Hogyan segíts a gyermekednek feldolgozni a negatív érzelmeit?

Ha a gyerek fél, szomorkodik, vagy más negatív érzelmet él át, sokan azonnal nyugtatni próbálják és győzködik, hogy nem is olyan nagy dolog. De vajon működik-e ez a vigasztalás és mi az, ami valóban segít a kisgyereknek feldolgozni a rossz érzéseit?

Katonadolog… – mondják a nagyot eső, síró gyereknek.
“Elveszett a kedvenc plüssállatka, sebaj veszünk másikat!”
“Ne sírj már! Nem olyan nagy dolog…”

Hát neki bizony az a kis dolog NAGY dolog.

Hogyan segítsünk gyermekünknek feldolgozni negatív érzelmeit?

Az biztosan nem segít, ha lekicsinyeljük.
Az ő érzései HATALMASAK és komolyak.
Ő tényleg meggyászolja az elveszett cumiját,
az eltört kisautót, az elpusztult hörcsögöt…

Ha azt mondja, hogy fél valamitől, akkor TÉNYLEG félelemet él át, még akkor is, ha nem tűnik logikusnak, amitől fél.

Ezzel szemben sok szülő bármit elkövet, csak ne sírjon már a gyerek, ne legyen szomorú és ezzel párhuzamosan úgy gondolják, ha nevet, akkor már nincs is semmi baj, pedig attól még
a feszültség, a szorongás megmarad.

Van, amiről azért nem beszélünk vele, mert a problémáját túl komolytalannak tartjuk az élet nagy dolgaihoz képest (pl. az eltört kisautó), máskor azért nem, mert az kínos és még mi magunk sem dolgoztuk fel (pl. meghalt a nagypapa, balesetet szenvedtünk vagy elválunk és apa elköltözik) és van olyan is, amikor nem értjük teljesen miért is érzi rosszul magát (pl. képzelt szörnytől fél az ágy alatt).

A vigasztalás lényege, hogy a gyermek valóban meg is vigasztalódjon és nem az, hogy elhallgasson és ne sírjon tovább.

Ezért nem vigasztalódik meg attól, hogy elterelik a figyelmét vagy cumit dugnak a szájába és az sem vigasztalás, hogy bohóckodnak neki és ettől nevetni kezd.

Milyen a jó vigasztalás valójában?

1. Olyan, ami visszaállítja a gyermek biztonságérzetét (a negatív érzelmeket okozó hormonok szintje az agyában normális mértékre csökken)
2. Segít neki megérteni, mi is történt vele valójában
+1 Még jobb, ha utána azt is megérti, hogyan kezelje máskor a hasonló helyzeteket.

Ez ugyanaz a jelenség, ami miatt a babát nem hagyjuk egyedül sírni az ágyában segítség nélkül, a distressz hisztiző kisgyereket pedig nem büntetjük meg és nem hagyjuk magára.

Hogyan is működik a gyermeked agya, amikor negatív események érik?

Ugyanúgy, mint a magában sírni hagyott babánál: a stresszhormon (és más negatív érzelmekért felelős hormonok) szintje megemelkedik a szervezetben, azonban mivel még nem képes a kicsi megnyugtatni saját magát, ezért magától ez nem megy vissza.

Számára a megnyugvás fő eszköze a szülő, aki megöleli (vagy, ha a kicsi nem hagyja), mellette van és a megnyugtató közelsége, higgadt viselkedése révén segít neki a megnyugodni. A szülő közelsége a kulcs, ő segít az önuralom alapjainak letételében (az önuralom kialakításáról itt írtam bővebben)

Ha egy rossz esemény miatt elhúzódó problémák alakulnak ki (pl. megijedt valamitől, fél, kisebb balesete vagy betegsége volt, amit nem tud feldolgozni stb.), akkor a feldolgozáshoz is idő kell különösen, ha újra meg újra előtörnek belőle a rossz érzések.

Agykutatók szerin a jó stratégia ilyenkor nem az, ha mindenáron megnyugtatjuk őt
és eltereljük a figyelmét a témáról, esetleg megpróbáljuk lebeszélni róla, hanem sokkal inkább az, ha foglalkozunk vele, beszélünk róla vagy más módon (pl. alkotással, rajzzal, gyurmázással, szerepjátékkal) dolgozzuk fel.

A jobb agyféltekénk 1-1 nehéz érzelmi helyzetben átveszi az uralmat, ilyenkor a gyerek sírhat, csapkodhat, mindenfélét mondhat összefüggéstelenül, láthatóan nem a maga ura.

Ha azt mondjuk neki, hogy “Jaj, ne sírj már! Gyere, kapsz egy fagyit!”, attól nem dolgozza fel az érzelmeit, csak kizökken a sírásból.

Ha viszont mesélünk neki az elveszett kedvenc plüssről, aki elindult az utcán és mindenféle érdekes kalandba keveredett, akkor megnyugszik.

Ha mesélünk róla, milyen volt a nagypapával, amikor meglátogatottuk, mi mindent csináltak együtt,
ha lerajzoljuk a balesetet, vagy ő maga lerajzolhatja, feldolgozhatja az élményt, ha mesélünk két kismackóról, akik nagyon szerették egymást, de képtelenek voltak együtt élni, ezért bár megbocsátottak a másiknak, inkább különköltöztek, akkor lehozzuk a kicsi számára is érthető szintre a történéseket.

A kicsi szorongásai oldódnak, nem fog sírni, valahányszor ugyanolyan kisautót lát, nem riad fel éjjel álmából, mert eszébe jut a baleset vagy a nagypapa temetése.

És talán még nekünk is segít jobban megérteni, feldolgozni a történteket, hogy jobban tudjunk segíteni a gyerekünknek.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

14 Comments

  • Barbara

    Reply Reply 2021. november 27. szombat

    Kedves Ági!
    Kislányunk 2 éves.
    Az elmúlt fél évben előjött az, amit a köznyelv “anyásságnak” hív. Azt gondoltam kicsit kitolódott a szeparációs szorongás, de ennek fél éve, és a helyzet nem lett jobb, hanem kicsit extrémmé vált. Mindenhova árnyékként követ, ha nem engedem be a WC-re, kint üti az ajtót és sír utánam, fürdésnél ül mellettem és belenyúl a vízbe, hogy hozzám érjen, ha eszünk az etetőszékének az én székemhez kell érnie, különben balhé van, az utóbbi héten éjszaka is megjelenik, természetesen engedem, hogy oda bújjon, de csak úgy jó, ha szó szerint szájból-szájba lélegzünk. Kezd nagyon megterhelő lenni, mert így még éjszaka sincs egy nyugodt percem, vagy egy kis időm, amikor magamban lehetnék. Furcsállom, hogy egyébként egy nagyon jó kedélyű, érdeklődő, nyitott kislány. Bárkivel szívesen eljátszik, idegenekhez is oda megy, rendszeresen ott alszik édesanyámnál, szomszédol, imád úton lenni. A férjem szerencsére sokat van velünk, nem esti apuka, ugyan úgy foglalkozik vele, akárcsak én, de fürdés, pelenkázás, altatás, ami eddig a párom reszortja volt őrületes sírás keretein belül zajlik. Jelenleg várandós vagyok, a 4. hónapban és most már úgy érzem kifejezetten próbára tesz lelkileg és fizikailag is a helyzetünk. Tudom az érettségire nem az ágyunkból fog menni, de ez jelenleg sovány vigasz.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 28. vasárnap

      Ez nem tipikusan szeparációs szorongás inkább arról szól ez az ő részéről, hogy lassan kezdene már leválni, önállóbb lenni, de ez még félelmetes a számára, ezt kompenzálja azzal, hogy túlságosan anyás. Kicsit szeretné szabályozni is a kapcsolatotokat, ő akar irányítani (nyilván ez nem tudatos), azért, mert fél leválni rólad még. Közben érzi, hogy a levegőben van a változás, érkezik a kistesó, ami ezt tovább fokozhatja nála. Ami segíthet:
      – Amikor csak tudsz “babázz” vele! Ne várd meg, amíg ő jön és bújik, hanem te kezdeményezd, kicsit még vidd is túlzásba, azért, hogy megtapasztalja, ezt a dolgot nem csak ő irányítja, illetve hogy ő még mindig a te kicsi babád.
      – Vedd elő többször a babakori képeit, nézegessétek őket, meséld el milyen kisbaba volt, miket csinált stb. ez segít neki feldolgozni a saját “babakorát” és továbblépni.
      – Ne állj ellen egyelőre az ő együttlevési kéréseinek, mert ez súlyosbítja a helyzetet, ne legyen ebből sírás, hiszti, mert ettől nő benne a bizonytalanság és még jobban téged akar majd. Általában néhány hét után egyszerűen maguktól túllépnek ezen a gyerekek, ha nincs ellenállás.

  • Bettina Novák-Mészáros

    Reply Reply 2021. november 17. szerda

    Kedves Ági!

    Elnézést, hogy nem a témával kapcsolatban írok, de szeretném a tanácsát kérni.
    A 10 hónapos kislányom csak mozgás közben ( ringatva, autóban vagy babakocsiban) hajlandó elaludni.
    Szeretném leszoktatni a ringatásról és megtanítani neki, hogy nyugalomban, önállóan is el lehet aludni, hogy ne kelljen 20-30-40 perceket mászkálni vele minden alkalommal éjszaka és nappal is.
    Milyen módszerrel segíthetnék neki?
    Előre is köszönöm,
    Bettina

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. november 21. vasárnap

      A ringatásról apránként tudod leszoktatni. Először a szokott módon kezdd el altatni, de csak ringatás legyen, mászkálás ne. Ha sír, nyugtasd meg, de ne mászkálj, csak ringasd. Néhány nap alatt megszokja ezt. Utána kezdd el azt, hogy ringatás helyett, csak karban tartod, dédelgeted és ha elaludt, akkor teszed le. Ha már ez is megy, akkor térj át arra, hogy karban tartod, de nem várod meg, míg nagyon mélyen alszik, hanem akkor, amikor már ellazult, de még nem alszik teljesen. Így végül hozzászokik, hogy nincs hosszú ringatás lefektetés előtt. Éjjel nem kell ezt csinálni, kezdheted kapásból azzal, hogy csak karban tartod és vársz, mert olyankor eleve könnyebben szokott lenni a visszaalvás. Fontos, hogy ne égjen a szobában a lámpa ilyenkor (éjjeli altatásnál), ne beszélj hozzá, csak tartsd karban és várj.

  • Várallyay Judit

    Reply Reply 2021. október 04. hétfő

    Kedves Ági!
    Van két kisfiam, 4 es 5 éves. Az 5 évesről kérdeznék. Rettentően érzékeny lélek alapból. Viszont 2 hónapja ez extrán felerősödött. Pl.,ha eltörik valami azonnal keservesen sír,mi lesz,ha nem tudjuk megjavítani?,mi pesz,ha nem.tudunk venni másikat? Egy másik példa, hogy egy bogárkát megnéztünk a földön,majd indultunk volna tovább és ő elsírta magát. Itt azt mondta, apának nem tudjuk megmutatni.
    Emellett,ha valamit elront nagyon elkeseredik és azt mondja ő ügyetlen, nem tudja megcsinálni és odébb áll, mert neki úgysem megy. Ezek ilyen korban mennyire normálisak?
    Hova forduljunk, ha szükséges.

    Nagyon köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. október 07. csütörtök

      Lehet, hogy volt egy ijesztő élménye és amiatt erősödött fel az érzékenysége, ebben a korban ez apróság is lehet, mert a fantáziájuk nagyon erős és felerősíthet 1-2 ártalmatlannak tűnő történés is. Ilyenkor vigasztald meg és csak amikor már megnyugodott, akkor beszéljétek meg a tanulságokat (pl. hogyan lehet megjavítani, ami eltörött). Ha azt mondja ügyetlen, az bátortalanság, ennek az oka az is lehet ám, ha az oviban rászóltak valami miatt, amit a szívére vett. Ilyenkor is vigasztald meg és bíztasd, hogy próbálkozzon, dicsérd meg, ha valamennyire is sikerül neki, hogy megtanulja, érdemes próbálkozni.

  • Dzsenifer Dányi

    Reply Reply 2021. október 04. hétfő

    Jónapot
    11.én lesz a kisfiam 2 éves egyáltalán nem figyel senkire ha szólnak neki rám sem nem utánoz pl ha mondjuk neki baba apa anya.
    Meséken be pörög nem hallgat a nevére
    Nem tud játszani más gyerekekkel
    Ha valamit szeretne azt el mutogatja
    Baj ez ilyen korban vagy normális ?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. október 07. csütörtök

      Nem, ez a sok minden együtt problémát jelezhet, amit ki kéne deríteni. Mindenképpen érdemes lenne szakembernek megmutatni. Elsőként kérdezd meg a védőnőt vagy a gyermekorvost, ő mit javasol, merre induljatok el. Segíthet a helyi nevelési tanácsadó vagy korai fejlesztő is.

  • Bernadett Tóth

    Reply Reply 2021. szeptember 21. kedd

    Kedves Ági! Kisfiam (3) második hetét kezdte az oviban. Sírva hagyom ott, azt mondja fél az óvodától és az ovónéniktől. Én abban biztos vagyok, hogy az ovónénik a legnagyobb szeretettel fordulnak felé, de valahogy őt nem sikerül megnyugtatnom. Amikor elhozom, akkor az mondja jó volt az oviban, de reggel minden kezdődik előről. Hogyan segítsek neki? Mit mondjak neki? Játszunk ovisat, de abban általában ő az anyuka és engem hagy ott az oviban majd jön értem. Ilyenkor nem merül fel a félelem.
    Előre is köszönöm a választ.
    Benrnadett

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. szeptember 24. péntek

      Még nagyon az elején van, ez a tiltakozás valójában nem is arról szól, hogy rossz lenne az oviban, inkább arról, hogy nehéz elválni. 1-2 hét és csillapodik majd, addig is segíthet az ovis játék, illetve búcsúzásnál érdemes megbeszélni vele, mit csináljon ma az oviban, kapjon valamilyen kis “feladatot”, amit megcsinálhat odabent pl. “Mire érted jövök építs egy nagy várat építőkockából és mutasd majd meg”. Így nem az elválás nehézségére, hanem a feladatra figyel majd oda, ami biztonságérzetet ad majd neki.

  • Fekete Timea

    Reply Reply 2021. szeptember 20. hétfő

    Kedves Àgnes. A 6 éves kislànyomról van szó, aki eléggé akaratos. Nem vagyok a verés híve, talàn 3x ha ràcsaptam a kezére a sajàt érdekében.
    A problémànk: ha születésnapról vagy olyan helyről hoznàm el, ahol jól érzi magàt, akkor. Ràm kiabàl, anya Nem! Nem megyek sehova! Na most ezt ott a többi ember vagy a kisbaràtai közt nem rendezem le vele, de próbàltam szépen, próbàltam felemelt hanggal. Nem vàlltozik semmi. Ma is szülinapon ugyan ez volt. Pedig meg van az időpont, hogy mikor kell menni a gyerekekért.
    Köszönöm ha szàn ràm pàr percet és vàlaszol! Tisztelettel: Timea

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. szeptember 24. péntek

      Ilyen helyzetben vita helyett inkább kérdezd meg, mit szeretne még csinálni ott és mennyi ideig tart, majd pedig állapodjatok meg, hogy csinálhatja az adott dolgot még X percig, de utána indulni kell. Rázzatok is a megállapodásra kezet, így komolyabban veszi. Néha az is segít, ha egy papírra felírod, hogy “ebben és ebben állapodtunk meg” és “aláírja” a szerződést 🙂 Utána viszont, nincs vita és mentek, hivatkozhatsz a megállapodásra. Ezt általában komolyabban veszik és könnyebb is így kiszakadniuk abból, amiben jól érzik magukat.

    • Katalin

      Reply Reply 2021. október 08. péntek

      Kedves Ágnes!
      3 éves kisfiam kb 1 éve borzasztoan fél a gyerekektől.Ha már közelebb megy hozzá sir elkezd remegni. Iszonyat ilyesztő. Felnőtteket nagyon szereti. Senkitől nem fél. Ha már látja hogy valamelyik gyerek közelítene felé elkezd remegni es sirni ahogy az előbb is írtam es közben mondja hogy nem bánt. Nincs tesoja aki ütné. Sosem volt olyan gyerek aki bántotta volna. Mindig mindenhol vele voltam, ott voltam mellette. Itthon sem ütöttük meg soha. Szóval nagyon azt se tudja mi az hogy bántani mégis mindig ezt mondja és percekig képes mantrazni hogy nem bánt. Elkezdtuk az óvodát es folyamatosan beteg de amit járt oviba iszonyat volt. Miest közelebb mennek hozzá elkezd remegni.Egyszerűen nem tudom hogyan tudnék neki segíteni hogy ne féljen és vinnem kéne óvodába, de így hogy!?! Köszönöm szépen előre is a válaszod.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2021. október 09. szombat

        Ennek a problémának fel kéne tárni a gyökerét, honnan ered nála ez a félelem. Biztosan volt valamilyen ok, ami kiváltotta. Azt javaslom, fordulj vele gyermekpszichológushoz vagy az óvodapszichológushoz (ha van ilyen)

Leave A Response To Bernadett Tóth Cancel reply

* Denotes Required Field