Nem szabad, tilos, veszélyes: Hogyan tanítsuk meg rá a totyogót?

A baba békésen játszogat a csörgőivel és nem csinál még különösebb felfordulást a lakásban. Aztán kúszni kezd, mászni, majd feláll, aminek a szülők nagyon örülnek, ám abban a pillanatban, hogy a kicsi útjára ered a lakásban, mindenféle veszélyes kalandba keveredik. De nem csak az éles sarkok és a kezét becsípő fiókok vagy a nem megfelelően elzárt vegyszerek jelentenek veszélyt, hanem a baba is veszélyt jelenthet a tárgyainkra. A nagymama porcelánjára és a házimozira ugyanis nincsenek bababiztonsági megoldások, az egyre aktívabb gyerkőcöt viszont nagyon érdeklik már ezek a dolgok. Mit lehet tenni? Hogyan tanítsuk meg neki mit szabad és mit nem?

nem szabad, tilos, fegyelmezés, dackorszak Rögtön a kérdésfeltevéssel vitatkoznék 🙂 A legtöbb családban ugyanis, ha azt szeretnék, hogy a baba ne nyúljon valamihez, azt mondják neki, hogy “nem szabad”. Mert ez nagyon kényelmes álláspont: “nem szabad piszkálni a DVD-t, mert elromlik”. Csakhogy a kíváncsi totyogót ez a válasz nem elégíti ki, ezért újra meg újra nyomkodni akarja a gombokat, meg akarja nézni, mi történik a DVD-vel. Mert látta, hogy apa is szokta nyomkodni… Lassan megfogalmazódik a fejében a gondolat, hogy “ha apának szabad nyomkodni, akkor nekem is szabad, utánozni akarom apát!” És meg is teszi. Anya pedig rászól. De őt akkor is nagyon érdekli és szeretné megnézni, kipróbálni. És ez így lesz egészen addig, amíg teljesen meg nem tanulta, ki nem próbálta, meg nem tapasztalta, mi is az a DVD.

De biztos, hogy nem szabad piszkálni a DVD-t?

Ilyenkor érdemes elgondolkodni rajta mi is a célunk azzal, hogy ezt megtiltjuk neki: az, hogy megvédjük a DVD-t a gyerektől, és máris a fejünkben van sok-sok kép arról, mi mindent tud egy kíváncsi gyerek beletuszkolni a lyukba, hogy fognak beragadni a gombok, mennyibe fog kerülni a javíttatás és mit kapunk a családfőtől, ha a mi felügyeletünk alatt rontja el a gyerek a DVD-t.

És itt a kulcsszó: felügyeletünk alatt. A baba, ameddig nem kezd el szabadon közlekedni a lakásban, nem találkozik a “nem szabad”-felszólítással. Mindent megtehet, mindent szabad neki, mert még nem csinál semmi veszélyeset. Amikor először hall ilyet, maga is meglepődik, hiszen korábban bármit megtehetett a saját határain belül.
Ösztöne arra hajtja, hogy fedezzen fel a világon mindent, mi pedig elkezdjük ebben korlátozni és persze emiatt egyre többet kerülünk szembe egymással. A sok tiltás ahhoz vezet, hogy a kisgyerek állandóan szembekerül veled, mindenért hisztiznie kell, mert másként nem tudja megnézni, felfedezni a dolgokat, te pedig ettől egyre feszültebb leszel, mert úgy érzed, állandóan fegyelmezned kell.

Amit tenni lehet: 3 csoportba oszd be a tárgyakat:

1. Veszélyes (ezeket vagy tedd el biztonságos helyre pl. vegyszerek, zárd jól el, vagy ha nem lehet eltenni, pl. sütő a konyhában, fiókok, akkor tanítsd meg rá a kicsit, hogyan kell bánni vele, pl. a sütőhöz menj oda vele, fogd meg a kezét tedd a közelébe és mondd, hogy “meleg”)

2. Felügyelettel megnézhető Ezek olyan holmik, amik nem veszélyesek, csak kíváncsi rájuk a baba, és esetleg ő tehet kárt bennük. Ide tartoznak pl. a műszaki cikkek. Ezeket együtt nézzétek meg, mutasd meg hol kell megnyomni, hogyan kell kézbe venni, hogyan kell használni. A baba utánzás révén tanul. Ha megmutatod neki, hogyan működik a telefon, mi van a fűszeres szekrényben, akkor egyrészt kielégíti a kíváncsiságát és többet nem akarja már megnézni, másrészt legközelebb tudni fogja, hogy ezt hogyan kell használni (és nem rontja el) vagy, hogy ezt csak anyával szabad használni (és nem jut eszébe magától felmenni oda)

3. Kellemetlen, ha hozzányúl Rossz, ha a baba folyton letekeri a WC-papírt vagy kipakolja az összes mütyürt a fiókból, de csak emiatt (kényelmi okokból) ezt nem szabad megtiltani neki. Ha nagyon bosszant, akkor ezeknek a dolgoknak egy részét elteheted általa nem elérhető helyre, hogy ne csináljon mindenhol rendetlenséget, másrészt már most elkezdheted megtanítani neki, hogy “amit kipakolsz, azt vissza is kell tenni”, vagy “ami kiborul, azt össze kell söpörni”. A totyogók számára a rendrakás éppen olyan jó játék, mint az összes többi, ha megkéred, szívesen résztvesz ő is benne és idővel leesik neki az is, amit ezzel tanítani akarsz, hogy “vállald a tetteidért a felelősséget” – csak éppen ezt nem szemrehányó dörgedelmek között kell majd hallania, hanem a mindennapi élete része lesz, mert így tanítottad neki.

Még többet a gyermeknevelésről itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

11 Comments

  • Katalin

    2013. május 25. szombat

    Kedves Agnes!
    Nem tudom, hogy ide tartozik-e a kerdesem, de nem talaltam mas temat ahova irhatnek.
    A kisfiam 19 honapos, mindent az orraba es a fulebe dugdos, az eteltol kezbve a kavicsig mindent. Sajnos, vagy inkabb hala Istennek nekem ebben a kerdesben nincs tapasztalatom, mert a nagyobbik fiammal nem volt soha ilyen problema. Probaltam elmagyarazni neki hogy nem szabad mert …, de nem volt semmi hatasa,mert nem erti mi az, hogy veszelyes.
    Kerem segitsen, hogy mit tegyek!
    Elore is koszonom: Katalin

    • Vida Agi

      2013. június 02. vasárnap

      Ezt általában figyelemfelkeltésből csinálják a gyerekek. Tudja, hogy nem szabad, de rájött, hogy ha csinálja, akkor odafigyelsz rá, ezért csinálja. Azzal tudsz neki segíteni, ha többet foglalkozol vele, együtt játszotok, meséltek, rajzoltok, gyurmáztok, sétáltok, beszélgettek, ha nem kell mindenfélét csinálnia ahhoz, hogy vele foglalkozz.

  • fekete bernadett

    2013. március 04. hétfő

    Szia, hát igen, én próbáltam magyarázni, hogyan kell, és hogyan nem ::)) A kicsim aki most 9 hónapos azért is csak azt csinálja, amit ő szeretne…idővel talán leszokik róla..egy ujabb rosszaság kedvéért???

    • Vida Agi

      2013. március 13. szerda

      A problémát az okozza, hogy ez nem rosszaság a részéről. Ameddig rosszaságnak fogod fel, addig bűntudatot ébresztesz a gyermekedben, holott őt csak a saját kíváncsisága hajtja. Inkább tartsd távol a veszélyektől és engedd meg, hogy amire kíváncsi, de nem veszélyes rá nézve, azt felügyelettel megnézhesse.

  • Nadda

    2013. március 03. vasárnap

    Tényleg rövidnek tűnik az írás, ha valaki konkrét problémára keres választ, de képtelenség kulcsot adni a totyogókhoz, én ezt átérzem. Gondban vagyok szeretnék kérdezni. 17 hónapos a fiam, kezdetek óta nem szeret babakocsiban ülni. Se etetőszékben, se autósölésben. Ezért egy ideje nekivágtunk gyalogosan a sétának. A gond, hogy nem hajlandó fogni a kezem. Megy amerre izgalmas dolgot lát, és számára most az izgalmas dolgok az autók, buszok, kutyák. Ha megfogom a kezét, hogy ne lépjen le az autók közé, homorítva próbálja magát kitépni a kezemből. Sosem fogtam járás tanulás közben a kezét, mert ezt sehol sem javasolták. Most ennek komoly hátrányát érzem. Amúgy is egy “harcos, szabadságkedvelő kisfiú”, de az utcán ennek nincs helye.

    • Juli

      2013. március 14. csütörtök

      Az én fiam lassan 20 hónapos, és ugyanez a típus 😀 Megy a saját feje után. Amúgy sem hagyja magát túlzottan szeretgetni, de ez a séta dolog… Azt mondjuk már sikerült megbeszélni vele, hogy ha átmegyünk az úttesten, akkor meg KELL fogni anya kezét, de amint átérünk, már el is engedi. Remélem ahogy egyre nagyobb lesz, kicsit megszelidül…
      Talán ott rontottam el, ha elrontottam egyáltalán, hogy már a kúszástól kezdve nagy szabadságot kapott, kevés dolgot tiltottam neki. Aztán lehet, hogy ez csak egy ilyen felfedezős-lázadós időszak 🙂

    • KT

      2013. március 25. hétfő

      Szia! Angliában láttam erre egy megoldást, miszerint egy kis hátizsák van a gyerek hátán, amiből egy “póráz” jön ki, s a szülő azzal “sétáltatja”. Ettől nagyon idegenkedtem, mert én a gyerekeim kezét mindig fogtam, az óvodás is szépen jön velem hosszabb sétán is, s nem értettem, miért kell ilyen “kutyaként” vinni a kicsit. Gondoltam arra, hogy magasak a szülők, s csak görnyedve tud sétálni a kicsivel…. de a te helyzetetd rávilágított egyéb okokra. Ki kell próbálni, mielőtt baj történik azért, mert kitépi magát a kezed közül!

    • Antónia

      2013. április 28. vasárnap

      Sziasztok!
      Nálunk is ez volt a helyzet, de úgy tűnik, hogy -eddig- megoldottuk a problémát. Most 19 hónapos múlt a lányunk és az utóbbi hónapokban következetesen ha pl. mint nálatok, sétálni mentünk és el akarta venni a kezét, akkor annyit mondtunk, hogy “csak anya kezét fogva”. Ha nem tette, akkor jött a “vagy anya kezét fogod, vagy felveszlek” / “ha nem fogod anya kezét, felveszlek”. Egy kis idő múlva most már tudja, hogy ha maga akar menni, akkor meg kell fogni a kezünket. És nagyjából minden másnál is így van. Ha dobál, vagy éppen valami “rosszat” csinál, akkor elmondjuk, hogy “ha dobálod, akkor elveszem” stb. És következetesen kötelező be is tartani. Hja, és persze utána van egy kis ellenkezés, de mindig elmondom neki határozottan, de kedvesen, hogy pl. “elmondtam, ha dobálod, elveszem. Eldobtad, ezért anya elvette.” És akkor látszik, hogy megértette Őfelsége, hogy azért történt, mert nem fogadott szót! 🙂 Remélem, segítettem! 🙂
      Üdv

  • Dicus és Csengus

    2013. február 14. csütörtök

    🙂

    Régebben olvastam ezt a cikket és úgy alakult, hogy a fejemben az maradt meg, hogy ” tanítsd meg a használatát”. Így mindig, amikor olyasmiért nyúl, ami nem neki való, vagy a “nem szabad” kategóriába tartozna, akkor azt mondom neki, hogy az MIRE való, azt KI használja és MIKOR és MIÉRT.

    A kulcs- anya kulcsa, ezzel kinyitjuk az ajtót. Csak a játék-műanyag kulcsokat rágácsáljuk.

    Az evős tányér ,amiből vacsorázunk (pl. porcelán- amit a babahordozó ülésből az asztal melett könnyedén elér és simán leránt, ledob az asztalról egy pillanat alatt) – arra azt mondom, amikor elhúzom e keze ügyéből, hogy óvatosan kell bánni ezzel a tányérrel, mert törékeny. Ebből anya eszik, ez a te tányérod, te ebből eszel.

    jobbat még nem sikerül kifundálnom.

    A cikkben egy apróságot nem teljesen értek- a gyerek nem akkor kezd el dolgokat fogdosni amikor feláll és totyog- hanem amikor elkezd dolgokat fogdosni. 🙂 Már hason fekve is elér mindent, és az éberebb babák, az érdeklődőbbek nyúlnak is mindenért. Nem kell ehhez állni meg járni 😀 már sokuk már 3 hónaposan is rágja a távirányítót meg a telefont. Csengus kúszik és a papucsomat veszi a szájába, ha véletlenül túl közel van hozzá… a dvd gombjait nyomkodja, ( pedig mi sosem nyúlunk hozzá- távirányítóval használjuk) a kávé asztal alsó polcát emelgeti… 6 hónaposan. Alig győzöm megvédeni a saját felfedezéseitől 😀 (amit teljesen másolás nélkül is kitalál) tegnapelőtt egy halom elrejtett kábelt talált meg és kezdett rágcsálni egy szempillantás alatt, pedig mindig mellette vagyok és még csak kúszik… 😀 nagyrészt hátrafelé. Előre még “lusta”, pedig tud, húzza a térdét, ha nagyon akarja 😀 de neki kényelmesebb hátrafelé 😀

  • Eszenyi Judit

    2013. február 13. szerda

    Végig olvastam az írást. Véleményem szerint aki ezt írta, az még gyermeket nem nevelt, maximum könyvből tanult gyermeket nevelni!!!

    • Vida Agi

      2013. február 25. hétfő

      Pedig van kettő is, plusz az a több száz, akivel az elmúlt években a foglalkozásaimon és egyéni tanácsadásokon találkoztam 🙂