Az én Csodagyerekem

Minden gyerek egy csoda, minden gyerek csodagyerek. A legtöbb szülő meg van róla győződve, hogy az ő gyereke szuper valamiben. Ezt lelkesen hangoztatják, már az első hónapokban is: „már átalussza az éjszakát”, „már a mi ételünket eszi”, „már 10 kiló”, „már feláll”, „már mondja, hogy Anya” stb. Amikor elkezd a kicsi úgy igazán beszélni, onnantól kezdve pedig nap, mint nap rácsodálkozunk, milyen okosakat mond a gyerek, mennyi mindent tud. De hogyan fejlesszük ki a sok dicséret közepette a gyerek egészséges önbizalmát?

Vannak túlzott önbizalmú szülők, akik túl sokat adnak a gyereküknek önbizalomból: mindent megengednek neki, hagyják, hogy más gyerekeket bántson, uralkodjon felettük, parancsolgasson nekik, vagy pedig egy területen akarják mindenáron fejleszteni, mert szerintük ahhoz van tehetsége (néha ez tényleg így van, néha nem)

Az én CsodagyerekemÉs vannak olyan szülők, akik kevés önbizalmat adnak: állandóan korlátokat állítanak a kicsi elé, azt mondják, neki, hogy „ne menj oda, úgysem tudod megcsinálni”, „ehhez még kicsi vagy”

Mindkét csoport a legjobbat szeretné a gyerekének: az egyik arra hivatkozik, hogy így lesz sikeres a gyerek, így tanulja meg „milyen az igazi élet”, a másik pedig még a széltől is szeretné megóvni a kicsit. De hogyan lesz egészséges az önbizalma?

Ez egészen kis dolgokon múlik. Amikor még kicsi, akkor a mi hozzáállásunkon. Például, hogy hagyjuk magától felfedezni a világot. Nem kell folyton a nyomában lenni, korának megfelelő mértékben barangolhat a kertben, a játszótéren, de tarts tőle távolságot. Ha valami nem sikerül neki, hagyni kell kísérletezni egy darabig, nem kell jószándékkal azonnal megmutatni, hanem csak akkor kell odamenni, ha már többszöri próbálkozásra sem sikerült.

Az sem jó, ha állandóan tanítani akarod és mindent megmutatni neki. Sok anyukát látok játszóházakban, aki szimpla jóindulatból bármelyik játékot veszi kezébe a kicsi, először megmutatja neki, hogyan működik, hogyan kell használni. A gyereknek magának kell felfedeznie a játékot. Az is lehet, hogy nem fogja helyesen használni, vagy nem jön rá az eredeti funkciójára, de ez teljesen mindegy, mert a lényeg a felfedezés öröme, a tapasztalatszerzés.

A dicséret nagyon fontos, de nem szabad ezt sem túlzásba vinni. Akkor kell megdicsérni a kicsit, ha erején felül teljesített, ha új dolgot tanult meg, amit eddig nem tudott, ha olyasmit csinált, ami nagy teljesítmény tőle, de nem kell olyan dolgokért dicsérni, amik természetesek, amiket már régen tud. Például meg lehet dicsérni, ha elpakolta a játékait, de nem kell minden étkezésnél megdicsérni, hogy milyen ügyesen eszik. Ha azonban éppen az a cél, hogy megtanítsd kevésbé maszatosan enni, akkor azért megdicsérheted, ha megtörölte a száját.

Minden gyereknek vannak olyan képességei, amikben nagyon jó, amit különösen ügyesen csinál. Ezekben lehet támogatni, és lehetőséget adni neki, hogy kipróbálja őket. Például érdemes már óvodáskorban elkezdeni ismerkedni a sportokkal, de ne várjuk el, hogy kitartó legyen a kicsi egy sportág mellett, ha nem szereti, máshoz van kedve, hagyni kell váltani, mint ahogyan azt sem kell erőltetni, hogy mindenáron versenyeken induljon, ha nem akar. A zenei tehetséget is lehet támogatni közös énekelgetéssel, zenéléssel, koncertre, táncházba való járással, de nem kell rögtön elhatározni, hogy akkor most zenészt faragsz a kicsiből. Minél több területen próbálja ki magát, ismerjen meg minél több sportágat, tanuljon dalokat, járjon táncolni, ismerjen meg sokféle kreatív technikát, de neki sem jó, ha mindenáron egy terület felé tereled már óvodáskorban. Sokkal egészségesebb lesz az önbizalma, ha sokféle területen szerez alaptudást és tapasztalja meg, hogy ez neki megy, még erre is képes.

Az óvoda és az iskola, illetve az ott található közösség is sokat tesz hozzá a kicsi önbizalmához. Ezeket a hatásokat részben azzal lehet kiküszöbölni, hogy olyan óvodába kerül a kicsi, később pedig olyan tanárnénihez, ahol a nevelési elvek hasonlóak, mint amit te is vallasz. Ha ez mégsem sikerül, akkor a rossz hatásokat a családból hozott erős alapok és a háttér tudja ellensúlyozni.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Lénárt Enikő

    2010. november 06. szombat

    Kedves Ági!

    Kislányom születése pillanatától tartotta a fejét,2 hetes korában hason átfordította, 4 hetesen hasról átfordult már 3-szor, most 6 hetes és kúszik. Lerakom a kiságyba hason aludni, és valamelyik sarokban találok rá.
    Egy részről örülök,hogy ilyen ügyes, másfelől féltem a gerincét.Mit csináljak,ne tegyem hasra?
    Másik problémánk az alvás. Tartjuk a napirendet, szopi, büfi, peluscsere, nézelődés egyedül, hordozóval játék velem. Ez kb 1-1,5 óra, akkor elfárad és sír. Nem tudom lerakni a kiságyba, mert nem lazul el. Van, hogy így eltelik még egy szoptatási idő, és ő csak sír, mert nagyon fáradt.Ilyenkor kirakom a levegőre, mert ott el tud aludni, és aludnia meg kell. Mit csináljak, hogy bent is aludjon, javulni fog a helyzet?

    Válasz: Ez a kúszás azért még nem „az” a kúszás, sok baba elvándorol az ágyban ennyi idősen és néha át is fordulnak, de ez még nem tudatos mozgás. Nyugodtan tedd gyakran hasra, ha magától mozog, ha magától képes rá, akkor nem terheli meg a gerincét. Az terheli meg, ha még nem képes valamire és erőltetik.

    Próbáld meg, hogy ringatás után leteszed a kiságyba félálomban és ha sír, akkor a hátát simogatod, susoghatsz neki, vagy dúdolhatsz, ezek is szoktak segíteni, mert a monoton zajra kezd figyelni a kicsi és ez eltereli a figyelmét a külső ingerekről. Segíthet, ha egy takaróba csomagolod pólya-szerűen elalvás előtt, ez megnyugtatja, valamint ha bölcsőben vagy mózesben altatod (a szűk hely a kicsiknek nagyon fontos, a testközelséget idézi), ha ez nincs, akkor a kiságyába betehetsz egy nagy párnát, amitől szűkebb lesz a hely. Nappal is félig sötétítsd be a szobáját az alváshoz, mert a fény is zavarhatja.

  • Móni

    2010. szeptember 29. szerda

    Szia!
    Több kérdésem is lenne. Lányom 6,5 hónapos elég fejlett. Azon gondolkoztam hogy megveszem a Babajelek könyvet de nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet. Nem tanul meg ettől késöbb beszélni?Lányom már pár hete jelez ha kaki van. Mindig szórakoztam neki hogy phű de büdi és legyeztem az orrom elött de nem a legyezést tanulta meg hanem a phű-t és ha épp vele foglalkozom már kaki elött mondja. De a pusziból is a pu-ig eljutott már. Nem fog ez a fejlödés lassúlni?
    A másik kérdésem, pont ma voltunk orvosnál kontrolon a súlya miatt beszéltük hogy nagyon aktiv és mondtam hogy a minap már fel is állt. Erre azt mondták hogy nem jó az még neki. Ez igaz? Akkor mit csináljak vele, kössem le? 🙂

    Válasz: Meg lehet venni a könyvet, de a lányok pillanatok alatt megtanulnak beszélni, mint ezt a kaki jelzése is mutatja. Sok baba tudja egyébként jelezni a székletét, örülj neki, hogy ilyen ügyes.
    Ha már megától feláll, akkor hagyni kell, erőltetni nem szabad, de ha magától áll fel, akkor hadd gyakorolja, vannak ilyen gyorsan fejlődő gyerekek.

  • Ági

    2010. szeptember 13. hétfő

    kedves Ági,
    szerinted milyen idős kortól érdemes rajzolni a kicsivel és milyen technikával/eszközzel? Filctoll, kréta, papírra, a falra rögzített csomagolópapirra stb.? És gyurmázni? A babám 14 hónapos és ha kezébe kaparint egy golyóstollat, akkor firkálgat vele. Be kellene vásárolnom valami neki való cuccot, bár előre félek, hogyan fog kinézni minden bútor (ha nem figyelek eléggé vagy nem zárom el tőle9.
    Köszönöm a választ
    á

    Válasz: 14 hónaposan már lehet zsírkrétával rajzolni asztalon papírra, ezt szokták élvezni. Én ott ültem velük, amikor rajzoltak és utána elzártam az eszközöket, de még így is kapott néha a fal is belőle 🙂

  • Anett

    2010. szeptember 10. péntek

    Kedves Ági!
    Találó ez a bejegyzés! Nagyon tetszik.
    Mi most épp „nem” korszakban vagyunk ha valami nem sikerül egyből sir stb…
    de mindig találok itt olyan cikket ami megkönnyiti a külömböző korszakokat 🙂