A legtöbb hisztivel, dackorszakkal foglalkozó cikk szinte csak a hisztirohammal foglalkozik. De aki töltött már együtt pár napot egy 1-2 éves kisgyerekkel, az pontosan tudja, hogy nem a nagy „földre-lefekvős-magánkívül-üvöltős” hisztik okozzák a legnagyobb fejtörést az anyukáknak, sokkal inkább az egész napos huzavona az állandóan ellenkező, nyafogó totyogóval, akinek semmi sem jó. Miért van ez? Mit lehet tenni?
Az állandóan mosolygó, barátságos csecsemőből 1 éves kora után fokozatosan egyre önállóbb és egyre akaratosabb kis örökmozgó lesz. Az önállóságot maximálisan támogatni szokták a szülők, büszkék rá, hogy a csemete egyre ügyesebb, egyre több mindent csinál egyedül. Ugyanakkor az önállóság másik oldalának, az állandó ellenkezésnek egyáltalán nem örülnek. Mert bizony a kicsinek mindenről véleménye kezd lenni, és mindennek az ellenkezőjét szeretné csinálni, egyáltalán nem konzekvens ebben (pl. az egyik pillanatban fel akar kéredzkedni anya ölébe, a másikban le akar menni), és ez az, amitől a legtöbb anyuka a nap végére halálosan fáradtnak és tehetetlennek érzi magát.
A legtöbb szakember erre a problémára széttárja a kezét és azt mondja, tudomásul kell venni, hogy ez az időszak ilyen, és majd elmúlik. Ez így is van, azonban egyáltalán nem mindegy, hogyan jöttök ki ebből az időszakból.
Gondolj bele: ez a nagybetűs ÉN kialakulásának az időszaka. A baba rájön, hogy ő egy külön egyéniség. Jó ideig úgy gondolja, hogy mindenható, hiszen a saját világában az is, ha sír, enni kap, ha megint sír, akkor felveszik stb., amit akar az úgy is történik.
1 éves kor körülre azonban már kezdi érezni, hogy mégsem minden történik úgy, ahogy ő akarja. Hol a világgal áll harcban, hol magával. Bosszantja, ha valamit nem tud megcsinálni és ilyenkor nagyon elégedetlen, nyafog, sír, hisztizik. És ugyanígy kiakad, ha veled kerül összetűzésbe, pl. megtiltasz valamit, vagy egész egyszerűen csak holmi öltözés, vagy evés miatt korlátozni akarod a kis mindenható szabadságát 🙂
A cél az lenne, hogy a dackorszak elmúltával a gyerek tisztában legyen vele:
– hol vannak a saját fizikai határai, mi az, amit meg tud tenni, mi az, amit nem, pl. mert még nem képes rá, vagy mert veszélyes a számára,
– hol vannak a világ határai, milyen szokások vannak (pl. ülve eszünk) és milyen szabályok (pl. nem szaladunk ki az útra, mert veszélyes)
– hogyan kell kezelni az indulatait nehéz helyzetekben (ehhez szükséges, hogy megtanulja felismerni és megnevezni a saját érzelmeit, pl. „dühös vagyok”, „csalódott vagyok”) és megtanulja milyen módon kell viselkednie az adott helyzetben ahelyett, amit most csinál)
Miért alakul ki az állandó huzavona?
1. Játszma Tipikus helyzet: pelenkát kéne cserélni, de a kisgyerek nem akar lefeküdni, rugdosódik, elszalad. Ilyenkor az anya sorra veszi elő a praktikákat a kéréstől kezdve a könyörgésen át a figyelemelterelésen keresztül egészen a titkos rágcsálnivalóig, amivel végül ráveszi a gyereket arra, hogy fél percig maradjon nyugton. Az anyuka minden egyes pelenkázásnál egyre feszültebb, serényen bújja az internetes fórumokat, mit lehet tenni, beszél róla más anyukáknak is és egyre tehetetlenebbnek érzi magát. A csemete érzi, hogy ebben a helyzetben nála van a hatalom, mert anya stresszel és kapkod, ezért minden egyes alkalommal tovább feszíti a húrt, mert kíváncsi meddig lehet elmenni. Nem rosszindulatból vagy manipulációból teszi ezt: neki határokra van szüksége és ha érzi, hogy bizonytalanok a körvonalak, akkor újabb és újabb trükkökkel próbálkozik kitartóan.
Gyakran fordul elő hasonló helyzet az esti és délutáni lefektetések terén is.
Ilyenkor az segít, ha elhatározod, ezentúl pontosan hogyan fog zajlani egy pelenkázás és kitartóan ragaszkodsz ehhez a módszerhez történjék bármi. Érdemes a megoldás kiválasztásakor megnézni azt is, neki milyen igényei vannak, mi az, ami miatt ellenkezik és engedni egy kicsit neki is. Pl. ha nem akar már fekve maradni pelenkázás közben (1-2 éves kor között sok kisgyerek egyszerűen utál hanyattfeküdni), akkor átszokni az állva pelusozásra, de azt határozottan kikötve, hogy a pelust le kell cserélni, nincs elszaladgálás és kész.
2. Túl sok mindent nem szabad A kisgyerek érthetően frusztrált lesz, ha folyton mindenre nemet mondunk neki, hiszen ebben az életkorban az állandó keresésre és felfedezésre van beprogramozva. Még, ha járókát nem is használtok, mindenképpen alakíts ki olyan helyeket a lakásban, ahol felügyelet nélkül is 100% biztonságban játszhat, és aztán fokozatosan tanítgasd meg neki, mik a veszélyes dolgok.
3. Bizonytalan helyzetek A világban sok olyan dolog van, amit néha így, néha úgy csinálunk. Például otthon megengedjük a gyereknek, hogy pakolja a fiókokat, de a nagymamánál nem szabad pakolni. Egyik nap megengedjük neki, hogy közénk feküdjön, ha felébred éjszaka, a másik nap meg nem. Ebben a korban a kisgyerek a saját belső nyughatatlan és ellentmondásos világával szemben a külső világban az állandóságot keresi, ezért nehezen viseli a bizonytalanságot. Igyekezz állandóságot, állandó napirendet, állandó határokat biztosítani neki és kevésbé lesz nyűgös, feszült, bizonytalan.
4. Túl gyorsak vagyunk Az ellentétek gyakori forrása a dackorszakban, hogy mi felnőttek gyorsan túl akarunk esni bizonyos napirendi pontokon, a gyerek viszont sokkal lassabb nálunk. Például úgy gondoljuk, nagyon elment már az idő este és essünk gyorsan túl azon a fürdetésen – a gyerek viszont visít, amiért nem fürödhetett tovább. Vagy el akarunk otthonról indulni, ő még játszik, mi gyorsan kirángatjuk a játékból, nekiállunk pelust cserélni, öltöztetni, és nem értjük, miért tiltakozik annyira. Míg csecsemőkorban megszoktad, hogy elég gyosan kivenni a babát a kiságyból, aztán máris lehet öltöztetni, indulni stb., addig most minden s-o-k-k-a-l h-o-s-s-z-a-b-b ideig tart, mert már nem csak a pelenkázással és az öltözéssel, hanem a gyerkőc akaratával is boldogulnod kell.
A megoldás az, hogy hagyj bőven időt mindenre, és minden rutinteendőre legyen kialakult koreográfia, ami szerint csináljátok. Ne akard sürgetni a kicsit, inkább határozottan terelgesd, és mondd el neki, mit csináltok és miért és adj neki kis feladatokat, amiket menet közben ő maga csinálhat (legfeljebb kis segítséggel), így nem elszenvedője, hanem résztvevője lesz az eseményeknek. Pl. öltözésnél ne csak gyorsan húzd rá a pulcsit, hanem mondd neki, hogy „Most add ide ezt a kezedet! Most a másik kezedet!” és dicsérd meg, ha együttműködik. Ezzel erősíted benne, hgy megéri együttműködni veled.
5. Nem érzi biztonságban magát A dackorszak olyan, mint egy mini kamaszkor: minden megváltozik a gyerek körül, nem érzi biztonságban magát a világban. Megtapasztalja, hogy te nem vagy mindig ott neki, de még nem mer magára támaszkodni, hiszen még csak most tanulja meg, hol is vannak a saját határai, mire is képes a valóságban. Könnyebb neki átvészelni ezt a korszakot (és neked is könnyebb lesz kezelni), ha érzi, hogy rád számíthat, ha szükséges, ugyanakkor nem vagy ott állandóan a nyakán, amikor önállóan akar csinálni valamit. Érdemes ezen a képességeden, az elengedés és a segítségnyújtás közti egyensúly megtartásán már most dolgoznod, hiszen ez az, amire a gyermeked nevelése során talán a leggyakrabban szükséged lesz a későbbiekben is. Néha hagynod kell majd a gyermekedet, hogy maga próbáljon ki új dolgokat és akár kövessen el hibákat, néha pedig mögötte kell állnod és segítened neki. Ez az időszak számára az Én felfedezéséről szól, és számodra is 🙂 Most derül ki, ki is vagy te szülőként igazán – és ha ezt megérted, akkor vele is sokkal könnyebb lesz majd.
67 Comments
Klaudia
2013. december 04. szerdaKedves Ági!
Kisfiam 15 hónapos. Alapvetően vidám, mosolygós gyerek, de mióta belépett a dackorszakba kész káosz minden.
A egész nap egyedül vagyok vele, apa csak este ér haza sokszor más alszik ilyenkor a nagyszülőkkel is csak heti 1-szer tudunk találkozni. Így sajnos, magamra elég kevés időm van és hát a fiam makacs, akaratos hisztizése teljesen kifacsar. Mindenért képes nyavajogni és ha valami nem sikerül elsőre azonnal hisztizni kezd. Nagy szomorúságomra ezek azok a jellemvonások amiket utálok magamban és ezt a gyerek tökéletesen produkálja.
Időnként teljesen kezelhetetlen, nem hajlandó fogni a kezem ha sétálni megyünk, ha nem engedem az úttest felé, mint valami rongybaba összecsuklik és raplizik. Vannak napok mikor semmi gond nincsen, aztán egyik napról a másikra kezdődik az idegörlés. Alig van időm a házimunkát megcsinálni illetve főzni. Ha ébren van semmit nem tudok csinálni mert azonnal tépi a ruhám és ordít magamra pedig végképp nincs semmi időm, se lehetőségem hogy kieresszem a gőzt. Napirendet egyszerűen nem tudunk kialakitani az utóbbi 2-3 hónapban. Össze-vissza alszik napközben. Szerencsére az éjszakai alvással nincs sok gondunk. Apa csak annyit mond ezekre, hogy miattam hisztizik a gyerek, mert én hisztizek és pont azért hisztizek, mert szembe találkozom saját jellemhibáimmal. NEm tudom mit csináljak, nem tudok kibújni a bőrömből és egyedül nagyon nehéz. Nagyon bánt, hogy egyáltalán nem érdekli a gyereket, hogy mit mondok neki, vagy mit csinálok 🙁
Az egyik tipikus ilyen gond a fürdőkád dugó, kb 5 percet fürdik a gyerek, mert amint beteszem a kádba azonnal kihúzza a dugót és semmivel nem lehet elterelni a figyelmét, max 1 percre, ha nem engedem akkor kezdődik a sikoltozós ordítós hisztéria, ami fokozódik mikor kiveszem az üres kádból 5 perc elteltével. NEm tudom mihez kezdjek vele 🙁
Vida Ágnes
2014. január 11. szombatIlyenkor az a megoldás, hogy engedd el a problémát! Mi történik, ha csak 5 percet fürdik? Mi történik, ha csak kevés vizet engedsz a kádba és aztán, ha lefolyt, engedsz hozzá újra? Mi történik, ha össze-vissza alszik? Valójában semmi 🙂 Éljétek az életeteket, úgy, ahogy történik, aztán majd alszik, ha álmos. Menjetek sokat szabad levegőre (neked is jót tesz), hadd mozogja ki magát (kevesebb energiája lesz otthon raplizni). Nem miattad hisztizik, hanem azért, mert a dackorszakban van és hisztiznie kell, hogy megtanulja ki is ő.
Marianna Szné
2013. november 07. csütörtökKedves Ági!
Nekem az lenne a legnagyobb gondom,hogy azt hiszem elvesztettem a lányom bizalmát :-((Április végén költöztünk a jelenlegi lakhelyünkre,és ez nagyon sok munkával járt!Rengetek felújátás,takaritás és pakolás.Eközben pedig a baba is velünk volt,csak Ő mindig a szobájában a járókában.Foglalkoztam vele és igyekeztem mindig magam mellett tartani,de a konyhába nem fért be a járóka,az etetőszékből,meg folyton kiakart mászni.A költözés túl sok feszültséggel és stresszel járt,amin talán még ma sem vagyunk túl a férjemmel!A napjainkban is szokszor mikor nyugodtnak tününk,akkor is fortyogunk!Ennek az lett az eredménye,hogy a lányunk nem fogad szót!!Mára már van újra napirendünk,de valahogy még mindig semmi sem jó.Azt elfelejtettm irni,hogy 2 éves!Egy hónapja előszerettel megtanulta a nem szó használatát,és azóta bármit mondunk vagy kérünk Tőle mindenre azt mondja,hogy NEM!!! éves kora óta beszélgetünk arról,hogy a tűzhelyhez nem szabad hozzányúlni,mert veszélyes,forró,de ennek ellenére ha velem van a konyhában mindig csak ott ugrál,pedig arrébb szoktam elrendezni neki szépen a játékait,mindig beszélek hozzá.És amit imádok az a mondókázás,de sokszor nem érdekli.Mindig piszkálja a konvektorokat,erre is már próbáltam mindent,de nem összevissza,hosszú ideig mindig úgyanazt mondtam neki,hogy miért nem szabad!Sokszor ha már szépen rászólok,akkor is hisztizik.Van olyan,hogy a férjem öltözteti,de egyszerűen nem hagyja,pedig kicsi kora óta résztvesz a férjem minden munkában a baba körül.De sokszor mindent csak is Anya csinálhat!!Játszik az étellel.Ledobálja,koboritja stb.Volt olyan,hogy nem foglalkoztunk vele és evett szépen,de máskor nem jött be!Amúgy ha olyanja van elég szépen eszik!Játszani sem játszik el egyedül,peig igyekszem kevés játékot elől hagyni.Sokat mesélek és mondokázok,énekelek neki.Szoktunk motorozni,labdázni,triciklizni,ezeket nagyon szereti,de sokszor még ilyenkor is hiszti van.Rajzolni valahogy nem akar(firkálni)És agyurmázás sem annyira izgatta.És újra elkezdett ütögetni.Múltkor itt voltam Anyósék 3 napig és a 2. nap már pofozkodott és ütögetett újra!Mitévők legyünk???
Válaszodat előre is köszönöm!
Vida Agi
2013. november 16. szombatEbben a korban minden kisgyerek feszegeti a határokat, „rosszalkodik” egy kicsit, ez természetes. Itt írtam ennek a problémának a megoldásáról: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/a-jo-a-rossz-es-a-fegyelmezes
Mimi
2013. november 06. szerdaKedves Ági!
2 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni. 3 gyerekünk közül ő a leghatározottabb egyéniség, elfogulatlanság nélkül mondom, hogy értelmes gyerek, nagyon hamar kezdett beszélni, mostanra hosszú összetett mondatokat alkot, és számomra is meglepő sokszor, milyen összefüggéseket vesz észre. (Van egy 5 éves bátyja és egy 7 hetes húga). Most javában benne vagyunk a dackorszakban, ami nagyon sokszor próbára teszi a turelmemet. Lehet, hogy mi alakítottunk ki rossz szokásokat, anyukám szerint túl sok mindent rahagyunk a gyerkőcre. Alapvetően örülök neki, hogy önálló akar lenni, de sokszor előfordul, hogy pl mi ölben odavisszük valahova puszta jószándékból, ő pedig ordítva-hisztizve visszarohan a kiindulópontra, hogy „ededül” tehesse meg az adott utat. Vagy ha valamire nemet mondok neki, pl ma ebéd elott kint voltunk elég sokat, es amikor azt mondtam, menjünk be, mert mar elcsúsztunk az ebédidővel, kitalálta, hogy hintázzunk. Nemet mondtam rá, és kerdeztem, hogy bejön vagy bevigyem-e én ( ez szokott működni, mert ilyenkor általában jön magától). Nem jött, bevittem, és elkezdtem vetkőztetni, hogy haladjunk, mert a húga bármikor felebredhetett, es addigra szerettem volna az ebéden túl lenni. Innentől hiszti, es öltöztessem vissza, hogy kimenjen, es hintázzunk vagy magátol jöjjön be stb… Próbáltam terelni, jókedvűen csinálni a dolgokat, de én sem vagyok végtelen türelmű. Az ilyen dolgokat meddig szabad hagyni? Vagy hogy érdemes kezelni? Másik példa: egyedül szokott felmászni az etetőszekebe, es ez után szoktam ráadni az előkét. Egyszer véletlenül ráadtam felmászás előtt. Ez is óriási ordítàst váltott ki, és kénytelen voltam levenni az előkét, hogy anélkül másszon fel… Ill. pl esti furdesnel mindig hagyunk neki választást, hogy beleüljön a pelusba vagy fekve vegyük fel. Jó ez? Vagy inkább ellentmondást nem tűrően mi mondjuk meg, hogy mi következik? Lehet, hogy túl sok dologban dönt es ez megzavarja? Mit csinálok rosszul?
Válaszodat előre is köszönöm!
Mimi
Vida Agi
2013. november 16. szombatTermészetes, hogy szeretne mindent egyedül csinálni, ez a kor erről szól. Ugyanakkor próbálgatja a hatalmát is. Amikor van választási lehetősége (pl. még belefér 5 perc hinta), akkor engedd neki, amikor viszont nincs, akkor legyél határozott továbbra is. Most az a fontos, hogy megtanulja a korlátokat, a határokat, amiket nem lépünk át, ezekre neki is szüksége van ahhoz, hogy el tudjon igazodni az életben.
Ebben a korban jobb állva pelenkázni, fekve nem érzi magát biztonságban a kisgyerek.
Horváth Edit
2013. október 13. vasárnapKedves Ági!
Kislányom a héten töltötte a 7 hónapot. Úgy két hete nem lehet ráismerni, folyton csak anyát akarja, de még apával sincs el. Ha kettesben maradnak, akkor az együtt töltött időszakot végig hisztizi. Ha többen vagyunk itthon, akkor is elég hisztis, de ha én csak két méterrel arrébb kerülök, akkor szinte egyből sír. A kezét ökölbe szorítja, és egész teste megfeszül, amikor valami nem úgy van ahogy akarja. Eddig semmi nem használt. Mit javasol? Előre is köszönöm a segítségét.
Vida Agi
2014. január 04. szombatEz normális, a fejlődés velejárója, most kezdődik nála a szeparációs szorongás. Kinövi majd ezt az időszakot.
Móni
2013. október 03. csütörtökSzia Ági,
Kislányom most múlt 2 éves, nagyon okos, ügyes kislány. Már pár hónapja szinte folyékonyan beszél, a védőnő szerint is ritka ez, főleg, hogy választékosan beszél. Mostanában kezdődött a dackorszaka, illetve, hogy szinte meg sem hallja, amire 3-szor kérem meg, és csak egy kis „zsarolás” után teszi meg, amit kérek tőle.
Nem is ez a bajom.
Hanem a nála kisebb gyerekekkel „agresszíven” viselkedik. Az még rendben, hogy a játékokat elveszi tőlük, mondván, ez az övé, hanem megüti őket, volt hogy meg is rúgta a 8 hónapos unokaöccsét. Egyik unokahúgát pedig szinte fojtogatni kezdte, meghűlt bennem a vér, a másik anyuka előtt pedig ez nagyon kellemetlen volt.
Olvastam a testvéri féltékenységről, de Emmának még nincs kistestvére, tehát az nem bánthatja, hogy a kisebb testvérét jobban kényeztetném. Igaz, az említett gyerkőcöket néha-néha felveszem, játszok velük, talán ez a baj?
Vagy érzi, hogy erősebb a kisebbeknél?
Mostanában pedig már nekem és az egyik papának is próbál oda-odacsapni…
Ha a testvérét bántaná-mivel annak is én lennék az anyukája-azt mondom, valahogy lekezelném, de így a másik anyukák előtt nagyon kellemetlen!
Mit tegyek? Üssek rá a kezére? Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ütni nem szabad, mondja is, hogy nem bántom őket, de aztán legközelebb is előfordult, én meg már kerülöm a találkozásokat a többi anyukával. Szinte már előre félek, ha a gyerekek felé közelít. Pedig már ha megyünk hozzájuk is, előre szajkózom belé, hogy nem bántjuk a többieket.
(a családunkban soha nem volt efféle agresszió, amit láthatott volna)
Várom segítséged,köszönöm
Móni
Vida Agi
2013. december 09. hétfőA kezére semmiképpen ne üss rá, az agresszió agressziót szül. A verbális agresszió is. Azért is lehet feszültebb a kicsi, mert bár konkrétan verést nem lát tőletek, de káromkodást, szavakkal bántást igen. Ezt a cikkemet javaslom a témában: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/agressziv-a-gyermekem-mit-tegyek
P. Zsuzsa
2013. szeptember 29. vasárnapKedves Ági!
Egy számomra/számukra nagyon fontos, és tudom, hogy sokakat érintő problémáról kérném a tanácsod. Novemberben lesz 3 éves a kisfiunk. Az ovit még nem kezdtük el, mivel még sajnos nem teljesen szobatiszta, ami azt jelenti, hogyha kakilnia kell nem szól, csak a pisinél. (Ezzel kapcsolatban még lenne kérdésem később.) A nagyobb fejtörést és bosszúságot a kb. 3 hete elkezdődött „hiszti sorozatok”adják. Előtte is előfordult, hogy ha valami nem úgy történt, ahogy ő azt szerette volna, „sírt”, de a „lefekszem a földre és úgy visítok”effektushoz most értünk el, sajnos…. Ilyenkor általában próbálunk nem tudomást venni róla, – persze figyelve nehogy kárt tegyen magában- és ekkor max. 10 percen belül le is higgad. Lenyugodva próbálom neki elmagyarázni, hogy tudom, hogy most dühös volt, mert pl. nem csapkodhatja a kertkaput, de akkor sem szabad így viselkedni. Ezen kívül irtó nehezen érti meg, hogy valamit nem lehet csinálni, magyarán mintha nem is ismerné a „nem”szó jelentését. A férjem és én viszonylag higgadtak próbálunk maradni, és többször elmondjuk neki, hogyha valamit nem lehet, és ha kell el is „vezetjük” a tetthelyről. Viszont apósomék, ők máshogy látják. Nagyon szeretik az unokát, de úgy gondolom féltésük már olyan túlzásokba esik, hogy semmit nem engednek meg neki. Ha kinn futkározik a kisfiam az udvaron, „ne fuss, mert elesel”. Ha homokozik, „ne homokozz, mert szemedbe megy a homok”. Kérdem én, akkor mit csináljon???? Mit szabad???? Ráadásul rám is rám szólnak, hogy „mondjad már a gyereknek, hogy ne rohangásszon, nincsenek határok, nem fegyelmezitek stb.”
A csúcs tegnap volt, amikor kb. 1 órát vigyáztak rá, mire elmentünk érte az a kép fogadott, hogy a két nagyszülő totál kész van, hogy a gyerek egész végig rosszalkodott, futkosott a lakásban, egy percre nem állt le, ha leültették pattant fel és ment tovább, nem fogadott szót, ha valamit megtiltottak csak azért is csinálta, sőt….Persze végig hallgattunk egy 10 perces kiselőadást, hogy ők még ilyen gyerekkel nem találkoztak, mi nem voltunk ilyenek, nem ismeri azt a szót, hogy NEM. Ja , és mostmár próbáljunk rá jobban hatni, mert a szó nem használ, ergo lehet, hogy egy –két nagyobb ütés hatásosabb lenne, talán akkor megértené mit lehet, és mi t nem.
Hozzá tartozik a történethez, hogy a férjem késői gyerek, tehát nem fiatalok a nagyszülők 70 felettiek. Ahogy elmesélték, hogy miket csinált a kisfiunk egyből az jutott eszembe, hogy otthon ennyi „rosszaságot”sosem szokott csinálni, és náluk sem volt ilyen soha. Arra gondoltam, hogy talán nem is volt kedve velük lenni, másrészt sok volt a tiltás, és ez volt rá reakciója. Semmit sem szabad, azért is csinálom, sőt még többet! Ők még mindig a kicsi gyereket látják benne, aki ott ül mellettük az ágyon és meg sem moccan. Nagyon nagy a mozgásigénye az látszik rajta, és ha lehet, kinn is vagyunk vele játszin pl. bár azt hiszem lassan ez nem elég. Mostanában elkezdett mindenhova bemászni, felmászni. Asztal alá, fotelre fel, majd a karfájánál lemászni. Van egy játéktároló kocsija kerekekkel, abba is bemászik és ki, én engedem neki, de ha anyósomék meglátják ezeket a mutatványokat egyből tiltják, még nálunk is. Néha úgy érzem, én vagyok az engedékeny, de azt gondolom, hogy az ügyességét szolgálják ezek a fel-le mászások, és figyelem, hogy nehogy valami baj érje. Te hogy látod? Lehet, hogy már kisebb korában is kellett volna ezeket a mászásokat csinálni, de ő most ért ide. Gondoltuk, hogy veszünk neki egy kis sátrat, hogy abba kuckózzon, annak idején nekem is volt. Ma a szekrénybe is bemászott, én engedtem kicsit mi baja lehetne, de persze ha a nagyszülők ezt látnák biztosan ez is baj lenne, hogy nem szólunk rá, rossz ez a gyerek.
Néha rossz anyának tartom magam, hogy biztosan én rontottam el valamit nála, nem voltam elég szigorú azért hisztizik, és azért nem fogad szót. A legfőbb kérdésem az lenne, hogy mennyire normális az, hogy egy majd 3 éves gyerek nem fogja fel a „nem szó” jelentését, ill. tudnál –e tanácsot vagy praktikát adni a hiszti kezelésére, ill. a verésen és ordításon kívül mivel tudnánk rá hatni, hogy megértse mit szabad és mit nem. Már gondolkodtam azon, hogy el kellene vinni egy pszichológushoz, hogy nincs-e valami baja.
Már csak a szobatisztaságról egy kérdés. Tudom,hogy nem lehet erőltetni, de egyszerűen nem tudom, hogy a kaki dolog miért ilyen körülményes nálunk. Nem hajlandó ráülni sem a bilire, sem a WC-re és nem is szól ha kakilnia kell. Pisilni állva pisil vagy a bilibe vagy a WC-be. Nem is volt –legalábbis nem emlékszem, – negatív élménye a kakilással kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban tudnál valami hasznos tanácsot adni?
Ne haragudj, hogy ilyen sokat írtam, de nagyjából szerettem volna leírni a problémánkat, hogy valamennyire átlásd.
Előre is nagyon köszönöm a válaszod!
Vida Agi
2013. december 09. hétfőTudja ő 3 évesen, mit jelent az, hogy nem, csak éppen ha túl sok a tiltás úgy dönt, hogy fellázad. Nincs semmi baja, normálisan működik. Nem kell folyton mindent megtiltani neki, hanem lazábbnak kell lenni és megszűnik a probléma. Javaslom nektek a „Ki az úr a háznál?” című könyvet, ami sok hasznos fegyelmezési praktikát ajánl erre a korra.
Kakilás: türelmesen várjatok, és rendeződik majd. Minél inkább elvárás a rendes kakilás, minél jobban erőltetik, annál kevésbé szokott sikerülni. Segíthet, ha játékosan fogjátok fel a dolgot, pl. minden kakilás után ajándékból felragaszthat egy matricát a hűtőre helyezett kis táblára.
Beja
2013. szeptember 17. keddKedves Ági!
Kisfiam 14 hónapos és az elmúlt egy-másfél hónapban elkezdett ütögetni és harapni. Az arcom üti, hiába szólok rá és mutatom, meg, hogy kell simogatni, elhúzza ilyenkor a kezét és utána újra üt. Harapni is szokott, már tátott szájjal közelít felém, tisztán látszik a szándék. Itt is hiába minden magyarázat, nem tágít.
Mit tegyek?
Vida Agi
2013. szeptember 17. keddItt írtam ennek a problémának az okairól és a megoldásairól: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/baba-harapas
Gengel Géza
2013. szeptember 03. keddKedves Ági!
Segítséget szeretnék kérni a következő problémákra.
Kisfiam 18 hónapos. 10 hónapos korától először még ritkábban, mostanra viszont már átlagban 5-7 alkalommal is fel kell vizet inni. Eleinte csak pár kortyot most már akár 3 dl-t is megiszik egyszerre. Más folyadékot nem fogad el, csak vizet. Addig nem hajlandó visszaaludni amíg a Neki szükséges mennyiséget meg nem itta, ha nem kapja meg akkor követeli és addig nem alszik el, ezt az sem befolyásolja, hogy én vagy az édesanyja megyünk be hozzá. Korábban nagyon ritkán kelt fel és olyankor elég volt ha meg lett simogatva, vagy kapott cumit és rögtön visszaaludt. Hat hónapos korától fogzik, ez csak ritkán zavarta meg az éjszakai alvását. Születésétől fogva a saját szobájában alszik. Ahhoz sem tudjuk kötni, hogy esetleg nappal keveset iszik, mert nappal is sokat iszik és csak vizet, nem fogadja el sem a tejet sem az édesített italokat.
Kérdeztük a védőnőt és az orvost is, azt mondták, hogy erre van szüksége, vagy tőlem örökölte.
Mit tehetnénk, hogy a kisfiunk megint átaludja az éjszakát?
Harap ( ráadásul erővel) van, hogy örömében, de sokszor dühből. Ha valami nem tetszik Neki, vagy nem kap meg valamit akkor el kezd csapkodni bárkit aki a közelében van.
Étkezésnél le kell kötni a figyelmét (könyv, telefonra felvett videómese, különféle tárgyak), mert ha nem sikerül akkor nem eszik és ha nem tetszik valami -akár az étel- akkor mindent leszór ami a keze ügyébe kerül.
Mit tanácsolsz mit tegyünk, mert mindannyiunk élete könnyebb lenne, ha ezek a problémák megszűnnének.
Válaszodat előre is köszönjük: Géza
Vida Agi
2013. október 03. csütörtökNem a víz a gond, hanem a gyakori ébredés. Az ébredésnek mindig oka van. A víz csak ahhoz kell, hogy visszaaludjon, mert ezt szokta meg.
Az ébredés oka sok minden lehet, leggyakrabban a fogzás az (ilyenkor jönnek a kisőrlők és a szemfogak), ezen kéne segíteni.
Harapás: itt írtam róla, mit lehet tenni: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/baba-harapas
Étkezés: ne etessétek, hanem egyen önállóan, kézzel, villával, kanállal, amivel tud. Azért kell szórakoztatni, mert unatkozik. Ha egyedül eszik, nem unatkozik. Lehet, hogy így elsőre kevesebbet fog enni látszólag, de hidd el, ha éhes lesz, majd fog többet is.
Kati
2013. augusztus 26. hétfőKedves Agi,
26 honapos kisfiam feszegeti a hatarokat, ami tudom, normalis. Azt is tudom, fontos a kovetkezetesseg, de nem tudom, pontosan mit kellene tennem az alabbi helyzetben: mostanaban a delutani, de az esti alvasnal is azt csinalja (meg akkor is, ha hulla faradtnak tunik), hogy fekszik par percet (jo esetben), majd kozli, hogy nem alszik (delutanonkant ilyenkor azt mondom, okes, nem kell aludni, de pihizzunk legalabb egyet), aztan rohangal a szobaban, szekrenyajtot csapkod stb. hogy tesztelje a hatarokat es kozben nezi a reakciot az arconon. Mar probaltam, hogy mindig ugyanazt mondom neki es visszateszem az agyba, de 20 probalkozas utan is csak az arcomba rohog es azt hiszi, ez egy jatek, meg elvezi is :-/ Volt, hogy csak leultem az agy melle es mondtam, ha keszen all, fekudjon le, en varok, de akkor meg beleult az olembe, piszkalt stb. Ha kerem, hogy fogadjon szot, persze az sem mukodik. Szerinted konkretan mi legyen a ritualeja ennek a dolognak, hogy vehetnem ra, hogy mint mindig, most is rohangalas es arcbarohoges nelkul agyba menjen (amugy megvan a rutin mar nagyon regota: furdes, egy kis cici, 2 mese, ott maradok a szobaban es aztan elalvas). Valaszodat elore is koszonom!
Kati
Vida Agi
2013. október 03. csütörtökA megoldás egyszerű, a megvalósítása viszont nehezebb: határozd el, hogy márpedig aludni kell és kész. Határozd el, hogyan kéne elaludnia, és ragaszkodj hozzá.
A probléma az, hogy nem csak ebben, hanem valószínűleg már másban is megtapasztalta, hogy anya bizony enged néha a szigorból, hogy nála lehet feszegetni a határokat – ezért újra meg újra megteszi. Tehát ahhoz, hogy az altatás működjön, a többi területen is helyre kell tenned az életetekben az erőviszonyokat, hogy érezze, te vagy a főnök.
Kitti
2013. augusztus 09. péntekKedves Ági!
Kislányom októberben lesz 2 éves. Most kezdődött el nála, hogy ellenkezik, nem akarja azt csinálni, amire megkérem, pl.kézmosás. Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, visít, csapkod, stb.
Sejtettem, hogy az eddig szófogadó, magyarázattal mindent megértő és elfogadó angyalkámból előbújik egyszer a kisördög. Ezt normálisnak gondolom. Próbálgatja a határokat.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy miként lehet ezt a magatartást kezelni, szeretettel, szabadon, közben tanítva.
A helyzetet nehezíti, hogy egyedül nevelem és heti 4 napot családi napköziben tölt, ahol viszont semmi panasz nincs rá.
Köszönöm!
Vida Agi
2013. augusztus 22. csütörtökLegyél türelmes, határozott, ugyanakkor engedj néha neki is kicsit. Ez a korszak az én kereséséről szól. A kicsi keresi magát, szeretne nagyobb szabadságot, szeretné jobban megismerni a saját korlátait és képességeit. Néha adj neki döntési lehetőséget, de ne túl széles körben, pl. ne azt kérdezd, „Mit kérsz vacsorára?”, hanem „Rántottát kérsz vagy szendvicset?”
Emellett a példamutatás is fontos, pl. ha kezet kell mosni evés előtt, akkor menjetek el együtt kezet mosni, ha azt látja te is mosol, kevésbé fog ellenkezni.
Orsi
2013. július 29. hétfőKedves Ági!
Kislányom 2 éves, rendkívül erős akaratú, talpraesett jellem, aki nagyon barátságos, melegszívű. Mindenhol nagyon kedves, könnyen teremt kapcsolatot, barátságot,központi figura. Azonban otthon ha jön hozzánk vki, családtak, ismerős, gyerek vagy egyáltalán bárki, akkor teljesen kifordul önmagából. Egyébként is elég hangos kislány, de ilyenkor üvöltözik, sikongat, üt, mindent szétdobál, teljesen megvadul és ez addig nem szűnik meg, amíg el nem mennek. Utána minden visszatér a normális kerékvágásba. Elmondom neki, hogy nem jó ha sikít, fáj ha megüt, nem szép dolog szétdobálni, megdobálni játékokkal valakit…stb,próbálom magamhoz ölelni, h nyugodjon meg, de mintha nem is önmaga lenne, mintha nem is hallaná, amit mondok neki. Odaülök mellé, az esetek többségében azok is játszanak (játszanának vele, akik jöttek), de annyira vad, hirtelen és felpörgött, h nem lehet vele szépen játszani. Közben pedig nagyon jól tudja, h mindezeket nem szabad, mert sokszor miután elmentek maga is mondja. Néha valóban elvesztem vele a türelmemet, megrázom, vagy a szobájában hagyom, de ott is ugyanúgy vadul, s legtöbbször hozzá jönnek, mégsem dughatom a szobájába, h lenyugodjon. Mit tehetnék, h ez megszűnjön?
A másik furcsa viselkedése, amit nem tudok kezelni, az az, hogy amikor telefonálok elkezd teli torokból sikítani. Nagyon keveset használom a telefonomat, keveset beszélek, igyekszem is kerülni ezeket a helyzeteket, de van, amikor nem tudom megoldani, h ne előtte telefonáljak.
Mi tévő lehetnék?
Segítségedet hálásan köszönöm!
Vida Agi
2013. augusztus 08. csütörtökPróbáld meg az ő szemszögéből nézni. Ebben a korban a gyerekeknek fontos az állandóság, neki az, hogy valaki jött, aki nem szokott ott lenni, furcsa érzés. Plusz ilyenkor (és a telefonálásnál is) a vendég kap figyelmet, és nem ő. A temperamentumosabb kislányok egyébként is érzékenyen reagálnak rá, ha nem ők vannak a középpontban. Egyszerűen nem tudja kezelni ezt a helyzetet. Amit segíthet, ha ilyenkor nem fegyelmezni próbálod, hanem felkészíted a helyzetre, hogy valaki jönni fog, és az első percekben öleled, ölben tartod, szeretgeted, amíg meg nem szokja a helyzetet, így elkerülhető a hiszti és ő is megtanulja kezelni az ebből fakadó indulatot.
Kriszta
2013. július 26. péntekKedves Ági!
Segítségre lenne szükségem. Már a teljes kétségbeesés határán vagyok.
Kisfiam 2 éves lesz egy hónap múlva. Eddig teljesen fix napirend szerint éltünk, reggel hatkor kelt, délután 2-3 órát aludt, és este 7-kor szépen letettük aludni, ami mindig sikerrel járt. Nem szoktunk altatni, bár rituálé az elköszönés tőle, amin nem változtattunk. Eddig mindig elaludt magától.
A gondok úgy két hete kezdődtek, amikor is nem akart elaludni és „rákattant” a mesékre, sajnos tableten…
Hozzájött még, hogy múlt hét vasárnap kezdődött nála a bárányhimlő, ami miatt már azóta EGYÁLTALÁN nem alszunk. Tudom, hogy viszket neki és hogy emiatt nyugtalan, de ettől függetlenül nem találok szavakat a napközbeni és éjszakai viselkedésére.
Rendkívül akaratos lett, és pofoz, bánt, harap, rúg, karmol, amikor ellenkezik az akarata a miénkkel. Emellett hétkor, amikor betesszük a kiságyba, elkezd üvölteni, jajveszékelni, hogy ki akar jönni. Párszor elaltattam a saját ágyunkban, de nem akarom, hogy odaszokjon.
Múlt éjjel már energiám sem volt rá, hogy áttegyem a saját ágyába, amikor elaludt, igazán szólva körülbelülre sem tudnám megmondani, hogy ez mikor következett be, mert annyira kimerült vagyok.
Ma esténk úgy zajlott, hogy szépen lefürdettük, elbúcsúztunk tőle, aztán azonnal indult a hiszti a kiságyban, becsuktam rá az ajtót, de úgy sírt, hogy két perc múlva bementem mert mindent kihajigált. Átvettem az ágyunkba, és azonnal elhallgatott. Ezután viszont végig figyeltem, hogy mit fog csinálni. Szépen feküdt, néha le-le csukta a szemét, de ELALUDNI KÉPTELEN VOLT. Folyton járt a keze, lába, és még egy óra múlva is ugyanúgy meredten nézte a plafont. Ekkor kifutottam pisilni, azonnal jött utánam, és megint elkezdett hisztizni. Kénytelen voltam betenni egy mesét, mert elszakadt a cérna.
A mese végeztével (ami negyedórás volt) elkezdett üvölteni.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy mindez azért van, mert mesét akar nézni… A bárányhimlőtől fordult így ki magából? Folyamatosan ápolom, etetem, itatom, tényleg mindent megpróbáltam de kezdem elveszíteni a fonalat.
Létezik az, hogy egy gyerek így megváltozzon egy betegségtől?
Ráadásul nekem úgy tűnik, hogy csupán hisztiről van szó, nem fájdalomról, mert ha odaveszem magam mellé, megnyugszik, viszont ha kijövök de a mese-szolgáltatást bent hagyom, akkor sem sír utánam.
Kérlek segíts nekem Ági, teljesen tanácstalan vagyok:(
Üdvözlettel,
Kriszta
Vida Agi
2013. augusztus 08. csütörtökBeteg és a bárányhimlő nem az a gyors lefolyású betegség, természetes most a viselkedése. Kellemetlen a viszketés, fél, anyás, bújna – a betegséggel ez is el fog múlni.
A mesenézés egyébként túlpörgetheti, túlingerelheti a gyereket, ez is lehet a háttérben a betegség mellett.
Anita
2013. június 17. hétfőKedves Ági!
Szeretném a segítségét kérni! Kisfiam Dominik 10-én töltötte be a 6. hónapot. Nagyon akaratos gyerek, minden úgy kell legyen ahogy ő akarja mert különben ordít. Az elalvás egyenesen katasztrófa, előtte fél órával csak sír és sír. Akármit csinálok vele. Nem alszik el csak simán ha leteszem. Éjjel is felkel sokszor 4-5-ször. Olvastam több erről szóló könyvet de nemtudom mit tehetnék. Egész nap hisztizik mostanában. Ülni akar, de azt még nem tud. Ha leteszem hasra, hogy próbálkozzon 5 perc után már megunja és addig ordít míg fel nem veszi valaki.Arra gondolok, hogy túl sokat van vele foglalkozva mert 5 percig sincs egyedül , valaki mindig beszél neki vagy játszik vele. Fel is van kapatva. Esetleg valami tanácsa lenne, hogy miért csinálja ezt?
Vida Agi
2013. július 11. csütörtökNincs felkapatva, csak most van abban a korban, amikor rájött arra, hogy anya nincs mindig vele, ezért, amikor kimész a szobából, megijed és sír. Ebben a korban a baba már sok mindent akar, amit nem tud még elérni, ezért gyakran sírhat, nyafoghat, de ez el fog múlni, amint ügyesebben mozog majd. Itt írtam erről a problémáról: http://www.kismamablog.hu/mozgasfejlodes/mozgasfejlodes-unatkozo-felevesek
Hason még sokat erőlködik, fárad, ezért unja meg 5 perc után. Ilyenkor fordítsd át, nyugtasd meg, de nem kell azonnal felvenni.
Ebben a korban a maximum, amit elvárhatsz, hogy 5 percig ellegyen egyedül, utána igényli a közös játékot.
Az is normális, hogy nem tud egyedül elaludni, egy baba még nem tudja, hogyan kell ellazulni elalvás előtt, ehhez segítség kell neki. Szopizás, ringatás, cumi, simogatás, egy kis segítségre mindenképpen szükség van, ez így van rendjén.
Az éjszakai gyakrabb ébredéseket sok minden okozhatja. Mivel most nagy meleg van, ezért felébredhet inni is (ha szomjas, annak biztos jele az, hogy csak rövid ideig szopizik, aztán visszaalszik). De a kezdődő fogzás is okozhat ébredéseket (és a nappali nyűgösséghez is hozzájárulhat), ennek biztos jele az, ha a kicsi nappal nyálzik és mindent a szájába töm.
Sz. Márti
2013. július 14. vasárnapKedves Ági!
Kérdezni szeretnék.
Pár héttel ezelött voltunk 1 évesek. Mosolygós, jó gyerek a kisfiam. Pár napja kezdte azt csinálni, hogy ha nem az van amit Ő akar, akkor hátra dobja magát. Tulajdonképpen semmit nem szeretne csinálni, csak játszani, ha pelenkázni kell, vagy enni, vagy bármi mást a játékon kivűl, akkor eldobja magát. Tudom, hogy ez a hiszti. Ő az első szülött gyerekem, minden nap újdonság vele. De visszatérve, mindent nehéz elkezdeni, de ha már benne vagyunk a pelenkázásban, vagy a fürdésben, evésben vagy bármiben, akkor már elfogadja és nem sir és nem is dobálja magát, csak a kezdetek nehezek. Elolvastam itt a hisztiről szoló oldalt, és megvan a napi rendünk, elméletileg mostmár mindig tudnia kell, hogy mikor mi következik. Hagyom játszani is, (éppen járni tanulunk), játszok is vele, ha sétálni akar, akkor segitek természetesen. Viszont ha dolgaink vannak (pelenka csere, evés stb.) akkor nem érdekel ha eldobja magát, elmondom neki, hogy nem érdekel a hisztije, ezt muszály megcsinálni, mert….. és megcsináljuk. Cumit adok neki, hogy ne sirjon, vagy valami játékot közben, amit eldobál leginkább, de nem mindig üvölti végig, legtöbbször szépen, előfordul, hogy nevetve csináljuk végig. De egyébként nagyon közel vagyunk egymáshoz, nem tud nélkülem létezni és ez velem sincs másképpen. Én is ugyan azt kérdezném, mint sok anya, hogy jól csinálom e, vagy mit csinálok rosszul? Nem vagyok túl szigorú,hogy azt szeretném, megértetni vele, hogy akkor is megcsináljuk amit kell, ha sir, és nem érdekel ha dobálja magát? A legjobbat szeretném Neki, mert Ő a legfontosabb nekem, és nem szeretném pont én elrontani. Előre is köszönöm, várom válaszát. Márti
Vida Agi
2013. július 21. vasárnapJól csinálod 🙂 Ez egy ilyen korszak, kezd kinyílni a kicsi a világra, egyre önállóbb, egyre akaratosabb, egyre többször hallatja a hangját, ha valami nem tetszik neki. Sok szeretettel, figyelemeltereléssel, humorral, türelemmel ügyesen lehet kezelni ezeket a helyzeteket.
Zsuzsi Sz.
2013. június 03. hétfőKedves Ági!
Már kezdem megszokni a 20hónapos kislányom érzelmi kitöréseit.Nálunk is van cumidobálás és kiabálás, ha nem tetszik valami.Próbálom nem felemelni a hangomat és kedvesen, megértően megnyugtatni.
Viszont 4 napja új szokást alakított ki a kisasszony.Már több mint fél éve saját maga dobja/dobta ki a pelusait a szemetesbe.Még meg is tapsolta magát minden alkalommal és mi is mindig megdicsértük.De 4 napja nem hogy nem akarja kidobni, de mi se dobhatjuk ki.Suttyomban, a háta mögött kell csinálni, mert ha látja, akkor úgy sír, mintha az alvós babáját dobnánk ki.A peluscsere nem probléma.A bili és a wc szűkítővel még mumus.Nem akar egyikre se ráülni.Még nem kész a szobatisztaságra, ezért nem értem az új viselkedést.Tudnál segíteni, hogy megértsem ezt az új ragaszkodást?Mit tehetnék, hogy oldjam benne a feszültséget, mikor kidobjuk a pelusokat?Köszönettel:Zsuzsi
Vida Agi
2013. július 04. csütörtökEbben a korban a gyerekeknek vannak irracionális félelmeik. Az egyik éppen a kakival kapcsolatos félelem szokott lenni. Nem értik, hogy valami, ami belőlük jön ki, az nem az ő részük és hogy miért kell kidobni. Egyelőre csináljátok titokban, pár hét és kinövi majd. A szobatisztasággal ráértek még, kicsi hozzá.
P. Anita
2013. május 06. hétfőKedves Ági!
A kisfiam 21 hónapos és a dackorszak nagyon nehéz számunkra. Sokszor hisztizik, hányásig, sőt van amikor ledugja az ujját a torkán, hogy hányjon. Nagyon erős akaratú gyerek volt már az elejétől fogva, de igazából eddig gond nem volt ezzel. Mindent ő maga alakított ki, ahogy jó volt neki, pl. szoptatás, alvás…stb. Rettentő mozgékony, nagyon igényli a változatosságot, pont ez ad okot a hisztikre. Kinn is üvölt, letérdel/fekszik a földre, dobálja a cumit a szájából ha nem az van amit ő akar. Nagyon nehéz így bárhová is elmenni vele, de igazából az ijesztett meg, hogy már a veszélyekre sincs tekintettel. Amit eddig megtanult, pl. nem nyúlunk a konnektorba, vagy nem megyünk le motorral a lépcsőn, útra kiszaladás…stb, most pont ezeket csinálja. nagyon türelmes vagyok vele, olvasta a Babapszichológia c. könyvedet, de most tanácstalan vagyok. Minden alkalommal üvöltve/sírva/vonszolva kell behoznom, nagyon rosszul is eszik és most éjszaka is sokszor ébred. Mit tehetnék? Vagy elrontottam valamit? Tudom sokan kérdezik ezt, anyukám szerint sok mindent megengedtem neki és ezért van. Szeretném bölcsibe járatni, mert nagyon igényli a társaságot és legbelül azt érzem hogy jót tenne neki, de így hogy engedjem el? És ha még rosszabb lesz?
Várom válaszod, előre is köszönöm!
P. Anita
Vida Agi
2013. május 31. péntekEz a kor nagyon nehéz a szülőnek és a kisgyereknek egyaránt. A kicsi feszült, mert még nem tudja elmondani, amit szeretne, nem tudja megértetni magát, sok mindent akar és amikor elutasítod, úgy érzi, azért, mert nem mondta el elég jól. Ez a beszédfejlődéssel sokat változik majd. A bölcsiben keretek vannak, szabályok, ami ebben a korban fontos a gyerekek számára, ezért ez segíthet, de ez a kisfiadon is múlik, ha úgy látod, társaságban jól érzi magát, szívesen megy, akkor meg lehet próbálni.
Fontos, hogy a szabályok, a határok otthon is meglegyenek. Ne hagyd, hogy ő alakítson mindent, ez túl nagy hatalom neki, amivel még nem tud élni, még nem érett rá. Legyen meg a szokás pl. a játszótérről való elindulásra (10 perccel indulás előtt szólj, 5 perccel indulás előtt szólj megint és kezdjetek pakolni, és ő is adjon oda néhány játékot, amit el kell tenni, 2 perccel indulás előtt szólj, hogy mit csináljon – ne azt emeld ki, hogy most el kell indulni, hanem mondd azt, hogy „még egy utolsó kört mehetsz a motorral”, aztán pedig szigorúan indulás van, akármi is történik).
A hánytatás oka az, hogy dühös és így adja ki. Ijesztő ez a szülőnek, de vannak gyerekek, akik ettől nyugszanak meg, így adják ki a dühöt. Jellemzően a nagyon akaratos kisfiúk szokása ez, amit idővel kinő majd.
Ibolya45
2013. április 30. keddKedves Ági,
bölcsőde témában szeretnék segítséget kérni. Kislányom lassan 14 hónapos, kifejezetten lassan oldódó, nagyon ragaszkodó típus. Úgy gondolom, fontos tudni, hogy 7 hónapos korában nekem vissza kellett mennem dolgozni, ezért azóta felváltva vigyáztunk rá az apukájával, én általában heti 2 napot tudtam eddig vele itthon maradni, plusz a hétvégék. 1 éves elmúlt, amikor elkezdtük a beszoktatását egy családi napközibe, mivel úgy gondoltuk, hogy számára megfelelőbb egy ilyen közösség. Az első hét nem ment könnyen, a második héten kezdett hozzászokni, ezt sajnos követte 1 hét betegség, majd kezdhettük az egészet elölről. A betegség utáni 1. nap nem telt jól, mivel a gondozónő rögtön megpróbálta őt egyedül bevinni, és bennünket elküldött, ennek következtében 1,5 óra üvöltés után hívtak, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Az azt követő 2 hét alatt egyre jobban kezdte megszokni a helyet, bár abban maradtunk, hogy egyelőre még csak félnapos lesz és ha komfortosan érzi magát, akkor próbálkozunk csak az ott alvással. Folyamatosan beszélgetünk vele itthon is a bölcsiről, és úgy látjuk, hogy ez segít neki a beszokásban. Az elmúlt másfél hétben már minden alkalommal sírás nélkül tudtuk reggel átadni, és napközben is többnyire jól eljátszik, énekelget, táncol a többiekkel. Időnként viszont elkeseredik és ilyenkor szüksége van vigasztalásra. Ebéd utánra már elfárad és olyankor sokat sír, kiabál, amivel nem igazán tudnak a gondozónők mit kezdeni, mert ebben az időszakban a többi gyerekkel is többet kell foglalkozniuk. A délelőtti sírások során is hajlamos kisajátítani a gondozónőt, ami számukra problémát jelent. Minden nap elmondjuk neki, hogy ebéd után megyünk érte, ezért az az érzésem, hogy emiatt kezd el éppen ebéd után sírni. Erről mi a véleményed? Mi lehetne a megoldás? Megoldást jelenthet, ha rögtön ebéd után odaérünk érte? (most kb. fél órával később szoktunk érte menni) A fő probléma az, hogy a gondozónő már többször jelezte, hogy mivel a kislányom nagyon okos, ezért rendkívül erős az akarata és a kitartása is rendkívüli, így amikor sír, nehezen tudnak rá hatni és ezt nem biztos, hogy tudják hosszú távon vállalni. (ráadásul nagyon-nagyon erős hangja van, ami nem könnyíti meg a dolgot) Természetesen nem szeretnénk, ha egy újabb helyet kellene megszoknia, hiszen itt már a nap nagy részében jól érzi magát, de nem tudjuk, hogy mi a megoldás. Itthon nem produkál olyan sírásokat, ami kezelhetetlen volna. Tény, hogy kitartó, de mivel okos, ezért általában mindent meg lehet vele beszélni. Persze tudom, hogy ott több gyerek között kell megosztani a figyelmet, és nem tudnak rá annyi energiát szánni, mint mi itthon, de azt gondolom, hogy talán az is a szocializáció része, hogy ezt a bölcsiben megtanulja. Mi a véleményed? Valóban rendkívül problémás az ő beszoktatása és reakciója, vagy ez még a normális kategórián belül mozog és csak egy kicsivel több türelem és kitartás szükséges ahhoz, hogy elérjük, hogy az egész napja jól teljen a bölcsiben? Szeretnénk, ha lassan eljutnánk odáig, hogy bent is tudjon aludni a bölcsiben, de a gondozónő most fél az altatástól is (a kislányom elég jó alvó, ezért én ettől nem tartok). Kérlek, segíts abban, hogy leírod a véleményedet a fentiekről, illetve hogy van-e ötleted arra vonatkozón, mivel segíthetnénk még, hogy könnyebben teljenek számára a bölcsődei napok? Köszönöm!
Vida Agi
2013. május 30. csütörtökA gyerekeknek ebben a korban még kell valaki felnőtt, akihez kötődhetnek a bölcsiben, ez természetes. Az is természetes, ha fokozatosan szokik csak be, ha néha még vannak sírós napok. Segíthet, ha rögtön ebéd után odaértek érte, de segíthet egy alvósállatka is, aki „vigyáz rá”, amíg a bölcsiben van, ez abban is segíthet, hogy ha szükséges, akkor ott is tudjon aludni majd.
Reka
2013. április 30. keddKedves Agi! kisfiam 2 es fel eves, nagyon okos ugyes kisfiu, korahoz kepest normalisan fejlodik talan a beszedkeszseggel vagyunk lemaradva. Dackorszak a javaban jolyik nalunk is. egesz pici koratol nagyon rutinosan bantam vele es mindennek megvolt az ideje es a helye es a modja…ez mind oke volt mostanig…es most azt kell tapasztalnom hogy lehet eltuloztam…nagyon, tulsagosan perfekcionista es akaratos…nem mindegy meg az sem hogy melyik zoknit huzzuk fel elobb vagy hogy melyik kanallal eszunk levest. harap csip es rug lefekveskor, huzza a hajamat es kozben mondja hogy nem harapok nem rugok nem csipek..szeretlek anya…mar a kezere is csaptam mergemben de arra csak rohamos boges volt a reakcio…nem is tudta igazan felfogni miert utottem meg…ugyhogy ennek sem lett semmi eredmenye…vannak dolgok amire ha nemet mondok megerti elfogadja….de peldaul kifut az utra ha nem fogom a kezet es kacak hogy 8 honapos terhesen nem tudok utana szaladni…ha megszidom ujraprobalkozik, ha huzom visza o fetreng a foldon…ha olbeveszem akkor kacag es igergeti hogy nem csinalja tobbett…ahogy leteszem ujra feszegeti a hatarokat. A legnagyobb problemam vele azomban az hogy nagyon sokmindent mar csak ugy ert meg ha fenyegetem…szep szoval mintha mar meg sem hallana…elmondom 2szer 3 szor meg sem hallja, megmutataom neki mit varok el tole pont az ellenkezojet teszi…ha felemelem a hangom es fenyegetem akkor nagy nehezen reagal…nem szeretem szidni de sokszor nem tudok egyebet csinalni. Aggodom azert is hogy mi lesz ha megszuletik ocsike mert mar most tiltakozik ellene.
Varom Tanacsod es koszonom elore
Reka
Vida Agi
2013. május 30. csütörtökTermészetes, hogy feszegeti a határokat. Teljesen ezt nem tudod eltűntetni, idővel kinövi majd.
Niki
2013. április 29. hétfőKedves Ági!
Az én fiam most 18 hónapos. Mindig is erős akaratú gyerek volt, nem nagyon engedte, hogy bármiben is segítsek neki. Járni is magától tanult meg, 10 hónaposan önállóan ment, a kezét sem lehetett megfogni és segíteni neki, húzta el, és mindent csak úgy, ahogy ő akarta. A játékokat sem hagyja, hogy megmutassam neki, mivel hogyan kell játszani. Ha mutatni akarom, elmegy, nem érdekli. Ha otthagyom a játékot, visszamegy hozzá és magától csinál vele valamit, ami persze nem biztos, hogy a funkciónak megfelel. Most jutottunk el oda, hogy ha valami nem tetszik neki, amit meg akarok mutatni, tanuljunk valamit (könyvben lapozzunk pl.), akkor földhöz vágja magát, ordít, szó szerint vergődik a földön. Én egy darabig hagyom, hátha megnyugszik. Ez néha segít, néha hiába beszélek hozzá ilyenkor, még jobban ordít. Aztán csak ölben nyugszik meg valamennyire. Nem tudom mit tehetnék ellene.
Néha azt veszem észre, hogy mivel tulajdonképpen minden érdekli, de nem úgy, hogy megmutatom, megtanuljuk, hanem csak ahogy ő akarja, messze nem csinál olyan dolgokat, mint a korosztálya. Nem lehet vele leülni és mondókázni, mert elmegy onnan, nem lehet vele könyvet lapozni és megtanulni, melyik állat melyik.
Néha el vagyok keseredve, hogy nem tudom fegyelmezni, és nem tudom tanítani szinte semmire, mindenért csak hisztizik.
Mit csinálok rosszul?
Gaga
2013. május 16. csütörtökA párom ezt úgy oldotta meg a fiával, aki egyébként ennyire nem volt makacs, hogy amikor földre dobta magát és visított, toporzékolt ott hagyta. A gyerek még jobban visított hisztizett. Másodjára is ott hagyta őt és a gyerek abbahagyta a hisztizést, többé nem is próbálkozott vele.
Lehet „kegyetlen” a módszer, de hatott.
Vida Agi
2013. május 27. hétfőMost a mozgás a legfontosabb a számára, nem akar leülni és nézegetni. Hagyd most mozogni, amennyit csak szeretne, aztán majd elérkezik az a korszak, amikor az intellektuális dolgok is érdekelni fogják majd.
Réka
2013. április 09. keddÁgi megoldódott a pofozgatás. kb. 2 nap múlva már el is hagyta, miután kérdeztem tőled! 🙂
Erzsébetty
2013. április 04. csütörtökKedves Ági!
Nálunk is van nyafogás, sőt hiszti és huzavona is, de igazából ami az én tanácstalanságom tárgyát képezi az az önmagamba vetett hitem elvesztése. Idén lesz 6. éve hogy itthon vagyok a gyerekeimmel, akik valljuk be elég magas fordulaton pörögnek, főleg ha a nagy megérkezik az óvodából, ilyenkor a nagyobbikkal nem lehet bírni, hangosan ( túl hangosan) kiabál, beszél, és ha a párommal csitítjuk még hangosabban csinálja. Így is játszik, hatalmas hangerővel. Lányról van szó, két kislányom van. Én kezdek ebbe belefáradni, hogy minden esténk „őrültekháza”, hisztiből, veszekedésből áll, magam sem tudom hogy miért van az hogy a szép szó nem, már csak a veszekedés használ. Én már kimerült vagyok, egész napom egy oltári rohanás, és a nap végén sokszor arra eszmélek fel, h elsuhant az egész nap közös játék nélkül, pedig én is szeretném, ők meg mégjobban ha lenne közös játék 🙁 Minden napos bennem a lelkiismeretfurdalás, hogy Istenem megint kiabáltam, mert nem szeretnék „házisárkány” lenni, de olykor olyan érzésem van, mintha direkt lovagolnának az idegeimen, mintha a határaikat feszegetnék, h meddig mehetnek el nálam. A nagyobbik lányom érzékenyebb természetű, ha valamiért rászólunk a nap folyamán, éjjel képes álmában sírni, hisztizni, vagy rosszat álmodik. Nagyon kikapcsolódási módom sincs, segítségünk sem, jó lenne olykor szusszanni, kimozdulni, de én akkor vagyok nyugodt ha ők is a közelemben vannak. Szeretném a mindennapokba visszacsempészni a nyugalmat, elérni azt h esténként ne a hisztijüktől, a testvéri civakodástól legyen hangos ház… Ehhez kérnék egy kis lelki segítséget, hogyan érhetném el, hogy rendeződjenek a dolgaink. Előre is köszönöm 🙂
Vida Agi
2013. április 29. hétfőTermészetes, amit érzel 🙂 A gyerekek ilyenek: fárasztóak. A saját dolgodat teszed könnyebbé azzal, ha a nagyot nem csitítod, hiszen ő olyankor a ti figyelmetekért harcol, hanem az oviból hazaérkezés utáni időt, csak neki szenteled. No, nem kell (és egy másik gyerek mellett nem lehet) 100%-ig csak neki, de csináljatok valami olyat, amit közösen csináltok, amiben ő a főszereplő, amit ő kért (pl. séta és virágszedés, játszótér, sütisütés stb.) Bújjatok sokat össze mindkettővel, olvassatok mesét és szervezz jó sok programot a szabad levegőn, ez neked is, nekik jót tesz majd.
Évi
2013. április 03. szerdaKedves Ági!
Bocsánat a levelemért.Sokat olvasom a bejegyzéseidet,alkalmazom őket és nagyon bejöttek nekünk 🙂 .Biztos írtál már erről is,csak én nem találtam meg.
Az lenne a kérdésem,hogy a 17 hónapos kisfiam,aki nem egy hisztizős (még),vidám,kiegyensúlyozott kis emberke miért kezdett el dobálózni?Ül az etetőszékben és sajnos úgy hajlandó enni,ha közben valamivel játszik.Ezzel nem is volt gondom (tudom nem szabadna),de mostanában mindent ledob.(pohara,kanál,falatkák,megrágja,kiköpi,aztán ledobja,stb még akkor is,ha éhes)Nem adom neki vissza,mondom,hogy nem szabad,hogy csúnya vagy,de nem nagyon zavarja.Minket nem lát dobálózni 🙂 . Már a játékokkal is kezdi néha.Elveszem tőle,de nem számít neki.Más gyerek is csinál ilyet,úgy hallottam,de ezzel mit szeretne kifejezni?
Köszönöm válaszodat!Minden jót!:Évi
Vida Ági
2013. április 03. szerdaÍgy vezeti le a feszültséget. Nem egy hisztizős típus, de a tiltakozását neki is ki kell fejeznie valahogy, ezért dobálással lázad 🙂 Itt írtam ennek a problémának a megoldásáról: http://www.kismamablog.hu/hozzataplalas/eteldobalas-onallo-eves
Réka
2013. március 30. szombatSzia Ági!
Lassan 2,5 éves kisfiam most éli a dackorszakát. Hiszti nincs, de mostanában elkezdett pofozgatni, ha „belépünk” az intim zónájába. Így tudom megfogalmazni, mert akkor kezdi el az arcunkat ütögetni, ha a karjával már elérhet. És akkor ez nincs, ha ő jön közel, mert az ölelést igényli, ahogy én is… 🙂 Ha ráhagyom, úgy gondolom, hogy megengedem, ha rászólok, akkor dacosságot válthatok ki. Próbálkoztam olyannal, hogy mondtam neki: -Ha mérges vagy édesanyára, vagy ütögetni szeretnél valamit, akkor a szobádban ott van az (Ikeás) kalapács, és beütheted a pálcikákat. Mondogatja, kalapál, de a lényegen nem változtat… Mit tegyek?
Vida Agi
2013. április 20. szombatValahogy neki is ki kell adni a dühét és ő ezt a megoldást választotta. Tudni kell, hogy ilyenkor a kicsi nem tudja kontrollálni az indulatot. Ilyenkor mondd ki neki az érzelmet: „tudom, hogy most dühös vagy”, magyarázd el neki, mi a gond „de akkor sem üthetsz meg, mert fáj” és mutasd meg, mit vársz el tőle „gyere inkább simogasd meg anyát, így..”
K
2013. március 29. péntekKedves Ági!
Az én kisfiam 2,5 éves nagyon okos, kedves kisfiú. Bölcsibe járunk kb. 8 hónapja nagyon szereti. az alvással vannak problémáink, elég hosszú lenne elmesélni az elejétől a sztorit, de a lényeg, hogy 8 hónaposan nagyon beteg lett. Sajnos egy baktérium okozta, csontvelő és izületi gyulladása lett és azóta nem nagyon alszik éjszaka. ( A dologhoz hozzá tartozik, hogy 2 hónapig voltunk kórházban és 3 óránként antibiotikumot adtak neki. ) Persze tudom, hogy berögzül a babának, de ezt már – véleménem szerint – rég el kellett volna felejtenie. Persze mi is sokkal jobban aggódtunk utána, folyton bementünk hozzá, ha véletlenül felriadt. De már ez sincs. azt gondolom, hogy mindent kipróbáltunk. Nem hiszem, hogy szomjas lenne, mert ha viszek neki vizet vagy almalevet csak egy kortyot iszik és utna alszik tovább. A legrosszabb az, hogy nem tudom kitalálni mit csinálok rosszul, mert pl.az utóbbi 2-3 napban aludt,és egyszer sem kelt fel. Próbálom mindíg ugyan azt a napirendet követni. Viszont ha felkel sírva ébred, és az is előfordul, hogy csak félálomban van és ilyenkor iszonyú a hiszti.
A tanácsodat szeretném kérni, mert most szuletett meg a testvére aki 2 hetes, és már nem nagyon tudok szétszakadni.
Előre is köszönöm a válaszod
Vida Agi
2013. április 20. szombatSemmit nem csinálsz rosszul. Sok minden van/volt, ami megzavarta az alvását és most ezért ébred éjjel, a bölcsi, a testvér érkezése, a betegség nyomán kialakult szokás egyaránt közrejátszhat. Ha csak álmában sír és nem ébred fel, azzal nem kell foglalkozni (segíthet rajta este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea). Ha gyakran ébred, akkor a saját kényelmetek érdekében is praktikusabb lehet, ha együtt alszotok olyankor, átjöhet hozzátok éjszaka.
Györgyi
2013. március 28. csütörtökKedves Ági!
Fiam 3 hónap múlva lesz 2 éves. Kb. 2 hónapja megy nálunk a pelenkacserén a hiszti amire az oldalon megtaláltam a választ és igyekszem a továbbiakban ehhez tartani magam. A másik dolog amihez a segítségedet kérem,hogy nálunk az evés sem úgy megy ahogy kellene. Egy évvel ezelőtt amikor megtanult kanállal enni nagyon szépen próbált önállóan kanalazni, most nem hajlandó megfogni az evőeszközt még megpróbálni sem akarja és az előkét sem engedi a nyakába tenni. Tudni kell, hogy sok falat nem nyeri el a tetszését így kiköpi,az előke sokat segítene mert felfogná az ételt.Mit javasolsz az önállóan való evésre és hogy elviselje az előkét?Én úgy érzem már mindent megtettem.
Előre is köszönöm a válaszod!
Vida Agi
2013. április 20. szombatNem kell erőltetni a kanalat. Helyette kapjon sok olyan ételt, amit akár kézzel is megehet és mivel már majdnem két éves, ne egyedül egyen, hanem egyetek mindig együtt, egy asztalnál, az etetések többsége már ne etetőszékben legyen, hanem kis székben kis asztalnál, vagy a nagyasztalnál, neki is jobban fog tetszeni így (sok kisgyerek azért nem szeret már ilyenkor kanállal enni, mert nem a kanál a baj, hanem hogy nyugodtan kell ülni, nem lehet kijönni a székből közben)
Kutasi Rita
2013. március 27. szerdaKedves Ági!
Mindennapi küzdelmet okoz a mi mindennapjainkban is a hiszti, ugyanis a két/fél éves kislányom eléggé erős és határozott:-) a legnagyobb hisztéria újabban akkor jelentkezik,amikor átviszem a nagyszülőkhöz,mivel nekünk(a férjemnek és nekem) az ő véleménye és akarata szerint nem szabad ott lennünk,hanem rögtön küld hazafele,de ha mi leülünk egy kávéra óriási ordításba kezd. Kérlek adj tanácsot hogyan kezeljem és szoktassam le erről. Tisztában vagyunk vele, hogy ha mi ott vagyunk,akkor vele nem úgy foglalkoznak,mert velünk beszélgetnek a nagyszülők és ezért zavarja,de ez a hisztéria nem lehet megoldás minden nap,hogy hazaküldjön minket…. Köszönöm
Vida Agi
2013. április 20. szombatA hisztit nála ebben az esetben az okozza, hogy beszokott a nagymamához, tudja, hogy ti el szoktatok menni és ehhez a szokásához ragaszkodik. Ez valahol normális jelenség. Meg kell értenie, tanulnia, hogy együtt is lehettek a nagyinál és külön-külön is. Nyugtassátok meg, mondjátok el neki, hogy most beszélgettek, tereljétek el a figyelmét valami játékkal stb. Emellett pedig segíthet, ha olyankor, amikor nem vagytok ott, mesélsz neki mesét pl. egy kismackóhoz, akinek volt egy nagymamája, akihez néha elmentek a szüleivel, beszélgettek, ebédeltek, jól érezték magukat, és néha a szülei elmentek és akkor ő a nagyival játszhatott. A lényeg az, hogy a mesén keresztül fel tudja majd dolgozni ezt a helyzetet, megérti, hogy ez is, az is jó dolog.
Barbi
2013. március 27. szerdaKedves Ági!
3és fél éves a kisfiam .Nagyon értelmes okos kisfiú.Az előző házasságomból van 2 nagy testvére 15 és 16 évesek.
2 éve kezdett a helyzet eldurvulni,jelenlegi párom kezdett nagyon agresszívan viselkedni.Addig is voltak jelek de ennyire erős nem volt. Mindennaposá lett a kötözködés ordítás megalázás,zsarolás stb…Hihetelen önző és amit észrevettem hogy semmilyen empátia nincs benne. Mikimanó nagyon anyás 3 éves koráig szopizott szép lassan hagyattam vele abba. Édesapja sokszor pajzsként tartotta maga előtt úgy ordított,vagy tört össze mindent a fürdőben.A jelenlegi állapota: nem tudom oviba vinni mert retteg,befullad,kiderült a nagymama azzal fenyegeti néha hogy bedobja az oviba .Apa ,ha már elege van belőle ordít mert rájött hogy igy megszabadul tőle.Engedi a garázsban veszélyes fűrész kiseszterga szike ,kisfejsze stb… Hiába tiltom mindent megenged amit veszélyes mert akkor nem sír.Így Manó mindent ki tud hisztizni.Ha velem van csak ,akkor minden rendben ha mindenki itthon van iszonyú feszültség van ,ha hisztizni kezd és próbálom az itt leírtakat alkalmazni az apa közbelép agresszív módon. Jelenleg válunk.Manó minden idegen embertől retteg,ha valaki hozzászól átalakul cicácvá elbújik az asztal alatt nyávog karmol,tegnap már a kedvenc doktornénivel is cicamódra kommunikált.Ha valaki közelít felém közénkáll aztán el is bújik.Súlyosan szorong, elkezdett gyüjtögetni :fogkefék apró dolgok, ágyneműk.Ha nem takarom le a lila takaróval az ágyát sírógörcsöt kap ,és még sorolhatnám.Bebújik a pólóm alá és azt mondja :anya a pocakban jobb volt .Ezen teljesen elhűltem.Megint szopizni akart de ezt már nem engedem neki. Sokat szeretgetem ,nagyon igényli.Nagyon kötődik az apjához .amit nem értek hiszen naponta minimum egyszer reszketősre üvölti amíg én nem vagyok itthon.Azt mondta manó hogy fél tőle de szereti.Nem tudunk elköltözni mert nincs hová. El kell adnom a házat csak akkor megy el.Rá fog menni a kisfiam.Mit tehetek?Kétségbe vagyok esve
Titamami
2013. március 27. szerdaTalán a legjobb lenne, ha felkeresnétek egy szakembert, egy pszichológust!
Vida Agi
2013. április 21. vasárnapMindenképpen forduljatok ezzel a problémával szakemberhez! És próbálj meg mihamarabb keresni olyan helyet, ahova elköltözhetsz, se neked, se a kicsinek nem jó feszültségben és veszélyben élni.
Barnianyu
2013. március 26. keddKedves Ági!
Kisfiam januárban volt 2 éves és az összes „tünetet” produkálja, amit ebben a bejegyésedben írtál, sőt… Azt gondolom, hogy Ő alapvetően is egy nyűgösebb fajta gyerkőc, de ahogy az utóbbi hónapokban viselkedik az már lassan elviselhetetlenné válik. Ha valami nem úgy van, ahogy az Ő elképzelte, vagy valamit nem engedek meg akkor abban a pillanatban elkezd nyafogni és ha továbbra sem lehet neki, akkor dobál, hisztizik, kiabál és ami a legújabb mindenre „nem”-mel felel. Bármit kérek, kérdezek, mondok, arra ez a válasz. Próbáltam már mindenfajta módszert a lecsillapítására, pl. beszéltem hozzá, próbáltam elterelni a figyelmét, szóltam rá szigorúan, próbáltam a bűntetést, de ezidáig semmi az ég világon nem használt és egy idő után elfogy nekem is a türelmem. Bölcsibe jár szeptember óta és ott semmi ilyen kitörése nincs, vagy van az is egy-két pillanat és már minden rendben. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy hogy vezessem rá arra, hogyan kell az idulatait kezelni, mert alapvetően egy jó felfogású, értelmes kisfiú.
Válaszod előre is köszönöm.
Vida Agi
2013. április 20. szombatMivel a bölcsiben nem csinálja, ezért arról van szó, hogy ez a „műsor” neked szól. Tudja, hogy ha nyafog, azzal megszerzi a figyelmedet, rá figyelsz majd (még, ha ilyenor dorgálod is), ezért egyre jobban csinálja. A megoldás ilyenkor az, hogy egyrészt több figyelmet adsz neki akkor, amikor nem nyafog, játékot kezdeményezel stb., másrészt nem figyelsz rá, amikor nyafogni kezd. A cél az, hogy megértse, a nyafogás nem jó eszköz arra, hogy rá figyelj és te irányítod a dolgokat, nem ő. A kisgyerekeknek olyakor önkéntelenül is túl nagy hatalmat adunk, kérdezgetjük, mit szeretne, engedünk az akaratának stb., csakhogy ő még nem tud irányítani, sőt kifejezetten keresi a határokat, meddig mehet el, és akkor érzi magát biztonságban, akkor nyafog keveset, ha ezeket megmutatod neki. Erre próbálj törekedni.
Ténai-Dobos Dóra
2013. március 26. keddKedves Ági!Kisfiam 10 hós múlt,még szopizik éjszaka is legalább 2*.Most sajnos 2 napja a főzeléket egyszerűen nem hajlandó megenni,de a gyümölcs,bébidesszert az megy.Mivel próbáljam evésre bírni?Mit rontok el?Amúgy se egy nagyétkű baba,ha rajta múlna csak tejen élne.Köszönöm válaszod,Dóra.
Vida Agi
2013. április 21. vasárnapLehet, hogy jön a foga, emiatt érzékenyebb az ínye és ezért nem eszik most szívesen főzeléket. Ez nem gond, átmeneti állapot, idővel magától is rendeződik majd.
Adrienn
2013. március 26. keddSzia Ági!!!
Ezek nagyon jó tanácsok csak jó lenne ha az ikrekre is irnál valami jót, hogy kettőnek a hisztijét hogyan kezeljük, vagy hogyan legyünk előrelátobbak mikor nálunk mindig minden kiszámithatatlanabb?? Hisz ketten kétfélét akarnak?? Köszönöm.
Happ Éva
2013. március 26. keddKedves Ági! Nagyon nagy segítség vagy nekem, rengeteg írásodat elolvastam, most 14 hónapos a kisfiam. Ez a cikk is követendő, korábban is írtál már erről, amit még régebben elolvastam. Így felkészültem a „dackorszakra”. Elég jól tudom alkalmazni a fent leírtakat, és hipertürelmet sikerült kifejlesztenem. 🙂 Viszont így is állandó nyafogás az egész nap. Azt hiszem unatkozik, és az őrlőfogai is jönnek. Már a reggeli-készítésnél elkezdi. Alig tudom valamivel lekötni. Igyekszem mindenbe belevonni, teríteni, törölgetni, mosogatni, porszívózni, stb. és próbálok vele játszani, labdázunk, legózunk, mondókázunk, játékból főzünk, stb. De MINDENT un. Max 2 percig csinál valamit, de inkább fél perc. Ha valami teljesen új, azzal eljátszik félórát is, akár 1 órát. A lakásban elfogytak az újdonságok. Azt is próbáltam, hogy eltettem a játékok felét, és 2 hónap múlva elővettem. 5 perc volt…:( Most minden nap 1 játék van elővéve. De az is fél perc. Mindennap megyünk sétálni, annak örül, de nem lehetek vele kint egész nap. Néha főzni, mosogatni kell, stb. És ő közben sokszor áll a lábamnál kapaszkodva (ha már túl vagyunk a „segítésen”) és sírdogál. Akkor próbálok valamit előszedni a konyhaszekrényből neki, és 2 perc alatt elmosogatni. 🙂 De ez persze ritkán sikerül. Akkor elmondom neki, hogy anya most mosogat, stb. De csak sír tovább. Akkor leguggolok hozzá, és elmondom még egyszer. De csak kapaszkodik. Akkor felveszem, és sokszor úgy terítek, főzök. (12 kiló) Sokszor fáradt is, mert éjjel sokat forgolódik, 2-3-szor ébred. Lehet, hogy ez a baj? Vagy a fogzás? Vagy unatkozik? Mit tehetnék? Néha nagyon elkeseredem attól, hogy bármit teszek, nem jó neki. És tényleg halálosan fáradt tudok lenni a nap végére, és akkor még jön az éjszaka. Köszönöm, ha válaszolsz!
Vida Agi
2013. április 20. szombatEz normális jelenség. nem kell felvenni, ha ott áll a lábadnál is unatkozik, hanem mondd el neki, mit csinálsz éppen, és, hogy várnia kell egy kicsit. Beszélgess vele, énekelj neki, mondókázz közben, kapjon egy fiókot a konyhában, amit addig kipakolhat. De még a legjobb jóindulat ellenére is lesznek olyan helyzetek, amikor unatkozik, amikor nem köti le már, ami van, ez természetes. Néha hagyni kell a gyereket kicsit unatkozni ahhoz, hogy megtanulja elfoglalni magát. Javaslom ezt a cikket: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/unatkozik-a-baba-unatkozik-a-kisgyermek
Juhász Andrea
2013. március 26. keddSzia Ági !
Köszönöm szépen Neked az e-maileket, amiket mindig elolvasok és nagyon hasznosnak tartok. Amit a hisztiről és a kezeléséről leirtál az is megfontolandó. De mi van abban az esetben, ha a gyermeked fogyatékos, mondjuk hallássérült és nem hallja, így ezért nem érti, hogy mit akarsz mondani, tenni stb. Az Én kisfiam 2 és fél éves . Lassan egy éve tudjuk, hogy hallássérült!! Nagyon nehéz boldogulni vele. Amit orvosi szempontból meg lehetett tenni azt megtettük. Most 2 és fél évesen tanulja a hangokat és úgy egyáltalán mindent ami a hallással kapcsolatos !!Természetesen most a dackorszakot éljük, és igen embertpróbáló ez az időszak Nekünk több szempontból is!!! Próbálok a neten hallássérült gyermekek nevelésével kapcsolatos gyakorlati tanácsokat, keresni, de nem találok. Nem értem, hogy miért nem írnak ennek a problémának a kezeléséről a szakemberek. Biztos vagyok benne, hogy sajnos nagyon sok családot érint ez a dolog. Úgy érzem, hogy ezekről a családokról, emberekről mintha egy kicsit megfeledkeztek volna ilyen értelemben !!!!!
Üdvözlettel : Andi
Vida Agi
2013. április 20. szombatEbben a korban a jól halló gyerekeknél is fontos az állandóság, következetesség, a nevelésben pedig nem a szavaknak, hanem a tetteknek kellene dominálniuk. A ti esetetekben ez egyértelmű. Ha hisztizik, akkor átölelni, megnyugtatni, ha valami rosszat csinál, megmutatni neki, mi volt a helyes – ezeket tudod tenni.
Titamami
2013. március 25. hétfőHárom gyerek után, a harmadik a dackorszak kellős közepén, a korszak túlélésére a tanácsom: jó nagy adag türelem, rengeteg szeretet, ölelés, puszi és KÖVETKEZETESSÉG. A konfliktusokat elkerülni így sem lehet, de ép ésszel át lehet vészelni 🙂
Era
2013. március 25. hétfőSzia Ági!
Az én fiam 7 hónapos, de elejétől fogva nehéz vele. Tudja mit akar, és azt is tudja már hogyan érje el. Ha éhes volt, kikapta a cumisüveget a kezemből, és ő fogta (volna, ha elég ereje lett volna, hogy megtartsa) és evés közben is húzta magához, mintha el akarnám tőle venni. Pelenkát rácsatolom, ő leszedi, én vissza, ő megint, mert felfedezte, hogy van valami a lába közt, és piszkálja. Ha valami számára érdekeset lát a kezemben, olyan gyorsan kikapja, hogy alig térek magamhoz. És még sorolhatnám… Az alvások nagyon problémásak. Mindig ugyanúgy teszem le. A kisebbik szobát „birtokolja”, lehúzzuk a redőnyt, leteszem, cumi a szájába, betakarom, megpuszilom, és ott maradok mellette. Ilyenkor látom, hogy már csukva a szeme, és alig mozog a cumi a szájába, aztán, mintha kialudta volna magát, felpattan, és rugdalózik, és nyafog, majd dörgölőzik. Felveszem, megnyugtatom, leteszem, és ezt addig kell csinálnom, míg el nem fogadja, hogy most alvás van. Ehhez hozzátartozik, hogyha hisztizni kezd, akkor nem nyugszik meg. Sem akkor, ha sír. Mellette vagyok, és csitítom, puszilgatom, simogatom, de nem is figyel rám. Felveszem újra, hátha büfi lesz, és néha még akkor is nehezen nyugszik meg. Azt hiszem, ébren tartja magát, hogy ne kelljen aludnia, pedig már nagyon álmos. Rossz anyának érzem magam, és teljesen tanácstalan vagyok. Igyekszem nyugodt maradni, de hol idegesség lesz úrrá rajtam, hol pedig a tehetetlenség érzése. Nehezen tudom magamat is nyugtatni, hogy a kicsi ebből ne érezzen semmit. Kérlek segíts! 🙁
Üdvözlettel, Era
Vida Agi
2013. április 20. szombatNem vagy rossz anya, csak van egy határozott kisfiad, akinek nagyon jót szeretnél. Csakhogy a gyereknek nem az a jó, ha mindig neki van igaza, ha mindig ő irányít. Vannak olyan helyzetek, amikor neked kell határozottnak lenni. Ha lefektetted, menj ki a szobából és csak akkor menj vissza, ha sír. Ilyenkor fektesd vissza, de ne vedd ki, maradj mellette, amíg meg nem nyugszik és menj ki megint. Az első 1-2 alkalommal ez nagyon nehéz lesz, de aztán minden alkalommal egyre gyorsabban fog menni, mert rájön a kisfiad, hogy ebben most nem ő a főnök.