat: „Én döntök, én irányítok.” Ezért gyakori, hogy ellenállnak azoknak a dolgoknak is, amikre amúgy szükségük lenne (mint az alvás).
Az altatás kontrollvesztés élményével járhat: úgy érzi, valami történik vele, amit nem teljesen ő irányít és ez szorongást kelt benne.
Az evéskérés is igazából egy önnyugtatási forma, hiszen ezt a csecsemőkor nyugalmával köti össze.
Ami segíthet a nappali altatásnál, ha egy kicsit átkeretezed a dolgot:
– Ne az alvás legyen a cél, hanem egy „pihenős” időszak, aminek az alvás csak lehetséges következménye.
Példa: „Most kicsit pihenünk, lehet nézegetni a könyvet, dúdolok, csend van.” Ha elalszik közben, az szuper, ha nem, akkor is pihent.
– Állítsatok be egy rövid, ismétlődő napközbeni rutint (mese, ringatás, ének), amit minden nap ugyanakkor csináltok – így előre tudni fogja, mire számíthat.
– Sötétítsd be a szobát, legyen halk, nyugodt környezet, halk zene vagy fehér zaj segíthet.
Az esti altatásnál:
– Húzzátok szorosabbra az esti rutint, legyen kiszámítható (pl. vacsi – fürdés – mese – ének – ölelés – alvás). Mindig ugyanabban a sorrendben.
– Határozott, de kedves korlátok: ha jönnek a kérések („még egy mese”, „inni kérek”), reagálhatsz így:
„Mindenre volt időnk, most alvásidő van. Holnap folytatjuk.”
– Lehet segíteni neki egy választással, ami még ad kontrollérzést, pl.:
„A kék pizsamát kéred vagy a pirosat? Egy mesét olvassunk vagy kettő rövidet?”
Az evéskérésnél vigasztald meg szeretgesd, segíts neki te megnyugodni, adhatsz neki kis vizet inni, de enni ne adj, így kap segítséget a megnyugváshoz, mégsem az evés lesz a megnyugvás eszköze.
Barbi
2025. április 10. csütörtökKedves Ági!
Egy két viselkedésbeli dologban szeretnék segítséget kérni.
Még nincs nagy gond, de még szeretném előzni. A baba pszichológia könyvet olvastam, nézem a videókat, próbálom azokat hasznosítani akiket olvastam és láttam. Hordozó kendőbe szoktam meg felvenni. Idaig ölben , ringatva aludt el ,mostanában mar az agyon kettőnk közt utána teszem a kis ágyba.Első gyerek nekünk. Nagyon anyás volt , mostanában már apa is nagyon kell, sír,ha haza jön és nem őt veszi fel először, hanem kezét mos. Ha a család tagjai felveszik akkor is nézi hogy hol vagyok. Kislányunk 11 hónapos. Napra pontosan született természetes módon. 3800grammal és 51 cm. Pici korától nagy étvágya van , nem is tudtam úgy szoptatni ahogy kellett volna , tápszeres segítséggel oldottuk meg. Mindkét verziónál próbáltam tartani a szem kontaktust ahogy olvastam is. Már mikor elkezdett jobban a környezetével ismerkedni már úgy evés közben ezt elhagyta, hogy csak rám néz, de gondolom az ismeretlen külvilág számára sokkal érdekesebb volt akkor. Nincs probléma a szemkontaktus tartásával. Nevén szólítjuk vagy becézzük, ugyan úgy figyel. Étvágya remek, nagyon sok mindent megeszik,amit csak lehet kóstoltatok vele. 5 hónaposan már fel ült magától utána elkezdett kúszni-mászni, majd 7 hónaposan úgy döntött, hogy feláll. Semmi nincs erőltette nálunk,mindent a maga tempójában csinál. Járunk úszni, nálunk nincs tv, telefon , versek, dalok ,mondókák, zenék vannak amikre elkezd rütyőzni, felismeri, tapsol rá és visít.Mostanában jöttek ezek a furcsaságok, hogy elkezdi ütni a fejét, először a kezével de van hogy egy játékkal, és néha már tényleg erősnek látom. Ha picit nyomatekosabban szólok elengedi a füle mellett, ha nem figyelek rá vagy csinálja tovább vagy mikor látja hogy semmi értelme abba hagyja , vagy ha nyugodt hangnemben szólok hogy nem szabad,volt már rá példa, hogy befejezte. Most tényleg a határait feszegeti ? Vagy ez miért történik?
Evés közben történt a másik szituáció, elkezdett mutatni a szájában és csak dugta befelé a kezét. Már rendesen hallottam ,hogy öklendezik. Kivettem a kezét nem szabad , folytatja tovább, ha nem adok nagy figyelmet neki akkor tovább folytatja de kis idő múlva abba hagyja .
Majd van, hogy rá jön és kezdi előröl. Mit csináljak ilyenkor ?
És persze ,hogy nagyon önállónak látom. Eszik velem szívesen, de sokkal jobban tetszik neki és akarja is hogy ő egyedül egyen, ő fogja meg, vegye a szájába, kanalazgat, és persze ha nem hagyom hogy a levest kanalazza akkor annak hangot ad. Inkább akkor csak etető székben egyen és vigyük akkor a nagyiknál is magunkkal ?
Az akarat egyre jobban akar kibontakozni. Sokat vagyunk kint a kertben ha jó az idő. Imádja az állatainkat, állandóan menne le a fűbe, de persze még hideg van ahoz,néha pelenkazaskor is olyan könnyű pikk pakk készen vagyunk és máskor 20 perc mert elbujok a maci alá, és ha a nagyszülő meg próbál be segíteni akkor még rosszabb néha… Néha az az érzésem, hogy mikor milyen a kedve.
Már 6 foga kint van. Harap, nem mindig de néha rá jön és ha az ölembe van akkor a nyakamba máskor a lábunkba. Ezzel csak most már az a baj hogy nem tudom rezzenéstelen arccal eltűrni, hogy ne tetszen neki ,mert tényleg fáj.
Elnézést, kicsit hosszúra sikerült, örülök, ha válaszol. Üdv Barbi
Vida Ágnes
2025. április 14. hétfőIgen, most feszegeti a határait, de ez ebben a korban normális.
1. A fejütés, az erőteljes játékos mozdulatoksokszor az érzelemszabályozás próbálgatása ebben a korban. Nem feltétlen fájdalmat okozni akar magának, sokszor inkább csak kifejezni szeretne valamit pl. feszültséget, túláradó izgatottságot, frusztrációt vagy épp unalmat. Még nem tudja szavakkal vagy más, szociálisan elfogadott módon kifejezni, így testileg vezeti le.
Amit tehetsz:
– Maradj higgadt, ne emeld fel a hangod, mert az még izgalmasabbá teheti számára a helyzetet.
– Fogalmazz egyszerűen, határozottan: „Nem ütjük a fejünket. Ez fájhat. Gyere, segítek.”
– Tereld valami mozgásos vagy taktilis tevékenységre: pl. labdázás, gyurmázás, simogatós, ütögetős játék.
2. Öklendezésig dugja a kezét a szájába evéskor
Ez gyakran kíváncsiság, önfelfedezés, vagy akár egy kis „határtesztelés”: mit szól anya, ha ezt csinálom?
Ami segít:
Ne reagálj túl hevesen. Próbálj minél neutrálisabban reagálni: „Ez veszélyes lehet, inkább nézd, ez a kanál való a szájba.”
Adj neki biztonságos alternatívát, amit a szájába vehet (rágóka, kanál, saját étel).
3. Egyedül akar enni – önállósodás
Ez azt jelenti, hogy a kislányod kezdeményező, önálló, ami a kötődő nevelés egyik legszebb eredménye. Ezért is jó, ha engeded, hogy részt vegyen az étkezésben aktívan — váljon szokássá az önálló próbálkozás, még ha maszatos is a vége.
Igen, érdemes lehet saját etetőszéket vinni a nagyszülőkhöz, ahol ő is „otthon érzi” magát.
Ha valamit még nem tud biztonságosan csinálni (pl. leves kanalazás), adj választási lehetőséget: „Kérsz segítséget vagy inkább te próbálod?”
4. Harapás
A harapás ebben a korban sokszor fogzási kellemetlenség, érzelemkitörés vagy figyelemfelkeltés.
Amit tehetsz:
– Nyugodt, határozott válasz: „Nem harapunk. Ez fáj.” Fontos, hogy ne játsszátok el a „vicces” reakciót, még ha nehéz is.
– Adj helyette harapnivalót: rágóka, hűtött zöldségdarab, vagy ha érzed, hogy jön rá az inger, mondd: „Ha harapnál, inkább ezt rágd meg.”
5. Hangulat-ingadozások, nehéz pelenkázás, visszahúzódás
Ezek teljesen normálisak ebben a korban. A kicsik saját akaratuk felfedezése és a világ egyre nagyobb kihívásai sok „hullámzással” járnak. Van, amikor együttműködő, van, amikor ellenáll, és ez nem „rossz viselkedés”, hanem fejlődés.
Ami segít:
Játékos keret: „Na, hol a kisbaba? Elbújt a maci alá?”
Humor, éneklés, választási lehetőség: „Először a bal láb vagy a jobb?”
Ne vedd személyesnek, ha a nagyszülőknek sem sikerül — az ő kapcsolatukban is még most alakul a bizalom.
Petra
2025. március 28. péntekKedves Ági,
Kislányunk, Bianka 2024.11.05-én született, most 4 és fél hónapos.
Születési súlya: 3460gr, hossz: 52cm.
Azzal a kérdéssel fordulok hozzád, hogyeléggé rosszul eszik, most már több mint 1 hete alig lehet megetetni vele a tejet/tápit. 160ml-t eszik most, napi ötször. Ami kicsit azért alapból is kevesebb, mint amit a súlya megkívánna, jelenleg 6230gr.
Általában már 80ml után vagy még korábban már nem akar többet enni, kilöki a cumisüveget, sír. Volt már, hogy 40 ml után nem akar már enni. És nagy kínlódások árán, többszöri szünetekkel tudom megetetni vele az adagot, ha sikerül. 2-3 napja már nem is mindig sikerül, van hogy csak 110-130-at eszik meg. Azt is 4 részletben, van hogy leteszem már játszani, elmosogatok és utána eszi meg a maradékot.
Hozzátáplálást megkezdtük 2 hete a gyerekorvos javaslatára. Délelőtt kap pár kanál zöldség pépet, azokat megkóstolja, de hát azok még tényleg csak pár kanál, ha nem kér többet nem erőltetem, nehogy még attól is elmenjen a kedve. 😞
A kezét folyamatosan tömködi a szájába, nagyon folyik a nyála is, lehet hogy a foga kínozza, de ez eltarthat ennyi ideig?
Próbáltam evés közben bekenni dologéllel, anaftinnal, de nem igazán segített, próbáltam a hideg cumisüveg fejet, de az sem segített sokat.
Már volt neki ilyen periódusa, szinte 3 hós kora óta hol jobb, hol rosszabb az evés.
A 4 hós státuszon már kicsit az átlag alatt volt a súlya (akkor volt 5930gr).
Utána azért hízott 2 hétig elég jól (300grot összesen), de az elmúlt héten csak 35 grammot.
Már kezdek nagyon aggódni emiatt, egyre nehezebb megetetni vele az adagokat. Az étkezések között 3,5-4 óra eltelik.
A kedve egyébként alapjában véve jó, játszik, folyamatosan, megállás nélkül mozog. Már vmennyivel 4 hós kora előtt balra át tud fordulni hasra, azóta ez a “sláger”. 🙂
Éjszaka előfordul, hogy nyüsszög, de fel nem ébred, átalussza az éjszakát (kb 21-22 órától 6-7.30ig)
A nappali altatások nehézkesek még, azoknál sokszor sír altatáskor.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett.
De nem tudom, hogy ez még normálisnak tekinthető-e vagy sem, hogy már több mint 1 hete így eszik, és máskor is volt már ilyen, de fogak még sehol.
Erőltessem/próbálgassam így több részletben neki a cumisüveget, gondolom ez sem túl szerencsés hogy ezt szokja meg hogy ennyi részletben eszik.
Mi a véleménye?
Köszönöm,
Petra
Vida Ágnes
2025. március 28. péntekIgen, ezt jó eséllyel a fogzás okozza és ez sajnos sokáig eltarthat akár hónapokig is. Segíthet, ha evés előtt bekened az ínyét fogzáskönnyítő géllel vársz pár percet és utána kínálod meg az étellel. Ha ez nem segít, akkor az se gond, ha több részletben eszik, nem lesz semmi baja tőle.
Petra
2025. március 28. péntekSzia Ági, köszönöm a gyors választ. A súlya még rendben van így? Attól tartok, hogy súlynövekedése így el fog maradni.
Köszi,
Petra
Vida Ágnes
2025. április 05. szombatTeljesen jó a súlya a születési súlyához viszonyítva. Ilyen tempóban 6 hónapos korra megduplázza majd a születési súlyát, ami az átlagos súlynövekedés.
Barbi
2025. április 16. szerdaNagyon szépen köszönöm a segítséget!
Alkalmazni fogom. 🙂
Eszti
2025. március 18. keddKedves Ági!
Ismét kérném a segítségedet,véleményedet 🙂
Ezúttal a szobatisztaságról kérdeznék..
Kislányunk 27hónapos. Gyönyörűen beszél,mindent megért,nagyon értelmes. Már többször belekezdtünk a bilizésbe,de eddig sikertelenül,valószínű mi nem voltunk elég kitartóak.Főleg én,nem tudtam,hogy álljak neki..
Viszont most egy hete magától mondta,hogy neki nem kell pelus,ő már nagylány és bilibe pisil. Vettünk neki egy wc szűkítőt is,majd eldönti alapon,hogy melyik tetszik neki. Természetesen a wc szűkítő nagyon bejön.Szól is mindig ha pisi lesz,de van egy kis “gondom” . Az elmúlt egy hétben többet is kakil. Mármint eddig napi 1 max 2x volt széklete,most meg ahogy a szűkítőn ül mindig mondja,hogy puki jön és kaki is. Nem erőlködik nagyon,picit nyom és tényleg jön. Ez pl tegnap 4 alkalmat jelentett. Azt nem akarom,hogy azt gondolja,hogy ha pisil akkor kakilni is kötelező… alváshoz adok rá még pelust,de mióta pelenkátlanodik azóta borzalom az esti altatás. Amint felöltöztetem pizsibe,pelusba,hálózsákba és beteszem az ágyba,kezdődik,hogy ő szeretne pisilni és kakilni. Hiába volt előtte 10perccel wcn ,akkor is. Mintha így húzná az időt.. és ha kiviszem,akkor negyed óránként tényleg pisil is és tegnap pl egymas után kétszer eljátszotta,hogy kakilt is.
Az alváshoz nem merem még 1hét után elhagyni a pelust,hiszen reggelre azért mindig elég sok pisi van benne.
De ez a kakimizéria kicsinál,nem akarom,hogy esetleges szorongás miatt legyen..vagy azért mert bármit rosszul csinálok! Kérlek segíts,mi a baj?!
Inkább pisi baleset fordul elő,de az is csak akkor ha játszik és nagyon belemerül.
Túlságosan rástresszelek tudom,pedig ügyes,van ,hogy 2órát úton vagyunk és nem kell neki pisilni..szoktam kérdezgetni is,de nem akarom,hogy ellenállás legyen,most már inkább rábízom,hogy szóljon. Csak akkor kérdezgetem,ha elmegyünk itthonról.
Mi lehet a gond? Nem érett még meg? Vagy összezavarom az alváshoz adott pelussal? ( de abban bőven van pisi)
Hálásan köszönöm!! ❤️
Vida Ágnes
2025. március 18. keddEz egy átmeneti dolog, nem baj, ha sokat kakil most, meg kell tanulnia ezt is szabályozni. Tudom kellemetlen, de az a jó, ha most ő szabályozza a dolgokat. Alváshoz nyugodtan adhatod a pelust, nem ez zavarja meg. A huzavonát a pelussal azért csinálja, mert most tanulja meg szabályozni a szobatisztaságát és mivel ez még új neki, ezért folyton ezt „gyakorolja” (kicsit olyan ez, mint amikor megtanul a baba felállni és állandóan csinálja, akkor is, ha már aludni kéne). Próbáld meg megbeszélni vele, hogy lefekvéskor 3 pisilehetősége van, nevezzetek ki egy pisifalat a szobájában, tegyetek oda egy a4-es lapot és mindegyik után felragaszhat egy matricát, ha lejárt a 3 alkalom, aznap este már nincs több pisi, így megtanulja tudatosabban kezelni ezt a dolgot és nem viszi majd annyira túlzásba.
Eszti
2025. március 21. péntekKöszönöm szépen!
12.napja szobatisztul,de azóta kegyetlenek a napok vele. Annyira megváltozott,iszonyatosan pörög,nem bír megülni..rohangál. Az esti altatás eddig 20perc volt,most egy óra alaphangon,úgy,hogy már kijövök tőle mert egyszerűen nem nyugszik el,dumál,pörög ezerrel. Negyed 9körül mindig elaludt,most 9körül.
Ha itthon vagyunk akkor nagyon sokszor a földön elfekszik. Ez is csak azóta mióta szobatisztul..
Van,hogy 3órát is tartja a pisit ha nem vagyunk itthon,csak azért,hogy hazaérve itthon pisilhessen. Inkább nem iszik akkor.
Este meg 10percenként pisil.
Ági,kérlek mondd meg,hogy mi lehet a gond? Szorongás miatt változott meg ennyire? Hagyjam ezt a leszoktatást? Adjam vissza a pelust? Vagy ez csak átmeneti mert dolgozik az idegrendszere? 😢
Vida Ágnes
2025. március 22. szombatMivel erre nagyon oda kell figyelnie, sok energiát vesz el tőle, ezért ilyen feszült most. Esetleg segíthet, ha átmenetileg csak otthon van pelus nélkül, amikor elmászkáltok otthonról, akkor inkább adsz rá pelust, így nem fárad el annyira.
Janka
2025. március 05. szerdaKedves Ági!
Nagyon el vagyok keseredve, az én tudományom megállt a jelen helyzetnél, szeretném szakmai segítséged, irányításod kérni, merre tovább.
Kisfiam júniusban lesz 3 éves, a dackorszak kellős közepén vagyunk, durván. Bölcsibe jár, aminek a beszoktatása szuperül, szinte zökkenőmentesen és viszonylag gyorsan zajlott, tavaly nyáron.
Alapvetően szeret ott és szívesen megy minden reggel. Egy ideje azonban nagyon komoly viselkedésbeli problémák jelentkeztek, amivel most már tovább irányítanak majd minket a Pedagógiai Szakszolgálathoz. Mivel a bölcsi nincs még 3 éve, hogy működik, így precedens ilyen szitura nem volt, mi leszünk az első eset. (ó-je.)
Szóval a probléma, ha valami felbosszantja, nem úgy történik, ahogy akarja, természetesen hiszti van. Ami eddig még oké, csak aztán áttör olyan szintű agresszióba, csapkod, karmol, dobálózik össze-vissza a csoportszobában, többször talált el más kisgyereket is játékokkal, aminek persze hallgathattuk, hogy így meg úgy és szólni kell ilyenkor a másik szülőnek is.
Fellöki a kisebbeket direkt, kvázi direkt fájdalmat akar okozni, a reakciókat figyelve. Kezdetben azt gondoltuk a gondozónéni nem tudja ezt kezelni jól, de az a helyzet, hogy napi szinten több ilyen szitu van, hetente nem is tudom mennyi. És direkt csinálja. A bölcsőde vezető szerint,ő úgy látja, egyszerűen ezt nagy dühöt ami ilyenkor benne felgyülemlik, nem tudja hogyan kezelni, nem tud ezzel az óriási dühével hirtelen mit kezdeni, és hogy kiadja magából, ezt csinálja.
Itthon ugyanez, hiába kérem szépen, nem figyel, nem hallgat rám, a bosszantásomra annál jobban csinálja, és kineveti a szituációt. Nagyon durván idegi, lelki készültségben vagyok, mikor pl. sétálni megyünk, motorozik stb. MErt gondol egyet és nekiiramodik, hiába van mindig elmondva, hogy álljon meg a sarkon, jön az autó, ő annál inkább megy, én meg kb. futok mellette, mert hát nyilván muszáj, de őrület, mennyire nem érzi, hogy ezt nem csak azért mondom, mert egy újabb szabály, hanem mert azért kellene betartani, mert vele baj történhet. Egyébként koraszülött volt, mozgásfejlődésben volt elmaradása, amit 1 éves korára behozott. Egyébként folyékonyan, összefüggő mondatokban beszél, már számol is 15-ig, angolul mondja az ABC-t, szóval szellemi fejlődése azt gondolom túl is szárnyalja a korosztályát, de az érzelemkezelése szinte nulla. Egyszerűen nem tudja azokat a szituációkat kezelni, amikor nem úgy lesz, ahogy ő szeretné.
Hiába mondjuk, hogy ez fáj, hogy ezt nem szabad, igazából meghallja, megérti – de nem érdekli és csinálja tovább.
Nagyon elfáradtunk ebben már a férjemmel, nagyon nehéz napi szinten a föld felett maradni, mert itthon sincs ez másképp, így nyomja nekünk a mindennapokat…és ez nagyon megterhelő lelkileg, meg amúgy éppen most jutottam oda, nem tudom, ebből hogyan jövünk ki jól. Korábban volt, hogy ráütöttem (igen, vállalom), kértem kiabálva, kértem szépen, semmi sem használ. De nem célom hosszútávon ráijeszteni és belé nevelni a félelmet azzal, hogy állandóan kiabálok meg rácsapok a fenekére.
Viszont nagyon-nagyon-nagyon nehéz higgadtnak maradni, mikor direkt feszegeti a húrt, a 8 órás ledolgozott napod után vagy amikor végre hétvégén együtt lehetne a család, de a kissrác behisztizik és borul minden, mert ugye meg az ember próbál követekezetes lenni…és ha azt mondom így lesz, ha ezt és ezt csinálod, akkor bizony úgy van minálunk….
Pszichológust ajánlottak neki, várom szakmai tanácsod, Győrben kihez vihetném esetleg…
Egy kétségbeesett anyuka
Vida Ágnes
2025. március 07. péntekNagyon nehéz helyzetben vagy, és teljesen érthető, hogy kimerültél. Amit leírsz, az a kisfiad dühkezelési nehézségei mellett a saját mentális terhelésedről is szól, ami abszolút jogos érzés. A szakszolgálati vizsgálat jó irány, mert segíthet jobban megérteni, hogy van-e valami mélyebb oka a viselkedésének (pl. impulzuskontroll-probléma, szenzoros érzékenység, autisztikus jegyek, ADHD-hajlam stb.), vagy egyszerűen egy erősen akaratos, intenzív érzelmekkel működő kisgyerekről van szó, akinek sok segítség kell az önszabályozáshoz.
Néhány dolog, ami segíthet rövid és hosszú távon:
1. Dühkezelési eszközök fejlesztése
A kisfiad láthatóan nagyon intenzíven éli meg az érzéseit, de még nem tudja ezeket szabályozni. Próbáljátok meg:
Megnevezni az érzéseit: „Nagyon mérges vagy, mert nem azt kaptad, amit akartál.” Már az is sokat segít, ha érzi, hogy érted őt.
Alternatívákat adni: „Ha mérges vagy, üss a párnára.” Lehet neki egy „dühpárnája” vagy egy „dühöngő sarok” a lakásban, ahol kitombolhatja magát.
Lélegezzetek együtt: Mondjuk, hogy „fújjuk el a gyertyát” (mély levegő orron be, szájon ki), vagy játszhattok „léggömböt” (vegyen egy nagy levegőt és lassan engedje ki).
Ajánlom a Pillanatkapitány kalandjai című könyvet az érzelemkontroll tanítására, nagyon jó módszer, szeretik a gyerekek.
2. Határozott, de nyugodt következetesség
A dackorszak lényege, hogy teszteli a határokat. Fontos, hogy a szabályok egyértelműek és következetesek legyenek, de a reakciód nyugodt maradjon (tudom, ez nehéz)
Ne magyarázz neki túl hosszan: egy 3 éves nem fogadja be a hosszú magyarázatokat, inkább egy-két mondatban foglald össze: „Nem ütünk másokat. Ha mérges vagy, szólj, és segítek.”
Nem adsz túl sok figyelmet a rossz viselkedésnek: Ha azért csinálja, hogy figyelmet kapjon, próbáld minimalizálni a reakciódat, és inkább a helyes viselkedésre irányítsd a figyelmet.
3. Agresszió kezelése
Ha bánt másokat, fontos, hogy azonnal közbelépj és határozottan jelezd, hogy ez nem elfogadható. Ha dobál, vidd el a helyzetből („Látom, nagyon mérges vagy. Most egy kicsit leülünk, hogy megnyugodj.”). Nem büntetésből, hanem hogy megtanulja, hogy ha így viselkedik, akkor kizárja magát a helyzetből.
4. Energiák levezetése
Sok ilyen intenzív kisgyereknek a mozgás a kulcs. Próbáljatok naponta olyan mozgásos tevékenységet beiktatni, ami segít neki levezetni a feszültséget (trambulin, futás, játszótér, birkózás).
Nem feltétlenül pszichológusra van ebben a helyzetben szükség, inkább az érzelemkontroll tanítására, viszont mivel idegrendszeri fejlődési lemaradás is lehet a háttérben a TSMT torna is hasznos lehet.
5. Önmagadra is figyelj!
Nagyon nehéz türelmes maradni, ha érzelmileg és fizikailag is kimerült vagy. Ha lehet, próbálj időt szakítani magadra, akár csak 10-15 percre, hogy levegőt kapj. Nem önzés, hanem szükséglet!
Petra
2025. február 28. péntekKedves Ágnes!
5 hónapos kisbabámnál egyre rosszabbak mind a nappali, mind az esti alvások. Meghallgattam a babaaltatás hatásosan tréningedet, szeretném ha kisfiam megtanulna önállóan elaludni a kiságyában. Azonban fogzási időszakban vagyunk, 4 foga már kint, és még 3 jön. Illetve kb 2 hónap múlva költözünk is. Érdemes ilyen körülmények között elkezdeni megváltoztatni az alvási szokásokat?
Köszönöm,
Petra
Vida Ágnes
2025. március 01. szombatEbben a korban gyorsan tanulnak a babák és még rugalmasabban alkalmazkodnak a változásokhoz, mint 1 éves kor után, tehát ha szükségesnek látod a változtatást, elkezdheted.
Melinda
2025. február 20. csütörtökKedves Ágnes!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy a beszédet vissza vetheti e egy olyan dolog, ami valószínüleg kisebb törést okozott a gyereknél. (Anyuka egy het kórhazi tartozkodása az a pont ahol ezután megtorpant a beszédfejlődés
) köszönöm válaszod
Vida Ágnes
2025. február 22. szombatIgen, ez normális. Ha van egy új dolog, amit a kicsi tanul az sok energiát von el tőle, mert még figyelnie kell rá. Ha emellett történik egy nagy változás is az életében, akkor arra kezdi el használni az energiáit, ezért a másik dologra nem jut és így látszólag megtorpan a fejlődése. De ez nem jelenti azt, hogy elfelejtette volna, csak éppen nem jut most erre elég figyelme, majd később újra elkezd többet beszélni.
Krisztina
2025. február 14. péntekKedves Ági!
Van egy 5 hónapos kisfiam, akit hónapok óta csak cicin altatok. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nappal hagytam az ölemben aludni szoptatós párnán. Szeretném letenni a kiságyba aludni, de nem tudom hogy fogjak hozzá. Félek, ha átteszem egyből vagy hamar felébred, mivel az ölemben aludva sem engedi el a cicim, csak rövidebb időközökre.
Este mellettem alszik, éjszaka 1-1,5 óránként cicizik. Szeretném estére is a kiságyába szoktatni. Hogyan tudnám elérni, hogy ne ébredjen fel ilyen sűrűn ?
Előre is köszönöm!
Vida Ágnes
2025. február 16. vasárnapAmit most tapasztalsz, az egy nagyon gyakori helyzet: a kisfiad hozzászokott ahhoz, hogy az elalvás és a visszaalvás egy adott módon történik (cicin, az öledben), és ezért ha ettől eltér, az számára bizonytalanságot jelent, ezért ellenkezik, ha másként csinálod. Azonban a babák képesek tanulni és megszokni más elalvási módokat is, csak apránként kell őket bevezetni, hogy a biztonságérzet megmaradjon.
A cél az, hogy fokozatosan segítsd neki megtanulni az önállóbb elalvást és visszaalvást de gyengéd módszerekkel, mert a hirtelen változások nagy ellenállást válthatnak ki.
1. Nappali alvások:
Mivel a babák általában a nappali alvásokkor tanulják meg a változásokat könnyebben, érdemes itt kezdeni lépésről lépésre:
1. Először próbáld meg, hogy amikor elalszik a cicin, finoman elválasztod, és csak az öledben tartod. Így megtanulja, hogy nem kell folyamatosan a szájában lennie a cicinek.
2. Ezután próbáld úgy tartani, hogy már ne feküdjön teljesen rajtad, hanem például a szoptatós párnára tedd.
3. Végül a következő lépés, hogy amikor elalszik, finoman átteszed a kiságyba.
4. Ha a kiságyba helyezed, simogasd a hátát vagy a pocakját, hogy továbbra is érezze a jelenléted.
Tegyél mellé egy ruhadarabot, ami a te illatodat hordozza (pl. egy olyan pelust vagy hálóinget, amit már hordtál).
5. Használhatsz fehér zajt vagy halk dúdolást, hogy az átmenet ne legyen hirtelen.
6. Ha eddig szoptatós párnán aludt az öledben, akkor próbálj egy hasonló érzést kelteni a kiságyban: például egy összegöngyölt takaróval körülölelheted (de figyelj, hogy biztonságos legyen).
Az éjszakai ébredések:
Az éjszaki ébredéseknek mindig van valamilyen oka, nem csak a cicin elalvás, de ha fokozatosan bevezetitek az önállóbb elalvást, akkor az ébredések száma is csökkenhet.
Ami segíthet:
1. Ha felébred és rögtön cicit keres, először próbálj meg más megnyugtatási módokat, például simogatást, halk dúdolást vagy csak a kezed rajta tartani.
Ha nagyon sír, akkor természetesen meg lehet szoptatni, de a cél az, hogy ne mindig ezzel aludjon vissza. Ha néha sikerül máshogy visszaaludnia, utána már sokkal könnyebben fog menni.
2. Próbáld meg, hogy szoptatás után, amikor már nagyon álmos, de még nem teljesen alszik, finoman tedd le a kiságyba. Ha ezt fokozatosan bevezeted, akkor megtanulhatja, hogy nem kell teljesen a cicin elaludnia.
3. Próbáljátok ki, hogy az apuka is néha visszaaltatja, mert így nem fog minden ébredést azonnal a szopizással társítani.
Fontos tudnod, hogy egy hosszabb folyamat, de ha fokozatosan csinálod, akkor kevesebb sírás és ellenállás lesz.
Ne várd el, hogy egyik napról a másikra teljesen másként aludjon! Haladj apró lépésekben.
Ha egy módszer nem válik be, adj neki néhány napot, mielőtt másikat próbálsz ki.
Érdemes naplózni melyik nap hogyan altattad el, mennyit aludt, mikor ébredt nappal és éjszaka is, így objektívebben fogod látni a változást. Néha lehetnek visszaesések, de ha következetes vagy, akkor elkezdi megszokni, megtapasztalni, hogy másként is képes elaludni és ezzel változni kezdenek majd a dolgok.
micellar
2025. február 14. péntekKedves Ági,
A 2 éves kislányunk viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, mert egyre nehezebb kezelni bizonyos helyzeteket.
Extrém ragaszkodás az anyukájához: Ha anya kimegy a szobából, azonnal sírva rohan utána, és folyamatosan ismételgeti, hogy „Anya mindjárt jön.” Ez minden helyzetben így van – otthon, de akár a boltban vagy a játszótéren is.
Bölcsi utáni nehézségek: Napközben jól elvan a bölcsődében, de amikor érte megyünk, azonnal fel kell emelni, és nem lehet letenni, még annyi időre sem, hogy a kabátját elővegyük.
Fizikai közelség igénye: Ha a városban sétálunk, elénk áll, és követeli, hogy vegyük fel.
Elalvási nehézségek: Apa viszonylag könnyebben el tudja altatni, de Anyánál sokszor hosszú órákba telik, mire lecsillapodik, mert kiabál, ha Anya ki akar menni a szobából (miközben bizonyosak vagyunk benne, hogy nincs tele a pelus, nem éhes, már fáradt, és nem fél a sötétben).
Tárgyakhoz való ragaszkodás: Egyszerre több dolgot akar a kezében tartani, többet, mint amennyit elbír vagy ténlyegesen szükséges neki, és ha megpróbáljuk elvenni tőle, sírva, kiabálva tiltakozik.
Erős érzelmi reakciók: Ha valami nem tetszik neki, azt üvöltéssel jelzi – bár ez gyakorlatilag csecsemőkora óta így van.
Nem tudjuk, hogy ezek normális viselkedésformák ebben a korban, vagy érdemes-e valamit máshogy csinálnunk, esetleg szakemberhez fordulnunk. Mások tapasztaltak hasonlót?
Köszönöm előre is a válaszokat!
Vida Ágnes
2025. február 16. vasárnapEz mindegyik a korának megfelelő viselkedés. Nyilván a bölcsibe járás erősítette benne a szeparációs szorongást, de ez normális reakció. Ebben a korban a kicsi számára a szülei jelentik a biztonságot, érzelmileg rátok támaszkodik, a bölcsiben viszont magára van utalva, ami sok energiát vesz el tőle, hazatérve viszont ezt elengedi és elkezd kapaszkodni belétek, amit egy kicsit „túltol”. Ugyanezért nem tud Anyánál olyan könnyen megnyugodni, mert őt nehezebben engedi el, mint téged. Ezzel gyakorlatilag a bölcsődei elengedés nehézségét „modellezi le” az esti elengedésnél. Ami a legtöbbet szokott segíteni ebben a helyzetben, ha ahelyett, hogy éreztetitek vele, hogy kellemetlen nektek ez a helyzet, ti kezditek el kezdeményezni a közelséget: felveszitek mielőtt ő azt kérné, ölelgetitek, puszilgatjátok mielőtt ő küzdene érte. Átmenetileg kicsit „túl kell játszani” azt, hogy babáztok vele, hogy ne érezze úgy, hogy küzdenie kell mindezért és ne kiabáljon érte. Most az a gond, hogy van egyfajta push-and-pull dinamika a kapcsolatotokban: ő próbál egyre erősebben kötődni, ti meg érzelmileg inkább tolnátok el őt, ami miatt ő még erősebben nyomul és így tovább. Ha ez a dinamika kicsit megfordul, akkor 1-2 héten belül elkezd ő is lazítani és már nem fogja annyira igényelni ezeket a dolgokat, mert újra biztonságban érzi magát.
Bogi
2025. január 20. hétfőKedves Ági!
Kényes témában kérdeznék. Legalábbis számunkra az.
A nagyobbik fiam 3,5 éves. Születése előtt 3 évvel anyósom öngyilkos lett.
Mostanában fel fel bukkan a kérdés a halálról nála. Én igyekszem nem túlmisztifikálni és elmondani neki az igazat. De az én szüleim szerint ne beszéljünk előtte semmi ilyesmiről. Azt mondják még kicsi.
A kérdésem az, hogy lehet lekommunikálni az öngyilkosságot egy gyerekkel? Mégha most nem is mondjuk el neki az okokat vagy a hogyant, de később? Anyukám ültette a fülembe, ezt a mondatot:
-Nem szabad,hogy megoldásnak gondolja azt az utat.
Ez bennem is feszültséget okoz így a halál témával.
Ha nem megfelelő a fórum elnézést.
Vida Ágnes
2025. január 21. keddEzt még tényleg korai lenne megmondani neki, ebben a korban még úgysem annyira érdekli a gyerekeket a halál oka, elég erről 9-10 éves kor körül beszélni (vagy majd később, ha már akkora lesz, hogy esetleg megkérdezi, mi történt)
Eszti
2025. január 17. péntekKedves Ági!
Már többször segítettél és mindig jókat mondtál, amiért hálás vagyok! Most lenne pár kérdésem, amiben a véleményedre lennék kíváncsi illetve a javaslataidra!
Van egy 2 éves kislányunk, aki még nem jár bölcsibe. Kb 1.5 éves korában robbant be nála a beszéd és azóta nagyon szépen és választékosan beszél. 5-6szavas mondatok és segítséggel jó pár mondóka, vers megy neki. Mindent megért, a feladatokat teljesíti, ezzel nincs is gond.
1.
Kb 1.5 éves volt mikor az osztozkodás nem ment neki, szerencsére nyár volt, a játszótéren ügyesen megtanulta, hogy mindenki játszhat a játékokkal. Most viszont megint elkezdte, hogy nem adja oda a játékait a többi gyereknek, kiabálja, hogy ez az enyém, neeeem, és hisztibe kezd ha elveszik tőle. Hiába magyarázom, hogy visszakapja, most nem akar odaadni semmit a gyerekeknek.
2.
Kb 1 hónapja elkezdte újra a csapkodós korszakot, pedig már erről is leszokott egyszer. Most megint ha úgy van odacsap akár nekem, akár a kis barátainak , vagy ha vendégek jönnek hozzánk vagy mi megyünk. Tudja, hogy rosszat csinál, még mondja is, hogy bántottam ezt és ezt. De csak mosolyog rajta. Ezt is ezerszer elmondtam neki, hogy nem bántunk senkit, de mégis csinálja. Remélem ezt is kinövi, de ehhez még pluszban hozzájön, hogy kb 1 hete a saját fejét is megüti. Főleg ha fáradt, vagy ha a pocakja nincs rendben. Legalábbis ezt vettem észre, tehát remélem semmi baj, csak így „vezeti le a fájdalmat, stresszt” De mit csináljak vele? Nyilván nem erősen üti, de akkor is, iylet ne csináljon.
3.
Azt vettem észre rajta, hogy a fiúkkal nincs igazán kibékülve. Ha dobják neki a labdát inkább nem játszik akkor ha fiú dobja, vagy nem akarja nekik odaadni a játékot. De még a boltban is, ha pl mellette áll egy kisfiú és valamit nézeget akkor elkezd hisztizni, hogy ez a babáé, a fiú menjen innen. Mit tudok ezzel csinálni?
4.
Nem igazán van el egyedül, folyton velem akar játszani. Ha nem megyek, akkor sír. Képes szinte bármin hisztizni és az a baj, hogy nagyon hangosan, krokodil könnyekkel ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzelte. Ilyenkor nehéz megnyugtatni, csak figyelemeltereléssel tudok rá hatni, hogy ne zokogjon.
Tudom, hogy mindegyik tipikus életkori sajátosság, de szeretném a véleményedet kérni, hogy van e miért aggódnom?! Vagy az idegrendszer érésével ezek majd enyhülnek?
Köszönöm!
Vida Ágnes
2025. január 19. vasárnap1. Az enyém-korszak néha visszatérhet ez teljesen normális viselkedés ebben a korban, hiszen a 2 éves gyerekeknél erősödik az „én” érzés, és fontos számukra a tulajdonhoz való kötődés. A „ez az enyém” fázis része annak, hogy megtanulják, mi az övék és hogyan védjék meg a határaikat. Az osztozkodás képessége még fejlődik, ezért türelemmel és példamutatással segítheted, hogy újra megértse, a játékok megosztása nem veszteség. Idővel és gyakorlással ez a helyzet javulni fog!
2. Ebben a korban ez is előfordulhat. A viselkedést korábban elhagyta, de azt még mindig nem tanulta meg hogyan kezelje az érzéseit, azért tért vissza. A saját fejének ütögetése különösen a stressz, a fáradtság vagy a fizikai kellemetlenségek levezetésére utalhat. Próbáld megfigyelni, mikor történik leggyakrabban, és biztosíts neki alternatívát az érzelmei kifejezésére, például ölelést, rajzolást vagy puha tárgyak ütögetését – ezek segíthetnek megnyugodni.
3. A kislányod még nem érzi magát komfortosan a fiúk jelenlétében átmeneti. Ebben a korban a gyerekek gyakran csoportosítanak, mert még tanulják a különbözőségek elfogadását. Próbálj neki példát mutatni, beszéljetek arról, hogy a fiúk is ugyanolyan jó játszótársak lehetnek, és támogasd őt abban, hogy pozitív élményeket szerezzen velük. Ha sír ilyenkor, vigasztald meg. Ha apránként bevonod közös játékokba a fiúkkal, megbarátkoztok 1-1 kisfiúval közösen, idővel oldódni fog ez a helyzet.
4. A kislányod még nagyon ragaszkodik hozzád és bizonytalan, ha magában van és az érzelmi önszabályozása is most alakul ki nála. A hiszti a frusztráció és a kommunikációs nehézségek természetes jele, ilyenkor nyugtasd meg. Próbáld fokozatosan bevonni az önálló játékba, először úgy, hogy ott vagy mellette, majd apránként hátrább lépsz – így idővel megtanulhat elmerülni a saját világában is. Pl. kezdjetek el egy játékot közösen, aztán adj neki egy pici önálló feladatot benne és addig te menj ki 1-2 percre, mondd, hogy ha visszajössz megnézed, hogy haladt vele és játssz vele tovább. Gyakorolgassátok ezt és egyre ügyesebb lesz benne, egyre hosszabb ideig fogja tudni csinálni.
Lina
2024. december 20. péntekKedves Admin, kérem engedélyezze a hozzászólásom. Köszönöm!
Szia Ági,
Kisfiam 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Viszont már kb nyár eleje óta nagyon megváltozott a viselkedése. Eddig is igen „akaratos” volt, de egy ideje egyre rosszabb lett. Ha valami nem tetszik neki rögtön hiszti és olyankor megüt minket, meg azt mondja „nem szeretlek, menj innen”.
De teljesen apróságokon és szinte mindenen kiakad ha valami nem úgy történik ahogy az ő elképzelte. Ha összedől a vára amit épített, tör-zúz, mindig tönkre akar tenni valamit hogy megnyugodjon. (Sokszor sikerül is neki.) Vagy ha oda megyünk hogy megpróbáljuk megnyugtatani akkor megüt minket is.
Utána meg kiabál velünk, hogy javitsuk meg amit tönkretett, építsük újra fel ami szétesett… (Közösen sem hajlandó ezt csinálni, szerinte ezt nekünk kell és hisztizik) Ez naponta kb 10szer előfordul, ha fáradt akkor méginkább. Próbáltam tanítani, hogy máshogy vezesse le a stresszt, de azt mondja nem akarja. Miután megnyugodott mindig megbeszéljük, hogy mi volt a baj, hogy kellett volna viselkedni. De úgy érzem semmi haszna. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy tudnám ezt az agresszív viselkedést kezelni. Úgy érzem kezdünk így eltávolodni egymástól.
Szeptember óta jár óvodába. Azt mondja szívesen megy, meg eddig talán egyszer sírt, hogy nem akar ott maradni. Óvónők szerint is „jól érzi magát ott”. Viszont senkivel sem játszik, semmilyen foglalkozáson em vesz részt. Az udvaron is csak áll a nevelők mellett vagy körbe -körbe járkál. Minden nap az összes cuccát újra haza kell hozni. Van egy régi kis barátja az utcából akivel kettesben szívesen játszik (bár őt is sokszor megüti), de az óvodában vele sem játszik.
(Ő amúgy is szeret inkább megfigyelni dolgokat, de zavar hogy ennyire passzív. A gyerekek játszanának vele, de ő nem akar velük.)
Amikor nagyon örül, akkor is azt többnyire nagy érzelemmel teszi. Hangosan kiabál és hangosan beszél, örömében is megüti a barátját, minket. Mintha nem érezné, hogy ezzel fájdalmat okoz. Pedig mindig elmondjuk neki. Sokat foglalkozunk vele, sokat olvasunk neki, megbeszélünk mindent, de minden hiába. (Mi nem vagyunk az a hangoskodó típusok.)
Játszótérre sem tudunk menni, hogy kifárasszuk, mert ott csak áll és néz, nem játszik.
2-3 éves kora között délelőttönként mindig nagyon fáradt volt. Pedig sosem keltettük fel, viszont nagyon nyugtalanul alszik, mocorog. Eddig születése óta kb 2x aludtam át az éjszakát. 3-4-5x felkel éjjelente flakonból tápot inni.
Lehet a fáradság, rossz alvás miatt van?Vagy az óvoda miatti stressz miatt? Sajnos nem igazán javul. Szüleim és férjem szülei messze élnek, rájuk nem tudjuk bízni pár órara, hátha velük egy változatosság lenne.
Hogyan segíthetnénk neki?
Élőre is köszönöm a válaszodat!
Vida Ágnes
2024. december 21. szombatEnnek a viselkedésnek beleértve a szociális problémákat, agressziót idegrendszeri fejlődésbeli eltérés lehet az oka, mindenképpen vizsgáltassátok ki a helyi nevelési tanácsadóban vagy valamelyik erre szakosodott alapítványnál, hogy mihamarabb célzott fejlesztést kaphasson.
Timi
2024. december 06. péntekKedves Ági,
Ausztriában élünk férjemmel és 14 hónapos kislányunkkal, aki itt, Ausztriában született. Terveink szerint kint maradunk, a lányunk itt fog felnőni.
Férjemmel magyarul beszélünk hozzá, de német nyelvű gyerek dalokat szoktunk hallgatni. Azonban a bölcsődéig többségében a magyar nyelvet hallja majd.
Mostanában egyre többet magyaráz, természetesen babanyelven, de már kezdi tanulni a szavakat is, egy két szót már szépen kiejt. (apa, cica)
Az egyik videódban hallottam, hogy a kétnyelvűség nem okoz problémát a gyerekeknek, mert ilyen korban még a gesztusokból, mimikákból értenek, tehát a bölcsiben elvileg amiatt nem fog majd feszengeni, ha az elején nem ért semmit.
Azonban tesómék most januárban kezdik itt kint a bölcsit, csak magyarul beszél a kisfiú (2,5 éves), de a beiratkozáskor azt tanácsolták nekik, hogy tanítsák kicsit németül a gyereket, hogy ne az legyen, hogy semmit sem ért amikor bekerül. Mi másik bölcsődébe fogjuk beiratni, de szeretnék időben felkészülni, ha esetleg nálunk is ezt kérik majd.
Jövő szeptemberben tervezzük a bölcsit, akkor tölti be a 2. életévét. Addig mindenképp fog németül is mesét nézni, de egyelőre inkább zenét hallgatunk még.
A kérdésem az lenne, hogy hogyan tudnánk neki pár szót megtanítani? Illetve van értelme ezt erőltetni?
Hasznos e, ha egy tárgyat vagy dolgot elmondunk neki magyarul és rögtön utána németül is? (pl. kutya, Hund) Vagy akkor ő így fogja egyben megtanulni azt a valamit? (mivel tudom ilyenkor még nem tudja megkülönböztetni a két nyelvet)
Olvassunk e neki mesét németül? De használ az, ha egész nap magyarul beszélünk hozzá és este mondjuk németül olvasunk neki, napközben pedig németül nézia meséket? Ezek által érteni fog bármit is a német nyelvből? Vagy legalább nem lesz számára idegen a nyelv?
Te mit tanácsolnál ebben az esetben?
Válaszodat előre is köszönöm!
Timi
Vida Ágnes
2024. december 08. vasárnapNyugodtan beszéljetek vele egyelőre magyarul otthon, nem kell németül mesét olvasni. Viszont, amikor elmentek valahová, ahol a német nyelvet használják mások is, ott beszélhettek ti is németül, pl. játszótér, vásárlás stb. Így megtanul néhány szót, de közben a német nyelvet hozzáköti majd a külső (nem otthoni) környezethez és már nem lesz neki szokatlan, amikor bölcsibe kerül.
Klára
2024. december 06. péntekKedves Ági!
Segítséget szeretnék kérni tőled. Van egy gyönyörű 6,5 hónapos kisfiam, akinek az esti alvása teljesen felborult. Eddig 19:30 körül pancsizott majd 9 körül, legkésőbb este 10 órakkor elaludt. Egyszer felkelt elalvást követően fél óra múlva majd 2:30 körül 4-5 óra között. Reggel pedig 6 órától 8:30 ig magamhoz veszem és sajnos mellettem többszörösen megébredve alszik. Mikor elértük a 6 hónapos kort annyiban változott a helyzet hogy hamarabb lett álmos. 20:30 körül már aludna. Elaltatom s onnantól 25 perc és felsír. Majd változó időpontokban de körülbelül 10 percenként magas hangon felsír. Kiveszem a kiságyból. Van mikor cici nélkül is meg tudom nyugtatni, van mikor „mászik lefelé”, jelzi hogy cicire van szüksége és ott megnyugszik; 5 perc múlva alszik is. Ez a verkli eltarthat akár éjfélig is. Utána változó,van hogy 2,5 óránként kel, van hogy óránként. Gondoltam elsőnek hogy a fogak mocoroghatnak (még nem bújt ki egy sem), mikor már nagyon fájt az ínye adtam neki fájdalom csillapító szirupot estére, hogy hátha jobb lesz az éjszakánk. Sajnos nem segített a helyzeten. Figyeltem a szoba hőmérsékletét. Hol 1-2 fokkal melegebb, hol hűvösebb közegben altattam és a helyzet nem változott. Gondoltam hogy éhes lehet, kipróbáltam hogy nem pancsi előtt, hanem utána adok neki hozzátáplálást.
Nem hozott változást. Próbáltam figyelni hátha szomjas, adtam neki inni. Az sem segített. Mozgás fejlődésben kúszunk és a mászás előjelei már megjelentek. Láttam videót melyben a szeparációs szorongásról mesélsz. Létezne hogy ilyen kivetülése lenne ennek a jelenségnek? Első gyerekes anyuka vagyok és nagyon sajnálom szegénykémet, lélekbe markoló ahogyan felsír. Kipróbáltam már azt is hogy magam mellé fektetem hátha megnyugszik. De volt olyan eset is hogy a cicin felsírt. Vagy mikor már elaludt, elengedte a cicit és felsírt. Vissza tettem cicire és semmi gond nem volt. Segítségedet szeretném abban kérni, hogy hogy tudnám azt elérni hogy nyugodtan aludjon a kiságyába? Vagy ha anyára van szüksége akkor velem aludjon úgy hogy ne sírjon fel.
Reggeli alvással kapcsolatosan pedig azt szeretném megkérdezni hogy 6 óra körül nyüszögve ébred. Nem tudom vissza tenni aludni így magam mellé szoktam tenni. Cicivel alszik. Azonban 5-10 percenként nyüszögve, sírva ébred. Arra gondoltam hogy mivel sok levegőt nyelhet az éjszaka lehet reggelre már annyira felgyülemlik neki, hogy amiatt nem tud jól aludni. Éjszaka nem szoktam pelust cserélni. De kipróbáltam már azt is hogy kora reggel kicseréltem és úgy próbáltam vissza altatni. Próbáltam büfiztetni is de nem igazán sikerült. Akkor próbáltam espumisan cseppet adni neki hátha az segít. Látom hogy álmos, nagyon aludna még de nem tud. Kicsi kora óta hason tudtuk csak altatni úgy hogy a fészek alatt elhelyeztünk egy reflux párnát. Így általában napközben ha minden igény kielégítve, körülmények adottak és nem fáj semmilye, akkor 1 órát is alszik ebben a pózban. Nem tudom hogy hogyan tudnék segíteni rajta hogy az alvása nyugodt legyen.
Elkezdtem olvasni a babastart tanfolyamot, mellette a „baba altatás hatásosan ” most fogom kezdeni. Illetve az „Álomba Ringató praktikák” – ból sikerült a gyakorlatban alkalmaznom, de az estével még hadi lábon állok.
Előre is köszönöm szépen a segítségedet!
Mély tisztelettel,
Klára
Vida Ágnes
2024. december 08. vasárnapEzt a fajta nyugtalan alvást általában egészségügyi ok okozza. Ami lehet:
– korábbi megfázásból visszamaradt orrdugulás, ami miatt nem kap jól álmában levegőt
-a lakás száraz levegője miatt kiszáradt orrnyálkahártya (fűtési szezonban gyakori), mindkettőn segíthet a párologtatás a szobájában éjszakára, illetve a lefekvés előtti tengervizes orrspray használat. Mindkét esetben a fő tünet az, hogy amikor már mélyen alszik, elkezdi a száján át venni a levegőt.
– Ezenkívül a fogzás is okozhat ilyen tüneteket. Ezen sokat segíthet, ha nappal kipróbáltok többféle rágókát, míg meg nem találjátok, ami neki a legjobb és szívesen használja, ugyanis a rágás megkönnyíti a fogak előtörését és így hamarabb végetér a nyugtalanság is. Sajnos a fogzás legalább a 6. fog előtöréséig folyamatosan is okozhat tüneteket.
A hajnali ébredés oka az, hogy ilyenkor már felszínesebben alszik, ezért még gyakrabban ébred fel a fájdalomra, a levegőnyelés ebben a korban már nem okoz gondot, mert már sokkal hatékonyabban tud szopizni.
Segíthet, ha cicizés előtt bekened az ínyét fogzáskönnyítő géllel, így talán nyugodtabb lesz.
Illetve átmenetileg megkönnyíti a dolgokat, ha magad mellett altatod, de ezt folyamatosan kell csinálni, nem csak 1-1x kipróbálni, hogy kialakuljon a biztonságérzete és el tudjon mélyülni kicsit az alvása.
Comment navigation
Leave A Response