Minek nevezzelek?

Sok anyuka már a pocakban beceneveket ad a babának, amely aztán csecsemőkorban is megmarad. De mi történik, ha a család nem szereti használni a becenevet? Megérti-e a gyerek a családi beceneve mellett a saját eredeti nevét is? Nem okoz-e problémát a családban használt becenév a bölcsődében, óvodában?

Manócska, Törpike, Öcsi, Cupi, Nyüzsike… – ahány pocak, annyiféle pocaklakó becenévvel találkozhatunk. Néhányan aztán szülés után a babát már a valódi „papírforma szerinti” nevén szólítják, mások azonban még jó ideig ragaszkodnak a becenévhez is. De hogy viszonyul mindehhez a család?

Van, ahol elfogadják a távolabbi családtagok is a becenevet és ők is használják. Másutt a nagyszülők egyike-másika tiltakozhat ellene és inkább az eredeti néven szólítja az unokát. Ez pedig néhány családban feszültség forrása lehet: Mi van, ha a gyerek nem hallgat a valódi nevére? Szerencsére 1 éves korra a babák már pontosan értik a saját neveiket és tudják, hogy mind a kettő (vagy három) hozzájuk tartozik, ehhez azonban az kell, hogy mindegyikkel rendszeresen találkozzon a kicsi.

Nagyjából egy év múltával már ez sem szükséges: ha elmondjuk neki, mi az ő valódi neve, akkor 2 éves korban már meg fogja tanulni akkor is, ha nem hallja napi rendszerességgel és később, a bölcsődében, óvodában is el fogja fogadni, hogy ott nem a becenevén, hanem az eredeti nevén szólítják.

Egyáltalán nem gond, ha vannak családi becenevek és ezeket használjuk akár még nagyobb korban is, miközben az iskolában már régen a valódi nevén szólítják a gyerekeket: ezek a közös kis szójátékok, becenevek, becézések a családi köteléket erősítik. Az a jó, ha még kamaszkorban és felnőttkorban is megmaradnak, miközben csak a családtagok tudják, melyik közös szó, melyik közös becézés mit jelent és honnan ered.

Kérdés lehet, hogy szóljunk-e az oviban arról, hogy mi a gyerek beceneve és kérjük-e, hogy úgy szólítsák. A nagyobbik fiamnál ez fel sem merült, ő már az eredeti nevén mutatkozott be az óvónéninek, viszont a kisebbik fiamat már eleve a becenevén ismerték az oviban, mivel előtte egy évig minden reggel és este együtt hoztuk-vittük a nagyot, ezért őt már a becenevén üdvözölte az óvónéni és a mai napig inkább azon szólítja mindenki.

Ennek azonban van egy praktikus előzménye is: a nagyobbik fiam beceneve inkább babakorából adódott és elég furcsán hangzana egy 5 éves nagyfiúnak, míg a kisebbik fiam becenevét a nagyobbik találta ki, még amikor a pocakban volt és nem tudta, hogyan nevezze el a pocaklakó tesót, ekkor közölte, hogy „Anya a pocakodban egy Pepebaba van” A Pepe nevet viszont akár egész életében használhatja becenévként az öcsi.

Ismerek olyan 73 éves bácsit, aki 3 lánygyermek után negyedikként fiúnak született és ezért egész életében „Öcsinek” hívták, a gyárban, ahol dolgozott pedig „Öcsi bácsinak” szólította mindenki. Szóval azért gondoljuk át, milyen becenévhez ragaszkodunk kitartóan 😉