A bölcsőde, az óvoda elkezdése nagy változás a kisgyermeknek, természetes, hogy az első hetekben-hónapokban megváltozik a viselkedése és félelmet, szorongást él át. De milyen jelei lehetnek a szorongásnak? Mire számíthatunk a beszoktatás során és miből tudhatjuk, hogy segítségre van szüksége?
1.jel: Evészavarok
Általában azoknál a gyerekeknél jelentkeznek, akik már otthon is küzdöttek hasonló problémákkal, pl. extrém válogatósak voltak, etetni kellett őket, kergetni kellett őket az asztal körül, hogy egyenek. Ilyen esetekben gyakran fordul elő, hogy a közösségbe szoktatás okozta szorongás az evés vagy az ivás körüli problémákban jelentkezik:
– a kicsi nem eszik egyáltalán a bölcsődében,
– csak egyfajta ételt hajlandó megenni a bölcsődében (pl. vajas kenyér),
– a kicsi nem hajlandó inni az óvodában,
– a kicsi csak inni hajlandó az óvodában, enni nem,
– a kicsi csak akkor eszik a bölcsődében, ha etetik.
Ezek a problémák a közösségbe vetett bizalommal függnek össze: „Nem bízom az oviban, ezért ott nem eszem.”, illetve egyfajta figyelemfelhívásként is értelmezhetőek, különösen, ha a kicsi otthon is rendszeresen problémázik az evés körül, tehát megtanulta, hogy az evéssel fel lehet hívni magára a felnőttek figyelmét – és ezt az eszközt használja a közösségben is, hogy felhívja magára a figyelmet.
Miért tanulja meg a kisgyerek, hogy az evés egyfajta eszköze a figyelemfelkeltésnek? Gyakran ennek az oka a szülőből ered. Ha ő is sokat aggódott akár már korábban, csecsemőkorban is a kicsi hízása miatt, ha sokat aggódott amiatt, jól fejlődik-e, megfelelő-e a hízása, elegendő-e neki az anyatej, eleget eszik-e a kanalas ételekből, akkor ez a feszültség átragad a gyermekre is. A baba megfelelő etetését, hízásának mértékét sok anya a saját teljesítménye mércéjének tartja és, ha nem megfelelő, úgy érezheti, ő rontott el valamit.
Sok esetben ilyenkor tehát nem az a feladat, hogy meggyőzzük a kisgyereket, egyen rendesen az oviban, hanem elsőként magunkban kell elrendezni az etetéssel kapcsolatos érzelmeinket.
2.jel: Alvászavarok
A beszoktatást követően előfordulhat, hogy a korábban már jól alvó kisgyerek is elkezd felriadni éjszaka. Erről sokan azt hiszik, rosszat álmodik, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy a bölcsőde/óvoda hatalmas ingermennyiség a számára, estére túlfárad, és amikor alvás közben a felszínes alvási szakaszhoz érve felriad, hirtelen túlságosan éber lesz, nem tud visszaaludni. Olyasmi jelenség ez, mint amikor felnőttként egy vizsgára vagy más fontos eseményre készülve éjszaka hirtelen „bekapcsol az agyunk” és nem tudunk visszaaludni. Ez a jelenség átmeneti, többnyire néhány hét alatt elmúlik. Sokat segíthet, ha a kicsi időben ágyba kerül és a lefekvés előtti egy órában megpróbálunk nagyon nyugodt, csendes körülményeket teremteni, gyengébb fények, már nincs tévénézés, elalvás előtt meseolvasás, csendes beszélgetés.
Esti lefektetési problémák is jelentkezhetnek: a kicsi nem akar elaludni, húzza az időt, újra meg újra kimászik az ágyból. Ennek az az oka, hogy napközben keveset voltatok együtt és azt szeretné most pótolni. Sokat segít, ha az esti órákban kijelölsz egy időszakot, ami csak az övé, amikor csak vele játszol, csak vele foglalkozol. Kisebb korban nagyon fontos emellett a sok testközelség is, nyugodtan játszatok este egy kis dögönyözést, nézegessetek mesekönyvet az öledben ülve.
3.jel: Viselkedészavarok
A közösség minden gyerekből mást vált ki. Gyakori jelenség, hogy az óvodában tündéri kisgyerek hazatérve hiperaktív kisördöggé változik. Naná: egész nap jó gyereknek kellett lennie, most végre otthon, ismerős közegben kiengedheti az egész napi feszültséget.
De az is előfordulhat, hogy a bölcsiben sok panasz van a kisgyerekre (hangoskodással, verekedéssel védi meg magát a többiektől), míg otthon tökéletesen viselkedik.
Ahhoz, hogy a kicsi feltalálja magát a többiek között, át kell esnie néhány fázison.
Vannak gyerekek, akik inkább visszahúzódóbbak a közösségben, aztán néha, ha már nagyon betelt a pohár, esetleg hajba kapnak a csoporttársaikkal.
Mások már előre kontrollálni akarják a többieket, pl. parancsolgatnak nekik (főként lányoknál fordul elő) vagy agresszíven viselkednek (elveszik a másik játékát, verekszenek).
Ezek a jelenségek többnyire átmenetiek, idővel a kisgyerek rájön, hogyan védje meg magát, hogyan érvényesítse az akaratát a többiek között. Ha azonban nagyon elhúzódnak, az gyakran a csoport összetételéből adódik és bizony az óvónéniknek is nagy szerepe van benne, hogy segítsenek a gyerekeknek megtalálni a gyerekeknek a saját helyüket a csoportban. Pl. az aktív kisfiúk energiáit kis feladatokkal, fizikai aktivitással lekötni, a félénk kislánynak valami fontos feladatot adni, amiben neki is sikerélménye lehet stb.
Sokan azt hiszik, ha a gyermekük már ottmarad az oviban/bölcsiben és nem sír reggelente, akkor már beszokott és minden rendben lesz, de sok esetben a viselkedészavarok csak később jelentkeznek. Kapcsolódó írásom: Beszoktatás: a második hét és ami utána van
4.jel: Szobatisztasági problémák
Kisgyermekkorban a legtöbb szorongásos tünetet a szobatisztasággal kapcsolatos panaszok jelzik:
– a kicsi nem hajlandó se pisilni, se kakilni az oviban,
– a kicsi nem hajlandó kakilni az oviban,
– a kicsi újra bepisil, bekakil, pedig már szobatiszta volt,
– az éjszakára már szobatiszta kicsi alváskor megint bepisil.
Amikor a kicsi nem hajlandó otthagyni a „produktumát” az oviban, az egyértelműen a bizalomról szól: nem bízik meg annyira az oviban, hogy otthagyjon valamit, ami az övé. Ez a probléma általában pár hét alatt magától is megoldódik. Ha azonban tovább húzódik, az gyakran annak az oka, hogy a kicsi nem tudott kötődést kialakítani az óvónénivel (pl. ha gyakran változik az óvónéni személye, vagy a kicsi csak hézagosan járt az oviba pl. betegség miatt), vagy annyira magas a csoportlétszám, hogy a kicsi folyamatosan fenyegetve érzi magát, nem tudja megoldani a számára nehéz helyzetet, nem találja a helyét a csoportban.
Amikor a kicsi újra bepisil, bekakil, az gyakran azért van, mert a bölcsi annyira sok inger, hogy egyszerűen elfárad, későn jut eszébe, hogy mennie kell, ez általában a kicsi érésével együtt megszűnik.
Az éjszakai, illetve alváskor jelentkező bepisilésnek ugyanez az oka: a kicsi annyira elfárad, hogy éjjel mélyebben alszik, ezért nem jut az eszébe, hogy vissza kéne tartania. Ahogy a kicsi egyre inkább megszokja az új környezetet, ez a probléma is megszűnik majd.
5.jel: Beszédzavarok
Talán ezek azok, amik a legnagyobb ijedtséget okozhatják. A közösséggel kapcsolatos szorongás okozhat például ún. részleges mutizmust, amikor a kicsi otthon szívesen beszél, azonban az óvodában nem hajlandó megszólalni. A másik gyakran előforduló jelenség a dadogás, ami szintén korlátozódhat csak az óvoda területére. Mindkét esetben pszichológus segítségére van szükség.
+1 Állandó betegeskedés
A közösségbe kerülés sok szülő szerint szükségszerűen azzal jár, hogy a kicsi állandóan beteg, hiszen a többiektől mindent elkap, sok kórokozóval most találkozik elsőként a szervezete. Ugyanakkor az állandó betegeskedéshez a beszoktatás okozta szorongás is hozzájárulhat. Gyakori, hogy a beteg kisgyerek otthon gyorsan meggyógyul, de a közösségbe visszakerülve szinte azonnal újra köhögni kezd, pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek, amik hazatérve gyorsan elmúlnak.
Mit tegyek, ha szorong a gyermekem?
A beszoktatás utáni első pár hétben teljesen normális, ha a kicsi szorong. Ha azonban 3 hónap folyamatos közösségbe járás után is megmaradnak a tünetek, érdemes elsőként az óvónénivel beszélgetni: ő hogyan látja a gyermeket? Mennyire találta meg a kicsi a helyét a csoportban? Hogyan viselkedik a többiekkel?
A legtöbb esetben idővel a kicsi megtalálja a helyét a csoportban és a szorongásos tünetek megszűnnek, más esetben nevelési tanácsadó vagy pszichológus segítségét kérhetjük.
De is lehet, hogy csak a csoportváltás hoz megoldást, vagy pedig érdemes kisebb csoportos, családiasabb intézményre váltani. Egészen kicsiknél, 1-3 éves korban pedig azon is elgondolkodhatunk, nem lenne-e jobb kivenni a kicsit a közösségből és inkább a családon belül vagy babysitterrel megoldani a gyermekfelügyeletet, amíg megérik a közösségre a kicsi.
73 Comments
Anti
2016. március 13. vasárnapKedves Ági!
Segítséged szeretném kérni . A fiam 3,5 éves, és elkezdődött a nem akarok, nem tudok kakilni probléma. Február elején életében először töltött 3 teljes napot a nagyszülőknél. Ezután beteg lett és nem igazán jártunk óvodába,nagyon magas lázzal járó influenza,keveset evett, és az ő székletéhez képest sajnos eléggé kemény székletet tudott produkálni négy nap után. Azóta szinte szó szerint kell érteni, egyfolytában a nyomomban van,nem szeretné ha elmennék sehova,mikor jövök…stb.
Nem tudom melyik eseménnyel függhet össze a probléma. Először azt mondta, a kúp ott van még a fenekében, aztán azt,hogy fáj(de ezt mindig akkor mondja,amikor inger van)aztán,hogy ő nem tudja kinyomni. Olvastam, ezek közül lényegében mindegyik okozhatja ezt nála. A kérdésem igazából arra irányul mit tudok tenni? Olvastam mesét ezzel kapcsolatban, feloldottam a kúpot vízben,hogy lássa elolvad, biztosítom a szeretetemről és türelmemről….
Válaszát előre is köszönettel!
Vida Ágnes
2016. március 27. vasárnapNéhány napot a nagyszülőknél volt, aztán beteg lett, természetes, hogy ettől egy kicsit „kicsúszott a lába alől a talaj”, a biztonságérzete és ezért kezdte el megint „őrizni” anyát. Ez átmeneti jelenség, szeretgesd sokat, foglalkozz vele az átlagosnál többet és magától oldódik majd a szorongása.
Cini
2016. február 27. szombatKedves Ági,
A kis 5 hónaposom pont egy hete sírt olyan keservesen utoljára,talán kezdi elhagyni☺???Egyébként meg egész nap mosolyog☺
A könyve nagyon tetszik😊😊😊köszönöm a nép nevében. Tetszik az a gondolata,hogy csak mostanában „divat”fejlesztésekre vinni a babákat,ha egészségileg nem indokolt. Sajnos én is azt tapasztalatom, hohy ha már a nay könyv szerint nem akkor történnek a dolgok,akkor már a védőnő is ezt tanácsolja,és nem a saját ütemét veszi figyelembe.
Köszönöm!
Cini
2016. február 23. keddKedves Ági!
Tanácsod szeretném kérni,nem teljesen ide vág,de hátha van jó ötleted. Kislányom 5hós nagylány, császárral született még csak cicizik./ez lehetlenyegtelen/ Napközben velem van,minden nap kimozdulunk…séta,mama,barátnők. Szóval találkozik másokkal is☺ 2hónapja van hogy megijed és hatalmas sírásba kezd.Csak emberektől és van hogy közeli családtagoktól. Alig nyugszik meg,van h fél óra is kell,csak a cici segít. Az sem az igazi,mert többször újra kezdi,sikítva,leizzadva. Gondolom,remélem kinövi,de ez nagyon kétségbe ejt. Volt h ez minden nap egyszer előjött, most volt h már 6nap is megúsztuk sírás nélkül. De ez miatt mar félek nagyobb társaságba menni. És a védőnőm hiába mondja h biztos a fogzás is belenyilal…tutira nem. Hozzá szólnak és akkor görbül a szája. Az az egy jobb praktikám van csak h megkérem akivel találkozunk h ne azonnal kezdje el tutyulgatni,kis időd hagyjon neki,hogy felmérje a helyzetet. Találkozott már ilyen babával,ugye?és nem megoldhatatlan ez a probléma? Vagy mekkora korára nőheti ki. Hozzáteszem még h nagyon anyás,ami szintén csak megváltozik,mert így magamra semmi időm nincsen. De ez a kisebb gond☺
Elnézést h hosszú lett. Most kezdem a Babapszihológia c könyvét.☺☺☺
Üdvözlettel :D.
Vida Ágnes
2016. március 27. vasárnapA baba ebben a korban jön rá, hogy anya nincs mindig ott vele és más emberek mások (ez így bután hangozhat, de számára ez ijesztő jelenség). Ez magától is elmúlik majd, ahogy megtapasztalja, hogy mások nem bántják, nem jelentenek veszélyt. Addig pedig az segít, ha mentek emberek közé, de nem erőlteted, hogy barátkozzon, megvárod, hogy a kezedben feloldódjon és megnézze az embereket.
Bea
2016. február 09. keddKedves Ágnes!
Tanácsot szeretnék kérni a kislányom most lesz 4 éves szeptemberben kezdte az ovit az első pár hét még aránylag rendben ment bár jelezték az óvonénik hogy nem nagyon beszél de azt mondták ez még így az elején nem nagy probléma , majd ha beszokik változni fog. aztán ma szembesítettek , hogy nem hajlandó csinálni semmit , nem eszik , nem akar wc re ülni,nem beszél azóta sem de senkivel még a gyerekekkel sem , vannak azért kivételes napok de az óvonő szerint ha megmakacsolja magát akkor semmit még öltözni sem hajlandó . játszani azért játszik ,láttam . el vagyok keseredve , mi lehet a probléma , mit tegyek???
Válaszát előre is köszönöm !
Üdv Bea
Vida Ágnes
2016. február 16. keddMivel már 4 éves és hosszabb ideje húzódó problémáról van szó, mindenképpen érdemes lenne a helyi nevelési tanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulnotok a probléma megoldása érdekében. Utána kell járni, miért szorong ennyire az óvodában.
Anita
2016. január 15. péntekKedves Vida Ágnes!
Kérdésem az lenne,hogy most nyártol megyek vissza dolgozni bőlcsödébe mint gondozónő.Kislányomat is viszem aki akkor lesz 2 éves.Ez egy két csoportos bölcsi egy ajtón átlátni a másik csoportba.Udvaron fürdö közös.Mindenki azt mondja nem ajánlott a saját csoportomba szoktatni.Ebben kérem a tanácsát hogy a másik csoportba vagy a saját csoportomba szoktassam?
Vida Ágnes
2016. január 17. vasárnapKönnyebben beszokik, ha a saját csoportodba szoktatod, viszont gondot okozhat az, hogy más gyerekek is vannak és esetleg féltékeny lehet majd rájuk, érdemes mérlegelni mennyire tudod majd kezelni ezt a helyzetet, hiszen ott nem ő lesz mindig a középpontban.
Szilvi
2015. november 27. péntekKedves Vida Ágnes!
Az alábbi problémával kapcsolatosan szeretném a tanácsát, segítségét kérni:
Kislányom februárban tölti be a 3 évet. Ettől függetlenül ő már óvodába jár, mivel augusztus óta nappal szobatiszta. Legalábbis eddig azt hittük. Ugyanis az óvodában nem hajlandó elmenni a wc-be, egyszerűen a ruhába enged mindent. Ezzel szemben viszont otthon, illetve mikor én /édesapja vagy a mama a közelében van teljes megbízhatósággal használja a wc-t. Ez igaz az ovira is, velünk minden probléma nélkül megy a mosdóba és végzi a dolgát. Viszont az óvónőkkel nem hajlandó. Pedig nagyon szeretik, sőt imádják! Mikor én beviszem, akkor sok esetben kiküld a mosdóból, de az is előfordul, hogy arra kér, bújtassam el, amíg elvégzi a dolgát. Mi lehet ennek a hátterében, mivel tudnék segíteni neki, hogy az oviban is menjenek ezek a dolgok?
A történethez hozzátartozik még az is, hogy mikor augusztusban szobatiszta lett, utána ő még bölcsibe került vissza. Sajnos ott nem kaptunk pozitív megerősítést és segítséget a dadáktól, egyszerűen visszaadták rá a pelenkát. Onnantól kezdve a gyerek sírva ment reggelente a bölcsibe, akkor gondoltuk, hogy megpróbáljuk vele az ovit, ahová a bátyja is jár. A közösségbe nagyon jól beilleszkedett (szemben a bölcsivel, ahol reggelente soha nem tudtam otthagyni sírás nélkül), az egyik legügyesebb kismanó, csak hát a wc…..
Nem tudom, hogy állhat-e még az is ennek a dolognak a hátterében, hogy féléves korában vissza kellett mennem dolgozni. Akkor egy évig édesanyám vigyázott rá, míg mi dolgoztunk, majd ezt követően került a bölcsődébe. Ez a folyamat számomra is nagyon megterhelő volt lelkileg, ezért gondolom, hogy a lányomnak is nehéz lehet/lehetett feldolgozni.
Szeretnék segítséget kérni, hogy mit tegyek, mert ennek már kb 2,5-3 hónapja.
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Maradok tisztelettel.
Vida Ágnes
2015. november 28. szombatEgyszerűen az a probléma, hogy még nem teljesen érett a szobatisztaságra. Otthon, ahol biztonságban érzi magát, ismerős a környezet, ott mer elmenni, az oviban, ami új neki, ahol szorong ott nem bízik még annyira a helyben, hogy el merjen menni. Azzal lehet neki segíteni, ha az óvónénik is engedik elbújni a vécében, hogy ne zavarja senki, mert ez most számára bizalmi dolog. Később ki fogja nőni majd, amikor teljesen megszokta az óvodát és a szobatisztaságra is teljesen megérik.
Szilvi
2015. november 30. hétfőKöszönöm szépen gyors válaszát. Reméljük, idővel tényleg minden megoldódik, mert már kezdünk aggódni miatta.
rencsiencsi
2015. november 01. vasárnapKedves Àgi!
3.5 èves kisfiam 3 napja elkezdett dadogni. Most màsfèl hètig itthon voltunk mert beteg volt.Elkezdtem mondogatni neki pàr napja hogy hètfőtöl újra óviba kell menni. Szèpen beszèlt nem volt vele gondunk. Az òvodàba szoktatàs nehezen megy.Mire megszokja tuti lebetegedünk.Majdnem hogy kezdhetjük elöről az egèszet. az egyik ovonènit nagyon szereti de màr a màsikat is kezdi megszokni.Szeretnèm megkèrdezni hogy logopèdushoz kell vinnem vagy kinövi? Lehet azèrt kezdte el mert tudja hogy mennie kell megint òviba?
Előre köszönöm vàlaszàt!
Januz Klaudia
2015. október 08. csütörtökKedves Ágnes!
Elolvastam a cikket, és mintha magunkra ismertünk volna az írásában.
3 éves kisfiammal jelenleg az a legnagyobb gond, hogy egész nap bekakil, itthon is (kb 3-4 alkalommal) és az oviban is. Egy hete kezdődött ez nála, de már kb 6 hónapja szobatiszta.
2 éves korában elkezdett járni bölcsibe és nem is volt semmi gond,szeretett járni! Most óvodás, de ugyanoda jár ahova bölcsibe vittük. Ugyanazok a csoporttársak, óvónők vannak, 1-2 új kisgyerek van.
Nagyon kétségbe vagyok esve, nem tudom hogy mi történhetett. Az oviba örömmel megy, itthon sem változott semmi, és mégis egy hete küzdünk a kakival.Pisiléssel nincs semmi gond.
Előre is köszönöm a válaszát.
Claudia
Vida Ágnes
2015. október 11. vasárnapNincs esetleg hasmenése? Ha eddig szobatiszta volt, lehet, hogy valami ilyesmi van a háttérben.
A másik, ami szokott lenni, hogy ha nagy hűhó van a bekakilása körül, akkor azért csinálja, mert így szeretné megszerezni a figyelmedet.
Andrea
2015. szeptember 25. péntekKedves Àgi!
21 hòs kisfiam szept 1-èn indult bölcsibe. Egy hèt beszoktatàs utàn 8-11.15-ig marad. Sìr. Indulàskor ès ott is, szinte vègig. Viszont jòl eszik, s èrkezèsemkor azonnal jòkedvű, beszèdes.. Itthon nèha pityereg ha a bölcsiről beszèlünk, semmi màs jelèt nem adja annak hogy ott rossz neki. Mivel nincsenek nagyik, se rokonsàg a közelben, apa viszont havi kèt heter tàvol van, nem akartuk hogy csak velem legyen àllandóan, igènyli a tàrsasàgot. Csana nem megoldhatò ès gyerekjàtszòhàz sincs…
1. Szerinted hogyan hat rà a hàrom òra sìràs a bölcsiben? V a 4. hèten ez mèg ok? V inkàbb maradjon velem itthon?
2. Apa tàvollètèt tudja-e ebben a korban kezelni v okozhat ez maradandò „traumàt”? (Amikor apa itthon van, szinte napi 24 òràt együtt vannak)
Vàlaszodat köszönöm
Vida Ágnes
2015. szeptember 25. péntekNe beszélgessetek otthon a bölcsiről! Örül, hogy elszabadulhat onnan, nem szeretne még otthon is erről beszélgetni.
Egyáltalán nem jó, ha ennyire sír a bölcsiben végig, ez azt jelenti, hogy nincs akiben bízhat ott, magányos, senkihez nem kötődik… Akkor lenne jó a beszoktatás, ha az óvónéni felvenné, vigasztalná, vele foglalkozna, amíg meg nem szokja az új helyet.
Ha ez 4 hétig nem sikerült, valami gond lehet vele. Jobb lenne, ha inkább még nem járna bölcsibe és majd később próbálkoznál újra a beszoktatással.
Maradandó traumát nem okoz, hogy apa néha nins otthon, hozzászoknak a gyerekek.
Zsuzsi
2015. szeptember 08. keddKedves Ági!
Tanácsodat szeretném kérni! A kisfiam most decemberben lesz 3 éves. Szeptember elején indultunk az ovis beszoktatással, ami nem megy jól. Az első héten nem is ment olyan rosszul, gondolom az újdonság varázsa miatt 🙂 Az első napokban sem távolodott el tőlem pár méternél messzebbre de azért 3-4 percre eljátszott úgy, hogy nem szólongatott és nem keresett a szemével. Az első héten megbeszélem a kisfiammal, hogy egy pár percre elmegyek a patikába, de mire véget ér a tízórai már megyek is vissza hozzá. Már ekkor is látszott az arcán, hogy nem tetszik neki a dolog, de végül 15 percre ott hagytam. Az óvonénik elmondása szerint végig sírt, és nem mozdult az ajtóból még vissza nem mentem.-szóval nem ment jól! A következő napon is ez történt, de csak kb 5 percet töltöttem tőle távol. A következő héten már minden nap azt hajtogatta, hogy kérlek ne menj el a patikába és már sírt is.-természetesen nem mentem! Most ott tartunk, hogy egy percre sem megy el mellőlem, őriz szó szerint csak hogy ne menjek el. Ha ott állok mellette, akkor is azt hajtogatja, hogy anyát akarom és sírdogál. Nem tudom, hogy mit tegyek. Nem tudom, hogy hogyan folytassuk tovább. Az óvonénik nagyon megértőek és partnerek mindenben. Meddig húzzuk ezt a beszoktatást? Az a jó, ha lassan fokozatosan haladunk, vagy azért van az a pont mikor már nem szerencsés tovább ott maradnia a szülőnek?
Válaszodat előre is köszönöm!
Rita
2015. szeptember 05. szombatMostanában elég sokat mentünk olyan helyre, ahol 1 éves kislányom sok-sok babával/gyerekkel találkozhatott. Nagyon örülök neki, hogy igényli a társaságukat. Meglepődtem, mert azt olvastam, hogy ebben az időszakban még inkább egymás mellett játszanak, mint együtt. Ő, ahogy meglát valakit rohan oda és mivel a többi gyerek nem akar közösen játszani, ezért erőteljesebben fogja meg őket. Volt, hogy lökött is rajtuk egyet. És erőteljes hangon örömködik, ami más babéknak/anyukáknak szintén ijesztő:( Ez nekem nagyon kellemetlen, mert látom az anyukák arcán (van kivétel ) hogy megijednek és féltik a gyerekeiket. Ami teljesen normális reakció. Azon kívül, hogy odamegyek kislányomhoz és mondom neki, hogy nem szabad és simogat (akkor megsimogatja) mit tudok tenni?? Ez mennyire normális?
Vida Ágnes
2015. szeptember 07. hétfőAz, hogy a gyerekek nem játszanak együtt azt jelenti, hogy nem kooperálnak (pl. még nincsenek szerepjátékok), illetve, hogy még inkább tárgyként tekintenek a többiekre, mint személyként. De azért vannak olyan szociálisabb gyerekek, akik szívesen játszanak együtt, közösen a többiekkel és próbálják bevonni őket a játékukba. Megtiltani ezt az örömködést nem szabad neki, elég, ha vele mész és tanítgatod neki, hogyan kell óvatosan bánni a többiekkel, finoman hozzányúlni, hamar meg fogja tanulni.
Anikó
2015. szeptember 05. szombatKedves Ági!
Kisebbik, 3 és fél éves kisfiammal kapcsolatban kérem a segítséged!
Sajnos kb. egy évvel ezelőtt elkezdett dadogni. Nagyon türelmesek vagyunk vele, tudjuk, hogy nem szabad sürgetni, rászólni, stb. Mivel mindenhol (bölcsi, ovi, logopédus) azt hallom, hogy életkori sajátosság, nem vittem eddig semmi féle szakemberhez, csak várunk, hátha magától is megoldódik. Azzal is tisztában vagyok, hogy szorongás állhat a háttérben, főleg, hogy székrekedéssel is párosult. Próbálom megfejteni, segíteni neki, hogy oldjam benne ezt a problémát, de eddig nem javult a helyzet. Néha kicsit jobb, aztán megint rosszabb.
Szerinted mit tehetek ilyen esetben? Kineziológust ajánlottak korábban, de csak velem beszélgetett, mondván kicsi még a fiam ahhoz, hogy vele együtt tudjon működni.
Nagyon aranyos, ügyes kisfiú, mindenki imádja! Testvérével is jó a kapcsolata, fiúk, néha összeverekednek, de szeretik, ölelgetik egymást. A közösség (bölcsi, ovi) okozhat problémát?!
Előre is köszönöm válaszod!
Üdvözlettel,
Anikó
Vida Ágnes
2015. szeptember 07. hétfőMindenképpen forduljatok ezzel a problémával a nevelési tanácsadóhoz, ők ilyen korú gyerekekkel is tudnak dolgozni. A dadogás és a székrekedés egyaránt szorongásból eredő probléma, amit okozhat családi minta (ha valamelyikőtök szorongósabb típus), a közösségből fakadó probléma (nem tud kötődni az óvónénihez, valamelyik csoporttársától fél stb.) egyaránt. Minél hamarabb tárják fel ennek a hátterét, annál jobb.
H. Csilla
2015. július 05. vasárnapKedves Ági!
Nagyon kétségbe vagyok esve a kis fiam viselkedése miatt aki 2,5éves!Napról napra nehezebb vele és már teljesen tanácstalan vagyok,hogy kezeljem az adott problémát.A játszótéren a legrosszabb a helyzet eddig csak irígykedett nemcsak a saját,hanem a mástól szerzett játékra is és ha megpróbál másik gyerek a játékához nyúlni hisztizett(az irígykedése főként a nála kisebbek felé áll fenn).Korábban sokszor előfordult,hogy egy-egy szerzett vagy saját játékkal félre vonult olyan helyre ahol nincs senki és eljátszott,ha megzavarták hisztizett.Hiába mondom neki,hogy osztozkodni és együtt játszani sokkal jobb mintha meg se hallaná vagy tiltakozik.Eddig nem volt rá példa,hogy bántott volna más gyereket,de ma két kisebb kis lányt is fellökött a testével illetve közel áll a gyerekekhez és annakellenére,hogy már szépen beszél-szerintem babanyelven-hangosan elmélyített hangon beszél hozzájuk mintha meg akarná ijeszteni őket.Ha rászólok,hogy ez nem szép dolog mintha meg sem hallaná többször is szólnom kell neki mire reagál pedig nincs semmi gond a hallásával.Ha egyedül van nagyon szépen eljátszik és sokat beszélgetünk közben.Amikor sétálni megyünk szintén nincs vele gond szépen beszélgetünk,kérdezget,minden érdekli, mindent megvizsgál,szófogadó.Amikor itthon vagyunk elég vegyes a viselkedése van,hogy szépen játszik,rajzol,gyurmázik,épít vagy kéri,hogy olvassunk,de olyan is előfordul,hogy követelőzni-parancsolgatni próbál,hisztizik ha valamit nem engedek meg.Igyekszünk higgadtan kezelni a kirohanásait és amíg nem tetézik a hisztije kérni,hogy nyugodjon meg és kérje szépen vagy mondja el mit szeretne/mi bántja!Van amikor sikerül így elkerülni a giga hisztit.Amikor rosszat tesz otthon a fotelban,játszótéren a padon kell ülnie 5-10 vagy akár 15percet attól függően mit tett.Amikor letelik a büntetés oda megyek hozzá elmondom,hogy miért volt büntiben és megbeszéljük,hogy nem tesz többet olyat amiért éppen akkor büntetésben volt.Ha valaki ellen irányult az amit csinált(pl.ma amikor fellökte a lányokat)bocsánatot kell kérnie és kér is!Már teljesen tanácstalan vagyok és kétségbe esett,hogy hogy oldjuk meg ezt a problémát egyszerűen úgyérzem semmi nem segít.Olvastam,hogy ebben a korban kezdődik a dac korszak.Ez már az lenne?Hogy kezeljem?Ma még az is megfordult a fejembe,hogy szakember segítségét kérem.
Nagyon szépen köszönöm a választ!
Vida Ágnes
2015. július 11. szombatIgen, ez a dackorszak. A követelőzés oka, hogy a kicsi elveszíti a kontrollt a környezete felett, ezért parancsolgatni kezd, hogy irányítani tudja az eseményeket. Nem is az a fontos neki, amit kér, inkább az, hogy ő irányítson. Ezen segíthet, ha amiben lehet, ő dönthet, pl. kétféle reggeli közül kiválaszthatja, amit kér, öltözésnél két póló közül dönthet stb. Ezzel megtanítod neki, milyen dolgokat tud irányítani ő a világban.
A csalódottságát is hisztivel fejezi ki, mert másként még nem tudja. Segít, ha ilyenkor nem hagyod magára, ott vagy vele, átöleled, de nem alkudozol, csak megvárod, amíg megnyugszik. Ezzel megtanulja, hogyan kell ilyenkor megnyugtatnia magát.
Évi
2015. június 29. hétfőKedves Ági!
Van egy 9,5 hónapos kislányunk, aki életvidám, aktív, érdeklő és értelmes baba. Annyi a problémánk, hogy nem igazán barátkozik hasonló korú babákkal. Ha a mi kezünkben van, akkor mosolyog és kezdeményez, de amint letesszük a másik baba mellé, egyből sír – szerintem fél. Olyankor felvesszük, elmagyarázzuk neki, hogy nagyon szeretjük és a másik kisbaba nem Anyáé, és hogy nyugodtan játsszon vele mert aranyos…stb. De akkorra már mindegy, onnantól fogva addig sír, még el nem mennek tőlünk a vendégek.
Tudjuk, hogy most érte el a szeparációs szorongás, ezzel nincs is baj, de sajnos ezt előtte is így csinálta. 🙁
Mit tehetnénk, hogy barátkozósabb legyen és hogy ne gondolja azt, hogy ha nem látja Apát és Anyát, akkor félni kell? Előre is köszönjük a választ!
Vida Ágnes
2015. július 11. szombatEz természetes jelenség. Sok baba fél a vele egykorúaktól, mert a viselkedésük nem kiszámítható. A felnőtteket, a nagyobb gyerekeket érti, tőlük nem fél. Járjatok nyugodtan gyerektársaságba továbbra is, de nem kell erőltetni, hogy barátkozzon, elég, ha anyaközelből figyeli az eseményeket, aztán majd lassan megjön a bátorsága is.
Magdi
2015. június 14. vasárnapTisztelt Ágnes!
A kisfiam 4 éves és 2,5 évesen kezdte látogatni a helyi óvodát. Semmi gondunk nem volt a kezdetekkor, örömmel ment, boldogan és élményekkel tért haza, alig várta, hogy elteljen a hétvég hogy újra óvodába mehessen, számolta a szünidő végét hogy újra megkezdődjön az ovi élet…de mikor szeptemberben újra megkezdtük, sajnos az első hónap végeztével teljesen fordult a kocka. Ami az előtt volt, minden az ellenkezőjére fordult. Októbertől mindig rosszabbodott a helyzet. Itthon csak néha nyílt meg nekünk. Arra lettünk figyelmesek, hogy gyakran emlegit az egyik fiu osztálytársa nevét – hozzáteszem, hogy a kisfiú beszédzavaros és durva motorikával rendelkezik, mivel otthon mellőzve van, mivel a kislány testvérét helyezik előnybe…állitólag járnak vele logopédushoze és voltak már vele pszichológusnál és neurológusnál is – minden nap azzal tért haza a fiunk hogy ott volt a L. és megint bántott – elökött, megvert…több alkalommal konzultáltam már az óvónőkkel, akik azzal magyarázták a dolgot, hogy tudom milyen a helyzet és h az illető kisfiú nem szandékosan csinálja de ő ilyen. En erre próbáltam megmagyarázni a 3éves fiamnak, h a L. nem akarja őt bántani csak ő mivel nem tudja magát rendesen kifejezni így esetleg erősebben meglöki…próbálta megérteni, de mint kiderült nem ment. Az én fiam ezt teljesen másként élte meg 🙁 Sajnos odáig jutottunk, hogy már gyomorfájással ment aludni és oviba is reggelenként, könyekkel a szemében vonult be az osztályba, ha a kisfiú eléje rohant ő mögém bújt, éjjelente a kisfiú nevét kiabálta álmából és végül az egész napi ovi alatt rongyossá rágta a pólóját és a paplanhuzat csücskét 🙁 Ekkor már felháborodva szóvá tette, hogy itt vmi baj van és meg kell oldani, de az óvónők nem ertik mivel állítólag az oviban a fiam semmi jelét nem mutatja a dolognak…mindig azzal fizettek ki h ott minden rendben van…május óta nem jár a fiam az óvodában, mivel rossz májeredmények mutatkoztak ki, ami szerintem ennek a hatására is lehetnek…nem tudom mi tévök legyünk. szeptembertől ujra kezdődik a ovi, addig jó lenne orvosolni a hibát, mivel az erintett kisfiu – bar egy evvel idosebb-halasztani fog igy velunk halad a kovetkezo osztalyokba es az iskolaba is. Az en fiam miota itthon van nem fajditja a gyomrat, eszik is, nyugodt, vidam tobb alkalommal megkerdezi h megyunk e oviba, de a nem valasz utan megnyugszik, ha elhaladunk az ovi elott mondja h jaj de jo h nem kell ide jonnom, nem is vagyik az ovi utan….mi tévők legyunk? kérem tanácsoljon vmit. A férjemmel már teljesen tanácstalanok vagyunk 🙁
Előre is köszönöm
Tisztelettel
Magdi
Vida Ágnes
2015. június 28. vasárnapMivel az óvónénik sem együttműködőek és a csoporttárs sem megváltoztatható, a legjobb az lenne a kisfiadnak, ha másik óvodába kerülne vagy legalább másik csoportba.
Magdi
2015. június 28. vasárnapKöszönöm szépen a választ. Több mint valószínű, hogy mi is ezt a megoldást választjuk.
L Viki
2015. május 30. szombatKedves Ági!
Fiam júliusban lesz 4 éves. Kisbaba korától fogva nyugodt természetű volt. Szeptember óta jár oviba, kiscsoportba (előtte 1 évig bölcsis volt). A héten az óvónéni a következő „problémákról” számolt be a kisfiammal kapcsolatban. Elmondta, hogy amit már más gyerekek maguktól csinálnak, arra őt szinte minden nap noszogatni kell. Mikor pl. mennek a mosdóba alvás előtt készülődni vannak kihelyezett zsámolyok, azon várakoznak míg lesz szabad hely a wc-ben, mosdónál. Ő ha nem szólnak neki, hogy na menjél, akkor kb. órákat ülne ott, nézelődne, elmerül a kis gondolataiban. Az öltözés és evés is lassabban megy neki. Az óvónő elmondása sokszor közömbös, érdektelen a játékok, feladatok terén is. Amikor leülnek, hogy mesét olvassanak fel a gyerekeknek, ő kb. 5 perc után elkezdi a szandiján a tépőzárat piszkálni, vagy esetleg másik gyerekeket. Unja a mesét vagy nem köti le… (Hozzáteszem, hogy itthon minden este lefekvés előtt és hétvégén a délutáni alvás előtt is mesélek neki és mindig végighallgatja, közben kakaót iszik, mondjuk mi közben együtt nézzük a könyvet, tehát a képeket is látja….).
Azt mi is észrevettük a férjemmel itthon, hogy bizony sokszor noszogatni kell dolgokért stb. de én őszintén megmondom eddig örültem neki, hogy ő ilyen lassabb, nyugodtabb természet, nem gondoltam, hogy ez probléma lehet. Bár állítólag az utóbbi pár hónapban volt, hogy verekedett is az oviban, én ezt inkább védekezésnek tudnám be, legalábbis amelyik konfliktushelyzetet láttam az oviban az udvaron, azoknál tipikusan az agresszívebb, aktívabb fiúk provokálták őt. Egyébként ilyen helyzetben nem az a normális, hogy megvédi magát? Az árulkodás is egyébként probléma a gyerekeknél?
Gondolkoztunk a probléma forrásán sokat. Én igazándiból csak arra tudok gondolni, hogy ilyen típus…
Levelemben érdeklődnék, hogy mivel lehetne kicsit a figyelmét fejleszteni? Amennyiben ez tényleg probléma, mik lehetnek a kiváltó okok?
A másik most jelentkezett problémánk itthon, hogy nem akar az ágyában aludni. Eddig ezzel nem volt gond. Minden este bekísértem a szobájába, meséltem neki, elköszöntem és egyedül elaludt (nem vártam meg míg elalszik). Csak olyankor aludt velem, mikor beteg, lázas volt.
Márciusban született meg a kistestvére. Már előtte párszor volt, hogy velem akart aludni. Testvérféltékenyséről szerintem nincs szó, mert nagyon szereti az öccsét, segít mindenben, puszilgatja.
Az utóbbi időben már odáig jutottunk, hogy minden este kérlelget minket, hadd aludjon velünk (jelenleg én alszom a kicsivel a hálóban, a férjem a nappaliban). Nem gondolom, hogy a kicsi miatt van, mert már születés előtt jelentkezett és nem feltétlenül velem akar lenni, ahol a testvére, neki az is megfelelne, ha Apával alhat. Nagyon nehéz helyzet, mert nem hisztizik, hanem először szépen kéri, amikor nem engedünk a kérésének, akkor pedig könnyezve kérlelget és könyörög. Ha megkérdezem miért nem akar az ágyában aludni általában ezeket a válaszokat kapom:
– Félek.
– Veled/Apával szeretnék lenni.
– Csak úgy.
Én természetesen sajnálom őt, lehet, hogy tényleg fél és ezért nem akarom egyedül hagyni…nem akarok neki lelki sérüléseket okozni. A férjem szerint ő ezt pontosan tudja és manipulál.
A tetőpont tegnap este volt. Bekísértem az ágyba, erre megkérdezte, hogy velem alhat-e. Mondtam, hogy nem, ez az ő szobája, ő ágya stb… indult a szokásos kérlelgetés, könnyezés. Elég sokáig húztuk, aztán mikor már nem bírtam tovább kijöttem a szobából, sírni kezdtem. A férjem bement hozzá, mert ő pedig bent sírt. Utána együtt kijöttek, a férjem mondta neki, hogy nézd Anya már sír is… Neki erre annyira bűntudata lett, hogy mégjobban elkezdett sírni, de bement a férjemmel a szobájába és lefeküdt. Szipogva aludt el. Ettől persze csak rosszabbul éreztem magam, ugyanis nem akartam benne bűntudatot kelteni. A férjem szerint viszont éreznie kell, hogy annak amit tesz következménye van és ezzel igenis akár megbánt engem…
Segítséged előre is köszönöm!
Vida Ágnes
2015. június 14. vasárnapSzerintem nincs semmi baja a kisfiadnak. Introvertált típus, aki a megszokott környezetben jól érzi magát, otthon veletek, az oviban viszont bizalmatlanabb. Ez igazából az óvónő problémája, ő nem találja vele a hangot, neki okoz gondot, de mivel ti nem vagytok ott, neki kell ezt megoldania.
Ha a kisgyerek életében változás történik, kontrollálni akarja az eseményeket. Jelen esetben itt az alvást akarja ő kontrollálni, megmondani, mit csináljatok. Ez a kontrolligény a szorongásából fakad. Segíteni kell neki, hogy könnyebb legyen a lefekvés és az elalvás, amit játékosan lehet a legjobban megoldani. Fektessétek le együtt a kismackókat, kisautókat a szobájában, takargassa be, nyomja ő meg a lámpakapcsolót lefekvéskor (így ő is kap feladatot, van kontrollja az események felett)! Jelölj ki egy játékmackót, akit látványosan megkérsz minden este, hogy vigyázza a kicsi álmát, ez segíteni fog neki könnyebben feldolgozni az esti elválást.
Ildiko
2015. április 14. keddKedves Agi!
Szeretnem a segitsegedet kerni, es sajnos nem tudok värni az online fogadooräig. 🙁
Kisfiam 2,5 eves, 1 eves kora ota bölcsibe jär, sajnos itt Nemetorszägban ennyi ideig jär a gyed.
Eddig nagyon szivesen järt a bölibe, vannak barätai, nagyon vidäm kisgyerek, evett-ivott rendesen, es nem volt semmi gond mikor elmentem. Ö maga is mindig mondta, hogy anya delutän visszajön.
Most viszont minden megvältozott. Miota Husvet utän visszajöttünk Magyarorszägrol, minden reggel sir mikor otthagyom, es ami a legrosszabb, hogy tegnap nem evett-nem ivott semmit, csak delben vmicsket, mert az ovonö megetette. Tudni kell hogy mikor otthon voltunk beteg volt, es nagyon anyäs lett.. Nem enged el, szorit magähoz es szolitgat, holott mär a karjaimban tartom. Neha jobb a helyzet, de a tegnapi nap nagyon kikeszitett.
Nem törtent semmi vältozäs az eleteben, a ferjemmel nagyon boldogok vagyunk, ezt lätja is, nagyon sokat folglkozunk vele is. Rengeteget olvasunk, jätszunk, de vmiert nagyon ragaszkodik hozzäm. Most kezdett el erdeklödni a szobatisztasäg iränt, nem ül rä a bilire meg a WC-re, nem is eröltetjük, hanem azt mondja hogy a kädban szeretne. 🙂 Es mostanäban kezdte el mondogatni hogy: az enyem, meg hogy en, arra is gondoltam hogy ez ällhat a hätterben. Nagy vältozäsok jönnek, magära taläl, talän hamarosan szobatiszta lesz, es mostanäban hihetetlen sokat is nött. Lehet hogy megijeszti a dolog? Ö nagyon nem szereti a vältozäsokat…
Nagyon remelem hogy hamar tul lesz rajta, a böliben azt mondtäk hogy a heten megfigyelik, de ha nem eszik-iszik semmit, akkor vmi megoldäst kell talälnunk…
Pedig annyira szeretett bölibe järni. Most is beszelgtünk rola, hogy ez a gyerek meg az a gyerek mit csinäl, majd jätszol velük, meg a vonatokkal, stb, stb…
Nagyon ketsegbe vagyok esve…
A nyelvi akadälyokra is gondoltam, hogy sokat beszelgettünk ugye a hosszu hetvegen csak magyarul, de a mult heten a böliben mär nemetül beszelgettek, es a reggeli siräs utän mär minden rendben volt…
Kistestver sem jön meg sajnos (lombikozunk eppen, de a gyerek ebböl se vesz eszre semmit, mert pozitivan ällunk a dologhoz annak ellenere, hogy ez mär a 4. probälkozäs)
Köszönöm elöre is a segitseget!
Üdvözlettel:
Ildiko
Vida Ágnes
2015. április 22. szerdaHa sok változás ér egy kisgyereket, arra így reagál. Anyásabb lesz, mert veled érzi magát biztonságban, a bölcsiben azért nem fogad el semmit, mert nem bízik meg bennük és természetes, hogy nehezebben válik most el tőled. Sok testközelség, szeretgetés és néhány hét alatt javulni fog a helyzet.
Évi
2015. március 24. keddKedves Ági,
kislányunk 2,5 éves. Novemberben bölcsibe kezdett járni, amit önmagához képest nagyon jól vett, szeretetteljes a közeg, aranyos gondozónénik, szépen be is szokott. Decemberben kezdődött a betegeskedés, aminek karácsonykor egynapos kórház lett a vége, szurival és mindenféle számára ismeretlen vizsgálattal, infúzióval. Ezt úgy gondoljuk nagyjából kiheverte, majd februárban ismét egynapos kórházba kerültünk ezúttal mindkét szemében árpa volt az a fajta, amit csak kimetszeni lehet. Sajnos az a nap, mivel mindkét szemét leragasztották, hiába beszéltünk hozzá folyamatosan és próbáltuk nyugtatni, vígasztalni, nagyon szörnyűre sikerült. Pár nap elteltével nagyon felborult az alvása. Nem akart egyedül az ágyában lenni, az addig(betegséges időszakot leszámítva) jól alvó gyermek, többször felkelt, keservesen sírt és nem vagy csak alig lehetett megnyugtatni, hogy visszaaludjon. Addig babágyban aludt és hogy oldjuk a feszültséget levettük a rácsot, sőt áthelyeztük az ágyikóját, hogy ne kötődjenek hozzá rossz élmények. Talán az első 1-2 hétben nem is tűnt ez rossz ötletnek, de amikor rájött, hogy erről az ágyról most már ő le tud mászni, rendszeresen leszállt, kijön a folyosóra onnan hív engem és ha vissza is megy, pár perc múlva újra jön. Az utóbbi 2 hétben ha éjszaka felsír, akkor azt mondja fél. Nem olyan rég óta beszél, így azt elmondani nem tudja, hogy mitől fél, vagy, hogy tényleg a félelem a valós ok.Ha mellette alszom egy matracon, akkor is néha felébred és nézi, hogy biztosan ott vagyok-e. Ha nem vagyok ott, hanem visszamegyek a saját ágyamba, akkor gyakorlatilag minden alvási periódus végén 45 perc vagy 1,5 óránként felébred. Nagyon szeretnék valahogy segíteni neki, mert korábban semmi baj nem volt az alvással, egyedül(saját szobában) aludt onnantól, hogy hazahoztuk a kórházból.
A másik problémánk a késő délutáni hiszti-nyafi. Általában 17-18 óra között, ha történik vmi pl. elesik csak szörnyen nehezen lehet megnyugtatni és ha abba is hagyja a sírást, minden más kommunikációt nyafogással folytat. Azt gondolom mindíg próbáltunk következetesek lenni és „nem hagyni magunkat zsarolni”,ennek ellenére mostanság szinte minden esténk síróssá- nyafissá alakult, ami mindhármunkat megviseli. Ha teljesen jókedvűnek tűnik, akkor is tud egyik pillanatról a másikra, számunkra érthetetlen módon úgy átváltozni, amit aztán visszaállítani már nem is nagyon tudunk, inkább csak mérsékelni. Szeretném tehát a tanácsodat kérni, hogy mit tegyünk, hogyan lehetne segíteni neki, mit tehetnénk, hogy az estéink ne a sírásról szóljanak és az éjszakáink is visszatérjenek valamiféle normál kerékvágásba. A fürdetést egyébként általában 7-kor kezdjük és legkésőbb 8-kor ágyba tesszük a kislányt. Meseolvasás minden este van nálunk.Nagyon várom a tanácsodat, javaslatodat, köszönettel:Évi
Vida Ágnes
2015. április 11. szombatSok változás érte mostanában, természetes, hogy szorong, alvászavarai vannak. Önmagában egyébként az a tapasztalat, hogy ha 3 éves kornál hamarabb kerül ki a kisgyermek a rácsos ágyból, akkor az sok alvásproblémát okoz. Segíthet egy kis éjszakai fény, egy alvósbaba, amit melléteszel, elmeséled róla neki, hogy ő fog vigyázni rá éjszaka.
Az is természetes, hogy estére már fáradt és ezt nem tudja kezelni, nyűgös. Próbálj beiktatni ilyenkor egy 20-30 perces kis csendespihenőt, összebújás, meseolvasás, hogy kicsit pihenjen.
Kata
2015. március 23. hétfőSzia Ági!
Kisfiam április elején lesz egy éves.A kötelező kontrolon a gyerekorvos nagyon elkeserített.Felülvizsgálatra küld bennünket,mert nem mászik és nem ül fel a gyermekem.
Cikkeidet olvasom,így úgy véltem,nem baj,ha gyermekem nem szeret mászni (mert egy-két mozdulat után inkább kúszásban folytatja), de régóta és ügyesen kúszik. A hintázó mozdulat négykézláb hónapok óta meg van,de nem indult el mászni.
Az ülésről pedig azt olvastam,vannak babák,akik előbb állnak,utána ülnek.Ezért ez sem zavart.Most még is megijedtem.Lehet mozgásfejlődési baj van?
Emelett már felkapaszkodik,feláll egy-két alkalommal,térdelni bárhol,bármikor,bárminek támaszkodva megteszi.
Indokoltnak véljem a neurológiai beutalót?
Válaszodat előre is köszönöm.
Vida Ágnes
2015. március 23. hétfőÖnmagában, amit leírtál, egyik sem jelent problémát. Az sem gond, hogy szívesebben kúszik, mert az jobban megy neki, mint a mászás, sem az, hogy előbb feláll és csak később kezd el ülni. Mivel már szépen feláll, felkapaszkodik, térdel, ezért különösebben nincs lemaradva semmivel, de mivel már 1 éves lesz és ez a mászás megkezdésének a legkésőbbi időpontja, jobb, ha látja szakember.
Szalisznyó Kata
2015. március 30. hétfőSzia Ági!
OLvasgattam a blogodat és gondoltam nem várok tovább a kérdésemmel.10 hónapos a fiam és nem mászik, nem ül fel magától.9 hónaposan kezdett el kúszni,azóta is csinálja hihetetlen sebességgel.Nemrég felállt,feltérdel és kapaszkodva lépeget.Egyébként megül, ha felültetem.Jártunk Dévény tornára 2 hónapig,de nem láttam javulást.Ha akar megáll négykézláb onnan vissza is ül,de ha direktbe négykézlábra állítom,egyből hasra dobja magát.Kb.2 hete azt csinálja, hogy bal lábát behajlítja,(mászáshoz) jobbat elől nyújtva kezével húzva magát halad nagyon gyorsan.Ez lehet a mászás egyik jele vagy formája?Vagy csak azért csinálja így mert ez a begyakorolt és így tud haladni? Lesz ebből még rendes mászás? Válaszodat köszönöm.Kata
Vida Ágnes
2015. április 10. péntekNem kell aggódnod, mivel már kúszik és feláll, idővel elkezd mászni is, csak most a felállás izgalmasabb neki, amit meg most akar, azt kúszva is eléri. A kisebbik fiam egyébként ugyanezt csinálta, aztán 11 hónapos korára gyönyörűen mászott, 1 éves korára járt, tehát nem vagytok semmivel se lemaradva.
Judit
2015. március 21. szombatKedves Ági!
Tanácsot szeretnék kérni!5 hónapos kislányom nagyon anyás kb.1 hónapja!Vagyis igazán most érződik nagyon!Senkivel nem marad el,mamáknál és apukánál is üvölt és engem néz közben!Csak akkor hagyja abba a sírást ha én átveszem,de akkor rögtön el is halgat!Napközben néha elvan kicsit a pihenőszékében de talán 15 percig és akkor fel kell venni!Elég megterhelő ez hogy senkire nem tudom rábízni,még este kicsit az apukájára sem!Mit tudnál javasolni,mit csináljunk?Összefüggésben lehet esetleg azzal,hogy 1 napos korában egy félreértés miatt elvitték másik városba a PIC-re és pont szoptaás közben hirtelen felkapták rólam és el is vitték!Esetleg akkor lehetett benne egy törés?Válaszod előre is köszönöm!Judit
Vida Ágnes
2015. március 23. hétfőEz teljesen természetes jelenség. Most jön rá a babád, hogy nem vagy mindig vele, ezért, amikor kikerülsz a látóteréből, megijed, mert még nem tudja, hogy amikor nem lát téged, akkor is megvagy, ezért bizonytalanul érzi magát és ezért sír. Pár hét és kialakul nála a tárgyállandóság fogalma, tehát már tudni fogja, hogy ha nem vagy vele, akkor sem tűntél el teljesen. Segíthetsz neki ebben, ha amikor leteszed és sírni kezd, olyankor is beszélsz hozzá, hogy a hangodat hallja, így idővel rájön, hogy ha a hangod „megvan”, akkor anya sem tűnt el teljesen. Ez normális, ha 15 percig van el magában, ebben a korban ennél többet nem lehet elvárni tőle. Ha elunta magát, tedd át máshova, új helyre játszani és ott megint ellesz egy darabig.
Adrienn
2015. március 19. csütörtökKedves Ági!
Kislányom 4.5 éves. Néhány napja elkezdte, hogy elalvások előtt folyton kikéretőzik pisilni, újra és újra. Kb. 1.5 óra elmegy ezzel. Nincs szervi baja, nincs felfázva stb. Csak elalvások előtt csinálja, olyan mintha, attól félne, ha elalszik be fog pisilni, pedig nem szokott sosem vele előfordulni! Semmi komoly változás nem történt az életünkben, nincs testvér, költözés, új ovi stb. Nincsenek különösebb veszekedések otthon. A napokban volt egy nézeteltérés az apával, egyébként nem szoktunk veszekedni otthon, ez sem volt olyan komoly. Ez lehetne az oka, hogy ilyen hatással lehetett rá? Furcsa lenne, mert semmi komoly dolog nem történt. Lehet, hogy az oviban történhetett valami, amiről nem tudunk. Egyszerűen tanácstalanok vagyunk és kétségbeesettek.Kérlek segíts!
Köszönettel: Adrienn
Adrienn
2015. március 23. hétfőEltelt pár nap amióta a levelet írtam és annyiban változott a helyzet (de nem jó irányban!!!), hogy rájöttem, hogy a pisiléshez való kikéretőzés csak időhúzás, hogy ne kelljen aludni!
Egyszerűen fél elaludni az oviban és és otthon is! Iszonyatos sírásban tör ki, ha aludni kell! (Ha már elaludt, nincs gond, általában nyugodtan alszik. Csak odáig eljutni egy horror.) Már az oviból is el kellett hoznom alvás előtt, mert zavarja a többieket. Kérlek segíts!!
Vida Ágnes
2015. március 23. hétfőEz a dolog arról szól, hogy rájött, ezzel még lehet húzni az időt, meg lehet szerezni anya figyelmét. Foglalkozz sokat vele elalvás előtt, játsszatok együtt, aztán lefektetés előtt menjetek pisilni, mondd el neki lefekvéskor, hogy már megvolt a pisilés az előbb. Aztán olvass neki mesét, de az is be szokott válni, ha aztán a sötétben mesét mondasz fejből, ettől általában el szoktak aludni.
Sok minden okozhat szorongást az oviban, a gyerekek, az elvárások, a fáradtság, vagy csak ő van most egy nagyobb fejlődési szakasz előtt, nem kell mindent feltétlenül kinyomozni. Elég tudni azt, hogy valami miatt most jobban szüksége van rád, a figyelmedre. Szeretgesd sokat és megoldódik a probléma 🙂
Eszter
2015. március 16. hétfőKedves Ági!
Kislányom most volt két éves. Sokat járunk gyerekek közé és mi is hívunk hasonló korú barátokat játszani. Nagyon jól érezte eddig magát. Pár hónapja kezdte, ha eljött hozzánk egy barátja akivel eddig semmi gond nem volt, elkezdett sírni, ha játszott a játékával. Én ilyenkor elmondtam neki, hogy csak megnézi, nem veszi el. Most már nem sír. De ha a kezében lévő játékot veszik el, mindig mondja, hogy “anya levette”, de nem veszi vissza, csak nézi. Korábban ha elvették a játékát megpróbálta visszaszerezni. Ha ő vette el mások játékát mindig mondtam neki, hogy ne vegye el. Úgy látom, most kicsit tart is a vele egykorú társaitól. Főként a kisebbektől. Én rontottam el valamit? Vagy ez csak életkori sajátosság? Mi a helyes, olyan helyzetben, ha kiveszik a kezéből a játékot? Hogy tudom segíteni? Köszönöm válaszod!
Vida Ágnes
2015. március 23. hétfőEz az enyém korszak, amikor a gyerekek elkezdik védeni a tárgyaikat, sőt gyakorlatilag minden tárgyat, amit valaha kinéztek maguknak. Itt írtam róla és a megoldásokról: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/enyem-avagy-hogyan-osztozkodnak-a-gyerekek
Adri
2015. március 09. hétfőKedves Ági!
2,5 éves kislányom bölcsődébe jár. A bölcsikezdés nem indult jól, 2 hét után úgy döntöttünk ne járjon tovább az első bölcsibe,váltottunk. 1 hónap szünet után egy új bölcsit kezdtünk. A legelső bölcsiben a gond elsősorban a gondozónénik hozzáállásával, problémakezelésével volt. Kislányom talpraesett, beszédes, nem elbújós, érdeklődő kislány volt. Nem volt jellemző rá az, hogy rögtön megnyílt mindenkinek, inkább figyelt és később nyílt meg, fokozatosan. Az első bölcsi előtt nagyon gyerekszerető volt. Később kiderült, hogy a gondozónéni kiabált vele-egy beszoktatós gyerekkel ( ” ne hisztizzél”),majd az egyik nap valaki fejbevágta, majd a következő alkalommal ellökték. Az eredmény két hét után: egy szorongó, bizalmatlan kislány. A mostani bölcsivel semmi gond, kedves gondozónénik, barátságos légkör. Ide jár november óta és nem nyílik meg egyáltalán, ennek ellenére nem sír ( nem ” hisztizik”),de látom mennyire bátortalan, amikor belép a csoportszobába. Itthon mindent elmesél, énekel, mondókázik, tornáztat minket, ahogy a bölcsiben látja és nagyon szeret ideejárni, beszélget, jókedvű, teljesen átlagos gyerek otthoni környezetben. A legutóbbi farsangi felvételkor láttam, hogy valóban nem csinál semmit. A gondozónéni táncolt vele, de rá sem nézett,de ugyanígy viselkedett a gyerekekkel is. Majd volt olyan pillanat, amikor egyedül állt és a szemét törölgette, mint aki sírt. Amikor pedig csak őt fényképezték, láthatóan kényelmetlenül érezte magát, mint aki legszívesebben menekülne. Nagyon elszomorít a helyzet és nem tudom, mit tegyek.
Válaszod, véleményed megköszönöm.
Vida Ágnes
2015. március 13. péntekA kislányod valószínűleg inkább introvertált beállítottságú, aki ismerős közegben, családban, kevés, de számára ismerős ember között, akikben bízik meg tud nyílni, feloldódik, de nagy társaságban, ott, ahol nem bízik az emberekben, inkább zárkózottan viselkedik. Ezt nem fogja „kinőni”, arra viszont lehet törekedni, hogy minél több jó élményt szerezzen a közösségben és akkor hosszú távon megtanulja, hogyan érezze jól magát nem ismerős közegben is.
Hajni
2015. március 06. péntekTisztelt Ágnes
Van egy 13 hónapos kislányom, örökmozgó, imád felfedzni mindet, viszont ha nem kap meg valamit, akkor hisztizik, csapkod a kezével.Enni is csak úgy eszik ha valamivel játszhat, és csak addig eszik mig van valami elfoglaltsága az etetőszékben. Hogyan tudnám rábirni arra is hogy egyen gyümölcsöt, hiszen nem hajlandó megenni semmi gyömölcsöt, hiába eszem előtte, mindent elutasit. Ma nagyon meglepett, amikor az ágyon ülve ismét egy disztárgyat kért , amit nem adtam oda, igy elkezdett a kezeivel csapkodni, majd megütött az arcomon. Hirtelen nem tudtam hogyan reagáljak erre a helyzetre, majd a kezére ütöttem és mondtam , hogy nem szabad, erre ő visszaütött. Mit tegyek máskor ilyen helyzetben? Mit tegyek hogy ne hisztizzen? Adjak meg neki mindent?
Előre is köszönöm a választ.
Üdvözlet, Hajni
Vida Ágnes
2015. március 13. péntekErre a kérdésedre már válaszoltam a Facebookon korábban. Ha esetleg nem találtad, úgy tudod megkeresni, hogy a Facebook oldalunkon (facebook.com/kismamablog) a bal oldali sávban a Legutóbbi bejegyzések feliratra kattintasz és addig görgetsz lefelé, amíg meg nem találod a választ.
Cságola Klára
2015. március 04. szerdaKedves Ági!
Tanácsodat szeretném kérni egy elég régóta húzódó kérdésben.
Kislányom most 4,5 éves. 2 éves korától bölcsibe járt, majd 3 évesen átkerült az óvodába. A bölcsödés időszakában nem vettünk észre rajta semmi olyan jelet, ami szorongásra utalt volna, nem is nagyon volt. Szerintem ott jól érezte magát. Ezzel szemben az óvodába kerüléskor több jel is mutatkozott (dadogás, körömrágás, éjszakai nem alvás, s az óvónénik elmondása szerint Ő egy magányos gyerek). Ezzel kapcsolatban akkor kérdezgettem, kérdezgetem Őt is, az óvodát is folyamatosan, de (sajnos nem jutottam előbbre). Elvittem a NEVTAN-ba, ott kértem, hogy nézzék meg. Azt mondták, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog gyerek.
Sok fegyelmezési problémával kűzdöttek, más gyerekekkel csatázva az óviban főleg november, december tájékán (mint utólag megtudtam) és ez Lénánál egy nagyon erős dadogásban csapódott le otthon. A karácsonyi szünet sem tudta ezt visszahozni a normál szintre. Egyébként van egy testvére is és nem igazán elvonulól kislány. Mindíg nyitott és szívesen játszik másokkal is játszótéren is. Szóval az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnám kideríteni, hogy mi lehet ott a gondja Lénának, (mert nem beszél, én meg nem tudom mi történik odabent az oviban), s hogy mit tanácsolsz, másik ovi, mert az itteni óvónénikkel a mosolygáson és a nincs a Lénával semmi gondon túl nem jutok már elég rég óta. Közben az egyik nagyon problémás kislányt áttették egy másik csoportba, tehát ez egy változás, csak nem tudom, hogy ez változtat-e valamit Léna helyzetén. Egyébként az oviban sokszor nem is tudják megmondani, hogy mit csinált, csak ha előre szólok, akkor tudnak vmit mondani.
Várom mielőbbi válaszod.
Köszönettel:
Cságola Klára
Vida Ágnes
2015. március 23. hétfőElőfordul, hogy nincs kifejezetten nagy probléma a csoporttal, sem az óvónénikkel, egyszerűen csak a csoport összetétele, dinamikája valami miatt nem válik be a kislányodnak. Ha pl. sok a nyüzsgős gyerek, akkor az túlságosan lefáraszthat egy introvertáltabb gyereket, de egy barátkozós, nyüzsgős, élénk kisgyerek meg egy békésebb csoportban érezheti úgy, hogy túlságosan kilóg, ő lesz ott a problémás gyerek, pedig egyébként egyáltalán nem az. Az introvertált gyerekek jellemzője az, hogy otthon, ismerős környezetben jól érzik magukat, nyitottak, érdeklődőek, de idegen új helyen, sok gyerek között, nagy társaságban nem találják fel magukat olyan könnyen, inkább magukba zárkóznak. Lehetséges, hogy a kislányodnak is ez a problémája. Mivel már régóta nem sikerült megoldani a dolgot, érdemes lenne csoportot vagy óvodát váltani.
Éva
2015. február 27. péntekKedves Ági!
Előbbi kérdéseimre nem válaszoltál, de nem baj, mert már nem is aktuálisak. De most nagyon várom a válaszodat.
3 éves kisfiammal elkezdtünk év elején járni a helyi családi napközibe. Tetszett neki, kevés kisgyerek volt. 3 hetet kihagytunk, de a héten újrakezdtük. Addig eljutottunk, hogy tízórai után eljöttem, és ebéd előtt érte mentem. 3 napja így van. Semmi gond nem volt, nem sírt, szerintem nem is fog, mert nagyon sok időt rászántam, hogy beszoktassam, most már látom, hogy bízik a gondozónőben. Egy gondom van, amit nem tudom, hogyan kezeljek. És egyébként ezt itthon is csinálja. Ha fáradt, nem aludta ki magát, akkor sikítani kezd, ha valamit nem engednek meg neki a napköziben, vagy valami nem úgy van, ahogy elképzelte. Például tegnap azért sikított, mert nem oda ültem, ahová szoktam a tízórainál. (egy kisgyerek ült oda.) Utána pedig azért, mert nem engedhette meg teljes erőből a csapot. Sikít, aztán zokog. Nem szól semmit. Ez distressz hiszti? Csak akkor csinálja, ha nem aludta ki magát. Egyébként szót lehet vele érteni. Ha nem vetek rá ügyet, egyre jobban belehergeli magát. Nem követeli azt, amit nem kapott meg, csak sír. Az utóbbi időben emiatt inkább megnyugtatom, akkor rögtön abbahagyja. Elmondom neki, hogy jól van, nyugodj meg, itt vagyok veled, semmi baj. Fáradt vagy, nemsokára alhatsz. Mire ezt elmondom, meg is nyugszik. Jól csinálom? Nyugtassam meg a napköziben is? Vigyem ki? Mert a többi kisgyerek ijedten néz, ha rákezdi. Azért fontos ez, mert a gondozónőt is „rá kell készítenem”, hogy mit tegyen. Ő is kérdezte, hogy mit csináljon majd ilyenkor. Ha elkezdenek neki beszélni, egyfolytában sikít!
Mit tegyek?
Köszönöm a válaszodat!
Vida Ágnes
2015. február 27. péntekTermészetes, hogy ha fáradt egy kisgyerek, akkor nyűgösebb, hisztisebb. Ilyenkor biztosítani kell neki a pihenés lehetőségét. Jól csinálod, hogy megnyugtatod és ezt javaslom a napköziben is. Nálunk az oviban volt egy kanapé, ahova ilyenkor félrevonulhattak a gyerekek pihenni.
Éva
2015. február 27. péntekNagyon köszönöm a választ!
Anna
2015. február 25. szerdaKedves Ági!
Kislányom tavaly szeptember óta jár a bölcsödébe akkor volt 27 hónapos. A kezdetben nagyon nehezen ment a beszoktatás elég hevesen fogadta a helyzetet, küzdött vele a gondozónő is rendesen. A hevesség abban nyilvánult meg, hogy lecsapta magát a földhöz, a papírzsepit széttépte, verekedett. Aztán ezek csillapodtak és mára szépen alszik, rendesen eszik,nem verekszik, szobatiszta a bölcsiben. Igazából nagy gondjuk nincs is vele. Viszont a reggeli sírás, amit inkább hisztinek minősítenék, mert pillanatok alatt abba hagyja még igen csak megmaradt. Reggel amikor felkel még megnézhet 2 mesét, amit mindíg szokott, addig én felöltözök, kap inni, enni, ha kér. Aztán amikor a 2. mesének is majdnem vége tudatosítom benne, hogy lassan indulunk. Akkor elkezd sírni, hogy nem akar menni, itthon akar maradni, de aztán folyamatosan beszélek neki a napjáról és, hogy jövünk érte akkor egy kicsit vszzább fogja magát. Csak akkor tör ki nagyobb sírásba, amikor beviszem és átcserélem a cipőjét, illetve amikor beadom. Eddig próbáltunk neki mesélni hisztimanóról, vagy éppen egy mesét amit szeret az hatott amíg át nem adtuk ekkor kitört belőle a feszültség, de mostanában már a mesét se akarja meghallgatni,így úgy érzem kifogytam a municióból. Ma reggel már hányt is apjának, előtte nap a gondozónéninek is mndta, hogy hányni fog. Erre a gondozónő mondta neki, hogy akkor hozza a vödröt és fel is takaríthjatja. Egyébként meg nem lehet egy szavunk se rá, met szépen, folyékonyan beszél,mesét mond, szepejátékozik. Koránál sokkal-sokkal érettebb és ez is okozhatja a gondozónők szerint a viselkedésében a hevességet. szeretnélek megkérdezni, hogy milyen módszerttudnál még ajánlani amivel csökkenteni tudom a reggeli szorongását. Válaszodat előre is köszönöm.
Vida Ágnes
2015. február 27. péntekEz nem manipulatív hiszti, hanem a csalódottságát fejezi ki így. Tehát nem fegyelmezni kell ilyenkor, hanem segíteni neki megnyugodni, megölelni és mélyeket lélegezni, mert ezzel megmutatod neki, hogyan tudja magát megnyugtatni hasonló helyzetekben. Itt is találsz megoldásokat erre a helyzetre: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/3-megoldas-hisztire
Nauszika
2015. február 23. hétfőKedves Ági!
Nagyon nagy szükségem lenne a segítségére!
Két hete kezdtük a szoktatást a bölcsibe.Eleinte semmi gond nem volt.Szépen bementünk,játszottunk,hazajöttünk.
A második héttől viszont nem hajlandó bemenni a kisfiam!
Már a folyosón sír,hogy menaünk innen,nem engedi hogy öltöztessem,a földön fetreng!
Ha nagy nehezen bejutunk a csoportba,további 3-5 perc sírás után szépen játszik!De addigra patakokban folyik rólam a víz!Hatalmas küzdelem!
Próbáltam megbeszélni vele,mókázni,mondókázni,de semmi sem használ!
Kérem ha tud segítsen mert már azt fontolgatom,hogy nem viszem csak majd amikor kötelező lesz.
Nauszika. 🙁 :'( 🙁
Vida Ágnes
2015. február 27. péntekEz normális a beszoktatás kezdetén. Az első héten még tetszik neki, a második héten rájön, hogy mostantól ez mindig így lesz és megpróbál ellenkezni, hátha bejön. Ölelgesd meg ilyenkor, nyugtasd meg, aztán bízd rá az óvónénire és búcsúzz el tőle, így pár nap alatt rájön, felesleges a hiszti, mert nem hat.
Nauszika
2015. február 28. szombatNagyon köszönöm a választ!Most azzal küzdünk,hogy a lakásból nem akar kimenni,számára ismerős helyekre sem akar bemenni!Sír,nem akarja levenni a kabátját,sapkáját,nagyon nehéz megnyugtatni!Ez is a bölcsi miatt van?ennyire fél valamitől?Nagyon nehéz így az életünk! 🙁
Vida Ágnes
2015. március 23. hétfőFél, hogy elviszed, otthagyod. A beszoktatás kicsit megrendítette a biztonságérzetét. Légy vele türelmes, vissza fog állni majd a megszokott rend.
Brigi
2015. február 20. péntekSzia Ági!
Szeretném a tanácsodat/segitségedet kérni.
Van egy 3 éves kislányom, aki tavaly szeptemberben elkezdett járni oviba. Jelenleg 2 problémával küzködünk. Az egyik probléma az lenne, hogy oviba abszolut nem akar járni, minden reggel félórás könyörgés,kérlelés, magyarázás árán tudunk elindulni és most egy pár napja pedig azt hajtogatja hogy nem akar ott aludni sem. Tudni kell azt hogy szeptemberben 2 nap alatt beszokott, annyira tetszett neki az ovi h ö küldött haza engem h menjek haza mert ö játszani akar a többi gyerekkel.Aztán elkezdte bántani egy kisfiú, ami persze azóta megoldott de azóta nem szeret járni.Naponta 100-szor megkérdezi, hogy ugye anya én beteg vagyok és nem kell menni oviba?Mikor azt válaszolom neki h nem, nem vagy beteg akkor elkezd sirni és azt kezdi hajtogatni h de ő beteg és nem akar oviba menni. Most a párommal azon gondolkodunk, hogy ovit váltunk. Szerinted jol tesszük? Mit mondjak a kislányomnak, hogy megértse, oviba kell járni és nem maradhat itthon mindig?
A másik problémánk, a kakálás…
Tavaly novemberben bekerültünk a kórházba tüdőgyulladással. Még bent voltunk addig nem kakált és a végén a doktornő egy beöntést irt elő neki amit végre is hajtottak de azóta is tartogatja a kakit napokig és amikor már végképp nem tudja vissza tartani, akkor nagy sírás és kínlódás után kakil.Hiába mondom neki h ne tartogassa sokáig mert akkor fájni fog neki. Fél a kakilástól mert fáj, ezt mondja nekem.Ezzel kapcsolatban szeretném kérni a tanácsodat mert idegőrlő már számomra és a kislányom számára is ez az állapot.
Előre is köszönöm!
Vida Ágnes
2015. március 14. szombatNem az ovival van neki baja, hanem arra jött rá, hogy egy kis könyörgéssel hatással tud rátok lenni. Ráadásul a leírásodból úgy tűnik, ő egy okos kislány, aki jól érvel, tehát ha vele nekiállsz beszélgetni, magyarázni, akkor nagyon ügyes érveket tud mondani és hosszasan fog vitatkozni 🙂 Tehát ne állj le vele beszélgetni erről, alakítsátok ki a reggeli elindulás menetrendjét és nincs vita, menni kell, ne tárgyaljatok vele erről, inkább tereljétek el a figyelmét valami játékos dologgal (pl. kiválaszthatja melyik pulóvert veszi), megígéritek, hogy útban az oviba, megnézitek a sarkon a cicát stb.
A kakilás problémán segíthet a rostdús étkezés (sok zöldség-gyümölcs, kevés cukor és fehér kenyér), az elegendő ivás (elsősorban víz), ezenkívül lehet adni szilvalekvárt, szilvát, ami segít lágyítani a székletet. Vannak versikék is a kaki előcsalogatására, ti is kitalálhattok ilyeneket (pl. kígyóbűvölős mondókát). Ezenkívül áttételesen segíthet ezen a gyurmázás is (ez fura lehet, de sok esetben bebizonyosodott már, hogy jó hatással van a székletvisszatartási problémákra, mert a gyerek tudat alatt a két dolgot összeköti egymással)
Zsuzsi
2015. február 17. keddRosszul írtam a nevem az előző hozzászólásban.
Zsuzsi és nem Zsuzsiq
Brigi
2015. február 12. csütörtökkedves Ági!
Van egy 2 éves kislányom, nem is tudom, hogy van-e még egy ilyen gyerek a földön! 🙂 Semmi gondja nem volt az alvással kb. 11 hós koráig, de egyszer karácsonykor a 10 órai alvás helyett, fél 11kor aludt el és ez úgy felborította a szervezetét, hogy azóta 11, vagy éjfélkor fekszik le, mostanság kitalálta, hogy éjjel 1:( délután kb. fél 3 fele szokott aludni, és általában 1,5 vagy 2 órát alszik, de már ennyit sem engedek neki max 1-t. Reggel fél 10kor kell. Próbáltam előbb altatni, de sajnos mindig lemászik a kezemből és csak játszana. Köszönöm a segítséget előre is!
Vida Ágnes
2015. február 13. péntekKezdd el reggel korábban felkelteni, így kb. 4-5 nap alatt visszaáll a napirendje a korábbira.
Brigi
2015. február 14. szombatKöszönöm 🙂
Zsuzsi
2015. február 05. csütörtökKedves Ági!
A tanácsodat szeretném kérni! A kisfiam 2 éves múlt és egy éve kezdődött körűbelül, hogy ha valamit nem engedünk meg neki, vagy kicsit határozottabban szólunk rá válaszul beleveri a fejét a falba, ágyba, parkettába vagy bármibe amit éppen meglát.Ezek után természetesen sírni kezd és oda jön vígasztalásért. Nem tudom, hogy hogyan reagáljam le ezt a helyzetet. Aggódom amiatt , hogy valami komolyabb kárt tesz magában.
Válaszodat előre is köszönöm!
BSzilvi
2015. március 01. vasárnapSzia.
Kaptál választ?
Az én fiam is ezt csinálja. 15 hónapos, de amióta komolyabb mozgásokra is képes ő is a fejét veri a falba, szekrénybe, parkettába, kanapéba, amit épp ér. Én azt gondolom azért mert introvertált és amikor frusztrált, akkor inkább magát bántja, mint másokat.
Nálatok javul a helyzet?
Zsuzsi
2015. március 22. vasárnapSzia Szilvi!
Nem kaptam választ és a helyzet sajnos még mindig nem javult. Nálunk nem csak tárgyakba veri a fejét a kisfiunk, de néha minket is meg akar fejelni.Ez mindig akkor történik, amikor határozottabban lépünk fel az akarata ellen. Szerintem így próbálja levezetni a dühét, mivel ők még nem tudják jól megmondani a magukét nekünk! 🙂 Én azt olvastam, hogy 3-éves korukra elhagyják majd ezt a viselkedést.-remélem így is lesz! Szóval addig is kitartást nektek is!
Üdv
Bea
2015. február 05. csütörtökKedves Agi,
Egy szamomra fura temaval kapcsolatban irok Neked, errol az oldaladon eddig nem olvastam.
Lanyom 3.5 eves lesz, kis eleven, hisztis, de szerintem nagyon okos gyerek. Hihetetlen modon tud kombinalni, s egyre izgalmasabb kerdseket tesz fel, amin nagyokat csodalkozunk es nevetunk.
Az egyik ilyen kerdese, amire nem tudunk mit mondani, s bar csodalkozunk, nem nevetunk: a halal felol kerdezoskodik. (Pl. Hova megy az, aki meghal?) A temat kicsit korainak gondolom.
Elkepzelheto, hogy meg Nov.1 korul hallott errol a temarol, mert ha lehet, mi keruljuk ha lehet, legalabbis a szot. Lehet, elrontottuk, de jott velunk a temetobe, nem tudtuk hova rakni, ugyanakkor ez a szokas resze MO-n. Az en apam par eve meghalt, de neki csak azt mondjuk (bar nem ismerte), ha kepen latja, hogy elment. En magam mar eleg idos vagyok ahhoz, h megertsem a halal fogalmat, s gyerek korom ota rettegek. Mostanra kiderult, minden tettemet a felelem vezerel. Hogy honnan ered, nem sikerult kideriteni. Egy biztos, nem szeretnem, ha a lanyom ezen menne keresztul es igy none fel, mint en.
Mit tehetnek a temaban es mit mondhatnek neki, ha ilyeneket kerdez?
Nagyon szepen koszonom, varom valaszod!
Udv, B.
Vida Ágnes
2015. február 14. szombatNem korai a téma, ebben a korban kezdenek el erről kérdezősködni a gyerekek, hiszen a „miért” korszakban van. Itt írtam erről a témáról: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/hogyan-beszeljunk-a-kisgyermeknek-halalrol
evaporge
2015. november 06. péntekbea én 2 babát várok 36 hetes terhes vagyok