Sokan kezdik a bölcsődét vagy az óvodát mostanában, ezért tőletek is rengeteg kérdés érkezik ezzel kapcsolatban. Vannak gyerekek, akik szépen és gond nélkül beszoknak, másoknak nehezebben megy, de még a könnyen beszokó gyerekek is okozhatnak fejtörést a szüleikek például azzal, hogy megváltozik az otthoni viselkedésük vagy nem tudják kezelni a társaikkal kapcsolatos konfliktusaikat. Összeszedtem a leggyakrabban feltett kérdéseket.
1. „Amikor megyek a kisfiamért egyáltalán nem örül nekem. Játszik tovább a többiekkel, alig tudom hazahozni az oviból. Elrontottam valamit?”
Vannak olyan gyerekek, akik szeretik a társaságot, az újdonságokat, nekik az ovi valóságos aranybánya, sok élménnyel, sok gyerekkel. Nem rontottál el semmit, ha a te gyereked nem sír utánad és nem rohan hozzád délutánonként. Ez inkább a te vágyad, azt jelzi, hogy te még nem igazán engedted el őt, ezért hiányolod a látványos örömet délutánonként. Fogadd el, hogy ő egyszerűen csak örül az ovinak, jól érzi ott magát. Ennek két oka is van:
1. Most még új az élmény, belevetette magát az újdonságokba és szívja magába a sok új játékot, a társaságot.
2. A te jelenléted természetes neki. Tökéletesen megbízik benned, ha megígérted, hogy jönni fogsz, természetes, hogy jönni fogsz, ez nem annak a jele, hogy nem szeret, épp ellenkezőleg: a biztos kötődés jele, azt jelzi, hogy bízik benned, tudja, hogy ha megígérted, akkor jönni is fogsz.
2. „Meddig normális, hogy reggelente nehezen válik el és sír a gyerek? Mikortól mondjuk azt, hogy ez nem normális és esetleg át kéne menni másik oviba vagy segítséget kérni?”
A beszoktatás idején természetes, ha nehezen válik el tőlünk a kisgyerek reggelenként, különösen, ha:
– nem volt ideje beszokni, mert csak 1-2 napig voltunk ott vele délelőttönként és utána otthagytuk, vagy nem is volt fokozatos beszoktatás, csak úgy otthagytuk az oviban,
– nem búcsúztunk el tőle a beszoktatásnál, amikor elmentünk, hogy ne legyen sírás belőle,
– nehezen engedjük el őt, lelkiismeretfurdalásunk van, amiért bölcsibe/oviba adjuk,
– már volt korábbi rossz élményünk azzal, hogy másra bíztuk őt (pl. nagymamára, apukára) és ez a félelmünk átragad az oviba szoktatásra is,
– rohanunk az oviba, nem akarunk elkésni, emiatt stresszesek, feszültek vagyunk, siettetjük a kicsit is,
– nem fekszik le este időben, ezért fáradt, nyűgös reggel,
– még nem bízik az óvónéniben, ezért a tőlünk való elválás után „elveszettnek” érzi magát (ezen segíthet, ha búcsúzás után az óvónéni kézenfogja, bevezeti a terembe, megvigasztalja, ha kell).
A reggeli nehéz elválás az első pár hétben normális, de 2-3 hét után csillapodni szokott. Ha nem csillapodik, annak általában a fentiekben keresendő az oka. Ha a sírás nem csak reggel jellemző, hanem egész délelőtt sír a kicsi vagy megnyugszik, de aztán újra meg újra sírni kezd az oviban, akkor egyértelműen beszoktatási problémáról van szó, amit mindenképpen kezelni kell.
3. „A kisfiam minden reggel sír az oviba menetelkor. Talán nem szereti az ovit? Esetleg bántja ott valaki?”
A reggeli sírásnak, nehéz elválásnak nem feltétlenül az az oka, hogy maga az óvoda rossz lenne. Gyakran egyébként teljesen jól érzi magát a kicsi napközben, de van valami, ami az oviban zavarja (például valamit nem tud megcsinálni, amit kellene – egy hozzá forduló anyuka kisfiát például az zavarta, hogy reggel teríteni kellett, de ő nem volt elég ügyes benne) vagy valami apróság, ami megijeszti (pl. fél a vécétől), leggyakrabban pedig az elválás érzése okoz gondot a számára. Ha a sírás csak az elválás idejére tart, akkor nyugtasd őt meg, mondd el neki, mikor jössz vissza, esetleg adhatsz neki egy plüssállatot, akit minden reggel játékosan megkérsz rá, hogy ő vigyázzon rá napközben és este mesélje el, mit csináltak az oviban, ez biztonságérzetet ad a kicsinek.
4. „Miért a verekedős gyerekkel barátkozik a gyerekem?”
A közösségbe szokást minden gyerek másként dolgozza fel. Van, aki agresszívebb és hangosabb lesz, hogy elijessze a többieket, mások az óvónéninek minden szavát lesik, mert ott érzik magukat biztonságban és vannak, akik a leghangosabb, legverekedősebb gyerekek mellé szegődnek, mert ott érzik magukat biztonságban. Ezek a beilleszkedési formák egy életkorú és nagyobb létszámú csoportokban gyakrabbak, kisebb és vegyes életkorú csoportokban ritkábbak.
5. „A kislányom azt meséli, hogy verekedni szokott az egyik kisfiúval. Az óvónéni nem tud semmiről. Közbeavatkozzak? Tanítsam meg neki, hogyan védje meg magát?”
A bölcsőde-óvodakezdés az az időszak, amikor a kicsi elkezd kirepülni otthonról. Bizonyos konfliktusokat most már neki magának kell megoldania, illetve a pedagógusok feladata, hogy szükség esetén közbeavatkozzanak. Most már nem lehetsz ott mindig mellette, hogy megvédd őt és nem feladatod az sem, hogy otthon önvédelmi praktikákra tanítsd a másik gyerek ellen. Azzal segíthetsz neki, hogy azokban a társas helyzetekben (pl. játszótéren, játszóházban, vendégségben), amikor te is ott vagy vele és látod, hogy segítségre szorul, nem tud egy helyzetet megoldani vagy a segítségedet kéri, segítesz neki és tanácsot adsz. Segíthetnek továbbá azok az óvodásokról és gyerekekről szóló mesék is, amikben a gyerekek egymás közötti konfliktusokat oldanak meg (pl. Pöttyös Panni és Kockás Peti, Mazsola, Bogyó és Babóca, Anna, Peti, Gergő)
6. „A kisfiammal nincs semmi gond az óvodában, de amikor hazajön teljesen megőrül: csapkod, kiabál, ugrál, hisztizik, éjjel megint felkel. Ez miért van?”
Napközben felgyűlt benne a feszültség és most ki kell adnia valahogyan. Ő ezzel a viselkedéssel „meséli el”, hogyan érzi magát. Segíthet, ha ovi után nem rohantok rögtön haza, hanem még sétáltok egyet, kismotorozik, biciklizik, szaladgál, kimentek a játszótérre és így „mozogja ki” magából a napközben felgyűlt feszültséget. Ez a kis plusz figyelem abban is segít, hogy otthon ne akarjon mindenáron a figyelmedért harcolni.
7. „A kislányom semmit nem mesél az oviról. Kérdezem és nem mond egy szót se. Ez normális? Hogyan húzzam ki belőle, mi történt?”
Természetes, hogy kíváncsi vagy rá, mi történt vele, ugyanakkor egy kisgyerek szókincse még nem elegendő ahhoz, hogy részletesen beszámoljon róla, mi történt vele a nap folyamán. Sok kisgyerek nem is mesél semmit vagy csak apró és a szülők számára lényegtelen részleteket oszt meg (a fiam pl. mindennap csak azt mesélte el, mi volt ebédre, azt is csak vázlatosan pl. „finom husi volt”).
Az ő részéről is érthető, hogy az egész napos ovi után nem feltétlenül akar még többet foglalkozni az ovival, amikor most végre anyával lehet megint 🙂
Szóval nem sok értelme van őt arról faggatni, hogy mi volt az oviban, többet érsz, ha direkt kérdéseket teszel fel, pl. „mivel játszottál délután?” vagy „mit rajzoltatok?”. Faggatni, túl sok kérdést feltenni nincs értelme, viszont sokkal többet tudhatsz meg indirektebb megoldásokkal. Például néha lerajzoljátok együtt az ovit vagy mesélsz neki olyan mesét, amiben ovisok vannak és közben, ha van mondanivalója talán egy-egy elejtett megjegyzésből mégis kiderítheted, mi is van valójában az oviban.
Segítségre lenne szükséged a beszoktatáshoz? Most az első 3 hónapban fogom a kezed és segítek, hogy könnyebb legyen neked és a gyermekednek is. Nézd meg itt >>
22 Comments
Dóra
2019. május 07. keddKedves Àgi!
Nagyon el vagyunk keseredve. Kislányom októberben 22 hónaposan kezdte a bölcsit. Magán bölcsődébe jár. Hónapokig csak délelőttös volt és a beszoktatás is jól ment. Párszor pityergett de nem volt vészes. Februártól már ott alszik. Azóta minden reggel sír. A gondozók azt mondják nincs vele baj napközben, eszik alszik játszik. De a reggeli elválások szörnyűek. Esténként viszont boldogan meséli mit játszott és kivel. Ez mennyire normális? Attól félünk, hogy lelkileg sérül, hogy rosszat teszünk neki a bölcsivel.
Nagyon köszönöm a segítséged!
Vida Ágnes
2019. május 17. péntekAz egész napos ottlét megterhelő ilyen korban, ezt reagálja ő le az reggeli sírásokkal. Persze nagy baja nem lesz tőle, ha jár, különösen, hogy napközben jól érzi magát és este sincs probléma.
Eszter
2018. december 22. szombatKedves Agnes!
Nagyon koszonom, hogy vagy Nekunk, aggodo, jo anyukaknak vagyo, tudatos anyukaknak :). Koszonom a heti hirleveleket amiket a fejlodes szakaszai szerint kuldtel. Nagyon sokat segitett es tamogatott. Kisfiam december 15 en lett harom eves. Most kezdi az ovodat. Mar bemutatkozo napokon voltunk es ezzel kapcsolatban lenne par kerdesem ami nagyon elbizonytalanit a talan nem jo ovodai valasztas miatt vagy a mai rendszer meg ismeretlensege miatt.
Harom evig otthon tudtam lenni a kisfiammal, Marcival. Ezalatt az ido alatt jartunk az erdeklodesenek megfeleloen kulonbozo foglalkozasokra. Es kozossegbe is, hogy kortarsaival torteno kozos ido eltoltese jobban mukodhessen. Nagyon buszke vagyok ra, hatalmas lelkesedessel figyeli a mesekonyveit. Imadja a konyveket. Ennek koszonhetoen is gondolom… 🙂 nagy a szokincse, sok mindent kivulrol tud mar es nagyon erdeklodo. Nagyon szereti a zenet. Ismerkedik a hangszerekkel es imad szerepjatekozni is es nagyon mozgekony ezert es mert kotott izomzattal szuletett ket honapos kora ota uszni jar. Jartam vele zenei foglalkozasokra es neptancra is. A hegedu iranti erdeklodesere mas is felfigyelt. Elnezest ha tul reszletes vagyok.. 🙂
Latom es nagyon sajnalatos helyzetnek erzem, hogy jelenleg 25 gyermekre egy -egy ovoneni jut a napszaki valtasokban es latni is rajtuk, hogy ez nagyon megterhelo es ennyi gyermekre nem is lehet teljes mertekben figyelni. Tul nagy rajtuk a nyomas a felelosseg.
Meg tapasztalatlan vagyok o az elso gyermekem es az lenne a kerdesem, hogy idealis esetben egy intezmenynek ebben a korban, 3 eveseknel milyen napi foglalkozas szukseges ahoz,hogy a gyermek szellemileg es erzelmileg is helyes utemben fejlodhessen illetve ha van egy ket gyermek es nem csak az en gyermekemrol van szo akik szivesebben kerdeznek es nagyon kivancsiak a Vilagrol hogyan tudnank ezt mi szulok a hetkoznapi rohanas mellett az eddig felepitett nyitottsagra, erdeklodesre nevelo szemleletet tovabb vinni ha a gyermek joforman egesz nap az ovoaban van. Ebben az intezmenyben heti egyszer van egy torna ora es a tobbi napokon megallas nelkul csak jatszanak de semmi „tematika,iranyitas” nincs csak vegtelen szabad jatek. Ezt a napi etkezes tori meg es az ebed utani alvas
De nem beszelgetnek a gyermekekkel es nem is olvasnak nekik es sajnos enekelni sem enekelnek. Ez rendszer vagy intezmenyi hiba? Vagy en varok el tul sokat?:)
Elnezest ha tul hosszu levelet irtam.
Tisztelettel es segito valaszat varva,
Eszter
Vida Ágnes
2019. január 03. csütörtökEbben a korban elsősorban szabad játékra van szüksége a gyerekeknek, tehát ezt jól teszi az óvoda. Még nem kell tematika és nem kell külön foglalkozás, az ráér majd később is, de ez egyébként az óvodai tantervnek is része, középső és nagycsoportban már sokkal több foglalkozás lesz majd.
Orsolya
2018. november 06. keddKedves Ági!
Az èn kislányom ősszel kezdte az ovit.Júliusban volt 3 èves.Egèszen az ovi kezdèsig mindíg mindent együtt csináltunk, játszani is mindíg együtt játszottunk,szinte sosem kellett neki egyedül.Most az a helyzet hogy azt mondja az óvónènink hogy nem igazán tud egyedül játszani.Ha megyek èrte mindig játszik valamivel csoportba.Ha feladat van vagy csoportos foglalkozás akkor mindent csinál.Szerintem ő igènyli hogy ösztönözzèk őt.Már kezdem észre venni rajta hogy itthon is egyre jobban játszik maga.
Túlzásba vittem volna az állandó törődèst ès hogy mindig mindent együtt csináltunk?Annyira aggodok.Az ovit,óvónèniket szereti.Semmi furát,rosszat nem tapasztalok nála.Jókedvű,mindig mesèli mennyi mindent csináltak.
Köszönöm a tanácsodat?!
Vida Ágnes
2018. november 10. szombatNem rontottál el semmit. Egyszerűen arról van szó, hogy ő igyekszik beilleszkedni, ezért a csoportban próbál együttműködni, de magától még nem igazán tudta elfoglalni magát. Ez nem gond, kialakul majd ez is, ha eljön az ideje. Valószínűleg ő az átlagnál szociálisabb is, ezért jobban élvezi a társaságban való tevékenységet, mint egyedül.
Linda
2018. szeptember 26. szerdaKedves Ági! Megprobalom roviden elmeselni a tortenetunk es amiben egy kicsit a segitseged szeretnem kerni. Kislanyom 2,5eves. Szept. elejen elkezdtuk a bolcsit. Sajnos nem sok sikerrel,ki kellett vennem. Iszonyatosan sirt mikor ott hagytam beleremegett,Majd egesz delelott csak fekudt es szomorkodott. Sajnos itthon is nagyon szomoru volt!! Ugyhigy vegul a az ovonokkel egyutt ugy dontottunk,h jobb ha nem rakjuk teljesen tonkre lelkilrg a gyereket Es ami a legdurvabb,hogy az edesanyamnal(mamanal) mindig is imadott ott lenni. De a bölcsi óta egyszeruen nala is alig birom ott hagyni vagy semmennyire mert annyira sir es fel h ott hagyom,pedig imadja a mamat es mindig is imadott ott lenni. Es En i szerettem azert h neha ott volt ott audt mert nekem is kellett egy kis ,,szabi” viszont mostmar ez sincs. Es mar nagyon ketsegbe vagyok esve h mit kellene csinalnunk,hogy vissza alljon a rend,mert egyszeruen hallani sem szeretne rola…Pedig tudom h amugy szeret ott lenni…Csak ez a felsz benne van h ott hagyom…..Az a baj h hiaba mondjuk neki,h elmegyek elintezem a dolgom es nemsokara megyek erte,egyszeruen csak sir es sir.szinte megsem hallja,de szerintem nem is erdekli amit mondunk neki…Nagyon el vagyok keseredve:( Koszonom elore is, h ha tudsz adni par tippet ami segithetne!! Köszönettel: B Linda.
Vida Ágnes
2018. szeptember 29. szombatA bölcsikezdés most megingatta a biztonságérzetét, ezért most erősebb a szeparációs szorongás és emiatt nem marad most szívesen a mamánál. Ez átmeneti helyzet, legyél türelemmel, szeretgesd sokat és hagyd nyugodtan ott a mamánál, búcsúzz el tőle, mondd el mikor jössz vissza. Ha megtapasztalja, hogy nem örökre hagytad ott, újra hozzászokik majd.
Erika
2018. augusztus 22. szerdaKedves Ági!
A következőkben kérném a tanácsodat. Kislányom tavaly szeptemberben kezdte az óvodát. Semmi gond nem volt az elején, mivel bölcsis volt előtte könnyen ment a beszoktatás. Idén kb. április-május óta, mióta tudatosult benne, hogy érkezik a tesó minden reggel sír az óvodában. Nem mondja, hogy nem akar menni, csak hogy anya hiányzik neki. Szinte az egész nyarat együtt töltöttük itthon. Most kezdődik megint az óvoda és megint sírással indul minden napunk. Az óvónéni azt mondja, csak addig sír, amíg elválunk, utána megnyugszik. Tudja és érti, hogy délután megyek érte és hogy neki az óvodában a helye. Nem tudom mit tudnék tenni. Szeretné, ha én vinném mindig oviban és nem is nagyon tudjuk másképp megoldani.
Vida Ágnes
2018. augusztus 25. szombatA sírással ő a változástól való félelmét fejezi ki, ez teljesen természetes. Valószínűleg rájött arra, hogy a sírása hatással van rád, ezért minden reggel „elmondja” vele, hogy „Anya hiányzol és félek a változástól”. Éppen ezért a megoldást nem az oviban kell keresni, inkább otthon: beszélgess vele sokat arról, milyen volt, amikor ő volt kisbaba, mutasd meg neki a kiskori képeit, mesélj történeteket saját magáról, ez segít neki rendezni a testvér érkezésével kapcsolatos félelmeit.
Erika
2018. szeptember 19. szerdaKöszönöm a választ.Még egy kérdesem lenne.Az óvodában szóltak, hogy a lányom alváskor nagyon zaklatott, nehezen alszik el és nyugtalan.Itthon ezzel nincs probléma, mert ha kéri, hogy összebújva aludjunk, a kicsi mellett meg tudunk tenni.Tudom, hogy az itthoni változások vannak rá ilyen hatással, de hogyan tudnék segíteni neki? Próbálok jobban figyelni a nagyra, bevonom a dolgokba, amennyire szeretné, de nehezen viseli, hogy az eddigi egyedüli figyelem már nem csak az övé és nem minden úgy van és azonnal, ahogy ő szeretné.
Nagy Zsuzsanna
2017. november 14. keddKedves Ági!
A fiam 6 éves, szeptemberben kezdte az iskolát. Sajnos egy ideje szinte minden reggel sír elváláskor az iskolában. Nem akar bemenni, húzza az idöt újra és újra el akar köszönni. Szinte mindig szükség van rá, hogy a tanárnö megfogja, és bevezesse a terembe, különben utánam jönne. A teremben késöbb már minden rendben van, jól érzi magát. Mit tehetek hogy a probléma megoldodjon?
Az elözményekröl: 3 éves korában külföldre költöztünk. Akkor megpróbáltuk a helyi óvodát, de nem müködött, kifelé kezdett kancsalítani, dadogni kezdett. Ezért kivettük öt, hiszen tudtuk hogy másik városba fogunk költözni. A bandzsítás és a dadogás meg is szünt idövel. Egy fél év múlva költöztünk is, a helyi óvodáb 4,5 évesen kezdett járni, ahol az 1-2 hónapban sírt reggelente az elválásnál, a hazahozatalnál délben meg nem akart jönni. Késöbb minden rendben volt, csak haza jönni nem akart. 2 évet járt ott oviba, és az iskolakezdés elött átköltöztünk a szomszéd faluba. Ez azzal is járt, hogy másik iskolába került. Az elsö néhány hét gond nélkül ment,amig a gyerekek lökdösödtek, köztük a fiam is. Sajnos a „játékos” lökdösödésböl az lett, hogy nekiesett egy vasajtónak, és viszonylag mélyebben felszakadt a feje. Onnantól kezdve reggel az elválásnál problémák vannak. Az elején azt mondta, fél nehogy mégegyszer ez történjen, de mostmár nem mond semmit, csak hogy nem megy neki az elválás. Ha a tanárnö leköti a figyelmét, akkor sírás nélkül át tudom adni.Normál esetben neki egyedül kellene besétálni az iskola kapuján.
Mivel tudok neki segíteni, hogy a probléma megoldódjon?
Elöre is köszönöm a segítséget!
Vida Ágnes
2017. november 21. keddNem minden gyereknek megy ez ilyen könnyen, hogy csak úgy besétál az iskola kapuján, ráadásul őt egy baleset is érte, ami miatt most még mindig félelem van benne. Most már nem mondja, de a félelem még ott van benne. Ettől úgy lehetne megszabadulni, ha kiadhatná magából a vele történteket pl. bábozással (bábozzatok el iskolai jeleneteket, ő lehet a tanár, te a diák, aztán ő lehet egy általa választott iskolatársa, te pedig ő) vagy rajzolással (rajzolja le az osztályt, vagy egy számára fontos iskolai jelenetet)
Zita
2017. november 09. csütörtökKedves Ági. A beszoktatási témával kapcsolatban szeretnék kérdezni. A lányom januárban lesz 2 éves. Már több mint fél éve magán bölcsödébe jár. Elejében nem is volt semmi baj, könnyebb volt az elvállás. Viszont egy 2 hete nagyon sír mikor eljövök. Hogyan, milyen módon lehetne megkönnyíteni ezt a dolgot, hogy ne legyen neki csalódás érzése hogy a bölcsibe kell maradnia? Köszönöm
Vida Ágnes
2017. november 10. péntekMeg kéne elsőként nézni, mi okozza a változást, mi váltotta ezt ki nála. Általában valamilyen változás szokott történni, pl. új óvónéni, új gyerek a csoportban, betegség, költözés stb.
Zita
2017. november 11. szombatKedves Ági. Köszönöm a válaszod. 3 gyerek van a bölcsiben. Új gyerek nincs, új óvónéni nincs. Viszont újabb probléma áll fent. Bezár ez a bölcsi és másikba kell mennünk november végével. Ott 20 gyerek lesz. Véleményed szerint mennyire fogja megviselni a lányimat? Szeretni fogja? És még közben úgy néz ki hogy költözünk is majd. Sok/sokk/ lesz ez így egyszere majd neki? Hogyan könnyitsem meg ezt a dolgot? Köszi
Erzsebet
2017. november 03. péntekKedves Agi! Az ovis beszoktatasrol lenne kerdesem,Norvegiaban elunk,kisfiunk itt szuletett es tavaly augusztusban kezdte az ovit mikor betoltotte a kettot.A beszoktatas itt 3 nap,akkor jol is ment minden,de utana es azota is minden reggel kerdezi,hogy: Anyuci megyek oviba?Ha mondom hogy igen,mert en is megyek a dolgozoba,stb,probalom szepen elmondani neki,hogy miert van ez,akkor sir,aztan megnyugszik,az odauton a kocsiba semmi gond,de az oltozoben mikor elkoszonunk(puszik,oleles,olembe ul es szeretgetem)sir es azt kerdezgeti: Anyuci jossz ertem? Azt is millioszor elmondtam neki,persze hogy jovok erted.Napkozben elvan,jatszik,sokat beszel norvegul,nagyon ugyes,mondtak a dolgozok,a 3 ovoneni es az ovobacsi nagyon aranyos rendes,nincs kiabalas,durvasag.Kisfiunk egy kisfiuval es egy kislannyal szokott jatszani legtobbszor,mondtak hogy nem nagyon jatszik a gyerekekkel es hogy mi tortenik korulotte azzal sem nagyon foglalkozik,hogy igy mondjam,de otthon meg mondja es enekli norvegul(!) amit tanult az oviban.Hozza kell tennem hogy ferjem anyukaja es nagylanya az elozo hazassagbol szinten nagyon erzekeny,en pedig nagyon nehezen viselem a hianyat a munkahelyen,persze ezt nem mutatom ki,de nagyon szoros kapcsolat van kozottunk.Lenne esetleg valami tippje vagy otlete hogyan tudnank reggeli siras nelkul oviba jarni?Valaszat elore is koszonom,udvozlettel:Erzsebet
Ildikó
2017. november 03. péntekKedves Ági!
Kisfiam 2 év 8 hónaposan, idén szeptemberben kezdte az ovit, úgy tűnt szépen be is szokott. Előtte 1,5 évig egy magán bölcsibe járt amit imádott és soha semmi gond nem volt, néha mondta hogy nem akar menni de akkor inkább a papához ment volna vagy a barátainkhoz. Most elkezdte mondogatni hogy ő inkább a bölcsibe akar menni és nem az oviba, mert az oviban nem fogadnak szót a gyerekek, a bölcsiben meg igen. Ez elmúlt 2-3 hétben kezelhetetlen lett, állandó hiszti, dühkitörések. A történethez hozzá tartozik hogy július végén született kistesója, akkor még bölcsis volt, augusztus végéig és semmi ilyen durva változás nem volt nála a bölcsiben, ugyan úgy viselkedett mint eddig. Amióta ovis azóta durvult el a helyzet, megjelent nála a pavor is. Mi a véleményed arról, hogy ha visszavinném inkább a bölcsibe ahova eddig járt és inkább ott lenne még egy évet jövő őszig, amikor már 3,5 éves lesz és akkor menne oviba? Közösségbe el tud lenni és megcsinálja feladatokat, de lehet korai volt a váltás és jobb lenne neki még ha a vele egyidős vagy kisebb gyerekekkel lenne, mert ugye itt az oviban most ő a kicsi a csoportban. És azt mondogatja hogy az egyik kisfiú bántotta őt,erről az óvónénink semmit sem mondtak eddig. Nagyon tanácstalan vagyok. Szívem szerint vinném vissza a bölcsibe, de nem tudom mi a helyes lépés. Előre is köszönöm a segítséget.
Vida Ágnes
2017. november 07. keddHa van rá mód, vidd vissza a bölcsibe! Láthatóan az ovival vannak problémái és, ha ennyi idő alatt nem tudott beszokni, akkor valami gond tényleg lehet, ami zavarja őt. Jövő ősszel már ő is érettebb lesz, másként fog hozzáállni az egészhez és máshogy is éli majd meg.
Veronika
2017. október 23. hétfőKedves Agi
Kerdezni szeretnek. Van egy 3 es fel eves kisfiam. Szeptembertol oviba jar.. voltak problemak a beszoktatasnal ( sokat sirt) de most ugy latszik, megoldodnak. Dde elojottek uj gondok.. nagyon sokszor meguti a kutyusunkat es a csaladban levo 2 kutyussal is rosszul banik:
– mi kutyusunkat meguti vagy kiabal ra, hogy tunjon el.. vagy olyanokat mondogat neki, hogy azt akarja , hogy ehes legyen vagy hogy haljon meg.. volt egy baratnoje is, aki elkoltozott es rola is sokszor beszel ugy, hogy pl ne adjak neki enni ha jon, mert azt akarja hogy ehes legyen.. vagy van egy kisfiu, aki jatszani akar a fiammal de o allandoan elkuldi ot..mar teljesen tanacstalan vagyok.. nem ertem azt sem , mert viselkedik igy a csalad kutyusaival sem, mert pl az utcaban van 5 macska, akiket minden nap latogatunk, eteti es szeretgeti oket… kerlek segits, hogy mi lehet a baj. Koszonom szep estet veroni
Szilvi
2017. szeptember 29. péntekKedves Ági!
Van egy 2 éves és egy 3hónapos fiam. Felmerült bennünk hogy a 2 éves fiamat heti 2-szer 9-12ig családi napközibe vinném hogy többet lehessen hasonló korú gyerekek között. Úgy terveztük hogy januárban kezdenénk amikor a kicsi már fél éves lesz. Egyelőre nincs testvérféltékenység de szeretném hogy a nagy ne kapcsolja össze a bölcsit azzal hogy a tesó miatt „kell” menni. Mit javasolsz, most jobb kezdeni vagy akkor amikor már fél éves lesz a tesó?
Vida Ágnes
2017. október 21. szombatJobb akkor kezdeni, amikor a kicsi már nagyobb lesz, ő is érettebb lesz már akkorra, így a beszokást is jobban viseli majd.