Miért, hogyan és milyen mesét olvassunk a babának? Kell-e neki olvasni egyáltalán? Mire való a mese a kisgyermek életében és mondjunk-e nekik fejből mesét? Ezt a kérdéskört járom körül a mai bejegyzésben.
A meséket eredetileg felnőttek mondták felnőtteknek. Szájról szájra terjedtek a régi történetek, amik segítettek felnőttek és gyermekek számára is egyaránt feldolgozni a körülöttük levő világ jelenségeit. A természeti jelenségeket, a társadalmi egyenlőtlenségeket, az emberek közti viszonyokat. A mese szerepe ma is pontosan ugyanez: feldolgozni felnőtt és gyermek számára egyaránt a világ eseményeit.
Csecsemőkorban persze még nem ezért kezdünk mesélni, a kicsi számára az első mesék még nem a traumák feldolgozásáról, hanem a világ megértéséről szólnak. Egyszerű kis történetek a mindennapokról, az ő mindennapjairól, melyeknek akár lehet ő maga is a főszereplője, de történhetnek az események egy kis állatkával vagy egy másik kislánnyal/kisfiúval is.
Vannak a mesélésnek egészen konkrét hatásai is:
1. A baba számára nagyon megnyugtató a szülei hangja, ezért jót tesz neki, ha huzamosabb ideig hallgatja a beszédedet, még akkor is, ha nem érti a szöveget.
2. A mesék révén javul a szövegértése, elősegíti a beszédfejlődést.
3. A mesélés gazdagabbá teszi a kicsi szókincsét.
4. Az agy 90%-a 5 éves kor előtt fejlődik ki, ezért a rendszeres meseolvasás 5 éves kor előtt az egyik legjobb szellemi fejlesztő módszer.
5. A meseolvasás javítja a környezettel való kapcsolatot, segít megérteni az élet történéseit, és megérteni a mindennapi élet ok-okozati összefüggéseit. Ha például egy 2 éves kicsi következetesen ragaszkodik 1-1 rossz szokásához (pl. mindig meghúzza a cica farkát, mindig piszkálja a szobanövényeket, irigy a többi gyerekkel), akkor arról fegyelmezéssel nehéz leszoktatni, de ha mesében találkozik ezekkel a helyzetekkel és a megoldásukkal, akkor megérti, mit kéne tennie. Ugyanígy lehet az egészen kicsi, 1-2 év közötti gyerekeket felkészíteni egy-egy szokásra (pl. karácsony, húsvét, családi ebéd) olyan mesékkel, amikben ezekről mesélünk nekik.
6. A meseolvasás javítja a koncentrációs készséget, ami sokat segít az iskolaérettség elérésében.
A lelki oldal
A kisgyermek számára a mese nem csak a fejlesztésről szól, hanem a pszichéről is. Amíg csecsemő, addig minden körülötte forog, mindent megkap, ez az idilli állapot azonban abban a pillanatban romlani kezd, amikor a kicsi egyre önállóbb lesz. A kicsi számára ez mindenképpen csalódás, és ezt a traumát fel kell dolgoznia valahogy – ebben segítenek számára a mesék, ahol a fantázia világa segítségével sikerül kiegyenlítenie, feldolgoznia a feszültségeit.
A felnőtteknél ugyanez történik, amikor könyvet olvasnak, vagy megnézik az esti sorozatot. Feszülten kézbe veszik a könyvet vagy leülnek a tévé elé és elmerülnek a fantázia világában, ami segít kikapcsolni és -amennyiben jó a „mese”- feldolgozni is a feszültségeket.
A meséktől sokan azért ódzkodnak, mert úgy gondolják, utána a való világban a kicsi nem fogja érteni, hogy nem mindig a jó győz és nem történnek csodák. Miért? Mi felnőttek sem gondoljuk azt, hogy amit este a Barátok köztben látunk, az úgy is van… A kicsi az első éveiben érti meg a jó és a rossz fogalmát, számára fontos, hogy a jók győzzenek, a rosszak veszítsenek, legyen meg a bosszú lehetősége és igenis legyen értelme az életnek, „éljenek boldogan, amíg meg nem halnak”
Neki fontos, hogy legyenek csodák. Nem szabad elvenni tőle ezt a hitet, ettől egy életre optimista lesz az életszemlélete – és lássuk be, igenis fontos, hogy egy kicsit még egy felnőtt is higgyen a csodákban.
Mikor milyen mesét olvassunk?
A meseolvasást, mesemondást, már akár újszülött kortól el lehet kezdeni. Jómagam ösztönösen meséltem a gyermekeimnek már az első napokban arról, mi lesz, ha hazamegyünk, ki várja otthon őket, aztán pedig mindenről, amit magunk körül láttunk.
6-7 hónaposan már szívesen nézegetnek a kicsik vastag leporelló könyveket, ezekből az egyszerűbb történeteket el lehet olvasni közösen és meg lehet nézegetni a képeket.
1 éves kortól pedig jöhetnek az egyszerűbb, a hétköznapokról szóló mesék, mint amilyen a Bogyó és Babóca, az Anna és Peti, a Gazdag Erzsi és Weöres Sándor történetek, versek, minden olyasmi, ami az ő életükről, a mindennapokról szól. Nyugodtan lehet a képeket is közösen nézni, megbeszélni, mit lát rajta, de a kor előrehaladtával egyre többet olvassatok képek nélkül is.
3 éves kortól a kicsi egyre nyitottabbá válik a jóra és a rosszra, ekkortól következhetnek a klasszikus mesék, a népmesék, a Grimm és az Andersen mesék.
Az olvasás mellett mondjatok fejből is meséket, találjatok ki együtt szereplőket és történeteket. A közös mesében mindketten bevonódtok a történetbe, és ez segíthet a kicsinek megélni, feldolgozni a napi élményeit és titeket is közelebb hoz egymáshoz. A fejből mesélés nem olyan nagy ördöngösség, mint ahogyan azt sokan gondolják: a legkönnyebb úgy elkezdeni, hogy a kicsinek az adott napját meséljük el: mit csinált ma, mi történt vele. Utána pedig mondhatunk mesét a plüssállatairól, a játékairól, a háziállatainkról vagy az óvodás társairól is. Ez a fajta mesemondás nagyban fejleszti a kicsi képzelőerejét is.
14 Comments
Erzsi
2011. december 16. péntekSzia!
A kislányom jár bölcsibe, és ott láttam, hogy olvasnak nekik mesét, de amikor én olvasnék neki mesét, nem megy úgy, hogy az elején elkezdem, és a végén abbahagyom, hanem ellapozza, stb. 2 éves a kislányom. Mikorra alakul ki az, hogy „rendesen” meghallgat egy mesét? Nem hosszút olvasnék pedig.
Erzsi
Vida Agi
2011. december 18. vasárnapHa rendszeresen meséltek, akkor fokozatosan kialakul majd, hogy végig tudja hallgatni a mesét. Próbáljatok egyelőre inkább olyan meséket olvasni, ahol a könyvet ő is nézheti közben, mert a képeket látva türelmesebben végighallgatja majd.
Anita
2011. november 11. péntekKedves Ági!
Kicsit gondban vagyok a mesékkel kapcsolatban. Nem tudom eldönteni, hogy a kislányomnak (2 éves) kell-e találkoznia a népmesékben megszokott (szerintem igencsak nyers) történetekkel. Lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny, de engem még ‘A kisgömböc’-ben is zavar, hogy leölik a malacot, sőt gyermekkoromban még a farkast is sajnáltam (a ‘Piroska és a farkas’-ban), mikor felhasították a hasát 🙂 Ugyanakkor nem szeretném búra alatt sem nevelni a gyermekem. Nem tudom azt sem, hogy a halál témájával hogyan lehet foglalkozni, hogy a pici jól tudja megélni azt. Kérlek segíts ebben eligazodni.
Válaszodat előre is köszönöm: Anita
Vida Agi
2011. november 15. keddA gyerekek nem képzelik el annyira életszerűen ezeket a képeket, mint te, nekik a „malac leölése” csak annyi, hogy „malac volt nincs” Ezért nem jók a rajzfilmek, mert ott egy az egyben látja ezeket a képeket, amiket az olvasott mesében nem képzel ennyire el, csak a jelentését érti. 3 éves korig inkább csak a mindennapi élettel kapcsolatos meséket olvasd neki (állatos mesék, Anna, Peti, Kipkop stb.), utána már lehet a klasszikus meséket, népmeséket is olvasni.
H Timi
2011. augusztus 29. hétfőkedves Ági,
Nagyon hasznosnak találom az írásaidat, ikres Anyuka vagyok, a lányaim 2 évesek.
Segítséget szeretnék kérni. A két kislányom között féltékenység mutatkozik, ebből fakadóan verekedés, irigység és sok más, az én lelkemnek is nagyon megterhelő szituációk. Igazságot nem próbálok tenni, csak azt megértetni, hogy nem jó dolog a testvérünk arcát kikarmolni…
Próbálom tartani az egyensúlyt, egyik nap az egyik, másik nap a másik gyermek az „első a sorban”. Ugyan én nem vagyok egyedülálló, de az „arány” 90-10%-ban oszlik el anya és apa között.
És a türelem, a sok hiszti kezelésére… hát igen, az nagyon nehéz. Nem taglalom tovább, amennyiben bármilyen lélektani segítséget kaphatok, borzasztó hálás lennék.
Előre is köszönöm a segítséget.
Vida Agi
2011. szeptember 02. péntekNehéz két ilyen korú gyerekkel, akik saját magukkal is küzdenek és néha egymás ellen is. Nekem ugyan nem ikreim vannak, csak kis korkülönbséggel született gyerekeim, de ők is sokat harcoltak/harcolnak egymással. Ha te türelmesen, szeretettel tudod kezelni ezeket a helyzeteket, idővel ők is átveszik majd a te kiegyensúlyozottságodat és kevésbé lesznek feszültek egymással szemben. Az a tapasztalatom, hogy ezek az „egymás ellen küzdős” időszakok néha fellángolnak a kisgyermekeknél, néha alábbhagynak és teljes lesz a béke és a szeretet köztük, tehát jó hír, hogy nem tart már sokáig 🙂
Vida Agi
2011. szeptember 10. szombatNehéz a helyzeted, mert két kicsi között nehéz igazságot tenni, vagy egyáltalán bármilyen egyensúlyt fenntartani. Minden nap minden gyerek legyen első a sorban egyszerre. Az összezörrenéseket elkerülni nem tudod, mert ez ebben az életkorban eleve gyakori dolog, másrészt testvérek között életkortól függetlenül is vannak viták. Azt kell elérned, hogy érezzék, te vagy a „főnök”, te vagy az, akire támaszkodni lehet, aki a határokat megmondja, aki higgadt marad bármilyen számukra nehéz helyzetben. Ez nehéz, mert téged is érintenek érzelmileg az ő harcaik, de ha határozott tudsz maradni, ha mindig tisztázod a határokat és nem akarsz minden megmagyarázni, hanem csak letisztázod mik a határok, akkor idővel egyre könnyebb dolgod lesz, mert ők is megtanulják féken tartani az indulataikat.
Szaller Gabriella
2011. július 22. péntekSzia!
Nekem abban segíthetnél, hogy 2,5éves kisfiamnak ugyan vannak „egyszerű” mesekönyvei, ahol oldalanként 4-5 mondat van, de 3-4 oldal után már nem érdekli a történet, bárhogyan is próbálkozok. Rosszabb esetben otthagy és átmegy a másik szobába játszani. Jobban érdekli az apja képes-motoros könyve vagy a Ki bújt el a tengerben? kis könyv, de az majdnem kívülről fújja már.
Hogyan szoktassam a meséléshez?
Vida Agi
2011. augusztus 02. keddNem kell meséléshez szoktatni, olvasd neki azokat a könyveket, amik érdeklik, amiket szeret, mesélj neki ezekről a dolgokról, az a jó, ha saját érdeklődése van és ezt követitek a mesékkel is, nem kötelező a „hagyományos” meséket olvasni mindenáron.
timi
2011. július 15. péntekhello, egyedulallo anyuka vagyok,judith szuletese ota csak mi ketten vagyunk. kislanyom 1 eves es 2 honapos, es nagy turelem kell most hozza…
nagyon felek, mert tudom , hogy konnyen elronthatok valamit…
szeretnem ha az egyedul nevelo szulokrol is irnatok , sot az is nagyon erdekel, hogy kell majd az apat helyettesiteni, esetleg mit tegyek hogy kevesbe erezze hianyat..
koszonom szepen
Vida Agi
2011. július 16. szombatKöszönöm az ötletet 🙂 Helyettesíteni nem lehet az apát, amire viszont figyelni kell, hogy úgy általában a férfiakkal, az apaszereppel kapcsolatban a gyerek megtanulja, milyennek kéne ennek lennie, tehát pl. ne nőjön fel teljesen férfiellenes környezetben (ez lányos egyedülálló anyukáknál előfordul, hogy kicsit ellenségesen állnak a férfiakhoz, és ezt adják át a kicsinek is)
szűcs judit
2011. július 23. szombatSziasztok! én is egyedülálló vagyok. mi még csak 9 hónaposak vagyunk 🙂 mi is a születése óta csak ketten vagyunk…nagyon várjuk a cikkeket e témában 🙂 köszönünk előre minden segítő sort…amúgy az előttem szólnak szeretném írni, hogy a http://www.mamami.hu-n van egyedlálló mamamik topik. nagyon kedves, megértő egyedülálló anyukákkal 🙂 én is rég írtam,már oda, de azért jó kis közösség. ha tudsz, nézz be!
Szapundzsieva Anna
2011. július 11. hétfőKedves Ági!
Nagyon régóta olvasom különböző témában az írásaidat, amint megakadok egy témában első körben mindig hozzád fordulok, ha lehet így fogalmazni 🙂
Pont a meseolvasás témán gondolkozom mostanában, és mivel pont most írtál a témában gondoltam megkérdezlek téged. Szóval a lényeg, hogy kisfiam 17 hónapos és mi rengeteg könyvet vettünk neki, most már szinte külön könyvespolca van, inkább erre költünk mint drága műanyag játékokra, és sokat is mesélünk neki nap közben, viszont felmerült bennem a kérdés, hogy mikortól szoktak a gyerekeknek esti mesét mondani és egyáltalán kötelező? Azért ilyen dilemma nekem a kérdés, mert kisfiam nagyon jó alvó, 1 éves korától, amióta nem cicizik gyakorlatilag egyedül alszik el, letesszük az ágyba és ő szépen elalszik, szóval nem szívesen törném meg ezt az esti rendet meseolvasással, félek akkor nem aludna el ilyen könnyen. Neked mi a véleményed a dologról?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Szia
Anna
Vida Agi
2011. július 16. szombatAz esti meseolvasás nem kötelező. Ha nem illik a napirendbe, akkor nem kell este olvasni. Olvashattok napközben is.