Miért mond a kisgyerek gyakran nemet és mit válaszolhatsz rá?

Statisztikák szerint egy átlagos 18 hónapos gyerek óránként 11-15 alkalommal mondja ki a „nem” szót. De vajon mit jelent a „nem” és mi a jó válasz rá?

A dackorszak sajátja, hogy az alig 1 éves kisgyerek elkezd önálló döntéseket hozni. Rátalál az akaratára és próbálgatja azt. Persze még nem mindig tudja felelősséggel használni, de már próbálgatja, kísérletezik vele. A gond az, hogy még csak kevés szót ismer, ezért hajlamos egy szóval megnevezni egymáshoz hasonló tárgyakat, jelenségeket, érzelmeket. Minden állatot vavának vagy cicának hív, minden járművet brübrünek, minden érzésre azt mondja, hogy „fáj” – ez a fajta nyelvhasználat 2 éves kor előtt nagyon gyakori. Éppen ezért, amikor az akaratát szeretné kinyilvánítani, gyakran csak azt mondja, hogy „nem”, ennek azonban többféle jelentése is lehet. Lássuk mik azok!

1. Nem = Nem tudom

Ha a kicsi bizonytalan vagy szembesül a saját képességei korlátaival, akkor nagyon csalódott lehet. Már 10-11 hónapos korban előfordulhat, hogy ilyenkor csapkodni kezd, a fejét a földbe veri stb. Később, ahogy nyelvileg is fejlődik, a „nem sikerül”-érzést a „nem” szóval fejezheti ki.

Fontos tudni, hogy a „nem” nem ellened irányul, nem támadás vagy manipuláció és nem azért csinálja, hogy téged bosszantson. Már önmagában az, hogy képes vagy belemagyarázás nélkül szemlélni a viselkedését, segíthet, hogy megtaláld a helyes választ a „nem”-re.

Ha azt látod, hogy a kicsi azért tiltakozik, mert nem tud megoldani valamit, ajánld fel a segítségedet, de várj a válaszára, hogy elfogadja-e azt. Ha nem kér segítséget, kezdd el te is ugyanazt csinálni, hátha lemásolja. Pl. ha nem megy az építőkockázás, mindig leborul a torony, te is ülj le mellé, kezdj el építeni és hamarosan elkezd utánozni majd.

2. Nem = Igen

Leggyakrabban akkor fordul elő a tiltakozás, amikor a kicsit ki akarod szakítani abból, amit éppen csinál, ő pedig nem szeretné ezt. Ilyenkor azzal segíthetsz, ha összekötöd a két tevékenységet. Pl. ha nem akarja abbahagyni a játékot a vacsora kedvéért, ajánld fel, hogy a kisautók is jöhetnek vele vacsorázni, hiszen nekik is fontos az üzemanyag 🙂

3. Nem = Más a véleményem

Természetes, hogy a gyerek nem ért veled mindenben egyet (ez elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban frusztráló 🙂 ) Azonban az ellenkező vélemény nem bebetonozott dolog, csak egy pillanatnyi érzés (a kisgyerekek még a jelenben élnek, lehet, hogy 5-10 percig makacsul ragaszkodik valamihez, aztán fordul a széljárás és más másként gondolja, mert 10 perc múlva már egy másik „jelen” van). Ilyenkor a gyerek gyakran csak azt szeretné, hogy hallgassák meg, hogy kapjon egy kis figyelmet, amit talán (úgy érzi) nem kapott meg.

Adj tehát neki egy kis plusz figyelmet: „Oké, más a véleményed, megértem. Gyere ülj ide az ölembe és meséld el!” A nagyobbak már el is fogják mesélni, a kisebbeknek talán egy nagy ölelés és egy kis „babázás” is elég.

4. Nem = Te is mindent megtiltasz, akkor én is

Észre sem vesszük, hogy mire a baba 1 éves lesz és elkezd jönni-menni a lakásban, mennyi mindent megtiltunk. Az élet csupa tilalomból áll: „Ne menj oda! Ne csináld ezt! Nem szabad!” A kicsi pedig szorgalmasan másol és lemásolja azt is, amit tőlünk leggyakrabban hall. Ideje hát átgondolni a tiltásokat és másként megtanítani rá a gyermekedet, mi az, ami tényleg veszélyes, anélkül, hogy túl sokat használnád a „nem” szót.

5. Nem = Én akarok dönteni

A gyerekek élete gyakran abból áll, hogy az egyik programról a másikra visszük őket. Most reggelizni kell, most játsszál szépen, most indulunk a játszótérre, most beszaladunk a boltba, most meg kell ebédelni, most peluscsere, most el kell aludni és így tovább…
A gyereket ez néha frusztrálja, hiszen ezekkel a váltásokkal kiszakítjuk őt a természetes ritmusából és elvonjuk attól, amit leginkább szeretne csinálni: a szabad játéktól.

Nyilván minden kérdésben még nem dönthet ő, de sok huzavonától megkímélhetjük magunkat, ha tiltás és vitatkozás helyett adunk neki döntési lehetőségeket a hétköznapokban. Pl. „Oké, nem szeretnél még lefeküdni, akkor mit szólnál, ha először lefektetnénk a macidat és olvasnánk neki mesét?”

6. Nem = Önállóan akarom

A gyerekek imádják azt, hogy ők már meg tudnak csinálni dolgokat, kompetensek valamiben még akkor is, ha még egyáltalán nem tudják pontosan megcsinálni és kicsit lassúak. Néha nem is azért akarják egyedül csinálni, mert maga a tevékenység érdekes lenne, hanem azért, hogy beleélhessék magukat a „nagy vagyok”-szerepbe.

Amikor ő akarja csinálni, fel lehet neki ajánlani, hogy próbálja meg egyedül és szóljon, ha kell segíteni, illetve lehet azt is, hogy nem megmutatod neki vagy megcsinálod helyette (pl. a cipő felvételt), hanem leülsz mellé és te is csinálod magadon lassan, jól láthatóan, hogy le tudja utánozni. Ez ugyan kicsit időigényesnek tűnik, de hosszú távon hamarabb önálló lesz így, mintha mindent megcsinálsz helyette csak, hogy gyorsabban menjen.

7. Nem = Fáradt vagyok, nyűgös vagyok

Ha a kicsi fáradt, túlingerelt, nyűgös, hamarabb mond nemet, mint máskor. Ilyenkor oldhatod a feszültséget és az ellenállást játékos módon, például:

– Sok-sok vicces nemmel: „Azt mondod, nem?! Hát akkor most jól nem megyünk fürdeni, nem törülközünk meg, nem olvasunk mesét, nem kapsz tejecskét és nem alszunk! Nem, nem nem!”
– Sok-sok igennel: „Igen, igen. Igen, most fel kell venni a cipőt! Igen, a másikat is! Igen, a kabátot is!”
– Mesével: „Ez a két kiscipő már nagyon ki szeretne menni sétálni, látod azt mondják, hogy – Vigyél ki minket a napsütésbe, lééééégyszi! Szaladgálni akarunk!”

Ha meglátjuk a dac mögött a kisgyermek valódi énjét, sokkal könnyebb lesz válaszolnunk neki és együttműködésre tanítani őt.

Hogyan teremts kiegyensúlyozott környezetet makacs gyermekednek, amiben nem áll mindennek ellen és tedd őt együttműködőbbé? Tudd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Ancsa

    2018. szeptember 14. péntek

    Kedves Ági!
    Rendszeresen olvasom az írásaidat, nagyon sokat „tanulok” a mások problémáinak szóló válaszaidból, nagyra értékelem a segítésedet. 🙂
    25 hónapos kislányom viselkedésével kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni.
    1.) Ha a játszótéren vagyunk, a csúszdára szívesen felmegy és szeret is lecsúszni, de ha látja, hogy egy másik kisgyerek is fel akar utána mászni, vagy csak szalad a csúszda felé, miközben ő már mászik felfelé vagy már fent is van a csúszda tetején, ijedten figyeli és kapaszkodik utánam, le kell szednem. Olyan kisgyerekkel is igy csinálja, akivel már többször játszott együtt. (eddig nem volt negatív tapasztalata egyik gyerekkel sem, legalábbis nem tűnt fel) Hogyan tanítsam meg neki, hogy ne féljen? Vagy jobb, hogy ha óvatos a többiekkel?
    2.) Ha ráültetem a bilire, szinte mindig pisil, de sosem szól előre, hogy kell. Pedig van, hogy mennyiségre is sok jön, tehát gondolom szorongatja vagy visszatartja. Ha kérdezem, hogy kell-e pisilni, hol így, hol úgy válaszol. Milyen játékos módszerekkel lehet megtanítani, hogy felismerje, hogy pisilnie kell?
    3.) Ha boltba készülök és szólok, hogy öltözzünk, mert megyünk, azt mondja, hogy „nem”. Ha már indulásra készen vagyok és csak annyit mondok, hogy „anya megy”, akkor rávágja, hogy ő is jön, és fut oda, hogy készüljön ő is, szótfogad az öltözésben, látszik, hogy jönni akar. Ez miért van, ill. nem teszek vele rosszat, ha igy veszem rá az indulásra?
    4.) Pici kora óta úgy altatom, (tudom, hogy erre én szoktattam rá), hogy ő fekszik az ölemben, én pedig állva ringatom és énekelek neki. Kb 10 perc, és leteszem az ágyába, de még nem alszik, ilyenkor átölelgeti az alvós állatkáit, én kijövök, majd magától elalszik. Látszik, hogy kicsit az ellazulásban segít neki a ringatás, énekelés. Nem kell félórákig ringatni, de már 12 kiló, és már nagy is, nehéz fogni, mivel lehetne a ringatást helyettesíteni, hogy el tudjon aludi és ettől a jóleső érzéstől ne legyen megfosztva?
    Nagyon köszönöm a válaszodat.
    Ancsa

  • Kriszti

    2018. január 31. szerda

    Kedves Ági!

    Annyi mindenben segítettél már nekünk, nagyon bízom benne, hogy most is lesz egy-két tanácsod számunkra.
    Nagyobbik fiam január elején kezdte az ovit. Egy hetet végigjárt, utána 3 napokat ment csak, mert mindig beteg lett. A beszoktatás így eléggé akadozik, de egyre ügyesebb volt, szeretett menni.
    Már az első napok után tapasztaltam az óvoda „áldásos” hatását. Ha valamire azt kell mondjam, hogy nem szabad csinálni, most nem érek rá, mert pl ki kell teregetni a ruhát, stb, rögtön sírni kezd, kifordul magából, üvöltve kiabál velem/velünk, hogy nem engedi, márpedig az van, amit ő akar stb. Csapkod, verekszik, bántja az öccsét. Előtte ilyen mértékben nem voltak kirohanások, és a legtöbb esetben tudtam kezelni a helyzetet, el tudtam terelni a figyelmét.
    Több dolog összejátszik most, ovi (nem járt bölcsibe, 3 évig itthon volt velem), az hogy nem folyamatos a beszoktatás, az apukája lebetegedett, de ágyhoz volt kötve napokig, és nehezen viselte, hogy nem tudja felemelni, nem tud vele úgy játszani, ahogy előtte. A nagymama többet van mostanában velünk, mert kisebb felújítás zajlik a lakásban és ő van a gyerekekkel, amíg mi intézzük a dolgokat. Tegnap először aludt a mamánál egyedül, nélkülünk. Tudom, sok minden összejátszik, és értem, hogy miért van kifordulva magából. A kérdésem az lenne, hogy hogyan tudok neki segíteni, hogy könnyebben túljusson ezen az időszakon, mennyi idő lesz, mire ez az egész helyzet valamennyire konszolidálódik? Elég sok praktikát kipróbáltam, hogy mi az, ami segít, de azt érzem, hogy kicsit elvesztettük az uralmat a gyerekünk felett. Kérlek, adj tanácsot, mert kezdem azt hinni, hogy valami visszafordíthatatlan dolog zajlik le benne.

    Válaszodat előre is köszönöm!

  • Matild

    2017. december 22. péntek

    Szia Ági
    A nevem Matild. Van egy kislanyom , Naomi (10 ho) es a hugomnak is van egy 2 éves lánya( Veronika). Amikor megyek a munkaba hugomnal hagyom a kislanyomat de Veronika sokat bántsa. Nyomja le, huzza a fülét stb. A hugom mindent megprobált már, szep szot, tobb figyelmet adni neki, szidást, de semmi nem segit. Mit tehet?
    Elöre köszönöm a tanácsodat.
    Matild

    • Vida Ágnes

      2017. december 23. szombat

      Sok kisgyerek (általában inkább a lányok) nehezen viselik a „konkurenciát”, a versenytársat látják a másik kisebb gyerekben, akire anya vigyáz. A kicsik eleve több figyelmet igényelnek, ezért féltékeny rá. A legjobb, ha felügyelet nélkül nem játszanak együtt, hanem a nagyobbik segít anyának ebben-abban, inkább mellette van, amíg házimunkázik, amikor viszont játszanak, akkor minél többet játszanak hármasban, megkeresik azokat a játékokat, amiket jó együtt játszani. Lehet olyat is, hogy a nagy a „főnök” a játékban, ő mondja meg, mi történjen, ő kezdhet stb., így megélheti a saját „nagyobb vagyok” szerepét és ritkábban fogja bántani a kicsit.