3+1 ok, amiért a gyermeked láthatólag oda sem figyel, amikor rászólsz vagy kérsz tőle valamit.
– Pistiii, gyere ebédelni!
– Gyere kicsim, indulunk haza a játszótérről!
– Ne játssz a konnektorral! … Hallod?! Nem szabad a konnektorral játszani!
– mondatok, amiket nap, mint nap elmondunk a gyermekünknek. És, amikre várjuk a választ, de az nem érkezik meg. A gyerek meg sem nyikkan. Néha oda sem fordul. Máskor csak morog valamit az orra alatt, de nem tesz semmit. Mintha nem hallaná, amit mondasz neki? Miért van ez?
1. Elmélyülten játszik
Vannak gyerekek, akik nagyon bele tudnak mélyedni a játékba. Ez nem csak egy szokás, nem csak szórakozás a számára, hanem fontos tevékenység és lényeges az is, hogy minden nap többször legyen rá módja, hogy zavartalanul játszhasson akár 1-2 órán át is elmélyülten. Ha erre nincs módja és minduntalan megzavarják benne, akkor néha nyíltan, máskor pedig hallgatással tiltakozhat ellene. Olyan gyerekeknél, akik igénylik az elmélyült, hosszan tartó játékot, érdemes az igényeihez alakítani a napirendet, hogy minél ritkábban kelljen kizökkenteni a játékából.
Előfordulhat az is, hogy valamit „alkot”, a játéka egy folyamat és azt szeretné befejezni, ezért nem akar még jönni. Ilyenkor érdemes kivárni, amíg abbahagyja, vagy pedig néhány ötlettel segíteni neki, hogy fel tudja függesztenia játékot ott, ahol tart. Például: „parkoljanak most le az autók a parkolóba, aztán ebéd után mehetnek tovább”. További játékos ötleteket a mindennapokhoz ebben a cikkben találsz
2. Túl sok a tiltás
Ha a kisgyerek állandóan tiltással, sok „nem szabaddal” találkozik, akkor maga is tiltakozni fog, mégpedig azzal, hogy amikor sokadszorra mondod neki, akkor nem reagál a tiltásra. A baba, a kisgyerek arra van „programozva”, hogy felfedezze a világot. Mindent ki kell próbálnia, meg kell néznie, meg kell fognia.
Még nincs tisztában vele, mi a veszélyes (ezt meg kell tanítani neki), sem azzal, mire kell ügyelnie, hogy minden rendben legyen, tiszta maradjon stb. Ezt fokozatosan sajátítja el, így ha szeretnéd ezt megkönnyíteni a számára, akkor teremts olyan környezetet otthon, ahol szabadon mozoghat, ahol a lehető legminimálisabb a veszélyek száma, ahol nem kell állandóan rászólni valamiért.
3. Nem tudja, hol vannak a határok
A túl sok tiltás ellentéte is problémákhoz vezethet. Sok szülő fél tőle, hogy határokat állítson a gyereknek, szeretne jó fej lenni, mindent megengedni, „hadd menjen, hadd próbáljon ki mindent”, szigorú „nem szabad”-ok helyett inkább próbál a kicsi értelmére hatni, hosszasan magyarázza, miért nem szabad, miért veszélyes valami. Csakhogy az 1-2 éves kisgyermek a szónoklat tartalmát még nem teljesen érti, azt szűrheti le a dologból, hogy „ha piszkálom a konnektort, anya hosszasan beszél hozzám”.
A tilalmak ráadásul nem is mindig egyértelműek. Néha rászólsz, amikor felmászik az asztal tetejére, néha szónokolsz, néha meg elneveted magad, mert magad is meglepődsz, milyen ügyes és milyen büszke magára. A kisgyerek 1-3 éves korában keresi a határokat, kíváncsi, meddig mehet el, mit szabad megcsinálni és mit nem. Kezdetben még nem tud differenciálni, nem érti, hogy amit otthon szabad azt a mamánál nem lehet és viszont. Ha bizonytalannak érzi magát egy helyzetben, akkor lehet, hogy szöszmötöl, megerősítésre vár, hogy szabad vagy nem szabad, de az is lehet, hogy a sokadik eset után már meg sem hallja, amit mondasz neki. (Itt találsz ötleteket, amiket büntetés helyett használhatsz)
+1 Lehet, hogy tényleg nem hallja?
Ha a kisgyereknél folyamatosan tart az az időszak, amikor nem akarja meghallani, amit mondasz neki, felmerülhet az is, hogy esetleg a hallásával van a baj. Magad is tesztelheted a hallását azzal, ha 1-2 méteres távolságból suttogsz neki (a legjobb ezt játékosan csinálni), de a legbiztosabb ilyen esetekben orvoshoz fordulni. Hallásprobléma állhat a háttérben akkor is, ha a kicsi nem kezd el beszélni vagy nem tisztán ejti a hangokat (persze minden kisgyereknél vannak olyan hangok, amiket nem ejt tisztán, de ha a hallásukkal nincs gond, akkor ezek a hangok fokozatosan kitisztulnak, logopédus segítségével pedig teljesen rendbejönnek)
Ha volt fülfájása, középfül-gyulladása, vagy a közelmúltban náthás volt, akkor előfordulhat, hogy átmenetileg tényleg nem hall jól, de hasonló problémákat okozhat a megnagyobbodott orrmandula is (az orrmandula probléma jele lehet, ha a kicsi éjjel nyitott szájjal alszik)
26 Comments
jencikesipos
2013. december 27. péntekAz unoka testvérem most 2eves kb fél éve nemhajlando megenni mast csak vajas kenyeret puszta kiflit banant csokii a fött etelt apszolut nem eszii meg mi lehet az oka?
Vida Ágnes
2014. január 21. keddMert, ha engednek neki, hogy sok szénhidrátot kapjon, akkor hozzászokik egyrészt a szénhidráthoz, másrészt ahhoz, hogy ő irányít. Ezen csak úgy tudnak változtatni, ha nem adnak neki édességet csak rendes ételt következetesen, akkor is, ha nem eszi meg egyáltalán. Lehet, hogy 1-2 alkalommal nem eszik emiatt, de harmadszorra már elég éhes lesz ahhoz, hogy egyen.
Csiszár Adrienn
2013. november 26. keddKedves Ági!
Februárbn lesz a kislányom 2,5 éves, megy bölcsibe, de borzasztóan szófogadatlan. Ha épp van kedve segít, ha épp nincs akkor csak inkább hátráltat. Ha szépen megkérem vmire akkor egyből NEM-et mond. Ha ép úgy van kedve lesodorja az asztalt, vagy ledob vmit a földre. De persze felvenni NEM… 1 problémát látok, a sógornőmet, ő mindent megenged neki, ha itthon van hétvégén, a gyerek számba sem vesz. ha szeretgetném őt akkor is őt hívná, mert kiment a látószögéből. Múltkor is az asztalról vettem le a lányomat mert megengedte neki hogy ott reggelizzen fennt.De ha nincs hétvégén itthon akkor persze jó vagyok. Bár csak velem alszik el napközben és este. Tudom hogy szeret, én is őt, de a lányom kedveli mert nála mindent lehet… 3 hónap kb és elköltözünk de én addig hülyét kapok… annyira szófogadatlan… jó hatással lesz rá az ovi? Vissza akarom kapni a kislányomat aki szótfogad és nem csapkod, dobálózik.
Köszönöm tanácsodat!
Vida Ágnes
2014. január 11. szombatEbben a korban ez normális, ezért hívják dackorszaknak. Itt írtam arról, mit lehet tenni: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/a-jo-a-rossz-es-a-fegyelmezes Az ovi jó hatással lesz rá egyébként.
Anikó
2013. október 01. keddKedves Ági!
Kislányom 20 hónapos. Az lenne a problémám, hogy kergeti, üti a cicánkat. Nem lehet egy helyiségben hagyni a cicát és a babát. Állandóan sikongat neki, és látszólag élvezi, amikor a macska elmenekül előle. Emeli a lábát, hogy megrúghassa, és nevet ezeken a dolgokon. Mindig megmutatjuk neki, hogyan és hol kell simogatni a cicat, de amint kikerültem a látóköréből, észrevettem, hogy erőből rávágott a cica fejére.Kicsit úgy tűnik, mintha élvezné, hogy uralkodhat rajta. Egyetlen és első gyerek még, mi szülők inkább csendesebb természetűek vagyunk. Nem tudjuk honnan ez a viselkedés, és a sikongatás.
ui: Elvittük vadasparkba is, és ott is sikongatott az állatoknak, de ez nem örömsikongatás, hanem talán inkább figyelemfelkeltés. Elmagyarázzuk neki, hogy ne sikítson, mit kell mondani a cicának is, de egy perc és minden megy tovább.
Válaszodat előre is köszönöm.
Vida Agi
2013. december 09. hétfőNe tiltsátok neki és ne szóljatok rá, hanem játsszatok sokat együtt, közösen a cicával, a jó példa a legjobb tanár.
Dóri
2013. szeptember 13. péntekKedves Ági!
Kisfiam 3,5 éves és az a gondom, hogy nem tudok rá hatni semmilyen módon. Mindent 500-szor kell kérni tőle és én meg ha elvesztem a türelmemet akkor kiabálok vele, amit nem szeretnék, mert már ő is rászokott, hogy ha valamit akar akkor kiabál velem.
Ha kérek tőle valamit, például jöjjön ebédelni vagy menjünk fürdeni, akkor rögtön nemet mond, vagy csak 100szor kell szóljak mire megcsinálja. Sok a konfliktus közöttünk emiatt, de nem bírom már cérnával. Ja és ha rosszat csinál és rászólok, akkor meg röhög rajta és egyáltalán nem érdekli. Hogyan fegyelmezhetném kiabálás nélkül hatásosan? Be szoktam állítani a sarokba, ha már nagyon felbosszant. Akkor elkezd sírni de én hagyom ott egy kicsit és utána magamhoz hívom, megbeszéljük, hogy miért állt be, ő megígéri hogy szót fogad, de utána minden megy mintha misem történt volna. Hol rontom el a dolgot? Tudom, hogy alapból egy türelmetlen természet vagyok, ez az én hibám, de szeretnék úgy hatni rá, hogy ne kiabálás legyen a vége…
Köszönöm előre is a segítséget.
UI: Egyébként most kezdte az ovit, de 3 nap után itthon kellett maradjon mert eltörte a karját (itthon). Közösségbe már jár 1,5 éve (családi napközibe), de most egy ideje itthon van mert szünet volt, meg nyaralni voltunk, meg beteg volt, most meg a törés…eléggé eleven gyerek nehéz őt lekötni, most meg főleg mert nem nagyon futhat, játszóterezhet, biciklizhet sajnos.
Lehet, hogy emiatt is vannak a nehézségek???
Vida Agi
2013. szeptember 20. péntekEgy örökmozgó kisfiúnál az indulatok kiadásának a legjobb módja, ha kimozoghatja magát. Ha már majd sokat mozoghat, akkor mindenképpen legyen szabad levegőn minél többet, és rossz időben is találj ki sokféle mozgásos játékot neki.
Az ellenkezés fő oka az, hogy bizonytalannak érzi magát. A te viselkedésed kiszámíthatatlan a számára, hiszen -mint írtad- nálad is elszakad a cérna néha, ezért ő passzív ellenállással próbálkozik minden olya esetben, amikor ellenállhat. Kicsit talán még élvezi is, hogy ilyen módon megszerezheti a figyelmedet.
Ugyanakkor kialakult egy játszma is, az, hogy ő rosszalkodik, ezzel megszerzi a figyelmedet, rászólsz, büntetésbe megy – és a végén kibékültök. Ezzel megszerzi a figyelmedet, igazából neki erre (a kibékülésre) van szüksége, arra, hogy anya szeretgesse meg őt, de most úgy érzi, ez a módja annak, hogy ezt elérje. Ezen úgy tudsz változtatni, ha a következő ilyen esetnél másképp reagálsz, mint eddig: el sem juttok a büntetésig, amikor ő elkezd passzívan ellenállni, akkor kizökkented a megszokott sémából humorral, aztán jól megölelgeted, hogy megkapja azt is, amit akart.
Dóri
2013. szeptember 30. hétfőEz jó ötlet? Köszönöm a választ!
Közben még egy kérdésem felmerült:
Mostanában nem tudom őt délutánonként letenni aludni. Felmegyünk, mesélek neki, de utána közli, hogy nem akar aludni és nem hajlandó az ágyban maradni. Már próbáltam, hogy lefekszem vele (mellé) vagy befeküdhet a hálószobánkba, de semmilyen taktika nem válik be. Csak hajtogatja, hogy nem akar aludni és ellenáll, felkel az ágyból. Szerinted hogyan érhetném el, hogy újra aludjon délutánonként?
Köszönöm a segítséget:)
Vida Agi
2013. október 03. csütörtökEbben a korban sok kisgyerek már leszokik az alvásról. Ha nem tud aludni délután, de utána estig bírja, akkor nem muszáj aludnia, elég csak egy kis csendespihenőt beiktatni (kis fekvés, pihi, meseolvasás, esetleg -nézés, diavetítés, mesekönyv nézegetés, plafonbámulás stb.)
Évus
2013. szeptember 11. szerdaKedves Ági!
Most abban kérném a segítségedet, hogy a két éves fiamból hogy tudnám kinevelni a hisztit!? Másfél hete annyira megváltozott a viselkedése, hogy sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Néha az utcán jön rá a hiszti, pedig csak annyit mondok neki, hogy „menjünk le az út közepéről mert elüt minket az autó”. Elmondom ezt 3x szépen de mintha megse hallaná aztán megfogom a kismotorjával együtt és félrehúzom az útról. Olyan hisztibe csap ki, hogy az arra járók azt hiszik nagyon elvertem a fiamat pedig nem csináltam semmit. A minap a lépcsőházban jött rá az ordítás mert nem adtam vissza neki az ételt amit leejtett az utcán és persze kijöttek a szomszédok, hogy „ez a gyerek ilyet is tud eddig meg megsem szólalt”. Most van nála a „nem” időszak amikor kérek tőle valamit és „nem” a válasz. Egy ideig elviselhető, de amikor mennék vele valahova és nem hajlandó öltözködni, vagy nem társ abban, hogy együtt összepakoljuk a játékait (amit eddig mindig egy szó nélkül megcsinált)csak továbbra is szétpakol és dobálja az autóit. Torka szakadtából ordít amikor leteremtem és jön oda hozzám, hogy adjak puszit, öleljem meg mert addig nem nyugszik meg. Dehát most hogy tennék ilyet amikor először leszidom utána meg ölelgessem meg mert ő rám mászik és addig nem hagy békén amig nem nyugtatom meg? Még 2 rágófogának kell kibújnia, lehetséges, hogy ez is közrejátszik ebben? Kérlek segíts megoldani ezt a dolgot, mert úgy érzem elvesztettem felette az uralmamat, de a sok verést kihagynám, főleg, hogy nála az sem használna. Előre is köszönöm a válaszod!
Évus
Vida Agi
2013. október 03. csütörtökSehogy. A hiszti az életkor velejárója. Nyilván, ha most jön a foga, emiatt is lehet nyűgös most. A hisztire megoldásokat itt találsz: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/3-megoldas-hisztire
Varga Krisztina
2013. augusztus 28. szerdaKedves Ági!
2 éves lesz a kisfiam októberben.
Eddig nem volt Vele semmi probléma, kiegyensúlyozott, jó alvó, jó evő mosolygós gyerek.Kb.egy hete elkezdett verekedni, csapkodni, hisztizni, és nem érti ha kérjük tőle hogy ne csinálja.
Már mindennel próbálkoztam, bezártam a szobájába, de akkor meg ott bent kacarászik rajta,ha rászólok hogy ne csinálja annál jobban verekszik mindennel dobálózik amit a kezébe vesz.Próbáltam már a figyelem eltereléssel is, de nem tudok minden percben ott ülni és játszani.Próbáltuk már azt is hogy ott hagyjuk, és úgy csinálunk mintha ott sem lenne, de akkor meg jön utánunk és folytatja.Egyre kevesebb türelmem van, és nagyon nehezemre esik megállni, hogy ne üssek a kezére amikor a peca botjával hátba ver.
Tanácstalan vagyok, ezért fordulok most Hozzád!
Remélem tudsz segíteni hogy milyen módszerrel lehet erről leszoktatni!
Válaszodat előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Varga Krisztina
Vida Agi
2013. október 03. csütörtökA hisztinek oka van. Jelen esetben ez tiltakozás, lázadás az ő részéről, feszegeti a határokat. Eddig nem volt rá szüksége, ami jó dolog, azt jelenti, hogy nagyon kiegyensúlyozott a környezete. Azonban ő is változik és most olyanná vált, mint egy mini-kamasz 🙂 Nem a jelenséget kell megszüntetni, hanem neki segíteni abban, hogy néha legyen döntése, választási lehetősége az őt érintő dolgokban (pl. mit kér vacsorára), továbbra se legyen értelme lázadnia, mert az önállóságához szükséges autonómiát enélkül is elérheti. És ha ez megvan, akkor a verekedés is elmarad. Egyébként pedig a verekedésnél a következetesen ugyanúgy viselkedés az, ami segíteni szokott (pl. fogd meg a kezét, mondd, hogy nem szabad)
Rachel
2013. augusztus 21. szerdaKedves Ági!
Kisfiam már 6 éves, de naponta szembesülök én is ezzel a „meg sem hallja” problémával.
A minap a boltban meg szeretett volna vetetni velem egy játékot, amire nemet mondtam. Amikor fizetés után pakoltam be a szatyorba, vettem észre, hogy sunyiban berakta a kosárba.
Nagyon kiakadtam, hegyi beszéd, sőt üvöltés lett (sajnos) a vége, leginkább a becsapás, sunyizás miatt.
Azt találtam ki büntetésnek, hogy a szobájában hagyom a játékot, de nem bonthatja ki, amikor ránéz, jusson eszébe, be szabad-e csapnia anyát.
Reggelre ki volt bontva, még ő jött oda, h „néz, bár nem fogsz neki örülni…”
Ettől persze mégjobban kiakadtam, újabb üvöltés, újabb hegyi beszéd….
Hozzá tartozik, egyedül nevelem őt, és az apja sajnos nem egy egyenes ember. Ilyenkor a kiborulásom fő oka az, nehogy olyan legyen, mint az apja.
Mit csinálok rosszul?
Hogyan csináljam?
Válaszát nagyon várom!
Vida Agi
2013. augusztus 22. csütörtök6 éves korban még nem teljesen érti a gyerek mi a hazugság és mi nem. Némi fogalma már van róla, de még hajlamos összemosni a valóságot és a fantáziát. Amit nagyon szeretne, arról sokszor valóságosként beszél. Te most úgy érzed, neki az volt a célja, hogy téged becsapjon. De nem. Az ő célja az volt, hogy valóságossá tegyen valamit, amit szeretett volna. Kicsit ferdített. Mégis nincs gond az erkölcsi érzékével, mert beismerte, hogy hibázott és elárulta, hogy kicsomagolta. Tehát a kisfiad nem hazudós. Viszont ebben a korban ez még nem volt megfelelő büntetés a számára, mert egy 6 éves nem képes megállni az ilyesmit (nézz utána a mályvacukorka tesztnek, ebben a korban egy kisgyerek egyszerűen még nem tudja megállni, hogy akár egy későbbi sokkal nagyobb jutalom érdekében lemondjon az egyszeri, könnyen elérhető örömről).
A kisgyerek azért hazudik, mert ferdít a valóságon, pl. azért, hogy jobb színben tüntesse fel magát, áthágja a tilalmakat, vagy mert a valóság nem olyan szép, mint az álmai. Ha egy gyerek folyamatosan értelmetlen tilalmakkal szembesül, ha nem érzi magát biztonságban, ha nem érzi magát elég fontosnak, akkor többet fog hazudni és ezt felnőttkorra is magával viszi. Erre figyelj, ha szeretnéd elkerülni, hogy őszinte felnőtt legyen belőle.
Rachel
2013. augusztus 22. csütörtökKedves Ági!
Nagyon köszönöm válaszod!
Kérlek, adj tanácsot, hogyan érdemes büntetni (ha már épp kell) egy 6 éves gyereket?
Érzem, hogy valamit nem jól csinálok, de nincs kihez fordulnom hasznos tanácsokért.
Vida Agi
2013. augusztus 22. csütörtökBüntetés helyett inkább a következményeket kell megmutatni neki. A kisebbik fiam is 6 éves, egyik nap összemorzsázta a szőnyeget annak ellenére, hogy az a szabály, hogy a szobában nem eszünk. Megbeszéltem vele, hogy ez nem volt szép dolog és most fel kell takarítania. Nyafogott, de aztán feltakarította. És legközelebb, mielőtt bemasírozott volna a szobába étellel a kezébe, hangosan megjegyezte, hogy „ajj, nem akarok takarítani” és szépen megette kint 🙂
Zsófi
2013. július 22. hétfőKedves Ági!
Segítségedet szeretném kérni.2 éves kisfiam nem akar szót fogadni nekem,ha szépen kérem,ha erélyesebben akkor is csak kinevet,vagy elkezd hisztizni,csapkod,dobál.Nem tudom mit tegyek.Ha másokkal játszik akkor egy idő után elkezd verekedni és hiába szólok rá,inkább annál jobban csinálja,és még sorolhatnám miben nem fogad szót.Én csinálok valamit rosszul?!Van egy 4 hónapos kisöccse,eddig nem volt féltékeny,mindig puszilgatja.Lehetséges,hogy most mégis zavarja ez az új „helyzet”?Mindig próbálom úgy alakítani a dolgokat,hogy vele is ugyanannyit tudjak foglalkozni,van,hogy csak ketten megyünk játszótérre,mégis úgy érzem,hogy elutasít és inkább az apukájával csinál mindent.Ez most már midig így lesz?:(
Vida Agi
2013. július 26. péntekAzért verekszik olyankor, mert a többi gyerek idővel feszültséget kelt benne és nem tudja kezelni az indulatot. Ilyenkor ne szólj rá, hanem vidd el a helyzetből, játsszatok együtt, „pihenjen” egy kicsit, aztán újra mehet másokkal játszani.
A testvér érkezése akkor is nehéz a kisgyereknek, ha látszólag nincs semmilyen jele. De nem ezért van szívesebben apával, hanem azért, mert most ért abba a korba, hogy a másik szülő érdekessé vált számára, ez természetes.
kittna
2013. július 03. szerdaSzia Ági,segítségedet szeretném kérni,mert egyszerűen nem lehet rá ismerni 4éves kisfiamra mióta nyári szünet van az oviban.Mintha nem is az én gyerekem lenne:ha boltba megyünk követelőzik,otthon rengeteget rendetlenkedik ha rá szólok akkor csapkod,vagy vissza felesel,vagy visít mint akit nyúznak,rettentően akaratos,egyszerűen nem tudom mi tévő legyek vele.Nehéz mert van egy 8 hónapos kishúga is aki sokszor nem tudja mi ütött a bátyuskájába..Kérlek segíts hogyan oldhatom vele meg a dolgot mert félek ha elkezdődik az ovigond lesz ebből. Válaszod előre is köszönöm,Üdv Kittna
Vida Agi
2013. július 21. vasárnapAz oviban ott a sok szabály, be kell állni a sorba a kicsinek, most viszont otthon végre azt tehet, amit csak akar. Csakhogy 4 évesen még nem igazán tudja, hogy mit akar, kellenek otthon is a szabályok, a napirend, a keretek – és az elfoglaltságok, amikkel lekötheti magát. Ez nem szükségszerűen játék, ide tartozik a közös házimunka is, nyugodtan vond bele ezekbe a mindennapos feladatokba is.
Ildikó
2013. június 26. szerdaKedves Ági!
2,5 éves kisfiammal itthon semmi gond nincsen, partner mindenben, tudja mit szabad, mit nem, mik azok a fő szabályok, amiket mindig be kell tartani, ill. elmagyarázás/megmutatás után elfogadja, ha valamit nem szabad. Ugyanakkor amit csak lehet, engedünk neki kipróbálni, mindenbe bevonjuk, mindenben segítkezhet.
Problémám az, hogy ha mások is jelen vannak, akkor gyökeresen megváltozik a helyzet: már nem (mindig) hallgat rám, pl. apa munkahelyére ellátogatva, a tőle elolvadó kolléganők irodájáiba beszabadulva mindent ki akar próbálni, és az összes fiókot kihúzni, számítógépeket, nyomtatatót kezelni, ami nekem igencsak kellemetlen, és én ilyenkor hiába szólok, meg sem hallgat. Valószínűleg azért, mert számára is nyilvánvaló, hogy ezeken a helyszíneken nem én vagyok „otthon”, és az illető meg nem szól rá, ezért sokkal többet megenged a fiam magának, mint általában, feszegeti a határokat. Ugyanez a helyzet, ha a (nálunk jóval engedkenyebb) nagyszülőknél vagyunk, vagy ők nálunk, nekem nem akar szót fogadni, mondhatnám úgy is, hogy kifordul önmagából, csak nézünk apával, miket csinál a gyerek, amiért nekünk ilyenkor állandóan rá kell szólnunk, és ez mindenkinek rossz. Mit tehetek annak érdekében, hogy ilyenkor is hallgasson Ránk?
Vida Agi
2013. július 21. vasárnapNehezek az ilyen helyzetek, amikor új terepen vagy a kisgyerek, hiszen ilyenkor mindent fel akar fedezni, mindenre kíváncsi, és ez néha győz a jó viselkedés felett 🙂 Valahol természetes is ez a viselkedés egy kisgyerektől, és ő még nem érzi azt, hogy neked ez kellemetlen, nem is érti, miért nem szabad… Segíthet, ha előre megbeszéled vele ilyen helyeken a játékszabályokat, mit lehet majd ott csinálni, ahova mentek és mit nem.
Anasztázia
2013. június 13. csütörtökKedves Ági!
A kisfiam jövőhéten tölti a 9 hónapot, és még csak kúszik. Önállóan még nem tud megülni.Folyamatosan „repülőzik” kitartott kezekkel, persze ami nem játék, hanem úgymond felnőtt eszköz, pl.: telefon, akkor erőt vesz magán, és oda kúszik, gyorsúszásban. Én csak ennek hívom. 🙂 Nincs elkésve semmivel, ugye?
A kérdésem az volna, hogy a „nem szabad” és a tiltó mondatokat alkalmazhatom? Vagy még korai ebben a korban a nevelés ezen formája?
A beszédfejlődést hogyan tudom ebben a korban motiválni és fejleszteni? Sokat beszélek hozzá.
A tárgyakat mikor,hány hónapos kortól tudja egymáshoz kötni? pl.: Hol van a lámpa? Hol van a maci?
Előre is köszönöm válaszodat!
Kovácsné Anasztázia
Vida Agi
2013. július 05. péntek9 hónaposan kúszni kell tudni. A felülés a mászásból adódik majd.
Beszélj vele sokat, mondókázzatok, énekeljetek, játsszatok ölbéli játékokat – ezzel tudod fejleszteni a beszédét.
1 éves kor körül már meg tudják mutatni, mi hol van, de már most is lehet tanítgatni, mutogatni neki, kérni, hogy mutassa meg, a dicséret, ha sikerül neki, nagyon jó ösztönző.