Hogyan készítsük fel a nagytestvért a kicsi érkezésére?

A szülők gyakran aggódnak amiatt, hogyan fogja viselni a nagyobbik gyermek a kisebbik érkezését. Féltékeny lesz? Megváltozik a viselkedése? Megviseli a változás? Mindez azon is múlik, hogyan készülünk fel a változásra. Íme 10 tipp, ami segíthet:

1. Engedd, hogy kifejezze az érzelmeit!

A kisgyerekek minden változásra érzékenyen reagálnak és a várandósság már önmagában is változást hoz a kicsi életébe. Ne próbáld őt távoltartani mindattól, ami történik! Beszélj neki arról, hogy orvoshoz kell menned, nyugodtan oszd meg vele, ha fáradtnak érzed magad, mutasd meg neki, hogyan mozog a baba a pocakodban és beszélgessetek vele!
Ne ijedj meg, ha átmenetileg bújósabb lesz ilyenkor, akaratosabb vagy többet hisztizik! Ezek természetes, de átmeneti reakciók részéről a változásra és egyben kifejezik az érzéseit is különösen abban a korban, amikor még nem tud beszélni.
Segíthetsz neki azzal, ha beszélgetsz vele az érzéseiről, segítesz neki megfogalmazni, amit érez!

2. Ne akard meggyőzni róla, hogy ő már „nagy”!

Sok családban, amikor a kisgyereknek testvére születik, mindenki elkezdi neki mondogatni, hogy „már nagy vagy”. Erre gyakran a gyerekek úgy reagálnak, hogy visszamennek „babába” és elővesznek korábbi, már kinőtt szokásokat (pl. újra húzzák az időt lefekvés előtt, megint kérik a cumit, bepisilnek stb.) Ilyenkor nem az a megoldás, hogy megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy „már nagy vagy”, sokkal inkább az, hogy egy kicsit babázunk velük: dédelgetjük, mesélünk nekik arról, milyenek voltak babaként, ez segít nekik túllépni ezen a nehéz időszakon.

3. Erősítsétek a kapcsolatot a többi családtaggal!

A szülés után még a legoptimálisabb esetben is sokkal kevesebb időd lesz a nagyobbik gyermekedre, mint eddig, gyakran lesz szükséged arra, hogy más vigyázzon rá vagy lássa el, éppen ezért a várandósság alatt tudatosan dolgozzatok azon, hogy szívesen legyen apával és a nagymamával is (vagy bárkivel a családban, aki vigyázni szokott rá)! Tőle is fogadja el az ételt, ő is le tudja fektetni stb. Ez sokat segít majd abban is, hogy a testvér érkezését ne anya elvesztéseként élje meg a kicsi és ne szakadjon minden a nyakadba szülés után.

4. Erősítsd a kapcsolatot a testvérek között!

A testvér érkezése természetes dolog, sokan mégis úgy emlegetik a magzatot, hogy „a baba” (vagy a leendő nevén). Közelebb hozhatod a kicsit a testvéréhez azáltal, hogy így emlegeted, a „mi babánk” vagy „a testvérkéd”.

Segíthet az is, ha:

– olyan meséket olvasol, amik testvérekről szólnak,
– közösen választjátok ki a babának a bútort, a ruhácskákat,
– belevonod a nagyot is az előkészületekbe,
– a kórházi csomagot is együtt készítetitek össze és kiválasztotok egy fotót a nagyról, amit magaddal viszel.

5. Mutasd meg a nagynak, hogy fontos szerepe van a családban!

Adj neki feladatokat, dicsérd meg, ha együttműködik! Legyenek olyan fontos feladatai, amiket ő tud a legjobban csinálni a családban és ezt mondd is el neki! (pl. segítsen teríteni a vacsoránál vagy meglocsolni a virágokat) Beszélgessetek sokat arról, hogy a családban mindenkinek vannak feladatai, szerepe és ő is fontos része a családnak.

6. Minden nagyobb változás legalább 6 héttel a szülés előtt legyen!

Ha költöztök, lecserélitek a szobáját, kiszoktatjátok a közös ágyból, elkezdi a bölcsit/ovit, szobatisztaságra szoktatjátok, ezek lehetőség szerint legkésőbb 6 héttel a szülés várható időpontja előtt legyenek. A kisgyereknek időre van szüksége, mire megszokja az új helyzeteket, az időben egymáshoz közel levő túl sok újdonság szorongóvá teheti és viselkedészavarokat okozhat. Ha időben megfelelő távolságra vannak ezek a testvér érkezésétől nem fogja összekötni őket a babával sem.

7. Nézzegessetek képeket az ő csecsemőkorából!

Beszélgessetek arról, milyen volt ő babának! Ez segít megértenie a helyzetet, de emellett jól fog esni neki és különlegesnek érzi magát tőle.

8. Babázzatok!

Játszatok babásat babákkal vagy mackókkal, öltöztessétek őket, szerepjátékozzatok velük, ez segít megtanulnia a kicsinek, hogyan is kell majd gondoskodni a testvérről.

9. Amíg anya a kórházban van…

Beszélgessetek már előre arról, hogy néhány napig kórházban leszel majd! Mondd el neki, mi fog addig történni veled és azt is, mi fog addig történni vele! Nyugodtan meglátogathat téged a kicsi is, amíg a kórházban vagy, hadd nézze meg a testvérkét. Ezeken a látogatásokon jó, ha a nagytestvér körül forog minden, játszol vele kicsit, vagy sétáltok egyet közösen. Ha van rá mód, ne csak üvegen keresztül nézze meg a babát! Egy kutatás szerint az újszülöttek feromont bocsátanak ki magukból és aki kézbe fogja őket, azoknak szorosabb kötődésük alakul ki hozzájuk és megerősödik bennük a védelmi reflex – ez a testvérekre is igaz.

10. Előre beszéld meg a rokonokkal az ajándékokat!

Sokan ilyenkor csak a babának hoznak ajándékot, őt veszik körbe. Kérd meg előre a látogatókat, hogy a nagynak is hozzanak valami apróságot és gondoskodj róla, hogy vele is foglalkozzanak!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

15 Comments

  • Dóri

    2021. szeptember 28. kedd

    Kedves Àgi!
    Kisfiam 3 èves lesz novemberben,kb 1 hónapja költöztünk,mâr akkor is kissè kifordult magàból de ez egy hèt alatt rendeződött.
    Most 1 hete hogy megszületett a kistesó ès újra szófogadatlan,ha kèrünk valamit az ellenkezőjèt csinálja,akaratos.Harap,mar csapkod minket.Próbáljuk elmagyarázni neki hogy ez így nem jó amit csinál de nem igazán èrdekli,kinevet.
    Jól gondolom mindezt azèrt csinálja,hogy mèg inkább figyeljünk rá?(pedig amennyit csak tudunk figyelünk)
    Meddig tarthat ez el??Esetleg valami tanàcs amivel javíthatnèk a helyzeten?
    Tudom sok volt a változás,nekünk is nem hogy neki.
    Választ előre is köszönöm.
    Dóri

    • Vida Ágnes

      2021. szeptember 29. szerda

      Azért csinálja, mert nem tudja elmondani másként az érzelmeit (még nincsenek szavai rá) és azért, mert úgy érzi, most „fel kell nőnie”, ezért önállósodni próbál, emiatt akaratosabb. Most arra figyeljetek, hogy ki tudja adni magából a feszültséget, sok-sok mozgás, szaladgálás, séta, közös játék. Minél kevesebb legyen a konfliktus, tiltás, rászólás helyett, inkább vonjátok be a dolgokba, mutassátok meg neki, adjatok kis feladatokat (nyilván, ami veszélyes, annál mehet a tiltás, de minden másban inkább kössetek kompromisszumot). Pl. ha hangoskodik, amikor a tesó aludna, akkor játsszatok vele suttogós játékot (pl. indiánok vagytok és csendben kell becserkészni a plüssmackókat a szobában) vagy bújócskát. Ha kértek valamit direktben inkább úgy kérjétek, hogy ő nagyfiúnak érezhesse magát tőle (pl. ahelyett, hogy „gyere vacsorázni”, mondhatod, hogy „ma te teheted a villákat az asztalra”) és adj alternatívákat („szalámit vagy virslit kérsz”). Szervezd úgy a napot, hogy kevesebb legyen benne a feszültségforrás, az alapvető napirendi pontokon ne kelljen vitatkozni, így neki is egyszerűbb és neked is.

  • Réka

    2021. augusztus 22. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nálunk a tesó érkezése után fogja a nagyobb kezdeni a bölcsit. Az lenne a kérdésem, hogy a kicsi születése után mennyit várjunk, hogy a lehető legjobb legyen a nagyobbnak?
    Előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      2021. augusztus 29. vasárnap

      Legalább 2 hónapot érdemes várni.

  • Erika

    2018. július 19. csütörtök

    Kedves Ági!
    Lanyaimmal kapcsolatban kernek segitseget. Kis korkulonbseg, 23 honap, nagy 2.5, kicsi 6 honapos, mindenki itthon, nem bolcsis. Eddig egesz jol vettuk mind a testver temat, kicsit hisztisebb lett a nagy, de dackorszak is, szoval ertem, meg jogos. A kicsi 5 honapos kora ota maszik es bedurvult a buli, masodpercek alatt brutal gyepalas (ertem Az elvette a jatekom kort). Nekifutasbol hasast ugrott a nagy a kicsire, nyakon onti egy nagy zacskonyi legoval, amerre maszik a kicsi, a nagy mindig melle maszik es lokdosi, raul, felboritja stb. Ertem a testverfeltekenyseg reszt, es bar gyonyoruen beszel a nagy es iszonyan onallo (szobatiszta 2 eves kora ota, egyedul oltozik, felseper, bepakolja a mosogepet stb es nagyon vag az esze) es sok mindenen tul vagyunk (tesos mese, szituaciok mesebe ultetese, elbabozas, meggyurmazzuk a hekyzeteket, kerem szepen stb) gyepalas ugyben eszkoztelennek erzem mar magam. Jelenleg az a taktikam, h amint delelott elalszik a kicsi, elkezdek csak a naggyal idot tolteni (meseolvasas, gyurmazas, rajzolas, tancolas) gondolvan, h a hisztik/agressziok figyelemmel megszuntethetok, de egyre rosszabb a helyzet. S kozben a kicsit is sajnalom, hogy meg mindig 99%-ban mindrn a nagy igenyerol szol es o van, mint egy doboz (marmint egyedul jatszik, mert egyebkent jon-megy a lakasban, cipok, kuka, fiokok, szennyes, kutyasatra, szoval o is meger egy miset). Utalok turelmetlen lenni, es elkezdtunk es nagyon rossz orvenybe porogni, az az ember lettem, akit en sem szeretek, sokszor uvoltok a naggyal (nem megszokott tolem), megijedek en is, amiket muvel, van, hogy kinomban mar sirvafakadok. Es persze nehez vinni az eletunket igy, hogy pillanatra nem lehet elfordulni. Segitsegem nem igazan van, ha akad sokszor a kicsit passzolom le, hogy a naggyal egyutt lehessunk, ha csak egy kozos kutyasetarol van is szo. Nagyon nagy segitseg lenne a szamomra, ha valami utmutatast, szakirodalmat, eszkozoket, tippeket kaphatnek, hogyan lehetne kialakitani mindenkinek a helyet a csaladban es kilepni a kerlek ne tedd-bammm-hagyd abba-kerj bocsanatot-anyuka ne hagyj itt -mindenki sir korbol. Elore is koszonok minden meglatast.

    • Vida Ágnes

      2018. július 21. szombat

      Nehéz helyzet, amikor egyszerre van ott a családban a kicsi és a pici, ezt mi is végigéltük és nem volt egyszerű. Szerencsére a gyerekek ezt kevésbé drámaian élik meg, mint mi felnőttek 🙂 A kisebbiked hamar lesz önállóbb, de a kicsik nem is igazán kaphatnak annyi figyelmet, mint a nagy, amikor még egyke volt, ő már ebbe nő bele, neki ez a természetes. A nagyobbiknak sokkal nagyobb lelki szükségletei vannak már, a kicsinek kevesebb, tehát most nem is igényli annyira a figyelmedet, mint a nagy. Később ez meg fog fordulni, amikor a kicsi lesz 2-2,5 éves, a nagy meg már óvodás.

      Az is természetes, hogy a gyermeked „kísérletezik” a kicsivel. Nem feltétlenül szándékos bántás ez, ebben a korban a gyerekek úgy tekintenek egymásra, mint „játékszerekre”, a kooperatív játékok csak 3-4 éves kor között kezdődnek. Ami sokat segíthet, ha gyakran játszotok hárman együtt is, hogy megtaláljátok azokat a játékokat, amiket a kicsi és a nagy is élvez. Pl. a nagy felépít egy várat puha kockákból, a kicsi lerombolja, labdázás stb. Emellett érdemes a kicsinek olyan biztonságos fészket kialakítani, ahol nyugodtan játszhat és nem tör rá a nagy és ugyanez legyen meg a nagynak is. Nálunk az vált be a legjobban, hogy a napirendet úgy szerveztem, hogy legyen meg benne a házimunka és a játék helye is. Reggel általában külön-külön játszottak, néha a kicsi mellettem ült az etetőszékben, amíg megcsináltam, amit muszáj volt, aztán mentünk játszóterezni, hazaérve ebéd (aminek a javarészét már otthon elkészítettem) és alvás a nagynak, délután ébredés után kb. ugyanez volt a menet, csak akkor már nem játszóra mentünk, hanem csak sétálni vagy itthon játszottunk. A napirend nem csak nekik, de neked is mankó, hogy átlásd, mikor mi következik és ne aggódj azért, amit még meg kéne tenni (majd megteszed, amikor itt az ideje)

  • Judit

    2017. október 22. vasárnap

    Kedves Ági!
    A segítségedet, tanácsodat szeretném kérni. Kisfiam 23 hónapos, kislányom 3 hetes.
    Kisfiam kilenc hónapos kora óta a Szüleimnél lakunk.
    Amióta hazajöttünk a kórházból, a kisfiam teljesen másképp viszonyul hozzám, mint korábban. A testvérét egyre jobban elfogadja, megsimogatja, ad neki puszit, betakarja, hogy ne fázzon.
    A kislányomat csak én foghatom a jelenlétében, másnak nem akarja engedni.
    Velem viszont úgy viselkedik, hogy megszakad a szívem… nem engedi, hogy altassam, apukáját hívja (rengeteg időt töltenek kettesben a lányunk születése óta). Ha megyek hozzá, sokszor megüt, próbál harapni, egyszer már meg is rúgott. (Hozzátenném, hogy az ütés, harapás sajnos már korábban is előfordult, de mintha már kezdte volna elhagyni. És engem nem szokott „bántani”.)
    Máskor meg bújik hozzám, puszikat ad, de az utóbbi napokban ez a ritkább eset.
    Igyekszem a lehető legtöbb időt vele tölteni, de tudom, érzem, hogy ez kevés. Az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a kislányom hasfájós…
    A kisfiam napirendjére nagyon ügyelünk, minden ugyanúgy történik, mint a testvérkéje érkezése előtt. Annyi különbséggel persze, hogy legtöbbször a nagyszülei viszik a játszótérre, nem pedig én…
    Nagyon el vagyok keseredve, félek, hogy haragszik rám. Ha megyek hozzá, van, hogy nem akar játszani velem… legalábbis ezt mutatja. Ott maradok, akkor meg örül nekem – bár az utóbbi napokban ez nem mindig volt így. Az is előfordult már, hogy kiküldött a szobájából.
    Nagyon nehéz erről írnom… minden észrevételedet, tanácsodat szívesen fogadom. Köszönöm előre is,
    Judit

    • Vida Ágnes

      2017. november 07. kedd

      Természetes, hogy a gyermeked viselkedése megváltozott, hiszen ez egy új élethelyzet. Ez csak átmeneti dolog, ő is keresi a helyét ebben az új helyzetben, de nem haragszik rád, egyszerűen csak keresi a biztonság forrását a maga kisgyerek módján. A kisgyerekek úgy próbálják bebiztosítani magukat új helyzetekben, hogy kontrollálni próbálják a környezetüket, azaz parancsolgatnak és fura, merev szokásokat vesznek fel. Ő is pont ezt csinálja, megmondja ki mit tehet vele stb. Ez átmeneti, ahogy belerázódtok a két gyermekes létbe és a kislányod is nagyobb lesz majd, javulni fog majd a helyzet. Foglalkozz vele, amikor csak tudsz, szeretgesd, keresd a lehetőséget, amikor csak vele kettesben játszhatsz, ez is segíteni fog majd.

  • Judit

    2017. augusztus 03. csütörtök

    Kedves Ági!

    A tanácsodat szeretném kérni!
    Van egy 15 hónapos kisfiunk, és egy hónap múlva érkezik a kishugi. A kisfiam nagyon szereti a babákat, gyerekeket, odabújik hozzájuk, megkínálja őket a cumijával, játékaival és ott sertepertél körülöttük.
    Mivel még kicsi, néha durván nyúl hozzájuk, nem szándékosan, de bántja őket.
    Hogy tudnám megtanítani neki, hogy a kistesóval óvatosan bánjon úgy, hogy ne vegyem el a kedvét a babától, hanem megmaradjon ez az érdeklődés és kedvesség, ami most árad belőle, de a tesónak se okozzon sérülést?
    Köszönöm a segítséged!

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 10. vasárnap

      Rászólni semmiképpen nem szabad, mert a feszült hanggal pont az ellenkezőjét éred el. Viszont megfoghatod a kezét finoman, megsimogathatjátok együtt a babát, mondhatod neki, hogy figyelje, milyen puha a baba bőre, mennyire örül, ha cirógatják. Mondd el neki ezt újra meg újra és a türelmes magyarázatodból megtanulja majd kontrollálni a mozdulatait.

  • Csillag

    2017. március 28. kedd

    Kedves Ági!

    Kisfiam két hónap múlva lesz másfél éves. Húga 6 hetes. Az első 5 hétben nem jelentkezett nála az adott problémám. Az elmúlt egy hétben viszont nagyon megváltozott a kisfiam viselkedése. A kicsi dolgait rongalja, rettenetesen sokat hisztizik, többször meghatapott. Ha a pici sír odarohan és raut egyet, vagy megmarja, ahol éppen éri. De van, hogy amikor alszik a kicsi, akkor is odamegy és állandóan az arcát vagy fejét piszkálja durván. Megnyomja, vagy megmarja. Nagyon elkeseredtem, mert egy nagyon bújós, szeretgetos kisfiú. Erős kötődésben neveltuk. De nem bírok vele. A másik gondom, hogy nem bírom nappal letenni már egy hónapja aludni és nagyon nyűgös, feketék alul a szemei,de harcol ellene. Már mindent próbáltam. De fáradt mert 4-5 fele már képes lenne elaludni. Ha…

  • Judit

    2017. március 18. szombat

    Kedves Ági!

    Kéthetes kisfiunk kizárólag anyatejet eszik, bár a kórházban tápszert is kapott, illetve cumit is. Azért írok, mert a babánk igen hasfájós. Mikor elkapja egy-egy görcs, akkor keservesen sír, és ha éhes, akkor sem tud enni. Az evéssel egyébként nincs baj, szépen szopik, megeszi a 110-et, de ezt kb. két óra alatt. Ha egy olyan éjszaka után vagyunk, ami hasfájással és sírással telt, akkor napközben akkor is szeretne mellre kéredzkedni, ha már nem éhes, csak cumizni akar. Kortyol 2-3-at és onnantól egy órát cumizik, amíg el nem alszik. Mivel még nem tudom eldönteni igazán, hogy éhes-e és azért szeretne cicit, vagy csak nyugalomra vágyik, így mindig eleget teszek a kívánságának, és ha kell 4 órán keresztül „szoptatok”. A kérdésem az lenne,hogy ezt jól teszem-e? Mert azt olvastam valahol, hogy ezzel azt sugárzom felé, hogy az étel mindenre a megoldás és táplálkozási zavaros lesz. Azt meg nem szeretném. Egyébként simán is meg lehet nyugtatni, a mellkasomon megnyugszik, de a nehéz éjszakák után valahogy inkább a cicin nyugszik meg.

    Köszönöm a segítséget előre is!

    • Vida Ágnes

      2017. március 26. vasárnap

      Egyáltalán nem így van! Nem lesz táplálkozási zavaros a baba az igény szerinti etetéstől. Most ez a legfontosabb a számára, ettől nyugszik meg, még csak alkalmazkodik a külvilághoz. Amikor szopizik, nem csak eszik, hanem iszik is és megnyugszik, ráadásul a sok szopitól egyre fejlettebb lesz a technikája, ezért egyre kevesebb levegőt fog nyelni és hamarabb elmúlik a hasfájás is.

  • Fehér Andrea

    2017. március 17. péntek

    Szia Ági!
    Szuper összefoglaló ez,örülök,hogy korábban ezt szinte lépésről lépésre így is tettem…(talán mégsem vagyok annyira rossz anya…). Egyedül a babázós rész maradt ki..Minden igyekezetem ellenére a kisfiam állandóan bántotta az újszülöttet, hozzáteszem a kicsi nem volt könnyű eset,valószínűleg hasfájós volt. Már 1 és 3 évesek,a nagyfiú ovis. „Csak úgy” már keveset bántja a kicsit,leginkább figyelemfelkeltés a célja vagy játékokon harcolnak egymással. Nagyrészt egyedül vagyok velük,apa dolgozik,nagyszülő messze. A kérdésem az,hogy szerinted forduljak-e vele pszichológushoz? Rokonok javasolják mindig..én nem érzem már annyira vészesnek a helyzetet,bár elég hullámzó. Lehet,hogy valóban segítene és könnyebb lenne. Tudom,hogy hibáztam az elején,mert amikor már nem bírtam,h pl beleharap az alvó baba arcába,rákiabáltam,nem is egyszer. Hiába forgott körülötte minden,úgy éreztem semmi nem elég,nekem meg csak fogyott az erőm 😞
    Előre is köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      2017. március 17. péntek

      A cikk elsősorban a szülés előtti időszakról szólt, hiszen a testvérféltékenységről már korábban több cikkben írtam. A bántás nem a te hibád volt, vannak olyan kisgyerekek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy ott a másik baba is, a harapás annak a jele, hogy a gyerek sarokba szorítva érzi magát (lelkileg) és nem tud mit tenni. Ez azonban teljesen más, mint ami most van, hiszen most már a kicsi a nagy „területét” is fenyegeti, hozzányúl a játékaihoz stb. Ilyen kis korkülönbségnél természetes, hogy néha verekszenek, összevesznek stb. Ezt egy darabig (amíg nem durvul el nagyon), lehet is hagyni, hiszen meg kell tanulniuk kezelni a konfliktusaikat, a kicsinek is rá kell jönnie, hogyan védheti meg magát a naggyal szemben. Emiatt nem kell pszichológushoz fordulnotok.
      Itt írtam ezekről: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/ha-a-testverek-folyton-osszevesznek-mit-lehet-tenni