Kedves Admin, kérem engedélyezze a hozzászólásom. Köszönöm!

Szia Ági,
Kisfiam 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Viszont már kb nyár eleje óta nagyon megváltozott a viselkedése. Eddig is igen „akaratos” volt, de egy ideje egyre rosszabb lett. Ha valami nem tetszik neki rögtön hiszti és olyankor megüt minket, meg azt mondja „nem szeretlek, menj innen”.
De teljesen apróságokon és szinte mindenen kiakad ha valami nem úgy történik ahogy az ő elképzelte. Ha összedől a vára amit épített, tör-zúz, mindig tönkre akar tenni valamit hogy megnyugodjon. (Sokszor sikerül is neki.) Vagy ha oda megyünk hogy megpróbáljuk megnyugtatani akkor megüt minket is.
Utána meg kiabál velünk, hogy javitsuk meg amit tönkretett, építsük újra fel ami szétesett… (Közösen sem hajlandó ezt csinálni, szerinte ezt nekünk kell és hisztizik) Ez naponta kb 10szer előfordul, ha fáradt akkor méginkább. Próbáltam tanítani, hogy máshogy vezesse le a stresszt, de azt mondja nem akarja. Miután megnyugodott mindig megbeszéljük, hogy mi volt a baj, hogy kellett volna viselkedni. De úgy érzem semmi haszna. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy tudnám ezt az agresszív viselkedést kezelni. Úgy érzem kezdünk így eltávolodni egymástól.
Szeptember óta jár óvodába. Azt mondja szívesen megy, meg eddig talán egyszer sírt, hogy nem akar ott maradni. Óvónők szerint is „jól érzi magát ott”. Viszont senkivel sem játszik, semmilyen foglalkozáson em vesz részt. Az udvaron is csak áll a nevelők mellett vagy körbe -körbe járkál. Minden nap az összes cuccát újra haza kell hozni. Van egy régi kis barátja az utcából akivel kettesben szívesen játszik (bár őt is sokszor megüti), de az óvodában vele sem játszik.
(Ő amúgy is szeret inkább megfigyelni dolgokat, de zavar hogy ennyire passzív. A gyerekek játszanának vele, de ő nem akar velük.)
Amikor nagyon örül, akkor is azt többnyire nagy érzelemmel teszi. Hangosan kiabál és hangosan beszél, örömében is megüti a barátját, minket. Mintha nem érezné, hogy ezzel fájdalmat okoz. Pedig mindig elmondjuk neki. Sokat foglalkozunk vele, sokat olvasunk neki, megbeszélünk mindent, de minden hiába. (Mi nem vagyunk az a hangoskodó típusok.)
Játszótérre sem tudunk menni, hogy kifárasszuk, mert ott csak áll és néz, nem játszik.
2-3 éves kora között délelőttönként mindig nagyon fáradt volt. Pedig sosem keltettük fel, viszont nagyon nyugtalanul alszik, mocorog. Eddig születése óta kb 2x aludtam át az éjszakát. 3-4-5x felkel éjjelente flakonból tápot inni.
Lehet a fáradság, rossz alvás miatt van?Vagy az óvoda miatti stressz miatt? Sajnos nem igazán javul. Szüleim és férjem szülei messze élnek, rájuk nem tudjuk bízni pár órara, hátha velük egy változatosság lenne.
Hogyan segíthetnénk neki?
Élőre is köszönöm a válaszodat!

Kedves Ági!

Segítséget szeretnék kérni tőled. Van egy gyönyörű 6,5 hónapos kisfiam, akinek az esti alvása teljesen felborult. Eddig 19:30 körül pancsizott majd 9 körül, legkésőbb este 10 órakkor elaludt. Egyszer felkelt elalvást követően fél óra múlva majd 2:30 körül 4-5 óra között. Reggel pedig 6 órától 8:30 ig magamhoz veszem és sajnos mellettem többszörösen megébredve alszik. Mikor elértük a 6 hónapos kort annyiban változott a helyzet hogy hamarabb lett álmos. 20:30 körül már aludna. Elaltatom s onnantól 25 perc és felsír. Majd változó időpontokban de körülbelül 10 percenként magas hangon felsír. Kiveszem a kiságyból. Van mikor cici nélkül is meg tudom nyugtatni, van mikor „mászik lefelé”, jelzi hogy cicire van szüksége és ott megnyugszik; 5 perc múlva alszik is. Ez a verkli eltarthat akár éjfélig is. Utána változó,van hogy 2,5 óránként kel, van hogy óránként. Gondoltam elsőnek hogy a fogak mocoroghatnak (még nem bújt ki egy sem), mikor már nagyon fájt az ínye adtam neki fájdalom csillapító szirupot estére, hogy hátha jobb lesz az éjszakánk. Sajnos nem segített a helyzeten. Figyeltem a szoba hőmérsékletét. Hol 1-2 fokkal melegebb, hol hűvösebb közegben altattam és a helyzet nem változott. Gondoltam hogy éhes lehet, kipróbáltam hogy nem pancsi előtt, hanem utána adok neki hozzátáplálást.
Nem hozott változást. Próbáltam figyelni hátha szomjas, adtam neki inni. Az sem segített. Mozgás fejlődésben kúszunk és a mászás előjelei már megjelentek. Láttam videót melyben a szeparációs szorongásról mesélsz. Létezne hogy ilyen kivetülése lenne ennek a jelenségnek? Első gyerekes anyuka vagyok és nagyon sajnálom szegénykémet, lélekbe markoló ahogyan felsír. Kipróbáltam már azt is hogy magam mellé fektetem hátha megnyugszik. De volt olyan eset is hogy a cicin felsírt. Vagy mikor már elaludt, elengedte a cicit és felsírt. Vissza tettem cicire és semmi gond nem volt. Segítségedet szeretném abban kérni, hogy hogy tudnám azt elérni hogy nyugodtan aludjon a kiságyába? Vagy ha anyára van szüksége akkor velem aludjon úgy hogy ne sírjon fel.
Reggeli alvással kapcsolatosan pedig azt szeretném megkérdezni hogy 6 óra körül nyüszögve ébred. Nem tudom vissza tenni aludni így magam mellé szoktam tenni. Cicivel alszik. Azonban 5-10 percenként nyüszögve, sírva ébred. Arra gondoltam hogy mivel sok levegőt nyelhet az éjszaka lehet reggelre már annyira felgyülemlik neki, hogy amiatt nem tud jól aludni. Éjszaka nem szoktam pelust cserélni. De kipróbáltam már azt is hogy kora reggel kicseréltem és úgy próbáltam vissza altatni. Próbáltam büfiztetni is de nem igazán sikerült. Akkor próbáltam espumisan cseppet adni neki hátha az segít. Látom hogy álmos, nagyon aludna még de nem tud. Kicsi kora óta hason tudtuk csak altatni úgy hogy a fészek alatt elhelyeztünk egy reflux párnát. Így általában napközben ha minden igény kielégítve, körülmények adottak és nem fáj semmilye, akkor 1 órát is alszik ebben a pózban. Nem tudom hogy hogyan tudnék segíteni rajta hogy az alvása nyugodt legyen.
Elkezdtem olvasni a babastart tanfolyamot, mellette a „baba altatás hatásosan ” most fogom kezdeni. Illetve az „Álomba Ringató praktikák” – ból sikerült a gyakorlatban alkalmaznom, de az estével még hadi lábon állok.

Előre is köszönöm szépen a segítségedet!

Mély tisztelettel,
Klára