Ha a testvérek folyton összevesznek: Mit lehet tenni?

Mit csináljak, hogy a gyerekeim között ne legyen testvérféltékenység?
Első gyerekesként azt hinnénk, ez a testvér születésének a legnehezebb momentuma.
De nem.
Ami még ennél is nehezebb kérdés:
Mit csináljunk, hogy a testvérek ne öljék egymást?

Az egyik pillanatban még aranyosan játszanak, aztán bekattan valami és máris nyúzzák, gyepálják egymást.
Valljuk be, ez sokkal idegölőbb, mint az a kis féltékenység, amikor mondjuk mindegyikük anya figyelmét akarja.

Ez nem féltékenység, hanem együttélési viszály.
Egymás agyára menés.

És az ember ilyenkor megy és próbál igazságot tenni:
ki kezdte, miért kezdte, hogyan kezdte, kérj bocsánatot, máskor így csináld, legközelebb figyelj oda, nem szabad bántani a testvéredet, fáj neki és az örök: meg kell osztozni a játékokon kezdetű sláger, miközben azon töröd a fejed, hogy “nem is értem, olyan jó dolguk van, hát miért nem játszanak el aranyosan?” és “azt hittem, ha ketten lesznek, majd ellesznek egymással, mégis folyton ölik egymást, miért???”

SZITU #1 “Nem hagy békén…”

Az egyik gyerek a másik idegeire megy. Általában az történik, hogy az egyik némi magányra vágyna, csendben építené élete főművét legóból, miközben a másik társaságra vágyna és nyúzni kezdi az egyiket. Mi felnőttek sem tudjuk mindig okosan kezelni az ilyen helyzeteket (tudod: a ki hajtotta fel a vécéülőkét és ette ki a hűtőből a vacsorámat – típusú konfliktusok), a gyerekek meg aztán végképp nem.

Ahelyett, hogy megpróbáljuk őket meggyőzni, hogy játsszanak mindig együtt, inkább támogatni kell az egyéni különbségeiket: ha az egyik csendben építene, akkor hadd húzódjon félre és ajánljunk fel addig egy másik programot a tesónak vagy kössük le addig a figyelmét, hogy ne kezdje el nyúzni a testvért.

SZITU #2 “Elvette a…”

Minden gyereknek vannak féltett játékai, fél évig bütykölt alkotásai, kincsesdoboza, amibe nem akarja, hogy a tesója belenézzen, értékes könyve, amit nem akar, hogy az 1 éves tesó összenyálazzon. Mi szülők azonban folyton azt erőltetjük, hogy osztozzanak meg szépen, engedje, hogy a másik is játsszon vele, mert az úgy a szép. A törekvés jó, csak éppen a konfliktust nem oldja meg, a gyerek ugyanúgy igazságtalannak érzi, hogy a kedvenc játékát a másik tönkreteszi vagy csak használja, amikor ő is akarja.

Segíthet, ha lehetőséget kapnak rá a gyerekek, hogy a számukra nagyon fontos játékokat, amiket ők kaptak, egy saját dobozba, vagy egy saját szekrénykébe eltehessék. Amit ide eltesz, azt a másik nem piszkálhatja kérés nélkül, viszont, ha elkéri, oda kell neki adni. Amit pedig nem tett ide, az közös, azt mind a ketten használhatják vita nélkül.

SZITU #3 “Fejberúgott pedig én semmit se csináltam.”

Van, amikor az egyik ügyetlen, mert még kicsi, vagy csak nem figyelt oda, emiatt a másiknak bántódása esik és ő rögtön nekimegy a másiknak. Na, ez az a helyzet, amikor a probléma gyökere mélyebbre nyúlik, mint az, hogy ki kezdte és mit tett. Vajon miért hördült fel olyan gyorsan az egyik? Miért ment neki a másiknak? Általában már korábbról van valamilyen sérelme, amit ilyenkor próbál “leverni” a másikon. Ilyenkor segíthet, ha megkérdezzük, miért haragszik és anélkül, hogy közbevágnánk, hagyjuk, hogy kibeszélje magát, elmondja, mi a fájdalma, mi zavarja, mi bosszantja fel, miért haragszik a testvérre. Nem kell tanácsadot adni, nem kell beleszólni, csak helyeselni, bólogatni és meghallgatni a gyereket. Sokszor már az is segít neki, ha kiadhatja a feszültségét a testvérével kapcsolatban, ha kibeszélheti magát. Utána pedig, ha lenyugodott, meg lehet beszélni a tanulságokat.

Az együttélést tanulni kell és ebben nagy a felelősségünk nekünk, szülőknek is. A kisebbekkel fontos együtt játszani, hogy lássák, mit lehet a testvérrel csinálni és mit nem, tanítgassuk nekik, mi az, ami a másiknak örömet szerez.

A nagyobbaknál pedig, akiknél úgy gondoljuk, maguktól rájönnek majd, mit tudnak együtt csinálni, sokat segít, ha kooperatív feladatokat kapnak a mindennapokban, a házimunkában, mindegyiküknek megvan a maga szerepe, feladata, ezáltal alkalmuk nyílik jobban megismerni egymást. De a szülővel közösen játszott játékok pl. foci, labdázás, fogócska, bújócska, társasjáték is fejleszthetik az együttműködésre való készséget. Ha a közös játékok során kontrollált körülmények között megtanulják a gyerekek a közös játék szabályait, akkor a szülő felügyelete nélküli helyzetekben is könnyebben működnek együtt.

Az érzelmi intelligenciát, a másik felé való nyitottságot, empátiát fejleszti, ha néha olyat játszunk, hogy el kell mondani 3 dolgot, amit szeretsz a másikban, aztán 1 dolgot, amit szerinted nagyon jól csinál és szeretnél eltanulni tőle. Ilyenkor lehet beszélgetni arról is, ki miben más, kinek mi okoz örömet és mi zavarja. Ha ezekre odafigyeltek, lassan egyre kevesebb konfliktus lesz majd a testvérek között.



About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Ildikó

    2016. január 14. csütörtök

    Üdvözlöm!Kivancsi lennék a véleményére, nagyon aggódom a kislányommal kapcsolatban.
    4eves lesz, másfél hónapos a kisoccse.
    Amióta hazajottunk a kórházból, neha mondja,hogy zsibbadnak a kezfejei,es labfejei.Es sir melle,de nem az az igazi sírás.Aztan nemsokkal ra elmulik,vagy elterelem a figyelmet es mar nem is zsibbad.Az óvodában nagyon szeret lenni,ott nyugodtan jatszik nem panaszkodik, hogy zsibbadnanak a kezei,lábai.Itthon is csak ritkan mondja,foleg estefelé.Nos On szerint lehet ez féltékenység miatt?Nem tudom,hogy valoban zsibbad e vagy esetleg kitalálja?De miert találna ki ilyesmit? Nagyon szereti az öccsét,gondoskodik rola,de nagyon féltékeny is,foleg ha szoptatom ,velem van a kicsi.A lányom nagyon anyas, csak velem akar csinalni mindent.Voltunk gyerekorvosnal azt mondta egyenlore várjunk,figyeljuk mikor hol zsibbad.Nagyon köszönöm előre is a válaszát.

    • Vida Ágnes

      2016. január 17. vasárnap

      Ebben a korban a kicsik gondolkodásában még összefolyik a fantázia és a valóság, néha kitalálnak ilyesmit, de ezt nem hazugságként kell kezelni! Ezzel ő az érzelmeit próbálja kifejezni, a figyelmedet szeretné megszerezni. Szeretgesd sokat, néha próbáljatok olyan kis programokat szervezni, amikor csak ketten vagytok ott (közös játék, amíg a kicsi alszik). Hamarosan megszokja majd az új helyzetet, hogy testvére született, de ehhez még kell idő.

  • Zsófi

    2015. november 13. péntek

    Kedves Ági!

    3 gyerekem van, 4, 2 és 0 évesek. A 2 “nagy” konfliktusa zavar, hisz a kicsi még csak 2 hónapos, egyenlőre nem sok vizet zavar. (bár lehet, hogy Te majd látni fogod a szerepét a buliban)
    A 4 éves fiam óvodás, betartja a szabályokat, képes együtt játszani ott, a 2 hónapos kisöccsét szereti, gyengéd és óvatos vele, de nem izgatja különösebben. A 2 éves kislányom még nem jár közösségbe. Csodálja és utánozza a nagytesót, mindent tőle tanul. A kistesóért odavan, őszinte csodálattal szereti és segít körülötte. De egymással nehezebb…
    A fiamnak a tárgyak fontosak, ragaszkodik minden darabhoz, nem lehet kidobni az összetört, régi kisautót, vagy az új játék csomagolását sem. A konfliktusok nagy része ebből fakad. A kislányomnak a testi érintés a fontos, az ölelés, ölbe bújás, simogatás. Nála az veri ki a biztit, ha hozzám bújik a nagy (a kicsit már megszokta) vagy ha meg szeretné ölelni, de a nagy visszautasítja.
    Nincs sok szabály nálunk, hogy könnyű legyen megjegyezni, csak egy: nem bántjuk egymást. (ha megkérdezem, azonnal rávágják, ezt az egy mondatot megtanulták). Mégis, folyton veszekszenek-verekszenek. Elegem van abból, hogy ki kezdte, mi volt az oka, kinek volt igaza. Megengedem nekik, hogy rászóljanak egymásra, kiabálhatnak is (valahogy le kell vezetni a feszkót), még rá is csaphatnak valamire, aminek nem fáj (padló, bútorok, párna), csak egymást ne bántsák, hiába.
    Kifogytam az eszközökből, ami motiválhatná őket (kedvenc játék elrakása, esti mese megvonása, kiabálás, testi fenyítés – egyébként sem vagyok híve). Tanácsot kérve találtam ide, tök jó a cikk, felhasználok ezt-azt. Gond: nincs külön szobájuk, ahová elvonulhatnának. Mindig mindkettőnek PONT ugyanaz a játék kell, ugyanott akarnak vele játszani. Van egy-két “szent” darab, amire a másik rá se nézhet, de a rengeteg közös játékon megy a marakodás. Előre is köszi a segítséget, ha van ötleted.
    Üdv: egy kissé fáradt, de alapvetően boldog anyuka

    • Vida Ágnes

      2015. november 14. szombat

      Ilyen kis korkülönbségnél a gyerekek gyorsan összenőnek, cserébe sok konfliktus van köztük. Mi szülők is hajlamosak vagyunk őket csapatként kezelni, azt mondani nekik, hogy játsszatok együtt, amíg én a tesóval foglalkozom vagy házimunkázok vagy bármi más, de ez a sok együttlét konfliktusokhoz vezet. Érdemes megteremteni mindkettőjüknek a saját terét, a saját kis programjait, ami csak az övé. Ez nem feltétlenül egy saját szoba, lehet egy sátor is, ahova a nagy el tud bújni játszani, és amikor bent van nem lehet zavarni. És kellenek a külön programok is. Nem nagy dolgokra gondolok, hanem pl. amíg a nagy a sátorban alkot, addig te a kicsivel együtt sütsz valami finomat vagy barkácskoltok valamit. Segít az is, ha néha hármasban is játszotok, így megtanulhatják azokat a módokat, ahogyan egymással kell játszani és élesben taníthatod meg nekik, hogyan kezeljék a konfliktusokat.

      • Zsófi

        2015. november 15. vasárnap

        Köszönöm, a gyorsaságot is! 🙂

  • Kata

    2015. október 15. csütörtök

    Kedves Ági!

    Próbáltam e-mailben elküldeni, de nem találtam működő kontaktot, viszont azt a visszajelzést kaptam, hogy a hozzászólások között írjam meg, amit szeretnék, ezért, bár nem a topik témájába vág, itt teszem meg:

    Alapvetően érdekesnek és hasznosnak tartom az írásaidat és egyéb anyagaidat, és akár szívesen vásárolnék is belőlük, de pillanatnyilag nem tudok, elsősorban a miatt, hogy azok nem letölthetők, hanem CD-n postán érkeznek.

    A postai kézbesítéssel két gondom van: egyrészt jelenleg külföldön élek, ha küldesz is ide anyagot, a postaköltség többe kerülne, mint maga a küldemény, másrészt a Magyar Postával sok rossz tapasztalatom van, többek között eltűnt ajánlott küldemény, sokadszorra és visszajelzés ellenére az én címemre kézbesített másik kerületben élő hölgy részére szóló bírósági idézés (!), nem kézbesített, egyébként előfizetett újság, és még egyebek. Ha egy mód van rá, elkerülöm a Magyar Posta szolgáltatásait.

    A másik gondom maga a CD. Én még éppen le tudom a számítógépemen játszani, mert ősrégi (értsd: 5 éves 😀 ), de több ismerősöm már egyáltalán nem. Egyszerűen az interneten keresztül, felhőben annyi minden elérhető, hogy CD-re, DVD-re egyáltalán nincs már szükségük. Én még megtartom, amíg új gépet nem veszek, de pl. a húgom már elajándékozta az összes DVD-jét.

    Harmadrészt azt hiszem, neked is jobb lenne a letölthető formátum, még jóval alacsonyabb áron kínálva is, mert a csaknem húszezer hírlevélkövetőd között nem hiszem, hogy csak 150-en vennének meg egy ilyen anyagot. A 13.000 Ft nem kevés, mondhatni a fölött a lélektani határ fölött van, amit az ember még viszonylag könnyedén kiad. Ha olcsóbban adnád letölthetőben, jó eséllyel többet keresnél vele, mint így. Ha az anyagaid biztonsága miatt aggódsz, hogy esetleg olyanok is könnyebben megszerezhetik letölthető verzióban, akik nem fizettek érte, akkor hidd el, hogy egyrészt a másolásvédett CD-t is fel lehet törni, másrészt az online anyagok is elláthatók elég jó védelemmel. Ha a hanganyagok nagy mérete a probléma, arra is van megoldás. Érdemes lenne egy jó informatikussal konzultálnod.

    Egy javaslatom van még: érdemes lehet feltérképezned a piacot, és egy online kérdőívet körbeküldened a következő hírlevélben, hogy letölthető formátumban milyen érdeklődés lenne az anyagaid iránt, és mi az az összeg, amit szívesen rászánnának az érdeklődők.

    Szép napot
    Kata

    • Vida Ágnes

      2015. október 20. kedd

      Kedves Kata, köszönöm a jótanácsot! Több ilyen felmérést végeztem már 8 év alatt, legutóbb idén áprilisban, de egyelőre az olvasók többsége ragaszkodik a CD-s formátumhoz. Akinek ez nem megfelelő, kérheti az ügyfélszolgálattól a letölthető verziót is, ebben az esetben nem kell külföldi postázást fizetni. Üdv, Ági