mesenezeskozbeneszik

Csak mesenézés vagy szórakoztatás közben eszik a baba: Mit tegyünk?

Csak mesenézés közben eszik a kisgyerek, szórakoztatni kell, bohóckodni, különben nem nyitja a száját vagy csak maszatol, dobál az étellel, esetleg sírni, hisztizni kezd. És nem eszik. A kétségbeesett szülő ördögi körbe kerül: vagy bekapcsolja a mesét, szórakoztatja és akkor eszik, vagy nem teszi és akkor nem. De vajon gond ez? Mi áll ennek a viselkedésnek a hátterében? Le kell szokni róla és ha igen, akkor hogyan?

Mit okoz, ha képernyő előtt vagy szórakoztatva eszik a kicsi?

A jelenség ártalmatlannak tűnik az avatatlan szem számára. Sokan meg is kötik az alkut: inkább egyen a kicsi, de közben nézzen meg egy rövid mesét, mint hogy ne egyen. Az evés fontosabb, mint a mese. Egy kicsi úgysem árt – mondják sokan.

De vajon lehetnek hosszútávú hatásai ennek az ártalmatlan kisgyerekkori szokásnak? Kinövi a baba és később majd képes lesz önállóan szórakoztatás és képernyő nélkül is enni?

A válasz az, hogy igen, van hosszútávú hatása. Mégpedig több is:

1. Az első és a legfontosabb: a baba veleszületett önszabályozó képességgel születik. Pontosan annyit eszik, amennyire szüksége van, azt, ami a szervezetének szükséges és akkor, amikor szüksége van rá. Ez az ösztönös készség biztosítja az egészséges táplálkozását. Ezt az önszabályzó mechanizmust többféle viselkedésmód is el tudja rontani:
– ha időre etetik a babát és nem akkor, amikor éhes és enni kér,
– ha cumit vagy teát/vizet kap, amikor éjjel megébred enni (mondván, hogy már át kéne aludnia az éjszakát),
– ha figyelemeltereléssel etetik meg, szinte belapátolva a szájába az ételt,
– ha addig etetik, amíg a cumisüvegből vagy a tálból el nem fogy az étel és nem veszik figyelembe, ha ő már nem kér többet, nem fogadja el.

2. A szórakoztatva evés lassítja az önálló evés kialakulásának folyamatát, pedig ennek a fejlődés számtalan egyéb területére kihatása van:

– a baba az önálló evés során megismerkedik az ételek textúrájával, fogásával, állagával, ami lehetővé teszi és felgyorsítja a későbbi evőeszközzel és önállóan való étkezés kialakulását is,

– az önálló evés, a darabos ételek csipegetése fejleszti a szem-kéz koordinációt és a finommotorikát,

– ha nem önállóan eszik, hanem megetetik, nem rágja meg annyira az ételt (ráadásul ezek az ételek többségében még pépesek, nem szilárd ételek), ezért nem fejlődnek megfelelő ütemben a rágóizmok, ami gyakran a beszédfejlődésben való elmaradás hátterében is ott áll.

3. Az önálló, önszabályozó evés növeli a kisgyerek önállóságát és kompetenciaérzését, ezáltal a kicsi függése csökken a szüleitől és hamarabb túlesik a szeparációs szorongáson és a dackorszakon.

4. Az, hogy számos téren már elvárjuk, hogy önálló legyen egy 1-2 év közötti kicsi, miközben figyelemeltereléssel gyorsan megetetik, mintha még kisbaba lenne érzelmi szinten regressziót okoz, a kisgyerek nem tud elbúcsúzni a csecsemőkortól, gyakrabban lehet feszült, hisztis, mert megreked a csecsemő és a kisgyerekkor közötti állapotban.

5. Nem utolsósorban: a képernyő előtt evő gyerekek (és a felnőttek is) többet esznek, mint amennyire a szervezetüknek szüksége van, ez pedig hajlamosít a túlsúly és az evéssel összefüggő káros szokások (túlevés, későbbi étkezési zavarok) kialakulására.

Éppen ezért a WHO képernyőkkel kapcsolatos ajánlása több ponton is kiemeli, hogy se a kisgyerekek, se a nagyobbak (valamint a felnőttek se) nézzenek képernyőt étkezés közben.

Mit lehet tenni?

Az első és a legfontosabb, hogy tisztázzuk magunkban az evéssel, etetéssel kapcsolatos félelmeinket, amik oda vezettek, hogy kialakult ez a szokás.

Miért alakul ki ez a szokás? Ennek a hátterében sokféle szülői félelem, érzelem és előzmény állhat:

Problémák a várandósság alatt: Már a magzati korban problémák voltak a babával, féltél, hogy nem megfelelőek a méretei, túl kicsi lesz és most úgy érzed, a te felelősséged mindent megtenni, hogy eleget egyen? Esetleg úgy érezted, nem tudtál eleget tenni magadért és a magzatért a várandósság alatt és tudat alatt szeretnéd kompenzálni ezt?

Aggódós vagy: Kezdettől sokat aggódtál a babáért és úgy érzed, ha rendesen eszik, akkor nem lesz baja.

Korai rossz tapasztalatok Kis súllyal született vagy nehezen indult az evés, esetleg lassan hízott és ezért most félsz tőle, hogy baja lesz, ha nem eszik eleget?

Te akarsz irányítani: A kezdeti mérlegelés vagy a tápszer kimérése, az, hogy láttad, mennyit evett, biztonságérzetet adott és nem mered elengedni ezt?

Nem bízol igazán a babában: Néha így eszik, néha úgy, az a biztos, ha te eteted meg és látod mennyit evett.

Vékony, válogatós baba: Nem hízott eleget, lassan nő a baba, ezért bármit megteszel, hogy eleget egyen.

Tudat alatti megfelelési kényszer: valahol legbelül úgy érzed, hogy akkor vagy jó anya, ha a babád szépen eszik és rendesen hízik.

Nem bírod a koszt és a maszatot: próbáltad megtanítani kanállal enni, de mindent szétkent, szétdobált, belenyúlt az ételbe, ezért inkább te eteted meg, amíg nem érik meg rá.

Nyugalom és kényelem: ha nem tereled el a figyelmét, akkor válogat és alig eszik, ha önállóan eszik, mindent szétdobál és magára ken, néha még hisztizik is, ha megunja az evést, ráadásul mindez sokáig tart, míg ha eltereled a figyelmét, akkor gyorsan túlestek az egészen, ezért inkább tovább szórakoztatod, csak ne legyen nyűg és közelharc az evés.

A fenti helyzetek jogosak, nem kell, hogy lelkiismeretfurdalásod legyen miattuk, azonban fontos, hogy magad előtt is őszintén ki merd mondani, mi is vezetett a mostani helyzethez. Milyen félelmeid, aggodalmaid vannak a gyermeked súlyával, az elfogyasztott étel mennyiségével, a tisztasággal vagy éppen az önállósággal kapcsolatban. Addig, amíg nem tárod fel magadban ezeket az érzéseket, addig nem fogod tudni megoldani sem a problémát.

Le kell szoktatni a gyereket a képernyő előtt vagy szórakoztatva evésről?

A válasz egyértelműen igen. Nem fogja kinőni, nem múlik el magától és ne az óvodától várjuk a megoldást.

Sok kisgyereknél megfigyelhető, hogy ha otthon stresszes számára az etetés, ha állandóan trükközni és játszmázni kell, hogy egyen, akkor az az oviban sem tűnik el. Az ezzel a problémával küzdő gyerekek között például gyakrabban fordul elő az, hogy az óvodában egyáltalán nem hajlandóak enni vagy ott is nehezen evőek, válogatósak.

Emellett megnehezítheti a beszoktatást is, hiszen a beszoktatáskor rengeteg új dologra kell odafigyelnie egy óvodásnak/bölcsődésnek, sok területen kell önállóbbnak lennie, mint otthon és nincs ott anya, hogy segítsen, amikor valami nehezen vagy lassan megy, esetleg nem tudják önállóan megoldani. Sokkal könnyebben szokik be közösségbe az a kisgyerek, aki otthon is számos területen ügyes, önálló és nem anyától várja, hogy segítsen az öltözésben, bilizésben, evésben stb.

A kisgyerekek 2,5-4 éves kor között ismerkednek meg a kudarcélmények feldolgozásával, ebben az időszakban különösen nehezen viselik, ha valami nehezen megy, nem sikerül, az önálló evés tapasztalatának hiánya a beszoktatás során sikertelenségélményt okozhat náluk, ami csökkenti az önbizalmat.

Attól, hogy az óvodában esetleg önállóan eszik majd és kevésbé válogat, otthon, a megszokott környezetben ugyanúgy megtartja ezeket a szokásokat és ezeket, ha most nem segítünk neki, nagyobb korára is magával viszi majd. Nem fogja „csak úgy” kinőni.

A képernyőnézés gyakran elfed más problémákat. Azokat, amik miatt a gyermek válogatós, ami miatt nem hízik megfelelően vagy, ami miatt nehezen eszik (mint például hormonális vagy idegrendszeri problémák, vagy a szenzoros integrációs zavar), így ezek később kerülnek csak napvilágra és a gyermek is csak később kap fejlesztést, holott ezek a zavarok a későbbiekben viselkedésproblémákat és tanulási nehezségeket okoznak.

Mit lehet tenni? Hogyan lehet leszoktatni róla?

Amit biztosan nem szabad:
1. Egyik napról a másikra azonnal megszüntetni ezt a szokást anélkül, hogy a többi területen ne változtattunk volna.
2. Erőltetni a leszokást: pl. megszidni vagy büntetni a gyereket érte vagy jutalmazni, mindenfélét ígérni, ha másként eszik

Mit lehet tenni?

1) Első lépésként mindenképpen érdemes végiggondolnunk azt, miért is alakult ki a probléma és tisztáznunk a saját érzéseinket a fentiekben leírtak alapján.

2) Második lépésben tisztázzuk magunkban mit is szeretnénk megtanítani a gyermekünknek:

– Az önszabályozást, azaz azt, hogy annyit egyen, amennyire szüksége van és akkor, amikor tényleg éhes.
– Felismerni a valódi éhségérzetet és megkülönböztetni azt az ízek, állagok iránti sóvárgástól.
– Megtanítani, hogy ő maga is képes önállóan csillapítani az éhségét.
– Megtanítani a maga tempójában enni (akkor is, ha ez számunkra túl lassúnak tűnik)
– Az önálló evés művészetét, mozdulatait (mire való a kanál, villa, tányér, hogyan kell használni)
– Az evéshez kapcsolódó szokásokat (terítés, szalvétahasználat, kézmosás)

Ezeket elsősorban a mi példánkon keresztül, saját kísérletezéssel és sok gyakorlással fogja elsajátítani. Ezért jó, ha a hozzátáplálás kezdetétől vele együtt eszel, amikor az asztalhoz ültök, őt is odaültetitek, kap maga elé ételt, tányért, evőeszközt stb. Látja, mit csináltok és ő is próbálkozhat (nyilván a korának megfelelő ételekkel).

3) A leszoktatás menete függ a gyermek életkorától is.

0-1 éves kor között: a kanalas etetések mellett már 7-8 hónaposan legalább a tízórai és uzsonna idejére bevezeted a darabos ételeket, amiket ő maga csipegethet fel a saját tempójában. A kanalas etetéseknél ő is kap kanalat, a tányérba kis ételt, amit próbálhat maga megenni, ez abban is segít, hogy ne unatkozzon evés közben, elfoglalja magát.

Csak annyit adsz neki, amennyit elfogad, nem akarod „megtömni” és nem várod el, hogy mindent megegyen, amit készítettél neki. Ha már nem fogad el többet, nem kínálgatod tovább
(ha úgy látod, hogy fogzik és ezért nem eszik, szívesen, érdemes evés előtt fogzáskönnyítő gélt használni, ez segíteni szokott, hogy ne fájjon evés közben a kicsi ínye).

Akkor sincs semmi, ha ebben a korban még szívesebben fogadja el a cicit vagy a tápszert, mint a darabos ételeket, pusztán emiatt nem kell szórakoztatni evés közben csak azért, hogy elfogyjon a főzelék is. Mivel ebben a korban még nem annyira berögzült a képernyőnézés vagy figyelemelterelés, mint szokás, ezért pusztán azáltal, hogy ő ehet önállóan és sikerélménye van benne, képes lesz elhagyni.

12-18 hónapos kor között: Elsősorban arra érdemes törekedni, hogy önállóan egyen az etetések többségénél, így nem fog unatkozni. Ezt fokozatosan vezesd be, először csak a tízórainál, uzsonnánál kapjon darabos ételt, amit maga eszik meg, aztán a vacsoránál és végül a reggelinél majd az ebédnél is.
Engedd, hogy önállóan egyen, úgy, ahogy sikerül, ne szólj bele, ne törölgesd. Kezdetben inkább olyan ételeket egyen, amit könnyebb kézzel felcsipegetni, utána következhetnek a babavillával felszúrható ételek, majd a sűrűbb főzelékek, rizs, amit kanállal is meg tud enni, a legvégén pedig a levesek, hígabb főzelékek, mert ezekhez sokkal pontosabb mozdulatokra van szükség (a gyerekek többsége csak 2 éves korra tudja őket többé-kevésbé sikerrel megenni önállóan).

Sok babát frusztrál már ebben a korban az etetőszék, nincs türelmük megülni benne. Ezen részben segíthet, ha együtt, egy asztalnál eszünk velük és nem csak róluk szól, nem külön „program” az ő etetésük, hanem a család együtt eszik az asztalnál.
A mozgékonyabb és az átlagnál nagyobb termetű babáknál pedig gyakran az a megoldás, ha saját kis széken kis asztalnál ehetnek, ahonnan fel tudnak állni vagy a nagyok asztalához ülhetnek.

Jó, ha már ebben a korban legalább kisebb mértékben bevonjuk a kicsiket az étel elkészítésébe is: együtt főzünk, terítünk, adagoljuk ki az ételt.

Segít a kicsinek, ha megkérdezzük mennyit kér, együtt számoljuk ki pl. a kenyérfalatkákat, amiket a tányérra teszünk és egyszerre csak kisebb adagot kap, így sikerélménye lesz, amikor kiürült a tányér és megkérdezhetjük, mennyit szeretne még.

18 hónapos kor felett Mindenképpen beszéljük meg vele, mi fog történni és a fokozatosságra törekedjünk.

Mindenképpen törekedjünk arra, hogy minden étkezés önállóan folyjon, mi már ne etessük.

Ha pl. egész étkezés alatt mesét nézett eddig, beszéljük meg vele, hogy most csak 1 mesét nézhet meg közben. Aztán ha ez már megy, akkor válasszunk egyre rövidebb meséket.
Ha már ez is megy, akkor lecserélhetjük a mesét közös étkezéssel egybekötött beszélgetésre.
Ez kezdetben nehezebben fog menni, esetleg lassabb lesz így az evés vagy kényelmetlenebb, de hosszú távon helyes étkezési szokások kialakulásához vezet majd.

Ha már önállóan eszik, de csak akkor, ha közben mesét nézhet: elsőként beszéljük meg vele, hogy változtatni fogunk és vegyünk vissza a mesenézés időtartamából (3 mese helyett 2 mese, aztán pár nap után 2 mese helyett 1 mese) és közben vezessük be, hogy végig vele eszünk mi is és amikor a mese végetért, akkor beszélgetünk (pl. a meséről, amit nézett).
Amikor ezt már megtanulta, akkor elhagyhatjuk a mesét és bevezethetjük, hogy mese helyett beszélgetünk vele, pl. arról a meséről, amit szeret nézni, mi szokott benne lenni, esetleg elmeséljük neki, mi szokott benne lenni, ez segít megszabadulni a képernyőtől, ugyanakkor oldja a feszültséget, hogy már nincs bekapcsolva a mese. Ha ehhez hozzászokik, onnantól pár alkalom után már ez a szokás is elhagyhatóvá válik, azonban a közös étkezés szokása jó, ha továbbra is megmarad.

Mit tegyünk, ha a kicsi nem hajlandó így enni és attól félünk „éhenhal”, mert szórakoztatás, mesenézés nélkül nem eszik rendesen? Ebben segít az, ha először csak tízórainál és uzsonnánál változtatsz a szokásokon, így ha az az étkezés kicsit kevesebb, csak néhány falatot eszik a kisgyerek, akkor sem lesz semmi baja.

Mi lesz, ha így sokkal kevesebbet eszik? Valószínűleg eddig evett túl sokat és ehhez mérten eszik csak kevesebbet. Néhány nap után be szokott állni az önszabályozás és már pont annyit eszik a kicsi, amennyire szüksége van.

De mit tegyek, ha önálló evés helyett csak dobálja és szétkeni az ételt? Erről itt írtam.

Fontos: ha a gyermeked étvágytalan, heteken át elutasít bizonyos ételcsoportokat, öklendezik az ételektől, csak 1-2 féle ételt eszik meg, esetleg rosszkedvű, emésztési gondjai vannak (székletvisszatartás, hasmenés, reflux stb.), átlag alatt hízik, fordulj orvoshoz! Az evészavarok hátterében ugyanis egészségügyi problémák vagy fejlődési zavarok is lehetnek, amiket a szórakoztatva etetés gyakran csak elfed, de nem old meg.

Makacs a gyermeked? Ezen a tréningen tudok segíteni neked >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field