Testvérek

A testvérek érkezésével kapcsolatban általában rengeteg félreértés szokott lenni, mint ahogyan azzal kapcsolatban is, hogyan változtatja meg a családot, a gyermek viselkedését a testvér érkezése és miben lesz más a „nagyobbik” testvér viselkedése ettől. Mit tegyünk, ha a gyerekek gyepálják egymást? Közbe kell-e avatkozni? Hogyan alakul kettőjük viszonya?

A legfőbb testvérekkel kapcsolatos félelem a testvérféltékenység szokott lenni: Fogja-e szeretni az elsőszülött a testvért, nem lesz-e féltékeny? A legtöbb gyermeken egyáltalán nem látszik, hogy féltékeny, látszólag szereti a testvért, de a viselkedése megváltozhat a már testvér érkezése előtt, alvászavarok léphetnek fel, szorongás, félelmek jelentkezhetnek, a dackorszakkal járó jelenségek is megerősödhetnek (pl. hirtelen fellépő hiszti jelentkezik). Gyakori, hogy a nagyobb gyermek már a testvér születése előtt elkezd jobban ragaszkodni az anyához, bújósabb, éjszaka csak vele szeretne aludni stb. A dackorszakban levő gyerekekre jellemző, hogy erősebb dühkitöréseik lehetnek, agresszívebbek lehetnek más gyerekekkel, mint korábban.

Testvérek Többnyire valós féltékenység nem jelentkezik rögtön a testvér megszületése után, nem jellemző, hogy a nagyobb gyerek bántja a kisbabát. A féltékenység fokozatosan alakul ki és -a tévhittel ellentétben- nem állandó. Általában akkor szoktak megjelenni a jelei, amikor a kicsi már kúszik-mászik, ezért veszélyezteti a nagy mozgásterét, piszkálja a játékait, és sokkal több figyelmet igényel, mint korábban, tehát általában akkor lesz igazán féltékeny a legtöbb nagy testvér, amikor a kicsi nagyjából 9-10 hónapos lesz.

A nagy legyen a közzéppontban

Korábban akkor fordulnak elő a testvér ellen irányuló erős érzelmek és kitörések a gyerekeknél, ha a kicsi valami miatt túl sok figyelmet kap és a nagyra emiatt sokkal kevesebb odafigyelés jut, mint korábban. Törekedni kell arra, hogy az első hónapokban a nagyobb gyerek igényei és napirendje szerint alakuljanak a dolgok, a kicsi ugyanis sokkal könnyebben alkalmazkodik.

Ugyanúgy járjatok el játszótérre, sétálni, mint korábban, a szoptatások ideje alatt olvass mesét a nagynak, de lehet akár gyurmázni is. Ha a nagy élete és napirendje nem egyik napról a másikra változik meg, hanem a szülés után nagyjából ugyanazt a menetrendet tartjátok és csak fokozatosan alakul egymáshoz a két gyerek napirendje, akkor sokkal kisebb a súrlódások esélye. Szerencsére egy újszülöttnek még nincs szüksége állandó szórakoztatásra, ezért az első hetekben inkább a nagyobbik gyermekkel foglalkozz, kapjon sok figyelmet, közös játékot stb.

A kisebb gyerekek szerencsére kevésbé unatkoznak, hiszen ottvan a nagy, aki játszik, nyüzsög a lakásban, és a kicsit ez jól leköti. Amikor már a kicsi is több figyelmet igényel, érdemes bevezetni valami olyan közös programot, amit csak te csinálsz a naggyal közösen kettesben. Ez lehet egy közös séta kora este, amikor már Apa is hazaért, vagy ovis torna, babaúszás, játszóterezés, ahova csak a nagyot viszed el, de lehet pl. sütisütés vagy főzés is, amit csak ketten csináltok, mert ti már „nagyok” vagytok.

Minél kevésbé érzi azt a nagyobb gyerek, hogy ő háttérbe szorult, annál kevésbé lesz féltékeny.

Szólni kell még a kisebbik gyermek féltékenységéről is, hiszen ő is lehet féltékeny a nagyobbra, sőt gyakran a kisebbek erőszakosabbak, hiszen ők kezdettől fogva kevesebb figyelmet kapnak, rá vannak utalva, hogy egyértelműen fejezzék ki a szándékaikat. Ezért gyakori (főként fiúknál), hogy az 1-másfél éves kisebb veri meg a nagyobbat 🙂 Az ilyen összetűzésekbe csak akkor kell beavatkozni, ha veszélyes, amit csinálnak. Egy kis gyepálás, dögönyözés, bírkózás, csapkodás a gyermekkor velejárója, nekik kell egymás között lerendezniük az ilyen vitákat. Ha ugyanis mindig közbeszólsz, akkor állandóan árulkodni fognak egymásra és téged hívnak kisebb viták esetén is. Jobb, ha már hamar megtanulják, hogy az ilyen vitáknak lehetnek vesztesei és nyertesei is. Ha viszont dobálják egymást, komolyabban verekszenek, vagy durván bántják egymást ok nélkül, akkor el kell beszélgetni a felelőssel, még akkor is, ha ő még sokkal kisebb.

Az a jó, ha ilyen esetekben te higgadt tudsz maradni és nem kiabálsz, viszont higgadtan és határozottan elkülöníted a „bűnöst”, aztán röviden, 1-2 mondatban, elbeszélgetsz vele. 4-5 éves korban már rá lehet kérdezni nála, vajon mit csinált rosszul, szabad-e ilyet csinálni és megígértetni, hogy máskor nem fogja. Persze ettől még máskor is előfordulhat, de ilyenkor kezd el fejlődni a gyerekek igazságérzete, és ezzel a módszerrel megtanulja a gyermek, mi a helyes viselkedés és fokozatosan megtanul uralkodni magán. Ha határozottan és következetesen ezt a módszert alkalmazod, idővel már tartani fognak tőle, ha „el akarsz beszélgetni velük”, mert tudják, hogy rosszat tettek 😉

Érdekes probléma, mi történik, ha a 3. vagy a 4. gyermek érkezik a családba. Ilyenkor általában a sorban utolsó gyermeknél jelentkeznek a fent leírtak, a nagyobb testvérek nem szoktak féltékenyek lenni. Különösen nehéz 3 gyermeknél a középső gyerekek helyzete, mert ők kapják a legkevesebb figyelmet, ezért náluk gyakrabban alakul ki bepisilés, szorongás, és minden olyan probléma, amivel a szülők figyelmét próbálja magára irányítani a gyermek, ezért rájuk folyamatosan több időt kell fordítani.

Alvásproblémák

A testvérek altatásáról korábban már írtam, most csak annyit tennék hozzá, hogy sok gyermeknél jelentkeznek a testvér megszületése után alvászavarok. Ez természetes velejárója a testvér érkezésének. Nem szerencsés ilyenkor nekiállni mindenáron saját ágyban alvásra szoktatni a gyermeket, inkább hagyd, hogy amikor felriad éjjel, átköltözzön a te ágyadba, ha úgy jobban alszik, mint két gyermek mellett vállalni az éjszakai huzavonát. Amikor már a kicsi sem ébred gyakran éjszaka, akkor érdemes a nagyot is megint önálló alvásra szoktatni.

Napirend, Szervezés és Időmenedzsment kismamáknak Ismered azt a néhány alapszabályt, amelynek révén a napirend számodra és a baba számára is tökéletesen átlátható és követhető lesz? Katt ide a válaszért! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

28 Comments

  • ifjúanyu

    2011. július 26. kedd

    Kedves Ági!

    Már sok kérdésben kaptam tőled segítséget, ezért fordulok ismét hozzád.
    Két kisfiam van, az egyik 2 éves, a másik 7 hónapos.
    A kisebb egyre aktívabb, mindent megvizsgál, amit csak talál. Most áll fel, folyamatosan a mászást gyakorolja. Egész nap együtt vagyunk itthon 3-an, igyekszem őket összeszoktatni, egymás mellett pelenkázom őket, együtt játszunk a játékidőben, egy babakocsiban tolom őket sétálni, reggelente együtt csináljuk a tesónak a tápszert -sokszor a nagyobbik is eteti egy kicsit, igyekszem úgy szoktatni, hogy tudja a testvérének is vannak igényei.
    A problémám:
    -Korábban a pici születése után nagyon sokat meséltem -egy könyv képeiről beszélgetünk- a fiúknak -ez volt a közös program-a szoptatás kapcsán, általában volt, hogy napi 4-5x-is. Ilyenkor a pici „passzív” volt, ezért a nagy tudott jól figyelni. Ez mostanra megváltozott, hozzátáplálunk, tápszerezünk, a pici sokkal aktívabb, már ő is akar „olvasni”. A nagy mostmár szinte mindig abbahagyja a közös együttlétet, ha a tesó a játék, könyv közelébe megy. Csak akkor hajlandó továbbolvasni, ha a kicsi máshová mászik. Egyébként csak a közös éneklést fogadja el.
    – A pici mindent megrág és a legtöbbször a nagy mindent kivesz a kezéből, ha észreveszi, hogy az ő játékával játszik. Közben azt mondja hogy „nem”, mert az övé. Ha valamilyen játékról tudja, hogy a testvéréé,azt odaadja neki. A reakcióm eddig az volt, hogy igyekeztem én is ugyanúgy minden játékot elvenni tőle, mint a tesója, de nem tudom, jól tettem-e, hogy azt mutattam, nem az övé minden.
    Játszótéren nem így viselkedik, ott nem foglalkozik azzal, hogy valaki játszik -e a játékával.

    Egyébként szereti a testvérét, puszilgatja, szeretgeti, úgy látjuk bevette a családba. Mindig próbáltuk őket összeszoktatni, de most tanácstalanok vagyunk.
    Szerinted mi lenne a helyes reakció ezekre a problémákra?
    Köszönöm a válaszodat
    üdvözlettel:
    Iza

    • Vida Agi

      2011. augusztus 07. vasárnap

      Ezek a dolgok természetesek: ahogy a kicsi egyre önállóbb lesz, a nagy féltékenyebb lesz rá, és a játékait is félti tőle (egyébként is abban a korban van, amikor a játékait félteni kezdi másoktól). Szerintem ezt ne tiltsd meg neki, hogy elvegye a saját játékát a másiktól, de biztasd, hogy mutassa meg a játékait a kicsinek is, játsszanak vele együtt.

  • Adri

    2011. július 20. szerda

    Kedves Ági!

    14 hónapos a kislányom és még nagyon sokat szopizik. Eldöntöttük, hogy jöhet a tesó :)!
    A kérdéseim: Mikor fogja abbahagyni a szopizást? Abba hagyja-e magától mielőtt még megszületne a pici? Hogy szokott ez „működni”?

    Köszönöm szépen!
    Adri

  • Orsi

    2011. június 20. hétfő

    Kedves Ági!
    Írod, hogy amikor már a kicsi a nagy játékait piszkálja… Mi erre a helyzetre a tanácsod? A mi első fiúnknak van sok játéka, amiből már kinőtt, ezért a hamarosan születendő második fiúnknak nem szeretnénk ugyanazokat még egyszer megvenni. Hogy érdemes a kicsi „rendelkezésére bocsátani” a nagy játékait? Adja neki a nagy a kicsinek? Vagy tegyem el egy időre a nagy által kinőtt játékokat és x hónap múlva adjam oda a kicsinek őket (amikor korban a kicsi megérik rá)? Vagy egyszerűen csak vegyem ki a nagy játékosládájából azt, amit épp a kicsi számára érdekesnek gondolok és adjam oda neki én?
    Köszönöm. Üdv.: Orsi

    • Vida Agi

      2011. július 06. szerda

      Én nem variáltam ezzel, a kicsi simán megkapta a nagy játékait, akkor ő már nem játszott velük, egy részük már el is volt téve. De igazából ezek csak a csecsemő játékokra vonatkoztak, amikor már mászni tudott, onnantól kezdve általában jobban érdekelték a nagy játékai és közösen autóztak (szerencsére akkor már a nagy 3 éves volt és nem volt féltékeny a játékaira)

  • Zsuzsi

    2011. május 28. szombat

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2 éve múlt februárban, kislányom most 6 hetes. Milyen játékokat tudnál javasolni, amivel leköthetné magát míg szoptatok, vagy altatok? Szeret kirakózni, autózni, színezni, firkálni. Egyebet tudnál javasolni? És mikkel vonhatnám be a tesóhoz való közeledésben? Megsimogatja néha, de félénken, pelust hoz neki pl. Köszönöm!!

    • Vida Agi

      2011. június 03. péntek

      Ha veled akar lenni, amíg szoptatsz, addig olvashattok mesekönyvet vagy akár gyurmázhattok is, de építőzni is lehet közben. Nem kell különösebben erőltetni a testvérhez való közeledést, ha természetes az, hogy ott a testvér, ha bevonod a vele kapcsolatos feladatokba, az bőven elég. Majd ha kicsit nagyobb lesz a testvér, akkor érdekesebb lesz már a számára is.

  • Veres Violetta

    2011. május 23. hétfő

    Van egy 1 éves kisfiam és egy 2 éves kislányom. A kislány mostanában ugy megharapja a kicsit hogy televan harapásnyomokkal egyszerűen nem tudok mit tenni.
    Sok fajta módszert kipróbáltam (fenyítést, a büntetést , az elmagyazázást)hogy ezt megakaályozzam, de hiába csak azt értem el, hogy most csak akkor harapja meg a kicsit ha én épp nemvagyok velük egy helyen. Már kifogytam az ötletekből és félek , hogy a kislányom valami veszélyesebbet is kitalál.

    • Vida Agi

      2011. június 02. csütörtök

      Nem kell aggódnod amiatt, hogy veszélyesebbet találna ki, a harapás ősi ösztön, amit a dackorszakban előszeretettel használnak a gyerekek, ha tehetetlennek érzik magukat egy helyzetben. Próbáld meg kifigyelni, mi váltja ki a kislányodnál a harapást. Pl. a kicsi elvesz tőle valamit, vagy elrontja a játékát és ilyenkor lépj közbe. Amikor pedig elköveti a harapást, akkor maradj higgadt, mondd neki, hogy „ezt nem szabad. Fáj neki.” (magyarázni felesleges) és simizzétek meg együtt a testvért, hogy lássa, mit kell tenni ilyenkor, amikor rosszat követett el. Ha ezt mindig így csináljátok idővel megtanulja, hogy nem szabad.

  • Szilvásiné Bihari Orsi

    2011. május 22. vasárnap

    a tanácsodat szeretném kérni két -egymással összefüggő- kérdésben.

    1. 26 hetes terhes vagyok a 2. fiammal. Az 1. fiam augusztus közepén lesz 2 éves. Sajnos elkezdett megrövidülni a méhnyak, ezért 4 hétig szigorúan feküdnöm kell, majd még 4 hétig a kontrolltól függően szintén fekvés, esetlegesen kisebb könnyítésekkel (talán mehetek majd játszótérre a fiammal). Most anyukám minden nap jön és itt van velünk, így a fekvést meg tudom oldani. Eddig is sokat pihentem, meg amit lehetett, fekve játszottam a fiammal (mert haskeményedéseim már hónapok óta vannak, így próbáltam megelőzni a méhnyakrövidülést), és ezt a helyzetet elég jól el is fogadta. Néha hívott, hogy keljek fel és adjak oda neki valamit, vagy pl. nézelődjünk az ablakban, stb. Most viszont sokkal többet kell feküdnöm, nem ugrálhatok fel, így vele is kevesebb lesz a testkontaktusom és a játéklehetőségem is. Mondtam neki párszor, hogy anyának azt mondta a doktor, hogy feküdnie kell, ezért nem kelhetek fel, csak néha, stb.
    A kérdésem az, hogy ebben a helyzetben tudsz-e valamit tanácsolni egyrészt a helyzet elfogadtatásával, megértetésével kapcsolatban, másrészt a vele való foglalkozás (fekve) terén van-e valami ötleted.

    2. a másik téma, hogy a tesó érkezésére mit javasolsz, hogy és mikor érdemes neki mesélni róla. Arra lennék kíváncsi, hogy most, hogy a kicsivel félidőn túli terhes vagyok, meg hogy feküdnöm is kell, ráadásul a fiam elég aktív (pl. szeret rám ülni és ugrálni, amit most nem lehet), mit javasolsz, mit mondjak neki?
    Eddig nem nagyon erőltettük még a tesó témát. Néhányszor elhangzott, hogy anya pocakjában baba van, a Marci, aki a testvéred lesz, meg pl. amikor a pelenkázón rugdosódni kezdett, akkor szóbahoztam ezt, hogy ezért kell vigyáznia. Még az egészet nyílván fel sem fogja, de ha pl. a nagyi kérdezi a pocakról, akkor mondja a fiam, hogy Marci, meg hogy baba van ott.

    Bocs a hosszú levélért és érdeklődve várom válaszod 🙂 Köszönöm, üdv.: Orsi

    • Vida Agi

      2011. június 02. csütörtök

      1. Mesélj róla, miért fontos ez, miért kell feküdnöd és ajánlj fel alternatívákat, mit lehet közösen játszani fekve. Pl. meseolvasás, kisautózás, rajzolás, gyurmázás, építőkockázás stb.

      2. Nyugodtan mesélhetsz róla már most is: mondd el, mi fog történni, mit fogtok csinálni és ővele mi fog történni. Sokat segíthetnek az Anna, Peti könyvek is, a Kistestvér születik című pl. pont ezt a témát dolgozza fel meseszerűen. Lehet rajzolni is erről: milyen lesz a testvér, a kórház, mit fognak csinálni a mamával, amíg te kórházban leszel stb.

  • Dorisz

    2011. május 17. kedd

    Kedves Ági!
    A következő lenne a problémám. Nagyobbik fiam 2 éves, a kisebbik 2 hónapos. A „nagy” fiú viselkedésével vannak problémáink. A délelőttök viszonylag nyugodtan telnek, nyugodt kiegyensúlyozott a gyerkőc, egy-két alkalmat leszámítva, amikor is a dackorszak sajátosságai jelentkeznek. Ezeket könnyen tudom kezelni. Nagyon szereti az öccsét, nem okoz neki problémát, ha vele foglalkozom. Viszont délután, mikor apa haza jön a munkából, felfordul a világ. (Imádja az apját) Sikongat, hisztizik, akaratoskodik. A fürdetésnél is problémák jelentkeznek. Aztán az elalvással nincs gond, mert elfárad estére. De éjszaka felébred és akár 2 órán keresztül nem alszik, keservesen sír. Nem jó, ha mellé fekszünk ( mindegy, hogy melyikünk), nem jó, ha csak az ágy mellett maradunk, vagy kijövünk a szobából, már azt is megpróbáltuk, hogy magunk mellé fektetjük, de az sem jött be. Még nem beszél, úgy hogy csak találgatni tudunk, hogy mi lehet a baj. Létezhet, hogy a féltékenység ilyenkor jön elő? Gondoltam, hogy a foga jön, de nem látom semmi jelét és korábban, mikor fogzás volt, egy kis simogatás, mellé fekvés megnyugtatta. Gondoltunk arra is, hogy rosszat álmodik, de 7 napból 5ször, és utána nem lehet megnyugtatni?! Elképzelésem sincs, hogy mi lehet a probléma, és hogyan tudnám megoldani. Egyébként a féltékenységre azért nem gondolnék, mert nincs kevesebbet foglalkozva vele mióta megszületett a testvére, sőt. Tudatosan úgy alakítottuk az életünket, hogy az ő életében ne okozzon nagy felfordulást ez a helyzet. Mi a megmagyarázzuk, beszélgetünk típusú szülök vagyunk, de sajnos a türelmünk fogytán van. Segítségedet, kérem, hogy véleményed szerint mi lehet a probléma, és mi lehet a megoldása? Előre is köszönöm!
    Dorisz

    • Vida Agi

      2011. május 28. szombat

      Ez nem kimondottan testvérféltékenység, inkább csak arról van szó, hogy kicsit érzékenyebb a kisfiad a testvér érkezése miatt. Szeretné felhívni magára a figyelmet, erről szól az is, hogy megörül neki, amikor apa végre hazaér, mert így ketten tudtok foglalkozni vele, több figyelmet kap, és éjjel is próbálja felhívni magára a figyelmet. Az éjszakai félelmek ebben a korban jelentkeznek, tehát ezt nem zárnám ki semmiképpen, segíthet egy kis lámpa, ami éjszakára a szobájában ég, de az is előfordulhat, hogy tényleg a figyelmeteket szeretné magára felhívni ilyenkor. Erre a megoldás, ha magatok mellé fektetitek, amikor felriad, ezt néhány éjszaka alatt megszokja és a lelkének is jót tesz, hogy kap egy kis éjszakai plusz törődést. A felébredések elkerülésében sokat segíthet még minden nap lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea.

  • anita

    2011. április 28. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam két éves, fél év múlva születnek meg az ikrek. Két szobás lakásban lakunk és fogalmunk sincs hogyan rakjuk őket.Egyik megoldás mindhárom egy szobában, vagy két kicsi egy szobába a nagy külön, de akkor nekünk marad a nappali amihez őszintén szólva nincs nagy kedvem, mert nem nagy a nappali és egy kicsi kihúzható kanapé férne csak el. A kicsikkel sehogy nem tudunk összeköltözni nem fér el a mi ágyunk és a két kis ágy egyik szobában sem.
    Mit gondolsz kénytelenek leszünk a nappaliban élni vagy megoldható egy szobába a 3 gyerek. Még az is eszembe jutott, hogy az ikreket nem lehet-e az első pár hónapra egy ágyba tenni (valahogy elválasztva), hogy átmenetileg a hálóba aludjanak mellettem?(úgy talán elférnénk).
    Válaszodat előre is nagyon köszönöm:
    Anita

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Ha a nagy jó alvó, akkor megoldható egy szobában a 3 gyerek.

  • Malinalli

    2011. március 17. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kisfiam most 16 hónapos, és ikreket várunk. A kicsik érkezésekor Álmos 1 év 10 hónapos lesz.
    Az egyik kérdésem, hogy ha be kell feküdnöm kórházba (akár „csak” a szülés miatti napokra), vajon jobb-e, ha a fiam bejön látogatni, vagy inkább csak akkor találkozzunk, ha hazamegyek a kicsikkel.
    A másik kérdésem, hogy Álmos újabban csak velem hajlandó elaludni, visszaaludni. Ha az apukája megy be hozzá, addig sír, míg én meg nem jelenek (nagyon kitartó ebben!). Hogyan tudnánk újra kicsit jobban apukához szoktatni?
    Válaszod köszönöm előre is!

    • Vida Agi

      2011. március 24. csütörtök

      Nyugodtan menjen be meglátogatni, el fogja majd fogadni, hogy nem tudsz vele menni haza, ezt szépen meg lehet már vele beszélni közel 2 évesen. Szerintem könnyebben elfogadja a helyzetet, ha bemehet hozzád és látja, hogy tényleg kórházban vagy.
      Igazából, csak a kórház miatt nem kell mindenáron apához szoktatni, akkor, amikor te nem leszel otthon, úgyis látni fogja, hogy nem vagy és szépen elalszik majd apával. Az a tapasztalat, hogy ha egy nagyon anyás gyerek mondjuk a mamánál alszik, ott gond nélkül elfogadja, hogy nincs ott anya és szépen alszik, mert már különbséget tud tenni a helyzetek között.
      De egyébként, ha apához akarjátok szoktatni, arra csak az a megoldás van, hogy te kitartóbb vagy, mint ő. Ha nem tudsz odamenni, ottlenni, akkor nem mész oda és kész.

  • kata

    2011. március 10. csütörtök

    Kedves Ági!

    Az én kisfiam augusztusban lesz 4 éves, és július első napjaiban érkezik a Hugica. Nagyon várjuk, sokat beszélünk Róla, a Kisfiam is lelkes. De mivel még nincs időérzéke, nem tudom, hogy mikor helyes, ha a szobájában a rendet „felborítjuk” és bekerül az Ö eddigi egyedüli kis birodalmába a kiságy és a pelenkázó, ugyanis egy közös szobájuk lesz. Érdemes már most összeszerelni és betenni, hogy megszokja, hogy ott lesz a Hugi helye is a szobájában, vagy inkább ezt majd Apával együtt tegyék meg, amikor a kórházban leszek, leszünk? Az asztalos a napokban szállítaná és szerelné be, de szorongok, hogy nem túl korai-e még „készülődni”, vagy éppen ellenkezőleg, legalább lesz ideje felkészülni a változásra.

    Egyébként nagyon kedvesen áll a testvérkérdéshez, egyelőre, de ha a régi ruhácskáit, játékait szóba hozom, hogy majd kölcsön adhatná, hiszen Neki már nincs rájuk szüksége, kicsit dacosabb lesz, mert az az övé. Ezt hogy kezeljem?

    Köszönöm szépen a segítséget.

    Üdv.:
    Kata

    • Vida Agi

      2011. március 13. vasárnap

      Át lehet már most is rendezni a szobát, ez nem gond. A játékait még ne említsd neki, ez még nagyon messze van, hogy a Hugi is játsszon, addigra pedig már jóval nagyobb lesz ő is. Sokkal jobb az, ha arról mesélsz neki, milyen testvérnek lenni, mit csinál egy kisbaba stb. Jók erre az Anna, Peti mesék is.

  • gabika

    2010. november 19. péntek

    Kedves Ági!

    Nem találtam a kérdésemnek megfelelő témakört, így ide írnék.
    Kisfiam 17 hónapos,a mai nap megdöbbentem a „viselkedésén”, szabályszerűen sokkot kaptam, ezért a tanácsodat kérném.
    Eljött hozzánk egy barátnőm a pár hónappal idősebb babájával, és amint beléptek a lakásunkba, az én gyerekem ordítani kezdett, ölbe kéredzkedett és onnan nem volt hajlandó lemászni mindaddig, amíg a barátnőmék haza nem mentek. Kb. 1 órát voltak nálunk, de addig az én gyerkőm csak ölben volt és sírt (hisztizett), nem volt hajlandó ránézni a másik anyukára, illetve a kislányra sem, vagy ha rájuk nézett, ismét ordításban tört ki. A kislány próbálta őt vigasztalni,megkínálta banánnal, azt szabályszerűen kikapta a kezéből, majd elfordult és tovább ordított. A kislány anyáskodott volna felette, de persze ő nem hagyta. Egy ideig próbáltuk a gyerekőcöm figyelmét elterelni, aztán feladtuk, ők hazamentek. A két gyerkőc nem találkozik gyakran kb. 2 havonta, igazából nem ismerik egymást, de most alakult ki mindkét gyerek életében az a napirend (egyszeri déli alvás), amikor gyakrabban lehetne találkozni, jön a hidegebb idő, nem lehet annyit játszóterezni.
    A gyerkőcöm, bárhová is megyünk,ahol akár kisgyermek is van, soha ilyen viselkedést nem produkált még, a nagyobbakkal eljátszik, de ez általában idegen helyen történik (játszótér, játszóház, rokonoknál, stb). Félek attól, hogy valamit nagyon elrontottam, és azt gondolom, hogy nem szokta meg azt, hogy hozzánk is jöhetnek vendégek, akik közt gyerekek is vannak, és ez jó dolog, mert lehet játszani, stb. A legjobb barátnőm gyereke pont olyan idős mint az enyém, velük októberig hetente találkoztunk,jöttek hozzánk gyakran, soha nem volt ilyen probléma. Azonban ők 2 hónapja külföldre költöztek, és a személyes találkozókra nincs lehetőség, azóta pedig nem járt nálunk kisgyerekes család. Nem akarom túldramatizálni, de azt sem akarom, hogy azért ne jöjjön hozzánk senki, mert a gyerkőcöm ordít, ha meglát más gyereket.
    A tanácsodat kérném az esettel kapcsolatban, hogy hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket.
    Köszönöm előre is!

  • Dia

    2010. október 13. szerda

    Kedves Ági!
    Pár hete elkezdtem komolyabban foglalkozni a mi problémánkal ezért gondoltam hogy most már irok is valakinek.
    2 fiam van egy 5 éves és egy másfél éves.
    a nagy kb. fél éve bepisil éjszaka pedig 2 és fél éves kora óta ágytiszta és szoba tiszta meg még régebb óta! Én azt hittem eddig hogy azért kezdte el mert akkoriba cseréltünk neki ágyat kapott/kaptak egy emeletes ágyat. Az emeletem félt bepisilt akkor leköltöztettünk és ugyan ugy folytatta! Nagyon pisi szagú a szoba már nem birom!
    Aztán arra kellett rájönnünk hogy nem is az ágy hanem talán féltékeny…azért nehéz rájönni mert mindenki azt irja hogy vezessük vissza mi történt akkor mikor elkezdte de semmi különös mert nem veszekszünk a férjemmel nem akkor született a tesó sem csak az ágycsere volt akkor!
    Azt senki nem irta eddig hogy késöbb alakul ki a féltékenység!
    A nagyfiam azt mondja hogy szereti a kicsit örül neki játszani szeretne már vele komolyabban is meg látom is hogy egy-két dolgot leszámitva inkább játszótársnak tekinti mint vetélytársanak!
    Olyan érzésem van hogy belölem van kevés 🙂 vagy hogy rám haragszik hogy kevesebbet vagyok vele.
    Ő nem egy olyan fiú aki szereti ha puszilgatják, ölelgetik a kicsi meg magától jön és ölel csókol!
    Elhiszem hogy ezt nem nézi jó szemmel de nem mond semmit.
    Elég ebben az esetben neki „csak” annyi hogy egyszerüen vele és csak vele legyek?
    A kicsit most szoktatom a bölcsibe igy majd tudok vele néhány délelöttöt „lógni” az oviból.
    Talán segit!!!

    Válasz: Ezt valóban okozhatja a féltékenység, és tényleg úgy van, hogy ez jóval később alakul ki, mert a legtöbb gyerek, amikor még kisbaba a testvér, nem érzi „veszélyesnek” magára nézve, de amikor már nagyobb, mozog, beszél, játszik, piszkálja a játékait stb., akkor bizony már sokkal „veszélyesebb” a nagyra nézve. Legyél vele sokat, ez mindenképpen segíthet.
    Emellett annak is utána kéne nézni, nem az óvodában éri-e olyan hatás, ami miatt szoronghat. Egy erősebb gyerek, aki verekszik, egy feszültebb óvónéni, nagyobb elvárások stb.

  • Borka

    2010. augusztus 29. vasárnap

    Kedves Ági!
    Két fiam van, 27 hónap köztük a korkülönbség. A kicsi 11 hónapos. Nálunk nagyon erős a testvérféltékenység. Barna, a nagyobb fiam rendszeresen bántja testvérét, mindent elszed tőle. Néha vannak jobb időszakok, de nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Úgy érzem minden javaslatot betartottunk, ő maradt a figyelem középpontjában. Ezért kérdezem: Hogy a szülő csinál valamit rosszul, ha eluralkodik a féltékenység? Egyáltalán ne avatkozzak be a vitáikba? Nálunk az a szabály: hogy a kicsi nem rombolhatja szét Barna legoépítményeit. De Barna se tépheti ki Zalán kezéből a játékokat. Sokszor „ok” nélkül bántja. Úgy érzem, ha nem avatkoznék közbe, ennél is jobban eldurvulna a helyzet. Írtad, hogy ez az időszak a legrosszabb. Mikor lesz könnyebb, jobb? Mikor játszanak el egymással? 1 év után már kifogytam az ötletekből. Óvodát nem kezdi Barna, mert nem akarom, hogy még féltékenyebb legyen. Nagyon sokáig regresszíven is viselkedett, most már „csak” az agresszió van. Köszönöm, Borka

    Válasz: Nem a szülő csinálja rosszul, ezt a gyerekeknek kell magukban lejátszaniuk. Ha durva, szólj rá, de a kisebb civakodást még hagyhatod. A fiúk egyébként verekedősebbek, az én két fiam is sokat verekedett ebben a korban, a kicsi hamar megtanulta megvédeni magát, idővel már a nagyot kellett félteni a kicsitől 🙂 most is verekszenek néha, eleve durvábbak, mert fiúk, de ez így természetes. Amikor a kicsi is jár már, akkor már tudnak majd kooperálni is az egyszerűbb játékokban (pl. kisautózás, homokozás) és egyre jobb lesz. Az ovi nem ront a testvérféltékenységen, ha van rá mód, nyugodtan add be, neki is jó lesz, mert megszokja, hogyan kell más gyerekkel bánni, másokhoz viszonyulni, és a kicsinek is jó, mert többet kap belőled.

  • Erzsi

    2010. július 09. péntek

    Kedves Ági! Tegnap a 9 hetes kislányom hasába-oldalába beletenyerelt négykézláb helyzetből a szomszéd 1 éves kisfiú.Aggódom nem sérülhetett e meg a babám valamelyik belső szerve.Belső vérzés,stb. nem lehet ilyesmitől?Változást nem látok a babámon,mosolygós jó kedélyű azóta is,5kg 60dkg.Válaszodat előre is nagyon köszönöm.Üdv:Erzsi

    Válasz: Ha nem erővel nyomta meg, akkor kicsi a valószínűsége a sérülésnek, de figyelni kell a kicsit és ha hányás, sírás, általános nyűgösség jelentkezik, akkor orvoshoz fordulni.

  • Gyopár

    2010. június 10. csütörtök

    Kedves Ági!
    Azzal a problémával fordulok hozzád, hogy a kicsi fiam Három éves lesz a hónapban, kislányom két hónapos. Az utóbbi időben Leventém éjjel felébred és hatalmas hisztiket vág le. Semmivel sem tudjuk megnyugtatni. Visít, ordit. Nem tudjuk kezelni. Pici lány még velünk alszik egy szobában. Úgy érzem, hogy nincs elhanyagolva, sokat vagyunk együtt. Természetesen nem annyit mint a kicsike érkezése óta.Talán ez zavarhatja? Mit tegyünk? Aludjon valakivel, az segítene?Köszönjük a segítséget előre is!

    Válasz: Ebben a korban sok kicsi fél a sötétben, segíthet, ha egy kislámpát égve hagytok neki éjszakára. Emellett a nappali élményei is befolyásolják az álmát, ha mozgalmasak a napjai, amiatt is lehet aktívabb éjszaka. Segíthet a Mesélő Hold illóolaj (az illoolajok.hu oldalon kapható), amit a szobájában kell párologtatni és általában 2-3 éjszaka alatt segíteni szokott a nyugodtabb alvásban. De ha ezek nem segítenek, akkor az együttalvás is megnyugtathatja.

  • Marcsi

    2010. április 06. kedd

    Kedves Ági,
    kislányom két éves lesz, mikor megérkezik a kistesó. Egyik félelmemre már megkaptam a választ egy korábbi cikkedből, ami az volt, hogy nem fogja-e a nagyot érzékenyen érinteni, hogy a pici velünk lesz egy szobába.
    De egy másik kérdés, hogy ha lesz rá lehetőség, érdemes -e külön szobába rakni a picit később (mondjuk fél évesen), vagy amíg kicsik jobb a közös szoba? A közös szobával viszont annyia gond, hogy jó lenne, ha a mi jelenlegi szobánkaba költöznének össze, mert az a nagyobb, csak nem tudom, hogy a nagyobbat mennyire zavarná a sok változás, amivel a kistestvér érkezése, a másik szobába költözés járna?

    Válasz:Ha meg tudjátok oldani, jobb a külön szoba, mert amíg kicsik, folyton fel fogják ébreszteni egymást és a délutáni alvásnál is sok nehézséget okozhat a közös szoba (a kicsi meg a nagy máskor alszanak majd, ezt bele kell kalkulálni)

  • Timmi

    2010. március 25. csütörtök

    Kedves Ági,
    nekem már sok kérdésben segítettél, most azonban testvérem nevében írok.
    Unokaöcsém december végén volt 2 éves, augusztus elején született kishúga. 3 hónapos kora óta átaludta az éjszakákat, egészen kb. novemberig. Október közepéig külön aludtak, akkor már a kislány is átaludta az éjszakát, ezért összeköltöztették őket. Egy darabig minden szépen működött is, de decemberben valami elromlott. Onnan kezdve unokaöcsém ébred éjjel, és nagyon nehéz visszaaltatni. Mostanára ez odáig fajult, hogy rendszerint éjjel két órát sikít. Bármit, amiről tudja, hogy arra szolgál, hogy ő elaludjon sikítással reagál le. Pl. ének, feküdjön be az ágyba, feküdjünk le közösen, stb. Mintha félne az elalvástól. Januárban elég beteg volt (láz, torokgyulladás, köhögésrohamok), egy hónapig tartott, míg teljesen meggyógyult. Éjjel is rendszerint erre ébredt fel, általában húgát is ébresztette. Azóta ismét külön altatják őket, de ennek ellenére a kisfiú továbbra is ébred éjjel.
    Lehet, hogy amiatt alakult ki ez nála, mert a húga kb december óta ismét kelt éjjel (valószínűleg a foga miatt) Vagy a köhögőrohamok keltettek benne rossz emléket? Esetleg a kettő együtt? Mit tudnának tenni, hogy újra normalizálódjon a helyzet? A betegség vége óta már majdnem 2 hónap telt el, de azóta mintha egyre rosszabb lenne a helyzet.
    Előre is köszönöm!

    Válasz: Ennek többféle oka lehet ebben a korban. A tesó érkezése, a betegség egyaránt megzavarhatták. Segíthet a Rooibos tea, ami egy enyhe kellemes ízű gyümölcstea és enyhén nyugtató hatású. Késő délután egy csészével igyon meg belőle legalább.
    Ha nagyon túlpörgött nappal, sokat játszik, sok élmény éri, akkor ez is állhat az ébredések hátterében. Ebben segíthet a Coffea tosta 9CH nevű homeopátiás bogyó,amiből este lefekvés előtt 5 golyókát kell elszopogatni (vagy vízben feloldva adni)

  • Kata

    2010. március 24. szerda

    2 kisfiam van egyik 3,5 éves a másik 9 hónapos. A nagyobbik fiam pár hete napközben néha bepisil, vagy csak néhány csepp befolyik. Ritkán és most kb. 1 hete nem csinálja. Ilyenkor megbeszéljük, hogy semmi baj legközelebb a WC-be kell végezni a dolgot. Éjszaka viszont még pelust használunk, mert nem ébred fel, ha pisilni kell. Olvastam, hogy nem jó, ha felkeltjük, akkor mégis mit tegyek? Talán nyáron könnyebb lesz elkezdeni a leszokást. A másik probléma, hogy rágja a körmét, mit tegyek ellene?

    Válasz: Éjszaka a legtöbb gyerek 6-7 éves koráig bepisil (főként a fiúk). Lehet erőltetni, hogy szokjon le róla és menjen ki éjjel pisilni, de a tapasztalat az, hogy így is van heti 1-2 alkalom, amikor bepisil és ez kellemetlen (gumilepedő, éjszakai átöltözés stb.) Én amellett vagyok, hogy kapjon éjjelre pelust, ameddig maga nem kéri, hogy most már nem fog kelleni, ez általában 4-5 éves korban bekövetkezik.
    A körömrágás általában pótcselekvés, vagy unalomból csinálja a gyerek, vagy azért, mert szorong valami miatt. Figyelni kell, mikor csinálja: amikor álmos? vagy amikor nem tudja, mihez kezdjen magával? vagy, amikor nem foglalkozik vele senki? Ez elárulja, hol kell kezdeni a megoldást.