Nem szabad, tilos, veszélyes: Hogyan tanítsuk meg rá a totyogót?

A baba békésen játszogat a csörgőivel és nem csinál még különösebb felfordulást a lakásban. Aztán kúszni kezd, mászni, majd feláll, aminek a szülők nagyon örülnek, ám abban a pillanatban, hogy a kicsi útjára ered a lakásban, mindenféle veszélyes kalandba keveredik. De nem csak az éles sarkok és a kezét becsípő fiókok vagy a nem megfelelően elzárt vegyszerek jelentenek veszélyt, hanem a baba is veszélyt jelenthet a tárgyainkra. A nagymama porcelánjára és a házimozira ugyanis nincsenek bababiztonsági megoldások, az egyre aktívabb gyerkőcöt viszont nagyon érdeklik már ezek a dolgok. Mit lehet tenni? Hogyan tanítsuk meg neki mit szabad és mit nem?

Rögtön a kérdésfeltevéssel vitatkoznék 🙂 A legtöbb családban ugyanis, ha azt szeretnék, hogy a baba ne nyúljon valamihez, azt mondják neki, hogy „nem szabad”. Már rutinból jön ez a szókapcsolat, de ha a mélyére ásunk kiderül az is, hogy elég gyakran mondjuk ezt. Miért? Mert ez nagyon kényelmes álláspont: „nem szabad piszkálni a DVD-t, mert elromlik”.

Csakhogy a kíváncsi totyogót ez a válasz nem elégíti ki, ezért újra meg újra nyomkodni akarja a gombokat, meg akarja nézni, mi történik a DVD-vel. Mert látta, hogy apa is szokta nyomkodni… Lassan megfogalmazódik a fejében a gondolat, hogy „ha apának szabad nyomkodni, akkor nekem is szabad, utánozni akarom apát!” És meg is teszi. Anya pedig rászól. De őt akkor is nagyon érdekli és szeretné megnézni, kipróbálni. És ez így lesz egészen addig, amíg teljesen meg nem tanulta, ki nem próbálta, meg nem tapasztalta, mi is az a DVD.

De biztos, hogy nem szabad piszkálni a DVD-t?

Ilyenkor érdemes elgondolkodni rajta mi is a célunk azzal, hogy ezt megtiltjuk neki: az, hogy megvédjük a DVD-t a gyerektől, és máris a fejünkben van sok-sok kép arról, mi mindent tud egy kíváncsi gyerek beletuszkolni a lyukba, hogy fognak beragadni a gombok, mennyibe fog kerülni a javíttatás és mit kapunk a családfőtől, ha a mi felügyeletünk alatt rontja el a gyerek a DVD-t.

És itt a kulcsszó: felügyeletünk alatt. A baba, ameddig nem kezd el szabadon közlekedni a lakásban, nem találkozik a „nem szabad”-felszólítással. Mindent megtehet, mindent szabad neki, mert még nem csinál semmi veszélyeset. Amikor először hall ilyet, maga is meglepődik, hiszen korábban bármit megtehetett a saját határain belül.
Ösztöne arra hajtja, hogy fedezzen fel a világon mindent, mi pedig elkezdjük ebben korlátozni és persze emiatt egyre többet kerülünk szembe egymással. A sok tiltás ahhoz vezet, hogy a kisgyerek állandóan szembekerül veled, mindenért hisztiznie kell, mert másként nem tudja megnézni, felfedezni a dolgokat, te pedig ettől egyre feszültebb leszel, mert úgy érzed, állandóan fegyelmezned kell.

Amit tenni lehet: oszd be a tárgyakat 3 csoportba oszd be a tárgyakat!

1. Veszélyes (ezeket vagy tedd el biztonságos helyre pl. vegyszerek, zárd jól el, vagy ha nem lehet eltenni, pl. sütő a konyhában, fiókok, akkor tanítsd meg rá a kicsit, hogyan kell bánni vele, pl. a sütőhöz menj oda vele, fogd meg a kezét tedd a közelébe és mondd, hogy „meleg”. Még a konnektort és az útra nem kiszaladást is meg lehet tanítani, ennek a módjáról itt írtam)

2. Felügyelettel megnézhető Ezek olyan holmik, amik nem veszélyesek, csak kíváncsi rájuk a baba, és esetleg ő tehet kárt bennük. Ide tartoznak pl. a műszaki cikkek. Ezeket együtt nézzétek meg, mutasd meg hol kell megnyomni, hogyan kell kézbe venni, hogyan kell használni. A baba utánzás révén tanul. Ha megmutatod neki, hogyan működik a telefon, mi van a fűszeres szekrényben, akkor egyrészt kielégíti a kíváncsiságát és többet nem akarja már megnézni, másrészt legközelebb tudni fogja, hogy ezt hogyan kell használni (és nem rontja el) vagy, hogy ezt csak anyával szabad használni (és nem jut eszébe magától felmenni oda)

3. Kellemetlen, ha hozzányúl Rossz, ha a baba folyton letekeri a WC-papírt vagy kipakolja az összes mütyürt a fiókból, de csak emiatt (kényelmi okokból) ezt nem szabad megtiltani neki. Ha nagyon bosszant, akkor ezeknek a dolgoknak egy részét elteheted általa nem elérhető helyre, hogy ne csináljon mindenhol rendetlenséget, másrészt már most elkezdheted megtanítani neki, hogy „amit kipakolsz, azt vissza is kell tenni”, vagy „ami kiborul, azt össze kell söpörni”. A totyogók számára a rendrakás éppen olyan jó játék, mint az összes többi, ha megkéred, szívesen résztvesz ő is benne és idővel leesik neki az is, amit ezzel tanítani akarsz, hogy „vállald a tetteidért a felelősséget” – csak éppen ezt nem szemrehányó dörgedelmek között kell majd hallania, hanem a mindennapi élete része lesz, mert így tanítottad neki.

Még több ötlet a játékos gyermeknevelésről itt >>