Elkényeztettem?

Régebbi felfogás szerint már az újszülöttet sem kell túlságosan elkényeztetni, mert rászokik a cipelésre, szoptatásra, és ki tudja még mi minden másra, ami a szülők számára kényelmetlen. Csakhogy egy újszülött nem akar manipulálni, ha sír, annak oka van, az pedig, amit mi “rossz szokásnak”, felkapatásnak gondolunk, puszta félreértés. De mikortól lehet valóban elkényeztetésről beszélni?

A szülők számára nehéz megfejteni a baba viselkedését, motivációit, ezért gyakran félreértelmezik, amit a baba csinál és éppen ezzel alakítanak ki rossz szokásokat. Például, ha ha a baba sír, és felveszed, többnyire elhallgat. Ez nagyon becsapós, mert azt gondolhatod, azért sírt, hogy felvedd, holott azért hallgatott csak el, mert tudja, hogy ilyenkor segítséget szokott kapni és várja, hogy segíts neki. Például tedd le aludni, adj neki enni, tedd tisztába, vagy szórakoztasd, mert unatkozik.

elkényeztetés, felkapatásMeg kell tanulnod, értelmezni a jelzéseit és soha ne az legyen a szempont, hogy mindenáron hallgattasd el, csak hogy ne sírjon, hanem ha sír, akkor mindenképpen azt az okot kell megtalálni és kezelni, ami miatt sír. Ezek az okok az idő előrehaladtával egyre bonyolultabbak lehetnek. Egy 10 hónapos pl. már hisztizhet amiatt is, mert nem tud két építőkockát egymásba illeszteni, vagy nem ér el valamit, amit szeretne megszerezni, egy 7 hónapos lehet nyűgös a fogzás miatt is, tipegő korban pedig egészen széles lehet a nyafogás okainak tárháza: ilyenkor arra kell ügyelni, hogy különböztessük meg egymástól a hisztit és a valódi sírást. Gyakran ugyanis a kicsiből az is sírást vált ki, ha egy korábbi szokásán szeretnél változtatni, pl. nem akarod már kézben altatni, vagy nem kap meg egy csokit a boltban.

Elrontottam?

Nagyon gyakran hallom ezt a kérdést, pedig az esetek többségében nem arról van szó, hogy a szülő rontott el valamit, hanem arról, hogy félreértett vagy figyelmen kívül hagyta a gyermek jelzéseit, ez azonban soha nem jelent visszafordíthatatlant: a kialakult rossz szokásokon következetes neveléssel mindig lehet változtatni.

A figyelmeztető jelek:

1) 3 éves kor felett, ha a gyerek mindent hisztivel próbál megszerezni, “műsírást” produkál, ha valamit el akar érni, ez egyértelműen elkényeztetésre utal.

2) Ha a gyerek csak bizonyos ételeket hajlandó megenni, válogat és ez rendszeressé válik (természetesen ez csak másfél éves kor után érvényes, amikor a gyermek már sokféle ételt eszik). Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a gyerek nem próbálkozik önállóan enni még 1 éves kor után sem, csak te etetheted, szórakoztatni kell evés közben, különben nem eszik.

3) Túlzott függésről akkor beszélhetünk, ha a kicsi nem függetlenedik fokozatosan a szülőtől: nem lehet másra hagyni többszöri próbálkozás után sem, nem tanul meg fokozatosan egyre önállóbban, egyre kevesebb segítséggel elaludni, gyermekek között, társaságban többszöri alkalommal is bátortalan, nem mer egyedül felfedezőútra indulni.

4) Ha a gyerek még 3-4 évesen sem növi ki a dackorszakra jellemző hisztis viselkedést. Ennek általában az áll a hátterében, hogy a kicsit babaként kezelik a szülők, nem hagyják önállósodni.

Mit lehet tenni?

A legfontosabb, hogy ahogy a csecsemő tipegővé majd kisgyermekké válik fokozatosan állíts fel számára határokat és szabályokat. Tipegőkorban (kb. 10 hónapos kortól) először a biztonság legyen a fő célja ezeknek a korlátozásoknak (ne essen le sehonnan, ne égesse meg magát stb.), majd fokozatosan következzenek az együttélés szabályai (pl. ne rongáljon semmit a lakásban, ne bántson másokat) és végül az illemszabályok (3-4 éves kortól).

Nagyon fontos a következetesség. Ha az a szabály, hogy a saját ágyában egyedül kell elaludnia, akkor ettől csak végső esetben (betegség stb.) és csak 1-1 alkalommal térj el.

Arra is oda kell figyelni, hogy amikor valami rosszat csinál a kicsi, maradj higgadt. Ha azt látja, hogy elveszíted a fejed, azzal rossz mintát mutatsz neki, valamint megtanulja, hogy bizonyos viselkedéssel érzelmeket vált ki belőled, és ezt tipegőkorban előszeretettel tesztelni fogja, ezért érdemes inkább tízig számolni és utána megbeszélni a gyerekkel a történéseket.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

37 Comments

  • evica

    2011. március 31. csütörtök

    Szia Ági!
    Szeretném a segítségedet, tanácsodat kérni több dologban is.
    Most két éves a kisfiam és kb. 1 hónapja teljesen rászokott arra, hogy a játszótérről szinte csak ölben lehet hazahozni. Ha leteszem minden érdekli (tudom, ez nem baj), minden kavicsnál megáll, pedig előtte megbeszéltük, hogy menni kell haza. Szerinted szánjak fél órát a hazaútra (bár akkor keveset van a játszótéren) vagy cipeljem, majd kinövi?
    A másik: sajnos a harmadik emeleten lakunk és a lépcsőzés sem igazán az erősségünk. Inkább leül, vagy kéredzkedik ölbe. Mivel vehetném rá a lépcsőmászásra?
    Tanácsaidat előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2011. április 05. kedd

      Szerintem néhány alkalommal szánhatsz hosszabb időt a hazaútra, így kielégíti a kíváncsiságát és utána már könnyebb lesz.

      Lépcsőzés: 2 évesen még elég sok a 3 emelet. Ameddig tud, addig menjen ő gyalog, de ha már elfáradt, akkor muszáj segítened neki. Illetve lehet motiválni is pl. versenyzéssel a következő lépcső tetejéig.

  • Anita

    2011. március 28. hétfő

    Kedves Ági!
    Segítséged szeretném kérni a következő dologban.
    Kisfiam 4és fél hónapos,ebben a korban mennyire kell vagy kellene önállónak lennie a babának?Az én kisfiam szinte csak kézben van el egész nap(néha pocaklakónak hívom:))ritkán lehet letenni és akkor sem sokáig,mert sír.Úgy gondolom,hogy elég akaratos fiúcska.Álltalában hordozóba rakom és kap egy csomó játékot ami nagyon kevés ideig érdekli.Akkor van el igazán amikor vele játszok,de ahogy otthagyom sír és nem kicsit.Főzésnél is ott van velem,énekelek neki beszélek hozzá,addig minden rendben,ahogy abbahagyom és picit nem figyelek rá rögtön sír és ki kell vennem a hordozóból.Így nehezen tudok bármit csinálni.Reggeltől estig én vagyok vele,apa már csak a fürdetésre ér haza,ezért kicsit “fáradt” vagyok emiatt.Hétvégén amikor apa itthon van én tudnám a dolgom csinálni akkor sem tudom mert az apjánál is sokat sír.Ezért félbehagyom a tennivalóm és babázok.A férjem teljesen kivan ettől,nem szeret itthon lenni mert a baba csak sír és “hisztizik” ha letesszük.Sokszor még wc re is magammal kell vinnem.Naponta csak 1x alszik kb 1 órát,aztán legközelebb fürdés előtt akar elaludni(este 8 óra).Mit tehetek hogy jobban elfoglalja magát a játékaival?Hagyjam sírni és ne vegyem fel rögtön?Mielőtt leteszem játszani megnézem a pelust,kap cicit,tehát kielégítem a szükségleteit.Akkor mégis miért csinálja a folytonos sírást?miért csak kézben szeret lenni?
    Kérlek adj nekem tanácsot,mert nem tudom,hogy mit tegyek.
    Köszönettel Anita

    • Vida Agi

      2011. április 03. vasárnap

      Ebben a korban a baba max. 10 percig képes elfoglalni magát. Nem az a baja, hogy kézben akar lenni, hanem hogy az eddigi tevékenységei már untatják, már programra vágyik, unatkozik. Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova. Házimunkánál hordozóban vidd magaddal, beszélgess vele, adj játékokat, tárgyakat a kezébe. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a “házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Nem kell mindig rohanni hozzá, ha unatkozik, hagyd egy kicsit még, ha nem tudsz menni hozzá, szóval nyugtasd, így idővel megtanulja majd, hogy nem tudsz mindig vele lenni, de azért még ottvagy a közelben.

  • inna

    2011. február 28. hétfő

    Szia Ági!

    Nagyon sokszor olvasom a cikkeidet, most eljött az a pillanat, hogy segítséget kérek. Több kérdésem is van,előre is elnézést a hosszúságért.
    Elöljáróban annyit, hogy 13 hónapos fiam születése óta a párommal nagyon megromlott a kapcsolatunk, sajnos kiderült, hogy teljesen más a felfogásunk a gyerekneveléssel kapcsolatban. Szerintem ez minden probléma gyökere.
    Az első gondunk az evés. Kisfiam csak szórakoztatva hajlandó enni. Ha leteszem az etetőszékbe, hiába kínálom, elfordul és csapkod. Amint egy érdekes játék kerül a kezébe,hatalmasra tátja a száját,és hajlandó enni. Sajnos mára már ott tartunk,hogy nyűgösebb napokon 15-20 játék hever a földön, mert két perc után megunja, és földhöz vágja. Őszintén szólva én ezt soha nem szerettem volna hagyni neki, viszont a párom kiakadt,hogy ne éheztessem a gyereket, és miért ne játszhatna evés közben. Szóval maradt a játék. De a 20. után nálam már sokszor elfogy a türelem,és akkor sem adok neki enni, ha 2 falatot evett. Van valami tipped, hogy hogy lehetne leszoktatni a játszva evésről? Sajnos a darabos kaja nem érdekli, nem csipeget,hanem ledobálja az egészet. 🙁

    A másik gondom a hiszti. Mint egy rendes gyerek, kisfiam hisztizik, ha nem kaphatja meg, amit szeretne. Ezt “természetesen” ketten kétféleképpen kezeljük: én igyekszem nem foglalkozni vele, vagy ha nagyon belelovallja magát,akkor megpróbálom elterelni a figyelmét. De sokszor (például ha nem akar öltözni) egyszerűen figyelmen kívülhagyom a sírást. Nem ártok ezzel a kicsinek, és a kettőnk kapcsolatának? A párom szinte mindig utána enged, eltereli a figyelmét, vagy ha ellenkezik pl az öltözés miatt, akkor nem öltözteti. Ha mindketten itthon vagyunk,akkor az megy,hogy egyikőnk fogja ölben a babát, szórakoztatja, míg a másik felöltözteti.
    Nem lenne fontos,hogy egyformán kezeljük ezeket a dolgokat? És mi a fontosabb szerinted? Hogy soha semmiért se hagyjuk sírni, vagy hogy elérjük, hogy normálisan lehessen őt öltöztetni, pelenkázni?

    Harmadik gondom a kötődés. Több, mint egy hónapja a kisfiam nagyon apás,amire én – be kell vallanom – egyre féltékenyebb vagyok. Ha ketten vagyunk itthon, minden rendben, de ahogy az apja hazaér, csak őt akarja,csak az ő ölében akar lenni, ha át akarom venni tőle, elkezd sírni. Vagy, ha az ölemben van, kéredzkedik át hozzá. Úgy érzem,elrontottam valamit,úgy érzem hogy a párom hozzáállása (a fentiekből is látszik, ő sokkal kényeztetőbb,engedékenyebb) a jobb. Úgy látom, hogy a kicsi hozzá kötődik erősebben. Neked erről mi a véleményed? És lehet még ezen változtatni,ki lehet még alakítani az igazi anya-gyerek kötődést? A mai napig szoptatom,mindig igény szerint, viszont sokat vagyok feszült (a párkapcsolati problémák miatt). Tudom, hogy ezen változtatnom kell, de a párom sokszor azt éreztetni velem, hogy nem vagyok jó anya, vitatja a döntéseimet, felülbírál, ellenzi a dolgokat (példa: szerettem volna sokat hordozni. Ő a kendőt nem tartotta biztoságosnak, a mei-tait nem használhattam három hónaposkora előtt, itthon házimunka közben sem lehetett rajtam,mert szerinte veszélyes. Az utcán is mindig csak azzal foglalkozik,hogy hogy tartja a fejét,hogy fogjam, stb… nem tudom átadni magam a hordozás örömeinek. és ez sokmás dologgal is így van).
    Biztos vagyok benne,hogy a te véleményed sokat fog nekem segíteni!

    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. március 05. szombat

      Játszva evés: a héten beszéltem a SOTE 1. vezető gyermekpszichiáterével pont az ilyen evési problémákról. Ő is azt mondta, hogy erről csak szigorral lehet leszoktatni: ha nem eszik hát nem eszik, általában a 3. étkezésnél már elég éhes és eszik enélkül is, emiatt nem fog éhenhalni a gyerek, viszont hosszú távon az biztos, hogy nem egészséges, ha megszokja a szórakoztatva evést, ebből később az lesz, hogy csak a tévé előtt eszik, túleszi magát, ha már egyedül tud enni stb. Ami segíthet, ha nem etetőszékben eszik, hanem kisasztalnál, kisszéken, és minél többet egyen saját maga, önállóan, mert ez jobban leköti, mintha te eteted.

      Hiszti: a legjobb megoldás, ha figyelmen kívül hagyod. Az nem gond, ha mindketten másként kezelitek, a gyerek hamar megtanulja, kivel szemben mire számíthat, mit engedhet meg magának, az óvodában sem fogják mindig pont úgy nevelni mindenben, mint ahogyan azt te otthon teszed.

      Kötődés: ez nem a hozzád való kötődésről szól, hanem arról, hogy egész nap veled van, téged már megszokott, Apa viszont csak néha jön, ez olyankor újdonság, ezért akar vele lenni, ettől téged még ugyanúgy szeret a kicsi. Általában egyébként ez mindenhol így szokott lenni, hogy Anya a szigorúbb, mert neked 1000 dolgod van még a kicsi mellett, amit egyedül kell megoldanod, Apának meg javarészt csak a játék és a móka jut. Ezen igazából nem érdemes rágni magad.
      Viszont a nézeteltéréseitekről sokat kéne beszélgetnetek, megosztani egymással az érzéseiteket, sajnos nagyon sok házasságot látok mostanában, ami a kicsi érkezése utáni időszakban megy tönkre, és ezt sok őszinte beszélgetéssel (nem vádaskodással, hanem az érzések őszinte megosztásával) el lehetne azért kerülni.

  • AGOTA

    2011. február 02. szerda

    Nagyon megkoszonem ha valaki tanacsot adna a problemamra.

  • AGOTA

    2011. február 02. szerda

    Kedves Agi,
    ketsegben vagyok esve nagyon mert 23 napos kisfiam foljtonosan sir amikor nem alszik anank elenere hogy megetetem tisztaba teszem simogatom es beszelek hoza.Igaz gyanakodom arra is hoghy eves utan nem tud a gyerek bofizni mert nagyon meljen elalszik.Masfel oran keresztul probalom bofisztettni es nem megy mert nagyon meljen alszik.Szerintem hasikaja fajhat mert foljtonosan sir es en az okat nem talalom.

    • Vida Agi

      2011. február 06. vasárnap

      Ez a hasfájás, minden evés előtt kapjon Infacolt (1 hónapos kortól Gripe Watert), evés után büfiztesd, illetve segíthet, ha a két térdét a pocakjához húzod és lassan kifele körözteted, ez segít a szelek távozásában.

  • zsuzsanna:)

    2011. január 14. péntek

    Kedves Ági!
    Már egy ideje gyűjtögetem a kérdéseket, és végre alszik a Bálint babám, úgyhogy meg is tudom írni.
    Előzmény: Amikor 4 hónapos volt a kisfiam, elköltöztünk az Édesapjától, és azóta nem is tartjuk a kapcsolatot,mert Édesapja nem szeretné. Azóta lett egy új párom, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, és Ő teljesen a Fiaként kezeli, és szereti már az első percektől fogva a Picurkát,és a Fiam is Apának szólítja,és nagyon szereti. Most a Fiam 19 hónapos lesz és nagyon ragaszkodó, de ez nem az a hagyományos ragaszkodás,hanem pl.: csak úgy alszik el, hogyha foghatja mindkettőnk fülét, ha az egyikünk ki akar menni a konyhába, azonnal sírni kezd vagy ha nem, akkor addig rohangál oda-vissza kettőnk közt, míg nem leszünk mind hárman egy légtérbe. Miután elalszik, áttesszük a mellettünk levő kiságyba, de éjjel többször felébred, és felnéz ellenőrizni, hogy mindketten ott vagyunk e. Vagy például, egyik barátunknál sem marad meg,ha mi nem vagyunk ott, csak a Mamánál.Hihetetlenül kétségbeesetten sír, ha azt látja, hogy mi ott akarjuk hagyni,legyen szó akár arról, hogy egy pohár vízért megyek ki, vagy bármi. Nem lehet így senkire se bízni.
    1. Kérdésem: lehetséges, hogy a válás, költözés ennyire megmaradhatott Neki,ezért nem érzi magát biztonságban ha a Pót Apukája, vagy én az Édesanyja, vagy a Mamák nem vagyunk a közelében?
    Nagyon sokat foglalkozunk Vele, úgy érzem. Már sok szót használ, megérteti magát. Közösen csinálunk mindent, főzés, takarítás,teregetjük a ruhákat,Ő adogatja a kosárból, az udvaron etetjük a tyúkokat, stb. (mindenbe próbálom bevonni,ami nem jelent rá nézve veszélyt). Viszont ha valami nem úgy van,ahogy Ő szeretné, mint akit kicserélnek, és éppen ami a keze ügyébe van, ha fürdőkádba ül éppen,akkor a kád szélét harapja tiszta erőből, vagy ha épp a szekrény mellett áll, akkor a fejét beleüti erősen. Próbáltuk szépen elmagyarázni, hogy lehet mérges, az nem baj, de ne okozzon magának fájdalmat, meg csúnyábban is próbáltunk rászólni, az se segített. Most már tanácstalan vagyok.
    2.Miért csinálja ezt? Közben csúnyán néz ránk, szemöldökét összeráncolja, és persze a vége sírás, de nem azért mert bántanánk. Tényleg néha egész ijesztő amit csinál, és nem értjük, hogy miért okoz magának fájdalmat. Tőlünk agressziót soha nem látott(max. párszor a kezére vagy a fenekére lett csapva, de nem fájóan!), még a tv-ből sem, sőt még játékunk sincs(és nem is lesz) olyan ami ilyen jellegű. Vagy ha nem harap meg valamit, akkor minket üt meg.
    3.Ilyenkor hogy kell rá reagálni? Próbáltuk úgy, hogy akkorát mi is visszaütünk,akkor odajött és adta a puszit,jött békülni. 🙂 Nem szeretném, így nevelni, hogy rálegyintek, de nem mindig lehet elterelni a figyelmét máshogy. Az tény, hogy nagyon érzékeny lelkű gyermek, de általában véve jó kedélyű, és sokkal értelmesebb mint a korabeliek a Védőnőnk szerint. Néha még talán túlzottan felnőttnek kezeljük, és nem gügyögünk neki, hanem határozottan beszélgetünk, ténykedünk…
    Van olyan is, hogy ha elkezd ugatni a kutya kint, akkor összerezzen, és odarohan hozzánk, fél, de közben mondja, hogy nem bánt. Ha kint vagyunk, akkor nem fél tőle, megsimogatja és semmi baja vele. De bent minden idegen zajtól, vagy mondom, kutyától ha ugat, vagy ha csendben vagyunk és pattan a konvektor, vagy ilyenektől egyből megrezzen és rohan.
    4.Mitől félhet? Sose ijesztgettük, nincs oka félni. Nagyon vigyázunk rá!
    Az utolsó kérdésem: nem szeret autóban ülni. Sőt! Volt jó párszor, hogy hányt is. Ez akkor volt,amikor új biztonsági ülést vettünk,mert a régi dönthetőset kinőtte. Ez rendes ülős,nem dönthető már. Megemeltül az alját pléddel, hogy kilásson az ablakon, de még így sem jó. Sírni kezd benne, és a vége hányás.
    5.Van valami ötleted erre? Kúpot ajánlották, de nem engedi, hogy felnyomjam Neki. A homeopátiás szopogatós, meg nem mindig vált be.

    Nagy tisztelőd vagyok , mert egyedül a Védőnőnk Huszár-Szabó Krisztina és a Te szavad ér aranyat Nekünk!
    Nagyon szépen köszönjük, hogy foglalkozol a problémáinkkal!
    Legyen szép napod!
    Zsuzsanna

    • Vida Agi

      2011. január 15. szombat

      1. Ezek teljesen normális szokások ebben a korban, nincsenek összefüggésben a válással.

      2. Ez hiszti. Azért csinálja, mert még nem tudja kezelni az indulatait, ha valami miatt dühös, vagy tehetetlennek érzi magát, akkor csapkodni kezd, agresszív lesz, így vezeti le a feszültségét.

      3. Ilyenkor a legjobb reakció, ha nem szólsz rá, te nem jössz indulatba, hanem higgadt maradsz és megvárod, amíg lenyugszik.
      A kutyától, hirtelen hangoktól való félelem az érzékeny gyerekek sajátja, ezt kinövi majd, legyetek türelmesek vele.

      4. Próbáld meg, hogy amikor öklendezni kezd, akkor szorosan magadhoz öleled és nyugtatod, a kisebbik fiamnál ez mindig bevált a hányás elkerülésére.
      A kocsiban segíthet, ha kap olyan játékokat, amiket csak ott használ, valamint érdemes a szék alját magasra emelni valami stabil műanyaggal, hogy jobban kilásson belőle.

      Örülök, ha elégedettek vagytok a bloggal 🙂 Sok boldogságot nektek! 🙂

  • Melinda

    2011. január 11. kedd

    Kedves Ági!

    Nekem az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehet megtanítani-megértetni egy 10 hónapossal, azt, hogy “NEM”, nem szabad. A kislányom úgy tűnik érti a jelentését, mert amikor ritkán rászólok, hogy nem (pl amikor a számítógépet vagy TV-t akarja kapcsolgatni) nekiáll csapkodni és visítani (pedig csak szólok).
    Ha mérges, akkor mar és csapkod – ilyenkor határozottan rászólok, hogy nem és megfogom a kezét – na ilyenkor csak nevet. Szerintem nem érti, mi a problémám ilyenkor és játéknak veszi a dolgot.

    Van esetleg erre valami jó technika?
    Válaszodat előre is köszönöm!

    Melinda

    • Vida Agi

      2011. január 16. vasárnap

      10 hónaposan a kicsi már érti a “Nem” jelentését, viszont amikor hisztizik, olyankor az indulatait vezeti le, ezért ilyenkor nem érti, mi az, amit nem szabad.
      Az indulatkezelés megtanításának legjobb módja a példamutatás, tehát az, ha te sem kezdesz el ilyenkor kiabálni, hanem higgadt maradsz (és úgy általában, más szituációkban sem látja azt, hogy agresszíven vezeted le a feszültségedet), valamint ha következetes vagy abban, hogy mit szabad és mit nem (nincs olyan, hogy egyszer lehet a boltban csokit kérni, egyszer nem), így a gyerek megérti és elfogadja a határokat.

  • K. Edina

    2011. január 09. vasárnap

    Kedves Ági!
    Nagyon várom már a Félreértett csecsemők című könyvedet, remélem hamarosan megjelenik. 🙂
    Egy kérdéssel fordulnék hozzád:
    Kisfiam 15 hónapos. A nappali alvással nincs gondunk, a nagyágyon alszik, általában velem együtt. Az esti elalvást egy kicsit elszúrtam mert egy ideig ment az, hogy a kiságyban aludt el, de amikor letettük a kiságy alját majd leszakadt a kezem a simizés közben és kényelmi szempontból a nagyágyon altatom a mai napig. Teljesen magától alszik el, szopizunk, utána még nézelődik aztán kb. 20-30 perc alatt elalszik. És én ezután viszem őt az ágyába. Általában nem kel fel éjszaka,(csak ha felkenődik a kiságy oldalára vagy keresztbefordul, illetve fogzás idején) csak reggel kb. 6-7 óra körül, aztán megyünk a nagyágyra és még ott alszik velem egy másfél-2 órát.
    Az lenne a kérdésem, hogy neki álljak-e visszaszoktatni az ágyába most vagy esetleg lesz olyan időpont amikor már el tudom neki magyarázni, hogy ő ott aludjon el? Esetleg tudnál valami tanácsot adni arra, hogyan kezdjem el az átszoktatást? Tudom, hogy nem a legalkalmasabb az időpont, mert most elég dacos, de szerintem az lenne a normális, ha ott alszik el.
    Válaszod és segítséged előre is köszönöm!!!

    • Vida Agi

      2011. január 15. szombat

      Szerintem ilyen esetben felesleges mindenáron rászoktatni a kiságyra, mert egyébként jól alszik, pár hónap múlva pedig úgyis elkezdi kinőni a kiságyat, másfél éves kor körül vagy utána valamikor már kaphat saját kis heverőt és akkor nem lesz gond az altatás.

  • Kőszegi Reni

    2011. január 07. péntek

    Kedves Ági!
    Először is Sikeres, Boldog Új Évet kívánnék Neked.

    Már többször is segítettél, hát most is írok.
    Fiam ( 20 hónapos) a nap 24 órájában Velem van. ( Nagyszülők már nincsenek, Apa dolgozik.) Megvan a minden napos rutinunk. Reggeli ébredés…
    Házi munka….(Együtt, mert bevonom amibe csak lehet.)
    Délelőtti séta….
    Alvás…
    Délután játék, egyéb elfoglaltság….
    Eddig egész jól ment minden, de egy-két hete minden felborult.
    Még ERŐSEBB lett a kötődése hozzám, mindenáron ott akar lenni, ahol én vagyok. (Apával is max. fél órát van el, de ez alatt is állandó a kérdés: “anya?”) E mellett viszont egyre szófogadatlanabb. Mostanáig szépen meg tudtam beszélni Vele, hogy mit lehet, s mit nem, mit hogyan csinálunk, most viszont MINDENÁRON az akaratát akarja érvényesíteni. Amit kitalál az azonnal meg kéne valósítsam. Már nem használ a szép beszéd, a türelem, a magyarázat. Vagy kiabál, vagy elengedi a füle mellett amit mondok Neki. Apával ezt kevésbé engedi meg magának, de ebből kifolyólag még annyi időt se akar Apával lenni mint eddig.
    Most már elfogytam a próbálkozásokból, a türelemből, fáradság és idegesség lett rajtam úrrá….!!!!!!!!!!!!!
    Kérlek adj tanácsot, visszafordítható ez még??????
    Köszönöm segítséged!!!!!!!!

    • Vida Agi

      2011. január 16. vasárnap

      Visszafordítani semmit nem lehet a gyereknél, mindig csak követni lehet a fejlődését, az újabb életszakaszait. Ez a mostani helyzet azért állt elő, mert eddig “jó fiú” volt, most viszont elkezdte tesztelni a határokat. A fiúk nagyon akaratosak tudnak lenni, ezért nehéz nekik ellenállni, de ha következetesen ragaszkodsz hozzá, mit szabad és mit nem, ha azt látja, hogy vannak határok és korlátok, amiket nem lehet átlépni, akkor pár hét alatt lecsitul nála ez a dolog és elfogadja.

      Fontos, hogy ilyen helyzetekben, amikor pl. követelőzik, akkor türelmesen el kell mondani neki, hogy várjon egy kicsit és elmondani, mit csinálsz most, mikor fejezed be és mikor fogsz tudni segíteni neki. Ha mindig így csinálod, akkor megérti, hogy néha várni kell, de egyértelmű lesz számára, hogy mennyit.

  • Márta

    2011. január 05. szerda

    Kedves Ági!

    Nagyon jó ez a cikk!
    Nekem két fő problémám van, és nagyon tanácstalan vagyok…

    Az első, hogy a lányom 1 éves és már 3 hónapja tápszert kap. Velünk alszik egy szobában, a kiságyában, a mi ágyunk mellett. Az elalvás úgy megy, hogy fogja a kezem, vagy a férjem kezét és szép lassan elalszik, néha egy kis hisztivel… Sajnos még mindig felébred többször is (min. 3-4x, de sokszor 7-8x-is) éjszaka: hol a cumi esik ki a szájából, hol csak úgy ni felriad álmából, és ha más nem akkor olyan 2-3 körül amiatt, hogy “éhes” és csak tejjel nyugszik meg, aztán hajnalban, olyan 6 körül megint kell neki a tej… Gondoltam hogy szép lassan kinövi, főleg hogy mostmár nem anyatejen van, de nem javul a helyzet…
    Arra gondoltam hogy talán ideje lenne átköltöznie a másik szobába, hátha ott meg tudná szokni, hogy nem mindig ébredjen fel, minden apróság miatt…
    Te mit tanácsolsz? Ha átköltöztetem, hogyan tegyem? Kérlek segits, mert eléggé tanácstalan vagyok… :((

    A másik problémám, hogy írod, hogy 1 éves kor körül már magában is kéne próbálkozzon enni. Hát az én lányom nem hogy magában nem próbálkozik enni, de egy egész tortúra beleeröltetni pár falatot. Ha sikerül elszórakoztatnom az etetőszékében valahogy, akkor néha megeszik pár kanállal, de azt sem bármiből, pl. gyümölcsöket szinte egyáltalán nem, sőt, alig van valami amit hajlandó enni…
    Mit tegyek? Mit rontottam el? :((

    Előre is köszönöm a válaszod!!!

    Márta.

    • jennys

      2011. január 06. csütörtök

      Szia.szerintünk mindenképp próbáld meg átszoktatni a másik szobába.nővérem kislánya is ilyen volt 3éves koráig,míg át nem vitték,és utána szinte rögtön magától alszik,az evést mindig erőltette és most ott tart,hogy szinte semmit se eszik meg vagy csak nagy könyörgés árán,ami idegtépő.szerintem ne erőltesd,ha éhes enni fog!Átszoktatni is biztos nehéz lesz,sajnálni fogod,sokszor át kell majd menni…de hiddel megéri!:)

  • Petra

    2011. január 05. szerda

    Kislányunk hat hónapos. Azt vettem észre, hogy nem igazán szeret egyedül lenni, egyedül játszadozni. Ha mellette van valaki, sokáig eljátszadozik a kezébe adott tárgyakkal, de ha ugyanezt a tárgyat úgy kapja meg, hogy nincs mellette senki, akkor, miközben erőszakosan tömködi a szájába, rövid időn belül sírásba torkollik a játék.

    Nagyon nem szeretem, ha sír, de attól is tartok, hogy ha megszokja azt, hogy ha “elégedetlenkedik”, rögtön jön valaki mellé, akkor kevésbé lesz önálló később.

    Egyáltalán ebben a korban lehet már erről beszélni?

    Érdekelne, hogy mi az Ön véleménye?

    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. január 13. csütörtök

      Ebben a korban már beszélhetünk unatkozásról és bizony a baba ahhoz is gyorsan hozzászokik, amit megszokik. Ha mindig vele vagy, szórakoztatod, akkor ahhoz, ha néha egy kicsit egyedül van, akkor ahhoz. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a “házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Mivel már 6 hónapos, kaphat etetőszéket is, amiben megtámasztva ülhet, ebbe is teheted a hordozó helyett, mert itt magasabban van és többet lát. Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova.

  • Anita

    2011. január 04. kedd

    Kedves Ági!
    A következő lenne a gondom.Kisfiam 2 éves lesz márciusban.Még mindig szopcsizik, ami nekem már elég fárasztó.Naponta kb2*,3*.Persze étkezik rendesen mellette(reggeli,ebéd,vacsi,uzsi)Szóval az éjszakák!!!Cicin alszik el.Velünk alszik egy ágyban. Egész este csüng rajtam.Szó szerint.Én már nem birok egyik oldalamon sem feküdni.Amint elveszem tőle a cicit,ordításba kezd,hisztizik mig vissza nem kapja.Ja,és csak az egyik mellem kell neki,ami már fáj,szúr,stb.Napközben ugyanez.Amint eszébe jut jön,szedi le rólam a ruhát”márpedig neki azonnal kell”.Ha nem olyan hisztibe kezd,hogy az csak na.Próbáltam már vele beszélni,de rám se figyel,vagy elszalad,vagy sír.
    Hozzáteszem az evés is igy megy,közben szaladgál,egyszerüen nem bir megülni szépen 10 percre.Reggel 8 körül ébred,már én is ,igy is hulla vagyok. Ebéd után nagy nehezen eltudom altatni 1 órácskára(persze csak cicivel).Aztán majd csak este 11,éjfél,vagy hajnali 1 óra mire elalszik.Én ugy érzem sok mindent megpróbáltam fárasztani.Hosszú séták,játszótér.Nem sok eredménnyel.ÉN pedig kimerült vagyok,fáradt,ingerlékeny,már a háztartáshoz sem nagyon van energiám.
    Segits kérlek vmilyen tanáccsal!
    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. január 13. csütörtök

      Az a helyzet, hogy engedtél az akaratának, amikor kisebb volt és ő győzött, most már tudja, hogy elég hisztizni és eléri, amit akar. Sajnos ezen csak úgy tudsz változtatni, ha a sarkadra állsz és nem csak megbeszéled vele, hanem a hiszti ellenére sem adod be a derekad. Segíthet (és kevésbé fájdalmas módja a leszoktatásnak), ha pár napra elmegy “nyaralni” mondjuk a nagymamához, vagy ha néhány napig este Apa fekteti le és ő megy be hozzá éjjel is és akármi történjen, te nem kerülsz elő, hanem ők ketten megoldják az altatást, ha ugyanis rájön, hogy bármit csinál, te nem fogsz jönni, akkor néhány nap alatt leszokik róla.

  • kriszta

    2011. január 04. kedd

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2.5 éves, és szépen eszik egyedül, de csak azokat az ételeket, amik a fogához valók. Pl. ha tészta van, vagy rántott husi vagy spenót,akkor úgy eszik evőeszközzel, mint egy angol lord, de ha mondjuk zöldbabfőzeléket főzök, akkor “anya etess” van. Kipróbáltam, mi van, ha nem fogadok szót, de akkor nem eszik belőle. Igazából annak örülök, hogy így a leveseket és a főzelékeket is megeszi, mert sok olyan ismerek, akiknek tésztán és sült krumplin él a hasonló korú gyerekük. viszont még jobban örülnék, ha egyedül enne mindent. Kinövi, vagy keményítsek be, és ha nem eszi, akkor majd megeszi vacsira, ha igazán éhes lesz?

    • Vida Agi

      2011. január 04. kedd

      Nem kell ezzel foglalkozni, örülj neki, hogy mindent megeszik, aztán majd kinövi ezt a szokását.

  • phyllis86

    2010. december 28. kedd

    Kedves Ági!

    Az én kislányom 14 hónapos lesz pár napon belül,mi is elkapatottak vagyunk kissé,vagyis inkább anyás…Egész szépen eljátszik magában is bár nagyon sokszor kell vele játszanom,de kitelik az időmből.Az evéssel még most nincs baj,szinte minden megeszik,nem válogatós.Ha látja hogy öltözöm és veszem a kabátom hisztizik,tudja hogy elmegyek.Újabban már zuhanyzáskor is hallom hogy sír értem.Nekem inkább az éjszakával van bajom!Mikor fogzunk(most kb már 1 hónapja,jönnek a rágófogak)Szinte minden éjszaka nálam köt ki,és nem hajlandó utána visszamenni az ágyikójába.Hisztizik,ordít mikor vissza akarom tenni a helyére.Talán én rontottam el mikor nyűgösebb volt és magam mellé raktam…Már jó lenne egy igazán jót aludni de nélküle.Mit tegyek?Kinövi ezt előbb utóbb?
    Előre is köszönöm válaszod!

    • Vida Agi

      2011. január 03. hétfő

      A nappali viselkedése normális, ebben a korban a legtöbb baba még a wc-re is anya után megy, ezt később kinövik.
      Az is gyakori ebben a korban, hogy éjjel egy darabig veled akar aludni. A fogzásra kaphat Nurofent lefekvés előtt, így talán nem is fog felkelni, de ha ez nem segít, akkor lefekvés előtt kapjon egy csésze Rooibos teát, valamint segíthet az is, ha éjszakára a Mesélő Hold illóolajat párologtatod a szobájában.

  • Andi

    2010. december 27. hétfő

    Kedves Ági!

    Nagyon tanácstalan vagyok! Kisfiam szeptember 26-án született. Most karácsonykor volt 3 hónapos. Eddig nem igazán volt gondunk vele. Szépen alszik éjszaka, napközben már jól elvolt a játszószőnyegen, mosolygott, kezdte felfedezni a világot, de most karácsonyra időzítve mintha elromlott volna valami. 4. napja egyszerűen nem tudjuk “lenyugtatni” 10 percnél továbbra. Nagyon sok változáson ment keresztül a napokban. pl. hasrafordul magától, fejét emeli, de amint hasrafordult sírni kezd hogy nem jó neki, visszafordítjuk, de újra hasrafordul. a pihenőszékéből mindenáron fel akar ülni, a kezeit is most fedezte fel, és sokkal többet gügyög… ez mind az utóbbi 1 hétben történt vele, de mellé párosult, hogy egyszerűen alig lehet lenyugtatni, folyamatosan sír, nyafog…. sokszor még akkor is ha kézben van… Már nagyon fáradtak vagyunk! Éjjel ugyan alszik, de nappal sír és síír… néha kicsit megnyugszik, elvan a játékával de újrakezdi a sírást!!! Folyamatosan foglalkozunk vele, beszélünk hozzá, játszunk vele, de mégis csak síír…. Enni eszik szépen, széklete rendben, tulajdonképpen minden rendben van vele fizikailag, de 4 napja nem tudjuk mi lett vele… Talán a sok új tanult dolog zavarta meg??? Mi lehet az oka ennek a hirtelen változásnak, egyedül már szinte egy percre sincs el… és a játékra is csak néha figyel…. Kedves Ági!
    Tudnál tanácsot adni!!!!
    köszönjük!!

    • Vida Agi

      2011. január 02. vasárnap

      3 hónaposan van egy növekedési ugrás, amikor a baba hirtelen többet szeretne enni, lehet, hogy éhes, és ezért ilyen nyűgös, etesd gyakrabban.
      Emellett az is zavarhatja, hogy az ünnepek miatt más a program, mint a megszokott, mindenki otthonvan, más a program stb.

    • jennys

      2011. január 06. csütörtök

      Szia.nem fáj a hasa?a mi kisbabánk csak akkor sírt ha fájt a hasa.vettünk szélcsövet(mindenki azt mondta hogy rászokik és nem fog magátol kakilni),ami persze nem így volt,elmult a hasfájós korszak azóta is napi 3 kaki van.:)vagy ha az nem próbáld többször megetetni,túl ugysem tudod etetni.:)ha nem éhes,úgyse kér.:)

  • Gabryelle

    2010. december 27. hétfő

    Kedves Ági. Már nagyon sok kérdésemre tudtál hasznos választ adni, most ismét érdekes helyzet előtt állok. Lányom 18 hónapos. Én szerintem kedves, aranyos kislány. Addig míg itthon van. Sajnos muszáj munkába állnom, és amíg dolgozom anyósomék vigyáznak rá. Akik természetesen olyanokat tesznek amit én nem szoktam vele. Pl én sosem, vagy legalábbis nagyon ritkán ülök le mellé játszani, vagy szórakoztatni, mert tudom hogy nagyon jól eljátszik egyedül is. De anyósomék egész álló nap szórakoztatják, ide mennek- oda mennek vele, egész nap a figyelem őrá szegeződik. És mivel nekik kevesebb a türelmük a gyermekhez, szerintem nagyon unják ezt, és ezért engem hibáztatnak hogy én kényeztettem el. Holott nálunk mindig csend van, nem hisztizik, szépen játszik. Náluk meg megy a hiszti, úgy kell elszöknöm előle, ha megyek dolgozni, és azt is a nyakamba varrták, hogy elkényeztettem és túl anyás. Szeretnék tőled valami útmutatást kérni, hogy mitől számít egy gyerek túl anyásnak? Nekem az öcsém is olyan volt kicsinek hogy anyukámnak el kellett szöknie előle ha ment valahova. Szerintem anyósomnak inkább az a baja, hogy a lányom nem rajong úgy érte, mint amennyire szeretné, és idegesíti hogy a lány engem szeret jobban. Légyszíves segíts nekem valahogy megoldani a helyzetet. Mert sajnos másra nem tudom hagyni a babát amíg dolgozom. A másik kérdésem pedig az lenne, hogy van két unokatesó akik elszoktak jönni 2hetente. Ilyenkor a lányom alíg várja őket, de ha itt vannak, kiborul, szinte utálja őket. Gondolom mert ők is játszanak a játékaival stb. Irigy. Sajnos nálunk nincs lehetőség hogy közösségbe vigyem mit tehetnék hogy barátságosabb legyen a gyermekekkel?
    Választ köszönöm előre is

    Gabryelle

    • Vida Agi

      2011. január 04. kedd

      Ez a helyzet azért nehéz, mert a gyerek teljesen másként viselkedik veled, ahol már pontosan tudja, hol vannak a határok, mik a szabályok és másként a mamával, aki mindent megenged. Igazából nem kell ezzel semmit tenned neked, ezt a lányodnak és az anyósodnak kell megtanulnia kezelni a helyzetet.

      A gyerekekkel való együttes játékot meg fogja tanulni majd közösségben, vigyétek sokat gyerekek közé és megtanulja majd.

    • jennys

      2011. január 06. csütörtök

      (Párom szerint)
      csak úgy tudod megoldani a helyzetet,ha szabályok elé állítod az anyósod.biztos hogy féltékeny,direct akarja,hogy a gyerek őt szeresse jobban!ne hagyd!és főleg ne hidd el neki hogy elrontottál valamit!az a gyerek téged mindennél jobban fog szeretni mindig!!én azt csináltam mikor oda vittem hogy leírtam egy papírra neki hogy mit engedhet,mit nem,ezt azért normálisan,mert rá vagy kényszerülve,hogy vigyázzanak rá,de gondolj belehogy csak addig kell,míg nem megy oviba.addig meg ne rontsák el.

  • Kőrösi Timea

    2010. december 25. szombat

    Kedves Ági!

    Nekem az lenne a gondom, hogy a kislányom, aki augusztusban volt 2 éves egy pár hete nagyon furcsán viselkedik.
    Válogatós lett, nagyon nehezen tudok kitalélni neki olyan ételt, amit szivesen meg enne, pedig eddig jó étvágya volt.
    Mióta túl vagyunk a Mikuláson, a csoki napi szinten szerepel nála, a nagyszülők sajnos nem akarják megérteni, hogy én nem bánom,ha egyszer egyszer édességet eszik, de nem napi szinten. Eddig szépen megette a gyümölcsöket, most ha nincs csoki, gyümölcs sem kell.

    A legnagyobb gond az, hogy egyedül egyszerűen nem akar eljátszani. Már próbáltam, hogy elkezdem vele a játékot és elmondom neki, hogy van egy kis dolgom, mindjárt jövök, addig játssz szépen. megmutattam neki, hogyan kell babázni, eleinte együtt babáztunk, főztünk a játék konyhájában, mert úgy gondolom, hogy honnan tudná hogyan kell, ha nem mutatom meg neki.
    De semmi nem köti le, csak anya…anya..anya. Bölcsibe még nem adtam be, de szerintem szemlátomást unatkozik itthon, de nekem csinálnom kell a dolgom néha:) Nem játszik el egyedül. Normális ez?

    KÖSZÖNÖM ELŐRE IS VÁLSZOD!!!

    • Vida Agi

      2010. december 26. vasárnap

      Az ünnepek nagyon megkavarhatják a kicsit, különösen ebben a korban, amikor még nagyon akaratos tud lenni, ha nem neki van igaza. A csokiban legyél szigorú. ne adj neki, semmi baja nem lesz, ha kimarad 1-2 étkezés néhány napig, utána elfelejti a csokit és eszik majd rendesen megint.

      Ne várd el, hogy amíg te házimunkázol, majd egyedül játszik, inkább vond be a közös munkába, adj neki feladatokat (szivaccsal törölgetés, portörlés, kevergetés, műanyag késsel krumplipucolás stb.) és ragaszkodj ahhoz, hogy ha ő már megunta, te akkor is befejezed a feladatodat, idővel megszokja majd, hogy nem mindig az van, amit ő akar.

  • NR Kriszta

    2010. december 23. csütörtök

    Nagyon jó ez a cikk!
    Nekem az lenne a problémám,hogy szenvedünk a levegőzéssel.Végigordítja az öltöködést,a babakocsiba már nem marad meg és néha már kézben is sír,ha kiviszem.Ha leteszem a földre,már tipeg megköti magát és sír.Ha felveszem olyan testtartást vesz fel,hogy kihajol a kezemből és csak morcosan néz.Semmi nem jó neki.MÁr nem tudom mit tegyek.Egyébként 10 hónapos.
    A másik,nem a cikkel kapcsolatos,de kézben alvós a lányom és ragaszkodom hozzá, hogy fürdés után alvás van.Van hogy olyan hisztit csap, hogy eltol magátol és csak ordít,olyankor se jó semmi.Néha pedig napközben ugyanígy ébred és szinte vigasztalhatatlan.Mi lehet ennek az oka?

    • Vida Agi

      2010. december 26. vasárnap

      Engedd meg neki, hogy tolja a kocsit, vagy ha már tipeg, sétálhattok kézenfogva is kicsit, az is jó, ha kimentek egy játszótérre vagy olyan helyre, ahol sok látnivaló van és ott szabadon mehet egy kicsit vagy álldogálhat egy pad mellett, nem kell mindenáron a sétát erőltetni.
      A hisztis elalvásra az a jó módszer, ha nem akarod mindenáron elaltatni,hanem leteszed az ágyba és hagyod kicsit hisztizni. Ha ugyanis engedsz neki, akkor megszokja, hogy ilyenkor még van alku és később is gond lesz a lefektetéssel.

      A sírva ébredés oka más. Ilyenkor az a gond, hogy felriad a baba valamire a mélyalvási szak végén, ezt ki fogja nőni.