A pozitív gondolatoknak óriási szerepe van a szülés folyamatában, nem is gondolnád mennyire. Ha eleve tele vagy gátlásokkal (már nőgyógyászhoz sem szerettél járni), félelemmel („Nagyon fog fájni?”) és úgy gondolod, hogy „Az orvosok jobban tudják, majd ők segítenek”, akkor jó esélyt adsz annak, hogy végül mesterséges beavatkozásokra és császármetszésre kerüljön sor.
A lelki folyamatok már a szülés beindulásában is szerepet játszhatnak. Akik például túlhordják a babát azokra jellemző, hogy nem szeretnének megszabadulni az áldott tehertől vagy, mert szeretnek állapotosak lenni, szeretik ezt az állapotot, vagy mert annyira félnek a szüléstől.
A vajúdás folyamán pedig egyértelmű a lelki tényezők hatása. Aki képes elengedni magát, kizárni a külső tényezőket és csak befelé figyelni, annak könnyebb lefolyású lesz a szülése, mint aki a külső tényezőkre bízza magát („Vajon mit mond az orvos, mennyit tágultam már?”, „Jaj, de kellemetlen ez az egész!”).
 |
Nem egy anyukától hallottam már, hogy amikor megvizsgálták őket (megnézték a tágulást), utána leálltak vagy lelassultak a fájásaik. Tulajdonképpen mindegy, hogy egy jól lezárt alternatív szobában szülsz, vagy egy hagyományos szülőszobán, ahol csak függönyök választanak el a többi vajúdó nőtől, ha magad nem vagy képes kizárni a külvilágot és befelé figyelni, ha különféle tényezők folyton elvonják a figyelmedet (bejön valaki, csöng a telefon, jószándékú segítők kérdései), ezek mind megzavarhatják az optimális befelé figyelő állapotot.
A másik gond, amikor valaki mintegy teljesítménynek fogja fel a szülést: „Már 10 órája vajúdok és még mindig nem tágultam eleget”, „Megvizsgált az orvos és 1 óra alatt csak fél ujjat tágultam, pedig most már óránként 1 ujjnyit kéne”.
Hát kéremszépen a szülés nem matematika, de nem is lóverseny. Nem szabad a nagykönyv szerint mérni az eseményeket. Persze sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki pontosan ugyanúgy tágulna, de ezt sok minden befolyásolja, ezért nem szabad siettetni az eseményeket.
Ha ismerjük magunkat, a gátlásainkat és félelmeinket, az mindenképpen jól jön mind a várandósság, mind a szülés folyamán. Gyakran anyukák csak a második vagy a harmadik babát várva ismerik fel ennek a fontosságát. Az Igazi Szülésfelkészítő Tanfolyam résztvevői között is volt, akinek az első 2 szülés rettenetes élmény volt, de a harmadik már jól sikerült, mert előre felkészült rá lelkileg, mert felismerte magában azokat a gátlásokat, amelyekkel csak a tanfolyam során szembesült.
28 Comments
claubaba20
2011. március 23. szerdaSziasztok!!!szeretném megkérdezni hogy, kinek van tapasztalata a Szombathelyi kórház szülészetével kapcsolatban??mire számíthat az ember az ügyeletes orvosnál??ill:szülésznöknél??mennyire figyelnek oda az Emberre,vajúdás közben,ill:a szülés közben egyaránt.írjon akinek tapasztalata van!!köszönöm.16hetes kismama.
claubaba20
2011. március 12. szombatSziasztok!!ÉN egy 14.hetes kismama vagyok,az első kisbabámat várom,bár még korai a szülésen gondolkodni ebben az időszakban!De én nem úgy gondolok a szülésre mintegy óriási kínra,amin szeretnék már túl lenni,persze gondolom hogy nagyon fáj,deha már ott tarthatom a kezembe a picit,az minden boldogsággal Felér:!!Nekem is vannak félelmeim,kérdéseim a szüléssel kapcsolatban,elöször is az hogy:segítökészek-e az orvosok,szülésznők?mert hát nem tudhatom elöre kinél is fogok majd szülni?Én szombathelyen élek,és utána olvastam:hogy most már eléggé otthonosak a szülöszobák ill.lehet igényelni vip.szobát is!hA ÉPP nincs a kórházban az Orvosom akihez jártam,kinél szülök majd?? Elöre is köszönöm a válaszokat!
Vida Agi
2011. március 21. hétfőHa nincs ott az orvosod, akkor az ügyeletes orvosnál fogsz szülni. Nagyon sok múlik a kórházon is, de nekem mindkét szülésnél az volt a tapasztalatom, hogy nagyon normálisan viselkedtek a szülésznők, a nővérek is, az első szülésnél pedig a saját orvosomnak az ügyeletes orvos jött segíteni.
kovács csilla
2011. február 28. hétfőSziasztok!Nekem az elsö szülés elég könnyen ment,de az más volt talán,mert nem tudtam mi a szülés,csak amiket hall az ember.Én Vajdaságba élek,Serbiába.Itt még primitivek a dolgok.Nincs semmi elökészitö tanfolyam se,se semmi!Csak ellenörzésre járunk.igy még nehezebb!köszönöm az iméleket,sokat jelentenek!
Gabi
2010. november 06. szombatÉN mindkét gyerekemet császárral szültem, és egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez alkalmatlanság vagy kudarc lenne. Mindkét alkalommal a baba érdekében volt. az, hogy mi dől el fejben és mi nem ezen nagyon sokat lehetne vitatkozni. Testvérem nagyon félt mindkét szülésétől és nagyon könnyű volt mindkettő neki. Pedig mondhatom azt hogy rettegett a kórháztól a szüléstől. Egyik 5 óra alatt a másik 1 óra alatt született meg.
Vida Agi
2010. november 06. szombatNem szeretem azt a szót, hogy „hibáztatás”. Senki nem hibáztatja az anyukát, ha nehéz, lassú szülése, hosszú vajúdása, fájásgyengesége stb. volt, és esetleg császárra került sor. Egyetlen ember hibáztatja őt: saját maga. Ő éli meg ezt kudarcként, alkalmatlanságként.
Nagyon tanulságos Mici története, akár szó szerint az én első szülésem története is lehetne. A kórházban az állandó vizsgálatokkal nem hagynak befelé fordulni, pedig ez lenne a szülés alapja. És bizony sokan úgy gondolják, a sok vizsgálat jó, az orvosban bízni kell és ezért elengedik magukat, holott a szülés nem olyan beavatkozás, amit majd az orvos megold helyetted, szülni neked kell, a folyamatok nagy része fejben dől el, ez egy komoly önismereti folyamat, erre kell már a terhesség alatt felkészülni.
milananyu
2010. november 04. csütörtökui.azt elfelejtettem, h én is egyetértek veled.Nagyrészt fejben dől el a szülés lefolyása, ha a külső tényezők is megfelelőek.
Én rettenetesen féltem szülésim előtt, de orvosom bíztatott minden alkalommal.
milananyu
2010. november 04. csütörtökSziasztok, akkor most én ellent mondok mert nekem kizárólag pozitív élményem vannak a szüléseimről.
Igaz,volt fogadott orvosom s szülésznőm is, Nyíregyházán születem mindkét fiamat(4 éves a nagyobb fiam,a kicsi 9 hónapos.)Mindkétszer ugyanazzal a csapattal szültem,bent volt a férjem a zülésznőm s az orvosom végig!!Egy ercre se mozdultak mellőlem, szombat reggel s vasárnap este születem amúgy orvoso is rögtön jött ahogy szóltak neki.
Nagyobbikkal bő egy órát voltam szülőszobán, kicsivel 40 percet.Gyors volt mindkettő.Gátmetszésem volt mindkétszer, beöntést nem kaptam oxitocint igen(bár ezt nem tudom miért, mikor annyira gyorsak voltak)
Nekem a másodiknál a lepény nem jött nem indult el, de vártunk, eszébe se jutott senkinek h bolygatni kellene.Végül kb 10 perc után elindult, viszont sajnos cska a fele jött ki, másik felét orvosom kiszedte, igen fájt, bár én gázt szívtam közben.
Amúgy én se kértem ezen kívül érzéstelenítést.
S én úgy gondolom h fontos az orvosunkba vetett bizalmunk…enélkül nekem se ment volna.100% ig rábíztam magam s a szülésznőmre.Nagyon hálás vagyok nekik mai napig mindenért, s mindig is az leszek nekik.
A szülészet nálunk amúgy olyan amilyen, rengeteg kisebbség van, s akinek nincs fogadott orvosa s nem magánrendelésre jár, az rég eveszett…nem foglalkoznak vele(ezt természetesen igazságtalannak tartom nagyon)
Én alapítványi szobába mentem mindkétszer, ott velem volt a baba a nap 24 órájában, minden én csinéálhattam vele, peluscsere öltöztetés, szoptatás bármikor…ha mégis elfáradtam vissza lehetett bármikor tolni az újszülöttosztályra.
Nos ennyi az én történetem egy kicsit pozitívabb.
Minden jót mindenkinek!
Marianna
2010. november 04. csütörtökKedves Anyukak,
latom mindenkinek van velemenye es ellenvelemenye arrol, hogy vajon az anya hibaztathato-e egy rossz szulesert es valoben a fejben dol el a dolog vagy sem. Nagyon egyutt erzek Edith-tel es Zsuzsival, es szamomra is ugy tunik, hogy sajnos nem fejben dol el a dolog, hanem igenis fugg attol, hogy milyen a korhaz, a szemelyzet, a korulmenyek, mennyi penzed van arra hogy a legjobb dokit megfizesd stb.
En kulfoldon elek, itt szultem, es bar a hatalmas koltsegek miatt a legtobb anya csak szulesznot fogad es nincs valasztott orvosa, en aldoztam erre penzt. A szulesfelkeszito csoportunkbol egyedulikent (13-an voltunk). Nehez utolag bevallani, de 25 evesen egy felivelo jol fizeto karrierrel eleg sokkent ert a terhesseg, se szellemileg, se az elet egyeb teruleten nem voltam ra felkeszulve: itt csak 12 het a gyes – tudtam, hogy el fogom vesziteni az allasom es anyakent kesobb nehez lesz ujat talalni, es hogy annyira messze vagyok a csaladomtol, hogy senki nem fog tudni meglatogatni, hogy segitsen, meghitt barataim itt nincsenek. A szulestol is rettegtem a sok horrortortenet miatt amit olvastam vagy a kollegaimtol hallottam – a tobbi mama 35 folott szult, mindenkinek komplikalt szulese volt, vagy csaszarja. Szoval, bar nagyon orultem a babamnak, a fejemben nem doltek el a dolgok tul pozitivan.
Ennek ellenere csodalatos szulesem volt, csak a ferjem, a fogadott orvosunk volt bent es a noverke, egy hatalmas szobat kaptunk egyedul, minden kivansagomat lestek, a doki meg a hatamat is masszirozta, ami egyebkent meglepoen sokat segitett, a baba 5 ora vajudas utan szuletett meg, semmilyen fajdalomcsillapitast nem kertem, es semmilyen fajdalmam nem volt utana, a babamat egy percre nem vitte el senki mellolem, es apa egesz nap velunk lehetett, a vendegszobaban meg aludni is tudott. Ezzel nekem lett a legrovidebb szulesem az egesz szulesfelkeszito csoportbol, rajtam kivul egy valaki nem kert meg epiduralist, mindenki mas igen, egy velem egykoru mama pl. 52 orat vajudott.
Igy sajnos az a velemenyem, hogy a fejben hiaba dol el barmi, a vajudas kiszolgaltatott allapotaban a leheto legjobb ellatasra van szuksegunk, es meg akkor is lehetnek kivetelek (pl a Zsuzsi altal emlitett harmasikrek, meg a tul rovid koldokzsinor). A leheto legjobb gondoskodas pedig sok utanajarast es neha sok penzt jelent. Ez szomoru, de sajnos a mai vilagban ritkan adjak ingyen, pedig minden edesanya megerdemelne.
Sok puszi mindenkinek
Marianna
Felicitasz
2010. május 11. keddTraumás szülés utáni felépüléshez érdemes megnézni ezt:
http://felicitasz.blog.hu/2010/01/15/poszttraumas_stressz_szindroma_szules_utan
meg az utána következő anyagokat a gyógyulás folyamatáról.
(Sok múlik a hozzáállásunkon, igen. De hogy „rajtunk” múlna, hát…)
edith
2010. március 24. szerdaSziasztok!
Először is, nem tudom, hogy mennyire dől el fejben a szülés. Azt mondhatom, hogy gyorsan megszültem, 5 óra vajúdás után. De az az 5 óra!
Fél egykor hajnalban már borzasztóan fájt a hasam, és görcsöltem, de nem voltak rendszeres fájásaim. A nővérke mondta, hogy ne sétikáljak már, jobb volna, ha kialudnám magam. Fél óra múlva elfojt a magzatvizem, és szörnyen bosszús volt, mert akkor át kell kísérnie a szülőszobára. Reggel hatig a folyosón vajúdtam oxitocinnal, ctg-vel, fel se ülhettem. Nesze neked labda, bordásfal, fürdőkád! Semmi. Úgy éreztem akkor, hogy nem élem meg a reggelt. Szóltam hajnal felé, hogy érzem, hogy megszülök rögtön. Azt mondta a szülésznő (meg nem nézett), ez még nem az, legyek türelmes. Amikor ordítottam, hogy értse már meg, hogy szülök, akkor kinnt volt a kislányom feje, már szaladtak. A második nyomásra, a doktor úr is odaért, és attól függetlenül, hogy majdnem kint volt az egész teste is, gátat vágott! Utána nem vártak semmit a lepény születésére, egyszerűen kikaparták belőlem. Borzasztóan fájt!
Fogadott orvosom volt!
Ezek után én úgy döntöttem, ha szülök mégegyszer, azt otthon teszem. Orvos csak életveszély esetén lásson. És a gyerekemet is! Akit több etetéskor elfelejtettek kihozni, ha szóltam, mondták alszik.
Az én szüléstörténetem rövid. Nem szeretnék mégegyszer szülészetetn feküdni. A szülés állítólag természetes folyamat, ha komplikációmentes volt a terhesség. Véleményem szerint nagyon sok esetben maga az orvos és a kórház miatt alakulnak ki a gondok. (Pl. Kinél várnak 1 órát akár a lepény születésére?, vagy minek vágnak gátat, ha nem muszáj, a gyerek feje kikandikál? Biztos mindig kell az oxitocin? stb. )
elmés kérdéseim persze úgy is megválaszolatlanok maradnak.
Nem ilyen élményt kellene, hogy jelentsen a szülés.
mother
2010. február 11. csütörtökHulyeseg az egesz. En mindent megtettem, felkeszultem a szulesre es megsem ugy vegzodott, ahogy elterveztem. Jartam kismami jogara, terhes tornara, szedtem homeo bogyokat, ittam teat, elolvastam mindent az interneten, tudtam milyen, hogyan zajlik a szules es megis csaszaros lettem.
Sajnos nem tagultam, es soha senki nem fogja megmondani, hogy miert. Egesz nap vajudtam es este keson vittek a mutobe. Azt mondtak a mutet elott, hogy valoszinu rovid a koldokzsinor vagy nagy a baba. Egyik sem volt az, a mai napig senki sem tudja megmondani, hogy 14 oras vajudas utan miert nem tagultam 1mm sem.
Zsuzsi
2009. szeptember 08. keddKedves Mindenki!
Ez a cikk egy nagy baromság. A legnagyobb közhely, amit életemben hallottam, hogy minden fejben dől el. Igen minden fejben dől el, az is hogy gyerekünk lesz vagy nem. Menjetek be ezzel a véleménnyel olyanok közé, akik évek óta próbálkoznak hiába. Meg még sorolhatnám a párhuzamokat.
Nem töltöm azzal a sorokat, hogy részletezzem én mennyire pozitívan álltam az egészhez, és mi mindennel készültem a szülésre, mert ezt már úgyis leírtátok előttem.
A vége császár lett, mind a kétszer, pedig a második alkalommal VBAC-re készültünk, a barbár, embertelen, hideg kórházban, a gonosz és mészáros doktorral meg az érzéketlen és állandóan zaklató szülésznőkkel együtt. Hálás vagyok mindannyijuknak, hogy mindkét fiam él, és nem félárván nőnek fel.
Fogjátok már fel, hogy a zavartalan, sikeres, bombajó szülés ajándék, mint ahogy a gyermek is az.
Biztos vagyok benne, hogy sok császáros anyuka nem érezné magát eleve szar anyának, csődtömegnek, stb. ha nem jelennének meg ilyen cikkek a témában. Csupa rosszindulat, semmi segítő szándék, semmi elfogadás.
Honey és bettibea, gratulálok és minden jót nektek, tényleg jó ilyeneket olvasni.
Éva, az nyeste el, aki miatt hibásnak érzed magad.
Egy kérdés: akkor vagyok jó anya, ha ilyen előzménnyel, és számolva az újabb császár lehetőségével nem szülök többet? ( nehogy szegény gyerek szorongó legyen, vagy ilyesmi, esetleg úgy érezze, hogy nem is akartam, hogy kijöjjön, illetve egyéb baromságok) Vagy akkor, ha akár császár árán is vállalok még egy harmadik meg egy negyedik gyereket, akikre férjemmel együtt nagyon vágyunk?
Ja és még egy: Miért vagytok jobbak, spontán szült anyák, mint mi, életmentő császárosok?
Még valami eszembe jutott: Ha egy babának 20 centis a köldökzsinórja, vagy a mama placentája a méhszájon tapad, az is fejben dől el? A hármasikrek, akikből egy méhen belül elhal, fejben készülnek?
cserukka
2009. március 07. szombatKedves Ági, küldd el nekem is kérlek azt a tanulmányt. Én elvileg túl vagyok rajta, de azért érdekelne
Válasz: Letöltheted innen: http://www.gazdagmami.hu/tanulmany.pdf
cserukka
2009. március 07. szombatsziasztok!
A barátnőim szokták mondani, hogy nekem propaganda terhességem volt. Semmi kellemetlen tünet, és minden minden szuper volt. imádtam ezt az állapotot! Csináltam születési élmény feldolgozást és kacarászva mentünk be a kórházba, amikor elfolyt a magzatvíz.Abszolút nem paráztam, tudtam fájni fog, de ezt igyekeztem úgy megélni, hogy ezzel megismerek valami újat magamból. Aztán 10 óra alatt 2 cm-t tágultam! Pedig hagytak. alternatív szoba, homeobogyók, választott doki és szülésznő. Ekkor már EDÁ-ról tanakodtunk, kaptam is infúziót, majd a gyerek belehúzott és 3 óra múlva megvolt minden (végig tökéletes szívhang és 10/10-es APGAR).
Én kész voltam, szanaszét szakadtam kifele és befele is.
Felkészültem lelkileg, nem féltem, jó körülmények közt voltam,a gyerek is jól volt, mégsem haladt. Azóta is keresem magamban a választ, talán azért lehetett, mert nagyon szerettem, hogy ott van bennem. hogy mindig, akárhova megyek, velem van. nemigazán tudtam elképzelni a kis hurkás lábacskáit, nem nagyon volt baba a közelemben, de talán a sok vészmadár is közrejátszott, akik azt szajkózták, amíg bent van, addig pihenjek, mert utána nem fogok. na ez sem így lett, de én nagyon szerettem terhesnek lenni. Hátha a következőnél másképpen lesz :)))
Mici
2009. március 05. csütörtökÉn is vákuummal szültem és sok mindennel egyetértek azok közül, amit írtál. Tulképp mindennel, de én ennél „tovább” tartok.
Lelkiekben (is) felkészülten mentem szülni, problémamentes és végig aktívan töltött terhesség után.
Nem siettem be a kórházba, mivel- szülésznői képesítés birtokában- tudom, hogy egy nyugodt vajúdáshoz sokat nem tudnak hozzátenni. Jobb otthon háborítatlanul.
Végül bő kétujjnyival mentem be, jó fájásokkal, amiket szinte „lazán” viseltem. Nevetgéltem, viccelődtünk. 12 órakor vettek fel a szülőszobára, miután röpke 30 perc alatt 2x megvizsgált az orvos és 2 x a szülésznő…
A fájások alatti vizsgálat nem hasonlítható a citológiához, az tuti!! Nekem baromira fájt.
Utána burokrepesztés, beöntés (minek??) és gondoltam most végre vajúdhatok. 2 fájásnyit ültem a vajúdóágyon és már jöttek be vizsgálni és hogy miért nem tágulok gyorsabban. Épp kezdtem volna újra a fájásokra, a babára és magamra koncentrálni, mikor megint vizsgálat jött (ilyenkor mindig két ember vizsgált). A dokim már a császárt emlegette, tökéletes szívhangok és 2 órányi szülőszobai tartózkodás után!! Első szülőnél!
Ignoráltam, tudtam : nem lesz császár, megszülöm én anélkül.
De vizsgálat vizsgálatot követtet, később már hárman vizsgáltak, ctg-re kötöttek és infúziót kaptam (először üresen, végül oxitocinnal)
16 órára eltűnt a méhszáj! (4 óra alatt. Szerintem ez nem lassú) A tapasztalt mészárosra emlékeztető orvos, akit adokim lehívott közölte, hogy a fejecske már a szülőcsatornában van, tehát ez már nem lesz császár (dokim mosolya eltűnt. szeretett volna már letudni?!) , maximum vákuum – fejezte be a mondatot az öreg doki. Az én orvosom lesápadt, látszott sosem csinált még ilyet…
16 órától, hogy eltűnt a méhszáj, nyomattak, valódi tolófájások nélkül!! Tapasztalt szakemberek. A végbelem el lehet képzelni, hgy nézett ki és már intimtorna után 7 hónappal a szülés után sem lett a régi.
Na, elég az hozzá, hogy 17:50-kor megszületett vákuummal a kislányom, akit egy egész team szedett ki belőlem, mert eddigre már tényleg nem volt fájásom igazán. A dokim nem értett a vákuumhoz, így végül tulképp az idős orvos nyomta ki belőlem a gyereket.
Bevallom, én kiáltoztam. A párom sápadtan, rettegve velem volt. Hozzá senki nem szólt egy nyugtató szót sem. Én nem féltem, mrt tudtam, mivel jár a vákuum, de elmagyarázni abban a helyzetben nyilván nem volt erőm.
A hosszú történettel csak azt akarom mondani, hogy az alternatív és a normál kórházi szülés közt nem az a különbség, hogy az alternatívan szülők nem bírják kizárni a külvilágot, meg félősek, stb. (lehet, ez is), hanem az, hogy az aki képes lenne önállóan és nyugodtan szülni, azt nem akadályozzák meg benne!
Történetem sikersztori a kórházak útvesztőjében, mert el tudtam kerülni a császárt. De mégis kudarcként éltem meg, mert megakadályoztak abban, amit hiszem, hogy meg tudtam volna csinálni, ha 5 percnél tovább hagynak zavartalanul vajúdni.
Hozzátartozik még, hogy a szűk medencét és az elégtelen fájásokat jelölték meg oknak. A gyerekem feje (3600 g, 38cm fejátmérő) nem volt csúcsos, sem megviselt, ami egy „beszorult” valamint vákuumos baba esetében elvárható.
Azelőtt is haragudtam a kórházi futószalagra, most még jobban. Köszi, hgoy meghallgattatok.
Edina
2009. március 02. hétfőSzia Ági!
Köszönöm,válaszod!A reikivel napi kapcsolatban vagyok szerencsére!! Sajnos csak a porckorongsérv műtétem után ismertem meg,azóta is az életem rész!Igazából annyit kéreznék,hogy van e tapasztalat,hogy valaki műtét után szűlt természetesen!?Az orvosom nem támogatja de én még mindig kapányolok,hogy szűlhessek természetesen úgy hogy egyikünknek se legyen baja ettől!
Köszönöm
Éva
2009. február 27. péntekKedves Ági!
Hát igen, zavar a dolog. Nagyon-nagyon szerettem volna simán szülni. Tudom, ti, akik ezen túlestetek, mosolyogtok, hogy nade megúsztam a kínlódást. Háátt…
Műtét után két-három nappal még hétrét görnyedve mentem, de mentem!! és vittem a babámat.
Nekem ez a kórházi zsongás a tej megindulását befolyásolta rosszul. Lehet hogy nevetségesen hangzik, de így van. A hajnal öttől-nyolcig időszakban arra sincs bent lehetőség, hogy nyugodtan lezuhanyozz, vagy akár elfekve az ágyon ketten összebújva nyugodtan szoptass. Nővérek ki-be, takarítók ki-be…vizit, maszek doki, nagymama, barátnő, babafotós…így a baba nem szopizott rendesen és beödémásodott a mellem. Egy kedves, idősödő, tapasztalt csecsemősnővér mondta, hogy majd ha hazamegyek, az otthon rendjében nálunk is minden helyrejön. És így is lett. Biztos Te is így voltál a szüléssel, amit viszont így „tapasztalatlanként” én is meg tudok érteni.
Csak azért írtam az előző kommentárt, mert egyre több helyen tapasztalom, hogy a császáros mamákat „leírják”. Egyáltalán nem úszunk meg szenvedést és fájdalmat, mert nekünk utána rossz, de én úgy gondolom, akár simán, akár császárral szült valaki, vegye örömnek és az élet nagy lehetőségének, ajándékának azt, hogy fájt, mert az azt jelenti, hogy onnantól ez a pici a TIÉD! És ha ránézek,valahogy nem is emlékszem a kórházi „rosszra”…
ircsó
2009. február 26. csütörtökMég valami.
Igen, MINDEN a fejben dől el.
Jó tanács, kismamák, ha megtehetitek , járjatok el kismama jógára. Segít a pozitív gondolkodásban, a babáddal összhangban leszel , jobban tudsz koncentrálni és tudsz befelé figyelni. A szülésznőm és a nődokim kijelentették, hogy a gyors szülésemet (úgy futottunk át a szülőszobára , két óra vajúdás után 6-ot nyomva meglett a gyönyörű kislányom) a jogának köszönhetem. Vajúdás közben beszéltem több szülésznővel és mondták, hogy azok a kismamák, akik jártak kismama jógára, közreműködök
ircsó
2009. február 26. csütörtökÉva!
Sehol nem rontottad el, mindent szuperul csináltál, sőőőőőt!!!!!
Nekem nagyon könnyű és gyors szülésem volt , két barátnőmnek császáros volt a babájuk, pedig ők mindent megtettek, hogy „rendes” szülés legyen. Amikor ez a téma szóba jön , mindig csöndben maradok, mert úgy sajnálom őket, hogy nem úgy hozták világra babájukat, ahogy szerették volna . Rossz érzés fog el, mikor irigykednek rám. És véleményem szerint orvosi okok miatt lesz császáros egy baba, én még nem hallottam, hogy valaki ezt kérné. Biztos ez is megtörtént már,ezeket a kismamákat sem szabad megvetni, ők döntésük.
üdv.ircsó
Vida Agi
2009. február 26. csütörtökÉva, nem arról van szó, hogy Te hibáztál volna. nyilván egy ekkora babánál egészen más a helyzet.
Én nagyon pozitív ember vagyok, egyáltalán nem féltem a szüléstől, sőt nagyon vártam, szuperül viseltem a fájásokat. Az első szülésem mégis vákuummal végződött. Miért? Mert a kitolási szakban turnusváltás volt a nővéreknél és egy csomó vadidegen ember bejött. Ezt akkor nem ismertem fel, hogy ezért van így, de utólag felismertem, hogy emiatt lassultak le a fájások (és a második szülésnél már figyeltem rá, hogy kizárjam a külvilágot, mert tudtam, hogy nekem erre szükségem van)
Gyakran az ember nem is tudja, miért alakultak úgy a dolgok, csak rágódik rajta, hogy miért alakult minden máshogy mint tervezte. Biztosan te is így vagy ezzel, különben nem vetted volna a fáradtságot, hogy bekommentelj ide emiatt 🙂 Mert hiába tudod, hogy nem a te hibád volt, azért a lelked mélyén zavar a dolog.
málnabokor26
2009. február 26. csütörtökköszi a tanulmányt Ági!
Éva
2009. február 26. csütörtökHát akkor én valamit biztos jól elnyestem!!!
Igen, imádtam várandós lenni, de ahogy közeledett a nagy nap, már alig vártam, hogy a kezembe is foghassam, hogy láthassam a pociban rugdolozó kis futbalista fiamat.
A nőgyógyászhoz járás? Na ne mondja nekem senki, hogy imádja a citológiai vizsgálatot, de ez egy szükséges rossz. A fogorvos sem kellemesebb, sőt… inkább két rákszűrés mint egy fogtömés :o))) Én bizony minden évben szinte napra pontosan betartva az éves határidőt, eljártam nőgyógyászati vizsgálatra is.
A dokim egy tündér volt, aki egy kongói néger származású ember, és már várandósságom idején is – az ultrahangok, orvos-beteg találkozók alkalmával – jókat nevettünk együtt.
Visszatérve: babámat teljes felkészüléssel vártuk mindketten a párommal. Mindenképpen simán szerettem volna szülni, előtte sokat beszélgettem olyan barátnőimmel, akik így szültek és egyáltalán nem féltem, sőt vártam…
A szülőszobára szólításkor végképp nem nyíltam, nem volt fájásom, de a doki közölte, itt ma baba lesz. Feszélyezve éreztem-e magam? NEM! A szülésznővel jót beszélgettünk az „előpapírozás” alatt, a beöntés után betegre nevettük magunkat az altatósnővér barátnőmmel aki bejött hozzám, szóval még ezt is viccnek vettük. De tágulni nem tágultam. Aztán jött az orvos és közölte, hogy császár lesz, a főorvossal megbeszélték, a baba túl nagy a hüvelyi szüléshez. (4620 g lett!!!)
És láss csodát Ági, de én végig nem izgultam és féltem a császármetszés alatt sem, végig a manókámat vártam, hogy mikor sír már fel, mikor adják ide!!! Még így is egy élmény volt a világra hozni, még akkor is, ha ebben az orvosoknak nagyobb része volt, mint nekem.
Kicsit rosszul esik, mikor a császárral szült nőket úgy állítják be, hogy lusták, v. kényesek, nyápicak, gyengék voltak simán szülni.
Szerinted, vagy szerintetek Lányok én hol rontottam el? Hibáztam valahol, azért lett „császáros gyerek”?!
Edina
2009. február 25. szerdaSziasztok!!
Szeretetnék egy olyan anyukával beszélni aki porckorckorong sérv után természetes úton szült! Ha egyáltalán van ilyen!:-( Úgy elszomorodtam ugyanis nekem az volt és az orvosom nem támogatja a hüvelyi szülést! Én viszont úgy szeretnék!! Ági…. szerinted van erre esélyem???
Válasz: Edina, szülés vs. sérv ügyben nem tudok nyilatkozni, viszont a környezetemben az elmúlt években embernek segített a porckorongsérvjén a reiki. Érdemes elmenni egy tanfolyamra, mert nagyon hatásos! (én sem hittem, amíg nem láttam)
Honey
2009. február 24. keddTeljesen igazad van! 🙂
Én az egész terhességhez és a szüléshez is nagyon pozitívan álltam hozzá, és szerencsére problémamentesen és nagyon gyorsan lezajlott az egész.
Könnyű szülés volt, rövid vajúdással a 36. héten. 🙂
51 cm-es 3250g-os gyünyörű Kisfiam született!
Majd a másodikat is így szeretném kihordani és megszülni! Nagyon fontos a pozitív hozzáállás, nem szabad „parázni” semmin!
málnabokor26
2009. február 23. hétfőÉrdekelne az a tanulmány 🙂
bettibea
2009. február 23. hétfőTeljesen egyet értek veled, mint már oly sokszor.
Az én szülésem ezért volt könnyű és gyors. Az igaz, hogy dokim is egy tök jófej férfi volt, aki végig erősítette bennem ezt az érzést. Minden alkalommal elmondta: ez egy könnyű és gyors szülés lesz. És ez a legényke éjszaka fog megszületni. Hát így is lett. Könnyen, gyorsan 4 óra alatt megszültem éjjel, hajnalban. A következőt is így szeretném!
málnabokor26
2009. február 23. hétfő🙁
Magamra ismertem az összes hátráltató tényező felsorolásában.
-utáltam mindig nőgyógyászhoz járni, mindig előre görcsöltem
-nem tudtam levetkőzni a gátlásaimat
-kétségbeestem,h. még csak ennyire vagyok kitágulva és miért ilyen lassú
-a másik szobából áthallatszó épp a kitolásnál tartó szülő nő hangjai (egy komplikált szülés zajlott mellettem) hallatán bepánikoltam és elkezdtek leállni a fájásaim
-képtelen voltam kikapcsolni, elengedni magam, nem tudtam kizárni a külvilágot
-egyfolytában az zakatolt a fejemben, mikor leszek már túl rajta
-rettegtem a kitolási szakasztól, féltem, hogy nem fér ki a baba, hogy valamelyikünknek baja lesz
-bár ezer dolgot olvastam, ismertem, tudtam a szülés folyamatát mégis felkészületlen voltam
-fogalmam sem volt saját valós korlátaimról
-mindig azt gondoltam nekem magas a fájdalomküszöböm, de rá kellett jönnöm, hogy közel sem.
Eredmény, rettentően hosszú kínlódás után császár és nagyon lassú, fájdalmas felépülés, főleg a lelki, a testi az nem is. A császár okaként a baba inkomplett fejtartását jelölték meg.
És én azt is ide sorolnám, hogy nem a megfelelő orvost választottam, aki egyébként az egyik legjobb az adott kórházban. Aki egyébként nem jött be a szüléshez, amit nem is bánok. Azóta ahhoz a fiatal orvoshoz járok, aki ügyeletben volt a szülésemnél. Benne 100%-ig megbízok, úgy mint orvosban még sosem. És úgy gondolom vele menni fog a következő szülés.
Ma már tudom, hogy az én lelkemben lejátszódó folyamatok miatt alakultak így a dolgok. És azt hiszem, hogy ezekért is fordult be rosszul a szülőcsatornába a fiam és nem jött ki természetes úton. A gátakat nem tudtam feloldani magamban.
Nagyon hosszú időbe telt megértenem és feldolgoznom a történteket.
Egy másik fórumon megjelent a szüléstörténetem és voltak akik nem értették miről beszélek amikor azt írtam,h. mindent másként csinálnék ha újra kezdhetném. Én is azt hangoztatom és vallom, hogy minden fejben dől el.
Csak sajnos későn tudatosult ez bennem.
Mivel az első szülésem újra nem tudom végigcsinálni, én nagyon bízom abban, hogy a következőnél átélhetem mindazt ami kimaradt és mindent megteszek azért és remélem az orvosom is, hogy meg tudjam szülni természetes úton a babát. Majd valamikor. Még nem most.
Válasz: Sajnos ez nagyon gyakori, amit mondasz, de nagyon jó, hogy ezt így felismerted, van, aki nem ismeri fel, mi volt a háttérben és azt hiszi, hogy muszáj volt ennek így lennie! Korábban egyszer írtam egy tanulmányt a szülésélmény feldolgozásáról, ha érdekel, elküldöm szívesen e-mailben.