Hogyan tiltsunk hatékonyan?

Szülőként az ember néha közlekedési rendőrnek érzi magát, aki csak tilt és büntet, tilt és büntet. A gyerekek pedig lázadnak a tiltás ellen és juszt is megteszik, amit megtiltottunk nekik. Ettől persze mi szülők türelmetlenek leszünk és minden alkalommal egyre idegesebbek. Úgy érezhetjük, a gyermek direkt babrál ki velünk és egyre tehetetlenebbnek érezzük magunkat. Mit lehet tenni ilyenkor?

A probléma az hogy a tiltásaink gyakran szubjektív alapokon nyugszanak. Például a gyermeked egyszer kicsit túlzásba vitte a szaladgálást és túl közel ment az úthoz. Majdnem kiszaladt az útra, már csak 5 centi választotta el. Ezért te megijedtél és határozottan megtiltottad neki, hogy mostantól elmenjen tőled az utcán. A dolog másfél éves korában történt, de te még most, 3 éves korában is ragaszkodsz hozzá, mert következetes akarsz lenni. Ami szabály az szabály. Ezért aztán minden séta küzdelem a gyerekkel, mert ő el akar menni, te meg nem győzöl rászólni.

Ez a fajta tiltás az anya ijedtségéből táplálkozik, nem veszi figyelembe a gyerek életkorát és szükségtelenül merev is. Az ilyen helyzetekkel lehet szép lassan egymás idegeire menni :): te megtiltod, ő még jobban akarja, ettől minden egyes séta kész idegbaj, ezért már nincs kedved elmenni vele sétálni, emiatt ő nyűgösebb, hisztisebb napközben, mert nem mozogja ki magát, ettől te is rosszkedvű leszel és egyre sötétebben látod a helyzetet és így tovább…

Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?

1. Nézd meg objektíven a problémát!

A gyerekek néha produkálnak ijesztő helyzeteket, felmásznak magas helyekre, belenyúlnak a tüskés bokorba, az út felé szaladnak stb. Mindezt nem azért teszik, mert alapból vakmerőek lennének, hanem azért, mert 1-2 évesen még nem tudják, mi a veszélyes és mi nem. Ha megtiltod neki abból sem fogja tudni, pont az ellenkezőjét éred el vele: mivel nem tudja mi az, és a felfedezési vágy ott van benne, kíváncsi lesz rá és újra meg újra ki akarja majd próbálni.

A legjobb megoldás odamenni vele, megmutatni, hogyan működik, megtanítani rá. Igen, a konnektorhoz is.

Szóval ne az érzelmeid és a hirtelen ijedtséged alapján hozz fontos döntéseket és pláne ne ragaszkodj hozzá mereven csak azért, hogy neked legyen igazad.

Először higgadj el, nyugodj meg, nyugtasd meg a gyermeked is, ha sír és utána higgadtan döntsd el, mi legyen a következő lépés. Pl. megmutatod neki, meddig mehet el az úton.

2. Vedd figyelembe a gyerek életkorát!

Az 1 éves nyilván más kategória, mint a 3 éves vagy a 6 éves. Ahogy a kicsi nő, tágulnak a határok is, rugalmasan kell haladnunk a gyerek életkorával. Mondjuk az 1 évesed el akar menni mellőled séta közben. Mivel még nincs tisztában a veszélyekkel, ezért egyelőre ezt nem engeded meg neki, viszont valahogy meg kell ismernie ezt az új helyzetet és új környezetet, ezért az első séták még nem a haladásról és a rohanásról szólnak, hanem kimentek és felügyelettel feltérképezheti a környezetet. Ott vagy vele és engeded, hogy megnézze az árkot, a füvet, a bokrot, a kerítést. Így a séta abból áll majd, hogy csak 50 métert haladtok 1 óra alatt, de most nem is a hatékonyság a cél, hanem az, hogy megtanulja, mi micsoda és a felügyeleted mellett szerezzen tapasztalatot a veszélyekről is.

Közben már másfél éves és szívesen elszaladgálna mellőled. Ha tudja, meddig lehet menni az üres utcán, ezt meg is teheti. Például azt mondhatod neki, hogy elmehet a következő piros házig, de ott várjon meg. Nem kötelező az üres utcán fognia a kezed, mert bízol benne (hiszen megtanítottad neki, hogyan viselkedjen), nagy tömegben viszont fognia kell a kezedet. Sokan feleslegesen merevek ebben, azt mondják, muszáj az üres utcán is fogni anya kezét, hogy megtanulja a gyerek, mert mi lesz nagy tömegben? A gyerek azonban hamar megtanulja a különbséget, ha megtanítod neki. Üres utcán nem kell fogni anya kezét, nagy tömegben kell fogni.

3-4 évesen már az utcasarokig elmehet kismotorral, te ott mész mögötte és ott meg kell várnia. Bizalmat adtál neki és ő nem él vissza vele, mert kezdettől ezt látta tőled és mert pontosan tudja, mit vársz el, meddig tartanak a határok.

3. Ismerd fel a viselkedés okát!

Sokan nem tudnak különbséget tenni tiltás és tiltás között. Mondjuk megtiltod, hogy a forró sütőhöz nyúljon, mert veszélyes, ezt érti a gyerek, különösen, ha nem csak rászóltál, hanem tapasztalati úton is megmutattad neki (pl. közel mentetek a sütőhöz és így érezte, hogy valóban forró).

De van, amikor a gyerek nem azért csinál valamit, mert direkt rosszalkodni akar, hanem azért, mert

1. Kíváncsi (pl. nem tudja hogyan működik a hifi és szeretné kipróbálni) Az ilyen esetekre a legjobb megoldás a kiváncsiság kielégítése, megmutatni, elmagyarázni neki azt, amire kíváncsi, megtanítani biztonságosan, óvatosan használni.

2. Indulatba jött Amikor csapkod, harap, rúg, mar stb. általában az indulatkezelés zavara áll a háttérben. Ilyenkor hiába tiltod meg neki pl. a csapkodást, legközelebb, ha nem tudja kezelni az érzelmeit, ugyanúgy csinálni fogja. A kisgyerekek nagyjából 3 éves korig nem tudnak mit kezdeni magukkal, amikor erős érzelmeket élnek át, ilyenkor visszamennek „csecsemőbe”, rúgkapálnak, csapkodnak, harapnak, de ennek nincsenek tudatában és nem képesek kontrollálni, ez az ún. distressz hiszti állapota.

3. Fáradt, nyűgös, éhes vagy túlingerelt és emiatt ingerlékenyebb, nyűgösebb. Ilyenkor nem tud hogyan megnyugodni és nem képes felfogni a tiltásodat. Az egyetlen megoldás, ha megszünteted az őt ingerlő helyzetet.

4. Fel akarja hívni magára a figyelmet, mert senki nem foglalkozik vele: persze ez az ő részéről nem tudatos, inkább reflexszerű reakció, jelzés, hogy több és mélyebb figyelemre lenne szüksége, kibillent a lelki egyensúlya és a biztonságérzete és mivel a kisgyermek lelki iránytűje még a szülő, általa képes visszanyerni az egyensúlyát, ezért őt hívja, tőle kér segítséget, az ő figyelmét igyekszik felkelteni.

5. Véletlen balesetek: pl. a kicsi véletlenül lelökte a poharat, te meg megtiltottad neki, hogy ezentúl egyedül igyon, mert még túlságosan ügyetlen. Vajon ettől megtanul majd ügyesebben inni? Szélsőséges esetben ez oda vezethet, hogy a gyereknek teljesen elmegy a kedve az egésztől. Láttam már olyan esetet, amikor a kicsit megszidta az anyukája, mert maszatosan evett, ezért a kisgyerek még óvodáskorában sem volt hajlandó egyedül enni, mert azt csak anya tudja csinálni, ő ügyetlen hozzá…
Ügyetlen volt, hát ügyetlen volt, legközelebb jobban odafigyel majd (ezt meg is beszélheted vele), segítsen feltörölni a vizet, összeszedni, ami kiborult és tanítgasd neki, hogyan csinálja ügyesebben (pl. ha mindig leeszi magát, játsszatok főzőset, egyik tálból a másikba kelljen átmernie a vizet, ha nem figyel oda és lever dolgokat, fejleszd a mozgáskoordinációját utánzós játékokkal, közös tornával, ügyességi játékokkal)

4. Legyen arányos a tiltás!

Néha az embernek elszáll az agya, amikor tiltásról van szó és túl szigorú döntést hoz. Például a gyerek dobálózik, leveri az üvegpoharat, ezért megtiltjuk, hogy dobálózzon a házban. De biztos, hogy az egész házban nem szabad dobálózni? Mondjuk a gyerekszobában nem játszhatnak néha párnacsatát? Nem lehet azt mondani, hogy a konyhában nem szabad dobálózni? Vagy azt, hogy ha dobálósat akartok játszani, akkor szóljatok és megbeszéljük, hol játszhatjátok?

Most akkor soha semmit ne tiltsunk?

Egyáltalán nem erről van szó!

Csak éppen ne indulatból, haragból, ijedtségből vagy bosszúból tiltsunk és ne azért, mert egyszerűbb megtiltani, mint megtanítani.

A gyereknek igenis meg kell tanulnia viselkedni és alkalmazkodni, ez azonban nem folytonos tiltásokat és „nem”-eket jelent, sokkal inkább „igen, de…”-ket.
Minél többet tapasztaljon felügyelettel, szülői korlátok és határok között, türelmesen megtanítva, elmagyarázva, így hamar megtanulja majd a saját korlátait, a betartandó határokat, ezáltal valóban önálló lesz és egyre ritkábban kell majd nemet mondani neki.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • Judit

    Reply Reply 2018. május 30. szerda

    Jó napot, kedves Ágnes!
    Nem tudom, hogy pontosa ehhez kapcsolódik – e a kérdésem, de nagyon hálás lennék, ha megpróbalna segíteni.
    Kisfiam 2éves múlt, 15hónapos kora óta dolgozom. Így hétköznaponként napkozben anyukám vigyáz rá. Nagyon okos, ertelmes kisfiú, probléma nélkül kommunikál velünk, tisztán, érthetően beszél. Javarészt ugye felnőtt társaságban van, mivel késő délutánonként már velem maximum játszótérre megyünk, anyukámnak meg nem áll módjában gyerekklubbokba hordani őt. Ennyit a háttérről. A probléma az egyszerű dackorszakon kívül (amit szerintem eddig egész jól abszolválunk) az lenne, hogy más gyerek társaságában agresszíven viselkedik. Látszólag ok nélkül csíp, üt, lökdös más gyerkőcöket. Persze próbálok következetes lenni, és megbüntetem (leszidom, bocsánat kérést sajtolok ki és hazajövünk), de sajnos javulást nem tapasztalunk. Próbálom neki sokszor elmondani, hogy ez nem helyes viselkedés, hogy én szomorú vagyok miatta és hasonló egyszerű érvekkel meggyőzni, de sajnos eredménytelenül. Kérem, ha van bármilyen ötlete, meglátása, ne tartsa magában.
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. június 17. vasárnap

      Ez természetes jelenség. Sok baba fél a vele egykorúaktól, mert a viselkedésük nem kiszámítható. A felnőtteket, a nagyobb gyerekeket érti, tőlük nem fél. Járjatok nyugodtan gyerektársaságba továbbra is, de nem kell erőltetni, hogy barátkozzon, jobb, ha inkább magában vagy egy felnőttel játszik. Ha bánt másokat, nem szabad visszaütni vagy erőteljesen leszidni és a büntetésnek sincs még hatása ebben a korban (nem érti az ok-okozati összefüggést). Jobb, ha megfogod a kezét, bocsánatot kértek, megsimogatjátok a másik gyereket. A megelőzésben pedig az segít, ha figyeltek rá játék közben, kifigyelitek mi váltja ki a viselkedést és minél többet játszik úgy, hogy felnőtt is van a közelben, illetve vele együtt játszik, példát mutat békés egymás mellett játszásra, nem csak magára hagyja a gyerekeket egymás között.

Leave A Response

* Denotes Required Field