„Aki nem vállal gyereket azt adóztassák meg”

– nagyjából ennyiben foglalható össze Boross Péter néhány nappal ezelőtti nyilatkozata, amivel kapcsolatban az én véleményemet is kikérte a Blikk (a csütörtöki számban olvashatjátok az erről szóló cikket). Te mit gondolsz? Jó megoldás ez? Vagy ha nem ezzel, akkor mivel lehet „fentről” segíteni, hogy a családok több gyermeket vállaljanak?

Magyarországon a hatvanas években kezdett csökkenni a születések száma, amit a hetvenes években a GYES bevezetése révén sikerült újra növekedésre bírni, azonban a nyolcvanas évek óta folyamatosan csökken (1-2 kisebb kiugrás azóta is tapasztalható volt). Mivel a halálozások száma több, mint a születéseké, ezért néhány héten belül Magyarország lakosságának száma 10 millió alá csökken.

Megoldási javaslat persze sok létezik, de ti kismamák, gyermeket vállaló szülők, akik a leginkább érintettek vagytok a dologban, talán jobban el tudjátok mondani, mint bármilyen szakember, miért nem vállaltok több gyermeket. Mennyi gyermeket terveztél tizenévesen és mennyit vállaltál végül? Mit lehetne tenni szerinted annak érdekében, hogy úgy döntsél, akár 3 vagy annál több gyermeket vállalsz?

Ha pedig mégis a nagycsalád mellett döntöttél és 3-nál több gyermeked született, akkor miért döntöttél így?

Várom véleményedet a hozzászólások között!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

57 Comments

Comment navigation

  • Dóra

    2010. augusztus 05. csütörtök

    Szerintem a részmunkaidő és a távmunka sokat javítana a helyzeten. Az anyák rövidebb időre esnének ki teljesen a munkából, kevésbé jelentenének akadályt az anyagi gondok. Most a között választhatok, hogy itthon vagyok egész nap, és csak a gyedet kapom, vagy beadom a gyerekemet napi 11 órára egy bölcsibe (bár gondolom, a bölcsiből hamarabb el is kéne hozni a gyerkőcöt, mint ahogy az anya hazaér a munkából…). Ha lenne rá lehetőségem, hogy minden gyerekkel otthon maradjak kb. egy évet, aztán részmunkaidőben visszamenjek dolgozni, majd ismét otthon maradjak és ismét elmenjek, akkor én biztosan bevállalnék két gyerek helyett hármat. Az állami szférában dolgozom, és régen volt is ilyen lehetőség, de aztán megszűntették, pedig nekik kéne példát mutatni…

  • Lenii

    2010. augusztus 03. kedd

    Gyermektelenségi adó?…. hát ez új, már azt hittem,nem lehet überelni az eddigi hülyeségeket… a 100 alatti I.Q.-t nem akarják megadóztatni?…
    Nekünk jól jönne némi lakástámogatás, az érezhetően nagyobb biztosnságot adna.
    A férjem mentős, én eladó vagyok, a havi keresetünk nettó 200 körül van, és akkor még jól állunk…
    Babára eddig nem sokat költöttünk (25 hetes vagyok) de mindent használtan veszünk (kocsi, ágy), amit lehet kölcsönkérünk (légzésfigyelő, mellszívó, terhesnacik) és csodás rugikat lehet kapni a turkálóban, meg a baba bizományiban.
    Az egyetlen nagyobb kiadás az all-in-one mosható nadrágpelus, amihez sikerült így is olcsóbban hozzájutnom, Londonban lakik a hugom és ő hozta haza (80 ezer helyett 60 volt a 20 darab.)
    Ezt is azért mertük bevállalni, mert utánaszámoltunk az eldobható pelenkák árának 2 éven keresztül, és kb. 270ezer jött ki, a moshatóval legalább a felét lefaragom:)
    Kegyetlenül kell tudni spórolni, és dolgozom ameddig tudok (kb. a 33.hétig, bár már most sem esik túl jól.)
    Nem sajnáltatni akarom agam, a férjem nagyon sokat segít otthon (főz, mosogat,porszívózik) de utána kellene számolni, hogy a babával járó kiadásokhoz hozzájárul a mama keresetkiesése is, azt is nagyon megérzi a család, és előre kell számolni vele.
    Persze azért a nagyszülők is beszállnak az anyagiakba, de őket sem akarjuk leterhelni..

  • Panka

    2010. augusztus 02. hétfő

    Egyetértek sok előttem szólóval: kevés a gyed, gyes, bölcsi/ovi férőhely, a munkahelyek hozzáállása sem megfelelő, és az adóztatás nem a legjobb ötlet. DE: a környezetemben azt látom, hogy leginkább azok hivatkoznak anyagi okokra, amikor nem vállalnak gyereket, vagy csak egyet, akik amúgy megtehetnék. Mi négyen vagyunk testvérek, nagyon szerény körülmények között nőttünk fel, de annál nagyobb szeretetben. Nem vet fel minket sem a pénz a férjemmel, de valahogy csak ki fogunk jönni: most még csak egy gyermekünk van, de még hármat szeretnénk!!!

  • Vasvári Judit

    2010. augusztus 01. vasárnap

    Sziasztok!

    Hááát,elég érdekes a téma,gondoltam hozzászólok.
    Kérdés az is,mi van pl. azokkal, akiknek nem jön össze spontán a baba.
    Itt vagyunk a párommal, 4,5 éve próbálkozunk,hogy kisbabánk legyen.

    Eljutottunk egy meddőségi központba,ahol végre elkezdtek kezelni minket.
    Megvolt az első lombik programunk,aminek a beültetését ezen intézményben támogatja a tb, így „csak” 155.950 Ft-unkba került az első próbálkozás.

    Nem vagyunk gazdagok,a kiadásaink után kb.60-70e ft marad a mindennapokra,így a félretett pénzekből fizetjük a támogatás nélküli gyógyszereket.

    Amennyiben sikerül a baba (kinek hanyadik próbálkozás-ismerek olyat,aki 18 beavatkozáson van túl,és még reménykedik…),akkor már csak azon kell gondolkozni,hol is fogok szülni.

    A dokim magánkórházban vezet csak szülést,ez 250.000 Ft, császárral még több,ha arra van szükség…
    És ha még epidurális érzéstelenítést is akarok,akkor nem árt elkezdeni gyűjteni a 350.000 Ft-os szülésre,és akkor hol van még a hála?
    Hallottam,hogy van,ahol az ikrek születése esetén legalább másfélszeres összeg a szülés alapára,pedig ugyanabból a nőből bújik ki a második is,és ugyanakkor.

    A szocpolt a politikusok mégsem állítják vissza,így semmi támogatást nem kap a gyermeket vállaló nő…

    Tény,hogy míg volt szocpol,addig is szinte lehetetlen volt teljesíteni a feltételeket..
    Mert próbáljon már valaki Budapesten 13 millió Ft-ból megfelelő szobaszámú és naygságú ÚJ ÉPÍTÉSŰ lakást venni…

    Szóval azt hiszem lenne még mit megoldani…
    Szülés után persze még ott a babaszoba,a babáról gondoskodni is kell,no és a gyes/gyed mellett a kismama nem győz azon gondolkozni,milyen „mellékesből” tudnának megélni.

    Hozzáteszem,hogy van pár végzettségem,de így is csupán 82.000 Ft-os fizetést viszek haza egy tisztességes munkahelyről,ahol bejelentenek,de volt már 56000 Ft-os keresetem is…

    30 leszek,és azt mondják,akkor vállaljon gyereket az ember,ha megvan az anyagi helyzete…
    Munkakereséskor pedig még egy ügyvédi iroda asszisztenseként is (több idegennyelv-tudás és diploma feltétellel) 60.000 ft-ot kínáltak!!

    Nos,mi biztosan vállalunk gyermeket, olyan a helyzet,amilyen,de van lakásunk,és picit összébb húzzuk a nadrágszíjat,apa meg még kevesebbet lesz otthon,de lesz családunk…

  • hard_cyclone

    2010. július 27. kedd

    Sziasztok!Szerintem ez egy eléggé szélsőséges kijelentés volt, hiszen mindenkinek szuverén joga, hogy vállal, vagy nem vállal gyereket. Nem akarom ismételni már az előtte szólókat, de tényleg sokan az anyagi vonzatok miatt nem vállalnak gyermeket. Szocpol és lakáshitel támogatás szerintem alap lenne a családalapításra készülők megsegítésére. Aki persze tényleg komolyan gondolja, és nem „üzleti megfontolásból” szül gyereket, már bocsánat, de ez az igazság.
    Igen fogyasztói társadalomban élünk, de azért ez nem lehet kifogása a szülésnek, ha valaki leleményes okosan megoldja, hogy ne kerüljön minden olyan sokba. Én legalább is ezt csinálom. Így se kevés, de nekem a fiam megszületéséhez a kezdés nem került fél millióba, pedig semmi kölcsön, sem kapott segítségünk nem volt.

  • Ágnes

    2010. július 25. vasárnap

    Sziasztok!

    Hát, ilyet is csak férfi találhat ki!!!! Akinek nincs a mostani világban kisgyereke… 🙁
    Annyi féle más adóhoz juthatna az állam, pl. feketén foglalkoztatás felszámolása, nagy végkielégítések megszüntetése, stb…
    Aki nem akar gyereket szülni, az azt hiszem, elsősorban anyagi okokból, létbizonytalanságból nem teszi meg. Nekünk egy 4 hónapos kislányunk van, és ugyan nem állunk rosszul anyagilag, mindent igyekszünk megadni neki, de csak a megszületéséig több mint félmilló forintot költöttünk el. Nem magán szülészorvosra, meg magánklinikára, csak bababútorra, ruhára, légzésfigyelőre, cumisüvegre, erre-arra… És mit csinál az, aki még ennyit sem tud félretenni a kis fizetéséből, mert éppen hogy ki tudja fizetni a devizában felvett lakáshitelét?? Igen, talán kap kölcsön dolgokat, ha van az ismeretségi körében kisbabás… de egy komplett babakelengyét nem lehet kölcsönkérni/kölcsönkapni… és akkor a későbbi kiadásokról nem is beszélve: bölcsi, ovi (mert ugye államiba nem veszik fel, már a fogantatásakor sem volt hely), utána iskola, nyelvvizsga… Tisztelt Urak ott a szép nagy épületben a Duna partján, sem a GYED, sem a GYES nem elég ezen kiadások töredékére sem!!!!
    Még jó, hogy – ezen sajnálatos körülmények ellenére – nem az anyagiak döntenek sok családban, hanem a szeretet, a szerelem, az a vágy, hogy annyire szeretem ezt az férfit/nőt, szeretnék gyereket tőle…
    Az okos uraknak a parlamentben meg azt javasolnám, hogy talán ha csökkentenék – ad abszurdum – eltörölnék a gyermekvállaláshoz nélkülözhetetlen dolgok ÁFÁ-ját (ruhák, tápszer, pelenka, törlőkendő, babaülés autóba, ami ugye törvény szerint kötelező…), akkor talán több baba születne… mert ugye ezeken is „gazdagszik” az állam, ezt is mi fizetjük neki a (sokszor) adózott fizetésünkből. Emellé kéne még több bölcsödei és óvodai férőhely, nem csak ígéret, hogy majd lesz, hanem konkrétumok, fejlesztések, átlátható projektek, amelyek a valós gyermeklétszámra, igényre alapulnak, és a munkáltatók körében se ártana végre egy „agymosás”, hogy a GYES-ről visszatérni szándékozó kisgyerekes anya nem kirúgni való dolgozó, hanem értékes munkaerő (talán kissé más hozzáállású, mint eddig, de ha ő nem szüli meg azt a bébit, akkor nem lesz, aki eltartsa a most még dolgozókat 25-30 év múlva…) Részmunkaidő, atipikus foglalkoztatási formák, távmunka, job-sharing… sorolhatnánk hosszú napokig, hogy mi mindent kellene még megtenni.

    A kérdés: mit akarunk, mit akarnak? Újabb adót, vagy gyerekeket. Mert ez a kettő ellentétes, az adó nem fog több gyereket hozni, csak a kedvezmények, a segítő szándék, a valós támogatás.

  • Lujzacica

    2010. július 23. péntek

    Nekünk még csak egy gyerekünk van, de kettőnél megállunk. a férjem közalkalmazott (mentős), másodállása is van, így kijövünk valahogy majd talán két gyerekkel is. De már egy gyerek is hátrány, ha valaki munkát keres. Nekem megszűnik hamarosan a munkahelyem, a második babát 2 éven belül tervezzük, de utána, amikor majd vissza kell mennem dolgozni, már előre félek, ha mondanom kell, két pici gyerekem van. Mi lenne, ha 4-et mondanék?
    Sajnos a többgyermekes családmodell akkor működne, ha az apa annyit tudna keresni, hogy eltartsa a családot és a gyessel, családi pótlékkal kiegészítve meg tudjanak élni, anyának meg maximum 4 órában kellene visszamenni dolgozni. De az sem megoldás, hogy az apák fizetését megemelni, ha gyermeke születik, mert szinte alig lehet Magyarországon olyan apát látni, amelyik a saját gyerekét neveli. Alig vannak hagyományos értelemben vett családok.

  • Erika

    2010. július 21. szerda

    Ha lenne munkalehetőség, akkor lehetne több gyereket vállalni, és nem csak egyet.
    Itt mifelénk nem lehet munkát kapni, közmunkából ami 4-5 hónapig tart azzal nem sokra lehet menni.Nekem is van egy kislányom, de épp hogy megélünk máról a holnapra.:(
    Víz, villany, élelem ára nő, munka meg sehol!!!!!!!!!!

  • Ági

    2010. július 21. szerda

    Sziasztok!!
    Szerintem ez azért felháborító,inkább azon kellene törni a fejüket,hogy segítsenek abban ,hogy megteremthessük a hozzávaló feltételeket,mert amíg a napi dolgok gondot okoznak ne várja el senki hogy gyereket szüljön az ember..Nekem van 3 gyerekem és szeretnék 4.gyereket,de a félsz mindig ott van,volt…

  • edina

    2010. július 16. péntek

    sziasztok!
    biztos vagyok benne hogy sokkal többen vállalnának fiatalok egyetemisták is gyereket ha vissza adnák a szocpolt .
    De mivel a kormány nem akar biztos munkahelyet biztosítani így biztos hogy nem fog gyarapodni a családi létszám .
    ezzel az adózásról meg csak annyit hogy ezzel nem fognak szülni mert meg adóztassák azokat akik nem vállalnak gyereket mert egy gyerek nem ennyibe kerül mint az adó amit behajtanának ránk !!!!!!!!!!!!

  • Melinda

    2010. július 16. péntek

    Sziasztok!
    Én mindig azt terveztem, hogy 2 gyerekem lesz, egy fiú egy lány. Úgy is lett, szerencsére. De az ismerőseim körében mindenki csak egy gyereket szeretne.
    Hogy miért? Elsősorban az anyagi gondok miatt. Erre azt mondja a Kormány, hogy miért, a szüleink sokkal rosszabb körülmények közt éltek, mégis több gyereket vállaltak. Igen, de azóta már fogyasztói társadalomban élünk. A médiából folyamatosan az árad felénk, hogy vegyem meg, mert megérdemlem, meg ez való a babának, akit szeretnek stb. És ha nem veszem meg, nem szeretem eléggé?! Hát ez az! Folyamatosan árad felénk az agymosás, hogy drága autó kell, drága ruhák kellenek, már a bölcsis gyereket is a legdrágább angolórára kell beiratni. Mindeközben a legtöbb család ezt nem engedheti meg magának. A fiataloknak nem sok esélye van saját lakásra, a munkahelyek hajszálon lógnak. Ezért inkább úgy döntenek, hogy várnak. Hátha 10 év múlva jobb lesz. De sajnos nem lesz jobb. Így 30-35 év körül meg sok pár szembesül azzal, hogy nem is lehet gyereke (azt olvastam, hogy Magyarországon a párok egyötöde meddő). Vagy ha lesz is gyerek már nincs idő egynél többre.
    A szülés utáni időszakra járó pénz nagyon kevés. Visszamenni dolgozni nem sok esély van, mert nem is vesznek vissza, vagy mert a gyereket nem lehet sehova elhelyezni. Az illetékesek mindig a nagymamákra hivatkoznak. De a nyugdíjkorhatár meg a csillagos égbe emelkedik. Az én édesanyám még mindig nem nyugdíjas.
    Természetesen kitolódik a gyermekvállalás az iskolakötelezettség növekedésével is. A 18 év minimum még rendben van. De hogy a szakközépiskola intézményét teljesen megszüntették, az számomra teljesen érthetetlen. Egy fiatal ezelőtt 18 éves korára leérettségizhetett és szerezhetett egy szakmát. Ezt ma szétbontották, nem lehet egyszerre elvégezni a kettőt. Így 23 éves korára jut szakmához és érettségihez egy fiatal. A diploma iránti igény is egyre magasabb, azt sem szerzik meg fiatalabban. Ezután még egy-két évet kellene dolgozni, hogy megalapozza a jövőjét. Min. 25 éves lesz egy nő, mire esetleg eszébe juthat a gyermek. Édesanyám 21 évesen szülte az első gyermekét, és akkor ő ezzel már nem a legfiatalabb anyuka volt.
    Szerintem a szakközépiskola szétzilálásával sem a gyermekvállalási kedvet növelte a Kormány.
    Az okokat még sorolhatnám, szerintem több ezer oldalas könyvet lehetne erről írni.
    Az adó bevezetése valóban nagyon igazságtalan lenne, hiszen sokan azért nem vállalnak gyereket, mert valami feltétel hiányzik hozzá.

  • Kingilingi

    2010. július 16. péntek

    Szomorú, hogy adóztatni akarnak. Azon miért nem gondolkodik el a kedves kormány, hogy mire elegendő 25 ezer forint gyes? Ideje volna, hogy tegyen valami normális, elfogadható lépést a kormány annak érdekében, hogy aki otthon szeretne maradni 3 évig, az ne „pusztuljon éhen”, ha dolgozni szeretne, akkor legyen elegendő számú férőhelyes bölcsi MINDEN KÖZSÉGBEN. Vagy oldják meg, h a nagyszülők korábban mehessenek nyugdíjba, mint hajdanán, és akkor ismét lesz, aki vigyáz a gyerekekre.

  • Kriszta

    2010. július 16. péntek

    A Niki nick-nek!
    Nem semmi, vannak olyan pofátlanok és telhetetlenek, mint te! Mit gondolsz te, majd a hozzám hasonlók, akik bérből élünk hagyni is fogjuk! Az én szüleim után, a ratkó-korban egy fillért sem kaptak a nagyszüleim, mégsem mocskolták a gyermekteleneket! Nem mindenki él úgy mint te, hogy az államból akar megélni! Remélem ha ezt bevezetnék (bízom benne, hogy a kormány szóra se említi!), az összes gyermektelen kí húz amerre lát, majd megnézhetné az összes nyugdíjas, a cigányok, és olyanok, mint te (a borossal és veled hasonlóan gondolkodókkal!)magukat! Akkor körülnézhetnél az Országban! ÉHENDÖGLENÉL! Ezt a többi józan gondolkodású hozzászóló ne vegye magára!Az biztos NEM FIZETEK, NEM FIZETEK, NEM FIZETEK!!!

  • Fekete-Gyimesi Barbara

    2010. július 14. szerda

    Szerintem nem az a megoldás,hogy azok adózzanak többet,akiknek még nincs gyermekük.
    A gyermekvállalás és nevelés valóban nem két forint,de tudnunk kell beosztanunk a pénzt,még ha kevés is.Vannak szerencsések,akiknél a család összefog és támogatják az unokák nevelését,de olyan is van ahol erre nincs mód.
    Az én kisfiam augusztus végén lesz két éves,és fél éve keresek megbízható itthon végezhető munkát.Nem találtam.Vagyis ez így nem teljesen igaz,találtam bejelentett, részmunkaidős állást,de ha lesz még egy gyermekünk ezt veszik alapul a gyednél.
    Szerintem ez a baj,hogy itthon még nem terjedt el ennek a munkavállalásnak a lehetősége és sajnos ezzel sokan visszaélnek mások kárára.
    Mi anyák sokat kibírunk a család boldogulásáért és meg tudjuk szervezni a dolgokat a kevésből is!
    A munkaadókat kell motiválni,hogy adjanak munkát a gyermekes anyáknak is és tiszteljék a teherbírásukat!
    Köszönöm,hogy hozzászólhattam!

  • Száp-Magyar Ágnes

    2010. július 14. szerda

    Ez a büntető adó nagyon rossz ötlet. Hiszen a legtöbb embernek nem azért nincs gyermeke, mert lusta gyereket nevelni vagy felnőni a feladathoz. Legtöbbször valamilyen feltétel hiányzik, nincs megfelelő pár, otthon, egészség stb… És persze rengeteg kérdést vet fel. Ha felnőtt a gyerek, akkor adózni kell majd? Elvált, gyermekével nem törődő apának kell vagy nem kell adózni? Ha valaki valaha egészséges gyereket szült, akkor már mentesül, függetlenül attól ki és hogyan neveli? És ha beteget, aki esetleg nem éri meg a felnőttkort? A büntetés a nevelésben sem a legkifizetődőbb módszer. Szerintem jutalmazni kell, ahogy most is teszik. Én ennek nagyon örülök. Szeretném, ha pl. a szocpolt valamilyen formában visszakaphatnánk. És való igaz, hogy, ha több gyermeket szeretnénk látni magyarországon, akkor meg kellene tanulnunk tisztelni és becsülni a gyermeket vállalókat. Sokszor érzem, hogy megvetéssel beszélnek a nagycsaládosokról, mint akik nem egészen normálisak. Sok furcsa pillantással találkoztam már. Olyan megjegyzéssel, hogy felelőtlenek vagyunk. A munkáltatók többsége, pedig nagyon rugalmatlan. Az egykeresős családmodell nálunk kevés ember fizetése mellett engedhető meg.
    Mindezek ellenére úgy érzem, jóval többen tudnának három vagy több gyermeket vállalni, ha nem lennének pesszimisták. Ezen változtatni lenne a legfontosabb feladat, akkor a többi már menne magától.
    Én kislányként egy fiút akartam, apa nélkül. (Nem volt túl jó a családunk működése.) Érettebb fejjel kezdtem vágyni a nagycsaládra és szerencsére a férjem hasonló ambíciókkal bírt, aki mindenben támogat. Négy gyermeket terveztünk, idén májusban született a negyedik. Semmivel sem élünk több pénzből, mint az átlag magyar családok, hitelünk is van. De van kedvünk, erőnk, dolgozni és hitünk, hogy megteremtünk mindent, amire szülségünk lesz. Pozitív hozzáállást kívánok minden magyar caládnak! És szép napsütéses napokat!

  • pozitív világnézet

    2010. július 13. kedd

    Sziasztok!
    Nagyon nehéz ez a kérdés. Én mindig próbálok pozitív maradni, talán túlságosan is, mások sokszor elvakultnak tekintenek. Én vallásos vagyok és Nekem a gyermekvállalás kérdésben ez sokat segít, bár két gyermek után én is behúztam a kéziféket, nem örökre, remélhetőleg! Mindenképpen minimum 3 gyermeket szeretnék.
    Azt gondolom, hogy a jövő magyar társadalma részben a mi felelősségünk, ezért magamra nézve nem tekintem egyéni kérdésnek, hogy mennyi gyermeket vállalok, mások döntésébe midazonáltal nem szólnék bele.
    Másrészt, és azt gondolom, hogy ezt nagyon fontos hangsúlyoznom, ne azért vállajunk gyermeket, hogy 20 év múlva eltarthassuk! Sokkal fontosabb egy gyermeknek a szerető család, a több testvér. Bízzunk, és akkor lehet, hogy a gyermeknek nem is lesz szüksége a mi anyagi segítségünkre, sőt! Legyen 3-4 gyermekem boldog segédmunkás, mint egy gyermekem elvárásokkal terhelt, önmagát soha nem találó diplomás! Én így gondolom, habár lehet, ez egy utópikus megközelítés…Köszönöm, hogy elolvastátok.

  • hora

    2010. július 13. kedd

    Sziasztok!

    Én 32. évemben vagyok. A kislányom most 5 hónapos.

    Fiatal koromban azt terveztem, hogy
    30 éves koromig két gyermeket fogok szülni. Nos, eddig megkésve egynél tartunk, és most nem tudok elképzelni egyelőre többet. Ennek nem feltétlen anyagi okai vannak, de van bennem némi szorongás a jövőt illetően.

    Én problémának látom azt is, hogy a nők szülési kora kitolódott. Így egy 30 éves nő – szerintem – már ritkábban „fog neki” akár 3 vagy 4 gyermek felneveléséhez. Az hogy miért tolódott ki, ezt biztosan sokkal jobban tudják ezen szakma megalapozott tudású tekintélyei, én csak tippelek, hogy talán azért, amiért az én esetemben is, mivel nem voltak meg – a szerintünk – fontosnak tartott feltételek, mint lakás, viszonylag megalapozott – mert biztosról nem beszélhetünk ma már sajnos – anyagi háttér, és persze az iskolák befejezése, valamint mint nőnek, egy bizzonyos fokú „biztonság” elérése a munkahelyen, ahová talán majd visszavárnak. Én azt gondolom, anyáink idejében sem volt könnyű az élet, de fiatalabban az ember talán könnyebben veszi az akadályokat.

    Én azt gondolom, ezt a törvényjavaslat nagyon érzékenyen érint (joggal
    ) sok gyermektelen házaspárt, akiknek esetleg biológiai okok miatt nem lehet gyermekük. Az ő megkülönböztetésük szinte lehetetlen. Nem, biztosan lehetetlen szerintem.

    És a munka világa, a pénz. A pénz nem minden, egy gyermek ugye nem attól lezs boldog, hogy szakkörökre jár, és teniszezni, hanem ha harmóniában élhet a szüleivel, egy biztos hátteret nyújtó családban, ahol a szülők is kiegyensúlyozottak, nem idegeskednek nap mint a nap pénz és a kifizetetlen számlák miatt, nem civakodnak a kimerültségtől, néha futja arra is, hogy magukra is jusson egy kis kényeztetés, nem csak a gyermekeknek…De mi nők igenis félve megyünk el szülni, hogy visszavesznek-e majd…Hát akkor ha még két gyermekkel még több időre megyünk el.

    A bölocsödék és óvodák hiánya persze további tetézi a problémát, de már csak hab a tortán.

    A család egységét kéne támogatni, a hitet a jövőben, mert megmondom őszintén, öregnek és fáradtnak érzem magam, úgy érzem későn szültem nagyon, de Istenemre mondom, ha megadnák a hitet a jövőben, hogy nyugodt szívvel szülhessünk, szülnék még egy magyar állampolgárt ennek a nemzetnek! 🙂

    Meglájtuk…

  • B

    2010. július 13. kedd

    Sziasztok!
    Középiskolásként tanultunk állampolgári ismereteket, azaz hogy az egyénnek milyen jogai és kötelességei vannak, mint állampolgárnak, azaz közösségi lénynek.
    Mikor kikerültem az iskolapadból, megszűnt a pályakezdők munkanélküli segélye. Semmilyen segítséget nem kaptam a munkaügyi központtól, még jó tanácsot sem. 100 önéletrajzot küldtem el és abból 1, azaz egy hely vette a fáradtságot, hogy válaszra méltasson. Így lett munkahelyem.
    Azután szembesültem azzal, hogy vagy feketén dolgozom, vagy bejelentenek, de akkor nem tudom kifizetni a számláimat. Míg feketén dolgoztam, nem voltam beteg, nem vettem igénybe társadalombiztosítási körbe tartozó eü-szolgáltatást, mégis lógósnak bélyegeztek.
    Mire lett bejelentett állásom és esélyem az 1 éves folyamatos munkaviszonyra, 2 évre csökkent az otthon tölthető idő szülés után.
    És folytathatnám.
    Mindig a saját hajamnál fogva kellett kihúznom magam a bajból, a társadalom segítsége nélkül. Érdekes, de mégsem érzem cserbenhagyva magam. Most babát várok, 26 nap hiányzik az 1 éves munkaviszonyhoz, nincsenek illúzióim a támogatásokkal kapcsolatban. Csak egyet tudok: fel akarom nevelni a gyermekemet. Az anyukám anno hármónkat nevelt fel sokkal rosszabb háttérrel, a minimálisan járó családtámogatással, egyedül, fizikai munkát végezve.
    Szerintem nekünk is sikerülni fog…

    Szeretnék bízni a társadalomban, az állam segítségében, de az alap hozzáállás borzasztó. 23 éves korom óta hátrányban vagyok a pályakezdő lányokkal szemben, mivel potenciális „1 év múlva el fogsz menni szülni” személynek számítottam (holott elhatároztam, hogy 30 éves korom előtt nem akarok szülni).
    Jogod van a munkához, de a munkáltatók nagy részének nem érdeke, hogy hivatalosan, bejelentve foglalkoztasson.
    Jogod van a családhoz, de rettegnek, nehogy szülj, mert akkor folyton lógni akarsz majd a gyerekedre hivatkozva. Édesanyám 35 év munkaviszonya alatt 2x volt 2-3 napot távol betegségünk miatt.
    Én álláskereső kismama vagyok, azaz nincs hova visszamennem dolgozni, ha letelik a 2 év. A barátnőim is gondban vannak, mert nálunk a részmunkaidős foglalkoztatás nem „divat”, pedig nem rossz rendszer.
    Folytathatnám, de minek. Néha olyan érzésem van, hogy a döntéshozók csupa szingli, gyermektelen emberek. Mert oké, hogy kevés a nők aránya ebben a szférában, de a férfiak egyike sem apuka, családos ember?!

  • TÜNDE

    2010. július 12. hétfő

    SZIASZTOK,ÉN EGY 28 HÓNAPOS KISFIÚ ANYUKÁJA VAGYOK,ÉS MÁR 2-SZER PRÓBÁLTAM MEG A BÖLCSIT,DE NEM SIKERÜLT.
    MÁRCIUSIG VAN GYEDEM,UTÁNNA MI LESZ NEM TUDOM.
    ÉS 2 GYEREKET VÁLALTUNK SZOC.POL-RA!SAJNOS AZ ANYAGIAK MIATT ÖRÜLÖK HA FELTUDOM NEVELNI KISFIAMAT ÉS IGYEKSZEM AZT MEGADNI NEKI AMI KELL,MERT ERRŐL NEM Ő TEHET.
    DE A GYES AZ MIRE ELÉG??????
    MÉG A KENYÉR SEM TELIK KI BELŐLE 1 HÓNAPRA,ÉS MÉG MÁSRA IS SZÜKSÉG VAN MELLETTE.MERT VÁLTOZATOS KAJA KELL A GYEREKEKNEK!!!!

  • KJudit

    2010. július 12. hétfő

    Talán, ha Magyarországon is végre a dolgozó emberekre alapozna az állam, lehetne több és jobb változás, ami mindenkinek legalább annyira tetszene. De amíg bizonyos családok a kiskapuk kijárásával több dellához jutnak, míg mások 3 műszakban meggebedve megkapják a kis 70ezer forintocskát, addig itt minden lesz, csak nem jó vég.

  • Kriszti

    2010. július 12. hétfő

    Sziasztok!Én csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani,hogy nekem két kisfiam van az egyik 2,5éves a másik 6 hónapos.Mindenképpen így szerettük volna. Nem tudom más hogy van vele de a gyed és akinek még jár a gyes borzasztó kevés. És ha még ez nem lenne elég az embereknek a nagy részének még hitele is van amit tudunk megint nagyon sok. És persze ma már a munkahelyünk se egy biztos pont mint régen. Én se tudom mi lesz ha ez így folytatódik de inkább valami olyat kellene kitalálniuk az okosoknak amivel ösztökélik a fiatalokat a gyerek vállalásra és nem visszafogni őket!!!!!!!!!

  • Dia

    2010. július 11. vasárnap

    Nem igen tartom jó ötletnek a gyerektelenek megadóztatását. Viszont az is tény, hogy növelni kell a gyerekek számát, mert 20 év múlva igen kevesen lesznek, akik adót fizessenek, dolgozanak.
    Persze nem ártana az embereket megtanítani az öngondoskodásra. A leendő szülők takarékoskodjanak arra az időre, amikor majd anya otthon lesz.
    A gyerek majdani iskoláztatására is van jelenleg lehetőség, hiszen működik a Start-Számla/Babakötvény/. Mi nyitottunk mind két gyereknek számlát banknál és minden hónapban fizetünk rá összeget. Érdemes ennek utána nézni.

    Az a gond, hogy itt nem csak az anyagiakkal van gond.
    A munkahelyek iszonyúan rugalmatlanok. Csak az a jó munkaerő, aki bármikor képes túlórázni, nem megy betegállományba /tisztelet a kivételeknek, mert azért vannak ilyenek is/.
    De ha még ezzen ripsz-ropsz javítani tudnák, akkor jönn be a következő gond: óvoda, bölcsi.
    Saját történetem.
    Tavaly töltötte be a nagyobbik fiam a 3. életévét. Gondoltam menjen csak oviba, hogy legyen egy kicsit közösségben. Már előre monták az ismerősök, hogy csak max. délelőttre fogják bevenni. Gondoltam nem baj. Elmentünk beiratkozni (4 ovi egyikébe). Majd behívtak minket, szülői értekezletre, és közölték, hogy nem igazán tudnak helyet biztosítani, mert nincs hely az ovikban. Még úgy sem, hogy egyiket kibővítették.
    Idén augusztusra kész lesz az új ovi, de úgy néz ki, hogy szeptemberre az is megtelik.
    Városunkban egy bölcsi működik. Idén születik meg a harmadik babánk. Vele már csak két évet lehetek itthon. Tételezzük fel, hogy két év múlva a munkahelyemen szeretettel visszavárnak. Mit fogok a legkisebbel csinálni? Kiveszem belőle az elemet? Akasszak kulcsot a nyakába?
    Összefoglalava: több rétű a próbléma.
    Az okos politikusoknak előbb körbe kéne nézniük és olyanoktól véleményt kérni, akik napi szinten benne vannak. Mert én azt érzem, hogy vannak mindenféle szervezetek, szerveződések, akik szólnak a családok érdekében, de mintha a döntéshozók ezt nem hallanák meg /vagy nem akarják meghallani?/.

  • Melánia

    2010. július 10. szombat

    Jó napot kívánok.Én csak el szeretném mondani a mi esetünket a több gyerek vállalás kapcsán.A kisfiam 15 hónapos. Nagyon szeretnénk még egy gyereket. Sajnos a jelenlegi helyzetben nem engedhetjük meg magunknak.Nem hiszem el hogy sakkozni kell a mai világban,-legalábbis Nekünk-,hogy legyen vagy ne gyerekünk. És ha igen, mikorra tervezzük hogy jobban járjunk anyagilag!Ha azonnal jönne a második még kevesebbet kapnák mind jelenleg.(még 60.000 sem)Mivel az azelőtti évet veszik alapul,az meg a gyed lenne. Ha visszamennék dolgozni legalább egy fél évre, ki lesz az aki befog jelenteni majd több pénzre hogy majd jobb gyedet kapjak? Nekünk kilátástalan. Sajnos egy gyerekkel maradunk. Köszönöm hogy hozzá szólhattam.

  • Németh Viktória

    2010. július 10. szombat

    Sziasztok!

    Egy 2 éves és egy 4 hónapos baba anyukája vagyok. Szerencsére megtehetjük, hogy a GYES lejártáig itthon maradjak velük.
    Szeretnék majd 3. babát is, de csak jó pár év múlva. Vissza AKAROK menni dolgozni és nem elsősorban az anyagiak miatt.
    Az adóztatás gondolata egészen abszurd!
    Én is a TÖBB KEDVEZMÉNY adásának elvével értek egyet.
    De nem CSAK gyerekszámhoz kötném, hanem munkában eltöltött évekhez, jövedelemhez, esetleg az aktuális jövedelem kereső SZJA-hoz, vagy. Egy esetleges hiteltámogatási rendszer kidolgozása is szóba jöhetne.
    Így részben elkerülhető lenne, hogy ismételten a segélyekből élő kisebbség jusson anyagi javakhoz.

  • Anita

    2010. július 09. péntek

    Szisztok!Én most várom a harmadik babámat.Ennél elvetemültebb ötletet még nem hallotam.Talán azt kéne orvosolni ami miatt nem mernek sokan vállalni gyereket!Hogy ne kerüljön egy közepes vagyonba a gyerektartás.Kismillió oka van,pl.,hogy a gyerek ruhák horror áron vannak,stb.Egy szó mint száz,más körülmények között biztos többen és több gyermeket vállalnának.Zárójelben,mi sem vagyunk milliomosok,sokan kétségbe is vonják épelméjüségünket,hogy a mai világban 3 gyereket vállalunk!!!!!!!!!!

  • Virág

    2010. július 09. péntek

    Kedves Niki! Én egyenlőre a gyereket nem vállalók táborát gyarapítom, ha valaki kívülről néz engem. Viszont nagyon sok időt és pénzt áldozunk arra, hogy lehessen saját kisbabánk. Ha most még plussz adót is kellene fizetnünk, lehet, hogy sosem adatna meg a saját baba mert nem lenne rá keret. Szóval én nem szeretném, ha engem diszkriminálnának azért mert nincs gyerekem. És hidd el nagyon sokan vannak hozzám hasonlóak. Ha rajtam múlna lenne már legalább 2.

  • anyaci

    2010. július 09. péntek

    Freinitta bejegyzésére:
    Érdekes hogy itt Ranschburg doktor ezt mondja, én egy olyan videót láttam tőle, ahol azt nyilatkozta, hogy egy gyermeknek ideális lenne, ha 3 vagy akár 4 évig maradna vele otthon Anya, Apa vagy valamely közeli családtag. Mivel 2-3 éves kor között még fontos, hogy az egyre önállósodó gyermek még vissza-vissza tudjon szaladni anyjához egy kis biztonságért stb. Nem vagyok elvakult bölcsiellenes, de nekem senki ne akarja bemesélni hogy egy kétévesnek jobb a bölcsődében, mint az anyjával…

  • csesza

    2010. július 09. péntek

    freinitta: Kopp Mária szociológus gyakran szokta ezt az adatot emlegetni. 10 szülőpárnak nem 23, csak 13 gyermeke születik. A különbözet a gazdasági rablórendszer áldozata: a születésszám így évente 100ezer alatt van, és a veszteség évente 70ezer.
    Ranschburg Jenő: közismertsége és népszerűsége ellenére sajnos azt kell mondanom, az ő véleménye politikai elfogultságból fakad. Gondolom, nem kell részleteznem, milyen irányban…

  • csesza

    2010. július 09. péntek

    Az eddigi hozzászólásokból idéznék, mert ezek alapján a kérdéssel kapcsolatos közvélemény jól letapogatható, és ebből levezethető, mi az általános közkép a gyermekkel, családdal kapcsolatban.

    „Mindenki magánügye, hogy vállal-e gyermeket vagy sem”
    Nos, ez nem igaz. Mondhatnám, egy majdnem vegytiszta liberális hozzáállás. Annyiban nem magánügy, hogy az ember nem pusztán egyed a maga elzárt világában, hanem szociális lény, ezért felelősséggel tartozik az őt körülvevő közösségnek is. (Bár a modern ember jobbára csak a jogot – szabadság, jólét stb. – szereti látni, a kötelezettségeit nem.) Nos, ezek a közösségek a család, nemzet, társadalom. Ha magánügyi megfontolásból sokasodnak a gyermektelenek, akkor a keresőképtelen társadalmi rétegek követeléseinek növekvő súlya alatt összeroppan az ország, állam, nemzetközösség, ami kiheverhetetlen tragédia. Nagyon örülök Niki és Zsuzsa véleményének, amelyet bár meglehetősen erőteljesen fogalmaztak meg, de afféle segélykiáltásként írták le.
    A magyarság anyagi helyzete sosem volt alkalmas arra, hogy jólétben biztosítsa a gyermeknevelést. Azonban a régebbi generációk még képesek voltak áldozatot vállalni. Ami miatt ma már kevésbé képesek, az részben a lentebb kifejtett gazdasági háttérhelyzet, másrészt a hagyományos értékek (család, nemzet, hit, szorgalom, becsület) szétzilálásának következménye, amely mögött itt nem részletezendő, TUDATOSAN IRÁNYÍTOTT lepusztító folyamatok állnak. És ezek a lepusztító folyamatok okozzák, hogy az alábbi vélemények megszületnek:

    „A törlesztő részletek az egekben vannak. Segítséget szinte az ember sehonnan nem kap.”
    „Bár mindketten több diplomás emberek vagyunk, 30 éves korunkig tanultunk, mégis kevés a pénz a gyermekneveléshez.”

    Így igaz. A kiváló író, Czakó Gábor szerint a mai értékrend, s benne a gazdasági mérce úgy modernizálódott, hogy a fordított értékmérést tekinti helyesnek: azokat jutalmazza a legkevésbé, akik a legtöbb értéket teremtik. Márpedig a gyermek érték. Kétkeresős modellt tekintve, akinek nincs gyermeke, saját eltartására kétszer akkora jövedelmet használhat fel, mint aki két gyermeket tart el, ha a gyermektelen meg a szülő bruttó jövedelme azonos. És ez az arány csak romlik, ha a gyermekek száma nő. Ez abszurdum és tarthatatlan. Nem elég meggyőző erre vonatkozóan a magyar demográfiai trend áttekintése az elmúlt mondjuk 50-70 évre? Kipusztulunk: „mindössze” ennyi a baj.

    Talán a II. vh. előtti időkben voltunk a legjobb helyzetben e tekintetben, akkor még jobbára egykeresős modellben. Aztán a kommunizmus belehajszolta a nőket a munkavállalásba, és a béreket olyannyira lerontotta, hogy a kétkeresős család jövedelmi szintje alig érte el vagy el sem érte a korábbi egykeresős családét. Voltak, akik megpróbálkoztak némelyest javítani ezen a helyzeten, és az akkori vezetést rávették bizonyos családpolitikai intézkedések meghozatalára (gyes, családi pótlék). Ezek azonban kevésnek bizonyultak, 1980 után elkezdett fogyni a népesség, és a rendszerváltás után az általános helyzet tovább romlott.

    Vida Ágnes bizonyára ismeri Fekete Gyula kiváló író munkásságát, amelynek része a „Véreim, magyar kannibálok” című, interneten is elérhető elemzés. Abban mindenki megismerheti azt a folyamatot, amely a családok tönkretételének „szellemi” hátterét, gyakorlatát leírja. Kötelező olvasmánynak tartom.

    Végül: Boross Péter javaslata majdnem jó, de nem elvenni kell a gyerektelenektől, hanem az adózó családosoknak jelentős adókedvezményt kell adni (un. családi adózás formájában).

  • Niki

    2010. július 09. péntek

    Csak egy pár hozzászólást olvastam korábban, úgy látom, sokan ellene vannak az új törvénynek. Nos, én az ellenpélda vagyok. De már most szeretném megjegyezni, hogy nincs olyan törvény, ami mindenkinek kedvező, de szerintem ez nagyszerű kezdeményezés.

    Szerintem igenis meg kell állítani azt a fajta adózási rendszert, ami az olyan életmódot eredményezi, hogy a gyerekekre kapott pénz tartsa el a szülőket is, éppen ezért nem lehet a gyermekeket vállalókat „agyon támogatni”.

    De persze jutalmazni kell, ha egy szülő gyermeket vállal… s ezt azzal is teheti, ha rájuk nem vetnek ki új adókat…

    A gyermeket nem vállalók pedig igenis járuljanak hozzá ahhoz, és ismerjék el mások munkáját, és mind anyagi, mind szellemi erőfeszítéseit: vagyis magát a gyermeknevelést azzal, hogy ők több adót fizetnek. Persze tudom, hogy vannak akik vállalnának gyermeket, de sokan a karrierjükről nem hajlandóak lemondani egy gyermek felnevelése érdekében, s ennek igenis fizessék meg az árát, hiszen egy nemzet fenntartásához a gyermeknevelés elengedhetetlen feltétel.

  • freinitta

    2010. július 08. csütörtök

    Sziasztok!
    Nemrég jártam körbe a saját blogomban egy cikkben azt a kérdést, hogy milyen tervei, intézkedései vannak az új kormánynak, amelyek érintik a családtámogatási rendszert, és összegyűjtöttem néhány érdekességet a GYES történetéből is (annak 1967-es bevezetése óta.) Kattintson ide, akit érdekel:
    http://www.kismamatitkok.hu/website/index.php/Cikkek/Tuti-tippek/ujra-3-ev-lesz-a-gyes.html
    és nézzétek meg a cikk végén a videót is, ami akkor készült, amikor 2 évre csökkentették le a Gyest – azt sugallja, hogy „álságos ajándék volt a 3 éves GYES”, hiszen a világon sehol sincs ilyen jó dolguk a nőknek, ráadásul (és ezt maga Ranschburg Jenő nyilatkozza!) a magyar gyerekeken állítólag nem látszik, hogy kedvesebbek, barátkozóbbak, jobban szociálisabbak lennének amiatt, hogy az édesanyjuk tovább othhon maradt velük… Szerintem ez felháborító, de kíváncsi lennék a ti véleményetekre is!!
    Még egy cikket ajánlok a figyelmetekbe ebben a témában:
    http://www.kismamatitkok.hu/website/index.php/Cikkek/Anyasag/gyermeknap-mas-szemszogbol.html
    Ebből kiderül, hogy a statisztikák szerint ma Magyarországon 20 fiatal 23 gyereket szeretne és csak 13 születik meg. (Ez annál inkább igaz, minél feljebb megyünk az iskolázottsági skálán.)
    Az én tapasztalatom az, hogy legtöbbször a megélhetési gondok, és legeslegfőképpen a bizonytalansági faktor, azaz a kiszámíthatatlan jövőkép a gátja a további tervezett gyermekek születésének..
    Tehát nem a gyermekvállalási kedv hiányzik, hanem a pénz!
    Nem beszélve arról, hogy manapság egyre több pár hosszú ideig, akár évekig is próbálkozik, mire beköszönt hozzájuk a gólya.,

  • Egy anyuka

    2010. július 08. csütörtök

    Sziasztok!

    Én is úgy gondolom, hogy az túlzás lenne és negatív diszkrimináció ha megadóztatnánk azokat akiknek nincs gyereke.
    Ellenben nagyon jó dolog lenne, ha a gyerekeseket pedig támogatnák. Az biztos, hogy ösztönözné a szülőket hogy gyereket vállaljanak. De véleményem szerint ne csak 18 éves korig, hanem míg tanul és amíg nem dolgozik, vagyis pályakezdő és munkanélküli, ami alatt ugye pénzt nem kap, addig a szülő kapjon rá némi pénzt. Persze itt is nagyon vigyázni kell mert aztán sokan ki fogják ezt használni, de erre vannak a tanácsadók és a szakemberek akik kidolgozzák a részleteket. Itt is azt támogatnám ahol tényleg lehet bizonyítani, hogy a még gyermek tényleg keresett állást, de nem sikerül neki elhelyezkedni.
    Így aztán a szülő látná a gyerek jövőjét is, hogy kap hozzá segítséget. Illetve lehetne olyanhoz kötni, hogy ha dolgozik akkor kapjon, bár ez meg a munkanélküli szülőknek lenne nagyon igazságtalan.
    De amúgy nekem adhatnának bármennyi pénzt én nem szülnék max háromnál többet. Hiszen ha felnő akkor is gyerek lesz. Mert könnyű míg kicsik, tudják egymás ruháit hordani, nem esznek sokat, szóval sok kis pici emberek még. De mikor felnőnek mind egy különálló felnőtt lesz, akiknek vágyaik, álmaik lesznek, és amit a szülő szeretne nekik megadni majd. Vagy épp ha mind szeretne fősulira járni akkor ne az legyen hogy egyiknek ki tudja fizetni, segíteni neki anyagilag a másiknak meg nem tudja megadni. Vagy épp hogy ha az egyiknek tud lakásvásárlásban segíteni a másiknak is tudjon. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ha jobb lenne alapból a helyzet Magyarországon akkor talán többen mernének egy vagy két gyereknél többet vállalni.
    De amúgy jó ösztönzés lenne a családi kedvezmény stb akinek van gyereke.
    De a legjobb ösztönzés az lenne, ha léteznének olyan munkahelyek amelyek családbarátak, ahol a gyerek nem nyűg, hanem az élet természetes velejárója. Ha lennének otthoni munkalehetőségek, vagy távmunka lehetőségek, illetve 4, 6 órás munkák anyukáknak, ahol szintén családbarátok. Valamint hogy a munkahelyeken legyen bölcsőde, vagy valami kis csoport ahol vigyáznak a gyerekekre. A szülő is nyugodt, hogy jó helyen van a gyereke, ha beteg ott lehet stb stb. Mert sok anyuka azért sem mer belevágni több gyerekbe, mert annál az egynél is annyi szervezés és probléma hogy kire bízza ha netán sikerül neki egy állás, már ha felveszik. De van hogy ez miatt nem adatik meg valakinek a munkahely mert nem tudja hova tenni a gyereket. Annyit meg nem fizetnek, hogy egy bébiszittert, vagy akár egy ismerőst meg tudjon fizetni, hogy vigyázzon a gyerekre. Mert például itt is látok sok lehetőséget, hogy ha anyuka el tudna menni dolgozni, mert van hova, akkor akár valami támogatással képezni olyan szakembereket akik addig állami támogatásból kapván a fizetésüket vigyáznak az anyuka gyermekére. valami ilyesmi körforgásra gondolok. Így anyuka is tud dolgozni, és a munkanélküli is kap lehetőséget munkát és pénzt. Még ha nem is sokat, de ezzel lehetne csökkenteni a a munkanélküliséget és az anyukák könnyebben vissza tudnának menni a munkaerő piacra. persze ezt alaposan ki kell dolgozni, de én látok benne rációt. Csak remélem valaki olyan is olvassa majd az írásomat, aki tud tenni az ügyben. Mert én kicsi vagyok ehhez.
    A másik gondolatom pedig az lenne, hogy egy országos hálózatot kiépíteni, ahol az anyukák kölcsönösen vigyáznának egymás gyerekére, míg a másik dolgozik. Mert egyes internetes oldalakon sok olyat olvasok, hogy az anyuka nem tudja kire bízni a kicsit, mert a rokonok távol, apuka dolgozik reggeltől estig minimálbéren és anyuka is csak olyan munkát találna ahol reggeltől estig ott kéne lenni. De ha nagyon muszáj még oda is elmenne, ha lenne ki vigyázzon a gyerekére. Úgyhogy szerintem ezek is nagyban ösztönöznék az anyukákat a gyerekvállalásra. Nem azt kell nézni, hogy külföldön nem így van, hanem azt hogy mi mit tudnánk tenni, hogy a mi országunk arra legyen büszke, hogy segíti a családokat.
    Bár tudom azt is hogy nem áll így az ország, de valahogy át kell alakítani a dolgokat, hogy jusson is maradjon is. És a dolgozó ember legyen megbecsülve, aki munkanélküli találni tudjon három hónapon belül munkát. Sok munkahelyet kell valamilyen módon teremteni, mert csak akkor van jövője az országnak. Nemtudom hogy hogyan, de ezért kapják odafent a politikusaink a milliókat havonta hogy ezt megoldják.
    Ezek az én gondolataim, remélem egyszer olyan ember is elolvassa majd aki érti mire gondolok, aki tud tenni ez ügyben, aki tesz is.

  • Virág

    2010. július 08. csütörtök

    Szerintem nem büntetni kellene azokat akiknek nincs gyerekük, hanem olyan támogatási rendszert kellene kidolgozni a családok részére ami vonzóvá tehetné a szülői „pályát”.
    Elég nehéz kicsi gyerek mellett munkát vállalni. Ha találsz is 8 órás munkát tuti, hogy nem tudsz időben elindulni a gyerekért az oviba mert valamiért túlórázni kell. Valahogy rá kellene venni a munkaadókat, hogy szociálisabbak legyenek. Igenis van létjogosultsága a 4 órás munkának is. És az is nagyon jó lenne, ha a férfiakat úgy megfizetnék, hogy az anyuka otthon tudjon maradni a gyerekekkel és tisztességes embert tudjon nevelni belőlük. Sopron környékén élek és az itt lakók közül sokan dolgoznak Ausztriába. Az ottani támogatásból és a férj fizetéséből pedig jobban meg tudnak élni mint mi akik itthon dolgozunk és még csak gyereket sem nevelünk. Ez a szomorú. Én szeretnék itthon dolgozni és szeretnék abból úgy megélni, hogy miután letelt a munkaidőm ép idegrendszerrel tudjak otthon teljesíteni mind anyaként mind feleségként. Ráadásul nem ártana évente legalább egyszer egy hétre elmenni kikapcsolódni, nem pedig 6-8 évente ahogy mi tesszük. Mert csak így lehet valaki egészséges és kiegyensúlyozott, jó szülő.

  • kata

    2010. július 08. csütörtök

    Sziasztok!
    Én úgy gondolom,hogy igenis magánügy hogy ki vállal és ki nem, illetve mennyi gyerkőcöt. Senki nem lát bele a másik magánéletébe, csoda ha a szűk család ismeri egymást. Úgyhogy ítélkezni, meg a nyugdíjat elvonni, meg hasonló dolgok engem felháborítanak. Mindenkinek megvan a maga oka, ne ítélkezzünk ismeretlenül. Mi is 3-at terveztünk. 1 van, lassan 2 éves, és nem tervezünk többet. Miért? Mert történhetnek szülés után olyan dolgok, amire előtte nem számítottál. Nem bocsájtkozom részletekbe, de vannak előre nem tervezett dolgok, amik megtörténhetnek. Szóval hagyjuk egymás elítélését. Amúgy, valószínű hogy a legnagyobb hajtóerő arra, hogy gyerekeket vállaljunk, a sokkal nagyobb állami támogatás lenne, hogy az otthon lévő anyákat is „emberszámba” vennék, nem 25.000-el szúrnák ki a szemét, ami 1 gyerek pelenkájára elég kb. Amúgy a legtöbb anyukával egyetértek akik már véleményt formáltak. Üdv. kata

  • Timi

    2010. július 08. csütörtök

    Alig tudom elhinni, hogy ez az ötlet felmerült valakiben. Egyetértek sok hozzászólóval, hogy a gyerekvállalás magánügy. Az én lányom 22 hónapos, 37 évesen szültem. Nem rajtunk múlt, hogy nem lett eddig gyerekünk, pedig 3-at terveztünk. Nagyon örülünk, hogy végül lett egy kislányunk. De mi van, ha mégse történik meg? Nem az akarással volt a probléma. Ezért kellene adóznom?

    Én is úgy gondolom, hogy inkább azokat kellene többet támogatni, akik vállaltak gyereket. Persze az lenne a legjobb, ha olyan fizetések lennének, hogy a családok nem lennének rászorulva az állam kegyeire. Ha egy férj el tudná tartani a családját egy keresetből, akkor a nők otthon tudnának maradni, ameddig csak kell. Barátságosabb adórendszer kellene, a munkavállalóknak és munkáltatóknak is. És jó lenne, ha lenne lehetőségük az anyukáknak 4-6 órában is dolgozni kezdetben, jó lenne, ha lenne hova visszamenni, és nem lennének megbélyegezve a kisgyermekesek, mint olyanok, akikre nem lehet számítani, mert sokat fognak hiányozni a gyerek miatt.

  • Kriszti

    2010. július 08. csütörtök

    Szia!

    Nekünk most született meg kislányunk, még nincs egy hónapos, és bármennyire édes, és boldogok vagyunk, nem tervezünk több gyereket. Frank alapú lakáshitelünk van, a munkahelyünk folyamatosan borotvaélen inog, így egyszerűen nem lehet előre tervezni, biztonságban érezni magunkat. Egy gyerekkel még csak-csak összepakolunk, és nagyszülőkhöz költözünk, ha bedől a hitel, ne adj isten, de többel ezt már nem lehetne, hiszen nem férnénk el.
    Nálunk egyértelműen anyagi oka van, hogy nem akarunk többet, így is 30 évesen vállaltuk, nem akkor mikor valójában szerettük volna, sokkal előbb.

    Az meg, hogy a gyereket nem vállalót adóztassák baromság, attól mi változna??? Kényszerből senki nem fog szülni, inkább ösztönözni kéne, ahogy írták, vagy megteremteni valamiféle létbiztonságot a fiataloknak.

  • birsalma

    2010. július 08. csütörtök

    Tizenévesként 2 vagy 3 gyereket terveztem.
    Most kettő van és NEM szándékozom többet szülni senki kedvéért sem.
    Mi kettőt tudunk eltartani, nekik próbáljuk megadni azt amit csak tudunk.
    Albérletben lakunk, lakásra egy darabig esélyünk sem lehet.
    Ebben az anyagi és élethelyzetben nem lenne ideális egy harmadik gyerek.
    Nem tetszik hogy megadóztatnák aki nem szül babát, mert nem mindenkinek lehet sajnos és elég nagy büntetés ez azoknak a családoknak ahol így van.

  • anyaci

    2010. július 07. szerda

    Sziasztok! Egy 15 hónapos kisfiú anyukájaként az a legnagyobb gondom, hogy már a GYED is elég kevés a párom viszonylag alacsony fizetése mellett, a GYES-be bele sem merek gondolni. Fontosnak tartom azt, hogy csak akkor szakadjunk el egymástól, ha a kisfiam már valóban megérett rá, ehhez foggal-körömmel ragaszkodom. Ha dolgoznék, kijönnénk, sőt, két gyerekkel is kijönnék, lehet okosan élni (például nem venni fel nagy hiteleket és nem élni nagy lábon, addig nyújtózkodni, amíg a takarónk ér). Az az átmeneti időszak tűnik most nagyon nehéznek anyagilag, amíg én otthon vagyok, remélhetőleg mégegy gyerekkel, összesen minimum öt évig. (Egyébként szülnék harmadikat is, de az a mi anyagi körülményeink mellett felelőtlenség lenne). Lehetőség az otthoni munkára vagy részmunkaidőre szinte csak papíron létezik. És ha bemennék egy bankba, hogy hitelt kérjek erre az időszakra, és majd törlesztem ha már megint munkába álltam, körberöhögnének (megértem). Az első gyerekre „ráspóroltam”, de a másodikra már nincs miből, ha csak nem akarom hogy sok év különbség legyen közöttük. Nem akarom. Úgy érzem, nem lehet hogy az élet számmomra legfontosabb dolgaiban ne én dönthessek, hanem a „Disznófejú Nagyúr”, a PÉNZ…

  • promama

    2010. július 07. szerda

    Én 4 gyermeket terveztem A párom is,ám nem egyszerű. Bár mindkettten több diplomás emberek vagyunk,30 éves korunkig tanultunk,mégis kevés a pénz a gyermekneveléshez. Két fiunk van egyenlőre és még kicsik,kettő ill. négy éves,de már van kéréés-kívánság. A nagyot kezdik érdekelni a szakkörök,a szabadidős tevékenységek,amelyek legtöbbje pénzbe kerül.Persze nem arról van szó,hogy mindent meg kell adni,de a lehetőséget biztosítani kell,hogy kipróbálhassa magát különböző területeken. Most pl:táncra és tennisre jár,tetszik neki,próbálkozik. A kicsi az úszás mellett van egyenlőre.Később majd lehet,hogy más dolgokat próbálnak,aztán lehet,hogy ők is egyetemre akarnak menni mint a szülei és mi tudjuk,hogy nem olcsó mulatság,de csak a pénz miatt nem szeretném,ha lemondanának álmaikról és ebből a megfontolásból tervezünk előre,hogy mennyi az a gyerek,akiknek ezen lehetőségeket tudjuk biztosítani. Én még remélek kettőt,de most várunk,hogy a válság kicsit lecsengjen és lássuk,hogy jövünk ki belőle.

  • ria 78

    2010. július 07. szerda

    Sajnos nagyon sokan az anyagiak miatt nem mernek gyereket vállalni,mert ahol a szülők nem tudnak segíteni(hitel)ottan nagyon nehéz.Nekem 29 és 8 hónapos fiaim vannak és már most fáj a fejem hogy bölibe kell adjam a kicsit mert nm tudjuk a részleteket fizetni,nem adóztatni kellene hanem segítséget nyújtani a bajban levőknek és lehetőséget hogy a GYESen levő anyukák OTTHON valami melót végezhessenek és ezzel pénzhez jussanak.

  • Németh Orsolya

    2010. július 07. szerda

    Sziasztok!

    Nekem egy 2 éves kisfiam van.Mindenképpen szeretnénk neki testvért, bár a gyes után vissza kell mennem dolgozni, hogy egyenesbe jöjjünk! Nem hiszem, hogy a pénzen lenne a hangsúly ebben a témában, mivel az a tapasztalatom, hogy általában pont azoknak nincs gyereke, vagy csak egyet vállalnak, akik anyagilag egy csöppet sincsenek korlátozva!
    Akik a két gyermek mellett döntenek, azok lehet hogy a pénz hiánya miatt is döntenek úgy, hogy nem lesz harmadik!
    Szerintem nagy probléma a stresszes életmód, hogy nehezen tudják megoldani a szülők a gyerekfelügyeletet, stb..
    Az én szemszögemből nézve jó ötlet volt az, hogy két éves korig járt volna a gyes, mivel nagyobb gyes összeget nem fognak kifizetni. Ezenkívül nem esik ki a munkából annyi időre az anyuka. Megoldás lehetne, ha részmunkaidőben foglalkoztatnák az anyukákat, ha erre van igény.
    Az egész problémára talán az lenne a megoldás, ha az apukák olyan fizetést vinnének haza, ami mellett nem gond, ha az anyuka otthon marad és neveli a gyerekeket, vagy részmunkaidőben tud esetleg dolgozni mellette!
    DE ez is csak ott megoldás, ahol az anya nem akar karriert építeni, vagy tud jó megoldást arra, hogy hogyan egyeztesse össze azt a gyerekek nevelésével!

  • gabi

    2010. július 07. szerda

    egyetertek az elozoekkel!

    en kulfoldre jottem elni, hogy tudjak gyereket vallalni, most mar a 3ikat varjuk! 1 fizetesbol kenyelmesen megelunk, nem kell kuporgatni. magyarorszagon azot meg csak romlott az anyagi helyzet. ahogy hallom sok gyerek szuletik bizonyos csaladoknal, mert akkor tobb kedvezmenyt, segelyt kapnak, netan lakast is. itt nalunk, nem a segelyekre szamitanak, azok tudnak tobb gyereket vallalni, aki dolgozik, mert itt a munkasemberre alapoz az allam, akkor neki is tobb a bevetele az adobol, de MEGTEREMTI a lehetoseget az eletre!!
    koszi hogy elolvastatok

  • Zsuzsa

    2010. július 07. szerda

    Nagyon örülök! Szerintem, mivel egy társadalomban és nem a pusztában önfenntartó módon élünk, a gyermekek vállalása egyáltalán nem magánügy! Akinek már akár csak egyetlen gyermeke is van tudja és érti is a különbséget. Az én elképzelésem egyébként nem a megadóztatásra, hanem a nyugdíjrendszerre vonatkozna. Véleményem szerint aki nem nevelt fel életében gyermeket az nem legyen nyugdíjra jogosult. Nem kell sajátot szülni, legyen rugalmasabb az örökbefogadási rendszer. Aki pedig nem akar gyereket nevelni, nem vállalva az ezzel járó terheket, az készüljön az időskori önellátásra, hiszen ő nem járult hozzá a jövő generációjának felneveléséhez, így azoknak a gondoskodását se élvezze.

  • Edit

    2010. július 07. szerda

    Szia! Nem értek vele egyett mindenkinek saját döntése válal e gyereketvan akinek pedig nem is adathatik meg. és nagyon meg kell gondolni válal e valaki gyereket nekem egy tiz éves kislányom van és akartam másodikat és ikrek lettek igy lett három de ha elsőre lett volna iker nem válaltam volna többet. az ikrek rengeteg pénzben vannak és elmennék gyes mellet dolgozni mivel nem elég de hóvá ha nincs munka lehetőség. egyáltalán hogy találhtnak ki ilyent egyébként is előszőr nézznak már körülo az embereknek kenyérre sincs h merjen gyereket válalni talán ők majd etteik ruházzás stb nem annyiból élnek az emberek mint ők aki fent van a parlamentben egy évig annyi fizetést adnék nekik mint az egyszerű minimál béres embereknek próbáljanak már annyiból élni és gyereket nevelni- egyáltalán teremtsenek már olyan anyagi körülményeket h több ember tudjon gyereket válalni. egyre jobban az az érzésem fogalmuk sincs miből és hogyan él magyarország 90%a.Hát lehetne erről vitatkozni….

  • Noémi

    2010. július 07. szerda

    Szia!

    Kisfiam egyéves múlt, most várjuk a másodikat, és reméljük, hogy a harmadik is rendben megérkezik majd. Én úgy gondolom, hogy a gyermeket vállalók adókedvezményekkel, családi adózással, vagy hasonló kedvezménnyel való „ösztönzése” jó gondolat, hiszen nem mindegy, hogy egy ember, kettő vagy három és e fölötti számú él meg egy- vagy inkább két jövedelemből. Az, hogy a gyermekteleneket megadóztatják, rossz megközelítés, valóban büntetésnek tűnik, az ösztönző erő inkább a kedvezmény adásában lehet, még ha valójában ez az érem két oldala is. Mert ugye azt látjuk, hogy ha a családos kedvezményt kap, vagyis kevesebb adót fizet, a másik oldalon a gyermektelen vagy kevesebb gyermeket vállaló pedig többet.
    Természetesen tiszteletben kell tartani, ha valaki nem akar gyereket vállalni, vagy csak „a kötelező minimumot” teljesíti. Ugyanakkor azt is tiszteletben kell tartani, ha valaki több gyereket vállal, pláne a nagycsaládosokat, de itt már a társadalmi felelősségvállalás alapján pozitívan kell értékelni azt, hogy ezzel a család a társadalom növekedéséhez is hozzájárul.
    Abban pedig teljességgel egyetértek az előttem szólókkal, hogy a munkaerőpiac nem támogatja a gyermekvállalást, és a gondok a magánszektor mellett a közszférát is érintik. A munkáltató soha nem lesz érdekelt a gyermekvállalás ösztönzésében. Hadd mondjak egy nyugati példát: Belgiumban a szülési szabadság alkalmazottak esetében 15 hét, önfoglalkoztatók esetében 12, melynek letelte után a csecsemők mennek a bölcsődébe, az anyukák pedig vissza dolgozni. Az anyák nem szoptatnak, a gyermekek nem kötődnek. Anyagilag viszont megengedhetik maguknak a több gyermek vállalását, így a háromgyerekes család az általános. Nálunk három év a szülési szabadság, az első hat hónaptól eltekintve gyakorlatilag minimális anyagiak mellett, és az egygyermekes család az általános. Úgy gondolom, hogy ez két véglet, egyik sem jó. A kettő között a középutat, vagy inkább a hazánk számára társadalompolitikai szempontból fontos utat a mindenkori kormányzat felelőssége meghatározni, és a megfelelő szabályozással (adókedvezmények, részmunkaidő, távmunka, szociális ellátórendszer, szigorú ellenőrzési rendszer) társadalmi elfogadását elősegíteni.

  • Vica

    2010. július 07. szerda

    Igen, lehet hogy előbb azért nem ártana az okokat megnézni, mielőtt elkezdenénk adóztatni a gonosz, gyereket nem vállaló szülőket 🙂
    A párommal három gyereket tervezünk, most jön a második, és még mindig nem tántorítottak el minket a harmadiktól 🙂 Csakhogy! Ehhez az kellett, hogy otthagyjam az eredeti foglalkozásomat, ami, láss csodát: tanár. Meglepő igaz? Az ember azt hinné, hogy ennél jobb munka nincs is, ha gyereket akar vállalni az ember, időben hazaérsz, nyáron otthon vagy stb. Többek közt én is ezért választottam ezt a pályát. Aztán azzal kellett szembesülnöm, hogy az iskolák 5-6-7 éven keresztül egy éves szerződéssel foglalkoztatják a tanárokat (Somogy és Baranya megyéről beszélek, máshol nem tudom mi a helyzet, itt viszont egy tucat intézményben van ismerősöm, és mindenhol ez az eljárás). Már annak is örülni kell, ha júliusban meghosszabbítják a szerződést, és nem kell a nyári hónapokban munkanélkülire menni. Na így vállaljon gyereket a tanárnéni! Persze ez az eljárás támadható lenne, de ki támadja meg? Senki sem meri. Állami intézményekben meg ugye nem szoktak nagyon ellenőrizni, hogy minden szabályosan megy-e.
    Gondolom más területen is bőven lehet találni hasonló visszaéléseket. Talán az ilyen intézményeknek sem ártana valami büntiadó, lehet hogy több pénz folyna be belőle mint gondolnánk.

  • Adrienn

    2010. július 07. szerda

    Szia!
    Véletlenül nyomtam meg a tetszik gombot!…Egyáltalán nem értek vele egyet, hogy aki nem vállal gyereket, azt megadóztassák!!!Mindenki magánügye, hogy vállal-e gyermeket vagy sem…van aki vállalna, de saját hibáján kívül, nagy bánatára soha nem adatik meg neki ez a nagy öröm!Van akinek nincs ugyan biológiai akadálya, de olyan anyagi helyzetben él, hogy felelőtlenségnek érzi, ha gyermeket vállal!Inkább kedvezőbb feltételeket kellene biztosítani, hogy akinek „csak” a pénz az akadály, az a nehéz helyzete miatt ne maradjon ki a gyermek nevelés csodájából!Aki pedig nem érzi magában a türelmet,odaadást,stb,azt pedig tisztelni kell a döntéséért…nem biztos, hogy egy gyermeknek az jó, ha csak azért lesz, mert a társadalom elvárja!Nekem van 2 gyermekem (18és2 évesek),de elég nagy fejtörést okoz, hogy pár hónap múlva, amikor már csak Gyest fogok kapni, hogy fogunk megélni!Ezek az összegek cseppet sem ösztönzőek!!! 🙂

  • Novákné Mezei Orsolya

    2010. július 07. szerda

    Tiszteletem!Én egy egygyermekes anyuka vagyok!Kislányom 20hónapos,vagyis lassan betölti a 2 évet.Jelenleg még gyeden vagyok de 2éves kora után gyesen.Ami azt jelenti hogy muszáj vissza mennem dolgozni mert annyira sok a hitelünk és a havi kiadásaink (csekkek),hogy nincs más lehetöségem.Ami még kérdéses hogy hova is tudok menni majd dolgozni,és hova tudom tenni a kislányomat.Ezek után kérdem én önt merne e valaki a helyembe szülni tele hitellel a nyakában?Szerintem szinte a többség azért nem mer válalni vagy esetleg 1-2 gyermeket mert elvan hitelesedve.A törlesztö részletek az egekben vannak. Segitséget szinte az ember sehonnan nem kap.Sajnos ez az én meglátásom.Tisztelettel Novákné

  • csaba

    2010. július 07. szerda

    Szerintem nem jó, mert ez így már büntetés (drasztikus negatív diszkrimináció) lenne, ráadásul nem is nézi azt sem, hogy kinek miért nincs (teszem azt nem mindegy, hogy valaki megrögzött önző gubacsként szingli, vagy esetleg betegsége miatt nem lehet gyereke).

    A gyereket vállalókat kell kedvezményekben részesíteni — ez már pozitív diszkrimináció, valaminek a megköszönése… ennek van helye és értelme! Ma is vannak ilyenek, de ha rossz a mai rendszer, akkor lehet módosítani, javítani.

    A végeredmény lehet ugyanaz, de az első negatívan megbélyegez embereket, durván sért, a második pedig olyan, aminek mindenki örül, amit mindenki őszintén üdvözölhet. Szerintem.

  • Ágoston Péter

    2010. július 07. szerda

    Vicces dolgok ezek. Adózzak, ha nem tudok gyereket vállalni? És mihez lenne kötve? A házasoknak írná elő a törvény? Vagy az élettársi viszonyban élőknek is? Vagy az sem ment fel, ha egyedülálló vagyok? Hihetetlen miket ki nem találnak egyesek…
    Lehet, hogy ha az emberek nem a napi megélhetésért harcolnának nap mint nap, több kedvük lenne gyereket nevelni.
    Ez akkora blődség számomra, hogy nem is gondolkodom inkább az egészen…

Comment navigation