Hogyan szoktassam rá az önálló játékra?

Az önálló játék kialakulásáról már korábban írtam, most azonban arról lesz szó mi a teendő, ha a gyermeked már 2-3 éves, de még mindig nem akar önállóan játszani.

Az önálló játékról“Mikor játszik már el egyedül?”- kérdezi a megfáradt szülő, aki az egész napos babázás, kisautózás, gyurmázás és házimunka közti szétaprózódás közepette olykor vágyna 10 percre, amit egy forró kávé és egy jó könyv társaságában tölthet el. Fejében él a vágy, hogy ha csecsemőkorban még talán nem is sikeredik minden nap az a nyugodt 10 perc, de azért 1-2 éves kor között valamikor már talán itt lenne az ideje. És persze közben aggódva figyeli gyermekét, aki igenis igényli a közös játékot, semmi sem köti le 2-3 percnél tovább és amikor azt a 2-3 perces dolgot megunta rendületlenül anyát nyúzza valamiért. Miért van ez?

A legtöbb anyukában ilyenkor felsejlik a hiperaktivitás réme, de ezúton szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy egy átlagos 1-2-3 éves egy felnőtthez képest hiperaktivitásnak tűnik. Egy ilyen korú gyermek természetes igénye a felfedezés, a kutatás, keresés, egyik felfedeznivalótól a másikig rohangálás. Egy átlagos mai család lakása valóságos aranybánya egy ilyen korú kisgyerek számára, a sokféle tárgy, amivel körülvesszük magunkat, a rengeteg játék, amit otthon talál, túlságosan ingergazdag környezet, ez is okozza azt, hogy azt sem tudja a kicsi, hova kapjon.

De vannak más okok is:

Kevés szabad levegőn, mozgással töltött idő: ebben a korban (1-2 éves kor között) praktikus okokból még sokan inkább babakocsival sétáltatják a kisgyereket, holott neki rengeteg szaladgálásra (ha már tud járni) lenne szüksége. Mégpedig szabadon. A séta kézenfogva, amikor a kicsi biztonsági okokból az esetek többségében nem mehet szabadon, nem igazán pótolja ezt. A legjobb, ha kerestek olyan védett helyeket (játszótér, park, kert stb.), ahol kedvére fedezheti fel a természetet, mozoghat, szaladgálhat, mászókázhat stb. Ha a napi séta pl. bevásárlás miatt babakocsival vagy kendővel történik, akkor is álljatok meg egy kicsit menet közben olyan helyen, ahol van lehetőség szabad mozgásra is.

Bátortalanság: néha jószándékból elkövetik az anyukák azt a hibát, hogy állandóan segítenek neki, megmutatják, mit hogyan kell csinálni, nem hagyják, hogy szabadon fedezzék fel a játékokat, hanem megmutatják, hogyan kell rendeltetésszeűen használni. Ettől a kisgyerek bátortalan lesz és amikor maga játszhatna a játékkal, akkor már nincs kedve felfedezni.

Változatosság: manapság rengeteg játék kapható és ezért sok szülő úgy gondolja, a gyerekek játsszanak csak a játékokkal (hiszen azért vannak), a gyerek “dolga” a játék. Pedig a gyerekeknek sokkal inkább arra van szükségük hogy a mindennapokban használt használati tárgyakat a kezükbe foghassák, az általatok végzett tevékenységeket megismerhessék, segíthessenek benne. “Kötelező” játék helyett inkább vond be a főzésbe, mosásba, takarításba, kapjon ő is kis feladatokat, keverhessen, törölhessen, porszívozóhasson, mosogathasson, kertészkedhessen… Minél többféle tevékenységet ismer meg a világból, annál több saját tennivalót tud majd kitalálni magának is.

Túl sok inger: sok családban állandóan megy a tévé, a számítógép, elől van az összes játék – ezzel a kisgyerek túltelítődik, feszült lesz és nem tud egy dologra koncentrálni. Ne feledd: a kevesebb több!
A legjobb taktika eltenni a megunt játékokat és pár hét után újra elővenni: negy lesz az öröm 🙂 De be szokott válni az is, ha más anyukákkal vetésforgóban cserélgetitek egymás között a játékokat.

Minden gyerek más

Vannak olyan gyerekek, akik eleve szeretnek elmélyülni a játékban, akik nem igényelnek társaságot (sőt olyanok is, akik kifejezetten nyugalomra vágynak), és vannak olyanok, akik társaságkedvelőek, aktívak, igénylik a változatosságot. Ez utóbbi csoport mindig is igényelni fogja a közös játékokat, a barátokat, a társaságot, tőle nem szabad elvárni, hogy órákig legózgasson magában, vagy színezzen, viszont kiválóan érzi magát, ha áthívod a barátait és együtt játszhatnak.

Az egész napotok alkudozás, huzavona, nyafogás és hiszti? Vajon miért lehet ez? >>Válaszok itt

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

3 Comments

  • Sziráki Krisztina

    2013. március 24. vasárnap

    Kedves Ági!
    Nálunk is ugyanez a helyzet, mint Ancsáéknál! Ugyan az én kislányom még nem tud járni, most lesz egy éves, de sokat vagyunk levegőn, minden nap legalább 2 órahosszat. Még szakadó hóesésben is sétáltunk! 🙂 Csak ha nagyon szélsőséges az időjárás akkor nem megyünk ki! Viszont idebent Ő sem igazán foglalja el magát. A járóka kiságy felejtős :), ha szabadon “mehet jöhet”(mászhat!!) a lakásban az ideig óráig működik, de ugye ez megint nem önálló program, ehhez is felügyelet kell! Ha unatkozik azzal csak az a baj, hogy hangos visítással sírással jelzi, ami persze azonnal elmúlik, amint vele foglalkozok. Nem kellemes ebéd készítés közben az állandó visítás! Teljesen át tudom érezni a másik anyuka helyzetét! Én is imádom a lányom, de néha valóban nagyon fárasztó.

  • Ancsa

    2013. február 13. szerda

    Tisztelt Doktornő!

    Igazán jól jött ez az írása, ugyanis a lánykámnál pont ezek a problémák állnak fenn. 1 éves múlt. Próbálok minél több időt vele tölteni, hiszen ezért vagyok itthon. De sajnos néha nagyon nehéz vele, mert alig tudok valamit megcsinálni mellette. Ha már nem lát, jön és húzgálja a ruhámat, hogy vegyem fel vagy menjek ki vele. Csak úgy hajlandó maga játszani, ha én legalább ott ülök mellette a padlón. Csak hogy magától nem fő meg a vacsora, nem tűnik el a kosz a padlóról, nem lesz sima a ruha és még sorolhatnám. Mindent nem tudok megcsinálni míg alszik, na meg nekem is jó lenne fél óra egy kávé mellett. A napirendünk a következő: reggeli után játszunk kicsit, aztán elmegyünk sétálni, ez vagy babakocsival vagy biciklivel történik, és a parkban még szaladgálhat egy kicsit. Vagy a séta végén az udvaron. Mire evvel “végzünk”, már dél van, ebéd és alvás. Nappal 1x alszik. Délután is játszunk, de közben főznék is, hogy mire férjem hazajön vidékről este, ne csak hideg étel várja. És itt vannak a gondok. Annyit nem bír ki, míg felteszem a vacsorát, pedig ahogy lehet, már hipergyorsasággal csinálom. Hogyan tudnék ezen javítani? Van eleget levegőn (ahogy az idő engedi), direkt nem sok játék van elővéve, sok inger így nem éri, a tv sem megy egész nap, a számítógép sem, próbálom bevonni a dolgokba, pl. szereti adogatni a csipeszt teregetéskor. Akkor mégis hol itt a gond?Miért nem tud egy kicsit maga is eljátszani, miért kellek hozzá mindig én is? Szeretem, imádom a gyerekem, de így bizony kétszer olyan fárasztó.
    Válaszát köszönöm!
    További szép napot!
    Ancsa

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Sajnos ez ilyen fárasztó dolog ebben a korban. Legyél határozott abban, hogy mik azok a helyzetek, amikor nem tudsz vele foglalkozni, mert mással kell foglalkoznod. Ilyenkor, ha akar ott lehet veled, bekapcsolódhat, kaphat feladatokat, ha viszont nem akar, akkor nem kell szórakoztatni. Kell a gyereknek egy kis unatkozás is ahhoz, hogy megtanulja elfoglalni magát.