Beszoktatás: a második hét és ami utána van

A cikkek többsége csak a beszoktatásról, a bölcsőde- és óvodakezdés első hetéről szól, fontos azonban azt is tudni, mi történik utána. Hogyan változik meg a gyermek a közösségben? Mit tapasztalhatunk majd rajta? Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek? Milyen szokásokat vehet fel a gyermek? Milyen egyértelműen látható és rejtett „tüneteket” tapasztalhatunk nála és hogyan segítsünk neki?

A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. Úgy gondoljuk, ha már reggel bentmarad, nem sír az elváláskor, jól érzi magát az oviban, de ez tényleg így van? Mit történik eközben a gyermekben?

A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A gyerekek óvodáskorban még nem a kortársaikra támaszkodnak, akkor érzik magukat biztonságban, ha egy felnőttel alakíthatnak ki kötődést, 3 éves kor előtt pedig kifejezetten félhetnek a náluk kisebb vagy a hasonló korú gyerekektől (joggal, hiszen egy dackorszakban levő kisgyerek viselkedése elég kiszámíthatatlan).
A kulcs tehát az, hogy tud-a kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés. Ha az óvónéni nem nyitott erre, ha túl sok a gyerek a csoportban, ha váltakoznak az óvónénik, ezért az első napokban mindig más van a csoporttal, akkor ez nem sikerül és a gyermek lassabban, nehezebben, több sírás árán fogadja el, hogy ott kell maradnia a bölcsiben/oviban.

Mit okozhat a gyermekben a közösség?

1. Este „megbolondul”

Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. Miért?
Mert napközben fegyelmezte magát, jó gyerek volt, alkalmazkodott az óvoda szabályaihoz, viszont közben felhalmozódott benne a sok feszültség és a többlet-inger okozta frusztráció (sok más gyerekkel együtt lenni egész nap nagyon fárasztó és túl sok ingert jelent, még a felnőttek is lefáradnak tőle, hát még az éretlen idegrendszerű kisgyerek).

A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit. Menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, biciklizzetek, kismotorozzatok, focizzatok egy nagyot!
Lehetőség szerint az első néhány hónapban ne járjon ovi után különfoglalkozásra a kisgyerek, mert így is elég fáradt estére, ezeket jobb akkor elkezdeni, amikor már hozzászokott az ovihoz.

2. Nehezen alszik el este

Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. Emiatt te ideges vagy, mert másnap reggel kelni kell, nincs idő órákat altatni. Mit lehet tenni?
A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled. Több figyelmet, több együttlétet. Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása, mondhatni belőled töltődik. Ha erre nincs módja napközben, akkor este próbálja megszerezni.
Ráadásul az esti lefektetés sokszor játszmahelyzetté is alakul: neked lelkiismeretfurdalásod van az ovikezdés miatt, ezért engedsz egy kicsit, a gyerek meg él a lehetőséggel és húzni kezdi az időt.

Mi a megoldás? Az estédből fel kell áldozni egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Lehet lefekvés előtt egy fél óra, amikor csak vele vagy, azt játsszátok, amit ő szeretne.
Vannak olyan gyerekek is, akik nem igénylik annyira a minőségi közös időt, viszont egész este a nyomodban vannak, őt vond be a házimunkába, készítsetek vacsorát együtt, beszélgess vele, engedd, hogy a közeledben maradhasson!

Jó lehetőség ez az időszak az alvási szokások átgondolására is. Sokszor azért kapcsol ki nehezen a gyerek, mert az estéi tele vannak ingerekkel, mi pedig elvárnánk tőle, hogy a mesenézés, a nagy esti csiklandozás, az erős műfények, a hosszas intenzív pancsolás után azonnal aludjon el. Eddig talán ez nem volt túl sok neki és el tudott aludni, most viszont az óvoda akkora plusz ingert jelent a számára, hogy már nem tud a megszokott módon álomba merülni.

Mit tehetsz? A lefekvés előtti rutin (kb.a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét (és ne igyon kakaót, cukros teát, ne egyen cukros ételeket, mert ez is felpörgeti)! A fények körülötte is egyre halványabbak legyenek. Kényelmesen vacsorázzatok meg, utána fürödjön, kislámpa fényénél öltözzetek át, olvass neki mesét, aztán lámpaoltás (sok kisgyerek élvezi, ha ő kapcsolhatja le) és, ha még nem alszik, a sötétben elmesélheted neki a saját napját (ez segít rendezni benne is a nap eseményeit és megnyugtatja), vagy választhat egy mesefigurát, akiről fejből mesélsz mesét.

3. Megint felkel éjszaka

Az ovikezdés utáni időszakban ismét jelentkezhetnek éjszakai felriadások.
Ezek egyik formája a pavor nocturnus, ilyenkor a kisgyerek nem ébred fel teljesen, hanem néha csukott, néha nyitott szemmel ül a kiságyban és hangosan sír. Nem lehet felébreszteni, nem lehet beszélni vele. A jelenség ijesztő, de veszélytelen. A pavor gyakorlatilag az alvajárás egy fajtája, ami 8 éves korig fordul elő a gyerekeknél. Nem tudjuk pontosan mi okozza, de az biztos, hogy gyakrabban fordul elő, ha a kisgyerek nagyon elfáradt napközben. Segíthet, ha este a szokásosnál korábban fekszik le, ha az estéi nyugodtabbak, csendesebbek és segíthet este, vacsora után egy csésze Rooibos tea is.

A másik gyakran elforduló jelenség, hogy a gyerek elkezd átmászkálni a szülői ágyba. Ez egyértelműen arra utal, hogy rátok van szüksége, többet szeretne veletek lenni. A részéről ez lelki igény, ami előbb-utóbb el szokott múlni, éppen ezért, ha egyébként utána jól alszik, nem érdemes erőlködni rajta, hogy visszavidd a saját ágyába, ennek gyakran csak egész éjjel tartó ide-oda mászkálás a vége.

4. Nem alszik az oviban

Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután. Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban. Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is (ezt mindenképpen beszéljük meg az óvónénivel, nekik is könnyebb, ha nem tiltják meg) vagy, ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek (ami gyakorlatilag egy biztonságot nyújtó „anyapótló”), akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismeri (pl. egy póló vagy kendő).

5. Nem eszik az oviban

Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Sok esetben ilyenkor adnak neki valamilyen más ételt, hátha azt majd elfogadja (pl. kenyeret) vagy a szülő visz be valamilyen ételt otthonról, de ez csak állandósítja a problémát. Gyakran ilyenkor már otthon is gondok vannak az evéssel, a gyerek nem eszik egyedül, válogat, nyafog, így úgy gondolja, hogy a figyelem felkeltésének jó módja ez az oviban is. Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is résztvesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Ha már szereti az óvónénit, kötődik hozzá, segíthet, ha az óvónéni maga mellé ülteti és ott ehet, a bizalmatlanabb gyerekeknél ez az, ami meghozza az étvágyat.
Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés. Főzzetek sokat együtt, vásároljatok be együtt, beszéljétek meg, mit miért vesztek, mi készül majd belőle! Ezzel fokozatosan elpárolog majd az evéssel kapcsolatos feszültség a gyermekből és elkezdi megkedvelni azt.

6. Szobatisztasági problémák

Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok „baleset” fordulhat elő. Az oviban sok minden leköti a kicsi figyelmét és míg otthon el tudott gyorsan szaladni a bilire, itt kezdetben gyakran csak későn kap észbe és addigra becsurog.
Gondolnunk kell arra is, hogy ősz van, a gyerek leül a földre a homokozóban, az udvaron és könnyen felfázik, gyakran ez a bepisilések oka.

Olyan helyzet is előfordul, hogy nem akar az oviban kakilni, hazáig tartogatja, ez arra utal, hogy nem bízik még meg az óvodában annyira, hogy ezt a fontos csomagot otthagyja nekik 🙂

Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután. Ez idővel magától is megszűnik majd, ahogy megszokja a kicsi az ovit, addig pedig jó szolgálatot tehet egy mosható leszoktató pelus, ami gyakorlatilag egy kis bugyi, benne egy plusz betéttel, ami felszívja a pisit, ugyanakkor a kicsi is érzi a nedvességet.

7. Körömrágás, ujjszopás, hajcsavargatás

Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Görcsösen ragaszkodhat például a cumijához (különösen, ha folyton piszkálják miatta, miért cumizik és el akarják venni tőle), de rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát. Ezek a szokások arra utalhatnak, hogy a kisgyermek nem adja ki közvetlenül a benne rejlő feszültséget, hanem elfojtja és ezekkel a szokásokkal igyekszik valamilyen módon megszabadulni tőle.
Ha piszkáljuk emiatt a kisgyereket, rászólunk, azzal csak megerősítjük a szokást és még inkább fog ragaszkodni hozzá.

A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit. Ebben többféle dolog lehet a segítségünkre:
– sok mozgás a szabad levegőn,
– küzdősportok (a judo pl. viszonylag korán elkezdhető),
– tánc, gyerektorna, ahol mozoghat, de kontrollált formában,
– boxzsák otthonra,
– gyurmázás, ujjfestés,
– rendszeres úszás,
– az érzelmi intelligencia fejlesztése: beszélgessünk vele az érzelmeiről, nevezzük meg őket, amikor mesét olvasunk, beszéljünk róla, hogy a szereplők mit éreztek, nézegessünk képeket és beszéljük meg, melyiket milyen érzelmeket látunk,
– szerepjátékozzunk: játsszunk el számára nehéz helyzeteket, kérjük meg, hogy játsszon el bizonyos érzelmeket (pl. mutass dühös arcot, szomorú arcot, vidámat), cseréljünk szerepet és úgy játsszunk el egyes óvodai helyzeteket (ő lehet az óvónéni, te pedig a gyerek)

És legfőképpen: legyünk türelmesek! Az első hetekben a gyermeknek alkalmazkodni kell a fokozott terheléshez, a mindennapos bejárás ritmusához, ez nem megy egyik napról a másikra, de idővel egyre könnyebb lesz majd.

Segítségre lenne szükséged a beszoktatáshoz? Most az első 3 hónapban fogom a kezed és segítek, hogy könnyebb legyen neked és a gyermekednek is. Nézd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

93 Comments

  • Réka

    Reply Reply 2023. december 08. péntek

    Kedves Ágnes!

    Nagyon kétségbe vagyok esve. A fiam június végén töltötte a 3-mat és szeptemberben kezdte az ovit. Beszoktatás nem volt. Az első héten elhoztam ebéd után, mert tudtam, hogy ez neki sok lesz. Volt előtte egy évet bölcsődés, nem viselte meg láthatóan az oviba járás, így a 2. héten már egész napra bent maradt.
    A beszéd fejlődése le van maradva a kortársaihoz képest és beszélgetni sem igazán tudunk vele, így nem tudjuk mi történt vele aznap, ha épp nem tudjuk megkérdezni az óvónőt. 25-en vannak vegyes csoportban 2 óvónővel.
    Október óta egyáltalán nem alszik el az oviban, ebédelni sem mindig szokott.
    Ami a problémám, hogy bántja a többieket, múlt héten egy másik gyerkőccel való heves vita során be állt közéjük az óvónő és a fiam megharapta az óvónőt. Ma az egyik gyereket neki lökte a szekrénynek, elég csúnyán bedagadt a kisfiúnak a homloka.
    Olyan mintha nem fogná fel a „tettei súlyát”. Nem hatja meg, ha a másik sír, mintha nem értené, hogy fájdalmat okoz.
    Itthon is nehezen kezelhető, ha vendégeink vannak, de ha egyszer-kétszer kiemelem a „bepörgéséből” és egy csendes helyen lenyugszik.
    Az oviban üt, lök, harap és egésznap kiabálva rohan. Az óvónő szerint kezelhetetlen és olyan mintha nem értené, amit mondanak neki.
    Gyógypedagógus felmérte, szerinte minden rendben van vele.
    Mit tehetnék? Nem tartható az az állapot, hogy másokat „veszélyeztet”.
    Bármilyen tanácsot hálásan köszönök!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. december 10. vasárnap

      Nem szokott be az óvodába, nem érzi magát ott biztonságban ezért ezzel a viselkedéssel védi meg magát ennem a jele az is, hogy az alvással és az evéssel is baj van. Emiatt mire hazamegy valószínűleg már nagyon fáradt is, ami tovább növeli az agresszió esélyét. Mindenképpen segíthet a dolgon a beszédfejlesztés, mivel már elmúlt 3 ezért kifejezetten beszédindítással foglalkozó logopédust érdemes megkeresni, valamint az önuralom fejlesztése, erről itt írtam: https://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/hogyan-tanitsd-onuralomra-gyermekedet

  • Viki

    Reply Reply 2023. november 17. péntek

    Kedves Ágnes!

    Nem tudom hol kaphatnék tanácsot, elnézést kérek, hogy itt kérdezek, de nem tudom mi az a pont amikor szakember segìtségét kell kérnem.

    Kisfiam februárban lesz 3 éves. Visszahúzódó szorongó típus, 2 éves koráig senki nem is vehette ölbe rajtunk kivül, nem nyitott sem gyerekek sem felnőttek felé, a mozgásfejlödés is lassan indult, hipoton volt, beszéd is lemaradt. Anyatejes cumit/cumisüveget nem fogadott el, most is cicizik még alváshoz.
    Szeptember elején kezdte a bölcsödét, a 2 hetes beszoktatás viszonylag sírás nélkül zajlott, meglepően jól vette az akadályokat. Bent nagyon jól viselkedik, itthon adja ki a felgyülemlett stresszt. A beszoktatás alatt sikerült elaludnia is néhányszor, viszont azóta sajnos nem alszik. Itthon ezzel nincs gond 2.5 óra után ébresztem, hogy este időben letudjuk fektetni. Napirend rendben van, nincs tv, tablet, telefon. Viszont itthon velem alszik és cicizik is.
    A bölcsödei nevelői jelezték, hogy alvás helyett most már rendszeresen önkielégitést végez. Itthon nem jellemző, kétszer játszott a fütyivel pár pillanatot napközben, akkor mondtam neki, hogy a szobájában lehet nyugodtan, fürdés közben szokta még birizgálni. Mivel nem alszik délben a bölcsiben, így délután nagyon fáradt, nyűgös, sírós, éjszaka is sírva ébred többször.
    1.Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnék neki itthonról segíteni az alvás kapcsán? Elvileg mellé ülnek, betették nyugodtabb helyre az ágyát, van alvós állatka, de nem segít semmi. Szerintem a nevelök is már kicsit rástresszeltek erre, igyekszem nyugodtan kezelni a problémát, de amikor átadják ez mindig téma és ő is hallja.
    2. Hogyan kezeljük az önkielégítést a bölcsiben? Gondolom stresszlevezetésre vagy unaloműzésre használja vagy így próbálja szegény altatni magát, de gondolom nem jó, ha ez rendszeressé válik. Mit lehet tenni ezzel kapcsolatban vagy egyáltalán kell-e?
    Nem szeretném ha traumatizálnánk feleslegesen a gyereket, lehet ha rászólogatnak csak mégjobban fogja csinálni. Mivel alvásidő alatt végzi, így a figyelemelterelés nem igazán megvalósítható.
    3. Valóban segíthet a szoptatás elhagyása?
    Azt is javasolták a gondozók, hogy szüntessük meg a cicizést, de mindenhol azt olvastam, hogy éppen elég stressz a gyereknek a bölcsi, nem szabad ilyenkor változtatni. Én nem ragaszkodnék hozzá, rendkívül megterhelő már, de úgy látjuk a gyereknek még szüksége van rá.
    Elnézést amiért hosszú lett igyekeztem leírni a fontosabb dolgokat. Természetesen nem várom,hogy itt egy netes felületen megoldja a problémáinkat, mindenki fizetésből él, inkább azt szeretném tudni szükséges e szakembert felkeresnünk és ha igen kiket, illetve Ön tud e segíteni ezekben a kérdésekben.
    Nagyon szépen köszönöm ha válaszol.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. november 26. vasárnap

      1. Ezt nekik kell megoldani. Ennyi idős korban még nem lehet megbeszélni a gyerekkel, hogy mit csináljon a bölcsiben, mert nem emlékszik rá. Lehet próbálkozni esetleg egyéb alvós tárgyakkal pl. otthonról bevinni kispárnát, vagy esetleg a te egyik pólódat (néha az „anya-szag” segít)

      2. Ez egy önnyugtató cselekedet, olyan mint másnál a cumizás vagy az ujjszopás, semmiképp nem szabad rászólni, emlegetni neki stb. Ha otthon csinálja, akkor vedd az öledbe, dédelgesd stb. A bölcsiben meg nem szabad neki említeni, magától el fogja hagyni majd, ha talál más módot önmaga megnyugtatására.

      3. Nem segít a cici elhagyása, csak felerősíti a szeparációs szorongást. Ami segít, ha kialakul a bizalma a bölcsiben (ez idő) és ha talál más módokat önmaga megnyugtatására (keresgélni kell)

  • Tunde

    Reply Reply 2023. szeptember 18. hétfő

    Kedves Agi,

    A kislanyom 5 ev, 8 honapos, nagycsoportos ovodas.
    Nem akar enni, aludni az oviban. Azt mondja nem tud nelkulem aludni. Az ennivalo nem izlik. Egy het alatt ketszer azt mondta aludt, de vegul beismerte, hogy nem csak nem akarta, hogy haragudjunk ra.
    Januarban szuletett a kisteso. Imadja, de nem is. Gyakran rajzolja a pociba, ha a csaladot kell lerajzolni.
    A kicsinek meg mincs kialakult alvasrutinja. Szopizik, jonnek a fogai. Alszik amikor tud. Ezert gondoltam, hogy jobb a nagyobbik gyermeknek, ha az oviban alszik. De ha nem akar mit csinajak? Delutan nyugos, hisztizik, sir, dobigal, ha nem az van amit o akar vilagvege van es kikeszit idegileg minket. Ott tartok, hogy inkabb kiveszem aludjon itthon, csak itthon se alszik el szepen egyedul… Mellette kell legyek, ha kimegyek a kicsivel felebred o is. Nem tudom mar mitévő legyek.
    Kiscsoportos korábban kivettuk delben, aludt itthon velem vagy mamaval. Kozepso csoportban nehezen de megszokta es aludt az oviban. Majd jott a vakacio, a terhesseg, rovidebb munkaprogramom volt es mar csak velem aludt, mamaval nem akart.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. szeptember 23. szombat

      Az a helyzet, hogy ez nem pusztán rossz szokás, hanem láthatóan pszichés oka van, valószínűleg a kistestvér érkezése okozta szorongás. Ha még igényli a délutáni alvást jobb lenne kivenni délutánra és emellett azt javaslom, kapjon sok extra figyelmet, babusgatást, mert láthatóan igényli most az extra szülői figyelmet, nem tudta még feldolgozni a testvére születését.

  • Krisztina

    Reply Reply 2023. szeptember 02. szombat

    Kedves Ági,
    Kislányom 20 hónapos múlt. 10 hónaposa kora óta jár közösségbe (hasonló korú gyerekek közé, két hónap korkülönbség maximum). A beszoktatás rendben ment, nem volt különösebb problémánk, úgy éreztük, hogy szívesen jár, egy jó néhány hónapig jól erezte magát. A meglevő alvásproblémánk is megszűnt. Átaludta az éjszakákat, kepés volt önállóan elaludni a saját agyában, olyannyira, hogy ő mutatta az ujjával, hogy megy be az agyba és alszik. Majdnem nekem volt hiányérzetem. Ez fokozatosan megromlott körülbelül 18 hónaposa kora óta. Újabb alvás regressziók, megfázásos betegségek, családi nyaralások tarkítottak az elmúlt két hónapot. Egyre nehezebben mennek az altatások, és arra lettünk figyelmesek körülbelül egy hónapja, hogy a viselkedésé is megváltozott. Beértünk a hisztikorszakba, gondoltam én. De pontosan az van, hogy a bölcsében mintagyerek, itthon meg kis ördöggé változik. Azt gondoltam, hogy nem baj, kiengedi a gőzt, próbálunk minél többet játszótérré menni. Persze ez nem old meg minden problémát. Az altatások is nehezebbek, ragaszkodik hozzam, hogy tartogassam, rajtam szeretne aludni, mint mikor 3 hónapos volt. Éjszaka, kéri a tápszert, pedig eddig nem kért 13 hónapos kora óta. A vacsorát itthon, néha rendesen megeszi, de általában nehezek az étkezések, ledobál, összeken. A bölcsébe teljesen normálisan eszik, egyedül elaszik. Meg az a körülmény van nálunk, hogy külföldön élünk Luxembourgban, ez egy többnyelvű ország. A bölcsében luxembourgiul beszelnek. Itthon magyart, olaszt, illetve franciát hall. Magyarul nagyon sok mindent megért, tud is néhány szót mondani. O a legkisebb a csoportban. Az óvónő arra hívta fel a figyelmem, hogy nem védekezik a többiekkel szemben. Ha valaki elveszi a játékát inkább odébb megy és másikat választ, vagy ha például a többek erőszakosak, például valamelyik gyerek ráfekszik, halkan nyöszörög, minthogy kiabálna vagy sírna. Valahol itt latom a probléma gyökeret. Itthon, igenis, a tudatunkra adja, ha valamit nem akar vagy nem tetszik neki. Az lenne a kérdésem, hogy hogy tudnék neki segíteni. Próbálgatunk szerepjátékokat játszani plüssállatokkal, hogy például a kutyus egy nagy üvöltéssel mélyeszti az oroszlánt, amikor elveszi a játékát. stb. milyen más önvédelmi eszközt taníthatnék neki. Ugye ebben a korban meg kommunikálni nem nagyon lehet. Nyilván arra sem taníthatom arra, hogy harapjon vagy üssön vissza. De nagyon nehéz látni azt, hogy nem érzi jól magát és szenved. Kivenni a bölcsődéből, azt sem nagyon szeretném, és nem is nagyon van rá lehetőség sajnos. Esetleg csökkenteni tudjuk egy picit az ott eltöltött órák számát. Jelenleg minden nap 9-tol 4-ig van ott. Köszönöm előre is a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. szeptember 08. péntek

      Az nagyon jó irány, amit a szerepjátékokkal elkezdtetek, sok hasonlót érdemes játszani, ahol kipróbálhatja megélheti, milyen más gyerekekkel játszani, mit kéne tennie konfliktushelyzetekben. Emellett hasznos még, ha néha a bölcsin kívül is mentek gyerekek közé, ahol ott tudsz lenni a közelében és segíteni neki a megoldásban, amikor nehéz helyzetekbe kerül.

  • Edina

    Reply Reply 2023. február 02. csütörtök

    Kedves Ági!
    A tanácsodra lenne szükségem. A kisfiam 1,5 éves, 4. hete kezdte a bölcsit. Szép fokozatosan történik a beszoktatás, pár napja már ott is alszik. Minden rendben zajlik a bölcsiben, rendkívül nyitott gyerek, nem sir ha ott hagyom, eszik, az alvással még gondok vannak. El tud aludni, de minden zajra felébred, ezáltal nem alussza ki ott magát. A gondozónők megnyugtattak, hogy idővel ez is jobb lesz.
    Ami az én problémám, az az itthoni viselkedése. Az eddig boldog, mindig evő-alvó-játszó babámból most egy hisztis gyerek lett 1-2 hét alatt. A fáradtságra gondolok és tudom, hogy ez nagy változás neki. De nem tudom miért vannak katasztrófa hétvégéink itthon? Pl. nem akar enni és amikor aludni viszem délben, már elkezd üvölteni torkaszakadtából, mintha nem akarna aludni, pedig álmos. Csak úgy nyugszik meg ha állva ringatom (pici korában ezt igényelte), pedig már 2 honapja egyedül aludt el az ágyában, csak dúdoltam neki az ágy mellett. Este ugyanez, ordit sokszor ha leteszem az ágyába, és addig sir mig ki nem veszem onnan. Az evésnél, ha kinyitom az etetőszékét, már sírni kezd, nem lehet beletenni, és onnantól kezdve már a vizet sem fogadja el. Ideges lesz és csapkod, semmi sem jó neki. Az eddigi kialakult rutin itthon mar egyaltalan nem müködik a hétvégéken. Hétköznap ha az apukája hazajön a munkából, onnantól csak az ölében akar lenni, ha leteszi, azonnal hisztizik, sír, de ha meg ő megy be hozzá hétvégén alvás után, akkor meg azért sír mert nem én mentem be. Miért lehet ez? Össze van kavarodva a bölcsi miatt? Vissza tud ez rendeződni idővel? Mit tanácsolsz? Mit tegyünk hogy újra egyen és elaludjon egyedül? Vannak olyan napok, amikor tényleg semmi sem jó neki, még hozzászólni is alig lehet. 🙁

    • Ibolya

      Reply Reply 2023. augusztus 09. szerda

      Üdvözletem,

      Az óvodába szoktatással kapcsolatban írnék. Nálunk Szerbiában mindeki egyszerre indul. Egy hétig vannak 8-11 óráig, aztán pedig 8-12 óráig, persze szülő csak a küszöbig megy be. Ha nem tudnak érte jönni 12-re,akkor átterelik a bölcsiekhez és ott van amíg jönnek érte. Nekünk a 3 éves kislánynak kezdődne az ovi szeptemberben. Augusztusban még egy költözködés is előttünk van. Az egyik kérdésem,hogy nem lesz ez így túl sok egyszerre neki? Sokat mesélek pozitivana házunkról és várom is már, meg olvasunk az óvódáról és szerepjátékozunk is, eljátsszuk,hogy ott hagyom és érte jövök később. Ma volt rajta először bugyi az utcán, eddig vagy pelus, vagy semmi nme volt rajta. Kakálni eddig csak a pelenkába akart, volt pár rossz élménye az én szorongásaim miatt, kemény volt a széklete nagyon. Mostmár a széklet alakul. Ma kakált wc-be, de cserébe cukrot kapott. Meglátjuk,hogy a következő széklet milyen lesz…mert az sok mindent befolyásolhat. Kicsit néha kevésnek érzem az időt, hogy teljesen felkészült legyen ,mert itt csak úgy mehet oviba, ha szobatiszta. Válaszát előre is köszönöm.
      Ibolya

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2023. augusztus 20. vasárnap

        Kicsit valóban sok ez így együtt. Mindjárt kezdődik az óvoda. A szobatisztaság sok figyelmet visz el, az új környezetben kevésbé tud majd rá koncentrálni, több lesz a baleset és mivel az otthoni környezet is új lesz, ez nehezített terep lesz neki. Ezért ha van rá mód, a legjobb az lenne, ha csak 2-3 hét késéssel kezdené meg az óvodát. Ha erre nincs gond, akkor segíthetsz neki a felkészülésben sok-sok mesével, valamint minden nap sétáljatok el az óvoda felé délután, amikor kint vannak a gyerekek, nézzétek meg, ha van rá mód, menjetek be az udvarba, hogy megbarátkozzon a hellyel.

  • Viki

    Reply Reply 2022. október 14. péntek

    Kedves Ági!
    Szeretném a tanácsodat kérni lányommal kapcsolatban! Szeptemberben kezdte az ovit, (januárban lesz 3 éves) és nagyon sajnálom szegényt mert mióta oviba jár, olyan mintha mindig szomorú lenne. Az első másfél hét majdnem zökkenőmentesen ment, nem sírt reggel, evett az oviban,kicsi szorongás volt csak. Aztán elkezdett sírni hogy ő nem akar oviba menni, közben beteg lett és itthon volt 2 hetet. Azóta szintén sírva indul el itthonról, és nem eszik az oviba, itthon is vissza esett az étvágya! (az evésével mindig gond volt, kergetni kellett meg szórakoztatni hogy egyen) de azért ennyire nem evett rosszul mint most. Ráadásul van egy 4 hónapos kisöccse, aki sok időt igényel tőlem, ezért is lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tudok mindig vele lenni! A tanácsodat szeretném kérni mert nem tudom mitévő legyek. Vagy ez normális és majd megszokja? Meddig tart ez az állapot?
    Köszönöm a válaszod előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. október 30. vasárnap

      A teljes beszokás majdnem 6 hét a legtöbb kisgyereknél és ő ebből kihagyott 2 hetet betegség miatt, az nem számít bele. Ilyenkor betegség után ráadásul szinte nulláról kell újrakezdeni, mert még be se szokott, amikor otthon maradt. Az evéssztrájk annak a jele, hogy nem bízik az oviban még és mivel otthon is a „nemevéssel” kommunikálta az érzelmeit, itt is ezt teszi. Ez később változni fog majd, most annyit tehetsz, hogy otthon viszont igyekszel jóhangulatúvá tenni az evéseket: ne legyen rajta feszültség, vita, készítsétek el együtt az ételt, hadd válasszon ő is magának, terítsetek együtt, egyetek mindig együtt, ha otthon elkezd javulni az evéshez való viszonya, az oviban is jobb lesz majd.

  • Renáta

    Reply Reply 2022. június 16. csütörtök

    Kedves Ágnes!

    Olyan problémával fordulnék önhöz, hogy a kisfiam 2,6 éves és áprilisba kezdte a bölcsit. Minden simán ment, nem volt probléma. Mivel nem beszél , ezért elkezdtük szakember segítségével a TSMT tornát egy hete. Reggel amikor vittem a bölcsibe a fiamat a gondozó mondta, hogy egy olyan észlelése lenne, hogy a fiam nem ad ki hangot a bölcsibe. Mutogat ha kell valami meg mosolyog , de nem ad ki hangot. Kérdésem lenne, hogy mi lehet a probléma? Mit rontottunk el?
    Nagyon köszönöm a válaszát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. június 18. szombat

      Várjatok egy kicsit, kell néhány hét, ameddig a tornának lesz hatása. Ha nincs semmilyen pozitív változás, akkor 2 irányba lehet elindulni:
      1. Hallásvizsgálat, mert ha van egy kis halláscsökkenés az is okozhatja, hogy nem szereti a hangját hallatni.
      2. Fejlődési vizsgálat, nincs-e esetleg valamilyen más oka a mutogatásnak.

  • Marcsi

    Reply Reply 2022. április 01. péntek

    Szia Ági! Kislányom szeptemberben kezdte az ovit, 3 évesen. A reggeli elválás azóta is nehezen megy, minden reggel sír. Korábban én vittem, de mióta dolgozom, az apja viszi, de nála is sír. Azt mondja, szereti az ovit, az óvónéniket is, ha betegség miatt itthon van, pár nap múlva hiányoznak neki a társai is. Más probléma nincs, eszik, alszik, nyitott, résztvesz a foglalkozádokon. Óvónénik azt mondják csak reggel sír pár percig. Amikor megyek érte bele van feledkezve a játékba. Akkor mi lehet a sírás oka? Ez normális? Vagy érdemes szakemberhez fordulni? Köszönöm a válaszod, Marcsi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 04. hétfő

      Ha egyébként minden más rendben van, akkor ez nem gond. Lehet, hogy egyszerűen csak így „mondja el”, hogy nehéz elválni tőletek.

  • Csilla

    Reply Reply 2022. március 23. szerda

    Mióta megszületett a kisfiam, rengeteg nehéz helyzetben segítettek írásait! Élő adásokat is szinte mindig megnézem.
    Fiam jelenleg 3 és fél éves. Egyke és bölcsis sem volt. Kb. Két hetes kora óta minden nap felváltva volt mindegyik nagyszülőnél pár órát. Tavaly nyár elején lett szobatiszta. Egyik napról a másikra, nem voltak balesetek éjjel sem. Az óvodát novemberben kezdhette meg. Első nap bemehettek vele, de következő naptól nem. Üvöltve vették ki a kezemből. Bár előtte sokat beszéltünk az oviról. Így ment ez 2hétig, aztán januárig nem ment. Sajnos pont vissza kellett mennem dolgozni és össze-vissza kellett mennem. Úgy éreztem,hogy nem jó ötlet pont úgy beszoktatni,hogy mindig más viszi, hozzá haza. Januártól nekem is normalizálódott a munkám. Ott is alattam. Nem sírt, evett is, aludt is. Megértette,hogy menni kell. Viszont nem pisil. Sajnos a vírus miatt nem mehettem be. Szerintem nem is figyeltek oda rá. Nagyon sokáig kibírta 8-3ig. Aztán elkezdte azt,hogy bepisil. Meg is mondta,hogy nem fog ott pisilni wc-ben. Hozzáteszem,hogy az egyik nagyszülő él sem akar, csak ha már tényleg rászólnak.
    Mit lehet tenni?? Sokat beszéltünk róla. Tereli a szót, látszólag megérti,hogy ez nem jó.
    Egy időben beígértem neki mindent,akkor sem. Az óvó néniknek is szóltam. Hogyan tudnék segíteni neki?
    Én úgy látom,hogy hozzám kötődik a dolog. Ha ottvagyok, bárhol tud. De például egyik reggel az apjával volt és nem pisilt.

    Válaszod előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2022. április 04. hétfő

      Ez a dolog a bizalomról szól. Mivel nem volt fokozatos a beszoktatás, nem bízik az oviban, ezért ott nem pisil. Illetve másokkal szemben is bizalmatlanabb most. Mivel közben mégsem bírja és bepisil, ezért esetleg érdemes lenne valamilyen jutalmazásos játékos módszerrel támogatni, hogy a pisi a bilibe menjen. Pl. a vécébe teszel egy A4-es lapot, rárajzoljátok a pisimanót, aki nagyon szereti a szép matricákat, ha a bilibe megy a pisi, akkor felragaszhat egy matricát a falra a manónak, ha legalább 5 matrica van, a manó nagyon örül és megajándékozza őt egy nagy matricával 🙂

  • Noemi

    Reply Reply 2021. szeptember 20. hétfő

    Kedves Agnes!

    Fiam 4 eves, most kezdte az oviban a masodik evet. Nagyon anyas es apas. Jarunk gyerekes kozossegbe, de nem tul gyarkan , illetve a mi orszagunkban a pandemia miatt sokat volt lockdown, es az ovi is csak keveset mukodott tavaly. A felnottekkel hamar megtalalja a kozos hangot, a gyerekekkel viszont kevesbe szeret jatszani, folyton figyeli oket, de sokmindenkivel csak akkor kezd el jatszani ha en is odamegyek es egyutt jatszunk. Iden fedeztuk fel a ferjemmel hogy a kb. 1-3 evvel idosebb fiukkal , nagyon szivesen eljatszik, sot haza se akar menni ilyenkor.

    A beszoktatasrol: Tavaly oviba szoktataskor 1-2 hetig pityergett mig beertunk az ovi ajtoig es az elválásnal is, de az oviban bent mar nem, enni jol evett. Viszont az ovoneni szerint sokat jatszott egyedul, es ezt a fiam is mindig mondogatta, hogy egyedul jatszik az oviban mert o ugy szereti. Vegyes csoport es sokan vannak kb 30an ( es eleg keves most a fiu kb 6an vannak es mind vele egyidos vagy kisebbek 1 evvel), viszont eleg nagy a terem, szerintem megtalalhatja a helyet ha felre akar vonulni.
    Aztan jott az ovibezaras novemberben, majd februar vegen mikor ujranyitott az ovi ujrakezdtuk az egeszet: pityerges az ovi bejarataig es az elvalasnal is, es ekkor mar elkezdte mondogatni hogy nem akar oviba menni. Mikor kerdeztuk tole, hogy miert nem akar, az volt a valasz hogy azert mert ott nincsenek baratai . 1-2 het utan mar egesz konnyen eljutottunk az ovi bejarataig , mar csak az elvalasnal volt egy kis szajlekonyulas.
    Aztan megszokta, es 1 honap elteltevel mar egyedul ment be az oviba, visszaintegetett (nem mondom hogy nevetgelve , ugrandozva ment be, de legalabb mar nem sirt ). Hetfonkent fordult meg elo hogy kevesbe szivesen ment be az oviba.
    Aztan egyszercsak ugy gondoltuk mostmar ideje ott aludni az oviban. 3-4 nap utan ujra elkezdodtek a reggeli sirasok az oviba menetelkor. Megtudtuk hogy nem szeret ott aludni, es akkor visszatertunk a rovid ott alvas nelkuli programhoz. Lassan rendezodott a helyzet mig az ovoneni el nem ment 1 het szabadsagra. Akkor minden osszeomlott mar otthon is sirt reggelente es mondta hogy nem akar oviba menni. Valoszinuleg hianyzott neki az ovoneni, a biztos pont. Utana szerencsere mi is elmentunk nyarlani es masfel honapot vakacio volt.
    Most szeptemberben idoben felkeszitettuk az ovikezdesre, elmeseltuk neki hogy szeptember elejen kezdodik ujra az ovi, olvastunk neki tobb ovis konyvet is, amiket nagyon szeret vegighallgatni ujra es ujra. Mikor szoba kerult az ovoda mindig elmondta nekunk hogy nem akar oviba menni, nem szeret oviba jarni. Elso nap reggel sirt mar az autoban is, es az ovi ajtajanal is. Az ovoneni szerint csak az elválásnál sir, es bent nem szorong (tapasztalt ovoneni, nagyon dicserik es en megbizom a tapasztalataban), eszik rendesen, mostmar neha szokott jatszani 2 nala fiatalabb tarsaval is. Most a masodik ovis het vegen meg mindig sirdogal bemenetelkor, es folyton azt mondogatja hogy nem akar oviba menni, nem szereti az ovit, otthon is elofordul hogy kitor belole a siras es mondogatja kozben hogy nem akar oviba menni (mikor rakerdezunk hogy miert nem akkor egyszer az a valasz hogy azert mert jott 3 uj kislany akik reggelente sirnak (es az ovoneni is elmeselte hogy ez ot lathatoan zavarja), egyszer az a valasz hogy azert nem mert az oviban nincs uthenger meg nincsenek jo jatekok 🙂 ). Megkerdeztuk tole hogyan tudnank segiteni neki hogy jobban erezze magat az oviban, erre o azt valaszolta hogy ugy hogy ha mi is bent lennenk vele.

    Te mit javasolnal? Szerinted idovel rendezodni fog a helyzet es sikerul onnallosodjon es remenykedjunk benne hogy iden tobbet lesz nyitva az ovi mint zarva?

    Valaszodat elore is koszonom!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. szeptember 24. péntek

      Az a gond, hogy mivel sok lyukkal járt, ezért nem tudott igazi biztonságérzete kialakulni, ezért most gyakorlatilag olyan, mintha újra kezdené az ovit. A beszokás kulcsa az óvónénivel való biztos kapcsolat, ez az, ami nála látszólag nem tudott még kialakulni, de ez érthető is, hiszen még nem sokat járt és ha más beszokós gyerekek is vannak, akkor ehhez legalább 6 hét kell. Addig is segít, ha sok ovis könyvet olvastok, sokat játszotok vele és ha folyamatosan jár az oviba, hogy megszokja a rendszerességet és megtanulja, hogy bízhat az óvónéniben.

  • Erika

    Reply Reply 2021. március 28. vasárnap

    Kedves Ágnes!
    A kisfiam 2 éves és 3 hónapos. 2 hónapja kezdte a bölcsődét és nagyon örültünk, hogy szívesen megy, annak ellenére, hogz Covid miatt csak az ajtóig kísérhetjük. A kisfiú mozgáskoordinációja nagyon jó, már triciklin száguldozik, a beszéde pedig fejlődik, elkezdett mondatokban beszélni. A mozgásigénye nagy, de szerintem csak egészséges. A bölcsödéből állandó rá a panasz, mert mozgékony és ott korlátozottabb a tér. Állítólag egy dadus csak rá figyel és van, hogy ölben tartják egész nap, hogy egy helyben legyen. A feladatokat szépen megoldja, de utánna nincs türelme a többiekre várni és nem hajlandó kivárni a sorát. Ezért azt sugallták, hogy valószínüleg enyhén hiperaktív. Utánna olvastam a dolognak és nem értek egyet, mert a gyerek nyugodtan, egyedül eszik, délben és éjszaka alszik, türelmesen nézegetjük a képeskönyveket. Valóban mozgékony, de itthon mozoghat. Ha fel van pörögve, kitáncoljuk, kiugráljuk a feszültséget. Szerintem egy egészséges 2 éves aki még lehet, hogy nem érett a közösséghez, de az ottani szabályokat itthon nem tudom neki megtanítani. Azt szeretném kérdezni, hogy érdemes a dadusok sugallatán elindulni, vagy az anyai, elfogult megérzéseimre hallgassak?
    Egy másik érdekesség, hogy nagyon szereti a többi gyereket és odamegy, hogy megpuszilja őket. Szerintem normális, hogy egy 2 éves kimutatja az érzelmeit, de erről is le kellene szoknia a bölcsiben.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. április 11. vasárnap

      Jól működnek az anyai megérzéseid, ő egyszerűen ilyen. Aktív és (ahogy a második kérdésedből kiderül) nyitott, szociális gyerek. Mindkettő fog majd változni, ahogy növekszik, érik és tapasztalatokat szerez. Ha többet és jobban tud majd beszélni, akkor kevesebbet fog puszilni (ez pusztán kommunikációs dolog ebben a korban), ha fejlődik az idegrendszere, akkor jobban bele tudja majd csatornázni az aktivitását 1-1 dologba, így kevesebb lesz az „idegesítő” nyüzsgés. De mindkettőhöz kicsi még. A türelmetlenség a többiekkel szemben adódhat abból is, hogy okosabb a koránál, illetve a szociális tapasztalat hiányából (majd megtanulja a közösségben, hogy várnia kell a sorára).

    • Renáta

      Reply Reply 2021. október 08. péntek

      Kedves Ágnes!
      Kétségbeesve és elkeseredve irok önnek. 🙁
      Kislányom szeptember 13.-án kezdte a bölcsit, januárban lesz 3 éves.
      Az első hét úgy ahogy jól ment, na de ez az utolsó két hét kész katasztrófa.
      Reggel itthon sír már, hogy nem akar menni, a bölcsiben úgy kell lefejteni rólam annyira kapaszkodik….viszonylag hamar megnyugtatták eddig, viszont az utolsó 3 napban szinte egésznap sirt. Többször bepisil ott, pedig már hónapok óta szobatiszta.
      A gyermekem elmondása szerint azért sír, mert elmegyek és nem jövök vissza, ott hagyom örökre. Mindig elmondom neki, hogy ez nem igy van, ebredés vagy uzsonna után rögtön jövök stb. Egyszerűen nem akarja megérteni. A nevelők nagyon kedvesek, kislányom az egyik dadust régebbről ismerte már közelebbről.
      Teljesen kétségbe vagyok esve, hogy az utóbbi 3 napban nem érzi jól magát napközben sem. Hogyan tudnék neki segíteni? Hogyan könnyitsem meg az elvállást és hogyan erősítsem meg benne, hogy igen is jó helyen van.
      Előre is köszönöm válaszát!

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2021. október 09. szombat

        Láthatóan nem bízik a bölcsiben és nem alakult ki bizalma a kisgyermeknevelőkben sem, pedig ez lenne a kulcsa a biztonságos beszokásnak. Otthon babusgasd sokat, legyetek minél többet együtt, most ne menj el nélküle sehova hétvégén se, hogy egy extra elválás ne erősítse benne, hogy eltűnhetsz. Aludja mindig ki magát, mert valószínűleg nagyon fáradt, az új környezet megterhelő, pláne, ha ott is alszik délután, ezért is nyűgösebb lehet. Búcsúnál ne arról győzd meg, hogy uzsonna után jössz, hanem inkább adj neki valamilyen „feladatot” (pl. építs egy nagy homokvárat az udvaron és amikor jövök érted megnézem), amin ő „dolgozhat”, amíg te is dolgozol. Segíthet egy kis kabala, amit magával vihet a bölcsibe, játékosan minden reggel megkérheted a kis kabalát, hogy vigyázzon rá egész nap és délután mesélje el, mit játszottak. Lehet olyat is játszani reggel, hogy a kislányod viszi el a kabalát a bölcsibe, így nem azon szorong előre, hogy el kell válni, hanem ő lehet az „anyuka”, aki elviszi a bölcsibe a „gyerekét”.

  • Tuska Renáta

    Reply Reply 2020. október 28. szerda

    Kedves Ági!

    A fiam 4 éves szeptembertől kezdett egy új oviban ,évet ismételt még mindig a kiscsoportban van.Tegnap szóltak nekem először hogy verekszik ,de annyira hogy még az udvaron a nagyokat is bántja..Játékokat dobál a többiekhez és hogy elég agresszív a csoporttársaival is…Teljesen elvagyok keseredve mert egy nagyon Tündéri kisfiú egyébként van egy 2 éves huga is akit nagyon imád…Nem tudom mit tehetnék hogy javuljon a helyzet az oviban!Semmiféle tanácsot nem kapok sehonnan..Még az is nehezíti a dolgot hogy nem nagyon beszél..A beszokás is nagyon nehezen megy neki ,mindennap sír!Mit tehetnék hogy segítsek neki hogy normálisan teljenek a mindennapjai bent és végre beszokjon,ne verekedjen? Minden tanácsot köszönök!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2020. november 14. szombat

      Valószínűleg pont az a baj, hogy nem beszél, ezért másként nem tudja kifejezni magát. De egyébként a többiek elzavarásának, dobálásának emellett lehet olyan oka is, hogy nem tudott igazán beszokni az oviba, nem érzi ott biztonságban magát, mert nem kötődik az óvónénihez. Mindenképpen forduljatok az óvoda pszichológusához vagy a helyi nevelési tanácsadóhoz, aki segíthet a beszokásban és lehetséges az is, hogy a beszédfejlesztéshez is szükség lenne szakemberre (ők biztos tudnak majd javasolni)

  • Melinda

    Reply Reply 2019. október 17. csütörtök

    Kedves Ági,
    16 hónapos fiammal elkezdtük a bölcsit.
    Ez a harmadik hetünk bent és az óvónéni szerint elölről kell kezdenünk mindent mert nem lehet egyszerűen megnyugtatni úgy elkezd sírni ha kimegyek a teremből. Ha kisunnyogok akkor is egy 5 perc után ,ha elköszönök akkor még rosszabb.
    Ha vele vagyok nagyon jól elvan,de látszik rajta hogy egyre többet keres ha bent vagyok vele,kb. percenként jön ellenőrizni hogy ott vagyok e még.
    Napközben egyre többször keres otthon is,jön hogy vegyem fel,egyre többet kéri a cumit és éjszaka is van hogy 2-3szor megébred.
    Eddig nem látszott rajta hogy ennyire kötődik még hozzám,de valószínű rájött hogy ott hagyom és ezért jött ki ez rajta.
    Valamivel lehet neki segíteni hogy ne élje meg ennyire borzalmasan?
    Meséltem már neki,hogy ha ki is megyek nemsokára érte megyek és mehetünk haza (Rübihez a kiskutyánkhoz,nagyon szereti) .
    Próbálok csaj jó dolgokat hozzákötni,de gondolom még nem nagyon érti meg vagy nem akarja. Eddig nem voltam egy aggódó anyuka,de most kicsit a padlón érzem magam,mert egy boldogságtól kicsattanó baba egyébként,nem fél semmitől és azt gondoltam hogy mint a villám úgy beszokik,de nem…
    Azért is kezdtem aggódni,mert az óvónő közölte hogy jó lenne ha november elejéig valamennyire beszokna,mert akkor jön egy újabb gyerek…
    Lehet a sürgetés miatt én is feszültebb vagyok és átveszi ő is.
    Hogyan tudnék ezen a vigasztalhatatlan síráson segíteni neki?Hogy tudja,hogy megyek érte és hogy sose fogom ott hagyni örökre?

    Köszönöm szépen a segítséget!Várom válaszát!

    Üdvözlettel.: Melinda

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2019. október 24. csütörtök

      Az a baj, hogy egy 16 hónapos baba még nem tudja magát megnyugtatni azzal, hogy „anya úgyis értemjön majd”, mert nem tudja még felidézni ezt az emléket tudatosan. Ő akkor tud beszokni, ha biztos kötődése alakul ki az óvónénihez és megbízik benne. Itt elsősorban az óvónéninek lenne feladata, neki kéne segítenie abban, hogy a kicsi elkezdjen bízni benne. Most az a baj, hogy mivel néha kisunnyogtál, ezért nem kiszámítható neki az eltűnésed és emiatt még jobban szorong. Ahhoz, hogy ez megoldódjon, arra van szükség, hogy várd meg, amíg teljesen feloldódik és már legalább 5 perce nem keres. Ilyenkor búcsúzz el tőle (igen, így nagyobb a sírás kezdetben, de ez nem baj, mert nem később jut eszébe, hogy eltűntél), mondd el mikor jössz vissza és addig vele mi történik és mikor jössz vissza (pl. anya elmegy vásárolni, addig te építőkockázol és ha megetted a tízórait, jövök), aztán menj el (ne lássa rajtad, hogy sajnálod, amiért sír). Az óvónéni pedig vegye fel és vigasztalja (ez segít majd a kötődés és a bizalom kialakulásában). Ezt csináljátok meg minden nap újra meg újra. Ha kiszámítható lesz a visszatérésed számára és mindig ugyanúgy zajlik a búcsú, akkor könnyebb lesz a beszokás is.

  • Erika

    Reply Reply 2019. január 08. kedd

    Kedves Ági!

    Kislányom szeptemberben kezdte az ovit, és sajnos azóta sem tudott rendesen beszokni. Az első másfél hétben nagy örömmel mentünk, nem volt semmi gond, nagyon szeretett menni, aztan beteg lett és 1 hét hiányzás után napról napra csökkent a lelkesedés.

    Mire megint kezdte volna magat jól érezni, jött az okt. 23-i hosszú hétvége, na ezutan már sírva jártunk. Karácsony előtt megint rendeződni látszott a dolog, de most az ünnepek után még egy pár napig itthon tartottam, mert lázas volt, így kb. 2,5 hét esett ki.

    Most már teljesen belovallja magát reggel a sírásba, hogy nem akar oviba menni.
    Megjegyzem ebéd előtt már megyek érte, mert nem hajlandó bent ebédelni (ottalvasról szó sem volt, mert az öccsével itthon vagyok, csak ebédig járt eredetileg).

    Az utóbbi hetekben irtó anyás – gondolom a testvérféltékenység dolgozik – az apjával sehova nem hajlandó menni, azt mondja,csak engem szeret, és mindig velem akar lenni.

    Szóval nem tudom mitévő legyek. Beszélgetünk sokat a mi ovis éveinkről, arról, hogy ez kötelező, és inkább járjon jókeddvel, mert különben az óvónénik is szomorúak(akik egyébként sokat anyáskodnak felette- mert mást nem is tehetnének árnyékként követi őket).

    Egyébként apa viszi reggel és én megyek érte.

    Hogyam tudnám megkönnyíteni neki az oviba járást?

    Vákadzosat előre is köszönöm!

  • Horvát Andrea

    Reply Reply 2018. április 23. hétfő

    Kedves Ági!

    A segítségedet szeretném kérni! A kislányom 3,5 éves, január óta óvodás, de még mindig sokat sír, nem szokta meg és nem nyit a gyerekek felé, még a kezüket sem akarja megfogni.A beszoktatásra sajnos elég kevés időt hagytak(gyakorlatilag 2 nap).Közben ahogyan az lenni szokott nagyon sokat hiányzott a kislány betegségek miatt. Most ott tartunk, hogy reggelenként félve/sírva kérdezi hogy Anya ma nem megyünk oviba?Arról tudok hogy az egyik kisfiútól fél, mert bántotta, de nekem szinte semmit nem mond/mesél az oviról.28-an vannak a csoportban, talán ez is gond.Csak az óvónéni közelében mer játszani,ha elmegy, sírva rohan utána.Egyébként a feladatoknál nagyon aktív, tornázik, énekel, rajzol, táncol,szépen eszik jó étvággyal.Állandóan panaszkodnak rá, hogy a wc-re sem mer kimenni egyedül, hogy cumizik, és az egyik alvókáját szorongatja.Óvoda előtt rendszeresen jártam vele gyermekközösségbe, ill. a két unokatesóval szinte elválaszthatatlanok.Eléggé kétségbe vagyok esve hogy mi tévő legyek, mert itthon is érzem a kislányon hogy szorong.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. április 28. szombat

      A kislányod reakciója valahol természetes: nagy a csoport, van számára ijesztő gyerek, ezért az óvónénihez kötődik, rá támaszkodik. Ebben a korban még nem a többi gyerek jelenléte nyugtatja meg a gyereket, hanem egy felnőtt biztonságos közelsége. Ezt később ki fogja nőni. Ha a következő néhány hónapban sem változik meg, akkor érdemes fontolóra venni az óvodaváltást.

      • Zsanett

        Reply Reply 2018. április 29. vasárnap

        Kedves Ági!

        10 HONAPOS kislányom bolcsodei beszoktatasahoz kérnek tanácsot. Egy hónap múlva megyek vissza dolgozni és Az apukája fogja vinni- hozni. En már az ébredése előtt úton leszek. A KERDESEM az, hogy hogy lenne a legideálisabb a beszoktatas? Mindketten ott legyünk a férjemmel, vagy csak ő?

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2018. május 03. csütörtök

          Ha a férjed viszi, akkor az lenne a legjobb, ha először mindketten ott lennétek, hogy te is megbarátkozz a hellyel, a következő nap pedig már csak ő legyen ott vele.

  • Szilvi

    Reply Reply 2018. április 04. szerda

    Kedves Ági!
    Kisfiam 17 hónapos, januárban kezdtük a beszoktatást egy családi napköziben, heti 2 nap jár. Eleinte csak délelőtt maradt ott, minden rendben volt, kicsit néha sírt ahogy mentünk be, de utána gyorsan megnyugodott, jól érezte magát. 1 hónap elteltével az ottalvás is simán ment. 3 hete viszont nem akar ottmaradni, sír mikor beviszem és nem is tudják megnyugtatni, érte kell mennem. Szerinted mi lehet ennek az oka? Gondoltunk a fogzásra, és arra, hogyha itthon van, napkozben is cicizik.
    Nem szeretném teljesen leszoktatni erről, mert a fogzási időszakban sokat segit neki és sokkal jobbnak tartom, mintha fájdalomcsillapítót adnék neki ilyenkor mindig.
    Hosszú távon viszont szeretném ha járna a bölcsibe, mert nagyon nagy a közösségi igénye, illetve dolgozni is szeretnék.
    Te mit javasolsz ebben a helyzetben? Nem szeretném ha még nagyobb káosz alakulna ki benne a bölcsi el kapcsolatban.
    Köszönöm szépen a választ!
    Szilvi

  • Brigitta

    Reply Reply 2018. január 23. kedd

    Kedves Ági!
    Kisfiam kettő éves, szeptemberben beirattam bölcsibe. Az első hét zökkenőmrntes beszoktatása után megbetegedett, és 3 hétig otthon voltunk. Mikor ismét mentünk, rgy másik gondozó néni várt minkrt, mert az első elment. Ismét egy hét beszoktatás, szintén betegek lettünk, 2 hét otthon. Mikor visszatértünk a bölcsibe, egy vadidegen gondozó fogadott minket..az elődje szintén elment..feladtam és azt mondtam elég, a gyerekem nem kisérleti alany, sír 2 hónapja a bölcsibe, nem tud beszokni(Csoda?)kivettem. Nekem viszont dolgoznom kell, így vártam 2 hónapot és azt mondtam megpróbálom megint. Beirattam máshova, fel is vették. De amikor mondtam az igazgatóasszonynak hogy jártunk előzőleg már valahova, kiakadt és azt mondta hogy soha nem fog hozzájuk beszokni a gyerekem amiért kiirattam az előző bölcsiből és feleslegesen viszem oda, mert rossz élmény maradt benne. Most kicsit aggódom, mert 2 hét múlva kezdi a bölcsit, és én bízok magunkban, de azért bántottak a hallottak. Ezek után oda merjem vinni gyermekemet, hogy látatlanban ilyen véleményt mondd? Valóban esélytelen a beszoktatás egy vidám, nyugodt helyen az előzmények után? Válaszát nagyon köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. január 28. vasárnap

      A kisgyerek nem a bölcsibe szokik be, hanem a gondozóval alakít ki kötődő kapcsolatot, éppen ezért az új bölcsibe simán be tud szokni az előzmények után is, ha a gondozónő állandó marad. Ezt a vezetőnek is értenie kéne.

  • Anita

    Reply Reply 2017. december 01. péntek

    Kedves Ági!
    A kisfiam idèn januárban töltötte be a hármat, majd szeptemberben kezdtük az ovit. A helyi oviba irattam, nagy örömmel várta, boldogan mentünk. Aztán szembesültem, hogy a beszoktatás egy nap, majd a második nap tízórainál már elküldtek haza ès utána egyáltalán nem maradhattam ott. A kisfiam ezt nagyon rosszul èlte meg, ès èn amikor az ablakból kulucskáltam mást nem láttam, csak azt hogy valahol áll, esetleg ül egyedül ès nem szól hozzá senki. Aztán teltek a napok ès már este szorongott, feszült volt, hogy másnap menni kell, ès mindig mondta, hogy nem szeret menni, mert őt nem szereti az óvónèni ès nem is foglalkozik vele, nem ad neki puszit ès a szemeit sem akarja látni. Aztán már reggelente is üvöltve mentünk vègig mire beèrtünk, az átöltözès pedig totális katasztrófa volt. Jeleztem gondomat mind az ovivezető mind pedig az óvónő ès a dadus nèni felè, hogy segítsenek, próbálják meg bevonni olyan dolgokba amiket szeret. Változás nem törtènt ès úgy döntöttünk ovit váltunk.
    A váltás könnyen ment, játszóháznak neveztük el, mert a mai napig az ovi fogalmát az átèlt kellemetlen èlmènyekkel ès az akkori óvónènivel azonosítja.
    Az első pillanattól mert játszani, játèkokhoz nyúlni ès itt egy hetet vele együtt lehettem ott. Nincs sírás, nem hisztizik, ha menni kell, sőt ő kèrdezi mikor megyünk. Nèhány csoporttársát a barátjának nevezi, szóval úgy tűnik minden rendben van, vagy lehet mègsem.
    Rendszeresen èrdeklődöm, hogyan alakul, együttműködik e, minden okès vagy sem. Erre most azt hallom, hogy nem beszèl a gyerek a nevelőkkel.
    Kèrdeztem, hogy a társakkal kommunikál-e, de nem tudta az óvónő megmondani ès azt sem, hogy verselès èneklès közben jár- e a szája. Itthon folyamatosan dumál, ènekel, verset mond, törtèneteket talál ki, ès az oviban tanult dolgokat is mondogatja. De az óvónő szerint nagy baj, hogy nem beszèl velük, nem szól semmièrt, ès azt mondják ha februárig nem változik, akkor pszichológushoz kell fordulnunk.
    Valóban ennyire nagy a baj? Hogyan tudnèk segíteni neki, mivel tudnám támogatni?
    Igyekszünk a legjobb tudásunk szerint foglalkozni vele, szeretjük, vigyázunk rá, persze nem élünk nagy társasági életet, de amióta megszületett viszem mindenhova magammal, sokat járunk tömegközlekedéssel stb. Azonban észrevettem azt, hogy amióta elkezdődött az ovi az életünkben, roppant anyás lett, ha egy ismerős az utcán megallit beszélgetni, hisztizni kezd, kiabál, hogy ne beszélgessek. Ha ránéznek vagy hozzászólnak, akkor az idegenek felé is hasonlóképpen kiabálással, határozott utasítással válszol, hogy hagyják békén.
    Kérlek adj tanácsot az ovis nem beszélés összefügg az első negatív tapasztalatokkal? Illetve az utcai reakciók szintén vagy én rontottam el valamit?
    Köszönöm megtisztelő válaszod! Üdvözlettel Anita

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. január 03. szerda

      Ez a fajta viselkedés az ún. szelektív mutizmus, amikor a kisgyerek csak a családtagjaival beszél, mások felé nincs bizalommal és nem kommunikál. Mindenképpen forduljatok vele gyermekpszichológushoz, talán a korábbi rossz élmény okozza ezt a jelenséget nála, amit fel kell dolgozni.

  • Erzsebet

    Reply Reply 2017. november 04. szombat

    Kedves Agi!Irtam mar ide,de nem latom hova lett,igy nem tudom valaszolt-e…irtam a facebook oldalra is. Kisfiunk itt szuletett Norvegiaban es itt kezdte az ovit tavaly auguasztusban mikor ketto eves lett.Itt a beszoktatas 3 nap,akkor jol ment minden,persze ott voltam es csak 3. nap tudtam elmenni felorat,mar nagyon vart mire visszamentem.Mindketten dolgozunk a ferjemmel,tehat o 5 nap oviban van,kb februarig erte ment a ferjem 13.30-kor ment nagyon hosszu volt neki a nap 15.30-ig amig en elhozom es sirt elotte mikor erte mentem,igy volt ott kicsit tobb mint fel napot,nem is sirt mikor a ferjem ment erte.Viszont marcius ota ott van vegig,nem is d.u. sir,hanem reggel,sot mar este kerdezi,hogy megy-e masnap oviba.A 3 ovoneni ez az ovobacsi rendes,aranyos,nincs durvasag,kiabalas,tehat ezzel nincs gond.Kisfiunk itthon enekli az oviban tanult dalokat,mondja amit hall es szepen beszel norvegul.Csak o magyar az oviban,igy kizarolag norvegul tud ott kommunikalni,de azt mondtak ezzel nincs gond,kerdez es valaszol is.Amugy szobatiszta,okos,szepen beszel magyarul is.Reggel mikor megyunk a kocsiban nincs gond,de mikor belepunk az oviba es el kell koszonni mar sir es el van keseredve es kerdezi hogy megyek-e erte…persze van sok puszi es oleles,persze nem huzom sokaig,2-5 perc(max.) az egesz Van esetleg valami tipp vagy otlet hogy elmaradjanak ezek a siros ovis reggelek? Valaszat elore is koszonom,udvozlettel:Erzsebet

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. november 07. kedd

      Ezen a búcsúzós problémán általában segíteni szokott, ha valamit, amit otthonról hozott magával, bevihet az oviba. Egy kispárnát, egy kedvenc figurát… El is mondhatod ilyenkor az otthonról hozott pl. mackónak, hogy ma ő vigyáz a kisfiúra és délután mesélje el milyen volt, utána pedig búcsúzz el határozottan a mackótól és a kisfiadtól is.

  • Kriszta

    Reply Reply 2017. október 09. hétfő

    Kedves Ágnes!
    3.5 eves fiam szeptemberben kezdte az ovit vegyes csoportban. Előtte egy évet járt családi napközibe heti 3 délelőtt. Nyáron ott is aludt ezeken a napokon már. Én az ovikezdéssel egyidőben kezdtem újra dolgozni. Korábban a családi napköziben és most az oviban sem beszél a fiam. Idegenek előtt általában nem beszél, vagy csak suttog, ha jelen vagyok én is. Aggódom, hogy az ovis társai kiközösítik idővel, hogy nem tudja megértetni magát az oviban, ha bármi gondja lenne.
    Itthon választékosan, összetett mondatokban beszél. 2-2,5 éves korában kezdett beszélni.
    Ha az oviról beszél nekem, akkor jó élményeket mond, mesél a gyerekekről, kedveli a dadus nénijét, sokat rajzol ott minden nap. A családi napközis gyerekeket is szerette, róluk is sokat beszélt nekem.
    Ha ovi után értemegyek, akkor üt, hisztizik, dacos, mérges kb mindenkire, leginkább rám és az apjára. Nyáron elutaztunk pár napra, meg ovikezdés előtt, az kihozta ebből a helyzetből, ismét hangosan tudott beszélni. Jelenleg ott tartunk, hogy csak velem kommunikál, de ha valami nem az ő akarata szerint zajlik, akkor befeszül, bezárkózik és már velem se beszél, csak nyöszörög, mutogat, mintha újra 1 éves lenne. Nem tudom ez mennyire dac, mennyire tartós állapot, esetleg betegség? Mi a teendő? Hogy lehet tartósan kimozdítani ebből a helyzetből? Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 12. csütörtök

      Ez a jelenség az ún. szelektív mutizmus, érdemes vele gyermekpszichológust felkeresni, ő fog tudni segíteni a megoldásban.

      • Kriszta

        Reply Reply 2017. október 22. vasárnap

        Kedves Ágnes, a helyzet rosszabbodott. 2 hete itthon sem szólal meg a fiam. A nevelési tanácsadóban nagy a várakozási idő. Egy magán gyermekpszichológust találtunk/ajánlottak az oviban, de még ott is várnuk kell egy jó hetet. Így, hogy két hete otthon sem beszél, igazán nehéz lett a helyzet. Kérhetek v.mi tippet, hogy mit tegyünk addig is, míg eljutunk az első találkozóra a gyermekpszichológussal? Köszönöm!

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2017. október 24. kedd

          Amiben segíthetsz most neki, ha nem akarod meggyőzni róla, hogy beszéljen, mert ez további szorongást okoz, inkább csak beszélgess vele, mint rendesen és engedd, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy tudja. Érdemes minél többet gyurmázni, festeni (az ujjfestés különösen jó), táncolni, zenélni (dobolás, furulya, síp stb.) közösen, mert ezek segítenek az önkifejezésben szavak nélkül is és segítenek kiadni az óvodában felgyűlt frusztrációt.

  • Rózsa

    Reply Reply 2017. október 05. csütörtök

    Kedves Ági! Kislányom október végén lesz 3 éves. A héten kezdte az óvodát. Itthon akaratos, el játszik egyedül és velünk is.Ha új környezetbe kerül visszahúzódó lesz, a hangját sem lehet hallani.Az oviban harmadik nap már bent ebédelt de csak kívülről szemléli az eseményeket, nem akár még bekapcsolódni semmilyen játékban. Aggódjak vagy idő kell neki hogy beszokjon? ( beszokatás nincs az oviban, délelött ott kell hagyni ebédig )Valamivel tudom segíteni öt ebben? Köszönöm a válaszodat .

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 12. csütörtök

      Még csak most kezdte az ovit, tehát bőven van még időtök a beszokásra, nagyjából 3-4 hét kell, mire a kisgyerek megtalálja a helyét a csoportban és elkezd bekapcsolódni a játékokba.

  • Tóth-Csonka Linda

    Reply Reply 2017. szeptember 24. vasárnap

    Kedves Ági! Említetted, hogy van olyan gyerek, aki az alapzaj miatt nem tud ellazulni az alváshoz. Nos, nálunk is ez a helyzet sajnos, illetve a kislányom azt mondta, hogy a többi gyerek jelenléte is zavarja. Ezen vajon hogy lehet segíteni? Egy idő után megszokhatja? Igénye még lenne az alvásra, itthon 2 órát is alszik délután az éjszakai 11 óra mellett. Előre is köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 21. szombat

      Egy idő után megszokja majd. Segíthet egy otthonról vitt „varázstakaró”, amivel el tudja varázsolni a zajokat.

  • Valéria

    Reply Reply 2017. szeptember 03. vasárnap

    Kedves Ágnes!

    Van egy gyönyörű, okos 2év 10 hónapos kisfiam. Még nem szobatiszta, de mivel kisebb településen élünk a vezető óvónő azt mondta vihetem, majd meglátjuk mi lesz. Múlt héten kezdtük el az óvodában a beszoktatást három napon át mentünk kint voltunk csak az udvaron, már az első nap el kellett mennünk 15 percre, majd a második napon is, és a harmadik napon már 1 óra hosszára. Az első napon nem volt gond mert nem vette észre, hogy éppen elmentem ebédet intézni neki, a második napon ahogy eltűntem nem sírt hanem kétségbeesetten „ordított” utánam, majd a harmadik napon szintén.Nem fogadta el az innivalót a daduska nénitől sem.Jeleztem az óvónéniknek, hogy a kisfiam nagyon sok időt van velem, hiába van egy féltestvére aki velünk él(édesapja kislánya)ő valahogy sosem játszott vele. Kérték az óvónénik hogy szept.1én pénteken ne vigyük a gyerekeket, hanem majd csak hétfőn a csoportszobába mint ahogyan kell. Az én fiam a három napos beszoktatás óta nem enged ki a látóteréből, ha mégis kikerül sír, panaszkodik, hogy ne tűnjek el, éjjel felriad többször az én dolgaimmal alszik illetve „Anya ide bújjál!” Az vezető óvónő aki egyben a fiam óvónénije is azt mondta, hogy vigyem délelőttönként 2,5 órára.
    Ém azt szeretném Öntől/Tőled kérdezni, hogy hogyan tudnék neki segíteni, vagy vigyem-e közösségbe vagy próbáljuk újra a beszoktatást meg ha már szobatiszta lesz ?

    Köszönöm a segítséget előre is!

    Vali

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. szeptember 05. kedd

      Ez így nagyon ijesztő volt a számára. A jó beszoktatáshoz idő kell, legalább 3 délelőttöt ott lenni a kicsivel anélkül, hogy kimennél, ha már feloldódott, akkor 10 percre kimenni, de nem eltűnni, hanem elmondani, hogy most kimész és mikor jössz vissza. A következő napon már 30 percre kimenni, ha ez nem okoz gondot, akkor egész délelőttre elmenni és délben visszatérni. Az természetes, ha a beszoktatás ideje alatt anyásabb lesz a kicsi átmenetileg.

  • Tímea

    Reply Reply 2017. augusztus 31. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom 22 hónapos, aug. 21-én kezdtük el a bölcsődei beszoktatást, mely nem megy könnyen sajnos.

    Beszoktatás menete eddig az alábbi volt.

    1. nap – 1 órát voltunk, ezt végig velem töltötte, kint az udvaron, minden jó volt, élvezte.

    2 nap – 1,5 órát voltunk, 45 percet vele voltam az udvaron, jól érezte magát, majd 45 percet nélkülem, ekkor nem sírt utánam, jól érezte magát.

    3 nap – 45 percig voltam vele az udvaron, ekkor már többet bújt hozzám játék közben, mikor elküldtek 10 perc után elkezdtett sírni, üvölteni, megnyugtatni sem tudták és 30 perc tombolás után visszahivtak. Annyira kitombolta magát, hogy a kezemben rögtön elaludt. Jött az ebédidő, ekkor mikor bementünk az udvarrol a csoportszobába, jól elvolt, majd szépen megebédeltünk és hazamentünk.

    4 nap – rövid ideig vele voltam az udvaron és mikor elakartam menni már elkezdett sírni. Ettől kezdve végig sírt ebédig, úgy volt, hogy az ebédet már nélkülem enné, de mivel nem volt hajlandó enni, ezért ekkor behívtak, szépen, nyugodtan, sírás nélkül megebédelt, hazamentünk.

    5 nap – reggel a gondozónő mondta, hogy ő viszi ki az udvarra, az átadóban válljak el tőle. De a kislányom rögtön sírni kezdett, így 5 percre kimentem vele az udvarra, de már nem érezte jól magát. Majd az elválásnál sírni kezdett,nem akart elengedni. Elmentem, és ettől kezdve végig sírta a délelőttöt és az ebédet is, mely már nélkülem volt, de evett legalább. Úgy adták át ebéd utan, hogy még mindig sírt, nyugtalan volt.

    Jött a hétvége, szombaton nagyon anyás volt – érthető -, vasárnap már kevésbé, nagyon jókedélyű is volt.

    Hétfőn a bölcsibe beérve már elkezdett sírni, és a bent töltött idő nagy részét végigsírta, ebédből is pár kanállal evett csak.

    Kedden már a kapuban sírva fakadt, viszont mikor az udvaron átadtam a gondozónőnek, lemászott az ölekből és otthagyott, elment egy gyerekasztalhoz és leült, a kerítésen túl azt láttam hogy már nem sír, és egészen jól viselte a délelőttöt kevés sírás volt, viszont az ebedből megint csak pár kanállal evett. Ezen a napon már a bent alvással is megpróbálkoztak, sajnos sikertelenül.

    Szerdán pedig sajnos megint elkezdett már a kapunál sírni, sírva adtam át, utána hallottam hogy sír, és később az udvarra menetelnél is, és mikor mentem érte hallottam, hogy az ebéd alatt is sír, mondja Anya gyeje. A gondozónő azt mondta, hogy nem sírt sokat, de nem is igazán játszott, egy kisasztalkánál ül, vagy az ölében, ekkor nyugott szokott lenni. Az ebéd után megprobálkoztak az ott alvással, és el is aludt, nem a kiságyban, hanem a gondozónéni mellett egy kis kanapén.

    Azt hogy sír hallottam és nem mástól tudom.

    Így telt a beszoktatás másfél hete eddig.

    Minden nap bölcsi utántól csak az ővé vagyok minden percben, hogy érezze szeretem, vele vagyok.

    Közösségbe régóta járunk, nincs elszigetelve nevelve, sokat van gyerekek között is, napi kétszer játszóterezünk jó időben, rossz időben játszóházba, baba mamás foglalkozásokra jártunk.

    Nagyon anyás pici kora óta, másra nem igazán lehetett bízni, mert ha sírt nem tudták megnyugtatni, képes volt addig sírni, míg haza nem értem. Ezért nem is nagyon hagytam sok ideig egyedül.

    Sajnos mindenképp vissza kell mennem dolgozni, így a bölcsi muszáj.

    Nem tudom, nem lenne-e jobb más bölcsibe átíratnom, egy családi napközibe?

    Meddig normális ha ennyire sír?mikor gondolkodjak el, hogy esetleg nem a leválás okoz gondott, hanem a hely, a gondozó néni nem tetszik neki

    Lehet nem tetszik neki a hely?a gondozó néni?(bár az ölébe beleül, az udvaron követi).

    Beszélni még nem beszél annyira, hogy el tudja mondani, hogy mi a rossz neki.

    Azt szeretném, ha jól érezné magát idővel a bölcsiben!

    Válaszát előre is köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. szeptember 10. vasárnap

      Idővel jól fogja magát érezni a bölcsiben, de ehhez idő kell. Általában 3-4 hét, mire kialakul a beszokás, már megbízik a gondozónőkben is a pici, megszokja, hogy el kell válni reggel. A reakciója teljesen normális és az is, hogy még néha sír utánad, idővel megszokja majd. Segíthetsz neki azzal, ha valamilyen kis tárgyat vagy plüssöt otthonról magával vihet a bölcsibe is, ami „vigyáz rá”, amíg ott van.

  • Szabina Sponga

    Reply Reply 2017. január 10. kedd

    Kedves Ági!

    Nekem van eg 19 hónapos kisfiam.
    Nagyon eleven energikus mindent előbb csinálok fiúcska.
    14 hónapos koráig csak én voltam neki meg a nagyszülei, azóta van egy páom akit elfogadott de ha ketten vagyunk vele itthon féltékeny amit persze megértek. A bölcsis beszoktatás volt a nehezebb falat számára.
    2,5 hónapja bölcsis amit megszokott szeret, de harap sajnos, amit nem igazán tudunk kezelni.
    Hazaérünk itthon meg csapkod verekszik és sikítozik és mindezek tetejére az éjszakák sem jók. Van, hogy 2 oránként sikítva ébred fel ha felébred van amikor csak álmában sikít.
    Segítséget szeretnék kerni ezeket, hogyan tudom kezelni mit lehet tenni sajnos a munka mellett ezek az éjszakázások kimerítenek engem és a páromat is.

    Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget.
    Üdvözlettel
    Sponga Szabina

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      Annak ellenére, hogy látszólag szereti a bölcsit, azért még frusztrált és fáradt, amikor hazaér, ezért csapkod és sikít. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy bölcsi után még kimentek vele a szabad levegőre, szaladgálhat, motorozhat, játszóterezhet vagy rossz időben játszóházazhat, így mire hazaértek már kiadja magából a feszültséget. Ez valószínűleg az éjszakai ébredéseket is ritkítja majd.

  • Viki

    Reply Reply 2017. január 07. szombat

    Kedves Ági!Pici Lányom jövő héten lesz 3 éves!Problémám a következő:december 5-én kezdtük a bölcsit,ahová nem szeret járni,minden reggel kérdezi,h megyünk-e ma bölcsibe,ha igen,akkor elkezd nyöszörögni,kiabálni,sìrni és előbb-utòbb hány is!Ha mondom neki,h ma nem megyünk,semmi probléma sincs!Mivel szegénynek semmi nincs a gyomrában a gyomorsavon kìvűl,ìgy ezt hánya ki,engem ez nagyon aggaszt,félek,h komoly egészségügyi következményei lesznek ennek és nem tudom közösségbe szoktatni!Éjszaka többször felriad és kiabál:Anya mikor jössz értem?Reggelente is ezt kérdezi és azt,h ugye nem hagysz ott?
    Egyébként nagyon ügyes,okos kicsi lány:1,5 éves kora òta folyékonyan,mondatokban beszél,fél éve szoba és ágytiszta!Nagyon szereti a gyerekeket,szivesen játszik velük a játszòtéren!
    Gondozò nénik elmondása szerint semmi gond vele a bölcsibe:eszik,iszik,alszik,játszik,rengeteget beszél!
    Szinte az egész reggelünk arròl szòl,h ül az ölünkben felváltva Apukájával nyugtatjuk,puszilgatjuk és ő mégis hány!Teljesen tanácstalan vagyok,h mit tegyek,h ne hányjon,illetve meddig lehet ezt hagyni,h hány,már ez volt a 4.hetünk,de sajnos semmi javulás nincs!Amúgy nagyon akaratos,hisztis,ha valami nem úgy történik,ahogy ő szeretné képes több òrán keresztül mondani,h pl ide vagy oda akar menni,nehezen fogadja el,ha valami az ő akaratán kìvűl történik!
    Nyáron gasztroenterologusnál voltunk vele-miután többször hányt ,tartòsìtòszer allergiát állapìtott meg nála az orvos,ìgy diétázik,természetesen a bölcsiben is!
    Nagyon köszönöm,ha segìtesz!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 14. szombat

      Vannak olyan kisgyerekek, akik a feszültséget csak hányásig tartó sírással tudják kiadni magukból. Segíthet megelőzni a hányást, ha a gyermekedet átöleled, amikor sírni kezd és közben mélyeket lélegzel, így elkezdi ő is átvenni a légzésed ritmusát és nem izgatja fel magát annyira, hogy hányjon (a kisebbik fiamnál is előfordul ilyen és ez a módszer mindig segített).

  • Gabi

    Reply Reply 2016. október 27. csütörtök

    Kedves Ági,

    Tanácsot szeretnék kérni Tőled kislányom ovis beszoktatásával kapcsolatban. Januárban lesz 3 éves, én itthon vagyok a 9 hónapos kishugával. Október elején kezdtük az ovit, csak ebéd utánig marad, itthon alszik. Első nap együtt voltunk ott, kb egy órát játszottunk az óvoda udvarán. Másnap reggel az óvónők egyből megérkezésünkkor elküldtek, mondván minden rendben lesz. Rendben is volt, és utána is. Aztán derült égből villámcsapásként múlt héten kedden csörgött a telefonom, az óvónő volt, h menjek érte, mert vígasztalhatatlanul sír. Mentem érte, akkor kiderült, h a hétfőt is végigsírta.
    Ott álltam,h jó de akkor hogyan tovább… Azóta egy helyben toporgunk. Megyek vele, napi 2-3 órát vagyunk ott. Tegnap ott hagytam fél órára, végigsírta. Mit tegyek?
    Köszönöm: Gabi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. november 03. csütörtök

      Nem volt elég fokozatos a beszoktatás. Persze először a gyerek számára minden új, felfedez, ráadásul bízik benne, hogy te ott vagy vele, nem hagyod magára, fel sem merül benne ez a lehetőség, ezért megy lelkesen játszani. De ha rájön, hogy ottmarad, megijed és sír. Itt az óvónők is ludasak voltak, tudniuk kéne, hogy a legtöbb gyereknek egy nap nem elég az oviban anyával, általában 3-5 nap kell minimum, néha 2 hét is, mire a kicsi teljesen beszokik, megbarátkozik az óvónénivel és szívesen marad ott anyával is. Ami segíthet, ha továbbra is vele mész, de amikor már feloldódott, elmész egy kicsit, a búcsúzáskor az óvónéni ott van, felveszi, megnyugtatja, így elkezd kialakulni kettőjük között a kötődés. Ez a kapcsolat a kulcsa annak, hogy a gyerek megnyugodjon és jól érezze magát, enélkül sajnos nem tud beszokni a kislányod az oviba. Mindenképpen beszélj erről az óvónőkkel is!

      • Gabi

        Reply Reply 2016. november 03. csütörtök

        Köszönöm a válaszod! Próbálkozunk tovább 🙂

  • Melinda

    Reply Reply 2016. október 20. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2 éves múlt júliusban, október 10-én volt először és utoljára bölcsiben, azóta betegszabadságon vagyunk, s majd 26-án jár le. Mielőtt elvittem volna , előtte való nap már készitgettem, hogy holnap reggel hamar felkelt anya és megyünk az autóval a bölcsibe ahol sok gyerek van és sok játék. Nem is volt gond hétfő reggel jó kedvűen ébredt és alig várta, hogy menjünk, mikor odaértünk amig én az óvónénivel beszéltem ő bement és el sem tudtam köszönni. Amikor észrevette a hiányomat azt mondták hogy nagyon sirt de ebédre megnyugodott és aludt. Mikor utánnamentünk nagyon visszafogottnak és levertnek tűnt, éjjel panaszkodott hogy fáj a füle és azóta nem voltunk. DE! Azóta nem akarja elhagyni a házat, nagyon sokat kell könyörögni és van amikor már veszekedni vele, hogy kijöjjön levegőzni,ugy délelőtt mint délután. Mindig azt mondja, hogy ő egyedül van és sirt az oviban utánnam, hiába magyarázom neki, hogy én őt szeretem és soha nem hagynám magára mert mindig van valaki mellette, nagymama, nagyapa vagy az apja. Odáig jutottunk, hogy nem akar senkivel sehová menni még az édesapjával sem, hanem mindig velem akar lenni. Hogyan tudnám ezt a szorongását megszűnteni, vigyem még bölcsibe vagy inkább tartsam otthon, és esetleg próbáljam meg januárban- februárban ujra elvinni? Még van egy 10 hónapos kislányom ezért adtam a kisfiut bölcsibe, hogy közösségbe legyen(összesen 8an vannak a csoportban és mind fiúk) és nekem is legyen egy kis időm dolgok intézésére.
    Előre is köszönöm tanácsát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. november 03. csütörtök

      Úgy tűnik, őt nagyon megviselte ez a helyzet. A szorongása miatt fertőződött meg ilyen hamar. Most egyelőre ne vidd bölcsibe, hagyd, amíg megnyugszik és néhány hónap múlva próbálkozzatok újra, akkor talán majd másként reagál majd. Amikor legközelebb mentek, figyelj oda a fokozatos beszoktatásra, pár napig legyél ott vele délelőttönként 1-2 órát, aztán menjetek haza, utána maradjon ott csak 1 órára és utána hozd el, és csak akkor aludjon ott, ha már teljesen biztonságban érzi magát.

  • gaga

    Reply Reply 2016. október 12. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam nyáron volt 3 éves.Augusztus elején meglett a kishuga.Szeptemberben kezdte az ovit szobatisztán.Délben nem kellett pelus csak este.Ovi első 2 hetében nem is volt gond.Utána elkezdett bepisilni alváskor az oviban,van hogy délelőtt is becsurg neki ott.Pár napig elnézték az óvónők,utána azt akarták,hogy hozzam el ebéd után,mert szerintük sok a kistesó+ovi egyszerre.Mondtam nekik,hogy nem hozom el.Fáradt gyereket nem viszek haza,meg a tesót sem húzkodnám 2x egy délelőtt. Sajnos az ovi óta van mikor itthon is bemegy a pisi alváskor.Mit tudnék tenni,hogy ez a helyzet javuljon az oviban? Tudom az idő a megoldás igazából.Meddig tartható ez az állapot normálisnak? Hány hétig vagy hónapig? Előre is köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Először is érdemes megnézni, nincs-e felfázva, gyakran ez az ok. De az is lehet, hogy egyszerűen csak annyira lefárad délelőtt az oviban, hogy túl mélyen alszik délután, nem veszi észre, hogy pisilni kell. Segíthet, ha lefekvés előtt közvetlenül már nem iszik és elmegy pisilni. Ezenkívül lehet kapni olyan leszoktató bugyit, amiben van egy kis betét, ami felfogja a pisit. Mi ezt használtuk alváskor az oviban és néhány napon belül el is múlt a bepisilés.

      • gaga

        Reply Reply 2016. október 14. péntek

        Köszönöm válaszodat! Elmennek pisilni az oviban alvás előtt mindig,meg itthon is.Az oviban mindig van leves is,meg hát isznak is a főtt ételhez.Szóval az,hogy ne igyon előtte azt nehéz megoldani. 🙂 Amúgy igen én is arra gondolok,hogy túl mélyen alszik,mert nagyon elfárad.Most voltak napok,mikor nem ment be a pisi egyszer sem.Se délelőtt se alváskor. Köszönöm a megnyugtató választ!

  • Nóra

    Reply Reply 2016. október 12. szerda

    Kedves Ági,

    3 éves a kisfiam,szeptemberben kezdtük az ovit.Eddig otthon voltam vele,de már nagyon igényelte a gyerekek társaságát,és nekem is el kellett kezdenem dolgozni.A beszoktatás annak ellenére remekül ment,hogy előtte nem járt rendszeresen közösségbe,és az itthon töltött három év alatt nagyon sok családi problémánk volt,ami kissé visszavetette a fejlődésben (nagyon későn kezdett el beszélni).Ezeket a nehézségeket előre megosztottam az óvónőkkel,valamint,hogy az étkezéssel is vannak problémáink,ők teljesen megértőnek tűntek.Viszont egyre többször kezdtek el panaszkodni rá mostanában,hogy nem eszik,vigyem el ebéd előtt.Nem akartam feszültséget,így annak ellenére,hogy ezt előre jeleztem és kértem a segítségüket megtettem.Mostanra viszont már állandóan azzal fogadnak,hogy mennyire problémás a kisfiam,mert kimegy a teremből szó nélkül,a csapokat nyitogatja a mosdóban vagy felmegy az emeletre.Nem tudom ezzel mit kezdhetnék,hogyan tanítsam meg a gyereknek,hogy a terembe maradjon?Itthon soha nem korlátozom a mozgásban.Ez nem az óvónő feladata lenne?Amúgy rendkívül kedves,szelíd gyerek,szeret oviba járni,vannak barátai,pedig csak 1 hónapja jár oviba.
    Félek,hogy el fogják tanácsolni egy olyan dolog miatt,ami szerintem nem egy megoldhatatlan dolog.

    Köszönöm a válaszod,Nóra

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Nyilván ezek miatt nem utasíthatják el a gyermekedet az oviból, különösen, mert óvodaköteles. Ezekben te nem is tudsz rá hatni, az óvónők dolga lenne megoldani (nem is értem, hogyan mehet ki egy gyerek „csak úgy” a teremből…). A nemevés oka az, hogy a kicsi nem bízik az óvónőkben, ezen is nekik kéne változtatniuk, mert egy ilyen kisgyerek csak akkor érzi magát biztonságban az óvodában, ha kötődhet az óvónénihez, úgy tűnik, nála ez még nem alakult ki. Mindenképpen beszélj az óvónőkkel, keressetek megoldást, vagy ha ez nem jár sikerrel, akkor fordulj a helyi nevelési tanácsadóhoz (ők egyrészt tanácsot is tudnak adni az evéssel kapcsolatos szorongás oldásában, másrészt ha ők mondják azt, hogy semmi baj nincs a gyerekkel, annak nagyobb hatása van az óvónőkre is).

      • Nóra

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        Köszönöm szépen a választ!

  • Teréz

    Reply Reply 2016. október 08. szombat

    Kedves Ági!

    Van egy 3 éves kisfiam aki most kezdte az óvodát. A beszoktatás lassan ment,nem volt semmi probléma. Az egyik ovónénit nagyon szereti, a másikat nem ( nem gyerekcentrikus), ami még tovább nehezíti a helyzetet, hogy van egy beteg gyerek a csoportban ( verekszik, és vissza él a testi adottságaival, agresszív) . A fiam félénk, vissza húzodó,a problémám az lenne, hogy egy hete hány. Vagy itthon az ovi előtt vagy az oviban öltözés közben. Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, hogy tudnék neki segíteni?

    Csak, ha szóba kerül az óvoda, rögtön elkezd sírni és megyünk hányni.

    Nagyon köszönöm a válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      A hányás a feszültség kiadásának egy formája ebben a korban. Megelőzhető azzal, ha amikor elkezd sírni, öklendezni, magadhoz öleled a gyereket és lassan mélyeket lélegzel, ezzel az ő légzése is lassul és elkezd megnyugodni, így elmarad a hányás.

      • Teréz

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        Köszönöm szépen a választ.

  • Smid Ágnes

    Reply Reply 2016. október 04. kedd

    Valószínűleg rosszul tettem fel a kérdést. Bocsánat! Önállóan, de a mehirdetett ártól olcsóbban, vagy vmi nással kiegészítve azon az áron?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 10. hétfő

      November elején lesz egy ilyen akciónk, amiben össze lehet majd kombinálni a csomagokat, fogok küldeni róla emailt és a Facebookra is kikerül majd, akkor meg fogod tudni venni mással kombinálva ezen az áron.

  • Smid Ágnes

    Reply Reply 2016. október 04. kedd

    Szia Ági!

    Az Egyéniség Születik anyagodat már korábban megvásároltam, ezért érdeklődnék, hogy a Békés Dackorszak anyagot meg tudnám-e kedvezményesen önállóan is vásárolni vagy a linken kínált áron mással kiegészítve?

    Várom válaszod!

    Üdv.: Ági

  • Hajni

    Reply Reply 2016. október 03. hétfő

    Kedves Ági,

    kislányom 4 éves. középső csoportos, vegyes csoportban.
    a tavalyi óvodás kezdésünk nem volt túl jó, sokat sírt nem volt igazán
    boldog az oviban. ezen a nyáron sokat változott, bátorodott így az idei
    indulás jól alakult, hosszas öltözőben eltöltött idő után, elköszön és bátran bemegy a csoportba.
    Amiért igazán írok hogy a két ovó néniből az egyikre „csatlakozott” igazán rá, ha ő ott van akkor minden rendben van.
    Annyira kedveli hogy otthon ő az óvó néni és a babáival, kistesójával ovisat játszik.
    a hétvégén amin kisírtam magam hogy azt mondta bárcsak az ovó néni lenne az anyukája és ő miért nem az ovó néni pocakjába érkezett.
    mondta hogy jövő héten odaköltözik az ovó nénihez és majd ha megyek az oviba
    reggelente akkor találkozhatok vele.
    mit lehet erre mondani? hogyan reagáljam le. Bőgtem egy nagyot, persze elmondtam neki hogy én milyen szomorú lennék nélküle és mennyire hiányozna,
    de azért szíven ütött. persze örülök hogy az ovó nénihez ragaszkodik és így
    jobban érzi magát az oviban de azért rosszul is esik….

    Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Ebben a korban a gyerekek még a fantáziák, a mesék világában élnek, a fejükben gyakran összemosódik a valóság és a képzelet, ezért néha egészen hajmeresztő dolgokat mondanak, de ettől nem kell megijedni. Nem arról van szó, hogy ne szeretne téged, egyszerűen csak azt fejezi ki ezzel, hogy jól érzi magát az oviban, szereti az óvónénit. Ez nem ellened szól, szimplán csak az ő érzelmi élményeinek a kifejeződése a maga éretlen, kisgyerekes módján 🙂

      • Hajni

        Reply Reply 2016. október 12. szerda

        nagyon köszönöm hogy válaszoltál 🙂

  • Karsai-Daru Veronika

    Reply Reply 2016. október 03. hétfő

    Kedves Ágnes!

    A kislányom 2 hete kezdte a bölcsödét, már az első naptól nagyon szeretett menni. Ellentétben más gyerekekkel, ő akkor sírt amikor elhoztam,mert szívesen maradt volna. Utána valami megváltozott, az egyik gondozónő mondta,hogy Emma sírt az udvaron. Én másnap az ő gondozónőjétől megkérdeztem a sírás okát: fél egy kislánytól, állítólag már nem bántja. Ma reggel vidáman futott be a csoportba,amikor meglátta a kislányt, sikítva sírt és ki akart jönni. Később visszamentem,hogy beszéljek a gondozónővel aki azt mondta,hogy ez az állapot el fog múlni. engem nagyon aggaszt a dolog mert a gyerekem szemébe félelmet láttam és nagyon rossz volt így otthagyni.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Ebben a korban a gyerekek néha félnek a kortársaiktól, de ez később, tapasztalati alapon elmúlik, ahogy egyre többet vannak együtt. Konfliktusok is vannak köztük, ez természetes jelenség, amivel részben neki kell megbirkóznia, részben nekünk kell megmutatnunk, hogyan kezelje ezeket. Ez utóbbi azért nehéz, mert ez nem közbeavatkozást és állandó kontrollt jelent, hanem sokkal inkább a mindennapokban való példamutatást arra, hogyan szólunk hozzá a másikhoz, hogyan kezeljük a kéréseit stb. Ami segíthet ezen túlmenően: olyan meséket olvasni neki, amikben óvodások, óvodai helyzetek vannak (Anna, Peti, Gergő, Bogyó és Babóca, Pöttyös Panni és Kockás Peti, Boribon történetek), ez példákon keresztül a mesék világában mutatja meg a kicsinek, hogyan is kell az ilyen vitás helyzeteket, félelmeket kezelni.

  • Anita

    Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 3,5 éves. Már 2,5 évesen elkezdte a ovit, mert úgy láttam igényelné a gyerektársaságot és mivel 2 éves korára teljesen szobatiszta volt, mehetett is. Minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Semmi gond nem volt a beszokásnál, örömmel ment minden nap.
    Most hogy 2. éve jár, egyik reggel sírt, hogy nem akar többet oviba menni. Próbáltuk kihúzni belőle mi lehet a baj.( Gyanús volt hogy inkább apával szeretne játszani mert keveset vannak együtt.) Aztán azt mondta hogy az egyik kisfiú végett nem akar, mert mindig verekszik és nem akar mellette aludni. Mondtam neki, hogy megbeszélem az óvónénivel hogy ne kelljen mellette aludnia. Így el tudtunk aztán menni. Az oviban szóltam, megígérték hogy intézkednek, de sajnos nem így lett. Megint szóltam, mire azt válaszolták hogy amellett a gyerek mellett senki nem akar aludni de valakinek muszáj…
    Az én kisfiam elég érzékeny természetű, nem verekedős szeret nyugodtabb gyerekekkel játszani mi sem ütöttük meg soha, hiszen egy hangosabb rászólástól is befogja a fülét vagy sírni kezd. Viszont nem visszahúzódó, nagyon is barátságos mindenkivel és attól félek emiatt a verekedős gyerek végett lesznek gondok az oviba járással.
    Kedves Ági! Mit javasolnál ebben a helyzetben? Mondjam neki hogy ne hagyja magát üssön vissza? Az óvónéninek nem szól ha bántja. A gyereket elég gyakran ültetik le büntibe szóval tudnak a problémáról de nem tudom mi lehetne a megoldás.
    Köszönöm a segítségedet!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Szomorú, hogy ilyen helyzetben az óvoda ennyire nem segítőkész (nálunk pl. az egyik folyton hangoskodó és unalmában a többieket piszkáló, problémás gyereket külön altatták a többiektől, ezt itt is fel lehetne vetni, mint ötletet). Arra semmiképp se bíztasd, hogy üssön vissza, ami segíthet, ha kiválaszthat egy olyan kedvenc figurát, ami jó erős és mostantól ő fogja megvédeni a verekedős fiútól (pl. egy mackót a kezén boxkesztyűvel vagy egy szuperhőst). Meséld el neki, hogy ezentúl, ha a verekedős fiú zavarja alváskor, csak tartsa maga elé a szuperhőst és megvédi. Sokszor ez a félelem oldásában is segít és a másik gyereket is megakasztja a tevékenységében, ha azt látja, hogy az érzékenyebb gyerek már nem fél tőle, így elmarad a konfliktus.

  • Tóth Szilvia

    Reply Reply 2016. szeptember 26. hétfő

    Kedves Ági!

    A kisfiam nagy mozgásigényű, nehezen elfáradó, nagyon okos, a koránál fejlettebb kisgyerek, aki most bölcsibe került, mert vissza kell mennem dolgozni, és nem tud beilleszkedni.
    Fél évesen állt fel, 2 éves kora óta futóbiciklizik, 2 hónapja pótkerekes, 14 colos biciklivel közlekedik mindenfelé. Szobatiszta hónapok óta, folyékonyan beszél, nagyon kreatív, és korából eredően nagyon dacos is. 🙂
    Reggel 6.45-kor kel, este 21.45-kor alszik el. A délutáni, illetve napközbeni alvásával születése óta gondban vagyunk. Nehezen nyugszik meg, pörög a kis agya ezerrel, ebéd után beleveti magát a játékba, amit muszáj hagynom neki, különben nem fárad el. Szerepjátékozik, a kis autói beszélgetnek, így dolgozza fel a vele történt eseményeket. Este szintén egy órán keresztül meséli, mi történt vele aznap. Itthon jó esetben 2 és fél 3 között alszik el, de sokszor csak akkor, amikor már mennem kell a lányomért az oviba, és kénytelen vagyok betenni az autóba, ahol rögtön álomba szenderül.
    A bölcsiben ehhez képest fél 12-kor lehúzzák a redőnyöket, és mindenkinek aludnia kell, még mese sincs. A kisfiam persze játszana még, és egyre jobban sír. Legutóbb egy órán át sírt, bepisilt, mire kihozták. (Ágytiszta is.) Az ágyra sem hajlandó lefeküdni, mert nem fáradt még. Nem tudom, mit tegyek, mert nincs rá lehetőség, hogy külön foglalkozzanak vele egy állami bölcsiben, magánbölcsire pedig nem telik, és októbertől mennék vissza 6 órában dolgozni. Oviba itt nem veszik fel 3 éves kora előtt semmiképp.
    Van valami javaslatod?

    Előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Mindenképpen beszélj a bölcsivel! Se nekik nem jó, ha egy kisgyerek zavarja a többiek pihenését, se a gyereknek nem jó, ha nem piheni ki magát és egy órán át sír minden nap. Nálunk a bölcsiben volt 1-1 ilyen kisgyerek, aki nem tudott a többiekkel elaludni és ők a sarokban játszhattak addig, ezt azért egy állami bölcsiben is meg lehet oldani, de az is igaz, hogy a gyerekek egy része idővel megszokja a bölcsi rendjét és elalszik a többiekkel alvásidőben. Azzal segíthetsz neki, ha magával vihet egy tárgyat otthonról, ami hozzád kötődik, pl. egy pólót, kendőt vagy kispárnát, ami megnyugtatja őt alvásidőben, el is lehet neki mondani, hogy ez az „anyapárna”, amit ölelgethet, ha anyára van szüksége.

    • Nyeste-Tóth Szilvia

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Kedves Agi!

      Mar beszéltem a bolcsivel, mielőtt írtam Neked. Pont az a probléma, hogy nem engedik játszani, mindenkinek aludni vagy feküdni kell kivétel nélkül. Maganbolcsit pedig nem tudunk megfizetni.

      • Vida Ágnes

        Reply Reply 2016. október 14. péntek

        Ez akkor sem állapot, ami most van. Jó lenne, ha legalább valamit kaphatna ilyenkor, egy kis könyvet, amit nézegethet csendben addig. Az is lehet, hogy így el is tudna aludni.

  • Navratilné Kati

    Reply Reply 2016. szeptember 24. szombat

    Kedves Ági,

    A 2,5 éves okos, nagyon cukor, habár dacoskodó gyerkőcöm az új év kezdetével újra jár a napközibe. Ez itt nálunk olyan, hogy heti 3 alkalommal van a valasztott nevelőnéninknek csoportja. Mi szerdánként járunk 2 és fél órát délelőtt. Tehát heti egyszer. A gyerek 1-es típus, befelé forduló, a többi gyerek nem erdekli (csak a saját unokatestvérei, akik sajnos messze élnek tőlünk). Engem kifejezetten nem zavar, hogy nem extrovertált és szalad oda tárt katokkal másokhoz, de nem is ez a lenyeg. A kislanyom nem szeret a csoportba járni, “Anyukaval szeretek itthon játszani, nem a csoportban”, „Utálom a csoportot!” – mondja ő. Most is ahogy bevittem, rögtön a nevelőnéni ölébe maszott sírva, engem hívott. A harom gyerekes nőverem szerint az a baj, hogy heti egy délelőtt “nem elég neki”, többször kellene jaratni. Max heti még 1-2-szer tudom vinni, kérdes, hogy biztos ez lenne e a megfelelő lépés? Ebben segíts kérlek! Tesóm szerint túl sok az az egy hét, ami eltelik egy-egy alkalom között. Más nevelőhöz nmeg nem viszem, ezt a nénit már megszokta, ismeri. Pénteken vannak gyerekek, akik a szerdaiba is járnak, a hetfői csoportban csak idegen gyerekek lennének. Mi a te véleményed? Szkeptikus vagyok, hogy valóban jó e az, ha erőltetem a napközibe járast még plusz napokon, amikor így se szeret járni. Köszönöm szépen! Kati

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      A nővérednek valóban igaza van abban, hogy könnyebben megszokják a gyerekek az új helyet, ha rendszeresebben, legalább heti 3 alkalommal járnak, azonban, ha te nem tudod gyakrabban vinni, csak emiatt nem kell erőltetni, megszokja így is, legfeljebb kicsit tovább tart majd.

      • Navratilné Kati

        Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

        Köszönöm szépen!

  • Krisztina

    Reply Reply 2016. szeptember 23. péntek

    Kedves Ágnes 3 éves kislányom most kezdte az óvodát, eddig is akaratos volt de a szabályokat többnyire be tudtam vele tartatni de most mintha ezerszer inkább az lenne, az óvodában öntörvényű nem hajlandó megülni evés közben, egyáltalán nem fogad szót az óvonőknek ezzel bontja a rendet és látom az óvónőkön hogy úgy is állnak hozzá. Mit tehetnék hogy segítsek neki a beilleszkedésben? Minden tanácsot köszönök!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Az óvodában te nem vagy ott, igazából az óvónők feladata lenne, hogy elfogadtassák vele önmagukat annyira, hogy betartsa a szabályokat. Te azzal segíthetsz neki, hogy sok olyan mesét olvastok otthon, ami ovisokról, óvodáról szól (Janikovszky Éva, Boribon, Anna, Peti stb.) ez segít neki megismerni az ovis világot, a szokásokat stb.

      • Adri

        Reply Reply 2022. október 20. csütörtök

        Kedves Ági,

        Kisfiam egy hónapja kezdte az ovit, amit egy költözés előzött meg. 4 éves lesz novemberben, előtte bölcsis volt kis létszámú csoportban. Mindig is szeretett köveket, kavicsokat gyűjtögetni, ezeket,mint ajándékokat kaptuk tőle.Az utóbbi hetekben ez a gyűjtögetési mánia zeljesen eluralkodott rajta, mindent felszed, őrizget, mondják, hogy az oviban az udvaron is szinte csak ezzel foglalkozik, a kincseit őrizgeti, sír, ha elveszik tőle, elhagyja. Tele velük a keze, a zsebe, az óvónéni zsebei is. Vittem be egy dobozt, ráírtuk, hogy.Boldi kincsei, mert a szekrényében már kezdett káosz lenni. Most azóta még több dolgot gyűjt, de mondják, hogy így legalább van hova tenni. Többször volt, hogy mikor mentem érte még sírt az ágyban, hogy elveszett a szösze, ami valami pirinyó valami volt, nagyon kiborul, ha kiesik a kezéből,vagy nem tud felöltözni, mert szorongatja. Mi a jelenség magyarázata, szorong? Az egyik óvónő a nagynénje aki születése óta ismeri, a másik sajnos ritkán van velük. Hogy tudunk jól hozzáállni? Egyelőre komolyan vesszük, de már egyre nehezebb így, hogy folyton szedeget a földről mindenfélét, akadályozza a mindennapjait. Elhagyja maga, vagy valahogy segíthetjük ebben? Nyár óta a körmét is rágja, sok volt a változás neki, van egy 10 hónapos húga is. Köszönöm előre is a választ.

        • Vida Ágnes

          Reply Reply 2022. október 30. vasárnap

          Valószínűleg biztonságérzetet adnak neki ezek a dolgok, azért csinálja, mivel emellett sok változás is volt az életében, ezért szorong, ami a körömrágásban és ebben a gyűjtögetős szokásban nyilvánul meg. A bölcsiben kötődött a gondozókhoz, itt viszont nem olyan erős még a kötődése az óvónénikhez, ez is gond lehet. Azzal tudsz segíteni neki, hogy segítesz feldolgozni az ovis élményeit: meséljetek ovis meséket, bábozzatok vagy szerepjátékozzatok el együtt ovis kis jeleneteket, rajzoljátok le otthon az oviudvart, a gyerekeket együtt, készítsetek papírból óvónéni bábut, gyerekeket, mondja el ő, ki milyen legyen, hogyan nézzen ki (ez segít benne, hogy egyenként megértse őket), kérdezd meg, melyiküket készítsd el (ebből kiderül, kik érdeklik, kik érdekesek a számára, esetleg kivel van konfliktusa), játsszatok ovisat babákkal vagy macikkal, de lehet akár kisautó-ovi is, lehet pl. ebédeset játszani velük. A lényeg, hogy újra meg újra foglalkozzon változatos módon a témával, mert így jobban meg tudja ismerni és fel tudja dolgozni az ezzel kapcsolatos érzéseit.

Leave A Response

* Denotes Required Field