Jó napot kívánok!
Azt szeretném kérdezni, hogy most 28 hetes terhes vagyok, és 6 hete 22mm volt a méhnyakam tegnap már csak 10mm…kaptam 1 hónapja tüdőérlelőt és hétfőn újra fogok kapni. Tölcséresedés is van a belső méhszáj felett 15mm, az nem változott 6 hete 22mm úgyhogy az összébb ment, folyamatosan fekszem, amennyit csak lehet. A külső méhszáj zárt. 4hete arabin pesszáriumot is rakták fel. Tudok valamit tenni, hogy ne rövidüljon tovább? Meddig lehet ilyen értékekkel húzni, ha ilyen ütemben rövidül a pihenés ellenére is? Előre is köszönöm válaszát

Kedves Ági!

Kisfiunk másfél éves, és kb 6 hete napi nettó 3 órát van az Édesanyja karjában. Csak állva lehet karban ringatni, pl. az ülőlabdán ülve ringatás már kiveri a biztosítékot. Ha 2 percre letesszük, lilára tudja ordítani magát. Játszótéren is előfordul, hogy inkább karban akar lenni. Volt már ilyen időszak 1 éves kora körül. A párom fizikailag is, lelkileg is kezdi a végét járni. Mit tanácsol?

A másik, hogy vinnyogva kommunikál, sokszor akkor is, ha egyébként jó a kedélye. Épphogy kezd szavakat formálni, tehát hangokkal, mozdulatokkal kommunikált eddig is, de az utóbbi időben ez folyamatos nyávogássá alakult. Lehet ezen valahogy dolgozni?

Túl vannak ezek a simán elfogadható kategórián? Forduljunk szakemberhez?

Köszönöm,
Attila

Kedves Ági!
A tanácsodat szeretném kérni, hogyan tudnék segíteni a 2 éves lányomnak (júliusban múlt 2 éves), hogy a saját ágyában aludjon el. A probléma most nyáron kezdődött, a nagy melegben, hogy nem aludt el a saját ágyában, szobájában, hanem kiköltözött éjszakára a nappaliba. Először csak néhány alkalommal, de már ott tartunk, hogy nem is alszik el a kiságyában, mindenhol máshol a lakásban viszont igen. Én csak tippelgetek, hogy mi válthatta ki, talán az, hogy a nappaliban klíma van és a szobájában pedig nagyon meleg volt/van. (Panelban lakunk.) Hogyan segíthetek neki, hogy a szobájában aludjon? Őt nem kell altatni, magától elalszik, ha fáradt, és egyedül, nem igényli, hogy ott feküdjek mellette. Mostanában többnyire a nappaliban alszik a szőnyegen, nem is a kanapén , nem is értem, és bárhol képes elaludni (pl. szülői ágyban, kistesó szobájában, etetőszékben). Pár napja a kiságyát is átalakítottuk ifjúsági ággyá (előtte ki és be tudott bújni a kiságyába), hátha ez a probléma, azon a napon, amikor ez az átalakítás megtörtént, a saját ágyában aludt el, de utána visszatért a nappalis alvásra. Ötletem sincs, hogy mi lehet a probléma és hogyan vehetem rá, hogy a saját ágyában pihenje ki magát. Már azon is gondolkodtam, hogy a szobáját nem szereti és szobát kellene cserélnünk, hátha az segít, de napközben viszont nagyon szépen eljátszik a saját kis szobájában. Ő nappal egyszer alszik, ami szintén a nappaliban van és éjszaka (szintén a nappali). A szobája ajtaját ki tudja nyitni, nem lehet az a probléma, hogy be van zárva és általában a szobája ajtaja nyitva van éjszaka. A szobájában éjszaka kisfény is van. Vagy vegyünk neki egy új ágyat, nem szereti a mostanit? Hogyan segíthetek neki? Vagy várjak, ahogy jön a rossz idő, akkor ez is elmúlik? Vagy már ezt annyira megszokta, hogy újra ki kell alakítanom azt a szokást, hogy a kiságyában aludjon?
Előre is köszönöm a válaszodat!
Üdv, Anita

Kedves Ági!

Kisfiam lassan másfél éves lesz. Az alvassal vannak problémáink. Cicizik még. A déli és az esti alvasnal szinte minden esetben fel óra múlva megébred és cicin alszik vissza. Van olyan ejjel amikor 6-7szer is felkel. Ez mennyire normális? Szeptembertől gondoltam a leszoktatast, de felek hogy akkor is kelni fog ugyan ugy. Ahhoz elég fáradtnak erzem magam , hogy máshogy altassam vissza mivel cicin fel perc alatt vissza alszik.
Koszonom előre is a válaszodat .

Üdv :
Dóri

Kedves Ági!

Kisfiam 7 hetes. Az alvásával kapcsolatban szeretnék kérdezni, ugyanis nappal kb. 30 perceket alszik csak. Az éjszakákat szinte már átaludja. Van, hogy nyűgösebben ébred,de mosolygós jókedvű baba. A napirendet is igyekezzük kialakítani. Ébredés, evés, büfi pelus csere, játék majd alvás. Normális az ilyen rövid alvás ilyen korban? Alvásnaplót is vezetek, a tegnapi napja:

22:46 -04:00 06.13. csütörtök
04:54-09:04
10:36-11:00
12:56 -13:27
15:08-15:41
17:45-18:14 (babakocsi)
19:50-20:27
22:22-6:04

Az idegrendszer érettségével fog ez változni?
Köszönöm a válaszod!

Kedves Ági!

Tanácsodat szeretném kérni az éjszakai kelés/evés illetően. Lányom 16 hónapos és még mindig 1x kel és eszik éjjel. Nem tudom eldönteni, hogy valóban éhes vagy csak megszokásból teszi-e ezt. Este fürdés után a kiságyban fogyasztja el az esti tápot ami 210ml (nem mindig eszi meg, attól függ, hogy a vacsorából mennyit evett) majd elalvás 7:30-8:30 között van. Elalvástól számítva nyugodtan alszik és úgy 5-6 óra múlva kel, eszik 210ml-t (esetek nagyrészében az egészet megissza) és alszik szintén nyugodtan tovább reggel 6-7-ig, akkor megint iszik, de már csak 180ml-t. Napközben többször keveset eszik, ahogy elmúlik az éhségérzete már nem is kér többet, megy a dolgára. Iszonyatosan aktív, olyan mint a Duracell nyuszi. Nagyon korán elsajátította a mozgásformákat, járni 10 hónaposan kezdett el, azóta szinte meg sem áll. Még nem állt át a nappali egyszeri alvásra, sokszor 2x alszik még nap közben.
A kérdésem az lenne, vajon le kell e szoktatnom az éjjeli evésről vagy elhagyja majd magától?
Válaszodat előre is köszönöm!
Aletta

Kedves Vida Ági,

segítségért fordulok Önhöz. Kisfiam viselkedésbeli problémái aggasztanak, amelyre jó megoldó kulcsot mai napig nem sikerült találnom!
Rengeteg sok kismamablog videót visszanézve is úgy érzem sokat okosodtam, viszont az esetünket még mindig speciálisabbnak érzem, így engedje meg nekem, hogy leírjam!
Kisfiam 2016 novemberében született. Kiegyensúlyozott, mosolygós, szociális kapcsolatai/kapcsolódásai tökéletesen működtek/működnek, de leginkább felnőttekkel és nagyobb gyermekekkel. 1,5 éves kora óta nagyjából ekkora ltehető a mi problémáknak a kezdete. Érzelmei kimutatására a múltban a harapást tartotta legcélravezetőbbnek , amely leginkább a szeretett tárgyai/játékai megvédésere szolgáltak. Szerencsére a harapás mint eszköz kikopott már az életünkből, ellenben a heves/agresszív viselkedés mai napig porondon van.
Ha érkezik hozzánk valaki, egyszerűen állandóan lesnem kell mikor fitogtatja meg az erejét, és bántalmaz nála kisebb vagy egykorú gyermekeket. (Lökdösődik, hátba ver akár, elmegy a gyermek mellette és meglöki, bárkit megdob bármivel ami a kezében van….sajnos van, hogy mindezt minden ok nélkül teszi. Pl.: egyik legjobb barátnőm kisfia 1,5 éves pár hete jártak nálunk és a kisfiú semmit se csinált,ült az ágyon, mégis a fiam rászállt és nagyjából fél óránként valami „bekattant hirtelen nála” és hátba csapta/fejbe stb. Az említett kisfiúval már ott tartunk hogy semleges közegben (egy séta során, ahol a gyermekem igazából rá sem nézett) is fél az én fiamtól, így most a találkozásokat egymással hanyagoljuk is!
Kisfiam már tökéletesen beszél,mindent kerek egész mondatokban. Igyekszem rávezetni hogy szóba öntve próbálja bárki tudtára adni a problémát /játék cserét, ha nem akarja, hogy pont azt a játékot piszkálja valaki, csak tettek helyet beszéljen…
Ha általában máshova megyünk vendégségben szépen viselkedik, játszótéren szintén szépen viselkedik, ha ilyenkor őt éri esetleg hasonló inzultus nagyon magára veszi, bújik belém és zokog, ám hamar vigasztalható,újból felveszi a másik gyermekkel a kapcsolatot, nincs maradandó tartás emiatt benne!
Amit szeretnék a történethez hozzá tenni, hogy 2018 szeptemberében iker testvérei érkeztek, akikkel én úgy gondolom teljesen normális testvér féltékenységgel éljük meg a mindennapokat, [Sajnos ez a gondunk már, főleg az említett kisfiúval is előrébb tehető.]
Szereti a testvéreit, ez nincs erőltetve neki, magától öleli és puszilja őket, ha kilépek a szobából – és visszalesek- csörgőzik nekik, beszél hozzájuk, őrájuk igazából akkor „mérges” ha a figyelem huzamosabb ideig rájuk irányul – dupla pelenkázás,etetési idő,- habár mostanában erre nem is panaszkodnék, mert ilyenkor „unalmában” annyira ügyesen felfedezi a játékait, épít, avagy könyvet olvasunk közben együtt, hogy ez számomra így tökéletes! Persze rosszabb napjai neki, vagy a testvéreinek is vannak olyankor türelmetlenebb és előtérbe kerül a harci kedve. Napirendje kialakult, tudjuk is tartani magunkat hozzá, jól működik.
A nap nagyobb részét így négyesben töltjük, de közös játékra is mindig jut időnk, közös sétálásokra is, játszóterezésre, ezek a napok gyorsan-rugalmasan átlagos 2,5 éves problémákkal telnek el!
Összességében a családon belüli gyermekekkel sem viselkedik ilyen nagyon csúnyán!
Amit megfigyeltem – vagyis igyekszem megoldást találni, így nagyjából már minden helyzetben figyelem a reakciót, hogy mikor miért cselekedheti ezt- örömében is/ izgatottságában is képes kicsit gorombább lenni, avagy testi adottságaival kicsit erősebben ölel (17kg), de olyankor tudom csak szeretetét próbálja kifejezni! Egy kislánnyal nagyon szoros kis kapcsolatot sikerült kialakítania, ha a kislány nálunk van tudnak játszani, rohangálnak, az udvaron nem kapkodja ki a kezéből a megfogott tárgyakat,a házon belül megbeszélhető hogy az osztozkodás jó dolog… sétálás során kézen fogva mennek, viszont néha felé is eljár a keze..
Kérem segítsen milyen szülői fellépéssel/viselkedéssel tudnám segíteni őt ebben , avagy szakember bevonása szükséges lenne-e Ön szerint?
Kisgyermeknevelő és gondozó szakmámból kifolyólag, úgy érzem, hogy türelemmel fordulok mindig hozzá, sokszor láthatja hogyan játszom más gyermekekkel, és úgy érzem a hozzánk érkező gyermekek is nagyon szeretnek Engem, felkéredzkednek egy ölelésre, az ölembe ülnek meseolvasás közben, -ez zavarhatja őt?!- ritkán szakad el a bizonyos cérna nálam, ellenben az agresszív viselkedést kicsit sem tolerálom, nagyon felidegesít vele! 🙁
Kétségbe ejt, hogy más gyermekeket megfélemlít, és utána valahogyan ez még adja alá a lovat, és bepörög, és utána már teljesen tehetetlenné válok. Hamarosan pedig az óvodai is úgy érzem rontani fog az itthoni helyzetünkön.
A próbálkozásaim a büntetésbe ültetés volt eddig –> most már magától beül a büntetésbe.
Kiküldöm az adott helyzetből, elmagyarázom neki, megölelem…. egyelőre azt érzem egyik sem eredményezett sikert Nálunk. Értelmes okos kisfiú, nyugtázza a mondandómat, majd 15 perc múlva ugyanott tartunk!

Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát,

Üdvözletemet és hálámat küldöm,
Ivett

Kedves Ágnes!

A kisfiam március 24-én lesz 18 hónapos, és nagy nehézségeink vannak az evéssel.
Kezdem az elején. 5,5 hónapig kizárólag anyatejjel táplált kisfiú volt, mikor a doktornéni a súlya miatt javasolta a hozzátáplálás elkezdését. 3050 grammal és 52 cm-el született, mikor a javaslatot kaptuk (5 hónaposan) 6490 gramm és 68 cm volt. Az almával kezdtem, ami egészen jól ment, ízlett neki, ügyesen elfogadta a kanalat, ezután jöttek sorra a gyümölcsök, zöldségek és már a krumplit egyáltalán nem ette, bekönnyezett a szeme, öklendezte. Ugyanígy a sárgarépát, brokkolit, sütőtököt. Mindent ami zöldség. Sorra dobáltam ki amiket pároltam, turmixoltam neki, a bébiételekkel is ugyanez volt a helyzet. Egyedül a gyümölcsök mentek, de pl a banán, később a görögdinnye abból sem kellett.
Hiába megette a gyümölcsöket, szívesen semmit nem evett, és mai napig sem eszik szívesen semmit.
Eljött az idő, mikor a zöldségeket elrejtettem almában és úgy ette, hogy alma ízű volt. Ez sokáig így ment, közben persze állandóan kísérleteztem hogy gyümölcs nélkül egye, de esélytelen volt.
Darabos ételek soha nem mentek és a mai napig sem. Ha a főzelékben darabka van, kiköpte már az elején és attól a ponttól kezdve, csak rázta a fejét, sírt, hogy nem kér. Már mindent megtettem, kezébe adtam a főtt zöldséget stb, undorral megfogja és véletlenül sem kóstolja meg, ha én adom, rázza a fejét, ellenkezik. Ez igaz a gyümölcsre is, kenyérre is. Rágcsálnivalót eszik ügyesen és rágja is, pl ropit, tallért, puffasztott dolgokat, de ezeket sem szivesen és egy-két darabnál nem kér többet.
Közel másfél évesen eljutottunk oda, hogy vannak olyan főzelékek, tésztás ételek amiket megeszik, de csakis kizárólag pépesen. Ha icipici darab benne marad, többet nem is kér, ellenkezik. De a mai napig is igaz, hogy szívesen nem eszik. Megtettünk mindent, vele eszünk, mutatjuk, bíztatjuk, de nem.
Már az elején is úgy kellett elvonni a figyelmét arról hogy éppen eszik, hogy énekeltem, mondókáztam stb. Ez egy darabig ment, aztán az sem, nem evett. Ezután mesét kapcsoltam, na úgy evett ha elvarázsolta a mese. Ma napig ez is így van, de legtöbbször már az sem elég. Nem akar enni. És itt nincs arról sem szó, hogy nem lenne éhes, mert mindent kipróbáltam, eltelt 4-5-6 akár 7 óra is evés nélkül, de ő akkor sem szeretne enni.
Adtam már a kezébe is a kanalat, annak örül, hogy kavargatja, de nem emeli a szájához, pedig játszani mindig azt játsza játék kanállal és tányérral hogy kavar és eszik.
Foga 11 van, amiből 4 db rágó. A súlya mindig kevés volt, kivizsgálásokon túl vagyunk, semmire nem érzékeny és emésztési, felhívódási problémák sincsenek szerencsére. Ma 9120 gramm és 82 cm. Emellett életvidám, kis felfedező, boldog, jól alvó baba.
Már teljes kétségbeesésemben kerestelek meg, hátha tudnál segíteni, hogy mi tévő legyek. Mi lehet a háttérben, mire figyeljek.
Köszönöm a válaszodat!

Üdvözlettel:
Szonja

Kedves Agi,

18.5 honapos, igeny szerint szoptatott kislany anyukaja vagyok. Tavaly szeptemberben koltoztunk Spanyolorszagba. Kislanyom nagyon onallo, szepen eszik mar fel eve onalloan darabos eteleket, kezzel, egy ideje pedig mar a kanallal is ugyesen probalkozik, ebedet, joghurtot azzal fogyasztja tobb kevesebb sikerrel. Ha segiteni probalok neki egybol elloki a kezemet es mondja baba, baba, azaz hogy o csinalja. Nagyon aktiv, sokat mozog, de az intellektusat is egyre nehezebb lekossem. Sokat mondokazunk,lapozgatunk konyveket, epit stb. Tehat folyton foglalkoztatva van, vagy onalloan elfoglalja magat valamivel. 16 foga van, ejszaka meg mindig jonehanyszor felkel es cicivel alszik vissza, bar olykor mar onalloan is kepes erre ha mellette vagyok. HA foga jon rengetegszer kel, ha nem akkor csak nehanyszor. Ez mindig is igy volt, ezert elso ebredestol ejfel korultol mellettem alszik tovabb reggelig. Kerdeseim a kovetkezok:

Egy ideje fontolgatjuk, hogy maganbolcsibe kezdjen jarni. Voltunk is megnezni parat es egy csaladias hangulatu, ketnyelvu hellyel szimpatizalunk. Aggodalmam nyilvan van, mert nehezen engedem el, ugyanakkor lassan ugy erzem keves vagyok a szamara, es tartok tole hogy ha kesobb kerul kozossegbe a nyelv idegensege jobban zavarni fogja mint most, amikor hasonlo koruakkal egymas mellett jatszva elsajatitja azt. Nem szeretnem hogy seruljon emiatt, nem tudom hogy korai e elkezdeni most vagy jobban tennem ha varnek meg? Aprilisban kezdhetne, de szeptembernel kesobb mar nem szeretnek varni. Mi alapjan hozzak dontest? Igyekszem lazan allni a dolgohoz es nem stresszelni a sajat felelmeim miatt, hiszen a legjobbat akarom neki. De azert van bennem egy termeszetes aggodalom nyilvan a beilleszkedesevel stb.-vel kapcsolatosan. Ezzel hogyan tudok megbaratkozni?

Az alvassal kapcsolatban, csak annyi lenne a kerdesem hogy gond e ha ciciel altatom el es altatom ejjel vissza? En ugy vagyok vele, hogy magatol majd elhagyja, ezt is illetve idovel a cicit is. Jobb nekem ez, mint ejszaka egy siro babat ringatni. De nem tudom meddig oke ez?
Illetve nem szeretnem a szopirol egyaltalan leszoktatni, ez gondolom a bolcsi miatt sem szukseges? Itt nagy orommel fogadtak, hogy meg cicizik es azt mondtak egyaltalan nem problema.

Koszonom szepen a segitseget!

Kedves Ági!

Úgy egy éve kérdeztem már Tőled, kisfiam rossz alvásával kapcsolatosan.
Röviden óránként kelt, csak cicivel aludt vissza.
Azt tanácsoltad, hogy vegyem magamhoz hogy tudjak kicsit pihenni és majd elmúlik.
(sokmindent kipróbáltunk már, ezért is írtad ezt mint „utolsó” megoldás)

Kisfiam azóta 2 éves lett a napokban és a probléma ugyanúgy fennáll.
Annyi a különbség, hogy már van hogy 3 órát is alszik egyben, de sokkal gyakoribb még az óránként kelés.
Nagyon-nagyon fáradt vagyok, tudnál esetleg adni valami tanácsot mit tegyek?
Ugyanúgy cicivel alszik vissza, még csak pár szót beszél, így nem tudom megkérdezni mi a baja, mikor sírva kel. Csak cicit kér. Volt hogy próbáltam helyette vizet adni, de 2,5 óra hiszti és sírás után feladtam. Olyan is volt, hogy elfogadta a vizet de utána újrakelt.

Teljesen tanácstalan vagyok, úgy érzem ez soha sem fog elmúlni…
Minden reményem elszállt.

Köszönöm:
Barbara

Kedves Ági!

Kisfiam 9 hónapos, igény szerint szoptatom és cicin altatom. A gondom az, hogy néha elalvás után nehezen tudom letenni a kiságyba, mert rögtön felébred és sír.

Éjjel többször ébred, amivel nem lenne egyébként problémám, gyorsan megszoptatom és vissza is alszik cicin, 10-15 perc és le tudom tenni. Kb. 6 hónapos kora óta ritkán alussza át az éjszakát, általában éjfél előtt és hajnalban is 1x ébred.
Viszont az utóbbi napokban hajnalban 2 órákat vagyok fenn vele, mert 4-5 szopis altatás kell, mire sikerül ébredés nélkül visszatennem az ágyába. Illetve olyan is volt, hogy a kiságyba téve felsírt, de ahogy visszaviszem a kanapéra, hogy szoptassam, alszik tovább, nem is kellett neki a cici. Szóval a kanapéra vissza lehet rakni, csak az ágyába nem. 🙂 Ez lehet, hogy a szeparációs szorongás? Sajnos nem tudok mellette aludni, kényelmetlen számomra, nem tudok úgy feküdni, hogy aludjak rendesen.

2 foga van alul, szerintem most jön felül az egyik, eléggé duzzadt az ínye. Dologel-lel kenem neki. Homeopátiát nem alkalmazunk, de azért megnéztem az alkati szerek leírását, és egyiket sem érzem ráillőnek, arca nem piros, hasmenése sincs, sőt, székrekedése van a hozzátáplálás miatt. Nappal alapvetően jó kedvű, az utóbbi 1-2 hétben nyűgösködik, „nyafog” néha.

Nappal 2x alszik. Délelőtt elalvás után le szoktam tenni a kiságyba, délután viszont az ölemben szokott aludni. 1-2 hónapja próbálkoztam azzal, hogy délután is letegyem, de csak néha sikerült. Sőt, oda jutottunk, hogy 1-2 hétig már a délelőtti alvásnál sem mindig tudtam letenni a kiságyba (nem tudom, volt-e köze ahhoz, hogy bolygattam a délutánt).
Próbáltam 5 perccel elalvás után letenni (korábban ennyi elég volt), 20 percet, fél órát is próbáltam várni, hátha akkor már mélyen alszik. Ahogy hajolok az ágyba vele, felriad. Úgy vettem észre, hogy alapvetően délelőtt mélyebben alszik, délután az egész alvás mintha sokkal felületesebb lenne.

Az egész miatt már többször elgondolkodtam, hogy valahogy hozzászoktatnám, hogy a kiságyban aludjon el, csak nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Ha cicin altatás után leteszem és sír és nem veszem ki az ágyból, nem nyugszik meg, 2-3 perc múlva pedig elkönyveli, hogy ennyi volt az alvás és teljesen felébred, elkezd játszani (hiszen ilyenkor már pár percet azért aludt az ölemben). Cumit 2-3 hónapos kora óta nem fogadja el. Van egy szundikendője, amit mindig odaveszek magunkhoz altatáskor, de nem igazán kell neki.
Kipróbáltuk (férjem és én is), hogy kiságyban altaltjuk, nem vesszük ki, csak ott vagyunk mellette, 45 perc üvöltés után aludt el. Nyilván előbb-utóbb megszokná, de utána lelkiismeret-furdalásom volt, hogy eddig sírt, úgyhogy nem folytattuk ezt a próbálkozást. Ha bent vagyok vele, az sírni hagyásnak számít? Lelkileg ez mennyire viseli meg a babát? A felvesz-letesz módszernél ha sír, fel kéne vennem, megnyugtatni, és visszatenni, ugye? De hiába nyugtatom meg, amint közelítem a matrachoz, egyből üvölt, szóval eszerint akkor le se tehetném.

Nem tudom, érdemes-e egyáltalán a szoptatva altatást feladni, igazából nagyon szeretem cicin altatni, gyorsan ellazul, közben eszik is, így biztosan tudom, hogy nem éhes. Csak a letétellel van a gondom. Lehet, hogy ha ez a szeparációs szorongás, akkor nem is kellene bolygatnom pont most az altatását?
Tudnál javasolni valamilyen megoldást?

Köszönettel:
Bartha-Lieb Tímea

Kedves Vida Ágnes!

A probléma, amivel fordulok Önhöz, nagyon régóta tart. Étkezéssel kapcsolatos. A történetem egy 32 hónapos kisfiúról szól, aki nem hajlandó enni itthon. Jó esetben 3-4 falatokon él egész nap.

Kezdeném egy kicsit az elejéről. 15 hónapos koráig szoptattam Domit, fokozatosan választottam le az anyatejről. 2-3 hetente hagytam el egy szopit. Míg a pürés ételeket kapta, nagyon jól evett, bármit elé rakhattam, megette. Aztán mikor kezdtünk rátérni a darabos ételekre, kezdett idővel egyre rosszabb lenni az evése. Először csak a kencés dolgokat nem ette, gondolok itt vajas, májas, lekváros stb. kenyérre, a bármilyen krémmel töltött péksüteményekre. (Ezeket soha meg sem kóstolta) Semmi ilyet nem evett. Sütögettem neki szarazabb süteményeket, azokat szívesen ette. Aztán olyan 20 hónapos lehetett mikor már ezek sem kellettek neki. Gyümölcsöket tavaly áprilisig tudtam neki adni pürésítve, mert máshogy nem fogadta el, de azóta sajnos semmilyen formában és semmilyen gyümölcsöt nem eszik meg, zöldséggel pedig ugyanez a helyzet. Mostanra ott tartok vele, hogy míg egy időben megette legalább a sajtos rúd vagy pogácsa és az ilyen hasonló száraz pékárukat, mostanra már az sem kell neki. 3 hónapja már, hogy jóformán semmit nem eszik meg itthon.

Bölcsődébe jár szeptember óta. A nevelőnők azt mondják ott eszik, van hogy 1,5 adagot is az ebédből. Reggelire és uzsonnára viszont csak az üres kenyeret, vagy kiflit hajlandó megenni. Ott sem eszik kencés dolgokat, zöldséget, gyümölcsöt, felvágottat, de legalább az ebédből igen.

Én ebből azt gondolom, hogy a probléma itthon lehet. Volt, hogy Anyósomékhoz ment át ebédelni, mi nem voltunk ott, ugyanúgy nem evett. Ránéz az ételre és eldönti, „fúj nem kell” és nem eszi meg.

Egyszerűen már nem tudom hova forduljak, mivel teszek jót, ha erőltetem, ha kiabálok tudom, hogy nem vezet jóra, de egy idő után sajnos már ezt hozza ki belőlem. Próbáltam úgy is, hogy letettem elé az ételt aztán elmentem, nem foglalkoztam vele, de így sem evett. Az utóbbi időben mióta ennyire nem eszik 2 hetente beteg is lesz, ilyenkor antibiotikumot is kap, ez most már a harmadik féle. Hiába adok neki Immunotrofinát is, nem hozza meg az sem az étvágyát. El vagyok már keseredve, 1 kg-t fogyott. 2,5 éves 94 cm és 13 kg. Nem vékony, de nem így nézett ki, illetve jobban aggódom az egészsége miatt ezáltal, hogy nem visz be elegendő és megfelelő minőségű, mennyiségű ételeket. A csokit tonna számra enné, ha engedném. Próbáltam már azt is hogy jutalmazom vele ha eszik, egy időben működött, most már nem.

Jó lenne, ha mielőbb megoldást találnék a problémára, ezért is fordultam kétségbeesésemben Önhöz.

Várom mielőbbi válaszát.

Kedves Ági!

Kislányom most múlt öt hónapos és születésétől fogva az a problémám vele, hogy este nem tudom letenni őt aludni a saját ágyába. Kizárólag csak mellettem hajlandó aludni és ha felállok mellőle általában felébred, akármennyit is várok. Ha mégis sikerül letenni, akkor vagy rögtön, vagy ha szerencsém van fél, egy múlva felébred és nem lehet őt megnyugtatni annyira sír. Van egy napirendünk amit próbálok betartani de sajnos elég nehéz mivel napközben is kb. csak fél órákat alszik ha szerencsém van egyet de ez nagyon ritka. Napközben szerencsére könnyebben le tudom tenni csak egy kis popó ütögetés kell és általában elalszik. A tanácsod alapján akkor fektetem le, amikor fáradt ez kb. két, két és fél óra most napközben, de talán napközben nincs is szüksége több alvásra. Este is próbálok egy rutin bevezetni (ami elég nehéz, a 3,5 éves kisfiam mellett), de amint ágyba teszem kezdődik az üvöltés akár két órán át, és még akkor sem alszik el. Pedig ott vagyok mellette csitítgatom, simogatom, de semmi nem segít. Már párom és édesanyám is próbálta este altatni, sajnos nem sok sikerrel. Nem tudom hogy kezdjek neki, mi tévő legyek hogy szeressen az ágyában este is elaludni (napközben abban alszik, még ha keveset is), illetve, hogy ne ébredjen fel mindig. Sajnos este se tudok elmenni sehova, mert senki nem tudja megvigasztalni, vagy csak nagyon nehezen megy. Se cumisüveget, se cumit nem fogad el, csak szopizni szokott. Éjszaka csak mellettem alszik, van, hogy többször megébred, szopizik, alszik. Sajnos ez sem állt még be rendszeresre. Régen hasfájós volt de ez mára már javult, bár néha még most is szenved vele. Remélem van valami tanácsod hogyan kezdjek neki annak, hogy este és éjszaka is az ágyában elaludjon, aludjon. Kisfiammal nem voltak ilyen problémáim, ő mindig jól aludt, igaz ő az anyatej mellett tápszert is kapott. Segítségedet előre is köszönöm!

Üdvözlettel, Angelika

Kedves Ági. November 17 én volt egy hónapos a kislányom. Első gyerek. Mióta haza jöttünk a kórházból próbálok nála rendszert csinálni. Este 7kor fürdés egyenlőre csak ezaz amit be tudunk tartani de ezt se mindig mert össze vissza eszik , alszik… Én akkor adok neki cicit ha kéri. Van, hogy másfél-két óránként kéri van, hogy csak 4. De valamiért az első 4 hetet minden este végig ordította. Már volt, hogy vele sírtam mert nem tudtam mi baja. Egyszerűen nem akart aludni pedig nagyon nagyon álmos volt..vagy ha nagy nehezen elaltattam 2perc és kippattant a szeme sírt tovább.volt olyan éjszaka,hogy kb 8x kellett elaltatni mire nagy nehezen aludt. Most már volt 2 olyan esténk , hogy szépen elaludt minden sírás nélkül. Mikortól lehet nála rendesen beállítani a rendszert? Hogy fürdés után cici és alvás…?! Mi lehet az oka, hogy ilyen nehezen alszik el és üvölt..? Egész nap nagyon sokat alszik. Gondoltam felcserélte a nappalt az éjszakával ezért egyik nap nem hagytam annyit aludni nappal de utána még rosszabb volt az este.. Ha elalszik utána szépen alszik 4 órát is akár cicizik és alszik is tovább.Nappal fel kell kelteni,néha néha.? Vagy ha fürdés időbe pont alszik? Fel kell kelteni? Nem merem felkelteni mert akkor üvöltene végig.Ma este is 11kor aludt el nagy nehezen… Előre is köszönöm a válaszod.

Kedves Ági!

A kislányom 2 és fél éves, 3 hete nem akar fürdeni, eddig imádott fürdeni. A hajmosás az egyetlen amit nem szeretett. Most viszont, ahogy jön a fürdetés ideje, már stresszel, mondogatja, hogy nem akar fürdeni, vegyünk pizsamát és végigordítja a gyors mosdatást is. Teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mi lehet az oka, mert hiába kérdezgetjük, nem mondja el miért nem akar fürdeni. Próbáltunk már kiskádat, új játékot, vízszínezést, együtt fürdést, semmi sem vált be. Nemrég voltunk élményfürdőben is, ott szívesen pancsolt a medencében, de itthon ugyanúgy nem akar. Tud ezügyben valami tanácsot adni?
Köszönöm!!!

Kedves Ági,

végsö elkeseredésemben és tanácstalanságomban kérdezlek.

Adott egy kb.2,5 éves kisfiú, bölcsis.

Régebben egy kis tünemény volt, ragad rá a tudás, korához képest is sokat tud. Szépen beszél egész mondatokban, szófogadó (halk szavakkal „irányitható“), csöndes, matatós, introvertált típus. Persze nem abnormálisan, egy teljesen normális 2 éves, ismerjük a dackorszakot, a makacsságot, a kiabálva futkosást, de alapjáraton mégiscsak egy nagyon könnyen „kezelhetö“ fiúról van szó.

(zárójelben jegyezném meg, hogy a hisztimegelözö tréninged sokat segített abban, hogy békésebb legyen nálunk ez a korszak, Pukkancs Maki játékon keresztül megoldókulcs nélkül is odajött hozzám, mikor hisztiztem, megölelt, simogatta a hátam és bizony ö is gyorsan megnyugszik, ha megölelem öt, persze néha hagyjuk, hogy kitombolja magát, érezteti, mikor van szüksége egy kis dühöngésre, sirásra, ezt sem akarjuk elfojtani, hisz egy természetes emberi érzés, viselkedés)

Pontos napirendünk van, amit mindig betartunk, a kirándulásokat, utazásokat hozzá igazítjuk. Söt, még a munkabeosztásom és a bölcsit is hozzá igazitottuk, nem borult fel semmi miatta. Vannak szabályok, amiket következetesen be is tartunk, de nincs szigorúan fogva, sok mindent kipróbálhat, amit szeretne és nem életveszélyes, de pl.a papirlapos könyveket csak szépen lapozva olvashatja a nappaliban, nem zongorázhat, ha csapkodja a hangszert, hasonlók.

A problémánk egy másik kisfiú, kolléganöm 6 héttel fiatalabb kisfia (kevésbé fejlett, nem beszél, játékokat csak dobálásra és rugdosásra használja, nem tudja rendeltetés szerint használni öket stb.). Együtt jártunk velük sétálni, amig a fiúk a hordozóban ültek, nem volt semmi gond, mosolyogtak egymásra. Néha találkoztunk velük sétán kívül is, olyankor mindig jól elverte a fiamat, nagyon sajnáltam, de egy bizonyos fokig próbáltam nem beavatkozni, zongorázzák le a fiúk maguk közt. Aztán tavasszal elkezdtek ök is sétálni és elkezdödött a verekedés, lökdösés. Persze normális is lehet ez ebben a korban, de nagyon meglepett, hogy mekkora agresszió jött ki a fiamból, egy addig teljesen ismeretlen oldal. A séták pokoliak voltak, a fiunk kezelhetetlen volt, nem fogadott szót, elszaladt, verekedett, így mi elkezdtünk inkább játszóterezni a házbéli fiúkkal, fiunk is élvezte, nem is volt több agressziv megnyilvánulása. Májusban (akkor volt 2 éves) kezdett el egy nénihez (Ausztriában Tagesmutterhez, szakképzett gyermekfelügyelö) járni, mivel vissza kellett mennem dolgozni. A másik kisfiú is itt landolt. Eltelt jó 3 hét, amig folyamatosan öt utánozta. Az ö gyermeknyelvét pl., bármit kérdeztem a válasz csak gulu-gulu volt, a viselkedését, dobálózott, rugdosott, nem játszott rendesen, örjöngve futkosott csak, pont ahogy a másik kisfiú. Akkor felvettem a kapcsolatot egy pszichológussal, aki azt tanácsolta, hogy vegyük lazábbra, 2-3 hét alatt lecsendesedik, kipróbálja ezt az ismeretlensége miatt vonzó viselkedési formát, majd visszatér önmagához. A lazaságot csak részben tartottuk be, mert szerintem nem lehet a szabályokat 1 hónapra beszüntetni, hagyni, hogy átlépje az egyértelmü határokat, majd 1 hónap múlva újra bevezetni, de pl.nem szóltam rá a beszéde miatt, a futkosás miatt stb. 3 hét alatt valóban átment rajta és minden a régi volt. Aztán másik nénihez kerültünk több okból kifolyólag (lehet ez egy trauma, igy leirom, hátha befolyásolja a mostani problémánkat: nem cserélt pelust pl., sokszor jött haza fájdalmakkal, volt, hogy annyira kicsípte a kakis pelus a popóját, hogy orvoshoz kellett vinni, olyan volt, mintha savval öntötte volna le és remegett a fájdalomtól, több, mint 1 hét kellett, hogy begyógyuljon, ezen kivül nem figyelt kellöképpen a gyerekekre, nem volt akkor az az életvidám kisfiú, nekem is nagyon- nagyon rossz érzés volt otthagyni és mi úgy gondoltuk, hogy nem ezért fizetünk, kaptunk egy nagyon kedves nénit helyette, akkor már az elsö nap után énekelve, nevetve jött haza, én is megkönnyebbültem). Igy a fiúk 2 hónapot ismét külön töltöttek, privátban sem találkoztunk.

Szeptemberben viszont újra egy bölcsis csoportot kezdtek és újra kezdödött a pokol. Most nem megállás nélkül, intenziven utánoz, de minden nap van „rohama“, hol rövidebb, hol hosszabb, amikor utánoz és nem tudjuk mit tegyünk. Kezdetben türelmesen mondogattuk, hogy nem szabad, volt hogy fenyitettük elkeseredésünkben, most próbálunk még több szeretetet adni neki ilyen rohamok alkalmával, de semmi nem segit. Bölcsiben is utánoz, a gondozóknak is szerencsére feltünt, ök is figyelmeztetik. Csak az a baj, hogy pl.nem ül le tizóraizni, mert a másik fiú elfut, nem fest, mert a másik fiú elfut, nem puzzlezik, mert a másik fiú eldobálja csak a darabkáit, igy ö is, nem csinál olyan dolgokat, amiket szeret, mert vagy elfut, vagy kiönt, arrébb rúg, ahogy a másik fiú csinálja. Gyakran otthon is, újra nem beszél, csak most szerencsére nem egész nap. Kezdetben azt hittem azért, mert szeretné felhivni ezzel a figyelmünket, de néha pont olyankor jön ez ki rajta, mikor együtt játszunk, ráadásul nagyon intenziven (néha elég neki, ha mellette ülünk, néha maga vonul el), de pl.volt, hogy egymáshoz bújva olvastunk és akkor kezdte el. Próbáljuk a lazaságot is a pszichológus tanácsára, ha magát rázva, artikulálatlanul hörögve futkos a folyosón, nem szólok rá, tegye, de nemrég az 1-es forgalmas fö út felé szaladt igy el, utolsó pillanatban tudtam csak elkapni és még akkor is csak folytatta ezt a viselkedést- nem vagyok rá büszke, de bepánikoltam és megpofoztam- sirtunk utána mindketten! Vagy nem hagyom, hogy a könyveinket kiszórja a könyvespolcról és tönkre tegye, vagy a hangszereket. Ha olvasva kezd el gyermeknyelven beszélni, nem szólok rá, de ha valamit kérdezek és nem kapok választ, bizony feldühit.

Mikor ezt az utánzást elkezdi, olyan mintha az ördög s zállná meg, meg sem hallja a nevét, nem tudjuk hogy kirángatni belöle, aztán egyszercsak átmegy rajta és minden folytatódik rendesen, beszél, szépen viselkedik. Ö maga is tud csintalanságokat kitalálni, de olyankor hallgat a nevére, ha rászólunk, reagál. Egyszerüen ijesztö az utánzása.
A másik kisfiút egyébként extrém módon utánozzák pl.a házukban lakó óvodás és iskolás gyerekek is.

Voltak rémálmai is,éjszaka hatalmas sikitásra ébredtünk,csukott szemmel sirt,utánozta a másik kisfiú artikulálatlan beszédét,nyöszörgött,rugdosott,nehezen sikerült felébreszteni,akkor csak sirt,nagyon nehéz volt megnyugtatni és visszaaltatni.

A beszédfejlödésnél vártam egy kis megtorpanást, mivel itthon csak magyarul beszélünk, a bölcsiben viszont németeznek, de azt már napi szinten hallotta a néniktöl májustól, mindkettö mondta, hogy már sokat ért, dalokat tanult meg németül, szavakat mondott. Most nem beszél a gondozókkal, azt mondják, az az érzésük, hogy nem érti öket (de itthon ha magyarul szólok hozzá, utánzáskor ugyanúgy nem reagál). Itthon sokszor magától kezdi el elmesélni, hogy a kisfiú elveszi a játékot, amivel ö szeretne játszani, megveri öt, meglöki, …. A gondozók próbálnak odafigyelni, de 8 gyerek mellett nem lehetnek mindig a 2 fiúval, nem tudnak mindent kivédeni és nem is kell. A múlt héten nem volt bölcsiben, néha- néha elkezdte az utánzást, de csak enyhén és rövid idöre, oldottabb volt. a héten lett olyan érzésem, hogy valaminek kell lennie a háttérben. Néztem a blogodat is, a bölcsis bejegyzés alapján szorongásra tippelek, de vajon valóban az? Vagy valami más? Honnét tudjuk meg, hogy mi lehet, mert egyébként szeretettel beszél a gondozókról, emlegeti öket, mondogatja, miket játszottak, szeret a bölcsiben lenni. Lehet, hogy csak a kisfiú? S ha igen, mi a megoldás? Gondoltunk arra, hogy elvinnénk másik bölcsibe a fiunkat, de mindig elmenekülünk a probléma elöl?? Plusz a két gondozót nagyon- nagyon szereti, a közeg is neki való, olyan „mi“ stilusunk, nem szívesen tennénk. Hogy „kell“ helyesen reagálni, mit tegyünk, mondjunk, hogy felfogja, hogy nem kell utánozni. Hogy beszéljünk róla, kell-e erröl otthon beszélni? Mondtam neki, hogy ha ölelésre vágyik, nyugodtan jöjjön hozzám, mondja, vagy mutassa meg, hisz szivesen megölelem bárhol bármikor, nem kell utánozni, nem kell babanyelven beszélni hozzá, akkor bólogat, hogy érti, mondja is, hogy öleljem meg, de legközelebb újra kezdi az utánzást. Már 2 hónapja tart és az idegeink kezdik feladni, szeretnék valami tanácsot kapni, mit hogy tegyünk, mire figyeljünk, mi lehet ez, nyilván az okot tudva reagálni is könnyebb lenne.

Nagyon szépen köszönöm elöre is a tanácsokat, meglátásod, sokat segitettél már nekünk az irásaiddal, tréningekkel, bizom benne, hogy most tudsz valami konkrétat tanácsolni a problémánkra. =)

Kedves Ágnes!
Végső elkeseredésemben fordulok önhöz. A segítségét szeretném kérni. A kisfiam 13hónapos és éjszaka folyton felkel. A jobb napokon 5x-6x a rosszabbakon meg vagy 10x
Állandóan a cicit kéri és én oda is adom neki különben keservesen sír. Viszont utána nem engedi el hanem azzal a szájában szeretne aludni. És ha elveszem újra sír. Én így nem tudok aludni mert kényelmetlen és fájdalmas is. A cumit utálja, próbáltam neki vizet adni cici helyett, és kérte is de utána tovább sírt.
Próbálkoztam homeopátiával (coffea tosta és sedatif pc) de nem egyszerre hanem külön külön. Próbálkoztam vörös teával de az sem használt. A rongyit pedig eldobja. Egyik éjszaka elhatároztam hogy nem adom neki vissza a cicit de 2órán keresztül csak sìrt úgyhogy végül megsajnáltam. Nem tudom mit tehetnék még. Tanácstalan vagyok.
Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel: Nóra

Kedves Ági,

nekem a 7hetes (15.09 tölti be) lányommal kapcsolatban lenne kérdésem. Több is egyszerre
A babàm (4290gramm,54 cm) sürgősségi császárral született majd azonnal elszállítottàk egy gyermekklinikàra ugyh az első napokban nem voltunk együtt. Természetesen tápszert kapott a kórhazba illetve cumit adtak neki. Szerencsére beindult a tejelvàlasztasom ugyh az a par nap tapszerezés nem volt gond nah de a cumi az igen. Ugyanis ha nagyon nyűgös vagy fàj a hasa akkor szüksége van a cumira ill. az én közelségemre.
Elalvàskor is amikor leteszem csak a cumival nyugszik meg és hagyja abba a kapàlózàst. Néha annyira hadonászikbh szopizas után egy órával is visszajön egy része annak amit megevett ugyh ilyenkor ha latom h faradt oda is adom neki a cumit(lehet h nem jol teszem,de nem tudom mit tehetnék) Amint megkapja mintha elvàgtàk volna a gondokat elnyugszik. (a hasfàjàsra ez nem igaz mert ott képes cumival is torkaszakadtàból üvölteni-mostanàban hàla az égnek egyre kevesebbszer van ilyen)
Ilyenkor kicsit csócsàlja majd kis idő utàn kiköpi és alszik (nem mindig de az esetek nagy többségében). Viszont ahogy telik az idő egyre jobban rászokik ezt màr tapasztalom most is és nagyon aggódom h àllandó elem lesz az elalvasokkor és napközben is egyre többször fogja kérni.
Sajnos nem vagyok elég erős és ha sír és én nem tudok segíteni rajta oda is adom neki.
Gondoltam ha velünk alszik majd jobb lesz és nem akar majd cumizni, de így is igényli.
Az lenne a kérdésem h mikortól és hogyan tudnám a legfàjdalommentesebben kiiktatni a cumit ill. tényleg olyan szörnyű dolog ez?(mindenki úgy beszél róla mintha vmi sátáni dolog lenne)
Nem akarom 3-4 éves koràig húzni,jobb szeretném ha màr most el tudnànk hagyni.
A második probléma az alvás. Most velünk alszik de szeretném ha a sajàt àgyàban(külön szobában van) is elaludna és megszeretné, viszont ez most nem nagyon működik. Napközben ha le is teszem félàlomba ahogy Te is javaslod elkezd kapàlózni és felébreszti magàt. Mit csináljak hogy megszeresse és ottaludjon? Vigyük àt az ágyat a mi hàlószobánkba és próbàljam meg ott? Először próbáltuk a babaöblöt de a kapalózásával folyamatosan beverte a kezét a rácsba és szűk volt neki a hely.
Az utolsó kérdésem pedig a napirendhez kapcsolódna méghozzà: az làtszik az àlltalam feljegyzett szoptatàsi időkből h napközben 1,5- 2órànként eszik ennél tovàbb ritkàn bírja. Az éjszaka ugy hogy 9körül elalszik 2szer van fent. Ez normális h ilyen gyaktan akar egymás után azopizni? Napközben az etetések közt nem mindig jàtszik vagy nézeget el van hogy inkább elszundít evés közben. Ilyenkor ébresszem fel büfiztetéssel ill. peluscserével? Ez a sok alvàs h a két etetés között szinte alig van ébren nem túl sok egy 7hetes babànàl (àtlagban napi 10-12 órát alszik)?
Nagyon stresszelek h már az elejèn elrontottam a gyerekem és minden amivel próbálkozok melléfogás.

A választ előre is köszönöm

Kedves Ági!

Két gyermekem van. Egy 3,5 éves kislány és egy 1,5 éves kisfiú. A fiammal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Egy nagyon eleven kíváncsi mindent piszkáló (konnektor tv, sütő stb.) a probléma az lenne hogy nagyon karmol, csíp és harap. Mind játék közben és akkor is ha valamit nem engedek meg neki vagy éppen nem úgy van valami ahogy azt ő szeretné és mérges pl: este be kell menni az udvarról. Ilyenkor rendszerint a cumijátis eldobja. Már próbáltam hogy ilyenkor le ül a bünti székre vagy vissza csípem neki hogy lássa hogy fáj. Ilyenkor mindig mondom neki hogy kérjen bocsánatot (ölelés, puszi). Már előre félek hogy ha más gyerekek között van hogy valamelyiket bántani fogja. Mivel tudnám leszoktarni ezekről a csúnya és fájdalmas szokásairól? Néha már úgy néz ki a karom mintha valami macska támadt volna meg. Válaszodat előre is köszönöm! Szép napot kívánok!

Kedves Ági!

Kisfiam 14 hónapos. Az utóbbi 2-3 hétben sok változás történt. A napjaink nehezen kiszámíthatóak, kétszer alszik még nappal. Néha délelőtt 30 percet alszik csak, viszont délután akkor kb 2 órát, de sokszor előfordul, hogy délelőtt 2 órát alszik, aztán délután is 1,5 (de volt, hogy 2) órát. Eddig átlagosan 2,5 órát aludt nappal 2x 1-1,5 óra. Éjjel 10-10,5 óra. Eddig reggel 7 óra körül kelt, most meg előfordul, hogy 6:20 vagy akár 7:45.
2-3 héttel ezelőtt kezdődött az is, hogy már magától alszik el nappal (az esti alvásnál hónapok óta magától alszik el), bekéretőzik az ágyikójába és 10-25 perc alatt elalszik, addig ott vagyok vele. A délutáni alvásnál, néha felpörög és elkezd bohóckodni az ágyban, ha 30 perc alatt nem alszik el, akkor kiveszem és a vállamon elalszik.
Kérdéseim:
– Ebben a korban ez egészséges, hogy egyik nap kevesebb alvással elvan, más napokon meg átaludná a napot? Eddig majdnem egyformán aludt 2x 1-1,5 órát.
– A reggeli ébredés után 2 óra múlva teszem ágyba, mert már láthatóak a fáradság jelei, 10-25 perc alatt elalszik. Tudna még tovább játszani, de úgy vagyok vele, ha igényli aludjon. Kicsit aggaszt, hogy sok baba ennyi idősen már 4 órákat fent van reggel, nálunk meg 2,5 órát. Ez így rendben van, normális ebben a korban? A délutáni alvás előtt 3,5-4órát, az esti alvás előtt 4-5 órát van ébren jókedvűen. Amúgy az ébrenléti idő 95%-a mozgás, rohangálás. Egyhelyben ülve nem nagyon játszik.
– Este Édesapa van bent vele, míg elalszik, viszont 4 napja, amint bemegy vele Apa a szobába nagyon elkezd sírni, így én megyek be, kicsit a vállamon van, majd betehetem az ágyba és elalszik. Amíg a vállamon van néha mintha ugrálna az ölemben, mintha a pocakját behúzná, minta rángatózna/összerándulna és nem tudom mire vélni. Tegnap este is csinálta, megkérdeztem tőle, hogy mi a baj Kicsim, erre nevetett egyet. Ijesztő meg elsőre azt hittem valami görcs, de lehet, hogy csak hóbort. Kérdeztem a gyermekorvost, szerinte pocakfájás is lehet. Ma reggelre pedig pici halványan véres nyálfoltokat találtam a lepedőn. Orra, füle tiszta. Új fogacska érkezése várható, de még nem tört át. Elvittem orvoshoz, aki megnyugtatott, hogy előfordulhat, hogy valami kis pocak vírust benyelt és amiatt van a „rángatózás” és ez a véres nyálfolt. De a nyálfolt lehet attól is, hogy valami felsértette éjjel a száját (pl rágta a rácsot). Megvizsgálta, minden rendben. Amúgy vidáman játszik, futkos, rendesen eszik-iszik, délutánonként kicsit nyűgösebb a megszokottnál. Nem sikerült még megnyugodnom az orvosi vizsgálat után. Tapasztalatod szerint mi lehet az oka az ilyen „rángatózásnak” (napközben nem csinálja, csak a vállamon altatáskor, esetleg amikor a vállon elpilledés után ágyba teszem 1-2 ilyen rángást csinál)? Milyen okai lehetnek a véres nyálfoltnak? Miért nem alszik el mostanában Apával?

Kedves Agi,

Koszonom a valaszod az elozo kerdesemre.

Kislanyom ma 11 honapos. Par napja napkozben csak ketszer 35-40percet alszik es sirva ebred. Delelott 9:30-10:30 kozott alszik el. Ezutan ha felebred megprobalom visszaaltatni. Kezben mostmar nem megy, jatszani nem akar, sir, almos ezert ujra szopizik ilyenkor. Igy visszaalszik meg egy- masfel orat altalaban. Delutan is megszoptatom ha ebred de akkor mar nem alszik el, vagy nem olyan hosszan.
Probaltam kitolni a fektetest delelott de nem aludt hosszabban akkor sem. Ejjel kb 10 orat alszik, fel 9tol fel 7ig es ebred ejfel-2kozott 1x meg 5korul 1x.
Napkozben a karomban tartom, ringatva eleneklunk egy dalt es a kis rugozo modszerevel elaltatja magat, felalomban kerul a kisagyba – az egesz kb 5- 10percbe telik. Este cicin alszik el.

Miert ebred fel ilyen hamar nappal?

Hogyan tudnam meghosszabbitani az alvast? Meg kene probalni atallni 1 alvasra?
Delutan 4tol van fent kb igy alszik el fel9- 9kozott.
Bajt okozok azzal, hogy mire kivaltottunk szinte minden etkezest nappal ujra szopizik tobb alkalommal is? Nem zavarom ezzel ossze es kesleltetem az elvalasztodast? O alapvetoen nem jelzi hogy ker eroteljesen de ha kinalom elfogadja, vagy ha almos akkor is.
Ejjel ha ebred megszoptatom, igy hamar visszaalszik, 5kor azonban magunk mellett hagyom mert fel 7ig fel le csatlakozik, csak igy alszik onnantol mar. Errol le kell szoktatnom mev most higy kesobb ne legyen gondja vele?
(Nyilvan cel lenne hogy a sajat helyen, ebredes nelkul aludjon reggelig – na de realis elvaras ez? Eddig nem problemaztam ezen, de nyilvan cseperedik es en is eleg faradt vagyok mar. Artani nem szeretnek ezzel neki a jovore vonatkozoan.)
Fogzik valoszinuleg, kap homeos bogyot, eszik szepen, emellett most nappal ujra szopizik is min. 2x kb).

Koszonom!

A tanácsodat szeretném kérni, az oldaladon már mindet elolvastam a témával kapcsolatban de az én problémám nem nem merült fel.

Kisfiam 3,5 hónapos, a kezdeti hasfájást leszámítva egy mintababa volt. Nem cserélte fel az éjszakát a nappallal, evett aludt. Éjszaka egyben aludt 4-5 órákat. Viszont 2 hete ez nem hogy nőtt volna hanem épp ellenkezőleg 3-3,5 óránként felébred enni (150-120ml). Napirendje van. Először gondoltam fejlődési ugrás de a probléma az hogy nappal nem eszik. Alig tudok 4-5 óránként 120 ml tápszert (Beba HA sensitive – az első időkben szorulásos volt) belekönyörögni. Ezek után persze tudom hogy éjjel éhes. Nem is az lenne a gondom hogy éjjel felébred de tudom hogy ha nappal jól enne éjjel nem ébredne ilyen gyakran. Ő a második baba, kislányomnál nem volt ilyen gondunk. A nappali evésekhez tartozik hogy a nap vége felé már alig akarja elfogadni a tápszert és evés után 1-2 órával darabos bukás jön vissza. Nem nagy mennyiség de darabos. Mindez 2 hete kezdődött. Az orvosunk sajnos szabadságon van.

Kérlek adj valami tanácsot, hogyan tudnám a nappali mennyiséget növelni.

Nagyon szépen köszönöm!

Szia Agi!

Masodik kisfiam jovo heten lesz negy honapos. Eddig csak szoptattam. Belgiumban elek es itt hanar vissza kell menni dolgozni. A heten kezdtem a munkat es azt hittem minden rendben lesz mert van egy csomo lefejt tejem. De nem fogadja el a cumisuveget… pedig mar volt h adtam neki korabban es akkor elfogadta. Anyukam vigyaz ra azt hittuk par napig elutasitja de vegul elfogadja… ma pentek van es 5. Napja nem hajlando…. reggel 6 kor elmegyek es delutan 4 ig nem fogadja el. Mindent probaltunk masfajta cumisuvegek, hatfajta pozicio, kintbent ulve allva, enis probaltam, probaltuk felmelegiteni labasba is h az az enzim eltunjon belole amitol lehet nem fogadja el de semmi se hasznal… mitol lehet? El fogja fogadni valaha? Mit tanacsol? Koszonom kedves valaszat! Viola

Tisztelt Hölgyem! Kislányom mostanában töltötte be a 8. hónapot. Egy ideje azonban azt vettük észre, hogy vannak időszakok, amikor a gyermek „feszeng”. Ez úgy néz ki, hogy összekulcsolja a mellkasán a kezeit, a lábait is feszesen tartja, és szorít a kezeivel. Ilyenkor láthatóan erőfeszítésébe kerül ez a helyzet, olyan is előfordul, hogy leizzad ilyenkor. Egyébként nagyon érzékeny kisbaba, szereti az állandó testközelséget. Időre született 3610 g-mal, 51 cm-rel. Most 9250 g, és 73 cm. Kúszni-mászni még nem tud, legfeljebb hátrafelé mozdul el. Egyedül megül, de felülni segítség nélkül még nem tud. Egyébként mosolygós vidám, kiegyensúlyozott baba, rengeteg odafigyelést kap a család minden tagjától. Ölben is szokta csinálni, etetőszékben is, de a játszószőnygen is, stb. Ha valami érdekeset mutatok neki, akkor oldódik ez a „feszengés”. Mitől lehet ez?