Mivel kösd le nyilvános helyen? Játékos megoldások

Az egyik legnagyobb szülői kihívás sorbanállni a gyerekkel a tömött postán, étterembe menni és rávenni, hogy ne szaladgáljon, bevásárolni együtt anélkül, hogy a vége hatalmas hiszti lenne vagy hazagyalogolni két tömött szatyorral a kezedben, miközben ő azért nyafog, hogy vedd már fel. Néhány ötlet, hogyan oldd meg ezeket a helyzeteket játékosan:

A legtöbben játékokkal készülnek a gyerek szórakoztatására, amikor nyilvános helyre mennek, de a gyerekek idővel megunják a játékokat. Különösen nehezen azok a helyzetek, ahol várakozni kell, pl. orvosi rendelőben, ilyenkor sokat segíthetnek a mondókák, a mesék, nagyobbaknak egy színező vagy rajzolós füzet. Jó, ha mindig van nálunk valami ilyesmi vészhelyzet esetére, de persze van az úgy, hogy éppen nem készültünk, a gyerek már megunta, vagy nem megvalósítható (pl. egy üzlet közepén bevásárlás közben nem lehet se rajzolgatni, se mondókázni). Mit lehet akkor tenni?

Nem akarunk menni, fáradtak vagyunk…

Jégerdő játék Egyszer kirándulni voltunk 2 saját és 1 vendég gyerekkel és visszafelé bizony már nagyon fáradtak voltak. Megkezdődött a nyafogás: „Milyen messze van még? Mikor érünk már vissza? Vegyél fel anya…” Ekkor találtam ki a jégerdő játékot. Elindultam előttük határozott léptekkel és amikor megálltam és hátrafordultam, ők megdermedtek, „fává változtak” és én egyesével megnéztem mindegyik fát: „Húúú, de szép gyümölcsök vannak ezen a fán? Csak nem almafa?”, és elmajszoltam egy almát. „Hú, milyen hegyes ágak! Jaj, megszúrta a kezemet! Ez nem is fa, hanem egy szúrós kaktusz!” Miután minden gyereket végignéztem, újra elindultam dudorászva, mintha egy erdőben mennék, a gyerekek pedig lelkesen követtek egészen a következő „megállóig”. Azóta sok-sok kilométert tettünk meg így és mindahányszor nagyon élvezték a mókát 🙂

Óriáslépés, hangyalépés, tyúklépés Sokszor nem az a baja a gyerekeknek, hogy nem tudnak már jönni, fáradtak, hanem az, hogy unatkoznak. Ilyenkor lehet gyaloglás közben a keljfeljancsi játék mintájára lépegetős játékot játszani. Lehet óriáslépés, hangyalépés, tyúklépés, kengurulépés… Variálhatjátok a szabályokat azzal, hogy ha valaki elsőként jut el egy előre kitűzött célpontig (pl. egy nagy fa, vagy a kerítés), akkor ő lesz a parancsnok a következő körben.

Ideragadtam-játék A fordított pszichológia is működik olyan esetekben, amikor a gyerek nem akar együttműködni veled. Ha például nem akar menni, mert nyűgös, fáradt és lecövekel egy pontra, akkor mondhatod te is azt: „Igazad van! Itt valami ragasztó van! Látod, én is ideragadtam! Nem tudok kiszabadulni, jaj, a láááábaaaaam!” Sokszor már önmagában ez segíthet oldani a feszültséget és továbbhaladni.

Amikor szétszedi a boltot…

A gyerekek többsége nehezen viseli a bevásárlást, az egyébként békés gyerekek is képesek a bolt közepén kiborulni. Ilyenkor van csak szükség az anyai kreativitásra!

Keresd meg a piros dobozt!-játék Ennek az a lényege, hogy egy kis feladatot bízunk rá, olyasvalamit, amit úgyis meg kell vennünk. Pl. keresse meg a polcon a piros dobozos ketchupot, keresse meg a kék csomagolású sajtot stb.
Ennek a továbbfejlesztett változata, amikor adunk a gyereknek egy saját kosarat, amit magával vihet és kaphat egy saját bevásárlólistát, amire fel van rajzolva, miket kell megkeresnie a polcon. Érdemes erre olyasmiket felírni, amik őt nagyon érdeklik, pl. a kedvenc ételei, italai, a következő gyerekzsúr kellékei stb.

Anya nem tudja… A játék lényege: anya szeretne pl. rántott húst készíteni, de elfelejtette mit kell hozzá megvenni, segíts neki!

Indiános-játék A fiaim különösen utálták kisebb korukban, amikor ruhákat, cipőket kell venni, ilyenkor extra nyüzsgősek voltak 🙂 Ezért találtam ki nekik az indiános játékot: a játék lényege, hogy indiánok vagyunk, akik lopóznak a dzsungelben (egy ruhaosztály úgy is néz ki néha a sok vállfával 🙂 ), ők pedig követnek. Amikor látok valami érdekeset, amit meg szeretnék jobban nézni, az indiáncsapat megáll és a törzsfőnök (te) felderíted a terepet, addig az indiánok csendben lapulnak a ruhásállvány-bokrok tövében.

Látok valami zöldet Ezt a játékot akkor érdemes játszani, amikor nézelődni szeretnénk, a gyerek pedig már unja. A játék kicsit hasonlít a barchobára, a lényege, hogy kinézünk valami érdekes tárgyat és megmondjuk a színét, ő pedig megkeresi, mire gondoltunk. Pl. kinézünk egy nagy lila kalapot és azt mondjuk neki: „Látok valami lilát!” Ő pedig kérdezget: „Egy kesztyűt? Egy pulcsit? Egy kabátot?”

Nem akarooooom…

Ez talán a legkimerítőbb helyzet nyilvános helyen: indulni kéne a játszótérről, ő meg juszt se akarja. Általában a szülő és a gyermek akarata ilyenkor egymásnak feszül és minél jobban akarod, hogy működjön veled együtt a gyerek, ő annál inkább nem akarja. Mit lehet tenni? Ilyenkor segíthet egy báb. Egy kis figura, akit felemelsz és elkezded beszéltetni: „Szerintem a Pistike nem is tud elmenni a játszótérről, túl kicsi ő még ahhoz, hogy összeszedje a játékait és magától elmenjen innen…” Ez általában oldja a nekifeszülést és együttműködővé teszi a gyereket. Ha olyasmiről van szó, amiben hosszasabban kell őt motiválni, pl. összekészülés otthon és elindulás, akkor menet közben többször is visszatérhet még a kis báb.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

8 Comments

  • Bianka

    Reply Reply 2023. február 10. péntek

    Szia Ági!
    Kisfiam 20 hónapos, sajnos egy naposan nyitott szívműtéten esett át, de azóta minden rendben, teljesen egeszséges. Kiskora óta sokat járunk vele babafoglalkozásokra, sokat utazunk, mindenhova viszem magammal.Ennekellenére ha bárhova belépek vele azonnal sírni/hisztizni kezd, régebben a babafoglalkozásokon még játékokkal sikerült elterelni a figyelmét ,viszont most már addig sír amég el nem megyünk az adott helyről,sőt még utána is amég haza nem érünk .Nekem úgy tűnik, hogy fél valamitől. Nagyon kellemetlen ez a helyzet neki is és nekem is. Esetleg összefügghet a szívműtéttel tudatalatt? Mit javasolsz, hogyan tudnám enyhíteni ezt a félelmet?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. február 14. kedd

      Ez nem a szívműtéttel függ össze, az már régen volt. Lehet valamilyen korábbi számára ijesztő élmény eredménye (pl. egy másik gyerek sikított vagy sírt vagy valami számára furcsát csinált és ezzel megijesztette őt) vagy okozhatja egyéni érzékenység is, ami miatt nehezen tudja feldolgozni a társas helyzetekkel járó ingereket. Ami segíthet, ha szabad téren (pl. játszótér) találkoztok többet más gyerekekkel és hagyod a közeledben feloldódni, illetve ha találtok 1-1 kis barátot, akivel külön találkoztok pl. otthon vagy együtt csináltok programot velük, hogy legyen lehetősége a gyerekekkel kapcsolatos élményeket 1-1 gyereken megtapasztalni, megtanulni, így később könnyebbe fogja venni azokat a helyzeteket is, amikor több gyerek van a közelében. Ezenkívül érdemes sok gyerekekről szóló mesét olvasni, ez is segít neki megismerni a társas helyzeteket és feldolgozni az ezzel kapcsolatos korábbi élményeit (ha esetleg volt olyan, ami megijesztette)

  • Mazsi

    Reply Reply 2021. május 27. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 15 hónapos, amióta megszületett, nem nagyon mertünk sehová se menni a covid helyzet miatt, leginkább itthon voltunk, illetve néha nagyszülőkhöz, mostanában pedig játszótérre mentünk. Boltba se mertem magammal vinni a vírus miatt, ilyenkor általában az apukája vagy nagyszülők vigyáztak rá. Valószínűleg emiatt is nagyon zárkózott, félős gyerek.
    Mostanában voltunk vele postán, gyógyszertárban, boltban stb., de amint beléptünk az ajtón féktelen hisztibe kezdett. Miután kijövünk a zárt térből, kb. negyed óra mire megnyugszik. Próbáltam magamhoz ölelni, megnyugtatni, vagy a babakocsiban hagytam, hagy nézelődjön, de semmi sem használt, ilyenkor nem lát-nem hall, csak ordít. Most például védőnőnél voltunk, de egyből sírni kezdett, majd végigüvöltötte az egészet 🙁
    Érdekes módon a játszótéren elnézelődik, ott még sose sírt.
    Valószínűleg én rontottam el, hogy nem vittem sehova, és így „nem szokott hozzá” más emberek látványához, nem szocializálódott. Az lenne a kérdésem, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben? Férjem szerint mindenhová vinni kellene magammal a lányomat, hogy szokja a külvilágot. Próbálkozom is ezzel, de nagyon kellemetlen, hogy akárhol vagyunk, ő bömböl.

    Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. május 30. vasárnap

      Menjetek minél többször ilyen helyekre, lehetőség szerint legyen ölben közben, hogy biztonságban érezze magát, esetleg érdemes azt is megpróbálni, hogy csak beléptek az ajtón és már jöttök is ki, hogy fokozatosan szokhassa meg a helyzetet. Valószínűleg a zárt helyekkel van a baja, ezek keltenek benne félelmet, a játszótéren ezért nem sír.

  • Veronika

    Reply Reply 2019. szeptember 20. péntek

    Szia Agi!

    Leszerettem volna tolteni az ajandek játékos neveles fuzetet, de mar nem elérhető letezik?

    A 3 es fel eves kisfiam sajnos nem tudja kezelni a duhet, merget es fogalmam sincs, hogy tanitsam meg ra. Ha valamire nemet mondunk neki ugy felhuzza magat, hogy a fejet uti, karmolja magat, dobalja magat vagy ami epp a kezebe kerul, van hogy minket is ut, kozben persze kiabal es mar sikit is. Nem tudom, hogy kezeljem, probalgatom magamhoz olelni, de olyankor nem lehet, probalgatom szepen nyugodtan beszelni hozza, de nem hajlando figyelni olyankor, probalom elterelni a figyelmet mesekonyvvel vagy jatekkal, de az sem hat, probalom a mely levego vetelt, szamolast de egyik sem hat. Nem tudom milyen modszerek vannak meg.

    Nem tudom, hogy okozhatja e, de sajnos sokszor veszekszunk a parommal elotte, ammit tudjuk nem jo, de mintha a parom elfelejteni es direkt veszekedni akarna, en meg az elejen birom, hogy visszafogom magam, dd aztan kitorok.
    Sajnos ki sem tudjuk kezelni a duhunket, a parom az aki felhuzza magat a fuggonyon pl es szoszerint letepi, vagy a gyerek jatekan,hogy utban van es ugy dobja arreb, hogy eltorjon, kozben kiabal…en pedig turom ameddig birom, majd en is felhuzom magam en is elkezdek kiabalni es sirok. Es jon az ajto csapkodas.

    Mit tudsz tanacsolni? Hogy probaljuk a kisfiunkat ezekrol leszoktatni?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. november 02. szombat

      Igen, innen le tudod tülteni: https://www.kismamablog.hu/pukkancs-maki-letoltes Sok ötetet találsz benne a dühkitörések kezelésére is. A lényeg, hogy nem csak a konkrét helyzetet kell kezelni, hanem az érzelmi intelligenciáját fejleszteni, hogy felismerje és megtanulja kezelni az érzelmeit, így nem lesz mindentől indulatos.

  • Csere Veronika

    Reply Reply 2017. április 28. péntek

    Mit lehet akkor csinálni ha az étteremben más gyermekek már futkároznak, játszanak és az enyém is csatlakozni akar? Inkább nem eszik, csak velük játszhasson. Tökéletesen megértem gyermekem, nem tudom hogy ilyenkor az illemre gondoljak vagy a gyermek vágyát elégítsem ki. Félek hogy az alkalmakból szokás lesz…

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. május 14. vasárnap

      Ha a többiek is rohangálnak és ő játszani akar, hadd játsszon 🙂 Hidd el, ettől nem fog rászokni, hogy szaladgáljon olyankor, amikor nincs más gyerek, aki szaladgál. A gyerek nem hülye, érti a két szituáció közti különbséget.

Leave A Response

* Denotes Required Field