Babakocsi-undor

Vannak olyan babák, akik kezdettől berzenkednek a babakocsitól, mások egy bizonyos korban kezdenek el tiltakozni ellene. Vannak olyan babák is, akik csak aludni szeretnek benne, vagy csak ébrenlétben fogadják el, de nem tudnak elaludni. Mi lehet ennek az oka? Mit lehet tenni ellene?

Az okok, mint a legtöbb probléma esetében most is az életkorral változnak:

1. Ha egy újszülött sír a babakocsiban, annak legtöbbször az az oka, hogy bizonytalanul érzi magát a kocsiban, nem érzi magát biztonságban a zötykölődő kocsiban fekve. Segíthet, ha az első időkben olyan kocsit használtok, amiben mózeskosárban vagy hordozóban feküdhet, így szűkebb a tér és biztonságosabban érzi magát benne, de sok baba számára az első időkben csak a hordozókendő a megoldás, így érzik jól magukat séta közben. Idővel aztán nekik is meg lehet mutatni újra a babakocsit.

Hasonalvós babáknál előfordulhat, hogy háton nem tudnak elaludni a babakocsiban sem, őket, ha a kocsi teljesen vízszintesre állítható, hason is le lehet tenni aludni a babakocsiba.

2. Fél éves kor előtt: Ha a korábban babakocsiban rendszeresen alvó, nézelődő baba sírni kezd a kocsiban, annak gyakran az az oka, hogy unatkozik. Ilyenkor segíthetnek a kocsi fölé fellógatható játékok, illetve lehet egyéb játékokat is a kocsiba tenni, de érdemes őket a kocsihoz erősíteni, mert idővel a baba elkezdi őket kidobálni a kocsiból.

Amikor a baba már stabilan tartja a fejét, 4-5 hónapos kort követően a babakocsi háttámláját meg lehet dönteni 150 fokban, így jobban kilát a baba, illetve, ha van babakocsira tehető hordozó, abban is lehet sétáltatni, mert ebből is jól kilát a kicsi.

A babakocsiban való sírás oka az is lehet, hogy a baba nem látja az anyukáját, ezért nem érzi magát biztonságban, ezért célszerű átfordítható karos babakocsit vásárolni (illetve a hordozós babakocsiknál a hordozó általában az anya felé néz, a babakocsi viszont kifelé, így amíg kisebb a baba, addig a hordozóban lehet úgy sétáltatni, hogy lássa anyát)

3. Fél éves kor után a „babakocsi-utálat” fő oka általában az szokott lenni, hogy a kocsiban ülni kell, ő pedig mozogni szeretne. Gyakran a babakocsiba ültetés ellen még nem szól a baba, hanem csak bizonyos mennyiségű séta után zendít rá. 9-10 hónaposan azonban már az is előfordulhat, hogy abban a pillanatban hisztiben tör ki, ahogy a kocsi felé közelítesz, kifeszíti magát, láthatóan nem akar beleülni.

Megoldásként ilyenkor szóba jöhet a hordozókendőben vagy hátihordóban való sétáltatás, vagy ha már tud állni a baba, akkor ebben a korban már ki lehet próbálni a szülőkormányos tricikliket is sétához.

4. 1 éves kor után általában amikor már megtanulnak járni a babák, szívesebben sétálnak saját lábon, és előfordulhat, hogy jó darabig egyáltalán nem lehet őket babakocsiba tenni séta idején, inkább ők szeretnék tolni a kocsit. Idővel azonban rájönnek, hogy ha elfáradnak, akkor nem is olyan rossz dolog ám a kocsi és másfél-2 éves kor között újra szívesen ülnek bele.

Babakocsihoz szoktatás: Ha első alkalommal nem kedveli a kicsi a babakocsit, akkor úgy lehet hozzászoktatni, hogy először a lakásban pár percre bele lehet tenni, és ha már elfogadja, akkor először csak 5-5 percet sétálni vele, és ha sírni kezd, felvenni megnyugtatni, és a kocsiba visszatenni. Ha már ebben az 5 percben nem sír, akkor lehet hosszabb útra indulni vele.

Ha egész napos kirándulást terveztek babakocsival, akkor is számítani lehet rá, hogy menet közben elunja a baba a kocsiban üldögélést, ilyenkor jó szolgálatot tehet a hordozókendő vagy a kenguru, amit a babakocsival felváltva lehet használni.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>