Mintha felkapcsolták volna a villanyt: éberség totyogókorban

A 14 hónapos baba éjjel felébred és másfél-2 órákat ébren van.
A 2 éves szülei azért aggódnak, vajon nem hiperaktív-e a gyermekük, mert egy pillanatra nem áll meg.
A másfél éves már alig áll a lábán a fáradtságtól, de küzd az elalvás ellen.
Miért is van ez?

Ez az időszak nagyon összetett egy kisgyermek életében:

1. Önállóbb lett Már nagy, de még kicsi. Sok mindenre képes egyedül, de sok mindent még nem tud. Egyik percben baba, aki odabújik, biztonságot keres, a másik percben önálló nagyfiú/nagylány, aki rohanna ki egyedül az ismeretlenbe. Ez a kettősség okozza a hirtelen hangulatváltozásait.

2. Keresi a határokat Eddig ő a saját kis világában mindenható volt: amit lehetett, amit abban a világban látott, azt megkapta. Most szembesül vele, hogy nem szabad megenni a szobanövény leveleit, belenyúlni a konnektorba és a sütőt piszkálni. Anya szerint veszélyes. De tényleg az? És megnézi, leteszteli, meddig mehet el. Ha bizonytalan reakciót tapasztal, akkor újra meg újra leteszteli. De hoppá! Ez a tesztelgetés anyát felbosszantja. Anya, aki az ő számára a biztonságot jelenti, most haragszik. Ettől aztán végképp elbizonytalanodik. Az ösztöne, ami azt diktálja, hogy menni, próbálkozni, kóstolgatni a világot, szembekerül a biztonság iránti vágyával. Most van az az időszak, amikor a szülők már kicsit engednének a gyeplőn, a kicsi meg most mindennél jobban igényli a határokat.

3. Rengeteg inger éri Gyakran felnőttként is fárasztó az a rengeteg inger, ami nap, mint nap ér minket. Kismillió tárggyal vesszük magunkat körül, tele van a lakás olyan dolgokkal, amiket már régen nem is használunk, és gyakran észre sem vesszük, hogy egy nagy raktárban élünk. A gyerekek számára természetesen ez maga az aranybánya. Nem tud betelni vele. Ugyanakkor el is fárad tőle, mert egyik izgalmas felfedezésből a másikba csöppen.

De nem csak sok tárgy veszi körül, hanem sok inger is.
Gondolj csak bele: egy plázában a felnőtt is lefárad néhány óra után… Akkor mennyire elfáradhat egy másfél éves, akinek az idegrendszere szivacsként issza magába a sok új információt!

De túlterheli őt a háttérzaj, a tévé, a számítógép, és a rengeteg program is, ami egy átlagos család életét jellemzi. Nem a program a baj, hanem a kiszámíthatatlanság. Ha mindig felborul a napirend, mert délelőtt ide megyünk, délután oda és nincs ideje a kisgyereknek a szabad játékra, amivel a napjai nagy részét kellene töltenie.

4. Hihetetlen tempóban fejlődik Amikor elkezd járni a kicsi, rohamos idegrendszeri fejlődés veszi kezdetét, ami elsősorban a mozgásnak köszönhető. A kicsi új perspektívából látja a dolgokat, sokkal hatékonyabban tudja használni a kezét, hiszen eddig négykézláb mindig csak a fél kezét tudta használni, és elkezd olyan dolgokat is megtanulni, mint a lépcsőzés, a tárgyakra való felmászás.

Ezzel párhuzamosan 1 éves kor körül indul a beszéd is rohamos fejlődésnek, amivel kapcsolatban a fő probléma az, hogy a kicsi már nagyon jól érti a beszédet, lenne mondanivalója felénk, de kifejezni még nem tudja magát olyan jól, és ettől feszült lehet.

5. Bizonytalan, fél Most már gyakran kerülhet olyan szituációba, amitől megijed. ELindul a játszótéren, aztán hirtelen rájön, hogy nincs ott anya és visszaszalad hozzá. Furcsa embereket lát az utcán. Irreális félelmek is megjelenhetnek (másfél-2 éves kor körül), pl. az árnyékokat valósnak hiszi, azt hiheti, hogy a lefolyóban a vízzel ő is lefolyik, a kutyaugatás vagy a sziréna az utcán megijesztheti, lefektetéskor rádöbbenhet, hogy ő itt van egyedül és anya még nincs itt (lehet, így volt ez eddig is, de most tudatosul benne).

6. Frusztrált Még nem tud beszélni, de sok mindent szeretne elmondani. Mondaná, de nem tudja. Vagy mondja ő a maga nyelvén, de nem értik meg.

Frusztrált, mert találkozik az első elvárásokkal, kötelezettségekkel. Pl. most már úgy gondolják, elég nagy ahhoz, hogy a saját szobájában aludjon, elhagyja a szopit, bilibe pisiljen, vagy bölcsődébe járjon. Csakhogy ő a szokásaihoz ragaszkodna továbbra is. Ahhoz, hogy „anyával szoktam elaludni”, „éjjel, ha felébredek, szopizhatok”. És vannak olyanok is, amihez még nem elég érett pl. a szobatisztasághoz.

Frusztrált amiatt is, mert szembesül a saját korlátaival. El akarja érni, de nem éri el. Össze akarja illeszteni, de nem illik össze. Lát valami érdekeset, de nem tudja megszerezni.

Hát ezért vannak olyan napok, amikor a másfél éves egész nap csak pörög, közben nyűgös és egy ilyen nehéz nap után még aludni sem tud rendesen.

Ezek miatt ő most nagyon éber. Nehezen kapcsol ki. Nehezen enged le. Mint egy felnőtt, amikor határidős munkája van és szeretne gyorsan túllenni rajta. A kicsi határidős munkája most az, hogy babából kisgyermekké váljon és ez tartja ébren.

Mindenképpen sokat segít, ha van napirendje. Nem matematikailag kiszámolt, hanem olyan, amiben van helye a sok játéknak szabad levegőn, a rengeteg mozgásnak, a sok szabad játéknak, amikor nincs kötöttség, nem kell rohanni sehová.
Ahol van módja leülepedni a sok új információnak (nem szól mindig valami a lakásban, nincs minden nap valami komplex program, hanem vannak napok, amikor „csak úgy” vagytok). Ahol van mód a maga tempójában elszakadni és türelemmel kivárják az „anya szoknyája mellől kukucskálok” és a „matrica”-korszakot is.
Ahol elfogadják, hogy ő néha még baba, babás szokásokkal, néha pedig már igazi „nagyfiús/nagylányos” dolgai vannak és saját AKARATA.
Ahol anya segít ellazulni, megnyugodni, kikapcsolni, mert tudja, hogy ez most a kicsinek nehezebben megy.
Ahol senki nem sietteti, hogy felnőjön, hanem megélheti az átmenetet a babából a kisgyermekbe.

És, ha ezt megteremted neki, akkor mindketten jobban tudjátok majd élvezni ezt a korszakot.

Tedd nyugodtabbá a dackorszakot ezekkel az új módszerekkel. Klikk >>