Az önálló játékról

Mikor tanul meg a baba önállóan játszani? Milyen korban mennyit kéne játszania egyedül? Miért nem játszik hosszasabban egyedül, miért igényli mindig, hogy szórakoztassák? Mit lehet tenni? Az önálló játék kialakulásáról és a megoldásokról írok most bővebben.

A néhány hetes baba, amikor jóllakott, büfizett, és nem túl fáradt, akkor már képes rövid ideig nézelődni, különösen, ha olyasmit helyezünk a látóterébe, ami kontrasztos színű (fekete-fehér, piros, kék, zöld élénk színeket tartalmaz). Ha jó a közérzete (nem fáj a hasa, nem fázik, nincs melege, kipihent stb.) akkor akár 20-30 percet is elnézelődik így, ezt követően azonban “unatkozni” kezd, amit sírással jelez. Ha a babát kezdettől evés és alvás után, amikor jókedvű, leteszik és hagyják nézelődni, akkor egyre hosszabban tud majd egyedül “ellenni”, vannak azonban olyan csecsemők, akik az első hónapokban állandóan testközelségre vágynak, akik ekkor még nem szeretnek egyedül lenni. Nekik meg kell adni a testközelséget, a babusgatást, a nyugtatást, ám náluk is, amikor elégedettek, kipihentek, jóllakottak, jókedvűek, 1-1 percre le lehet őket tenni, ameddig jólérzik így magukat, nem sírnak.

Nem mindegy hol nézelődik a baba: a kiságy legyen az alvás színtere, a játékidőt máshol töltse a baba, egyrészt azért, mert így nem azt szokja meg a baba, hogy az ágy játékra való, másrészt azért, mert a kiságyban hamarabb elunja magát. A játéktér kezdetben lehet járóka, játszószőnyeg, földre leterített vastag takaró.

A sírás oka az első hetekben az lehet, hogy a baba bizonytalanul érzi magát egyedül, ebben sokat segíthet, ha egy takaróba csomagolod pólyaszerűen, mielőtt leteszed nézelődni.

Az első játékok, amik lekötik a baba figyelmét, többnyire a fölé lógatott játékok, a játékhidak, amikkel 6 hetes kortól már lehet barátkozni, 8-10 hetesen pedig már előfordulhat, hogy ügyetlen mozdulatokkal meg is próbál feléjük nyúlni. Az első játékok közé tartoznak – amik több percre is lefoglalhatják a babát -, a zenélő forgók, felhúzható zenélős játékok, ezeket szívesen nézegeti a baba – ameddig zenélnek.

Onnantól kezdve, hogy a baba nyúlni kezd a játékok után, egyre jobban le lehet kötni a figyelmét.
3-4 hónapos korban már kialakíthatsz játszósarkot neki, ahova az ébrenléti időszakaiban tudod letenni. Itt 5-10 percre foglalja le magát a játékkal, ilyenkor adhatsz neki egy másik játékot, vagy átfordíthatod hasról hátra és megint magára hagyhatod pár percre, amíg ismét nem kezd el unatkozni.

Ha egyedül már nem foglalja el magát, vedd fel és hordozóban vidd magaddal: a házimunka közben is beszélgethetsz vele, énekelhetsz neki, mondókázhatsz, 5-6 hónaposan már a háztartási eszközöket (pl. fakanál, kiskanál, kislábos) is a kezébe adhatod, hogy játsszon vele. Ne várd el, hogy csendben játszik a szobájában, amíg te a házimunkát végzed, helyette már ilyen kis korban is “vond be” őt abba, amit csinálsz, ha így teszel 1-2 éves korban már a korának megfelelő feladatokkal be tud neked “segíteni” a házimunkába.

Váltogasd a nap folyamán a közös játékot és az önálló játékot. Ne az legyen az alapfelállás, hogy ha játékidő van, akkor szórakoztatod, mert “úgysincs el egyedül”. Először mindig egyedül játsszon, utána következzen a közös játék, majd megint az egyedüli játék. Mielőtt elmész, mindig mondd el, hova mész, mit fogsz csinálni, mit csináljon ő addig és mikor jössz vissza. Ha kimész és sír, először hanggal nyugtasd, utána vedd csak fel.

A közös játék nagyon fontos az önálló játék megtanulásában. Ne akard “tanítani” rá, hogyan kell használni a játékokat, hogyan kell játszani, hagyd, hogy ő maga fedezze fel őket, de mutass neki sokféle tárgyat, anyagot már kis kortól kezdve, ne csak a műanyagot ismerje: felügyelet mellett a hétköznapi használati tárgyak, a papír, a fadarab, a kendő mind-mind érdekes játék lehet. Minél változatosabb környezetet teremtesz neki, amikor együtt játszotok, annál nagyobb kedve lesz magában is játszani a játékaival, amikor
magára hagyod.

Lehetnek olyan időszakok, amikor átmenetileg csak anyával van el a baba, ha kimész a szobából, sír, ha már mászik, akkor megy utánad. Ezt a jelenséget a szeparációs szorongás okozza és átmeneti dologról van szó. Ilyenkor vidd magaddal a babát, beszélgess vele, amíg a dolgodat végzed. Ha nem veszed fel azonnal, nem próbálod egész nap szórakoztatni, hanem megpróbálsz az “egész nap ölben van a baba, de úszik minden” és a “hagyom ordítani, de csillog-villog a lakás” közötti arany középúton járni, akkor könnyebb lesz átvészelni ezeket a nehezebb heteket.

Az önálló játék gyakran elvárásként jelentkezik a szülők részéről, úgy gondolják, a “gyerek dolga az, hogy játsszon” és elvárják, hogy értsen ehhez, lekösse a játék, miközben a szülők a saját dolgaikat végzik. A közös játékot pedig kötelességnek érzik a szülők, amire majd akkor lesz lehetőség, ha a házimunka készen van. Pontosan ez a merev szemlélet az, ami miatt a kisgyermek is feszült lesz, úgy érzi, “le van rázva”. Számára a világon minden játék, és a játék nem lehet kötelezettség. Ha rugalmasan kezeled az önálló játékot, ha a munkába is játékosan bevonod a kicsit, és a közös játék nem kényszerű kötelezettség, hanem örömforrás, akkor ő is, te is jobban fogjátok érezni magatokat.

Mit játszhatsz a babával? Melyik korban mire képes, mit játsszon egyedül és mit külön? Itt erre is megkapod a választ >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

8 Comments

  • Tündi

    2013. szeptember 27. péntek

    KEdves Ági!
    Két komolyabb kérdéssel fordulok hozzád!
    Az egyik a játékkal kapcsolatos. 10 hónapos,kb 2 hónapja játszik úgy igazán a játékaival. De csakis egyedül. Leül a szőnyegre és pakolja a játékait. Szinte fel sem néz 15-20 percig,majd elunja. Viszont ha odaülök hozzá,hogy játszunk együtt,énekelek neki,viccelődök, akkor elmegy onnan, nem játszik tovább.Így inkább hagyom játszani,csak rossz érzés nézni,hogy egyedül van,mintha nem törődnék vele. Ez normális? Vagy hogyan csatlakozhatnék én is a játékhoz?
    A másik gondom,hogy nem hallgat rám egyáltalán.Tudja már a nem szó jelentését,de nem érdekli. Próbáltam finoman rászólni,próbáltam erőteljesen, volt,hogy picit a kezére ütöttem(de azzal nem is törődik), ő dobálja az ágyról a telefont,távirányítót,mindent amit nem szabad. Majd lelép, átmászik a másik szobába,hiába kérem,hogy ne menjen,jöjjön vissza. Hogy érhetném el,hogy hallgasson rám? Köszönöm előre is a segítséget!

    • Vida Agi

      2013. december 09. hétfő

      Ez teljesen normális, ha szeret egyedül játszani és ilyen hosszasan elvan vele, az nagyon jó. Majd később magától fogja igényelni a közös játékot is.

      Nem az a gond, hogy nem hallgat rád, hanem az, hogy a felfedezés öröme, az ösztön most fontosabb a számára, mint a tiltás. A rászólás ilyen kis korban semmit nem ér. Menj oda, szólj rá és vidd el onnan! Csak a tett az, amiből ért a baba ilyen kis korban.

  • Anita

    2013. augusztus 07. szerda

    Kedves Ági!

    6 hónapos gyermekemnek szép alsó fogacskái vannak, előre-hátra úgy mászik, hogy alig lehet utolérni, a kúszás kimaradt nála. Ahogy elindult előre, utána elkezdett felkapaszkodni ránk, és térdepelni, rá 4-5 napra már felállni. Ez hat hónaposan és egy hetesen már sikerül. Bárhová viszem a lakásban, minden életveszély, mert minden érdekli, és nagyon nehezen fogadja el, hogy miért nem lehet az ágyról átmászni a 20 centivel odébb lévő éjjeliszekrényre.
    Első kérdésem az lenne,hogyan fogadtassam el vele, hogy valamit nem lehet, mert tényleg nem húzhatja magára pl. az állólámpát?
    A nappaliban pedig a földön két takarónyi játékteret alakítottunk ki, körbe párnázva, de ezeken is átmászik, és mindenre (így a kanapéra) is kapaszkodik fel. A játéktéren kívül pedig járólap van. Volt már, hogy nem voltam olyan gyors, mire eldőlt, és beütötte a kis buksiját. Ráadásul van két nagyon éles lépcsőfok is, hiába takarjuk le, lassan semmi nem lesz akadály.

    Hogy tudnám biztonságossá tenni a játékteret? A kiságyat már teljesen le kell engedni? Rendszeresen lebontja a köbe rakott ágyrácsvédőt. Kell az még?

    Ráadásul nyilvánvalóan a járólapon járunk, amit előszeretettel nyalogat. Mivel kertes házunk van, ezért szinte minden megtalálható a padlón, ami a kertben is.

    Naponta egyszer felmosom fertőtlenítővel, de nem tudom, hogy az elég-e?

    Még egy probléma. Hozzászokott, hogy az étkezések a hálószoba ágyon zajlanak (éjjel csak nagyon ritkán ébred)és onnan kerül át a kiságyba, amin nem is illetődik meg. Viszont sajnos kialakult egy rossz szokás, és ez, amióta ilyen kis érdeklődő, azóta rosszabbodott. Amikor már nagyon hümmög, akkor tudjuk, hogy eljött a fürdés ideje, és ő tudja, hogy utána cicit kap, amire mohón ráveti magát, de ez mindössze 4-5 percig tart, aztán megpróbál lemászni, a távirányítóért masíroz, vagy bármiért, utána kisebb küzdelem árán ismét cicire rakom, de addig forgolódik, hogy van, hogy már hason próbál négykézláb enni. Ekkor elalszik kb. 30-40 percre, és végül az utolsó szopira félig alvásban kerül sor 3-4 percben. Ez összesen kb. másfél óra.

    Ez így normális, ha így szokta meg?

    Nálunk ugye ez azt jelenti, hogy én a sötét hálószobában vagyok (mert különben a tv-t nézné, amit imádna) a gyerekkel este 8-tól fél 10-ig, és utána annyira elfáradok, hogy örülök, ha bedőlök az ágyba.

    Végül a játék. Nálunk egyelőre a minden rázása és megrágása a játék, ha egyedül van. De hamar ráun, és ilyenkor kellek én. Szoktunk mondókázni, dalolni, grimaszolni, tükörben nézelődni, és már ha egy kislabdát elrejtek két kis öblös játék alatt, kiválasztja, hogy hol van. Viszem ölben a kertbe, megnézegetünk mindent, elmondok mindent, hagyok időt. Kell ennél több? Néha úgy érzem, hogy így sem foglalkozunk vele eleget, mert úgy tűnik, mintha még ez is kevés lenne.

    Előre is köszönöm a választ.

    Anita

    • Vida Agi

      2013. augusztus 26. hétfő

      Ami nagyon veszélyes rá nézve, azokat tedd el számára nem elérhető helyre. Amit nem lehet eltenni, azt barikádozd el. Amelyik egyik kategóriába sem esik, annak a közelébe ne engedd.
      A kosz miatt nem kell aggódni, erősíti az immunrendszert 🙂

      Az esti altatás azért húzódik ilyen hosszúra, mert nem elég álmos még, amikor elkezded. Inkább legyen még ébren plusz fél-egy órát, amíg el nem álmosodik és játsszon és csak utána kezdd el altatni, így nem lesz ekkora huzavona az egészből.

      Azért vesz mindent a szájába, mert fogzik és mert így ismerkedik a tárgyakkal. Neked ez csak rágás, neki a világ felfedezése. Kinövi majd. Nem kell szórakoztatni, beszélgess vele, játsszatok néha együtt, ez bőven elég, nem kell egész nap szórakoztatni.

  • Vera

    2013. július 02. kedd

    Kedves Ági!

    5 hetes kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Most kezdett többet ébren lenni két etetés között, azonban bizonytalan vagyok, jól teszem e amit teszek. A védőnő tanácsa szerint színes anyagdarabokat kötöttem az ágy rácsaira, hogy nézegethesse. Evés után 10 perc büfi, majd ha nem kell pelenkát cserélni, leteszem az ágyába. Itt ugyan elvan magában kb. 20 percet, de az túlzás, hogy játszik. Közben panaszosan kiabál, csuklik,a nagy mocorgástól bukik is, nyöszörög és persze mindeközben nyújtogatja a kezét a rongyok után. Fél tőlük? Vagy csak akkor kellene odatennem, ha játék van, különben ne legyen ott semmi? Ha már sírás közeli a hangja, bemegyek hozzá, kiteszem a pelenkázóra és együtt játszunk. Ennek is kb. 15-20 perc után sírás a vége, ilyenkor leteszem az ágyba,a hasán általában megnyugszik, de gyakran csak cumival, majd elalszik. Más bejegyzésed alapján követem ezt a rendet, kérdésem, hogy már 5 hetesen ki kellene tennem az ágyán kívül játszani? Miért lehet az, hogy egyedül mintha nem élvezné, csak az első pár percben, különben inkább panaszos a hangja, nem derűs az arca?
    Olvastam, hogy a kora esti órákban már akár vissza se alszik két etetés között. Ez őrá is igaz, ilyenkor azonban a játék se segít. 6 óra körül eszik, majd egy kis mókázás után az apukájával, megy fürdeni. Utána ugyanazt tesszük amit napközben, a kiságyában kezd, ha ott nem alszik el és sírni kezd, kivesszük játszani.9 óra körül amikor már éhes, jön az utolsó napi evése, majd lefekvés. Ez vált be, mivel most 9 körül megy le a nap és ő innentől “éjszakai műszakban dolgozik”, csak kb. 4 óránként ébred fel. Viszont ha közvetlenül 9 előtt fürdetjük, garantált ordítás van ami után nagyon nehéz lenyugtatni, az evés se feltétlenül “használ”. A közös játéknál próbáljuk lekötni mindenfélével, de a végére csak sír és sír, de elaludni se tud, ha el is szundít, 5-10 perc múlva már hallani a sírást, nyöszörgést. Eddig este kihoztuk magunkhoz játszani, lehet, hogy ez sok volt még neki? Ilyenkor 2-3 ember is volt körülötte.
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Nem fél tőlük, szerintem nem az anyagdarabokkal van baja, csak még nagyon kicsi és ilyenkor ő emészt. A játéktól még messze van, hiszen nem nyúl a tárgyak után, de ha nem fáj a pocakja, nem álmos, nem éhes, akkor elnézegeti a színes dolgokat és ez ösztönzi majd később arra, hogy utánuk is nyúljon. Valószínűleg a sok sírás és a nehéz nappali elalvás oka is a hasfájás, ami ebben a korban gyakori. Ilyenkor vedd ki a kiságyból, nyugtasd meg, ha elhúzódik, kösd magadra kendőben, ez is segít, hogy megnyugodjon. És nyugodtan alakíts ki kis játszós sarkon az ágyán kívül, jobb, ha azt szokja meg, hogy a kiságyban csak alvás van.

  • Gabi

    2012. július 27. péntek

    Szia Ági!
    A kisfiunk 2,5 éves, állandóan azzal nyúz bennünket, hogy tologassuk vele az autókat az autósszőnyegen. ami először még mókás is volt, de most már pár hónap után meglehetősen unalmas. van, hogy egyedül kezd játszani, akkor nem is merünk hozzászólni, örülünk, hogy végre játszik egy kicsit egyedül. amúgy minden játékban igényli a társaságot. ha csak annyit mondunk, hogy kezdje el, és ha dolgunkat befejeztük, játszunk vele, már hisztirohamot kap. hogyan lehetne rávenni egy kis autózásra egyedül?
    Köszönöm előre is a tanácsod!