„Hű, de ciki!”

Kedves Ági!

Kisfiam 2 éves és visszatérő gondom van. Amikor sétálni indulunk megbeszéljük, hogy szépen mindenki (Ő és a 3 és fél éves tesója is) a saját lábán sétál, senkit nem cipelek. Mégis akárhányszor hazaindulunk (általában a hazaindulás az ő igényük, fáradtak, fáznak stb), óriási hisztiben tör ki, és nem hajlandó jönni egy lépést sem. Eleinte működött a néhány lépést előre megyek, megfordulok, hívom, utánam szalad (és utána szépen sétál) taktika, de mostanában már ez sem. A földre vágja magát, csapkod, ha kézen fogva sétálnék vele, akkor felhúzza a lábát, a földre akar esni, és közben persze fülsüketítően üvölt. És mindeközben kellene figyelnem a nővérére, fognom az ő kezét is. Nem segít, ha emlékeztetem arra, hogy mit beszéltünk meg, az sem, ha megvigasztalom és utána nem cipelem haza, az sem jutalmat helyezek kilátásba a jó viselkedésért. Egyszerűen addig hisztizik, amíg fel nem veszem és cipelem haza.
Attól tartok, hogy ezzel csak arra nevelem, hogy hisztivel nálam bármit elérhet, miközben nem tudom meddig bírom még cérnával ezeket a hisztiket és a beszólásokat, amiket az utcán kapok.
Mi volna a jó megoldás?