Segítség! Mindennel ellenkezik a gyermekem!

Ahogy nő a baba, egyre erősebb az akarata. A gond az, hogy gyakran hiába vetsz be bármilyen eszközt a meggyőzésre, a gyermeked akkor is makacsul ellenáll. Mit lehet tenni?

Néhány baba már újszülöttként is hangosabban és határozottabban fejezi ki az igényeit, de ez még nem jelent “akaratosságot”. Akaratról akkor beszélhetünk, amikor már nem az ösztönös igényeit jelzi, hanem elképzelései vannak a dolgokról: ellenkezik, mást talál ki, el akar érni valamit a kisgyerek és ennek érdekében nyíltan szembeszáll a szülői akarattal.

A tekintélyelvű nevelés ezt úgy kezelte, hogy állandóan korlátozta a gyermeket, a szembeszegülést pedig rászólással, büntetéssel vagy fizikai bántalmazással torolta meg.
Ma már tudjuk, milyen károkat okoz a gyermekben ez a fajta nevelés, ezért sok szülő kerüli a korábbi tekintélyelvűséget, viszont nem tudja, mit alkalmazzon helyette.

A forgatókönyv gyakran így szokott kinézni:

Akarsz valamit a gyerektől (pl. öltözzön föl, maradjon melletted séta közben, ne szaladjon el)
Megkéred rá.
Ő nem csinálja.
Győzködöd. Hegyibeszédet tartasz. Érvelsz.
Nem reagál, vagy nyíltan ellenkezik.
Alkudozol.
Ha ez sem vált be, fenyegeted.
Egyre magasabbra növeled a hangerőt.
Kiabálsz.

Ettől utólag lelkiismeretfurdalásod van és bűntudatod.
Tehetetlennek érzed magad.
Mivel ezt érzed, egyre gyakrabban és egyre könnyebben borul ki a bili.
Halmozódik benned a feszültség az újabb és újabb esetek miatt.
Néha már nem is az éppen aktuális “nem eszem meg az ebédet”-ügy miatt kelsz ki magadból, hanem az elmúlt hetekben felgyűlt hasonlók miatt.

Kialakul a játszma, ami minden egyes alkalommal ugyanúgy zajlik le.

Sokan azt sem tudják, hogy a “nem” a kisgyerek részéről nem mindig jelent nemet, sok minden mást is jelenthet, gyakran szimplán csak azért használja a gyerek, mert valami más, sokkal bonyolultabbat még nem képes megfogalmazni.

Mit lehet tenni?

1) Miért viselkedik így? Először is minden esetben meg kell állni és megnézni, mi is áll a háttérben: miért viselkedik így a gyermek? Sokan személyes sértésként és tiszteletlenségként élik meg, amikor a gyerek nem akarja azt csinálni, amit mondanak.

Pedig sok minden más is okozhatja:

– Túl sok tiltás: ha mindent tilos, ha állandóan a gyerek nyomában kell lenni, hogy “rendesen” viselkedjen, akkor előbb-utóbb fel fog lázadni, mert a kíváncsisága, a világ megismerésének ösztöne fontosabb számára, mint az, hogy “jó” gyerek legyen.

– Fáradt, éhes: az ellenkezés hátterében gyakran áll fáradtság, túl sok inger vagy éppen éhség. Például egy játszótéren eltöltött délelőtt után a hazamenés miatti hiszti oka is lehet az, hogy a kicsi addigra már túlságosan fáradt, nyűgös. Bár a túlpörgött gyerek ébernek látszik, valójában nagyon fáradt.

– Ha a kicsi éppen elmélyülten játszik valamivel, zokon veheti, ha azonnal abba kell hagynia és mást csinálni. Ilyenkor adj neki módot, időt, hogy befejezhesse, amivel éppen foglalkozik.

– Unatkozik: ha a gyereknek nincs mivel játszania, keres magának valamit, amivel játszhat. Ha éppen a postán álltok sorba és nincs, amivel játszhatna, akkor szaladgálni fog, vagy másokat piszkálni. Az ilyen helyzetekre előre fel kell készülni: mindig legyen nálad valami érdekes játék, amivel addig lekötheti magát.

– Mozgáshiánya van: a nyűgösség, ellenkezés, nyafogás gyakran a mozgáshiány jele. A gyerekek naponta több óra szaladgálást, szabad mozgást igényelnének, lehetőség szerint a szabad levegőn. Rossz időben azonban sokan csak kis időre viszik ki őket, ilyenkor pedig sokkal több energiájuk marad arra, hogy odabent nyúzzák egymást vagy a szüleiket. Találjatok ki bentre is mozgásos játékokat, mint a pókfoci, a négykézlábas futóverseny, de jól jöhet egy boxzsák vagy trambulin is.

2) Te vagy a felnőtt Sokan elvesztik a fejüket, amikor a kicsi ellenkezik. Pedig te vagy a felnőtt, te tudsz uralkodni magadon. A gyermeked viszont még kicsi és nem tud.
Neked kell neki példát mutatni türelemből, önuralomból. Ez sokszor nehéz, de a gyerekek példa alapján tanulnak.
Ne hosszasan magyarázz, hanem egyszerű szavakkal mondd el neki, mit szeretnél tőle és mit kéne tennie!
Ha ilyenkor higgadt maradsz és segítesz neki is megnyugodni, mindkettőtöknek sokkal könnyebb lesz majd, mint ha minden alkalommal végigjárjátok a kiabálás – lelkiismeretfurdalás – bűntudat háromszöget.

3) A játszmát meg lehet változtatni Te, a felnőtt tudod ezt megtenni. Elterelni a figyelmét, megoldani a problémáját. Felismerni, miért is ellenkezik.

A gyerekek számára sokkal többet ér a tett, mint a szó. Hosszú magyarázkodás és többszöri rászólás helyett nyomatékosabb odamenni és megmutatni, mit tegyen vagy mit ne tegyen. Ha pl. azt akarod, hogy fogja a kezed az utcán, akkor nem odacsalogatni kell és hosszasan magyarázni neki a biztonságos közlekedésről, hanem odamenni, megfogni a kezét és nem elengedni.

A vitahelyzetek javarésze elkerülhető, ha a kiváltó okokat kezeled. Ha azonban ez nem járt sikerrel, akkor jöhetnek az egyszerű szavak, majd a tettek. Fontos azonban tudni, hogy mindez nem mindig elég. A gyermeked akkor fog rád hallgatni, ha bízik benned. Akkor fogja elfogadni a szavaidat, megtenni, amit kérsz tőle, ha következetesen mindig ugyanazt mondod, ha tudja, hogy bízhat a szavaidban és számíthat rád.

Hogyan teremts kiegyensúlyozott környezetet makacs gyermekednek, amiben nem áll mindennek ellen és tedd őt együttműködőbbé? Tudd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, kognitív tudományokból doktorált. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

32 Comments

  • Dávidanya

    2014. április 04. péntek

    Kedves Ági!
    Tanácsot szeretnék kérni.Kisfiam 2,5 éves.Pár hónapja volt egy nagyobb szorulása amivel a gyermek sürgősségin kötöttünk ahol egy kúpot raktak fel neki vazelinnel.Számára az olyan megrázó élmény volt hogy azóta fél a kakilástól és nem enged ki.Volt egy időszak amikor úgy látszott helyreáll ez a probléma de sajnos visszaestünk.Most már ott tartunk hogy legutóbb 7 nap után ismét kúpot kellett neki adnom mert nem akarta kiengedni.Már túl vagyunk fél liter laevolac szirupon,guttalax cseppből 6-ot kapott este (semmi reakciót nem váltott ki nála pedig napokig kapta) aztán a lenmagolajat próbáltuk abból most 1 kisebb evőkanállal kap.Ezek a szerek ellenére sem “csúszik” ki a kaki.Már tehetetlen vagyok.Ha mondom neki engedje ki annál jobban ellenkezik.Ha nem beszélek róla az sem hozott megoldást.Ráadásúl így a pelusról sem tudunk leszokni pedig ha kakimentes nap van van hogy nincs rajta egész nap pelus.Nem erőltetem Ő akarja.Most homeopátiát javasolt a doktornő mást már Ő sem tudott.
    Nem tudom milyen lehetőségek vannak még.Vagy hagyjam hogy Ő maga oldja ezt meg?Hagyjam hogy akár 7-8 napig ne kakiljon?
    Köszönöm a válaszát!

    • Vida Ágnes

      2014. április 05. szombat

      Ez nem szervi, hanem pszichés dolog: a fájdalom miatt most fél a kakilástól, pszichésen nem meri elengedni. Mindenképpen játékos megoldásokkal kéne próbálkozni. Vonat versike, amiben a vonat jön ki a és, amikor kiér, tülköl.
      Nagyon jó a gyurmázás is, mert a kicsinek ez segít megbarátkozni a kakilással (átvitt értelemben persze, de tudat alatt, arra hat).
      Nem kell mondani neki, sem emlegetni, ha pelusban akar lenni egész nap, hadd legyen.

  • Rachel

    2014. április 01. kedd

    Kedves Ági!

    Az én kisfiam már bőven nembaba, de annyira kétségbeesett vagyok, hátha van jó tanácsod…
    Szóval két hónap múlva 7 éves lesz, első osztályos, és az elmúlt egy hónapban zuhanórepülést mutat a viselkedése. Főleg a korlátokat, szabályokat nem tűri. Az iskolából fokozatosan egyre több, most már naponta több negatív értékelést hoz haza. Bár eddig a jókhoz húzott, most csak a rossz gyerekekkel barátkozik. Nem fogad szót sem nekem, sem a tanároknak. Felesel.
    Lelkiztem vele, magyaráztam neki, volt hegyibeszéd, fenyegetés, büntetés, üvöltözés, és bár rettenetesen szégyellem, ma meg is vertem. Ma volt az a nap, hogy a napi 4 értékelésből három volt rossz, ezt hazafelé nevetgélve mesélte, majd a beszédébe befűzte az egyik legcsúnyább szót. Mondtam, h ezt ne halljam többé, kérdezte, miért, mit jelent? (g**i) Kínomban hazudtam, azt mondtam, pontosan nem tudom, de nagyon csúnya. A következő mondatában már benne is volt… Indulatból ütöttem, holott megfogadtam, még mielőtt megszületett volna, h soha nem fogom. Rettenetesen érzem magam!
    Teljes kudarc, amit eddig elértem, a szakirodalomtól csak még kisebbnek érzem magam… Vekerdy tanár úr azt írja, nem jutalomért, és nem félelemből, hanem a jó kapcsolatunk miatt fog megtenni a gyerek nekünk bármit. Akkor nekem rossz vele a kapcsolatom?! 2 éve nevelem egyedül, kezdek összeomlani.
    Nem akarom engedni, hogy rossz útra térjen, de úgy érzem, nincs eszköz a kezemben, ami használna.
    Kérlek segíts!

    • Vida Ágnes

      2014. április 03. csütörtök

      Még csak elsős, valószínűleg nagyon fáradt. Egy első osztályos számára, különösen, ha fiú nagy megterhelést jelent az állandó kötöttség, az, hogy muszáj egy helyben ülni, jól viselkedni, elvárások vannak. Egy darabig tűri-tűri, tartja magát, aztán túlcsordul a pohár. Ebben a korban nagyon sok mozgásra lenne szüksége szabad levegőn, napi 4-5 óra szaladgálásra, ahol le tudná vezetni ezeket a feszültségeket, de ennyire nincs lehetősége, ezért másként adja ki. Próbáljatok minél több időt mozgással, a szabad levegőn tölteni, ha pedig már úgy látod, nagyon fáradt és van rá mód, vedd ki pár napra az iskolából (de szerencsére hamarosan itt a tavaszi szünet, az is sokat fog segíteni, hiszen a téli már messze van és azóta nem volt különösebben módja pihenni a gyerekeknek). Ezen nem fegyelmezéssel tudsz segíteni, hanem azzal, hogy hagyod kiengedni a gőzt.

      • Rachel

        2014. április 03. csütörtök

        Megfogadom a tanácsot, és nagyon szépen köszönöm! 🙂

  • Andrea

    2014. január 24. péntek

    Kedves Vida Ágnes!

    Nem is tudom hol kezdjem. Van egy 5 éves kislányom. Amikor a kicsi született, s még az exemmel éltem elég sok veszekedésben volt része kb. 8 hós koráig. Utána 2 éves koráig egyedül neveltem. Persze egy picit el lett kényeztetve, mert hát ha nem volt Apukája minden másban próbáltam pótolni a hiányát. Sajnos neki elég sokáig kis korában hiszti szerű rohamai voltak, ami nagyrészt aludva történtek. Azt is hozzá kell tenni, hogy olyan 1,5 éves koráig inkább édesanyám nevelte, én nem voltam vele jó anyuka, mert őt hibáztattam azért, hogy otthon kell lennem, s nem tudtam hogyan kezeljem az anyaságot, s sok mindent ráhagytam hagy csinálja. Nem voltak napi rendszerességek.
    2 évesen megismertem jelenlegi férjem, akit a kislányom szinte egyből elfogadott. Nevére is vette a gyereket, s mindent megtett,hogy ő legyen hivatalosan is az Apukája. ( A kislány nem is emlékszik a vér szerinti apára, ugyanis ő 8 hósan látta utoljára, nem is kereste, s a bíróság meg is szüntette apai jogait teljesen. )
    Szóval a jelenlegi férjemmel, nagyon szoros, jó volt a kapcsolata, hiába következetes a nevelése, elfogadta,bár sajnos ő büntetéssel nevel,S ezért közéjük állok, s nem nagyon adok a férjemmel igazat, s ilyenkor mi is összeveszünk.Ezért a lányom egy picit fél tőle. Tőlem mert azért, mert én meg robbanok minden hülyeségen s üvöltök vele.
    Ráadásul van egy 1,5 éves fiú öccse. A férjem többnyire őt jobban szereti, több mindent megenged neki, s ezt a kislány is érzi. S folyton azt kérdezi, miért nem szeretjük,s miért csak az öcsi csinálhat mindent, s az öcsit jobban szeretjük ,mint őt.
    Mostanában nagyszájú lett, felesel, már az apjának is,utánunk üt, s hiába szólunk rá csak azért is csinálja amire kértük, hogy ne tegye. Na és persze a visítós hisztik is újra előjöttek, természetesen éjjel, mikor a picivel kell lennem.
    Úgy gondolom ezen büntetéssel nem lehet változtatni, de a szép szó sem használ. Ha rácsapok, akkor az a reakció, hogy úgyse fájt, s csinálja tovább. De hát ütni sem lehet minden nap. Egyszerűen tanácstalan vagyok mi tévő legyek? S ami még furcsa mindkét gyereknél, ha hisztiznek, nem lehet megvigasztalni , megölelni, nyugtatni őket, mert akkor még jobban rázendítenek. Ez sem tudom miért van?

    Kérem segítsen nekünk. Várom válaszát.

    Üdvözlettel: Jné Andrea

    • Vida Ágnes

      2014. január 29. szerda

      Se a szó, se a büntetés nem fog használni, ütni meg egyáltalán nem szabad! Ehelyett figyelj rá többet, szeretgesd, legyél ott vele, amikor hív. A kialakult helyzet miatt nyilván ő jobban kötődik hozzád, ezért elsősorban rád van most szüksége. A feleselésnek, a lázadásnak mindig oka van, tehát nem ezen kell változtatni, hanem az okon, ami kiváltotta: ez pedig az, hogy feszült vagy vele. Ezen kell változtatnod és elmarad a feleselés is.

  • Bróthágné Novák Edina

    2014. január 23. csütörtök

    Kedves Ági!

    Úgy látom mindenki kisebb gyerkőcök kapcsán ír neked, az én fiam 4 és fél éves, vele kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Ő egy átlagos, normális kis kölyök, csak mostanában egyre többet verekszik. Ma szóltak az oviban is, hogy valamit csináljunk vele, mert eddig csak a nagyokat bántotta (gondoltam, hogy így akar barátkozni velük, mert mindig kérdezte tőlük, hogy “a barátom vagy ugye”), de most egy kisebb fiúcskát is bántott, akit még múlthéten ő pátyolgatott, mert beszoktatták az oviba.
    Szóval nem tudom mit tehetnék. Itthon az ovi után kiabál (gondoltuk, hogy egész nap csendben kell lenni, és így tombolja ki magát), szereti a kishúgát, de mostanában kezd nagyon kötekedni vele, megsíratja. Lehet, hogy most jönne ki a testvérféltékenység is? A kishugi 21 hónapos. Már tudják egymást csapkodni is. Lehet az én hibám is, mert amikor kisebb is volt és nem fogadott szót többedjére sem akkor odacsaptam (a kisfiamnak)? A kislányomra sosem csapok rá, vele mintha türelmesebb lennék, de lehet, hogy ő egy picit jobb gyerek?
    Szóval hogy szokassam le a verekedésről? Már annyiszor megfogadtam, hogy nem csapok rá sosem, de ha nagyon kihúz a sodromból akkor nem bírom tovább és odacsapok. E miatt lett verekedős?
    Annyit mondtak az oviban, hogy találjunk ki valamilyen büntetést? Mit tanácsolsz?
    Előre is köszönöm!
    Jó munkát!
    Bróthágné Edina

    • Vida Ágnes

      2014. január 29. szerda

      Ha sok a korlátozás a kisgyerek életében, arra így reagál. Segíthet, ha ovi után nem mentek rögtön haza, hanem játszótereztek, szaladgálhat, motorozhat, szabadon kitombolhatja magát.
      A testvérek között egy kis bunyó normális, akkor is csinálják, ha soha nem láttak ilyet a szülőktől. Nyilván az is okozza a féltékenységet, hogy ő az oviban van egész nap, a tesó meg otthon.

      • Edina

        2014. február 01. szombat

        Köszönöm válaszod, én is gondoltam rá, hogy tél van, nagyon keveset van kint a levegőn és ez is közrejátszik a viselkedésében, úgyhogy elkedtünk focira járni. Még lenne egy kérdésem. A mai világban milyen büntetési formát tanácsolsz, ami elég szigorú, de Nehogy kárt tegyek a gyerkőcömben, és a kettőnk közti viszonyunkban. Mert imádjuk egymást, (csak velem alszik el, az én ágyamban)és ezt szeretném ha így is tudnám tartani, és mégis olyan csúnyákat tud rám mondani Napközben, hogy eldobom az agyam.
        Köszönöm bíztató válaszod 🙂

        (Egy kérés: KITÖRÖLNÉD a vezeték nevem, ha bele tudsz nyúlni a programba? Köszönöm)

        • Vida Ágnes

          2014. február 12. szerda

          Alapvetően a büntetéssel van a gond, nem a formájával. A büntetés a gyerek megalázására épít és bár rövid távon eléréi a célját, hosszú távon a gyerek mindig lázadni fog ellene (pl. titokban kipróbálja, amit nem szabad). Itt írtam arról, mit lehet csinálni helyette: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/buntessek-vagy-ne-buntessek

  • Adri

    2014. január 17. péntek

    Kedves Ági!

    Jó pár cikkedet olvastam már, nagyon hasznosak voltak számomra! Kislányom 15 hónapos, kezd kibontakozni az akarata, de nem vészes és nem is akarom, hogy túlságosan az legyen! A kérdésem az lenne, hogy akaratosság ellen szerinted beválik-e az, hogy ha nem fogad szót, akkor valamit megvonunk tőle! (és itt nem az érzelmi zsarolásra, megvonásra gondolok) Például, ha nem szeded össze a játékaidat nem megyünk a játszótérre, nincs esti mese stb… “Ha jó fej vagy, akkor anya is az” Tanulja meg a gyerek, hogy a tetteinek van következménye! Most olvastam a Hogyan nevelj nevetve? cikkedet, ami sokat segített és valamennyire alkalmazom is már (a pelenkázón huncutkodva):), ekkor merült fel bennem ez a kérdés!
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Adri

    • Vida Ágnes

      2014. január 29. szerda

      Ebben a korban ez még nem igazán működik, mert a kicsi nem érzi még igazán az ok-okozati összefüggéseket (csak 2 éves kor után kezdi érteni őket). A következményeket inkább úgy tudod megmutatni neki, hogy közösen összeszeditek a játékot, bevonod őt is (nem szemrehányással kísérve, hanem játékosan) a rendrakásba és megdicséred, ha együttműködik. Vagy, ha pl. valamit kiborít, akkor ő is kap szivacsot és együtt törlitek fel.

  • Mónika

    2014. január 14. kedd

    Kedves Ági!
    Lányom 4,5 hónapos, anyatejes. Mellettem alszik éjjel, mert az ágyában nem hajlandó aludni. Mihelyst letesszük az ágyába aludni (akár félálomban, akár éberen, akár álmában) csak sír. Fekve szoptatok, cicin alszik el. Miután elalszik hagyom, hogy mélyálomba kerüljön, s utána teszem át az ágyába, de hamarosan mindig felébred (azonnal v. 10-20 perc múlva, ritkán 1 óra múlva) és sír. Ha magam mellé teszem, megnyugszik. Próbáltam már a felveszem, ringatom, visszateszem módszert, de a ringatásra sem nyugszik meg, ha álmos,csak cicin. Éjszaka is többször megébred, ilyenkor keresi a cicit. Ha nem adom oda neki, akkor sír és teljesen felébred. Ha odaadom, akkor a szájában tartja, nem szopik és megnyugszik, alszik tovább. Pár perc után már cici nélkül. Hogyan tudnám leszoktatni erről? Szeretném az ágyába szoktatni, de nem sikerül. Órákig képes vigasztalhatatlanul sírni torkaszakadtából, ha nem kap cicit, pedig nagyon álmos. Oldalt vagy háton fekve alszik. Hason nem tud aludni, mert nem teszi le a fejét soha. Mit tehetnék, hogy cici nélkül is tudjon aludni a saját ágyában?
    A tanácsod, hogy fürdessük más helyszínen a fürdés közben síró lányomat, bejött 🙂 Most már, ha hasra fordítva vagy „ülve” van a vízben, nem sír. Köszönjük!
    Előre is köszönöm újabb tanácsod!

    • Vida Ágnes

      2014. január 14. kedd

      Szerintem ne tegyél semmit. A babának természetes igénye, hogy cicin szeretne elaludni, mert így nyugszik meg. Miért ne aludhatna el cicin? Ha egyébként gyorsan elalszik így, akkor számára ez a legjobb megoldás, és neked is jobb,mint órákig altatni. Aztán majd később, ha eljön az ideje, megtanul magától is elaludni.
      Ha viszont valami miatt mégsem szeretnéd cicin altatni (pl. egészségügyi gondok miatt), akkor cumival lehet próbálkozni. Elsőre sok baba elutasítja, de ha újra meg újra visszaadod neki, megbarátkozik vele.

  • Anita

    2014. január 10. péntek

    Szia Ági!

    Egyre többször fordul elő, hogy 17 hónapos fiam valami olyat csinál, amit nem szabad.
    Minden reggel úgy kezdődik, hogy enni csak mese mellett hajlandó, és akkor, ha etetem. Megpróbálom erről leszoktatni, így elé teszem, (ha éhes megeszi alapon) de sokszor ráfeledkezik a mesére, és nekem kell pár falatot a szájába tennem. Egyébként már egy hónapja önállóan eszik kanállal, kézzel és villával is. Ha kikapcsolom, tombolni kezd, és kiborítja. Próbáltam úgy is, hogy együtt leülünk enni. Ez nem vált be. Ő az etetőszékben feláll, vagy elfekszik, és nem hajlandó enni. Ilyenkor elveszem tőle, hogy menjen játszani, vagy amit szeretne, és később visszajön enni. Ha ezt a helyzetet megoldottam, és jól lakott, akkor jön a főzés. Ő egész végig az ölemből nézné, hogy én mit csinálok, és ő is kevergetné velem együtt, vagy sütné, de nagyon félek, hogy valami baja esik, így az etetőszékbe rakom, hogy onnan nézhesse. Na itt kezdődik megint a tombolás. Kikéretőzik, hisztizni kezd, és ha akkor sem veszem fel az ölembe, akkor sír. Ilyenkor kicsit még együtt főzünk, aztán lerakom, hogy ne forrázzam le. Vagy bemegy a szobába és mesét néz, vagy zenét hallgat, ritka esetekben még játszani is kezd. A legtöbb esetben, ahogy ma is, nem akarja magát elfoglalni semmivel sem, lehet látni, hogy unatkozik, és csak rosszaságot keresi. Ha a szobában kupit csinál, nem zavar, majd együtt vagy egyedül rendet rakok. Viszont, ha a konyhában kiborítja az asztalon lévő dolgokat, pl. liszt, olaj, stb… vagy a konyharuhákat szórja le a földre, vagy a tűzhelyet piszkálja, akkor egy idő után besokallok. Mikor nyúl felé, már mondom, hogy nem szabad. Miért is hallgatna rám… Megismétlem. De persze nem használ a szép szó. A konyha gyakorlatilag csak főzőfülke, így arrébb rakom, és adok egy tálat a kezébe, meg egy kanalat, hogy ő is főzzön. Kb 3 percig játszik vele. Utána kijön hozzám és kezdi előröl. Mindez nagyjából fél óra alatt, mert ha a tűzhelyen fő minden, már el tudok jönni a konyhából. Viszont, ha jó napja van, akkor megérti, hogy most főzök, és addig leköti magát valamivel. Próbálom játszani hívni, vagy rávenni, hogy válasszon ki egy játékot, de nem akar. Csak az ölemben ül, és mesézni akar. Próbáltam a diavetítős mesét, de nem tetszett neki. Van több mesekönyvünk, de az sem köti le, ha együtt olvassuk. Nem mondanám, hogy tele vagyunk játékokkal, de azért van építős, kirakós, labda, kugli, vonat, hangszer, babataxi, hinta és a könyvek. Egész nap kb fél órát játszik, játszunk, és ennyi. Ha nincs pára, levegőzni megyünk. De jóformán az egész napom abból áll, hogy tiltok, etetem, babusgatom, és azon gondolkodom, hogy mivel kössem le. Ez így nagyon fárasztó, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel.

    • Vida Ágnes

      2014. január 29. szerda

      Ezen úgy tudsz változtatni, ha mindent megváltoztatsz. Először is: ne nézzen tévét evés közben. Teríts meg magadnak és neki is nagyasztalnál, ne etetőszékben egyen és üljetek le együtt, mindenki egye a magáét.

      Ebben a korban már nagyon utálnak a kicsik csak úgy ücsörögni az etetőszékben, hiszen mindenük a mozgás. Tudom, nehezebb úgy főzni, ha a kicsit is be kell vonni, de mégis próbáld meg. Adj neki edényeket, fakanalat, engedd, hogy kísérletezzen az ártalmatlanabb konyhai eszközökkel. Hidd el, hamar megtanulja, mi a veszélyes és mi nem az, ha viszont hozzá se fér, mert lekötöd addig, akkor egy óvatlan pillanatban biztos bajba keveredik majd. Hadd szórjon szét dolgokat! De aztán mutasd meg neki, hogyan kell visszatenni és vond be őt is a rendrakásba! Így látja majd, hogy a tetteinek van következménye. Minél több a tiltás, annál többet rombol a gyerek otthon. Minél kevesebb, annál inkább hallgat rád.
      Unalom ellen a legjobb, ha délelőtt is, délután is kimentek egy kicsit a szabad levegőre, ahol kedvére mozoghat. Ha kiszaladsgálhatja, motorozhatja magát, utána odabent már szívesebben játszik nyugodtan. Fontos, hogy egyszerre ne legyen sok játék elől, mert akkor a kicsi nem fogja értékelni őket.

      • Anita

        2014. január 29. szerda

        Köszönöm a tanácsot! 🙂 Közben elmúlt ez a mesekorszak, bár most is nézi, de sokkal kevesebbet. Újra eszik magától, és kicsit játszunk, kicsit mesézünk. Ezt így váltogatva igényli. A főzés azért problémás, mert ő is keverni szeretné, amit én. Hagyom pakolni, lábasokba rakok ételt, amit keverhet és megehet, de nem köti le magát vele. Ugyanazt szeretné ő is csinálni, mint én. Azt hiszem a gyógyszerek miatt volt ilyen nyűgös. Lassan újra az én mosolygós, nyugodt kisfiam lesz. De mindenképp változtatok a szabályokon, ahogy javasoltad. 🙂
        Köszönöm!

  • TAM

    2014. január 07. kedd

    Kedves Ági!

    Erre a cikkre most jókor találtam rá! Mégis leírnám a gondunkat.

    Kislányom 21 hónapos lesz, és egyre nehezebb vele. Mintha néha csak arra játszana, hogy engem kiakasszon. Az apja türelmes ember, de nem egyszer ő is felemeli a hangját.

    Nagy a mozgásigénye, tele van energiával. Naponta kétszer van szabad levegőn, minimum 1-1 órát, még most télen is, jobb időben többet. A babakocsiban már nem sokáig van el, 10/9 esetben nem is visszük, csak sétálunk.

    A játszótéren nincs el huzamosabb ideig egy játékkal sem: hintában talán 2-3 percet, libikókán addig, míg felemeljük, de már félúton mászna le róla, holott ő maga ül rá (és ez egymás után többször: ráül, fel, le, lemászik, átbillenti, majd újra és újra.)
    Reggel fél 8 és 8 között kel, délben ebéd, utána alszik (változó, 1-3 órát), uzsonna (már ha hajlandó enni, de úgy egy-két hete jobbára csak folyadékot vesz magához (kakaó, narancs facsart leve, tea), szilárd étel, főzelék, leves sem kell neki. (16 foga van, most mintha jönne a jobb alsó leghátsó rágója, kicsit duzzadt az ínye) Játszunk bent egy kicsit, utána a szabadban vagyunk, este vacsora, fürdés.

    Az altatást is ki kellett tolnunk fél 9-9-ig, mert dacára a napközbeni 2 óra alvásnak, a sétának, a lakásban rohangálásnak, akkor sem tudjuk letenni, mert ő még játszani akar. Egyszerűen nem tudjuk lefárasztani. Hagyjuk hisztizni, de ha a sötétben egyedül marad a kiságyban, olyan hacacárét levág, hogy csak na. Akkor is, ha a villanyt felkapcsolva hagyjuk. Régebben nagyon jól működött, hogy 1 perc ringatás, puszi, letettük és már aludt is reggelig. Utána azt a módszert próbáltuk, hogy hagytuk 5 percig sírni, ringatás, letettük. Ha tovább sírt, akkor 6 perc, és így tovább. 2. vagy 3. napon már elég volt, hogy letesszük és be sem kellett hozzá menni másnap reggelig. Persze ha kitakarózik, akkor nyöszörög, arra felébredünk, de alszik tovább.

    A másik gondunk, ami szinte minden gyereknél előfordul, hogy nem fogad szót. Írtad, hogy a sok tiltás nem használ. A kilincseket felfelé kellett fordítanunk, hogy ne tudja az ajtókat nyitogatni, ne férjen hozzá a tisztítószerekhez, stb. A hűtőről is le kellett vennünk a fogókát, de már rájött, hogy anélkül is ki tudja nyitni. Az elektromos holmikat piszkálja jobbára (hűtő, mosógép, számítógép, videólejátszó), meg a konvektort. Engedni, ráhagyni nem szoktunk dolgokat, többször elmondtuk neki, hogy nem szabad. Már fogytán van az energiám és a türelmem, a cérnám is egyre vékonyabb, mert megállás nélkül azt hajtogatom, ne piszkáld, mert elrontod, odacsukod a kezed. Az sem használ, hogy elmagyarázzuk neki, hogy miért nem szabad. Pedig értelmes gyerek, rengeteg mindent tud, és ha akarja, akkor azt csinálja, amit mondunk neki. De sokszor csak jön utánunk, észre sem vesszük. Hiába szólunk rá, hogy 10 centiről nézze a tévét, meg sem hallja. Szólongatjuk nevén, becenevein, majd hangosabban, tapsolunk neki, de egyszerűen semmire nem reagál. Feltesszük a kanapéra, 10 mp-ig sem marad meg, lemászik, és vissza a tévé elé. De sokat nem nézzük, ha ébren van, néha viszont nem hajlandó semmivel játszani, mert nem megy a tévé. Ha meg bekapcsoljuk, akkor rá se bagózik, csak ha olyan reklám megy.

    A játékai nem kötik le, ha nem az van, amit ő akar, akkor dobálja őket. Volt, amit el is tört, a könyveit eltépte (a kemény leporellót is). Beszélni nem beszél, csak ööözik, pedig sok beszélünk hozzá, kérdezzük, mije hol van, mit mondanak az állatok. Néha ő maga mondja, hogy baba, gesztikulál, de az ööözésből nem jövünk rá, hogy a telepakolt szekrényből mi kell neki. Mindent végig kérdeztetünk vele, és amire azt jelzi, hogy igen (erre van egy gesztusa, amit már kitanultunk – noha sokszor nem működik), akkor nekiadjuk – vagy épp nem, attól függően, miről van szó).

    Amíg rendesen evett (most is 15 kg), volt, hogy az ételt is dobálta, pedig mindig mondtuk neki, hogy ha nem kéri, csak tegye az asztalra. Ehelyett lesöpörte, és dobhattam ki az egészet, holott gyűlölök ételt kidobni.

    Sok tiltás van, mert csak az érdekli, amihez nem nyúlhat, de nem értem, hogy ha olyan sok minden mást megért, akkor a nemet miért nem képes? Hiszen okos, értelmes, és ha meg hagyom, hogy megtapasztalja a hátulütőket (odacsukja a kezét a mosószer-adagolóhoz, felborul a ruháskosárral), akkor meg én érzem szarul magam. Megjegyzem egyikből sem tanult, pedig már jó párszor megtörtént mind.

    Mit tanácsolsz, mit tegyünk? Néha már a reggel is hisztivel indul. nem engedi, hogy levegyük a pelenkáját, nem akar leülni enni… és ezzel az egész napot elrontja… 🙁

    Bocsánat, kicsit hosszú lett.
    Köszönöm, ha segítesz.

    TAM

    • Vida Ágnes

      2014. január 11. szombat

      A kislányod rendeltetésszerűen működik 🙂 A kicsik nem csak annyit akarnak játszani 1-1 játszótéri játékkal, amennyit lehet és nem csak úgy, ahogyan használni kell őket, hanem kipróbálják, kísérleteznek vele, aztán mennek tovább. Ne legyél a nyomában folyton, hagyd szabadon játszani! Nem kell hosszan libikókáznia, hintáznia, hadd menjen és próbáljon ki mást, ez így normális. És hadd szaladgáljon kedvére, motorozzon, tomboljon, ugráljon: az alvásnak ez fog igazán jót tenni majd 😉 Ne erőltessétek az alvást! Akkor vigyétek lefeküdni, amikor már nagyon álmos, ne akkor, amikor az óra szerint már mennie kéne.

      A dackorszak legjobban akkor “tombol”, amikor a kicsi már sok mindent szeretne közölni, de nem tud még annyira beszélni, hogy elmondja, mit szeretne, ezért folyton feszült.
      Ami segíthet, ha elengeded a dolgokat. Na és, akkor mi van, ha még fél órát rajta van a pelus? Na és akkor mi történik, ha állva eszik? Semmi 🙂 Cseréld le állva a pelusát (sok kicsi ebben a korban utál már lefeküdni a pelenkázóra), közben viccelődj vele. Üljetek le együtt reggelizni, te ülve, ő úgy, ahogy enni akar. Ebből nem azt tanulja meg, hogy állva kell enni, mert ha van előtte jó példa (ti ülve esztek), akkor azt úgyis megtanulja majd, hanem azt, hogy az evés nem egy rossz élmény, hanem egy közös családi élmény, ami lehet kellemes, ami közben jól érezhetjük magunkat. Minél inkább el mered engedni ezeket a dolgokat, hagyni, hogy maga kísérletezzen a dolgokkal és nem állandóan azon aggódva, hogy biztos valami rosszat csinál, annál kevesebb galibába fog keveredni és neked is sokkal könnyebb lesz.

      • TAM

        2014. január 14. kedd

        Kedves Ági!

        Hálásan köszönöm, sokat segítettél, és meg is nyugtattál. 🙂

        Üdvözlettel,

        TAM

  • M.Móni

    2014. január 06. hétfő

    Kedves Ági!
    Szeretnék én is kérdezni de nem tudom hogy hol fog megjelenni a válasz. itt? de gondolom sokan írnak hogy találom meg? nem lehetne hogy az email címemre jöjjön a válasz? mert hírlevél is jön..mert nem 2 mondatot kéne begépelnem…
    ez nagyon jó amit itt olvasok:pont a bizalomról. nekem olyan bajom van hogy úgy érzem-gondolom a gyermek 17hónapos,de kezdettől szinte nem bízik bennem, na most aranyos szófogadónak mondható de félek már hogy többször hallott engem meg az apját kiabálni vele is és olyan károkat okozhattunk benne (+ a nagyszülők is az én szüleim)szóval pont tekintélyelvű családból jövök szorongásos betegségem gyerekkoromtól van,próbálom szeretni kimutatni de van hogy elmegy tőlem nem akarja,h pusziljam stb. igyekszem a kedvében járni de már kb fél éve talán több is) nem örül reggelente nem kiabál boldogan mosolyogva nem vár, nem akar a karomba lenni. van hogy elfogadja de én a viselkedéséből sajnos azt látom írásaidat olvasva!! hogya én babám nem bízik bennünk (apja) közben vágyik persze a velünk való kapcsolatra de én nagyon elvagyok kenődve,mert van komoly eü bajom is) sokat sírtam a baba előtt is)nem tekintélyelvűen nevelem, fokozatosan engedtem dolgokat megfogni neki a különbőző helyeken(wc, fürdő) a kérdésem mindennap boldogan mosolyogva tudom csak a bizalmát megszerezni? ami soha nem volt? 3 hónapig szopott csak)) sajnos az én lelkiállapotom-at átvette talán a szorongást : ki lehet ebből jönni neki? meg a személyisége tényleg attól hasonlít az enyémre mert sokat kapkodva tettem vele? öltözés kisebb egész csecsemő korban kimerültségből persze))megváltozhat a személyisége vagy már mindig ilyen marad: szeret sietni,majdhogynem kapkod és időnként látja,h nem türelmetlen vagyok vele de nyilván mindennap ez kéne…
    köszönöm válaszod főleg ha sikerül megtalálnom))
    Moni

    • Vida Ágnes

      2014. január 11. szombat

      Bizonyos személyiségjellemzőket öröklünk, másokat szerzünk, ebben a cikkben írtam arról, mik ezek: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/a-baba-szemelyisegenek-fejlodese
      Ne aggódj, mindenki kikel magából néha, és néha a gyerek előtt történik ez, ez önmagában 1-1 alkalommal nem okoz károkat benne. Sokkal fontosabb neki, hogy tudja, számíthat rád, segítesz neki, bízhat benned.
      És érdemes lenne pszichológussal konzultálnod a szorongásos problémáidról, mert egy dackorszakban levő kisgyerek mellett holtfáradtan ez súlyosabb zavarrá is alakulhat, neki is, neked is jobb, ha most kezelik ezt a problémádat.

  • Joó Gyöngyi

    2014. január 02. csütörtök

    Kedves Ági,
    6 hónapos a kislányom és egy hónapja kezdtük a hozzátáplálást.
    Az ebédet kiváltottuk.(200-230 főzeléket eszik).
    Még a többi étkezés tápszer 550- 650.
    Kérdésem: mikortól kell a többi étkezést kiváltani?
    Tízórai, uzsonna legyen csak gyümölcs vagy tegyek hozzá kölest, hogy laktatóbb legyen. Mekkora mennyiséget eszik meg a gyümölcsből? Az olajat a főzelékbe 7 hónaposan adhatom Neki?
    A főzelèk után felkinálom Neki a teát nem igazán kéri. Jó ha 10 ml iszik belőle.Nem gond ez?
    Válaszodat előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2014. január 21. kedd

      Az étkezéseket nagyjából 2-3 hetente lehet kiváltani, de én azt javaslom, ne az órát figyeld, hanem a kicsi igényeihez igazodj ebben. Kapjon egy másik időpontban is kanalasat, aztán, ha már megeszik belőle egy teljes adagot és nem kéri utána a tápszert, akkor az az étkezés kiváltható. Nem kell a tízórainak és az uzsonnának laktatónak lenni, elég a gyümölcs. Az sem gond, ha most még csak 1-2 kortyot iszik utána, hiszen a tápláléka nagy része még folyékony vagy lédús. Olajat a főzelékbe lehet tenni. Gyümölcsből 150-200 gramm egy adag, de ha többet eszik meg, az sem gond.

  • Horváth Mónika

    2013. december 22. vasárnap

    kedves ági!

    A segítségét szeretném kérni a lányom most 21hónapos és a múlt héten jött ki neki a két szemfoga.A következő a gondom:A múlt héten is és most is már 3.napja csinálja,hogy este nem akar elaludni csak amikor már beájul 23.30körül.van napi rendünk ezért nem tudom h mi a baja.reggel 9körül kel aztán 12.30-től alszik kb.másfél órát aztán este 9körül szokott elaludni.De most az esti alvással van nagyon nagy gondom mert egyszerüen nem alszik el;én pedig lassan a fáradságtól meg az idegtől alig állok a lábamon.sajnos este amikor még 22kor is játszik az ágyában már kiabálok és fenyegetőzők tudom h ez nem megoldás és van is lelki ismeretfurdalásom de már olyankor kivagyok teljessen.
    Azért kérem a tanácsát mert már nem bírom és nem tudom h miért csinálja ezt.
    minden héten előfordul pár napig aztán vissza áll a rend.Amikor a nyáron csinálta ezt akkor 2hétig tartott de utánna magától elindult.viszont úgy tudom h most nincs fejlődési ugrás az ő korában; beszélni elég szépen beszél de néha azért a babanyelvét is bele keveri még.
    A baj nem csak az h fáradt vagyok hanem az is h a beteg édesanyámat is ápolni kell és ezért rossz h nem tudom este lefektetni.
    kérem ha tud segítsen!
    Köszönettel:Horváth Mónika

    • Vida Ágnes

      2014. január 21. kedd

      A kicsi folyamatosan tesztel, megnézi, hol vannak a határok, megpróbálja áthágni őket, mert kíváncsi rá, hogy lehet-e. Ő is ezt teszi most, és rájött, hogy engedsz, tehát megéri nyafogni egy kicsit. Változtass kicsit az esti elalvási szokásokon, olvass neki mesét, aztán kapcsoljátok le a villanyt és mondj neki fejből is mesét a sötétben, ez segíthet abban, hogy a kicsi ellazuljon és el tudjon maga is aludni. A lényeg, hogy ne ő vezessen, hanem te legyél az, aki vezeti őt.

  • T-N Adrienn

    2013. december 22. vasárnap

    Kedves Ági!
    Hol lehet Tőled kérdezni 3.5 hónapos kisfiammal kapcsolatban? Szoptatás, gyarapodás, mozgásfejlődés, ujjszopás, betegség- ezeket érinti problémánk.
    Köszönöm, továbbá meghitt ünnepeket kívánok!
    Nagy Adrienn

  • Novák-Sárvári Viktória

    2013. december 15. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nagyobbik kislányom 20 hónapos, a pici pedig 6 hetes! A probléma az, hogy mióta hazahoztuk a kisebbet, azóta a nagyobbik már nem fogad nekem szót! Nagyon lelkiismeretfurdalásom van amiért nem tudok vele ugyanúgy foglalkozni, mint régen és türelmetlenebb is vagyok vele, érzem, hogy gyakran haragszik rám!
    A kistesót nem bántja, gondoskodón fordul felé, de velem folyamatosan ellenkezik! Mindenre nem a válasz, én pedig belekerülök ebbe a bizonyos háromszögbe!
    Tanácsot szeretnék kérni azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek vele, hogy segítsek neki, illteve, hogy hogyan őrizzem meg a türelmem!
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdvözlettel:
    Viktória

    • Vida Ágnes

      2014. január 21. kedd

      Nem benne kell most rendet tenned, hanem magadban. Határozd el, hogy mindkét gyermekedre figyelmet fordítasz, döntsd el, hogy képes vagy uralni a helyzetet. Nagyon nehéz otthon két kicsivel, de ha azt érzed, hogy ura vagy a helyzetnek, hogy nem ők irányítanak téged, hanem te őket, akkor sokkal türelmesebb tudsz lenni, sokkal könnyebben meg tudod oldani a helyzeteket, mert látni fogod, mi a fontos és mi nem. Sok erőt kívánok hozzá neked 🙂