Büntessek vagy ne büntessek?

Sarokbaállítás, szobába küldés, kisszékre ültetés, járókába tétel, hidegvizes fejmosás – bár a körmösök és a kukoricára térdepeltetés kora már lejárt, a szülők többsége a mai napig büntetéssel reagál a gyermeke “rosszalkodására”. De vajon mi a “rosszaság”? Milyen hatással van a büntetés? És hogyan lehet büntetés nélkül nevelni?

büntetés, hiszti, kötődés, fegyelmezés, érzelmek, agresszió, korlátok, harag, kötődés, határok, indulatok kezelése, önkontroll, nevelőeszköz, határozottságA csecsemőből totyogóvá cseperedett kisgyermek még nem képes felmérni a jó és a rossz közötti különbséget, és nem képes kezelni az érzelmeit sem. Bár már nagyon sok szót megért, 1 éves kora körül még nem érti a “nem” szót magát: a helyzetből és anya reakcióiból, mimikájából, viselkedéséből érti meg, mi az, hogy “nem”. Ezért nem működik az, hogy a konyhában állva, egészen mást csinálva, csak odaszólok a gyereknek, hogy “nem” és elvárom, hogy abbahagyja, amit csinál. Ebben a korban még minden egyes esetben oda kell menni, a szemébe kell nézni és megmutatni, pontosan mit ne csináljon. Akár ezerszer is – így tanulja meg, mi a szabály ezzel kapcsolatban.

Van, akinél a sokadik ilyen alkalommal elpattan a húr és nyomatékosítani szeretnék a mondanivalójukat: például járókába teszik a kicsit vagy a kezére csapnak, hátha akkor megtanulja. A büntetés célja az lenne, hogy megtanítsuk a gyermeknek a helyes viselkedést. De vajon mi a cél? Az, hogy azért viselkedjen helyesen, mert fél a következményektől vagy azért, mert elfogadta a szabályokat és bízik bennünk?

Az előbbi megoldást, a büntetést, sokan nem azért választják, mert az a jó, hanem azért, mert nem ismernek mást: a saját gyermekkoruk mintáit, megoldásait másolják le, néha elveik ellenére is. Ilyenkor szokott előfordulni az, hogy a szülők általában megbeszélik a dolgokat, türelmesek a gyermekkel, de egy idő után mégis a büntetés eszközéhez nyúlnak.

Hogyan hat a büntetés? A büntetés a szabályokat negatív élménnyel erősíti meg, és ezzel ellenségessé teszi a szülő-gyermek kapcsolatot, amelyben így állandó szemben állás, háború alakul ki.

A fizikai büntetést, kézrecsapást sokan ellenzik (a gyermek legkisebb fokú bántalmazását is tiltja a törvény, büntetőjogi felelősséged van, ha ilyet teszel), ezért általában a fizikai fájdalommal nem járó megoldásokat választják. Ha a büntetés szobába zárás, járókába tétel, kisszékre ültetés, az azt közvetíti a gyerek felé, hogy “ha rosszul viselkedsz, nem maradhatsz közöttünk, csak akkor szeretünk, ha jó vagy”. Sok könyv javasolja, hogy életévenként 1 perc legyen a “kiállítás” időtartama: ennek nincs semmiféle tudományos alapja, van olyan gyerek, akinek meg sem kottyan ez a néhány perc, más gyerekek pedig még ennyi idő alatt sem tudnak lecsillapodni.

Ennél sokkal rosszabb megoldás a fájdalom-okozás, akár fizikailag, akár szavakkal történik az. Persze minden szülővel előfordul néha, hogy betelik a pohár és indulatból cselekszik vagy mond dolgokat, amiket később megbán, de ezt nem szabad napi rutinná tenni: “Mindent megadok neki, hadd legyen boldog, annyi mindent szabad neki, ő mégis rosszalkodik.” – mondja sok szülő. Bele sem gondolnak, hogy a kisgyermek számára milyen fontos a határok megismerése. Ő nem arra törekszik, hogy teljesen szabad legyen a határoktól, hanem arra, hogy biztonságban érezhesse magát fizikailag és lelkileg is. De milyen biztonság az, ahol a szülők, a lelki biztonság legfőbb forrásai, nem állítanak határokat, aztán néhanapján kiborulnak és határt nem ismerve letorkolnak? És milyen biztonság az, ahol sarokba állítanak?

Amikor a végén még bocsánatot is kell kérnie ahhoz, hogy elhagyhassa a büntetés helyét, kényszer eredménye a bocsánatkérés. Nem derül ki belőle, hogy a gyerek igazán belátta-e, hogy rossz volt, amit csinált. Nem tanulja meg, hogy másokra is tekintettel legyen, együtt érezzen azzal, akit megbántott, és nem születik meg benne az őszinte vágy arra, hogy helyrehozza a dolgot. Helyette azt tanulja meg, hogy a bocsánatkérés tárgyalástechnikai eszköz.

Mit lehet tenni büntetés helyett?

Először is mérjük fel a gyermeket:

1) Életkor Az első “csínytevések” idején 1-2 éves kor között még arra kell törekedni, hogy tegyünk el mindent, ami veszélyes lehet rá nézve és fokozatosan, cselekvő módon (nem csak rászólok, hanem odamegyek, megmutatom) tanítsuk meg neki, hol vannak a szabályok.

2) Introvertált vagy Extrovertált? A befelé forduló (introvertált) gyerekek általában jobban szeretik, ha békén hagyják őket. Náluk érdemes kivárni, amíg lecsillapodnak, megnyugszanak és utána lehet melléjük ülni és visszatükrözni az érzelmeit (“Tudom, hogy most dühös vagy”), majd pedig elmondani, hogy nem gond az érzelem, de nem szabad így viselkedni (nem szabad harapni).
A kifelé forduló (extrovertált) gyerekeket általában az nyugtatja meg, ha felveszed. Náluk nem kell várni, rögtön vissza lehet tükrözni az érzelmet (“Tudom, hogy most mérges (csalódott stb.) vagy”), jóváhagyni azt (“Nem gond, ha mérges vagy”), és felállítani a határokat (“de ilyenkor nem szabad csapkodni (harapni stb.) ) Ezután pedig öleld magadhoz.

Minden esetben, amikor a gyermek hisztizik, dühös, nem tudja kordában tartani az érzelmeit, ezeket a lépéseket kell követned: tükrözd vissza, amit érez (dühös vagy, mert…), hagyd jóvá őket (lehetsz dühös), jelöld ki a határokat (de akkor sem csapkodhatsz) és mondd el, mit kéne tennie (uralkodj magadon)

Aztán pedig mérd fel a helyzetet: Mi történt?
– Nem tudott uralkodni az indulatain? Hisztizett vagy verekedett?
– Olyasmit tett, ami rá nézve veszélyes lehet?
– Olyasmit tett, amit nem szabad, nem illik, vagy ami másokat zavar?
– Nem engedelmeskedett? Átlépte a korábban felállított szabályokat?

Mindegyik esetben másként kell eljárnod:

Ha a gyermek nem tud uralkodni az indulatain, akkor meg kell neki tanítanod azt (lásd az introvertált és extrovertált gyermekeknél leírt módszert)

Ha olyasmit tesz, ami veszélyes, akkor a legtöbben azt alkalmazzák, hogy rászólnak a gyermekre: “Ne rohangálj, mert elesel” A cél itt az, hogy idővel a gyermek önmaga képes legyen mérlegelni, hogy egy adott helyzet veszélyes-e ránézve vagy sem. 1-2 éves kor között erre még nem képes, ilyenkor tehát azt lehet tenni, hogy elmondod, mi a tettei következménye (“Ne szaladj ki az útra, mert elüthet az autó”) és távoltartod a veszélyforrástól (pl. felveszed, hogy ne tudjon kirohanni, otthon elteszed, ami rá veszélyes lehet) Fontos, hogy a valós következményekre hívd fel a figyelmét, ne pedig riogasd (tehát nem: “Ne rohangálj, mert elesel” hanem, “Ne rohangálj, mert eleshetsz“) és ne a saját előrelátásodat bizonygasd (“Látod, én megmondtam”).
Amikor már tudja, érti a gyermek a szabályt, tudja mi a veszélyes, mi a következmény, akkor hagynod kell tanulni a következményekből (és mégis elessen) Így talán megüti néha a térdét, de megtanulja mérlegelni a kockázatot, amire később, sokkal veszélyesebb helyzetekben még nagy szüksége lehet.

Ha olyasmit tett, amit nem szabad, akkor két dolgot kell mérlegelned:

1. Tudta-e a gyermek, hogy nem szabad? Sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgy gondolják, ha a másfél évesre egyszer már rászóltak valami miatt, és ő megint csinálja, akkor azt direkt dacból teszi, pedig, tudja, hogy nem szabad. Egy rászólás ebben a korban kevés, sokszor kell ugyanúgy elmondani és megmutatni, mire megérti, hol a határ, mi az, amit nem szabad.

2. Miért nem szabad? Vannak határozott tilalmak, amiket azért állítunk fel, hogy jó szokásokat alakítsunk ki (pl. este meseolvasás után alvás van, nincs kimászkálás az ágyból) és olyanok, amiket azért hozunk, mert nekünk is így tanították (pl. meg kell enni, ami a tányérodon van) vagy mert a helyzet úgy kívánja (pl. a mamánál lehet szaladgálni az udvaron, de a nagynéninél nem). A szabályokat lassan érti meg a gyermek, az a jó, ha egészen kis korban csak néhány alapvető határt állítunk fel, annyit, amennyit meg tud tanulni (elsősorban a napirenddel kapcsolatos szabályok és a saját biztonságára vonatkozó szabályok), aztán a kor előrehaladtával növekedhet ezeknek a száma. Ha állandóan a gyermek nyomában kell lenni, nehogy valami baja essék, vagy rosszat tegyen, akkor túl sok a szabály, ez pedig a kisgyermeket is feszültté teszi, makacsul ellenállhat minden rászólásnak, mert úgy érzi, semmihez sem nyúlhat, semmit sem szabad. Célszerű kialakítani egy olyan teret a lakásban, ahol szabadon tehet-vehet és fokozatosan megtanítani neki, mit hogyan használjon, mivel hogyan bánjon, ahelyett, hogy mindent elveszünk tőle, mindentől távol tartjuk.

Ha nem engedelmeskedik, akkor lehet alkalmazni az úgynevezett 5 lépéses vagy létra-módszert. Ennek a lépései:
1. Kérd meg rá és indokold meg!
Pl. “Pakold össze a játékaidat, mindjárt ebédelünk.”

2. Ha nem reagál rá pár percen belül, menj oda hozzá, érintsd meg, nézz a szemébe és úgy ismételd meg a kérésedet.

3. Döntés
Tedd fel a kérdést: “Össze tudod pakolni a játékaidat vagy segítsek?” Ilyenkor döntenie kell, hogy maga oldja meg a helyzetet vagy segíteni kell neki.

4. Ha azt választja, hogy egyedül rak rendet, kérd számon rajta, ha azt, hogy segítesz, akkor pedig segíts rendet rakni, de ösztönözd őt is, hogy csinálja, ne arról szóljon a dolog, hogy te rendet raksz helyette. Pl. “Oké, akkor te szedd össze a kisautókat, én pedig az építőkockákat.” Ne tegyél neki szemrehányást, amiért segítened kell, hanem legyél együttműködő, de vond be őt is a munkába.

5. Vannak olyan gyerekek, akik ilyenkor sem működnek együtt, hanem dühbe gurulnak, hisztizni kezdenek, ellenállnak. Ilyenkor állj a gyermek mögé és öleld át szorosan, amíg meg nem nyugszik. Ilyenkor nem kell magyarázkodni, hanem nyugodt hangon el kell neki mondani, hogy azért jöttél, hogy segíts neki és el fogod engedni, amikor megnyugodott. Ezzel segítesz neki feldolgozni, kordában tartani az érzéseit, de megkíméled az agresszív kitöréstől, csapkodástól is. Védelmet adsz neki egy olyan helyzetben, amikor a belső korlátai elszakadásával védtelenül érzi magát. És éppen ez a cél: megtanítani rá, hogy tudja kezelni az érzelmeit.

Ez a feladat nehezebb, mint szimplán büntetni. A büntetéssel instant megoldásként gyorsan oldod meg a felszínen a problémákat, függetlenül attól milyen hosszútávú mély nyomokat hagysz a gyermekben (bizalmatlanság, önértékelési problémák, szégyenérzet, őszinteség hiánya). Okos neveléssel ugyanazt az eredményt el tudod érni (betartja a gyermek a szabályokat, képes uralkodni az indulatain) csak éppen sérülések nélkül – és ez a célod, nem?

Hisztikezelés

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

64 Comments

  • Ildi

    2013. december 16. hétfő

    Kedves Ági!
    15 hónapos iker fiaim vannak, a fegyelmezésük már most kihívást okoz, és a cikk nekem nem jelent ebben segítséget… Egy konkrét estre milyen tanácsokat tudnál adni? Mostanában hányatást játszanak, ujjacska torokra dugásával. A ráhagyom és megunja nem jött be mert többször siker koronázta a tettet, a rászólás és tiltás hatására a tesó is azonnal kezdi a műveletet, mókának veszik a tiltást egymilliomodszorra is. Kitaláltam hogy kézlefogással büntetem miközben mondom neki hogy miért kapja, hiszti van tőle de ahogy elengedem rötyögve folytatja. Sose nevettem rajta, nem bátorítottam, határozottan ellenzem, nem értem mit élvez rajta, hisz a hányás kellemetlen érzés, hogy értessem meg vele ez nem játék? A terelés sem jön be csak magától 10-15 perc után másfelé fordul az érdeklődése. Javaslatodat előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      2014. január 21. kedd

      A hánytatást azért csinálják, mert a hányással kiadják a feszültséget. Ilyenkor nem rászólni kell a kicsire, hiszen ilyen kis korban még nem tudja, hogy ez rossz, hanem nála ez ösztönös reakció a feszültségre, az indulat levezetésére. Rászólás helyett öleld magadhoz és lélegezz mélyeket, mert ettől megnyugszik és a te nyugalmadból érzi, hogyan kell kezelnie az indulatot, ami benne van.

  • Szandish88

    2013. november 22. péntek

    Szia Ági!
    Kaptam az e-mailt, de látom, hogy jövő héten lesz fogadóóra. Azért írok, mert úgy érzem ez a téma nem tűr halasztást, facebookon viszont bárki láthatja és azt nem szeretném.

    15 hónapos kislányomat tegnap pofon vágtam. Soha nem volt még ilyen, a kezére csaptam már rá, de nagyon megbántam azt is. A hormonjaim nagyon fel vannak borulva, szülés utáni depresszióm is volt sajnos és most a fogamzásgátló miatt nagyon ideges voltam, nem akart elaludni és odasuhintottam, nagyon sírt és el is aludt, utána jókedvűen kelt. Lehet ettől maradandó lelki sérülése? Valamivel kijavíthatnám? Annyira sajnálom, soha nem csináltam ilyet, rajta csattant az ostor.
    Köszönöm előre is válaszod: Szandish88

    • Vida Agi

      2013. december 09. hétfő

      Ne aggódj, egyetlen alkalomtól nem lesz semmi baja.

  • Kriszta

    2013. szeptember 20. péntek

    Kedves Agi.
    Fiam 5 eves, itthon ugy erzem jol kezeljuk, ad a szavunkra, erzi, h. buntetes (rajzfilm, csoki megvonas, a haragszom szo kimondasa amit majd felloldunk ha elmondja mit tett rosszul) kovetkezetes. Az oviban azonban az ovonok velemenye szerint zavarja a tanorat, nem hallgat rajuk. Tolunk kerdeztek mit tehetnenek meg, hogyan tudnak befolyasolni. Hogyan kozelithetnenk meg a problemat? Mirol beszelgessunk a gyerekkel azon kivul h. az ovono munkajat elrontja ha nem figyel, az neki is jo ha figyel. Ugyanakkor nem ertjuk honnan johet ez a nagy szakadek h. nem hallgat rajuk. (lehet nem fogadjak el a gyerek mozgekonysagat es o erzi ? – ez egy otlet csupan)

    Koszobon, Kriszta

    • Vida Agi

      2013. november 06. szerda

      Ne beszélgessetek vele, inkább próbáljátok mesébe foglalni ezt a problémát, hogy a saját “nyelvén” érthesse meg, mi a probléma és mit kéne tennie.

  • Móni

    2013. augusztus 14. szerda

    Kedves Ági!
    A kislányom nemsokára 3,5 éves lesz, nagyon szereti az állatokat. Már születése előtt volt egy pici kutyánk ezt szereti is nagyon csak igazán játszani nem tud vele mert öreg és törékeny, apócska. Lett most egy másik kutyánk is de ezt folyton szekálja, üti vágja, nyúzza. Hiába szólunk rá hogy nem szabad bántani, ne bántsa mert az fáj neki, ne bántsa mert nem lesznek barátok és akkor nem fog vele játszani a kutya, ennek ellenére vicsorogva tápi. Amúgy nyugodt kislány viszonylag szófogadó, mostanában van hogy nehezebben teszi meg amit kérünk. A kutyával kapcsolatban már próbáltuk megmutatni milyen ha a fülét húzza és milyen ha simogatja, melyik jobb érzés. Volt büntetésben is de az sem volt jó megoldás. Most túrórudi megvonás van, hátha ezzel tudok rá hatni. Amúgy szinte minden nap magától adja neki a vitamint és csonterősítőt néha pórázra veszi és kiviszi sétálni az udvarra de annak is az a vége hogy bántja. Mi lenne erre a megoldás?
    Nem szereti vagy féltékenységből csinálja? Mi lesz ha jön a tesó, vele is ilyen lesz?
    Köszönöm.

    • Vida Agi

      2013. augusztus 22. csütörtök

      A büntetés itt nem célravezető. Inkább azt kell neki megtanítani, hogyan nyúljon a kutyához, mi a jó a kutyának és miért lehet veszélyes, ha bántja. Az is fontos, hogyan reagál minderre a kutya. Ha ő bírja a gyűrődést, akkor lehet kicsit többet engedni a kislányodnak, ha a kutya nem szereti, fél a gyerektől, akkor viszont meg kell mutatni a kislányodnak, hogy viselkedik a kutya és elmondani, miért fél tőle.
      Az ilyen helyzetek játszmává alakulnak. A kislányod játszani akar a kutyával, ti folyton rászóltok, ő dacból még inkább csinálja és így tovább. Ezt úgy lehet megtörni, ha legközelebb másként reagálsz. Például egy kicsit tovább engeded. Vagy megelőzöd, hogy bántsa a kutyát: addig játszhat vele, amíg nem durvul, ha elkezdi bántani, akkor viszont szétválasztod őket. Nem kell hegyibeszédet tartani (az is lehet, hogy pont ezért csinálja a kislányod, mert így megszerezheti a figyelmedet), csak elvenni tőle a kutyát.

  • Vida Agi

    2013. március 08. péntek

    Kedves Kriszta,
    A cikkek között van tartalmi hasonlóság, azonban nincs se szerkezeti, se mondatbeli egyezés. Soha nem jártam korábban az oldaladon. Mindig fejből írok, ha nem, akkor megjelölöm a forrást. A fegyelmezés 5 lépése c. cikkben leírt módszert pl. lépcső módszernek is hívják és sok más mellett Grosshans Beyond time out c. könyvében is olvasható, de a Parenting magazinban is találkoztam már vele, a tükrözésról pl. F. Várkonyi Zsuzsa könyveiben lehet olvasni, aki pedig a Gordon-módszerből vette át, ami pedig valahonnan Erich Frommtól-talán. Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy ha egy tudást megszerzel valahol, tanfolyamon, konferencián, könyvből stb. és utána cikket írsz róla saját szavakkal, az eredetiből való idézés nélkül, akkor minden forrást fel kell-e tüntetni. Az én álláspontom ezzel kapcsolatban az, hogy ha a tudáshoz saját szakmai tapasztalat is adódik és ezt írjuk le, akkor itt már nem kell feltüntetni azt, ahonnan az alapokat tanultad, hiszen pl. az egyetemen tanultam fejlődéspszichológiát, de nem írom le a cikkeim alá forrásként a Cole könyvet, írni is tanultál valahol, mégsem írod le mindenhova forrásként a magyartanáraimat. Jóváhagyom a bejegyzésedet, ezzel a linkek elérhetőek lesznek az oldalról is, akit érdekel még a téma, eléri innen őket.

    • Krisztamami

      2013. március 08. péntek

      Kedves Ági!
      Köszönöm a válaszodat. Elvileg egyetértek mindennel amit írtál… gyakorlatilag azonban szerintem nyilvánvaló az egyezés. Aki kíváncsi, összehasonlíthatja. Persze nehéz ilyenkor mit mondani. Az idézett cikkek eredetileg a kekneveles.com című oldalamon jelentek meg, a jelenlegiről az is elérhető, nem szeretném e helyet linkekkel agyonterhelni. Fontos, amit csinálsz… de erre figyelj oda, légy szíves a továbbiakban. További jó munkát neked!

  • Ildikó

    2013. január 22. kedd

    Kedves Ági,
    nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, mert egyre inkább nem tudom, hogy mit tegyek, hogy ne rontsam el a kisfiam felnőtt korát.
    A problémám nagyjából megegyezik a többi olyan szülőével, akik a 2 év körüli szófogadatlan kisfiúkkal küzdenek. Az én helyzetem annyiban más, hogy nekem ikreim vannak. 28 hónapos ikrek, egy kisfiú és egy kislány. A kislányomnak nagyon jó természete van. ő is csinál rosszaságokat, de bocsánatot kér, abba hagyja, és alapvetően egy nyitott, jól kezelhető gyerek.
    A kisfiam elég zárkózott, és gyakorlatilag állandóan piszkálja a testvérét. Mindent elvesz tőle, ha új dolgot kapnak, akkor mindent magának tulajdonít, a másikat még játszani sem hagyja vele. Sokat üti, lökdösi, és akárhányszor beszéltem már meg vele a dolgot, mindig ugyanúgy folytatja. Nem segít a fenékre csapás, a sarokba állítás. Ha elszakad a cérna, akkor kiabálok vele, talán még eddig ez működik a legjobban, ha látja, hogy mostmár tényleg mérges vagyok rá. Viszont engem ez a helyzet már felőröl, mert folyamatosan lelkiismeret furdalásom van. Félek, hogy azt látja, vagy azt a következtetést vonja le, hogy őt nem szeretem, mert mindig kiabálok vele. A testvére pedig általában jó és sokat bújik hozzám.
    Ha őt próbálom ölelgetni azt csak nagyon rövid ideig hagyja, lehet, hogy ez kisfiú szokás, de nekem olyan furcsa.
    Szinte mindig azt lesi, hogy csinálhat rosszat. Ha a másik rosszat csinál, rászólok, hogy azt nem szabad, kérlek ne csináld, a kislányom abbahagyja, a kisfiam pedig már fut is, hogy ő is megcsinálja ugyanazt a rosszaságot, amiért leszidtam előtte a testvérét.
    Tipikusan az az eset, hogy amikor tartja a “kínai vázát” és szép szóval, csúnya szóval fenyegetéssel próbálom rábeszélni, hogy tegye le, azért is elengedi, hogy ripityára törjön.

    Kérlek adj tanácsot, hogy mit csináljak a kisfiammal! Hogyan tudnék két ennyire különböző, de egykorú gyereket úgy felnevelni, hogy egyiknek se okozzak lelki sérülést?
    és persze rend is legyen itthon! 🙂

    Válaszodat előre is köszönöm!
    üdv
    Ildikó

  • Páncsics Gabriella

    2012. október 18. csütörtök

    Az Én kisfiam 14 hónapos, és eddig nagyon nyugodt baba volt születése óta. Nem volt sírós, az alvással sem voltak problémáink, nagyon vidám baba volt. Még mindig vidám, és nagyon jószívű baba. A gond az, hogy kb. 3 hete vettem észre, hogy kissé agresszív lett. Nem tudom az okát, hogy miért, de ha valamit nem engedek neki (pedig próbálom elmagyarázni Neki, hogy nem szabad), akkor elkezd csapni- vágni, megfeszíti magát, és verekszik. Ha pedig hangosabban beszél valaki (nem kiabálásról van szó, mert soha nem kiabált senki a gyerek előtt, ezt próbálom minden helyzetben, közösségben elkerülni), vagy erélyesebben mond valaki valamit, akkor pedig elsírja magát. Kérem adjon tanácsot, mit tegyek ezzel kapcsolatban, mert nagyon tanácstalan vagyok, hogy mi történik a gyermekemmel, mi tévő legyek. Őszintén szólva fontos Nekem, és úgy érzem, hogy Neki is, hogy ugyanolyan kiegyensúlyozott, nyugodt gyermek legyen, mint régen volt. Sok időt vagyunk együtt, és igyekszem minél többet vele lenni. Nagyon fogékony, és okos baba, gyorsan megért és megtanul mindent, de ezt az időszakát nem értem. válaszát előre is köszönöm!

  • Viktória

    2012. augusztus 11. szombat

    Szia Ági,

    Kisfiam 2,5 éves lesz szeptemberben. Alapvetően egy aranyos kisfiú, amíg ketten (vagy 3-an apukájával) vagyunk. Közös kertünk van az unokatestvéreivel, ahol van egy 2 éves fiú is.
    A probléma az, hogy a fiúkat nem tudjuk kettesben hagyni, állandóan marják egymást, és mivel az én fiam kezdi az ovit, félek tőle, hogy az agresszív viselkedés a hátrányára fog válni.
    Otthon a két kicsi egy darabig jól eljátszik egymással, de eljön a pont, amikor a mindkettőnek ugyanaz a játék kell, vagy túl közel megy az egyik a másikhoz, a másik megüti, az egyik vissza… Az én fiam fél évvel idősebb, ő már beszél is. Mindig elmondom neki, hogy nem szabad a másikat megütni, meglökni, játékát elvenni, amire a válasza természetesen az, hogy jó. De eltelik 2 perc, odamegy a másik kisfiúhoz és fellöki. Vagy őt lökik fel.
    Próbáltam elmagyarázni, hogy ez fáj, nem szabad, volt, hogy én is azt csináltam vele, mint ő a másik gyerekkel, de semmi nem használ.
    Bosszantó, mert persze az én fiam van elkönyvelve agresszívnek, holott mindketten ugyanolyan ludasak. Mindkettőnek borzaszt erős akarata van, a nagyobbak képest elég hisztisek.
    És aggasztó is, mert tartok tőle, hogy ha az oviban is lökdösődik, fejbe vágja a másikat, vagy elveszi a játékát, nagyon nem lesz jó vége.

    A másik problémám a “szófogadatlanság”. Ha egyedül vagyunk, akkor nagy általánosságban hallgat rám. De sokszor van olyan, hogy elmondom 1000-szer, hogy nem szabad valamit (pl kavicsokat dobálni), bocsánatot kér, megígéri, hogy nem csinál ilyet többet, de pár óra/nap múlva megint csinálja. Azt is szokta, hogy röhög és bólogat, hogy jó, és folytatja.
    Ha az unokatestvérei is ott vannak, akkor meg megy utánuk gondolkodás nélkül, hiába mondom, hogy ne csinálja ugyanazt, mégis csinálja. Akkor is, ha előtte már a másik gyerekre is rászólunk, hogy nem szabad, azért ő is elkezdi.

    Van valami tipped, hogy mit tudnék kezdeni
    – a két kicsivel
    – direkt ellenkezéssel?

    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. augusztus 24. péntek

      Nehogy azt hidd, hogy az oviban a többi kisfiú nem lesz ugyanilyen agresszív néha. Ez bizony az életkorral jár, meg kell tanulniuk a gyerekeknek, hogyan kell a többiekkel megosztozni a játékokon, hogyan kell békésen megoldani a felmerülő problémákat stb. Ez hosszas türelmes tanítgatás és sok tapasztalat eredménye, mire megtanulja, hogyan kell bánni másokkal.

      Direkt ellenkezés. Ha valamit nem engedsz meg, akkor nem csak rá kell szólni, hanem fogd meg határozottan a kezét és vidd el onnan. Érezze, hogy nem csak “dumálsz”, hanem cselekszel is. Ha nem csak a sokadik alkalommal van rászólás, büntetés, ha nincs fenyegetőzés, hanem rögtön, ahogy tilos dolgot csinál, rászólsz és mellette el is viszed onnan, akkor egyre kevesebb lesz a kihágás.

  • Juci

    2012. augusztus 05. vasárnap

    Kedves Ági,

    A kisfiam 20 hónapos, és elég eleven,élénk gyerek. Folyamatosan dobálja a játékait, természetesen ilyenkor mondjuk neki,hogy inkább tegye a dobozába, általában be is válik,de persze minden nap újra dobál, és néha csapkod,üt is. Tudom,fiú. Nem engedem neki, és rám általában hallgat is,bízom benne,hogy idővel elmúlik nála. A problémám igazából az, hogy anyósomék viszont megengedik neki ezeket. Szerintük “hadd csinálja”. Náluk az a játék “megy” hogy a fiam mint egy kis dúvad őrjöng az ágyon, dobálja magát és mindent amit talál, anyósom pedig szedi fel a földről,adja vissza neki,és kezdődik elölről minden. Persze aztán itthon is ez megy, nagyon kemény erőfeszítéseket teszünk,hogy ezekről,amiket ott eltanul, leszoktassuk. Sokszor mondtuk már nekik,mit hogyan szeretnénk,és semmi változás,nem lehet velük megbeszélni. Ráadásul ők egész nap hajszolják, fárasztják, rohangáltatják a kertben, egy perc szünet sincs,ha szeretne sem mehet be. (Itthon nincs kert és ahhoz vagyunk szokva,hogy azért csendes félórákat beiktatunk a déli nagy alvás mellé is). A fiam sokat van náluk,majdnem minden hétvégén,gyakran ott is alszik,mert imád ott lenni,nekem viszont utána 2 napba telik, míg visszaszokik az otthoni rendre. Mindenki azt mondja,hogy majd megtanulja mit lehet otthon és mit náluk. De szerintem az még pár év, és úgy érzem most kellene ránevelnem az alapvető dolgokra. MOst már ott tartok,hogy úgy gondolom nem adom oda nekik,csak pár órára megyünk és együtt. Anyósom már vett egy bilit is, és mondogatja,hogy ültessük rá,itthon is van,de még nem érzem,hogy itt lenne az ideje. Félek,hogy elkezdi ott szoktatni náluk,ha én nem látom,és ezt nem szeretném. Én akarom bilizésre szoktatni és nevelni,mert ő az én fiam. Mit gondolsz erről?köszönöm

    • Vida Agi

      2012. augusztus 05. vasárnap

      Természetes, hogy a mamánál mások a szabályok, mint otthon, ezt a gyerek is tudja és elfogadja. Ha nagyon ellentétesek egymással a nézeteitek és szerinted káros, amit ők csinálnak, akkor meg lehet beszélni velük a nézeteltéréseket főként az olyan fontos kérdésekben, hogy szobatisztaságra szoktatás (ha te még nem kezdted el, akkor ők se kezdjék). Ebben a korban minden gyerek nyűgösebb, ha pár napig a mamánál van és aztán hazakerül, hiszen akármennyire is hasonlóak a szabályok, a változások miatt kell neki néhány nap, amíg visszaszokik az otthoni rendre. Ez akkor is így van, ha apával marad otthon 1-2 napig, amíg te elmész otthonról, tehát nem csak a mama hatása ez.

    • Viki

      2012. augusztus 19. vasárnap

      Kedves Juci!

      Én teljesen megértelek, nálunk ugyan így minden más anyósnál, és szintén napokba telik,mire a gyerek visszaáll a szokott kerékvágásba. Én is sokat adtam a gyereket anyósnak, ott is aludt. Ezt jó sok vita tarkította, majd szüntette meg végleg. Mióta csak 1-2 hetente megy a gyerek,és csak órákra, sokkal jobb lett, jobban nyit a gyerek. Nem mondom, hogy ez azért van, mert anyósom teszi ilyenné,de egy 20 hónapos(enyém 25)gyereknek nem állandóság, hogy itt is vagyok, ott is. Biztos kialakul,de szerintem tovább tart,mint ahol nem tölt a gyerek ennyi időt olyan környezetben, ahol minden más. Szerintem is anyósnak meg kéne értenie, hogy ti mit szeretnétek. Sajnos az enyém erre nem volt képes, és nagyon rondán és önzőn kezdett a gyerekkel viselkedni, nem átallott rondán beszélni rólam a gyerek füle hallatára. Én babócám is imádja a nagyayját és mégiscsak férjem anyukája, így nincs jogom tiltani, hogy menjen. Csak nem alhat ott. Mivel É többé nem megyek, nincs ki haza hozza másnap, meg amúgy sem. Azért remélem ti meg tudjátok beszélni.

  • Gabor Csilla

    2012. július 31. kedd

    Kedves Agi!

    Nagyon szeretem a cikkeidet,mert mindbol lehet valamit tanulni,alkalmazni.Epp ezert is lennek kivancsi mit gondolsz az apa-gyermek kapcsolatrol.Mivel altalaban az anyukak vannak otthon 2-3 evig (ahogy a mi esetunkben is) es az apukak kicsit kiszorulnak ebbol a szoros kapcsolatbol.A mi kislanyunk is hamarosan 3 eves lesz es rettentoen anyas,amit a ferjem nagyon csalodottan fogad,hisz rengeteget dolgozik,hogy mi otthon tudjunk maradni.Elvarna O is egy kis osszebujast,puszilgatast,de sokszor ugy kell kerni a kislanyunkat,hogy adjon vegre puszit apanak.Persze,ha beigerunk valamit,rogton teljesiti.Pont ezert aggodom,mert kezd nagyon szamitonak tunni,vagy ez ebben az eletkorban ez igy mukodik,ez normalis?Es mit tehet egy apuka,”buntessen” a viselkedesevel,hogy addig O sem lesz elerheto a gyereknek,amig nem megy hozza magatol vagy idovel a gyerekek hozzaallasa valtozik.Eredmenyes lehet-e,hogy addig apa sem,ameddig Te sem,vagy inkabb meg jobban eltavolodhatnak egymastol?Sajnos ebben nagyon nem ertunk egyet a ferjemmel,mert szerintem Neki kene tovabbra is kozeledni,de O inkabb napokig sertodotten keruli a gyereket.Biztos nagyon nehez az apukaknak,hisz Ok is ugyanugy imadjak a gyerekeiket,megis be kell erniuk kevesebb puszival,olelessel.
    Kivancsi lennek mi a velemenyed,
    udvozlettel,Csilla

    • Niki

      2012. augusztus 01. szerda

      Kedves Csilla!

      Csak azért szólok hozzá, mert nálunk is ugyanez volt a helyzet. Az én férjem is nehezen fogadta el a dolgot. Nálunk az hozott megoldást, hogy egyre több programot szerveztek kettesben Apa és Lánya. Így lett egy csomó közös élményük és ez közelebb hozta őket egymáshoz. Persze eleinte nehéz volt rávenni a kislányunkat, hogy otthon hagyjon engem és csak ketten menjenek Apával, de aztán végül mindig jól érezte magát.
      Aztán végül mikor a második kislányunkat vártuk, még jobban összejöttek, mert még több időt töltöttek egymással, hogy én ilyenkor pihenni tudjak. A kistesó pedig kezdettől fogva nagyon apás, szinte repül amikor meglátja az Apukáját, így Apa is kárpótolva van!
      Szóval nálunk ez működött, hátha nálatok is bejön!
      Niki

    • Viki

      2012. augusztus 19. vasárnap

      Kedves Csilla!

      Jé, hogy más apák is ilyenek:) Én is azon a véleményen vagyok/voltam, hogy férjem menjen, ölelje, puszilja, majd a gyerek is megnyílik, így is lett. Imádja az apját!
      Sajnos nálunk nem ad a gyerek puszit,senkinek, mert párom anyja folyton puszira kényszeríti, lefogja,és szájon csókolja. Többször kértem, hagyja ezt abba,én se adok oda puszit, de ha adnék is, mégis én vagyok az anyja, Ő ne tegye,így meg szerintem megerőszakolja. Meg is van a probléma, a tárgyakon kívül senkinek nem ad puszit, párom meg nem mer szólni, pedig anno mesélte, hogy Ő is utálta…Ha férjem puszit kér,mindig rászólok, hogy ne, mert így sose fog nyitni felénk, tudja jól,mért nem ad. De ettől függetlenül szeret apuval lenni, persze nekünk is idő volt, és türelem apa részéről. A gyereket lássa,az élethelyzetet, hogy mért van így, mert ez a korszak,gyerek,és nem azért,mert nem szereti.

  • Bene Ibolya

    2012. július 24. kedd

    Kedves Ági! Úgy érzem egy picit szokatlan kérdéssel fordulok hozzád de mégis megteszem mert nem tudom mi tévő legyek. A 19 hónapos kisfiam kb. 2-3 hónapja úgy veszem észre hogy önkielégít, hasra fekszik es addig súrolja magát,kutyazik amíg ugy látom hogy el élvez. A doktornő azt ajánlotta hogy ne engedjem hogy ezt csinálja mert később a közösségbe kerülésekor kikacagjak a társai. Mi tevo legyek?hogyan magyarazzam meg hogy emberek, társaság elott nem szép amit tesz?! Kérlek segíts!

    • Vida Agi

      2012. augusztus 05. vasárnap

      A nemi szervek ingerlése már csecsemőkorban is örömet szerez a babának, ahogy pedig kezdik megismerni a saját testüket, elkezdik piszkálni a nemi szerveiket a gyerekek, ez teljesen normális jelenség. Ha ebből szokás lesz, annak a hátterében ilyen kis korban leggyakrabban az áll, hogy a gyermek unatkozik, kevés a számára érdekes tevékenység, az élmény és túl kevés figyelmet kap. Nem szabad érte tehát megszidni, se rászólni, se tiltani, ellenben változatosabbá kell tenni az életét, lekötni a figyelmét, és többet foglalkozni vele és akkor fokozatosan elhagyja majd ezt a szokását.

  • Kata

    2012. július 23. hétfő

    Kedves Ági!
    Kisfiam 14 hónapos, úgy egy hónapja rászokott a csapkodásra és arra,hogy ha nem engedünk meg neki számára veszélyes dolgot pofon vág minket. Próbáljuk lefogni a kezét és mondani,hogy nem szabad,de ennek ellenére mégis újra és újra így reagál. Nem tudom mit tehetnék! A családban nincs agresszió és nem is szoktunk hangoskodni.
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. augusztus 05. vasárnap

      A dackorszakban levő totyogó nem azért csapkod (harap, mar, rúg, csíp stb.) mert ezt látja otthon, hanem azért, mert ilyenkor kívül van magán, nem ura az indulatainak.

      Dühös (mert nem az van, amit akar, mert tiltással találkozott, mert zavarja, hogy valamire még nem képes), de még nem tudja azt mondani, hogy “a rézfánfütyülő rézangyalát, de felbosszantottak”, helyette azt csinálja, amit az ösztönei diktálnak neki, csapkod és a többi.

      Mit lehet tenni?

      1. Megtanítani arra, hogy mit kell tennie ilyen helyzetekben, ami nem jár a másik bántásával (pl. csapkodás helyett simogatni, vagy tapsolni egyet, vagy szólni anyának), ahelyett, hogy azt mondanád el neki, hogy mit NEM szabad (ezzel csak újabb feszültséget keltesz benne)

      2. Példát mutatni (pl. azzal, hogy amikor dühös vagy, nálad sem repülnek a csészealjak és a pofonok, hanem mondjuk csak a szóvirágok – pech, hogy ez utóbbit is megtanulja a gyerek, ne lepődj meg, ha hamar elkezd majd cifrákat mondani, de ez még mindig jobb, mintha verekedne :))

      +1 Kimondani az érzelmet: “Most dühös vagy” – ez segít neki is értelmezni, amin keresztülmegy, nevén nevezni az érzelmet, hiszen a cél nem az, hogy megtanulja elnyomni, magába fojtani a dühét, hanem, hogy megtanulja a helyén kezelni, kiadni magából a korának megfelelő módon.

  • Tünde

    2012. július 22. vasárnap

    Kedves Ági!
    Van egy 5 éves lányom és egy két éves fiam. A lányom még mindig nagyon hisztis, főleg nagymamázás után. Ott nagyon el van kényeztetve, teletömik édességgel, anyukám többet tud rá figyelni és ráadásul a figyelmen sem kell osztoznia a tesóval, meg tudom érteni, hogy ezek után nem jó neki hazajönni. Egy hete volt anyukámnál, azóta naponta többször kiborul, már nem bírom. Hisztizik, nem fogad szót, bántja a tesóját. Előtte egy hónapig nem volt anyukámnál és egy tündérlány volt.
    Mit tegyek?
    Köszönöm a választ!

    • Vida Agi

      2012. július 23. hétfő

      A kisgyerekeknél még nagy változás az, ha elmennek otthonról néhány napig. A mamánál mások a szabályok, több figyelmet kap, utána nehéz neki visszaszokni, ezért hisztisebb, nyűgösebb az azt követő napokban. Ilyenkor legyél vele türelmes, igyekezz lekötni, foglalkozz vele pár napig kicsit többet, ne várd el, hogy azonnal visszarázódjon az otthoni rendbe.

  • Bernula Erika

    2012. július 19. csütörtök

    Kedves Ági!Lenne egy pár kérdésem.A fiam az utóbbi két hétben borzalmasan viselkedik.ha valami nem úgy történik ahogyan ő szeretné üt,pofoz,csíp,mar, rugdos.18hónapos lesz a napokban. próbáltam szép szóval, büntivel és seggére is ütöttem amikor már nem bírtam cérnával de meg sem hatja, röhög. most már mindenkivel csinálja itthon. talán a apapára hallgat valamelyest pár másodpercig. nem tudom mitévő legyek.teljesen kifogytam az ötletekből.nagyon akaratos gyerek ezt tudtam de hogy ennyire ne hasson rá semmilyen kérésünk ezt nem gondoltam volna. a bölcsitől ez miatt egy kicsit félek hogyan fog viselkedni közösségben.

    • Vida Agi

      2012. július 23. hétfő

      A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

  • Kriszta

    2012. július 07. szombat

    Szia Ági!
    A büntetés kapcsán szeretném megkérdezni Tőled, hogy a mi esetünkben mit ajánlanál. Két lányom van, egy 6 éves és egy 22 hónapos. A problémánk, hogy a kicsi rendszeresen megtépi a nagyot vagy épp megkarmolja. A nagy egyáltalán nem bántja még ezért sem és mi se okozunk fájdalmat a gyerekeknek. Nem tudom miért teszi, mindig el van mondva neki, hogy ezt nem szabad, fáj a testvérének. Próbáltam a büntiszékes megoldást, de a harmadik alkalommal már maga jelezte az arckifejezésével és a kis kezével, hogy akkor ő most megy a székbe. Ekkor már be se ültettem. Most a kiságyba teszem be és addig beszélek neki arról amit csinált, amíg nem látom rajta, hogy valamit ért is belőle. Utána mindig bocsánatot kér a tesótól, de pár órával később újra tép vagy harap esetleg csíp. Amúgy a gyerekek között tökéletes az összhang, rengeteget nevetnek együtt és láthatóan imádják egymást.
    Köszönöm.

    • Vida Agi

      2012. július 12. csütörtök

      A kislányod már láthatóan tudja, hogy ezt nem lenne szabad csinálnia, de néha még nem tud uralkodni magán és ilyenkor bántja a testvérét. Ez ennek az életkornak a velejárója, most tanulja, hogyan kezelje az indulatait, mit tegyen, ha dühös. Ő még, ha dühös, akkor üt-vág, mert nem tudja, mit tegyen helyette. Ilyenkor fogd meg a kezét, simogassátok meg a nagyot, kérjen bocsánatot, és fontos, hogy mondd ki neki az érzelmet is “Tudom, hogy most dühös vagy, de nem szabad megütni a testvéredet, mert fáj neki.” Ha te is türelmesen, indulatkitörés nélkül kezeled ezeket a helyzeteket, idővel megtanulja tőled, hogyan kezelje ő is ugyanígy.

  • Fruzsina

    2012. július 05. csütörtök

    Szia!
    Én 8 hetes és 5 napos terhes vagyok, ma szexeltünk a párommal és védekeztünk.ÉS azt szeretném kérdezni hogy ezzel ártottunk-e a babának ???

    • Gabi

      2012. július 12. csütörtök

      Ha a terhesség problémamentesen zajlik, megfelelő a méhszáj állapota, akkor a szex nem ártalmas a terhességre nézve. Terhesség alatt védekezni sem kell.

  • juhászévi

    2012. július 05. csütörtök

    Kedves Ági!
    Nagyon jó a cikk, és bár ezer és ezer könyvet, cikket elolvastam a témáról, valahogy “éles helyzetben” nem mindig sikerül alkalmazni a hisztikezelés fortélyait. Valószínüleg a legnagyobb hiba az én készülékemben, pontosabban: a megtépázott, kialvatlan, felkészületlen idegeimben, fogyó türelmemben van, nem pedig két éves fiamban, aki csak teszi azt, amit egy kétévesnek kell.. Kettő helyzet van, amivel igazából nem tudok megküzdeni:1.:500 méter séta vagy motorozás után egyszer csak elborul az agya és vagy földhöz csapkodja a motort és cipeltetni akarja magát, vagy pedig megfordul és az ellentétes irányba kezd el vágtázni. Nem fáradt, és ő akart elmenni itthonról.(Felvegyem, cipeljem? Vagy menjünk büntiből haza?)2. Az ételt kiköpi. Kértem százszor, ezerszer, szépen, csúnyán, mutogattam, felszedettem vele…semmi. Mivel nem beszél eléggé egyoldalú a kommunikációnk, és amúgy is tele vagyok kétséggel, mert értem én,hogy az akarát próbálgatja meg ilyenek, de meddig, mit, hol engedjek? Hogyan tudnék következetes maradni? Mennyire teszem tönkre a lelkivilágát egy-egy szóbeli kitörésemmel, mikor a gőz sistereg a fülemen…stb. Ezek persze költői kérdések, bár igazán hálás lennék, ha valaha választ kaphatnék rá…Addig is olvasgatom tanácsaidat, és szokás szerint, megfogadom, hogy ha felkel, én leszek a legtürelmesebb, legkövetkezetesebb anyuka a világon…Köszönöm a segítséget!Évi

    • Vida Agi

      2012. július 12. csütörtök

      A varázsszó: következetesnek kell maradnod ÉS mindig ugyanúgy. Ha néha így szólsz rá, néha úgy, egyszer ingerülten, másszor türelmesen, akkor ő is bizonytalan lesz és nem fog történni semmi. Ha biztos vagy magadban, kitalálsz egy módszert és mindig ugyanúgy csinálod, akkor a gyerek érzi, hogy ezen a téren nincs vita és elfogadja. De ehhez először nem módszert kell találnod, hanem magadban kell megbeszélned a dolgokat.

  • Melinda

    2012. július 04. szerda

    Kedves Ági,
    nagyon szépen köszönöm a cikket. Megerősiti a dolgokat bennem, hogy jól csinálom vagy legalábbis a jót úton haladok.

    Tanácsot szeretnék kérni azért, hogy hogyan szoktassam lem majdnem kétéves kisfiamat az ütésről. Bárkivel megpróbálja az arcra ütést…pedig ő nem kapott még ilyet. Az az érzésem, hogy ő ezt egy kommunikációként használt viselkedésnek véli, de amikor megmagyarázom, hogy inkább kezet kell adni vagy megsimogatni az illetőt, akkor határozottan tiltakozik.

    Szerencse, hogy egyhónapos kishugát miután jól megszeretgeti…először közli, hogy MOST ÜSSÜK!!! De erre nem kerül sor, mert megfogom a kezét és együtt megsimogatjuk őt.

  • Csilla

    2012. július 04. szerda

    Kedves Ági

    Megszeretném köszöni az eddig leveleket és a továbbra is várom leveleidet. Nagyon sok jó dolgokat ír le a cikkekben és sok tünet úgy is történt ahogy megírta nekem. Azért írok levélban mert lennének pár kérdésem amit megszeretnék kérdezni.

    1.)Nekem ez lesz az első baba, és még különleges mert SOK érzéseim vannak benne nap mit nap, és nem tudom, hogy kezeljem a helyzetett. Arra értem, hogy vannak napok, hogy semmi baj nincs de amikor olyan napok is, hogy türelmetlen vagyok és nem tudok senkit elviselni magam körül, mit tegyek ellene?
    2.)A másik kérdésem, hogy a környezetemben dohányoznak! Ez nem árt a babának? Az nem baj, hogy féltema babámat? Érzékeny vagyok a szagokra és néha világá tudnák menni mert kellemetlen és rossz de nem csak a dohány hanem más szagra is van amikor nem bírom, lehet ellene tenni?
    3.) Félek, hogy milyen lesz a szoptatás olvasok róla de nem olyan mikor megtörtönik veled nem csak elméletben ami le van írva? Tudni fogom, hogy kell tartani a babát mikor megszületik- nem akarom, hogy sérülést okozak neki? És a szüléstől is kicsit félek, fájni fog és stb…? A 9 hónapban milyen tornát végezek el, mert napi szinten “minimum 2-3 kg gyaloglog”…? Nekem a légzésel eddig nincs hálla gondom de esténkén a melleg szobában nem nagyon kapok levegöt pedig egész nap nyitva az ablak és ettől nem lesz semmi baja a babának?

    Ha esszembe júttnak kérdésemi akkor írhatok ide az email cimre?
    Köszönöm, hogy elolvastad és várom leveledet……

    Tisutelettel
    Csilla

    • Csilla

      2012. július 11. szerda

      Kedves Ági!
      Az útóbi pár napban reggelente nincs roszúl léten, lehet valami baj a kicsivel….? Várom válaszodat mert az előre sem kaptam választ… 🙁

      • Vida Agi

        2012. július 21. szombat

        Egy idő után múlni kezdenek a reggeli rosszullétek, ez normális.

    • Vida Agi

      2012. július 12. csütörtök

      1) Igyekezz minél többen pihenni, feltöltődni. Ez egy különleges új helyzet, természetes sokféle érzés kavarog benned. A rendszeres mozgás, pl. mindennap egy nagy séta sokat segíthet, hogy jobban érezd magad a nehezebb napokon is.

      2) Lehetőség szerint kerüld el a dohányosokat, de legalábbis ne legyél zárt térben velük és szellőztess rendszeresen.

      3) A nehézlégzés a terhesség velejárója, nem kell aggódnod miatta.
      A szoptatás miatt ne aggódj, a kórházban is sok segítséget kapsz hozzá majd. A szoptatás természetes dolog, csak csinálni kell és a legtöbb probléma ezzel meg is oldódik.

      • Csilla

        2012. július 16. hétfő

        Kedves Ági!
        Megszeretném kérdezni, hogy mi ókoza a has görcsöt mikor már wc tem az útán lépet fel és bele bele nyílal, kell ezért aggodnom? És megszeretném kérdeni, hogy mikor a hasamra teszem kezemet akkor érzem, hogy dobog a szíve de a hasam pedig nem növekszik vagy csak én nem veszem észre..? Aki tud segiteni akkor várok anyúkáktól válaszokat vagy kommenteket aki tudja mit tegyek most mert aggodok a baba miatt…:(
        A munkában pedig kell cipekedjek az nem árt a babának?
        Várok mindent ami ehhez kapcsolodik…Kellemes napot

        • Vida Agi

          2012. július 21. szombat

          Valószínűleg a baba nyomja a hólyagodat és ezt érzed.
          A hasad növekszik, csak te minden nap látod, azért nem veszed észre.
          Ha nem túl nehezet kell cipelned, akkor nem lesz semmi bajod, de ügyelj arra, hogy ne hajolva emelj, hanem guggolva.

    • Emy

      2012. július 25. szerda

      Kedves Csilla,

      a terhesseg elso harom honapjaban, a hormonalis valtozasok idejen szoktak a kismamak extrem modon erzekenyek lenni a szagokra, en pl. a kave szagat nem birtam elviselni. Ez majd elmulik, ugyanugy mint az eros emelyges, hangulatvaltas, faradtsag a negyedik honap kornyeken. Lehetoseg szerint keruld ezeket a szagokat. A passziv dohanyzas okozta artalmakrol biztos sokat hallottal mar, termeszetesen nem jo ha dohanyosokkal vagy, probalj dohanymentes kornyezetben lenni, vagy legalabb sokat szelloztetni.
      A szules faj, igen, nem egy kellemes dolog, de lelkileg fel kell erre keszulni es nem kell felni tole, az nem segit. En is nagyon feltem tole eppen ezert sokat olvastam rola es miutan megertettem a fizikai menetet, hogy a fajdalom java az elso szakaszban a mehszaj tagulasa miatt van (vajudas ideje) es aztan a tolofajasok jonnek ha mar 10 cm-re nyitva a mehszaj, es majd akkor nyomni kell a babat ugy es akkor mikor a szuleszno mondja (majd a harmadik szakaszban jon ki a mehlepeny), no akkor elfogadtam ezt az egeszet, es nem aggodtam tovabb. Ami fontos szerintem, az a legzes es hogy semmivel ne foglalkozz ha jon a fajas csak magaddal es igy nem esel panikba hanem ura tudsz lenni a fajdalomnak. Es ami meg fontos : ha szuleskor olyan ember legyen veled, aki segiteni tud koncentralni akkor is, amikor mar teljesen ki vagy merulve es feladnad. En a vegen csak a ferjem hangjat hallottam ahogy kiabalt hogy “tessek lelegezni es tolni” es meg egyszer osszeszedtem minden eromet es huppsz meg is szuletett a picike… Ha nem akarod fajdalommal vegigcsinalni a szulest, akkor meg beszeld meg az orvosoddal az erzestelenites mikentjet es aztan dontsd el hogyan jo neked.
      A szoptatas miatt ne aggodj, meg kell azt is majd tanulni, de a korhazban segitenek, es azt is megmutatjak mikent tartsd a picit. En pl. nem mertem eloszor tisztaba tenni a kislanyomat olyan pici volt, de egyszer megmutatta a noverke a mikentjet es utana csinaltam en is… Jo lenne ha tudnal egy turelmes es kedves vedonenit talalni aki majd a szoptatassal kapcsolatban is tud segiteni mikor otthon vagy es akivel akar mar most is meg tudod beszelni a felmerulo aggodalmaidat.
      En nem jartam tornara se meg szules elokeszitore se, es anelkul is meglett a baba. Ha van lehetoseged menj el persze tornaszni, biztos hallasz majd hasznos tanacsot es az intim torna nagyon jo es fontos, plusz jo lesz kismamakkal talalkozni akiknek ugyanaz a temajuk mint neked, lehet talalsz baratnot is akivel majd kesobb egyutt tologathatjatok a babat 🙂
      Egyebkent a pici babad nagyon jo helyen van a pocakodban, mindent megkap amire szuksege van, a termeszet nagyon jol kitalalta mikent mukodjon ez az egesz. Te pedig hallgass a belso megerzeseidre, az a legjobb, a sok tanacsbol pedig amit majd olvasol meg hallasz, majd szurd ki mire van szukseged.

      Jo babavarast.
      Emy

    • Csilla

      2012. július 30. hétfő

      Kedves Ági!
      Megszeretném kérdezni, hogy eddig leet a terheség alatt sexelni a parunkal, és milyen mozdulatokat lehet tenni, hogy a babának ne érje semmi baj és ne nyomjuk meg? Várok miindenkinek a véleményét anyúkák? Kellemes napot…sziasztok

  • czako eniko

    2012. július 03. kedd

    Nagyon hasznos cikk, sokat lehet belole tanulni.Az elobbiek is hasznosak voltak. Koszonjuk

  • Bori

    2012. július 03. kedd

    Kedves Ági !
    Pénteken csináltam egy terhességi tesztet, ami pozitív lett, igaz halványan látszik ,de 2 csíkom volt. Ma viszont voltam uh-n és még nem látszik semmi kb 6 hetes lennék … Valószínű hogy össze jött a baba?
    Nem tévednek a tesztek ?
    Olyan pici lehet hogy még nem látszik?
    Szerinted tényleg terhes vagyok ?
    Már teljesen össze vagyok zavarodva Hónapok óta szeretnénk babát és remélem most végre össze jött ..

    • Vera

      2012. december 18. kedd

      Igen, sajnos a tesztek tévedhetnek, főleg, ha nem pontosan követi az ember a használati utasítást. Így lehet álpozitív az eredmény. Az ultrahang 6 hetesen már látja a babát (az ötödik héttől már dobog a szívecskéje), így a teszttel lehetett a baj. Erre utalhat a halvány csík is, ilyenkor a tesztgyártók szerint is érdemes a tesztet két nap múlva megismételni.

  • Ifanger Bernadett

    2012. július 02. hétfő

    Kedves Ági,

    nagyon jó a cikk, elgondolkodtató. Az én kislányom okt.28-án lesz 3 éves és eléggé hisztis (ez nem csak az én véleményem, hanem a családomé is), az elmúlt pár napban meg különösen (lehet a meleg miatt?).
    Magamra ismertem, amikor olvastam a cikket. Ugyanis nálunk is előfordult már büntetésként több minden, pl. kézre csapás. Vagy ha nagyon hisztizik, be szoktam rakni a szobájába a sarokba és azt mondom neki, ha befejezte, majd kijöhet a szobából. Ill. múltkor már annyit hisztizett egész nap, hogy estére nagyon belefáradtam, nem bírtam tovább és hideg zuhanyt is kapott (ez volt az első alkalom erre).
    Nincs olyan nap, hogy ne lenne min. napi 2 hiszti, de inkább több… Nagyon sok türelem kell hozzá.
    A hisztit már korán reggel elkezdi, amikor meg szeretném fésülni vagy fel szeretném kötni a hosszú haját. Természetesen elmagyarázom neki, hogy minderre miért van szükség, megmutatom neki, hogy az én hajam is fel van kötve, de nem nagyon hatja meg a dolog. Órákat kell neki könyörögni, mire meg tudom fésülni. Most már mondjuk taktikát váltottam, nem kérlelem órák hosszat, hanem egyszer megkérem, hogy jöjjön ide és ha nem, akkor addig nincs se reggeli, nem mehet ki az udvarra, amíg fel nem kötjük a haját. Ez általában hatásos szokott lenni.
    Vagy ha például mérges valamire, a kezében lévő dolgot a földhöz vágja, vagy éppen belerúg abba, ami a közelében van. Erre is nagyon dühös tudok lenni, főleg mikor a cumiját vágja épp ki az ágyból, a rákövetkező másodpercben meg már azért sír, hogy adjam vissza a cumiját….
    Mindenképpen ki fogom próbálni az általad javasolt technikát (átölelem és addig nem engedem el, amíg meg nem nyugszik), de nagyon kiváncsi vagyok, hogy fogja ő ezt hagyni…

  • ircsó

    2012. július 02. hétfő

    Kedves Ági!

    Ez szép amit leírsz, de kérlek írd meg, hogy akkor a helyes, amikor a 4 éves lányom folyamatosan szekálja , piszkálja a 7 hós hugát, bántja, lefogja hogy ne tudjon mászni, lenyomja a fejét a földre stb.Folyamatosan rászólok, de sajna eredménytelenül és sajna elpattan az agyam és csak a kiabálás, seggre verés után hagyja abba. De tudom, hogy ez nem megoldás. Mit tegyek, mert már nehezem viselem ezt a helyzetet. köszi

    • Vida Agi

      2012. július 03. kedd

      Nem azért csinál ilyeneket, mert rossz, hanem azért, mert a tesó új neki és nem tudja, mit csináljon vele. Ne szólj rá, hanem menj oda és mutasd meg, mit csináljon a testvérével, olyat, amiben ő is örömét leli. Pl.csikizze meg a pocakját, tegyen elé egy játékot, amihez odamászhat, gurítson neki labdát.

  • Bubu

    2012. június 29. péntek

    Kedves Agnes en egy olyan dologgal fordulnek hozzad, hogy nincsen onbizalmam a picivel kapcs. Most lesz 2 eves de nincs meg az anya es gyermek kapcsolat kozottunk, nem tudom hogy tudnek hatni ra. Vajon az jo dolog hogy ram nem hallgat az en kezembol nem sokszor fogad el etelt es mindig csak a nagymama utan hisztizik? Nem tudom talan a nagyi kicsit tulzasba viszi a szeretest es neha kiveszi a kanalat a kezembol, mert azt gondolja ha az en kezembol nem eszi meg az etelt az ovebol igen. Es ez mint anyanak nekem nem jo erzes. Szeretnek egy eros es szoros kapcsolatot kialakitani a fiammal de nem en vagyok az akiert sir. Neha ugy erzem o az anyukaja es en csak egy dada vagyok. Ja es az ember egy ido utan igen rajon arra hogy szep szoval tobbet eler, es en is ellenzem a legkisebb kezrecsapast is. Valaszolnal kerlek az e-mailemre? Szep napot!

    • Vida Agi

      2012. július 02. hétfő

      Nem kell aggódnod, a gyermeked téged szeret, csakhogy téged már megszokott, az életének mindennapi része vagy, most ebben a korban viszont már nagyon érdeklik mások is, ezért velük kedves, aranyos, velük akar lenni, míg veled szemben már tudja, hogy sok mindent megengedhet magának, mert te úgyis szereted. Közben próbálgatja az akaratát is: hisztizik, ha akar valamit, mert kíváncsi, elér-e vele valamit. Ha nem ér el vele semmit, akkor le fog szokni róla.

  • Gergő

    2012. június 29. péntek

    “Ilyenkor állj a gyermek mögé és öleld át szorosan, amíg meg nem nyugszik.”

    Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a gyerekemet kvázi kényszerzubbonyba tegyem (mert ugye ha szorosan ölelem, nem nagyon tud mozogni), megnyugodna… De jelentkezzen, aki egyáltalán át tudja ölelni a kapálódzó hisztis gyerekét.

    • Kiscsiga

      2012. július 03. kedd

      Biztosan vannak olyan gyerkőcök, akiknél ez működik, de nálunk, ha már egyszer eljutottunk a hiszti ilyen fokára, békén kellett hagyni a lányunkat. Igyekeztem elkapni egy kissé halkabb fokozatát, akkor mondtam neki, próbáljon megnyugodni és szóljon, ha megtörtént. Nemsokára jött, hogy “mááár abbahagytaaam anyaaa” – persze még sírva -, de tudtam, hogy most már megölelhetem :). Múltidőben beszélek, mert lassan 3 éves csajszink egyre ritkábban produkál ilyesmit, legalábbis mostanában :).

    • Betti

      2012. július 13. péntek

      Nekem is ez a problémám. Az én fiam nem engedi, hogy hozzáérjenek, amikor sír. Nem lehet őt sem megölelni, sem pedig lefogni. Ez csak olaj a tűzre…
      Nálunk is csak az a hatásos, ha kivonom őt a szituációból, beviszem a szobájába, ott le tud nyugodni. Ha már 1 perce nincs hiszti, sírás, akkor tudom, hogy bemehetek hozzá és megbeszélhetjük a dolgot.

  • Horváth Edit

    2012. június 29. péntek

    Néha a lakás komplett tehermentesítésének ellenére, a találékonyság összes elemét latba vetve (pisilés idejére: többek között szivacs, csatos hordozó!!!, figyelemelterelés) a fenti türelemjátékot követően is akadnak helyzetek, amikből nem lehet maradandó sérülés nélkül kihozni a gyereket! Van ember, aki olyan gyönyörű harmóniában élhet egy “kanapé kamikazéval”, mint ahogy Ági fent leírja?! Nekünk a sebészet sem volt elég elrettentés, ahhoz, hogy a gyerekem befejezze az ugrálást! A következő maradandó károsodást én biztosan nem “türelmeskedem ki”! 🙂

  • Ingrid

    2012. június 29. péntek

    Nagyon jó, hogy írod ezeket a cikkeket, mert nagyon jó rádöbbenni, hogy ami nekünk nyilvánvaló, az egy 1-2-3, vagy több évesnek nem az. Nagyon remélem, ha majd odajutok, nálam sem pattan el a cérna, és helyesen fogok cselekedni.

  • Kata

    2012. június 29. péntek

    Kedves Ági! Nagyon jó a cikk, nagyon is logikus és ésszerű amit leírsz, sokat lehet belőle tanulni.
    Nekem egy 14 hónapos kislányom van, akit két dologról szeretném leginkább leszoktatni, de nem tusom hogyan. Az egyik az etetőszékből történő ételdobálás, a másik pedig a homok/kavics evés. Mindkét esetben kismilliószor kérem és kértem őt, hogy ne tegye, leginkább türelmesen és szépen. De amikor megkérem, hogy ne tegye, ő még inkább lendületbe jön tőle és élvezi, hogy figyelmet kap. Azt is megpróbáltam, hogy nem veszek róla tudomást, de az sem segített. Mit tanácsolsz mit tegyek konkrétan?
    Köszönöm előre is válaszod.
    Üdv,
    Kata

    • Momehu

      2012. augusztus 24. péntek

      A homokevésnél nekünk az vált be hogy nem foglalkoztam vele, illetve megpróbáltam elterelni a figyelmét!

  • Nimianya

    2012. június 29. péntek

    Nagyon jó cikk, sok mindent tanultam belőle, hogy innentől miként kezeljem a 2 éves Kisfiam hisztijét.

    Minden Anyukának ajánlom!

  • norsi

    2012. június 29. péntek

    Szia Ági!
    Valahol már láttam a lapodon de nem találom meg, ezért itt kérdezem: a másfél éves baba a tiltás ellenére csak csinálja a tilos dolgot utána rácsap a kezére hogy ő most meg van dádázva, de ezek szerint nem egyértelmű neki a tiltás? Szászszor el lett mondva, megmutatva elmondva hogy miért nem szabad de akkor is fütyül erre. Mi a teendő? Köszönöm a választ 🙂

    • Vida Agi

      2012. július 02. hétfő

      Ha rácsapsz a kezére, azzal fájdalmat okozol neki. Másfél évesen még nem érti meg a kettő közti összefüggést, csak azt érzi, hogy fáj, de nem érti a “ha.. akkor” összefüggést, ezért feleslegesen okozol neki fájdalmat.
      Amit lehet tenni:
      1. felügyelet mellett megengedni neki, amit addig nem volt szabad (nyilván nem a forró sütőben turkálást, de ami egyébként segítséggel vagy felügyelettel megoldható, azt meg lehet engedni). Általában ahogy szabaddá válik a dolog, megnézheti mi az, hogyan működik, kielégíti a kíváncsiságát, elmúlik az újdonság varázsa és már nem akarja annyira csinálni)

      2. megmutatni neki, miért veszélyes: pl. a kezét közel vinni a forró sütőhöz és azt mondani, hogy forró, vagy kiállni az út szélére és nézni az autókat, mindegyiknél elmondani, hogy “nagy, veszélyes, látod, mekkora?”

      3 megtanítani neki biztonságosan használni: “látod, így tudsz lemászni a létráról”

      4. megtanítani, hogy csak felügyelet mellett használhatja: “ha fel akarsz mászni, hívd anyát. Veszélyes anya nélkül felmászni”

  • Nagygyörgy Gabi

    2012. június 29. péntek

    Pont erre volt szükségem, köszönöm! Nagyon fel vagyok vértezve tudással, csak alkalmazni nem sikerül mindig az olvasottakat, főleg amikor a 7 hónapos baba és a 2 éves kisfiú mellett kicsit “lemerülök”. Köszönöm, hogy emlékeztettél arra, hogy ne nyúljak a büntetéshez, pedig engem sokat büntettek és a férjem is gyakran folyamodik ehhez a módszerhez a 27 hónapos kisfiúnknál. Nagyon nagy feladat a gyermeknevelés, néha (mint például tegnap) úgy érzem, hogy túlnő rajtam a feladat, pedig annyira vágytam az anyaságra. A gyermekre vágyakozó, majd terhes kismamák manapság a várandóssággal és a szüléssel vannak nagyon elfoglalva, pedig, hogy mi lesz azután, is rendkívül nagy kihívás és felelősség!

  • JÓKÚTI ADRIENN

    2012. június 29. péntek

    Nagyon hasznos volt ez a cikk Ági, köszönjük. 2 kislányom van, 3 és 4 évesek. A kisebbik a dackorszakban, és nagyon sok a hiszti, ellenállás. Sokat töprengek, hogy hogyan tudnám jobban csinálni. Bevallom én a büntetéses módszert használtam idáig. Jó, hogy lehet ennél jobbat is, szeretném kipróbálni.