Hogyan készítsük fel a nagytestvért a kicsi érkezésére?

A szülők gyakran aggódnak amiatt, hogyan fogja viselni a nagyobbik gyermek a kisebbik érkezését. Féltékeny lesz? Megváltozik a viselkedése? Megviseli a változás? Mindez azon is múlik, hogyan készülünk fel a változásra. Íme 10 tipp, ami segíthet:

1. Engedd, hogy kifejezze az érzelmeit!

A kisgyerekek minden változásra érzékenyen reagálnak és a várandósság már önmagában is változást hoz a kicsi életébe. Ne próbáld őt távoltartani mindattól, ami történik! Beszélj neki arról, hogy orvoshoz kell menned, nyugodtan oszd meg vele, ha fáradtnak érzed magad, mutasd meg neki, hogyan mozog a baba a pocakodban és beszélgessetek vele!
Ne ijedj meg, ha átmenetileg bújósabb lesz ilyenkor, akaratosabb vagy többet hisztizik! Ezek természetes, de átmeneti reakciók részéről a változásra és egyben kifejezik az érzéseit is különösen abban a korban, amikor még nem tud beszélni.
Segíthetsz neki azzal, ha beszélgetsz vele az érzéseiről, segítesz neki megfogalmazni, amit érez!

2. Ne akard meggyőzni róla, hogy ő már “nagy”!

Sok családban, amikor a kisgyereknek testvére születik, mindenki elkezdi neki mondogatni, hogy “már nagy vagy”. Erre gyakran a gyerekek úgy reagálnak, hogy visszamennek “babába” és elővesznek korábbi, már kinőtt szokásokat (pl. újra húzzák az időt lefekvés előtt, megint kérik a cumit, bepisilnek stb.) Ilyenkor nem az a megoldás, hogy megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy “már nagy vagy”, sokkal inkább az, hogy egy kicsit babázunk velük: dédelgetjük, mesélünk nekik arról, milyenek voltak babaként, ez segít nekik túllépni ezen a nehéz időszakon.

3. Erősítsétek a kapcsolatot a többi családtaggal!

A szülés után még a legoptimálisabb esetben is sokkal kevesebb időd lesz a nagyobbik gyermekedre, mint eddig, gyakran lesz szükséged arra, hogy más vigyázzon rá vagy lássa el, éppen ezért a várandósság alatt tudatosan dolgozzatok azon, hogy szívesen legyen apával és a nagymamával is (vagy bárkivel a családban, aki vigyázni szokott rá)! Tőle is fogadja el az ételt, ő is le tudja fektetni stb. Ez sokat segít majd abban is, hogy a testvér érkezését ne anya elvesztéseként élje meg a kicsi és ne szakadjon minden a nyakadba szülés után.

4. Erősítsd a kapcsolatot a testvérek között!

A testvér érkezése természetes dolog, sokan mégis úgy emlegetik a magzatot, hogy “a baba” (vagy a leendő nevén). Közelebb hozhatod a kicsit a testvéréhez azáltal, hogy így emlegeted, a “mi babánk” vagy “a testvérkéd”.

Segíthet az is, ha:

– olyan meséket olvasol, amik testvérekről szólnak,
– közösen választjátok ki a babának a bútort, a ruhácskákat,
– belevonod a nagyot is az előkészületekbe,
– a kórházi csomagot is együtt készítetitek össze és kiválasztotok egy fotót a nagyról, amit magaddal viszel.

5. Mutasd meg a nagynak, hogy fontos szerepe van a családban!

Adj neki feladatokat, dicsérd meg, ha együttműködik! Legyenek olyan fontos feladatai, amiket ő tud a legjobban csinálni a családban és ezt mondd is el neki! (pl. segítsen teríteni a vacsoránál vagy meglocsolni a virágokat) Beszélgessetek sokat arról, hogy a családban mindenkinek vannak feladatai, szerepe és ő is fontos része a családnak.

6. Minden nagyobb változás legalább 6 héttel a szülés előtt legyen!

Ha költöztök, lecserélitek a szobáját, kiszoktatjátok a közös ágyból, elkezdi a bölcsit/ovit, szobatisztaságra szoktatjátok, ezek lehetőség szerint legkésőbb 6 héttel a szülés várható időpontja előtt legyenek. A kisgyereknek időre van szüksége, mire megszokja az új helyzeteket, az időben egymáshoz közel levő túl sok újdonság szorongóvá teheti és viselkedészavarokat okozhat. Ha időben megfelelő távolságra vannak ezek a testvér érkezésétől nem fogja összekötni őket a babával sem.

7. Nézzegessetek képeket az ő csecsemőkorából!

Beszélgessetek arról, milyen volt ő babának! Ez segít megértenie a helyzetet, de emellett jól fog esni neki és különlegesnek érzi magát tőle.

8. Babázzatok!

Játszatok babásat babákkal vagy mackókkal, öltöztessétek őket, szerepjátékozzatok velük, ez segít megtanulnia a kicsinek, hogyan is kell majd gondoskodni a testvérről.

9. Amíg anya a kórházban van…

Beszélgessetek már előre arról, hogy néhány napig kórházban leszel majd! Mondd el neki, mi fog addig történni veled és azt is, mi fog addig történni vele! Nyugodtan meglátogathat téged a kicsi is, amíg a kórházban vagy, hadd nézze meg a testvérkét. Ezeken a látogatásokon jó, ha a nagytestvér körül forog minden, játszol vele kicsit, vagy sétáltok egyet közösen. Ha van rá mód, ne csak üvegen keresztül nézze meg a babát! Egy kutatás szerint az újszülöttek feromont bocsátanak ki magukból és aki kézbe fogja őket, azoknak szorosabb kötődésük alakul ki hozzájuk és megerősödik bennük a védelmi reflex – ez a testvérekre is igaz.

10. Előre beszéld meg a rokonokkal az ajándékokat!

Sokan ilyenkor csak a babának hoznak ajándékot, őt veszik körbe. Kérd meg előre a látogatókat, hogy a nagynak is hozzanak valami apróságot és gondoskodj róla, hogy vele is foglalkozzanak!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

5 Comments

  • Csillag

    Reply Reply 2017. március 28. kedd

    Kedves Ági!

    Kisfiam két hónap múlva lesz másfél éves. Húga 6 hetes. Az első 5 hétben nem jelentkezett nála az adott problémám. Az elmúlt egy hétben viszont nagyon megváltozott a kisfiam viselkedése. A kicsi dolgait rongalja, rettenetesen sokat hisztizik, többször meghatapott. Ha a pici sír odarohan és raut egyet, vagy megmarja, ahol éppen éri. De van, hogy amikor alszik a kicsi, akkor is odamegy és állandóan az arcát vagy fejét piszkálja durván. Megnyomja, vagy megmarja. Nagyon elkeseredtem, mert egy nagyon bújós, szeretgetos kisfiú. Erős kötődésben neveltuk. De nem bírok vele. A másik gondom, hogy nem bírom nappal letenni már egy hónapja aludni és nagyon nyűgös, feketék alul a szemei,de harcol ellene. Már mindent próbáltam. De fáradt mert 4-5 fele már képes lenne elaludni. Ha…

  • Judit

    Reply Reply 2017. március 18. szombat

    Kedves Ági!

    Kéthetes kisfiunk kizárólag anyatejet eszik, bár a kórházban tápszert is kapott, illetve cumit is. Azért írok, mert a babánk igen hasfájós. Mikor elkapja egy-egy görcs, akkor keservesen sír, és ha éhes, akkor sem tud enni. Az evéssel egyébként nincs baj, szépen szopik, megeszi a 110-et, de ezt kb. két óra alatt. Ha egy olyan éjszaka után vagyunk, ami hasfájással és sírással telt, akkor napközben akkor is szeretne mellre kéredzkedni, ha már nem éhes, csak cumizni akar. Kortyol 2-3-at és onnantól egy órát cumizik, amíg el nem alszik. Mivel még nem tudom eldönteni igazán, hogy éhes-e és azért szeretne cicit, vagy csak nyugalomra vágyik, így mindig eleget teszek a kívánságának, és ha kell 4 órán keresztül “szoptatok”. A kérdésem az lenne,hogy ezt jól teszem-e? Mert azt olvastam valahol, hogy ezzel azt sugárzom felé, hogy az étel mindenre a megoldás és táplálkozási zavaros lesz. Azt meg nem szeretném. Egyébként simán is meg lehet nyugtatni, a mellkasomon megnyugszik, de a nehéz éjszakák után valahogy inkább a cicin nyugszik meg.

    Köszönöm a segítséget előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. március 26. vasárnap

      Egyáltalán nem így van! Nem lesz táplálkozási zavaros a baba az igény szerinti etetéstől. Most ez a legfontosabb a számára, ettől nyugszik meg, még csak alkalmazkodik a külvilághoz. Amikor szopizik, nem csak eszik, hanem iszik is és megnyugszik, ráadásul a sok szopitól egyre fejlettebb lesz a technikája, ezért egyre kevesebb levegőt fog nyelni és hamarabb elmúlik a hasfájás is.

  • Fehér Andrea

    Reply Reply 2017. március 17. péntek

    Szia Ági!
    Szuper összefoglaló ez,örülök,hogy korábban ezt szinte lépésről lépésre így is tettem…(talán mégsem vagyok annyira rossz anya…). Egyedül a babázós rész maradt ki..Minden igyekezetem ellenére a kisfiam állandóan bántotta az újszülöttet, hozzáteszem a kicsi nem volt könnyű eset,valószínűleg hasfájós volt. Már 1 és 3 évesek,a nagyfiú ovis. “Csak úgy” már keveset bántja a kicsit,leginkább figyelemfelkeltés a célja vagy játékokon harcolnak egymással. Nagyrészt egyedül vagyok velük,apa dolgozik,nagyszülő messze. A kérdésem az,hogy szerinted forduljak-e vele pszichológushoz? Rokonok javasolják mindig..én nem érzem már annyira vészesnek a helyzetet,bár elég hullámzó. Lehet,hogy valóban segítene és könnyebb lenne. Tudom,hogy hibáztam az elején,mert amikor már nem bírtam,h pl beleharap az alvó baba arcába,rákiabáltam,nem is egyszer. Hiába forgott körülötte minden,úgy éreztem semmi nem elég,nekem meg csak fogyott az erőm 😞
    Előre is köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. március 17. péntek

      A cikk elsősorban a szülés előtti időszakról szólt, hiszen a testvérféltékenységről már korábban több cikkben írtam. A bántás nem a te hibád volt, vannak olyan kisgyerekek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy ott a másik baba is, a harapás annak a jele, hogy a gyerek sarokba szorítva érzi magát (lelkileg) és nem tud mit tenni. Ez azonban teljesen más, mint ami most van, hiszen most már a kicsi a nagy “területét” is fenyegeti, hozzányúl a játékaihoz stb. Ilyen kis korkülönbségnél természetes, hogy néha verekszenek, összevesznek stb. Ezt egy darabig (amíg nem durvul el nagyon), lehet is hagyni, hiszen meg kell tanulniuk kezelni a konfliktusaikat, a kicsinek is rá kell jönnie, hogyan védheti meg magát a naggyal szemben. Emiatt nem kell pszichológushoz fordulnotok.
      Itt írtam ezekről: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/ha-a-testverek-folyton-osszevesznek-mit-lehet-tenni

Leave A Response

* Denotes Required Field