Szülés félelem nélkül

Kedves Ági!
Második gyermekemet várom, még az első trimeszterben vagyok. Talán korainak tűnik a szülésről gondolkodnom, de szeretném mielőbb legyőzni a kétségeim.
Első terhességemkor extrém nagy magzati növekedéssel, elsimult méhszájjal vettek fel a szülészetre, veszélyeztetett terhesként. Néhány óra vajúdás után kaptam oxitocint, ez után, bár korábban elleneztem, de magam kértem az epidurális érzéstelenítést és kaptam is. Pár óra múlva meg is született a gyermekem. A vajúdás nyugodt, békés volt, a párommal türelemmel vártunk, majd a tolófájásoktól szépen éreztem is mindent, és jó is volt így. Gyermekem egészséges, kiegyensúlyozott emberke. Azóta sajnos a kórházban megszűnt a szülészet, az orvosom (15éve ismer) így már szülést sem tud vállalni.
A mostani terhességemmel új orvost kerestem, aki egy jó hírű kórház szülészetén dolgozik. Viszont eebn a kórházban tudtommal nem szívesen használnak oxitocint és eda-t. És itt kezdődik az én félelmem. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szülés fáj mindenkinek, és nők milliói mégis elviselik. Tudom, hogy vannak kockázatai a fent említett beavatkozásoknak,de nem értem miért ellenzik ennyire őket. Iszonyúan félek attól, hogy mire oda érünk, hogy tolófájások vannak és segítenem kell kifelé a babát, már túl kimerült leszek hozzá.
Miért kell hagyni a kismamákat 24 óráig vajúdni, mielőtt kaphatnának oxitocint? Ha elfolyik/szivárog a magzatvíz, akkor antibiotikumot adnak, de még akkor sem indítanak? Miért nem adnak eda-t? Értem én, hogy a háborítatlan szülés jó, és hagyjuk a bébit a maga tempójában világra jönni, de valóban olyan drasztikus beavatkozások ezek? Milyen veszélyei vannak a babára nézve? A végletekig kimerülni hagyni az anyát, aki emiatt esetleg már rendesen közreműködni sem tud, az nem veszélyes? A saját testem, korlátaim ismeretében van-e jogom kérni a fenti segítséget, vagy a kórházi gyakorlat felülírja ezeket?
Ezeket a kérdéseimet természetesen az új orvosommal is igyekszem megbeszélni, de rendszeres olvasójaként kíváncsi vagyok az Ön véleményére is.
Válaszát előre is köszönöm.
Veronika

Kedves Ági!
Most 16 hetes vagyok harmadik babánkat várjuk.Az előző két szülésem,gyorsan ment és számomra felemelő volt.Aggódóm amiatt viszont,hogy mindkettőnél atóniás voltam,a másodiknál rosszabb volt,de vért nem kellett kapnom.Gondolom így lesz most is.Van e esetleg valami amivel megelőzhető,illetve szülés után csillapítható?Válaszodat előre is köszönöm.

En most varom a masodik gyermekemet, 31hetes vagyok, de megis elolvasom a szulessel kapcsolatos cikkeket, meg mindig tudnak ujat mondani, ill. olyan dolgokat amire en nem is emlekszem az elso terhessegemnel, persze azt hozzateszem hogy a nagyon szerencsesek koze tartozom, mert azon kivul hogy nott a hasam szinte semmi mas hatast (hanyas, fajas, stb.) nem ereztem es a mostaninal ez ugyanigy van.
En is feltem az elso szulestol, de nagyon sokat segitett egy ketoras film, ha jol emlekszem az Amazonas-menten elo „nomad” torzsrol, ahol termeszetesen orvos nelkul csak vajakos asszony segitsegevel szulnek a nok. Egyikuk sem orditott vagy akar csak pisszent a fajdalomtol, volt hogy nem fordult be a baba, megis tudtak segiteni, a lenyeg vegulis az egeszhez valo hozzaallasuk volt, annyira mas felfogas, erdemesebb volt megnezni, mint barmely korhazi szulest.
Kivancsian varom a masodikat, mert az elsovel bementem hajnali egykor es reggel hetre megszuletett(oxitocint persze kaptam, volt gatmetszes is,lehet h ezert), most viszont Angliaban fogok szulni ahol a termeszetes modszer hivei, igy nem adnak „gyorsitot”, nincs beontes es nincs gatmetszes sem, es ha jon az orvos akkor mar baj van. Itt van kad, labda, minden ami az elsonel nem volt, de az ugyis ott fog kiderulni h mennyire segitenek ezek az eszkozok, szerintem erre csak lelkiekben lehet felkeszulni: azt tervezem hogy gyors lesz es fajdalommentes.:) Jo terv?

Sziasztok!
Én 31 hetes terhes vagyok és az első baba lesz.Már nagyon várjuk a párommal, az UH szerit kisfiúnk lesz.Beszokott keményedni a hasam volt már rá pl.hogy egész nap.De az orvos szerint még nem vagyok nyitva.Mitől lehet?Csomóan azt mondják nekik 4 hónaposan volt ekkora a hasuk mint nekem és már közelbe van a szülés amitől persze félek!!Hogyan győzzem le?Baj hogy kicsi úgymond a hasam?Fogászaton kaptam valami sprét utána injekciót „érzéstelenítőt”és rosszul lettem és emiatt is félek így a fogászati többi dolgot injekció nélkül folytattam.Kellene szólnom vagy beszélni a Nőgyógyászommal ha esetleg injekciót vagy más fajta érzéstelenítőre kerülne szüléskor a sor?Válaszát előre is köszönöm.

Sziasztok!
Szerintem a legjobb ellenszere a félelemnek az információ és az önbizalom. Végigjártam a 6 alkalmas kórházi szülésfelkészítőt (néhányra a párom is eljött, mivel apás szülést terveztünk), meglátogattuk a szülőszobát, jártam kismamajógára, sokat olvastam a szülésről, kikérdeztem a már szült barátnőket, és tudtam, hogy milyen esetekben kell haladéktalanul bemenni.
Arra ugyan nem számítottam, hogy 20 nappal előbb jön a baba, péntek hajnalban elfolyt a magzatvíz (fájások nélkül). Épp hétvégén akartam összepakolni. 🙂 Így hát higgadtan közöltem a párommal, hogy mennünk kell, a -szerencsére már megírt- listáról diktáltam, mit tegyen be, ettem egy banánt, lezuhanyoztam és nyugodtan elindultunk. Kora délutánra megszületett a kislányunk, kádban, infúzió, vágás, fájdalomcsillapítás nélkül. A férjem rosszabbul bírta a vajúdást, mint én. 🙂 Én jobban „el voltam foglalva”, de később sokat segített, hogy minden fájásnál masszírozta a sajgó derekamat, hozott vizes türcsit, vizet, ő hívta mindig a szülésznőt stb. Fájt, persze, hogy fájt, de tényleg segít, hogy tudod, mi lesz az eredmény. Egyébként nem a legrosszabb fájdalom, amit valaha átéltem (pl. nem sírtam, kiabáltam), egy fog/fülfájás nekem kegyetlenebb volt. A jógán tanult légzés az elején még segített, 2 perces fájásoknál viszont már semmit. Feküdni egyáltalán nem tudtam, csak ülni, sok pózt kipróbáltam. A legrosszabb pillanatokban azzal nyugtattam magam, bármi lesz is, baba bent még nem maradt, max. néhány óra és vége. Tényleg azonnal minden rossz érzés elmúlt, ahogy kibújt! A varrástól is féltem, de egyáltalán nem fájt (egy picit repedtem, azért kellett), az orvosom ügyes volt.
Most a 2. babát várjuk, 31. hetes vagyok és napokon belül bepakolok, biztos, ami biztos. 🙂 Szeretnék ugyanúgy szülni, mint először, kádban, remélem összejön. Önbizalommal tölt el, hogy normál szülés volt az első, így nem is gondolok arra, hogy a 2. nehezebb, lassabb, vagy császáros lesz. Izgatottan várom az élményt, mert tényleg az!!