Biztonságos terep

„Katasztrófa mi van nálunk mostanában. A 9 hónapos fiam mindent megszerez, mindent ki akar próbálni, ha elveszem tőle, visít. Egész nap a nyomában kell lenni. Normális egyáltalán, hogy ezt csinálja. Mit tegyek?” – kérdezte tőlem egy elkeseredett anyuka a minap. Ha neked is hasonló problémáid vannak, ha úgy érzed a lakásotok kész csatatér és állandó veszélyforrás a gyerkőc számára, akkor ez az írás neked szól!

Először is nyugodj meg, a gyermeked rendeltetésszerűen működik 🙂 Nagyjából 3-4 hónapos kor tájékán a babák idegrendszere „Bekapcs” állapotba kerül, hirtelen mindenre fogékony lesz, válogatás nélkül és csak tömi-tömi magába a rengeteg információt. Gondolj bele, ő még semmit nem tud a világról… Mindent most kell megismernie, megtapasztalnia! A fényeket, a szagokat, az ízeket, a színeket, a zajokat, a zenét, az arcokat, a szavakat, a szokásokat, mindent-mindent!!!
Ezzel szemben mi arra kényszerítjük őket, hogy néha legyenek nyugton, sőt még arra is rávetemedünk, hogy néha alvásra bírjuk őket, felháborító 🙂

Visszatérve a fenti témára: 6-7 hónapos koráig a baba vágyakozva nézi a világot, de még csak korlátozott mértékben tud hozzájutni az érdekes tárgyakhoz, amiket lát maga körül. Fél éves kor környékére már nagyon unja a nézelődést, és sokat unatkozik, illetve mérgelődik, amiért nem tud még odamenni és közelebbről is tanulmányozni dolgokat. Ez az a korszak, amikor önmagában a nézelődés, a játék egyhelyben nem köti le a baba figyelmét, unatkozik, sokat nyűgösködik és valahogy semmi sem jó neki. Kevesebbet is alszik, mint eddig, este egyre nehezebb elaltatni, és napközben is gyakran rövidebbeket alszik.

Abban a pillanatban azonban, hogy elkezd kúszni, ez megváltozik. Végre önállóan is szemügyre veheti a világot! Egyszerre csak azt veszed észre, hogy akár fél órát is elmászkál a lakásban és persze mindent meg is kóstol, amit megszerez (számára még a kóstolgatás is a megtapasztalás része, mindenről meg kell nézni, ehető-e). Amit a biztonsága érdekében tehetsz az az, hogy számára elérhetetlen helyekre teszed el a vegyszereket, kozmetikumokat, az apró tárgyakat, amiket lenyelhet (még ennek ellenére is előfordulhatnak meglepetések, a fiam 8 hónaposan lenyelt egy katicabogarat, ami a szobában sétálgatott :))

A biztonsági intézkedéseknél gondolkodj kicsit előre: ha pl. az egyik héten még nem éri el a kicsi a legfelső fiókot, ahol a késeket tartod, 1-2 hét múlva már simán elérheti, ha még nem tudja kinyitni a szekrényajtót, 1-2 hét múlva már rá fog jönni hogyan kell. Az egyetlen biztos módszer: néhány szekrényt gyerekzárral felszerelni és oda rejteni a veszélyes dolgokat, valamint nagyon magasra, szekrény tetejére pakolni őket, vagy mindent betenni a kamrába.

Amikor már nemcsak kúszik-mászik, hanem fel is áll, folyton veszélyben lesznek az elektromos készülékek is: a távirányító, a telefon, a DVD, a videó, a TV, a hi-fi mind górcső alá kerülnek. Az apróbb és sérülékenyebb dolgokat (távirányító, telefonok) mi magasra tettük, a tévét azonban nem dughatod el, ezért itt a türelmes tanítás elvét alkalmaztam: ameddig csak nyálazta és nyomogatta, addig hagytam ismerkedni vele, amikor már nyomogatta is, akkor kihúztam a dugóból, mert úgy nem olyan veszélyes és nem is olyan érdekes (nem csinál semmit, ezért meg is unták) Amikor ismét előjött a nyomogatós korszak, akkor elmagyaráztam nekik, hogy ezt nem szabad, elromlik és csak óvatosan szabad nyomogatni. Ha mindezt türelmesen, kedvesen és minden egyes alkalommal ugyanúgy mondod el, akkor egész egyszerűen megunják a tévépiszkálást.

A „nem” szót 1 éves kor alatt még nem értik, tehát felesleges tiltani bármit is, mint ahogyan kézre csapni sem szabad. 1 éves kor előtt ezért a legjobb módszer az „akadálymentesítés”, azaz tüntess el mindent, ami veszélyes lehet, vagy amiben kárt tehet.

Amikor elkezd a kicsi közlekedni a lakásban a másik gond az szokott lenni, hogy mindig a nyomában kell lenned, ezért nem tudsz a házimunkával foglalkozni. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg tudd oldani, érdemes arra az időre, amíg nem tudsz odafigyelni rá, járókába tenni vagy pedig gyerekrácsot szerelni az egyik szobára és addig inkább ott hagyni. Ez akkor is jól jöhet, ha éppen ki kell szaladnod a postáshoz, vagy más vonja el a figyelmedet, hiszen nem lehetsz mindig a kicsi nyomában.

Amikor már feláll és totyog, újabb veszélyforrások lépnek be a képbe: az asztalsarkok és az éles bútorok, amikben megütheti magát. Érdemes úgy tologatni a bútorokat a lakásban, hogy ne kelljen folyton valamit kerülgetnie a kicsinek, emellett az éles sarkokra szereljetek élvédőt.
A többi, az hogy gyakran elesik és megüti magát, korántsem olyan veszélyes, ezen a korszakon minden baba átmegy. Ha nagyon beüti a fejét vagy a szemét éri ütés, akkor mindenképpen forduljatok orvoshoz, de többségében ezek az esések kevésbé veszélyesek, mint amilyennek látszanak.

Nehéz időszak az, amikor már fel tud állni, de még nem tud visszaülni, és egyszerűen csak elvágódik, ilyenkor érdemes mögé egy szivacsot tenni, amíg álldogál, így nem üti meg magát.

Mivel a kicsi nagyon kíváncsi és szeret pakolászni, érdemes néhány dobozt megpakolni érdekes, de ártalmatlan tárgyakkal és a lakás különféle pontjain elhelyezni, így kedvére pakolászhat, kutathat a kincsek között és kevésbé akarja majd a nagyi kristályvázáját megszerezni. A konyhában a legalsó fiókot is kiutalhatod neki, néhány fakanállal, műanyag edényekkel, szívószálakkal, habverővel kibélelve remekül elszórakozhat vele 🙂 A fiókok húzásával kezdetben gond szokott lenni, nincs olyan baba, aki legalább egyszer ne csípné oda a kezét, de ha többször is megmutatod neki, hogyan kell csinálni, hova ne tegye a kezét, akkor meg fogja tanulni használni majd.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>