Milyen a nevelési stílusod? (teszt)

A legtöbb nevelésről szóló könyv 4 (vagy néha 5) féle nevelési stílust különböztet meg. Ezek többsége általában nem önmagában létezik, többnyire mindenki egy szemléletmódot követ és mellette hordoz jellegzetességeket a többi típusból is, mivel a szüleink, nagyszüleink nevelési módszereiből is sokat átveszünk. A teszt kitöltése segít felismerni a saját típusodat.

Ne úgy gondolj az egyes típusokra, mint jó vagy rossz, mindegyiknek megvannak a maga pozitív és negatív oldalai egyaránt, ezekről a teszt alatt olvashatsz bővebben. Nincsenek tisztán, magukban létező típusok, általában több típus jellegzetességei, gondolkodásmódja, reakciói keverednek mindenkiben. A tesztben szereplő nevelési stílusokat elsőként egy Diana Baumrind nevű pszichológus írta le kutatásai nyomán 1948-ban, és ezt követően még számos más kutatás is megerősítette.
Ha úgy érzed, nagyon nem illik rád, ami eredményként kijött akkor érdemes elgondolkodni, miért azokat a válaszokat adtad. Lehet, hogy valamelyik szülőd nevelési stílusát követed önkéntelenül is? Az is előfordulhat, hogy nem azokat jelölted be, amit valóban tennél, hanem, amit helyesnek gondolsz, amilyen lenni szeretnél, vagy ahogyan szerinted kéne viselkednie egy szülőnek.
A teszt célja nem bírálni, hanem tükröt tartani, segíteni felismerni, mi mozgatja a viselkedésedet, gondolkodásodat szülőként és elgondolkodtatni arról, hova, hogyan tudsz változni, fejlődni.

A teszt kitöltése: felül a világoskék csíkban egy helyzetet látsz, ehhez az alsó 4 válaszból válaszd ki, melyik viselkedés, szöveg áll hozzád a legközelebb. Válaszolás után továbblépni a „Next” gombra (jobb alsó sarok) tudsz. A rendszer nem jól kezeli az ékezetes betűket, ezért most be kell érned nélkülük.

Milyen a nevelesi stilusod?

Engedekeny Teljesen alarendeli magat a gyerek akaratanak, es ennek a hattereben a szorongas all: fel, hogy elrontja a gyereket, ezert inkabb o alkalmazkodik hozza, nem pedig vezeti. Nem is akarja meggyozni, vagy ha igen, akkor azt szelsoseges eszkozokkel teszi: – masokra hivatkozik ("Apa haragudni fog, ha megtudja") – erzelmi kitoresekkel, kiabalassal, kezrecsapassal probal ervenyt szerezni az akaratanak (amiert utolag lelkiismeretfurdalasa van) – erzelmileg zsarolja a gyereket ("Anyanak nagyon faj, amikor igy viselkedsz.") – vagy akar zokogni is kepes a gyereknek ("El vagyok keseredve, nem birom tovabb, hogy igy viselkedsz.") A gond ezzel az, hogy tul nagy hatalmat kap a gyerek a kezebe, amivel nem tud banni. Neki kene eldontenie, mikor eszik, mikor alszik, mit csinaljunk ma, de erre koranal fogva nem kepes, ezert bizonytalan lesz a vilagban, es o is hullamzik erzelmileg. Segithet, ha a szulo onbizalma epul es megtanulja egyenrangukent kezelni magat es a gyereket.

Facebook quizzes & Blog quizzes by

A típusokról röviden

Lelkizős

– Mindent meg akar magyarázni, meg akar beszélni, gyakran kér elnézést a gyerektől („Bocsánat, hogy megzavarlak játék közben..”, finomítgatja a dolgokat.
– Sokat foglalkozik vele, vajon jó szülő-e ő.
– Egészen alapvető dolgokért megdicséri a gyereket, és megköszöni, hogy együttműködött (pl. „milyen ügyes vagy, hogy szépen megetted az ebédet”, holott a gyerek már régóta tud önállóan enni)
– A gyerek érzelmei állnak a középpontban, ezt magyarázgatja („ugye nem sértettelek meg azzal, hogy el kellett pakolnod az asztalodat?”)
– Nem nevel, hanem megpróbálja meggyőzni a gyereket arról, hogy nem jó, amit csinál.

Ami jó benne: figyel a gyermek érzelmeire, igyekszik megérteni őt, empatikus, törekszik kiegyensúlyozottan nevelni a gyereket.

Amiben változtatnia kell: nem kell mindig mindent megmagyarázni, és bocsánatot kérni a gyerektől, sokszor hatékonyabb az egyszerűen megfogalmazott és következetesen betartatott szülői korlát, mint a sok magyarázkodás.

Engedékeny

– Nála is az érzelmek vannak a középpontban, de ő enged is a gyerek akaratának
– Fél, hogy elrontja a gyereket, szorong, hogy valamit rosszul csinál, ezért inkább enged a gyereknek.
– Nem vezeti, hanem követi a gyereket, ő alkalmazkodik hozzá
– Képes zokogni a gyermekének: „Nem bírom tovább, hogy így viselkedsz”
– Csapong, cirkuszol, érzelmi kitörésekkel próbálja kézben tartani a dolgokat
– A gyereket is az érzelmeinél akarja megfogni: „Anyának nagyon fáj, amikor ilyen csúnyán viselkedsz”
– Másra ruházza át a hatalmat: „Megmondalak Apának és ő majd nagyon dühös lesz”, fenyeget
– Bűntudatot próbál kelteni: „Apának nagyon rosszul esik, ahogyan most viselkedsz” „Ha ilyen lassan öltözöl, Anya elkésik és kirúgják a munkahelyéről”
– A saját rászorultságának hangoztatásával próbál együttműködésre bírni: „Ma este úgy kell megfürödnöd, hogy anyának ne kelljen utána vitatkoznia veled”

Ami jó benne: figyel a gyerek igényeire, együtt rezeg vele, próbál az ő fejével gondolkodni, empatikus, odafigyel a legkisebb változásokra is és ha gondot észlel, akkor hamar segítséget kér.

Amiben változtatnia kell: egy gyereknek szüksége van rendszerre az életében és határokra is, mind a hétköznapok tekintetében (evés, alvás, játék stb.), mind érzelmileg. Az engedékeny szülőnek meg kell tanulnia önállóan dönteni és szabályokat alkotni, és néha tízig számolni, mielőtt cirkuszolni kezd a gyerek előtt.

Tekintélyelvű

– Számára a legfontosabb az, hogy fegyelem és rend legyen
– A gyerek tanuljon meg alkalmazkodni
– Nincs ellentmondás vagy demokrácia, „az van fiam, amit én mondok”
– Nyíltan és őszintén beszél a gyerekkel, nem hangsúlyoz túl semmit: „Meg kell tanulnod”
– A bűn és bűnhődés elve vezérli: „Elszúrtad, magadra vess”
– „Nincs kérdés, nem hallottad, amit mondtam?” – nem tűr ellenvetést

Ami jó benne: szereti a gyerekét és nyilvánosság előtt képes erőteljesen fellépni érte, kiállni mellette. Következetes tud lenni és megteremti a gyermek számára szükséges határokat.

Amiben változtatnia kell: szélsőségesen sok gátat szab a gyereknek, amit a gyerekek nem tudnak betartani. Meg kell tanulnia odafigyelni a gyerek érzelmeire, egyéni igényeire is és ennek mentén kialakítani a szabályokat.

Távolságtartó

– Állandóan szervez, tervez, a gyerek csak logisztikai probléma, nincs érzelmi közelség,
– A gyerekeket meghallgatja, de nem vonódik be érzelmileg a problémáikba, számára a gyerekek inkább csak „logisztikai” probléma,
– Általában a külsőségek foglalkoztatják, szeretne megfelelni másoknak, vagy a saját nagyon magas elvárásainak
– Ha gondok adódnak, ritkán nagy hisztiben törhet ki, amit aztán elsimít és bocsánatot kér érte, de nem esdekel, mint pl. az Engedékeny szülő,
– Elvárja, hogy az erőfeszítéseiért cserébe tiszteljék őt a családban,
– Elrejti az érzelmeit és nehezen érti meg a gyermekei érzelmeit is, a gyerekek is ezt a mintát követik (gyakran a távolságtartó szülőknek már a szülei is távolságtartóak voltak)
– Ha a gyermeke sír, vagy szorong, azt átmeneti problémaként kezeli, fel sem merül benne, hogy pl. valami gond van az óvodában, vagy hogy meg kéne vigasztalni a gyereket, elbeszélgetni vele

Ami jó benne: rendet, tisztaságot tart a családban, ügyel a szabályokra, de nem túlságosan szigorú.

Amiben változtatnia kell: közelebb kell engednie magához a gyerekeket, meg kell hallgatnia őket és odafigyelni az ő érzéseikre, igényeikre is, meg kell tanulnia neki is érzelmileg megnyílni a gyerekek előtt.

Az eredmények (10.000 kitöltött teszt után)