Miért nem játszik a baba önállóan? Miért nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni? – teszi fel nekem a kérdést tanácsadáson sok anyuka. Én pedig mindig visszakérdezek: honnan gondolják, hogy a babájuk képes már önállóan játszani? A valóság ugyanis az, hogy az önálló játék nem alaptartozéka a csecsemőknek: tanulniuk kell. De hogyan?
Persze nagyon praktikus lenne. Milyen kisimult is lenne a nap, ha a reggeli etetés, pelenkázás, öltözés után a kicsi békésen eljátszogatna egyedül, amíg anya elkészíti az ebédet, kimossa a kádat, felporszívózza a nappalit, majd következhet a közös játék és az ebéd! Bosszantó, hogy ez az ideális állapot valahogy sosem tud megvalósulni.
A valóság ugyanis az, hogy a babák többsége legfeljebb 5-10 percig „van el” egyedül, aztán unatkozni kezd, és akkor anya rohan, szórakoztat, majd rohan ismét a lábos mellé, majd megint a babához. Muszáj ennek így lennie?
Min múlik, hogy játszik-e önállóan?
1) A baba személyiségén
Az önálló játékra való képesség a baba egyéniségén is múlik. A nyugodtabb babák csendben elnézelődnek már néhány hetesen is, és nem igényelnek különösebb szórakoztatást, azonban nem várhatjuk el, hogy az újszülött, a néhány hetes baba magában eljátsszon hosszú percekig, erre még nem képes. Ráadásul annyi minden van, ami kora csecsemőkorban bántja: hasfájás, szelek, éhség…
Néha érhető okkal hív bennünket, néha pedig magunk sem értjük miért, de az biztos, hogy ezeknek a látszólagosan értelmetlen hívásoknak sem csupán a szülők puszta ugráltatása a célja. Talán csak bizonytalanul érzi magát, talán csak testközelségre vágyik, de ezt az igényt is komolyan kell venni.
Vannak olyan kisangyal-típusú babák, akik már 3-4 hetesen „elvannak” magukban 10-20 percig is akár, azonban náluk is azt tapasztalhatjuk, hogy idővel az unalom jeleit mutatják. Amikor már nyúlni kezd a baba a tárgyak felé, hosszasabban elfoglalhatja magát, ez a „hosszasabb”, azonban nem 30 perceket jelent.
Egy csecsemő legfeljebb 5-10 percig képes ugyanarra figyelni, aztán elkalandozik a figyelme. A mozgékonyabb, nagyon ingerkereső babáknál az is normális, ha csak 2-3 percig foglalkoznak egy-egy játékkal, a mozgásfejlődés időszakában, amikor a kicsi kúszni, mászni, felállni, járni tanul, akkor az is előfordulhat, hogy szinte nem is játszik, csak rohan egyik tárgytól a másikig.
2) A baba biztonságérzetén
A kicsi akkor tud játszani, ha kiegyensúlyozott és biztonságban érzi magát. Az egészen kicsik néha csak egy kis szeretgetésre vágynak, testközelségre és még nem igazán szeretnék felfedezni a világot, fél éves kor után folyamatosan nyílik a baba a világ felfedezésére, azonban a szeparációs szorongás időszakában néha inkább mellette szeretne maradni és fél, ha egyedül kell lennie, ami teljesen normális reakcióna részéről.
3) A közös játék mikéntje
Bármilyen meglepő a közös játék segíthet, hogy a baba szívesebben játsszon egyedül. Ha a közös játék fő célja a baba szórakoztatása, akkor ahhoz szokik hozzá, hogy valami mindig leköti a figyelmét és maga nem lesz képes erre. Ha a közös játék során csak lehetőséget adsz neki arra, hogy kipróbáljon új játékokat, hagyod, hogy maga kísérletezzen és csak akkor avatkozol be, amikor valamivel nem boldogulsz. Fontos, hogy változatos játékokat kapjon a kezébe, de egyszerre ne túl sokat.
De akkor hogyan oldjuk meg a házimunkát?
El kell fogadnod, hogy nem csak a végletek vannak, nem csak olyan verzió létezik, hogy a baba egyedül játszik, amíg te házimunkázol, aztán majd játszotok közösen is. Számára a közelség kezdetben sokkal fontosabb, mint a játék és szívesen elnézegeti, ahogy a rántást kevergeted.
Tedd nyugodtan pihenőszékbe, hordozóba és vidd magaddal, amikor a dolgodat nézed, így kevesebbet fog unatkozni.
Persze lesznek olyan időszakok is, amikor kiemelkedően anyás, amikor egy percre sem lehet magára hagyni, mert azonnal sírni kezd.
Az első ilyen időszak nagyjából 5-7 hónapos korra tehető, amikor láthatóan feszengeni kezd, ha kimész a szobából. Ez nem rossz szokás, szimplán csak arról van szó, hogy eddig nem tudta, hogy ha kimész a konyhából, akkor nem vagy vele. Most viszont kezdi megérteni ezt, azzal azonban még nincs tisztában, hogy attól, hogy kimentél, még megvagy, azt hiszi, ilyenkor teljesen elveszít téged. Hát persze, hogy sír!
Segíthet neki ilyenkor, ha ahova csak lehet, magaddal viszed, nem hagyod sírni, illetve, ha olyan helyre kell menned, ahova őt nem viheted magaddal, akkor a másik helyiségből hanggal nyugtasd őt, így idővel felismeri, hogy amikor anya nincs vele, attól még megvan, hiszen a hangja hallatszik. A szeparációs szorongás időszakában minden ügyességed ellenére is előfordulhat, hogy inkább melletted szeretne lenni, mint magában, de ez csak átmeneti. Ha túllépett ezen a korszakon ügyesen játszik majd egyedül is.
Hogyan szoktassam önálló játékra?
Fokozatosan. Az a baba fog önállóan játszani, akinek:
– van ideje elmélyülni egy-egy játékban,
– jó kedve van, kiegyensúlyozott, biztonságban érzi magát (betegen, éhesen, fáradtan nem lesz kedve hosszasan játszani),
– nincs elhalmozva játékokkal (ne szórd körül rengeteg játékkal, azzal, hogy hátha talál köztük valamit, inkább tegyél oda 3-4 játékot, amit felfedezhet, és amikor megunta őket, cseréld le valami másra),
– van alkalma felfedezni a játékokat (ne akard neki megmutatni, hogyan kell használni a játékot, hagyd, hogy maga jöjjön rá és csak akkor segíts, ha valami nem megy neki, ha „kéri”, hogy segíts),
– van módja önállónak lenni (ne akarj játszani helyette, ne szórakoztasd, hanem hagyd, hogy maga keresse meg, mi érdekli, mit akar megfogni, kipróbálni),
– van tere játszani (soha ne a kiságyban játsszon a baba, a kiságy alvásra való – ezzel az alvásproblémák egy részét is megelőzheted – legyenek a lakásban játszósarkok, ahol a kicsi számára biztonságosan használható terület van, ahol szabadon mozoghat, játszhat),
– változatos a környezete (nem csak játékszerekkel lehet játszani, az egyszerűbb háztartási eszközök is érdekes játékok lehetnek).
Emellett fontos, hogy az unatkozó babát ne vedd fel azonnal, ne kezd el szórakoztatni csak azért, hogy csendben legyen! Ha unatkozik, ülj le mellé, vegyél elő új játékokat, új tárgyakat, amikkel játszhat!
Próbáld úgy tervezni a napot, hogy jusson benne idő az önálló játéknak, a házimunkának és a közös játéknak egyaránt. A legjobb, ha miután aludt és evett a baba, tehát kipihent és jóllakott, akkor teszed le játszani, ilyenkor a legnagyobb az esélye, hogy hosszabban is elfoglalja magát. Ha unatkozni kezd, menj be hozzá, adj neki más játékokat, esetleg vidd át másik helyiségbe játszani, ha ezt is megunta, ülj le mellé és játsszatok egy darabig közösen, majd következzen megint az önálló játék!
Nehezebb napokon, amikor ő nyűgös, neked pedig sok házimunkád van, hordozókendőben kösd magadra vagy hordozóban vidd magaddal, amikor pedig már mászik, feláll, elkezdheted bevonni is a házimunkába, hiszen az olyan feladatok, mint a porszívózás, törölgetés, mosógép bepakolás-kipakolás, teregetés stb. nagyon izgalmas játékot jelentenek a baba számára is 🙂
De a legfontosabb: a kicsi számára a játék örömforrás. Ha ezt érezteted vele, ha ez látja tőled, akkor szeret majd játszani és szívesen fedezi fel játékosan a világot!
32 Comments
Kriszti
2014. november 10. hétfőKedves Ági,
A kérdésem nem ide kapcsolódik, de az aktuális témához nem tudtam hozzászólni.
A kisfiam 11 és fél hónapos. Nagyon figyelmes, és aktív (állandóan mozgásban van). 6 hónaposan kúszott, kicsit már mászott, 8 hónaposan felült, bútorokhoz kapaszkodva felállt és sétált, 11 hónapos kora óta pedig felmászik az etetőszékére, beleül, feláll benne, amit azóta is naponta élvezettel gyakorol. Azonban magától („kapaszkodó” nélkül) nem áll fel és nem meri elengedni a „támasztékát” (bútor, fal), csak esetleg véletlenül, amikor pl. eszébe jut tapsolni 🙂 Ilyenkor ügyesen áll magától, majd eszébe jut, hogy nem kapaszkodik és gyorsan elkapja újból a kanapét.
Az lenne a kérdésem, hogy tudom esetleg ösztönözni, vagy segíteni, hogy bátrabb legyen ezen a téren? Vagy még nyugodtan várhatok, és majd elengedi? Köszi
Zsuzsi
2014. szeptember 16. keddKedves Ági!
A kisfiam 2 éves, és hamarosan érkezik a kistesója. Mivel nincs segítségem, úgy döntöttünk, kisfiamat családi napközibe kezdjük szoktatni, mire megszületik a kisöccse. Kapott új saját szobát is, kezdettől tudja, hogy tesója lesz. Eleven, nagyon okos és ügyes kisfiú, csak a gyerekektől húzódik vissza. Viszont a játékok, és a külvilág nagyon érdekli, ezért gondoltuk, kipróbáljuk, milyen lenne neki társaságban. Direkt egy kis közösséget kerestünk neki, hogy könnyebb legyen neki a gyerekek közt. Első nap együtt voltunk a napköziben, másfél órát. Megnézegetett, kipróbált sok játékot, legnagyobb baja az volt, hogy folyton szétjött egy kamion. A gyerekektől odébb ment. Végül üvöltve jöttünk el, mert teljesen belelovalta magát abba, hogy mindig szétesett a kiskocsi. Nem volt azzal baja láthatóan, hogy új volt a hely. Második nap 1 órára hagytam ott, elmondtam neki, hogy most elmegyek, ki lesz az ő „segítője” (Melinda), és ebéd előtt jövök érte. Erre azt mondta, hogy „nem!”, de már ment is oda egy fehér autóhoz a homokozóba. Mikor jöttem érte, mondták, hogy semmi gond nem volt. Következő nap már ott tízóraizott, csak egy-két olyan dolog miatt sírt, hogy pl. le kellett tenni a kezéből a kisautót, amíg eszik, vagy hogy épp az udvarra kellett kimenni játszani a többiekkel, ő meg bent akart volna maradni. Én nem is hiányoztam neki. Következő nap már ebédelt is a napköziben, és most jönne az ottalvás megpróbálása. Már mondtam neki többször, hogy lesz ott kis ágya, bevisszük a kis párnáját és a cumikáját, és a többi kisgyerekkel együtt megpróbál ott aludni, amikor felébred, akkor pedig ott leszek érte. Többször is kérdezem tőle, szeretne-e menni, jó volt-e ott lenni, és mindig igent felel. A gondozója szerint jól érzi magát, szépen csinál mindent nagyjából, amit itthon megtanult tőlem. Egyelőre úgy látom, nincs problémája azzal, hogy anya nincs ott vele, inkább az a baja, ha nem úgy van valami, ahogy ő szeretné. Reggel elköszönésnél már megy is be a szobába játszani, amikor megyek érte, akkor meg szépen jön velem haza. Az utcán mindenkinek elújságolta, hogy csigabiga lett a jele. Kicsit megijedtem ettől, hogy ennyire nincs semmi negatív jel, és hogy ennyire nem is hiányzom neki. Ismerve őt, arra számítottam, hogy félni fog, legalábbis a többi gyerkőctől. Ez normális? Szerinted ez jó jel, hogy anya nem hiányzik neki? Vagy ez annak a jele, hogy biztonságban érzi magát?
Vida Ágnes
2014. október 14. keddNincs miért aggódnod, teljesen normális a viselkedése. A hiszti is a korának megfelelő viselkedés, ki fogja nőni idővel. Annak meg örülj, hogy ilyen hamar beszokott 🙂
Zsuzsi
2014. szeptember 15. hétfőKedves Ági!
Kisfiam most 3 és fél hónapos, napirendje beállt, este fürdetés (7 és fél 8 között) után szopizik, játszik, szopizik és 9 és fél 10 között elalszik (ha szopás közben nem alszik el és letesszük, akkor elaltatja magát a kiságyában). Az éjszakákat kb. 6 hetes korától átalussza. Nappal is kiegyensúlyozott, jó baba, egyedül is szépen eljátszik.
November elején (amikor 5 hónapos lesz) egy este koncertre szeretnék menni, ami 8 órakor kezdődik, tehát az esti „rendszerből” kimaradnék aznap. Tudom hogy még két hónap van az eseményig és sokat fog fejlődni a baba, de szeretnék már most felkészülni arra, hogy hogyan tudjuk megoldani azt az estét, a lehető legkevesebb fennakadással. 6 hetes korában próbáltuk lefejt tejjel etetni cumisüvegből (nyilvános helyen, mert a szoptatást nem tudtam megoldani), de akkor nem fogadta el, ragaszkodott a cicihez. Mit javasolsz, hogyan szervezzük majd meg azt az estét? Mikortól és hogyan lenne érdemes változtatni? Előre is köszönöm a választ. Zsuzsi
Vida Ágnes
2014. szeptember 16. kedd2-3 héttel az esemény előtt kezdd el kínálgatni kiskanálból lefejt anyatejjel vagy csőrös pohárból, hogy megszokja (a kiskanál általában jobban szokott menni), ennyi idő elég ahhoz, hogy annyira megbarátkozzon a helyzettel, hogy 1 alkalmat ki tudjatok váltani.
Zsuzsi
2014. szeptember 16. keddköszi szépen 🙂
Nóra
2014. szeptember 11. csütörtökKedves Ági!
Először gratulálok Neked, nagyon sokat tanultam/tanulok Tőled. Másodszor pedig elnézést kérek, de csak ide tudtam írni, nem ehhez a témához kapcsolódik a kérdésem, hanem az éjszakai etetéshez.
9 hetes a lányom, aki az éjszakákat négy hetes kora óta úgy alussza át, hogy egyszer felkel. Igény szerint szoptatom, így minden napunk másként alakul. Valahogy így néz ki az esti napirendünk: 19-21 óra között fürdetünk, szopizás, játék apával/anyával félhomályban, legkésőbb 22 h körül ágyban van.
Ha 19 órakor vacsizik, másfél óra múlva alszik, akkor 3-4 körül kel, de csak az egyik mellből kér, utána bealszik és négy-öt óra múlva kezdődik neki a nap.
Ha csak 21-kor van ugyanez, akkor később, 4-5 körül kér enni, de akkor is csak egy mellből.
Kérdésem az lenne (mivel elég sokan megijesztettek, hogy rossz neki ez, nem fogja átaludni az éjszakát, megszokásból ébred), hogy inkább csak vizet adjak neki és altassam vissza? Egyszer próbáltam így csinálni (nem anyai ösztönből vezérelve), meglepődött és elkezdett nagyon sírni, így megetettem (kb. 60-70 gramm). Az előnyére van, ha ilyenkor felveszem, szopizik, megnyugszik és utána mindenki alszik tovább?
Válaszod előre is köszönöm!
Nóra
Vida Ágnes
2014. szeptember 16. keddMég kicsi, normális, ha éjjel 1-2 alkalommal felkel és éhes. Még kicsi a gyomra, gyors az emésztése, 3-4 óránként megéhezik éjjel is, nappal is. Ez nem rossz szokás, valóban éhes ilyenkor. Nyugodtan etesd meg ilyenkor. Ha már nem lesz éhes, nem fog felébredni éjjel enni.
Kinga
2014. augusztus 19. keddKedves Ágnes!
Elnézést, hogy ide írok, de sajnos a többi topicba nem tudok… Nappali altatással kapcsolatban írok. Kisfiam 5 és fél hónapos és állandóan sírva alszik el. Az estékkel nincs probléma szépen elaltatja magát. Beszélget, mormog egy kicsit és befordul oldalra és alszik. De nappal az teljesen más. Nem tudna eléggé ellazulni alváshoz? Baba zene szól este meg nappal is az alvásokhoz. 2 órát fenn van, van hogy többet is, van hogy kevesebbet. Figyelem az álmosság jeleit stb. Mit lehetne tenni, hogy ne sírva aludjon el? És még egy kérdés, nagyon keveset szokott aludni nappal, felsír nem tud visszaaludni egyedül. ilyenkor kiveszem és beteszem a vászonhintába, sokszor összejön ez a visszaaltatás és ilyenkor mosolyogva ébred, amúgy sír… 🙁 Ezzel, nem csinálok semmi rosszat neki? Már elnézést a kérdésért, de már nem tudom mi a jó és mi nem… Ja, és még annyi tápszeres baba, ezért is fontos, hogy jót aludjon 2 etetés között, mert ha hamarabb kap tápit visszajön elég sok. Köszönöm válaszát. Üdvözlettel:
Kinga
2014. július 23. szerdaKedves Ági! Segítségedet szeretném kérni. Kisfiam 4,5 hónapos. Tápszeres baba. (Sajnos csak 4 hétig tudtam szoptatni) 3050 g született 47 cm volt, most 6,8 kg és 64 cm. Az éjszakai altatással eddig nem volt probléma viszont a nappali kín keserves… Vannak olyan napok mikor leteszem és szépen egy kis cirógatás, simogatás után elalszik és van olyan, hogy 1 órát üvőlt és ordít. Pedig eltelik 2 – 2,5 óra.( egy szőnyegen alszik a földön) csak este alszik a kiságyban. Figyelem, hogy mikor álmos, és az időt is. Az ilyen napokon csak a vászon hintában alszik de ott rögtön, beteszem és alszik szépen.Egy napunk úgy néz ki, hogy reggel felkel pelenka csere, átöltözés, kajcsi, büfi, játék, itt lent van a szőnyegen sok játékkal együtt. Még megkérdezném, hogy legyen körülötte sok jéáték vagy csak pár darab? 10 percet már elvan egyedül, de többet nem igazán. Utána ha nyűgős hasira megy, de most már forog is. Ugyhogy, ha szeretne átfordul. Aztán kicsit szeretgetés van majd ha látom álmos, hinta ott ellazul és még mielőtt elaludna kiveszem és leteszem aludni. Valamit rosszul csinálok? Ezután ha nem sikerül elaludni akkor jön megint a hinta… Itt többet is alszik a földön max 45 percet a hintába másfél órát. Utána kajcsi. büfi, játék. Vagy már elindulna a fogzás? Nagyon nyáladzik és midnent a szájába venne. Az ökle állandóan ott van. 🙂 Elnézést, hogy ennyire részletesen írtam. Csak gondoltam így biztos. 🙂 Köszönöm előre a választ.
Vida Ágnes
2014. július 25. péntekCsak néhány játék legyen egyszerre körülötte, ha megunta őket, tegyél oda másikat.
Alvás: Valószínűleg ő nehezebben lazul el elalvás előtt, ezért sír néha ilyen nagyon. Altasd el nyugodtan a hintában, ha ott jobb neki, sok baba szereti, mert megnyugtatja őket, nem kell mindenáron a kiságyban altatást erőltetni, ha azt meg ki nem állhatja.
Kinga
2014. július 26. szombatKöszönöm szépen! 🙂
Évi
2014. augusztus 18. hétfőH
Kriszti
2014. július 15. keddKedves Ági,
Alvás témában a kapcsolódó oldaladon sajnos nem tudtam hozzászólni, ezért itt tenném fel a kérdésemet. A kisfiam 7,5 hónapos, fél éves kora óta minden reggel 5-fél6 körül ébred (ez azt is jelenti, hogy reggel fél8-kor pedig már elaludna), ami ahhoz képest korai, hogy előtte 7 körül kelt. A cikkedben írtak alapján próbáltam, hogy az eddigi este 8 helyett később fektetem le, de nem lehet, mert borzasztóan fáradt, és csak sír, nagyon álmos már addigra.
Napközben 2-2,5 órát tud ébren lenni, utána 1-1,5 órát alszik (reggel, délben, és délután). Napi 5-ször eszik, utoljára fürdés után 7-fél8 körül, de ekkor is már nyűgös, dörzsöli a szemét.
Válaszodat előre is köszönöm.
Vida Ágnes
2014. július 16. szerdaAmikor hajnalban felébred, tedd magad mellé és fekve szoptasd, így könnyebben visszaalszik majd felkelés után.
Kata
2014. július 07. hétfőKedves Ági. Kisbabám 5 hónapos, enyhe oxigénhiánnyal született, bár semmi nem látszik rajta, jól fejlődő baba. De enyhén hipoton is, ezért szeretném megkérdezni tőled, hogy szerinted megerősödhet e magától. Még nem forog, néha oldalra de csak annyi. Hason nem szeretett lenni, de már ma 1o percet is elvolt, tenyerére támaszkodik, a fejét nem teszi le, viszont annyira nagyon nem is nyomja fel magát. Ma letettem hasra, s elkezdett helyett változtatni, hogy a lábait maga alá emeli, popsija fent , fejét ilyenkor lejébb engedi, s kuszik körbe. Vagyis nem tudom, hogy ez kuszásnak számit-e, de igy helyet tud változtani, s egy félkört csinált. Ha minden nap 4-5 ször, igy 1o percig hagyom mozogni, mert ő erőltetti ilyenkor magát, megerősödik-e. 4 hónapos kortol ülőhelyzetbe hozza magát az ujjamba kapaszkodva, s most már kezdi tartani magát a csipőmön is. Ami aggaszt, hogy csak próbából, akartam állitani, úgy hogy teljesen fogtam, de nem is próbálkozik, hogy tartsa magát a lábán, mintha nem birná a sulyát, ahogy tartom gyorsan felváltott lábbal, kicsit lábujjhegyen menetel.hanyatfekve, még a lábujját nem tudja bekapni, bár már pelenkázáskor, fogdossa a zokniját, a bokáját, meg amikor bodyba van nagy ritkán. De amikor a tárgyakat fogja, nem emeli úgy fel a két lábát. Mit tanácsolsz, szükséges lenne gyógytorna??? S mi a véleményed a Vojta-féle gyógytornáról Első baba, Romániába élek,s nagyon tanácstalan vagyok. Válaszod előre is köszönöm.
Erika
2014. július 04. péntekKedves Ági!Kislányom 7 hónapos és nagyon aggaszt ahogy viseiklkedik.Folyton hisztizik.Alvás után 5-10 percig elvan aztán hiszti.Minden játékot eldob.Ha hasra fordul akkor azért hisztizik.Ha lerakom akkor is sír.Nagyon keservesen tud sírni.És mostanában aludni se tudom letenni.Keservesen sír ha már megyünk fel.Eddig nagyon szépen aludt magától,de mióta hasra tud fordulni azóta nem szeret egyedül aludni.Folyton hasra fordul és nem szeret úgy aludni.Segíts kérlek!Mondd hogy nem tart örökké?Nagyon nehezen tudtam megtanítani az önálló alvásra.Nem lenne még egyszer energiám hozzá…
Vida Ágnes
2014. július 14. hétfőEz még nem hiszti, szimplán csak jelzi, hogy valami nem tetszik neki. Általában a szeparációs szorongás szokott lenni az ok: ha nem lát téged a kicsi, szorongani kezd, mert fél, hogy elveszít. Emellett unatkozik is, mert a régi játékok már nem kötik le, mozogni meg még nem tud annyit, hogy mással foglalja le magát. Ez a cikkem segít megoldani ezt a problémát: http://www.kismamablog.hu/mozgasfejlodes/mozgasfejlodes-unatkozo-felevesek
Az altatás előtti átfordulásos probléma 1-2 hétig tart csak, utána ki fogja nőni. Legyél ott mellette, tedd a kezed a hátára és ne hagyd átfordulni, segíthet a hálózsák is, mert abban nem tud átfordulni a kicsi, de anélkül is megszokja rövid idő alatt az új helyzetet.
Jutka
2014. július 01. keddKedves Ági!
Kislányom 18 hónapos. Szépen eszik, többnyire önállóan. Minden evésnél etetőszékében ül, szeret ott lenni és csak addig van benne,amíg eszik. Ha már nem kér többet, mondja, hogy „ki” és akkor ki is vesszük. Problémám, hogy egy idő után az ételt vagy az innivalós üvegét ledobálja a földre. Hogyan lehet erről leszoktatni, mit tegyek? Válaszodat előre is köszönöm.
Vida Ágnes
2014. július 03. csütörtökUnatkozik már az etetőszékben, ezért csinálja. Lassan ideje kipróbálni, mi van akkor, ha kis asztalnál, kis székben ülve eszik és lehetőség szerint önállóan, mert úgy kevésbé unatkozik majd.
Renáta
2014. július 01. keddKedves Ági!
Kislányom 11 hónapos. Azt szeretném megkérdezni, hogy ebben a korban mennyi az ő folyadékszükségletük? (éjjel is iszik vizet, 1 körül megébred,és a 6óra körüli szopiig többször is iszik, kb.1dl-az nem sok)
Köszönöm: Reni
Vida Ágnes
2014. július 03. csütörtökA könyvek szerint kb. 1 liter a folyadékszükséglet ebben a korban, de ebben bennevan az anyatej/tápszer, az ételek nedvességtartalma plusz még amit emellé megiszik. Nem kell ezen különösebben aggódni, sem méricskélni. Kapjon, amennyit elfogad, kínáld meg mindent étkezés után és minden étkezés között legalább egy alkalommal, ha szomjas, iszik majd.
Haulik Ágnes
2014. június 30. hétfőKedves Ági! Kisfiunk 7 hónapos lesz a napokban. Születésétől kezdve nehezen megy a lefektetés, éjszaka gyakran felsír és sokszor sírva ébred. Egy ideig nálunk volt a szobánkban külön ágyban, akkor jól aludt, de amint visszatettük az ő szobájába, kezdődött az éjszakai kiabálás, sírás. Tanácstalan vagyok, mit tegyünk, tegyük vissza hozzánk? Viszont meg kellene szoknia, hogy külön alszik. Terhességem elég zaklatott volt, meghalt anyósom és apukám és elég feszült idegállapotban voltam végig. Köszönettel: Ági
Vida Ágnes
2014. július 14. hétfőAludjatok vele együtt nyugodtan, ha neki is nektek is jó úgy. Nem marad ott 18 éves koráig, ha megérik rá, ki fog költözni a szobátokból.
Kitti
2014. június 30. hétfőKedves Ági!
A kérdésem nemigazán ide illik,de nem tudom máshol feltenni.
Segítségedet szeretném kérni, van egy 21 hónapos kislányom,aki annyira tudd hisztizni, hogy mielőtt elkezdene sírni nem vesz levegőt, elkékül a szája, alig lehet kizökkenteni ebből az állapotból, hogy végre vegyen levegőt. Egyből csinálja amint nem az van amit ő akar,elég egy apróság is.Nem tudom mit csináljak, félek, hogy valami következménye lehet, hogy nem vesz levegőt. Segíts, hogy tudnám jól kezelni, elkerülni ezeket a helyzeteket.
Előre is köszönöm válaszodat.
Üdv.: Kitti
Vida Ágnes
2014. július 03. csütörtökEbben a korban a hisztik többsége nem manipulatív, hanem az önkontroll elvesztésével járó ún. distressz hiszti, ami abból adódik, hogy a kicsi nem tudja még kezelni az indulatait. Amikor elkezdődik a hiszti, öleld át a kislányodat és lélegezz mélyen, ez segít neki is megnyugodni, így elkerülhető az elkéküléses állapot.
Gabi
2014. június 29. vasárnapKedves Ági!
A kérdésem nemigazán ide illik,de nem tudom máshol feltenni.A kislányom 6 hónapos múlt de még mindig állandoan sír az idegenektöl,még a nagyszülöktöl is.Sajnos mi távol élünk minden rokonunktól,ezért szinte sose jön hozzánk látogató.Egy hónapban egyszer látja a nagyszüleit de azok még meg se fogják,máris ordit es egész nap,mig haza jövünk.Itthon nevet,jokedvü,utcán már komolyabb,orvosnál szintén visit,es bárhol,ha csak hozzászol valaki máris sir.El fog ez múlni,vagy nagy a baj? Nagyon sajnálom öt,mit tehetnék,nem tudom társaságba vinni,nincs senki ismerös közel.Külföldön élünk.Ha a nagyszülöknél vagyunk is csak én tudom megnyugtatni még az apjánál se marad akkor,pedig nagyon szereti öt is.De nekem is elég sok idö mire megnyugszik.Annyira sir,hogy szipog,beleizzad es beleremeg a kis teste,miért lehet ez,hogy ennyire nem szokta még mindig meg a nagyszülöket?Nem tudunk sürübben menni a távolság miatt.Mit tegyek,hogy ne sirjon? Elég fárasztó,hogy kicsit se tudom átadni,mert sir,es csak távolrol szemléli öket,akor is egy idö után gondol egyet és visit.Mi lehet a baja?El fog múlni?Válaszodat nagyon megköszönöm!
Tímea
2014. június 26. csütörtökKedves Ágnes!
A kisfiam 11. hetes. Szopi után általában képes 1-1,5 órát is eljátszani, elnézelődni magában anélkül, hogy sírna, nyűgösködne. Ha elfárad nem sír, hanem csak nyűgösködik. Olyankor viszem aludni. Természetesen van olyan, hogy 20 perc után megunja és aludni szeretne, de inkább hosszabban elvan. Gond az, hogy magára hagyom ennyi időre a gyereket? Az én elképzelésem az, hogy addig nem avatkozok bele a „játékba” , amíg a gyerek ennyire jól feltalálja magát. Ezzel, hogy hagyom egyedül játszani ilyen hosszan, rosszat teszek? Szoktunk közösen is játszani (bábozni, mesét olvasok neki, tornázunk vagy csak úgy „beszélgetünk”). Ez inkább a reggeli és az esti órákba jellemző. De sajnos dolgozom és a háztartás is egyedül rám marad, így nagyon örülök, hogy a gyerek ennyire jól elvan.
Vida Ágnes
2014. június 27. péntekNem kell beavatkozni! Ebben a korban sok baba hosszasan elvan csendben elnézelődik, játszik. Ha unatkozik, majd szólni fog, addig pedig örülj neki, hogy ilyen ügyes 🙂
Kata
2014. június 26. csütörtökKedves Ági. 5 hónapos a kisfiam, s néha olyan furán viselkedik, nagyon jár a keze lába, mint aki nagyon izgalmi állapotba van, s utána van hogy hányik is. Vajon mi okozhatja, esetleg hasfájás? vagy neurologiai probléma. Figyel, mosolyog, fordul a hang irányába, szemkontaktust tart ha beszélek hozzá s utána mosolyog rá, ha játszunk hangosan kacag, visit.A játékok utén nyúl, teszi egyik kezéből a másikba. Csak ez a fura ”vergődés” idegesit, ezt mindig inkább csak estére csinálja, s amiután jön neki vissza egy kis tej akkor megnyugszik…van hogy fürdetés előtt, de amúgy jó kedvú olyankor. Szerinted ár 5 hónaposan a gyerekorvos megtudja állapitani ey kisbabánál, hogy szellemileg minden rendben van vele??? már látszana, ha lenne valami gond vele. És még kicsit aggaszt, hogy keveset gagyog, inkább visingat, s amikor nagyon jo kedve van akkor egy kicsit hööözik, maaaa..de ennyi. Mi a véleményed? Válaszodat előre is köszönöm.
Vida Ágnes
2014. június 27. péntekNincs miért aggódnod. Amikor a baba fáradt, nem tudja annyira kontrollálni magát, ezért viselkedik így ilyenkor. Egyszerű idegrendszeri éretlenség ez, ami elmúlik majd, ahogy nő a babád.
Nati
2014. június 24. keddSziasztok!
Vigasztalásnak szánom azoknak, akik elolvasták ezt az írást, hogy az én babám 1 éves koráig szinte sose játszott egyedül. A járókát sose tűrte, 1-1 percig volt el, 5 perc már csoda volt. Különösen a mászást megelőző időszakban (6 hónapos kor körül), illetve a járás kezdetén nem bírt leszállni rólam. Gyakran szó szerint a lábamon lógott főzés közben.
Ahogy azonban elmúlt egy éves, és főleg mióta tud ügyesen járkálni otthon, azóta egy kisangyal. Amit Ági leír, azokkal próbálkoztam eddig is (sikertelenül) – nálunk egyszerűen az idő hozta el az önálló játékot. Mondjuk még mindig inkább abban a szobában játszik ahol vagyok, illetve néha irányítani kell a játékot, de azt már szóban is elég, mióta sok mindent ért (pl: itasd meg a macit, a csacsi is szomjas 🙂
Egyszóval kitartást minden anyás-nyűgős-unatkozós babához, és higgyétek el, lesz ez még így se 😉